Kedd van, ki nem maradhat az
egyik kedvenc könyvemből Andrea & Andrea részletek. Csak nektek. Így elhoztam a 2 .részét.
Bízom benne, hogy elnyerte a
tetszésetek és szívesen olvasnátok még belőle. Így nincs más teendő, mint
felkeresd a szerzőt. Robin O Wrightly
– t.
Robin O Wrightly: Andrea & Andrea
Tartalom:
Abban nincs semmi
különleges, hogy egy milánói férfi, bizonyos Andrea Rigo, aki éppen
felfüggesztett nyomozóként tengeti unalmas napjait, csomagot kap a postástól.
Az már inkább furcsa, hogy a pakkot másnak szánták, neki ez azonban egyáltalán
nem tűnik fel. Hogy miért? Mert a címzett Rigó Andrea, egy magyar vendégmunkás
nő, aki diplomás létére két műszakban dolgozik, és tíz házszámmal odébb lakik.
Ő nagyon is hiányolja, és felkerekedik, hogy kiderítse: hova került a küldemény…
Mi lesz ebből?!
Semmi komoly – vagy épp túlságosan is?
Mennyire kavarhat be két egyéjszakás szerető, ha kávéházas?
És ami a legfontosabb: meg lehet-e menteni a Földet a totális kipusztulástól és
a gépek rémuralmától?
Robin O’Wrightlynál, a narrációs szatíra meghonosítójánál ismét elgurult a
pirula: az Andrea & Andrea című romantikus-erotikus sci-fi-krimi-paródia
így született meg. Az író két énje a kiborulás szélére juttatja még a főhősöket
is…
18+ Kedves kiskorú
embertársam! Ebben a kötetben csupa olyat olvashatnál, amit már egyébként is
tudsz. Szóval ez nem érdekes, és nem is neked szól! Bocsi! Passzold le szépen
anyuéknak! Köszi!
Részlet a könyvből:
"– Diákmeló…
– Nesze, aztán csajokra költsd,
ne sulira! – csapott bele egy euróst, és letudta a jattolást. Azzal be is
csukta előtte az ajtót.Aztán kinyitotta, mert rájött, hogy a doboz kint maradt,
amikor letette.
– Ja! A lényeg – vette fel, majd
ismét kizárta az életéből a postást, akit azelőtt sose látott. De ha látta
volna, akkor sem érdekelte volna. „Na, mi a sz*r lehet ez?” Cipelte befelé a
kocka alakú tárgyat, ami nem volt túl
nehéz, de könnyű sem. A tartalma zörgött, viszont nem tűnt törékenynek, mert olyan
címke sem volt rajta. „És ki a f*szomtól kaptam?!”
– nem fukarkodott a szókimondó
gondolatokkal, elvégre azt senki sem hallotta. Csak olvasta. Ja, bocsi. Lehajította
maga mellé a kanapéra, majd újra elindította a felvételt a tömeggyilkos
történettel. Közben persze csak háttérzajnak hagyta meg, mert tekintete és
elméje egyre
jobban a küldemény felé irányult.
„A rohadt életbe, és ha valami terrorista sz*rság?!
…Nem, az nem lehet. Bár elírták a
nevem… Degenerált banda, hát egy ilyen egyszerű olasz nevet sem tudnak jól leírni?! …Mi lehet a csomagban? …Bontsd már
ki, te barom! …Mi van, ha mégiscsak bomba? …Vagy, b*szki, egy csecsemő, rajta
táblával, hogy »tartsd meg, a tiéd«!”A foglalkozását és a szociális életét
tekintve nagyjából bármelyik megoldás
szóba jöhetett. Andrea Rigo, harmincöt éves, átlagos mediterrán férfi, milánói
– nem makaróni, hanem – nyomozótiszt volt, igaz, jelenleg felfüggesztve, munka
nélkül.Akkor érdemelte ki ezt a státuszt, miután – némileg felhevült állapotban
– leütötte a felettesét. Nehezen viselte, hogy az, burkoltan bár, de lek*rvázta
az anyját.Andreáét, nem a sajátját.
„Ezt a sok csillagot… Értékelésre
gyűjtesz?”
„Nem. Karikára…”
„Látatlanban meglesz.”
„Oké, öregem, fogod és egy perc
alatt kibontod. Mi bajod lehet? Ha felrobbansz, hát így ártál” – próbálta
motiválni magát. „Ha egy gyerek lenne benne, már sírna! …Na, de feldarabolva?!
…B*szki, normális vagy, Rigo?! Hogy lenne már feldarabolva?! Hülye állat!
…Szakmai
ártalom.” Nagy levegőt vett, és
„rákészült” a dobozra. Óvatosan feltérdelt a kanapéra, mint egy rendőrkutya, és
szabályosan végigvizsgálta minden oldalról a csomagot. Hallgatózott, szagolta,
kopogtatta, még meg is nyalta.
„Ó, fúj… Poros papír. …B*zmeg,
antrax! …Már
mindegy.”
Újra megnézte a kis vinyettát,
amin a feladó és a címzett szerepelt. „Mi? »Rigone«? A többit értelmezni sem tudom.
»Gy«… Mi a sz*r ez a két pont az o-n? És aztán »rgyi«?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése