Robin O Wrightly: Andrea & Andrea ( Beleolvasó)

Kedd van, ki nem maradhat az egyik kedvenc könyvemből Andrea & Andrea részletek. Csak nektek. Így elhoztam a 2 .részét. 

Bízom benne, hogy elnyerte a tetszésetek és szívesen olvasnátok még belőle. Így nincs más teendő, mint felkeresd a szerzőt. Robin O Wrightly – t.

Robin O Wrightly: Andrea & Andrea

Tartalom:

Abban ​nincs semmi különleges, hogy egy milánói férfi, bizonyos Andrea Rigo, aki éppen felfüggesztett nyomozóként tengeti unalmas napjait, csomagot kap a postástól. Az már inkább furcsa, hogy a pakkot másnak szánták, neki ez azonban egyáltalán nem tűnik fel. Hogy miért? Mert a címzett Rigó Andrea, egy magyar vendégmunkás nő, aki diplomás létére két műszakban dolgozik, és tíz házszámmal odébb lakik. Ő nagyon is hiányolja, és felkerekedik, hogy kiderítse: hova került a küldemény… Mi lesz ebből?! 

Semmi komoly – vagy épp túlságosan is? 

Mennyire kavarhat be két egyéjszakás szerető, ha kávéházas? 

És ami a legfontosabb: meg lehet-e menteni a Földet a totális kipusztulástól és a gépek rémuralmától? 

Robin O’Wrightlynál, a narrációs szatíra meghonosítójánál ismét elgurult a pirula: az Andrea & Andrea című romantikus-erotikus sci-fi-krimi-paródia így született meg. Az író két énje a kiborulás szélére juttatja még a főhősöket is…

18+ Kedves kiskorú embertársam! Ebben a kötetben csupa olyat olvashatnál, amit már egyébként is tudsz. Szóval ez nem érdekes, és nem is neked szól! Bocsi! Passzold le szépen anyuéknak! Köszi!

Részlet a könyvből:

( Szerző engedélyével )

"– Diákmeló…

– Nesze, aztán csajokra költsd, ne sulira! – csapott bele egy euróst, és letudta a jattolást. Azzal be is csukta előtte az ajtót.Aztán kinyitotta, mert rájött, hogy a doboz kint maradt,  amikor letette.

– Ja! A lényeg – vette fel, majd ismét kizárta az életéből a postást, akit azelőtt sose látott. De ha látta volna, akkor sem érdekelte volna. „Na, mi a sz*r lehet ez?” Cipelte befelé a kocka alakú  tárgyat, ami nem volt túl nehéz, de könnyű sem. A tartalma zörgött, viszont nem tűnt törékenynek, mert olyan címke sem volt rajta. „És ki a f*szomtól kaptam?!”

– nem fukarkodott a szókimondó gondolatokkal, elvégre azt senki sem hallotta. Csak olvasta. Ja, bocsi. Lehajította maga mellé a kanapéra, majd újra elindította a felvételt a tömeggyilkos történettel. Közben persze csak háttérzajnak hagyta meg, mert tekintete és elméje egyre

jobban a küldemény felé irányult. „A rohadt életbe, és ha valami terrorista sz*rság?!

…Nem, az nem lehet. Bár elírták a nevem… Degenerált banda, hát egy ilyen egyszerű olasz nevet sem tudnak jól  leírni?! …Mi lehet a csomagban? …Bontsd már ki, te barom! …Mi van, ha mégiscsak bomba? …Vagy, b*szki, egy csecsemő, rajta táblával, hogy »tartsd meg, a tiéd«!”A foglalkozását és a szociális életét tekintve nagyjából  bármelyik megoldás szóba jöhetett. Andrea Rigo, harmincöt éves, átlagos mediterrán férfi, milánói – nem makaróni, hanem – nyomozótiszt volt, igaz, jelenleg felfüggesztve, munka nélkül.Akkor érdemelte ki ezt a státuszt, miután – némileg felhevült állapotban – leütötte a felettesét. Nehezen viselte, hogy az, burkoltan bár, de lek*rvázta az anyját.Andreáét, nem a sajátját.

„Ezt a sok csillagot… Értékelésre gyűjtesz?”

„Nem. Karikára…”

„Látatlanban meglesz.”

„Oké, öregem, fogod és egy perc alatt kibontod. Mi bajod lehet? Ha felrobbansz, hát így ártál” – próbálta motiválni magát. „Ha egy gyerek lenne benne, már sírna! …Na, de feldarabolva?! …B*szki, normális vagy, Rigo?! Hogy lenne már feldarabolva?! Hülye állat! …Szakmai

ártalom.” Nagy levegőt vett, és „rákészült” a dobozra. Óvatosan feltérdelt a kanapéra, mint egy rendőrkutya, és szabályosan végigvizsgálta minden oldalról a csomagot. Hallgatózott, szagolta, kopogtatta, még meg is nyalta.

„Ó, fúj… Poros papír. …B*zmeg, antrax! …Már

mindegy.”

Újra megnézte a kis vinyettát, amin a feladó és a címzett szerepelt. „Mi? »Rigone«? A többit értelmezni sem tudom. »Gy«… Mi a sz*r ez a két pont az o-n? És aztán »rgyi«?"