Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
(Beleolvasó)
Megjöttem újabb, de egyúttal az utolsó két résszel. Sajnos elértük 10-ig, oldalig. Ha tetszett nektek a részlet
ajánlom nektek a Könyvfesztivált. Ott személyesen is tudtok találkozni a szerzővel,
sőt dedikáltatni is tudjátok a könyvet.
Abban nincs semmi különleges, hogy egy milánói férfi, bizonyos Andrea Rigo, aki éppen felfüggesztett nyomozóként tengeti unalmas napjait, csomagot kap a postástól. Az már inkább furcsa, hogy a pakkot másnak szánták, neki ez azonban egyáltalán nem tűnik fel. Hogy miért? Mert a címzett Rigó Andrea, egy magyar vendégmunkás nő, aki diplomás létére két műszakban dolgozik, és tíz házszámmal odébb lakik. Ő nagyon is hiányolja, és felkerekedik, hogy kiderítse: hova került a küldemény… Mi lesz ebből?!
Semmi komoly – vagy épp túlságosan is?
Mennyire kavarhat be két egyéjszakás szerető, ha kávéházas?
És ami a legfontosabb: meg lehet-e menteni a Földet a totális kipusztulástól és a gépek rémuralmától?
Robin O’Wrightlynál, a narrációs szatíra meghonosítójánál ismét elgurult a pirula: az Andrea & Andrea című romantikus-erotikus sci-fi-krimi-paródia így született meg. Az író két énje a kiborulás szélére juttatja még a főhősöket is…
„Ezt komolyan egy Giorgio Rigone
nevű, Magyarországra szakadt hazánkfia küldte! De ki a jóisten az?”
Nem sokáig vacillált, miután
végül talált egy kimondhatatlan nevű, valószínűleg csípős szószt
tartalmazó üveget is a pakkban.
„Haha! Erósz Piszta?! Na, ez valami szexi gyártmány lehet… Még jó, hogy angolul
is ráírták: »spicy and hot«, na, ez az, legyen csak »hot«, mint a csajok!”
Innentől kezdve a magáénak tekintette a küldeményt, főleg, mert imádta a
csípőset.„Idejött, úgyhogy az enyém, nekem küldte a jóisten, ne hülyüljek meg
itt munkanélküliségemre!”
– Köszönöm, Uram! – kiáltott
felfelé, egy színpadias tenyércsókot legyintve az ég irányába. Nem a felső szomszédnak
szánta. Bigott katolikus nagyszülők által nevelt, ám meggyőződéses ateistaként
végül is ez volt a legkevesebb, amit tehetett. „Meg aztán… Mi van, ha létezik?
Mit lehet tudni…”Aznap délután megérezte a szellemi erők – és Pista –
hívó szavát, azzal átváltozott
szkeptikussá.
„Andreista…”
+ + + +
–
Szia, Anya! …Hallasz?
,,Azt a mocskos, büdös
mindenségit ennek az ergya programnak!” – konstatálta, miután a videotelefon
csak pittyogott, és a hívás megszakadt. Aztán kerregett a rendszer, megint
beindult, őt hívták a túloldalról, sikerült fogadnia.
– Itt vagyok! Anya! Hallasz?
– Édes szívem! Hallak, te is
hallasz?
– Hogy az istenbe’ ne hallanálak,
amikor ezt én kérdeztem az előbb?! Ne húzzál fel! …Ne haragudj, de annyira
feszült vagyok! Végre hallom a hangod! Húgaim?
– Már alszanak, holnap korábban
lesz suli, mennek fogászatra.
– Szerencsétlenkéim! Puszild meg
őket helyettem!
– Már megtettem.
Ott kuporgott az ágyon egy laptop
előtt, pizsamában, egy bögre forró csokival a kezében. Vörös, félhosszú haja az
arcába és fekete karikás, szürkészöld szemeibe lógott.
Kialvatlan volt és másnapos,
muszáj volt valahogy előző nap, szombaton lazítania kicsit.
– Na, mesélj, cica, odaért a
csomag?
– Milyen csomag? – rökönyödött
meg.
– Jaj, szívem, küldtem egy kis
túlélőkészletet! A kedvenceiddel…
– Nem, Anya, nem jött meg, mikor adtad fel?
„Szerintem a harmadik héten,
amikor kétcsíkosat pisilt
harminc évvel ezelőtt. Vagy ez
most nem az a téma?
A könyvet itt tudod beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése