Robin
O’Wrightly – Tripiconi sztori 1. rész: Az amulett rejtélye
(Beleolvasó)
Kedd van, akkor újra Beleolvasó.: Tripiconi
sztori 1. rész: Az amulett rejtélye c. könyvből hozom a 3-ig részt. Remélem,
tetszenek a részletek.
Tartalom:
Van egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli.
Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére.
Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel.
Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban? Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord? És mi történik akkor, ha ellopják tőle? Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő?
Keresd a többi részt is, és olvasd el, hogy megtudj mindent!
Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére.
Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel.
Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban? Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord? És mi történik akkor, ha ellopják tőle? Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő?
Keresd a többi részt is, és olvasd el, hogy megtudj mindent!
Részlet a könyből:
( Szerző engedélyével )
A kisherceg megrökönyödött, mert
nem szoktak asztali áldást mondani, legalábbis időtlen idők óta nem hangzott el
Isten neve a falak között.
– Ünnep van? – bújt ki a száján
az őszinteség, amelyet általában szemtelen jelzővel illetnek a felnőttek. A
hosszúkás, ovális ebédlőasztalt körbe ülő családtagjai pillantásaiból ítélve,
jobbnak látta, ha nekiáll imádkozni
– No, nem az életéért, csak az
ételéért.
– Nem vagy vicces! – suttogta
bele fülébe a húga az áment követően. Az unokatestvérei amúgy jót nevettek a
fiú beszólásán, igaz, csak utólag, amikor már nem nézte őket árgus szemekkel
egy felnőtt sem. A nyugodt, szombati ebédet csöndben költötték el, ám Matteót
ez már nem zavarta, inkább megfontoltan és jóízűen evett, miközben azon
gondolkodott, mivel dobhatná fel az előtte álló, rémesen egyhangú délutánt. Voltak
tippjei, mivel nagyon jó fantáziával rendelkezett, de még csak elképzelni sem
tudta volna azt, ami végül bekövetkezett, és amely gyökeresen megváltoztatta a nyári
szünidejét, sőt, még az életét is…
2. Daniella
– Mi bánt, kicsim? – simogatta
meg Daniella rakoncátlan fürtjeit édesanyja Kiürült az ebédlő, leszedték a
terítéket és elmosogattak maguk után, majd mindenki a dolgára igyekezett. Csak
egy vérig sértett kislány
üldögélt az üres asztal fölött. Mikor véget ért az ebéd, ő is segített leszedni
a mosatlan edényeket, de aztán kivonta magát a munka alól. Beatrice hercegnő
melléült, hogy vigasztalja kicsit, mert látta, hogy a kishercegnő szótlan lett
és szomorú.
– Olyan igazságtalan, hogy mindig
Matteo pártját fogjátok! Bezzeg, ha én csinálok valamit, mindjárt összeszidtok!
– durcáskodott a kislány.
– Jaj, ne butáskodj, hiszen most
pont őt vontam kérdőre a késés miatt, mert tudtam, hogy te például már nagyon éhes,
voltál – karolta át az anyuka a vállát és magához húzta.
– De nem hiszem, hogy ez bánt
igazán, mert olyan jól megvagytok, sokat játszotok együtt, most inkább valami más
van a háttérben… Jól érzem? Beatrice finoman megpöccintette Daniella orrát,
amolyan kedvesen-viccesen, ahogy csak az anyukák tudják a lányaikkal játszani
ezt, hogy jobb kedvre derüljön, de most nem ért célt: Daniella morcosan
összehúzott szemöldökkel és szájjal keresztbe csapta a karjait, majd hirtelen
elfordult anyjától úgy, hogy belecsikordult a nagy ebédlőszék is, amin ült.
– Jaj, Anyu, tudod, hogy
unatkozom! U-nat-ko-zom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.