2019. április 13., szombat

Interjú: Robin O'Wrigthly szerzővel

Köszönöm Robin O’Wrightly szerzőnek, hogy elfogadta az interjúmeghívásomat. Nemrégiben tettük ki a Magyar szerzők írói (ál)neveinek listáját, és ez alkalomból kérdezgettem Robintól, hogy miért írói néven publikál, miért nem a rendes nevén. Kíváncsi voltam a válaszra, és remélem, hogy más szerzőket is meginterjúvolhatok a közeljövőben ebben a témában. Köszönöm, kedves Robin, a hatalmas segítséged is! 



Miért választottál írói (ál)nevet?

Az elejétől kezdve sosem merült fel, hogy a saját nevemen publikáljak. Láttam, hogy más írók is inkább álnevek mögé bújtak, és izgalmas volt ilyet kitalálni, imádom a neveket amúgy is. Így amikor elkezdtem írni, mindössze tizenkét évesen, a Barbara Vazzi nevet találtam ki magamnak. Nem gondoltam bele, hogy az írónak ki kell-e lépnie az írógép mögül – nem volt akkor még személyi számítógép, nemhogy laptop vagy internet –, vagy sem… Huszonöt évvel később már inkább az motivált, hogy egyrészt elkülönítsem magamat a könyvkiadás különböző fázisaiban szereplő éneimtől: az illusztrátortól, a tördelőtől és a szöveggondozótól. Másrészt uniszex akartam lenni benne, hogy az olvasónak ne számítson, hogy a papíron túl ülő író férfi vagy nő. Persze nyilván amikor „ki kellett lépni a fényre”, ez rögtön kiderült, de első blikkre akkor sem egy magyar nőt látnak a sorok között, ha meglátják az írói nevem. Harmadrészt pedig olyat akartam választani, amiből nem szaladgál hét tucat az utcákon. Félreértés ne essék: nagyon szeretem a valódi nevemet. De egy írót ez különböztet meg másoktól a stílusán kívül… És idővel be is bizonyosodott a döntésem helyessége: van már Szabó Borbála nevű szerzőnk, ráadásul eszméletlenül hasonlít a stílusunk. Úgyhogy mostanában rendszeresen összetévesztenek vele, de itt leszögezem: én sosem publikálok irodalmi írást Szabó Borkaként (ha verset írok, az is - eszbé - néven fut, így, „eszbé” két kötőjel között). Felmerül a kérdés, hogy miért nem használom akkor a lánykori nevemet? Annak ellenére, hogy kapásból ismerek három ilyen névvel élő nőt, szintén fennáll az egyediség igénye, szóval… A Váczy név, amit nem szégyellek, a polihisztor művész édesapám, Jépont neve, és nem én választottam. Nem gondoltam sosem, hogy művésznévnek használjam, mert ez az övé, őt illeti. Úgyhogy inkább kerestem egy olyan nevet, ami csak én vagyok, így lettem íróként Robin O’Wrightly.



Mi alapján találtad ki ezt a nevet?


A Robin már korábbi, énekes korszakom műneve volt, a nevem anagrammájából, és angolul a „red robin” vörösbegyet jelent, aki énekesmadár. A Wrightly angol szójáték a „to write” (ír[ni]) és a „rightly” (helyesen, igazat) összetételekből, ez pedig a mindenkori krédóm, azaz hitvallásom. Ha a történetem fele mese is, a másik fele mindenképpen színigaz, ezt igyekszem megtartani és a helyes úton terelgetni az olvasó elméjét és lelkét. Az írás nagy felelősség és folyamatos szolgálat az olvasók felé. Az O’ pedig egyfajta ejtéskönnyítő, illetve szeretem az íreket, egyik kedvenc írónőm Flannery O’Connor, az ő nevében is szerepel. És hát akkor itt egy újabb vaskos szóvicc: a legvégső író az ír író. Tudom, hogy nehezen leírható és kiejthető név, de legalább mindenki megjegyzi. Egy vicces tény: én is el szoktam gépelni, megcserélni benne a betűket, vagy betenni egy e-t az y elé. Csak hogy lássátok, senki sem tökéletes.




Tervezel még más írói (ál) neveken alkotni?

Igen, bár nem lesz belőle rendszer. Ezeket már inkább csak a poén kedvéért. Minden írásomat igyekszem felvállalni, legyen bármilyen bizarr vagy megrendítő. Most a nevek már csak szórakoztatnak, és annyit ígérhetek: a következő álnevem egy szintén vaskos magyar és/vagy angol szóvicc lesz. (Aki jár Wattpadon, már tudhatja is, melyik az.)


A szerző könyveit itt tudjátok beszerezni: