2021. szeptember 30., csütörtök

Exkluzív blogbejegyzés, Farkas Anett: A 33-as beteg című könyvéből hozok egy meglepetést - ("Nem védekezett. Lett volna értelme? Tudta, hogy nem. Ügyetlenül botorkált előre körömcipőjében, minden egyes lépésnél elakadt a sarka az avarban, karját, arcát faágak karcolták.")

Ma egy igazán exkluzív blog bejegyzéssel jövök. Nemrégiben kezdtem el olvasni Farkas Anett: A 33-as beteg című könyvét. Már most kijelenthetem, hogy a kedvencemmé avattam.

Így gondoltunk egyet az írónővel, megmutatjuk a könyv prológusát. Bízom benne, hogy ti is annyira várjátok a könyv megjelenését, mint ahogy én is. A könyvet a NewLine Kiadó oldalán illet az írónő Farkas Anett hivatalos írói oldalán is le lehet adni az előjegyzést.

 Farkas Anett:
A 33-as beteg

 
Tartalom:

Rettenetes sorozatgyilkosság sokkolja a Balaton fővárosát. Egy szörnyeteg nőket rabol el és aláz meg. 
Pintér Dávid sztárnyomozó és alkalmi társa, Fehér Vivien próbálnak válaszokat találni, és kibogozni azt a csomót, ami egyre nagyobbra duzzad az áldozatok számának gyarapodásával. 
Úgy tűnik, a rejtély megoldásához Vivien múltján keresztül vezet az út. 
De mi köze mindehhez a zalaegerszegi pszichiátria szomorú sorsú betegének, Rebekának? Vajon az őt kezelő pszichiáternek sikerül áttörést elérnie? 
Ki ismerheti a teljes igazságot? 
Egy rendőrnő 
Egy apa 
Egy pszichiáter 
Öt barátnő a múltból 
A 33-as beteg

 Prológus

A lány reszketett. Annyira félt, hogy az izzadságtól átnedvesedett a ruhája, a szíve zakatolt, közben folyamatosan arra a kismillió tényezőre gondolt, ami kimenekítheti ebből a lehetetlen helyzetből. Homloka ráncba gyűrődött, a fogát csikorgatta tehetetlen dühében, ahogy lökdösték. Érezte karján a nyomást, látta lelki szemei előtt az elfehéredett ujjakat, amik közrefogták. Száját vastag szigetelőszalag, szemét fekete szövet borította, ami elzárta előle a külvilágot és a rá váró borzalmat. Nem védekezett. Lett volna értelme? Tudta, hogy nem. Ügyetlenül botorkált előre körömcipőjében, minden egyes lépésnél elakadt a sarka az avarban, karját, arcát faágak karcolták. A madarak csiripelése és a lombok zizegése kúszott minduntalan a fülébe. Aztán hirtelen hisztérikus kacaj harsant, betöltötte az erdőt, visszhangként kísértette néhány másodpercig. A lány köhögni kezdett, a hörgés a torka mélyéről tört elő. Hatalmas pofon csattant válaszul az arcán, ami úgy szólt, mint egy kidurranó lufi. A lány érezte, ahogy kirajzolódik rajta a tenyérlenyomat, majd éles

9

nyikorgó zaj ütötte meg a fülét. Talán egy ajtó lehetett? Erős kéz taszított rajta egyet, amitől előrebukott vékony, nyurga teste. Orrfacsaró, dohos szag kúszott az orrüregébe. Hüppögni kezdett, magzatpózba húzta össze magát. Nem sokáig nyugodhatott, a durva kezek újra őt püfölték, majd egy régi, kemény, faszékhez kötözték. A pillanat töredéke alatt rántották le róla a szigetelőszalagot. Miért pont ő? Újra lúdbőrözni kezdett a háta attól, ahogy megragadták az állkapcsát, és egy idegen tárgyat húztak végig az ajkain, egyszer, majd még egyszer, aztán még sokszor. A fanyar íz bekúszott a szájába, majd a nyálával keveredve elérte a nyelőcsövét. Kirúzsozták? Mi célból? Mi történik vele? Kérdések garmadája lepte el az agyát, mint kukacok a rohadt húst. Valaki behajolt az arcába, érezte a leheletét, fröcsögve beszélt hozzá, rikácsolva ejtett ki minden egyes szót. A lány önkéntelenül fordította el a fejét, ösztönösen próbált távolabb húzódni. Koppanást hallott, mintha az asztalra tettek volna valamit, aztán léptek hangját, csoszogást, majd egy kéz hirtelen torkon ragadta. Ebben a pillanatban rájött, hogy nem elég erős a túlélési ösztöne. Izzadság gyöngyözött a homlokán, amint ráébredt, hogy azt tehetnek vele, amit csak akarnak…

10 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése