Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon – Vendégünk Kayla Czaga augusztus 25-én

Kayla Czaga

Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon

Megjelent!

Prae Kiadó

Fordította: Kis Orsolya

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Prae Kiadó, 2023

 

A fordítás a Canada Council for the Arts támogatásával készült.

Könyvbemutató és dedikálás a Kis Présházban augusztus 25-én, pénteken 19 órától

(Budapest XI., Bartók Béla út 44.)

 

A könyvbemutatóra Budapestre érkező szerzőt a kötet fordítója, Kis Orsolya kérdezi költészetről, a kanadai és észak-amerikai líráról, magyar gyökereiről és sok másról.

Az esten angolul és magyarul is elhangzanak versek.

 

Fülszöveg

 

A Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon versei egy lány életútját követik nyomon. A gyerekkortól a felnőttkorig terjedő, izgalmakkal teli, egyúttal ijesztő időszakban a világhoz, a léthez fűződő viszony és a személyes kapcsolatok érzékeny átalakulásokon mennek keresztül. Az apa, az anya, a nagyszülők alakja, a közeli-távoli rokonok ugyanúgy ott kavarognak, szót kérnek, jelen vannak, majd eltűnnek ebben a kiszámíthatatlan világban, mint a barátok és ismerősök, vagy éppen a szűkebb és a tágabb környezet jellegzetes helyszínei: az otthon, a kisvárosi miliő, a végtelen kanadai országutak, a nagyvárosi kávézók. És persze a legbensőbb tapasztalatok: az emlékek, szorongások, félelmek és örömök.

A versek Czaga élénk, friss és összetéveszthetetlen hangján szólalnak meg. Szellemes, zsigerekig hatoló, ugyanakkor játékos költészete őszintén és humorral vizsgálja a személyiség legbonyolultabb rezdüléseit és azokat a titokzatos hajtóerőket, amelyek az élet sötét pillanataiban is továbblendítenek bennünket.

 

A szerző fotóját Erin Flegg készítette.

Kayla Czaga 

A szerzőről

 

Kayla Czaga Lethbridge-ben, Albertában született 1989-ben, és Kitimatban, British Columbiában nőtt fel. Jelenleg Victoriában, Vancouver közelében él. Édesapja 1956-ban menekült Magyarországról Kanadába. Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon című első verseskötete 2014-ben látott napvilágot, mellyel rögtön elnyerte a rangos Gerald Lampert-díjat. Jelölték többek közt az Angol Költészet Governor General’s-díjára, valamint a Dorothy Livesay Irodalmi Díjra. Versei önállóan is számos elismerésben részesültek.

Versek a kötetből

APÁM ÉLETRAJZA

Anya veséi cserben hagynak minket.

Miután a helikopter elindul vele Prince George-ba, apám

megkér, hogy csomagoljak szendvicseket és csendet.

Apám fekete pickuptruckjávalutánaindulunk. Égve hagyjuk

a villanyt a nappaliban.

Egyszer egy sebész bennfelejtett egy kis tükröt apám belsejében.

Benzinkúti alma, feketekávé.

A többi átutazó fáradt és gyanakvó.

Apámat nem zavarja a meztelenség.

Az 1970-es évet a Stanley Parkban töltötte, fogatlanul.

Úgy nézett ki, mint ez a pihenőhely Topley-től délre, ahol

varjak kárognak az áthaladó lakókocsikra. Pottyantós vécék

papír nélkül, de ő hozzá van szokva. Saját monogramját

tetoválta a kezére.

A sávelválasztó vonal, mint egy migrén, egész reggel.

Kávé papírpohárban. Rádióállomások

a városokban ‒ dalok szerelemről

vagy arról, hogy kevesebbért is ölnek embert.

Vett anyámnak két kitömött baglyot.

Vett egy fogsort is, mert feleségül akarta venni.

Egy lepke fennakadt az ablaktörlőn. Szarvas

a leállósávban. Tizenhét rendszámtábla

különböző tartományokból, mióta elhagytuk

Kitimatet. Apám semmit nem vesz félvállról. Tízéves

korom előtt nem beszélt. A bőre lefelé húzza, a föld felé.

Újabb kisváros, még egy kávé

a helyi egységben egy Ruth nevű pincérnővel.

Apám találta fel a krokodilokat. Az országa

fedezte fel a bánatot.

Mielőtt megszülettem, zálogba adta

az árnyékát. Mást nem tudott eladni,

hogy megszerezze anyámat.

A fenyők lilák a fenyőszútól.

Egy tarajos sült a hátára fordított egy piros teherautó.

Az ég a Burns Lake felett úgy néz ki, mintha

betörték volna. Eső veri a vizet.

Késő van. Apám keze nem tudta megtartani

a napot. A nap lemegy, figyelmen kívül hagyja az erőfeszítését.

Kivesz nekem egy szobát, de ő a kocsiban alszik

a Skeena mellett. Gyerekkorában egy Eaton’s

katalógusból tanult meg angolul ‒

hálózsák és horgászcsali ‒, és azért beszél,

hogy egyben tartsa a világot.

Jön a reggel, mint az influenza,

nem mentegetőzik ‒

utálom a nappali fény ízét

utazáskor.

Láb a műszerfalon. Alvás a műszerfalon.

Van egy emlékem apámról, amikor leborotválta a szakállát.

Van egy emlékem apámról, amikor egy gumicsirkét fog.

Azon az éjszakán, amikor megszülettem, megnyert egy bowling bajnokságot.

Van egy emlékem apámról ‒

mindkét vállán oltási hegek vannak,

és alumínium égette sebek mindkét karján.

Mielőtt a mentők elvitték anyámat,

apám megcsókolta a kicsi fülkagylóit.

Vanderhoof után úgy vezet,

mint egy olyan férfi, akinek tele van vérrel a szája.

A szemüvege komikusan nagy.

A haja ősz, és csendben szereti anyámat

az összes építési területen keresztül,

végig a 16-os Highway vonalán.

APÁM NYERT NEKEM 242 $-T A KITIMATI GOLF & COUNTRY CLUBBAN TAVALY KARÁCSONYKOR

Rendelj bármit, amit akarsz. Mondd nekik, hogy

Johnnak lesz. Ez George Chow, a kórház

igazgatója. Láttad, hogy elárulta magát? Két királya van.

Danny az osztó – igazi nagyágyú, nagy fejes valahol.

Anyád nem kedveli túlságosan. Tartja.

Tartom. Egy club sodát jéggel, szívószál nélkül. Ez Pooga. Komolyan.

Ez az igazi neve. Ez pedig Ken, Gus fia. Minden évben játszunk

a Gus emlékére rendezett tornán. Ken

valószínűleg az egyetlen az asztalnál, aki nem játszott

az apjával. Vannak esték, amikor én érek ide először,

és csak nézem a golfozókat ott lent. Meséltem már, hogy

az első munkám az volt, hogy golflabdákat szedtem ki a tóból? – Lethbrigde-ben volt.

Eladtam őket, a golfozók visszavásárolták. All in – ma csak

szórakozásból játszom, mert itt vagy a városban. Szóval

semmi gond, már vagy tucatszor, százszor elvesztettem az ingem. Először akkor,

amikor Kanadába jöttem, miután elszöktünk Magyarországról. ʼ56-ban,

a forradalomkor. Éjszaka utaztunk. Az oroszok

kiabáltak. Gyertek elő, nem lövünk. Szóval a nagybátyám

azt mondta, Add a kezed, John! – és én úgy is tettem –

Gyerekre nem lőnek. Aztán lőni kezdtek.

Bár csak ötéves lehettem, de emlékszem a puskagolyókra,

ahogy a hajamhoz értek, a nagybátyám elbújt mögöttem. Aztán nagyanyád

visszahúzott a bokrok közé, és futottunk – a nagybátyám

vére a hátamon, Kanadáig nem váltottam inget.

MEGFIGYELÉSEK

A tévé villogott, meginterjúvolta

saját magát. Keresztülbámultam apám szemüvegén. A szemei olyanok voltak,

mint a sporthírek. Só a dohányzóasztalon, só

a szódájában, a chipsben. Három altató éjszaka.

A macskája, hamvakká gömbölyödve, egy urnában a kandallópárkányon.

Nehéz elhinni, hogy ezért az életért

szökött Kanadába, ezért a virágos kanapéért egy olyan házban, ami túl nagy

három embernek. Az egész fiatalkoromat azzal töltöttem, hogy

Magyarországról kérdezgettem, egy padon a házunk előtti udvaron,

miközben a szomszéd nő a beton kocsifelhajtóján

napozott. Minden beszélgetésünk elfért volna

a hamutartóban. Az élete helyett apám

pénzügyi beszámolókról, az NDP-ről, a világ más részein zajló

háborúkról beszélt – a jelenlegi helyzetről,

ahogy nevezte. Egy olyan nyelven, amit nem ismertem,

apám a száján át kifújt füstadagokban beszélt.

MÉG EGY VERS APÁMRÓL

Nekem se jönnek át a versek. A barátaim jönnek át,

vagy a macska a szomszédból. Egyszer átjött apám,

és hozott ajándékba ezeregyszáz dollárt apróban.

Azt mondta: Meg kell dolgoznod a pénzedért ‒

azaz el kell cipelnem a bankba

a kétméteres hóban, Hajrá, itt a zacskó.

Az apám sokkal inkább vers, mint amennyire ez a legtöbb versről

elmondható. Egyszer a kabátja alá tömködött egy élő búvármadarat

és hazahozta, hogy elkápráztassa anyámat, aki imádja

a madarakat, főleg a meglepett hangú madarakat,

főleg a baglyokat. Nosztalgiareceptoraim őrült cikázásba

kezdenek, amikor apámra gondolok, ahogy tolja maga előtt a fémdetektorát,

keresztül csodás nemzetünk parkjain, iskolaudvarain,

folyópartjain, előre-hátra mozgatva ‒ mint valami

hobó, mondaná anyám ‒, amíg az el nem kezd ünnepélyesen pittyegni

egy ötcentes felett. Vajazókéssel

légiesen vékony metaforákat vág ki a világból.

A kötet megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

 

A lírai hang túloldalai József Attila-olvasatok megjelenés és könyvbemutató - ("Jelen tanulmánykötet József Attila életművének fontos csomópontjait elsősorban nyelvi-poétikai szempontból vizsgálja, kitérve költészettörténeti és nyelvszemléleti kérdésekre is. ")

A lírai hang túloldalai

József Attila-olvasatok

Megjelenik márciusban!

Prae Kiadó

Szerkesztette: Halász Hajnalka – Lőrincz Csongor

Prae Kiadó, 2023

508 oldal, 4990 Forint

Fülszöveg

Jelen tanulmánykötet József Attila életművének fontos csomópontjait elsősorban nyelvi-poétikai szempontból vizsgálja, kitérve költészettörténeti és nyelvszemléleti kérdésekre is. A tanulmányok szerzői a József Attila-szövegek mint szövegek olvasására vállalkoznak, természetesen korántsem előzmények nélkül, mindez azonban olyan tartalmi és módszertani koncentrációban jut érvényre, ami korábban aligha valósulhatott meg ilyen mértékben. A gyűjtemény ugyanakkor nem pusztán az életmű bizonyos interpretációs kérdéseire összpontosít, de általános irodalomtudományi horizonton is alapkutatási és lehetőség szerint problémamegoldási innovációt kísérel meg egyes, igencsak aktuális kultúratudományos kihívásokkal szemközt. Mindegyik tanulmányt vagy József Attila művének átfogóbb kérdései, vagy ezzel együtt, de akár ezen túl szisztematikus kultúra-, nyelv- és szubjektumelméleti problémák foglalkoztatják (például a „biopoétika” kontextusában). A kötet ezzel új vagy más (túl)oldalait világítja meg a József Attila-lírának számos bevett értelmezési kódhoz képest, továbbra is nyugtalanítóan frissnek és provokatívnak mutatva e költészet megszólító erejét.

 

A kötet szerzői: Ágoston Enikő Anna, Bónus Tibor, Halász Hajnalka, Horváth Kornélia, Horváth Péter, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lénárt Tamás, Lőrincz Csongor, Mezei Gábor, Osztroluczky Sarolta, Pataky Adrienn, Simon Gábor, Smid Róbert, Szabó Csaba, Szabó Marcell, Tátrai Szilárd, Török Sándor Mátyás

A kötet bemutatóját

 

március 9-én este 6 órakor tartjuk az ELTE BTK kari tanácstermében. A könyről Molnár Gábor Tamás irodalomtörténész, az ELTE oktatója beszélget Halász Hajnalka szerkesztővel és Bónus Tibor szerzővel.

 

Esemény

Idézet a kötetből

 

„A kötet tanulmányai nemcsak hatástörténeti, irodalom- és költészettörténeti távlatban vizsgálják József Attila életművét (a korai pályaszakasztól kezdve az avantgárd hatásokon át a kései versekig), hanem olyan interdiszciplináris értelmezési lehetőségeit is felvázolják, amelyek a recepció korábbi irányvonalaihoz képest új szempontokkal járulhatnak hozzá e versek értelmezéséhez. Ennek kapcsán elsősorban azokat a kérdésirányokat kell kiemelni, amelyek az elmúlt években a legmarkánsabb módon formálták át az irodalom- és kultúratudományok kontextusát. A természet, a környezet, az élő szervezet és egyáltalán az élet (mibenlétének, fennállásának, fennmaradásának) a kérdése, amely ma – nemcsak a romantikához, a klasszikus és a későmodernséghez, de már az ezredfordulóhoz képest is – lényegileg másképp, új és egyre sürgetőbb módon jelentkezik, nemcsak az ezekkel hagyományosan foglalkozó tudományágakat, például a biológiát és az ökológiát állította új kihívások elé, hanem azokat a humán tudományokat is, amelyek ezeket a kérdéseket már mindig is az emberhez, a nyelvhez vagy a kultúrához való viszonyukban vizsgálták.”

 

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában!

Prae Kiadó

Apákról, magunkról – Haász János és Légrádi Gergely beszélgetés a Spinoza Színházban

Apákról, magunkról

– Haász János és Légrádi Gergely beszélgetés a Spinoza Színházban

Időpont:február 21., kedd 18.00–19.30          

Helyszín: Spinoza Színház (Budapest VII., Dob u. 15.)

Esemény

Az est témái 

• Apa-fiú viszony és megjelenése a két szerző szövegeiben, többek közt Légrádi Gergely Alkalomadtán című regényében.
• A hiány és annak feldolgozása.
• Szimbólumok megjelenése, átjárása és áthallása.
• Az írás, az alkotás folyamata és fázisai.
• A két szerző készülő regényei.

A szerzők szövegeket olvasnak fel megjelent és készülő regényeikből.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: EMAIL

A helyszínen kedvezménnyel megvásárolhatóak Haász János és Légrádi Gergelykötetei. A szerzők dedikálják is műveiket.

Haász János

Haász János író, újságíró. Az első novelláskötete Apám óriás lesz címmel jelent meg a 21. Század Kiadónál2022-ben. A kötet a megjelenése évébenfelkerült a Margó-díj shortlistjére.

Haász János Szerzői oldala

Légrádi Gergely

Alkalomadtán

Légrádi Gergely új regénye egy feszültséggel teli családtörténet, amelyben a család legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével.

LIBRI

Pesti Kalligram

Műfaj: regény

Terjedelem: 272 oldal 

Kötészet: Keménytábla, védőborító

A kötetről

Az Alkalomadtána mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. A regény négy szólamban, a fiú, az apa, az anya és a nagyapa hangján szólal meg, ahol ki-ki a saját történetét meséli – míg észre nem vesszük, hogy mind ugyanarról beszélnek. Szereplői együtt- és egyet álmodnak, együtt-hallgatnak, együtt-olvasnak és nem utolsó sorban végérvényesen együtt kovászolódnak egy lezárt csatosüvegben.

 

Felolvasások

 

Részlet a kötetből Rudolf Péter tolmácsolásában 

Részlet a kötetből Máté Gábortól

Részlet a kötetből Fullajtár Andrea tolmácsolásában

Részlet a kötetből Schmied Zoltán előadásában

Részletek a kötetből

„Soha nem láttam egyetlen tárgyiasult bizonyítékot sem, amely igazolná a nagyszüleim kilétét. Se egy fénykép, se egy gyűrű, se egy irat. Nincs egy ábrázat, egy tekintet, amely előtt elmerenghetnék. Csupán néhány kurta mondat. Az is csak akkor, ha megfogalmazom és kimondom. Ezek az emlékek, emlékeknek képzelt foszlányok belőlem jönnek elő. Belőlem táplálkoznak és belőlem állnak össze. Önmagukba fordulnak. Nincs viszonyítási pont. A felmenőimet csend veszi körül. Csend és arctalanság.”

„Elindultam a lépcsőn, felfelé. A fordulóban hátrasandítottam. Ott jött mögöttem. Nem nézett fel, a lépcsőfokokra koncentrált. Mintha számolta volna. Akárcsak én. Mindig, ha felszaladtam vagy lementem, számoltam a fokokat. Nekem úgy tűnt, hogy egy idő után már nem is a lábammal veszem a lépcsőket, hanem a számokkal. Ahogy eljutok tizenhatig, benne a fordulóval, megteszek egy emeletet. Ha tizenhatig számolok, lejutok, ha újra tizenhatig, a szobám előtt állok. Ha az anyám leküld valamiért, hogy hozzam fel, az egyenlő harminckettővel.”

„Azt mondják, a legfontosabb dolgok csendben történnek. Nem a pillanat művei. Csend és idő kell, hogy létrejöjjenek, megfoganjanak. Ez talán szép és igaz. De azok, akik ezt mondják, elfeledkeznek arról (vagy magától értetődőnek tartják), hogy csak valamihez képest lehet csendről beszélni. Ráadásul ez a valami teszi a csendet értékessé és értékteremtővé. De ha ez a valami nem vagy csak alig létezik a csend ellenpontjaként, akkor a csend üres, süket és fénytelen tér-idő, amely rátelepszik az emberre. Rátelepszik és rágja, mint egy ostoba, kitartó féreg.”

A szerzőről

Légrádi Gergely ügyvéd, író.

Rövidprózáit antológiákban, irodalmi folyóiratokban, napilapokban publikálja. Mesterei Radnóti Zsuzsa és Háy János.

Légrádi Gergely

Korábbi kötetei:

Titokfa (Partvonal, 2007)

Szemben (Napkút, 2016)

Nélkülem (Napkút, 2018)

Napfénytető (Jaffa, 2019)

Nélkülem – Nélküled (Jaffa, 2020)

 

Jelena Glazova Sóvárgás című verseskötetének bemutatója - ("A szerző a bemutatón a Kis Présház közönsége számára készített hangköltészeti performansszal is kedveskedik az érdeklődőknek.")

 

Találkozás Jelena Glazovával

 

Időpont: március 26., szombat 19 óra

Helyszín: Kis Présház (Budapest XI., Bartók Béla út. 44.)

Esemény

 

Jelena Glazova Sóvárgás című verseskötetének bemutatója  

 

A szerzővel a kötet fordítója, Kis Orsolya beszélget orosz nyelven.

Tolmácsol Vass Annamária.

Vendégünk Szemjon Hanyin Lettországban élő, orosz nyelven alkotó költő, műfordító, akinek Lebegve című kötete 2020-ban jelent meg magyarul Kis Orsolya fordításában.

A két szerző a beszélgetést követően hangköltészeti performanszot mutat be.

 Jelena Glazova

Jelena Glazova

Orosz származású lett költő, hang- és vizuális művész, Rigában él. A kortárs művészet interdiszciplináris és médiumközi területei érdeklik, műveiben szövegeket, képeket és experimentális hangokat kombinál. Sóvárgás című verseskötete eredetileg 2019-ben jelent meg Lettországban.

Az eseményről

Milyen nehézségekkel találja szemben magát egy külföldön élő orosz művész az Oroszországból gyakran kényszerűen elvándorló alkotók helyzetében, amelyben komoly elutasítással, kiközösítéssel szembesülhet?

Jelena Glazovát, aki az utóbbi időben háborúellenes performansszal is jelentkezett, a Sóvárgás című verseskötet bizarr kortárs orosz világáról, az orosz művészeti közeg jelenkori lehetőségeiről, az orosz művészek oroszországi és külföldi érvényesülési esélyeiről és a kortárs orosz művészet közéleti-politikai vonatkozásairól faggatjuk.

A szerző a bemutatón a Kis Présház közönsége számára készített hangköltészeti performansszal is kedveskedik az érdeklődőknek.

 Jelena Glazova: Sóvárgás

Megjelent!

Kedvezménnyel kapható a kiadó webáruházában!

 Prae Kiadó

 

Fordította: Kis Orsolya

Szerkesztő: Péczely Dóra

Borító: Szalay Miklós

 

Prae Kiadó, 2022

70 oldal, 2790 Ft

Fülszöveg

Jelena Glazova kötete nem mindennapi kérdéseket vet fel: például mit kezdjünk egy, a túl korán elfogyasztott Dosztojevszkij-művek miatt belénk ültetett ortodox megbocsátás-chippel, vagy azzal, ha művészként halálunk után Monet tavában találjuk magunkat, egy alkotók számára fenntartott külön pokolban? Möbius-szalagon futó emberi történelem és a művészet helye benne ‒ mindez a kötet sajátos cybervilágba, a klónok és gynoidok birodalmába ágyazva.

 

Rövid versidézet

„mi kell még” kérdezte a király

„mindent megtettem amit csak lehetett –

érdemrendet alapítottam a tiszteletedre

elneveztem rólad kastélyokat és parkokat

a te szobrodat tettem főterekre

beleírattalak az összes történelemkönyvbe

és még mindig nem lélegzel”

 

 

Borítóleleplezés: Shhh! C&H Projects első novellagyűjteménye - ("A kötetben hazai szerzők romantikus írásait mutatjuk be, amik között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, az igazit, ami titkaival együtt válik még csábítóbbá.")

Pár nappal ezelőtt kaptam felkérést M. Z. Chapelle írónőtől, hogy lenne-e kedvem borítóleleplezéshez, mely bemutatja Shhh! a C&H Projects első novellagyűjteményét.  Így igent mondtam, hogy blogomon megjelenhessen az új borító a novelláskötetről. Előrendeléshez hamarosan hozom a linket is. Addig is lent a bejegyzés alatt találhatjátok a csoport fb oldal linkjét. Kövessétek be bátran!

Fogadjátok szeretettel a gyönyörű szép borítót.

Sssh! Itt bizony a titkoké a főszerep! A C&H Projects első novellagyűjteményében olvashattok fantasztikumba bújtatott varázslatos találkozásokról, szenvedélybe oltott újrakezdésekről, vagy épp bérházak liftjei előtt elsuttogott ígéretekről. A kötetben hazai szerzők romantikus írásait mutatjuk be, amik között mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, az igazit, ami titkaival együtt válik még csábítóbbá.

Hamarosan előrendelhető a C&H Projects romantikus antológiája!

Részlet a novelláskötetből:

 

 Pataki Eszter, Pataki Krisztina

Hóvarázs

 Amikor három óra alvás után hajnalban belenézek a tükörbe, fájdalmasan veszem tudomásul, a magam mögött hagyott szenvedős-stresszelős éjszaka nem múlt el nyomtalanul. Vérágas, táskás szem, holtsápadt bőr, szénabála haj. És ha jól látom, azok ott pattanások? Csodás!
Nem sok időm van a kinézetem miatt siránkozni, negyed órát adok magamnak arra, hogy fésű és smink segítségével javítsak a megjelenésemen. A gyomrom görcsben. Egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy néhány óra múlva ötösre vizsgázzak, így önbizalomhiányomat kinézetem feltuningolásával próbálom ellensúlyozni.
Persze a nagy sietségben minden balul sül el. Félrecsúszik a tusvonal, a szemöldökömet túl vastagra húzom, a szempillaspirál keféje pedig valamiért a szememben köt ki, összemázolva ezzel az alsó szempillasor alatti területet. A fenébe! Egyáltalán miért csinálom ezt? Mit várok ettől az egésztől?
Ahj, legalább ne ez lenne az utolsó vizsgaidőpont, akkor nem paráznék ennyire, de így? Ha most elbukok, kuka a félévemnek. Hát, ezt jól megcsináltam, mondhatom…
A villámgyors készülődést letudva, útra készen lépek ki a lépcsőházból. Az utcák kihaltak, még nincs senki, aki rácsodálkozhatna a szűz hóra. Persze, hisz ilyenkor csak az van ébren, akinek muszáj, és akinek muszáj, annak sem ideje, sem ereje ámuldozni a szakadó pelyheken, mert rég elmúlt már karácsony, a hó pedig ilyenkor csak kellemetlenség, nyűg, a közelgő tavasz illúziójának megcsúfolása. Latyak és sár, beázott cipő, hideg kéz, mély álom.
Már tíz perccel a megbeszélt időpont előtt a szakadó hóesésben várom az autót a buszmegállóban. Fázom, jobbra-balra lépkedek, hogy felmelegedjek. Kiáramló leheletem szürkén gomolyog előttem.
Mivel eddig máson sem járt az eszem, mint a közelgő bukásomon, csak most tudatosul bennem, tulajdonképpen ez lesz az első alkalom, hogy egy idegennel vitetem fel magam Pestre. Kicsit parázom attól, mi vár rám.
Totál szét vagyok zuhanva, és nagyon remélem, a jövendőbeli sofőröm nem arra számít, hogy teljes lelki nyugalomban végigbájcsevegem az utat. Viszont az is gáz lenne, ha csak csendben ülnénk, és a tücsökciripelős, kínos jelenetet megelőzendő, benyomná a rádiót. Na, és mi van akkor, ha egy idióta lesz? Gábor azt mondta, megbízható a srác. Hát persze, mivel a haverja, de vajon ez a vezetői képességeire is vonatkozik? Havazik, csúszósak az utak, nem igazán szeretném a szétroncsolódott autóba szorulva várni a mentők kiérkezését.
Mielőtt további rémképek pörögnének le a fejemben, észreveszem, hogy egy autó lassít, majd megáll előttem.

∞

Január tizenkettedike, hétfő. Hajnali öt óra, szakadó hóesés. Jobb időt keresve sem találhattam volna a világgá menésre. Hát igen, már megint felmondtam. Egy évnél tovább sehol sem bírom. Egyszerűen nem viselem jól a kötöttségeket. A megnyúzott szabadidőm, mint sarokba szorított farkas vicsorít, hogy adjak teret neki, a testem-lelkem pedig visszaköveteli azokat az elvesztegetett másodperceket, amiket nem rá fordítottam.
Így élek én. Egy év munka, egy év szabadság. Egy év kemény takarékoskodás, ahol még az ételt is lespórolom a kajámról, majd egy év zene, hobbi, utazgatás.
Azt mondják, lopom a napot, ám szerintem minden perc, amit az ember önmagára fordít, az nem elpocsékolt idő, hanem lehetőség. Nem kell megváltanod a világot, néha hagyd, hogy a világ váltson meg téged. A társadalom peremvidékén, a csavargók és álmodozók birodalmában pedig közelebb nem is lehetnél a megváltáshoz.
Azt mondják, pénz vagy idő. Én az időt választom. Nincsenek nagy igényeim. Míg más egész életében a családi házra gyűjt, nekem elég a kert végi fészer is. Nem azt mondom, hogy nincsenek álmaim, még mindig keresem a nagy-nagy ötletet, amellyel örökre kivonhatom magam a társadalmi kötöttségek mókuskerekéből, mindössze annyi, hogy azt vallom, a boldogság nem az anyagi javaktól függ.
Efféléken agyalok, miközben az üres városon autózom keresztül az autópálya irányába. Nem sietek sehová. Az útviszonyok sem éppen a legjobbak, na meg kőbe vésett úti célom sincs. Szakad a hó, jár az ablaktörlő, szól a rádió – valami kellemes népzene–, minden faja.
A külvárosban elhaladok a sokemeletes panelházak sora mellett, melyek ablakaiban már néhány helyen ég a lámpa. A buszmegállóban egy lány áll egymaga. Bizonytalanul tekintget jobbra-balra, vár valakit. Tetszik a füles sapka alól kilógó hosszú, szőke haja, a vékony, alacsony termete, na meg az ártatlanságot tükröző, elesett arca, szóval, mint aki mindig készen áll egy kalandra, úgy döntök, megkérdezem, mi az ábra.
Lassítok, megállok mellette, majd lehúzom az anyósülés felőli ablakot. Meg akarnám szólítani, de mielőtt bármit mondhatnék, közelebb jön, csizmája ropog a friss hóban, behajol az ablakon, és bemutatkozik.
– Szia! Emma vagyok, te pedig Hunor, aki Pestre visz ma, igaz? – kérdezi tétován.
Nagy kék szeme olyannyira rabul ejt, hogy egy pillanatra köpni-nyelni nem tudok, de aztán hamar összekapom magam, hisz a lány választ vár tőlem, nem pedig halképpel való előremeredést.
Azt hiszi, én vagyok Hunor, aki ma Pestre viszi. És a fenébe is az egésszel, egyszer élünk. Miért ne lehetnék én Hunor?

A csoport fb oldala:

C&H Projects