Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Császár Dudi - ("Gyógyíthatatlanul romantikus vagyok.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Császár Dudi írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, hamarosan megjelenik az első kötete az Vízió Könyvkiadó Egyesület gondozásában Mindig hozzád vísz az út címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Gyógyíthatatlanul romantikus vagyok. Romantikus/erotikus  novellákat és történeteket írok. Főállásban a közszférában dolgozok, férjnél vagyok, és idén leszek 55 éves.

A Mindig hozzád visz az út címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Szerkesztéssel együtt kettő és fél év, de én hamar találtam kiadót. Egy bírósági jelenet megírásához muszáj voltam kutatni, ám ez egy regény, a sztori a lényeg, nem az, hogy hogyan zajlik hajszálpontosan egy őrizetbe vétel, vagy egy tárgyalás.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Amiről írok, az akár a való életben is megtörténhetne/megtörténhetett. Valós időben, hús-vér emberekről mesélek, akik nem szuperhősök, és nem is  tökéletesek, úgy külsőre, mint jellemükben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Kicsivel több, mint két évvel ezelőtt, egy novella pályázatra. A novella nem lett sikeres, viszont lassacskán regénnyé cseperedett, belőle lett a Mindig hozzád visz az út.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, de valahogy mindig romantikusra sikerül, és ha leheletfinoman is, de becsúszik egy erotikus jelenet. Tündérek, boszorkányok, angyalok, varázslók, mágusok és ördögök szerepelnek a jövőbeni terveimben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Sose nem fejezel be egy kéziratot, csak abbahagyod az írását.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Gondolkodtam, és ha más zsánerben is fogok írni, akkor lehet, hogy lesz. A lánykori nevem és a gyerekkori becenevem használom, jelenleg, írói álnévként.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ezen még sosem gondolkodtam el, nem tudok rá válaszolni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hol egy madár? Megfogom!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív egészen addig, amíg a szerkesztő nem fűz a szövegemhez megjegyzéseket. Utána is az, csak akkor már az ő feje után is kell mennem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A legnehezebben egy bírósági jelenetet írtam meg, mert muszáj voltam figyelembe venni a valóságot és a tényeket. Egy regényírónak ez kész rémálom.

Legkedvesebb jelenetem, amikor a “macsó” főszereplőm tisztába teszi a két éves iker kislányait.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Bár közhely, de a téma tényleg az utcán hever. Minden is megihlet: egy novella, regény, más emberek és saját magam.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az írás magányos tevékenység, a szerkesztőm olvassa először, majd a második körös javítás után, de még a nyomdai munkák előtt,  néhány előolvasó.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örülnek a sikereimnek.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Többet érsz, mint amit gondolsz magadról és szerethető vagy!

Császár Dudi alkotói oldala

Mindig hozzád visz az út

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mary G. Grant - ("Arra biztatom őket, hogy továbbra is mindig mondják el, írják meg a véleményüket a könyveimről, mert az építő kritikákat mindig szívesen fogadom. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Mary G. Grant írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek, nemrég jelent meg a Könyv Guru Kiadó gondozásában két kötet, Esküvő kalamajka és Szerelem első járatra címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Zachárné Králik Petra vagyok, 33 éves, közgazdász. Vidéken élek a férjemmel és a kislányunkkal. Nagyon szeretek kirándulni, sétálni, olvasni, úszni és természetesen írni.

Az Esküvő kalamajka és Szerelem első járatra című könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Esküvői kalamajka annyira nem igényelt nagy kutatómunkát, de ez annak is volt köszönhető, hogy otthon voltam az esküvői témakörben, mert még az egyetem alatt esküvőszervező szerettem volna lenni.

Ellenben a Szerelem első járatra már több kutatást igényelt, itt alaposan utána néztem Skóciának, a helyszíneknek, a programoknak, a távolságoknak. Illetve annak is, hogyan lehet eljutni New Yorkból Skóciába stb.

Az Esküvői kalamajkát két évig írtam, kisebb-nagyobb megszakításokkal, utána pedig hat évig a fiókban őriztem, és csak tavaly kerestem hozzá kiadót.

A Szerelem első járatra c. regényemet idén januárban kezdtem el írni és május végén fejeztem be, szóval mondhatjuk, hogy öt hónap alatt elkészültem vele.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő jelen van, bár több bennük a fantázia, mint a valóság. De szerintem minden írónál így van, hogy sok esetben az életből, a környezetéből, tapasztalataiból használ fel bizonyos elemeket, karaktereket, helyszíneket, vagy akár cselekményeket. Ez nálam is így van. Az Esküvői kalamajka c. könyvemben maga az esküvős témakör az valóság volt, mert – ahogy fentebb említettem - esküvőszervező szerettem volna lenni, csak aztán az életem máshogy alakult. A karaktereimhez is merítettem ihletet a közvetlen környezetemből. A Jason-Demi kapcsolatot is valós kapcsolat ihlette, persze a könyvben én ezt már jócskán megbonyolítottam. A Szerelem első járatra c. könyvemben már kevesebb a valóság, több a fantázia. Például Sophie new york-i munkáját saját tapasztalatból írtam, ugyanúgy, ahogy itt is megjelent az esküvős téma, ami lassan már a védjegyemnek számít a könyveimben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már középiskolában elkapott az írás iránti szenvedély. Először csak egy hóbortnak indult, egy énekóra alkalmával, amin helyettesítés volt, és én „unalmamban” elkezdtem egy történetet firkálni a füzetembe a barátnőimről és magamról. Mikor megmutattam nekik, annyira lelkesek lettek, hogy várták a folytatást. Így kezdtem el folyamatosan írni, ez kitartott az egyetemen is, és akkor határoztam el, hogy egyszer mindenképpen szeretnék írni egy regényt. Nos, nagyon szerencsés vagyok, mert azóta már a második könyvem jelent meg.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy írhatnék krimit. De semmi konkrét egyelőre, lehet ez csak elgondolás szintjén marad.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Talán az a legjobb kifejezés rá, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészről nagyon örülök, hogy a végére értem és befejeztem a kéziratot. Másrészről viszont elszomorít, mert írás közben nagyon a szívemhez nőnek a karakterek, és fájdalmas a búcsú tőlük.

Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Mikor el kellett döntenem, milyen nevet használok az íráshoz, mindenképpen álnevet szerettem volna. Egyfelől azért, mert a saját nevemet túl hosszúnak találtam. Másfelől úgy láttam, hogy sajnos az emberek többségében valamiért berögzült, hogy nem nagyon olvasnak magyar írótól. Mindenképp olyan nevet szerettem volna, ami hozzám kötődik. A Mary nevet a mamám tiszteletére vettem fel, aki Mária volt és mindig biztatott, hogy írjak. A középső G. a kislányom és a férjem nevei jelentésének kezdőbetűje. A Grant pedig az Esküvői kalamajka férfi karakterének vezetékneve, amit azért választottam, hogy mindig emlékeztessen arra, honnan indultam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, én alapból egy romantikus típus vagyok, hiszek abban, hogy minden okkal történik, és nagyon szeretem a humort, szerintem a nevetés sokszor gyógyír. Ezért valahogy teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a romantikus-humoros stílus az én világom.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. Már az is fantasztikus érzés, amikor elkészülök egy kézirattal, de amikor kiadják, könyvformát ölt és a kezemben tarthatom… tényleg nincsenek rá szavak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mondhatjuk, hogy is-is. Részben tudatos, hiszen mint sokan, ha ihletet kapok én is előszedem az írói füzetem és végtelen sok oldalt körmölök le az ötleteimmel. Utána elkezdem tudatosan felépíteni az egészet, karakterek nevei, jellemzései, helyszínek, maga a történet kerete. Utána viszont leülök írni és írás közben a történet sokszor magától alakul. Néha úgy, ahogy terveztem, néha úgy, ahogy eszembe sem jutott korábban, de visz magával a lendület és mégis minden a helyére kerül. Van, amikor újra olvasom, és utólag módosítok benne, kiveszek egy komplett fejezetet, vagy beleírok plusz jeleneteket. Ezért azt mondanám, hogy az elején tudatos, aztán már inkább impulzív.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igazából minden jelenet a kedvencem. Amikor újra olvasom, simán tudok nevetni, sírni, vagy épp halálra izgulni magam az adott jeleneteken (még így is, hogy én tudom mi fog történni), innen tudom, hogy valószínűleg sikerült hatásosra írnom.

Nálam mindig van egy bizonyos pont, amikor kapok egy enyhe írói blokkot. Amikor a könyv háromnegyede már megvan, és kitaláltam már a végét is, ezen a ponton van mindig egy megtorpanás, amikor át kell valahogy vezetnem a történetet a háromnegyedétől a végéig. Ez a blokk változó, hogy meddig tart, az első könyvemnél pl. három hónap volt, a mostani könyvemnél csak két hét.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az Esküvői kalamajka esetében tervezett volt, hogy mindenképp szeretnék írni egy olyan könyvet, amiben az esküvőszervezés a fő témakör.

A Szerelem első járatra c. regényemben viszont nem volt semmi különösebb inspiráció. Hat évig nem írtam semmit és aztán egyik napról a másikra hirtelen bevillant egy ötlet, egy férfi és egy női karakterről, illetve hogy a helyszín New York és Skócia. Leültem a füzetem elé, elkezdtem írni, ami a fejemben volt és közben sorra jöttek az ötletek. Végül tíz oldalt írtam tele egy A5-ös füzetben ötletekkel egy délután alatt.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Magát a teljes kéziratot a bétaolvasóim láthatják először. Az ő szavukra nagyon sokat adok. Az első regényemnél nem kértem fel senkit bétázásra, bevallom akkor még azt sem tudtam, hogy van ilyen.

A Szerelem első járatra c. regényemnél már felkészült voltam. Azon bloggerek közül kértem fel öt embert, akik olvasták és értékelték az első regényemet is. Fantasztikus emberek és nagyon jó tanácsokat kaptam. Rajtuk kívül a férjemnek szoktam mindig elmondani az ötleteimet, bizonyos részeket, amihez a véleményét kérem, így ő a másik, aki segít nekem, ha elbizonytalanodom egy-egy résznél, hogy hogyan lenne jobb.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Először is azt, hogy köszönöm, hogy vannak. Köszönöm, hogy bizalmat szavaznak nekem és a könyveimnek, hogy szeretik a könyveimet és támogatnak. Arra biztatom őket, hogy továbbra is mindig mondják el, írják meg a véleményüket a könyveimről, mert az építő kritikákat mindig szívesen fogadom. Illetve maradt még történet a tarsolyomban, úgyhogy továbbra is kövessenek.

Itt lehet beszerezni a könyveket:

Mary G. Grant írói oldala

Szerelem első járatra

Esküvői kalamajka

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sanna Peth - ("Ez volt a felszabadulás… A történet írása igazi érzelmi hullámvasút volt.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sanna Peth írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Csak sorozata kötetei a Csak Mi (Csak 1), Csak Ő (Csak 2.) és Csak Én (Csak 3.).

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Harmincnyolc éves vagyok, három fiúgyermek büszke anyukája és egy csodás férj felesége.

Ócsán élek, jelenleg a legkisebb kisfiammal vagyok még itthon, mellette az Óbudai Egyetemre járok Mérnök Menedzser szakra. Eredeti szakmám fotós, abban is dolgoztam hat évig, de a Covid ideje alatt abba hagytam már csak hobbiból fotózom.

A Csak sorozatod sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A világ több pontjára is utaznak a szereplők, így ezek után alaposan utána kellett járnom, hogy mennyi idő az út egy-egy turné utazásaiba, mennyi minden tud beleférni ezekbe a napokba. Helyszínek, repülőterek, kávézók, klubbok után kellett nyomozni, hogy mi az, ami úgy néz ki, mint a történetben és belefér az útvonalakban, de komolyabb kutatómunkát nem kellett végeznem.

Az írás folyamatát nehéz megjelölnöm, ugyanis négy éve kezdtem el. Akkor már az alapsztori a fejembe volt, de sok kérdés merült fel bennem akkoriban, és be kell valljam talán a gyávaságom volt ami visszatartott. Most Februárban viszont kaptam egy ijesztő egészségügyi eredményt, amitől nem kétségbe esést éreztem, ellenkezőleg… Azt éreztem, hogy neki kell állnom és most meg kell csinálnom. Érdekes volt az egész folyamat, nem akadtam el, nem volt több kérdés, csak jött. Az első részt három hét alatt írtam meg, sőt ha jól emlékszem, akkor már a másodikba is belekezdtem egyből. Azt hozzátenném, hogy nagyon keveset aludtam, nem nagyon ettem, csak írtam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első részből vannak el-el vétve személyesebb információk rólam. Az első rész befejezése és a Csak Ő fele viszont saját élmény alapján íródott. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Írni már gyerekként is szerettem, akkoriban verseket leginkább, és mint nagyon sok gyermeknek, nekem is a naplóm volt a legjobb barátom. 

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad? 

Ez egy nagyon jó kérdés, pont most beszéltem erről a marketingessel. Nagyon jó sztorik vannak benne a fejembe, de úgy gondolom, ha más zsánerben írnék, az már nem én lennék. A romantikához ragaszkodom, viszont más zsáner elemeket, ahogy a Csak Én-be is megtettem, írni fogok, igen. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ez volt a felszabadulás… A történet írása igazi érzelmi hullámvasút volt. Talán a harmadik rész végére tanultam meg az íráshoz tartozó fontos tulajdonságokat. Türelem, alázat és az érzelmek kontrollálása, ezek azok, amik elégethetetlenek egy írónak, hisz amikor írunk, egy másik világba vagyunk, átvesszük a szereplők érzelmeit, az események hangulatát. Sírunk, nevetünk, összeroppanunk közben. Hihetetlen érzés volt, és sajnos nagyon nehéz volt elválasztani a két életet, sok idő kellett, amíg megtanultam. A történet végén, szomorú is voltam, hogy itt a vége, de még mindig dolgozom Gracel és Masonnal csak már másirányba megyünk tovább.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Ez egy vicces történet. Mikor megírtam a kéziratot Béta olvasókat kerestem egy Facebook csoportban. Gondoltam, ha vizuálisan is látják a könyv jellegét, könnyeben kedvet kapnak az olvasásra. A Chat GP-nek leírtam milyen borítót szeretnék és olyat csinált, mint amit megálmodtam. Nem volt kérdés megtartom, viszont elírta a nevem. Úgy voltam vele, nem baj ez csak egy Béta csoport nem a nevem nézik… A csoporttagok pedig sorra elkezdték dicsérni milyen jó, így az is megmaradt. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, én egy örök romantikus, nagy gyerek vagyok. Az a fajta, aki képes még a tini filmeken is sírni. Ezen sokan meglepődnek, mert a természetem viszont nem romantikus. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ő az én gyermek, úgyhogy nagyon boldog voltam és meg is ígértem neki, hogy végig fogom a kezét vagy lapját és elkísérem teljesen a célig.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is - Is. Az íráshoz meg kell lennie annak az el nem mondható érzésnek, hogy teljesen át tud adni magad. Ha például ideges vagy, vagy nem tudsz ráhangolódni, akkor szerintem nem                          

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nem tudok külön kedvenc jeleneteket kihangsúlyozni, mert én velük voltam, azt éreztem, amit ők. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő részek is nagy hatással voltak rám. Viszont a 3. részt nem is nehéznek mondanám inkább nagyon félve írtam meg. Egyik ok, hogy a történet első két részét Grace meséli el, amíg a harmadikat már Mason. Elmeséli azt is, hogy ő hogy élte meg az első két rész tartalmát és hát a férfiak nem úgy gondolkodnak, mint a nők és a hangjuk is más. Ráadásul ez rész tartalmaz egy elég komoly témát. Ezért voltak is félelmeim.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történetek úgy születnek, hogy ha egyszer beindul egy sztori nem bírok leállni, sokszor még az ágyban is ezen agyalok, ülve a vonaton, zenét hallgatva, látom magam előtt a nappaliba de sokat segítenek a filmek és a zene. Én személy szerint nem vagyok könyvmoly, azokat a könyveket olvastam ki, amiket megnéztem már filmben is. A történelmi könyvek vagy a dokumentarista könyveket nem veszem hozzá, azokat alapból szeretem. Őszinte leszek, nem is könyvnek szántam. Mikor megírtam azt mondtam 4 év múlva a Netflixen fogom látni. Nem ér nevetni…! Persze ez egy nagyon nagy álom, de igyekszem dolgozni ezen. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratot először Bétákkal olvastattam, fontos volt számomra hogy idegen legyen, egyáltalán ne ismerjük egymást és figyeltem arra, hogy szeresse ezt a műfajt. Szerintem, aki írásra adja a fejét, hasonlóképpen válassza ki az első olvasókat. Egy barát, családtag nem fog olyan őszinte lenni, mint egy idegen. A véleményüket összevetettem és igyekeztem megkeresni az arany középutat. Persze lássuk be olyan könyv nincs, ami mindenkinek tetszeni fog, de alázattal kell fogadni minden véleményt és tanulni kell belőle.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom fogadtatása érdekes volt. A férjemnek az írás folyamata nehéz lehetett, a hangulatingadozásaim néha már nekem is sok volt. Tudta, hogy írok, de mint mondtam volt már, hogy elkezdtem, csak annyiba maradt. Ő nem vette addig komolyan, míg nem kerestek meg kiadók. Édesanyám és a nővéreim meglepődtek, mert ők már a kiadásnál szembesültek a dolgokkal. Az unokahúgommal beszéltem mikor elkezdtem írni, azt hitte viccelek és meg is jegyezte, hogy ha megírtam ajánljam neki, így a Csak Mi valóban neki lett ajánlva. 

Mit üzensz az olvasóknak?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy fogják Grace és Mason kezét és éljenek meg minden pillanatot a történetben, legyen az szenvedélyes, vicces vagy épp nagyon fájdalmas és utazzanak velünk ebbe a csodás világba. Nem tökéletes világ, ahogy ez sem, de remélem, azt élik meg, amit én mikor írtam. 

 A jel mondatom pedig magához az élethez: ,, Az álmok valóra válhatnak” és ezt komolyan gondolom. Mindent, amit ki akarnak próbálni, el akarnak élni, még ha lehetetlennek is tűnik, meg kell próbálni elérni.

A fotók a Sanna Peth szerzői oldalról töltöttem le.

Sanna Peth Facebook

Sanna Peth webshop 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Orosz Betti - ("Elsőnek el sem hittem, hogy tényleg meg fog jelenni, mert annyi visszautasítást kaptam már, hogy kezdtem azt hinni, hogy nem jó a könyvem. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Orosz Betti írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, hamarosan megjelenik Legendárium Kiadó gondozásában Az útitárs e-című kötet.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

A számvitel világában dolgozom, de a szabadidőmben az olvasásban és az írásban találom meg a kikapcsolódást. Az olvasás révén új világokat fedezek fel, az írás pedig lehetőséget ad, hogy a gondolataimat papírra vessem. Vidéken élek a férjemmel, ami nyugalmat és inspirációt ad a mindennapjaimhoz. Szeretek más városokat, országokat felfedezni és a barátaimmal időt tölteni.

Az útitárs című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mélyen beleástam magam, az Olasz helyszínek nevezetességeibe, főleg azokon a helyszíneken, ahol még nem jártam. Bevallom sokáig tartott, mert sokszor elvesztettem a hitem, emiatt nehezen haladtam. Pontosan nem tudnám megmondani meddig írtam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Vegyesnek mondanám. Rengeteg olyan tulajdonság vagy gesztus valóságból merítettem, viszont a történet és a karakterek teljes mértékben a fantázia szüleményei.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Körülbelül 3 éve jött egy ihlet, megfogalmazódott egy történet a fejemben és elkezdtem leírni.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Még nem próbáltam magam más műfajban, még nagyon kezdő író vagyok, viszont még nincsen kizárva, hogy egyszer másfajta zsánerben elkezdek írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mérhetetlenül boldog vagyok, és egyben izgatott is, hogy az olvasóknak is annyira fog tetszeni a történetem, mint nekem, amikor írtam.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nem álnéven dolgozom, sosem gondoltam, hogy álnéven írjak, aki ismer, a képek alapján úgyis rájönne, hogy én vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, ez sosem volt kérdés számomra. A legtöbb könyv, amit olvasok, romantikus műfajba tartozik, így én is ebben szerettem volna kipróbálni magam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elsőnek el sem hittem, hogy tényleg meg fog jelenni, mert annyi visszautasítást kaptam már, hogy kezdtem azt hinni, hogy nem jó a könyvem. De büszke voltam magamra, hogy végre sikerült elérnem egy álmomat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Igazából impulzív, akkor írok, ha van egy ihletem, egy történet a fejemben. Amikor nincs, semmi akkor el sem kezdem, mert úgy sem tetszene, amit írnék. 

Könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Bella és Máté először találkoznak, a másik ilyen jelenet, pedig az egyetemi rendezvény, ahol Bella leküzdi a félelmét. Ezeket a jeleneteket szerettem írni a legjobban. Az utazási részek néha nehezen mentek, azok a részek főleg, ahol még nem jártam és több kutatómunkát igényelt a város pontos hangulatát visszaadni. Ettől függetlenül minden részét élveztem az írásnak.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az útitárs csak úgy jött, szerettem volna legalább így a történten keresztül bejárni Olaszországot teljesen, ha már a valóságban még csak pár helyen voltam. Van amikor egy könyv, vagy egy jó film is tud ihletet adni a következő történethez.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Aki először látja a kéziratot, az a férjem és a legközelebbi barátaim, nekik a véleménye nagyon fontos számomra. Őszintén elfogadom minden kritikát, vagy megjegyzést, amit a történethez szánnak és a legtöbbször igyekszem megfogadni őket.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem igazán tudtak róla, hogy írok és hogy ennyire komoly, így meglepődtek, amikor bejelentettem, hogy megjelenik az első regényem. Nyilván utána velem együtt örültek a sikeremnek és izgatottan várják, hogy olvashassák.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Merjenek az álmaiknak élni, legyenek merészek, és ha van egy jó történetük bátran kezdjenek bele az írásba, még ha félnek is.

Legendárium Kiadó

Instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lena C. Fox - ("Elképesztő emberekről beszélünk, akik minden szavukkal és megnyilvánulásukkal csak építenek, támogatnak és fogják a kezem még a legnehezebb pillanatokban is, ha ők ezt nem is tudják.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lena C. Fox írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Fényben járó bestiák (Fényben járó bestiák 1.) jelent meg fantasyként, az Underground Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Esküszöm, ez a legproblémásabb kérdés, mert alapvetően nem tartom magam egy érdekes jelenségnek, de azért teszek egy próbát.  Jelenleg Kaposváron élek a párommal, kis családunkat öt (3 kutyus, 2 cica) mentett kis tünemény teszi teljessé. Van egy kb. 14 éves sportolói múltam, versenyszerűen táncoltam és szerencsére ez idő alatt sikerült párszor a dobogó felső fokára állnom. Szabadidőmben a PC játékok nyüstölése mellet szívesen rajzolok, amit pofátlanul ki is használok, hogy az olvasóim számára kézzel készített apróságokat gyártsak. Szeretek olvasni és van is rá lehetőségem, cserébe szörnyű alvó vagyok, de ahogy mondani szokták, majd pihenek a sírban. Minden másról pedig beszéljenek inkább a soron következő kérdések és válaszok.

Fényben járó bestiák című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A fantasy zsánerhez mérten talán többet, mint az várható lett volna. Rengeteget okosodtam állati viselkedéssel, mitológiával, vallással, folklórral és földrajzzal kapcsolatos témákban, csak hogy egy párat említsek. A műfaj leírhatatlan mértékű szabadságot ad, viszont valós színtéren, a modern korban kezdődik a történet, így fontosnak találtam, hogy mondjuk a városok közti távolságok, az utazások ideje, utcanevek, de akár a szerepeltetett vérállatok viselkedési formái is hozzák azon állatokéit, amikről mintázva lettek. Ezek a kutatómunkával töltött órák a saját világom szabályainak lefektetésében is rengeteget segítettek.

Arra, hogy meddig tartott megírni, pontosat nem tudnék mondani. Nagyon gyerek voltam még, mikor először körvonalazódni kezdett a történet alapja, ami azóta rengeteget változott (ebben a pillanatban is épül és szépül), ha úgy tetszik, beérett velem együtt. Mindenesetre ahhoz, hogy az első olyan példányt, ami már mások számára is elérhető, a kezembe vehessem, bő 12 év kellett.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első kötetben mondhatni majdnem egyforma az arány. De ahogy haladunk előre a történetben a valóság egyre inkább érvényét veszti majd, hogy egy olyan urban fantasy világot kapjunk, ami reményeim szerint egyedi élményt nyújt majd az olvasóknak.

Hány részeste tervezed a könyvet?

Jelen állás szerint a fő szálat 4-5 kötet öleli majd fel. Szerencsére már mindegyik rész központi motívuma megvan, ahogy az is, hogy zárul végül a sztori, így minden csak oldalszám függvénye és persze azé, hány kisebb „nem várt” döntést hoznak meg útközben a karakterek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizenhat éves, élénk fantáziájú, de eléggé magamnak való gyerek voltam, aki a filmek, mesék, könyvek és úgy nagy általánosságában a történetek világába menekült. Talán butaságnak hangzik, de az a kisgyerek rengeteg nehézségen jutott túl úgy, hogy fejben a saját kis sztorijait pörgette. Végül egy beszélgetés során felmerült, hogy miért ne lehetne az egyik ilyenből egy könyv. Lett.   

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Abszolút. Ahogy a zenék, úgy az írás/olvasás terén is mindenevő vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a fantasy áll a szívemhez a legközelebb és nem ilyen jellegű történetek születnek majd többségében, de a terveim közt szerepelnek ettől teljesen eltérő ötletek is. Akár romantikus vagy horror sztorik.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre katartikus és üres. Elképesztő érzés, mikor az ember leüti az utolsó entert mégis nehéz. Én még csak azt sem mondhattam, hogy a kézirat elkészültével el kellett búcsúznom a karaktereimtől, hiszen egy sorozatról beszélünk, mégis hiányérzetet hagyott maga után. Tette ezt minden alkalommal, mikor valamiért újra elő kellett vennem és valószínűleg ez akkor sem lesz másként, mikor a készülő javított/bővített verzió utolsó gombnyomására jön el az idő. Örök hullámvasút.

Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Bár készült belőle egy két videóból álló beszámoló, de sokan így is elmennek mellette, hogy nekem a kezdetek kezdetén volt egy afféle „szerzőtársam”. Amolyan testvérré avanzsált nem várt ajándék, aminek borzalmas vége lett.. Ő szerette volna a „Fox” részt én pedig kitaláltam az L.C.-t. Gyakorlatilag jól hangzott, megvettük alapon. Részben az ő tiszteletére került a kötetre az L. C. Fox név. És ez így is marad, hiszen nagyon megszerettem és most már az olvasóim is így ismernek rám.  

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igazából adta magát. Kiskoromban a nagybátyám baráti társasága gyakran összeült szerepjátékozni. Emlékszem, amikor csak lehetőségem adódott, lapozgattam a vastag szabálykönyveket, karakterkészítési segédleteket és csak ámultam a fegyverek, varázstárgyak vagy akár a szörnyek képein. Onnantól kezdve gyakorlatilag bármiből a fantasy-t választottam. Könyvből, videó játékból, filmből…

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Mikor megjött a mintapéldányt, csak ültem és néztem. Azt hiszem, nem hittem el. Igazából még most sem hiszem. Annyira szürreális, hogy kézbe vehetem, fellapozhatom és ugyanezt bárki más is megteheti, ott és akkor, amikor csak szeretné és ezzel vadidegen embereknek szerezhetek örömöt. Nagyon remélem, hogy sosem jön el a pillanat, mikor egy megjelenés csak a következő lesz a sorban.  

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Az évek során megtanultam, hogy bizonyos dolgokat jobb megtervezni, így útközben nem érnek váratlan és nagyon nagy fejfájást okozó meglepetések. Ilyen például adott kötetre vonatkozóan a történet és a karakterek íve, a „muszáj” jellegű események fixálása vagy a megírt fejezetek tömör leírása egy dokumentumon belül. Így sokkal kevesebb történetvezetési hibára és pontatlanságra van lehetőség. Minden megvan a maga kis helyén, aminek meg kell lennie, így nem a több száz oldalas kéziratot kell böngésznem, ha valamit vissza akarok keresni.

Ezzel szemben gyakran emlegetem a szereplők önálló gondolatait. Ez már teljesen az impulzív része. Eltervezek egy jelenetet, nekiülök, de a hangulat és a karakter nem arra visz. Ilyenkor 90%-ban a karakter és az „akarata” nyernek. Az is teljes mértékben ez a kategória, mikor valami rám jön és azonnal ki kell írnom, bele kell forgatnom valamibe. Akkor is, ha hajnali kettőkor kondul meg a harang…

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Pont nemrég tettem fel egy videót, ahol nekiültem egy résznek, ami korábban már hetek óta nyomasztott. A szereplőim sem egyszerűsítették a helyzetet, de bevallom, én sem magamnak. Miután végeztem azzal a jelenetsorral, pár napig semmihez sem tudtam hozzányúlni, úgy éreztem, valamit elveszítettem magamból. Tényleg szörnyen voltam…

Persze a másik oldalra is van példa bőven. Egy-egy jól sikerült dialógus vagy akciójelenet mindig mosolyt tud csalni az arcomra.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Eddig kivétel nélkül mindegyik egy 2-3 mondatban összefoglalható gondolatfoszlányként kezdte. Egy zene, illat, érzelem vagy akár egy élethelyzet hatására. Ha úgy érzem, van benne potenciál, akkor bekerül a nagyon kreatívan „Még” névre keresztelt dokumentumba, ahonnan valószínűleg kéziratként fog kikerülni. Mindig minden ötletet feljegyzek, legyen szó tájleírásról, új cselekményről vagy szereplőről, mert nem tudhatom, hol és mikor lesz szükségem rájuk.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Ez nem egy egyszerű kérdés. Családon belül csak a párom, ő is csak azért, mert nem egy nagy olvasó, és ha fel is vesz bármit, akkor az első választása nem az én zsáneremre esik. Innen tudom, hogy ha nem tudja letenni, az jó jel, nem pedig csak elfogultság. Úgy gondolom, mindenképp jól jön, ha a nyers verziót a szerkesztő előtt még látja egy író és 2-3 bétaolvasó. Mindkét fél teljesen más meglátásokkal képes építeni a szerzőt. Boltsek Erik pályatársammal és mondhatom, hogy jó barátommal rendszeresen küldünk át egymásnak fejezeteket „elbírálásra”, és hála az égnek működik, mert úgy gondolom, mindketten képesek vagyunk, ha kell, kegyetlenül őszinték, lenni és a legfájóbb „hibákat” is kiemelni.

Ezen felül tartom magam hozzá, hogy minden olvasó véleménye egyformán fontos, az egybehangzó kritikák átrágásáról már nem is beszélve. Amíg a vélemény korrekt és őszinte, addig lehet jó és rossz egyaránt, a szerző jó esetben tanul/épül belőle.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A korai szakaszban azt hitték, csak valami hóbort, majd kinövöm. Szerencsére nem így lett. Ma már mondhatom, hogy büszkén újságolják a barátoknak/ismerősöknek.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Hihetetlenül szeretem őket és hálás vagyok nekik, amiért ezt és a még előttünk álló utazást lehetővé teszik. Elképesztő emberekről beszélünk, akik minden szavukkal és megnyilvánulásukkal csak építenek, támogatnak és fogják a kezem még a legnehezebb pillanatokban is, ha ők ezt nem is tudják. Köszönöm nekik, hogy velem vannak ezen a próbálkozásokkal, sírással és nevetéssel teli hullámvasúton. Minden értük van és lesz. Ja, és persze ha Kaposvár környékén járnának, várom őket egy jó beszélgetésre, meg egy kávéra!

Lena C. Fox írói oldala

Instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bakos Péter - ("Még a Tudattestek első részénél készítettél velem interjút. Azóta eltelt három év. Vagy inkább elrepült. Azóta megöregedtem. De viccet félretéve azóta megjelent a második rész is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bakos Péter írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrég jelent meg e-könyven Az Elnök címmel, mely több könyves boltokban ia beszerezhetőek.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Még a Tudattestek első részénél készítettél velem interjút. Azóta eltelt három év. Vagy inkább elrepült. Azóta megöregedtem.  De viccet félretéve azóta megjelent a második rész is. Most a harmadik befejező részen dolgozom melyet eredetileg 2025 késő őszén terveztem kiadni, de még nem tart ott a kézirat, hogy kiadható legyen. Viszont helyette szeretném kiadni a Karácsonyi manóverseny című mesémet, melyet közel tizenöt évvel ezelőtt írtam. Szóval megállás nélkül írok, alkotok, és próbálok megfelelni olvasóim elvárásainak.

 Az Elnök címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az írás gyorsan ment. Az alap ötletből hamar kész lett a kézirat tervezete. Az eredi történet külföldön játszódott volna, és az elnök helyett egy befolyásos üzletemberről szólt, de szeretném a könyveimet, történeteimet hazahozni, és hazai környezetbe helyezni, ezért kis átalakítással végül megtettem ezt, és bízom benne, hogy az olvasók is szeretni fogják így.

Miért pont e-könyv?

Gyorsabb, és olcsóbb. Ha nem áll mögötted nagy kiadó, vagy egy amerikai nagybácsi, akkor a saját keresetedből kell megoldanod a könyveid kiadását. E-booknál sokat lehet spórolni hiszen nem kell a könyvet kinyomtatni. Talán rosszul hangzik, de a legtöbb író nem nyer, nem tesz szert profitra a kiadással. Ez egy drága hobbi, és hivatás, amiből nehéz lenne, persze nem is lehetetlen megélni. Szóval kompromisszumot vállaltam tudva azt, hogy sokkal kevesebb olvasóhoz fog így eljutni, mert a legtöbben nem olvasnak e-bookot. Én is jobban szeretem a fizikai, kézzel fogható könyveket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nem szeretek elrugaszkodni a valóságtól, persze a történeteim sosem valós emberekről szólnak. Nem is formázom őket létező, húsvér emberekről, vagy az ő történeteikről.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ez már gyerekkorom óta velem van. Komolyabban persze felnőttként kezdtem írni, és hosszú út vezetett odáig, hogy végül felmerjem vállalni a történeteimet.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Imádok minden zsánert, és nem is akarom magam egy mellett elkötelezni. Azt írom, abban alkotok, ami éppen ihletet ad egy teljes történet elkészítéséhez.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Jó érzés. Szerintem minden írónak jó érzés. Persze az igazi munka csak ezután kezdődik. A kéziratból könyvet kell valahogy varázsolni. Ehhez persze megvannak a saját varázslóim, akik minden szakmai tudásukat beleadva formálják velem együtt a kéziratot míg az kiadható formát nem ölt.

. Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Gondolkoztam írói álnéven, de nem láttam értelmét. Sok előnye van akár sikeres vagy, akár nem, de tőlem kicsit idegen. Így hívnak, így alkotok, így vállalok fel minden kritikát.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Sose tudom milyen zsánerben szeretnék írni. Ez csak jön. Az első ihlet, az első jelenet, aztán az egész történet. Ma gyilkolok, holnap űrhajót vezetek, míg jövő héten mesehősként szaladok. Így igazi a kaland.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem tudom. Talán bután hangzik, de már nem emlékszem rá. Arra igen, hogy csalódtam, mert akkor még naiv voltam. Azután sok idő telt el míg megjelent a Tudattestek című könyvem. Annak örültem. Jó érzés volt. Szerintem mindig jó érzés egy saját alkotás megjelenése. Mindegy, hogy az egy könyv, festmény, szobor, vagy bármi más. Az mindig jó érzés kell, hogy legyen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Szeretem megtervezni. Persze az élet ezt mindenféle módon igyekszik megnehezíteni, de szerintem ettől lesz csodálatos a folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Romantikus alkat vagyok. Így a romantikus részeket mindig kedvelem. Nehéz talán az, mikor egy szereplőt meg kell ölni. Azt sosem szeretem, és itt mindegy, hogy jó, vagy rossz szereplőről van szó. Emellett még az erotikus jelenetek azok, amik kicsit távol állnak tőlem, de ezekből igyekszem kicsit mindig többet belevinni a történetekbe, hogy megszokhassam őket, mert szinte minden történetbe kell intimitás, hogy élethűbb legyen.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez csak úgy jön. Az élet hozza. Látok, hallok valamit, ami elgondolkoztat, aztán mire észbe kapok, már azon agyalok mikor tudnám megírni az egész történetet. Vagy ezer ilyen kering a fejemben.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak író barátaim, akiknek a véleménye nagyon fontos a számomra. Olyanok, akik brutálisan őszinték, így bátran adom nekik a kéziratot, mert tudom, hogy a legjobbat akarják nekem, és az olvasóknak.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindig örömmel fogadják, bár ők nem nagyon olvasnak. Talán még egy könyvemet sem olvasták.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén a Karácsonyi manóverseny című mesém várható. Most mikor válaszolok erre a kérdésre, most még nagy a bizonytalanság, mert még nincs hozzá kiadó. Sosem voltam még ilyen helyzetben, és lehet, ezen fogom elbukni a kiadást is, mert nem tudok dönteni a kiadók között. Az idő pedig sürget. Szóval bízom.

Instagram

Libri