Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Bombicz Judit - ("Saját magam nem illusztrálom a meséimet, bár szeretek rajzolni. Pontosabban van néhány, amihez készítettem én is illusztrációt, de úgy éreztem, inkább más munkáit szeretném a mesekönyveimben látni.")

Úgy gondoltam, külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni.

Ezúttal Bombicz Juditot kérdezgettem, akinek Mesék elalvás előtt című mesekönyve jelent meg a ForArt Kiadónál, valamint Csodák könyve című mesekönyve a NewLine Kiadónál. Fogadjátok sok szeretettel! 

 

1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nos, először is köszönöm a lehetőséget, a kérdéseket. Örülök, hogy érdemesnek tartottál erre az interjúra. A nevem Bombicz Judit és már jó néhány éve írónak vallom magam. Ezen belül is főleg meseírónak, bár mással is próbálkoztam már. Civilben a lakóhelyemen vezetek egy cukrászdát, alkalmazottként. Végül is ez a pénzkereseti forrásom. A hivatásom viszont az írás. Imádok történeteket kitalálni és szórakoztatni velük másokat. Elváltam, amikor a lányom négy éves volt, így egyedül neveltem fel őt. Nem volt könnyű, de azt hiszem, a végeredményre nagyon büszke lehetek, ha ránézek a gyermekemre. A szerzői oldalamon minden hónapban nyereményjátékot indítok, ahol a nyertes saját mesét nyerhet. Eddig nagyon jók a visszajelzések. Végül is már 2018-tól minden hónapban avatunk egy-egy újabb nyertest. Az idei év végére tervezem megjelentetni harmadik mesekönyvemet, Mesevarázs címmel. Emellett van egy teljesen kész romantikus fantasy regény-kéziratom, valamint kettő félbehagyott. Hogy ezeknek mi lesz a sorsa, az még számomra is rejtély.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Szerintem egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz a kicsiknek írni. Könnyű abból a szempontból, hogy szerencsére őrzöm magamban azt a kislányt, aki egykor voltam, így nagyon sok dolog előjön írás közben az emlékek közül. Valamennyire nehéz is, mert a gyerekek nagyon kritikusak tudnak lenni és gyorsan elutasítják, ami nem tetszik nekik. Igazából meg tudom őket érteni! Olvasni is szeretem a meséket, így sokszor előveszek egy-egy könyvet. Mivel még a gyermekkori mesekönyveimet is őrzöm, nincsen nehéz dolgom, hogy olyat találjak, amit szeretek.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Szerintem mindenkinek volt gyerekkori kedvenc története vagy éppen írója. Nekem az egyik nagy kedvenc Benedek Elek volt. Minden meséjét szerettem. Kicsit nagyobb koromban viszont már Fekete István Tüskevár és Téli berek című könyvei varázsoltak el. Ez a varázs a mai napig tart. Emlékszem, volt egy mesekönyv, amit az egyik barátnőmnél láttam meg, és elkértem elolvasásra. Akkor nagyon tetszett. Fodor Sándortól a Csipike az óriástörpe volt ez. Valahogy más volt, mint amiket addig olvastam, és élveztem ezt a másságot. Eddig ezt a könyvet még sosem említettem sehol, mint ahogy Sebők Éva Boholy című könyvét sem, pedig azt is szerettem. Most beugrott még egy könyv, amit többször is elolvastam. N.Noszovtól a Nemtudomka Napvárosban. Ez sem a megszokott mesestílus volt, s említenék még egy utolsót, Hárs Lászlótól a Jutka és a cseretündér című könyvet. Ha most, felnőtt fejjel olvasnám őket, valószínűleg néha csodálkoznék, hogy mi volt, ami annyira megfogott akkor bennük.

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Saját magam nem illusztrálom a meséimet, bár szeretek rajzolni. Pontosabban van néhány, amihez készítettem én is illusztrációt, de úgy éreztem, inkább más munkáit szeretném a mesekönyveimben látni. Nem ceruzával rajzolok, ha rászánom magam, hanem a számítógépen a kurzorral. Ennek is van előnye, hátránya, ahogy minden másnak. Beletelt egy kis időbe, amíg ráállt a kezem az egérhasználatra a rajzoknál, de most már aránylag megy. Az illusztrátorommal nagyon szeretek együtt dolgozni. Biztosan közrejátszik ebben, hogy óvodás kora óta ismerem, hiszen lányommal egyidős és az óvoda óta barátnők. Bármit meg tudunk beszélni, még sosem volt köztünk vita. Egyszerűen imádom Zsuzsi (Hiczkó Zsuzsanna) rajzait. Pont olyan a stílusa, ami nekem bejön, ráadásul egyedi, nem tucat  rajzokat készít.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni

Ennek változó az ideje. Van olyan mese, amit húsz perc alatt megírtam, de van olyan is, amit többször is megrágtam magamban, mire úgy éreztem, megérett arra, hogy megszülessen. Ez hangulattól, kedélyállapottól is függ. Amikor valami nagyon világra akar jönni, akkor mindig rövid idő kell a megírásához. Néha azért vannak „nehezebb szülések”, olyankor kicsit tovább tart, vagy éppen két részletben születik meg a mese.

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Őszinte leszek, nem könnyű a helyzetünk. Mivel a gyermekirodalom nem mindenkinek fontos. A legtöbb felnőtt átsiklik a mesekönyvek felett, ha nincsen a környezetében kisgyerek, akit esetleg megajándékozhatna velük. Szerencsére a kisgyerekes szülők között egyre többen vannak, akik hangsúlyt fektetnek a mesélésre, hogy a kicsik hozzászokjanak az irodalomhoz, és jól érezzék magukat ebben a közegben. Viszont még mindig nagyon sokan nem veszik figyelembe, hogy a mesékkel is megalapozhatják a gyermekek lelkivilágának fejlődését jó vagy rossz irányba. Ha egy kisgyermek építő jellegű meséket hallgat, akkor valószínűleg pozitív irányba fejlődik a lelki érzékenysége, esetleg hamarabb megtanulja az emberi értékeket, hogy mi az, ami hasznosan segítheti őt az élete folyamán. Egyelőre azonban még mindig a felnőtt regények által taposott ösvényen kullognak a mesekönyvek, kicsit lemaradva. Bízom benne, hogy ez a közeljövőben még változni fog, pont az olyan emberek miatt, mint amilyen te is vagy, akik propagálják nem  csak a felnőtt, hanem a gyermekirodalmat is.

7.

Miért éppen a NewLine Kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Emlékszem, amikor az előző kiadóm megszűnt, folyamatosan új gondozót kerestem a meséimnek. Sok helyen kopogtattam, sok helyen elutasítottak. Volt olyan (inkább nem nevezem meg az ismert kiadót), ahol azt a választ kaptam, hogy nem tudják vállalni, mert sok ilyen stílusú, mondanivalójú mesekönyvet adnak ki. Szerintem ez csak szöveg volt, de nem foglalkoztam vele tovább. Viszont pont te voltál, Ági, aki ajánlottad számomra a NewLine Kiadót, mondván, nem veszítek vele semmit, ha megkeresem őket. Igazad lett! Nem veszítettem, sőt nyertem, hiszen bizalmat szavaztak a történeteimnek, pedig addig mesekönyvekkel nem is foglalkoztak. Tehát, valamilyen szinten úttörő is lettem a Csodák könyvével, hiszen ez volt az első mesekönyv, amit kiadtak. Szerencsére tetszenek nekik a meséim, úgyhogy azt hiszem, mindkét fél megelégedésére szolgál az együttműködésünk.  

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Nagyon sokáig csak néhány felnőttnek mutattam meg az írásaimat. Aztán kerestem olyan felnőtteket, akiknek a családjában kisgyermekek voltak, s kértem őket, olvassák fel nekik, hiszen ők a célközönség. 10-ből 9-szer pozitív volt a visszajelzés. A kicsik rendszeresen kérték az általam írt meséket. Ekkor már tudtam, hogy ezzel szeretnék leginkább foglalkozni. Az egyik legszebb dolog, amikor egy meseíró azt látja, hogy a kicsik csillogó szemmel hallgatják a történeteit. Szerencsére ezt tesztelhettem is a helyi óvodában már többször. Nagyon jó érzés, amikor azt látom, hogy akiknek készülnek a mesék, azok szeretik őket. Sőt, nem egyszer volt már, hogy a szülők bejöttek a gyermekükkel a cukrászdába, ahol a kicsi köszönés után már mondta is, hogy „megvan ám nekem a mesekönyved és alá is írtad nekem…”. Nos, ez az egyik legnagyobb elismerés, amit kaphatok.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Jelenleg a harmadik mesekönyvön dolgozom. Rólam tudni kell, hogy mindegyik könyvem grafikus, digitális szerkesztését én csinálom a saját számítógépemen. Részben, mivel költségcsökkentő dolog, részben, mert nagyon szeretem csinálni. A grafikus részével hamarosan teljesen elkészülök, utána pedig kezdődik a szöveg beszerkesztése. A Mesevarázs reményeim szerint október tájékán kerül majd kiadásra.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Szeretném, ha a mesék is megkapnák az őket megillető helyet az irodalom palettáján. Szeretném, ha az olvasók egyre több magyar szerzőnek szavaznának bizalmat, hiszen rengeteg tehetséges író él kis hazánk határain belül. Ami pedig nagyon fontos, az olvasói visszajelzések. Ezekből hatalmas a hiány, pedig éppen ezek azok a reakciók, amik segítenek nekünk tovább fejlődni, amik meg tudják mutatni, min kellene változtatnunk, vagy esetleg éppen pozitív energiával töltenek fel bennünket. Azt hiszem, minden írótársam nevében kérem a kedves olvasókat (szülőket, nagyszülőket), ne fogják vissza magukat, és kérés nélkül is véleményezzék a megvásárolt mesekönyveket. Jelen korunkban ez egyáltalán nem nehéz, hiszen az internet közelebb hozta egymáshoz az írókat és az olvasókat. Már elérhetőek vagyunk mindenki számára, nem kell dedikálásokat, könyvbemutatókat vadászni, ha valaki tudni akar valamit egy-egy íróról. Kérdezzetek tőlünk bátran, mondjátok el a véleményeteket nekünk azokon az oldalakon, csoportokban, ahol megtalálhatóak vagyunk! Higgyétek el, mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti! Annyi csak a különbség közöttünk, hogy mi leírjuk azokat a néha hihetetlen, fantasztikus gondolatokat, amik megfogalmazódnak az agyunkban. Kérlek, segítsetek nekünk a visszajelzéseitekkel, hogy minél több új történettel örvendeztethessünk meg minden kedves olvasónkat!

 Az írónő könyveit itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó 

Bombicz Judit Szerzői oldal 

 Mesepályázat

 

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Irsai Krisztina - ("Eleinte a pad alatt az osztálytársaimnak, később felnőtt fejjel novellákba bújtatott meséket a felnőtteknek. Nyertem fődíjat, és kevésbé nagy díjakat, pályázatokat, bekerültem a műveimmel novelláskötetekbe.")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!  címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Irsai Krisztinát kérdezgettem, akinek „Kikirics és Pipiske: A Borókakert meséi – Tavasz” című mesekönyve jelent meg magánkiadásban.  Fogadjátok sok szeretettel!

 

1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

15 éves korom óta írok meséket. Eleinte a pad alatt az osztálytársaimnak, később felnőtt fejjel novellákba bújtatott meséket a felnőtteknek. Nyertem fődíjat, és kevésbé nagy díjakat, pályázatokat, bekerültem a műveimmel novelláskötetekbe. De életem legnagyobb írói eseménye a „Borókakerti mesék” megjelentetése volt, ami eredetileg a lányom számára íródott. Neki kezdtem írni az első gyerekeknek szóló meséket, hogy félelem nélkül nyúljon egy földigilisztához, vagy ne rémüljön meg egy apró hangyától. Azóta könyveket és egyedi, névre szóló meséket írok, természetesen nem csak gyerekeknek.

Igyekszem a meséimmel tanítani, kertről, természetről, összetartásról, barátságról és minden másról, amit értékesnek és fontosnak érzek. Egyedi, névre szóló meséimben igyekszem segíteni a gyerekeknek, hogy félelmeiket fel tudják oldani, álmaikat át tudják élni.…

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

A mesék átszövik a napjaimat, az egész életemet. Hiszen a kertemben koboldok és tündérek laknak minden fűszernövény mellett, a kerti szerszámokkal, növényekkel minden nap beszélgetek. Számomra a történetek valóságosak. Én az a típusú meseíró vagyok, aki még hisz a mesékben.

Természetesen én is olvasok meséket, de azokat élvezem igazán, amikből tanulni is lehet.

A legrégebbi mesekönyvek a gyűjteményemben 1961-ből valók, rongyosak és csodás meseillatot árasztanak.

 

 

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Még a mai napig is a kedvenceim!

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című mesekönyve, ahol Dömdödöm a legkedvesebb erdőlakóm, és

Török Sándor: Csilicsala csodái. A mai napig irigylem Gyuszit és az összes gyereket, akinek saját bejáratú varázslója van.  

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben? 

A Borókakerti Mesék illusztrátora: Jágerné Antal Tünde, aki nem csak mesekönyvet illusztrál, de a gyerekeim óvodájának falait is csodálatosan telefestette mesehősökkel. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert az első pillanattól értette és érezte, hogy mit szeretnék viszontlátni a mesekönyv lapjain és nagyon jó hangulatban tudtunk együtt dolgozni.

Mostanában saját illusztrációkat is készítek, elsősorban a „Fűszerkerti Mesék"-hez. Ehhez inkább bátorságra, mint inspirációra van szükségem. A rajzolás olyan kifejezésforma, amitől mindig is tartottam egy kicsit. Tény, hogy a betűk világában könnyebben boldogulok, és jobban ki tudom fejezni magam. Talán az inspirál, hogy rajzokban is meg tudjam mutatni a kertemet lakó lények, állatok, növények világát.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Nálam első a család és a kert, hiszen ez adja az egyensúlyom. Írni általában hajnalban, vagy késő este tudok a legjobban, amikor csend vesz körül és végre nem csak hallom saját gondolataim, de „válaszolni” is tudok rájuk. :)

Általában sokat gondolkodom, jegyzeteket készítek, pereg bennem a történet, én pedig egyre türelmetlenebbül várom, hogy rám törjön az „írhatnék”. Ez sokszor hosszú hetekig tart, amíg a történet teljesen kialakul.

Végül az egyik szereplőm nem bír magával, és gép elé kényszerít. Olyankor jó két hétig püfölöm a klaviatúrát, majd bogarászok, javítok, vitatkozom a szereplőimmel… szóval sokak szerint megkattanok egy időre, de a családomnak ez a természetes állapotom. 

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Szerintem a nagytöbbségnek elég nehéz. Kevés írónak van lehetősége, hogy országosan megismerjék. Ha boldogulni akarunk, sajnos meg kell állni a helyünket a marketing világában is, ami egy teljesen más gondolkodásmódot kívánó szakma. Ha kiadó segít a könyvek megjelenésében, a terjesztés, akkor problémás, nagy része az íróra hárul. A magánkiadásnál pedig tőkével kell rendelkezni, hiszen a nyomdai költségek csak egy részét teszik ki a kiadásoknak.

7.

Miért éppen magánkiadásként jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Az első könyv magánkiadásban jelent meg, a többit is egyelőre így tervezzük. Az egyedi „Ölelő Mesék” csak egy-egy példányban készülnek, személyre szabottak, szintén magán úton nyomtatjuk.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mesekönyveim eljutottak óvodákba - még a határon túlra is - , kórházakba és gyermekotthonokba, így sok kisgyereknek okoztak örömet. Mindenhol nagyon szerették a meséket.

Kaptam visszajelzéseket felnőttektől is, van köztük nagymama, pszichológus és óvodapedagógus is.

Ezeket a véleményeket gyűjtöm, jópárat kiteszek a honlapomra is, hiszen számomra ez az igazi mérce, hogy a meséim örömet okoznak, kis olvasóim várják a folytatást, és megerősít abban, hogy jó úton haladok.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

No igen…

Egyszerre több mesekönyv is készül.A „Borókakerti Mesék” Nyári folytatására vár még a hibajavítás, helyesírási ellenőrzés tömkelege, majd átküldöm Tündinek, hogy ezekhez is csodás rajzokat készíthessen. Az „Illatsimogató” egy aromaterápiás mesekönyv, amihez már csak az illusztrációkat készítem.

A „Fűszerkerti mesék” majdnem kész, most ezzel foglalkozom a legtöbbet, hiszen előreláthatólag folytatásokban meg fog jelenni a városi újságban. Az első 6 mese készen van, és az illusztrációkkal is szépen haladok.

A „Koboldkonyha" már egy éve íródik, szép lassan. Kedvenc koboldom, Kikirics előállt egy ötlettel, amikor Patrik fiam válogatni kezdett a zöldségek között. Így most közösen dolgozunk egy gyerekeknek és szülőknek szóló receptes mesekönyvön, amiben megtanítjuk a szülőket, hogy hogyan bújtassanak egészséges zöldségeket süteményekbe, husikba, levesekbe úgy, hogy a gyerekeinknek eszébe se jusson fintorogni, vagy kikotorni őket a tányér szélére. Közben pedig mesélünk a gyerekeknek a fűszerkerti koboldjaink és tündéreink segítségével, megtanítjuk őket a szülőkkel együtt sütni - főzni, no meg némi varázsport is csempészünk a történetek közé.

És persze íródnak az egyedi kis „Ölelő Mesék" is, amik lassan egyre több gyerek és felnőtt polcán kapnak helyet.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Hogy higgyenek a mesékben. Mert a hit nemcsak hegyeket mozgat, hanem világokat is teremt. Higgyenek az álmaikban, olyan erősen, hogy azoknak ne legyen más lehetőségük, mint valóra válni!

 

Könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ölelő mesék

Ölelő mesék 

 

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Kőszegi-Arbeiter Anita - ("Meseírónak lenni ugyanannyira hálás, mint nehéz feladat.")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Kőszegi-Arbeiter Anitát kérdezgettem, akinek hat mesekönyve jelent meg a MeseRóka Kiadónál.  Fogadjátok sok szeretettel!

 

1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kőszegi-Arbeiter Anitának hívnak, Szombathelyen élek a párommal, két kislányommal és a három kutyámmal. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hobbim a munkám is egyben, lényegében az írásból és a mesekönyvkiadásból élek. Már főiskolás korom óta írok, eredetileg fantasy és thriller novellákat, miután a lányaim megszülettek, meséket is. Az első mesekönyvem is a nagylányomnak köszönhető, ő is lett a mese főszereplője, a Csenge tündérkertje neki készült. Azóta két kötet jelent meg ebből a sorozatból A tündérpalota és A barátság. A Csenge tündérkertje után egy kicsit másik irányba indultam el a mesék világában. Kamaszként nagyon szerettem szerepjátékozni és kaland-játék könyveket olvasni. Egy csomó ilyen könyvet végigjátszottam, így elkezdtem Csengének úgy mesélni esténként, hogy mindig dönthetett, merre kalandozzon a főhős. Így született meg A főhős te vagy – Abigél és Andris születésnapi nyomozása könyvem, mely a kaland-játék könyvek mintájára lényegében egy nyomozás, nem lineáris történet. Olvasás közben lehet dönteni, így mindig más és más lesz a mese. Tavaly pedig Fülöp, a strucc indult el itt Szombathelyen, és kalandozott a városban, a Fülöp, a strucc savariai kalandjai c. könyven. Ez a kötet kifejezetten a városnak készült.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Két kislányom van, Csenge 7, Flóra pedig 2,5 éves, nekik minden nap van mese, néha az enyém, de számos mesekönyvünk is van, így rengeteg mesét olvasunk. Minden este saját mesét választanak. Emellett sokat sztorikockázunk is, ezért rengeteg mese születik nálunk. Csenge most már abba a korban van, hogy a meseregények is lekötik, így én is nagyon sok ilyen mesével ismerkedem meg. Mesét írni teljesen más, mint fantasy vagy thriller novellát. Ilyenkor mindig a lányok adják az ihletet, lényegében én csak figyelem a mesehősöket, aztán leírom a kalandjaikat, amiket sokszor a lányokkal közös élmény ihlet.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Igen, imádtam Tony Wolf Mesél az erdő sorozatát és a Vidám meséket is Szutyejevtől, illetve a Pöttyös Panni meséket. Nagyon jó érzés ezeket a régi meséket, sőt saját régi mesekönyveimet megosztani a gyerekeimmel.

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

A meséket általában nem én illusztrálom, hanem egy kedves barátnőm, Tarr Andrea. Andival úgyszólván már születésünktől fogva barátok vagyunk, mert két nap különbséggel születtünk a kapuvári kórházban. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Általában a dolog úgy néz ki, hogy én elküldöm Andinak a kéziratot, majd megbeszéljük, milyen stílusban, színekben gondolkodom én, illetve ő mit lát a kézirat alapján. Ezután készít pár vázlatot, amiből én kiválasztom a kedvenc részeimet, amiket aztán összegyúr egy újabb vázlatban. Fülöp a strucc közel 30 vázlatból nyerte el a végleges formáját, de a legújabb könyvem szereplői is vagy 10-12 vázlatot kaptak, mire meglett a tökéletes grafika.

 5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Ez nagyon változó tud lenni. Csenge történetei, mivel rövidek igazából, egy óra alatt elkészülnek. A kaland-játék mesék írását komoly vázlatozás előzi meg, egy-egy fejezet megírása fél-egy óra, ezután pedig jön az összehangolás, hogy igazodjon minden döntés, és ne legyen sehol logikai bukfenc. Fülöp kalandja pár hét alatt elkészült, de a meseregény, ami még csak most lesz kiadva nyáron, fél év alatt készült el.

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Meseírónak lenni ugyanannyira hálás, mint nehéz feladat. A legnagyobb nehézség szerintem, hogy a mesének ugyanannyira kell szólnia a szülőnek, mint a gyerkőcnek, hiszen ők veszik meg, nagyrészt ők is olvassák fel, és ha a szülőnek nem tetszik egy mese, akkor hiába szereti a gyerek, ritkán fog lekerülni a polcról.

7.

Miért éppen a MeseRóka Kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Igazából a MeseRóka Kiadó még csak névleg létezik, mi hoztuk létre a párommal a saját meséim kiadására, lényegében magánkiadásban jelennek meg a könyvek. Tervezzük, hogy a kiadó jövőre más meseírók kéziratát is segít kiadni. Ezt az idei évre terveztük, de sajnos a pandémia miatt erre nem volt még lehetőségünk.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre? 

Oh, nagyon jó a fogadtatás, nagyon sok szülő ír, hogy mennyire szeretik a gyerekek a meséket. Sok visszajáró család van, akik mindig írnak, hogy mikor lesz már rendezvény vagy új könyv. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire szeretik a meséket. A legnépszerűbb talán Fülöp, a strucc, tavaly rengeteg rendezvény, nyomozás, sőt még tábor is volt ezzel a mesehőssel. Sokan várják is a folytatást, készülök is idén nyárra hasonló rendezvényekkel. 

 

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin? 

Fülöp, a strucc kap folytatást, ami a napokban jelenik meg e-könyv formájában, nyáron pedig nyomtatva. Emellett egy Fülöp online ismeretterjesztő magazin is készül hozzá. Nyárra tervezem az első meseregényem megjelenését is, már készülnek a grafikák: Flórián és a tegolaváros titkai címmel. Idén még egy könyvet tervezek, Manófalvi vigasságok címmel karácsonyra tervezek egy új kaland-játék mesekönyvet. Természetesen nyárra újra szeretnénk tábort is tartani, illetve több nyomozós rendezvényt a szombathelyi gyerekeknek.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Olvassanak minél több mesét! A mese egy csoda, egy külön világ, ami nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is egy csomó élményt adhat. Remélem a jövőben is megörvendeztethetem őket a meséimmel, és sok-sok új élményt adhatok nekik általuk.

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Kőszegi-Arbeiter Anita oldala

MeseRóka Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Farkas Barbara - (" (...) hamar kiderült, hogy a kislányom különösen vonzódik a kutyákhoz, és közülük is a tacskókhoz, így megszületett Kicsi Tacsi karaktere, aki aztán állandó főszereplője lett a meséinknek. A mesékben Kicsi Tacsival hol vicces, hol komoly kalandok esnek meg, amelyekre az alapot általában saját életünk eseményei szolgáltatják. ")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!, címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Farkas Barbarát kérdezgettem, akinek “Kicsi Tacsi kalandjai Anya Tacsival” című mesekönyve idén februárban jelent meg magánkiadásban. Fogadjátok sok szeretettel!

 

1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A kislányom, Pannika születése után (6 éve) kezdtem meséket írni, elsősorban saját szórakoztatásunkra. Ezek az első mesék még egy macilányról szóltak, de hamar kiderült, hogy a kislányom különösen vonzódik a kutyákhoz, és közülük is a tacskókhoz, így megszületett Kicsi Tacsi karaktere, aki aztán állandó főszereplője lett a meséinknek. A mesékben Kicsi Tacsival hol vicces, hol komoly kalandok esnek meg, amelyekre az alapot általában saját életünk eseményei szolgáltatják. Meséim publikálására csak a közelmúltban gondoltam, ehhez nagy motivációt adtak az utóbbi egy év történései. Mikor 2020 tavaszán bezárt az óvoda és itthon maradtunk a kislányommal, sorra születtek a helyzet, ihlette meséim, melyek publikálására egy Facebook oldalt és egy honlapot is készítettünk a férjemmel. Első igazi, nyomtatott mesekönyvem, mely a Kicsi Tacsi kalandjai Anya Tacsival címet viseli, végül idén februárban jelent meg magánkiadásban.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Nagy felelősség, ugyanakkor nagyon örömteli és inspiráló számomra gyerekeknek írni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek olyan meséket halljanak, amik a saját korosztályuknak szólnak, amiben nincs erőszak, csúnya beszéd. De ugyanilyen fontos számomra, hogy szórakoztató, érthető és pozitív hangvételű, szeretettel teli legyen a mese. A kislányomnak – amellett, hogy fejből mesélek – rengeteg mesét olvasok, főleg kortárs magyar gyermekirodalmat. Úgy vettem észre, a saját gyerekkori kedvenceimet már kevésbé értékeli.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Nagy kedvencem volt Varga Katalin: Karácsony hava / Hófehérke karácsonya című mesekönyve, valószínűleg a témája miatt. Karácsony ünnepe mindig is kiemelt helyet foglalt el a szívemben.

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Mikor a kislányommal mesélni kezdtük Kicsi Tacsi kalandjait, gyakran rajzot is készítettünk a meséhez. Szép lassan formálódott a szereplők kinézete, a helyszínek, az őket körülvevő tárgyak. Így az illusztrációk gyakorlatilag a történetekkel együtt készültek, alakultak, fejlődtek. Ezért számomra nem volt kérdés, hogy a mesekönyvemhez is saját illusztrációimat használom fel.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Maga a történet viszonylag gyorsan megszületik bennem, általában úgy, hogy a kislányom valamely aktuális problémájáról, egy őt foglalkoztató kérdésről kezdünk mesélni, beszélgetni. Amikor már egyszer-kétszer elmeséltem a mesét fejből, akkor leírom. A következő napokban még vissza-visszatérek rá, érlelem, alakítom, formálgatom, újra és újra elmeséljük, felolvasom a férjemnek is, és egyszer csak jön egy érzés, hogy elkészült. Minden mesénél máskor jön el ez a pillanat, de általában 2-3 nap alatt megszületik egy történet.

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Én abban hiszek, hogy mindenki maga alakítja a sorsát, maga teremti a saját valóságát, ha úgy tetszik, mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Soha eszembe sem jutott, hogy a meseíróknak nehéz lenne a helyzetük.

7.

Miért éppen magánkiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

A mesekönyvem magánkiadásban jelent meg, a férjem vállalta magára a kiadó szerepét, amiért nagyon hálás vagyok neki. Rengeteg terhet levett a vállamról, amellett, hogy végig 100%-osan mellettem állt, támogatott, tárgyalt a nyomdával, a nagykereskedővel, végezte az adminisztrációs feladatokat. Introvertáltként nekem ezek némelyike nehézséget okozott volna. Szerencsére a férjemmel van rutinunk a közös munkában, így a mesekönyvemen is élmény volt együtt dolgozni.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Nagyon megható és inspiráló visszajelzéseket kaptam a szülőktől, ezek mindig nagy örömet okoznak, és sokat jelentenek nekem. A legcsodásabb élményem ezen a téren mégis egy kisfiúhoz kapcsolódik, akit egy rövid időre, a felügyeletemre bíztak és felolvastam neki az “Újra az óvodában” című mesémet. A csillogást a szemében és a boldog mosolyát soha nem fogom elfelejteni. Ez az, amiért érdemes mesélni! Bízom benne, hogy a mesék segítségével egy kis örömet és vidámságot csempészhetek a gyerekek mindennapjaiba.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Rengeteg mese van még a tarsolyomban, tele vagyok tervekkel, ötletekkel, álmokkal. Készül Kicsi Tacsi kalandjainak folytatása, ezúttal Apa Tacsival keverednek majd különböző kalandokba. Továbbra is publikálok meséket Kicsi Tacsi kalandjai Facebook oldalán és honlapján is, valamint a mesékhez készítek kinyomtatható színezőket. És dolgozom egy mesefüzet-sorozaton is.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Meséljetek sokat, meséljetek szeretettel!

 

A könyvet itt tudod beszerezni:

Farkas Barbara: Kicsi Tacsi kalandjai Anya Tacsival