Beleolvasó: Chris Land: Lélekvesztő I. - ("Felnéztem a metrón, s összecsaptam a kiolvasott kötetet. - Fene ebbe a Chris Land-könyvbe, úgy lekötött, hogy túljöttem a megállón - dohogtam -, már rég le kellett volna szállnom, most mehetek vissza, vagy talán mégse? ")

Chris Land: Lélekvesztő I. című könyvéből hozok nektek beleolvasót. Ezúttal az első fejezetből fogok hozni. Nekem nagy kedvenc ez a könyv, szívből, bátran merem ajánlani nektek. Érdemes mindkettőt beszerezni NewLine Kiadónál.

 Chris Land:
Lélekvesztő I.

Tartalom:

 Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

 

ENGEDÉLLYEL

~~~ Részlet ~~~

 

Chris Land: LÉLEKVESZTŐ

(Webster sorozat 1.)

 

„Minden, ami a föld felszínén és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van.”

Paulo Coelho

 

Sven bevágódott a járatba, zuhanása következtében éktelen robajjal beomlott alatta az imént még épen álló padlózat, majd nekicsapódott a talajnak. A levegő benne rekedt, ahogy hanyatt esett és érezte, amint vakolatdarabok, apró kövek hullanak rá, aztán a tüdeje engedett, vett egy mély lélegzetet, de több okból is megbánta; egyrészt olyan érzése támadt a tüdejébe nyilalló fájdalomtól, mintha tüzes vasat forgatnának a mellében, másrészt pedig, mert homokszemcsék özönlötték el a légcsövét, ahogy beszívta a körülötte terjengő port. Kínjában oldalra fordult, köhögve fulladozott és öklendezett, mivel már napok óta nem evett, így csak vérrel kevert nyála csorgott a kövekre. Iszonyúan szédült, szinte forgott körülötte az egész világ. Ez már a vég, futott át az agyán. Tudta, hogy meg fog halni, mielőtt kiérne a félelmekkel és áporodott bűzzel teli alagútból, addig erőnek erejével küzdött ellene, hogy feladja, noha azt is sejtette, hogy lejárt az ideje. Megpróbálta kímélni törött bordáit, így továbbfordult ép oldalán, és semmi pénzért el nem engedte volna a lámpát, amit csonka ujjaival szorongatott. Azt viszont észlelte, hogy a másik kezéből már akkor kiesett az a színarany háromezer éves kancsó, amikor átszakadt vele együtt a vékony padló, de nem bánta. Lassan kinyitotta a szemét, a por már leülepedett, sötétség fogadta, melyet csak egy halvány sárga fénycsóva szelt ketté, bár az is alig világított. Rettegett, és minden ízében remegett ettől a helytől.
- Gyerünk, Sven - biztatta rekedten önmagát. - Ki fogsz jutni, ki kell jutnod innen! - Hangját elnyelték a falak, s egy pillanatra elhalt a lámpa fénye is, majd újra éledt. Felnevetett volna, de a torkát feltóduló vér öntötte el, így ismét köhögni kezdett. Jobbjával óvatosan a falhoz húzódott, megkísérelt felülni, nyirkos keze azonban megcsúszva visszahanyatlott. Izzadtságban fürdött, cafatokban lógó inge hidegen tapadt felhorzsolt testére, újra nekiveselkedett, ám az ellenkező, a könnyebb irányba fordította a fejét, s alig hitt hunyorgó szemének. A járat vége felől vékony csíkban fény áradt be, amiben megcsillantak a homokszemek.
- Megvan a kijárat - ordította volna, bár a hangja hörgésszerű motyogásnak hallatszott a kietlen térben. Maradék erejét összeszedve a könyökére támaszkodott, s maga alá húzta a lábait. Érezte, amint törött bordája beljebb nyomakodik a felsőtestében, a menekülés útja láttán mégse nagyon törődött vele, közben észre sem vette, hogy megmaradt ujjai közt a lámpából végleg kialudt a fény. Nem fogtok kicseszni velem, erőltetett mosolyt összeégett, torz arcára, amelyet pár napja még csodáltak a nők, akik azóta már szörnyű halált haltak.
Nehézkesen feltápászkodott, s tántorogva a falnak támaszkodva megállt. Felfigyelt a színarany, ékkövekkel kirakott kancsóra, amin egy csodálatos lány épp áldozatot mutatott be az isteneknek, és felpillantott a résre, ahonnan beáramlott a meleg. Mióta vonzotta már a napsütés enyhe sugara, talán idejét se tudta volna megállapítani. Az érdes falat tapogatva elindult a fény felé: nem merte elszakítani a pillantását róla, mert félt, hogy csak a szeme káprázik, és az egész valóság szétfoszlik. Oly rég vágyott már a sivatagban tomboló nyár forró leheletére, de ezen a helyen csak árnyak uralkodtak, és mély sötétség. Kínlódva tette meg a lépéseit, aztán megbotlott valamiben, s mielőtt lenézhetett volna, mi is az, arccal a földre bukott. Hiába kapta védekezően maga elé a karjait, épp az ókori kancsóra esett a felsőtestével, amely arra késztette a törött bordát, hogy átfúródva a belső részeken elérje a szívet. Sven utolsó, fájdalmakkal teli nyögését visszaverték a falak, aztán végleg elhaltak a neszek a hegy belsejében, hogy titkaikat mindörökre megőrizzék a végtelen csendben, vagy talán mégse? 

Felnéztem a metrón, s összecsaptam a kiolvasott kötetet. - Fene ebbe a Chris Land-könyvbe, úgy lekötött, hogy túljöttem a megállón - dohogtam -, már rég le kellett volna szállnom, most mehetek vissza, vagy talán mégse?
Ott kódorogtam az utcán munka nélkül, orrom a földet verte, ahogy leszegett fejjel tócsákat kerülgetve csatangoltam az esős időben. Eszméletlenek az emberek, gondoltam; az egyik azt hiszi, hogy amiért kiszolgálóként alkalmazhat, már kiszolgálom teljes mértékben őt is; a másik, hogy aktakukac vagyok, és én leszek a könyvmoly; a harmadik, rázzam magam egész éjjel egy bárban, egy szál semmiben, hát mi vagyok én?
Mivel ennyire lefoglaltak a gondjaim, nem figyeltem az úton sártengerré képződött pocsolyára, csak akkor tudatosult bennem, amikor egy autó telibe kapott, így átkozódva söpörtem le a kabátom, közben nekimentem egy alaknak, akinek szétnyílt a táskája, és az összes irata a kátyúban landolt, csupán hellyel-közzel kapkodtam utánuk. - Elnézést, nem akartam.
- Gyorsan, gyorsan, szét ne ázzanak - hadarta.
- Már nem - adtam oda neki az itatóst, ő kikapta a kezemből, belevágta a táskába, és besietett az első lépcsőházba. Egy kulcscsomó maradt nálam, utánaslattyogtam, kinéztem hova megy be, aztán becsöngettem, s amikor ajtót nyitott, belefogtam: - Bocsánat, én…
- Jöjjön beljebb! Ha tudná, hogy mennyire vártam - hagyott a küszöbön. A szíves invitálásra beléptem, letettem a kulcsait, majd belöktem az ajtót, s rájöttem, hogy könnyelműen viselkedtem, erre megfordultam, de utánam szólt: - Épp az utolsó pillanatban érkezett, maga aztán jól elázott, nem akarja levetni azt a kabátot?
Csalódásomnak hangot adva közöltem: - Nem vetkőzöm, mennem kell, állást keresek...
- Ne tegye, hiszen elhozta a bizonyítványait, így tájékozódtam önről, s miután remek ajánlásokat kaptam a munkájáról, mint egyiptológus kollégát, üdvözlöm a köreinkben.
Megzavart gyors észjárása. Mit akar? Egyiptológus? Állás? Állás - fogtam fel, visszafordultam, és elég bambán nézhettem rá, mert magyarázkodott: - Elnézését kérem emiatt, tudja, az összes munkatársunkat leinformáljuk. Nálunk ez természetes, de ne ácsorogjunk itt, jöjjön beljebb az irodába, ott kényelmesebb körülmények közt is megtárgyalhatjuk a feladatát. Adja a kabátját - rángatta le rólam a vizes göncöt, és felakasztotta a fogasra.
- Mit csinál? Azt hiszem, valami tévedés lehet a dologban, egy apró félreértés…
- Nézze, ön egy hete állás felől érdeklődött nálunk, s minthogy én házon kívül tartózkodtam, Nancy, a titkárnőm fogadta, aki igen bizakodóan nyilatkozott magáról. Mivel a bizonyítványáról másolatot készített, leinformáltam önt, s mondhatom, hogy kitűnő ajánlásokat kaptam, sőt, a jelentkezők közül magát találtam a legalkalmasabbnak a feladat megoldására, most pedig nem akarom, hogy - mint leendő munkatársam - megfázzon.
Amíg beszélgetett, szemrevételeztem: Elegáns öltöny, barna haj, megnyerő szemek, melyekből csak úgy sugárzott az értelem. Ötven körülinek saccoltam őszülő halántéka miatt, ezért hamarjában összekapkodtam magam: - Így megbízik ebben a Nancyben?
- Persze, hiszen a feleségem. Kérem, bocsásson meg, személyesen még nem találkoztunk, Doug Dykens a nevem, és köszöntöm önt… - Lelkesedését a csengő zavarta meg, így az ajtóra nézett, majd rám. - Pardon, de csöngettek, maga csak foglaljon helyet, rögtön jövök.
Amint kitette a lábát, megcsörrent a telefon, erre kisegítve őt felvettem a kagylót. - Üdv, itt Christina W. Montgomery, sajnálattal közlöm, hogy ma nem állok munkába, mert az egyiptológián kívül a latin végzettségemnek megfelelő állást találtam, minden jót - szakadt meg a vonal.
Míg letettem a hallgatót a helyére és magam a székre, Dykens is bejött, leült az íróasztala mögé, és megtörte a csöndet: - Egy komoly ügyről lenne szó... Nos, én annak idején, mint tudja, régész voltam, mostanság viszont elköteleztem magam a múzeumoknak, így olyan régiségeket kutatok fel, amelyek valaha eltűntek, vagy illetéktelen személyekhez kerültek.

  

Folyt.köv.:

A könyvet itt lehet beszerezni:

Chris Land írói oldala

NewLine Kiadó

Előolvasás: Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben ( Rózsakői rejtélyek 2.) - ("Izgalmas, rejtélyes olvasmány volt. Eléggé furán érzem magam, hogy vége lett. Szerettem volna még többet olvasni, még egy fejezetet ebből. Judit elérte nálam azt, hogy mindig azt érezzem, hogy kell olvasnom. Hogy várjam nagyon folytatást.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Megyeri Judit írónőnek, hogy elolvashattam a Csontvázak a szekrényben (Rózsakői rejtélyek 2.) c. könyvet, melynek a folytatása Holttest az Ambróziában című könyvének. Ebben a történetben Alex és Liza szerelmi történetét, és titkait olvashatjuk. A könyvet NewLine Kiadó gondozásában fog megjelenni május. 10-én.

Megyeri Judit:
Csontvázak a sötétben
(Rózsakői rejtélyek 2.)

Tartalom:   

Ha ​a legmocskosabb titkod napvilágra kerül, a következmények beláthatatlanok…
Alex azt hitte, nem tartogat semmilyen meglepetést a jövő. Ugyanaz a munka az apja cégénél, ugyanazok az arcok a bulikban, ugyanolyan nők az ágyában. Aztán előkerül a lánya, akiről eddig nem is tudott, és a mindennapjai fenekestől felfordulnak. Apává kell válnia, de fogalma sincs, hogyan csinálja, ráadásul valaki nyilvánosságra akarja hozni a múltja legsötétebb foltját, amivel romba döntheti az egész életét.

Liza azt hitte, jó ötlet Rózsakő közelébe költözni. Így legalább a barátnője, Flóra mellett lehet, akit nemrég majdnem megölt egy őrült gyilkos. Állást vállal a szomszéd város gimnáziumában, közben görcsösen igyekszik bizonyítani, hogy nincs szüksége komoly kapcsolatra, és semmit sem jelent neki Alex meg a hónapokkal korábban együtt töltött éjszakájuk. A férfi zsarolója azonban mindent összezavar.

Alex és Liza folyton hajba kapnak, izzik körülöttük a levegő, mégis együtt kell kideríteniük, mi áll a fenyegetések mögött. Szimpla zsarolás vagy valami jóval több? Egyre közeledik a halloween, ám a csontvázak nemcsak ünnepi díszként szolgálnak, hanem egymás után potyognak ki a szekrényből...

Látogass el Rózsakőre egy újabb izgalmas kalandra, és nyomozz együtt a szereplőkkel!

Véleményem
5/5

Mit is mondhatnék Judit zseniális történetet alkotott ismét. Tartsa csak meg a szokását. Imádom a történeteit olvasni, mindig is szerettem, illetve ma is szeretem a romantikus krimiket olvasni. Igazából kimondottan csak az ő könyveit olvasnám szívesen bármikor. Mert annyira jól lett felépítve, hogy nem lehetett tudni, hogy ki is a gyilkos igazából. Annyi karaktert sorakoztatott fel, hogy szinte mindenkinek volt indítéka Alex és Liza felé, de inkább Alex felé.

Alex és Liza párost az első kötetből ismerhettem meg, már akkor tudtam, hogy kell nekik is egy külön történet. Nagy kedvencem voltak abban a kötetbe, de most hogy külön történetet kapott még jobban megszerettem őket. Mindkettőjüknek sok lelki sebekkel kell megküzdeniük, de különösen Alexnek. Lelkiismeretfurdalása végig követhető volt a történetben. Aztán ott van Alex lánya Pipi. Jaj, de édes kisleányzó. Vannak ám szövegei, imádom. Jó ötlet volt benn tartani a történetben. Így kerek az egész. Lizát el tudnám képzelni, anyaként.

Izgalmas, rejtélyes olvasmány volt. Eléggé furán érzem magam, hogy vége lett. Szerettem volna még többet olvasni, még egy fejezetet ebből. Judit elérte nálam azt, hogy mindig azt érezzem, hogy kell olvasnom. Hogy várjam nagyon folytatást. Mert holtbiztos, hogy lesz. Kedvenc párosom Újvári és Emma, a hacker lány. Izzik a levegő, kettőjük közt és senki nem veszi észre. Kíváncsian várom, hogy egy rendőr és egy hacker kapcsolatából mi mi sülhet ki ebből. Mert remélem, hogy harmadik kötetén az ő történetüket írja meg.
Bent és Flórát jó volt olvasni, nagyon élveztem az történetüket is. Csak az nem tetszett, hogy Flóra apja nem fogja fel, hogy már nem tér vissza Márkhoz. Talán a következő történetben végre elfogadja.
Mindenesetre ebben a könyvben sem hiányozhat a nyomozás, a verekedés, vér és az izzadság. Na meg a hullák. Az kimaradhatatlan…

Egy szóval szívből ajánlom annak, aki szereti a romantikus-krimiket, ez a könyv letehetetlen, izgalmas, borzongató és titkokkal tarkított történetet kapunk. Igencsak lehet vakargatni a fejünket, hogy vajon ki a gyilkos-zsaroló. Mesterien szövi a szálakat az írónő, hogy a legutolsó oldalakon derüljön ki, hogy ki a tettes. Zseniális! Még Agatha Christie is megirigyelhetné.

A könyvet itt tudod beszerezni: 

Megyeri Judit - Jud Meyrin

NewLine Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gigi Forte - ("Jószívvel ajánlom a „Levelek”-et minden lánynak, legyen a magányos, boldog szerelmet megélő, elhagyott, epekedő, vagy álmodozó, tapasztalt, vagy naiv, fiatal, vagy kicsit idősebb….. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gigi Forte írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Gigi Forténak Levelek címmel jelent meg könyve eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán, a Líra, Book24 és az Álomgyár Webshopján lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az eredeti nevem Kovács Ágnes, 27 éves vagyok, Budapesten élek a szüleimmel és a testvéreimmel. Hármunk közül én vagyok a legidősebb, egy öcsém és egy húgom van. Végzettségem szerint történelem- olasz szakos tanár vagyok, de jelenleg pályázatkezelési referensként dolgozom egy irodában. Nagy vágyam, hogy egyszer visszatérjek a tanári pályára. Hobbijaim az olvasás,  az írás mellett a színház, és a mozi. Nagyon szeretem a társas összejöveteleket, szívesen folytatok értelmes, tartalmas beszélgetéseket az emberekkel.

Levelek című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem mondhatnám, hogy sok kutatómunkát igényelt volna a „Levelek”, de meg kell hagyni, sok munkám volt vele. Az első sorokat közel négy évvel ezelőtt írtam le, a kézirat közel két évvel ezelőtt lett kész, és most lett belőle nyomtatott könyv.  

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Levelek története 99%-ban fikció, de a regény alapdilemmáit a valóság ihlette, és szerintem ez a könyv különösen tanulságos lehet a tízen-huszonéves korosztály számára, akiknél az írásbeli kommunikáció átvette a vezető szerepet az utóbbi években.

A jövőben tervezek egy olyan könyvet is írni, amelyben több lesz a valós elem, valamint olyanokat, amelyek meglátásom szerint a mai kor kihívásait, problémáit feszegetik. Mindezt olyan fiatal karaktereken keresztül szeretném az olvasók elé tárni, akikben szinte bárki, vagy legalábbis sokan magukra ismerhetnek. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ez nehéz kérdés.  Az olvasás és képzelődés szeretete az egész életemet végigkísérte. Mindig sok könyvet tartottunk otthon. Édesanyám minden este felolvasott nekünk gyerekkorunkban.  Klasszikus meséket és ifjúsági regényeket. Nekem ez nagyon sokat jelentett, és a mai napig nagyon hálás vagyok édesanyámnak, amiért fontosnak tartotta a meseolvasást. Később persze, amikor már tudtam olvasni, önállóan is kezembe vettem a könyveket. Minden történetet, amit olvastam, vagy akár filmen láttam, és valamiért megfogott, tovább gondoltam. Sosem elégedtem meg a mesék végén a boldog befejezéssel, mindig elkezdtem gondolkodni a szereplők azt követő életén. Persze szomorú történeteket is olvastam, vagy láttam épp eleget, ezeknél pedig mindig azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetett volna az adott történetnek boldog vége. Órákig tudtam magam szórakoztatni a fantáziálással. Ez volt a kedvenc időtöltésem kisiskolás koromban. 17 éves koromban kezdtem el írni az első regény kezdeményemet, de az akkor még nem volt elég érett a kiadásra. Aztán több történetbe is belefogtam, és természetesen sokat olvastam mellette. Így ért össze fejemben Klára története.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem tudom, lehet. Majd ahogy hozza az élet. Az biztos, hogy szeretnék történelmi könyveket is írni a későbbiekben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szuper. Nekem a „Levelek” az első megjelent regényem, de van már más kéziratom is, amit befejeztem. Amikor a „Levelek” kézirata kész lett, nagyon boldog voltam, és igazán büszkén vettem a kezembe az első bespirálozott verziót, amit egy kedves ismerősöm nyomtatott ki nekem. Később több jóbarátom is elolvasta a kéziratot, ők javasolták, hogy próbáljam meg kiadatni. De akkor még nehezen tudtam elképzelni, hogy valóban könyv lesz belőle, csak álmodoztam róla. Nagyon örülök, hogy végül mégis megjelenhetett.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A nagypapám, akit nagyon szerettem, mindig „Gigi”-nek hívott gyerekkoromban. Sajnos őt már több mint tíz éve elveszítettük, neki szerettem volna emléket állítani. A „Forte” szó olaszul azt jelenti, erős. A környezetemben nagyon sokan mondják, hogy erős vagyok, és tudom, hogy igazuk van. Ezért választottam ezt a nevet. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fantasztikus. Nagyon megható, hogy olyan ismerőseim is gratuláltak, akikkel évek óta alig, vagy egyáltalán nem beszéltem. Igazából akkor fogtam csak fel, hogy megjelent, amikor meghozta a csomagküldő szolgálat az első példányokat. Még van néhány példány a szobámban, és annyira jó érzés ránézni, kinyitni, és belelapozni. Vannak pillanatok, amikor el sem hiszem, hogy tényleg én írtam. Nagyon klassz érzés. Még mindig tart. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút impulzív. A legváratlanabb pillanatokban kapok ihletet. Bár most jelent meg az első könyvem, már van más kézirat is a tarsolyomban, és azt figyeltem meg, hogy amikor elkezdek írni egy történetet, először csak jeleneteket látok, amiket hosszú időbe telik összegyúrni. Van, amikor hónapokig nem érzek rá késztetést, hogy hozzányúljak egy-egy sztorihoz. 

 Forrás: Gigi Forte hivatalos szerzői oldala

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, a boldog jelenetek a kedvenceim. Van belőle több is a könyvben.  Az egyik előolvasóm azt mondta, hogy olyan ez a könyv, mint az élet. Szerintem igaza volt, mert a főhősnőm sokszor kerül nehéz választás elé, és ezek a helyzetek engem is kihívás elé állítottak. Nem azért, mert nem tudtam, mit akarok leírni, egyszerűen érzelmileg magával ragadott némelyik jelenet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sok időt töltök zenehallgatással. Általában ilyenkor születnek az új ötletek, és a jeleneteket is zenehallgatás közben szoktam kidolgozni. De inspirálnak a kiadós beszélgetések, különböző tapasztalatok, élmények, szóval elég sok minden. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A családomnak mutatom meg először. Nagyon fontos édesanyám, és a nagymamáim véleménye. A cselekménybe a „Levelek” esetében nem akartak beleszólni, de én elég makacs vagyok, nem is feltétlenül engedném. Ha valamiben bizonytalan vagyok, akkor magamtól is odamegyek hozzájuk, és megkérdezem, hogy szerintük ez jó-e így, vagy sem. Közeli barátaim véleményét is ki szoktam kérni, és hálás vagyok a biztatásukért. Meg kell jegyeznem, hogy azért a család, a barátok egy kicsit mindig elfogultak, de van olyan előolvasóm is, aki köntörfalazás nélkül megmondja, hogy hol, és min kéne változtatnom. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Szerencsére stabil családi hátterem van.  A szüleimnek nagyon hálás vagyok, mert mindig támogatták az elképzeléseimet, mindig hittek, és bíztak bennem. Így volt ez az írással kapcsolatban is. Most, hogy megjelent az első könyvem, nagyon boldogok, és büszkék rám. Az egész rokonság nagyon örül. Mindenki szurkol, hogy sikeres legyen a könyv.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Jószívvel ajánlom a „Levelek”-et minden lánynak, legyen a magányos, boldog szerelmet megélő, elhagyott, epekedő, vagy álmodozó, tapasztalt, vagy naiv, fiatal, vagy kicsit idősebb….. Olvassátok el, mert érdemes! J Még az idén szeretném megjelentetni a második regényemet, amely megtörtént eseményeken, jórészt saját, gyermekkori tapasztalataimon alapuló könyv lesz. Nagyon érdekes kérdéseket vet majd fel, de erről majd néhány hónap múlva…

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

Gigi Forte hivatalos szerzői oldala

NewLine Kiadó 

Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt (Gyarmaty Karolina története 2.) - (Alexandra megint egy fantasztikus történettel örvendeztetett meg engem és olvasóit. Nem hiába, na, szeretem a történelmi romantikus könyveket, főleg ha nyomozás is van benne, és persze egy kis szerelem is. ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Csernovszki-Nagy Alexandra írónőnek, hogy elolvashattam Antónia eltűnt című könyvét. Már nagyon vártam, hogy Lina múltja után elolvashassam a következő történetét. Igyekeztem húzni, halasztani, hogy ne legyen vége az olvasásomnak, de sajnos végére értem a történetnek. Azt kell, hogy mondjam messze ez a lett a legjobb írónőnek. Annyi minden zajlott ebben a történetben, hogy csak kapkodtam a fejem.

 Csernovszki-Nagy Alexandra:
Antónia eltűnt
(Gyarmaty Karolina története 2.)

Tartalom:

 Tekintetünk ​hosszan összekapcsolódott s tudtam, hogy ez egy olyan szerelem, amely az ember életében csak egyszer adatik meg.”
1868.
Lina még mindig a rémes házasságában sínylődik, napjait átitatja a rettegés, de a lelke nem tört meg. Mindenáron el akar menekülni a férje karmai közül, és biztonságban megszülni a gyermekét, távol tőle.
Sikerülhet neki?
1872–1873.
Két év telt el a Lévay családnál történt rémes események óta. Lina nyomozóként dolgozik, és próbálja a háta mögött hagyni a múltját. Egyik nap felkeresi őt egy kisasszony, aki szerint a nagynénjét, Antóniát, tizenöt évvel korábban valaki meggyilkolta, de senki sem hisz neki. Miért nem érdekel senkit, hogy mi történt a lánnyal?
Lina beleveti magát a nyomozásba, az ügy szálai bonyolódnak, hamarosan Márton is feltűnik a színen.
Meglelhetik a hőn áhított boldogságot egymás oldalán? Linának sikerülhet kiderítenie, hogy mi is történt azon az éjszakán, amikor Antónia eltűnt?
Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének második éve.

 

Véleményem
5/5

Alexandra megint egy fantasztikus történettel örvendeztetett meg engem és olvasóit. Nem hiába, na, szeretem a történelmi romantikus könyveket, főleg ha nyomozás is van benne, és persze egy kis szerelem is.
Itt se maradtak el a visszaemlékezések Lina múltjából. Nagyon sajnáltam Linát, amiken keresztül kellett mennie, és amiken fog még menni. Nem hiába mondják, hogy saját múltja elől senki nem tudd elmenekülni.
A történet szerint egy hölgy bejelentkezett Linához, miszerint eltűnt az egyik rokona, megkéri, hogy keresse meg. Rengetek rejtéllyel, titkokkal kellett szembenéznie, ráadásul saját rossz döntésének a következményével is meg kellett birkóznia.
Szerettem volna kicsit tovább húzni az olvasást. Nem akartam, hogy hamar vége legyen. Lévay és Lina beszélgetéseit imádtam, olyan aranyosak voltak. Tudom, hogy Lévay is kedveli, mert akkor nem keresné folyton Lina társaságát, s reménykedem, hogy végre egyszer révbe érhet a kettejük kapcsolata.
Csak, hát sajnos újfent csalódtam, megint. Nem gondoltam volna, hogy továbbra is bábu marad Lévay. Azt hittem előző történtek után végre férfi marad, és nem hajol meg senki akarata előtt. De úgy látszik, még sem tudja levetkőzni ezt a dolgot. Hogy mindig alá rendeli magát másoknak és feláldozza az érzéseit, szerelmét.
Bízom benne, hogy idővel rájön mekkora baklövést követ el.
Egyszerre izgalmas, csavaros, titokzatos történet.
Egész végig nem lehetett tudni ki a gyilkos, miért tűnt el Antónia, már ha valóban eltűnt.
Semmi sem az aminek, akinek látszik ami Kéthly családban zajlik. Mesterien szövi a szálakat az írónő. Bizonyára nem kell ecsetelnem, hogy mennyire tehetséges. Megfelelő arányban van, a múlt, jelen, a történelem, a szerelem és nyomozás.
Plusz adalék, hogy végre megtudhatjuk mi végre lett olyan Gyula, Lina volt férje. Erre is izgatottan várom, hogy írónő mit fog kihozni belőle.

Azt hiszem, mondhatom, hogy megint erős függővéggel zárta le a történetet. Már nagyon várom a következő regényét. De addig is itt van mellettem Mimi regénye. Mindenesetre nagyon várom, hogy megjelenjen a harmadik kötetet az írónőtől. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz kettejükkel, Györggyel és persze Kéthly család többi tagjával. Fordulatos cselekmény, izgalmas történet, tele rejtélyekkel és titkokkal, mely Lina előtt semmi nem állhat útjában. Izgalmas történet, számomra tele kérdésekkel. Gördülékeny, könnyű olvasmány volt számomra.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Csernovszki-Nagy Alexandra írói oldal

NewLine Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ludvig Dóra - ("Hihetetlen (nevet). Amikor a kezembe fogtam az első példányt, annyira felfoghatatlan volt számomra, hogy teljesült egy álmom, és elértem a kitűzött célomat.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Ludvig Dórát, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek egy könyve jelent meg eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán, vagy a szerzőtől (akár dedikálva) lehet megrendelni. 

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Elsősorban köszönöm a lehetőséget!

Ludvig Dóra vagyok, 27 éves, házas, és bár sokan nem tudják, de van egy 14 hónapos kisfiam.Jelenleg most vele vagyok otthon, nevelem, fejlesztem és igyekszem a legtöbbet kihozni belőle. Mellette háztartást vezetek, és amikor éppen időm van, akkor írok. Erre legtöbbször inkább este kerül sor, de az intenzív írós/szerkesztéses időszakban minden órát kihasználok, amikor a kisfiam alszik. Ilyenkor a házimunkát egy kicsit a háttérbe szorítom, mert szeretek teljes mértékben csak az írásra koncentrálni, nehogy kizökkenjek. Ezek a hetek eléggé kimerítők tudnak lenni, legfőképpen akkor, amikor javításra kerül a sor. Míg az írás kikapcsol, addig a javítási időszak odafigyelést igényel, és kicsit ki is merít. Éppen ezért, hiába tudom, hogy pihennem kellene néha, egy belső hang egyszerűen nem engedi. Ez egy ördögi kör (nevet).

Mélypont című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

 

A könyv témája miatt utána kellett néznem néhány dolognak. A helyszínt is alaposabban áttanulmányoztam, hiszen Amerikában játszódik a történet, így elengedhetetlen volt, hogy ne keressek rá a városra, iskolára és olyan helyszínekre, amik jól jöhetnek a regényben, mint például a Michigan-tó. Nem tudom pontosan, mennyi ideig íródott. Talán két év.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Általában a történeteim kitaláltak, de nem kizárt, hogy egy-egy jelenet, téma, környezet vagy bármi más megegyezik a valósággal. Igazából mindegyik történetemben benne vagyok egy kicsit, főleg a jelenleg íródó regényemben, de erről most többet még nem árulok el (mosolyog).

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Én tizennégy éves koromig nem igazán olvastam, maximum a kötelező olvasmányokba kezdtem bele, de sosem jutottam a végére, és valahogy nem kötöttek le. Aztán kiolvastam életem első ifjúsági regényét, majd miután befejeztem, jött az az érzés, hogy én is írni szeretnék. Igazából fogalmam sem volt, hogyan kezdjem el, miről meséljek, egész egyszerűen csak fogtam egy füzetet, és írni kezdtem. Persze, ezt sorra követte rengeteg megkezdett történet, amit sosem fejeztem be. Nem éreztem elég jónak, így mindig újba kezdtem. Aztán egyszer elkapott egy érzés, egy téma, amiről tudtam, hogy be kell fejeznem. Ez a könyv sehol nem jelent meg, nem is tervezem. Ezt a könyvet tanulóregénynek hívom, ami mindig emlékeztet arra, honnan indultam.

Miután ezt a regényemet befejeztem, néhány hónapra rá kezdtem bele a Mélypont című regényembe. Akkoriban nem írtam intenzíven, hiszen iskola, sport és egyebek mellett nem igazán volt rá energiám, éppen ezért, nem tudom megmondani, mennyi ideig íródott. Volt egy kiadó, akivel pár évre rá, hogy befejeztem a regényt, sikerült leszerződnöm, végül magánéleti problémák miatt visszavontam. Olyan élethelyzetbe kerültem, ahol a regény és a kiadása teljesen a háttérbe szorult. Akkoriban már annyiszor csalódtam, és annyiszor ringattam magam hiú reményekbe, hogy kezdtem elengedni a dolgot. Úgy voltam vele, talán még nem jött el az ideje a kiadásnak. Aztán, ahogy rendeződött az életem, az írás úgy talált meg ismét. Gyakorlatilag akkoriban ebbe menekültem, és nagyon sokat segített. Az írás tényleg terápia.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem tervezek más zsánerben írni, de nem tartom kizártnak, hogy előbb-utóbb nem keverednek majd (mosolyog).

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Huh. Rengeteg érzés kavarog bennem olyankor (nevet). Az elején elégedett, izgatott, lelkes, boldog vagyok. Aztán jön a lehangolt állapotom, amikor úgy érzem, hogy nem is annyira jó, mint hittem. És akkor ezek az érzések váltakoznak. Hol jó, hol rossz, aztán ez tart egészen addig, amíg a szerkesztőmtől visszajelzést nem kapok (nevet). 

 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Gondolkodtam álnéven, de valahogy egyiket sem éreztem magaménak. Olyan idegen volt számomra, így elvetettem az ötletet. Továbbra sem bántam meg (mosolyog).

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Általában, ha olvasok, akkor is a romantikus könyveket részesítem előnyben, de előfordul, hogy egy-egy krimit is kézbe veszek, ritkán fantasyt, történelmit stb.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen (nevet). Amikor a kezembe fogtam az első példányt, annyira felfoghatatlan volt számomra, hogy teljesült egy álmom, és elértem a kitűzött célomat. Teljesen felpörögtem, és nem is igazán tudtam józanul gondolkodni. Kellett pár óra, míg megnyugodtam, ennek ellenére az első példányt remegő kezekkel írtam alá (nevet). 

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Azt mondanám, hogy mind a három egyszerre. Az első pár oldal általában hirtelen ötletből indul, aztán átveszi az irányítást a tervezés és a tudatosság.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, igen, máskülönben szerintem nem is igazán érezném jónak a regényt, ha nem lennének. (mosolyog). Általában a szexjelenetekkel küzdök meg. Van, amikor annyira könnyedén megy, máskor pedig hosszabb ideig tart a megírása, és akkor sem az igazi. De talán már fejlődtem ebben is…

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

 

Igazából akkor kezdek bele egy regénybe, ha elkap egy érzés, egy téma, vagy éppen a semmiből lejátszódik előttem egy jelenet. Ilyenkor nagyon nagy bennem a lendület és folyamatosan azt érzem, hogy ki kell írnom magamból.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kiknek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Azoknak mutatom meg a kéziratot, akik nagyon közel állnak hozzám, akikben nagyon megbízom, tudom, hogy építő jellegű kritikát mondanak, és azt is tudom, hogy végigolvassák a regényt. Mindenesetre a szerkesztőm szavaira adom a legtöbbet, mivel szakmailag szerintem nagyon ott van, és nagyon bízom benne. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

 Az, hogy könyvet írok, nem volt számukra újdonság. Mindig támogattak, és várták, hogy mikor jelenik meg, mikor jön el az én időm (mosolyog). A megjelenésnek ők is örültek, hiszen látták milyen hosszú és rögös út vezetett idáig. 

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled idén? 

 

Hogy idén mi várható Tőlem, az egyelőre még nem publikus (mosolyog). Az Olvasóimnak – és nem Olvasóimnak is –  azt üzenem, hogy kövessék az álmaikat! Higgyenek magukban, és soha ne adják fel, még akkor sem, amikor lehetetlennek tűnik, amit elterveztek. Hiszen sosem tudhatjuk, hogy a sors mikor dob elénk egy olyan lehetőséget, vagy helyzetet, ami közelebb vezet az álmainkhoz!

 

Köszönöm az interjút, Dóra!

 

Könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ludvig Dóra hivatalos szerzői oldala

Newline Kiadó

 

NewLine Kiadó március megjelenései. - ("Tavaszi megjelenések NewLine Kiadónál. Egyik jobb, mint a másik. Kinek kell? )

Ha március, akkor ideje megmutatni milyen megjelenések várhatóak NewLine Kiadónál. Én már nagyon várom a könyveket, hiszen egy kettőt már kinéztem magamnak, Gondolom ti is várjátok a megjelenéseket, hogy miféle könyvek érkeznek? Hát lássuk csak…

 

 Ella Steel:
Vágyak Dallama 

(Ma jelent meg.)



Tartalom:

Kíra ​Wells egy fiatal nő, akinek a szívén ütött sebek nehezen gyógyulnak. Az egyetlen, ami mindig boldoggá teszi, ha énekelhet. Szeretne bizonyítani, maga mögött hagyni egykori énjét, de fél, mi lesz, ha az emberek kegyetlensége még ettől az egy örömforrástól is megfosztja. Jelentkezik egy versenyre, de már az első nap szembekerül azzal a férfival, aki az éneklés terén a legnagyobb félelmét személyesíti meg.
Logan Kenward tudásának és alázatos munkájának köszönhetően magasra jutott. Szakmájában elismert, tekintélyt parancsoló, arrogáns férfi, aki nem rejti véka alá véleményét. Életét hosszú évek óta a nyilvánosság előtt éli, múltjáról azonban mit sem tud a világ.
Kíra mindent meg akar tenni, hogy kivívja Logan elismerését, ezzel egy időben Logan azon dolgozik, hogy múltja Kíra előtt is titok maradhasson.
Mindennapivá válik a küzdelem az elfojtott vágyak és a felszínre törő érzelmek ellen.
De mi történik, amikor a vágyak dallama őket is magával ragadja?

„A lelkem törött darabkái a zongorából áradó dallamok szárnyán táncra perdültek, hogy a magasba emelkedve, újra egyesülhessenek.”

Gigi Forte:
Levelek



Tartalom:

„Egyikünk sem időmilliomos. Az életünk, az időnk túl drága ahhoz, hogy évekig várakozzunk, gondolkozzunk, és közben ne lépjünk előre, más emberek idejét is rabolva. ”
Klára, a kissé komoly fiatal lány élete gyökeresen megváltozik, amikor egyetemre megy. Csoporttársa, a nyitott és közvetlen Marci, naponta küld neki kedves, gyengéd hangvételű leveleket. A levelekben rejlő érzelmi töltet elindítja Klárát a nagybetűs ÉLET, és a mély érzelmek hullámvasútján. A lány a vágyakozás izgalma után, hirtelen a kétely és a csalódottság útvesztőjébe kerül, ahonnan csak az őszinteség és az igazi szeretet jelenthet kiutat.

Renáta W.Müller:
Testvér 1

(Forrás: NewLine Kiadó)

Tartalom:

„Egyszer olvastam egy idézetet: A sors gondoskodik róla, hogy ki lépjen az életedbe, te pedig eldöntheted, hogy ki maradjon… Baromság! Én határozottan úgy érzem, hogy velem a végzet gonosz játékot űz, gyerekkorom óta. Amikor a Hailey ikrek berobbantak az életembe, fenekestül felforgatták azt, az egekbe emeltek, hogy aztán a szakadék legmélyére taszítsanak. River imádnivaló, szexi antropológus, született sármőr, míg Jamie, aspergeres komputerzseni, közösségbe beilleszkedni képtelen különc. Nincs még két annyira különböző ember, mint ez a két férfi, mégis ők a végzetem. A mámor és a reményvesztettség, a boldogság és bánat forrásai egyben.
Hannah Logan vagyok. A lány, aki kétszer szeretett életében, és aki egy feloldhatatlannak látszó dilemma előtt áll.”

A ’TestVÉR’ modern, szenvedélyes, erotikával fűtött regény, Renáta W. Müller harmadik könyve.

Victoria Green:
Valter & Vivien 1.

(Forrás: NewLine Kiadó)

 

Tartalom:

A ​tizenöt éves Vivien beleszeret Valterba, az új szomszéd fiúba, aki gyönyörű szemével, verseivel és szavaival hódítja meg a lányt. Édesanyja, amint megtudja, hogy lánya kivel találkozik, eltiltja tőle. Vivien semmit sem ért, addig a percig, amíg meg nem tudja a szörnyű igazságot.
„– Miért nem barátkozhatok Valterrel?
– Aki bókol, és rózsát ad, az nem barátkozni akar – jegyezte meg szúrósan. Én lesütöttem a szememet. Anyám tovább folytatta, nyugodtabb hangon.
– Azért Vivi, mert a fiú nem hozzád való. Valter egészen máshogy látja a világot, mint mi!
Ebből egy kukkot sem értettem. Ennek így nem volt értelme. Nincs is egyforma ember a világon. Mindenki egy picit más, de ettől még nem rossz. Anyám biztosan látta az arcomon, hogy nem győzött meg, ezért folytatta.
– Hogy fogalmazzak neked… – sóhajtott.
Kezdett egy kicsit megrémíteni. Valamit elhallgat előlem…”
Izgalmas, lebilincselő, megrázó, szerelmi történet!
„Mikor a szőke hercegemről ábrándoztam, nem pont egy problémás gyermekkorral megáldott bűnözőt képzeltem el.”

Diana Hunt:
Titokzatos Útitárs



Tartalom: 

Mégis kiben bízhatsz meg, ha senki sem az, akinek mondja magát?
A francia fotós, Alison Fouler megtapasztalja, hogyan lesz egy kétéjszakás vonatútból egycsapásra érzelmekkel teli hullámvasút.
Aaron Miller egy piszkosul vonzó férfi, csakhogy a viselkedése megfejthetetlen.
A titkok felfedése pedig súlyos következményekkel jár.
Alisonnak rá kell jönnie, hogy amibe belecsöppent, az még a legvadabb rémálmain is túltesz.
Létezhetnek valós érzelmek egy olyan világban, ahol minden a megtévesztésről szól?
Nem minden titok hazugság, de minden hazugság mögött egy titok rejlik.

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Hogyan olvasd Ella Steel könyveit - ("Egy kedvenc írónő eddig megjelent csodálatos könyveit mutatom be nektek. ")

Ki ne ismerné írói berkekben Ella Steelt? Ugye, ismered őt? Hiszen számos könyve jelent meg az elmúlt években, és mai nappal pedig újabb történettel bővítette a könyveit. Ma jelent meg Vágyak dallama címmel a NewLine Kiadó gondozásában. Ezért engedélyt kértem az írónőtől, hogy ne csak az oldalamon, de itt a blogomon is fent legyen az a sorrend, hogy hogyan olvasd el Ella Steel eddig megjelent köteteket. Ha valamelyik esetleg nem lenne meg, az írónőnél lehet érdeklődni, hogy kapható-e még.

 

 

 Ma megjelent Ella Steel: Vágyak dallama c. kötete:

Forrás: Ella Steel hivatalos írói oldala

Hogyan olvasd Ella Steel könyveit? Hát így:

Írónő elérhetőségei:

Ella Steel Hivatalos szerzői oldala

Ella Steel Facebook csoportja

NewLine Kiadó

 

Előolvasás: Kopácsi Krisztina: Fagypont - ("Annyira, hogy végére pofára estem, mert semmi nem úgy történt, ahogy levezettem magamban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi csavart fog beletenni az írónő. Bár, gondolhattam volna, hiszem az előző könyvében is voltak meglepetések. Így aztán ebben a regényben sem maradhatnak ki a csavarok, ettől lettek még izgalmasabb a sztori. ")

 Előolvasás

Szeretném megköszönni Kopácsi Krisztina írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam Fagypont című könyvét. Számomra mindig megtisztelő, hogy egyes könyveket megjelenés előtt elolvashatom, de különösen egy olyan írónő könyvét olvasni, aki számomra nagy kedvenc lett. Köszönöm.

 Kopácsi Krisztina
Fagypont

 

Tartalom:
Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.
Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.
Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.
Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.

Véleményem
5/5

Mit ne mondjak, elsők kötet után a legjobb lett a Fagypont, sőt nagyon izgalmas volt számomra.
Annyira, hogy végére pofára estem, mert semmi nem úgy történt, ahogy levezettem magamban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi csavart fog beletenni az írónő. Bár, gondolhattam volna, hiszem az előző könyvében is voltak meglepetések. Így aztán ebben a regényben sem maradhatnak ki a csavarok, ettől lettek még izgalmasabb a sztori.
Lendületes, sodródó történetet olvashattam, cseppet sem volt unalmas, minden oldala tartogatott meglepetést számomra. Liam-et imádtam, fura egy fazon annyi szent.
Most mondjam, hogy itt is megkedveltem két mellékszereplőt? Liam és Emma. Igen, igen bizony. Rájuk gondoltam. Róluk is szeretnék külön történetet olvasni.
Ahhww, faház, tél, kandalló. Mennyei. Imádnám. Ez a kedvenc jelenetem. Itt csúcsosodik ki a történet, és itt estem pofára. Mert kiderültek a titkok, de milyen titkok... Itt aztán voltak titkok a történetben, nem gondoltam volna, hogy ennyi minden egyszerre fog kiderülni a végére. Nem hiába, na jó kis történet volt. Minden adva volt, hogy az ember lánya egy letehetetlen könyvet kapjon kézhez, és addig fel sem álljon, amíg ki nem olvassa. Így volt én is ezzel, alig tudtam letenni, mert hajtott a kiváncsiság, hogy mi lesz a vége. Ki nyeri el Ashley szívét? Ki a zaklató? Mi, miért történik Ashley-vel. Nem egy szokványos romantikus történet ez. Bővelkedik ármányokkal, gyűlölettel, és szerelemmel is.
Amikor először elolvastam az írónőtől a Sötét múltat, akkor azt gondoltam vajon a következő műve felülmúlja-e majd? Most, hogy a Fagypontot elolvastam, az a kérdésem, hogy a harmadik részt mennyire fogja felülmúlni az előző könyvet. Azt el kell ismerni Kopácsi Krisztina tehetséges mesélő. Szeretem, ahogy elmeséli a történetet, hogy nem enged lankadni a figyelmem, mindig történik valami a könyveiben, főszereplőivel.

Abszolúte a kedvencem. A könyv is, és az írónő is. Bízom benne, hogy sose fogy ki az ötletekből. Imádom, ahogy ír. Bátran merem ajánlani nektek Kopácsi Krisztina: Fagypont című könyvét, érdemes előjegyezni és megjegyezni a nevét.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó (Előjegyezhető)

Kopácsi Krisztina szerzői oldala

 

Interjú Chris Land írónővel, aki megalkotta történelmi-kaland regényt, a Lélekvesztő sorozatot - ("A személyiségemet tekintve elég visszahúzódó, magamnak való típus vagyok. Olyan, aki mintha kívülállóként szemlélné a világot, holott tudom, hogy annak nagyon is a részese vagyok. ")

Köszönöm Chris Land írónőnek, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Nemrégiben fejeztem be az első kötetét, a Lélekvesztő c. könyvét, amit zseniálisnak találtam, nagyon tetszett. Így arra gondoltam, hogy kifaggatom egy kicsit az írónőt a munkásságáról, Egyiptomhoz fűződő érzéseiről, és ezek mellett természetesen a regényéről is szó lesz.

1.

Kérlek, Chris Land, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Én tartozom köszönettel a felkérésért. Az pedig kimondottan öröm számomra, hogy a regényemmel mást is ki tudok szakítani a való világ monotonságából.

A személyiségemet tekintve elég visszahúzódó, magamnak való típus vagyok. Olyan, aki mintha kívülállóként szemlélné a világot, holott tudom, hogy annak nagyon is a részese vagyok. Látok, hallok, figyelek, és mindent átélek. Attól függetlenül, hogy szinte mindenről megvan a véleményem, csendes szemlélődőnek írnám le magam, kivétel, amikor nem… de azért néha én is felengedek, mert a humort én sem vetem meg, ami meg is látszik a regényeimben.

2.

Lélekvesztő c. kötet sok kutatómunkát igényelt? Voltál Egyiptomban? Milyen volt megírni?

’97 előtt rengeteget olvastam Egyiptomról, de főként az ókor érdekelt. Az Óbirodalom volt az, ami igazán lenyűgözött engem. Még ebben az évben kijutottunk Egyiptomba, végigjártuk az országot és átmentünk a Sínai-félszigetre is ahol konvoj kísért minket végig, lévén már akkor veszélyes volt az út. Erről azonban egy újabb regényt írok most, hiszen, talán sokan nem tudnak róla, de Sína’ múltja vetekszik Egyiptom múltjával.

Bevallom hősiesen, a Szfinx és a piramisok lenyűgöztek, ott és akkor valami történt velem. Azok a kövek szinte meséltek, az idő pedig megszűnt létezni számomra egyetlen végtelennek tűnő pillanatig, ami azóta is hat a lelkemre.

A regényt úgy 3-4 hónap alatt írtam meg. Olyan volt az egész, mintha valaki diktálta volna… esetleg a tudatalattim tárolthatott információkat róla. Igaz, már akkor is megkérdőjeleztem, hogy azok a gúlák valóban csak ennyi idősek lennének, s ezt még most sem hiszem el. Túl sokat olvastam már ahhoz, hogy mindezt bebeszéljék nekem.

Ebbe a könyvbe a lelkem tettem bele. Épp azért Lélekvesztő a címe, mert a testet bármikor elhagyhatja a lélek, elég egy óvatlan pillanat hozzá, s máris megtörténhet az elkerülhetetlen, de a lélek tovább él majd a végtelenben. Szóval, ha valaki a történet mögé néz, talál ott mély értelmű gondolatokat is.
 

3.

Mennyire volt nehéz egy romantikus, kalandos, történelmi regényt megírni?

Nem volt nehéz megírni a regényt, csupán önmagamba kellett néznem. Előkaptam a romantikus oldalam, a kalandos és főként szabadságra éhező énem, no meg a humoros mivoltomat is hozzádobtam, így pillanatok alatt kész lett a történet.

És itt jön egy kiváló kérdés, mert a történelemmel gondom van. A múltunkban véleményem szerint valami nagyon-nagyon nem stimmel. Sokkal több van ott, mint bárki is gondolná azt. Számtalan témában titkok, rejtélyek várnak még megfejtésre, ahol szerepet játszik a mítosz vagy legenda, ehhez csatlakozik a spiritualitás és a misztika, de az ébredő lélek is egyre inkább jelen van. Szerintem mindent elmondtam…

4.

Voltak számodra kedvenc jelenetek, karakterek?

Hogyne… Régészem türelmébe és nyugalmába szerelmes vagyok, Webster és Lahoud párbeszéde pedig engem is feldob. Ha valaki éjjel 2-kor sírva nevet a saját szövegén, és még le is írja azt, hát az valami feledhetetlen élmény. A Lélekvesztőben persze Lahoud volt az, bár ehhez kellett egy Webster és egy Raman. Csendben és halkan mondom, ez a regény vége felé történt, de szerintem rá fogtok jönni, melyik rész volt az.

5.

Lahoud, toxikológus és múmiaboncoló, őt mintáztad valakiről? Elképesztő szövegei vannak. Számomra nagyon élethű karakter volt.

Köszönöm, de meg fogsz lepődni, nem. A régész híres türelmét és nyugalmát valóban élő emberről alkottam, de a núbiait nem. Bár, ha jól megnézzük, Webster, Raman és Lahoud is én vagyok. Egy hosszabb lélegzetvételű párbeszédet folytattam magammal, hiszen én úgy működök, hogy kérdéseket teszek fel magamnak, amiket azonnal meg is válaszolok. Ha ez nem megy, akkor addig kutatok, amíg egy számomra értelmes és elfogadható magyarázatot nem találok.

 

6.

Elmeséled, hogy miért pont Egyiptom és azon belül Hatsepszut álarc története?

Az ókori Egyiptom a minden, no meg az előtte lévő időszak. Persze ebben benne van a Szfinx, a piramisok, Szakkara, Karnak, Asszuán, Abu Szimbel, a régi Núbia és Sína’, s az összes többi csoda. Véleményem szerint azok az emberek, s az előtte létezett kultúrák jóval fejlettebbek voltak, mint most mi. Ez több kontinensen is megmutatkozik, de Egyiptom mindig a szívem és lelkem mélyén marad. A piramisok alatt megbúvó hatalmas labirintusrendszer, illetve a Szfinx alatti járatok miatt, amelyek mintegy hálózatot alkotnak. Erről majd egyszer írni fogok, ezt már rég elhatároztam.

’97 előtt a kezembe került Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján című regénye, amit pár napon belül kiolvastam. A könyv Hatsepszut Maatkaré életét írta le, de olyan jól, hogy a történet azonnal megfogott. Szenenmuttal való szerelme nem mindennapi volt. Márpedig, ha Hatsepszut fáraónő volt, akinek templom adatott, akkor álarca is van valahol, akár az uralkodóknak. S lőn… volt is, de még nem találták meg. Meglesz egyszer az is! 

7.

A családod, hogyan fogadta, hogy könyvet adsz ki? Milyen lett a fogadtatása?

Édesanyám nem hitte el. Amikor a kezében volt, akkor sem. Csak fogta és nézte. Szerintem ledöbbent, de a hirtelen támadt csend elárult mindent, majd jöttek a hitetlenkedések, aztán a büszkeség sem maradt el. Két barátnőm a szívéhez emelte a könyvem, amitől már én is meghatódtam és könnybe lábadt a szemem. A barátok tudták, mit tervezek, s bíztattak, rugdaltak, hogy csináljam már meg, hiszen ez az én életem.

8.

Az olvasóid körében miként fogadták a könyved?

Az olvasóim úgy látom, meghökkennek, hogy valaki ilyen jót ír. Néha összehasonlítanak másokkal, mondván, hogy jobb, mint például Dan Brown, vagy Leslie L. Lawrence írásaihoz hasonló, de valójában tényleg a filmek jutnak az eszükbe, úgy mint: Múmia vagy Indiana Jones kalandjai, és legszívesebben filmként látnák viszont a regényt. Mit mondjak, én is. 

9.

Mesélnél egy kicsit a második részről? Miről fog szólni? Visszatérnek a kedvenceink, vagy új szereplők is lesznek benne? 

A második részben szinte mindenre fény derül, sőt olyan fordulatok lesznek benne, amire végképp nem számít az olvasó. Itt főként Raman kerül előtérbe, persze Webster és Lahoud sem maradhat le mögötte, így ők ketten is tovább brillíroznak majd. Mivel innentől fogva valóban az élet a tét, és véresen komolyra fordul a játék, rengeteg olyan információ lesz megfejtve és átadva, ami a mi jövőnkre is kihat. Az izgalom mellett humorból sem lesz hiány, továbbá megjelenik a misztika és a spiritualitás. Még jobban felpörögnek az események, s meglátjátok majd, hogy az első rész múló alkotás lesz ehhez képest.

10.

Miért Chris Land lett az írói álneved, van valami különleges oka?

Természetesen. A névnek története van. Azontúl, hogy egy csavarnak köszönhetően benne van az igazi nevem, mást is takar, amit az egyik regényemben leírok majd. Ugyanakkor a második részben Lahoud leleplez a nevekkel kapcsolatban egy szójátékot, ami az én nevemnél is alkalmazható, talán ezzel mindent elárultam. Kiderül ez a továbbiakban.

11.

Milyen érzés a kezedbe fogni a megjelent könyved, úgy, hogy érkezik a második rész is?

Érdekes és egyben fura, hiszen ő az én szüleményem, a saját gyermekem. Én inkább arra vagyok... leszek kíváncsi, hogy az olvasóim mit szólnak hozzá. Remélem, hogy tényleg el tudom feledtetni velük egy időre a valóságot, és megmutatni nekik az én világom.

12.

Hány részesre tervezed a sorozatot, illetve nem gondolkodtál még azon, hogy külön történetet is írj például Lahoud-ról?

Eddig további négy része van meg a regénynek, és hat íródik. Minden regényem más és más helyszínen játszódik, tehát önálló könyvként is megállják majd a helyüket, melyekben Webster és Raman állandó szereplők maradnak, igaz, jönnek újabbak, de visszatérő karakterek is előfordulnak. A történetek nagyrészt humorosak, bár akad kivétel, melyben megmutathatom egy komolyabb és komorabb oldalamat, ahol elő lehet venni a zsebkendőket, mert az események megkívánják azt.

Azért azt hozzátenném, hogy a regényeimnek többféle üzenete is van, ami kihat a jövőnkre és a környezetünkre is. Egyrészt törekszem arra, hogy átadjak valamit a mélyenszántó gondolataimból a társadalomnak, másrészt felhívjam a figyelmet olyan dolgokra, amelyek a természettel és állatvilággal kapcsolatosak.

A regényeimnél nem gondolkodom számokban, amíg megfog valami különleges, s amíg van fantáziám, amiben eddig nemigen szenvedtem hiányt, addig viszem a történetet. Elég jó vonalat találtam ahhoz, hogy sok rész egymástól függetlenül is összeálljon belőlük.

Az egyik kérdésed azonban Gamal Lahoudra irányult, aki egy színvonalat hoz a történetekbe, ha ő nincs, akkor a humort biztosítja más helyette, ezt máris megígérhetem. Bár az is elő fog fordulni, hogy maga a történet nem kívánja meg a kacagást. Ettől függetlenül Lahoudot nem bántom, hiszen nekem is a szívemhez nőtt a núbiai, tehát ahova lehet, oda becsempészem őt majd. Külön életet nem kap, lévén kicsapongó ugyan, de elég ragaszkodó személyisége van, s mint toxiklógusra is szükségem van. Tehát ne aggódjatok, a múmiaboncoló velünk marad.

Szeretném megköszönni az interjú felkérést, nagyon jó kérdéseket kaptam. A lehetőségekkel élni kell, vezessenek azok bárhova is, mert nehéz út a miénk, magyar szerzőként. Ránk fér a buzdítás, a bíztatás, bár elég csupán egy aprócska lépést tenni a cél felé, amit sosem szabad feladni. Ebben pedig nagyon sokat segítetek Ti, ezért hálásan köszönöm a magam nevében a munkátokat, s az írókért hozott áldozatos fáradozásotokat is.

Én köszönöm a lehetőséget, hogy beszélgethettem az írónővel. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

 Chris Land írónő oldala