Beleolvasó: Jud Meyrin: A múlt bűnei 2.rész

Meg is hoztam a következő részt Jud Meyrin: A múlt bűnei c. könyvből a következő részét. Hogy tetszett a múltkori rész? Folytatjuk továbbra is Prológus résszel.

Most ebben a részben megismerhetjük Alexandert az exeri rendőrségtől és Fannyval, akivel közel 10 éve alig látták egymást.  Jó olvasást mindenkinek!

 Részlet 

 Jud Meyrin: A múlt bűnei

– De ő legalább jóképű volt.

– Az igaz. Túlságosan is. Szerintem többet áll tükör előtt, mint én – grimaszolt Fanny. Jobbnak látta, ha eltereli a beszélgetést nem létező szerelmi életéről, ám mielőtt megszólalhatott volna, kopogás hallatszott a bejárat felől.

– Még bőven van idő nyitásig – jegyezte meg Fanny, de Kate már fel is pattant, hogy ajtót nyisson.

Egy magas, már-már hórihorgas alak lépett be a küszöbön. Onnan, ahol Fanny ült, csak talpig fekete ruháját és sötét haját lehetetett látni, ami kicsit a nyakába lógott, kócosan, mintha azelőtt túrt volna bele, hogy bekopogtatott a kávézóba.

– Az exeteri rendőrségtől jöttem – szólalt meg hivatalos hangon, és felmutatta az igazolványát.

A mély baritont hallva Fannyt elöntötte valami fura, nyugtalanító érzés, amit nem tudott hová tenni. Homlokráncolva fürkészte a férfit, közben fél füllel észlelte, hogy Kate felszisszen. Fanny a barátnője felé fordult, akinek örök-vidám arcát félelem árnyékolta be.

– Ugye nem a kisfiammal történt valami? – kérdezte Kate ijedten.

– Dehogy, ne aggódjon! – A zsaru távolságtartó hangja barátságosabbá vált. – Csak néhány rutin kérdést kell feltennem.

Kate, aki újra lendületes önmaga volt, miután eloszlatták aggodalmát, nyomban serénykedni kezdett.

– Jöjjön be! Készíthetek valamit önnek?

– Köszönöm, egy kávé jól jönne. – A férfi a pulthoz lépett, közben körülnézett, és Fanny most már látta az arcát. Döbbenten bámulta a jellegzetes sasorrot, az ismerős, fekete tekintetet. Aztán az emlékei mélyéről előkúsztak jóval zavarbaejtőbb képek is, olyan élesen, mintha nem is sok-sok éve, hanem tegnap történt volna minden.

– Helló, Alexander! – nyögte ki.

– Fanny? – A férfi szemében megcsillant a felismerés, és még valami más is. Nem öröm, ezt Fanny könnyedén megállapította. – Hogy kerülsz ide? – kérdezte Alexander, amikor már elviselhetetlenül hosszúra nyúlt a feszültséggel teli csend.

– Én készítem a kávézóba az ételeket – vonta meg Fanny a vállát, de közben a hátán végigfutott a borzongás. – Pár éve költöztem Ivybridge-be.

– Azt hittem, végleg az Államokban maradtál.

Alexander tekintetéből ki lehetett olvasni a fel nem tett kérdést, Fanny azonban úgy döntött, figyelmen kívül hagyja.

– Én pedig azt, hogy réges-rég a Kougar Enterprisest irányítod.

– Másképp alakultak a dolgok. Inkább nyomozónak álltam – kerülte meg Alexander is a választ, közben le sem vette a szemét a nőről. Fanny hátán újabb borzongáshullám indult útnak, és még a szája is kiszáradt. Innia kellett egy kortyot a teájából, hogy meg tudjon szólalni.

– Ha jól hallottam, kérdéseket akartál feltenni Kate-nek. Addig én megcsinálom azt a kávét.

Nem törődött Kate furcsálló pillantásaival, örült, hogy hátat fordíthat, és annak is, hogy lefoglalhatja a kezét valamivel. Miközben a pult mögött tevékenykedett, hallotta, ahogy a másik kettő leül egy távolabbi asztalhoz, de a beszélgetést a kávéfőző morajától már nem tudta kivenni. Készített egy sima eszpresszót Alexandernek, és hogy legyen oka tovább távol maradni, kirakott pár kekszet egy tányérra, közben végig a múlt járt a fejében. Sosem tudott kiigazodni ezen a férfin, a jelenléte mindig nyugtalansággal töltötte el, talán egy kicsit tartott is tőle. Aztán azon az estén minden megváltozott... De most nem szabad erre gondolnia! Legyűrte a menekülhetnékjét, és odament az asztalhoz.

– Köszönöm! – nézett fel rá Alexander, ahogy letette elé a poharat és a tányért. – Lenne néhány perced? Kérdeznék tőled is.

Fanny helyet cserélt Kate-tel, és várakozóan a férfira pillantott. Alexander vonásai élesebbek lettek, mióta nem látta, és le merte volna fogadni, hogy a szája sarkában húzódó ránc nem a nevetéstől mélyült el ennyire. Hiába telt el tíz év, a mogorva Alexander Kougar egy cseppet sem változott, és ez furcsa mód megnyugtatta.

– Jártál a régi malom környékén az elmúlt napokban? – tudakolta a férfi.

– Nem. Nem igazán esik útba.

– Találkoztál idegenekkel? Ismeretlen járművel, ami furcsa helyen parkolt?

Fanny elgondolkozott, hogy hová is vezethetnek ezek a kérdések. Talán betörtek valahová?

– Nem – jegyezte meg végül.

– Nem láttál valami szokatlant? Valakit, aki máshogy viselkedett, mint általában?

Fanny megrázta a fejét.

– Ha mégis eszedbe jut valami, hívj fel! – nyújtott át neki a férfi egy névjegyet.

– Mi történt? – érdeklődött Fanny elsüllyesztve a nadrágja zsebében az apró lapot.

Alexander kiismerhetetlen pillantást vetett rá. A szeme ugyanolyan tökéletesen el tudta rejteni a gondolatait, mint a sötét, vastag függöny, amit a színpad elé eresztenek le, hogy elrejtsék a következő jelenet előkészületeit a nézők elől.

– A gondnok észrevette, hogy megállt a kerék a régi malomnál. Azt hitte, meghibásodott. Hívott egy szerelőt, aki ma reggel kiment, és megnézte, mi történt.

A már-már monoton beszámolót hallva Fannyt hatalmába kerítette valamiféle rossz előérzet, amitől borsózni kezdett a háta.

– És mi volt a gond?

– Egy hulla. Beszorult a malomkerék alá.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Jud Meyrin Szerzői oldala

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr (Ambrózy báró esetei 2, 5)

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Könyvmolyképző Kiadónak és Böszörményi Gyula Írónak, hogy elolvashattam Beretva és tőr 2, 5 kis regényét. Egyre jobban kezdem megkedvelni a történeteit, sőt inkább kedvencemmé avatom. Ki gondolta volna, hogy ez a történet számomra felüdülést jelent.

Böszörményi Gyula:

Beretva és tőr

(Ambrózy báró esetei 2, 5)

Tartalom:

1900 ​verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.

Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?

Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!

Véleményem

5/5

Ahogy befejeztem az A Rudnay - gyilkosságok c. könyvét olyan üresség támadt bennem, hiányzott Mili és a báró. Még jó, hogy a 2,5 kis könyvecske itt volt velem. Kicsit enyhítette a hiányukat.

Nem mondom, Mili most sem tagadta meg önmagát. Ha a báró nem viszi magával, majd megy magától. Kedvenc jelenetem, amikor belépett a szobába, ahol épp kihallgatás folyt Perzsia uralkodójával.Mindenki ledermedt, különösképpen báró.. Na ő aztán nem örült a látványnak. Ah.. Mikor nem örült Milinek? 

Amilyen kicsike ez a könyvecske, annyi izgalom és fordulat volt benne. Nem hiányzik a jó megszokott gyilkosság, merénylet és rejtély sem. Visszaköszön Rudnay rendőrfőkapitány is tiszteletét tette.

Hiába élveztem a kötetet, még így is hiányoztak. Alig várom, hogy folytathassam Mili és Ambrózy báró történetét.

Másik legjobb jelenet a legvégén volt. Amikor is Ambrózy báró mindenkit összehív és elkezdi a maga kis játékát.

Mindenesetre ezt a kis kötetet is szerettem olvasni. Pár óra alatt, kényelmesen kiolvasható.

Nagyon ajánlom ezt 87 oldalnyi izgalmat, feszültséggel teli kis könyvecskét. Imádtam olvasni.Egy kis érdekesség a kis könyvecskével kapcsolatban, hogy egy újabb, megtörtént eseményeken alapuló Ambrózy ügy.

Szívből ajánlom nektek! Vétek lenne kihagyni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvmolyképző Kiadó

Beleolvasó: Jud Meyrin: A múlt bűnei

Jud Meyrin: A múlt bűnei c. könyvből hoztam nektek egy kis beleolvasót. Egy kis részletet fogok megosztani nektek és hetente fog kikerülni a blogra egy kis részlet. A múlt bűnei idén nyáron jelent meg és nagy sikerrel debütált, szerencsésnek mondhatom, hogy én elolvashattam a könyvet. Szívből tudom nektek ajánlani, aki szereti a romantikus / krimi műfajt. 

Íme egy kis részlet a történetből:

Részlet

Jud Meyrin: A múlt bűnei 

Prológus

Tíz évvel korábban

A zivatar, amit az újságok később az „évszázad vihara”-ként emlegettek, váratlan erővel csapott le a tóban fürdőző társaságra. Az erős szél kidöntött egy korhadásnak indult fát, az nekicsapódott a kávéház teraszának, és hatalmas robajlással összeroppantotta a tetőt. A lámpák pislákolni kezdtek, majd elsötétült minden. A csillagok rég eltűntek a sötét felhők felett, és a korábban békés tó hullámai a parti fövenyt csapkodták; a kis csapat pánikolva menekült.

Csak később, a vihar elvonulása után derült ki, hogy eggyel kevesebben vannak – Jamesnek nyoma veszett. Hiába loholtak fel-alá a megtépázott strandon a nevét kiabálva, hiába lestek be minden lehetséges búvóhelyre, nem találták. 

Később aztán a rendőrség vette át a keresést. Átfésülték a partot, a közeli erdőt, a tavat, de ők sem akadtak a nyomára.

Soha többé nem látta senki.

1.

Fanny az ébresztőóra sípolására ébredt. Megkönnyebbült, hogy elszabadulhat ködös álmától, amiben sűrű, sötétzöld aljnövényzetben menekült – hogy ki elől, arra már nem emlékezett. Kint még alig világosodott, de Fanny nem bánta a hajnali ébredéseket, se a kora reggeli sütés-főzést. Lendületes mozdulatokkal keverte össze a Viktória-torta piskótáját, aztán következett a spenótos és kolbászos quiche. A spenót a kertjében termett, a kolbászt pedig, ami puha és kellemesen fűszeres volt, egy helyi gazdától szerezte be. Amíg arra várt, hogy minden megsüljön, elővette a kamrából az előző nap kisütött kekszeket: a hosszúkás, skót vajasat és a kerek gyömbéreseket.

Nyolcra mindent tálcákra és ételhordókba pakolt, és még arra is jutott ideje, hogy lezuhanyozzon. Alig pillantott bele a tükörbe, míg néhány hatékony mozdulattal átfésülte hosszú, vörös haját. Magára kapott egy farmert és egy pólót, kirámolt a kocsija hűtött csomagterébe, majd útnak indult.

A kávézó, ahová naponta szállított ételt, Ivybridge főutcáján állt. Az utca ódon hangulatot árasztott apró, borostyán futtatta házaival, és a kávézó tökéletesen beleillett a képbe. Ugyanolyan kicsi és ódivatú volt, mint a többi ház, egyedül az utcafronton kialakított terasz tűnt ki a képből a modernségével, de Kate, a tulajdonos, ügyes kézzel rendezte be. A csak leheletnyit ütött-kopottnak tűnő székek és asztalkák kényelmesek voltak, a rózsa- és szőlőlugasok pedig kellemes árnyékot adtak.

Fanny leparkolt a kávézó mellett, és beengedte magát a pótkulcsával. Elkezdte bepakolni a pultba az ételeket, és már majdnem végzett, mire Kate befutott. Molett nő volt, széles, kifejező vonalú szájjal, és állandóan röpködő kezekkel. Egyetlen mozdulattal kibújt kardigánjából, és gyorsan bekapcsolta a kávéfőzőt.

– Alig tudtam Markot kipaterolni az ágyból, jól el is késtünk az óvodából. Még egy kávéra sem volt időm – hadarta. – Te kérsz egy teát?

– Igen, köszi.

Kate elkészítette az italokat, leült az egyik székre, és elégedetten sóhajtva kortyolt bele a kávéjába. Fanny belelógatott egy Earl Grey filtert a forró vízbe, aztán tejszínt és egy kanál cukrot tett bele. Kate gyakran húzta azzal, hogy csak az anyját akarja bosszantani a teázással. Fanny anyja ugyanis New Yorkban született, és hiába élt több mint harminc éve Angliában, a helyi tradíciókkal még mindig az őrületbe lehetett kergetni. Fanny már nem is tudta, hogy annak idején azért kezdett el teát inni, mert ízlett neki, vagy azért, hogy az anyját idegesítse. Mindenesetre már jó ideje nem tudta elképzelni tea nélkül a napjait, ahogy a kapcsolatát se az anyjával a megszokott hullámhegyek és hullámvölgyek nélkül.

– Milyen volt a vasárnapi ebéd? – érdeklődött Kate. – Anyád most épp kivel akart összeboronálni?

– Ezúttal senkivel, meg is lepődtem. 

– Pedig az a múltkori fickó nem is volt olyan rossz – vigyorgott Kate.

– Melyik? Apám üzletfele, aki kopaszodott, és közelebb állt az ötvenhez, mint a negyvenhez? Vagy az a szerencsétlen flótás, akit már nem is emlékszem, hol szedett össze az anyám, de az biztos, hogy nagyon nem akart ott lenni a szüleim ebédjén.

Ha tetszet a részlet a könyvet, itt tudjátok beszerezni:

Jud Meyrin Írói oldalán.

Mike Menders: Macsóbőrben

Pár napja igazi nagy meglepetés ért engem, nem számítottam, hogy Mike Menderstől érkezik számomra legjobban várt könyv a Macsóbőrben címmel. Köszönöm Mike Menders , hogy lehetőségem nyílt megjelenés előtt elolvasnom a dögös könyvet. Igen, bizony az. Olyan Mike Menders-es történet.  

Mike Menders:

Macsóbőrben

Tartalom:

Milyen érzés lehet más bőrében ébredni? Mit tennél, ha új külsővel kellene élned? Felrúgnál mindent, vagy beilleszkednél? Tudod, ki vagy te, és ki akarsz lenni?

Véleményem

5/5

Te mit tennél, ha más bőrében ébrednél?

Teszi fel az író a kérdést máris a legelején. Jó kérdés, mit is? Igazából nem tudom. Komolyan. Tényleg...

Hadd kérdezzem meg, nem oldható meg, hogy 15 csillagot sózzak erre a kötetre? Mert annyira imádom.  Nagyon megérdemelne a 15 csillagoz. (Mosolygok magamban.)

Ez a történet igazán érdekes és izgalmas volt, mint amit eddig olvashattam. Érdekes megvilágításba helyezi a feltett kérdést. Adott egy fickó, aki máshol és más bőrében kelt fel és halványlila gőze sincs mi történt vele. Rögtön meg is jelenik lakáj emberke, aki Doktornak nevezi. Haladás. Később egy hölgy is megjelenik az úr színe előtt (kicsi irónia) és hát kellőképpen ellazította... Igazi pasi, nem mondom. Viszont, aki benne lakozik cseppet sem az a típus, aki más testét bitorolja. Ennek ellenére egy igazán magával ragadó, sodródó, pimasz, szókimondó, szexi és dögös történetet kaptam. Annak ellenére, hogy kicsinyke (Bosszankodom, mert olvastam volna még.) gyorsan ki is olvastam. Gondolkodóba estem olvasás után, hogy milyen lenne másik bőrébe bújni. Hiszen sokaknak felmerült már gondolatban ez a téma…

Viszont a történet végére megkapunk minden választ a feltett kérdésekre, ami olvasás közben felmerült.

Ha el szeretnéd olvasni, vigyázz, mert elképesztő mennyiségű erotika van benne. 

Szóval bátran ajánlom nektek ezt a kis történetet. De, ha lehet ne buszon vagy vonaton, olvassátok, mert kellően pirulás lesz a vége.

A könyv 2019. szeptember 17-én jelenik meg, de holnap szeptember 9-től már előrendelhető lesz NewLine Kiadó oldalán illetve nézz be az oldalamra Egy Hallássérült Lány Blogra vagy keresd fel Mike Menders Írói oldalát.

Böszörményi Gyula: A Rudnay - gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Könyvmolyképző Kiadónak és Böszörményi Gyula Írónak, hogy lehetőségem volt elolvasni Ambrózy báró esetei második kötetét az A Rudnay - gyilkosságok címmel. Teljes mértékben a rajongóvá váltam az írónak és Ambrózy bárónak. Nagyon imádtam olvasni egy élmény volt számomra.

Böszörményi Gyula:

A Rudnay - gyilkosságok

(Ambrózy báró esetei 2.)

Tartalom:

1900 ​ősze. 

Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.

Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

Véleményem

5/5

Te jó isten! Ez a könyv. Tömény izgalom, krimi a javából. Hát nem semmi ez egyszerűen zseniális. Lehengerlő és időnként humoros is  a javából. Mili továbbra is a kedvencem, nem vitás. Na, de a báró?? Hát, igen hozta a formáját... Nem is kicsit.

Újabb történettel kápráztatott el Böszörményi Gyula a Rudnay - gyilkosságok címmel. Elképesztő történet ennyi gyilkosságot több szálon futni nem kis teljesítmény és, hogy végén egy pontban végződjön.  Egyre bátrabban szólal meg Mili és élből, visszaszól drága bárónak. És, igen!!! Félszeg mosoly már meg volt. Ajj, de nagyon vártam erre. Ez is több mint semmi. Ahogy az előző köteteiben is, most is tetszett, hogy keveredik a fantázia és a valós történelmi események. Mindig is szerettem az ilyen történeteket olvasni.  Nem gondoltam volna, hogy ennyire rabjává válok a történetének. Amikor az első részt olvastam csak sejtésem volt, hogy milyen lehet a második rész. Most pedig várom a harmadik kötetet, hogy folytathassam. Hiányzik Mili és Ambrózy báró csipkelődő , néhol gúnyos beszélgetéseiket.

Felettébb érdekes tartottam, hogy eleinte hét gyilkosság volt, de mire az utolsó oldalakig már tízről volt szó. Velük nyomoztam, és gondolkodtam, hogy ki lehetett a gyilkos, értelmiszerző. Sejtésem volt, de nem gondoltam, hogy több lehet ennél. Ráadásul ennyire kacifántosan kellett kibogozni a szálakat. Bizony itt akadt ám sok szál.

Számomra ez az igazi krimi, ahol sok szál fel van vonultatva és az olvasó, pedig töprenghet egy sort, hogy merre is hova vezet.

A másik pedig Báróóó úúúúr!! Mikor veszi észre Milit?? Ne Tarrjánra legyen már féltékeny… Álljon sarkára. Ehh, komolyan!

Emma, Gerlice rész is rendben volt, kíváncsi vagyok, mikor lesz az a rész, hogy Mili találkozik testvérére. Nem igaz, hogy nem jön össze.  Ambrózy szerintem sejti már, hogy kiállt előtte. A vége nagyon pörgős lett, gyorsütemben zajlott az események. Nem győztem kapkodni a fejem. 

Ezzel a kötettel elérte az író, hogy akarjam olvasni a következőt. Azt hiszem, azt kell, hogy mondjam ide vele, a következő kötettel, de gyorsan.  

Kiknek is ajánlom? Akik szeretik a történelmi könyveket, a jó krimit, humort és az izgalmat. Nem bánják, hogy cseppet sem romantikus…. Vagy mégis … Ha egyszer elkezdted olvasni Böszörményi Gyula könyvét, onnantól kezdve függő leszel Milire és Ambrózy báróra.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvmolyképző Kiadó

T. C. Lang: A Lámpás nyomában

T.C. Lang: A Lámpás nyomában c.könyvet egy molyos ajándékozáson kaptam meg. Aminek nagyon örültem neki, mert nekem ekönyvben volt meg. Ez volt a harmadik ilyen ekönyv, amit vásároltam. Így még jobban örültem a nyomtatottnak. Most került kezembe, így újra elolvastam a történetet. Mit is mondhatnék másodszor is elvarázsolt. Bővebben lentebb olvashatod a véleményemet.

T. C. Lang:

A Lámpás nyomában

Tartalom.

Egy ​halandó és egy angyal. Egy kulcs. És egy démoni sereg, ami elválasztja őket egymástól.

Meddig terjed a mese világa? Mi választja el a valóságtól? És mit tehet egy hétköznapi lány, amikor átlépi a kettő közt húzódó határt?

Sarah felszolgálóként tengeti mindennapjait. Meg van róla győződve, hogy az angyalok és démonok a képzelet szüleményei, mégis ő talál rá a mennybéli lényre, Ronaelre.

Az angyalnak vissza kell szereznie az ellopott Lámpást az Alvilágból, ám csak akkor tud alászállni érte, ha megtalálja az emberek közt rejtőző Lovasokat. A számára ismeretlen közegben való eligazodáshoz szüksége van a lány segítségére. Együtt erednek a bukott angyalok nyomába, amivel hihetetlen események sora veszi kezdetét.

Sarah-t minden veszély ellenére elbűvöli az a világ, amelybe bepillantást nyer, miközben érzései Ronael iránt egyre inkább elmélyülnek – azok viszonzására azonban éppoly csekély az esély, mint küldetésük teljesítésére…

Egy angyalt szeretni még sosem volt ilyen kockázatos!

Véleményem

5/5

Kb 2 éve olvastam utoljára ezt a könyvet, akkor még ekönyvként vásároltam.

Egy molyos ajándékozás keretében kaptam meg nyomtatottan. Nem is gondoltam, hogy lesz nekem dedikálva T. C. Langtól.

Még mindig ugyanolyan jó, izgalmas kikapcsolódást nyújtott ez a könyv.. Amikor Ronael és Sarah elindultak a Lovasok után, nyakláncot beszerezzék végig azt vártam, mikor ugrik be Sam és Dean az Odaátból. (Vigyorgok).

Olyan feeling érzésem volt, másodszor is. Na, de kanyarodjunk vissza a könyvhez. Ronael és Sarah kalandjai igen érdekesek voltak. Bárcsak ennyire egyszerűen el teleportálhatnék. Létezik, ilyen angyal??

Ahogy megszerezték a nyakláncokat, nagyon jó volt. Vártam, hogy mikor jönnek rá a Lovasok, hogy medálok azok hamisak. Viszálynál viszont nagyon meglepett, hogy ki volt. Én az anyósra jelöltem. (Tudoom… Mindenki az anyósra szavazna… )

Izgis történet volt, de direkt lassan olvastam, mert nem akartam, hogy vége legyen. Mivel elég vékonyka volt a könyv, így hát spóroltam az olvasással. Tetszettek Ronael gondolatai a világról, ahogy beszél, hogy ő milyen volt és később mennyire meg tudod változni a történet végére. Hiszen megtapasztalta azt, amit mi emberek érzünk. A szerelmet, fájdalmat, a kínt. Én hiszek a mesékben, hogy jó elnyeri a méltó jutalmat, a gonosz pedig a büntetést. Imádom az ilyen jellegű történetek, ahol van bibliai vonatkozású részek, angyalok, ördögök és sok minden más.

Szívesen olvastam volna még, mert szerintem lehetett volna még húzni egy kicsit. Gondolom én.

Sarah! Nos, így másodjára olvasva már nem annyira szimpi, mint először. Olyan nyomulós volt kissé. De szerintem ez a jellemvonás kellett, hogy a végén pedig felnőjön a feladathoz. Hogy rájöjjön ő több, mint egyszerű halandó. Még nekem is el kellett fogadnom, hogy Sarah ilyen.  Mindenesetre másodszor izgalmas volt és egy cseppet sem találtam unalmasnak.Ahogy előzőleg írtam, mindketten megtanulták milyen az önfeláldozás, a szerelem, a fájdalom. A másik elvesztése és megtalálása

Most is 5 csillagot adok. Bízom benne, hogy T. C. Lang írja is következő regényét. Várom nagyon, hogy mit fog kihozni angyalos, ördögös történetből, már ha ez lesz a következő..

Kedvenc idézeteim:

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

T.C.Lang Szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Szabó Tamás

Az Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatban Szabó Tamással beszélgettem, akinek nemrég jelent meg Holdvíz c. könyve a szegedi Maxim Kiadó gondozásában, egyúttal lehetőségem is volt elolvasni a nem mindennapi, kalandos könyvét. Számomra ez a könyv volt a nyár egyik legjobbja. Nem volt kétség, hogy egyszer, alkalomadtán felkérem egy interjúra.

Köszönöm, Szabó Tamás, hogy elfogadtad a felkérést. Megtisztelő számomra, hogy interjút készíthetek veled.  Ahogy elnézem a további terveidet, már most nagyon várom a következő történeteket. Ugye, Ti is várjátok?

1. Mesélj magadról kicsit! Mit lehet tudni rólad?

Budapesten születtem. Korábban Angliában és Amerikában is dolgoztam. Most a XVII. kerületben élek. Amióta az eszemet tudom, imádok történeteket kitalálni!

2. Nem merült fel benned, hogy álnéven írj?

Nos, egy időben kacárkodtam a gondolattal, hogy álnéven jelenjen meg a Holdvíz, mert így talán jobban felfigyelnének rá az olvasók. A Timothy Moss név tűnt szimpatikusnak. Az eredeti borító is ezzel készült el. Ám végül a Maxim Kiadó rábeszélt, hogy a saját nevemen jöjjön ki a regény, mondván így könnyebb lesz a marketing, és most amúgy is trendinek számít, hogy a hazai szerzők a saját nevüket használják. 

3. Hogyan kezdted el az írói pályát?

15 éves voltam, mikor megírtam az első regényemet a matekfüzetem üres lapjaiba, és rájöttem, hogy én erre születtem! A gimiben voltam a legtermékenyebb, akkor született az összes történetem koncepciója; az érettségi évében a harmadik és a negyedik kéziratomat párhuzamosan írtam egymás mellett. Rengetegen olvasták az irományaimat, mindenkinek tetszettek. Később az egyetemen visszább vettem a tempóból, külföldön is inkább csak tapasztalatokat, ötleteket gyűjtöttem. A Holdvíz igazából már 2014 körül elkészült, ám két évig a fiókomban pihent… várakozott. Annyira féltem a visszautasítástól, hogy egyszerűen nem mertem elküldeni a kiadóknak… Végül 2016-ban összeszedtem a bátorságomat, és mégis elkezdtem kilincselgetni. A legtöbb kiadó vissza sem jelzett. 2018 elején fogadta el a Maxim. A bőrömből ki tudtam volna bújni örömömben! Hatalmas élmény volt a dedikálásom a 90. Ünnepi Könyvhéten, csupa híres író között. Aznap láttam először a könyvet, ami egyenesen a nyomdából érkezett. Tátott szájjal lapoztam bele ebbe a szinte kívülről tudott szövegbe. Felemelő érzés volt, hogy a kezemben tarthatom, és ezúttal nem a monitoron keresztül vibrál felém. Jólesett, hogy nem csak rokonok, barátok jöttek el dedikáltatni, hanem érkeztek ismeretlen olvasók is, akik előrendelték a Holdvizet! A kiadóvezető nagyon kedves volt, mikor azt mondta: “Tamás, érkezett még egy rajongód.” Kíváncsian odanéztem a standunk felé, és leesett az állam: hát a gimis matektanárom közeledett felém, kezében két frissen vett példánnyal! Annyira jólesett, hogy ő is eljött aláíratni. Nem hittem volna, hogy valaha is a rajongómként fogok gondolni rá, hiszen annak idején nem igazán ment nekem ez a tantárgy. Eszembe jutottak azok a kockás füzetek, amiket otthon és a szünetekben írtam tele. Te jó ég, mekkora utat tett meg Noémi története a Duna-korzóig és a könyvesboltokig!

4. Mi az írásod célja?

Elsősorban azért csinálom, mert egyszerűen imádok írni! Szuper érzés kitalálni egy karaktert, alakítgatni a cselekményt, és látni, ahogy sokasodnak a szavak, a bekezdések, miközben az oldalakból fejezetek lesznek, a két vagy három részből pedig összeáll egy izgalmas regény. Én magam vagyok ezeknek a sztoriknak az első “rajongója”, hiszen én látom őket először, a fejemben. Annyira jó elmerülni a saját kis világomban, élvezni az izgalmas csavarokat, a váratlan fordulatokat… Megszédít ez a mámoros érzés, a hatalom érzése, ami mesélés közben fog el: itt én vagyok a főnök, az történik, amit én akarok. De olvasóra is szükség van, hiszen két ember teremt egy regényt: a szerző és a befogadó. Az utóbbi az, aki interpretálja a leírt szöveget, és megtölti azt élettel, színekkel, hangokkal; nélküle nem működne a varázslat, és nem jönne létre a telepátia. Stephen King szerint az író és a befogadó kvázi házasságot köt a regény lapjain. Tehát másodsorban azért írok, hogy elkápráztassam az olvasóimat; hogy szórakoztassam, elszomorítsam, felvidítsam, megrémisszem, és elgondolkodtassam őket. A sikerért, a népszerűségért és az elismerésért teszem mindezt. Emlékszem, az érettségi után egy idegen lány felhívott (egy közös ismerősünktől tudta meg a számom), és vég nélkül áradozott az első regényemről, ami kinyomtatott formában került hozzá. Végül randiztunk is. Nincs is nagyobb öröm annál, mikor egy olvasó azt mondja: “Hű, ez igen, nagyon tetszett ez és ez a jelenet… szinte le sem tudtam tenni!” Az ilyen dicséretekből merítek erőt. Végső soron azért írok, hogy szeressenek.

5. A családod miként fogadta, hogy ezen a pályán indultál el?

Apukám már sajnos nem érhette meg a sikeremet, 2005-ben halt meg. De az első két kiadatlan regényemet még olvashatta. Anyukám hozzám hasonlóan nagy könyvmoly, több ezer regényt elolvasott már, jólesett az elismerése. Ő nagyon aranyos, mindenben támogat. Egyedül a bátyám az, akit sajnos nem igazán érdekelnek a munkáim. Lilla, a kis unokahúgom négy éves; egyszer együtt néztük a YouTube-on a Pergamenre Hányt Szavak egyik videóját, amiben Tóth Evelin vlogger épp a Holdvízről beszélt; Lilla az ölemben ülve a képernyőre mutatott. “Úgy néz ki, mint Öcsi könyve!”. Olyan tündéri volt. Azt feleltem neki, hogy “Igen, mert az ott tényleg Öcsi könyve”. Nagyon büszkének tűnt. Imádom. Neki írtam az ajánlást. 

6. Tervezel-e új könyvet kiadni, és ha igen, mesélsz róla?

Már 170 oldal kész az új regényből. Nagyon élvezem a munkát, mindig feldob. Romantikus thriller a műfaja; a munkacíme Megváltó álom. Remélem, még idén elkészül. Gimnazistákról szól, meg egy húsz év körüli, rejtélyes, manipulatív srácról, aki nagyon rossz hatással van rájuk, és mindenféle bűncselekményre próbálja rábírni őket. Ebben is lesz egy csomó érzelem, tiltott szerelem, de ugyanakkor brutalitás is! Ezt már sokkal tudatosabban és magabiztosabban írom, mint annak idején a Holdvizet. Teljesen más érzés, mikor már megjelent tőled valami, és más, amikor csak úgy magadnak írsz egy történetet, meg egy maréknyi barátnak, és igazából azt sem tudod, ki lesz-e adva valamikor… Annak idején sokszor elbizonytalanodtam, és kétségek gyötörtek: “Lesz ebből igazi könyv?! Érdemes egyáltalán ennyit dolgozni vele?! Vagy az időmet vesztegetem, és csak a fiókomnak írok?” De aztán majdnem száz másik kézirat közül az én regényemet választotta a szegedi team! És ez hatalmas sikerélményt jelentett! Végre felbátorodtam, és rájöttem, hogy bármire képes vagyok! Mikor 5 csillagos értékeléseket és szuper kritikákat kapok (olyanokat, hogy “Fú, imádtam! Teljesen a hatása alá kerültem! Napokig Noémi és Zoli története járt a fejemben”), akkor az megerősít abban az elhatározásomban, hogy folytatnom kell! Igen, érdemes ezt csinálni! Szóval ezt az új könyvet már magabiztosabban írom, és már némi tapasztalatra is sikerült szert tennem az írás és a szerkesztés terén. Nagyon erősen motivál a tudat, hogy a bloggerek, valamint Luca és Gyöngyi, a két szerkesztő MÁR VÁRJÁK a következő kéziratot! Remélem, ezúttal is le fogom nyűgözni őket.

7. Vannak-e további terveid?

Ó, tervekből nincs hiány! Ha elkészül a jelenlegi projektem, a Megváltó álom, belekezdek a következő sztoriba, ami egy világhírű rockzenekar karrierjéről szól. Ebben végre visszatérhetek (ha csak gondolatban is) a kedvenc városomba, New Yorkba! Lesz még egy horror-fantasy, amelynek már a címe is megvan: Lidércfény. Ez a floridai mocsárvidéken fog játszódni és egy tolószékbe kényszerült, nagy képzelőerővel megáldott kisfiú a főhőse, akit a fivére folyton szekál… Amilyen kiszolgáltatott és gyenge a kissrác a valódi életben, olyan erős az “avatarja” abban az álomvilágban, ahová mindig elmenekül, ha csak teheti. Aztán tervezek még egy disztópiát: kitör a polgárháború hazánkban, a nem is oly távoli jövőben… Egy gazdag, kiégett professzor és egy nincstelen, gyönyörű roma lány tragikus, reménytelen szerelmén keresztül fogom ábrázolni a véres eseményeket. Már alig várom, hogy ezek a regények is megjelenjenek! Ismét át akarom élni a sikert! Megint ott akarok ülni a Maxim Kiadó standjánál Leslie L. Lawrence, Závada Pál, Bíró Szabolcs és a többi híresség mellett, és fogadni az olvasókat a dedikáláson! Megint látni akarom az új műveimet a Libri kirakatában, meg a YouTube-on, és alig várom, hogy ismét csupa 5/5-ös értékelést kapjak! A siker függőséget okoz, haha! Remélem, igazi bestseller lesz a Holdvíz, ám ehhez Ti is kelletek, kedves olvasók! Arra kérlek Titeket, olvassátok el, ajánljátok az ismerőseiteknek, ha tetszett, hiszen a legeslegjobb reklám a szájmarketing!            

Köszönöm az interjút, Ágnes! 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Maxim Könyv

Libri