Interjú Kopácsi Krisztina írónővel - ("Mindig is csodáltam az írókat, hogy hogyan képesek a semmiből ilyen nyakatekert, vagy éppen szívbemarkoló történetet alkotni.")

Köszönöm Kopácsi Krisztina írónőnek, hogy elfogadta a felkérésemet az interjúhoz. Szerencsésnek mondhatom, hogy elolvashattam Sötét múlt c. kötetét. Szívből merem ajánlani nektek a könyvet. Izgalmas, szenvedéllyel teli fordulatos történetet kaptam. Szívből merem ajánlani nektek a könyvet, és nagyon örülök, hogy általam kedvelt könyv írónőjével készíthetek interjút.

1.

Kérlek, mesélj kicsit magadról, mit lehet tudni?

Kopácsi Krisztina vagyok, 3 gyermek édesanyja és feleség. Budapesten élek. Egy középiskolában dolgozom, mint tanulmányi asszisztens.

A kreatívkodás mindig jelen volt az életemben. Sok mindent kipróbáltam az évek során: varrás, virágcsokor készítés, kötés, horgolás, de valahogy úgy éreztem, hogy egyikben sem teljesedtem ki igazán.

Aztán 2018 őszén egy hirtelen jött sugallatra elkezdtem írni a most megjelent könyvemet, és amint leütöttem az első betűt már tudtam, igaz szerelem szövődött az írás és én köztem.

2.

Milyen érzés számodra, hogy most már kötet formájában jelenik meg az elképzelt történeted?

Amikor a NewLine kiadó visszaírt, hogy részükről semmi akadálya a kiadásnak, hát, madarat lehetett volna velem fogatni.  De az út, amíg idáig eljutottam, nem volt egyszerű. Talán pontosan emiatt először el sem akartam hinni, hogy valóra válik az álmom.

3.

Sötét múlt c. kötet miről szól? Kiknek ajánlanád?

Akik szeretik a titkokkal teli, fordulatos, romantikus történetet, ahol még a végére is bőven jut a meglepetésből.

4.

Van kedvenc jeleneted a könyvben? Illetve kedvenc karakter. Nekem Greg és Lizzy..

Az a jelenet, amit a legnehezebb volt megírni és talán emiatt a leginkább a szívemhez nőtt, Nancy története. De kedvelem Greg és Lizzy első találkozását, és Alex folyamatos beszólásait is.

Az én szívemhez minden szereplő közel áll, még Alex apja is, hiszen hónapokon keresztül velük keltem és feküdtem. Folyamatosan duruzsoltak a fülembe, alakították a sorsukat, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy papírra vessem, amit diktáltak.

5.

Család, barátok hogyan fogadták, hogy könyved jelent meg?

A család és a barátok is bátorítottak, velem együtt örültek. Remélem, tetszeni fog nekik!

6.

Mindig is ebben a műfajban szerettél volna, írni vagy próbáltál mást is?

Nem, ez az első regényem, ezelőtt sohasem írtam, vagyis egyszer még a középiskola utolsó évében írtam egy kis novellát, de ha így visszagondolok rá, akkor az inkább csak egy kis butácska történet volt. De a csavar a végén, már abban is megvolt.

Sohasem volt kérdés, hogy ha egyszer írnék, akkor csakis olyan történetet vetnék papírra, amiben sok-sok titok lappang és a végén olyan dologra, derül fény, amire egyáltalán nem számít az olvasó, hiszen én is az ilyen történeteket szeretem, legyen az akár könyv, vagy film.

(Forrás: Kopácsi Krisztina szerzői oldala)

7.

Milyen érzés számodra, hogy megjelent az első könyved? Milyen visszajelzéseket kaptál a történetről?

Kimondhatatlan öröm!

Mindig is csodáltam az írókat, hogy hogyan képesek a semmiből ilyen nyakatekert, vagy éppen szívbemarkoló történetet alkotni. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer én is fejest ugrom ebbe a világba.

Egyelőre még csak két visszajelzést kaptam, az egyiket a kolleganőmtől, a másikat tőled. Mindkettőtök nagyon pozitív véleményt írt a könyvemről.

Igazság szerint még csak most jelent meg, így kell még egy kis idő, amíg megérkeznek majd a visszajelzések. Azt tudom, hogy már jónéhányan olvassák.

8.

Miként jött az ötlet, hogy ilyen történetet írj?

Ahogy azt már az előbb írtam, én is az ilyen történeteket szeretem a legjobban. De ettől függetlenül mindenevő vagyok, szívesen olvasok bármit, a történelmi regényektől kezdve a fantasyn át, a krimiig tényleg bármi jöhet.

9.

Amikor elkészül a történet, ki olvassa el először?

Van egy barátom, aki elolvasta az éppen elkészült fejezeteket, de aztán még annyit változott a történet, hogy a végén már nem is mutattam meg senkinek. Szóval a kiadó szerkesztője olvasta el először úgy, ahogy a végén megjelent.

10.

Hogyan készül a könyv, történet? Hogyan kerültél kapcsolatban NewLine Kiadóval? Mik a tapasztalatod?

Igazából, amikor elkezdtem írni, még fogalmam sem volt, hogy mi lesz a vége, vagyis azt tudtam, hogy milyen véget szeretnék, de nem volt meg a konkrét befejezés. Aztán ahogy haladt előre a történet, úgy kerültek helyére a dolgok. Amikor elkészült az első verzió, ami két részes lett volna, akkor azt elküldtem egy nagy kiadónak. Nekik nagyon tetszett, de azt mondták, hogy legyen inkább egy részes a történet, ezért összehoztak Nádasi Krisszel.  Ő segített nekem, lerövidíteni a történetet. Eltávolíttatta a klisés jeleneteket és ötleteket adott ahhoz, hogy még erősebb legyen a cselekmény. Az ő útmutatásával átírtam a történetet, ami 95%-ban az, ami most megjelent, és amivel újra megkerestem a kiadót, akinek így már nem tetszett a kézirat. A visszautasításuk arra ösztökélt, hogy még egyszer átolvassam a kéziratot. Bővítettem, hozzáírtam.  Kriszhez fordultam segítségért, hogy ajánljon nekem kiadót. Így kerültem a NewLine kiadóhoz.

Örülök, hogy őket választottam, mert egy összetartó, egymást segítő csapathoz kerültem!

11.

Várható közeljövőben még ilyen hangvételű könyv? Ha igen, mi és mikor?

Már írom a második regényemet, ami szintén hasonlóan fordulatos, csavaros történet lesz. Szeretném, ha már 2021 tavaszán megjelenhetne!

Rengeteg ötletem van, már egy harmadik történet is körvonalazódik, és persze tervezem Lizzy és Greg történetét is kibontani. De nem szeretnék megfeledkezni Seanról sem, aki az eredeti még két részesre tervezett regényben sokkal nagyobb szerepet kapott volna. Ő is megérdemli, hogy jobban megismerjük!

Szóval számtalan ötletem van még, ami arra vár, hogy történetként megelevenedhessen!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Kopácsi Krisztina Szerzői oldala

Beleolvasó: Petróczki Kitti: Lujzi élete - ("A három - négy pohár bor után, amit megivott, láttam, hogy elkezd lendületesebben inni és sztorizgatni.")

Péntek, akkor Petróczki Kitti: Lujzi élete c. kötetéből hozok nektek beleolvasót. Az előző részben egy jól sikerült buliban volt Lujzi, de később sajnos lelkileg össze volt törve, Áron segített túllendíteni. Mostani részben vajon mi fog történni? Milyen bulival fog indulni az est? Meg tudhatod, ha elolvasod az alábbi kis részletet.

Petróczki Kitti: 

Lujzi élete

Tartalom:

Vedd a saját kezedbe végre az irányítást és tegyél magadért! 

Hidd el van hova tovább! 

Meglátod! A történet, Lujzi élete, téged is magával fog ragadni, és ki fog rángatni a szürke hétköznapokból. 

Itt az ideje, hogy belefogj ma, a saját jövőd építésébe! 

„ A régi szép idők most vannak ” 

Én meg vagyok győződve róla, hogy ez a könyv, megadja neked azt az apró lökést az életedben, amely elindíthat a saját jövőd felé!

ENGEDÉLLYEL

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Books Dreams Kiadó

Petróczki Kitti: Lujzi élete

A. Túri Zsuzsa: Sivatagi szél - ("Maga a történet érdekes és elgondolkodtató, hogy az ember mennyit képes tűrni a másik mellett és miért tűri el?")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm A. Túri Zsuzsa írónőnek, hogy elolvashattam Sivatagi szél c. romantikus könyvét. Még áprilisban elkezdtem, de félre kellett tennem a könyvet. Nem a történettel volt gond, hanem, hogy nem volt hozzá meg a kellő hangulat, hogy elolvashassam. De most pár napja elővettem, és le se nagyon tudtam tenni. Sőt! Még most is úgy érzem, hogy elég kevéske volt számomra a történet.

A. Túri Zsuzsa:

Sivatagi szél

Tartalom:

Anna, a fiatal színésznő a kilencvenes években, pár hét ismeretség után követi Svájcba új szerelmét, a jóval idősebb Miklóst, így menekülve önző anyjától és pszichés zavarokkal küzdő húgától. Azt gondolja, végre megállapodott és nyugodt, élete lesz, holott igazán csak most kallódik el. Miklós, aki másokkal megnyerő, humoros és kedves, egy idő után hanyagolja feleségét, agresszív lesz és önző. 
Amikor végre megérti, hogy élete zátonyra futott, Anna Afrikába utazik. Ráébred, hogy ott szeretne élni és másokon segíteni. Egy új szerelem is felbukkan, de vajon túl tudja-e tenni magát kudarcain, tud-e újra bízni valakiben? Be tud-e illeszkedni a fekete földrészen, ha Svájcban nem volt képes? El tudja-e viselni őt új szerelme, aki nem ismeri pontosan a múltját? Anna utazásai közben fokozatosan közelebb kerül a saját lelkéhez. Mauritánia és Szenegál megismerésével egyre inkább saját magát fedezi fel. 
Az önkeresés regénye ez a mű.

Véleményem

5/5

Ahogy fentebb is írtam még áprilisban kezdtem el olvasni és jól tettem, hogy kicsit félre tettem a könyvet, mert lehet akkor nem ilyen jó véleménnyel, lennék a könyvről. Nos lényegében tetszett, érdekes volt olvasni, igazából nem tudom eldönteni, hogy a történet valóságos megtörtént eseményt dolgozz fel vagy fikció. Mindenesetre nekem nagyon tetszett és szívesen olvastam volna még tovább. Miklóst nem tudtam megkedvelni, ő és a családja volt legirritálóbbak. Hihetetlen milyen emberek voltak, na de Denis sem volt piskóta. Sajnáltam Annát, hogy egyik vödörből , a másikba esett a pasik terén. Talán egyedül Karl volt igazán szimpatikus számomra. Úgy éreztem talán vele révbe, érhetne, ki tudja. Tetszett Karl karaktere, vicces, szórakoztató és nem olyan rámenős fajta. Nem tudom írónő, hogyan képzelte Karlt, de én szőke hajjal és kék szemmel gondoltam rá. Pont, mint Brad Pitt ifjú korában.

Maga a történet érdekes és elgondolkodtató, hogy az ember mennyit képes tűrni a másik mellett és miért tűri el? Csodáltam Annát, hogy képes volt ott hagyni férjét és elment jó messzire, hogy meg ismerje saját magát, lelkét, hogy miben kellene megváltozni. Utazásai során Anna válaszokra lel az életével kapcsolatban. És emellett végre a szerelem is rátalál az utazásai során.

Viszont úgy érzem, hogy nem teljesen lett vége a történetnek. Csak nem lesz folytatás? Én örülnék neki. Örülök, hogy később kezdtem el folytatni az olvasást, mert így 5 csillagra tudom értékelni és azt mondani, hogy szívből ajánlom a könyvet. Egy élmény volt elolvasni és rávilágított arra, hogy érdemes váltani, új célokat keresni legjobban bátornak lenni nehéz. 

A könyvet itt tudjátok 

K.u.K Kiadó

A.Túri Zsuzsa írói oldala

Beleolvasó: Fróna Zsófia: Fegyverforgatók - Fegyverek Háza - ("Nyirkos leheletet érzett az arcán – az állat orra volt, őt szimatolta.")

Újabb beleolvasót hoztam blogomra nektek szerdai napra, Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. kötetéből. Vajon mi történhetett Megaira-val? Ki menti meg a lányt a veszélyes helyzetből? Vajon mit fog tenni? Hiszen a titkáról csak a húga tudja. 

Fróna Zsófia:

A fegyverforgató – Fegyverek Háza

Tartalom:

Egy lány. 
Egy farkas. 
Egy tőr. 
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. 
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. 
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. 
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon? 
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. 
Megállja majd így a helyét? 
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. 
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató? 
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást? 
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

ENGEDÉLLYEL

Most ő lett az a valaki más, ahogy ott ült a nappali padlóján, a nyitott üvegajtó előtt. Már nem számított kívülállónak – áldozat lett belőle.

Kintről kellemes, kora nyári szellő kúszott be és simogatta meg a hátát, neki pedig egyre csak azon járt az agya, hogy rajtakapott egy betörőt. Pontosabban a farkas volt az.

Nyirkos leheletet érzett az arcán – az állat orra volt, őt szimatolta. Bizonyára így próbált meggyőződni róla, hogy a lány jól van.

– Asszem, megint megmentetted az életem – mondta Megaira, és elmosolyodott.

Lassan kitisztult a feje és ráeszmélt, hogy értesítenie kellene a rendőrséget. Feltápászkodott és a telefonhoz ment. Már felemelte a kagylót és tárcsázni kezdett, amikor az ujja megállt a levegőben.

Számításba vette az összes kérdést, amit feltehetnek neki. Amikor ahhoz ért, hogy és mesélje el pontosan, hogyan vette észre, hogy betörtek, összerezzent, és lassan a farkasra pillantott, aki békésen ült mellette és várt. 

Senki nem tudott az állat létezéséről, csak a húga, és szerette volna, hogy ez így is maradjon. Egy darabig még nézte a telefont a kezében, aztán vett egy mély levegőt és visszatette a helyére. Végül is nem tűnt el semmi, gondolta magában a gyors terepszemle után, és nem is sérült meg senki, a betörőt leszámítva, de ő magára vessen.

Kiszaladt a folyosóra, hogy bezárja a bejárati ajtót, aztán visszatérve megállt a nappali ajtajában, és csípőre tett kézzel töprengett.

Hol az állatot nézte, hol meg a dulakodás nyomait. A férfi vére nyomot hagyott a padlón, pár könyv leesett a polcról, és egy váza is összetört. 

– Remek! Most takaríthatok az éjszaka közepén – pufogta. Visszapakolta a lehullott könyveket és a váza maradványait is összeszedegette, majd tisztítószerekért indult. 

Próbálta elnyomni a félelmet, ami még mindig görcsösen nyilallt bele a mellkasába, és nem hagyta nyugodni: élete során keveredett már galibába párszor, valamilyen érthetetlen oknál fogva vonzotta őt a baj, de eddig egyik esetben sem állt még ilyen közel ahhoz, hogy valaki megtámadja. Még sosem érzett halálfélelmet, és ahogy ott guggolt a takarítószeres szekrény előtt, egyre csak azon járt az agya, hogy soha többé nem is akar.

Nem köszönte meg az állatnak, amit érte tett; nem azért, mert nem volt hálás, hanem azért, mert a farkas csöppet sem igényelte ezt. Az első pár alkalommal nem győzött hálát rebegni neki, de az állat minden alkalommal rámorrant, aztán otthagyta. Most pedig egyáltalán nem vágyott rá, hogy egyedül hagyja… ezek után. Még mindig reszketett minden porcikája, és a farkas jelenléte megnyugtatta őt. 

Félórán át súrolta a padlót. A kést is fertőtlenítette. Miután végzett, visszament, hogy a kertre nyíló üvegajtót is bezárja – azért hagyta nyitva, hogy ha az állat távozni szeretne, megtehesse. De a farkas még mindig békésen feküdt a padlón.

Megaira egy pillanatig csak állt ott és nézte az állatot. Gyönyörű, zömök példány volt. A bundája a hátán és a fején sötétebb szürke, az állán, a hasán és a lábain pedig világosabb, és ami igazán különlegessé tette, hogy az egész testén csigavonalak futottak a bundájában; ahol sötétebb volt, ott egy árnyalattal világosabban, ahol meg világos, ott egy árnyalattal sötétebben.

– Rendes tőled, hogy nem hagysz magamra – mondta, és leguggolt az állat mellé. A farkas csak most emelte fel a fejét, amit eddig a mancsán pihentetett. Hatalmas busa feje volt, a szemében vad tűz lobogott, de Megaira már megtanulta, hogy mindez őt védi. – Velem jönnél? – kérte, de az állat nem válaszolt. A lány felállt és megindult a lépcső felé – a farkas követte.

A szobán Sarah-val osztoztak, és ahogy Megairának eszébe jutott a húga, elmosolyodott.

A könyvet itt tudjátok beszerezni.
NewLine Kiadó
Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala

Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza ( Felföldi rejtélyek 1. ) - ("Jud Meyrin írónő mesterien tudja szövögetni a rejtélyt, olyannyira, hogy magam sem tudtam ki a tettes...")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Jud Meyrin írónőnek, hogy lehetőségem nyílt elolvasni szeptemberben megjelenő a Lowdeni boszorkányhajsza ( Felföldi rejtélyek 1. ) c. könyvét. Az egyszer biztos, hogy ez a történet sokkal, de sokkal jobb lett, mint az eddigiek. Írónő még jobban fel tudja csigázni az olvasót, és abszolút nem lehet tudni ki a tettes. Zseniális!

Jud Meyrin:

Lowdeni boszorkányhajsza

( Felföldi rejtélyek 1. )

Tartalom:

Egy ​kotnyeles újságírónő 

Egy kemény nyomozó 

És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos 

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki. 

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt. 

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük. 

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl? 

Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély? 

Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?

Véleményem

5/5

Mit is mondhatnék. Alig egy nap alatt kiolvastam. Egyszerűen nem tudtam letenni, annyira magában szippantott ez a történet. Nagyon odaszegezett, izgalmas volt, romantikus is, és krimis is. Jud Meyrin írónő mesterien tudja szövögetni a rejtélyt, olyannyira, hogy magam sem tudtam ki a tettes.. Tristan-t néha úgy meg tudtam volna pofozni, hihetetlen, hogy milyen arrogáns, pöcs.  De aztán... Jött Lottie és minden a feje tetejére állt. Nem kevés hidegvérre volt szüksége Tristannak.  Imádtam, ahogy vitatkoztak, beszólásaik és az, hogy szinte vibrált köztük a levegő. Annyira érezhető volt köztük a feszültség.  Igazán izgalmas volt számomra a történet, ahogy haladt előre kicsit gondolkodóba ejtett, hogy ki lehet a tettes. Hiszen mindenki szóba jöhetett, aki közel állt az áldozathoz. Végére kiderült, de nem erre számítottam. Nagy meglepetés volt számomra. Hát igen, nem is csoda. Hisz az írónő sokat olvas, van honnan merítenie.  Jud Meyrin írásait imádom, annyira jól ír.

Az írónőnek ez már a harmadik regénye s azt kell mondanom, hogy egyre jobban ír. Sőt! Mindig emel egy újabb szintet a következő regényeivel. Elképesztően tehetséges. Olvasás közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha meg lenne filmesítve a történetei. Mert az a véleményem, hogy az eddig megírt történetei filmre kívánkozik. Ezt a történetet nagyon is el tudnám képzelni egy egész estés filmként.

Jud Meyrinnek meg van az a képessége, hogy a történetei filmszerűen irja le, meséli el és ez nagyon ritka az ilyen. Tristan és Lottie kapcsolata a történet közepéig kezd egy kis fordulatot venni. Már nem harciaskodnak annyira, de azért meg van az tűz, ami elején fellobbant kettejük közt. S tényleg kotnyeles ez a Lottie, mindig ott van, ahol nem kéne lennie. Tristant jobbik esetben mindig felbosszantja. Az ilyen történeteket szeretem, amikor vannak viták, veszekedések, és mint tudjuk édes a kibékülés. Nem? Történet végére le is esett az állam nem tudtam, hogy ez a könyv sorozat és erős függővéges lett. Jud mit teszel velem? Mondd? 

Ajánlom annak ezt a történetet, aki szereti a romantikát is, a krimit is. Mert  mindkettő megtalálható benne. 

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

NewLine Kiadó

Megyeri Judit - Jud Meyrin 

Book Tag A-tól Z-ig

Hűűű,de régen csináltam Book Tag-et a blogomra. Molyon rá találtam egy Book Tag-re és gondoltam elkészítem az A-tól Z-ig Booktag.

Szóval, íme a Book Tag. Aki akarja viheti vagy a molyon meg találhatja a Book Tag minden mennyiségben   néven.

1. Író, akitől a legtöbbet olvastad: 

J. K.Smith

2. Legjobb folytatás valaha: 

C. C. Brown Tania sorozat és Sylvia River a Reményhajsza 4 a sorozat

3. Mit olvasol jelenleg? 

4. Milyen italt választasz olvasáshoz? 

Tea

5. E-könyv vagy papír alapú könyv? 

Nyomtatott párti vagyok, jobban szeretem kézben venni a könyvet,mint ekönyvet.De, ha csak ekönyvben van az adott könyv az is megfelel. 

6. Egy karakter, akivel randiztál volna: 

Hááát nem is tudom, John Kenderson?

7. Rejtett gyöngyszem:

A.Túri Zsuzsa: Sivatagi szél

8. Egy fontos pillanat a könyves életedben: 

Amikor elkezdtem a magyar szerzők könyveit olvasni és ehhez mellé jött

a könyves blogom.

9. Most fejezted be: 

Aurora Lewis Turner: Névtelenek

10. Leghosszabb könyv, amit olvastál: 

Sylvia River: Reményhajsza 4. 900 oldalas volt.

11. Legutóbbi könyv, amit késő estig olvastál: 

12. Legutolsó könyvvásárlásod: 

Riley Baker

13. Legrosszabb könyves szokásod: 

Behajtani a lapok sarkait az idézetek miatt.

14. Új megjelenés, amit a legjobban vársz: 

Van , nagyon sok.

15. Egy könyv, amiért menthetetlenül Fangirl módra rajongsz: 

Szintén sok van, nem tudok választani.

16. Könyv, amit megbántál, hogy elolvastad: 

Ilyen nem volt.

17. Kedvelt hely olvasáshoz: 

Az ágy.

18. Egy könyv, amit többször elolvastál: 

J.K. Smith: Szerelem hirdetésre és Csak a tested érdekel 2szer olvastam el.

Beleolvasó: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok - ("Visszadőlök az ágyba, mert nem hagy nyugodni a gondolat. Egy próbát megérne azért, ha Peter felébredne… úgyis fél órával korábbra állítottam az ébresztőt, egy jó ideje elegem lett a szundigomb nyomkodásából, tehát még bele is férne.")

És elérkeztük az utolsó részlethez Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok c. könyvéből. Eddig, hogy tetszett? Ebben a részben ott folytatódik, ahol múltkor abba maradt, egy kicsi Clarissa rész jön és utána már Peter szemszögéből, olvashatunk egy kicsi részt. Ha tetszett a kis történet, akkor a bejegyzés alatt találhatod a linkeket.

Fodor Zsana:

Elhúztam, Anyátok

Tartalom:

Clarissa ​néhány napja úgy érzi, valami gond van vele. Méghozzá éppen éjszaka törnek rá viharos vágyak. Így, közel a negyvenhez, tippelgetni kezd: ugyan mi lehet a gondjai hátterében? Ilyen az, amikor a kapuzárási pánik beköszön? Vagy talán máris a menopauza szórakozik vele? Tanácstalan: mi a jó nyavalya fészkelhette be magát az álmaiba, felborítva lelki egyensúlyát, mígnem barátnője, Rose ki nem rángatja otthonról, és el nem viszi egy beachbuliba. Ott aztán minden világossá válik számára… Berlin zártkörű bulijaiba keveredni olyan kalandokat jelent, melyekről eddig álmodni sem mert. Vagyis de. Pont ez a baj… Peter nem veszi észre az előjeleket, ugyanis felesége, Clarissa nagyon jól titkolja gondjait. Egy nap azonban, az éjszaka közepén, ott találja magát a közepében. Felesége olyat mutat neki, amitől tátva marad szeme-szája. Ettől kezdve fenekestül felfordul addigi nyugodt életük. Peter nem győzi kapkodni a fejét. Támogatja ugyan Clarissa döntéseit, ám olyan lapokat dob elé az élet, melyek megingatják hitében. Még az is lehet, hogy enged a csábításnak. Csak egyszer. Talán megérné kipróbálni, milyen szolgáltatást nyújt Sisy, az eszkortlány, aki nem mellesleg Clarissa barátnője, ráadásul Peter barátja, Carl eszkortcsaja. Mi lesz ebből…?

ENGEDÉLLYEL

Visszadőlök az ágyba, mert nem hagy nyugodni a gondolat. Egy próbát megérne azért, ha Peter felébredne… úgyis fél órával korábbra állítottam az ébresztőt, egy jó ideje elegem lett a szundigomb nyomkodásából, tehát még bele is férne. Az oldalához simulok, hogy jobban kézre essen…

De mit látok a szemem sarkából? Dean bekukucskál a szobaajtónkon. Felülök az ágyban.

– Jó reggelt, kicsi fiam! – mosolyodom el. – Szaladj a fürdőbe, Dean! Mindjárt kel a bátyád is.

Felkelek és kiteszem az ágyneműt a teraszon lévő napozóágyra. Olyan jól esik ez a friss levegő! Imádok itt lakni! A vidék való nekünk, nem az a rohadt zajos belváros. Álldogálok egy kicsit a teraszajtóban, érzem, ahogy feltölt a csend és a közeli fenyves illata. Az ajtófélfának támaszkodom, egy enyhébb széllökés belekap a hálóingem szélébe. Jól esik, ahogy a hűvös anyag csapkod a combomon.

Peter

Az ellenfény minden hajlatot kihangsúlyoz a vékony hálóingén keresztül. Ahogy az ajtóban áll, és játszadozik a lába között az a fehér selyem… Felkúszik az anyag lábszárán, aztán a széllökés felcsapja egészen a fenekéig… Máris tettre késznek érzem magam, de tudom, hogy, nem tisztességes meglesni őt a félig zárt szemhéjam alól. Mondjuk, most már feleslegesen töröm a fejem a szexen, Dean elintézte, hogy ne jöjjön össze a ma reggel.

Pedig az előbb úgy tűnt, Clarissa kapható lenne rá. Az éjszaka biztosan felizgatta és folytatásra vágyik. Még össze is jött volna: már majdnem hozzám ért, én pedig csukott szemmel szépen kiélveztem volna, nincs is ennél jobb félálomban. Basszus! Mindjárt berántom az ágyba, álmodozott már eleget abban az ajtóban, Dean tuti nem jön vissza egy ideig. Agyam felvillantja az éjszakai félhomály képeit. Halkan felhörgök, de köhögést mímelek. Nem fog beleférni, itt a hálóban esélytelen, a gyerekek kiszámíthatatlanok, bármikor ránk törhetnek. De a fürdőben például, kiválóan folytatódhatna a dolog. Na, nincs ez még veszve! Újra eltölt a remény. A tus alatt… Ő a hideg csempének dől, míg én megemelem a csípőjét… Ekkor észreveszem, hogy bugyi most sincs rajta, ahogyan éjszaka sem volt. Meg is lepett vele, eddig nem volt ez divatban. A nyár, mondjuk, igazi kérdőjel e téren, dörzsölöm meg borostás államat egy ásítás után. Ez bugyitlanság többször is feltűnt, ha napközben hazaugrottam egy-egy ebédre a nyári szünet alatt. A fehér ruhái alatt legtöbbször semmi nem volt, nemhogy bikini, de melltartó és bugyi sem. Azt is észrevettem, hogy amikor leült a medence széléhez tolt nyugágyra egy könyvvel a kezében, és felhúzott lábai enyhén szétnyíltak: ott aztán tuti nem volt semmi, csak csupasz önmaga. Nem firtattam a dolgot, a meleg lehetett az oka. Kinek mutogatta volna magát? Ha egyáltalán ez az. A szomszédok szinte egész nyárra elutaztak. A két kertészfiún kívül, akik locsolni meg gazolni jártak a szomszédokhoz, egy lélek se mutatkozott. Róluk meg messziről süt, hogy melegek. De ki tudja, napközben mi mehetett itthon. Á, rázom meg a fejem, a gyerekek úgyis beszámoltak volna róla, ha nem stimmel valami. Folyton kint lebzseltek az udvaron, vagy a tabletjüket nyomogatták a fák árnyékában, vagy a medencében ugráltak, hogy elcsapják valamivel a szabadidejüket.

Most gömbölyű fenekén időzik a szemem. Legalább nem veszett kárba az a sok fitnesz, amire akkora hévvel ráállt mostanság, állapítom meg. Készülök felkelni, alig bírom kitaposni magam az ágyból, mikor a folyosóról bekiált Sean:

– Apa, még nem keltél fel? Ki visz suliba, ha csak fekszel bele a világba? – Hangja kizökkent a gondolataimból. Már csak nagyjából két lépés választ el attól, hogy megragadjam Clarissát, és bevigyem a fürdőbe, de már Sean is felkelt, nem fog ez így menni.

– Fogd vissza az arcod, Sean! – kiáltok ki a szobából. – Nekem öt perc az öltözés, te meg még mindig pizsamában vagy, ugye?

Clarissa hátranéz, arcát a friss levegő kivasalta. Felém fordul. Ez az! Arcát azonban elönti a neheztelés. Sarkon fordul és kimegy.

– Hé! Mi van? Hova mész? – szólok utána. Felpattanok az ágyból, és utánaeredek. Mire azonban a fürdőhöz érek, a fürdőszoba ajtaja becsapódik előttem, és a kulcs elfordul a zárban.

– Hé, mi van már? – Csapok az ajtóra dühömben.

A gyerekek szobájából fiókhúzogatás hallatszik. Dörömbölök még egy ideig, hogy nyissa már ki az ajtót, de hallom, hogy már a vízsugár a tusoló kőpadlóját veri. Hirtelen csend lesz.

– Igaza van Seannak! – kiált ki. – Csak fekszel az ágyban. Képtelen vagy mozdulni. – Újra megnyitja a csapot, ennyivel le is zárta a beszélgetést.

–Mi? Mi van? – hebegek meglepetten. – Fogalmad sincs róla!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Eraan Kiadó

Fodor Zsana Szerzői oldala