2021. április 20., kedd

Megjelent Alex Pavesi: Nyolc nyomozó Agave Könyvek Kiadónál -("„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.” Publishers Weekly")

Megjelent Alex Pavesi: Nyolc nyomozó c. könyv az Agave Könyv Kiadónál. Kívánságlistámra is tettem ezt a könyvet. Nagyon kíváncsivá tett engem. Szeretem a krimiket, és szívesen elolvasnám. Szóval mindenképp kell ez a könyv is.

 

Alex Pavesi: Nyolc nyomozó
(Eight Detective)

„Annyira, de annyira briliáns. Egy lehengerlően fordulatos történetet, amely emellett tudományos értekezés is a bűnügyi rejtélyek matematikai vonatkozásairól. Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!”

– Sarah Pinborough, a Ne higgy a szemének! New York Times-bestseller

Szerzője

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna



Minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul.
Kell, hogy legyen egy áldozat. Egy tettes. Egy gyanúsított. Egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel, az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal.

A detektívtörténetek aranykorának idején Grant McAllister, a matematika professzora kidolgozza a bűnügyi rejtélyek matematikai szabályait, és hét saját maga által írt történettel illusztrálja elméletét. Harminc év elteltével A White-gyilkosságok címet viselő novelláskötet felkelti egy kiadó figyelmét, ezért Julia Hart, az éles eszű, rámenős szerkesztő a csendes mediterrán szigetre utazik, hogy találkozzon a visszavonultan élő Grant McAllisterrel. A kiadó szeretné új kiadásban megjelentetni a férfi kötetét, ezért Julia és Grant közösen nekilátnak a történetek szerkesztésének. Julia nemcsak a történetek mélyére akar leásni, hanem Grant múltjába is, aki mintha titkolna előle valamit.

Azonban a Grant által írt történetek mindegyikében akadnak alig észrevehető következetlenségek, amelyek sehogyan sem stimmelnek. És amelyek egy valódi gyilkosságra, egy azóta is megoldatlan bűntényre utalnak. Ahhoz, hogy Julia kiderítse az igazságot, túl kell járnia Grant eszén. 

Debütáló regényében Alex Pavesi egyszerre tiszteleg Agatha Christie előtt, és csavarja meg a klasszikus detektívtörténetek műfaját. A Nyolc nyomozóban újra bizonyítást nyer, hogy a legjobb bűnügyi rejtélyek azok, amelyek minden szabályt megszegnek.

Remek metakrimi izgalmas utalásokkal.

 

Ajánlások 



„Ritkán esik meg velem, hogy egyetlen nap alatt kiolvassak egy könyvet, de a Nyolc nyomozót nem bírtam letenni. Ravasz, elegáns, gyönyörűen felépített történet, amely megérdemli a közönségsikert. Legszívesebben tapsoltam volna a végén.”
Alex North, A Suttogó című regény New York Times-bestseller szerzője

„Pavesi tehetségét jelzi, hogy minden egyes történet kelepcéjébe gyanútlanul sétálunk bele. Ha ezzel gyalogokká válunk az író nagyszabású sakkjátszmájában, hát legyen. Még a legutolsó oldalon is teljességgel váratlan meglepetésekkel szembesülünk.”
The New York Times

„Pavesi könyvétől csak kapkodja a fejét az olvasó. Egyszerre krimi, óda a könyvekhez (akárcsak A szél árnyéka) és A tehetséges Mr. Ripley-t idéző, pattanásig feszült történet. Michael Connelly és Lisa Gardner legjobb könyveihez fogható, merész és váratlan fordulatokkal, amitől minden oldalon leesik az állunk. Ilyen minden ízében eredeti krimit, mint amilyen a Nyolc nyomozó, régen láttunk.”
A. J. Finn, a Nő az ablakban című regény New York Times-bestseller szerzője

„Alex Pavesi az év, sőt talán minden idők egyik legzseniálisabb detektívtörténetét tette le az asztalra. Tűpontos stílus, csípős párbeszédek és egy hihetetlenül csattanós befejezés. Elképesztő debütálás!”
Samantha Downing, az Elbűvölő feleségem szerzője

„A történet telis-tele bonyodalmakkal és fordulatokkal, amelyeket imádni fognak a fejtörők szerelmesei… Nagyszerű élmény a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, de a szemfüles olvasók még nagyobb élvezetüket lelik majd benne.”
Kirkus Reviews

„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.”
Publishers Weekly

Alex Pavesi

Alex Pavesi matematikából szerzett PhD-t. Mielőtt író lett volna, szoftvermérnökként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Nyolc nyomozó az első regénye: a kötet a megjelenését követően komoly kritikai sikert aratott, húsz országba keltek el a fordítási jogai.

 



Részlet a kötetből

„Mr. Brownnak át kellett másznia egy lelakatolt kis fakapun, hogy az ösvényre léphessen. A kapu közepén ütött-kopott felirat lógott: „Az ösvény biztonsági okokból lezárva.”
- Nos, velem bizonyára kivételt tenne a rendőrség - jegyezte meg halkan, majd könnyedén átmászott a kapun.
Az ösvény mindkét oldalát sűrű növényzet nőtte be. Bal oldalon szúrós, sűrű rekettyebokrok és pihe-puha hanga fonódott egymásba mintha a jó és a rossz bábjátékát táncolnák a sárga és lila virágok, egészen a sziklaszirt széléig, majd végig a meredek sziklafalon, amely alatt békésen hullámzott a tenger fénylő víztükre. Az ösvény jobb oldalán meredeken emelkedő domboldalt sűrű növényzet borította, melyet helyenként fák tarkítottak. Ha Mr. Brown balra nézett, a bokrok eltakarták előle a sziklaszirt szélét, de kétszáz méterrel előrébb, ahol az ösvény a tenger felé kanyarodott, látta a szirt párját. A hatalmas kiterjedésű fehér tömböt itt-ott szürke és vörösbe játszó kövek pettyezték, alján gumószerű, éjfekete kőmeder terült el. Kellemetlen hely a földet éréshez, gondolta magában Mr. Brown. Megkérdezte Wildtól, milyen állapotú volt Mrs. Allen holtteste: az asszony nyakát törte, szeme felpüffedt és befeketedett. Húsának egy része hiányzott a jobb karjából, testének ugyanezen, oldalán négy bordája is összetört, miután a kövekre zuhant. Feltehetően egy víz alatti sziklára esett, mivel egyik felszíni kődarabon sem találtak vérnyomokat. Végig kellett evezniük a parton egy kis csónakban, hogy kihalásszák a vízből a testét. „Foyle védelmére szolgál - mondta Wild felügyelő -, hogy talán soha nem találtuk volna meg a holttestet, ha nem fúj azonnal riadót. Ha viszont másként tesz, attól csak bűnösnek tűnt volna, nem igaz?” Mr. Brown óvatos léptekkel haladt az ösvényen. A bokrokkal sűrűn benőtt sziklaperem és a meredeken emelkedő domboldal tele volt mindenféle szeméttel, szórólapokkal, cigarettacsikkekkel, csomagolópapírral, de Mr. Brown semmiféle terhelő bizonyítékot nem vélt felfedezni a hulladék néma darabkái között. A talaj nem volt elég puha ahhoz, hogy lábnyomok maradhassanak rajta. Ennek ellenére a férfi néhány méterenként meg-megállva gondosan szemügyre vette az ösvény mindkét oldalát, sétapálcájának fejével félrebillentve kalapját, s közben a némaságba burkolózó domboldal és a tenger hirtelenjében mindent betöltő kékje között forgolódott. Néhány perc elteltével egy kisebb, sötét színű és szabálytalan alakú kődarabhoz ért, amely az ösvény közepén hevert. Előrehajolt, hogy szemügyre vegye, majd megrázta a fejét. Szokatlanul száraz kutyagumi volt. A tengerbe pöckölte a sétabotja végével, végignézte, ahogy a mélybe zuhan, majd visszafordult Mrs. Epstein felé azon tűnődve, vajon a baleset idején az ösvényen tartózkodott-e a kutyája. Ekkor döbbent rá, milyen szeszélyesen, mégis észrevehetetlenül tekergőzik az ösvény, amióta útnak eredtek rajta. A Whitestone House-nak nyoma sem volt, ahogyan Mrs. Epsteinnek sem. Mr. Brown semmi említésre méltót nem látott, sem hátrapillantva, sem előretekintve. Az ösvény ezen szakasza valóban elszigetelt volt. Tökéletes gyilkossági helyszín. Csakhogy mégis akadt egy szemtanú, legalábbis Gordon Foyle elmondása szerint. Egy jachton, odakint az öbölben.
- Nocsak, nocsak - töprengett Mr. Brown, és hunyorogva nézte a tengert.
Száz méterrel előrébb valami fehéret vett észre egy hangabokor közepén, szinte világított a sötétzöld háttérben. Elég mélyen megbújt ahhoz, hogy bárkinek is feltűnhetett volna korábban, de Mr. Brown megfigyelőkészsége majdhogynem természetfeletti volt, és ő méltán lehetett híres róla. Sétapálcájával beletúrt a növényzetbe, gyakorlott, türelmes mozdulatokkal a bot köré fűzte a fehér szövetet, majd kihúzta a bokorból. Egy fehér sálat szedett fel, mely galandféreg módjára tekergőzött a bokor ágai közt. Végigsimított a világos színű matérián kesztyűbe bújtatott ujjaival. Egyértelműen egy nőé lehetett, és látszott rajta, hogy nemrég még viselték. Nem volt rajta vér, de az egyik végén egy bakancs sarkának halvány lenyomata látszódott. Ez mindent megmagyaráz, gondolta Mr. Brown. Vanessa Allen a lánya elmondása szerint sálat is viselt a halála napján, de nem találták meg a holttestén. A rendőrség úgy vélte, a ruhadarab a tengerbe veszett. Mr. Brown összehajtogatta a sálat, a zsebébe tette, és a fűbe törölte a sétabotja végét. Mr. Brownnak Miss Jennifer Allen révén lett köze az ügyhöz. A fiatal nő az anyja halála után két nappal kereste fel londoni otthonában.
- Úgy tudom, önnek több ízben is sikerült megfejtenie olyan ügyeket, amelyekben a rendőrség kudarcot vallott - mondta.
Miss Allen szeme vörös volt ugyan a sírástól, mégis rendkívül nyugodt és higgadt ifjú hölgy benyomását keltette. Mr. Brown bevezette a szalonba.
- Nos, egyszer-kétszer sikerrel jártam. Miben lehetek a segítségére?
A lány közölte vele az ügy részleteit, beleértve a saját változatát is az eseményekről. Azon a bizonyos reggelen éppen az otthonában reggelizett. Az ablakból rálátott a házuk előtti kertre és a gyalogösvényre, figyelte, ahogy az anyja útnak indul, megküzdve a széllel.
- Mindössze ennyit láttam, mígnem egyszer csak megjelent az orvos. Nagyjából fél órával később. Hogy közölje velem, mi történt.
- Sajnálom. Nagyon nehéz lehetett magának - jegyezte meg Mr. Brown. Miss Allen leszegte a fejét.
- Szegény Gordon! A rendőrség természetesen mindenáron bitófára akarja juttatni.
A férfi bólintott.
- És maga azt reméli, sikerül bizonyítanom az ártatlanságát?
Miss Allen a nyakához érintette a kezét, és a tenyerébe zárta az ezüstmedált, amelyet viselt.
- Nem tudom, mi lesz velem, ha felakasztják.”

 

A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó

webáruházában!

Agave Könyvek Kiadó


2021. április 19., hétfő

Szlavicsek Judit: Légy/ott - ("Anemjójátneki! Elképesztően jó könyv! Végre, végre magyar nevekkel, helyszínekkel íródott ez a történet.")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm az Erawan Kiadónak és Szlavicsek Judit írónőnek, hogy elolvashattam Légy/ott c. kötetét. Végre egy olyan könyvet olvashattam, ahol magyar helyszínek, nevek vannak benne. Nagyon kevés író/írónő teszi, hogy magyar helyszínekre fekteti a története. Különösen jó pont, hogy Balatonról, környékéről írt. Mindig is vágytam elmenni egyszer…

Szlavicsek Judit:
Légy/ott


Tartalom:

Egy ​feldúlt, fiatal lány indul haza éjjel egyedül egy szórakozóhelyről a kihalt Balaton-parti fasorban. Mikor meglátja a közeledő fényszórókat, először nagyon megörül. De aztán… Kardos Júlia, az évek óta magányosan élő negyvenes nyomozó képtelen szabadulni múltjától, hiába menekül előle a Balatonhoz, a feldolgozatlan traumák oda is utána jönnek. Pedig muszáj lesz összeszednie magát. Mert a fagyos februári tó egy fiatal lány testét dobja ki magából. És ez még csak a kezdet. A szálak egy jómódú családhoz vezetnek, ahol a jólét és a tökéletes család látszata mögött sötét titkok rejtőznek. Egy apa, egy anya, egy fiú. Egy család. De mi tartja egyben? És mi szakítja szét? És mi van, ha a család csak egy szó? Egy többszáz lájkot és szívecskét begyűjtő poszt, egy cirádás ezüstkeretbe szuszakolt, mosolyba merevedett pillanat az elektromos kandalló feletti polcon? És mi van, ha már nincs is.  És mi van, ha soha nem is volt.

 

 Véleményem
5/5

Anemjójátneki! Elképesztően jó könyv!
Végre, végre magyar nevekkel, helyszínekkel íródott ez a történet.

Kedvencet avattam, mostanság egyre jobb könyveket kapok kézhez. Imádtam minden egyes sorát, és ahogy fentebb írtam a bevezetőben nagyon megörültem, hogy magyar helyszínek, nevek vannak benne. Élveztem az olvasást, majd kifúrta az oldalamat kíváncsiság, hogy ki a gyilkos.. Nagyon tetszett, gördülékenyen ment az olvasás, semmi felesleges töltelék nem volt benne.. Itt ebben a történetben nem az a kérdés ki a gyilkos, hanem, hogy elfogják-e. Végig izgultam, hogy sikerül-e elfogniuk... Hiszen már az elején tudni vagy sejteni lehet, hogy ki lehet. Mondjuk én valahogy másikra tippeltem, volna, de ez van. Kedvencem Kardos százados és Horváth hadnagy páros. Imádom őket. Főleg Horváth-ot valami eszméletlen egy pasi...

Ez a történet nagyon jól lett megírva. Jó szereplőkkel, kiinduló ponttal. Sehol nem ült le a sztori. Nem volt számomra unalmas részek. A karakterekről nem sokat tudok mit mondani, mert elég kevésnek éreztem, viszont Kardos Júliáról már sokkal többet lehetett tudni. Szeretem, ha vannak visszaemlékezések az adott könyvben.

A történet, a cselekmény, ahogy kiteljesedett nem semmi volt. Lesz ebből kalamajka… Kíváncsi vagyok, hogy fut majd ki az egész.  Mert egy „egyszerű” gyilkosságból ilyen horderejű üggyé vált… Még izgalmasabbá tette a történetet. Nem mondom, írónő tudd valamit.

Őszintén megmondom, hogy nem szeretnék nagyon ömlengő módon megírni a véleményemet, viszont azt el kell ismernem, hogy nagyon tehetséges az írónő. Továbbra is várom a következő regényét, mert az bizton állíthatom nem ez lesz az első kötete. S merem remélni, hogy nem fogja abbahagyni. Nagyon örülök, hogy újabb krimi írónőt köszönhetek a hazai könyvespiacán. Minden krimi kedvelőnek szívből merem, ajánlom Légy/ott című könyvet. Abszolút kellemes kikapcsolódást nyújt ez a regény.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Szlavicsek Judit írói oldala

Erawan Kiadó

 

Chris Carter: Vadász (Robert Hunter 3.) - ("Nem gondoltam volna, hogy lehet ezt még fokozni. És de! Lehet! Nem akárhogy. Zseniális ez az író! Le a kalappal.")

Megjöttem újabb Chris Carter kötettel, ezúttal a Vadász (Robert Hunter 3.) olvastam. Hát mit is mondhatnék. Fantasztikus. Elképesztő ez a könyv, és borzalmas  gyilkosságok módja is. Már most félek, hogy mi lesz a negyedik részben. Bizton állíthatom, hogy érdemes nektek elkezdeni olvasni ezt a sorozatot, lehetőleg az első résszel mindenképpen.

Chris Carter:
Vadász

(Robert Hunter 3.)



Tartalom:

Ha ​azt hiszed, biztonságban vagy… nem árt, ha újragondolod

Los Angeles egyik használaton kívüli hentesboltjában ismeretlen nő holttestére bukkannak. A helyszínen nem tudják megállapítani a halál okát. Nincs sem vérfolt, sem lövedék vagy kés okozta seb, a fején és a felsőtestén sem éktelenkedik dudor vagy horzsolás, sem fojtogatásra utaló vérömleny a nyakán. A testén egyetlen sérülés sem látszik, a száját leszámítva: azt ugyanis a gyilkos összevarrta. Pontosabban szólva: nem csak azt varrta össze… Amikor a testet a Los Angeles Megyei Halottkémi Hivatalba szállítják, hogy elvégezzék rajta a boncolást, az ügyeletes patológus elszörnyedve szembesül a borzalommal.
A felfedezés és az azt követő tragédia olyannyira sokkolja a rendőrséget, hogy a különösen kegyetlen esetekre specializálódott Robert Hunter nyomozóra bízzák az ügyet. Kisvártatva kiderül, hogy nem egyszeri gyilkossággal van dolguk – úgy tűnik, valaki sorra szedi az áldozatait a harmincas éveik elején járó, hosszú, fekete hajú, fehér bőrű nők köréből. Megfigyeli őket, megvárja a kínálkozó alkalmat, majd kegyetlenül lecsap rájuk. Hunter a társával, Carlos Garciával karöltve kíméletlen hajszát indít a megszállott gyilkos ellen, és csak remélhetik, hogy sikerül becserkészniük a fenevadat, mielőtt ő venné célba őket…


Véleményem
5/5

Meg se tudok szólalni. Elképesztő ez a történet. Ahogy a nőkkel bánt. Miféle elfuserált elmével van dolga Hunternek és Garcianak? Anyám... Iszonyatos volt elolvasni, de belegondolni is milyen fájdalmaik lehettek az áldozatoknak.

Nem gondoltam volna, hogy lehet ezt még fokozni. És de! Lehet! Nem akárhogy. Zseniális ez az író! Le a kalappal. Érzékletesen írja le a történetet, a nyomozást, a gyilkosságokat és azt is, ahogyan bánt az áldozattal a gyilkos. Izgalmas, titokzatos, rejtélyes. Ennyi, pont. Nem kell ide több jelző.

Hollywoodban nem akarják megfilmesíteni? Annyira filmszerűen ment számomra az egész. Ahogy elképzeltem... Minden egyes esetnél. Azt mondtam Jézus.. Döbbenet. Remélem nem lesz hova fokoznia az írónak, mert nem tudom eldönteni, hogy kezdjek-e félni a következő regényétől. Igazán eseménydús volt az egész történet, nem tudtam, igazán ki lehetet a sorozatgyilkos. Carter rejtélyesen megtartotta az utolsó oldalain a titkot. Ravasz! Csak így tovább.

Mit is írhatnék, amit más olvasók nem írtak volna le. Az biztos, hogy cseppet sem bánnom, hogy az elejétől kezdtem el. Pedig azt mondták, önállóan is lehet olvasni.  Viszont így tudom, hogy mennyit fejlődhetek a karakterek. És miként kapcsolódhatnak egyes történetek egymáshoz valamilyen szinten, vannak utalások.

Felötlött bennem az a kérdés, hogy mennyire lehet arra alapozni, hogy egyes részek fikció vagy valós esemény alapján történtek a borzalmas gyilkosságok. Nem tudom eldönteni. Az biztos valahol elgurult a gyógyszer az írónál, vagy később fog? Vagy esetleg ez volt a bemelegítés a kegyetlen gyilkosok világában? Vagy tényleg csak kitalálta az egészet, és az író fejébe zajlanak a történések.

Mindenesetre szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a thriller-horror könyveket. Én pedig megyek, s megkeresem a következő regényt a polcomon. Hátha újabb Jézus, és egyéb dolgokat fogok mondani.

Az biztos, hogy részről, részről jobb lesz és én, viszont nagyon félek. De hajt a kíváncsiság, hogy elolvashassam a következőt.


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Líra

2021. április 18., vasárnap

Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet (Tündérfürt utca 12. 1.) - ("A történet mesélése közben, gyönyörű rajzokat is láthatjuk a könyvben. Mely Nagy Bettina illusztrációit láthatjuk. Csodaszépek, és kellően megadja a mese hangulatát.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Kemendy Júlia Csenge írónőnek, hogy elolvashattam megjelenés előtt Az Anyacsalogató Hadművelet (Tündérfürt utca 12. 1.) c. mesekönyvet.  Igazán megtisztelő számomra, hogy egy gyerekeknek szóló mesekönyvet olvashatok. Noha nincs gyermekem, sem kistestvérem, de még így is elvállaltam az olvasását.


 Kemendy Júlia Csenge:
Az Anyacsalogató Hadművelet
(Tündérfürt utca 12. 1.)

 


Tartalom:

Különös legendák keringenek a Tündérfürt utca egyetlen épülete, egy elhagyatott szélmalom körül. Egyesek szerint ha tizenkétszer körbeszaladod, a malom tündérei valóra váltják a kívánságodat. A falubeli gyerekek vágyai pedig sorra teljesülnek is.
Szilágyi Filkó bármit megtenne azért, hogy bizonyítékot találjon a tündérek létezésére, és végre elhallgattassa kételkedő ikertestvérét, Kelement.
A nyomozásnak újabb lendületet ad a malomba költöző új jövevény, aki bátorrá tevő gumicsizmájában fenekestül felforgatja a fiúk mindennapjait.

De vajon tényleg tündérek teljesítik a kívánságokat? Mi van akkor, ha egy kívánság örökre kívánság marad? Szegődj a tündérek nyomába Bertivel, Filkóval és Kelemennel, hogy megtudd a választ!

 Véleményem
5/5

Először is a mesekönyvet úgy saccolnám, hogy 5-10 év körüli gyermekeknek ajánlanám, sőt azoknak a szülőknek, akik esténként felolvasnak mesét a gyermekeiknek.

Például én, nagyon örültem volna, ha ilyen mesekönyvből olvasott volna fel az anyukám esténként. A történet olvasása közben, gyönyörű rajzokat is láthatjuk a könyvben. Mely Nagy Bettina illusztrációit láthatjuk. Csodaszépek, és kellően megadja a története hangulatát.

Mivel 40 oldalas mesekönyvről van szó, ezért igazán rövid véleményem lesz. Hiszen egyáltalán nem csalódtam. Sőt, tetszett, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Még így felnőttként is szívesen olvasok a mesekönyvet. Hiszen mi magunk sajnos rég elfelejtettük milyen gyermeknek lenni, hinni a csodákban, a mesékben.. Kalandozni a nagyvilágban, amikor senki nem figyel ránk. Ez a mese gyönyörű, és sokat megmutat, bizony vannak csodák. Ahogy, Filkó hisz a csodákban, mesékben, jóban, igazságosságban. Ellenben a testvére, nem igazán. Ő kissé szkeptikus, mindenre talál választ.

Szívből merem ajánlani minden olyan szülőnek, aki esténként olvas mesét a gyermekének. Válassza ezt a könyvet. Könnyen olvasható, lekövethető a történet, gördülékeny volt számomra. 

 

Könyv előjegyezhető a Napkút Kiadónál és az író oldalán.

 Napkút Kiadó

Kemendy Júlia Csenge Szerzői oldala

2021. április 17., szombat

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Irsai Krisztina - ("Eleinte a pad alatt az osztálytársaimnak, később felnőtt fejjel novellákba bújtatott meséket a felnőtteknek. Nyertem fődíjat, és kevésbé nagy díjakat, pályázatokat, bekerültem a műveimmel novelláskötetekbe.")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!  címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Irsai Krisztinát kérdezgettem, akinek „Kikirics és Pipiske: A Borókakert meséi – Tavasz” című mesekönyve jelent meg magánkiadásban.  Fogadjátok sok szeretettel!

 


1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

15 éves korom óta írok meséket. Eleinte a pad alatt az osztálytársaimnak, később felnőtt fejjel novellákba bújtatott meséket a felnőtteknek. Nyertem fődíjat, és kevésbé nagy díjakat, pályázatokat, bekerültem a műveimmel novelláskötetekbe. De életem legnagyobb írói eseménye a „Borókakerti mesék” megjelentetése volt, ami eredetileg a lányom számára íródott. Neki kezdtem írni az első gyerekeknek szóló meséket, hogy félelem nélkül nyúljon egy földigilisztához, vagy ne rémüljön meg egy apró hangyától. Azóta könyveket és egyedi, névre szóló meséket írok, természetesen nem csak gyerekeknek.

Igyekszem a meséimmel tanítani, kertről, természetről, összetartásról, barátságról és minden másról, amit értékesnek és fontosnak érzek. Egyedi, névre szóló meséimben igyekszem segíteni a gyerekeknek, hogy félelmeiket fel tudják oldani, álmaikat át tudják élni.…

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

A mesék átszövik a napjaimat, az egész életemet. Hiszen a kertemben koboldok és tündérek laknak minden fűszernövény mellett, a kerti szerszámokkal, növényekkel minden nap beszélgetek. Számomra a történetek valóságosak. Én az a típusú meseíró vagyok, aki még hisz a mesékben.

Természetesen én is olvasok meséket, de azokat élvezem igazán, amikből tanulni is lehet.

A legrégebbi mesekönyvek a gyűjteményemben 1961-ből valók, rongyosak és csodás meseillatot árasztanak.

 


 

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Még a mai napig is a kedvenceim!

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című mesekönyve, ahol Dömdödöm a legkedvesebb erdőlakóm, és

Török Sándor: Csilicsala csodái. A mai napig irigylem Gyuszit és az összes gyereket, akinek saját bejáratú varázslója van.  

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben? 

A Borókakerti Mesék illusztrátora: Jágerné Antal Tünde, aki nem csak mesekönyvet illusztrál, de a gyerekeim óvodájának falait is csodálatosan telefestette mesehősökkel. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert az első pillanattól értette és érezte, hogy mit szeretnék viszontlátni a mesekönyv lapjain és nagyon jó hangulatban tudtunk együtt dolgozni.

Mostanában saját illusztrációkat is készítek, elsősorban a „Fűszerkerti Mesék"-hez. Ehhez inkább bátorságra, mint inspirációra van szükségem. A rajzolás olyan kifejezésforma, amitől mindig is tartottam egy kicsit. Tény, hogy a betűk világában könnyebben boldogulok, és jobban ki tudom fejezni magam. Talán az inspirál, hogy rajzokban is meg tudjam mutatni a kertemet lakó lények, állatok, növények világát.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Nálam első a család és a kert, hiszen ez adja az egyensúlyom. Írni általában hajnalban, vagy késő este tudok a legjobban, amikor csend vesz körül és végre nem csak hallom saját gondolataim, de „válaszolni” is tudok rájuk. :)

Általában sokat gondolkodom, jegyzeteket készítek, pereg bennem a történet, én pedig egyre türelmetlenebbül várom, hogy rám törjön az „írhatnék”. Ez sokszor hosszú hetekig tart, amíg a történet teljesen kialakul.

Végül az egyik szereplőm nem bír magával, és gép elé kényszerít. Olyankor jó két hétig püfölöm a klaviatúrát, majd bogarászok, javítok, vitatkozom a szereplőimmel… szóval sokak szerint megkattanok egy időre, de a családomnak ez a természetes állapotom. 

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Szerintem a nagytöbbségnek elég nehéz. Kevés írónak van lehetősége, hogy országosan megismerjék. Ha boldogulni akarunk, sajnos meg kell állni a helyünket a marketing világában is, ami egy teljesen más gondolkodásmódot kívánó szakma. Ha kiadó segít a könyvek megjelenésében, a terjesztés, akkor problémás, nagy része az íróra hárul. A magánkiadásnál pedig tőkével kell rendelkezni, hiszen a nyomdai költségek csak egy részét teszik ki a kiadásoknak.

7.

Miért éppen magánkiadásként jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Az első könyv magánkiadásban jelent meg, a többit is egyelőre így tervezzük. Az egyedi „Ölelő Mesék” csak egy-egy példányban készülnek, személyre szabottak, szintén magán úton nyomtatjuk.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mesekönyveim eljutottak óvodákba - még a határon túlra is - , kórházakba és gyermekotthonokba, így sok kisgyereknek okoztak örömet. Mindenhol nagyon szerették a meséket.

Kaptam visszajelzéseket felnőttektől is, van köztük nagymama, pszichológus és óvodapedagógus is.

Ezeket a véleményeket gyűjtöm, jópárat kiteszek a honlapomra is, hiszen számomra ez az igazi mérce, hogy a meséim örömet okoznak, kis olvasóim várják a folytatást, és megerősít abban, hogy jó úton haladok.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

No igen…

Egyszerre több mesekönyv is készül.A „Borókakerti Mesék” Nyári folytatására vár még a hibajavítás, helyesírási ellenőrzés tömkelege, majd átküldöm Tündinek, hogy ezekhez is csodás rajzokat készíthessen. Az „Illatsimogató” egy aromaterápiás mesekönyv, amihez már csak az illusztrációkat készítem.

A „Fűszerkerti mesék” majdnem kész, most ezzel foglalkozom a legtöbbet, hiszen előreláthatólag folytatásokban meg fog jelenni a városi újságban. Az első 6 mese készen van, és az illusztrációkkal is szépen haladok.

A „Koboldkonyha" már egy éve íródik, szép lassan. Kedvenc koboldom, Kikirics előállt egy ötlettel, amikor Patrik fiam válogatni kezdett a zöldségek között. Így most közösen dolgozunk egy gyerekeknek és szülőknek szóló receptes mesekönyvön, amiben megtanítjuk a szülőket, hogy hogyan bújtassanak egészséges zöldségeket süteményekbe, husikba, levesekbe úgy, hogy a gyerekeinknek eszébe se jusson fintorogni, vagy kikotorni őket a tányér szélére. Közben pedig mesélünk a gyerekeknek a fűszerkerti koboldjaink és tündéreink segítségével, megtanítjuk őket a szülőkkel együtt sütni - főzni, no meg némi varázsport is csempészünk a történetek közé.

És persze íródnak az egyedi kis „Ölelő Mesék" is, amik lassan egyre több gyerek és felnőtt polcán kapnak helyet.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Hogy higgyenek a mesékben. Mert a hit nemcsak hegyeket mozgat, hanem világokat is teremt. Higgyenek az álmaikban, olyan erősen, hogy azoknak ne legyen más lehetőségük, mint valóra válni!

 

Könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ölelő mesék

Ölelő mesék 

 

2021. április 16., péntek

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Kőszegi-Arbeiter Anita - ("Meseírónak lenni ugyanannyira hálás, mint nehéz feladat.")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Kőszegi-Arbeiter Anitát kérdezgettem, akinek hat mesekönyve jelent meg a MeseRóka Kiadónál.  Fogadjátok sok szeretettel!

 


1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kőszegi-Arbeiter Anitának hívnak, Szombathelyen élek a párommal, két kislányommal és a három kutyámmal. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hobbim a munkám is egyben, lényegében az írásból és a mesekönyvkiadásból élek. Már főiskolás korom óta írok, eredetileg fantasy és thriller novellákat, miután a lányaim megszülettek, meséket is. Az első mesekönyvem is a nagylányomnak köszönhető, ő is lett a mese főszereplője, a Csenge tündérkertje neki készült. Azóta két kötet jelent meg ebből a sorozatból A tündérpalota és A barátság. A Csenge tündérkertje után egy kicsit másik irányba indultam el a mesék világában. Kamaszként nagyon szerettem szerepjátékozni és kaland-játék könyveket olvasni. Egy csomó ilyen könyvet végigjátszottam, így elkezdtem Csengének úgy mesélni esténként, hogy mindig dönthetett, merre kalandozzon a főhős. Így született meg A főhős te vagy – Abigél és Andris születésnapi nyomozása könyvem, mely a kaland-játék könyvek mintájára lényegében egy nyomozás, nem lineáris történet. Olvasás közben lehet dönteni, így mindig más és más lesz a mese. Tavaly pedig Fülöp, a strucc indult el itt Szombathelyen, és kalandozott a városban, a Fülöp, a strucc savariai kalandjai c. könyven. Ez a kötet kifejezetten a városnak készült.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Két kislányom van, Csenge 7, Flóra pedig 2,5 éves, nekik minden nap van mese, néha az enyém, de számos mesekönyvünk is van, így rengeteg mesét olvasunk. Minden este saját mesét választanak. Emellett sokat sztorikockázunk is, ezért rengeteg mese születik nálunk. Csenge most már abba a korban van, hogy a meseregények is lekötik, így én is nagyon sok ilyen mesével ismerkedem meg. Mesét írni teljesen más, mint fantasy vagy thriller novellát. Ilyenkor mindig a lányok adják az ihletet, lényegében én csak figyelem a mesehősöket, aztán leírom a kalandjaikat, amiket sokszor a lányokkal közös élmény ihlet.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Igen, imádtam Tony Wolf Mesél az erdő sorozatát és a Vidám meséket is Szutyejevtől, illetve a Pöttyös Panni meséket. Nagyon jó érzés ezeket a régi meséket, sőt saját régi mesekönyveimet megosztani a gyerekeimmel.

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

A meséket általában nem én illusztrálom, hanem egy kedves barátnőm, Tarr Andrea. Andival úgyszólván már születésünktől fogva barátok vagyunk, mert két nap különbséggel születtünk a kapuvári kórházban. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Általában a dolog úgy néz ki, hogy én elküldöm Andinak a kéziratot, majd megbeszéljük, milyen stílusban, színekben gondolkodom én, illetve ő mit lát a kézirat alapján. Ezután készít pár vázlatot, amiből én kiválasztom a kedvenc részeimet, amiket aztán összegyúr egy újabb vázlatban. Fülöp a strucc közel 30 vázlatból nyerte el a végleges formáját, de a legújabb könyvem szereplői is vagy 10-12 vázlatot kaptak, mire meglett a tökéletes grafika.

 5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Ez nagyon változó tud lenni. Csenge történetei, mivel rövidek igazából, egy óra alatt elkészülnek. A kaland-játék mesék írását komoly vázlatozás előzi meg, egy-egy fejezet megírása fél-egy óra, ezután pedig jön az összehangolás, hogy igazodjon minden döntés, és ne legyen sehol logikai bukfenc. Fülöp kalandja pár hét alatt elkészült, de a meseregény, ami még csak most lesz kiadva nyáron, fél év alatt készült el.

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Meseírónak lenni ugyanannyira hálás, mint nehéz feladat. A legnagyobb nehézség szerintem, hogy a mesének ugyanannyira kell szólnia a szülőnek, mint a gyerkőcnek, hiszen ők veszik meg, nagyrészt ők is olvassák fel, és ha a szülőnek nem tetszik egy mese, akkor hiába szereti a gyerek, ritkán fog lekerülni a polcról.

7.

Miért éppen a MeseRóka Kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Igazából a MeseRóka Kiadó még csak névleg létezik, mi hoztuk létre a párommal a saját meséim kiadására, lényegében magánkiadásban jelennek meg a könyvek. Tervezzük, hogy a kiadó jövőre más meseírók kéziratát is segít kiadni. Ezt az idei évre terveztük, de sajnos a pandémia miatt erre nem volt még lehetőségünk.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre? 

Oh, nagyon jó a fogadtatás, nagyon sok szülő ír, hogy mennyire szeretik a gyerekek a meséket. Sok visszajáró család van, akik mindig írnak, hogy mikor lesz már rendezvény vagy új könyv. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire szeretik a meséket. A legnépszerűbb talán Fülöp, a strucc, tavaly rengeteg rendezvény, nyomozás, sőt még tábor is volt ezzel a mesehőssel. Sokan várják is a folytatást, készülök is idén nyárra hasonló rendezvényekkel. 


 

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin? 

Fülöp, a strucc kap folytatást, ami a napokban jelenik meg e-könyv formájában, nyáron pedig nyomtatva. Emellett egy Fülöp online ismeretterjesztő magazin is készül hozzá. Nyárra tervezem az első meseregényem megjelenését is, már készülnek a grafikák: Flórián és a tegolaváros titkai címmel. Idén még egy könyvet tervezek, Manófalvi vigasságok címmel karácsonyra tervezek egy új kaland-játék mesekönyvet. Természetesen nyárra újra szeretnénk tábort is tartani, illetve több nyomozós rendezvényt a szombathelyi gyerekeknek.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Olvassanak minél több mesét! A mese egy csoda, egy külön világ, ami nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is egy csomó élményt adhat. Remélem a jövőben is megörvendeztethetem őket a meséimmel, és sok-sok új élményt adhatok nekik általuk.


 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Kőszegi-Arbeiter Anita oldala

MeseRóka Kiadó


2021. április 15., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Farkas Barbara - (" (...) hamar kiderült, hogy a kislányom különösen vonzódik a kutyákhoz, és közülük is a tacskókhoz, így megszületett Kicsi Tacsi karaktere, aki aztán állandó főszereplője lett a meséinknek. A mesékben Kicsi Tacsival hol vicces, hol komoly kalandok esnek meg, amelyekre az alapot általában saját életünk eseményei szolgáltatják. ")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!, címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Farkas Barbarát kérdezgettem, akinek “Kicsi Tacsi kalandjai Anya Tacsival” című mesekönyve idén februárban jelent meg magánkiadásban. Fogadjátok sok szeretettel!

 


1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A kislányom, Pannika születése után (6 éve) kezdtem meséket írni, elsősorban saját szórakoztatásunkra. Ezek az első mesék még egy macilányról szóltak, de hamar kiderült, hogy a kislányom különösen vonzódik a kutyákhoz, és közülük is a tacskókhoz, így megszületett Kicsi Tacsi karaktere, aki aztán állandó főszereplője lett a meséinknek. A mesékben Kicsi Tacsival hol vicces, hol komoly kalandok esnek meg, amelyekre az alapot általában saját életünk eseményei szolgáltatják. Meséim publikálására csak a közelmúltban gondoltam, ehhez nagy motivációt adtak az utóbbi egy év történései. Mikor 2020 tavaszán bezárt az óvoda és itthon maradtunk a kislányommal, sorra születtek a helyzet, ihlette meséim, melyek publikálására egy Facebook oldalt és egy honlapot is készítettünk a férjemmel. Első igazi, nyomtatott mesekönyvem, mely a Kicsi Tacsi kalandjai Anya Tacsival címet viseli, végül idén februárban jelent meg magánkiadásban.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Nagy felelősség, ugyanakkor nagyon örömteli és inspiráló számomra gyerekeknek írni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek olyan meséket halljanak, amik a saját korosztályuknak szólnak, amiben nincs erőszak, csúnya beszéd. De ugyanilyen fontos számomra, hogy szórakoztató, érthető és pozitív hangvételű, szeretettel teli legyen a mese. A kislányomnak – amellett, hogy fejből mesélek – rengeteg mesét olvasok, főleg kortárs magyar gyermekirodalmat. Úgy vettem észre, a saját gyerekkori kedvenceimet már kevésbé értékeli.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Nagy kedvencem volt Varga Katalin: Karácsony hava / Hófehérke karácsonya című mesekönyve, valószínűleg a témája miatt. Karácsony ünnepe mindig is kiemelt helyet foglalt el a szívemben.

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Mikor a kislányommal mesélni kezdtük Kicsi Tacsi kalandjait, gyakran rajzot is készítettünk a meséhez. Szép lassan formálódott a szereplők kinézete, a helyszínek, az őket körülvevő tárgyak. Így az illusztrációk gyakorlatilag a történetekkel együtt készültek, alakultak, fejlődtek. Ezért számomra nem volt kérdés, hogy a mesekönyvemhez is saját illusztrációimat használom fel.


5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Maga a történet viszonylag gyorsan megszületik bennem, általában úgy, hogy a kislányom valamely aktuális problémájáról, egy őt foglalkoztató kérdésről kezdünk mesélni, beszélgetni. Amikor már egyszer-kétszer elmeséltem a mesét fejből, akkor leírom. A következő napokban még vissza-visszatérek rá, érlelem, alakítom, formálgatom, újra és újra elmeséljük, felolvasom a férjemnek is, és egyszer csak jön egy érzés, hogy elkészült. Minden mesénél máskor jön el ez a pillanat, de általában 2-3 nap alatt megszületik egy történet.

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Én abban hiszek, hogy mindenki maga alakítja a sorsát, maga teremti a saját valóságát, ha úgy tetszik, mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Soha eszembe sem jutott, hogy a meseíróknak nehéz lenne a helyzetük.

7.

Miért éppen magánkiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

A mesekönyvem magánkiadásban jelent meg, a férjem vállalta magára a kiadó szerepét, amiért nagyon hálás vagyok neki. Rengeteg terhet levett a vállamról, amellett, hogy végig 100%-osan mellettem állt, támogatott, tárgyalt a nyomdával, a nagykereskedővel, végezte az adminisztrációs feladatokat. Introvertáltként nekem ezek némelyike nehézséget okozott volna. Szerencsére a férjemmel van rutinunk a közös munkában, így a mesekönyvemen is élmény volt együtt dolgozni.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Nagyon megható és inspiráló visszajelzéseket kaptam a szülőktől, ezek mindig nagy örömet okoznak, és sokat jelentenek nekem. A legcsodásabb élményem ezen a téren mégis egy kisfiúhoz kapcsolódik, akit egy rövid időre, a felügyeletemre bíztak és felolvastam neki az “Újra az óvodában” című mesémet. A csillogást a szemében és a boldog mosolyát soha nem fogom elfelejteni. Ez az, amiért érdemes mesélni! Bízom benne, hogy a mesék segítségével egy kis örömet és vidámságot csempészhetek a gyerekek mindennapjaiba.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Rengeteg mese van még a tarsolyomban, tele vagyok tervekkel, ötletekkel, álmokkal. Készül Kicsi Tacsi kalandjainak folytatása, ezúttal Apa Tacsival keverednek majd különböző kalandokba. Továbbra is publikálok meséket Kicsi Tacsi kalandjai Facebook oldalán és honlapján is, valamint a mesékhez készítek kinyomtatható színezőket. És dolgozom egy mesefüzet-sorozaton is.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Meséljetek sokat, meséljetek szeretettel!

 

A könyvet itt tudod beszerezni:

Farkas Barbara: Kicsi Tacsi kalandjai Anya Tacsival