2021. október 13., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Igali Anikó az Erawan Kiadó egyik tehetséges írónője - ("Teljesen szürreális érzés volt a kezemben tartani (és nemcsak azért, mert szerintem valami egyedülállóan csodás borítót álmodott meg hozzá Müller Peti), mint ahogy az is hitetlenkedéssel vegyes örömmel töltött el, amikor Fejős Éva üzenetet küldött arról, hogy tetszik neki a kézirat, és ki is adná. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Igali Anikót, hogy meséljen kicsit magáról és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónők One Night Only című könyve jelent meg eddig, ahol Erawan Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Somogy megyében, egy kis faluban élek a családommal. Sokáig a közigazgatásban dolgoztam, jelenleg pedig egy művészeti társaságnál tevékenykedek.

One Night Only című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az egyik főszereplőmnek mentális, a másiknak pedig tényleges, fizikális betegsége van, úgyhogy természetesen ezeknek a problémáknak utána kellett néznem, de próbáltam úgy szőni a cselekményt, hogy alapvetően szórakoztató, pozitív, humorral átszőtt történetet adjak az olvasóknak.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően fikciók a történeteim, de persze azt nem lehet kizárni, hogy valamennyire ne szivárogjon be a valóság. Például pár mellékszereplő, a tulajdonságaik, pár apró mozzanat. Ezek nem tudatos dolgok, például előfordult már, hogy a kézirat átolvasása közben kapcsoltam, hogy: jé, ez bizony x vagy z!

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekkorom óta írok, nem tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött. Az biztos, hogy először szerelmes verseket fabrikáltam, aztán meg rövidebb novellákat és persze jó párszor próbálkoztam regényekkel is, amiket természetesen mindig félbehagytam egy újabb, (szerintem) remekebb regény témáért. 


Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Kiadásra nem biztos, de én magamnak írogatok más zsánerekben is. Szerintem szükség van rá, az új zsánerek is az írás tanulásának, gyakorlásának a részét képezik. Eddig is írtam már sokfélét; mesét, romantikusat, krimit – most a One night only-val ez utóbbi kettőt ötvöztem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egy kézirat befejezése lehetne éppen boldog pillanat is, de nálam alapvetően a nagy szorongás kezdetét jelzi, mert írás közben túlnyomórészt egészen euforikus állapotban szoktam leledzeni, de annál a bizonyos utolsó leütésnél mindig elfog a kétség. Amikor visszaolvasom, akkor egyik nap jónak érzem a kéziratot, másnap pocséknak, és ez így megy a végtelenségig. Örökös kétségek közt őrlődöm. Folyamatosan húznék a szövegből, utána meg hozzá írnék, úgyhogy ha rám lenne bízva, hogy mikor befejezett egy kézirat – lehet, hogy az a nap sohase jönne el. Egyébként erre a legjobb példa az első, magánkiadású regényem, amit bő tíz évig írtam.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói nevemnél anyukám lánykori vezetéknevét használom, ami sokkalta jobban hangzik, mint a hivatalos vezetéknevem. Alapvetően hasznos dolognak tartom a szerzői neveket, főleg akkor, ha valaki különféle zsánerekben is kiad, mert a különféle szerzői nevek más-más zsánereket jelölnek, ami útmutatást ad az olvasóknak. Egyébként a One night only előtt megjelent írásaimat (amik magánkiadásban jelentek meg) egy operettbe illő néven publikáltam, ami szerintem illett is azoknak a szövegeknek a stílusához. 


Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mint már említettem, pár zsánert kipróbáltam már, de alapvetően a romantikus írások állnak közel hozzám.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Teljesen szürreális érzés volt a kezemben tartani (és nemcsak azért, mert szerintem valami egyedülállóan csodás borítót álmodott meg hozzá Müller Peti), mint ahogy az is hitetlenkedéssel vegyes örömmel töltött el, amikor Fejős Éva üzenetet küldött arról, hogy tetszik neki a kézirat, és ki is adná. Az igazság az, hogy az elmúlt évben eléggé belefáradtam a hétköznapokba (munka, online oktatás, bezártság) és nagyon hiányzott már nekem valami megváltás, valami csoda. Ez a csoda nekem a One night only kiadása volt. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

Amikor elkezdek írni, még csak a főszereplőm vagy főszereplőim vannak meg, és persze az alap konfliktus. Ez az alap azért kell, hogy elinduljak. De hogy hogyan indulnak el a szereplők és milyen kacskaringókon keresztül vezet az útjuk, arról fogalmam sincs, az csak írás közben derül ki számomra is. Néha még a történet vége sincs meg a fejemben, hagyom, hogy a szereplők irányítsanak. Ez szuper érzés, amikor működik, amikor meg nem, akkor hideg fejjel kell átgondolni, hogy merre tovább. Ha ez bekövetkezik, akkor nehéz átlendülni, de ha ezt sikerül legyőzni, az duplán szuper érzés.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, hogy vannak, nem is egy! Például a One night only-ban imádtam írni a terápiás csoport jeleneteit. Ott például teljesen impulzív volt az írás, a gép előtt ülve, egyik pillanatról a másikra születtek meg az új szereplők, a kis székeiken velem szemben ültek, láttam őket, a mozdulataikat, hallottam a hangjukat, és bár elég gyorsan gépelek, mégis versenyt kellett futnom a szövegelésükkel. Izgultam is, hogy le ne maradjak egy-egy poénról, beszólásról. Nagyon jókat röhögtem rajtuk, imádtam őket.
Ennél jóval nehezebben ment a szexjelenetek, illetve chatek megírása.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Minden inspirál; egy cikk, amit lehet, hogy évekkel ezelőtt olvastam, csak valami miatt most „jön elő”, egy arc az utcáról, egy dal, sőt egy illat, bármi. Aztán ez a sok dolog valahogy összeáll, és eljön az a pont, amikor úgy érzem, ezt már érdemes megírni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Páran vannak, akik előolvassák, illetve beleolvasnak. Merőben más beállítottságú emberek, ami nekem jó, mert más-más szemszögből látják a szöveget. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom mindig is tudta, hogy írok, és afféle hóbortként tekintettek rá. Szerintem jobban meglepődtek a kiadáson, mint én. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

Most minden erőmmel azon vagyok, hogy megszülessen a One night only folytatása, úgyhogy jelenleg együtt kelek és fekszem Áronnal és Emmával. Remélem, hogy elnyeri a kiadó tetszését és egyszer meg is jelenhet.

 

Igali Anikó szerzői oldala 

Erawan Kiadó

2021. október 11., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Császár Eszter: A lélek tánca kötet szerzője - (" Gyermekkori álmom volt, hogy könyvet írjak. Olyan könyvet, ami elhozza olvasójának a régóta vágyott változást. Elindítja arra, amerre a szíve hívja. Meghallja a belső hangját. Rátalál az erejére és megerősödik a saját képességeibe vetett hite.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Császár Eszter, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Császár Eszter: A lélek tánca című könyve megjelent  szeptemberben, amelyet a Császár Eszter: A lélek tánca oldalon lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

HR-esből, képzés-fejlesztési szakértőből, a (nagyvállalati) tehetségek támogatójából lettem megoldásfókuszú coach, ahol mosolygó szívvel figyelem és bátorítom az egyéni erősségek kibontakozását, a saját út szárba szökkenését, a mindenkiben ott élő belső ragyogás újjászületését. Gyermekkori álmom volt, hogy könyvet írjak. Olyan könyvet, ami elhozza olvasójának a régóta vágyott változást. Elindítja arra, amerre a szíve hívja. Meghallja a belső hangját. Rátalál az erejére és megerősödik a saját képességeibe vetett hite. Lélekébresztő és lélektáncoltató minőségemben szeretnék teret nyitni olyan lélekemelő beszélgetéseknek is – intuitív konzultációknak – ahol holisztikus és intuitív tudást és támogatást is választhat, aki velem táncol. Elindulhat önmaga és egy tartós életminőségváltozás felé. Itt ötvözöm mindazt, amit utam során eddig a Theta Healingből, Source Memory Healingből, a pszichodrámából, az illóolajok, a meditációk által és a női jóga tanfolyamokon tanultam, megtapasztaltam és a saját életembe átültettem. 

A lélek tánca című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez egy izgalmas kérdés. Ez a könyv nem olyan módon íródott, mint a szakdolgozatom. De akkor hogyan is?  Olyan könyvet írni, amely hat az emberek lelkére, amely emeli őket, ez egy nagyon mély hívás a lelkemben, és gyermekkorom óta hallgattam, ahogy duruzsolt. Hol erősebben, hol csendesebben, de mindvégig kitartóan. Ilyen módon igen, sok kutatómunkát igényelt. Találkozásokat, valódi szembenézéseket önmagammal. A másik oldalról nézve, amikor megérett rá az idő, egyik pillanatról a másikra megérkezett egy mondat a gondolataimba, amit ha papírra vetettem, követte egy következő, majd ismét egy következő. Figyeltem egy belső képet, leírtam a hallott gondolatokat és összefüggő történetté, magyarázattá vagy verssé avanzsáltak. Mindössze néhány hónap alatt megérkezett az az üzenet, amelyet az olvasó A lélek tánca című könyvként tarthat  kezében. Maga a megjelenés folyamata viszont kicsit több mint két évet ölelt fel, de megérte. Boldoggá tesz, hogy elindult az útjára. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Lesz, akinek mindez fantázia, másoknak ez a valósága. Hiszel abban, hogy nem csak egy életünk van? Hogy magunk választjuk az életünket, az útitársainkat, édesanyánkat, édesapánkat és igen, a körülményeinket és életeseményeinket? Akkor számodra ez egy varázslatos, valóságos történet arról, hogy kik vagyunk és miért jöttünk. Ha szeretnéd, olvashatod úgy is, hogy ez az én látásmódom a világról, ahová kíváncsian belépsz, és én köszönettel fogadom, hogyha bizalmat szavazol.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekkoromban is imádtam írni. Volt egy piros naplóm, amibe mindent leírhattam. A legtitkosabb vágyaimat, a bennem születő verseket, az örömeim mellett a szomorúságomat is. Az egyik legjobb dolog volt, amikor fogalmazást kellett írni a suliban. Nagyon nehezen vettem rá magamat, a szüleim a megmondhatói, olykor könnyek árán… Aztán az eredmény mindenért kárpótolt. Az a boldogság, ahogy felolvashattam az írásaimat, elkísért a középiskolába is. Később az írás az önismeret eszköze lett. Bár szuper jól megtanultam tíz ujjal gépelni, egy szép toll és egy hívogató füzet, ma is megdobogtatja a szívemet.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A stílus marad, a műfaj változhat. Ebben a könyvben vannak hosszabb-rövidebb történetek és versek. Örömmel írnék regényt, de olyan #lélektánca stílusban.

Milyen érzés volt számodra, amikor befejezted a kéziratod?

Azt éreztem, hogy már olyan régóta dédelgetem és már annyi mindent beletettem, hogy már nem akarom magamnál tartani, hadd menjen az útjára. Kitettem valahol a pontot és ha megadatik örömmel folytatom. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

Nincs írói álnevem. Az elején egy nagyon rövid időre eljátszottam a gondolattal. Aztán nagyon egyértelmű volt, hogy saját nevem alatt jelenik majd meg a könyvem. Örömmel megmutatom, hogy ez született meg a lelkemben, és szeretettel adom tovább annak, akinek nyitott rá a lelke. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mindig arra vágytam, hogy a saját stílusomban írhassak. Hogy megismerjem, mennyire sokfélék vagyunk, és mindannyian másképp vagyunk önmagunk. És a legszebb, amit magunknak és másoknak adhatunk: az őszinteség, hitelesség, önazonosság.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

2021. szept.22-én jelent meg és azóta napról napra jobban megérkezik hozzám. Vagy inkább olvasóról olvasóra, amikor csillognak a szemek a felolvasáskor, amikor reggel kapok egy üzenetet, hogy mennyire betalált a könyv egyik írása, "pont ott nyílt ki".. Amikor megölelnek olyan olvasók, akik egy órája ismertek meg, de mintha a lelkünk ismerné egymást. Csodálatos embereket ismerek meg a könyv által. A lélek tánca hétről hétre újabb ajtókat nyit ki nekem a világra. Végtelenül hálás vagyok érte. Amikor ránézek, az jut eszembe: amikor a lehetetlen lehetségessé válik.. Megéri önmagunknak lenni, megéri útkeresőből úton járóvá válni, megéri bízni, hinni és elfogadni a társakat az úton. Nagyon sokan hozzájárultak, hogy ez a könyv eljuthatott az olvasókhoz. Szeretettel gondolok rájuk.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Amikor érkezik egy gondolat, sugallat, érzés, mondat, akkor gyorsan le kell írnom. Azt is kipróbáltam, hogy tollat és papírt ragadok és figyelem, hogy mi szeretne megmutatkozni rajtam keresztül. És általában olyankor is megindul az áramlás (ha ez tervezettnek számít). Amit nem tudok, az az, amikor kell-e írni. Olyankor elengedem először ezt a kell-t, járok egyet, beszélgetek valakivel, nézem a Dunát, mélyet szippantok az éppen számomra kedves illóolajból. És ebben a megváltozott állapotban, amikor ismét tudok kapcsolódni a szívemmel és a lelkemmel, na akkor írok. Tehát tudatosan tudok hatni arra, hogy meginduljon a gondolatok szabad áramlása.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

De jó kérdés! A hangulatomtól függ, hogy melyik a kedvencem. Kicsit talán ilyen könyv is lesz A lélek tánca, más élethelyzetre, más lelkiállapotra majd másik írás vagy éppen egy vers hozhat majd gyógyírt az olvasójának. Ugyanígy vagyok vele én is. Az élő felolvasásokra mindig olyan írást választok, amire jól rá tudok hangolódni.

Olyan nem volt, hogy valamelyiket nehezen tudtam megírni, olyan viszont igen, hogy mondjuk hetekig vagy hónapokig nem írtam. (Az írás nem maradt ki teljesen az életemből ilyenkor sem, csak akkor a kedves, szívhez szóló leveleket a munkában vagy a barátaimnak írtam, vagy éppen esti mesébe szőttem bele a kislányomnak).


Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Leggyakrabban úgy született meg egy-egy történet, hogy a házban mindenki elcsendesedett. Már én is majdnem elaludtam. Vagy el is aludtam, és ez már a hajnal négy körüli ébredés (az ihlet előszeretettel választja ezt a nyugodt pillanatot), félálomban hallottam egy mondatot, felkeltem, leírtam egy félóra alatt, ami érkezett, lecsuktam a laptopot és aludtam még egy kicsit reggelig. Számomra a legjobb inspirációforrás önmagammal lenni, befelé figyelni. Legyen ez egy séta az erdőben vagy éppen a Duna-parton. Amikor meg tudom teremteni ezt a belső csendet, akkor kiélesedik a figyelmem és a hallásom, és a legtisztábban tudom csatornázni azokat az információkat, üzeneteket, amelyek érkeznek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A barátaim láthatták elsőként. Biztattak arra, hogy adjam ki, mert ezt másoknak is olvasni kell. Azoknak a szava számít, akik igazán ismerik a lelkemet. A szövegbe és a történetek alakulásába nem szólnak bele, mert tudják, ez úgy kerek egész, ahogyan megérkezett.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örülnek, nagyon büszkék rám, és mindig minden egyes lépésemnél támogattak és támogatnak. Nagyon hálás vagyok érte, hogy kíváncsi érdeklődéssel és őszinte segítőkészséggel kísérik az utamat, amikor olyanokat mondok: nekem most ez a dolgom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Karácsonyra pedig reményeim szerint igazi lélekemelő dolgokkal kombinálva csomagban is ajándékozható lesz. (Talán addigra már tudod, kinek a lelkét táncoltatnád meg vele az ünnepek körül)


Könyvmentorok könyvbemutató

Császár Eszter írói oldala 

Videó

 

Képek forrása : Császár Eszter oldala

2021. október 10., vasárnap

Előolvasás: Havasi Máté: Vadmacskák (Az első bevetésen) - ("Havasi Máté tudod írni, precíz és igényes munka. Nagyon vizuális vagyok, és igencsak el tudtam képzelni a rendőri akciót, a kiképzéseket stb. Egy percre sem volt unalmas. Mindig történt valami, mindig volt valami. ")

Szeretnem megköszöni Havasi Máté írónak, hogy elolvashattam a könyvét megjelenés előtt, Vadmacskák-(Az első bevetésen) címmel. Kedvencemmé vált ez a kötet, igazán kikapcsolt és egy élmény volt elolvasni. A könyvet a NewLine Kiadó oldalán lehet beszerezni.


 Havasi Máté:
Vadmacskák
(Az első bevetésen)

Tartalom:

Nemcsak próbálgatják a karmaikat. Használják is...

Néhány hónappal ezelőtt még a hétköznapi nők hétköznapi életét élték. Aztán egy telefonhívás és egy váratlan lehetőség mindent megváltoztatott. Most azért küzdenek, hogy minden fordulóban bizonyítsák, elég jók ahhoz, hogy a rendőrség nemrég felállított operatív egységének első tagjai lehessenek.
Nincs könnyű dolguk. A hírszerzéstől a pusztakezes küzdelemig mindent meg kell tanulniuk. És tudják, hogy ha sikerrel is járnak, utána még nehezebb lesz.
De ez egy ilyen meló...

 Véleményem
5/5

Őszintén megmondom, nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Jó volt minden este kezembe fogni a könyvet és fejezetenként haladni. Nagyon megfogott, tetszett a történet.

Arra gondoltam mi lenne, ha tv sorozatot készítenének belőle. Úgy 5 évadot képzelnék el belőle. Első évad lenne a csapatok bemutatása, felvétele a második pedig a kiképzések stb, az utolsó évadokban mehetnének a munka és a magánéleti gondok. Szóval nekem bejönne. Meg lenne az alap. Szerintem is.

Csak egyszer látnék már egy fejest, aki elhiszi, hogy értek a szakmámhoz.

Havasi Máté tudod írni, precíz és igényes munka. Nagyon vizuális vagyok, és igencsak el tudtam képzelni a rendőri akciót, a kiképzéseket stb. Egy percre sem volt unalmas. Mindig történt valami. Igazi holtpont talán a könyv közepén lesz igazán. Utána valahogy olyan volt, hogy innentől már komolyabb dolgok fognak történi a szereplőkkel.

Nem tudom mennyire, lehet valósak ezek a történetek, főleg a kiképzések. Ezek után még jobban tisztelem a rendőröket. Kemény harcokon, bevetéseken mennek keresztül és csak a legkeményebbek, maradnak meg.

A hatás kedvéért egyenként belenézett a három jelölt szemébe.

A barna.

A szőke.

A kreol.

Azt hittem valami nyomozós féle könyvet kapok kézhez, de igazából a sokkal érdekesebb, izgalmasabb és akciódúsabbat kaptam. Igaz van benne nyomozás is, ilyet még nem olvastam, csak a filmekben, sorozatokban volt szerencsém kiképzéseket nézni, de könyvben sokkal jobban meg van írva. Mindenképpen, ajánlom azoknak, akik oda vannak akció krimi történetekért. Nekem kedvencem lett.

Osztálya ideiglenesen a nem túl fantáziadús Kombinált Bevetési Akciócsoport nevet kapta.

S szinte holtbiztos olvasnék még többet az írótól. Sőt, ahogy fentebb is írtam egy tv sorozatot is eltudnék képzelni. Figyelemmel fogom kísérni és reménykedem, hogy nem ez lesz az utolsó, amit kiad.

Egy szóval, szórakoztat, kikapcsol, és fenn tartja az érdeklődésemet. Igényes, szinte hiteles rendőri akciók sorát vetette papírra. Ilyenkor felötlik bennem, hogy az író nem rendőr-e véletlenül?

Egyébként a borító és a fülszöveg miatt figyeltem fel rá. Általában egy-két részlet a történetből szoktam mondani, hogy ezt elolvasnám. De itt fordítva történt. Megérte elolvasni, hiányzik is.

Máté, tessék folytatni. Nem abbahagyni! Szívből ajánlom minden olvasónak, aki szereti a krimiket, akciódús történeteket. 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Havasi Máté szerzői oldala

 

2021. október 7., csütörtök

A negyedik majom és a Szíve helyén sötétség szerzőjének lebilincselő új regénye. J.D. Barker: A hívás (A Caller's Game) November 9-én jelenik meg

„J.D. Barker egyedülálló író. Stephen Kingre, Lee Childra és John Sanfordra emlékeztet. Az összes könyvét el kell olvasni!”

– James Patterson

 

Megjelenik november 9-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Bosnyák Edit

 Fülszöveg

Jordan Briggs a New York-i rádiózás királynője, beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden nap. Kemény munkával küzdötte be magát a legjobbak közé: nem fogja vissza magát, nincs tekintettel mások érzéseire, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. A sikerért azonban komoly árat fizetett. A házassága romokban hever, évek óta nem beszélt az anyjával, és ellökte magától azokat, akik közel álltak hozzá. Egyedül lányával, Charlotte-tal maradt bensőséges a viszonya.

Amikor egy magát Bernie-nek nevező férfi betelefonál a műsorába, és arra kéri, hogy játsszon vele egy játékot – taxi vagy uber? –, Jordan úgy gondolja, hogy ez kiváló lehetőség felpörgetni az adást, és életet lehelni munkába igyekvő hallgatóiba. Csakhogy a válaszát követően hét taxi felrobban a munkahelye előtt. És ez még csak a kezdet.

J.D. Barker legújabb regénye zseniális, magasfeszültségű thriller a szerző jól ismert védjegyeivel: szenzációs csavarok és váratlan megoldások teszik felejthetetlenné A hívást, ismételten bizonyítva, hogy korunk egyik legnagyobb krimiszerzője továbbra is pályafutása csúcsán van.

Blörbök

 „Olyan izgalmas, hogy az ember lerágja a körmét! Tele van megdöbbentő és váratlan fordulatokkal, és szeretettel.”
Lisa Gardner

„A hívás Barker leglenyűgözőbb és legfélelmetesebb regénye, és kiváló nyári sikerfilm lesz belőle!”
Richard Chizmar

„Egy tehetséges író, akinek elragadóan tekervényes az agya.”
Jeffery Deaver

„J.D. Barker egy természeti erő, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
Tosca Lee

„Barker hátborzongató szóképeket alkot, és az olvasók az írógép minden egyes koppanására
rémülten fogják felkapni a fejüket.”

Library Journal

„Lehet, hogy Barker kezdetben olyan irodalmi nagyságok nyomdokait követte, mint Stephen King, Thomas Harris és Dean Koontz, de időközben saját ösvényt taposott ki magának.”
Fresh Fiction

„J.D. Barker napjaink egyik legjobb krimiszerzője, akinek a munkásságát mindenkinek nyomon kellene követnie.”
Novel Delights

„Barker nem csupán történeteket mesél, hanem képeket fest a szavaival.”
BookBub

 

J.D. Barker

Jonathan Dylan Barker 1971-ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majomban az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg, akit a rendőrség üldöz. A kötet jogait számos országba eladták, opciózták filmre és televíziós sorozatra egyaránt, ráadásul Az ötödik áldozat és A hatodik éjszaka című kötettel trilógiává bővült. Barker azóta is töretlen kitartással ír, ráadásul több új regényét is James Pattersonnal, a világ egyik legnépszerűbb szerzőjével jegyzi.



Részlet a regényből



Jordan megnyomta a gombot.
– Valahol úgy érzem, hogy nem kellene szóba állnom veled, Bernie.
– Az nagyon elszomorítana.
– Betelefonáltál egy országos rádióműsorba, és élő adásban beismerted, hogy gyilkosságokat és terrorcselekményeket követtél el. Vagy őrült vagy, vagy sík hülye, vagy mindkettő, de számomra ez azt jelenti, hogy hamarosan arra kell pazarolnom a drága időmet, hogy tanúvallomást teszek, és meg kell majd indokolnom, miért álltam szóba veled. Azt fogják gondolni, hogy a hallgatottsági adatok miatt csináltam, és mert fel akartam hívni magamra a figyelmet.
– És nem így van?
– Nem.
– Szerintem pontosan ezért nem akartad fogadni a hívásomat, és nem az erkölcsi kötelesség miatt nem akartál beengedni az élő adásba, hanem azért, mert ki kellett találnod a borsónyi agyaddal, hogy a hallgatottsági adatok megérik-e azt a sok kellemetlenséget, amit ezzel okozol magadnak. Senki sem fog hibáztatni ezért.
Jordan felpillantott a plafonon lévő, szemeteszsákkal letakart kamerákra.
– Azért állok szóba veled, mert ha valóban a te kezed van a reggeli eseményekben, akkor tudni akarom, miért csináltad.
– Azt akarod, hogy elmúljon az a viszketés? Ki akarod elégíteni a kíváncsiságodat?
– Pontosan. Magyarázatot szeretnék kapni, mielőtt fülön csíp egy ügyvéd, és megtiltja neked.
– Nem félek attól, hogy elkapnak, és nem érdekel, ha letartóztatnak. Az ügyvédek véleménye pedig végképp nem érdekel. Engem most kizárólag te érdekelsz.
– Ez igazán kedves tőled, Bernie, de nem az a fajta pasi vagy, akit szívesen bemutatnék az anyukámnak.
– Már nagyon régóta nem mutattál be senkit az anyukádnak, és ha jól sejtem, ez lesz a holnapi közös vacsorátok egyik kellemetlen beszédtémája.
Honnan a faszból tudja?
– A magadfajta emberek, akik túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy a hétköznapi dolgokkal törődjenek, olyanok, mint a gyűjtögetők. Telezsúfolod a garázsodat mindenfélével, amit majd holnap fogsz elintézni, és meg sem fordul a fejedben, hogy esetleg nem lesz holnap.
– Ez megint úgy hangzott, mintha kárt akarnál tenni magadban. Talán érzéketlen voltam, amikor őrültnek neveztelek, és inkább azt kellett volna mondanom, hogy beteg.
– Nem vagyok őrült, sem hülye, sem beteg.
– Túl bonyolult vagy egyetlen címkéhez?
– Valami olyasmi.
– Áruld el nekem, hogy miért csináltad!
Bernie nem válaszolt, hanem feltett egy kérdést:
– A szövetségiek lenyomozzák ezt a hívást, vagy még mindig a SiriusXM épületét keresik?
– Valószínűleg megpróbálják lenyomozni. Nekem azt mondták, hogy távolról is meg tudják csinálni.
– Legalább őszinte vagy.
– Sohasem hazudnék neked, Bernie.
– Az majd kiderül.
– Miért taxik?
– Tudod, hogy miért.
– Azért, mert azt mondtam, hogy a taxit választanám az Uber helyett?
– Pontosan.
Jordan kétszer is elolvasta Billy üzenetét, és fontolóra vette, hogy ez mit jelent.
– Ez nevetséges – folytatta végül. – Ezek szerint néhány New York-i Uberben is bomba van?
– Igen, pontosan hétben.
Jordan egy darabig hallgatott.
– És azokat is fel fogod robbantani?
– Ezt szeretnéd?
– Szó sincs róla!
– Akkor nem fogom felrobbantani őket. Már választottál, úgyhogy nincs okom felrobbantani őket. Továbbléptem, és neked is ezt kellene tenned.
– Ilyen könnyedén?
– Ilyen könnyedén – ismételte meg Bernie.
– Borzasztóan higgadtnak tűnsz ahhoz képest, hogy most öltél meg hét embert.
– Tizenkettőt – felelte szárazon Bernie. – Hét taxist, három utast és két járókelőt. Ez összesen tizenkettő. Egyelőre.
– Egyelőre?
– Az egész nap a rendelkezésünkre áll, Ms. Briggs. Be kell fejeznünk, amit elkezdtünk.

 

A kötet előrendelhető, november 9-étől megvásárolható extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó

 

2021. október 3., vasárnap

Könyvajánló Francesca H. Nielk írónőnek megjelent három kötetei a Lélek Kiadónál.

A napokban olvastam, hogy  Francesca H. Nielk írónőnek megjelent három kötete az új kiadó oldalán a Lélek Kiadó néven. A kiadónál ezeket az írónő megjelent köteteit lehet beszerezni: Daniel, Sose engedj el!, Kísérő árny,  Elit bőr,  Megsebzett (Megsebzett 1.), Megsebzett a kezdetektől (Megsebzett 2.), és most az új három kötetét mutatom be nektek: Sorsfordító járat, Dermesztő hideg és Üdv újra itthon, édesem!



 Francesca H. Nielk:
Sorsfordító járat

Tartalom:

VAN, AMI ÚJRAÍRJA A SORSODAT, ÉS VAN, AMI MINDENT ÖRÖKRE MEGVÁLTOZTAT

Mit tennél, ha a családod tagjai repülőgép-szerencsétlenséget szenvednének? Hogyan élnéd túl, ha hirtelen minden teljesen szétesne körülötted? Ha egyik percről a másikra fel kéne nőnöd?

A tizenkilenc éves Matthew Eli Till és öccse, Jensen, csupán egy szerencsés véletlennek köszönhetik, hogy ők maguk nem kerültek fel a repülőgépre, ami nem sokkal felszállás után lezuhan. A fiúknak az eddigi már amúgy is bajos életük mellett most még ennek a sorscsapásnak az utóhatásaival is meg kell birkózniuk.

Vajon képes egyedül szembenézni a testvérpár egy ekkora tragédiával? Vajon van, aki túlélhette a balesetet? Lehetséges, hogy az érintettek egy ilyen után még valaha is tovább tudják folytatni az addigi életüket?

Francesca H. Nielk legújabb könyvében újra megmutatja, hogy mindenből van kiút, ha az ember nem adja fel. Hogy néha a tragédiák azok, amik összekovácsolják a régen szétesett családot.

Francesca H. Nielk:
Dermesztő hideg


 

Tartalom:

VAN, ​HOGY AZ ÁRUL EL, AKIT A LEGJOBBAN SZERETSZ

Mit tennél, ha a kellemesnek hitt vakációd hirtelen egy rémálomba csapna át? Hogyan reagálnál, ha váratlanul szembe találnád magad egy baltás gyilkossal? Egyáltalán el mernél menni önszántadból egy kísértethelyre?

Egy csapat főiskolás a téli szünetben úgy dönt, hogy ellátogat egy elhagyatott szállodához, ahol állítólag egy baltás gyilkos szelleme kísért. A fiatalok azt hiszik, hogy mindez jó móka lesz, ám hamar rá kell jönniük, hogy valóban veszélyben van az életük.

Vajon kiből melyik arcát hozza elő a végtelen feszültség? Lehet, hogy pont az lesz a legnagyobb ellenséged, akiben a leginkább bíztál? Vajon mindenkinek sikerül kimenekülni a pokolból, vagy van, aki örökre odaveszik? Te meddig mennél el, hogy megmentsd azokat, akiket szeretsz? Lenne elég hited bízni a csodákban, még a legdurvább percekben is?

Egy történet az igaz barátságról, az árulásról, és arról, hogy mi történik, ha az embert a barátaival együtt foglyul ejti a dermesztő hideg.

Francesca H. Nielk a legújabb regényében bemutatja, hogy van, hogy olykor félreismerjük a társainkat. Megmutatja, hogy kiből mit hozhat ki, ha az életéért kell küzdenie. Rávilágít, hogy a pénz sem garancia semmire, és hiába gazdag valaki, attól még ő sem tudja a biztos túlélést megvásárolni. Azonban megmutatja azt is, hogy a hit olykor emberéletet is menthet…

 Francesca H. Nielk:
Üdv újra itthon, édesem!

 

Tartalom:

VAN, ​HOGY A LEGNAGYOBB SZÖRNYETEG SEM MINDIG ANNAK SZÜLETIK

Mit tennél, ha a poklok poklát kéne átélned már kisgyermekként is? Mi lenne, ha az apád valóban egy igazi szörnyeteg? Hogy élnéd túl, ha a gyermekeidet a szemed láttára bántalmazná a férjed? Mit tennél, ha te is csupán egy beteges manipuláció gyanútlan áldozata lennél? Mi lenne, ha semmi más, csak a bosszúvágy vezérelne?

A tizenkét éves Daniel Monroe egy életre szóló testi és lelki traumát szenvedett el, amikor az apja baseballütővel félholtra verte, egyetlen kicsi hibáért. A fiúnak most szó szerint a túlélésért kell küzdenie, ám a rehabilitáció még csak a kezdet. A szörnyűségeknek közel sincs vége.

Vajon hogy birkózik meg egy ilyennel maga az érintett? És a hozzátartozók? Mennyire tud még egy gyermek ezután megbízni bárkiben is? Mi indíthat egy anyát arra, hogy egy ilyen szörnyűség után is higgyen abban, hogy a gonosz jó útra tért? Mit tehet az aggódó nővér, akinek megvan a saját bajos élete is?

Francesca H. Nielk a Daniel című regényének előzménytörténetében betekintést nyújt abba, hogy ki hogyan jutott el oda, ahová. Választ ad rá, hogy Daniel anyja miért küldi vissza a fiát ahhoz a szörnyeteghez. Megmutatja, hogy hogyan válik egy ártatlan kisfiú felnőttkorára magává az ördöggé. Elvégre sokszor a legnagyobb bűnös is csupán egy kisgyermek, akit a környezete ront el…

A könyveket itt tudjátok beszerezni:
Lélek Kiadó
Francesca H. Nielk írói oldala 

 

2021. október 2., szombat

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lisabeth Tale -("Már gyerekként is szerettem olvasni, élveztem, ahogy magával ragadott a képzeletem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az Lisabeth Tale írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak egy könyve jelent meg eddig, amit kizárólag az írónő weboldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Először is köszönöm a felkérést, aminek szívesen teszek eleget.
Röviden magamról: házasságban élek, két kamasz fiút nevelek, háztartást vezetek, dolgozok, edzésre járok.
Próbálok nyitott szemmel, nyitott szívvel létezni, bár az egyre növekvő „zajban” egyre nehezebb eligazodni. Annak ellenére (vagy inkább pont azért), hogy küzdő sportot űzök, a békére, toleranciára, megértésre törekszem. Nehéz kibillenteni a lelki egyensúlyomból.

A Léleksuttogás című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyv megírása nem igényelt klasszikus kutatómunkát, hiszen hétköznapi dolgokról szól. Nagyon sokáig dédelgettem magamban a történetet, leírni nem tartott sokáig, hiszen minden részletét ismertem már, mint egy többször végig nézett filmet. Pár hónap volt csupán a legépelése.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

50-50% a fantázia és a valóság. A szereplők és a történet fikció, a barátság, szerelem, család, hit, remény pedig a valóság.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekként is szerettem olvasni, élveztem, ahogy magával ragadott a képzeletem. Egy idő után már nem elégedtem meg az olvasással, hanem saját történeteket kezdetem kreálni, amiket aztán lejegyeztem és megosztottam az osztálytársaimmal.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem, nem tervezem. Nem mondom, hogy soha nem próbálok ki más zsánert, de jelenleg nincs tervben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan, mintha kiürültem volna. Ijesztő, hogy vége van.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ismét az iskolás évekre kell visszapillantanom, hiszen már azóta használom ezt a nevet. Nagyon banális, anno a Mese Bözske „gúny” nevet fordítottam le, kezdetleges angolossággal. Így lettem Lisabeth Tale.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Úgy gondolom, hogy mindenki életében központi téma a szerelem, a párkeresés, a párválasztás. Hölgyek és urak esetében is, bizony! Ezért is írtam meg úgy a könyvet, hogy férfi és női szemmel is mesélem a történetet E/1-ben.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Eufórikus! Felejthetetlen az a pillanat, mikor kézbe vehettem az első nyomtatott példányt!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyértelműen impulzív. Számomra az ihlet az impulzus, ami életre kelti a történetet. Nem tervezem meg, hogy kik legyenek a szereplők, milyen személyiségük legyen, hogyan nézzenek ki, mi legyen a történetük. Minden egyszerűen csak megszületik, lesz. Szerintem ez a mese és a történetírás lényege ebben a zsánerben.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, hogy vannak kedvenc jeleneteim! Például nagyon szerettem megírni az első kórházi jelenetet vagy a családlátogatás nyitó pillanatait is. Szerencsére egy jelenet megírása sem okozott gondot.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A zene az, ami segít szárnyra kapni, álmodni. A heavy metaltól a komolyzenéig bármi, ami megérinti a szívemet, inspirálhat.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kész kéziratot három, teljesen különböző habitusú barátnőmnek adtam oda olvasásra. Mindegyik más-más hibára mutatott rá, más dolgokat szerettek, és más dolgokat nem szerettek a könyvben. Volt észrevétel, amit megfogadtam, volt, amit nem. A javítások elvégzése után küldtem el a könyvet korrektúrára, lektorálásra Palaics Eszter szerkesztőmnek.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hitetlenek voltak és furcsállották, hogy könyvírásba kezdtem. Volt olyan családtagom, aki csak akkor hitte el, amikor a kezébe adtam a tiszteletpéldányt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Fogalmazódik bennem egy új történet, de az idén nem várható a megjelenése. Jelenleg a népszerűsítés elviszi minden energiámat és konokul a realitás talaján tart. Ez a magánkiadás nagyon nagy hátul ütője, sajnos. Ám egy történet, ha meg akar születni, akkor meg is fog. Már ismerem a főhősöket, már megéltem egy-egy jelenetet. Kitartás, hamarosan jön az Álomnaplók című könyvem.

 

Lisabeth Tale írói oldala 

Lisabeth Tale webshop

2021. szeptember 30., csütörtök

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér (The Eighth Sister) - ("„A nyolcadik nővérben a kémkedés mestersége csodás ötvözetet alkot a klasszikus kalandregény műfajával, miközben az olvasó Moszkva térképét tartja a kezében.” – Martin Cruz Smith")

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér
(The Eighth Sister)

 

Megjelenik november 2-án!

Agave Könyvek Kiadó


A nyolcadik nővérben a kémkedés mestersége csodás ötvözetet alkot a klasszikus kalandregény műfajával, miközben az olvasó Moszkva térképét tartja a kezében.”

Martin Cruz Smith

Fordította: Ipacs Tibor

 

Charles Jenkins, a CIA volt tartótisztje válaszút előtt áll: családja van, úton a második gyereke – a biztonsági tanácsadó cége pedig a csőd szélére került. Egy nap felkeresi az otthonában a volt rezidentúravezetője, és egy kockázatos megbízást ajánl neki: egy fedőtörténettel utazzon el Oroszországba, és keresse meg azt az orosz ügynököt, akiről azt feltételezik, hogy sorban végez a „Hét nővér” néven ismert amerikai kémsejt tagjaival.

Mivel égetően szüksége van a pénzre, Jenkins elfogadja a megbízást, és elindul Moszkvába. Ám amikor megtalálja a gyilkosságok értelmi szerzőjének tartott ügynököt – az úgynevezett nyolcadik nővért – kiderül, hogy a nő nem az, akinek és aminek mondták.

Hiszen ebben a halálos macska-egér játszmában senki sem az.

Egy makacs orosz elhárítótiszttel a nyomában Jenkins vakmerően megszökik a Fekete- tengeren át, de azzal szembesül, hogy az ügynöksége magára hagyta. Miközben veszélyben forog a családja és a szabadsága, Jenkinsnek élete küzdelmét kell megvívnia – a hazája ellen.

Blörbök

„Annyira friss és hiteles, hogy szinte látjuk magunk előtt a holnapi szalagcímeket.”
Mark Sullivan

„A nyolcadik nővér tökéletes tempója és remek cselszövései az utolsó oldalig lekötik az olvasót. A kémkedés, a történelem és a gyors észjárású szereplők tökéletes kombinációja.”
New York Journal of Books

„Lebilincselő thriller… A nyolcadik nővér minden bizonnyal a műfaj egyik klasszikusa lesz majd, Dugoni pedig vitathatatlanul az egyik legjobb író a mezőnyben.”
Associated Press

„Szikár próza, tökéletes helyi színezet: ez a cselekményközpontú thriller lüktet a feszültségtől és a veszélyes menekülésektől. A történetét egy tárgyalótermi dráma koronázza meg, ami ugyanolyan jó, mint John Grisham művei. Ez a könyv kötelező olvasmány a jogi thrillerek és a kémregények kedvelőinek.”
Library Journal 

„Dugoni kémthrillere olyan hihetetlenül lebilincselő, hogy teljesen beszippantja az olvasót.”
Publishers Weekly

„Dugoni most még önmagát is túlszárnyalta: az eddigi talán leglebilincselőbb thrillerében viharos gyorsasággal követik egymást a kémkedéssel átszőtt akciójelentek… Árulás, vakondok, számtalan félrevezetés… Robert Dugoni regényében nagyon kockázatos játszma zajlik a kémek között, és a szerző egy pillanatra sem veszi le a lábát a gázpedálról.”
The Real Book Spy

 

Robert Dugoni 

1961-ben született, az írás mellett több mint harminc évig védőügyvédként dolgozott. Számos nagy sikerű sorozat szerzője, a New York Times, a Wall Street Journal és az Amazon bestsellerlistáinak gyakori szereplője. A könyveit több mint huszonöt országban adták ki eddig.


Részlet a kötetből 
 
  „A prospektusban közölt térképet követve Jenkins átkelt a hídon, majd elhaladt a látszólag a lejtős pázsitba vájt, gömbölyded épületek mellett, amíg meg nem érkezett a Média Centerhez. Megvette a jegyet, majd megkereste azt a helyiséget, melyben az 1812-es moszkvai tűzvészről szóló filmet vetítették.
Jenkins gyanította, hogy Fjodorov szándékosan választotta ezt a filmet. A kiképzése során tanult Oroszország történelméről, és tudta, hogy az 1812-es tüzet a visszavonuló orosz seregek gyújtották, így Napóleon megszálló seregeinek nem maradt étel, és nem volt hol meghúzniuk magukat – és nem volt ki fölött uralkodniuk. Napóleon győztesként lovagolt be Moszkvába, de nem volt más választása, mint elmenekülni a városból, ha nem akart éhen halni vagy megfagyni.
Oroszországot nem lehet leigázni.
A nézőtéren kevesen voltak, a kapott utasításnak megfelelően Jenkins az utolsó előtti sorban ült le.
Negyed tizenkettőkor Fjodorovnak még mindig se híre, se hamva, így Jenkins arra a következtetésre jutott, hogy ez is csak egy újabb FSZB-féle próba volt. Fogta a kabátját és a többi holmiját, és már épp indulni készült, amikor észrevette, hogy két férfi lép be a sötét moziterembe, és egyenesen felé indulnak – az egyik Fjodorov volt. Az FSZB-tiszt a Jenkins melletti székre ült le, tagbaszakadt társa pedig közvetlenül mögéjük telepedett le. Jenkinsnek eszébe jutott Peter Clemenza a Keresztapa című filmből, különösen az a jelenet, amikor Clemenza egy autó hátsó ülésére ül, hogy megfojthassa Talia Shire-nek az anyósülésen ülő férjét.
– Szeretne beszélni? – kérdezte Fjodorov angolul.
Jenkins bólintott.
– Igen.
– Rendben van. De ha azt akarja, hogy együttműködjünk, akkor el kell jönnie a Ljubljankába – mondta Fjodorov, és próbált úgy tenni, mintha nem igazán érdekelné az egész. – Maga az, aki ajánlatot tesz. Hajlandóak vagyunk meghallgatni, de ha beszélni akar velünk, akkor el kell jönnie.
– Ja dumaju, sto ja dosztatocsno blizko. Krome togo korotkaja progulka po russzkomu holodu horosa dlja zdorovja, nyet? – felelte Jenkins, szándékosan oroszul. Normális esetben nem árulta volna el, hogy mennyire beszél vagy ért oroszul, de azt akarta, hogy Fjodorov azt higgye: ő irányítja a találkozót. Azt hiszem, épp elég közel vagyok. Ráadásul egy rövid séta az orosz hidegben jót tesz az egészségnek, nem?
Fjodorov rápillantott, és a két férfi farkasszemet nézett. Az orosz férfiaknak mindennél többet jelent a méltóság megőrzése, az erő, a hatalom sugárzása. Jenkins szándékosan elsőként kapta el a tekintetét.
– Mert itt a zaj miatt szinte lehetetlen, hogy bárki is kihallgasson bennünket vagy rögzítse a beszélgetésünket – mondta Jenkins angolul. – Azt hiszem, ma reggel ez felel meg leginkább a céljainknak. Feltételezem, hogy ön is így gondolja, hiszen ezért van itt.
Fjodorov a mozivásznat nézte.
– Talán kezdhetnék azzal, hogy mi a célja – mondta.
– Rendben. Ahogy a telefonban is mondtam, amerikai üzletember vagyok, és olyan információ van a birtokomban, amiért szerintem nagyon hálás lenne az orosz kormány.
– Milyen területen dolgozik?
– A biztonsági szférában.
Fjodorov lassan elmosolyodott.
– Nálunk Oroszországban egyesek azt mondják, hogy elég nagy a biztonság. Talán már túl nagy is.
– És nálunk, az Egyesült Államokban pedig egyesek szerint nem vagyunk elég biztonságban azoktól, akik ártani akarnak. – Jenkins felsóhajtott. – Kényelmes munkám van, hiszen itt lehetek az önök országában.
– Miért nem mondja meg, hogy miért van itt?
– Járt már valaha Mexikóvárosban? – kérdezte Jenkins.
Fjodorov összevonta a szemöldökét.
– Nem, még nem.
– Maga túl fiatal. – Jenkins úgy becsülte, Fjodorov a negyvenes évei közepén járhat. – Az én időmben egy követ nem lehetett eldobni anélkül Mexikóvárosban, hogy el ne találjon egy orosz KGB-tisztet.
– És mi dolga volt ott?
Jenkins elmosolyodott.
– Köveket vágtam az orosz KGB-tisztekhez.
Fjodorov egy pillanatra Jenkinsre nézett, majd elnevette magát.
– Yo era un turista estadounidense en México – mondta Jenkins spanyolul. Amerikai turista voltam Mexikóban.
– Értem. Mondja, milyen jellegű az információja?
– Azon orosz KGB-tisztek neve, akiket eltaláltam azokkal a kövekkel.
– Nem értem.
– Kövek, melyek célba találtak.
– Orosz KGB-tisztek, akik átszöktek?
– Nem, azok, akik maradtak.
– Értem. – Fjodorov nyilvánvalóan érdeklődött, de nem mutatta. Vállat vont. – Ez sok évvel ezelőtt történt. A Szovjetunió már nem létezik. Miből gondolja, hogy mindez még érdekel bennünket?
– Igen, olvastam a glasznosztyról és a peresztrojkáról. Talán tévedtem, amikor azt feltételeztem, hogy egy hozzám hasonló ember valami értékeset ajánlhat ennek az új Oroszországnak.
– Talán nem – mondta Fjodorov, majd hozzátette: – Azért meg lehet próbálni.
Jenkins bólintott. Ideje volt behúzni a halat.
– Alekszej Szukurov. Úgy hiszem, hogy korábban a KGB ezredese volt, és negyven éven keresztül értékes adatokat adott át az Egyesült Államoknak a szovjet haditechnikáról. A művelet fedőneve „Graystone” volt.
– Nem hallottam erről az emberről.
Jenkins elmosolyodott.
– Persze hogy nem, hiszen kínos lenne a hazájának. Nézzen utána, Mr. Fjodorov. Ha érdekli, szóljon.
– Meddig marad Moszkvában, Mr. Jenkins?
– Azt sosem lehet tudni – felelte Jenkins. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Fjodorov nem kérdezte meg, hol szállt meg.
– És ha ez az ember érdekel bennünket, mit kér cserébe?
– Azt, amit minden amerikai – felelte Jenkins. – Amit minden orosz akar, legalábbis a rövid reggeli sétámon látottak alapján. Most már mindannyian kapitalisták vagyunk, nem?”
 

A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó webáruházában!

Agave Könyvek Kiadó