Előolvasás: Kayra B King: Chaos (Ezüst és Vér 1.) - ("Egy nagyon izgalmas és érdekes, egyedi világot épített az írónő. Igazi vámpírok, vérfarkasok uralta világot hozott létre, ami semmi nem az aminek látszik. Más a szabályok, az élet, hagyományok.")

Szeretném megköszönni Kayra B King írónőnek a megtisztelő bizalmat, hogy hónapokkal előbb elolvashattam a sorozat első kötetét Chaos (Ezüst és vér 1.) címmel. Mikor elolvastam, hogy miről szól, kétség sem fér, nekem ezt el kell olvasnom. Meg kell, hagyni van tehetsége, elképesztő világot épített fel. Köszönöm Kayra B. King! Egy élmény volt. Ezúton is köszönöm, hogy a borító elejére felkerülhetett az ajánlóm, számomra megtisztelő.

Kayra B King:

Chaos

(Ezüst és Vér 1.rész)

Tartalom:

 „Ő a legpusztítóbb fegyver, amit valaha teremtettek.”

Larion Northman, a Pusztító sorsa az, hogy átlásson a Káoszon, és elhozza a várva várt változást. Egy probléma van. Vérmámor közepette, alkohol és nők társaságában tölti az idejét, míg egy véletlen eseménysorozat kapcsán rá nem ébred arra: a saját realitása nem egészen az, aminek hitte. Minél többen akarják lebeszélni arról, hogy a vámpírvadászokkal foglalkozzon, őt annál jobban érdekli a dolog, de van más oka is…

…Crystal York, akinek annyi bűne van, hogy rossz helyen volt rossz időben. Vámpírvadászok figyelmének középpontjába kerül, és ezzel akarata ellenére összeforr a sorsa Larionnal. Egy probléma van. Larion minden, ami ellen Crystal nővérként küzd. Míg ő életeket ment, addig a fiú szemrebbenés nélkül kioltja azokat. Crystal ládikája, ahová önmagát rejtette, megsérült. Larion nem csak kipattintotta Pandora szelencéjét, de egyenesen ripityává is törte, és ezt a lány nem hagyhatja. Mindent gondosan el kell rejteni és visszarakni oda, ahol előtte volt.

Egy történet, ahol vámpírok helyett jarlok népesítik be az éjszakát, és a vérfarkasok thrallként üvöltenek teliholdkor. Egy világ, ahol a boszorkányok nem seprűn repdesnek, de nem is rendelkeznek halhatatlansággal, csupán különleges képességű nők, akik egy ősi egyezséget követően bérszolgálatot végeznek a kiválasztott jarlnak. Egy hely, ahol egy jarl ereje és hatalma bérboszorkányai és telepatái számától függ. Egy sorozat, ahol a fantasy világa belemosódik a realitásba és átír minden eddigi szabályt. Egy érzés, ami átformálja az eddig alkotott világnézeteidet. Egy hit, miszerint semmi sem lehetetlen. Ez az Ezüst és vér.

Véleményem

5/5

Sokat agyaltam azon, hogy hogyan írjam meg a véleményemet, anélkül, hogy kikotyognék belőle. Iszonyat nehéz, mert ez a történet elképesztő, nagyon jó lett. S igen, végre valaki, aki vámpírokról, vérfarkasokról, boszorkányokról ír, egy magyar szerző. Már nagyon kellett. Szívem mélyén mindig is oda meg vissza voltam vámpíros-vérfarkasos történetekért. Nagyon megörültem, hogy előolvashattam ezt a könyvet. Nagyon a szívemben zártam ezt a történetet.

Larion Northman egy igazi szörnyeteg, nem a jobbik fajtából, hanem a rosszabbik. De mégis, ő a kedvencem. Ritka az olyan karakter, aki képes változni egy történetben. Tudd változni, ha kell, amikor kell. Bírtam, hogy őszinte, szókimondó ugyanakkor hűséges és lojális. Ezt meg is követeli másoktól. Csak hát, mindig van, aki bele tudd köpni a levesébe. Itt sem volt ez másként. Megismerkedik egy nővel, Crystal-al aki teljesen elvarázsolja őt, és igazán innen indul minden változás, az életről, a szerelemről a boldogságról alkotott értékrendje, gondolatai, véleménye. A történetben a szereplő megtanulja, hogyan kell őszintén szeretni. Milyen lehet a szerelem, szeretni valakit. Crystal egy halandó, aki megismeri Lariont, és belecsöppen az ő világában.

Végig azt vártam, mikor kezd meghibbanni, de igazából Lariontól tudott kellően megbolondulni, nem is a világtól, amiben Larion élt, hanem amiben Larion benne van. A találkozásuk és a vég között sok minden történt és fog is történni. Sok kérdés maradt számomra megválaszolatlan. Larionnak vannak titkai, nem is kevés. Írónő szépen felvezette az első kötetet, hogy a többire is kíváncsi lehessen az ember lánya. Amikor elkezdtem olvasni, nem számítottam, hogy két történetet fogok olvasni. Az ő történetük és Larion történetét. Ez nem egy tündérmese, nem egy szokványos vámpíros történet, mint Bella és Edward, ha netán erre számítasz, felejtsd el. Bella és Edward ideje lejárt. Most egy másik vámpír lépet színre, mely erős, durva, veszélyes, és a neve Pusztító. A másik pedig Larion világáról, ami még kiváncsivább tett engem. 

Egy nagyon izgalmas és érdekes, egyedi világot épített az írónő. Igazi vámpírok, vérfarkasok uralta világot hozott létre, ami semmi nem az, aminek látszik. Más a szabályok, az élet, hagyományok.

Szívből ajánlom azoknak, akik még mindig szeretik a vámpíros történeteket, igazi véreset, komolyabbat, észvesztőt, szexit, halálosat. Ha te ilyen vagy, akkor ajánlom neked ezt a könyvet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Kayra B  King írói oldala

Publio Kiadó

Előolvasás: Vivy N.Scott: Újra élni - ("Vicces, kis romantikus történet. Igazából nem tudnék rosszat mondani róla. S elmondhatom azt, hogy ez az első könyv, amit olvastam az írónőtől, és szívesen olvasnék még tőle.")

Szeretném megköszönni Vivy N. Scott írónőnek, hogy elolvashattam Újra élni című romantikus könyvét. A könyvet még a megjelenés előtt olvashattam el, írónőtől számomra ez volt az első könyve,de nem az utolsó az biztos. Még annak ellenére sem, hogy klisés volt a történet, egy este alatt ki is olvastam. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy felkerülhettem a borítóra az ajánlómmal együtt. Számomra megtisztelő ott lenni

Vivy N. Scott:

Újra élni

Tartalom

Jake Lenox élete romokban hever. Szinte csak a munkájának él, a testi örömöket alkalmi kapcsolatokban keresi és találja meg. Egészen addig, míg be nem robban az életébe Mia. Ez a vörös hajú, vidám, szókimondó lány fenekestül felforgatja a férfi életét. Jake feltett szándéka, hogy megszerzi magának a lányt, de egy korábbi kellemetlen kapcsolata miatt, Mia hárítja a férfi közeledését. Jake, hogy maga mellett tudja a lányt, egy tervet eszel ki, ami veszéllyel lehet Jake titkára.

A két fiatal vajon meg fogja találni a közös nevezőt?

Mi az a titok, amit Jake oly féltve őriz?

Idővel minden kiderül.

Véleményem

5/5

Nagyon tetszett a történet, annak ellenére, hogy klisés volt. De még így is jó volt olvasni. Vicces, kis romantikus történet. Igazából nem tudnék rosszat mondani róla. S elmondhatom azt, hogy ez az első könyv, amit olvastam az írónőtől, és szívesen olvasnék még tőle. Jake és Mia története egyszerre szomorú és humoros. Jake-nek feltett szándéka, hogy meg szerzi magának Mia-t. Csak nem mindegy hogyan. Bírtam a kettejük szócsatáit, a beszólásaikat, ahogy forrt a levegő kettőjük közt. Mint bizonyára minden történetnek vannak bizonyos részei, amitől az ember lánya idegbajt kap. Mire összejöttek volna, minden happy lenne, titok már nem is titok annyira Jake számára. Vannak kedvelhető karakterek, ilyen például Mia testvére Andy. Jópofa srác, aki védi egy szem lány tesóját. Jake haverjait különösen bírtam, kedvenceim. Örülnék neki, ha írónő írna külön történetet. Tuti szem nem marad szárazon sok a nevetéstől. Andy-ről is el tudnék képzelni, ki tudja... Valerie-t legszívesebben kitekertem volna a nyakát. Na, jó, ő az egyetlen karakter, akit utálok. Nem szerethető.

Igazán meglepetés csavart tett bele Vivy N. Scott írónő. Erre nem számítottam igazán. Most már tudom mit is jelent valójában a cím, Újra élni. Régmúlt érzések kerülnek elő Jake-ben. Vajon szembe mer állni a múltjával? Kit választ vajon? Mia vagy Valerie?

Mindenestre, ha egy könnyű romantikus könyvet keresel, akkor ez neked való. Egyszerű, nyári olvasmány. Kikapcsolódásra tökéletes, ha esetleg épp strandra mész pihenni. Remélem, azért nem utoljára fog ilyen történetet írni az Írónő, mert nagyon tetszett a történek. Meg amúgyis szeretem a klisés, romantikus könyveket. Mindig adnak valami újat.  Egy szóval még többet kérek.

A könyvet itt lehet majd előrendelni, kövesséétek be a kiadó oldalát.

Ágenda Kiadó 

Előolvasás: Lione Stanislav: Csillagom ("Abszolút a kedvenc ez a könyv. Imádom! Év egyik legjobb könyve számomra.")

Szeretném, megköszöni Lione Stanislav írónőnek, hogy felkért olvassam el Csillagom című könyvét. Azt kell, hogy mondjam az év egyik legjobbja lett. Imádtam olvasni, jelenleg is olvasom. Nem szeretném abba hagyni. A könyvet FairBooks Kiadó oldalán lehet beszerezni.

Lione Stanislav

Csillagom

Tartalom: 

Egy titokzatos térkép

Egy félig megírt könyv

És egy halaszthatatlan utazás

A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:

„A könyv maga a kapu a világok között.”

Véleményem

5/5

Ha van rá mód 10-20 csillagot is benyomnék a molyon. Abszolút a kedvenc ez a könyv. Imádom! Év egyik legjobb könyve számomra. Nagyon tetszett a történet, az írásmód, ahogy a spirituális dolgok, ahogyan finoman tette bele. Nem szájba rágósan... Tetszett az is, hogy olyan gördülékenyen ment az olvasás. Igaz van vissza még belőle pár oldal, de ez nem akadályoz meg, hogy megírjam a véleményemet. Egy élmény az olvasás. Nem igazán szeretném befejezni. Annyira oda meg vissza vagyok ettől a történettel, imádom Anna és Salim párost, na meg a testőreit.

"Míg más nők a rosszfiúkat próbálják megszelíditeni, én szentet vadítok. Őrület!"

Maga a történet, ahogy elindult nagyon tetszett, azonnal be is szippantott, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem érdemes összecsapnom az olvasást. Ki kell élvezni minden percét, amit ad nekem ez a könyv. Egyszerre kalandos, humoros és romantikus. Minden van benne, amit egy olvasó kívánhat, lebilincselő történet. Plusz egy jó pont, hogy egyes részeknél vannak egy kettő filmes utalások. Ezeket imádom.

"- Jó reggelt! - szólt derűsen. Válaszul morcosan néztem vissza rá.

- Jó reggelt, te szent! Hova a pokolba követtelek? Ráadásul gondolkodás nélkül."

Az is tetszett még, hogy van a történetben sok érdekes gondolatébresztő mondatok, amikből sok idézetet tudtam varázsolni belőle. Némelyik kissé humorosra sikeredett. Meg kell hagyni, van humora az írónőnek, remélem a következő regényében is megtartja a szokását és persze a stílusát. Érdekes volt számomra, hogy ebben a történetben nem volt számomra utált karakter, sőt, inkább egészen szerethetőek voltak. Noha persze voltak negatív karakterek is, de mégis nem éreztem, hogy nagyon utálnom kellene…

Mondjuk volt egy rész, amitől dobtam egy hátast… A sátras jelenet, ennél többet nem mondok. Tessék megvenni, elolvasni.

Hálás vagyok írónőnek, hogy elolvashattam, és remélem, hogy nem utolsó regénye lesz Csillagom, mert érdemes folytatnia az írást ezen a vonalon. Engem már megnyert. Nagyon is. Szívből merem ajánlani a könyvet.

Amint rendesen befejeztem, írok még róla. Azt hiszem ez az első esett, hogy kétszer fogok írni egy könyvről véleményt. Hát igen, ez a könyv nagyon tetszett. Érdekes világot épített fel, lassan, de biztosan haladt a történet vége felé. Most per pillanat ennyit tudok írni róla, de amint befejeztem, még többet fogok. Addig is, szeretném nektek figyelmetekben ajánlani Lione Stanislav: Csillagom könyvét. Nem fogjátok megbánni és unatkozni sem fogtok. Ezt garantálom nektek.

Lione Stanislav írói oldala

FairBooks Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sarah Shadow - ("Számomra fontos, hogy legyen vázlatunk az alapszereplőkről, főbb karakterekről és eseményekről. Mindegyik karakterem pontosan fel van építve, születésétől haláláig. Talán ebben a formában egy kicsit mégis tudatos író vagyok.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Sarah Shadow írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Az Alvilág árnyékában c. könyve jelent meg, ami a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelent meg, a kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Forrás: Sarah Shadow hivatalos írói oldal

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1987 májusában születtem Pécsett, de drávaszabolcsi leánynak tartom magam. A Pécsi Tudományegyetemen végeztem 2008-ban, mint művelődési szervező, és menedzser, amit jelenleg egy intézmény belső kommunikációs szakembereként is kamatoztathatok. A horvát-magyar határ mente elképesztően sok csodát rejt, de egy biztos, a Drávához fűződő szeretetemből nőtt ki az irodalom iránti szenvedélyes vonzalmam. Drávaszabolcson nem csupán a háborítatlan természet ejti rabul az ember szívét, de ha meghalljuk a folyó szavát, amaz kinyitja előttünk a varázslat kapuit. Versekkel 14 éves korom óta foglalkozom, és a mai napig képes vagyok elmélyülni a rímfaragásban. Nekem három szerelmem van: a Férjem, a Dráva, és az irodalom.

Az Alvilág árnyékában c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A regényötlet már régóta motoszkált a fejemben, ámde csak két évvel ezelőtt kezdtem el írni. Az első 80 oldalam 2 évnyi munkámba került, míg néhány hónap alatt lett meg a többi 290. Karakterközpontú író vagyok, így a pszichológia és a személyiséganalizálás is közel áll hozzám. A könyvben négy szemszögből világítok meg egy eseményt. A bűnözés és a bűnüldözés témája a kezdetektől fogva foglalkoztatott, így a sorok között mindig fellelhető lesz az emberi viselkedés, profilozás módszertana. A témában rengeteg publicisztikát halmoztam fel, ezek segítették a regény elkészültét.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első könyvem abszolút fikció, de ha kézzelfogható helyszínekkel dolgozunk, hitelesebbé válik a történet. A sorozat következő része is efféle módszerekkel lesz megírva. Talán, ha az olvasó bele tudja magát képzelni a leírt szituációkba, szerethetőbb, testközelibb lesz az élmény.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Két éve vagyok megrögzött tollforgató, persze, ha a verseket nem vesszük bele. Több, mint húsz éve élek felemás házasságban az irodalommal. Néhány újságban, magazinban és irodalmi rovatban már volt lehetőségem bemutatni az alkotásaimat. Mindig magányos író voltam, sosem szerettem a felhajtást, ám első komolyabb, publikált művemet (vers), a Csók és Könny Magazinban láthattuk viszont, 2006-ban.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A bűn és bűnüldözés örök kedvencem, az akció és a thriller szintén. A romantika meg szinte minden jól megformált történet alapja, központi cselekménye. A sci-fi-n kívül szinte mindenevő vagyok, csak legyen benne adrenalin.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Három szóval: Zseniális. Felemelő. Igazi flow hatás.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Jó kérdés. Magam sem tudom igazán megválaszolni. Talán a karakterek akarata szerint. Bár a „Sarah” részemről a bibliai Sárát, és „Shadow” az árnyékot és a sötétséget jelenti. A jó és a rossz összecsapása. Valahol az ember tele van erénnyel, de a gonoszság sem áll távol tőle. A zsánerem pontosan jól mutatja, hogy a kedvenc olvasmányom Madách Imre: Az ember tragédiája.  Bár Dante Alighieri írásai, életfilozófiája is közel áll a szívemhez.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Határozottan igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ha a kézirat leadása is flow hatást idézett elő, gondolhatjátok…

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív, némi tudatos formát öltve. A mindennapi impulzusok, a személyemet ért pozitív és negatív információk és hatások is befolyásolták a könyv menetét. Az emberi játszmákat igyekeztem megjeleníteni. Helyzeteket, eseteket érzésekkel párosítani. A jelenlegi könyvem három legfőbb érzése: a hazugság, a bizalom, és a lelkiismeret. Ezeket írom körül. Vajon, hogyan viselkedünk, ha hazudunk? Mi a füllentés és mi a hazugság? Mennyire vékony a mezsgye és hol a határ? Ahogyan a „jó”, a „szép”, a „hazugság” is egy szubjektív fogalom.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak bizony kedvenc jeleneteim, azok mind lendületesek. Összességében minden fejezettel megbirkóztam, csupán az összefüggésekre kellett odafigyelni. Számomra fontos, hogy legyen vázlatunk az alapszereplőkről, főbb karakterekről és eseményekről. Mindegyik karakterem pontosan fel van építve, születésétől haláláig. Talán ebben a formában egy kicsit mégis tudatos író vagyok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Vonz a pszichológia, és az emberi viselkedésminták kutatása. Rengeteg olyan társadalomfilozófiai, szociológiai könyvvel rendelkezem, melyek a legkülönbözőbb esettanulmányokat mutatják be. Amúgy a téma az utcán hever, csak le kell érte hajolni. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Anyukám, a férjem, és a kiadóm. Szerencsés nő vagyok, mert a férjem egyszerre a barátom, tanácsadóm, bizalmasom, menedzserem, szeretőm, és egy olyan társ, akire példaképként is fel lehet nézni. Örömökben osztozunk, nehézségekben egymást motiváljuk és erősítjük. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Legalább annyira jól, mint amikor megjelent egy-egy versem az irodalmi rovatban. Minden családtagom tudja, hogy betűmániás vagyok. A magyar abc 40 betűje mind-mind jó barátságban van velem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

„Az Alvilág árnyékában” könyvem folytatásán, „Az Alvilág szívében” című regényemen dolgozom, mely főleg Olaszországban fog játszódni. A témával kapcsolatosan a publicisztika, és ismeretanyag a fejemben van, ám a megfelelő helyismeret miatt, kicsit mégis igényel egy alaposabb kutatómunkát. Egy jó könyv megírása ezernyi csepp verejtéket követel, de minden alkalommal szíves-örömest ragadok tollat. A szerzői oldalamon mindig igyekszem jelen lenni, és az olvasóim számára megteremteni egy barátságos környezetet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Gyémántfelhő Kiadó

Sarah Shadow hivatalos írói oldala

 

Hűsölj az Agave Kiadó augusztusi újdonságaival! - ("Augusztusban sem maradunk könyvek nélkül az Agave Kiadónál. ")

Az Agave Kiadó augusztusi újdonságai

John le Carré: Ezüstfény

(Silverview)

Megjelenik augusztus 9-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

Utolsó regényében John le Carré figyelme a titkosszolgálat belső működésére irányul: arra a világra, amely hatvan éven át meghatározta írásművészetét.

Az Agave Kiadó szerzői életműsorozatának utolsó kötete.

Julian Lawndsley maga mögött hagyta menő londoni állását egy nyugodtabb élet kedvéért, és egy tengerparti kisvárosba költözött, hogy könyvesboltot nyisson. Egy este, nem sokkal azután, hogy a városba érkezett, különös látogatója akad: Edward, a lengyel emigráns, aki a városszéli birtokon, Ezüstfényben él. Gyanúsan sokat tud Julian családjáról, és mintha túl nagy figyelmet szentelne a férfi szerény vállalkozásának.

Mindeközben Londonban a titkosszolgálat egyik vezetője levelet kap, amelyben arra figyelmeztetik, hogy valaki a Szolgálat információit szivárogtatja. A nyomok éppen abba az álmos kisvárosba vezetnek, ahol Julian él.

Az Ezüstfény az ártatlanság és a tapasztalás, a közszolgálat és a személyes erkölcsök találkozásának megkapó története. John le Carré, korunk legnagyobb krónikása, utánozhatatlan hangon írt posztumusz regényében arra keresi a választ, hogy mivel tartozunk azoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk.

John le Carré(1931-2020) berni és oxfordi egyetemeken végzett.Etonban tanított, majd a hidegháború alatt rövid ideiga brit hírszerzésnél szolgált. Ő teremtette meg a kémregényműfaját, és több mint 50 éven át, egészen haláláig írta a könyveit.

Leghíresebb művei A kém, aki bejött a hidegről, a Suszter,szabó, baka, kém, az Egy tökéletes kém, A panamai szabó és aKettős szerepben.

Fotó: Anton Corbijn

Georges Simenon:

Maigret és az éjjeli utas

Le fou de Bergerac

(Maigret)

Az Agave Kiadó George Simenon életmű sorozatának utolsó kötete.

Megjelenik augusztus 9-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Ertl István

Mi történik, ha Maigret leruccan pár napra vidékre nyugdíjas kollégájához pihenni, és megkóstolni a kitűnő helyi lazacot? Gyilkosság.

Ráadásul a főfelügyelőre rálőnek, és lőtt sebével az ágyat nyomja. Vajon fekve is le lehet folytatni egy nyomozást?

Maigret jószerivel csak Bergerac piacterét láthatja, de lelki szemei előtt semmi nem marad rejtve abból, amit a kisváros egyes lakói nagyon is szeretnének eltitkolni…

A belga születésű Georges Simenon (1903-1989) a francia nyelvű regényirodalom világszerte ismert alakja, műveit eddig ötvenöt nyelvre fordították le. A hatalmas siker Simenon legismertebb regényszereplőjének, Maigret főfelügyelőnek köszönhető. A világméretű sikerhez az is hozzájárult, hogy a regényekből számtalan filmadaptáció, majd pedig televíziós sorozat is készült. A bűnügyi regények némileg elhomályosítják az életmű más szeleteit. Simenon – saját szavaival élve – „kemény” regényeket is írt, amelyekkel az irodalmi körök elismerésére számított. Ha ez akkor nem is sikerült, az idő neki dolgozott: ma már biztosan kijelenthető, hogy Simenon a 20. századi francia regény egyik klasszikus szerzőjévé vált.

Jeff VanderMeer:

Kolibri szalamandra

(HummingbirdSalamander)

Megjelenik augusztus 30-án!

Zseniális spekulatív thriller az Expedíció szerzőjétől sötét összeesküvésről, veszélyeztetett fajokról és a lehetséges világvégéről.

A szerző a rá jellemző módon kísérletezik a szöveggel: ezúttal a hagyományos thriller műfajára alkalmazza a weird irodalom eszköztárát.

Forditotta:Kleinheincz Csilla

„Jane Smith” biztonsági tanácsadó kap egy borítékot, benne egy raktár kulcsával, amely egy kitömött kolibrit és egy kitömött szalamandrához vezető nyomokat rejt. Silvina, a halott nő, aki az üzenetet hátrahagyta, hírhedt ökoterrorista volt és egy argentin iparmágnás lánya. Amikor Jane elviszi a kolibrit a raktárból, olyan események sorozatát indítja el, amelyek hamar kicsúsznak az irányítása alól.                

Nemsokára Jane és a családja is veszélybe kerül, és alig néhány szövetséges segít megérteni neki a veszély valódi mértékét. Vajon az egyetlen út a biztonságba, ha követi Silvina lépteit? Vagy túl késő leállni? Miközben Jane kétségbeesetten keresi a válaszokat arra, miért vette fel vele a kapcsolatot Silvina, ő – és talán a világ is – kifut az időből.

A Kolibri szalamandra Jeff VanderMeer kápráztató, filmszerű stílusának legjavát nyújtja. Feszes és váratlan csavarokkal teli történetté szövi a klímaváltozás, az identitás és az általunk lakott világ legalapvetőbb kérdéseit.

„A legsürgetőbb és legizgalmasabb könyvek egyike a klímaváltozásról.”

Helen Phillips, The New York Times

„A Kolibri szalamandrában VanderMeer a krimi és a noir területére lép be, miközben megőrzi a rá jellemző témákat is: a környezetvédelmet, a klímaváltozást, valamint a változó identitásokat és valóságokat…”

GabinoIglesias, San Francisco Chronicle

„Akárcsak kedvenc hollywoodi sikerfilmjeink, a Kolibri szalamandra is tele van ökoterroristákkal, gonosz vállalatokkal, versenyfutással a világot megsemmisítő fegyverek hatástalanításáért, lövöldözésekkel, bunyókkal, akciójelenetekkel és hajmeresztő menekülésekkel.”

The Los Angeles Times

„Lebilincselő… VanderMeer csodálatos mester. Minden szó gondosan megválasztott, mindenmondatnak célja van, minden fordulat olyan hullámokat vet, amelyeket a történet többi részében is érezni lehet… A szerző elkötelezett hívei rajokban vetik majd magukat a regényre, és bőséges lesz a jutalmuk. VanderMeer könnyedén váltogat zsánerek között, és összeesküvésről szóló thrillere hatalmasat üt.”

Booklist

„A Kolibri szalamandra szívszaggató, lenyűgöző és mélyreható mű. Egyszerre thriller és rekviem egy eltűnő világért. Úgy sejtem, ez a regény még sokáig kísérteni fog.”

Emily St. John Mandel

„Ez egy aktuális és őrülten magával ragadó könyv. Megszállottságról és bukásról szóló időszerű, nyugtalanító regény – egy thriller, amely egyszerre ökológiai és pszichológiai, és amelynek rejtélye a pusztulás szélén álló természeti világra figyelmeztet. Sürget, de nem prédikál. VanderMeer ragyog, miközben megmutatja jelenünk disztópiáját.”

Chuck Wendig, a Wanderers bestsellerszerzője

 

Jeff VanderMeer World Fantasy-, Nebula-, Shirley Jackson-, Locus- és BSFA-díjas szerző és szerkesztő. Eddigi legismertebb műve a Déli Végek-trilógia (Expedíció, Kontroll, Fantomfény), melyet 35 nyelvre fordítottak le világszerte, és Alex Garland az első kötetből filmet forgatott NataliePortman, Tessa Thompson és Oscar Isaac főszereplésével. VanderMeer jelenleg a floridai Tallahassee-ben él feleségével, a szintén több irodalmi díjjal kitüntetett Ann VanderMeerrel.

A könyvek előrendelhetőek a kiadó webáruházában!

 Agave Könyvek Kiadó

Facebook Agave Könyvek Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gina Fodor - ("Korábban meséket írtam, jelent is meg mesém a Nők Lapjában, aztán később a mesekönyv, A királykisasszony fogyókúrája, ami megjelent magyarul is és németül is, ez utóbbi a Frankfurti könyvvásáron lett bemutatva.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gina Fodor írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig 10 könyve jelent meg:A királykisasszony fogyókúrája (mesekönyv), Caffé Napoletano,Homoktánc, A tenger csókja, Volnánk csak sirályok, Tóparti rapszódia, Ha a kagylók beszélni tudnának, Kék az ég és zöld a fű, továbbá G.F.Severa írói névvel A labirintus. Jelent meg egy olasz szakácskönyv is, Italia sütve főzve címmel. Továbbá számos antológiában szerepelnek novellái.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredeti nevem Fodor Gyöngyi. Nagybajomban nőttem fel és ott éltem fiatal felnőtt koromig, majd egy időszakot Nyíregyházán töltöttem, aztán visszatértem Somogy megyébe, Kaposvárra, ahol húsz évig éltem és dolgoztam. Két felnőttkorú gyerekem van, mindketten Magyarországon élnek, a lányom Budapesten, a fiam egy kis somogyi faluban.  Informatikus könyvtáros diplomám van.  2008-ban „kivándoroltam” Olaszországba, azóta is itt élek, és ezért lettem belőlem Gina, mert az olaszok nem tudják kiejteni a Gyöngyit és átkereszteltek- Van, aki Ginának hív, van, aki Gio-nak (mint Joe).

A romantikus regényeket ezen a néven írom (Gina Fodor),  a meséket és a novellákat az eredeti nevemmel (Fodor Gyöngyi), de a legutolsóként kiadott regényemet G.F.Severa írói névvel írtam, mert teljesen más jellegű, és azt akartam, hogy elkülönüljenek. A G.F. lenne az utalás, hogy Gina Fodor, a Severa pedig szigorút jelent, de városunk egyik részét is így hívják. Regényeimet az Ágenda Kiadó (Debrecen) adta ki, ők kerestek meg email-ben, miután a Caffè Napoletano egy részletét olvasták egy irodalmi portálon, ahová felraktam.  

A könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

A romantikus regények esetén a helyszíneket személyesen ismerem (Nápoly, Róma, Egyiptom, tengerparti város, ahol élek, a Bolsena-tó Lazióban, a tengeri kirándulóhajók, a luxuskemping), kivéve a Ha a kagylók beszélni tudnának c. regényben. New Orleans-ban nem jártam, és a Mississippin sem hajóztam a Karib-tenger irányába. Ezeket utazási prospektusokból és internetes oldalakról szedtem össze, és elolvastam az Egyedül egy szigeten c. 2 részes írást is, mert a regényem főhőseit az ékszer tolvajok lebukástól való félelmükben elviszik egy kicsi lakatlan szigetre és sorsukra hagyják.

 A Volnánk csak sirályok c. regény esetén, mely A tenger csókja folytatás. Itt is voltak kutatások a kómából való visszatérésről, amnéziáról, hiszen a két összefüggő kötet egyik főszereplője a második kötetben három év kóma után tér vissza. Vagy ugyancsak ebben, miként tudják meg a várakozók a reptéren, ha lezuhan egy repülő, melyen a hozzátartozójuk is utazott, milyen segítséget kapnak, mit kell csinálniuk stb... könyveket, filmeket néztem ezzel kapcsolatosan.

A labirintus esetén több könyvet is elolvastam: rovarevő növényekről, génmanipulációról, a Fülöp-szigetekről, annak őslakosairól, aztán a főszereplőt el is kellett utaztatnom oda Milanoból, megnézni a repülőutat, honnan hová, hol kell átszállni, mennyi ideig tart a repülőút, aztán Manilából hogyan tovább. Ez hetekig eltartott, mire minden adatot összeszedtem, de általában 4-6 hónap alatt készül el a kézirat. Azt nem mondom, hogy az ötlet megszületésétől, mert van, hogy az ötlet már le van írva, de közben éppen máson dolgozom még. Bár olyan is volt, hogy egyiket még be sem fejeztem, már kezdtem a másikat, és amit később kezdtem, az lett előbb kész.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első (Caffé Napoletano) 75 %-ban igaz, saját életből, 25 % kitaláció, hozzágondolás.  A második (Homoktánc) teljesen valósághű. A többi romantikus regény esetén a történet kitaláció, de néhány személyiségjegy akár pozitív akár negatív visszaköszön a múltból, vagy a jelenből, meg hát a helyszín, foglalkozások, hiszen pl. A tenger csókjában Éva magyar, aki a részeges férje elől szinte elmenekül és Olaszországban kezd új életet, először, csinál mindent, amit egy kivándorló csinál, többnyire a diplomák nem számítanak, bébiszitter, bejárónő, idősgondozó, szálloda stb. Beilleszkedés egy soktagú olasz családba. Több külföldi lányt, nőt ismertem meg az elmúlt években, sok történetet hallottam. A labirintus kitaláció, történt valami érdekes dolog velem, egy virágvásáron bedugtam az ujjamat az egyik rovarevő növénybe, és pont az érzékelő membránját érintettem meg, és rám csukódott. Persze nem történt semmi, hiszen nem volt még tíz centis se a növény csapdája... Arra gondoltam, milyen jó, hogy nem egyméteres volt...  Aztán nem sokkal később a génmanipulációról olvastam, hogy mi mindent megvalósítanak vele (pl. hatalmas méret, fagytűrő mediterrán gyümölcsök, disznóbőr átalakítása olyanná, mint a finom juhnappa, hogy még több táskát, cipőt lehessen készíteni és ilyesmi...) és a fantáziám állítólag hatalmas, ami azonnal be is indult, s egy-kettőre megszületett a regény témája.  

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Korábban meséket írtam, jelent is meg mesém a Nők Lapjában, aztán később a mesekönyv, A királykisasszony fogyókúrája, ami megjelent magyarul is és németül is, ez utóbbi a Frankfurti könyvvásáron lett bemutatva.  Aztán jött pár rövidke novella, de a regényírás tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy leírtam, miért és hogyan indultam neki a nagyvilágnak, mi történt velem, hogyan találtam munkát Olaszországban, hogyan illeszkedtem be, hány pofont kaptam ezen az úton, aztán végül könyv lett belőle, ami évekig a fiókban hevert, kétszer is átírtam, ide-oda elküldtem, mire sikerült. A folytatása már gyorsabban ment. Jegyzeteim ahhoz is megvoltak, csak össze kellett hozni.  Ekkor már igazi szenvedélyem lett az írás. Ha jött valami ötlet, azonnal leírtam, nehogy elfelejtsem, aztán később kidolgoztam, bár lehet, csak egy novella, vagy egy mese lett belőle, de nem hagytam kárba veszni a gondolatot.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mint már mondtam, többnyire romantikus regényeket írtam eddig, bár A tóparti rapszódia nem csak romantika, vannak benne erotikus oldalak is, és krimi is, aztán a Ha a kagylók beszélni tudnának már romantikus kriminek is beillik, A labirintus pedig kicsit horrorisztikus, utópisztikus is (bár akár igaz is lehetne).  Novellák esetében viszont írtam már romantikusat, sci-fit, horrort, krimit, fantasy-t is, és időnként egy-egy mese is megszületik, és hamarosan egy többszerzős mesekönyvben is benne lesz egy mesém.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagyon jó érzés azt mondani, hogy igen, ez az, ennyi, kész. Talán furán hangzik, de volt olyan, hogy utána hiányoztak a szereplők, sokat gondoltam rájuk, hozzám nőttek.  

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A bemutatkozásban már elmondtam, miért lett Fodor Gyöngyiből Gina Fodor. Lehettem volna valami jól hangzó olaszos nevű író is, hiszen többnyire Olaszország a helyszín (kivéve Ha a kagylók beszélni tudnának, A labirintus), de igy a Gina olaszos, a Fodor meg magyaros.  A G.F.Severa írói név választásról is már tettem említést .

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hatalmas érzés volt. Sírtam és nevettem a boldogságtól.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az első kettőnél nem volt különösebb vázlat, nem voltak kidolgozva szereplők, csupán események voltak leírva egy füzetbe. A tenger csókja esetén már némi vázlat volt, főleg a szereplőkről. Aztán elvégeztem Olaszországban egy kezdő írói kurzust, majd kicsit később online egy magyar írói tanfolyamot is. Onnantól tudatosan tervezem a regényeimet.  Komoly vázlatot készítek, kezdés, befejezés, honnan hová akarok eljutni, köztes események (bár ezek sokat szoktak változni menet közben), szereplők hogy néznek ki, milyen tulajdonságaik vannak, jellemvonásaik, miként fognak változni akár pozitív akár negatív irányba, felírom, ha valaminek utána kell nézni pl. hogyan, lehet eljutni Milánóból Manilába repülővel...

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A tóparti rapszódiában imádtam a helyszínről írni, hiszen az életben is nagyon szeretem, és előtte gyakran gondoltam, írok majd egy regényt, ami itt játszódik, de maga a téma csak később született meg, szintén ott járva.  Ugyancsak ebben a regényben nagyon megkedveltem Elisát, a főszereplőt, minden hibájával. Nem volt szimpatikus Marco, a szívdöglesztő, nagyszájú és önző rendőr, aki azonnal bevetette magát a város új lakójának meghódítására, viszont Mancini hadnagy, a főnöke, épp az ellenkezője, csendes, nyugodt, a szabadidejében alagsori füstös kis bárban szaxofonozó férfi, aki szerelmes Elisába, de nem igazán mer lépni, s mire végül megteszi, áthelyezik... De nem akartam, hogy Marco győzzön, és bizony sokat törtem a fejemet, mi legyen, hogyan érjen véget a történet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Van, hogy elég egy mondat, ami beindítja a fantáziámat, vagy látni valamit. Mint A labirntus esetén. De akár a Kék az ég és zöld a fű is ilyen villámötlet volt. Elmentünk megnézni egy luxuskempinget, hatalmas, jól felszerelt sátrak, gyönyörű vidék. De nekem ez akkor is csak sátor, és kemping.  Én, ha nyaralni megyek, legalább abban az egy hét-tíz napban kényelmet akarok, nem pedig főzőcskézni a sátorban, mert ez csak annyiban tér el a valóságtól, hogy nem a saját ágyamban alszom.  Tehát arra gondoltam, hogy egyik szereplőm lehetne ilyen, de fordítva, legyen a férfi az, aki kiakad ettől a kempinges dologtól... Viccesre véve a figurát, komikus helyzetekkel. Persze ebben a regényben más, komolyabb szál is van, Romina, a főszereplő vérszerinti anyját keresési, és keserű tapasztalatok árán jut előre. Igazán kedveltem ezt a történetet is, jókat nevetgéltem, volt, hogy elsírtam magamat a fájdalomtól, mintha én érezném...

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nem igazán szól bele senki.  A teljes kéziratot csak a kiadó olvashatja el. Egy-egy résznél volt, hogy a barátnőmmel elolvastattam, érthető-e, vagy néhány ismerősömet kérdeztem, melyik című könyvet venné le előbb a polcról, hogy elolvassa az ismertetőjét... 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Vegyesen, tehát kaptam pozitív és negatív visszajelzést is. Sajnos az apám már nem érhette meg az első publikációmat, mert ő úgymond kissé bolond embereknek tartotta az írókat, költőket, egyéb művészlelkeket, és azt szokta mondani, hogy foglalkozzak inkább valami más normális dologgal. Arra gondolok, hogy már biztosan megbékélt „odafent” a helyzettel, és büszke a lánya sikereire.   Mára már  a párom is megszokta, hogy amikor írok, megszűnik számomra a külvilág,  süket és vak vagyok, vagy hogy éjszaka kellős közepén felkelek és átvonulok a másik szobába a számítógéphez, mert akkor jön rám az írhatnék.  Eleinte volt, hogy nem főztem vacsorát, de a boltba is elfelejtettem elmenni, közben meg már bezárt. Ő meg szegény egész nap szolgálatban, esőben, kánikulában, helyszínelt egy balesetnél, agyilag és fizikailag hullaként jön haza, néha azt sem vettem észre, hogy megjött... Szóval ezek az időszakok elmúltak, hála a covidnak, már nem járok be Rómába dolgozni, több időm van mindenre, szervezettebben mennek a dolgok. Több napra vásárolok, és több dolgot is főzök, amit le lehet fagyasztani, nem érhet meglepetés.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Remélhetőleg december elején egy szívmelengető téli regény, Hóvihar karácsonykor a tervezett címe, és egy hegyi fogadóban játszódik az olasz Alpokban.  Hamarosan megjelenik egy újabb olasz szakácskönyv, az Italia sütve főzve  második része, közkívánatra!  A nyáron fog megjelenni egy antológia, melyben egy novellával szerepelek én is. Ugyancsak a nyárra van ütemezve a mesekönyv megjelenése is, melyben benne lesz egy mesém.

De már G.F.Severa  következő története is megszületett, ami egy krimi lesz, vagy inkább thriller. Amint befejezem a téli regényt, ennek fogok nekiállni.

Gina Fodor Írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Surovec Róbert - ("Ahhoz, hogy hitelesen tudjam visszaadni a 19. századi Kassa hangulatát, számos korabeli könyvet, fényképet, újságcikket és térképet kellett áttanulmányoznom.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Surovec Róbert írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A halál anatómiája c. könyve jelent meg idén, mely magánkiadásban vált elérhetővé és Surovec Róbert weboldal weboldalon lehet megrendelni.

Íme, az interjú fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Felvidéki magyar vagyok, egy Kassához közeli községben lakom, Tornán, amely egykoron Magyarország legkisebb vármegyéjének a székhelye volt. Gépészmérnöki diplomám van, viszont néhány éve a pedagóguspályát választottam. Emellett a helyi társadalmi életben is aktívan részt veszek, igyekszem a lehető legtöbbet megtenni a szlovákiai magyar kultúra ápolásáért, terjesztéséért. Helytörténettel is foglalkozom, mert szerintem fontos visszahozni a jelenbe a múltban elfeledett dolgokat, és a jövő nemzedékre hagyni azokat; mindenkinek meg kellene fogadnia gróf Széchényi István szavait: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”. Az utazás szintén a szenvedélyeim közé tartozik, ennek köszönhetően tágul az ember látóköre, ráadásul inspirációt is gyűjthetünk általa; Mozart is megmondta: „Utazások nélkül, legalább is, ha az ember művész vagy tudós, csupán csekély értelmű teremtmények lennénk”. Végül szeretek festeni is (leginkább tájképeket viszek vászonra), túrázni, múzeumokat látogatni és természetesen olvasni. Sokoldalú ember vagyok, így megtörténhet, hogy a felsorolt kedvenc időtöltéseim közül esetleg kihagytam valamit.    

A halál anatómiája című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A regényem misztikus történelmi krimi, amely Kassán játszódik 1896-ban, amikor hazánkban a magyarok Kárpát-medencébe való bejövetelének ezeréves évfordulóját ünnepelték. Ahhoz, hogy hitelesen tudjam visszaadni a 19. századi Kassa hangulatát, számos korabeli könyvet, fényképet, újságcikket és térképet kellett áttanulmányoznom. Ezekből aztán megismerkedtem az akkori utcanevekkel, társadalmi élettel, divattal, stb. Sőt, olyan apró részletekre is ügyeltem, mint Kassa korabeli időjárása, amit a regényemben hitelesen írok le. Aztán természetesen el kellett látogatnom a kassai városi levéltárba, ahol betekintést nyertem az akkori rendőrkapitányság jegyzőkönyveibe és szolgálati jelentéseibe, melyekből aztán megtudtam, milyen volt a rendőrök egyenruhája, hány osztályból állt a kapitányság, milyen módszereket alkalmaztak a nyomozásnál, stb. A regényen 2014-ben kezdtem el dolgozni, majd 2019-ben fejeztem be. Azért tartott öt évig, mert egyidejűleg folyt a szükséges kutatómunka is. És hát valljuk be: az első könyv megírása a legnehezebb, az veszi igénybe a legtöbb időt, a következőkkel már gyorsabban halad az író (és ezt most tapasztalatból írom).      

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel a regény egy valós városban játszódik a 19. század végén, számos valós helyszínleírással és történelmi ténnyel fűszereztem meg a történetemet, mely azonban teljes mértékben kitalált. A könyvem utolsó lapjain lévő szerzői megjegyzésben elválasztom a tényeket a fikciótól, így az olvasó megtudja, mi alapszik az valóságon és mi volt kizárólag az én agyszüleményem. Például a regényem egyik fejezetében rövid időre egy hírneves személy is feltűnik, mégpedig Jászai Mari személyében, aki 1896 januárjában Kassára látogatott, ahol egy hét leforgása alatt összesen négy színdarabban lépett fel. Mivel a főhősnőm is színésznő, ezért Jászai Marit egy fejezet erejéig be tudtam építeni a történetbe, és így létrejött a fantázia és valóság ötvözete.       

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyermekkorom óta különféle történeteket vetettem papírra. Később a nagymamámtól egy klasszikus írógépet is kaptam, így azon pötyögtettem naphosszat. Már akkor is krimikkel próbálkoztam, de leginkább csak magamnak írtam, kedvtelésből – senkinek sem adtam oda elolvasni azokat. Viszont mindig is író szerettem volna lenni, most pedig egy régi álmom vált valóra.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem. A halál anatómiája ugyanis egy trilógia első része, ezért a két következő könyvem is történelmi krimi lesz. Igaz, kalandregény írásának gondolatával is játszadozom (van is néhány ötletem), de egyelőre ez még a jövő zenéje. Az olvasók jelenleg A halál anatómiájának folytatását várják. A következő könyvem befejezése is már hamarosan a végéhez közeledik, mindössze két fejezet megírása van hátra, és ha minden a tervek szerint halad, jövőre meg is jelenik.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Azt éreztem, amit általában akkor érzünk, ha befejezünk valamit, elvégezzük a munkánkat -  örömöt elégedettséggel vegyítve. Bár tudtam, a neheze még hátra van, hiszen a hibákat ki kell javítani, a kéziratot ki kell adni, majd terjeszteni azt. Ez egy új tapasztalat volt a számomra, én pedig szeretem magamat kipróbálni minden téren, hogy jobban megismerhessem az erényeimet és hátrányaimat; egy régi közmondás ugyanis úgy tartja, hogy a békés tenger nem nevel ügyes hajósokat.  

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem, a sajátomat használom. Igaz, egyszer egy ismerősöm felvetette ezt a lehetőséget, de én elvetettem azt. Nem szívesen bújnék álnév mögé, no persze ez mindenkinek a személyes döntése.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Valójában igen. Már gyermekkorom óta szerettem a krimiket, leginkább Agatha Christie regényeit olvastam előszeretettel. Ugyanakkor rajongtam a misztikus történetekért is, ráadásul a történelem sem áll távol tőlem. Ezért úgy döntöttem, összekapcsolom a három műfajt, s így létrejött a misztikus elemekkel megfűszerezett történelmi krimi – A halál anatómiája. És a regény sikeressége alapján úgy gondolom, hogy nekem mindenképpen e zsáner felé kellett eveznem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon izgatott lettem, amikor először a kezembe fogtam a művemet, valóságos eufória lett úrrá rajtam. Két nap múlva azonban különös bizonytalanság kerített a hatalmába. Feltettem magamban ugyanis a kérdést, vajon jó öltet volt-e kiadni és nem hamarkodtam-e el a dolgot. Szinte kétségbe voltam esve a gondolattól, hogy mit szólnak majd az olvasók. A regényem mégiscsak magánkiadásban jelent meg, gyakorlatilag az én vállamon nyugodott minden felelősség. Igaz, a kéziratot elég sokan elolvasták, véleményezték, majd ezek a személyek biztattak, hogy márpedig ezt ki kell adni. Ennek ellenére sem bíztam magamban. Csak azután nyugodtam meg, miután a megjelent könyvet egyre többen elolvasták és sorra érkeztek a pozitív visszajelzések. Most már én is úgy látom, hogy jó ötlet volt kiadni. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Csak akkor tudok írni, ha elkap az ihlet, és persze akkor, amikor az időm engedi. Ez évszaktól is függ: leginkább ősszel és télen írok, nagy ritkán tavasszal; nyáron nem igazán tudom magamat hosszabb időre a számítógép elé ültetni. Impulzív módon még nem sikerült tehát írnom, noha szeretem a spontán dolgokat. Amikor valami eszembe jut, azonnal lejegyzem a mobiltelefonomba, majd később (amikor időm van rá) a számítógépben lévő kéziratba is átírom. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen vannak kedvenc jeleneteim, leginkább az akciójeleneteket szeretem; persze azokat talán a legnehezebb megírni, azért is hagyom őket többnyire a végére (és jó, ha az írásuknál a szerző kissé harcias kedvében van).

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Agatha Christie regényei inspiráltak leginkább, mindig is ő volt az egyik nagy kedvencem. Viszont én mindig is egy kicsit eltérőt, újat szerettem volna alkotni: egy olyan rejtélyes bűnügy köré akartam fonni a sztorit, amelynek a főhősök természetfölötti vonásokat tulajdonítanak. A regényemben leírt történet már nagyon régóta a fejemben volt, de úgy nyolc esztendeje szántam rá magamat, hogy papírra vessem azt. A kérdéses a helyszín volt, amelyikbe a történetet beépítem. Én úgy vélem, egy író írjon arról, amit ismer. És mivel Kassán végeztem a középiskolai és egyetemi tanulmányaimat – ebből kifolyólag a szívemhez nőtt a város –, úgy döntöttem, ebben a felvidéki városban fog játszódni a sztori. A második dolog, amin eltöprengtem, a kor volt, amelyikbe a történetet helyezem. A döntés a 19. századra esett, mégpedig 1896-ra, mivel nagyon sok adatom volt ebből az évből, ráadásul Magyarországon ekkor tartották a millenniumi ünnepségeket. Kassa a 19. század végén szabad királyi városként élénk társadalmi élettel bírt, már akkor is virágzott az ipar, tehát sok lehetőséget nyújtott úgy az ott élőknek, mint ahogyan az oda érkezőknek is.       

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként az édesanyám olvasta el, majd őt néhány kolléganőm, illetve ismerősöm követte (a nevük a könyv végén lévő köszönetnyilvánításban szerepel). Hálás vagyok nekik, mert figyelmeztettek a hibákra, amelyeket természetesen kijavítottam – mondhatni csiszolták a csiszolatlan gyémántot. A történetet nem kifogásolták, így azon semmit sem változtattam, de ha mégis megtették volna, meghallgattam volna a tanácsukat, mégiscsak az olvasóközönséget képviselték.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Csak nagyon kevesen tudtak róla, hogy könyvet írok; ezek a személyek mindvégig bátorítottak, hogy adjam ki a kéziratot. A többiek (családtagok, barátok, kollégák, ismerősök) természetesen meglepődtek, de nagyon pozitívan fogadták, mindenki el akarta olvasni.

Érdekességképp megemlítem, hogy a szülőközségemben vezetőségi tagja vagyok a Csemadok alapszervezetének, amely a szlovákiai magyar kultúra ápolásával foglalkozik; számos rendezvényt szervezünk a megemlékezésektől kezdve a különféle előadásokon át a honismereti kirándulásokig. A civilszervezetünk mellett ráadásul egy színjátszó csoport is működik Vár-lak névvel (mivel a községem fölött Torna várának romjai magasodnak) - ennek szintén a tagja vagyok. Visszatérve a Csemadokhoz: a kultúrtársaim annyira lelkesek voltak, amikor megjelent az első könyvem, hogy azonnal könyvbemutatót szerveztek nekem, hogy a szülőközségemben mutassam be elsőként. A szemükben öröm, büszkeség csillogott, amiért egy írót is maguk között tudhatnak. Viszont a tornai Csemadok tagjainak is nagy szerepük volt abban, hogy a könyv napvilágot látott, mivel minden téren rengeteget fejlődtem azóta, hogy közéjük tartozom.    

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mivel A halál anatómiája még csak 2022 májusában jelent meg, idén kizárólag a köztudatba való bejuttatásával fogok foglalkozni. A könyvbemutatókon közvetlenebb kapcsolatba szeretnék kerülni az olvasókkal, elbeszélgetni velük a regény megírását megelőző kutatásról, Kassa történelméről.

Közben természetesen a második regény befejezésén fogok dolgozni, hogy jövőre megjelenhessen, mert az olvasók már most igénylik. Már említettem, hogy A halál anatómiája egy tervezett trilógia első részét képezi, és bár lezártam benne a bűnügyet, mégis hagytam egy nyitott ajtót a folytatásnak. Az szintén Kassán fog játszódni, 1896 májusában, amikor a városban a millenniumi ünnepségek zajlottak, így még több történelmi tény lesz benne.

Addig is azt üzenem az olvasóknak, hogy aki szereti a történelmi krimiket, akkor A halál anatómiája a megfelelő választás. Kellemes olvasást kívánok hozzá!  

Surovec Róbert weboldal

 Surovec Róbert Hivatalos Irói oldala

 Surovec Róbert instagram oldala