2022. szeptember 27., kedd

Könyvfesztiváli újdonságok! Megjelentek a könyvek az Agave Kiadónál

Könyvfesztiváli újdonságok

 

Irene Vallejo: 
Papirusz – A könyvek története az ókori világban
(El infinito en un junco)

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Boda Benjamin Gábor

Irene Vallejo többszörösen díjnyertes műve barangolásra hív a szavakat téren és időn átmentő lenyűgöző találmány, a könyv világába. Bemutatja, hogyan készített könyvet az ember füstből, kőből, agyagból, nádból, selyemből, bőrből és fából, míg eljutott e-könyvolvasójáig.

A Papirusz – A könyvek története az ókori világban elvezet Nagy Sándor csatáinak helyszíneire, bebocsátást enged Kleopátra palotáiba és a fortyogó Vezúv lábánál fekvő Papiruszok villájába, megmutatja az első ismert könyvkereskedéseket és kéziratmásoló műhelyeket, de bejárja Oxford földalatti könyvlabirintusát és a leégett szarajevói könyvtárat is. Aktuális témákhoz nyúlva köti össze a klasszikusokat rohanó világunkkal: Arisztophanész a perbe fogott humoristák elődje, Szapphó a kortárs női íróké, Titus Liviusnak voltak elsőként rajongói, Seneca pedig a post-truth úttörője.

E mesés kalandnak azonban mindenek felett a könyveket évezredeken át óvó ezrek a főszereplői: tűzhely mellett mesélő asszonyok, tanárnők, bölcsek, könyvtárosok, írnokok, szerzetesnők, rabszolgák, fordítók és nyomdászok. Azok, akik hegyvidéki házukban vagy tengerparti otthonukban olvasnak; azok, akik energiától felrobbanó metropoliszokban adják át magukat a könyvek varázsának, és azok, akik békés külvárosokban merülnek bele olvasmányaikba. Egyszerű emberek, akiknek van, hogy fel sem jegyzi a nevét a történelem.

A Papirusz – A könyvek története az ókori világban már megjelenése évében, 2019-ben két díjat kapott hazájában, 2020-ban pedig elnyerte a legjobb spanyol nyelvű esszének járó nemzeti díjat, valamint a spanyol könyvesboltok legjobb ismeretterjesztő könyvnek adományozott éves kitüntetését.

Irene Vallejo 1979-ben született Zaragozában. Már egészen fiatalon magával ragadta az ókori görög és római történelem, a Zaragozai és Firenzei egyetemeken végzett, és ókortudományból szerzett PhD-t. Gyakori előadó tudományos konferenciákon, és rendre jelennek meg írásai a legnagyobb spanyol lapokban és folyóiratokban.



Veres Attila:
A valóság helyreállítása

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Ugyanaz a város, mégsem ugyanaz a világ. Egymás mellett létezünk benne, de más és más valóságokban.

Veres Attila, a horror és a weird irodalom hazai mestere és nemzetközileg is elismert szerzője egy új novelláskötettel tér vissza majdnem öt évvel a kultikussá vált Éjféli iskolák után. Ezekben a történetekben a démoni megszállottság járvány; a szerelem kutyaharapás; a komédia iszonyat – a valóság pedig csak hit kérdése.

A valóság helyreállítása a széthullás állapotairól szól. Szétesnek benne életek és közösségek, hitek és világok. Mi, akárcsak a szereplők, keressük a helyünket ebben a szétszakadó világban, és ha nem találjuk, akkor eltűnünk a semmiben.

A kötet tizenöt írásában Veres korunk legsürgetőbb kérdéseire keres választ a világ értelmezésével kapcsolatban. A történetek azonban rólunk szólnak és az országról, amelyben élünk – vagy sokszor csak létezünk. A lapokon elmosódik a határ  eksztázis és  iszonyat, valóság és fikció, a regény és novelláskötet, horror és szépirodalom között.

Veres Attila Zsoldos Péter-díjas író, forgatókönyvíró. 1985-ben született Nyíregyházán, a Pécsi Tudományegyetemen végzett film szakon, és fél évet töltött az Oslói Egyetemen ösztöndíjasként. Magyarországon és külföldön is dolgozik filmforgatókönyveken.

Első, Odakint sötétebb című regénye 2017-ben jelent meg, ami azóta a magyar horror egyik mérföldkövévé vált. Egy évvel később, 2018-ban Éjféli iskolák címmel novelláskötetet írt, ami mostanra ugyancsak kultikusnak számít a műfaj rajongói körében, ráadásul az ebben található írásokra figyelt fel a nemzetközi színtér is: először a The Valancourt Book Of World Horror Stories Vol. 1-ban jelent meg Attilától egy novella Amerikában, majd 2022 őszén The Black Maybe címmel önálló novelláskötettel debütált. A gyűjteményt a horror legnagyobb nevei méltatták, például írt hozzá ajánlást Brian Evenson, Laird Barron és Nathan Ballingrud is, miközben a nemzetközi könyvszakmában fontos Publishers Weekly szaklap elismerő kritikát közölt róla.

Szabadidejében Attila kedveli a furcsa történeteket, az izgalmas, új tájakat és a bakelitlemezeket.



Elle Cosimano: 
Finlay Donovan mindent visz
(Finlay Donovan Knocks ‘Em Dead)

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

 

Fordította: Török Krisztina


„Üdítően vicces sorozat! A Finlay Donovan mindent visz, folyton meg tudott nevettetni. Tempós, lenyűgöző, csupa szív regény. Alig várom a folytatást!”
Kaira Rouda

Finlay olykor legszívesebben holtan látná a volt férjét. De sosem gondolja komolyan.

Finlay Donovan a következő regényét írja nagy küzdelmesen, közben pedig igyekszik a felszínen maradni a két gyerekével egyedülálló anyukaként. A jó hír: továbbra is számíthat Veróra, aki egy személyben a bébiszittere és bizalmasa is, ráadásul a lánya frissen kimúlt aranyhalát leszámítva már jó ideje nem kellett megszabadulnia egyetlen hullától sem.

Ami már nem annyira jó hír: a volt férje, Steven valakinek csúnyán a tyúkszemére lépett, aki ezért szeretne végleg megszabadulni tőle. Bár Stevennek akad rossz tulajdonsága bőven, a gyerekeknek jó apukája, ezért Finlay nem hagyhatja, hogy baja essen. Ezzel azonban buzgó anyukáknak álcázott bérgyilkosok haragját vonja magára, és az orosz maffiával is kényelmetlenül közeli kapcsolatba kerül.

Ráadásul eközben Nick Anthony nyomozó is mindent megtesz, hogy újra Finlay életének része legyen. Aki bár zsarunak nagyon dögös, azonban Finlay néha kénytelen a törvény rosszabbik oldalára átkirándulni, ha nem szeretné, hogy a családja az aranyhaluk sorsára jusson.

Finlay feje felett összecsapnak a hullámok: a regényének leadási határideje vészesen közeleg, és közben az exét is életben kell tartania valahogyan.

Elle Cosimano a USA Today bestseller-listás szerzője és az International Thriller Writer-díj nyertese. Első felnőtteknek szóló regénye, a Finlay Donovan ölni tudna egy szellemes és tempós kortárs krimisorozat nyitó része; a kötet bekerült a People magazin válogatásába, míg a New York-i Közkönyvtár 2021 egyik legjobb könyvének választotta.Férjével és két fiával Virginiában él.



James Patterson & J.D. Barker:
 A zaj
(The Noise)

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó


Fordította: Bosnyák Edit

Az oregoni Mount Hood közelében egy ismeretlen eredetű, pusztító erejű hanghullám söpör végig egy kis településen. A katasztrófában mindenki életét veszti, leszámítva egy testvérpárt, akik még időben elérték az egyik óvóhelyet. A jelenség hamarosan több helyen megismétlődik, és további megmagyarázhatatlan események is történnek. Egyesek szerint a kínaiak vagy az oroszok vetettek be egy új titkos fegyvert. Mások isteni eredetű megtorlásban hisznek.

A kormány a helyszínre küld egy csapatot, hogy kivizsgálja az esetet, de a csapat tagjai egymással ellentétes feladatokat kapnak. Dr. Martha Chan pszichológusnak, aki egészségügyi vészhelyzetekre szakosodott, tanulmányoznia kell a túlélőket. Alexander Fraser főhadnagynak, aki egész életében katonai pályára készült, és nem bízik a civilekben, el kell különítenie őket. Kisvártatva azonban teljesen eluralkodik a káosz, és mindenki kénytelen lesz összefogni, hogy megoldást találjanak az őrjítő zaj eredetére, ami senkit és semmit nem kímél.

James Patterson és J.D. Barker második közös regényében a rettegés eddig ismeretlen hangon szólal meg, és ez a hang a két méltán népszerű szerző képzeletvilágának legsötétebb zugaiból származik.



V. E. Schwab: 
Gallant
(Gallant)

„Egy hátborzongató könyv… amelyben egyesül a Shirley Jacksonra jellemző gótikus horror és Neil Gaiman meghittsége és sötét szellemessége.”
Publishers Weekly

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó


Fordította: Ballai Mária

Az árnyak nem valóságosak,
az álmok nem árthatnak neked,
és mindaddig biztonságban leszel, amíg távol maradsz Gallanttól.

Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.

Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?

Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.

Azonban senki nem tud a levélről.

És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.

Vajon az árnyak hívták haza a lányt?

És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?

V. E. Schwab több mint tíz regény szerzője, melyekkel többször is első volt a New York Times és a USA Today bestsellerlistáin. Leghíresebb műve az Addie LaRue láthatatlan élete, de már korábban is komoly sikereket ért el a Viszály című kötetével és A mágia árnyalatai-trilógiával. A könyveit több mint egy tucat nyelvre fordították le, és nem egynek elkeltek a megfilmesítési jogai. A The Independent korábban úgy jellemezte: „Tehetsége irigylésre méltó, Gaimant idéző virtuóz módon képes váltogatni a különböző stílusokat, műfajokat és hangnemeket”.



Richelle Mead: 
Vámpírakadémia
(Vampire Academy)

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó 

 

Fordította: Farkas Veronika

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszahurcolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és damfír testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszályokkal, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Richelle Mead Michiganben született 1976-ban. Bölcsész végzettségét a Michigani Egyetemen szerezte, majd a Nyugat-Michigani Egyetemen diplomázott összehasonlító vallástanból, végül tanári diplomát szerzett a Washingtoni Egyetemen. Mindig is különös szenvedéllyel viseltetett a mitológia és a népi hagyományok iránt.

Mostanra több mint huszonöt regény és számos könyvsorozat szerzője, vezette a New York Times toplistáját, és gyakran megtalálhatóak voltak a könyvei a USA Today sikerlistáján is. Legismertebb és legnépszerűbb műve a Vámpírakadémia-sorozat, melyből 2014-ben filmadaptáció készült, majd nyolc évvel később az NBC televíziós sorozatot forgatott belőle.

2022. szeptember 25., vasárnap

Emberek a borítók mögött! Chris Covers - ("Nagyon szeretem csak úgy szabadon engedni a fantáziám, miközben zenét hallgatok és szárnyal a képzeletem. Mondjuk úgy, nem vagyok irányítás alatt, és azt tehetek, amit csak szeretnék.")

Már régóta gondolkodtam azon, hogy egy új rovatot indítsak a borítótervezőknek. Mindig is szerettem volna bemutatni őket és a munkájukat. Ugyanis nemrégiben láttam Chris Covers borítóit és az ő borítói adtak számomra lökést, hogy elindítsam ezt a rovatot. A rovatom Emberek a borítók mögött! címet kapta. Remélem, hogy ez a rovat is olyan sikeres lesz, mint az eddigiek.

Egy borító, egy egész világ!

Jó olvasást kívánok!

Kérlek, mesélj arról, hogyan jött a borítókészítés ötlete és mióta foglalkozol vele?

Már nagyon régóta szerettem volna rátalálni arra az útra, ami tényleg nekem való. Mindig szeretettem alkotni, többféle dologba belekóstoltam, mint például az írás, a fotózás vagy a képszerkesztés.

Hét éve ismertem meg egy kedves barátnőmet, Victoria Millert közös érdeklődési körünk miatt. Ő akkoriban kezdett el írással foglalkozni. Egyszer megkérdezte, mi lenne, ha készítenék neki egy borítót, mert úgy gondolta, képes lennék rá. Az eredmény nagyon tetszett neki, teljesen együtt tudtunk működni és megalkotni azt, amit ő még csak a gondolataiban látott. Mindketten erős önbizalomhiányban szenvedtünk. Viszont képesek voltunk egymást inspirálni, előre vinni! Szóval addig rugdostuk a másikat, míg ő íróvá vált, én pedig belecsöppentem a grafikusok világába. Kb. fél éve, hogy komolyabban kezdtem el foglalkozni a borítótervezéssel.

A neved Chris Covers.  Miért pont ezt választottad, honnan jött az ihlet?

Igazából ennek semmilyen különösebb története nincsen. Mikor úgy döntöttem, elkészítek egy saját oldalt, kellett egy név. Ezt találtam a legegyszerűbbnek, legkifejezőbbnek és még jól is hangzik. A Chris ugye a becenevem, a Covers pedig borítókat jelent.

Milyen témában szeretsz dolgozni? Van egy kedvelt irányod vagy témád, esetleg mindegy, milyen univerzum/stílusban alkotsz? Illetve el szoktad olvasni a könyvet, amihez a borítót készíted?

Nagyon szeretem csak úgy szabadon engedni a fantáziám, miközben zenét hallgatok és szárnyal a képzeletem. Mondjuk úgy, nem vagyok irányítás alatt, és azt tehetek, amit csak szeretnék. Ilyenkor bízom abban, hogy miközben én alkotok, valahol egy történet is épp készül az adott borítóhoz. Az persze más kérdés, hogy aztán meg is találjuk-e egymást. De már erre is volt példa. Szóval a képzeletem eléggé széleskörű, így mindenféle irányban elkalandozok. Horror, fantasy, romantikus, alternatív stb…

Az emberek borítók tekintetében nagyon különbözőek. Van, akinél szóba se jöhet embereket ábrázoló borító, mert az olvasók fantáziájára akarják bízni a karakterekről kialakított képet, nem pedig a borítón viszontlátni egy konkrét személyt. De másoknál ez teljesen működik. Megtalálják a karakterükhöz illő személy fotóját, amit mindenképp szeretnének felhasználni a tervhez.

Szóval ezért is igyekszem mindenféle kategóriában referenciákat gyártani, minden téren kipróbálni magam és fejlődni. Nem akarok egyféle stílusban tucatborítókat készíteni, mert azzal csak olyan személyeket vonzanék be, akiknek konkrétan ez az egy stílus tetszik. Azt szeretném elérni, hogy ha engem felkér az író, ne érezze úgy, hogy be van határolva. Nincsenek határok! Bármilyen elképzelést meg fogunk tudni valósítani!

Igen, volt már, hogy elolvastam a könyvet, amihez elkészítettem a borítótervet, de ez idáig elég ritkán fordult elő. Inkább azt mondanám, hogy nem szoktam elolvasni a teljes történetet, hanem az íróban és a közös utunkban bízom, melynek a végén azt a tervet látja viszont, amit igazán szeretetett volna.

Hobbiként gondolsz rá vagy esetleg ez már munka? 

Ez már nem csak egy hobbi. Igazából hivatásként gondolok rá, mert imádom csinálni, és ebben az irányban is haladok tovább, remélve, hogy megállom a helyem, bármilyen akadály is jön még szembe velem.

Milyen érzés volt számodra, amikor először felkértek? Hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor a kész termék a kezedben volt?

Mikor először felkértek, vegyes érzelmekkel fogadtam. Igazából nagyon örültem, de egyben féltem is. Az járt a fejemben hogy: Hoppá! Na, itt már teljesíteni kell, ő nem a barátnőd, hanem ez már élesben megy! Jónak kell lenned, mert ez az elvárás. Ugyanakkor bizonyos elégedettség érzés is átszaladt rajtam. Hiszen ha már felkértek, akkor bizonyítottam valamit. Az író úgy gondolta referenciáimat végignézve, hogy igen, őt elég ügyesnek tartom ahhoz, hogy elkészítse a borítómat. És ez jó érzéssel töltött el.

Egyébként nemrég ért véget Renáta W. Müller: A Lázadó sorozatának borítóleplezése. Hihetetlen érzés volt egy ilyen tehetséges írónő oldalán viszontlátni az én munkámat. Na meg persze a kiadóén is.

A most megjelenő könyvek közül (melynek munkálataiban részt vehettem) először Zachary Reed könyvét foghattam a kezembe. Aki első regényével, én pedig első nyomtatásban megjelenő borítómmal, együtt debütáltunk a nagyközönség előtt. Nagyszerű érzés, hogy ezzel két álom teljesülhetett be, egy időben.




Általában mennyi idő alatt van kész egy tervezés és milyen színekkel, szoktál dolgozni? Kapsz hozzá támpontot, hogy hogyan is kellene kinéznie?

Ez nagyon sok mindentől függ.

Van, hogy konkrét elképzelése van az írónak. Már látja maga előtt a megálmodott borítót, és ha ezt részletesen meg tudja velem osztani, akkor én legjobb tudásom szerint megpróbálom azt megvalósítani. Olyan is előfordul, hogy csak főbb információkat kapok az adott történetről. Karakterek külseje, helyszín, szimbólumok stb., és teljesen rám bízza az író, hogyan is alkotom meg a borítóját. De arra is volt példa, hogy az én ötletemet ötvöztük az íróéval, és így született meg az eredmény. Általában több tervet készítek, hogy tudjuk, melyik a megfelelő irány, amerre mennem kell. Ezért van olyan borítóterv, ami nagyon időigényes, és van, ami kevésbé.

De az biztos, hogy mindegyik munkában vannak új kihívások, melyek megvalósításával folyamatosan tanulok. A fejlődés pedig nagyon fontos ahhoz, hogy még több stílusban menjen a tervezés.

Hogyan látod magad mondjunk, 5 év múlva? Fogsz borítókat tervezni? 

Nagy vágyam, hogy majd legyen egy olyan polcom, ami csak azokkal a könyvekkel van tele, amelynek a borítóját én terveztem. Remélem, 5 év múlva, ezt el is érem.

Még így a végén szeretném megköszönni neked ezt a lehetőséget, és a támogatást azoknak, akik esélyt adtak arra, hogy bizonyíthassak. Akit pedig érdekelnek a munkáim, azok Facebookon itt és Instagramon itt megtalálnak. Köszönöm szépen!

Én köszönöm az interjút!

2022. szeptember 19., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Suzie Great - ("Egy írás befejezése mindig vegyes érzelmeket kelt bennem. Örülök is meg nem is. Ha regényről van szó, hónapokig szinte benne élek a történetben, ezért nehéz megválni tőle. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Suzie Great írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A Domb című horror könyve jelent, meg amit Dr. Jekkel Gabriella oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

65 éves nyugdíjas, vidéki háziasszony vagyok. A férjemmel 46 éve élünk házasságban. 4 felnőtt gyermekünk és 2 unokánk van. Imádok írni, utazni, kirándulni. Szeretek sütni-főzni és kertészkedni.

A Domb c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Domb című regényemhez adatokat, háttérinformációkat a netről gyűjtöttem. Igyekeztem, hogy a kiválasztott helyszínről valós tényeket írjak, ami a képzelet szülte történet mellett ismeretekkel is gazdagítja az olvasót. A könyv megírása előtt olvastam egy cikket, az Usa-beli Nyugat-Virginia államról, fotókat is láttam, és ebbe a gyönyörű tájba képzeltem bele a történetet. A könyv létrejötte a kutatással töltött idővel együtt 3 hónapba telt. Az 50- nél több novellát és 12 regényemet úgy 5 év alatt írtam meg. Naponta írok, több órán keresztül.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Történeteim szinte minden esetben teljes egészében a képzelet szüleményei, egy- két alkalommal a helyszínek és a hozzájuk kapcsolódó ismeretek kivételével.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Pár évvel ezelőtt - amikor gyermekeimtől laptopot kaptam ajándékba -, egy hirtelen ötlettől vezérelve egy másik hobbit is felvettem szabadidős tevékenységeim mellé.

Az olvasás mellett írni kezdtem. Első rövid írásom történetét utcáról befogadott kutyusunk ihlette. Rosszul összeforrt állkapcsa és egyéb nyomok alapján következtettem ki, micsoda rossz sors jutott neki eddig. Az ő elképzelt történetét meséltem el első írásomban.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Már kipróbáltam magam több zsánerben. Ennek hatását eddig csak Suzie Great írói oldalamon mérhettem le, ahol regényeim részleteit és novelláimat folyamatosan posztolom. A Domb című, már megjelent könyvem horrortörténet romantikus szállal. 11 kiadatlan regényem között akad sci-fi, romantikus krimi (humoros hangvétellel), drámai történet, (ami egyben egy korrajz a mai világunkról), családregény(melyben egy devizahitellel sújtott fiatal pár küzd az élet nehézségeivel). Novelláim is különböző hangulatúak. Szinte minden írásomban jelen van a humor valamilyen formában

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egy írás befejezése mindig vegyes érzelmeket kelt bennem. Örülök is meg nem is. Ha regényről van szó, hónapokig szinte benne élek a  történetben, ezért nehéz megválni tőle. A szereplők időközben közeli ismerősökké, mondhatnám, képzeletbeli családtagokká válnak. Éppen emiatt időnként újraolvasom régebben írt írásaimat is. Ez nemcsak kellemes, hanem hasznos elfoglaltság is. Az írásokban bujkáló hibák felfedezésének kiváló módszere.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Írói álnevem lánykori nevem (Nagy Zsuzsanna) kissé elferdített angol nyelvű változata.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A DOMB című horroregényem létrejöttét Dr. Jekkel Gabriellának köszönhetem. Valamint a könyv megjelenését is neki és a Little Fox kiadónak.

Dr. Jekkel Gabriella több, mint egy évvel ezelőtt horrornovella pályázatot hirdetett, melyen részt vettem. Beküldött pályázatomat zseniális jelzővel illette, és bíztatott arra, hogy ebben a műfajban próbáljam ki magam egy hosszabb lélegzetű írás formájában. Ennek eredménye A Domb című könyvem megjelenése. A horror novella megírása előtt egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ebben a műfajban írjak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egy író számára a leírhatatlan jelző nem létező fogalom kell, hogy legyen, mégis azt kell mondanom, hogy A Domb megjelenésekor olyan érzés fogott el, amit nehéz szavakba önteni. Annak a pár évnek folyamatos vágyálma vált valóra számomra, amit addig az írással töltöttem. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az írás számomra soha nem tervezett. Jön egy ötlet, és amikor belefogok az írásba, igyekeznem kell, hogy ujjaim tarthassák a versenyt a fejemben rohangászó gondolatokkal. Mai napig én magam sem értem azt a folyamatot, ami ilyenkor a fejemben zajlik. Benne élek a történetben.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Köteteimben szinte az összes jelenet a kedvencem, hiszen egyik cselekményéből következik a másik egy bizonyos logika mentén. Ahogy haladok az írással, a karakterek egyre inkább kirajzolódnak, jellemükből adódóan következik, vajon mi fog történni a következő jelenetben. Egyetlen esetben fordult elő, hogy nehezebben írtam meg az adott novellát. Ez Dr. Jekkel Gabriella horrornovella pályázata volt. Nem azért, mert nem jött az ötlet. Éppen ellenkezőleg. A fejemben kavargó ijesztő gondolatok miatt csak világos nappal voltam képes ennek megírására.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy-egy történet minden esetben hirtelen jött ötlet következménye. Ezt kiválhatja egy megdöbbentő hír, egy világban lezajlott, sokunkat érintő esemény, és eddig egyetlen esetben egy tárgy is képes volt erre. Kicsi, fehér fogak című, második, még kiadatlan horrorregényem ihletője kisunokám fürdőszobapolcon tartott fogkrémje. Egy esetben éppen rápillantottam. Angolul szerepelt rajta ez a 3 három szó. Az ötlet hirtelen ugrott be, hogy a kicsi fehér fogak egy képtelen helyzetben, akár világméretű problémat is okozhatnának. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Írásaim első olvasója minden esetben könyvimádó nővérem. Családtagjaim is szívesen olvassák írásaimat, amikor idejük engedi. Soha nem szólnak bele a történet alakulásába, csak véleményeznek. Valószínűleg igen elfogultak, hiszen minden írásom nagy sikert arat körükben.

 A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Családom tagjai elnéző mosollyal fogadták annak idején, hogy új hobbit választottam magamnak. Viszont a könyv megjelenéséhez gratuláltak és velem együtt nagyon örültek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Reményeim szerint a Kicsi, fehér fogak című regény megjelenése várható ez év folyamán.

Üzenetem az olvasóknak és főként a nem olvasóknak szól:

Egy jól megírt történet akár sorsunk alakításába is beleszólhat, jobb irányba fordítva azt. Egy pozitív hős példaképünkké válhat. Tetteiből, érzéseiből és gondolataiból erőt, bátorságot  meríthetünk. Rossz irányba tartó gondolkodásmódunk is megváltozhat, ha az a bizonyos írás, amit éppen olvasunk, kellőképpen lélekformáló.

A könyvek kiragadnak bennünket a mindennapi taposómalom szürkeségéből azzal, hogy egészen más világba repítenek. Általuk rengeteg tudást, ismeretet szerezhetünk.

A könyvek világa, az olvasás egy csodálatos világ, melyben érdemes naponta elmerülni.


A könyvet itt tudjátok beszerezni.

Dr. Jekkel Gabriella

Suzie Great írói oldala

2022. szeptember 15., csütörtök

Prae Kiadó gondozásban Németh Gábor Dávid: Lebegő arborétum c.verses kötete megjelent. ("A versek belső tájai tehát mérgezve gyógyítják magukat, miközben ebben a pszichológiai-költői burjánzásban nem lehet sose eldönteni, hogy a szépség mikor zabálja magát daganattá vagy fordítva.")

Németh Gábor Dávid
Lebegő arborétum


Megjelent!

Prae Kiadó



Szerkesztette: Deres Kornélia
Borítóterv: Szalay Miklós


A kötetről

Kamillakényszer. Ez a kedvenc szóleleményem Németh Gábor Dávid második kötetében. Pedig nehéz választani, a szerző tényleg virágzáskényszerben van: ontja magából a lírai privátnyelv fétiseit. Ez az elvadult bőség betegség és ellenszer egyszerre, hiszen a kamilla másik neve az orvosi székfű. A versek belső tájai tehát mérgezve gyógyítják magukat, miközben ebben a pszichológiai-költői burjánzásban nem lehet sose eldönteni, hogy a szépség mikor zabálja magát daganattá vagy fordítva. Hogy mikor lesz a jelentés áttétes. Fóbiák, rögeszmék és fantazmák „szellemcsaládfái” a Lebegő arborétum igazi főszereplői, mintha az ember csupán a betegségnyelv parazitája vagy puszta mellékterméke lenne. De miért untatnánk magunkat humanista hétköznapokkal, ha annyi gyönyörű virág nyílik a szorongás kertjében. Nem lehet őket olvasatlanul hagyni. A kamillakényszer fertőző, de ha hörghuruttal vagy más légzőszervi betegséggel küzdünk: inhaláljunk bátran.

(Nemes Z. Márió)

A szerzőről


Németh Gábor Dávid (1994, Budapest) költő, szerkesztő, első kötete Banán és kutya címmel jelent meg (FISZ, 2017).

Fatima című kamaraopera librettójának szerzője, az előadást a Kolozsvári Magyar Opera mutatta be. Második librettóját az Emmát, a Müpa díjazta.

Könyvbemutatók, dedikálások

Október 1. 17.00-18.00 Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Dedikálás a Prae Kiadó standjánál.

Október 15. 20.30 Margó Irodalmi Fesztivál

Horváth Florencia beszélget Méhes Károllyal, Németh Gábor Dáviddal és Veszprémi Szilveszterrel.

November 4. 18.00 Kis Présház

Kötetbemutató a Lebegő arborétum szerkesztője, Deres Kornélia közreműködésével.

 Versek a kötetből

Kopogó fagy

A fjordból jött szent
tenyeredbe költözött, elfogadta,
hogy részleteket bírsz el magadból.
Titkolod markolásaidat,
és amikor az adrenalintól görcsbe rándul
a csuklód, tenyered árbóccá feszül,
széllel kínálod a takargatottakat.

Félek az elindulástól, attól, hogy a lépésekkel nemcsak
nyomot hagyok a földben, hanem el is ültetek
egy darabot magamból minden egyes mélyedésbe.
Álltatásról nem is beszélve. Veszett ég.
Habzó, gyúrható. Markodban a bárányok ünnepi
lakomává lényegülnek át. Éhes
a tenyered, markodban a gusztus.

A megérkezéskényszer, mint az üdülőövezet
peremén pislogó átkok. A korallzátony néma marad.
A korosztályom körülölel, mint a Saint-Denis-i apátság
szentélykörüljárója. Nem értem szépségüket.

Eltávolodtam a kikötőktől. Jégesőkor mindig attól tartok,
engem keresnek a tengerek, apró, fagyott öklökkel
kopogtatnak minden házon, hátha ajtót nyitok valahol.


Tengerhordás

Elhordtam egy egész tengert.
Vizével a falra festettem elakadt
családi titkokat. Sosem tudtam befejezni
elég gyorsan, az eleje megszáradt és eltűnt,
mire a végére értem.

Elnedvesedtek a felmenők, rajtam a felelősség,
hogy megszárítsam őket, de félek,
más formában száradnak majd,
mint amit ismerek.

Belőlem esznek az álmok,
míg el nem felejtem, hogy éket vertek belém,
vagyis alám: egy örökre nyitva hagyott ajtó,
amin mindenki csak átzuhanni tud,
mint aki hirtelen elmúlt
és tátongásában egyszerre érzi
elmúlt évszázadok markait.
A küszöb helyén érintetlenül fekszenek
a megbotlottak, és várják, mikor préselik át
őket a felejtésbe.

Lassú figyelem

Minden sarok szamárfüles.
Az egész család a sarkokba dugta
a kísérteteket. Éjszakánként megmozdulnak a falak,
minden kődarab, amit megfogtam,
a testem részévé vált. Súlytalanul barangolok,
bonyolult szőnyegen, lassan,
lehajtott fejjel. Néha összekoppannak a figyelmetlenek:
összeütközik régiek és újak gyanúja.
Egymásra nyílnak az arcok,
láthatatlanná tudok válni, ha egy bizonyos módon
néztek rám. Lassan haladok a szamárlétrán,
még szakállt is növesztenem kell,
átokharmatos szőrrel.

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó


Witold Szabłowski: Így etesd a diktátorod - ("Mit evett Szaddám Huszein, amikor már kiadta több tízezer kurd elgázosítására a parancsot? Nem fájt utána a hasa? Hát Pol Pot mit evett abban az időben, amikor csaknem kétmillió khmer halt éhen? És Fidel Castro, amikor hajszál híján atomháborúba vitte a világot?")

Witold Szabłowski 
Így etesd a diktátorod

„Elgondolkodtatott, hogy mit mondhatnak a történelemről azok, akik ott főztek, ahol éppen fordult a történelem kereke. Mi fortyogott a fazékban, amikor a világ sorsa forgott kockán? Mit láttak a szemük sarkából a szakácsok, akik akkor figyelték, hogy oda ne égjen a rizs, ki ne fusson a tej, meg ne égjen a rántott hús, ki ne folyjon a krumpli főzővize?

Mit evett Szaddám Huszein, amikor már kiadta több tízezer kurd elgázosítására a parancsot? Nem fájt utána a hasa? Hát Pol Pot mit evett abban az időben, amikor csaknem kétmillió khmer halt éhen? És Fidel Castro, amikor hajszál híján atomháborúba vitte a világot?

Befolyásolta-e az evés a politikájukat? Lehetséges, hogy valamelyik szakács az evés varázslata okán szintén szerepet játszott országa történelmében?”

Megjelenik szeptember végén!

Prae Kiadó



 

Fordította: Petneki Noémi
Szerkesztette: L. Varga Péter
Könyvborító: Szabó Imola Julianna

Prae Kiadó, 2022

280 oldal, 3990 Ft.

Fülszöveg

Mit evett Pol Pot, miközben kétmillió kambodzsai éhen halt? Idi Amin valóban fogyasztott emberhúst? És miért volt Fidel Castro egy bizonyos tehén megszállottja?

WitoldSzabłowski négy kontinensen keresztül, az ókori Babilon iraki romjaitól Kenya szavannáin, Albánián és Kubán át a kambodzsai őserdőig utazva felkutatta öt olyan diktátor személyes szakácsát, akik országuk polgárait könyörtelenül elnyomták, éheztették és lemészárolták: az iraki Szaddám Huszeinét, az ugandai IdiAminét, az albán Enver Hoxháét, a kubai Fidel Castróét és a kambodzsai Pol Potét. Meghallgatta történeteiket, miközben édes-savanyú levest vagy kecskehúsos piláfot főztek, rumot ittak és römiztek.

Az Így etesd a diktátorod a többszörösen díjazott lengyel tényfeltáró újságíró ízekben gazdag, olvasmányos és halálosan komoly könyve, amely késhegyre menően mutatja be, milyen az élet a zsarnokság alatt

A szerzőről


Witold Szabłowski (1980) lengyel író, újságíró (Gazeta Wyborcza, TV24, TVP). Írói és újságírói munkájáért számos elismerést kapott, a BeataPawlak Díj és a Brit Pen Club Díj mellett az Amnesty International kitüntetésében is részesült. Az Így etesd a diktátorod megfilmesítési jogát 2021-ben Channing Tatum vette meg, aki sorozatot készít belőle.

Találkozás Witold Szabłowskivala Könyvfesztiválon

Könyvbemutató

Időpont: október 1., szombat 16 óra

Helyszín: Millenáris, D épület, Kner terem

 

Witold Szabłowskival az Így etesd a diktátorod című könyvéről Molnár B. Tamás beszélget.

 

Dedikálás a Prae Kiadó standjánál

Időpont: október 1., szombat 17 óra

Helyszín:G épület / G30-as stand


Részlet a kötetből 

Előétel


„Kezükben a kés-villa? Térdükön a szalvéta?
Ha így van, egy perc türelmet kérek. Még lesz egy kis bevezető.
Mielőtt rátérnénk az étlapra, elmondom, hogy hajszál híján magam is szakács lettem. Húsz-egynéhány éves voltam, nem sokkal korábban fejeztem be az egyetemet. Elmentem meglátogatni a koppenhágai ismerőseimet, és úgy esett, hogy pár nap múlva munkát találtam a városközpont egyik mexikói éttermében. Mosogattam, persze feketén, de négynapi munkával megkerestem annyit, amennyit a pedagógus anyám egy hónap alatt. Ez segített, hogy túléljem az égett zsírszagot, amelyet mosással és mosdással sem lehetett eltávolítani a ruhánkból és a bőrünkből, meg az ízléstelen berendezést: az éttermünkben lépten-nyomon belebotlottunk egy-egy kaktuszba, a falakon műpisztolytáskák lógtak, a fogasokon pedig sombrerók, amiket minden este megpróbált ellopni valamelyik betequilázott társaság tagja. A helyiségekbe lengőajtók vezettek, mint a westernfilmek söntéseibe. Zárható ajtó csak a konyhában volt.
Nagyon helyes. Jobb, hogy a vendégek nem tudták, mi folyt ott.
A konyhában, a fazekaknál iraki kurd szakácsok álltak, cigarettával a kezükben. A tulaj hozta ide őket, egy arab, aki vadonatúj, csilivili BMW-n száguldozott a városban. Ezt a helyet egy öregedő kanadaitól vette meg, aki beleunt abba, hogy mexikói éttermet tartson fenn Koppenhágában. Nem tudom, mennyit fizetett érte, de az üzlet nagyon ment, az biztos.
Hat szakácsa volt. Reggeltől estig mindegyiknek égett a keze alatt a munka. Egyikük sem volt soha Mexikóban, és az a gyanúm, hogy bajban lettek volna, ha a kezükbe kapnak egy térképet, hogy mutassák meg, hol van. Azt sem hiszem, hogy korábban bármelyikük szakács lett volna. De azért megtanultak burritót és fajitát készíteni, mexikói csirkét sütni, és úgy locsolni meg a tacót a szósszal, hogy a szószból ne fogyjon sok, de kinézetre bőséges legyen. Úgyhogy csinálták. Sütöttek. Locsoltak. Az embereknek ízlett, és ez a legfontosabb. „Irakban nincs munka” – tették hozzá, mintha nekem kellene magyarázkodniuk.
Megtanítottak munka előtt füvezni. „Különben nem bírod a melót” – mondták füstöt eregetve. Megtanítottak kurdul tízig számolni. Néhány káromkodásra is megtanítottak, az anyázós legdurvábbra is.
Én meg egész nap kezeltem a három mosogatógépet, kézzel súroltam a hatalmas fazekakat, amikbe beleégett a csirke, és ha volt egy kis szabad időm, a szeméttároló patkányát próbáltam megszelídíteni az ételmaradékokat csalinak használva. Valami filmből vettem ezt a hülye ötletet. Szerencsére a patkány okosabb volt nálam, és esze ágában sem volt a közelembe kerülni.
Kurd munkatársaim nagyon jók voltak hozzám: helyettem tervezték a karrieremet. „Megtanítunk főzni” – ígérték. „Nem fogsz egész életedben mosogatni.”
Én is ebben bíztam. Úgyhogy megtanultam burritót készíteni, csirkét sütni és szószt locsolni a tacóra, pontosan úgy, ahogy ők.
Aztán egy nap megcsörrent a telefonom. Valaki elmondta egy másik étterem séfjének, hogy egy fiú feketén is hajlandó dolgozni. Ez a séf meg akart vásárolni. Ezúttal nem négy, hanem három nap alatt kereshettem annyit, amennyit a pedagógus anyám egy hónap alatt. Ráadásul mosogatóból szakácssegéddé léphettem elő. Gondolkodás nélkül megváltam a kurdoktól, két nappal később pedig fekete kötényt vettem, és odaálltam a gáztűzhelyhez a kicsi, de közkedvelt étteremben, amely a város egyik főutcája, a Nørrebrogade közelében helyezkedett el. Ezúttal ketten uralkodtunk a konyhában: az August nevű tulajdonos és én, Witold, a segédje.
August félig kubai volt, félig lengyel, de Chicagóban nőtt fel, és se spanyolul, se lengyelül nem tudott egy szót sem. Élete jó részét hajószakácsként töltötte a kereskedelmi hajózásban. Az étteremből a nyugdíját akarta biztosítani.
Amíg nem érkeztek meg a vendégek, Augusttal egész normálisan lehetett beszélni, ebédidőben viszont, amikor a nyolc asztalunkból mondjuk hat foglalt volt, belebújt egy démon. A fazekak fortyogni kezdtek, repkedtek a tányérok, August pedig üvöltött. Vulgárisan sértegetett szinte mindenkit a személyzetből – a legtöbbet persze a felesége kapta, aki egyben a bárvezető és August üzlettársa is volt.
– August – mondtam neki a soron következő dühkitörése után –, ha egyszer is így fogsz szólni hozzám, földre dobom a kötényemet, és elmegyek.
Elmosolyodott.
– Witold, én egész életemben a konyhában dolgoztam. Tudom, kivel kiabálhatok, és kivel nem. – Látta az arcomon, hogy csodálkozom, úgyhogy hozzátette: – Egész nap ketten húzzuk az igát négy négyzetméteren. Te vagy az utolsó, akivel össze szeretnék különbözni.
Szóval kontrollálta a haragját! Átvillant a fejemen, hogy szakács helyett ugyanolyan sikeres diplomata is válhatott volna belőle. Először láttam, milyen ravaszul és okosan képesek eljárni a szakácsok.
Amikor a vendégtérbe visszatért a nyugalom, August is lecsillapodott. Ilyenkor a tengerről mesélt, mert ott töltötte a fél életét, és hiányzott neki. A meséiben delfinek voltak és bálnák, viharok és magányos vitorlázók, akik mellett hatalmas hajójával haladt el. Trópusi szigetek voltak bennük, meg a hideg Grönland. Vagyis az egész világ. Amikor nem voltak vendégek, August fantasztikusan kedves, intelligens, jó humorú fazonná vedlett át. Aztán újra jöttek a vendégek. És megint rájött az ötperc.
Hónapokig figyeltem a hangulatváltozásait. Minden nap együtt főztünk, az új étlap fogásainak megtervezésében is segítettem neki. Varázslatos volt, úgy éreztem, mintha a Mona Lisát festenénk kettesben. August erre a napra egy üveg töményet hűtött be. Késő éjszakáig ültünk a konyhában, én vágtam neki a húst és a zöldséget, ő meg egyre rafináltabb kompozíciókat készített belőlük.
A hasonlóság viszont ezzel véget is ért. Leonardónak nem kellett minden nap újból és újból megfestenie a Monáját, mi viszont minden nap tucatszámra ismételtük az August étlapján szereplő fogásokat.
August megtanított a helyes késtartásra, hogy ne vágjam el az ujjamat. Meg arra, hogyan vegyem ki a zsömléket a sütőből anélkül, hogy megégetném magam. Megtanított steaket sütni, salátákat és csodafinom póréhagyma-krémlevest készíteni. Sőt, még arra is megtanított, milyen testtartásban bírom ki az egész napos állást a konyhában.
De arra is megtanított, hogy ha a vasárnapi büféreggeli után, amiről híresek voltunk, marad a tányéron valami drágább gyümölcs, például málna, licsi vagy szürkésfehér lepellevelekbe bugyolált, aranyló földicseresznye, akkor megmossuk, és rátesszük a következő vendég tányérjára.
– Túl drága ahhoz, hogy kidobjuk – magyarázta, amikor meglátta az arcomra kiülő döbbenetet.
Egy nap aztán öt perc alatt megtelt mind a nyolc asztalunk, és az ajtóban is állt a sor. August robbant.
– Baszki, te rohadt lajhár! – kiáltott rám. Úgy látszik, csak egy bizonyos fokig tudta kontrollálni a mérgét. – Mit bámulsz? Vedd már ki a zsömléket! – folytatta az üvöltést.
De a kötényem már ott hevert a földön.
August néhány nappal később felhívott, és még valami bocsánatkérés-féleség is kicsúszott a száján. Nem mintha különösebben rokonszenvezett volna velem, egyszerűen csak szuperolcsó munkaerő voltam, és megérte volna neki, hogy visszamenjek.
Nekem viszont nem volt kedvem megint belekerülni az érzelmi hullámzásába. Riksás lettem, turistákat szállítottam Koppenhágában. Fél év múlva visszatértem Lengyelországba, és újságíró lettem.
Az viszont egy életre belém vésődött, hogy lenyűgözőek tudnak lenni a szakácsok, akik költők, fizikusok, orvosok, pszichológusok és matematikusok egy személyben. A legtöbbjüknek nagyon izgalmas az élettörténete, bár ez a munka kiégeti az embert. Nem mindenki alkalmas rá, és én vagyok erre a legjobb példa.
Évekig írtam egy újságba társadalmi-politikai témákról. Nem tudtam, hogyan váljon ismét az életem részévé a konyha, bár végig vonzott valami a szakácsokhoz. Azután egy nap megnéztem Kerekes Péter szlovákiai magyar rendező filmjét, a Gulyáságyút. A katonaszakácsokról szólt, és szerepelt benne BrankoTrbović, aki Jugoszlávia osztatlan uralkodója, Josip Broz Tito marsall személyi szakácsa volt.
Ő volt az első diktátorszakács, akit életemben láttam. Ekkor mozdult meg bennem valami.
Elgondolkodtatott, hogy mit mondhatnak a történelemről azok, akik ott főztek, ahol éppen fordult a történelem kereke. Mi fortyogott a fazékban, amikor a világ sorsa forgott kockán? Mit láttak a szemük sarkából a szakácsok, akik akkor figyelték, hogy oda ne égjen a rizs, ki ne fusson a tej, meg ne égjen a rántott hús, ki ne folyjon a krumpli főzővize?
Hamar felmerültek a következő kérdések is. Mit evett Szaddám Huszein, amikor már kiadta több tízezer kurd elgázosítására a parancsot? Nem fájt utána a hasa? Hát Pol Pot mit evett abban az időben, amikor csaknem kétmillió khmer halt éhen? És Fidel Castro, amikor hajszál híján atomháborúba vitte a világot? Melyikük szerette a csípőset, melyikük a sótlan ételeket? Melyikük evett sokat, és melyikük turkált csak az ételben? Melyikük ette angolosan a bélszínt, melyikük jól átsütve?
Aztán jöttek az utolsó kérdések: befolyásolta-e az evés a politikájukat? Lehetséges, hogy valamelyik szakács az evés varázslata okán szintén szerepet játszott országa történelmében?
Nem volt választásom. Annyi kérdésem gyűlt össze, hogy meg kellett találnom az igazi diktátorszakácsokat.
Útra keltem.
Négy évig dolgoztam ezen a könyvön. Közben négy földrészt jártam be: a kenyai szavanna Isten háta mögötti falucskájától az ókori Babilon iraki romjain át a kambodzsai őserdőig, ahol az utolsó Vörös Khmerek rejtőznek. A világ legkülönlegesebb szakácsaival zárkóztam be egy konyhába. Főztem velük, rumoztam és römiztem. Együtt piacoztunk, együtt alkudtuk ki a paradicsom és a hús árát. Kenyeret és halat sütöttünk, ananászdarabokkal ízesített édes-savanyú levest és kecskepiláfot főztünk.
Nehéz volt szóra bírnom őket. Volt, aki még mindig nem dolgozta fel azt a traumát, hogy olyan embernek főzött, aki bármikor megölhette. Mások hűen szolgálták a rezsimeket, és máig nem hajlandók kiszolgáltatni a titkaikat, még a konyhatitkokat sem. Megint másoknak egyszerűen nincs kedvük felidézni sokszor nem könnyű emlékeiket.
Külön könyvet írhatnék arról, hogyan bírtam őket vallomásra. A leghosszabb ilyen munkám több mint három évig tartott. De siker koronázta. A konyhaajtón keresztül nyertem bepillantást a 20. század történelmébe. Megtudtam, hogyan élhetünk túl nehéz időket. Hogyan etethetünk egy őrültet. Hogyan anyáskodhatunk felette. Sőt, még azt is, hogy egy megfelelő pillanatban kieresztett szellentés megmentheti egy tucatnyi ember életét.
Végül, de nem utolsósorban a szakácsokkal folytatott beszélgetések során megértettem, hogyan születnek a diktátorok. Ez fontos tudás abban a korban, amikor a Freedom House amerikai szervezet jelentése szerint harminckilenc országot diktátorok kormányoznak. Ráadásul a számuk nőttön nő. Kedveznek a csillagok a diktátoroknak, úgyhogy érdemes minél többet tudnunk róluk.
Hát akkor még egyszer...
Kezükben a kés-villa? Térdükön a szalvéta?
Rendben. Már hozom is a harapnivalót.”

Előrendelhető a kiadó webáruházában

Prae Kiadó