Előolvasás: Elinor Welles: A Thaino-Kígyó szemében - ("Ha szereted a fantasy könyveket, akkor adj esélyt neki. Én biztosan olvasom tovább ezt a nem mindennapi könyvet. Szívből ajánlom nektek!")

Szeretném meg köszöni K.u.K. Kiadónak és Elinor Welles írónőnek, hogy lehetőséget kaptam, hogy elolvashassam A Thaino-Kígyó a szemében című fantasy könyvét.

A könyvet sajnos nem tudtam időben befejezni, mert elég vastag kötetről van szó, és lassan is haladtam vele. Így arra gondoltam két részre szedem a véleményemet. Ezzel is segítve az írónőnek, és ajánlani az olvasóimnak.

Elinor Welles:

A Thaino

Kígyó a szemében

Tartalom:

„A ​MÁGIA ÉS ÉN… Ha tudnád, mennyire gyűlölöm! Megbélyegez, gúzsba köt, mégis megkísért és vonz. Ha tehetné, megölne, de nem bír velem. Nem bírunk egymással, hát megtanultunk élni egymás mellett. Elviseljük, használjuk és kihasználjuk a másikat. Én a mágiát, a mágia engem. A vér átka ez. Néha úgy teszek, mintha olyan lennék, mint mások. Mint Taras vagy az öcséd. Étel, ital, nők, aztán végül kikötök egy asszony mellett, lesz családom… Eljátszom a gondolattal, hogy ennyi az életem. Aztán rá kell ébrednem, hogy ostobaság az egész. Semmim sincs, csak a mágia, amit vagy az uralmam alá hajtok, vagy felfal” – magyarázza savanyúan a mestermágus, Keriak Roún, a thaino, ahogy hűséges sötét elf tanítványa szólítja mélységes tisztelettel és csodálattal. De vajon ekkora hatalom és tehetség birtokában miért a keserűség, és hol marad a diadal? A kérdésre választ talál az olvasó a fordulatos, rendkívüli kalandokat felsorakoztató regény lapjain.

A Radnayak, a Krisztina bárónő és más sikeres nagyregények szerzője, Varga-Körtvélyes Zsuzsanna ezúttal – a műfajhoz illően fantázianevet választva – a szó szoros értelmében varázslatos mítoszt teremtett.

Véleményem:

5/5

Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány fantasy könyvet olvastam. Röstellem, hogy nem tudtam időben befejezni még tavaly. De meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon tetszett. Tudjátok, én szeretem a részletes leírásokat, s ezt meg is kaptam.  Voltak benne jócskán leírások, részletesen. S ezt nagyon szeretem, sosem unalmasak számomra, mert így még jobban el tudom képzelni az adott történetet, jelenetet.

Rövidke véleményt fogok írni, mert nem teljesen olvastam még ki a könyvet, tekintve, hogy hány oldalas, lassan fogok haladni vele. De nekem már így is nagyon kivételes történet, sok kérdésem is van, és remélem történet végére meg is kapom a válaszokat. Kíváncsian várom mi lesz Thaino-val. Miért gyűlölik annyira őt? Miért tartanak tőle?  Bár elég vastag a könyv, de ez ne tartson vissza attól, hogy elolvasd. 

Ha szereted a fantasy könyveket, akkor adj esélyt neki. Én biztosan olvasom tovább ezt a nem mindennapi könyvet. Szívből ajánlom nektek!

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

K.u.K. Kiadó

Stephen King szerint ez az egyik legbrutálisabb amerikai horrorregény – megjelenés: április 18.

Jack Ketchum:

Holt idény 

„Figyelték a nőt, ahogy átvág a mezőn, átlép az alacsony kőfalon, és besétál a fák közé. Esetlen teremtésnek tűnt. Könnyű préda lesz. Nem siették el.”

A modern horror egyik legbrutálisabb története a szerző eredeti elképzelései szerint.

Megjelenés: április 18.
Fordító: Rusznyák Csaba
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 220 oldal

Leírás 

Jack Ketchum már azon töprengett, maga mögött hagyja írói ambícióit, mikor a Ballantine Books rábólintott a kannibál Sawney Bean legendája inspirálta történet kiadására, azonban a történet rettenetes brutalitása miatt számos átírást és változtatást javasolt. Ketchum ezek egy részét elvégezte, néhány helyen azonban késhegyig menő vitákat folytatott, hogy a Holt idény végül megjelenhessen 1981-ben, erősen megváltoztatott formában.

A kötet persze még így is heves kritikai támadások alatt állt, amire végül a kiadó azzal reagált, hogy megvárva, míg az első kiadás elfogy a boltokból, leállíttatta a kötet terjesztését a szélsőséges reakciók miatt, és végül csak 1999-ben jelent meg újra. Ketchum az új kiadásokhoz visszatért eredeti elképzeléseihez, több dolgot megváltoztatott, többek közt a finálét is jóval komorabbra írt át. A magyarul először megjelenő verzió ezt az eredeti szerzői elképzelést tükrözi.

Jack Ketchum ezt a kiadást Stephen Kingnek ajánlotta, aki számtalanszor bábáskodott időről-időre látszólag megfeneklő karrierje felett, és aki ma is nagy Ketchum-rajongónak tartja magát. Szerző kollégájára sokszor úgy hivatkozott, mint „Amerika legfélelmetesebb fickójára”, a Holt idényről pedig azt írta „ha Hálaadáskor olvastad a Holt idényt, Karácsonyig garantáltan nem alszol.”

Fülszöveg

Valahol a sűrű erdőségekkel borított Maine állambeli kisváros, Dead River tőszomszédságában egy elhagyatottnak tűnő hétvégi ház áll. Baráti társaság gyűlik most itt össze, hogy kipihenje a nyüzsgő nagyvárosok forgatagát. Az óceánparti kilátás, a jóleső elszigeteltség pihentető napokat ígér, ám a nyaralás hamar rémálomba csap át.

A sötét rengetegből ugyanis kíváncsi szempárok figyelik őket. Elvadult, húsra éhes embercsalád vadászterülete ez, akik csupán arra várnak, hogy leszálljon az éj. És mindössze pár óra alatt hat civilizált fiatal, valamint a kisváros megfáradt, öreg seriffje ráébred, milyen primitív is az ember a felszín alatt, és mennyire nincs határa az életösztönnek.

Jack Ketchum, A szomszéd lány Stephen King által is tisztelt szerzője nem csupán sejteti, de a legteljesebb valójában meg is mutatja a zsigeri borzalmak valódi arcát. Az eredetileg 1980-ban napvilágot látott Holt idényt brutális részletei miatt az első megjelenés előtt alaposan megvágta a szerző kiadója, most azonban a magyar olvasók Ketchum eredeti verziójában vehetik kezükbe a kultikussá érett művet.

A szerzőről

Jack Ketchum volt az írói álneve Dallas William Mayrnek, aki bár dolgozott színészként, tanárként, irodalmi ügynökként és faanyag-kereskedőként is, végül a horror területén alkotott maradandót. Négyszer kapta meg a műfaj legnevesebb elismerését, a Bram Stoker-díjat, 2011-ben pedig a World Horror Convention a legnagyobb horrorszerzőknek járó irodalmi díjjal tüntette ki. Több művét is megfilmesítették. Mayr hetvenegy évesen, 2018 elején hunyt el.

Mások a kötetről

„Ha Hálaadáskor olvastad a Holt idényt, Karácsonyig garantáltan nem alszol.” – Stephen King

„A legbetegebb könyv, amit életemben olvastam.” – Horrorbound

„Hogy élveztem-e olvasni? Az „élvezni” erős szó. Lenyűgözött, elborzasztott, mégsem bírtam letenni.” – Nightworms

„Ha ezt elolvasod, garantálom, hogy jó ideig nem akarsz majd vidéki kirándulásra indulni. – SFSite

„Ketchum az emberi elme mestere: érti, hogyan kell szeretni, gyűlölni és pusztítani. – Lucas Milliron

„Koromsötét tükör egy világ előtt, melyben mindannyian élünk. – Horror Obsessive

Idézetek a kötetből

„Figyelték a nőt, ahogy átvág a mezőn, átlép az alacsony kőfalon, és besétál a fák közé. Esetlen teremtésnek tűnt. Könnyű préda lesz. Nem siették el.”

„Egy pillanatra ismét csak gyerekeket látott bennük, és zavartan bámulta a szakadt rongyokat meg zsákszöveteket, az elképesztően koszos arcokat, az üldözéstől élénk tekinteteket, a kis, feszes testeket, és arra gondolt, hogy ez nem lehet igaz, gyerekek nem viselkedhetnek így. Hogy ez csak valami vérrel és fájdalommal kibélelt rémálom. Aztán látta, ahogy megvetik a lábukat, és megfeszülnek, pálcáik felemelkednek, szemük összeszűkül, szájuk összepréselődik. Lehunyta a szemét.”

„Leült a padlón heverő tükörképe mellé, óvatosan a szem felé nyúlt, és ahogy gyengéden lezárta a szemhéjakat, a sajátja is megrebbent és lecsukódott. El tudta képzelni magát, ahogy ott ül a lépcső alján, és bár nagyon sötét volt, látta elsuhanni mellette az élő formákat.”

„A férfi a mezőn guggolt, várta, hogy a nő lefeküdjön aludni. Már nem tarthat soká. Nem folytatta az olvasást; közvetlenül az ablak előtt mosogatott. A férfi elmosolyodott. Alig három méterre volt tőle, a nő mégsem láthatta. Az éjszaka feketére festette vörös ingét.”

„Az úton visszafelé észrevettek a fák között egy baglyot. Némán kivárták, amíg levadászott magának egy nagy kecskebékát, amely a vízben gubbasztott, emberi szemnek csaknem láthatatlanul. Figyelték, ahogy a bagoly visszatér a fára a békával, és nekiáll széttépni. Aztán a csúnya bőrű fiú megdobta egy kővel. A találat a mellkasán érte a madarat, mire lezuhant egy szederbokorba. A kisebb gyerekek örömittasan felkiáltottak. A fiú azonban nem vacakolt a tetemmel. Túl sok tüskén kellett volna átküzdenie magát. Majd jön valami állat, ami könnyedén áttör a bozóton. Éjjel minden vadászik.”

Agave Könyvek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Fehér Ágnes - ("A karaktereimből inspirálódom. Először ők vannak meg, velük barátkozom össze és utána kezdem szőni a sorsukat. Ezen kívül kell valami megfogható rejtély vagy kibontani való régi történet, ami felcsigázza a szereplők és remélhetőleg az olvasók fantáziáját is. A múlt benyúlik a jelenbe és alakítja a jövőt. Hiszen így van ez az életben is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Fehér Ágnes írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy megjelent kötete van A tükör mögül címmel, mely Novum Publishing Kiadó gondozásában jelent meg.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy tudatos nőnek tartom magam elsősorban. Tisztában vagyok vele, mi az, amit meg szeretnék valósítani és keresem a hozzá vezető utakat. Szeretnék a bennem rejlő kreativitásból másoknak is juttatni. Regényeket és verseket írok, valamint képzőművészeti tevékenységet folytatok. Most a második gyermekünket várjuk, de a jövőben kreatív workshopok rendezésével és a kreatív írás oktatással szeretném keresni a kenyerem és emellett alkotni, összművészeti projekteken dolgozni.

A tükör mögül c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyvemben elsősorban olyan helyszíneket vonultatok fel, ahol magam is jártam, olyan mozaikokból építkezem a történeti vonatkozások tekintetében, melyeket családi anekdotákból vagy történelmi tanulmányimból ismerek, így az előkészítő szakasz nem volt hosszú. Borzasztóan nagy adományként élem meg, hogy nálam a mondanivaló olyan természetesen áramlik, mint mikor megnyitják a csapot és folyik belőle az üdítő víz. Ennek köszönhetően a könyv fél éven belül megszületett, pedig csak a gyermekem délutáni alvásidejével és néhány lopott esti órával gazdálkodhattam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A tükör mögül nem önéletrajzi ihletésű könyv, de persze vannak elemek, amiket a valóságból merítettem, de ezek inkább csak mozaikok, a képzelet munkája fűzi össze és teszi koherenssé őket. A férfi főhősöm jelleme például hetven százalékban egy általam ismert ember tulajdonságaiból tevődik össze, de a maradékot hozzáköltöttem, hogy megfeleljen annak a képnek, amely bennem él és aki a mondanivalót hűen közvetíti mindazzal, amit gondol és mond. Törekedtem rá, hogy a szereplőim egyetemes jellegűek legyenek, akik fiúként és lányként lépnek az olvasók elé, majd Férfiként és Nőként hagyják el könyvem lapjait. Így tulajdonképp bármelyikünk lehetne a helyükben, magunkénak tudjuk érezni a velük történteket.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás mindig a lényem szerves része volt. Egészen pici koromtól élnek történetek a fejemben. Karakterek lépnek be a szobámba, jelenetek zajlanak előttem. Ha az utcán haladok és furcsa szóképek, hasonlat fergetegek táncát látom álmomban. Már 12 évesen nekifogtam egy regény írásának, több száz kézzel írott oldalon keresztül szőttem a történetet, de természetesen ez még a gyermeki naivitás nyomait viseli magán. Nem volt nehéz rátalálnom, miről szeretnék írni, csak ki kellett választanom a már meglévő több száz történetfoszlányból azt, ami a legélénkebben él bennem. Valamint fel kellett fűznöm a karaktereimet egy rendező elv köré, ami a rejtély lett. Mindannyian kíváncsi alkatok vagyunk és az ismeretlen megtapasztalása mozgat bennünket. A karaktereim is így gondolták ezt és úgy döntöttek, szeretnének velem együtt nyomozni. Így jutottam el a romantikus kalandregény műfajához.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A második, még kiadatlan, de már elkészült regényem szintén az érzelmekkel és kalandokkal átszőtt fejlődésregény jelleget képviseli, de egy egészen más történet. Friss, dinamikusan pörgő sztorival és eredeti karakterekkel láncolja magához az olvasót az első kritikusom, vagyis a férjem szerint. Ám a most íródó harmadik regényem másik műfajt képvisel, de ezen még szeretném rajta tartani a titokzatosság fátylát. Ezt az alkotói folyamatot is élvezem, eddig ismeretlen mélységekbe hív és izgalommal várom, hová vezet engem ez az új irányvonal.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan szerencsés vagyok, hogy számomra az átlagnál kevesebb alvás is elegendő, így pacsirta alkat lévén hajnalban már általában alkotom. A második regényemet egy ilyen hajnalon fejeztem be, úgy éreztem bezárult a kör, minden a helyére került. A tükör mögül-nél más volt a helyzet, ezt trilógiaként képzeltem el, így a végén néhány kérdést nyitva hagytam és szándékozom folytatni a továbbiakban. Még érik bennem a folytatás, bár a főbb irányvonalak már megvannak.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A Fehér Ágnes álnévként hangozhat, de nem az. A férjem családneve ez, melyet már hivatalosan is felvettem. Nem rögtön az esküvőkor döntöttem így, hanem a könyv utómunkálatainak szakaszában, amikor átéreztem, mennyi mindent köszönhetek a férjemnek, aki a múzsám, mentorom és menedzserem is egy személyben. Mivel teljes lényemmel azonosulok az írásaimmal, ezért büszkén vállalom őket a valódi nevemen. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A regényeket tekintve mindig szerettem volna az emberi érzelmekre fókuszált történeteket alkotni. Ám gyermekként sosem gondoltam a lírára, mint nekem való műfajra. Azóta azonban felfedeztem magamnak a verseket és teljesen beleszerettem ebbe a kifejezési formába. A klasszikus rímes, illetve időmértékes verselést kedvelem. A kreatívmozgalom.hu internetes oldalamon kérdőívek alapján rendelni is lehet tőlem verset, sokaknak adhat extra élményt egy szépen megfogalmazott lírai alkotás, mely esszencia-szerűen ragadja meg a lényeget speciálisan az ő életére vonatkoztatva.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív író vagyok. Nagy vonalakban fel van építve a történet és meg van határozva a terjedelem, valamint az, hogy az egyes kulcsjelenetek hány százaléknál következzenek be nagyjából. Viszont abban a pillanatban, amikor leülök írni, még nem tudom, mit hozok majd ki az adott helyzetből, de megelevenednek körülöttem a szereplők, jól szórakozom a társaságukban és már csak azt veszem észre, hogy a jelenet megírta önmagát.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindig változik melyik jelenet a kedvencem, de ez talán abból fakad, hogy mindet szeretem.  A megírás során beleadom a személyiségem, mind hozzám tartozik, így mindegyikhez kötődöm. Szinte hihetetlennek tűnik számomra, de ez az igazság, így másképp nem nyilatkozhatom: soha nem volt olyan jelenet, amit utólag megváltoztattam volna és nem éreztem nyűgnek vagy nehezen íródónak egyik szakaszt sem. Mindössze annyi történt, hogy rövidítettem végül a regényen, hogy a kiadásra alkalmasabb legyen. Az utómunka viszont a gyengém, abban szükségem van a férjem segítségére, mivel az apró elgépeléseket és helyesírási hibákat én nehezen veszem észre a szövegben.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráci, ihlet, amihez nyúlsz?

A karaktereimből inspirálódom. Először ők vannak meg, velük barátkozom össze és utána kezdem szőni a sorsukat. Ezen kívül kell valami megfogható rejtély vagy kibontani való régi történet, ami felcsigázza a szereplők és remélhetőleg az olvasók fantáziáját is. A múlt benyúlik a jelenbe és alakítja a jövőt. Hiszen így van ez az életben is.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első olvasóm a férjem, ő a legnagyobb kritikusom. Azonnal rámutat, ha valahol valami nem működik. Viszont így tudom, hogy amikor dicsér, akkor őszinte. Arra kér, hogy ne áruljam el neki a történet egyes részleteit alkotás közben, mivel a befejezés után, egészleges élményként szeretné azt befogadni. Ezt tiszteletben tartom, de rendkívüli módon várom a percet, mikor már közösen ötletelhetünk. Elsősorban a kiadóválasztásról, a promóciós lehetőségekről beszélgetünk, a történet alakítását rám hagyja, mindössze az apró következetlenségekre hívja fel a figyelmem, amit így könnyen tudok javítani.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelenik?

A szüleimmel belsőséges, bizalmas kapcsolatot ápolok, így ők mindenről tudnak, ami körülöttem történik. Végig szurkoltak nekem, hogy az írással elérjem a céljaimat, vagyis minél többekhez eljuttathassam a gondolataimat és ebből tudjak végül megélni. Pontosan tudják, hogy a legnagyobb kiváltságok közé tartozik, ha az ember a szenvedélyének élhet és segítenek abban, hogy ezt elérhessem. Édesapám a Csallóközben forgalmazza is a könyvem és édesanyám is széles körben népszerűsíti a tevékenységem.  

Milyen érzés az első könyved megjelenésére készülni?

Egyszer azt hallottam, hogy a hallhatatlanság triásza a következő: ültess fát, írj könyvet, nevelj gyermeket. Az írjunkkreativan.blog.hu-n megörökítettem a faültetést, december 2022.12.05-én megjelent az első könyvem A tükör mögül címmel és a 9 éves kisfiammal és az egész családdal együtt lelkesen várjuk az április végén érkező kislányunkat. Azt hihetnénk, hogy jól állok, ami igaz is, de a legfontosabb, hogy mindig legyen mivel inspirálódni. Az okos nagy fiam mellett ez nem is olyan nehéz, mivel ő megkérdezte már, hogy tudnék-e 50 könyvet írni és rövid gondolkodás után azt feleltem, hogy miért is ne.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható tőled az idén?

Most jelent meg a Novum antológiájában egy novellám, talán ebben az irányban is várhatók tőlem alkotások. De szeretnék az év vége felé önálló képzőművészeti kiállítást is összehozni. A lányom megszületése után lassítanom kell majd, de igyekszem hamar felvenni a fonalat, hiszen már több helyen szervezés alatt vannak az író-olvasó találkozók a nyár elejére vagy szeptemberre. Míg a babámat várom, írom a harmadik könyvet és zajlanak a második regényem utómunkálatai, hogy azzal is a közönség elé léphessek belátható időn belül.

Líra

Fehér Ágnes írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lana V. Asol - ("Mind a kettőnek jelen kell lennie, hiszen fantasy zsánerben írok. Viszont valóság sem hiányozhat, hogy az olvasó találjon kapcsolatot.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Lana V. Asol írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A folyó túloldalán című e-könyve nemrég jelent meg, Helma Kiadó gondozásában. Nemcsak e-könyvként, de hamarosan hangoskönyvként is lehet kapni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is, nagyon megtisztelő az érdeklődés!

Teljesen átlagos, két gyerekes családanya vagyok. Dolgozom, gyerekeket nevelek és minden szabadidőmben, néha éjszakánként is, mesevilágokat gyártok.  

A folyó túloldalán sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyv nem igazán igényelt kutatómunkát, hiszen saját világot alkottam, így mindent a magam kedve szerint formálhattam.

Nem emlékszem pontosan, de hat hónapnál nem tarthatott tovább a megírása. Sok gondolatom volt hozzá, ezért viszonylag gyorsan haladtam. Őszintén szólva ez a könyv csak egy kis pihenő volt egy másik történet két része között. Gyakorlásnak szántam, hogy lehet a történetet egy köteten belül tartani.

Forrás: Lana V. Asol írói oldala

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mind a kettőnek jelen kell lennie, hiszen fantasy zsánerben írok. Viszont valóság sem hiányozhat, hogy az olvasó találjon kapcsolatot. Fontosnak tartom, hogy tudjunk azonosulni a helyzetekkel, a karakterekkel, hogy találjunk benne olyan elemeket, amiket a saját életünkre is vissza tudunk fordítani.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Maga az írás viszonylag régre nyúlik vissza, tinédzser koromban kezdhettem, de csak önterápia jelleggel. Semmi komoly szándékom nem volt azokkal az írásokkal. Aztán jó időre félre is tettem, és ha volt is a fejemben egy történet, azt csak gondolatban finomítgattam bővítettem, nem került papírra semmi.

Az egyik tanárom jelentetett meg egy könyvet és ennek hatására elkezdtem újra leírni a gondolataimat. Nagyjából három éve lehet már minden napos gyakorlat, és szenvedély.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A romantikus témákat közel érzem magamhoz, és a mesével is megpróbálkoznék, de egyelőre főleg a fantasy jellegű gondolatokat szeretném kiírni magamból.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szomorú leszek. Sokszor nagyon kötődőm a karaktereimhez és rossz érzés lezárni a történetüket. De egyben jó érzés is, hogy valami kész komplett egész kerül ki a kezeim közül. Habár most megtapasztalhattam, hogy az igazi munka sokszor ezután kezdődik!

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Igen ez teljes mértékig egy írói álnév. Sajnos az eredeti marketing szempontjából nem igazán használható. Sokat gondolkoztam hogyan lehetne megtartani minden részéből egy keveset, hogy azonosulni is tudjak vele. Ezért az eredeti nevem részeiből lett megalkotva a Lana V. Asol álnév.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mivel alapvetően én is ezt szeretem olvasni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő érzés volt és rettentő hálás is vagyok mindazoknak, akik lehetőséget adtak, és segítettek, hogy eljussak idáig! Ugyan az lesz majd az igazi ’megjelent a könyvem’ érzés, amikor majd nyomtatott formában kézzel fogható lesz. Szerintem minden szerző erre vágyik. Valami maradandót alkotni.

Forrás: Lana V. Asol írói oldala

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

Most már inkább függőségnek nevezném, így mindenképp tervezett, ugyanakkor viszont elengedhetetlen, hogy érjenek bizonyos benyomások, amikből ihletet lehet meríteni. Ez sokszor nem valami nagy dolog. Nekem elég egy jól eltalált dallam, egy álom vagy egy hétköznapi jelenet az utcán, hogy meglóduljon a fantáziám.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ebben a könyvben kedvenc jeleneteim voltak, amikor Stella a zsiványokkal bandázott. Azokat lendületesen lehetett írni, nagyon élveztem!

Nem emlékszem olyan részekre, amikkel különösebben szenvedtem volna. De jellemző, hogy időnként el kell mennem, egy három napos pihenőre, hogy tudjam folytatni, ha elakadok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig van valami, de nincs kifejezett múzsám. Egy jelenet köré szoktam szőni a meséket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A legelső a férjem, aztán megy a barátnőkhöz. Igyekszem mindenki véleményét figyelembe venni és beleépíteni azokat, amiket hasznosnak vélek. Örülök az építő kritikának, hiszen nagyon sokat kell még fejlődnöm, de szerencsére segítséget is kapok hozzá.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Elsőkörben meglepődött, mert véletlen derült ki. Szerettem volna a kötetet a kezükbe adni és addig titokban tartani. A megjelenés folyamatába pedig már ők is be voltak vonva. Örülnek és támogatnak!

Forrás: Lana V. Asol

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy merjenek különbözni, álmodjanak! Mert nem vagyunk egyformák és előbb-utóbb mindenki rátalál az életében arra az útra, amit követni kell, és azokra a társakra, akik erősítik, nem pedig akadályozzák.

Előreláthatóan ennek a történetnek a hangoskönyv és a nyomtatott verziója várható. Az előbbi elkészítésében fantasztikus emberekkel dolgozom együtt, illetve én nagyjából csendestársként. Felbecsülhetetlen, hogy az első élményem a könyves világban ennyire pozitív! Egy lassabb felépítésű fantasy trilógia is készülőben van, de azt hiszem az még várat magára.

 Lana V.Asol írói oldala

Helma kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mike Smith - ("A történetet még megboldogult ifjú koromban, főiskolásként kezdtem el írni, aztán félbehagytam. Hosszú évekkel később, egy műtét utáni lábadozásom közben akadt a kezem ügyébe a kézirat, és eldöntöttem, hogy befejezem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! című rovatomban felkértem a Mike Smith szerzői álnéven író elsőkönyves szerzőt, Kovács Mihályt, hogy meséljen egy kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Savage- A nő bajjal jár… című könyve jelent meg magánnyomtatásban. A könyvet a szerző oldalán lehet megrendelni.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tavaly töltöttem be az ötvenedik életévemet, és ez a szép jubileum is hozzásegített ahhoz, hogy egy régi álmomat valóra váltva, éppen 2022-ben adjam ki a könyvemet. Alapvetően nem tartom magam írónak, inkább csak írogatok, hisz rendkívül kevés időm van arra, hogy leüljek, és a bennem rejtőző gondolatokat kiírjam magamból. Főállásban egy fegyveres rendvédelmi szerv állományában teljesítek szolgálatot, idestova huszonnyolc éve. Basszus… belegondolva ez baromi hosszú idő, nem is értem, hogy bírtam idáig… De félre a tréfát, nem véletlen, hogy eddig nem váltottam, szeretem a munkámat, ami talán inkább hivatás. Nős vagyok, feleségem pszichológus. Van egy kamasz fiunk, aki hamarosan tizenhét éves lesz. Egy igazi kos. Azt is mondhatnám, hogy faltörő kos. Állatot nem tartunk, hisz egymásra is kevés időnk van. Az írás gyermekkorom óta életem része, általános iskolás koromban én voltam a szépreményű Mókus Őrs krónikása, de iskolai faliújságra is írogattam verseket, és barátaimat is büntettem néhány születésnapi köszöntővel. Korábban Világ a rácsok mögött, azaz gondolatok a börtönről címen egy szakmai blogot vezettem, illetve a még a közelmúltban is a Facebook-on a Vasasblog írásaiban közreműködtem, erre ma már nincs sem szabadidőm, sem lehetőségem.   

Savage- A nő bajjal jár  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez egy érdekes dolog… A történetet még megboldogult ifjú koromban, főiskolásként kezdtem el írni, aztán félbehagytam. Hosszú évekkel később, egy műtét utáni lábadozásom közben akadt a kezem ügyébe a kézirat, és eldöntöttem, hogy befejezem. Onnantól kezdve egy afféle bakancslista részét képezte nálam, hogy jelenjen meg a saját könyvem. Az írás folyamata így meglehetősen hossz volt. A nyomtatásban megjelent könyvem elején erre így emlékeztem: „Hosszú évek teltek el azóta, hogy ennek a sztorinak a vázát elkezdtem megírni. Mindezek tudatában többen talán azt fogják mondani a könyv olvasása közben, hogy jó munkához idő kell, a szarhoz meg sok idő. Mindenesetre engem azért elégedettséggel tölt el, hogy sikerült befejeznem a történetet. Sok energia és még több álmatlan éjszaka kellett hozzá, de hiszem, hogy megérte. Ezt azonban majd azok fogják eldönteni, akik megtisztelnek azzal, hogy kézbe veszik és elolvassák a könyvet. A ráfordított időért nagy-nagy köszönet nekik! Köszönet, ami természetesen kijár a feleségemnek és a fiamnak is, mert írás közben azért nem mindig voltam velük…” Kutatómunkára egyébként nem volt szükség, hisz nem tervezett formában írok, hanem amikor időm van, akkor nekiülök, és gépelem, ami az eszembe jut. Menet közben azért néhány dolognak utánanéztem az interneten, de nem gondoltam túl a dolgokat…

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A könyv sztorija nagyrészt a képzelet műve, ezzel együtt vannak benne olyan részek, amelyek valós eseményeken alapulnak, sőt mi több, konkrétan velem történtek meg. Ezzel együtt még véletlenül sem kell arra gondolni, hogy egy önéletrajzi regényt írtam, mert ez nem igaz. Talán csak szeretnék olyan laza lenni, mint a főhősöm, a való életben azért nem engedhetem el úgy magam, min t ahogyan Savage éli a mindennapjait.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ahogy korábban arra már utaltam is, elég régen kezdtem el írogatni. A fene se tudja, miért… Ha jobban belegondolok, régebben nem voltam túlságosan a szavak embere, nem szerettem, és nem is nagyon mertem nagyobb közönség előtt megnyilvánulni. Ez azóta már nem igaz, nem jövök zavarba akkor sem, ha esetleg többszáz ember előtt kell előadást tartanom. Az írás persze egy örök szerelem marad, sosem fogom abbahagyni.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Azt szoktam mondani a könyvemről, hogy egy stílusfüggetlen alkotás, amiben azért ott van a bűnügyi szál, ami alapján leginkább a krimi kategóriába sorolnám, de van benne romantika is, meg humor. Igyekeztem néhol filmszerűen szőni a sztorit, de majd az olvasók eldöntik, hogy sikerült a könyv.   

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem is tudom… egy kicsit talán megkönnyebbültem, és természetesen boldog voltam, hogy végre elkészültem vele. Mondjuk, azóta – még a nyomtatás előtt – többször javítottam benne, és talán még most is átírnék egy-két részt, ha lenne rá lehetőségem, de nem teszem. Egy biztos: jóleső érzés volt, hogy megvalósítottam egy álmomat. Az üzenete ennek az, hogy soha, semmit nem szabad feladni, és ha az ember komolyan veszi a dolgokat, akkor nagyjából mindent elérhet.

Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? Te miért döntöttél úgy, hogy mégis saját néven jelenjenek meg az írásaid?

A szerzői álnevem az igazi nevem angol fordítása. Mivel a könyvbéli karakterek nem magyar néven futnak, elég hülyén mutatott volna a borítón a Kovács Mihály név.    

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem tudom, hogy valójában a könyvem pontosan melyik zsánerbe sorolható. Tényleg, neked mi a véleményed erről? Te hová sorolnád? Mindenesetre szeretném azt hinni, hogy sikerült egy egyedinek mondható könyvet írni, amire többen azt mondják, hogy „na, ennek a Mike Smith nevű faszinak egész jó a stílusa”…

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Boldog voltam, amikor értesítettek a nyomdából, hogy kész a könyvem. Bepattantam az autóba, és már suhantam is átvenni a megrendelt példányokat. Mint tudod, magánkiadásban készült a könyv, magam terveztem a borítót is, a tördelés is az én munkám, szóval, beletettem egy kis munkát, mire kézzel fogható formába került, és ezért még büszkébb is vagyok. Klassz dolog, amikor először a kezedbe veheted a saját könyvedet, belelapozhatsz, megszagolhatod a papír illatát. Egy klasszikus könyv számomra mindig többet jelent, mint egy e-book. És az is egy remek dolog, hogy még ajándékozni is tudom a könyvemet, mert valahol az tök menő, hogy valakinek úgy szerezhetek meglepetést, hogy a saját könyvemet adom neki.  

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív, nem tervezett. Annyit tudtam csak, hogy nagyjából mi a cselekmény lényege, mit szeretnék a végén látni, és ennek megfelelően szőttem a történetet. Az írásban nem szeretek tervezni, sokkal jobban tudok haladni, ha az aktuális hangulatomnak megfelelően tudom magam beleengedni az írásba.

A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A vége ment nehezen, a záró jelenet megírása nem volt könnyű, de talán megugrottam a lécet, és vállalható lett a finálé. Egyébként kedvenc jelenetem vagy részem nincs, az egész történet közel áll hozzám. Ahogy utaltam rá, egy műtét után kezdtem el írni a könyvet, tehát úgy is fogalmazhatok, hogy számomra ez egy terápiás írás volt. Sokat segített a felépülésben, el tudtam terelni a gondolataimat az akkori nyomorúságomról.  

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Különösebb koncepció nélkül írok, és néha az ihlet is nehezen jön, viszont olyan kevés időm van, hogy minden pillanatot igyekszek kihasználni, amikor írhatok.  

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kész kéziratot először a feleségem olvashatta el, a hivatalos megjelenés előtt rajta kívül csak a lektor olvasta a könyvet, akinek természetesen volt beleszólása stilisztikai és nyelvtani dolgokba. A történet alakítását meghagyom magamnak, hisz mégiscsak én vagyok az író. Ha másnak is adnék beleszólási lehetőséget, akkor már társszerzőről beszélhetnénk, amit most még nem szeretnék magam mellé.  

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt hiszem, hogy örült mindenki, és talán még büszkék is voltak rám. Utólag már lehet, hogy bánják egy kicsit, mert a még nem értékesített példányok hosszú ideig a nappali sarkában voltak feltornyozva. Karácsony előtt ez a probléma megoldódott, mert kellett a hely a fenyőfa számára. Azóta a hálószobában áll a könyvtorony...  

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A Savage 2.0 -Angyal munkacímen készülő második részt szeretném befejezni, de nem ígérek semmit, mert azt így be tudom tartani. Az olvasóimnak pedig azt üzenem, hogy támogassák a hazai szerzőket, olvassanak egy csomó jó könyvet, ismerjenek meg minél több magyar írót, és amennyiben a könyvespolcukon és a szívükben Savage számára is jut egy kis hely, akkor nagyon boldog leszek.   

A könyvet itt tudjátok megvenni:

Kovács Mihály Szerzői oldala

Kultikus horror és díjnyertes fantasy az Agave Könyvek áprilisi újdonságai közt (" (...) lesz itt ókori nyomozás, barátságtörténet a holokauszt poklából, sokszoros díjnyertes történelmi fantasy, és jön minden idők egyik legbrutálisabb amerikai horrorregénye is. ")

Tavasz közepén mindenekelőtt érkezik majd R. F. Kuang itthon is nagy sikert aratott, és egy ideje már beszerezhetetlen Mákháború című trilógianyitó regényének utánnyomása, utána pedig ismét széles a paletta: lesz itt ókori nyomozás, barátságtörténet a holokauszt poklából, sokszoros díjnyertes történelmi fantasy, és jön minden idők egyik legbrutálisabb amerikai horrorregénye is. Közben pedig javában készülünk a májusra, ahol ezúttal is bemutatunk egy új szerzőt, és egy monumentális fantasy-t, de jön az elmúlt év legnagyobb nemzetközi romantikus bestsellere, de folytatódik a Vámpírakadémia története is.

Steven Saylor: Római vér

Felújított kiadásban indul újra Steven Saylor világhírű Roma Sub Rosa-sorozata rögtön az első két kötettel

Időszámításunk előtt 80-ban járunk, a Sulla-féle polgárháborúk korában. A belső hatalmi viszályok Róma mindennapi hangulatára is rányomják bélyegüket: szakadozik a közbiztonság hálója, minden sarok mögül veszély leselkedik. A helyzetet csak tetézi, mikor egy forró napon a gazdag földbirtokos, Sextus Roscius brutálisan meggyilkolt holttestére bukkannak az egyik bordélyház előtti téren.

A gyilkossággal az áldozat fiát gyanúsítják, a borzalmas bűnre pedig csak egyféle büntetés létezik: halál. A vádat leszegett fejjel viselő fiút a törvény színe előtt a kor népszerű államférfija, Marcus Tullius Cicero veszi védelmébe. Missziója gyakorlatilag reménytelen, épp ezért a Rómában feddhetetlen hírnek örvendő Gordianushoz fordul, aki a város szegénynegyedeiben és fényűző palotáiban kutat bizonyítékok után, hogy alátámassza Cicero igazát, és megmentsen egy, a politikus szerint ártatlanul megvádolt férfit.

Steven Saylor, a történelmi regények amerikai bestsellerszerzője 1991-ben indította útjára kedvenc ókori nyomozója azóta másfél tucat kötetet számláló fordulatos történetét, melynek első darabját, az idehaza is nagy népszerűségnek örvendő Római vért most újraszerkesztett kiadásban tartja kezében az olvasó.

„Klasszikus történelmi rejtély, minden értelemben.” – Publishers Weekly

 „Saylor mesterien szövi egybe az ókori Róma igaz történelmét kitalált polgárainak életével és szerelmeivel.” – Daily Express

Megjelenés: április 4.

Pam Jenoff: Nő kék csillaggal
Felemelő és megható barátságtörténet a második világháború és a holokauszt poklából

1943-ban ​Sadie a krakkói gettó egyik szűk szobájában édesapjával és várandós édesanyjával várja a háború végét és sorsuk jobbra fordulását. Egy nap aztán a várakozás borzalmas módon ér véget: a Harmadik Birodalom katonái sorra gyűjtik be a zsidó lakosokat, hogy munkatáborba hurcolják őket, így a családnak nincs más választása, mint a város alatt meghúzódó csatornarendszerbe menekülni, és megpróbálni ott túlélni.

Krakkó másik felén a Sadie-vel egykorú Ella a németekkel nyíltan kollaboráló mostohaanyja zsarnokságától szenved. Egy nap a piacon járva az egyik szennyvízcsatorna rácsa alatt különös dolgot vesz észre: egy könyörgő szempárt. Ella tudja, hogy veszélyes, amit tesz, mégsem képes cserbenhagyni az ismeretlen lányt.

Sadie és Ella két külön világ, akiket a háború és a holokauszt pokla, személyes veszteségeik és szabadság iránti vágyuk kovácsol össze, bebizonyítva, hogy az igaz barátság ereje nem csupán a társadalmi vagy vallási különbségeket győzi le, de olykor az élet egyetlen kapaszkodóját jelenti.

“Pam Jenoff alapos kutatómunkával megírt regénye egy valószínűtlen és veszedelmes barátságról mesél a második világháború idejéből. Megragadó és aktuális képet ad arról, mennyi áldozatra vagyunk készek a családunkért, akár beleszülettünk, akár magunknak választottuk. És az igazi meglepetés a legvégére marad.” – Jodi Picoult

“A Nő kék csillaggal hátborzongató történet szerelemről, gyászról és túlélésről, miközben egyre alaposabban megismerünk két bátor fiatal nőt. Pam Jenoff ennek a regénynek a megírására született, szenvedélyesen és hitelesen cseng minden mondata.” – Mary Key Andrews

Megjelenés: április 4.

Shelley Parker-Chan: A nappá vált lány

A Mulan és az Archilleusz dala találkozik ebben a díjnyertes történelmi fantasy-ban

Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A lányé pedig a semmilét…

1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékből ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét sorsa azonban, amit a család okos és leleményes másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.

Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elől. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

„Minden tekintetben pompás. Háború, vágy, bosszú, politika – Shelley Parker-Chan tökéletesen kimérte történelmi eposzának minden hozzávalóját. Megcsillan benne a szellemesség és a gyengédség fénylő sugara, de közben nem fél az emberi becsvágy sötét bugyraiba merülni sem.” – Samantha Shannon

„Shelley Parker-Chan hangulatos és szívszaggató első regénye háborúról, szerelemről és identitásról szóló, költői mestermű.” – S. A. Chakraborty

Megjelenés: április 18.

 

Jack Ketchum: Holt idény

Végre magyarul az egyik legbrutálisabb amerikai horrorregény, a szerzőtől, akit Stephen King is tisztelt

Valahol ​a sűrű erdőségekkel borított Maine állambeli kisváros, Dead River tőszomszédságában egy elhagyatottnak tűnő hétvégi ház áll. Baráti társaság gyűlik most itt össze, hogy kipihenje a nyüzsgő nagyvárosok forgatagát. Az óceánparti kilátás, a jóleső elszigeteltség pihentető napokat ígér, ám a nyaralás hamar rémálomba csap át.

A sötét rengetegből ugyanis kíváncsi szempárok figyelik őket. Elvadult, húsra éhes embercsalád vadászterülete ez, akik csupán arra várnak, hogy leszálljon az éj. És mindössze pár óra alatt hat civilizált fiatal, valamint a kisváros megfáradt, öreg seriffje ráébred, milyen primitív is az ember a felszín alatt, és mennyire nincs határa az életösztönnek.

Jack Ketchum, A szomszéd lány Stephen King által is tisztelt szerzője nem csupán sejteti, de a legteljesebb valójában meg is mutatja a zsigeri borzalmak valódi arcát. Az eredetileg 1980-ban napvilágot látott Holt idényt brutális részletei miatt az első megjelenés előtt alaposan megvágta a szerző kiadója, most azonban a magyar olvasók Ketchum eredeti verziójában vehetik kezükbe a kultikussá érett művet.

„Ha Hálaadáskor olvastad a Holt idényt, Karácsonyig garantáltan nem alszol.” – Stephen King

„A legbetegebb könyv, amit életemben olvastam.” – Horrorbound

„Hogy élveztem-e olvasni? Az „élvezni” erős szó. Lenyűgözött, elborzasztott, mégsem bírtam letenni.” – Nightworms

Megjelenés: április 18.

Agave Könyvek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Martin S. Key - ("2019 februárjában egy szálloda medencéjében a lányomnak és a fiamnak kezdtem mesélni egy sci-fi történetet, ami pont akkor jutott eszembe. Nagyon tetszett nekik, és arra gondoltam, leírom. Nem regénynek szántam, csak magamnak írogattam.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Martin S. Key íróval, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Egy harmonikus világvége című kötete jelent meg, mely Könyv Guru kiadónál kapható. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A valódi nevem Dr. Miskei Márton. Van két csodálatos gyermekem, akiknek sokat köszönhetek, hogy írással is kezdtem foglalkozni. Nem írónak készültem. Eredetileg molekuláris biológus vagyok, aki imádja a sci-fi történeteket, legfőképp a disztópikus jövőképeket. Egy idő után rájöttem, hogy a kutatás és a sci-fi írás sok dologban hasonlít. Mindkettőhöz kell fantázia, elrugaszkodott ötlet.

Egy harmonikus világvége sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem igényelt sok kutatómunkát, pár dolognak azért utána kellett néznem pl. van-e fizikai, építészeti akadálya a regényben leírt felhők fölé nyúló épületeknek. A megírás viszont három évig tartott. Ennek az volt az oka, hogy csak esténként vagy hétvégén írogattam, volt, mikor több hétig semmit sem adtam hozzá a történethez.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantázia a leghangsúlyosabb ebben a sci-fi történetben is, de oda kellett arra figyelni, hogy ne kalandozzak el annyira, ami már nem lehet reális a jövőben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2019 februárjában egy szálloda medencéjében a lányomnak és a fiamnak kezdtem mesélni egy sci-fi történetet, ami pont akkor jutott eszembe. Nagyon tetszett nekik, és arra gondoltam, leírom. Nem regénynek szántam, csak magamnak írogattam. Pihenésképpen jól esett elmenekülni egy olyan világba, amit én alkottam. Nem könyvben gondolkodtam, csak jól esett leírni azt, amit akkor és ott kitaláltam. Olyan ez, mikor más a munka után megnéz egy jó filmet, berak egy jó zenét vagy játszik egy izgalmas számítógépes játékkal. Gyakran ezek helyett az írást választottam alternatívaként. Így váltam lassan íróvá.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Beleszerettem a disztópia műfajába. Utópiát is szívesen írnék (valójában már el is kezdtem), bár a legtöbb utópiáról úgyis kiderül, hogy átmegy egy idő után disztópiába. Az ezzel rokon társadalmi sci-fi műfaj is felfedezhető a történeteimben. De abban biztos vagyok, hogy a sci-fi műfajtól nem távolodnék el nagyon.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Majdnem olyan, mintha egy gyermeke születne az embernek. Persze olyan sincs igazán, hogy befejeztem a kéziratot, és hozzá sem nyúlok többet. Igazán ilyenkor kezdődik a legnehezebb része a regényírásnak, mikor újra és újra el kell olvasni a kéziratot, hogy megtaláld benne a logikai bukfenceket, a béna szófordulatokat és párbeszédeket, a gyenge leírásokat vagy épp a túlbonyolított cselekményt. Mikor pedig leadtam a szerkesztőnek, akkor is sok dolog eszembe tud jutni, hogy mit kellene még változtatni, hogy tökéletesebb legyen a regény. Persze eljutunk arra a pontra, amikor már erre sincs lehetőség, és abban az állapotban már nem változtatható a kézirat, ilyenkor kezdek rettegni, hogy milyen hibák maradhattak még bent.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A Miskei vezetéknevemből jött a Martin S. Key. A családunk neve eredetileg Miskey volt, de egy (véletlen?) elírás miatt az "y"-ról "i"-re változott az 50-es években. A Márton keresztnevem pedig Martin angolul.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Szerintem igen. Igaz sok krimit is olvastam, de a legnagyobb élményt mégis a sci-fi történetek adták, így nem is volt kérdés számomra, ha írni szeretnék, akkor ez a műfaj, ami nekem való.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Már nagyon vártam. Folyamatosan néztem a könyvesboltok weboldalait, hogy hátha már megjelent a könyv. Emlékszem éppen Párizsban voltam a családommal, amikor értesített a kiadó, hogy már a boltok polcain van a regény. Mikor visszaértem az országba, az első dolgom volt, hogy vegyek egy példányt. Nagyon felemelő érzés volt látni azt, hogy a könyvem a boltok polcain ott áll a Bradbury és Asimov könyvek mellett.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút impulzív. Az alapötlet is nagyon hirtelen és váratlanul jutott eszembe, és még akkor sem gondoltam arra, hogy majd könyv lesz belőle. Csak akkor írtam, ha épp volt mit, amit érdemes leírni. Persze amikor már látja az ember a regényírás végét, akkor már egyre tudatosabban figyel arra, hogy mikor és mennyire haladt az írással.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, vannak. Kedvenc jeleneteim Teodor történetében vannak. A Teodor története egy kisregény a regényben, ami utólag készült, miután befejeztem a fő vonulatot. Itt van a kedvenc részem is a Menedék város társadalmának leírása. Persze volt olyan rész, amit egy csomószor átírtam, mert logikailag megbukott valahol. A forradalom lépéseit, fordulatait kellett folyamatosan újra és újra átgondolni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nagyon jó kérdés. Nálam a történet alapötlete hirtelen születik meg, nem is kell hozzá semmi, egyszerűen csak kipattan az agyamból. Ami viszont bonyolítja, színesíti a cselekményt az már sokkal lassabban alakul ki. Beleélem magam abba a világba, amiről írok. Együtt gondolkodok a szereplőkkel, mintha csak nekem kellene megoldani az adott problémát (igaz én magam is idézem elő, úgy, hogy még néha nem is sejtem a megoldást). Persze megjelenhetnek olyan elemek, amiket mások már kitaláltak, de csak akkor, ha a realitás ezt megköveteli. Ilyen például, hogy lebegő járművek vannak az utakon, ami teljesen életszerű abban a jövőben, ami felé haladunk.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először a rokonaim látják. Édesanyám volt az első, aki elolvashatta a regény első változatait, sajnos már nem volt lehetősége befejezni a kiadott könyvet is. Testvérem és a felesége is nagyon hasznos építő kritikát adott, mielőtt beadtam volna a kiadóhoz. Az új könyvemnél viszont oda fogok figyelni arra is, hogy sok olyan emberrel is elolvastassam a történetet, akik nem elfogultak velem. Minden építő kritikára odafigyelek, hiszen kezdő íróként ezek kincset érnek. Igaz nem mindet fogadom meg, de ami tökéletesítheti a regényt, azt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Itt ki kell emelni még az olvasószerkesztőt, akinek a javításai tényleg regénnyé tudnak alakítani egy nyers kéziratot.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Sokan nem is tudták ezt. Sőt, még az első két fejezetnél még én sem tudtam, hogy könyvet akarok írni. Első kérdésük az volt, hogy „Ez egy genetikáról vagy evolúcióról szóló tudományos könyv?”, nem hitték el, hogy egy sci-fi könyvet írtam.Büszkék is voltak rám, és együtt örültek velem minden egyes kis sikernek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az idén még biztosan nem lesz kiadva új könyvem. Jelenleg is írom az új regényem, és ez el fog tartani még jó darabig. Ez egy utópia, ami egy sokkal szebb jövőképet mutat nekünk, amit lehet mégsem fog sikerülni megőriznünk, mert az emberi evolúció ebbe is bele fog szólni. A folytatást is elkezdtem írni, de most beelőzte ez a másik történet.

 Könyv Guru Kiadó