Kérdések az illegális könyvletöltés jelenségről beszélgettünk FairBooks Kiadóval és szerzőivel - ("Esetleg kötelezővé lehetne tenni azt, hogy minden eladott e-könyv névre szólóan kerül a vásárlóhoz. Így lehetne követni, hogy ki tette ki az illegális oldalakra.")

Az elmúlt napok eseményei arra késztettek, hogy újra indítsam ezt az interjúsorozatot Kérdések az illegális könyvletöltés jelenségről címmel. Korábban is készültek ilyen cikkek a Magyar Szerzők Könyvei Magazin oldalán, így arra gondoltam, hogy a saját blogomon indítom újra ezt, és megkérek néhány kiadót, szerzőt, hogy mondják el mit gondolnak erről a jelenségről, mit lehet/lehetne tenni illetve mennyire káros ez. Vajon milyen feladatai/kötelességei vannak ezzel kapcsolatban a kiadóknak? Van egyáltalán bármi, amit megtehetnek? Elsőként FairBooks Kiadót és szerzőit fogom megkérdezni, hogy mit gondolnak erről. Ahogy mindenkit, őket is érinti az illegális letöltés. Nemrég értesültem arról, hogy tíz nappal a megjelenés után már felkerült egy e-könyvük. Teljes mértékben megértem az érzéseiket. Szavak nincsenek arra, hogy a letöltők ilyenkor mennyire semmibe veszik az írói munkát.

Ezzel a cikksorozattal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy semmi sincs ingyen. Az e-könyv is ugyanolyan, mint a papír könyv, ennek is van költsége. Köszönöm FairBooks Kiadónak, hogy elfogadta felkérésemet.

Mit gondoltok az illegális e-könyv terjesztéséről?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Szerintem nagyon káros mind a kiadókra, mind az írókra nézve, és igazából hosszú távon az olvasóknak is. Azért nem jelenik meg még mindig nagyon sok könyv elektronikusan idehaza, mert a legális vásárlások száma alacsony. Sokan illegálisan terjesztik és töltik le az e-könyveket, ami nem csak hasznot nem hoz a kiadóknak, de nincsenek is tudatában ezeknek az olvasásoknak. Vagyis azt látják, hogy nincs elég kereslet e-könyvekre. Akkor meg minek adják ki őket? Szóval ez egy ördögi kör, ami igazából senkinek sem jó.

Alba Ferro: Ez a kérdés sokkal összetettebb dolog, mint hogy ki és mit terjeszt, mert igen, lopásnak minősül. A kérdés másik fele azonban az, hogy miért ilyen drágák sok esetben az e-könyvek, és miért nem népszerűsítik a kiadók. Részben kényelmes a régi jóban maradni (kiadókra és olvasókra is értem), másrészt a digitális könyv vásárlásánál mindenki valahogy úgy érzi, hogy nem kapott semmit, pedig máshol is fizetünk élményért, pl. ha beülünk a moziba, nem kapunk mást, mint élményt, egy tanfolyamon gyakran nem kapunk mást, mint tudást, tehát nem megfogható dolgokat.

 Sue Dylen: Azt gondolom, az ingyennél nincs olcsóbb, ezzel nem lehet versenyezni. Ha egyetlen megállót megyek a villamoson, akkor is lyukasztok jegyet, nem várom el, hogy ingyen utazzak. Aki hasonlóan gondolkodik, megveszi, kiveszi könyvtárból vagy kölcsönkéri valakitől a könyvet.

Eddig hány könyvetek jelent meg, és megtalálható-e már ezek közül valamelyik illegális oldalon?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Tíz könyvem jelent meg, ebből kilenc elektronikusan is. Általában amint megjelenik egy e-könyvem, azonnal ki is kerül az illegális oldalakra, ezért azt a taktikát követem, hogy néhány hónapos csúszással jelentetem meg csak az e-könyveket a nyomtatottakhoz képest. Van olyan sorozatom is, ami csak elektronikusan jelenik meg. Azoknál annyit tudok tenni, hogy akkor jön a következő rész, amint volt belőle elegendő – legális – fogyás. Ez talán kicsit elveszi a kedvet attól, hogy illegális oldalakról töltsék őket le, de persze nincsenek illúzióim, sokakat ez sem tart vissza.

Alba Ferro: Egy e-könyvem van forgalomban, A Gyémánt szívhúr, és a megjelenés után két héttel már fenn volt egy ilyen oldalon. 

Sue Dylen: A római szerető, Enzo és Tilda, Khalo és Törékeny lelkek címmel jelentek meg.

Mit gondoltok, minek kellene változnia ahhoz, hogy ne kerüljenek fel az illegálisan a könyvek?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Egyrészt idehaza az e-könyvek áfáját kellene lejjebb vinni, hogy olcsóbban lehessen tartani az árakat. Másrészt törvényi változtatás is kellene, hogy jobban fel lehessen lépni az olyan oldalak (pl. nCore) ellen, akik teret engednek a szerzői jogok megsértésének. Külföldön ez egyébként jobban működik. Néhány hónappal ezelőtt például az FBI lefoglalta az egyik legnagyobb amerikai illegális letöltő oldal szervereit. Ezenkívül az olvasókat is jobban kellene edukálni a szerzői jogokról, és arról, hogy ezzel kárt okoznak. Sajnos sokakban még mindig van egyfajta hamis elvárás azzal kapcsolatban, hogy joguk van ingyenesen olvasni. És nyilván mindenkinek joga van hozzá, csak ezt úgy hívják, könyvtár.

Alba Ferro: Az emberi értékrendszernek. De úgy érzem, kifogások mindig lesznek, amivel bármit ki lehet magyarázni.

Sue Dylen: A fejekben kell megérkeznie a változásnak, addig nem történik semmi. A világon minden változás bennünk kezdődik, hiába várjuk a környezetünktől, a pénztárcánktól vagy bármi mástól. Én sok jómódú embert ismerek, aki letölti a könyveket, szóval ez nem feltétlenül pénz kérdése.

Az írótársaitok mit szóltak az ingyen beszerezhető könyvekhez? Mennyire foglalkoznak a problémával?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Nem nagyon hallottam még olyan íróról, akinek ne okozna problémát az illegális letöltés kisebb-nagyobb mértékben. Sokan próbálják leszedetni a kalózoldalakról a könyveiket, ha kikerülnek, de ez leginkább szélmalomharc. Egy helyről leszedetjük, máris másik háromra kikerül.

Alba Ferro: Úgy érzem, a vélemény elég egyöntetű. Erről a problémáról beszélhetünk, megkérhetjük az adott oldalt, hogy vegye le a könyvünket, ennyi.

Sue Dylen: Ha épp rátalálok valahol az egyik könyvemre, levetetem, ha tudom. De képtelenség ezt egyfolytában monitorozni.  

Mit gondoltok, esetleg összefogással lehetne valahogyan enyhíteni a problémát?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Összefogással azt biztosan jobban el lehetne érni, hogy a kormány csökkentse az e-könyvek áfáját.

Alba Ferro: A probléma megoldása az lehet, hogy a e-könyvet olyan szinten le kell védeni, hogy másolhatatlan legyen, vagy olyan rejtett kódot beletenni, ami visszavezet ahhoz, aki feltöltötte.

Sue Dylen: Erre nem tudom a választ, csak azt látom, hogy látszólag mindenki egyetért azzal, ez mennyire helytelen és illegális dolog, mégis virágzik az illegális letöltés.

Törvényileg hogyan lehet fellépni az online terjesztéssel kapcsolatban? Van esetleg bármi ötletetek, vagy tippetek?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Esetleg kötelezővé lehetne tenni azt, hogy minden eladott e-könyv névre szólóan kerül a vásárlóhoz. Így lehetne követni, hogy ki tette ki az illegális oldalakra. Most az a legnagyobb baj, hogy IP címeket kellene lenyomozgatni, és amennyi könyv kikerül naponta, azoknak a lenyomozására nyilván nincsen elég forrása a hatóságoknak. Ha pedig meg is lenne az, aki kitette, hosszadalmas jogi procedúra következne. Erre nincsen a kiadóknak kerete. Ezért lenne egyszerűbb, ha azok ellen a szolgáltatók ellen lehetne hatásosan fellépni, akik az illegális tartalomhoz biztosítják a szervereket és a háttért. Sok azonban ezek közül nem magyarországi, tovább nehezítve a jogi fellépést. 

Alba Ferro: A törvényhozók gyakran csak kullognak a technológiai fejlődés után, nem tart lépést a törvényhozás a fejlődéssel. Mondanám azt, hogy járjon pénzbüntetés a feltöltésért, letöltésért, de úgy érzem, hogy ezzel is gond van, mert annyi minden nagyobb vétek van a társadalomban, olyan sok minden van, ami komolyabb gond, hogy kellemetlenül érzem magam még a javaslattól is.

Sue Dylen: Nekem az a tapasztalatom, hogy Magyarországon sehogy.

Meséljetek el, kérlek, mennyibe kerül átlagos egy könyvkiadás? Vagy, hogy az írónak mennyi munkája van még azon kívül, hogy befejezte az írást? Mit gondoltok a kifogásokról, hogy manapság drága a könyv? Mihez képest drága?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Nálam általában négy hónap - fél év az, amíg megtervezem, majd megírom a regényt. Ha nehezebb a téma, és több utánajárást igényel, lehet ennél több is. Ezután jön még néhány hónapnyi javítás, szerkesztés. Szóval fél-háromnegyed évnyi munka legalább van egy regényben. Egy regény 1000 példányban, normális szerkesztéssel és szöveggondozással, profi borítótervezővel, igényes nyomdai munkával minimum egy, de inkább másfél millió forintba kerül. Szerintem ez rengeteg pénz, és ezért nem csoda, hogy kiakadunk azon, amikor szinte azonnal kikerül illegális oldalakra.

Azt gondolom egyébként, hogy nem a könyv drága. Még mindig ez a legolcsóbb kikapcsolódási lehetőség, ha a kulturális szférát nézzük (mozi, színház, koncert stb.). Minden drágult az elmúlt egy évben, ahhoz képest a könyvek ára nem ment annyira fel. Az én e-könyveim például 1000-2000 Ft között mozognak. Ez manapság két kávé vagy egy doboz cigi ára. És még így is rengetegen töltik le illegálisan őket.

Ahhoz, hogy ez a jelenség megszűnjön, szerintem az emberek mentalításának is drasztikusan változnia kéne. Jobban meg kellene becsülniük azt a munkát és pénzt, amit egy író, egy kiadó és annak dolgozói beletesznek egy könyvbe.

Alba Ferro: Úgy gondolom, a költségeket majd elmondja a kiadó, nem szeretném ismételni. Úgy érzem, hogy íróként az írás a munkám legkisebb része, rengeteg az utómunka és a marketing.

Nem tartom jogtalan kifogásnak a könyvek árát. Ezzel magam is küzdök.

A könyvek mondjuk ahhoz képest drágák, hogy egy hagyományos kiadás esetén egy átlag író kb 100-200 forintot kap egy kötet eladása után.

Sue Dylen: Egy könyv lektori véleményezése, szerkesztése, korrektúrája többszázezer forintra rúg. A nyomtatás szintén hasonló összeg, míg a borító 25-200.000 forint között mozog átlagosan. Szóval, minden költséget egybevetve nagyjából egymillió forintba kerül egy regény megjelenése. Ez persze függ a darabszámtól és az író véges költségvetésétől. De én itt még beszúrnék a költségeken kívül egy nagyon fontos dolgot. A könyv ára, amiért az olvasó fizet, messze nem az író bevétele. A legnagyobb terjesztőknél az árrés 65%-ra rúg. Tehát egy háromezer forintos könyv esetében az író nagyjából ezer forintot kap meg. Ebből kell adózni és állni a következő regény megjelenését.

 A könyveket itt tudjátok megvásárolni, kérlek támogasd a kiadót, legális vásárlásoddal.

FairBooks Kiadó

Csapó Ádám: Hotel California - ("Ezzel a történettel már rég meg kellett volna mutatkoznia. Hogy, hogy nem hallottam még?"

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Smaragd Kiadónak és Csapó Ádámnak a lehetőséget, hogy elolvashattam Hotel California című első kötetét. Számomra nagy élmény volt elolvasni. Bízom abban, hogy nem az utolsó olvasásom lesz az írótól.

Csapó Ádám:

Hotel California

Tartalom:

Ez egy ponyva…
Mi történik, ha minden, ami eddig keretet adott az életnek, megszűnik, és csak az erő számít? Hogyan lehet túlélni ott, ahol az erősebb bármit megtehet? Dikéd Erik mindent elveszített, életének a bosszú ad értelmet. A magányos bosszúálló, bár nem akarta, szép lassan legendává válik. A regény komoly társadalmi, morális, etikai kérdéseket vet fel, lebilincselő stílusban, nem nélkülözve a humort sem. Zseniálisan építi be a zene, az irodalom és a filmművészet egyes elemeit a történetbe, mindig többet adva az olvasónak, mint amit várna.

Véleményem

5/5

Hűha! Nem is tudom, hogy írjam meg a véleményemet, anélkül, hogy el ne spoilerezzem. Egyébként hol volt eddig az író? Hm? Ezzel a történettel már rég meg kellett volna mutatkoznia. Hogy, hogy nem hallottam még? Ésatöbbi,ésatöbbi.

Kedvencem lett ez a könyv, ebben minden megtalálható. Humor, tragédia, harcok, lelki fájdalom, társadalom összeomlása és kivetkőzése, erkölcsi rombolás. Pont, mint az egyik sorozat The Walking Dead, csak ebben a sorozatban zombikkal harcolnak. Történetben pedig az emberekkel.

Erik a kedvenc karakterem a könyvben. Olyan ember ő, aki nem akarta, hogy az ő vállán legyen a felelősség, a vezetői státuszt nem kívánta. Akit utáltam nagyon az Dénest. Meg is érdemelte, amit kapott.

Az biztos, hogy nem egy könnyű olvasmány, vannak olyan jelenetek a történetben, amitől kissé felfordult a gyomrom. Amilyen világot teremtett az író, nem csodálkozom. Élethűen, elgondolkodtató volt számomra, hogy mi van, ha ez valóságban is előfordulna. Mivé válunk majd? Ez a könyv tükröt tart elénk, hogy mivé válhatunk, ha ilyen katasztrófa súlytana le ránk.

Nekem sokat adott, szórakoztatott, de el is gondolkodtatott, voltak filmes és zenés utalások is benne, ami nekem filmes résznél tetszett nagyon. Némelyiknél kuncogtam is, mert egy kettőt fel ismertem.

Erik mellett bírtam Rókust is, aki később érkezett a táborba. Anyám, tudnám, honnan szedi a vicceket. Olyan voltam, mint Erik. Fárasztóan hatott.

Szóval mindenesetre ez a könyv kedvencem lett. Elképzeltem Eriket Rick Grimes-ként, kalappal a fején. Háát.. Érdekes lenne. Ki tudja. Viszont szívből ajánlom azoknak, akik oda vannak az apokaliptikus világért, én nagyon. 

A  könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Csapó Ádám írói oldala

Interjú Aurora P. Hill írónővel - ("Egyik pillanatban nem is hiszem el, hogy már a negyedik kötetre készülhetnek az olvasóim, a másikban pedig nagyon büszke vagyok magamra, mert tényleg mindent egyedül tartok a kezemben, szervezem a kiadást.")

Aurora P. Hill, köszönöm, hogy újra elfogadtad az interjúfelkérésemet. Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomba. A legutóbbi beszélgetésünk óta sok minden történt veled. Bekerültél a Smaragd Kiadóhoz mint szerkesztő és korrektor, és lassan befejezed a Serbeniai Krónikákat is. Ezúton is gratulálok, és sok sikert kívánok neked.

Érdekes interjút hozok nektek, Aurora sok mindenről fog nektek mesélni, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj kicsit magadról azoknak, akik esetleg nem ismernének téged!

Az igazi nevem Preiml-Hegyi Hajnalka. Kapuváron születtem, de már 13 éve Ausztriában, Tirolban élek. Van két gyermekem (4, illetve 6 évesek), akiket kétnyelvűen nevelünk az osztrák férjemmel. Eredetileg tanár vagyok, magyar szakos diplomám van, mellette pedig rádiózást és újságírást tanultam. Ornitológus szerettem volna lenni, imádom a madarakat, és úgy általában a szárnyakat. Nem véletlen a két fehér szárny Serbenia címerében sem, ahogy Aslios vándorlelke, Hanalin sem ok nélkül egy májbarna szőrű szárnyas paripa.

Nagyon érdeklődő és nyitott vagyok, szeretek beszélgetni, ismerkedni. Szeretem a humort, szoktam venni a lapot. (*nevet)

Ha lenne szabadidőm (az utóbbi időben elég kevés van), akkor kirakóznék, hímeznék, kórusba járnék, rajzolnék. Az olvasás a mindennapjaim része, szóval már nem kifejezetten szabadidős tevékenység.

Mi történt veled az első interjú óta? Tudtommal készül a negyedik, befejező regényed, mesélsz róla?

Az első beszélgetésünkkor még csak a Csillagos ösvényent tarthattam a kezemben. Valóban nagyon sok dolog történt azóta. Kiadtam a Serbeniai Krónikák második és harmadik részét, megjelent három írásom három különböző antológiában, valamint elindultam a szerkesztés és a korrektúra felé. Azóta már máshogy is közöm van a könyvekhez, átálltam a „sötét oldalra”, a könyvkiadás kevésbé ismert felére, ahova az olvasó nem mindig lát be. Nagyon élvezem, pont nekem való ez a fajta munka, a pepecselés a szöveggel.

A sorozat negyedik kötetének kéziratát gyűröm, pillanatnyilag az írás fázisában vagyok. Tudtam, hogy több idő kell ehhez a részhez, elvégre szálakat kell elvarrnom hiánytalanul, magyarázatokat kell adnom nyitott kérdésekre, a karaktereket kell úgy elrendeznem, hogy ha lesz rá lehetőség, újra felvehessük a fonalat egy másik történetben. Szerencsére a tavalyi NaNoWriMo-n sikerült nagyjából a kézirat felét megírnom nem egészen egyetlen hónap alatt, és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy haladni tudjak. Picit kirakózom még, mert képtelen vagyok lineárisan történetet létrehozni, így kulcsjeleneteket, gondolatokat és hangulatokat írtam le egy 108 oldalas dokumentumba, amit igyekszem legalább a duplájára gyarapítani.

Milyen érzés három, illetve lassan négy kötetes szerzőnek lenni?

Egyik pillanatban nem is hiszem el, hogy már a negyedik kötetre készülhetnek az olvasóim, a másikban pedig nagyon büszke vagyok magamra, mert tényleg mindent egyedül tartok a kezemben, szervezem a kiadást. Amikor az első rész megjelent, úgy gondoltam, ezt már nem lehet ennél jobban csinálni, pedig dehogynem. Minden kötettel egyre többet tudok én is a kiadásról, a marketingről, és a saját határaimat is gyakrabban feszegetem. Rájöttem, hogy ha kigondolom, elvezet oda az út is, amin keresztül megvalósíthatom a következő projektet. (Igen, lesz következő projekt.)

Smaragd Kiadónál szerkesztőként és korrektorként dolgozol, mesélsz erről? Mi vezetett arra, hogy erre az útra lépj?

Valahogy adta magát a helyzet. Szeretem a magyar nyelvet, tanári végzettségem van, olvasni pedig imádok. Eleinte kezdő és profi írók szövegeit bétáztam, és a visszajelzések azt mutatták, hogy a szerzők nagyon elégedettek a mindenre kiterjedő visszajelzéseimmel. Már korábban kerestem a megfelelő kurzust, de valahogy nem akadtam rá olyanra, ami megragadta volna a fantáziámat. Egy véletlen folytán érkezett a Neves Írók Iskolájától egy felhívás, hogy szerkesztőkurzusra keresnek résztvevőket. Azonnal jelentkeztem, és már hónapok óta lelkes hallgatója vagyok a képzésnek. Emellett élesben is dolgozom különböző kéziratokon, az eddigi tapasztalataimat összevegyítem a tanultakkal, a szerzők pedig értékelik a lelkesedésemet és az alaposságomat.

A könyvek miatt már volt egy futó vállalkozásom, így mindössze annyi volt a teendőm, hogy a szerkesztői és korrektúrával kapcsolatos szolgáltatásokat hivatalosan is bejegyeztettem a tiroli kamaránál.

A Smaragd Kiadó a terjesztés miatt jött a képbe. Ausztriából Magyarországra drága és fáradságos a könyveim terjesztése, így hozzájuk fordultam ebben az ügyben. A kiadóvezetővel, Zsiros-Petróczki Kittivel a 93. Könyvhéten találkoztam először, és már akkor nagyon jól megértettük egymást. Idén felajánlottam neki, hogy ha kell, szívesen kisegítek náluk, amennyiben szükséges, mire a végén ott találtuk magunkat Kittivel, hogy szívesen dolgozunk egymással, és igent mondtam a felkérésére. Így lettem szerkesztő és korrektor a Smaragd Kiadónál, mellette párhuzamosan szabadúszóként is dolgozom, vagyis a szerzők privátban is kereshetnek a saját projektjeikhez.

Beszélgessünk kicsit a könyveidről! Gyermekeid nem kérdezték meg tőled, hogy elolvashatják-e a könyveid? Vagy túl fiatalok még?

A Serbeniai Krónikák korhatáros sorozat, nem ajánlom 14 éven aluliaknak, de ez valójában egy szubjektív kijelentés. Vannak 12 éves olvasóim is, akik teljesen belehabarodtak a történetbe, és szülői beleegyezéssel olvashatják a részeket. Az én gyermekeim még túl kicsit az olvasáshoz is. A kisfiam idén kezdi az iskolát Ausztriában, és amint megtanul olvasni, beleépítjük a tanulmányaiba a magyar nyelvet is. A beszéddel nincs gond, az írással pedig megbirkózunk. A kislányom pedig még csak 4 éves.

Azt viszont már látják, ahogy a laptopon dolgozom, és „csinálom a betűket”, de még nincsenek vele tisztában, mit is jelent ez. Egyszer kinyitották a könyveket, de túl uncsinak találták, mert nem voltak benne képek…

Mindkettejüknek tettem félre az eddigi összes megjelenésemből, és ezt teszem egészen 18 éves korukig, amikor egy időkapszula mellé megkapják az összes könyvemet csomagban. Személyes üzenettel, dedikálva és a legnagyobb örömmel. Kíváncsi vagyok az arcukra, mit szólnak majd a terjedelmes kupachoz, elvégre már most 5 nyomtatott kötet és egy e-könyv várja őket fejenként.

Lassan a végéhez közeledik a történet. Hogy érzed magad? Nehéz lesz elválni a kedvenc karaktereidtől? Mi lesz ezután?

Nagy elhatározásra jutottam, ugyanis most már biztos, hogy nem fogom elengedni ezt a világot. Két évtizede az életem része, és nem vagyok képes rá, hogy soha többé ne lépjek be Serbeniába. Mivel az általam megálmodott univerzum elég tágas, a szereplők közül sokban van potenciál egy esetleges új sorozathoz vagy csak egyköteteshez, így nyitva hagyom a folytatás lehetőségét.

Gabriela és Aslios szála kap egy bizonyos befejezést, amivel mind az olvasóim, mind én elégedettek leszünk. Egy időre. (*nevet)

Mennyire volt nehéz ezt a világot felépíteni?

Az első kötetben már lefektettem az alapokat, hogy az olvasó bele tudjon helyezkedni az általam megálmodott világba. Minden kötettel tágítottam a látóteret, de leginkább a második rész, az Adelin és Ettran volt az, ahol elindítottam a hőseinket egy csillagközi utazásra, és Gabriela szemén keresztül az olvasó is megismerhette a Serbenián kívüli világot. A Gyöngyös Koronáról sok olvasó pozitívan nyilatkozott, mivel olyan érzésük volt, mintha hazatértek volna a csillagra.

Szerintem ez a világ sosem lesz kész. Mindig lesznek olyan elemek, amiket bele tudok építeni, és a mai napig, még a negyedik kötet írása közben is felmerülnek bennem olyan gondolatok, amikkel érdemes valamit kezdeni. Serbenián kívül ráadásul ott van még egy csomó más helyszín, így tényleg végtelenített a világépítés.

Voltak kedvenc jeleneteid? Vagy esetleg volt olyan karakter, akit sajnáltál kiírni a történetből?

Ha most leírnám, kiktől búcsúztam/búcsúzom el, akkor elárulnám a csattanókat, ezért nem nevesítek. A negyedik kötetben sok sors, életút lezárul, és bár még nincs kiforrva teljesen, kik lesznek azok, már előre félek a saját érzéseimtől, ugyanis rémesen érzékeny vagyok, és ha nem muszáj, nem zárok le véglegesen semmit. Viszont úgy érzem, néhány karakternek ez a kötet lesz az utolsó fellépési lehetősége, és ehhez tartani fogom magam. Olyan nincs, hogy egy ilyen volumenű sorozatban ne legyen veszteség.

Kedvenc jeleneteim még mindig azok, amikben Aslios jelen van. Ő az egyik kedvenc karakterem. Emellett a párbeszédeket imádom nagyon, teljesen mindegy, kik a jelenet szereplői, ha beszélgetnek, akkor abban élem ki magam.

Tudtommal molyon szoktál kihívásokkal is foglalkozni. Melyik volt az a könyv számodra, amit nehezebben olvastál? Volt olyan, amit könnyebben teljesítettél?

Eleinte minden érdekes kihívásra jelentkeztem, de rá kellett jönnöm, hogy ez számomra nagyobb nyomást okoz, mint örömet, így csak azokat csinálom, amiket valóban szeretnék. Nem is olvasok olyan könyveket, amiket nyűgnek érzek, mert csak az időt veszem el azoktól, amiket valóban szívesen olvasnék. Ilyen például a Harry Potter-sorozat (nemtudomhanyadik) újraolvasása. Emellett a Serbeniai Krónikák eddig megjelent részeihez is csináltam egy kihívást, ugyanis a befejezésen dolgozom, így már volt értelme plecsnit is gyártani az olvasásokat teljesítőknek. Ide szeretettel várok mindenkit.

Milyen könyveket szeretsz olvasni? Van kedvenced?

A fantasy minden mennyiségben jöhet, azokat nagyon szeretem. Természetesen a szerkesztés és korrektúra miatt sokszor olyan műfajban olvasok, ami kívül esik a komfortzónámon, viszont sok esetben pozitív csalódás ér, és a végén örülök, hogy olvashattam egy adott művet.

A horror áll tőlem a legtávolabb, egyetlen könyvet sem olvastam például Stephen Kingtől. Lassan azonban a körmömre ég a saját magamnak tett ígéretem, hogy legalább egyet mindenképpen olvassak majd tőle.

Végezetül mi várható most tőled? Mit üzensz az olvasóknak?

Amit mindenképpen idén szeretnék, az a Serbeniai Krónikák negyedik, befejező részének kiadása. Ezzel párhuzamosan szeretnék jobban kiteljesedni a szerkesztésben és a korrektúrában, ugyanis ez a másik, amivel az írás mellett nagyon szeretek foglalkozni. Minden projektbe beleteszem a lelkemet, máshogy nem is tudnám ezt csinálni.

Azoknak, akik nagyon várják már a negyedik kötetet, üzenem, hogy köszönöm a türelmüket és a lelkesedésüket. A visszajelzéseikből merítek erőt, ha nehezebben megy az írás. Akik még kerülgetik a regényeimet, őket csak biztatni tudom, hogy ne féljenek valami újat kipróbálni, az élet túl rövid a halogatáshoz.

Köszönöm szépen az interjút!

 A könyveit itt lehet beszerezni:

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen

Aurora P. Hill:Adelin & Ettran

Aurora P. Hill: A Gyöngyös korona

Előolvasás: Budai Gina: Londoni szeretők (Vörös és Kék 2.) - ("Hálásan köszönöm Budai Ginának, hogy megismerhettem ezt a csodálatos igaz szerelmi történetet. Filmre vele! De rögvest!")

Szeretném megköszönni Budai Gina írónőnek, és Álomgyár Kiadónak, hogy Vörös és Kék 2. sorozatának, Londoni szeretők című könyvet elolvashattam megjelenés előtt. Újabb kedvencet avattam, sőt ez a sorozat lett számomra a legjobb romkomja. Még! Még! Még!

Budai Gina: Londoni szeretők

(Vörös és Kék 2.)

Tartalom:

Léteznek még igaz érzelmek?

Londonba költözésüket követően a két nővér világa fenekestül felfordult. Ezúttal azonban nemcsak Kate, hanem Zoé gondolataival is megismerkedhetünk.

Az eddig megismert zavaros életük most még jobban felfordul, hiszen nemcsak az érzelmeikkel kell szembenézniük, hanem saját magukkal is. De ez nem annyira egyszerű, mint amilyennek látszik, és lassan a külvilág is felfedezi azokat a titkokat, amelyeket legszívesebben örökre elrejtenének.

Vajon sikerül mindkét lánynak meglelnie a boldogságot és átlépni a saját határaikat?

Budai Gina igaz történeten alapuló regénysorozatának második kötete sem hagyja cserben az olvasókat, hiszen fordulatokban most sem lesz hiány. Henry és Ben pedig biztosítja a forró és szenvedélyes hangulatot.

Véleményem:

5/5

Hát nem is tudom, hogy lehet-e még jobban fokozni ezt a történetet. Remélem, Budai Gina nem hagyja abba az írást. Mert ezzel a két könyvvel bebetonozta magát. Őrület, imádom ezt a könyvet. Végre jobban megismerhettem Zoét és most már tudom miért olyan, amilyen. S miért bánik úgy cefetül Bennel. Imádtam, ahogy piszkálták egymást. Az adok-kapok szópárbaj, sistergő vágy, ami közöttük van. Ez mind meg volt végig. Ben, ahogy tette a dolgát, amit egy férfi tehet, hogy meghódítsa szíve hölgyét, és megmutassa ő bizony más. Ilyen pasiról álmodik minden lány.

Henry és Kate kapcsolata már több, mint amire számítottam. Imádom őket, olyan aranyosak együtt. Nagyon szerettem őket olvasni. Tetszik, hogy Henry és Ben oda vannak a lányokért. Őszintén megmondom, hogy nehéz úgy megírnom a véleményemet, hogy ne spoilerezzem el. Gina ezzel a második kötettel lett még jobb. Vicces, humoros, izgalmas és tele forró szenvedéllyel. Az egyikük vad, míg a másik inkább szenvedélyesebb. Nem lehet megunni egyiküket sem.

Kicsit féltem, hogy mert ugye legtöbb sorozatnál néha előfordul, hogy nem úgy sül el a második kötet, ahogy kellene. Sajnos olvastam már olyan könyvet az első jobb volt, de a többi utána következő nem annyira. De itt nem fordult elő. Sőt! Azt kell, hogy mondjam ez jobb lett az elsőnél. Az első kötet puhatolózóbb, tapogatózó volt, addig a második kötet, már kibontakozóbb volt az történet. Eleinte kergették egymást mindkét főszereplő,itt viszont már  a második kötetnél kezdenek egymásra lelni, nemcsak testileg, lelkileg is.

Gina igazán fordulatos, szenvedélyes történetet írt. Egy percet sem lehetett unatkozni, mindig történik valami. Legyen akár jó, akár rossz. Csak azt sajnálom, hogy lassan be kell, hogy fejezem e könyv olvasását. Hiányozni fog nekem Ben és Henry, Kate és Zoé. Különösen Zoé.  Bírom a stílusát. Tetszik. Hogy egyik pillanatban feltudna robbanni, másik részben meg olyan szende kis kislánnyá alakul át.  Kate pedig, hát Kate. Szerelmes a szerelemben.

Végtelenségig tudnék mesélni erről a könyvről, de inkább azt mondom, hogy vegyétek meg. Jól fogtok szórakozni, és tuti nektek is hiányozni fog a páros, ahogy nekem is.

Hálásan köszönöm Budai Ginának, hogy megismerhettem ezt a csodálatos igaz szerelmi történetet. Filmre vele! De rögvest!

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

Álomgyár

A tökéletes olvasmány az Achilleusz dala, a Kirké, a Mulan vagy épp a Mákháború rajongóinak - Megjelenés: április 18.

Shelley Parker-Chan:

A nappá vált lány

„Csungli faluja úgy terült el a nap alatt, akár egy megvert kutya, mely feladta, hogy árnyékot találjon. A környéken mindenfelé csak kopár, sárga talaj húzódott, ami a teknőspáncél mintájára repedezett volt, a levegőt pedig megtöltötte a forró por száraz csontszaga. Negyedik éve tartott az aszály. Tudván a szenvedésük okát, a falusiak átkozták a távoli, északi fővárosában élő, barbár császárukat.”

A tökéletes olvasmány az Achilleusz dala, a Kirké, a Mulan vagy épp a Mákháború rajongóinak

Megjelenés: április 18.

Fordító: Sárpátki Ádám
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 448 oldal

Leírás

A mongol uralom alatti Kínában nagy technológiai fejlődés ment végbe, ahogy a művészet is virágzott. Az egymást váltó császárok mégis destabilizálták az országot, rendkívül rosszul kormányoztak, az infláció pedig pusztító mértékűvé erősödött. A könyv az 1340-es években kezdődik, amikor Kína középső részét természeti katasztrófák sújtották. A kormányzat képtelennek bizonyult, hogy kezelje a helyzetet, ez pedig helyi szinten az irányítás teljes összeomlásához vezetett. Ezt a hatalmi űrt gyorsan betöltötték a hadurak, a szektavezérek, az útonállók és a parasztlázadások. Így kezdődött a vég a Jüan mongol uralkodói számára. A vereségük és 1368-as Kínából való kiűzetésük után beköszöntött a Ming-dinasztia kora: a 275 éven át tartó, helyi kínai uralom ideje, mielőtt Kína ismét elesett volna az északi megszállók előtt.

A nappá vált lány követi a történelmi eseményeket, és számos olyan embert bemutat, akik ebben az időben éltek. Ennek ellenére a történet szinte mindenben eltér a valóságtól – valahogy úgy, mint a rendkívüli függőséget okozó, kínai kosztümös drámák, amelyek inspirálták.

Shelley Parker-Chan duológiájának első kötete komoly szakmai és közönségsikert aratott megjelenését követően angolszász nyelvterületen, a megjelenés jogait pedig közel két tucat országba adták el. Vonzerejét adja fordulatos és epikus cselekményszövése mellett a tény, hogy egy a legtöbbek által viszonylag kevésbé ismert történelmi korba kalauzolja az olvasót.

Aki kedvelte a Mulan, az Achilleusz dala, a Kirké, a Mákháború, vagy a Bronzváros történelmi regénnyel közös fantasy vonalát, az garantáltan megtalálja számításait Parker-Chan debütáló művében, melynek szaklektorálásába egyébként a mongol szakértő bestselleríró, Lőrincz L. László is besegített nekünk.

Fülszöveg

A Mulan ​és az Akhilleusz dala találkozik ebben a költői bemutatkozó regényben, ami háborúról és végzetről szól egy alternatív, lenyűgöző Kínában.

Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A lányé pedig a semmilét… 1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékből ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét sorsa azonban, amit a család okos és leleményes másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.

Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elől. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

A szerzőről

Az ázsiai-ausztrál származású Shelley Parker-Chan az írás előtt közel egy évtizedig diplomataként dolgozott Délkelet-Ázsia számos országában az alapvető emberi jogok, a nemek közti egyenlőség és az LMBTQ emberek jogegyenlőségének biztosításáért. A keresztnevét Mary Shelley romantikus költő után kapta a szüleitől, akik hatására rengeteget olvasott görög mitológiát, az Artúr-mondakört, valamint kínai meséket szenvedésről és tragikus szerelmekről. A nappá vált lány című első regényét saját elmondása szerint ezen olvasmányai ihlették. A könyv hatalmas nemzetközi sikert aratott, és a British Fantasy-díjátadón elnyerte a legjobb fantasynek és a legjobb elsőkönyves szerzőnek járó Robert Holdstock- és Sydney J. Bounds-díjakat, illetve a legjobb elsőkönyves szerzőnek járó Astounding-díjat. Ezeken kívül Parker-Chant jelölték a Hugóra is, ami ausztrál írónak korábban még nem sikerült.

Mások a kötetről

„Minden tekintetben pompás. Háború, vágy, bosszú, politika – Shelley Parker-Chan tökéletesen kimérte történelmi eposzának minden hozzávalóját. Megcsillan benne a szellemesség és a gyengédség fénylő sugara, de közben nem fél az emberi becsvágy sötét bugyraiba merülni sem.” - Samantha Shannon

„Shelley Parker-Chan hangulatos és szívszaggató első regénye háborúról, szerelemről és identitásról szóló, költői mestermű.” - S. A. Chakraborty

„Egy mámorító hatalomra kerülés története, ami palotából faluba, onnan pedig a csatatérre viszi az olvasóit, egy káprázatos, élettel teli világban. Parker-Chan páratlan prózája aprólékos gonddal nyúl a nemek, a hatalom és a sors monumentális témáihoz.” - C. S. Pacat

„Parker-Chan a mesemondó mesterek szakértelmével göngyölíti ki eposzba illő történetének festett tekercsét, felfedve egy káprázatos új világot, amit a sors, a háború, a szeretet és az árulás irányít.” - Zen Cho

„Csu egyedülálló hős – sürgető vágya, hogy bármi áron életben maradjon, egy olyan káprázatos regény mozgatórugója, ami ötvözi az árulást, szerelmet, veszteséget és dicsőséget. Rendkívüli debütálás.” - A.K. Larkwood

„A nappá vált lány van olyan lehengerlő és zseniális, mint a Kirké. A történelmi fantasyk ügyes és káprázatos példája.” - Tasha Suri

„Azonnal rabul ejt. Csu ravasz, bájos és kegyetlen, ahogy kijárja a saját sorsát ebben a gazdag díszletekkel teli világban, miközben dinasztiákkal harcol és megkérdőjelezi a nemek helyzetét.” - Malinda Lo

„Káprázatosan gyönyörű…. A történet olyan becsvágyó és fondorlatos, mint a szereplői, és elképesztő, hogy Parker-Chan milyen érzelmi mélységekre képes anélkül, hogy egyszer is érzelgőssé válna… Van itt háború, erőszak és árulás (de még mennyi!), valamint elfogadott és megtagadott végzetek.” - Rebecca Roanhorse

Idézetek a kötetből

„Csungli faluja úgy terült el a nap alatt, akár egy megvert kutya, mely feladta, hogy árnyékot találjon. A környéken mindenfelé csak kopár, sárga talaj húzódott, ami a teknőspáncél mintájára repedezett volt, a levegőt pedig megtöltötte a forró por száraz csontszaga. Negyedik éve tartott az aszály. Tudván a szenvedésük okát, a falusiak átkozták a távoli, északi fővárosában élő, barbár császárukat.”

„Csu végignézett a tömegen, amin a jövője múlt, és igencsak vegyes társaságot látott: erőteljes, fiatal parasztokat, innen-onnan összeszedett páncélban és a mozgalom vörös fejkendőjében. Egy olyan vidéken, ahol a nanzsen származásúak előtt minden ajtó bezárult, a felkelés kiválóbb embereket vonzott, mint egyébként. Csakhogy Csu emlékezett a Jüan gyönyörű, rideg arcú eunuch tábornokára és az egységes, fekete páncéljukat viselő, kolostorba beáradó katonáira, és megborzongott.”

„Csu ennél hátborzongatóbb dolgot még sosem látott. A szellemvilággal kapcsolatos megfigyelései megtanították rá, hogy az éhes szellemek céltalanul sodródtak, nem létesítettek kapcsolatot az élőkkel, és csak akkor indultak meg céltudatosan, ha ételt kínáltak nekik. Nem követtek embereket. Csu sosem látott ilyen sokat egy helyen. És még több jött, amíg az eunuchot teljesen körül nem vették.”

„Zsuj úrnő komor, felhős ábrázattal ült a bronztükör előtt. A ruhája elejét nyitva hagyta, láthatóvá téve melle lejtőjének zöld erezetét. Amikor észrevette, hogy Csu hátul belép, felpillantott; pillantásuk találkozott a fémben, homályosan, mintha fátyolon keresztül tették volna.”

„A vadászat napját meleg, fényes hajnal köszöntötte. Az eget zászlócskákként szelték át a fakósárga felhők. A magas fűben előrementek a kísérők, dobolva, hogy felriasszák a zsákmányt. A nemesek követték őket. A birodalom egyik legnagyobb látványosságát jelentette a több száz, lovon ülő férfi és nő, akik egy virágos mező színeivel borították be a síkságot.”

Agave Könyvek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bordás Róbert - ("Egyik kedvenc jelenetem a Leosztott lapok-ban, mikor Anna furfangos ötletével megmenti férjének szülőfaluját attól, hogy a szovjetek elhurcolják a lakosság egy részét „málenkaja rabóta” kényszermunkára. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bordás Róbert írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Leosztott lapok címmel jelent meg könyve e-könyvként március 23-án magánkiadásban, nyomtatásban pedig április végén lesz hozzáférhető. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Négyéves koromtól számítom a tudatos életemet, amikorra megtanultam írni és olvasni (na meg számolni is). Életem ezutáni első huszonnyolc évét a tudománynak szenteltem, geofizikusnak tanultam, dolgoztam is a szakmában. Családot alapítottam, két szép, ma már felnőtt lányunk van. A család miatt kiköltöztem Csehországba, most is ott élek.

A következő huszonnyolc évben igyekeztem sikeres üzleti karriert befutni. Két éve visszavonultam, és a családon kívül csak az írásnak szentelem magam – szeretném azt hinni, hogy még legalább egy jó huszonnyolc évig.

Leosztott lapok c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Talán tudod, hogy a Leosztott lapok-hoz édesanyám rám hagyott memoárja adta az ihletet. Ungváron és Kárpátalja több részén sokszor voltam gyerekkoromban, de sikerült még 2019-ben is meglátogatnom az ottani rokonokat, és ez a látogatás sokat segített az ottani helyszínek leírásában. Rengeteget kellett azonban utána olvasnom, kutatnom, hogy történelmi hitelességgel tudjam ábrázolni a világháborús idők Ungvárját és Észak-Magyarországot. Google a mindennapi haverom lett. Több nyelven olvasok, és ez rendkívül hasznos volt eredeti forrásmunkák tanulmányozásában, hogy minél pártatlanabb véleményt tudjak alkotni és közölni. Ez volt az egyik oka annak, hogy a könyvet eredetiben angolul írtam – a neutrális nyelvvel hangsúlyozni akartam a szemlélet pártatlanságát is. A könyv angol verziója (The Hand We Are Dealt címmel) mintegy másfél évet vett igénybe, és a szerkesztői munkálatok alatt már a magyar fordításon is elkezdtem dolgozni. Az utóbbi egy további jó félévig évig tartott.

Forrás: Bordás Róbert szerzői oldala

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Anyám fiatalkori sorsa mintegy mementóként szolgál a háborúk miatt hazájukat vesztő, menekülni kényszerülő, és az idegenben magukat keresők emlékének. A könyv nyolcvan százaléka valóságos eseményeken alapul, de hogy egy jó regény legyen belőle, azzal a húsz százalékkal meg kellett toldanom. Ezért ez nem egy életrajz, hanem egy regény, igaz történet alapján.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az első verseim még gyermekkoromban születtek, és mire felnőtt lettem, már százötven fölött is volt a számuk. Két kisregényt és jó néhány elbeszélést is írtam kamaszkoromban és az egyetemi évek alatt. Mindig voltak történetek, amiket el szerettem volna mondani, és mivel kicsit introvertált vagyok, inkább leírtam, mint valakinek elmondtam volna őket. Nyomtatásban azonban csupán pár írásom jelent meg egyetemi lapokban, nem számítva tudományos publikációimat.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egész életemben imádtam a történelmi regényeket. Aktívan kutatom családom történetét, és ez adta az ötletet, hogy egy kicsit a történelmi rejtélyek felé orientálódjak. A történelmi regénysorozatot, amelyen most dolgozom, ebbe a zsánerbe lehetne talán besorolni. Egyébként nem vagyok híve a skatulyázásnak, hiszen maga a Leosztott lapok lehetne nemcsak történelmi regény, hanem dráma, romantikus, háborús, vagy női regény illetve fiatal felnőtt (new adult) is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Elképzelhetetlen megkönnyebbülés, hogy a történet végre papíron (értsd: számítógépben) van. Hamar átvált azonban ez az érzés pánikba, hiszen akkor kezdődik az igazi rabszolgamunka: szerkesztés, ellenőrzés, szövegsimítás, átírás, ezt kivágni, azt hozzátenni… és ez nem megy fájdalom nélkül.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nincs szükségem rá. Tízegynéhány évvel ezelőtt álnéven írtam egy a tényirodalomban mozgó könyvet, ugyanis nem fért össze ez a tevékenység az akkori foglalkozásommal. Ma már szabad vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt hiszem, anyám története adta az igazi ihletet, és ha már annyira szeretem a történelmet, miért ne próbálkozhatnék ezzel a zsánerrel alkotói módon? Közben felfedeztem, hogy a családom története további ihletet adhat, hát ez a zsáner, úgy tűnik, valameddig nekem még kitart.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Mindenki szeretne maga után hagyni valami maradandót, valamit önmagából. Gyönyörű érzés. 

Forrás:Bordás Róbert szerzői oldala

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Tervező típus vagyok. Fejezetek szerinti cselekményváltozatot írok, de aztán elengedem a szereplőimet, és néha magam is meglepődöm, merre veszi útját a történet. Úgyhogy mind a kettő.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Egyik kedvenc jelenetem a Leosztott lapok-ban, mikor Anna furfangos ötletével megmenti férjének szülőfaluját attól, hogy a szovjetek elhurcolják a lakosság egy részét „málenkaja rabóta” kényszermunkára. Talán azért, mert ez valóban megtörtént, persze pontosan hogyan, abban volt módom írói fantáziámat szabadon ereszteni.

Talán a legnehezebb volt lírai módon leírni egy főszereplő legintimebb pillanatait, akit édesanyámról formáztam. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mint említettem, amatőr genealógiai kutatásom sok érdekes tényt, lehetőséget, fordulatos sorsokat kínál fel, ami inspirál regényes történetek alkotásához. A múlt maga egy végtelen lelettára az inspirációnak. A kérdés, hogyan és miért történt valami, vagy még hogyan történhetett volna engem felcsigáz, nemkülönben a szereplők belső indokainak elképzelése, feltárása. A történelmi környezet tanulmányozása pedig sok hitelességet kölcsönöz az ilyen történeteknek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Természetesen a család, akik véleményére sokat adok, és ők sokat segítenek egyes kételyek eloszlatásában vagy bizonyos cselekvénygondok megoldásában. Egy éve kezdtem el egy négy fős írócsoporttal dolgozni, akikkel hetente kölcsönösen kritizáljuk egymás újabb fejezeteit online. A harmadik kör egy szélesebb körű, szintén online íróközösség véleményezése. Az utóbbi két kör komolyan hozzájárulhat a történetnek, a cselekmény fordulatainak esetleges megváltoztatásához, egy tisztább, jobban élvezhető és akadálytalanul folyó regény megalkotásához. A negyedik kör egy professzionális szerkesztő, aki nemcsak a nyelvhelyességet ellenőrzi, hanem a cselekvény menetét, a stílust, a szóválasztást is segít a legjobbá tenni. Az ötödik kör az előolvasók, akiknek szíves segítségét a Leosztott lapok-hoz is igénybe vettem: heten az eredeti angol verziót, négyen a magyar verziót olvasták, de itt már inkább csak kisebb hibák felleléséről és kijavításáról van szó. Nem csoda, hogy a Leosztott lapok megírása két évig tartott.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék voltak rám, és mindenben segítettek. A könyv videotrailerjét családi együttműködésben készítettük: feleségem írta a forgatókönyvet, kisebbik lányom játszott benne, nagyobbik lányom pedig filmezte, vágta, rendezte és a hangját kölcsönözte. A könyv borítója is nagyobbik lányom, Dominika munkája, ahogy a honlapom is. 

Forrás: Bordás Róbert szerzői oldala

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Készülőben lévő háromrészes történelmi regénysorozatom (munkacíme: Will Blood Tell? – Vízzé válik a vér?) első kötetét még idén tervezem megjelentetni angolul, és talán a jövő évi könyvhétre sikerül a magyar verziót is kiadni. Ez a sorozat az 1880-as években kezdődik, és egy magyar család több ágának Amerikába való kivándorlását, sorsukat, boldogulásukat követi, összekötve a jelen generációkat az óceán két oldalán egy genealógiai kutatás alapján. Remélem, hogy a magyar olvasóknak is tetszeni fog.

Ekönyvet itt tudjátok beszerezni:

DiBook

E-könyvek