Tudtad-e? Gazdag Tamás Dávid

 Tudtad-e? rovatomban Gazdag Tamás Dávid író hét érdekességet osztott meg, mely a nemrég jelent meg Amíg aludt a ház címmel, könyvéről és sok más hét érdekes dolgokat hozott  nekünk.

Jó olvasást!

Gazdag Tamás Dávid hivatalos írói oldala

Mit ad nekem az olvasás? Miért fontos az irodalom szabadsága? Miért lettem Nagykövet?

Ebben a témában szeretnék kicsit bővebben írni, elmondani mit ad nekem az olvasás. Legfőképpen miért fontos az irodalom szabadsága...

Mint tudjátok, két fülemre hallókészüléket hordok pár éve, de gyerekként csak egyet, a jobb fülben. Gyerekkoromban nem az elfogadáson volt a hangsúly, mint manapság. Csúfoltak, bántottak és kirekesztettek. A készülékemet rádiónak mondták, holott nem az volt. 

Barátok és segítség híján a könyvekbe menekültem. Az olvasás volt a menedékem. Könyvek voltak a barátaim, vidám, és szomorú napokon. Az olvasás mindig is fontos volt számomra.  Kikapcsolt, szórakoztatott, hol nevettem, sírtam és lettem szomorú. Az olvasás volt nekem a hajnalig tartó buli, barátkozós napjaim. Az olvasás volt nekem a film és a sorozat. 

Lehettem hercegnő, királynő, kém, akcióhős, egy bakfis szerelmes asszony esetleg, ezer és ezer karakter bőrében bújhattam. E karakterben éreztem, hogy tökéletes vagyok, egészséges és szép. Nem vagyok sérült, fogyatékkal élő, hogy bármit megtehetek. Amikor leveszel egy könyvet a polcról, vagy könyvtárból kihozol, ki tudja, hol kötsz ki. Milyen karakterekbe bújsz. Ez itt a lényeg. Ez a fontos. Élhetsz sok száz, ezernyi életet. 

Nemcsak szórakoztat az olvasás, hanem tanít is. De azt nagyon. Ilyenkor elgondolkodom, hogy egyes szerzők/írók honnan merítik ezeket a csodás gondolatokat, hogy az olvasó, vagyis én megálljak egy percre és elgondolkodjak. Tanít arra, hogyan fejezzük ki magunkat, hogyan tudjuk elfogadni magunkat és másokat. Tanít az életre, a gondolkodásra, elfogadásra. 

Ezért kell, hogy szabad maradjon az irodalom, az olvasás, a döntés joga és a választásé. Irodalom, művészet és az olvasás szabadnak kell, hogy legyen. Mi fog történni, ha már ez sem lesz szabad? Mi lesz majd? Égetés, szégyenérzet?  

Az olvasás által döntöttem, hogy könyvblogger leszek. A hallássérülésem által döntöttem, hogy könyvblogger leszek. Szeretném mindenkinek, a világnak megmutatni, hogy lehetek könyvblogger/tartalomgyártó, olvasó és hallássérült fogyatékkal élő, mindez egy személyben. Nem fogom megtagadni ami vagyok, miért is tenném? Jó célt szolgálok, többet is egyszerre.. Ez vagyok én. Sokáig tartott elfogadnom magam, de most már ott tartok, hogy ki merem tenni a készülékem a könyv mellé, az olvasást népszerűsítve egyben. Szerintem mindkettő elfér egymás mellett.

Bár az elmúlt években sok bántást kaptam. Ilyen pl: Az a blogger akarok lenni, aki tele van hibákkal... Miért kell tökéletesnek lenni? Hibázok? Igen, ki nem hibázik? Nem lehetek tökéletes, hisz nem is érzem magam annak. Úgy meg nincs értelme annak látszani.

Az olvasás mellett sokat fektettem abba, hogy hallássérültként jelenjek meg social media felületen. Elfogadtassam azt, ami vagyok. Nem volt könnyű.

Szerettem volna egy könyv mellett a készülékemet fotózni, de sajnos valakinek nem tetszett. Kaptam is üzenetet ezzel kapcsán, és úgy érzem, még mindig nem tartunk ott, hogy elfogadjuk a másikat, olyannak amilyen. 

Ha szemüveg lenne ott, nyilván nem kapnék levelet. Ugyebár. 

Az olvasás segített számomra, hogy elfogadjam magam, hogy nem vagyok rossz, csak más. Olvasás mindennapi életem része volt és lesz is a jövőben. A készülékem, másik könyvvel lesz feltéve. Ezek után is, hisz ez vagyok én. Mindent IS népszerűsítem. Népszerűsítem az olvasást, a hazai írókat, a fogyatékkal élő bloggert/tartalomgyártót azaz magamat.

Olvasás erőt, szabadságot, bátorságot és kikapcsolódást ad. Barátom, helyett barátom lett. Buli helyett buli lett az olvasás. Ne tiltsuk az olvasást, ne legyen, megszabva mit olvassuk. Adjuk meg az esélyt.

Egy nagyon szuper idézetet hoznék. 

Tomor Anitától a Nyolc éjszakából.

"A könyvek nem bántanak, nem hagynak ott, nem csalnak meg és nem okoznak csalódást. Megéri szeretni őket."

Ez nagyon igaz. Tényleg megéri szeretni őket. Megéri kitartani emellett. Ezért is lettem Nagykövet. Hogy támogassam, beszélhessek róla. Te is csatlakozz, mondd el!

 

Csatlakozz te is! 

Így neveld a regényed oldal

#szabadirodalmat összefogás szerzői és támogatói moly zóna

#szabadirodalmat összefogás írói moly polca

Jön J. D. Barker, és az új Paula Hawkins-regény – Íme az Agave Könyvek Fesztiválos újdonságai

Jön J. D. Barker, és az új Paula Hawkins-regény – Íme az Agave Könyvek Fesztiválos újdonságai

Ismét eljött az idő, jön a hazai könyvpiac legnagyobb rendezvénye, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol az Agave Könyvek és a Magnólia ezúttal is hihetetlenül izgalmas címekkel készül: jön Emily Wilde új kalandja élgrafikás kivitelben; nem csak J. D. Barker jön személyesen, de az új könyve is; jön egy Lovecraftot is idéző Bram Stoker-díjas horror; érkezik egy Dennis Lehane-t idéző thriller a szexuális zaklatásról; ezúttal nem a családban, hanem egy vonaton válik mindenki gyilkossá, végül, de nem utolsósorban pedig Paula Hawkins megmutatja a művészet és egy toxikus női barátság lélektanát. Ráadásul két szerzőnkkel személyesen is találkozhatsz majd, érdemes lesz tehát ellátogatni a standunkhoz ezúttal is!

J. D. Barker: Zárt ajtók mögött

J. D. Barkerrel szeptember 27-én, pénteken, 18 órától találkozhatsz a Marczibányi téri Művelődési Házban egy pódiumbeszélgetésen, és az azt követő dedikáláson

Képes lennél megölni valakit, hogy megmentsd, akit szeretsz?

Egy új app, az Édes vagy Pikáns őrült sebességgel hódítja meg a világot. Válságba jutott pároknak nyújt segítséget: eleinte romantikus jellegű, majd később tabunak számító kihívások elé állítja a feleket, melyek teljesítésével ismét visszatalálhatnak egymáshoz. Abby és Brendan Hollander számára azonban az alkalmazás letöltése életre-halálra menő, veszélyes játékot eredményez. Elérkezik ugyanis a pillanat, amikor az elvégzendő feladatok mindennél kockázatosabbá és baljósabbá válnak, végül pedig a csábítás és erőszak szövevényes hálójába vezetnek.

J.D. Barker legújabb regénye fülledt légkörű, sötét thriller, melyben az Elemi ösztön találkozik David Fincher Játsz/májával.

Paula Hawkins: Kéksötét

A Lány a vonaton szerzőjének új regénye művészetről és a toxikus női barátságokról

Amikor ​egy világhírű képzőművész egyik alkotásáról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz, három ember élete végzetesen összefonódik a titkok és hazugságok hálójában.

Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől. Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt.

A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni. Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.

Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere.

Benjamin Stevenson: Ezen a vonaton mindenki gyanús

Folytatódik A családomban mindenki gyilkos története Agatha Christie nyomdokain

Amikor ​meghívást kaptam az Ausztrál Krimiírók Társaságának fesztiváljára a helyi Orient Expressz, a Ghan fedélzetére, reménykedtem benne, hogy az utazás némi inspirációval szolgál majd a következő könyvemhez. Ezúttal regényt akartam írni ‒ elég volt az egymást gyilkoló hús-vér emberekből. Sejthetitek, hogy nem így sült el a dolog.

A fesztivál vendéglistája a krimiirodalom krémjéből állt. Ott voltam én, a debütáló szerző, aztán egy fickó, aki helyszínelős krimiket ír, egy legendás bestseller író, meg egy nő, aki jogi krimikben jártas, egy másik, aki pszichothrillerekben, valamint egy szépirodalmi nagyágyú. Ám amikor egyikünket meggyilkolják, a vonaton utazó írók ‒ velem az élen ‒ azonnal nyomozókká válnak. Együtt csak sikerül megoldanunk egy bűnügyet. Elvégre nemcsak a megoldásban vagyunk profik, hanem az elkövetésben is.

De hogyan lehet kideríteni, ki a gyilkos, ha az összes gyanúsított tudja, hogyan ússzon meg egy gyilkosságot?

Ernest Cunningham, A családomban mindenki gyilkos felejthetetlen elbeszélője visszatér, hogy a dermesztő hideg után ezúttal a sivatagi forróságban eredjen egy újabb gyilkos nyomába.

John Langan: Horgok

2016 Bram Stoker-díjas horrorja tiszteleg a lovecrafti hangulat előtt

New ​York állam északi részén található a Dutchman’s Creek, amely az Ashokan-víztározóból ered. A meredek partú, gyors sodrású folyó a remek horgászat mellett azonban ígér valami mást is, ami túl fantasztikus ahhoz, hogy igaz legyen.

Amikor Abe és Dan, két özvegyember, akik egymás társaságában és a horgászat iránti közös szenvedélyükben találtak vigaszt, hallják a pletykákat a vízről, és arról, hogy lehet benne valami, ami gyógyír mindkettőjük veszteségére, csak legyintenek rá, mint egy újabb horgászmesére.

A férfiak azonban hamarosan egy olyan mély és régi történetbe keverednek, mint maga a víztározó. Ez a történet sötét paktumokról, rég eltemetett titkokról és egy titokzatos alakról szól, akit úgy ismernek: a Horgász. Abe és Dan szembesülni fog mindazzal, amit elvesztettek, és azzal az árral, amit meg kell fizetniük, hogy visszaszerezzék.

John Langan különös hangulatú regénye a gótika és a horror, a mítosz és a valóság keveréke, mely 2016-os megjelenését követően méltán kapta meg a Bram Stoker-díjat.

Heather Fawcett: Emily Wilde atlasza a Másvidékről

Folytatódik Emily Wilde története, ezúttal is limitált, élgrafikás kiadásban

Emily ​Wilde nagyszerű tudós, aki nemrég írta meg a világ első átfogó tündérenciklopédiáját. Kalandjai során a rejtettek számos titkára fényt derített, mint ahogy tudóstársát és korábbi riválisát, Wendell Bamblebyt is leleplezte.

Mert Bambleby nemcsak őrjítően megnyerő férfi, hanem száműzött tündérkirály is egyben, aki mostohaanyja elől menekülve a birodalmába visszavezető ajtót keresi. S amíg nem jár sikerrel, Emily nem áll készen arra, hogy elfogadja a házassági ajánlatát – gyengéd érzései ellenére jól tudja, hogy egy tündért szeretni veszélyes dolog.

Mindeközben Emily új célt is kitűz maga elé: meg szeretné rajzolni a különböző tündérbirodalmak térképeit. A kutatásai előkészítése közben pedig Bambleby ismét bajba sodorja, amikor Cambridge-t megszállják a mostohaanyja által küldött orgyilkosok. Kettejükre új kalandok várnak az osztrák Alpok festői vidékén, ahol Emily szerint Bambleby birodalmának ajtaja is rejtőzhet, melynek megtalálása segíthetne a férfinak megmenekülni családja gyilkos cselszövései elől.

Heather Fawcett nagy sikerű trilógiájának második részében Emilyre ismét nagy veszély vár. Minden erdőben és hasadékban veszedelmes szerzetek leselkednek rá, miközben nemcsak a tündérajtók, de szívének rejtélyes működését is meg kell fejtenie, mielőtt kifut az időből.

Fiona McPhillips: A hallgatás sebei

Találkozz Stephen King egyik kedvenc, új szerzőjével személyesen szeptember 28-án, 18 órától a Három Hollóban

A ​nem nemet jelent.

Írország az 1980-as évek második felében. A lakosságot recesszió sújtja, az egyre növekvő munkanélküliség következtében sokan elhagyják a hazájukat. A tinédzserek egy része a sportban látja a kitörési lehetőséget, és többen is próbálnak bekerülni a jónevű Highfield gimnáziumba, melynek legendás úszótanára, Maurice McQueen egyenesen a legnagyobb világversenyekre neveli ki a tehetségeket. A nemzetközi sikerek mellett arról viszont már mindenki mélyen hallgat, hogy McQueen az edzések után nem egy lányt szexuális együttlétre kényszerít.

Amikor egyikük öngyilkosságot követ el, és a boncolás során kiderül, hogy terhes volt, az események végzetesen felgyorsulnak. Az áldozat legjobb barátnője, Louise Manson az igazság kiderítésének reményében győzi meg anyját, hogy iskolát váltson és a Highfieldbe kerüljön, ahol bár először nehezen illeszkedik be a többiek közé, de jó sporteredményei miatt idővel befogadják. És hamarosan felfigyel rá McQueen is. Ami pedig ezután történik, az nemcsak a lány és társai tanulással töltött éveit határozzák meg, hanem végigkísérik az egész életüket.

Fiona McPhillips bemutatkozó regényében semmi sem hangosabb a bosszúvágynál és az igazság követelésénél. A hallgatás sebei tragikus látlelet egy olyan jelenségről, mely mindmáig sok fiatalt érint, miközben a prózája a Dennis Lehane-i neonoir legjobb elemeiből táplálkozik.

Találkozz szerzőinkkel a Könyvfesztiválon!

Akárcsak tavaly, idén is két külföldi vendéggel készülünk kedveskedni az olvasóknak a Könyvfesztiválon. J. D. Barkert vélhetően keveseknek kell bemutatni, a modern krimi és thriller fenegyereke első alkalommal érkezik Magyarországra, ahol szeptember 27-én, pénteken, 18 órától pódiumbeszélgetésen vesz részt a Marczibányi téri Művelődési Házban, majd ezt követően dedikál, másnap, szombaton pedig a sajtó képviselőivel találkozik. A meghívást, a PesText Fesztivállal közösen szervezi az Agave Könyvek.

Szintén a PesText együttműködés keretében érkezik hozzánk a kortárs ír irodalom egyik legizgalmasabb új hangja, Fiona McPhillips, akivel szeptember 28-án, szombaton, 18 órától lehet találkozni a Három Hollóban egy pódiumbeszélgetésen, és az azt követő dedikáláson. Fiona természetesen előző nap, szeptember 27-én, a sajtó képviselőivel is találkozik majd.

Kedvenc idézeteim - Cora Reilly: Becsület ( A maffia végzete 1.)

 Kedvenc idézetem rovatomban,  Cora Reilly: Becsület című könyvből mazsolázgattam. A könyvet, az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg A maffia végzete sorozatának első részeként

Cora Reilly

Becsület

(A maffia végzete 1.)

Tartalom

Modern ​maffiarománc

Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…

Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.

Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.

A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.

Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.

Mit olvassak? 2.rész (Ismeretlen zsánerek felfedezése.) - (" Ismerkedés a zsánerekkel.")

Ezúttal most három olyan könyvet ajánlok, amit most kivételesen nemcsak hazai szerzőktől olvastam.

Két olyan könyvet olvastam a napokban, amit ismerkedek a maffia románccal, és kedvenc lett. Harmadik kötet pedig ingyen lehet letölteni a Skarlát Kiadónál. Ez pedig olyan könyv, ami ellenségekből szerelmesek lesznek. Ezt a fajta zsánert sem olvastam, mely ellenségekből szerelmesek lesznek. 

Cora Reilly

Becsület

( A maffia végzete 1. )

Tartalom

Modern ​maffiarománc

Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…

Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.

Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.

A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.

Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.

Cora Reilly

Kötelék

( A maffia végzete 2.)

Tartalom

Két özvegy, egy új szerelem
Dante Cavallaro felesége négy éve halt meg, de emléke még mindig szívében él. Azonban a chicagói maffia történetének legfiatalabb vezetőjeként nem tűnhet gyengének, ezért kötelességének érzi, hogy újraházasodjon.
Valentinát választják ki neki. Ő is elvesztette a házastársát, de az ő frigye mindig is csak látszat volt. Elhunyt hitvese titkainak súlya a mai napig nyomja a vállát, de meg kell védenie halott férje becsületét és saját magát is.
Dantéval való esküvője miatt a hazugságok várát összeomlás fenyegeti… Csakhogy a férfi tudomást sem vesz róla, ezért félelme és zavarodottsága hamarosan dühvé válik.
A nő belefáradt abba, hogy semmibe veszik. Elhatározza, hogy elnyeri a maffiavezér figyelmét és vágyát, még akkor is, ha szívét nem tudja megszerezni, hiszen az örökké néhai kedveséért dobog. Vagy mégsem?

Monos Anett

Szenvedélyes hadviselés

(Gyűlöllek szeretni 1.)

/E-könyv/

Tartalom

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.

Egy közös lakás.

Régen osztálytársak.

Most lakótársak.

Fojtó múlt.

Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.

#szabadirodalmat Mit jelent számomra ez a mozgalom? Mit jelent az olvasás? - ("A fólia, törvény, tiltás, az ár ezzel, együttes erejével megöli az irodalmat, a szabad választást, szabad olvasást, szabad döntést.")

 #szabadirodalmat kihívás 2024

E felhívásra kétség sem fért ahhoz, hogy csatlakozzak-e vagy sem. Hisz 7 éve töretlenül támogatom a hazai írókat. Legyen az romantikus erotikus regény, vagy BL regény. Megilleti a figyelmet az összes könyv,  a szabad írást, szabad olvasást, hisz ez alapjog. Semmilyen formában nem lehet gúzsba kötni. Az irodalom szabad! Irodalmat nem lehet tiltani, hisz akkor miért értelme van?

Olvasni édesanyámtól örököltem, mindig meséket olvasott fel nekem gyerekként. Aztán megtanultam olvasni, könyvtárba jártam, majd 18 éves korom után szabadon választhattam könyveket. Édesanyám soha nem szabályozta be, hogy mit olvashassak és mit ne. Soha nem vette ki a kezemből, hogy ezt nem olvashatom. Soha nem szólt meg érte, hogy ezt nem szabad. Sosem volt az, hogy egy erotikus könyvet vagy meleg regényt kivette volna a kezembe. Mindig meghagyta nekem a szabad választást. Én olvashassak.

Ha jól emlékszem Hayden Moore és Rácz-Stefán Tibor köteteivel kezdtem el, aztán jöttek sorban több ilyen szerző/író aki írt. Többek közt S. A. Locryn, Sam Willbery, Hajnal Kitti, Tira Neal és még sokan mások. Mindig tudtam miket olvasok, miket szeretek. Ezekről a könyvekről is tudott, hisz sosem titkoltam el.

Téged kérlek karácsonyra című könyvet kötelezővé tenném. Annyira szép, szomorú, és nagyon is valóságos történet. Egy fiú aki coming oult. Ez a könyv megtanított arra, hogy hogyan fogadjuk el egymást. Ezt minden fiatalnak, és szülőnek odaadnám.

Hayden Moore Csendkirály, egy fiúról szól, aki balesetben vesztette el a hallását és meleg. Még több ilyen regény kellene. Elfogadásra tanít mindkettő! Hogy mindenki egyenlő. Egy fiú, aki a fogyatékosságával is meg kell küzdenie a melegsége mellett is.

Szabadnak kell, hogy legyen az irodalomnak, zsánerektől függetlenül. Szabadon kell az olvasónak eldönteni, hogy mit olvasson. Ezért csatlakoztam. Fontosnak, kiemeltnek tartom, hogy ezeket a könyveket ne tiltó listán legyenek, ne zavarjon senkit sem. Ne legyen ciki, hogy ezt olvassuk. Ne nevessen ki senki, ha épp olyan könyvet olvas, ami másiknak nem tetszik.

Ma 2024-ben megtörtént, amit nem szabadna megtörténnie. Gúzsba kötik az irodalmat, gúzsba kötik a törvény, az árak, a fólia és minden, ami vele jár. A gyűlölet, az ostobaság és az, hogy egyszerűen képtelen megérteni, hogy nem eredendő bűn az olvasás. Az olvasástól nem lesz rossz az ember, nem lesz meleg egy ilyen regénytől. Ehelyett, megtanul olvasni, érteni a világot. Használhatja a fantáziáját, a tv helyett.

A fólia, törvény, tiltás, az ár ezzel, együttes erejével megöli az irodalmat, a szabad választást, szabad olvasást, szabad döntést. Tarts velünk, gyere és csatlakozz.

Támogasd a hazai írókat azzal, hogy a kiadójuktól vásárolsz, közvetlenük az írótól veszel könyvet. Ezzel sokat segítesz,hogy talpon maradhassanak.

Itt tudsz csatlakozni a felhívásra.

Így neveld a regényed oldal

#szabadirodalmat összefogás szerzői és támogatói

#szabadirodalmat írói összefogás könyves polca

Haley Campbell: Minden élők és holtak - A balzsamozóktól a hóhérokig - Mindazokról, akiknek mestersége a halál

Haley Campbell

Minden élők és  holtak

A balzsamozóktól a hóhérokig – Mindazokról, akiknek mestersége a halál

(All the Living and the Dead)

Megjelenik szeptember 23-án!

Lira

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2024

Fordította: Novák Gábor

Szerkesztette: Péczely Dóra

 

Fülszöveg

Ebben a mélyen megindító és figyelemre méltó könyvben Hayley Campbell újságíró a társadalom halálhoz való viszonyát, és azok életére gyakorolt hatását vizsgálja, akiknek munkája a halálhoz kapcsolódik. Ha rájuk ruházzuk át ezt a terhet, mert nekünk túl sok lenne – teszi fel a kérdést a szerző –, ők hogyan birkóznak meg vele? Vajon a halállal való közvetlen szembenézés csökkentené a félelmünket?

 

A szerző gyerekkori kíváncsiságából merítve találkozik balzsamozókkal és egy egykor a halálsoron dolgozó hóhérral, tömeges halálesetekkel foglalkozó nyomozóval és egy gyászkezelő bábával. Beszél sírásókkal, akik már saját sírjukat is megásták, és interjút készít egy férfival, akinek a munkája megtisztítani a bűnügyi helyszíneket.

Campbell éleslátó és őszinte interjúiban olyan dolgozóknak teszi fel a kérdést, akiknek mestersége a halál: vajon megváltoztatja az embert a halállal való napi kapcsolat? És vajon nem veszítünk-e el valami létfontosságút azáltal, hogy a halált rejtve hagyjuk?

 

Ajánlások

„Érdekfeszítő, őszinte és gyakran megrendítő könyv, amely azt a kérdést feszegeti, mire taníthat meg minket a halál üzletága. Az olvasók olyan intim kapcsolatba kerülnek Campbell meglátásaival, mint ő maga a halandósággal.”

– Lindsey Fitzharris, a The Facemaker írója

„Hayley Campbell a Halál Világának egyik legfontosabb szószólója. Az élők és a holtak iránti szenvedélye kiemeli őt a számos szerző közül, akik mostanában a halálról és a haldoklásról írnak. A Minden élők és holtak nagyon fontos mű mindenki számára, akit érdekel, mi történik egy emberrel a halála után. Komolyan hiszem, mindenkinek el kellene olvasnia, hogy meg tudja becsülni azt a tiszteletet, amit a halottakkal dolgozó láthatatlan munkások tanúsítanak nap mint nap.”

– Dr. John Troyer

„Hayley Campbell definiálta a halál filozófiáját azzal, hogy közel került hozzá, megragadta, és érdekes kérdéseket tett fel olyan embereknek, akik egész életükben a halál közelében voltak. Alapvető, érzékletes, őszinte elemzés arról, hogyan viszonyulunk a halálhoz, és a halál hogyan változtatja meg az élőket.”

– Audrey Niffenegger

„Campbell csodálatos író, képes megragadni azoknak az embereknek a rendkívüli hevületét és akasztófahumorát, akik egész életükben halottakkal dolgoztak.”

– Caitlin Doughty, a New York Times sikerlistás írója, a Smoke Gets in Your Eyes és a From Here to Eternity szerzője

„Megható, vicces, és váratlanul csalt könnyeket a szemembe.”

– Neil Gaiman

„A könyv legerősebb része az a fejezet, amelyik a londoni St. Thomas Kórház technikusairól szól, akik boncolásra készítik fel a holttesteket. Briliáns írás, az egyik legjobb esszé, amit az utóbbi időbe olvastam; provokatív, szeretetteljes és őszinte.”

– Helen Rumbelow, The Times

„Érdekfeszítő, őszinte és gyakran megrendítő könyv, amely azt a kérdést feszegeti, mire taníthat meg minket a halál üzletága életünk közepén. Az olvasók olyan intim kapcsolatba kerülnek Campbell mondanivalójával, mint ő maga a halandósággal.”

– Lindsey Fitzharris, a The Facemaker írója

„Campbell a halál iparágának filozófiájával és történetével kapcsolatos, okos meglátásokat sző bele riportkönyvébe… Egy pillanatig sem hátborzongató… Ugyanakkor megrendítő és személyiségformáló…”

– Financial Times

„Campbell csodálatos író, képes megragadni azoknak az embereknek a rendkívüli hevületét és akasztófahumorát, akik egész életükben halottakkal dolgoztak.”

– Caitlin Doughty, a New York Times sikerlistás írója, a Smoke Gets in Your Eyes és a From Here to Eternity szerzője

„Az újévet ennek a könyvnek szenteltem. Alapvető írásmű, amennyiben életet birtokló emberi lény vagy. Lenyűgöző, perzselően őszinte és meglepően tapintatos rálátást nyújt azokra az emberekre, akik halálunkban foglalkoznak velünk. Nagy szükségem volt rá, hogy elolvassam.”

– Tuppence Middleton

„Bátor utazás az árnyak völgyén keresztül. Örömmel üdvözlöm Hayley Campbellt a Halál közösségében.”

– Catharine Arnold, a Necropolis: London and Its Dead szerzője

„Campbell elmerülése a halálban mentes a traumától… meglepő és megindító, őszinte, együttérző.”

– London Review of Books

„Együttérző és magával ragadó könyv. Egyformán lenyűgöző és megrázó.”

– Charlie Gilmour, a Featherhood szerzője

 

Részlet a kötet bevezetőjéből

Az első valódi halott, akit ismertem, Harriet barátnőm volt, aki tizenkét éves korában fulladt bele egy elárasztott vízmosásba, amikor a kutyáját akarta kimenteni. A temetésből szinte semmire sem emlék­szem, sem a gyászbeszédre, sem a jelen lévő tanárokra, vagy hogy sírt-e valamelyikük. Nem emlékszem, hol ült Belle, az életben maradt fekete labrador, vagy hogy egyáltalán ott volt-e, netán otthon hagyták. Csak arra emlékszem, hogy ott ültem a padban, és a lezárt, fehér ko­porsóra meredtem, mert tudni akartam, mi van benne. Minden bűvész tudja, hogy egy lezárt doboz egy csapatnyi ember között a fenntartott feszültség biztos receptje – így én csak bámultam. A barátnőm ott volt, alig néhány lépésnyire tőlem, de elrejtették előlem. Frusztrált a dolog, és nem igazán tudtam értelmezni, hogy valaki ott van, aztán már nem, és nincs semmi, ami ezt határozottan igazolná. Látni akartam őt. Hiányoltam valamit amellett, hogy hiányzott egy barát. Úgy éreztem, valamit titkolnak előlem. Látni akartam, és ismerni a tényeket, de nem volt rá módom, valami blokkolta a gyászomat. Vajon úgy néz ki, mint a barátom, vagy megváltozott? Olyan szaga lehet, mint a szarkának?

Nem féltem a haláltól, egyszerűen megbabonázott. Tudni akartam, mi történt a macskákkal, amikor elástuk őket a földbe. Tudni akar­tam, miért bűzlenek a madarak, és miért esnek le a fáról. Tele voltam emberi, állati, dinoszaurusz-csontvázakat ábrázoló könyvekkel, és mindenáron megpróbáltam elképzelni a sajátomat. Otthon sután, de őszintén válaszoltak a kérdéseimre. Megdicsértek, amikor lerajzoltam, és a macskák szívszaggató sorsa megmutatta, hogy a halál elkerülhe­tetlen, és néha nagyon mocskos, máskor pedig nem az. Az iskolában azt mondták, fordítsam el a tekintetem – a madarakról, a rajzokról, a halott barátnőmről –, és minden órán, meg a templomban is más képe­ket mutogattak nekem, amelyek azt mondták, a halál csupán átmeneti dolog. Számomra több igazságot hordoztak a Hasfelmetsző áldozatairól készített fényképek: róluk senki sem mondta, hogy vissza fognak jönni, az iskola viszont azt állította, Jézus megtette, és újra meg fogja tenni. A kezembe adtak egy előre elkészített felfogást, hogy helyettesítsék vele azt, amit felépítettem magamnak, amit saját tapasztalatomból állítottam össze. A válaszok megkerülésével, az általam egyszerű té­nyeknek tekintett dolgokra adott reakciókkal arra tanítottak, hogy a halál tabu, olyasvalami, amitől félni kell.

Körülvesz minket a halál. Ott van a hírekben, a regényekben, a vi­deójátékokban és ott a szuperhősös képregényekben, ahol akár vissza is fordíthatják havi rendszerességgel, ha úgy tartja kedvük. Ott van az egész internetet átszövő, megtörtént bűnügyeket feldolgozó pod­castekben. Ott van a gyermekmondókákban, a meggyilkolt, gyönyörű nőkről szóló mozifilmekben. A felvételeket azonban megszerkesztik, az újságíró levágott fejét kitakarják, a régi dalok szavait kilúgozzák a modern ifjúság számára. Hallunk emberekről, akik halálra égtek a lakásukban, a tenger felett eltűnő repülőgépekről, gyalogosokat elgá­zoló kamionokról, de az egészet nagyon nehéz felfogni. A valóság és a képzelet összemosódik, háttérzajjá válik. A halál ott van mindenhol, de elfátyolozva vagy fikcióként. A holttestek eltűnnek, akárcsak a vi­deójátékokban.

De a testeknek kerülniük kell valahová. Ahogy ott ültem a templom­ban, barátnőm fehér koporsójára meredve, tisztában voltam vele, hogy valakik, más emberek kihúzták őt a vízből, megszárították, idehozták; törődtek vele ott, ahol mi nem tudtunk.

A világon átlagosan 6324 ember hal meg óránként – ez 151 776 naponta, körülbelül 55,4 millió évente. Vagyis hathavonta több ember tűnik el a bolygóról, mint amennyi Ausztrália lakossága. A nyugati világban megtörtént haláleseteknél általában van egy telefonhívás. Valaki egy hordággyal begyűjti a testet, és elviszi a halottasházba. Ha szükséges, egy másik személyt is felhívnak, hogy takarítsa ki a helyet, ahol a test csendesen oszlásnak indult, amíg a szomszédok panaszt nem tettek, miután a körvonala beégett a matracba, akár Pompeji cseppfolyó­sodott áldozataié. Ha nincs család, megfizetnek valakit, hogy tüntessen el a lakásból mindent, egy egykori magányos élet kellékeit: a cipőket, az előfizetett újságokat a lábtörlőn, a könyveket, amelyek már sosem lesznek elolvasva, a tulajdonosuk szavatossági idejét túlélő élelmisze­reket a hűtőszekrényből, mindent, amit árverésre lehet bocsátani vagy kidobni. A ravatalozóban egy balzsamozó megpróbálja elérni, hogy a test ne tűnjön annyira halottnak, inkább csak alvónak. Olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyekre mi ránézni sem bírnánk, vagy legalábbis ezt feltételezzük. Ami számunkra szörnyűség, az nekik a napi rutin része.

A legtöbbünknek nincs kapcsolatunk azokkal az átlagemberek­kel, akik ezeket a szükséges feladatokat elvégzik. Távol tartjuk őket magunktól, elrejtve, mint magát a halált. Halljuk a híreket a gyilkossá­gokról, de azokról soha, akik kitisztítják a szőnyeget és letörlik a falra fröccsent artériás vért. Elhajtunk a torlódás mellett, de nem hallunk azokról az emberekről, akik az autópálya melletti árokban kutatnak a roncsokból kirepült testrészek után. Amikor gyászolunk a Twitteren, nem gondolunk azokra, akik leszedték hőseinket az ajtókilincsről, ahová felakasztották magukat. Ők szürkék, elfeledettek, ismeretlenek maradnak.

A halál, illetve a halállal foglalkozó emberek váltak az időtölté­semmé a pókhálóként elnyúló évek során. Ők naponta találkoznak az igazsággal, amit én csak elképzelni tudok. A szörnyeteg mindig félelmetesebb, amikor csak a motozását hallani a szellőzőrendszerben, de ez minden, amit tudunk, nem kapunk valós információkat. Én tud­ni akartam, hogyan néz ki egy átlagos, emberi halál – nem a fotók, a filmek, a madarak és a macskák érdekeltek.

Ha te magad nem is vagy olyan ember, mint én, valószínűleg is­mersz valaki hasonlót. Aki elvisz sétálni a régi, borostyánnal átszőtt temetőkbe, és elmondja, hogy ez itt egy olyan nő sírja, aki túl közel állt a tűzhöz, és élve elégett könnyen meggyulladó ruhájában; aki orvo­si kiállításokra invitál, hogy olyan, rég halott emberek fehér, sápadt testrészeit nézegessétek, akiknek a szeme mereven bámul vissza rátok a tartályból. Bizonyára elgondolkodtál rajta, mi vonzza őket az ilyen helyekre. Ők – mint Alvy Singer, aki az Annie Hallban Ernest Becker A halál tagadása című könyvével ajándékozza meg barátnőjét – köz­ben azon gondolkodnak, hogyan lehetséges, hogy te nem vagy ilyen. Hiszem, hogy a halál iránti érdeklődés nem holmi morbid dolog, hanem semmi máshoz sem hasonlítható mentális gravitációs vonzás. Becker a halált egyszerre tekintette a világ végső fázisának és hajtóerejének.

Amikor az emberek válaszokat akarnak, a templomban, a terá­piás szobában, a hegyekben vagy a tengereken találják meg őket. Én azonban újságíró vagyok, és amikor a munkád a kérdések feltevése, elkezdesz hinni – vagy reménykedni – benne, hogy a válaszokat más emberek rejtik. Azt terveztem, hogy felkutatok olyan embereket, akik napi szinten kapcsolatban állnak a halállal, és megkérem őket, mutassák meg, milyen munkát végeznek, és hogyan – hogy ne csak egy iparág működéséről tájékozódjak, de arról is, hogy a halálhoz való viszonyu­lásunk milyen szerepet kap a folyamataikban, hogyan képez alapot mindahhoz, amivel foglalkoznak. A nyugati világban a halált övező gondolkodás azt az elméletet követi, hogy nekünk nem kell vagy nem szabad ott lennünk. De ha a teherkiszervezések oka az, hogy túl sok lenne számunkra, akkor ők hogyan birkóznak meg vele? Elvégre ők is emberek. Nincs olyan, hogy mi és ők. Csak mi vagyunk.

Tudni akartam, hogy ez az eljárás vajon önbecsapás-e, hogy ezál­tal megfosztjuk-e magunkat valami alapvető emberi tudástól. Azzal, hogy a tagadásnak ebben a gyárilag előállított formájában élünk, az ártatlanság és a tudatlanság határmezsgyéjén, olyan félelmet dédel­getünk, amit a valóság nem igazol? Ha tudjuk, pontosan mi történik, az gyógyszer lehet a haláltól való félelemre? A halál nem romanti­kus, nem költői, nem fertőtlenített látásmódjára vágytam. A meztelen, banális valóságot akartam erről a dologról, ami egyszer mindannyiun­kért eljön. Nem eufemizmusokat szerettem volna hallani, vagy hogy kedves emberek tea és sütemény felett beszéljenek nekem a gyászról. Le akartam hatolni a gyökerekig, és saját meglátást növeszteni belőlük. „Honnan tudod, hogy tényleg a haláltól félsz? – kérdezi Don DeLillo Fehér zaj című könyvében. – Hiszen a halál olyan homályos dolog! Senki sem tudja, mi is az valójában, sem azt, milyen érzés meghalni, és azt sem, hogyan néz ki a halál. Én elképzelhetőnek tartom, hogy neked valójában valami egészen közönséges, személyes problémád van, csak éppen az emberiség egyik nagy, általános kérdésében nyer kifejezést.” Le akartam csökkenteni a halál méretét, kézbe fogható, kezelhető, emberi nagyságúra.

De minél több emberrel beszéltem, annál több kérdésem támadt: mit gondolsz, mit fogsz találni ezen a helyen, ahol nem is kéne lenned? Miért zaklatnád fel magad ilyen módon?

Van egy hamis biztonságérzet abban a meggyőződésben, hogy újságíróként kiállhatsz oda, tudósíthatsz, betolakodhatsz minden szi­tuációba, és külső szemlélőként nem hat rád semmi. Sebezhetetlennek hittem magam, pedig nem voltam az. Abban igazam volt, hogy valami hiányzik, de naivan nem láttam át, milyen mélyre hatol a sérülés, hogy a halálhoz való viszonyulásunk mennyire kihat a mindennapi életünkre – mennyire korlátozza azt a képességünket, hogy ne csak megértsük, de mély fájdalommal át is éljük, amikor minden a darabjaira hullik. Végül megláttam, milyen az igazi halál, és a felismerés átalakító erejét szinte lehetetlen szavakkal kifejezni. De ott, a sötétben rátaláltam valami másra is. Akárcsak a búvárórákon és a gyermekszobák csillagokkal telefestett mennyezete esetében, le kell kapcsolnod a villanyt, hogy meglásd a ragyogást.

 

A szerzőről

Hayley Campbell író, tudósító, újságíró. Munkái megjelentek a BuzzFeeden, a WIRED-ben, a The Guardianben, a New Statesmanben, az Empire-ben és sok más helyen.  2014-ben a Harper Design publikálta a The Art of Neil Gaiman című könyvét – Gaiman és munkásságának illusztrált életrajzát. Campbell a BBC Unpopped podcastjának házigazdája. A londoni Highgate-ben él macskájával, Neddel, a temető közelében.

A szerző portréját Ellen Rogers készítette.

Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Multiverzum Kiadó