2021. augusztus 23., hétfő

Ruby Saw: Dempsey (Sorsok 1.) - (....ez volt számomra első olvasmányom az írónőtől, de nem is az utolsó szerintem. Tetszett ez a történet, sok bölcsességekkel íródva, amit őszintén megmondva imádok.")

Pár napja úgy döntöttem, hogy Ruby Saw novelláit elolvasom, hiszen eddig még nem olvastam tőle semmit. Igazából a legelső kötete van meg tőle, a Pillangó sorozat könyv. Sajnos nem olvastam még el. Így gondoltam a Sorsok novellás sorozattal indítom az írónő munkásságának a megismerését. Sorsok első részét Dempsey-vel kezdtem el. Róla írok egy kis rövid véleményt, hogy mit gondolok e rövid történetről.


 Ruby Saw
Dempsey
(Sorsok 1.)

Tartalom.:

Az Inferno-t megbuktató és a sad bear-i rezervátumban nyomozó Dempsey Lynch története.
"Amikor édesanyám meghalt, az olyan volt, mintha ezernyi darabra hasadt volna a szívem. Miatta lettem az, aki ma is vagyok, miatta harcolok a bűn ellen. És minden egyes lecsukott bántalmazó szeméttel úgy érzem, visszakapok egy darabot a szívemből.„

 

Véleményem

5/5

Ahogy fentebb írtam, ez volt számomra első olvasmányom az írónőtől, de nem is az utolsó szerintem. Tetszett ez a történet, sok bölcsességekkel íródva, amit őszintén megmondva imádok. Szeretem az ilyen történeteket, ahol ilyen bölcsességek vannak. Bár úgy érzem előbb a magát a regényt kellett, volna elolvasnom, hogy megértsem Dempsey-t. Amit majd valamikor beszerzem azt is.

Mindenesetre nekem ez a kis történet meggyőzött, hogy érdemes Ruby könyveit elolvasnom. Sok idézetet tudtam kimazsolázgatni, amiben egyet is tudtam érteni. Gördülékeny volt számomra, noha pár oldalas volt, másnapra fejeztem be. Szerettem volna kicsit elnyújtani. Ezekután kétség sem fér, kell az írónő további kötetei. Köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattam, így hamarosan folytatom tovább a sorozatot Alex-el.

 

Kedvenc idézet 


 
A többi idézeteket itt megtalálhatjátok :

Magyar Szerzők Könyvei Blog instagram oldalon

 

  A könyvet itt tudod beszerezni:

Ruby Saw írói oldala

Book Dreams webshop

2021. augusztus 21., szombat

Ellyne: Üdv, újra itthon! - (" Elképesztően jól ír, mi sem bizonyítja ez a történet. Könnyed, nyári kis olvasmány akár vonaton, buszon is kiolvashatod. Igencsak, rövid gyorsan ki lehet olvasni. Letehetetlen, beszippantott, gördülékeny kis olvasmány.")

Szeretném megköszönni Ellyne írónőnek, hogy júliusi csomagot megkaphattam. Ebből a csomagból Üdv, újra itthon! című történetét olvastam el, erről írtam egy kis rövid véleményt. A csomagban még kettő kis történet van, mely hamarosan írni fogok majd róla. A két történet pedig Az én csajom és Logikátlan logika címmel. Ha érdekelnek Ellyne könyvei, akkor a bejegyzés alatt találhatod a csoport linkjét. 

Ellyne:
Üdv, újra itthon!



Tartalom:

Max azóta bele van esve haverjának húgába, amióta először meglátta. Talán könnyű helyzete lesz, mivel Olivia hamarosan a lakótársa lesz...

Véleményem
5/5 

Ellyne-től rég olvastam már könyvet, de most a júniusi csomagként kaptam három könyvet. Üdv, újra itthon! könyvet olvastam el. Imádtam. De szeretnék egy dolgot megjegyezni, Ellyne iszonyat tehetséges. Elképesztően jól ír, mi sem bizonyítja ez a történet. Könnyed, nyári kis olvasmány akár vonaton, buszon is kiolvashatod. Igencsak, rövid gyorsan ki lehet olvasni. Letehetetlen, beszippantott, gördülékeny kis olvasmány. Nagyon kíváncsi voltam mi lesz kettejükkel Max-el és Liv-vel. Tetszett, ahogy csipkelődtek, piszkálták egymást. Beceneveik aranyosak voltak. Ami még jobban az tetszik benne, hogy nincs túltolva egyes jelenetek, nincs túl magyarázva, leírva. Pont annyi, amennyi kell egy történethez, és ettől válik könnyedebbé az olvasás. Mivel igencsak rövidke történet, így rövidebb véleményt írok. Egyébként Max haverjai őrültek. Viccesek, aranyosak… Viszont érdekelne Ryan, Adam és Ethan története, illetve Isaac-re is. Bár Isaac meleg, de hátha egyszer kerekít egy klassz történetet neki. Ahhoz képest, hogy 40-44 oldalas lett, milyen lett volna, ha 200-300 oldalasat ír. Mert ezzel a picike történettel megfogott. Így folytatom is tovább az olvasást, hamarosan hozom a következőt. Szívből merem ajánlani Ellyne könyveit. Te is nagy rajongó leszel majd, ha elolvasod. 


Az ekönyvet itt tudod beszerezni:

Ellyne's books(Hun) csoport

Ellyne írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Kemendy Júlia Csenge - ("Gyerekeknek írni hatalmas felelősség, hiszen a gyerekkori élmények nagyon meghatározók a későbbi életünkben is. Egy könyv nagyon sok mindent eldönthet, nagyon sok mindent megváltoztathat egy életben.")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene foglalkozunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!, címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, mutatnom nektek, bizony  a meseírók csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Kemendy Júlia Csengét kérdezgettem, akinek Az Anyacsalogató Hadművelet című mesekönyve jelent meg a Napkút Kiadónál. Fogadjátok sok szeretettel! 

 


1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Teljes nevem Nagy-Kemendy Júlia Csenge, de mivel a leánykori nevem is éppen elég hosszú, így azt használom az irodalmi publikációimban. 27 éves vagyok, Pápán élek a férjemmel és két kutyánkkal. Munka mellett végeztem el a tanítóképzőt, 2019-ben vettem át a diplomámat, de végül nem kezdtem el tanítani.

Nagyon szeretem és nagyra becsülöm a gyerekeket, mindenképp közel szerettem volna maradni hozzájuk valamilyen szinten, azt hiszem, ezért fordultam a gyermek- és ifjúsági irodalom felé. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a gyermekirodalommal kapcsolatos nézeteimet, azt mondanám: a gyerekeket nem szabad hülyének nézni. Fontosnak tartom az őszinteséget, koruknak megfelelő szinten természetesen, éppen ezért az írásaimban nem mindig minden rózsaszín – ám a happy endről nem mondok le. Amikor gyerekeknek írok, igyekszem visszaemlékezni a saját gyerekkoromra, és arra, hogy milyen volt kicsinek lenni, milyen volt, amikor a felnőttek nem vettek komolyan, amikor azt vártam, hogy végre „nagy” legyek – úgy gondolom, ezeket a dolgokat sokan elfelejtik, pedig nem lenne szabad.
Az írás mellett vezetek egy könyves blogot – bár elég ritkák a bejegyzések, mert sajnos kevés rá az időm –, kritikákat írok az ambroozia.hu-ra, illetve 2020-ban kezdtem el szerkesztőként is dolgozni.

Csak néhány írásom jelent meg eddig, az első egy fantasy-rögtönzés volt, ami a moly.hu tagjainak harmadik antológiájában, a Csillaglesben jelent meg, Borókakömény címmel.

A második egy mese, ami A sötétség, aki félt a gyerekektől címet viseli. Ezt a mesét a Könyvmolyképző Kiadó pályázatára írtam 2019-ben, és nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy bekerül a Kalandra fel! című olvasókönyvbe, ami végül 2019 decemberében jelent meg.

Idén márciusban a SZIFonline közölte a Samu bácsi csillaga című mesémet, ami nagyon közel áll a szívemhez, már csak azért is, mert a regényemhez hasonlóan ez is közös projektünk volt a sógornőmmel.

Április végén jelent meg az első meseregényem, Az Anyacsalogató Hadművelet a Napkút Kiadó gondozásában.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Egy kicsit olyan érzés, mint építeni valamit, ami majd csak 10-20 év múlva válik láthatóvá – ebben hasonlít a tanításra. Gyerekeknek írni hatalmas felelősség, hiszen a gyerekkori élmények nagyon meghatározók a későbbi életünkben is. Egy könyv nagyon sok mindent eldönthet, nagyon sok mindent megváltoztathat egy életben.

Nagyon szeretek meséket, meseregényeket, ifjúsági regényeket olvasni. Szerintem nem kell gyereknek lenni ahhoz, hogy szórakoztassák az embert, számomra mindig egy időutazás, egy kellemes kikapcsolódás ezeket olvasni. Mivel még nincs gyermekem, így magamnak szoktam gyerekkönyveket venni, kölcsönözni a könyvtárból. A polcomon viszont csak azok maradhatnak, amiket majd később örömmel olvasnék fel a gyerekeimnek, vagy adnám a kezükbe.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Óvodás koromban Chászárné Simon Alice feldolgozásában A kis kunyhó, illetve Vázsonyi Endrétől a Rémusz bácsi meséi, de sokszor volt esti mese Bálint Ágnes Labdarózsája is. Kicsit későbbi, kisiskolás kori (és a mai napig) kedvencem F. H. Burnettől A titkos kert.

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Soha nem volt különösebben jó a kézügyességem, úgyhogy meg sem fordult a fejemben, hogy saját illusztrációkkal próbálkozzak. Eddig egy rövidebb (pár oldalas) mesém jelent meg nyomtatásban, a Könyvmolyképző Kiadó olvasókönyvében, ezt Szimonidesz Hajnalka illusztrálta. Érdekes élmény volt, mert csak akkor találkoztam az illusztrációkkal, mikor először a kezemben fogtam a könyvet – nagyon izgalmas volt találgatni, hogy vajon az illusztrátor mit fog megragadni a szövegből.

Az Anyacsalogató Hadműveletet a sógornőm, Nagy Bettina illusztrálta. Amikor 2019 nyarán megírtam a regényt, kettőnk szórakoztatására kezdte elkészíteni hozzá a képeket, és csak ábrándoztunk arról, hogy valaha valódi könyv lesz belőle. Éppen ezért nagyon örültem, hogy a kiadó „csomagban” vállalt miket. A képek különlegessége, hogy kollázstechnikával készültek, Betti különböző textúrákból vágta őket össze, az első próbálkozásokkor még kézzel, később számítógéppel.

Együtt dolgozni könnyű volt, hiszen régóta ismerjük egymást. Leginkább az ő elképzeléseire hagyatkoztam, és úgy gondolom, ez elég jó döntés volt, tökéletesen eltalálta a hangulatot és a karaktereket is.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Szerintem erre nincs  általános recept, nagyon sok mindentől függ. Nyilván egy rövid mesét hamarabb megír az ember, mint egy meseregényt. Az Anyacsalogató Hadműveletet körülbelül két hét alatt írtam meg, de ezután még hosszú hónapokig dolgoztam rajta, sok emberrel elolvastattam, rengeteg hasznos tanácsot és segítséget kaptam a kézirat fejlesztéséhez.

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Csak annyira, mint mindenki másnak. :) Egy meseíró is ugyanolyan író, mint a többiek, én nem gondolom, hogy a célközönség kora, vagy akár a zsáner határozná meg azt, hogy mennyire nehéz egy író helyzete. Leginkább a tehetségen és a rátermettségen múlik – egy kicsit pofátlannak kell lenni, különben nehéz érvényesülni az irodalom bármely területén. Talán annyiban nehezített terep a meseíróké, hogy a gyerekkönyvekhez általában illusztráció is tartozik, ami extra költséget jelent, hiszen az illusztrátornak is jár honorárium, és a nyomda is drágább, ha a képek színesek. Emiatt ismeretlen, elsőkönyves íróként nehezebb kiadót találni, hiszen nagyobb anyagi kockázatot jelentünk. Illetve kisebb a célközönségünk, mint például egy YA szerzőnek, hiszen „nyílt titok”, hogy ezeket a könyveket a kamaszoktól az egészen idősekig sokan olvassák, míg a mesék célközönsége nyilván ennél kötöttebb.

7.

Miért éppen a Napkút kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Több kiadót is felkerestem, volt, ahonnan választ sem kaptam, máshol pozitív választ kaptam ugyan, de nem fértem bele az éves tervbe, ráadásul jött a covid is. Végül egy szerencsés találkozásnak köszönhetően keveredtem a Napkút Kiadóhoz, ugyanis egy alkotótáborban megismerkedtem a szerkesztőjükkel, de körülbelül az utolsó napig le sem esett, hogy ő hol dolgozik. (Egyébként pont a tábor után akartam hozzájuk beküldeni a kéziratot. Véletlen?) Szóval a tábor után beküldtem a kéziratot, ami pozitív elbírálásban részesült.

Nagyon szeretek a kiadóval dolgozni, mert mindenki barátságos és segítőkész, jókat beszélgetünk, és az ezredik kérdésem/kérésem után sem küldenek el melegebb éghajlatra. Különösen szuper, hogy fontos nekik, mik az én elképzeléseim a saját könyvemről, így Az Anyacsalogató Hadművelet végül pontosan olyan lett, amilyenre megálmodtuk Bettivel.

A Napkút Kiadó mesekönyv részlege még egészen gyerekcipőben jár, de szerintem nagyon pozitívan viszonyulnak hozzá, ennek köszönhetően szép lassan bővül is a kínálat.

8.

A gyerekeknek hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Mivel csak három hónapja jelent meg Az Anyacsalogató Hadművelet, viszonylag kevés visszajelzést kaptam róla eddig, de ezek nagy része szerencsére pozitív. Volt egy tesztolvasóm, aki azt mondta, nem olvasná fel a gyerekének, mert az a vége, ami. Én ennek ellenére nem változtattam a befejezésen, mert úgy gondolom, sokféle happy end létezik. Illetve nem hiszek abban, hogy jót tesz a gyerekeknek, ha elrejtjük előlük a világ, az élet valódi természetét. A könyv befejezéséről most nem írnék bővebben, nem akarom lelőni a poént, de nem annyira tragikus szerintem, hogy ne lehetne felolvasni egy érzelmileg megfelelő érettségi szinten álló gyereknek. Mindezt azért osztom meg itt, mert nem csak pozitív vélemény létezik, erre is fel kell készülni.

Mielőtt kiadót kerestem volna a könyvnek, megmutattam néhány negyedikesnek, akik nagyon pozitív véleményeket írtak róla, illetve olvasta és feldolgozta egy harmadikos drámacsoport is, akiktől szintén szép szavakat, és nagyon hasznos kérdéseket is kaptam. Mikor a tanítójuk felhívott, hogy elmondja a véleményét, az egy nagyon meghatározó és megható pillanat volt az életemben.

Felkerestem több bloggert, valamint utazókönyvet is indítottam belőle, és eddig csupa szépet-jót kaptam, amiért nagyon hálás vagyok.

De eddig a kedvenc visszajelzésemet Lillától kaptam, aki nyolcéves, könyves facebook oldalt vezet Lilla Könyvkuckója néven, és céljául tűzte ki az olvasás népszerűsítését a gyerekek körében – szerintem ez hatalmas dolog, úgyhogy fel is kerestem, hogy megkérdezzem, lenne-e kedve elolvasni a könyvemet. Nagyon ügyesen meg is küzdött a pdf formátummal (persze megkapta a „rendes” könyvet is, miután kijött a nyomdából), és szuper véleményt írt, alig bírok betelni vele.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Két rövid mesém várható a jövőben, az egyik a Kalandra fel! második részében lesz olvasható, ami 2020 karácsonyára volt ugyan tervezve, de a covid miatt sajnos el kellett tolni. Ez a mese a Miért tekeredik a kakaós csiga? címet kapta, a megjelenés időpontjáról egyelőre nincs információm.

A másik mesét felkérésre írtam egy antológiába, ami a nők szülés után munkába való visszaállásával, a láthatatlan munkával és a generációk közti különbségekkel foglalkozik, ez remélhetőleg a közeljövőben megjelenik. Ez a mese A polip címet viseli, és azt mutatja be, sokszor mennyire nehéz egy anyának a munka és a gyereknevelés mellett még a háztartás vezetésében is helytállni.

Az Anyacsalogató Hadművelet egy háromrészesre tervezett sorozat első kötete, így a folytatásokra – ha lesz rá érdeklődés – mindenképp lehet számítani. A második rész már elkészült, a harmadikból is van néhány fejezet. Egyébként most új vizekre eveztem, és egy young adult történettel próbálkozom, amit két kiadónak küldtem be, jelenleg várakozó állásponton vagyok. Úgyhogy nagyon szurkolok, hogy az egyik kiadó meglássa benne a fantáziát, illetve a folytatásán dolgozom…de leginkább csak szurkolok.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

A felnőtteknek azt, hogy próbáljanak meg emlékezni arra, milyen volt gyereknek lenni, és higgyék el, hogy a gyerekek többre képesek, mint azt a felnőttek gondolnák. A gyerekeknek pedig azt, hogy soha ne felejtsék el a varázslatot. 

 

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Napkút Kiadó

Kemendy Júlia Csenge szerzői oldala

 

2021. augusztus 20., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Vidó Kinga - ("Általában fejben az első és az utolsó jelenetek vannak meg először, a történet kerete. Onnantól, hogy a karaktereket nagyon alaposan mind belső és külső tulajdonságukban, mind személyiségi fejlődésükben kidolgoztam, szinte magától íródtak a könyvek.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Vidó Kinga írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Akarom-e tudni? és a Where’s the Love? sorozathoz tartozó És… felvétel!, illetve És… ennyi! című könyvei jelentek meg eddig. A két utóbbit nyomtatott változatban a vidokinga.hu oldalon lehet megvásárolni, ebook formában a könyvek minden nagyobb online könyváruházban elérhetők.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Gyermekkorom óta nagyon sokat olvasok, szinte falom a könyveket. Ez a jó szokásom később is megmaradt. Leginkább romantikus és a történelmi témájú, romantikát sem nélkülöző könyveket szeretem, illetve a krimiket. 2019-ben jelent meg az első regényem és azóta minden évben egy új romantikus könyvem vált elérhetővé az olvasók számára.

Az Akarom-e tudni? című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Amikor az írás mellett döntöttem, akkor két történet kavargott bennem. Az Akarom-e tudni? volt talán a könnyebben megírható, de az írás mellett ekkor is folyamatosan kutattam. Igyekeztem mindent a valósághoz leginkább közelítő módon visszaadni. A helyszíneken túl ez ebben a könyvben szereplő történések, események leírására is igaz. Ha kellett, számtalan videót néztem meg és tanulmányokat, élménybeszámolókat olvastam el ahhoz, hogy pontos képem legyen arról, hogy milyen behatások érhetik a karaktereket egy-egy jelenetben, a hiányzó részek tekintetében pedig a fantáziámra hagyatkoztam. Az igazán nagy kutatómunka az Where’s the Love? sorozathoz kapcsolódott. Megismerni a forgatások világát oly mélységben, hogy az olvasó számára szinte oldalanként izgalmas újdonságot tudjon nyújtani a könyv és ez szórakoztató formában történjen, na ez kihívás volt. Egy könyv megírása nálam nagyjából egy évig tartott. A könyvírás nálam hobbi, munka mellett, kizárólag hétvégén van lehetőségem elmerülni és alkotni ebben a világban.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

A karakterek és a történetek teljes mértékben az én fantáziám szüleményei, azonban a helyszínek jellemzően létezők. Létezik például Watsonville, léteznek az Akarom-e tudni? című regényben említésre kerülő városi parkok, éttermek, vagy éppen a Salinas Rodeó rendezvénye.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

2018-ban kezdődött minden. Általános elégedetlenségből származott az első próbálkozásom. Egymás után három-négy csapnivalóan rossz romantikus kategóriában jegyzett regényt olvastam. Nem lehet romantikusnak beállítani egy olyan történetet, ahol a női főszereplő végig teljesen alárendelt, kiszolgáltatott szerepben van és tulajdonképpen semmilyen ráhatással nincs az őt érintő eseményekre, történésekre. A regényeimben talán emiatt is ragaszkodtam az egyenrangú szerepekhez, a független, erős női és férfi karakterekhez, akik döntési helyzetben vannak a saját életükkel kapcsolatosan.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Továbbra is a romantikus kategóriában szeretnék írni, nem tervezem még a változtatást. Jól érzem magamat ebben a stílusban.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

Az első regény befejezése fantasztikus érzés volt. Mivel a saját nevemen jelentettem meg a könyveimet, így az alkotási folyamat lezáráshoz kapcsolódó különleges érzéshez még egy nagyfokú izgalom is társult, hiszen először léptem a közönség elé íróként. Az első könyv megjelenését követően türelmetlenül vártam az olvasói kritikákat és nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy ilyen pozitív volt mindhárom könyvem fogadtatása.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Saját nevem alatt jelentettem meg könyveimet. Fel sem merült bennem más megoldás. Én írtam a könyveket és a regényeimet nemcsak, hogy vállalom, de nagyon büszke vagyok mindegyikre.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Szeretem a romantikus regényeket, romantikus filmeket. Könyvvásárláskor magam is e kategóriából választottam leginkább. Így talán nem meglepő, hogy ebben a kategóriában próbálkoztam íróként is elsőként.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hatalmas boldogság töltött el, amikor az első regényemet befejeztem. Kézbe venni a saját regényemet nagyszerű érzés. A regény megjelenésével összefüggő feszült várakozás mellé nagyfokú kiüresedés is társult. A történet megírása során a karakterek egy kicsit önálló életre keltek, és amikor befejeztem a könyvet, akkor hiányzott a velük való napi foglalkozás. De jött a következő megírásra váró történet…

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Általában, amikor leülök megírni egy jelenetet, akkor már szinte teljesen összeállt bennem és úgy látom magam előtt, mintha filmet néznék, csak éppen le kell írni. Vannak hétvégék, amikor sokat tudok írni, vannak hétvégék, amikor egyáltalán nem haladok, olyankor elvégzem a kutatómunkát. Nagyon változatos folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden regényemben vannak kedvenc jeleneteim. Az Akarom-e tudni? című regényben az egyik kedvencem a bálnalesre induló hajón a főszereplők közötti szócsata, az És… felvétel! történetéből egyértelműen a moszkvai erkélyjelenet, az És…ennyi! könyvből pedig Aiden születésnapi meglepetése. Néhány szituáció szinte az első betű leütésétől a szemem előtt lebeg, csak papírra kell vetni. Általában fejben az első és az utolsó jelenetek vannak meg először, a történet kerete. Onnantól, hogy a karaktereket nagyon alaposan mind belső és külső tulajdonságukban, mind személyiségi fejlődésükben kidolgoztam, szinte magától íródtak a könyvek. Voltak jelenetek, amelyeknek többször estem neki és volt olyan, amelyet töröltem és másik jelenettel váltottam fel.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az Akarom-e tudni? című könyvnek konkrét célja volt. Meg szerettem volna mutatni, hogy én mit értek a romantika, a szerelem, a hűség fogalmak alatt. Mitől tartok értékesnek egy kapcsolatot? Az első regényem a saját értékrendem mentén íródott.

Az És… felvétel!, illetve az És… ennyi! regényeimet már teljesen más inspirálta. Szeretem a romantikus sorozatokat és vannak közöttük olyanok is, ahol várakozva a következő évadra a kapcsolódó interjúkat, a közönségtalálkozókon, fotózásokon, filmforgatáson vagy premieren készült profi és amatőr felvételt is megnéztem, így egyre teljesebb képet kaptam a színészek és a stáb színfalak mögötti életéről és az adott sorozathoz kapcsolódó marketing fogásokról.  

Inspirációként használom a zenét is. Írás közben mindig saját lejátszási listámat hallgatom. A zene segít csak az írásra koncentrálni, elszakít a jelentől és megkönnyíti az átlépést a fantázia birodalmába.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

A kéziratomat a családtagok és néhány nagyon közeli barátom olvassa el kiadás előtt. Örülök, hogy kendőzetlenül osztják meg velem a véleményüket. Nagyon sok segítséget kapok tőlük. A hagyományos szerkesztői funkciót a nagyobbik lányom, Menta tölti be mellettem, de a lektorálásban is nagy részt vállal. Az ő véleményét a regényírás alatt sűrűn kérem ki, de Apukám is mindig nagyon jó ötleteket adott.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A könyvírás természetesen megváltoztatta a családon belüli munkamegosztást, ilyenformán mindenképpen csapatmunka. A férjem, a gyermekeim, a szüleim, a testvérem mindenben támogattak és nagyon büszkék a regényeimre. A nagyobbik lányom sok kifejezetten hasznos tanácsot adott, amellyel a fiatalabb generáció számára is élvezhetőbbé tudtam varázsolni a történeteket. A férjem a könyvek promotálásában nyújtott hatalmas segítséget. Nem egyedi a családomban az írás. Apukám családfákat ír részletes korrajzzal. A testvérem több romantikus novellát írt és most is dolgozik egy regényen.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ezúton szeretném megköszönni az olvasók támogatását, a közösségi oldalakon a moly.hu oldalon megjelent fantasztikus olvasói értékeléseket.

Jelenleg két könyv vázlatán is dolgozom. Kutatómunkát végzek, anyaggyűjtés fázisában vagyok, karaktereket építek fel. Mindkét történet nagyon tetszik, közel áll hozzám. Még nem döntöttem el, hogy melyik lesz a következő regényem alapja. Lehet, hogy végül mindkettőt papírra vetem.

Köszönöm a felkérést az interjúra!

 

Én köszönöm a lehetőséget!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Vidó Kinga írói oldala

Vidó Kinga weboldala

 

2021. augusztus 19., csütörtök

R.Kelényi Angelika: Róma, Róma ( Caroline Wood 2.) - ("Hatalmas kedvenc, mindig megtudd lepni az írónő.")

Nemrég pár napja olvastam ki R.Kelényi Angelika: Róma, Róma ( Caroline Wood 2.) című könyvét. S ebből a kötetből is mazsolázgattam ki néhány idézetet. Többit az insta oldalamnál tudjátok követni. Nagyon imádtam olvasni, és hamarosan érkezik Halálos Hollywood (Caroline Wood 3.) című könyvről a véleményem és az idézetek is.


R. Kelényi Angelika:
Róma, Róma
(Caroline Wood 2.)

Tartalom:

 LA ​CASA DELL'AMORE

Caroline Wood a neves londoni magazin rovatvezetőjeként folyton keresi az izgalmas történeteket. Egy nap hírt kap egy legendás római házról, melyet a helyiek csak így emlegetnek: La casa dell'amore, a Szerelemház. Azt beszélik, aki beköltözik ebbe az épületbe, arra varázslatos módon rátalál a szerelem…

Caro úgy dönt, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit nem hagyhat ki a rovatából, ezért Rómába utazik, bár a kedvese egyáltalán nem örül ennek… A különös kalandokba keveredő újságírónő lelkesen kutat a romantikus, rejtélyes legenda után, aztán egyik pillanatról a másikra egy cseppet sem veszélytelen nyomozás kellős közepén találja magát.

Mindeközben felfedezi az örök várost, megismer egy határozottan vonzó olaszt, aki miatt felteszi magának a kérdést, vajon elég erősek-e az érzelmei Barcelonában élő szerelme iránt. Meddig tarthat egy kapcsolat, ha havonta csupán pár napot tölthetnek együtt?

 

Kedvenc idézeteim:

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

R. Kelényi Angelika írói oldala

2021. augusztus 18., szerda

Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról - ("Nagyon tetszett, ahogy ezt megírta. Gina amint rájött Ábel titkára, másképpen kezded ránézni, és saját magát is más színben látni. Érdekelte Ábelt, hogy ki ő, miért ilyen tüskés. S szép lassan rájönnek, hogy igencsak közelebb kerültek egymáshoz, de ehhez meg kellet ismerni a másikat.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném, megköszöni Tiszlavicz Mária írónőnek, hogy lehetőségem volt elolvasni Madarat tolláról c. novellás történetet. Nem egy mindennapi ifjúsági történetet olvashattam. Gina és Ábel kapcsolatáról ír, hogy milyen egy tininek, hogy hallássérült lett. Mondjuk úgy, hogy számomra legkedvesebb, személyes kedvencem.


Tiszlavicz Mária:
Madarat tolláról

Tartalom:

Gina ​és Ábel látszólag két külön világban élnek. Gina szeretne mindenkinek megfelelni: a családjának, a barátainak, csak a saját vágyainak nehéz. Ábel egy autóbaleset következtében hallássérültté válik, elveszíti a magabiztosságát és a céltudatosságát – egyetlen barátja marad, Feri, a szárnyaszegett harkály.

Nyughatatlanul keresik a helyüket az emberek között, elfogadásra vágynak, amikor egy nyári táborozás során útjaik keresztezik egymást, és életük váratlan fordulatot vesz. Egy találkozás a medvével az erdőben olyan események sorozatát indítja el, melyek következtében Gina és Ábel kénytelen átértékelni eddigi vélekedéseiket. Mit jelent az őszinte barátság? Képesek vagyunk-e meghaladni egykori önmagunkat, tévedéseinket és hibáinkat? Meg tudunk-e bocsátani és nyitottabbá válni? 


Véleményem
5/5

Amikor felkeresett az írónő nem-e elolvasnám a novellát, hiszen régebben beszélgettünk a siketségről, hallássérülésről, s én rögvest igent mondtam. Hiszen mindig öröm számomra,ha van erről szó egy kötetben, a hallássérülés... Azt vallom, hogy igenis kell róla beszélni, elmondani, hogy ki hogyan megy keresztül ezen, miként dolgozza fel a hallása elveszését vagy a károsodását. Ez a történet, novella erről szól, Ábel történetét dolgozza fel. Hogy hogyan viseli egy tini, hogy hallássérült.

Nagyon tetszett, ahogy ezt megírta. Gina amint rájött Ábel titkára, másképpen kezded ránézni, és saját magát is más színben látni. Érdekelte Ábelt, hogy ki ő, miért ilyen tüskés. S szép lassan rájönnek, hogy igencsak közelebb kerültek egymáshoz, de ehhez meg kellet ismerni a másikat.

Ábelben magamat láttam meg, az érzést, azt én is átéltem. Szégyent, haragot, dühöt, csalódottságot és miért pont én. Tudom milyen érzés. Gina lassan, de biztosan megismerte közelebbről Ábelt, s rájött, hogy semmiben sem különb a halló társaitól. Igazság szerint Gina az, aki megtanítja, lehet másképp élni, elfogadtatta Ábellel, hogy ugyanolyan értékes ember, mint bárki más.

Tiszlavicz Mária ezúttal is egy nagyszerű történetet írt, ami esetleg valós személyről is mintázhatta volna. Hiszen mai világban nem könnyű másnak lenni, pláne ha hallássérült is az ember. Mária teljesen hűen írt a meg Ábel karakterét.Az volt a lényeg, hogy mennyire tudják elfogadni a másikat, hogy fiatalon sérültté vált. Van-e jövője egy barátságnak vagy netán szerelemnek egy hallássérült fiatalnak? Mária ezeket, és sok más kérdést körbe járta a novella megírása közben. Igazságszerint egy regényt is eltudnék képzelni belőle.

Nagyon örültem, és természetesen óriási megtisztelő, hogy megjelenés előtt elolvashattam. Őszintén megmondom, én még olvastam volna pár oldalt róluk. Nagyon megszerettem Gina és Ábelt. Remélem lesz még alkalmam olvasni. Szívből ajánlom minden ifjúságnak és felnőttnek ezt a novellás kötetet.

 

Az ekönyvet itt tudjátok beszerezni:

Ez-Könyvek Kiadó

Tiszlavicz Mária írói oldala

2021. augusztus 16., hétfő

Rácz Csaba: Bosszú egy ellopott életért - ("Későbbiekben szívesen olvasnék Rácz Csaba írótól további köteteket, mert bízom benne, hogy nem ez lesz az utolsó. Érdemes tovább írni. Meg van hozzá a tehetség, írói vénája. ")

~~~~ Recenzió ~~~
 

Szeretném megköszönni Rácz Csaba írónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni a könyvét Bosszú egy ellopott életért. A könyvet az Atlantic Press Kiadó gondozásában jelent meg. Igazából már néhány hete végeztem a könyvvel, csak most jutottam, hogy meg is írjam a véleményemet.

Rácz Csaba:
Bosszú egy ellopott életért

Tartalom:

Az ​akciókrimi főszereplője egy nemzetközi hírű idegsebész. Az ő elképesztően eseménydús hétköznapjait izguljuk végig, amint ráterelődik egy súlyos bűncselekmény gyanúja, majd kibontakozik egy szörnyű gyilkosságsorozat, mellyel kapcsolatban újra és újra tisztáznia kell magát. A gyilkos ugyanis mindig ott sújt le áldozataira, ahol a doktor tartózkodik, ami persze nem véletlen. Dr. Barryman azonban sikeresen veszi az egyre nehezebb akadályokat. Még a rendőrségnek is sokat tud segíteni az igazi tettes felderítésében, bár az egymást követő gyilkosságok sorozata még akkor sem fejeződik be, amikor fény derül a titokra, mely az elkövető rettenetes bosszúvágyát fűtötte.
Ennek a lelkiismeretes, nagy tudású orvosnak valóságos kálváriát kell bejárnia, hogy bizonyítsa ártatlanságát, de az éles elme, a fizikai rátermettség és a kitartás végül győzedelmeskedik a beteges erőszakkal szemben. Ám amikor a doktor kalandjai végre befejeződnek, legjobb barátainak egyikét is utoléri egy mindenre elszánt bűnbanda, mely ellen újabb hajtóvadászat indul.
Minden fejezetben történik valami, és az egymást filmszerűen követő vérfagyasztó epizódok közben az olvasó előtt sorra megelevenednek a modern nagyvárosi élet visszásságai és félelmei. Csak egyvalami van, amitől nem kell tartania, ez pedig az unalom.


Véleményem
4/5
 
Gondolkodom azon, hogy hogyan írjam meg a véleményemet. Alapvetően jó volt a könyv, könnyen beszippantott ez a történet.
Néha azon gondolkodtam, hogy vajon dokinak nem kellett volna nyomozónak mennie? De őszintén, amikor olvastam az volt az érzésem, hogy a rendőrök tök alkalmatlanok. Szinte minden ügyben a doki segítségét kérték vaagy, neki volt valamilyen szinten köze egyes bűnesetekhez. Mindig ő adott utasítást, és nem fordítva. Szóval ez kicsit fura volt számomra.
Nem mondom, nem volt jó. Hiszen minden fejezetben nyílt, és rögtön záródott is az adott történet. Elképesztő mik nem történnek a dokival. Világ legpechesebb ember... Nagyon jó lett felépítve a történet, minden fejezet külön izgalom. Bár voltak furcsaságok, összefonódások egyes szálak közt… Már, már hihetetlen volt. De mintsem változtat azon, hogy nekem tetszett.

Miért is adok mégis négy csillagot?

Bár tetszett a történet, azért akadtak némi gondok, hihetetlen fejezetek, amire azt gondoltam, hogy „Na ne, ilyen nincs”, és mégis van.
Végével nem vagyok elégedett, sőt inkább bele sem kellett volna kezdeni új történetben. Inkább hagyta volna a következő kötetbe, és bele szőhette volna Matthew-t, mint mellékszereplő vagy főszereplőként. Az a lezárás Matthew történetének pont elég kellett volna lennie, ami vele és feleségével történt. Abszolút nem kellett az a pár oldalnyi rész.

Összességében ez nagyon jó kötet. Figyelmemet fenntartotta, nem volt unalmas, bár voltak, amikor fejem csóváltam.

Későbbiekben szívesen olvasnék Rácz Csaba írótól további köteteket, mert bízom benne, hogy nem ez lesz az utolsó. Érdemes tovább írni. Meg van hozzá a tehetség, írói vénája. 
 
A könyvet itt lehet beszerezni: