Köszönöm Ashley, hogy elfogadtad az interjú felkérésemet. Régóta nézegetem a borítóidat és nekem az egyik kedvencem: Megyeri Judit írónő könyve; Holttest az Ambróziában. Mindegyik csodálatos és egyedi munka. Csak gratulálni tudok!
Kérlek, mesélj arról, hogyan jött a borítókészítés ötlete és mióta foglalkozol vele?
Elsősorban én tartozom köszönettel, amiért egyáltalán megfordult a fejedben ez az interjú!
Megyeri Judit borítója külön kincs, és egyedi teljesen a kávészemes kis „A” monogram miatt. Imádtam csinálni! A borítótervezés, mint olyan, amikor elkezdtem még ötletként sem szerepelt a gondolataim között. Szerettem rajzolni, és mivel évekkel ezelőtt blogoltam is jött a webgrafika, mint olyan. Egyedi designokat készítettem, kódoltam és társai. Sosem voltam elégedett, de ez már egy másik történet… Az első olyan nagyobb „dobbantásom” – hű, de fura ez így leírva- négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor az első borítótervezői pályázatra beadtam a munkám. Természetesen tudom, és a mai napig nevetek rajta, elsőre senki sem alkot maradandót, én mégis hittem abban, hogy nem lesz totális kudarc. – na, az lett. 3 éve foglalkozom vele komolyabban, bár nem tudom hívhatom-e annak, mert továbbra sem tartom magam a „hűde” kategóriás tervezőnek, mindenesetre az első ilyen;
Mimi Taylor - A bosszú ára c. regénye volt, amit azóta újabb kiadásban is megjelent.
Hobbiként gondolsz rá vagy esetleg ez munka?
Is-is. Nagyon durva, de a legelsőnél még a fene se gondolta volna, lesz olyan, amikor egyszer azt mondhatom „ Na, gyerekek. Túl vagyok a harminc plusz elkészültön is.” . Hobbi, mert a gépen túl, azért van rendes munkám is, amit imádok. Hatalmas munka, és felelősség viszont, azért mert nem csak magamnak csinálgatom ezeket, hanem már bőven Nektek olvasóknak és a NewLinenak is. Meg kell felelni az írónak, a kiadónak, az olvasóknak és persze Magamnak – ami kenterbe veri az összes eddigi felsoroltat. Úgyhogy számomra munka, de egyébként hobbiszinten csinálom.
Milyen érzés volt számodra, amikor először felkértek? Hogyan élted meg azt a pillanatot, mikor a készterméket a kezedben volt?
Hű. Elmondhatatlan. Az első ilyen delikvensem Abby Winter volt. – akivel azóta is dolgozom. A pillanat, amikor eljutott az agyamig a gondolat; „basszus, ez tényleg a Te utad…”, felfoghatatlan, leírhatatlan. Szerintem a mai napig néha meglep a dolog, hogy vannak, akik nem csak a kiadón keresztül keresnek meg egy-egy tervezéssel.
Átlagban mennyi idő alatt van kész egy tervezés és milyen színekkel, szoktál dolgozni? Kapsz hozzá támpontot, hogy hogyan is kellene kinéznie?
Ez nagyon sok mindentől függ…
Függ attól, mennyire érzem magam hangulatba a dolgokhoz, mennyi ötletem van és milyenek a körülmények. Erőszakból sosem tudok alkotni.- szerintem senki a világon. A tervezés maga az fejben dől el. A koncepció, a képek, minden - előre le tudom magamnak vetíteni például a betűtípusokat. Szeretem, ha minden harmóniában van, így addig agyalok, ameddig a végeredmény nem lesz ütős. Általában ez pár perc, órák, de van, amikor olyan szar állapotban vagyok, hogy hetek… - ez ritka.
A támpont az bizony írófüggő, vannak akik konkrét elképzelésekkel keresnek meg, és vannak akik teljesen rám bízzák. Alapvetően szabadon szeretek dolgozni, a megkötéseket nagyon nem szívlelem, mert az alkotót ugye hagyni kell szárnyalni… de, persze egyébként ebben is rugalmas vagyok!
A borító tematikáját ki dönti el? Mennyi beleszólásod van, hogy mi szerepeljen a képen? Általában együtt tudsz dolgozni az írókkal?
A tematika az mindig saját, főleg ha szabad kezem van. Azért, mint minden kiadónál a NewLine-nál is vannak alapvető „szabályok” úgymond, ha a borítót tekintjük. Az, hogy milyen legyen az – már, ha engedélyt kapok az írótól – teljesen az én képzelőerőmre van bízva. El is szoktam találni elsőre mostanság. – ami minden alkalommal baromira le tud taglózni.
Az együtt dolgozásokkor nem volt még Rám panasz, - legalábbis nem hallottam semmi negatívumot a folyamat végén, a kiadótól utólag sem.- próbálok alkalmazkodni, segíteni és úgy hozzáállni az adott íróhoz, még ha első könyves is, hogy némileg löketet adjak neki az elinduláshoz. Erre is szolgál egy szép borító, ugyebár. Igazából, vitám még egyáltalán nem volt, -le is kopogom, ne legyen. – az pedig, hogy egy író mennyire nyitott az ötleteimre, ő dönti el. Javarészt, ha valaki vevő a fantáziámra és engedi, hogy a „fejébe lássak” , sokkal egyszerűbb az egész munka. Vannak írók, akikkel szeretek együtt dolgozni, és már nem az első nyomtatott regényét bízza rám, és akadnak, akikkel azóta is barátságba vagyok, és olyanok is akiket még csak nem is ismerek… - na de erre van az idő!
A kiadó mennyire szól bele, vagy szabadkezet kapsz?
Imádok a NewLine-nál „dolgozni”! A munkáim 99%-ban, mind olyanok, amiket megálmodok, megalkotok, és siker - mindhárom fél véleménye szerint. A szabadkezem egyik velejárója; Az addig hergelem magam, ameddig tökéleteset nem alkotok módszer. – persze, tudom mekkora utat jártam már be, míg idáig elvonszoltam magam. Ezért is tűnhet úgy, hogy ezt ennyire szétesősen lazán veszem. Pedig nem, volt már sírás, be is akartam fejezni és voltak pillanatok, amikor annyira megtörtem, mint még soha. Megfelelni magadnak, hatalmas feladat!
Hogyan látod magad, mondjuk 5 év múlva, akkor is borítókat fogsz tervezni?
Ezt így ennyire előre nem látom még, de nagyon remélem hosszú életű lesz a dolog, mert kikapcsol és kiteljesedek, miközben egy-egy ilyen munkát a végéig kísérek. Hatalmas dolog a kezedben fogni az általad készült regényt, még ha nem is Te írtad. – ami késik, nem múlik…
Eddigi munkáid közül, melyik volt számodra a legkönnyebb és a legnehezebb elkészíteni? Illetve van kedvenced?
Hűha. Szerintem itt nincs olyan, hogy legkönnyebb, mert az egy folyamat, amíg elképzelem milyen lesz – ez az egyszerűbb része valamelyest… Megvalósítani, majd nyomdailag tökéletesre, na az a keményebb feladat! – de ezt bármelyik grafikus alá tudja támasztani. A legegyszerűbbnek és legzökkenőmentesebbnek
Selena B. Lowell borítóit tudnám felhozni, vagy akár Abby Winterét, mert elsőre beletaláltam, nem volt semmi fennakadás, imádjuk. Ott voltam a leginkább nyugodtabb, amikor elkezdtem… A nehezebb szót, mint olyan inkább arra használnám, amikor konkrét elképzelés van, és képtelen vagy megfelelni neki. Tudod, hogy nem lesz olyan a kész munkád, amihez szívesen adnád a neved, de azért is meg kell csinálnod… Itt inkább nem hoznék példát, pedig lenne. Korábban írtam, nagyon kritikus vagyok magammal, így olyan nagy kedvenc osem lesz. Amire már úgy azt mondom, ha „ Na, anyukám, ez azért már nem rossz…” az akad.
Buótyik Dorina első regénye a III. Amenemhat rejtélye egy ilyen. Ott végig arra mentem; Egyiptom és fáraó, és óbasszuskulcs, csak legyen elég jó. Nekem kiváltképp tetszik, ahogyan a cím egy részét elfedi a homok.
Szeretem még Csernovszki-Nagy Alexandra minimalista megoldását az Antónia eltűntben.
Sue Dylen Kahlo-jában a fotómontázst, vagy akár Jud Meyrin regényét… és naphosszat sorolhatnám mit-miért, mert ha már egy átmegy a rostán nálam, mindben lesz olyan, legyen az apró dolog is, amit megszerettem bennük. Mind a harminckettőt úgy imádom, és olyannak amilyennek megalkottam őket!
Ashley-t itt tudod elérni, ha borítót szeretnél készítetni:
A NewLine könyveket pedig itt tudod beszerezni: