Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Berger Anna - ("Nagyon nehéz volt elengedni a szereplők kezét, hiszen két évig dolgoztam velük, és a karakterekkel keltem feküdtem. Mondhatni mindig ott voltak körülöttem, így mikor pont került a szerkesztés végére, egy nagy űr keletkezett bennem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, Berger Anna írónővel készítettem interjút, mely hamarosan megjelenik az első szerelmi kalandregény kötete A végzet pengéje címmel. A kötete ezen a weboldalon  rendelheted elő.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

 

Ez a kérdés mindig elgondolkodtat, hogy mit is tudnék írni magamról, hiszen egyszerű ember vagyok. 40 éves, 4 gyerek anyukája, és olyan ember, aki mindig is kereste a helyét a világban. Végül külföldön telepedtem le, Ausztriában, és itt élek már tizenhárom éve.

Az írás nem volt mindig az életem része, de gyakran szövögettem történeteket magamban, viszont mivel az élet elég sok akadályt gördített elém, nem tudtam ezekkel érdemileg foglalkozni. Azonban miután diagnosztizáltak nálam egy elég ritka betegséget (hólyagfájdalom szindróma), el kezdtem keresni egy célt, hogy legyen valami más is az életemben, amire koncentrálhatok, ami visz előre. Ekkor találtam rá az írásra, és kezdtem el vele igazán foglalkozni. Már az első perctől éreztem, hogy ez nekem való, mert rengeteg energiát adott, és tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

 

Hamarosan megjelenik a könyved az A végzet pengéje címmel, sok kutatómunkát igényelt? 

Igen, elég sok időt vett igénybe a kutatómunka, mivel a történet Brooklynban, New York-ban játszódik, és még nem jártam ott személyesen, így alaposan igyekeztem körbejárni a helyszíneket, ahol a karakterek megfordulnak. Valamint olyan témákat is érint, mint a függőség, alkoholizmus, túladagolás, ezért ennek is alaposan utána kellett járnom, hogy hitelesen tudjam ezeket ábrázolni, ehhez addiktológusok, és függők beszámolóiból inspirálódtam.

Meddig tartott az írás folyamata?

Ha jól emlékszem, akkor talán két évet töltöttem az írással, de ebben benne volt a tanulási folyamat is, ugyanis sikerült bekerülnöm az Írómentor Programba, ahol írástechnikát is oktattak, ami elég sok időt vett igénybe. Azonban minden perce megérte, mert így egy olyan könyvet tudtam prezentálni, amit büszkén ajánlhatok mindenkinek.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

 

Maga a történet teljes egészében fikció, úgy ahogyan a karakterek is. Egyedül a helyszínek, amik valóságosak. 

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

 

Természetesen. Ebből a szempontból kísérletező vagyok. A most készülő regényem szerelmi kalandregény, talán ez áll hozzám a legközelebb, viszont a második már krimi zsánerben íródik, de van még sci-fi ötletem is.

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

 

Nagyon nehéz volt elengedni a szereplők kezét, hiszen két évig dolgoztam velük, és a karakterekkel keltem feküdtem. Mondhatni mindig ott voltak körülöttem, így mikor pont került a szerkesztés végére, egy nagy űr keletkezett bennem. Ezt talán ahhoz tudnám hasonlítani, mikor hosszú ideig követsz egy sorozatot, megszereted, vagy épp meggyűlölöd a szereplőket, aztán egyszer csak véget ér, és te napokig nem találod a helyedet. Valami ilyesmi kavargott bennem, de aztán belevetettem magam a következő sztoriba, és már arra koncentrálok.

  

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

 

Az írói álnevem igazából azért született, mert a terveim között szerepel – mivel külföldön élek –, hogy itt is kiadattatom a regényemet, és itt jobban szeretik a német csengésű neveket. A másik oka, hogy az én nevemet annyira nem tudtam elképzelni egy könyv borítóján.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

 

Ez is és az is. Az elsőt teljesen ösztönből írtam: az a lelkiállapot, érzés, ami éppen akkor és ott hatalmába kerített.Aztán a másodiknak már tudatosabban álltam neki, azonban itt is előfordult már, hogy az események magukkal rántanak, és hogy a cselekmény jól jöjjön, ki változtatnom kell rajta.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

 

Ezt nagyon sokan teszik fel nekem nap, mint nap, de nincs rá jó válaszom. A történetek maguktól születnek meg bennem, és egyszer csak kirajzolódnak előttem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

 

Csak és kizárólag a szerkesztőm láthatja ezeket, akinek a szakértelmében teljesen megbízom. Ő is csak javaslatokat tesz, hogy elmélyítsük a történetet, de nem irat át semmit. Én úgy gondolom, hogy akkor lehet színes és változatos történeteket írni, ha meghagyjuk, hogy az írók szabadon engedjék a fantáziájukat, a szerkesztők és a lektorok, pedig segítik ezt helyes mederbe terelni, nem pedig a saját sablonjaikat húzzák rá egy szerzőre. Nekem ebből a szempontból óriási szerencsém volt.

Aztán még az elején a testvéreimmel osztottam meg a kezdetleges történeteimet, de őket ez a világ annyira nem érdekli, így már kevesebbszer fárasztom őket. Ha elkészült a kézirat, majd túljutott a szerkesztésen, korrektúrázáson, akkor kerül ki a tesztolvasókhoz, akiknek még változtathatnak rajta, ha találnak benne valami olyasmit, ami nagyon nagy hiba lenne a könyvben.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

 

Büszkék rám és persze támogatnak, de nekik nem jelent annyit, mint nekem. Amit nyilván megértek, hiszen ez az én álmom, amit nekem kell megélnem, ehhez pedig nehéz kapcsolódni. Az írók világa egy zárt világ, amibe én is csak akkor láttam bele, mikor elkezdtem ezzel foglalkozni.

 

Mit üzensz az olvasóidnak? 

 

Azt üzenném nekik, hogy nap, mint nap azon munkálkodom, hogy csodás történetekkel tudjam őket szórakoztatni, és nagyon remélem, hogy egyszer méltó leszek a bizalmukra, hogy megvásárolják a könyveimet.

 

Előrendelhető

Berger Anna weboldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ange - ("(...) mire elkészült a Holdezüst, már indokolatlan mennyiségű információ volt a fejemben arról, hogyan kell összevarrni egy sebet, hol futnak Pittsburghben a metró alagutak, és úgy általánosságban bármi, ami az emberi vérrel kapcsolatos…")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban interjú készül

Ange írónővel, akinek nemrégiben jelent meg egy klassz vámpíros könyve a Holdezüst fantasy e-könyv.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nagyon megúszós válaszom van erre, de cserébe jól lefedi a lényeget: 3 OKom van, olvasOK, írOK, vámpírOK.

Holdezüst című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Szerintem relatív, hogy kinek mi számít soknak. De az egész biztos, hogy mire elkészült a Holdezüst, már indokolatlan mennyiségű információ volt a fejemben arról, hogyan kell összevarrni egy sebet, hol futnak Pittsburghben a metró alagutak, és úgy általánosságban bármi, ami az emberi vérrel kapcsolatos…

Az első vázlat nagyjából háromnegyed év volt, de némi pihentetés után ezt  jócskán átírtam, aztán megint pihentettem, javítottam… és volt amikor csak úgy “várt a sorsára” a kézirat.

Tervezel folytatást? Ha igen, hány részesre számíthatunk?

Igen, duoloógiának terveztem eredetileg, de próbáltam úgy lezárni az első részt, hogy ne álljon fél lábon a sztori (csak semmi cliffhanger!), mivel nem tudom mikorra lesz meg a második rész.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Abszolút a kettő keveréke jellemző. A Holdezüst is egy urban fantasy, ahol a jelenlegi valóságunkban jelenik meg a természetfeletti.

A következő regényem bár “színtiszta” fantasy lesz, saját utazás-élményeimet tervezem beleszőni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Azzal kezdődött, hogy gyerekként utáltam olvasni. Ki lehetett volna kergetni az általános iskolás kötelezőkkel a világból... Olyan 14 éves lehettem, amikor összecsúszott körülöttem az élet: iskolai bullying, családi dráma. Az olvasás vált a menedékemmé, és az olvasást szinte rögtön követte, hogy saját történeteket találjak ki, és azokat papírra is vessem.

 

Más zsánerben is tervezed kipróbálni magad? 

Lehetséges, de egyelőre a fantasy különböző formái vonzanak, megfejelve némi romantikával.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Első pillanatban eufórikus, aztán persze jön a hiányérzet. 

Miért pont ezt az írói álneved? 

Egy Dumas regényből származik az “Ange”, amit ráadásul végig sem olvastam. Egyszerűen csak tetszett, és hasonlít is a saját nevemre (Angéla). Amikor először kezdtem használni, a vicc kedvéért valaki magyarosan ejtette ki… Aztán ez rajtam ragadt.

Nem is tudtam hozzá kitalálni semmilyen épkézláb vezetéknevet. Úgyhogy most kénytelen vagyok együttélni a tudattal, hogy ezen az írói álnéven vagyok megtalálhatatlan.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Úgy fogalmaznék, hogy mindig is vonzott a realitás és a fantasy keveréke.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Annyi teendőm volt körülötte, hogy észrevétlenül múlt el a pillanat. De ahogy elkezdtek jönni az első olvasói visszajelzések, akkor realizáltam, hogy “Úristen, idegenek olvassák a Holdezüstöt!” – ehhez egy boldog és kissé kétségbeesett hangsúlyt képzelj el!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Szeretnék több tervezést belevinni a jövőben, mert úgy gondolom, hatékonyabb (és gyorsabb) lennék így. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Általánosságban a párbeszédek a kedvenceim, engem nagyon szórakoztat, hogy az eltérő karakterek hogyan ütköztetik a nézőpontjaikat.

A regény elején van egy átváltozásjelenet, amit legalább háromszor, vagy négyszer írtam újra…

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A Holdezüstnél például az Anita Blake sorozat olvasása közben ütött szöget a fejembe a kérdés: "Jó ez az urban fantasy, de hogyan kezdődött? Mikor fedezték fel a természetfeletti létezését, hogyan olvadt össze a realitás a mágikus világgal?" 

Piszkált a gondolat, vajon hogyan reagálnának ma az emberek, ha egyszercsak kiderülne, a vámpírok, boszorkányok és egyéb lények itt járnak közöttünk.

Illetve még a zene hat rám kifejezetten inspirálóan.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először párom, aztán a barátnőm szokta elolvasni… illetve van egy szűk létszámú, írókból álló baráti köröm, akiknek nyugodt szívvel adom oda a first draftot – mindig lelkesek és támogatóak, de emellett készek szételemezni, amit írok.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Aki olvasta a Holdezüstöt, annak kitartást, lesz második rész. Előbb vagy utóbb.

Aki még nem: mire vársz? Ingyenesen letölthető az oldalamról e-bookban.

Itt tudod letölteni ingyen e-könyvet.

Ange: Holdezüst

Emberek, a borítók mögött! Barbra Tattoo - ("Külföldön már teljesen elfogadott, itthon még barátkoznak a műfajjal, Ilonka Annát ezért is tartom igazi ritka kincsnek a magyar írói piacon.")

Köszönöm Barbra Tattoo-nak, hogy jelentkezett az interjúra az Emberek, a borítók mögött! rovatomban. Barbra munkáit az instagram oldalán találhatóak, többek között a Ilonka Anna írónő borítóit is tervezte.

Kérlek, mesélj arról, hogyan jött a borítókészítés ötlete és mióta foglalkozol vele?

Gyerekkorom óta a rajz az életem része. Művészeti iskolába jártam, díszítőfestő a szakmám, majd 21 évesen tetoválóként találtam meg a helyem. A borítótervezés és az illusztrációkészítés tulajdonképpen véletlenül csöppent az életembe. Mindig is szerettem olvasni, és amikor újra visszataláltam az olvasáshoz, valamint megismertem Ilonka Anna írásait, elkezdtem kacérkodni a gondolattal, milyen jó lenne kipróbálni magam borítótervezőként. 2023-ban Anna szinte „meghallotta a gondolataimat”, és amikor felkért a Gondoltad volna? című könyve borítójának megtervezésére, nagyon izgatott lettem.

Mit gondolsz BL regényekről?

Az egyik kedvenc zsánerem a BL, ami szerencsére minden nehézség és szigorítás ellenére egyre nagyobb teret kap. Külföldön már teljesen elfogadott, itthon még barátkoznak a műfajjal, Ilonka Annát ezért is tartom igazi ritka kincsnek a magyar írói piacon.

Milyen volt együttműködni Ilonka Anna írónővel? Illetve más szerzőkkel?

Az elején őszintén szólva még azt sem tudtam pontosan, mit csinálok – csak azt tudtam, mit szeretnék. Anna teljes bizalommal volt felém, ami nagy biztonságot adott. A borítótervezés teljesen más alkotási és tervezési folyamat, mint amit addig csináltam, ezért elvégeztem egy mesekönyv-illusztrátori képzést Rátkai Kornél vezetésével, aki nagyon sokat segített megérteni, hogyan épül fel egy jó borító vagy belső illusztráció. Szeretek írókkal dolgozni, rá tudok hangolódni az adott könyvre – ebben szerencsésnek érzem magam.

Milyen témában szeretsz dolgozni? Van egy kedvelt irányod vagy témád, esetleg mindegy, milyen univerzumban/stílusban alkotsz? Illetve el szoktad olvasni a könyvet, amihez a borítót készíted?

Leginkább fantasy, dark romance, BL és romantikus könyveket olvasok, ezek állnak hozzám közel, de sok más műfajban is szívesen kipróbálom magam. Belső illusztrációknál volt, hogy előtte elolvastam a könyvet, máskor csak egy adott fejezetet vagy bekezdést kapok meg. Karaktertervezésnél külső és belső tulajdonságok alapján dolgozom. Borítótervezésnél viszont sokszor még el sem készült a könyv, amikor már a borítón dolgozom – néha előbb kész van a borító, mint maga a könyv. Ilyenkor megkapom nagyjából, miről szól, milyen hangulatú a történet, és ez alapján kezdek el ötletelni.

Hobbiként gondolsz rá vagy esetleg ez munka?

Sokszor inkább hobbinak, kikapcsolódásnak érzem a borítótervezést a tetoválás mellett, mert nincs fizikális emberi kontaktus, és szabadabban kísérletezhetek, kipróbálhatok új dolgokat. Nehéz ezt munkának nevezni, ha az ember ennyire élvezi. Imádom a folyamatot, ahogy a vázlatokból kialakul a végleges verzió.

Milyen érzés volt számodra, amikor először felkértek? Hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor a kész termék a kezedben volt?

Az első felkérés mindig különleges volt – valami új kezdete. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyire szerves része lesz az életemnek. Minden új megkeresésnél nagyon izgatott vagyok, és minden projektnél szeretném átugrani azt a bizonyos láthatatlan lécet, és még jobbat, még ütősebbet készíteni. Amikor először láttam a kezemben a kész könyvet, fizikai formában, elsírtam magam. A tetoválás is egy életre szól, amit készítek, és nagyon felelősségteljes munka, de egy könyv túlél minket – és ha egyszer már nem leszek, a rajzom akkor is ott lesz egy könyvespolcon.

Átlagban mennyi idő alatt van kész egy tervezés és milyen színekkel, szoktál dolgozni? Kapsz hozzá támpontot, hogy hogyan is kellene kinéznie?

Mivel nem fotókat szerkesztek, hanem digitálisan megrajzolom a borítókat, ezért ez időigényesebb folyamat. Az elején egy borító akár 10 órát is igénybe vett, ma már átlagosan 4 óra alatt elkészülök, de ez attól is függ, mennyire összetett a kép. Egy fekete-fehér illusztráció általában 4–5 óra, egy színes, részletes illusztráció 10-14 óra.

A borító tematikáját ki dönti el? Mennyi beleszólásod van abba, hogy mi szerepeljen a képen? Általában együtt tudsz dolgozni az írókkal?

Általában van egy alapötlet, amit szeretek megtartani, de a részleteket sokszor rám bízzák, szerencsére szabad kezet kapok. A folyamat során folyamatosan küldöm az alakuló képeket, hogy lássák, merre haladunk, min kell változtatni. Elég bensőségesen kezelem ezt a folyamatot, nem futószalagon gyártom a borítókat, hiszen az író története az én felelősségem is: a borítónak kell elérnie, hogy valaki levegye a könyvet a polcról.

Eddigi munkáid közül, melyik volt számodra a legkönnyebb és a legnehezebb? Van kedvenced?

Nem tudok külön legkönnyebb vagy legnehezebb munkát kiemelni, mert mindig az aktuális a legnehezebb – aztán amikor elkészül, rájövök, hogy nem is volt olyan lehetetlen. Amikor pedig látom az interneten, hogy milyen gyönyörű képeket, videókat készítenek egy régebbi borítómmal, újra beleszeretek az adott könyvbe.

A kiadó vagy a szerző mennyire szól bele a munkádba? Jobb, ha pontos instrukciókat kapsz, vagy szereted, ha rád bízzák a feladat részlettel?

Eddig főleg írói megkereséseim voltak, így velük dolgozom együtt. Sokat beszélgetünk a hangulatról, az elképzelésekről. Néha kapok vázlatokat, firkákat is, amik sokszor nagyon viccesek, de szeretem őket, mert egyből látom, mit szeretne az író. Volt, hogy AI-val generált referenciaképet kaptam, ezzel sincs gond, mert az alapötletet látom rajta. A színeket is átbeszéljük, hogy harmonikus legyen, de hogy végül hogyan működik a képen, az már az én feladatom.

Külön szerencsésnek érzem magam, mert például Lisa Merrick pont egy olyan író, akivel pillekönnyű a közös munka. Rengeteget beszélgetünk a karakterekről és az adott jelenetekről, és a Rage and Freedom sorozathoz belső illusztrációkat készíthetek, ami még közelebb hozta hozzám ezt a világot. Mára annyira a részemmé vált, hogy minden egyes illusztrációnál szinte együtt lélegzem a történettel.”

Hogyan látod, magad mondjuk, 5 év múlva fogsz borítókat tervezni?

A borítótervezés és az illusztráció remélem, még nagyon sokáig velem marad a tetoválás mellett. El tudom képzelni, hogy hosszú távon akár csak ezzel foglalkozzam, ha egyszer elfáradok a tetoválásban – mert a rajzot sosem fogom tudni elengedni. A terveim között szerepel egy mesekönyv illusztrálása is, ami megint egy nagyon izgalmas feladat lesz, és valószínűleg még idén megvalósul. Rengeteg tervem és ötletem van, és ki tudja, még mi minden vár rám a jövőben.

Instagram

Tiktok

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kelemen Luci - ("Ha gyerekként szeretted a Momo-t vagy a Végtelen történetet, és szoktál arra gondolni, bárcsak felnőttek volna veled ezek a könyvek, otthon fogod érezni magad a világomban.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, Kelemen Luci íróval készül egy interjú, mely nemrég jelent meg Szivárványpitypang című novellás kötet, mely 18 novellát tartalmaz.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Budapesten élek, a 32 felé csordogálok. Az írás régi útitársam, hivatásosan is hasonlókkal foglalkozom. Most ütöttem meg azt a mércét, amit közönségre méltónak érzek. Néha elkövetem azt a hibát, hogy elmegyek egy sakkversenyre. Írnom kéne inkább helyette!

Hány éves kortól ajánlod a Szivárványpitypang novellásköteted?

Felnőtt-irodalom, de remélem, ugyanazt a csillogást idézi vissza az olvasók szemében, mint a régi meseélmények. Ha gyerekként szeretted a Momo-t vagy a Végtelen történetet, és szoktál arra gondolni, bárcsak felnőttek volna veled ezek a könyvek, otthon fogod érezni magad a világomban.

Kicsit komolyabb, kicsit furcsább Rejtő Jenő – de ha Harry Potter nagykorú unokatestvérét keresed Budapest utcáin, a Szivárványpitypangot akkor is biztosan szeretni fogod.

Egy-egy novellás történet mennyi ideig tart meg írni?

Volt, ami két évbe tellett, volt, ami két napba. Én is változtam, a történetek is.

Miért pont novellák?

Széles skálát, sok színt, izgalmas sokféleséget szerettem volna bemutatni a debüt kötetemben. Egymás mellett áll az Élet Filmstúdió forgatókönyveket olvasó vad angyala és a financiális hüpszikétől félő rózsadombi idős hölgy. Az egyik a világ összes emberére frászt hoz, a másik meg retteg a LEVÉLtől a konyhaasztalán. És hányan vannak még, hányféle történetben! Regényekre még van időm.

Ha valaki novellát szeretne, hogyan álljon neki? Mit tanácsolsz?

Ismerd fel a korlátokat! Kevés időd van, kevés helyed, hogy maradandót alkoss. Ami egy regényben hosszas leírás, az egy novellában maximum egy gondolatfolt. 

Több zsánerben íródó novellák, melyik a kedvenced? 

Tizennyolc gyermek közül nehéz választani. Mindet másért szeretem nagyon. A legnagyobb ötletek a Halasztott halálokban vannak, a legjobb emberek az Exklusávban. Azt mondják, a Fagyis bácsin szoktak sírni. Gondolom, az jó dolog.

Miért pont Szivárványpitypang a címe?

Kötetszinten azért, mert sok színes és szokatlant ötletet fújok vele szerteszét most a világba, és ahogy a pitypang, én is csak reménykedni tudok, hogy a jövőben termékeny talajra hullanak a szürke beton helyett. Hogy a címadó novellában mit művelnek a szivárványpitypangok, és mi köze ehhez a varázsdarazsaknak, annak kiderítése már az olvasó feladata.

Miért pont ez az álneved? Ha esetleg nem az, gondolkodtál ezen?

Nem álnév – ha valamit, az anyakönyvezettet érzem annak. Koraszülött voltam, a harmadik trimeszter előtt érkeztem. Úgy nézett ki, nem fogok megmaradni. Édesanyám mellett lesütött szemmel sétáltak el a nővérek az osztályon. Az inkubátorban úgy viselkedtem, mint Lucifer. Ezt nemesítettem egy darabka fénnyé. Emlékeztet, hogy túlélek dolgokat, amiket más nem, és hogy mindent a magam módján csinálok. Sok furcsa kérdés forrása, de olyan kereszt, amit önként és boldogan viselek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon korán. 1999, isaszegi kockaház. Az előszobában ülök a számítógép előtt, le sem ér a lábam a műanyag kerti székről, úgy pötyögök egy. txt fájlba. Regény, fejezetekkel, flashback-jelenetekkel, de a szereplők nevei azért még oda vannak ragasztva kis cetlin a monitor szélére, nehogy elfelejtsem őket. Négy fejezetig jutott akkor, tizenhárom évesen visszatértem hozzá, akkor tízezer szóra duzzadt. Nyilván nem az volt a legelső, de az az első emlékezetes.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Csendes, nyugodt mosoly egy márciusi reggelen. Egymillió szónyi inasoskodás és több mint huszonöt év csendes próbálkozgatása. És végre valami olyan készült el, amivel nem vártam görcsösen a barátok és írótársak megerősítését. Mert egyszerűen csak tudtam, hogy jó.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindig is leendő író voltam.  Nem tudsz a barátom lenni, ha ez neked testidegen. A beleszólás talán rossz szó – az írás bányamunka, a sötétben kaparsz ki a körmöddel valamit. Miután a felszínre hozod, kiderül, drágakő-e. A barátok, olvasótársak a fény, akik tudnak ebben segíteni. De nekik csak jó kérdéseik lehetnek, a válaszokat neked kell megtalálnod.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám, és nem azért, mert kész van, hanem azért, mert megugrottam a saját mércémet. Perfekcionistának mond mindenki, de szerintem csak igényes vagyok. De azt hiszem, minden perfekcionista ezt mondja magáról.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Maradjanak nyitottak és kíváncsiak! Csak így lehet csodákra bukkanni.

Egy friss adalék, a könyve megjelenése óta megjelent két novellája a Defenestration és The Cafe Irreal magazinban, angol nyelven. A novellákat itt tudjátok elolvasni:

Defenestration

The Cafe Irreal

Szivárványpitypang oldal