Lovas Lana: Szerelmes vagyok beléd című könyvéből, újabb részletet hozok kedvcsinálónak. Megint két részletet hozok nektek, még hozzá Előszó részét.
Jó olvasást!
Részlet
A könyvet itt lehet beszerezni:
Lovas Lana: Szerelmes vagyok beléd című könyvéből, újabb részletet hozok kedvcsinálónak. Megint két részletet hozok nektek, még hozzá Előszó részét.
Jó olvasást!
Részlet
A könyvet itt lehet beszerezni:
Tartalom
Eszter boldog családi életet él az álomszerű svájci havasokban, de unatkozik. Kíváncsiságból regisztrál egy szexpartnert kereső oldalra, ahol különcségével szinte azonnal felkelti a céltalanul keresgélő Attila érdeklődését. A férfi élete is csak látszólag tökéletes a szikes, hortobágyi pusztaság idilli környezetében, ezért titkos szeretői viszonyba bonyolódnak az online tér segítségével. Vajon mi lesz ebből az 1500 km távolságban kezdődő kapcsolatból? Egy modern szexuális viszony? Egy lavinaszerű mindent elsöprő szerelem?
Részlet a könyvből:
„Visszahívtam és az történt,
amit imádtam megint, mert Eszter maximálisan elkápráztatott élvezete
hangjaival. Ismét minden a fantáziámra volt bízva. Elképzeltem őt, ahogy a
selymesen puha, barna bőre hullámzik a rózsaszín ágyneműben, a keze az ágyékán,
a feje hátrahajtva, gyönyörű hosszú nyakába omlik a szépséges szőke
hajkoronája, dobálja a fejét az egyre erősödő élvezetében, teste ívben
meghajlik, mellkasa felemelkedik. Én hallom, minden sóhaját, nyögését, élvezete
minden pillanatát, ahogy gerjed benne a vágy, ahogy egyre türelmetlenebbül ki
akar elégülni, és én is mindent megteszek, hogy vele együtt élvezzek.
Iszonyatos hiányom volt Eszter után, hiszen tíz napja nem tudtunk szabadon
beszélni. Amióta először hallottam őt élvezni, azóta akartam megint és megint.
Állandóan benne volt a fejemben minden hangja, minden elképzelt mozdulata.
Minden tökéletes és észvesztően izgató volt. Gyorsak voltunk, gyorsan
végeztünk. Megint csak csendben voltam, csak őt akartam hallgatni. Más volt
most. Intenzívebb, hangosabb, felszabadultabb, biztosan azért, mert a saját
ágyában volt, és nem kellett a külvilággal foglalkoznia. Úgy hallottam, hogy
egyszer ki is esett a telefon a kezéből, annyira extázisban volt.
Ez a tíz nap, ami kimaradt most nekünk, hosszú volt, hiszen az első kanapés együtt töltött különleges este után tudtam, hogy ez a vérpezsdítő játék bizony kíséri majd a kapcsolatunkat rendszeresen. Betegesen nézhettem ki, ahogy guggolok a garázsban az autóm mellett és egy telefonnal a kezemben maszturbálok, de ez az élmény minden extrém pillanatot megért. Ez is olyan felejthetetlen kaland volt, amire szívesen emlékszem vissza bármikor.”
Részlet
„Mi is az a szerelem?
A világ olyan tempóban változik, amit követni és felfogni is lehetetlen, de azért vannak dolgok, amik változatlanok, ilyen például a szerelem.
....
A szerelem elsősorban az evolúció ravasz trükkje: egy
hihetetlen találmánya az agynak, egy lenyűgöző hormonális reakció, egy addiktív
állapot, hiszen a testünk különösen nagy eufóriában részesít bennünket a
szerelem által. Ilyenkor a szervezetünk endorfint, oxitocint, dopamint,
szerotonint, adrenalint termel nekünk, ami már a kokain, heroin fogyasztásánál
jelentkező kémiai változásokkal egyezik meg. A szerelem nemcsak egy érzelem,
hanem egy óriási hajtóerő, amit a test nem tud sokáig elviselni, így az sohasem
örök, illetve átalakul, többek között azért, mert a magas dopaminszintet a
szervezetünk nem tudja sokáig megőrizni.
De a romantikus szerelem sokkal több, mint egy
kokainos csúcsállapot: a romantikus szerelem egy rögeszme, ami hatalmába kerít.
Elveszítjük önmagunkkal, a realitással a kapcsolatot, nem tudjuk megállni, hogy
ne gondoljunk a másikra. Az a valaki beeszi magát a fejünkbe, így a szerelem
bennünk van és nagyon mélyen be van ágyazva az agyunkban.
Ezek tények, de melyik szerelmes gondolkodik tényszerűen? Én nem, mi nem. Mit éreztem, ha beleszagoltam a levegőbe? Bár július volt, de a tavasz virágzó illata kúszott az orromba, ami ananászos vattacukor bódító édességével keveredett. Mit láttam? Szikrázó napsütést, virágokat, mosolygó, boldog embereket, közeledő rózsaszín ködöt. Mit hallottam? A felcsendülő szimfonikusokat, akik a legszebb szerelmes filmzenéket játszották instrumentális formában és repültem…”
Folytatása
következik!
A könyvet itt tudjátok beszerezni, ha
tetszett a részlet.
Nagyon hideg van ezen a januári napon, fázósan húzom össze magamon télikabátomat. Egyre feszültebbé és idegesebbé válok, ahogy gyors léptekkel közeledek megbeszélésünk helyszínére. Még kávét sem mertem inni nehogy felpörögjek, nem szeretnék kellemetlen helyzetbe kerülni. Csengetek, közben csizmám sarkával idegesen kopogok a folyosó kövén. Amíg várakozom, minden fogadkozásom ellenére képtelen vagyok megálljt parancsolni emlékeimnek. Hiába határoztam el, hogy hűvös és tárgyilagos maradok, az elmúlt időszak eseményei megáradt folyóként öntik el a tudatomat.
Három hete a pokolban élek, alig eszem, alig alszom, vagy a sírás fojtogat, vagy olyan dühkitöréseim vannak, hogy még én is megijedek magamtól. Ilyenkor török, zúzok, csapkodok, közben ordítva mondom a magamét. Kezdem azt hinni, hogy megbolondultam. Nem volt ez mindig így, régen tökéletesen ura voltam önmagamnak, minden gond nélkül kezeltem az indulataimat.
Azonban néhány éve észrevettem, hogy kezdek egyre türelmetlenebbé és ingerlékenyebbé válni. Amit azelőtt higgadtan kezeltem, arra ma már dühösen vagy hisztérikusan reagálok. Az otthoni légkör is akkor kezdett megváltozni. Nem nagyon, de pont annyira, hogy belém fészkelje magát egy rossz érzés; valami nincs rendben a házasságommal.
Férjem mintha falat emelt volna kettőnk közé, bár lehet, hogy ez váltotta ki belőlem az első dühkitöréseket.
Folytatása a Smaragd Kiadó oldalán olvashatjátok.
Tartalom:
Az Urvi-folyóról –
amely a másvilágot választja el tőlünk – azt tartják, hogy bűvös, veszélyes
dolgok ólálkodnak a sűrű köd mögött, ami a folyó vízén ül. Több ezer éve senki
nem látta a túloldalt, a halhatatlan démonokat, akikről a gyerekmesék
születtek. Csupán Stella, a fiatal és ügyes tolvaj, akit világéletében
vonzott a különös víz.
Stella, aki azt gondolta, ismeri a múltját. Egy
lány, aki átjutott az Urvin túlra, pedig ott – emberként – egy percig sem
tartózkodhatna. Egy lány, aki az Urvi-folyó túlpartján, az elvinek világában
rádöbbent arra, hogy eddig semmit sem tudott magáról és a képességeiről. Sosem
gondolta volna, mekkora ösztönös erő lakozik benne. Már csak az a kérdés, hogy
vajon a búvópatakként elrejtett képességeit időben előhívhatja-e magából? Ugyanis
az idő, és az elvinek tanácsa ellene dolgozik. Stellának versenyt kell futnia
az életben maradásáért. De nemcsak a saját maga, hanem a szerettei életéért is
meg kell küzdenie, egy számára teljesen idegen környezetben. Vajon sikerül-e a
küldetése? Vajon egy keserű véletlennek köszönheti, hogy a démonok legfelsőbb
uralkodójának fogságába került, vagy az elkerülhetetlen végzet sodorta ebbe a
varázslatos világba? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a könyv, amely egy
képzeletbeli mindenségbe kalauzol minket, Olvasókat.
Részlet
Engedéllyel
Németh Balázs írónak megjelent novelláskötetéből hozok részletet nektek, A teniszoktató címmel. A novellás történet az Az élet alkonya című kötetéből hoztam.
Tartalom:
Az emberi elme furcsa jószág… képeket tárol, figyel és álmokat kever a
valósággal. Néha ébredés után zavartan pislogva próbáljuk helyre tenni az
eseményeket, szétválasztva a valóságot a fantázia szülte filmkockák boldog,
vagy éppen bénító pillanataitól.
A félelmek, életünk során felhalmozódott sérelmek
gyűlnek a memória rejtett zugaiban, éles karmokkal kaparászva az értelem falát.
Ha elég erősek vagyunk féken tudjuk tartani, de ha nem, akkor kiszabadul és
minden, ami addig megszokott volt számunkra, a múlt ködébe veszve távolodik
tőlünk és hétköznapjainkba beletapos a rémület…
Németh Balázs második kötetében elkísér minket egy
olyan sötét világba, ahol az elnyomott elme démonjai utat törnek maguknak és
elkezdődik „Az élet alkonya…”
ENGEDÉLLYEL
A teniszoktató
Mivel
Owen a szülői támogatásra nem számíthatott, és elég kevés törődést kapott az
anyjától, aki éreztette vele, hogy ő csak egy kolonc a nyakán, így szépen
lassan kialakult benne ez az érzés, és magányos farkasként kell neki boldogulni
az élet rengetegében. Zárkózott lett, és olyan érzés kezdte hatalmába keríteni,
mintha egy másik én akarna a felszínre törni, ami ellen ő hevesen tiltakozik. A
gondolatai sokszor messzire kalandoztak olyan dolgokról, amikre nem igazán
szoktak normális helyzetben gondolni az emberek. A szeretet és a törődés hiánya
olyan dolgot szabadított fel benne, hogy a másik ember szenvedése okozott neki
örömet és kielégültséget. Kezdődött ez gyerekkorában azzal, hogy a szomszédok
fojtogatta meg éjszakánként, amíg ők aludtak, és amikor felfedezték a tetemeket
rajta, semmi más nem látszott, mint az hogy elégedett a tettével, és belső
késztetést érzett arra, hogy ezt folytassa, mert ez boldoggá tette. Nagyon
érdekelte az emberi lélek rejtelme, és ezzel kapcsolatban rengeteget olvasott,
amikor kis nyugalomra vágyott és el akart menekülni a valóság elől, ezt az utat
választotta, ahol még önmaga szórakoztatásán kívül tanulhat is valamit. Az
olvasás mellett még nagyon szeretett rajzolni, és azokon jelenítette meg a
későbbiekben fantáziájának szülötteit. Általában a rajzok lefejezett
holttesteket, ábrázoltak különböző pozitúrákban, de Owen azt tartotta, hogy az
olvasás az elme művészete, a rajzolás pedig egyfajta kifejezése a gondolatok
összességének. Ahogy egyre idősebb lett, énjének ez a sötét része nem akarta
elhagyni, és nem hogy szűnni próbált volna, egyre jobban biztossá tette abban,
hogy ha más már nem barátkozik vele a természete miatt, így ez az én lesz a
hűséges társa, olyan másik énként, akivel azonosulni tud minden fáradozás
nélkül. Mivel az ember léte és mi volta érdekelte, így azzal is tisztában volt,
hogy ez egy betegség, amit skizofréniának neveznek. Önmagában elfogadta, de ha
más mondta neki, heves tiltakozásban tört ki. Ilyen alkalom volt az is, amikor
a munkahelyén egy faipari cégnél beszélgetni kezdett az egyik munkatársával a
szabadidős tevékenységéről és a benne rejtőző énről, akkor mondták neki, hogy
ez betegség. S attól a naptól fogva nem közelít senki felé. Jobban szerette a
saját világát, mert akkor biztosan tudta, hogy ott nem bántják és a könyvek és
a rajzolás mindig megnyugtatta. De a tudatalattijában ott motoszkált, amit John
Gibson mondott és ez nyugtalanította, sőt határozottan idegesítette.
Elhatározta, hogy minél előbb felkeres egy könyvtárat, és utánanéz, mit is jelent
valójában ez a skizofrénia kifejezés. Addig is őrlődött, gondolkodott magában,
és megint elő–előbújt agyának rejtett zugaiból az a másik én, amiért a
könyvtárat felszeretné keresni. ez a másik én olyan dolgokat követelt tőle amit
máskor biztos nem tenne meg. A gondolataiba beférkőzött az emberek végtelen és
fájdalmas sikolya ahogy megkínozza őket és örömmel nyugtázta hogy ez igenis jó
dolog és boldoggá teszi. Ilyenkor érezte, hogy az elméje egy másik világban
jár, ami a rendes lét világa és egy olyan, ami minden sötét képzeletet
felülmúl. Lehet azt mondani, hogy a normalitás és az őrület határának vékony
mezsgyéjén egyensúlyozott, ahol a normális emberi lét és a sötét én
megjelenésével küzdött szüntelen. S amikor ezek megjelentek az elméjében,
tudjuk, hogy melyik nyert. A világ, amit magában a másik én sötét világának
nevezett így jellemezte. „Sötét hely, ahol fáklyák égnek és emberi lélek
kövezi útját. A fáklyákon úgy világítanak a lángcsóvák, mintha szemek néznék
azokat, kik az útra lépnek. Minden gonoszság otthona, amit isten nem képes
elfogadni, de az ördög cinkosává fogadja az embert, kit rabszolgává nevel és
bűnre sarkall.” Ez volt az a hely, ahol az a másik én lakott, és embertelen
gondolatokat fecskendezett Owen agyába. Először nem akarta beismerni magának,
hogy két énje van, de mivel több gondolatot ébresztett benne énjének sötétebb
fele, így már ő is hajlott arra, hogy beteg és kezelésre szorulna. De előbb a
könyvtárat keresi fel, hogy meggyőződjön róla.
Elment a
városi könyvtárba, ahol Mrs. Perkins volt a könyvtáros már időtlen idők óta,
aki még gyerekként ismerte meg Owent, és azóta sem felejtette el. Ő volt az,
aki Owen számára mindig vigaszt nyújtott, egyfajta menedéket, ha mások
bántották vagy éppen otthon voltak zűrök.
– Jó napot, Mrs. Perkins. Rég láttam. Remélem, jól szolgál az egészsége.
– Szervusz, Owen. Ház ezt én is elmondhatnám rólad. Hú, az egészségem,
azt inkább hagyjuk. Néha a szívem rakoncátlankodik azóta, amióta megkaptam azt
a rohadt szívinfarktust. De semmi komoly.
Újabb beleolvasót hoztam nektek, ezúttal Ria Anne Donovan írónő küldött be részletet a nemrég megjelenő könyvéből, mely Helma Kiadó gondozásában jelent meg.
Tartalom:
A romantikus regény egy fiatal lányokból álló baráti társaság mindennapjairól, a tinédzserekkel megtörtént eseményekről, és az átélt történetek lélektani feldolgozásáról szól. Alina felismeri, hogy az érettségi után gyökeresen megváltozik az élete. A főszereplő természetesen kíváncsi az újra, a jövő kihívásaira, ugyanakkor lelkében aggódik a régi, majdhogynem gondtalan gyermekkora elvesztése, és a baráti társaság – iskolaváltás miatt törvényszerűen bekövetkező – felbomlása miatt. Alina megtalálja a szerelmet Davidben, de a lány még nem tudja bizonyosan, hogy vajon az egyetemi évek alatt is kitart-e a szerelmük ereje?
ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET
Prológus
Ki ne álmodna parányi sorházakról egy amerikai városban, ahol az emberek szinte soha nem alszanak. Alina és három barátnője tinédzser éveibe pillanthatunk bele. Életüket az iskolai nehézségek töltik ki, mígnem eljön a nap, amikor néhány főiskolás fiú felforgatja az életüket.
Alina Losas az édesanyjával él egy piciny házban, parányi kis kerttel. Ő az, aki soha nincs tisztában azzal, hogy mit akar, és mindenre fejet hajt, amit kitalálnak a barátnői. Pola az, aki hűvös egyszerűséggel mindenkit visszarángat a földre. Katherine, aki mindig tudja, mit szeretne, és mindent meg is tesz, hogy elérje azt. Mia mind közül a legszeleburdibb, ő az, aki mindenáron imponálni akar, még ha nem is sül ki belőle semmi jó.
Mindannyian próbálják elkerülni azt, amit egyikük sem akar. Felnőni az élethez, önmagukhoz, és rettegnek attól, hogy az élet elszakítja őket egymástól. Megpróbáltatásaik néha fájóak, de épp ettől lesznek ők olyanok, amilyenné válni szerettek volna.
1. fejezet
Kedves Naplóm!
Ma van a születésnapom, és anyukámtól kaptalak, mert szerinte a kamaszkorra emlékezni kell. Alina Losas vagyok, és Bostonban élek. Ma új tanév kezdődik, és megfogadtam, hogy az idei évben nem az leszek, aki egész életemben voltam, aki alig mer megszólalni, aki átesik a saját lábán, és akinek még nincs fiúja.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Tartalom:
Az Urvi-folyóról – amely a másvilágot választja el tőlünk – azt
tartják, hogy bűvös, veszélyes dolgok ólálkodnak a sűrű köd mögött, ami a folyó
vízén ül. Több ezer éve senki nem látta a túloldalt, a halhatatlan démonokat,
akikről a gyerekmesék születtek. Csupán Stella, a fiatal és ügyes tolvaj, akit
világéletében vonzott a különös víz.
Stella, aki azt gondolta, ismeri a múltját. Egy
lány, aki átjutott az Urvin túlra, pedig ott – emberként – egy percig sem
tartózkodhatna. Egy lány, aki az Urvi-folyó túlpartján, az elvinek világában
rádöbbent arra, hogy eddig semmit sem tudott magáról és a képességeiről. Sosem
gondolta volna, mekkora ösztönös erő lakozik benne. Már csak az a kérdés, hogy
vajon a búvópatakként elrejtett képességeit időben előhívhatja-e magából?
Ugyanis az idő, és az elvinek tanácsa ellene dolgozik. Stellának versenyt kell futnia
az életben maradásáért. De nemcsak a saját maga, hanem a szerettei életéért is
meg kell küzdenie, egy számára teljesen idegen környezetben. Vajon sikerül-e a
küldetése? Vajon egy keserű véletlennek köszönheti, hogy a démonok legfelsőbb
uralkodójának fogságába került, vagy az elkerülhetetlen végzet sodorta ebbe a
varázslatos világba? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a könyv, amely egy
képzeletbeli mindenségbe kalauzol minket, Olvasókat.
Lana V. Asol: A folyó túloldalán című könyvéből is hozok nektek beleolvasót, szintén az ünnepekre való tekintettel dupla részt lehet elolvasni, nemrég megjelent könyvből. A könyvet a Helma kiadónál lehet beszerezni.
Az Urvi-folyóról – amely a másvilágot
választja el tőlünk – azt tartják, hogy bűvös, veszélyes dolgok ólálkodnak a
sűrű köd mögött, ami a folyó vízén ül. Több ezer éve senki nem látta a
túloldalt, a halhatatlan démonokat, akikről a gyerekmesék születtek. Csupán
Stella, a fiatal és ügyes tolvaj, akit világéletében vonzott a különös víz.
Stella, aki azt gondolta, ismeri a múltját. Egy lány, aki átjutott az Urvin túlra, pedig ott – emberként – egy percig sem tartózkodhatna. Egy lány, aki az Urvi-folyó túlpartján, az elvinek világában rádöbbent arra, hogy eddig semmit sem tudott magáról és a képességeiről. Sosem gondolta volna, mekkora ösztönös erő lakozik benne. Már csak az a kérdés, hogy vajon a búvópatakként elrejtett képességeit időben előhívhatja-e magából? Ugyanis az idő, és az elvinek tanácsa ellene dolgozik. Stellának versenyt kell futnia az életben maradásáért. De nemcsak a saját maga, hanem a szerettei életéért is meg kell küzdenie, egy számára teljesen idegen környezetben. Vajon sikerül-e a küldetése? Vajon egy keserű véletlennek köszönheti, hogy a démonok legfelsőbb uralkodójának fogságába került, vagy az elkerülhetetlen végzet sodorta ebbe a varázslatos világba? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a könyv, amely egy képzeletbeli mindenségbe kalauzol minket, Olvasókat. A könyv azon kedves Hallgatóit és Olvasóit várja, akik imádják a gazdag írói eszköztárral, kifejező érzelmekkel és kifinomult lélektani ábrázolással megalkotott, letehetetlenül izgalmas gyöngyszemeket hallgatni vagy olvasni.
ENGEDÉLLYEL
Nemrégiben osztottam meg veletek mostanában megjelent Zara Zhavon:Shalini (A pokol vízén élni) c. könyvéből egy kis részletet. Most pedig dupla részt hozok nektek az ünnepek miatt. Ha tetszett a részlet, kérlek, ha tudsz, hagyj nyomot. Köszönöm.
Jó olvasást!
Tartalom:
***