Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Nora Roth - ("A kutatómunka pedig azért volt sok, mert a történet külföldi és egzotikus helyszíneken játszódik, és úgy döntöttem, hogy valós helyszíneket jelenítek meg, így ezek komoly kutatást igényeltek. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem  Nora Roth írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg Elsinore Jones – Szerelmi baj című romantikus könyve, mely a Novum Publishing oldalán szerezhető be.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Vidéki környezetben, Lovasberényben töltöttem a gyermekkoromat szerető és összetartó családi körben arról álmodva, hogy egy napon tanárnő vagy takarítónő leszek. Szüleim az előbbire bíztattak, így a gimnázium elvégzése után egyetemen tanultam tovább. Lehetséges felvételi tantárgyként egyedül az angolban bíztunk és el is végeztem a Pannon Egyetem angol nyelv és irodalom szakát jó eredményekkel és remek élményekkel gazdagodva.

Gyermekkori álmom vált valóra amikor az egyetem elvégzése után egy elit gimnáziumban rögtön el tudtam helyezkedni tanárként. Az álmok azonban nem csak valóra válnak, azokból néha fel is ébredünk, így csupán két és fél év tanítás után szélesítenem kellett a látóteremet, hogy valamiből jövőt tudjak építeni magamnak. A versenyszférában kezdtem el dolgozni vállalati kintlévőségkezelőként és minden olyan tertületen megfordultam az elmúlt közel húsz évben, ami ehhez kötődik.

A magánéletben továbbra is vidéki környezeben élek a párommal és igyekszem a családi élet  és a napi munka mellett az írói tevékenységre is időt szakítani. Gyermekkorom óta imádok olvasni, sütni-főzni és kertészkedni.

Elsinore Jones – Szerelemi baj című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Határidő híján és teljes munkaidős állás mellett a regény megírása több évig tartott. A kutatómunka pedig azért volt sok, mert a történet külföldi és egzotikus helyszíneken játszódik, és úgy döntöttem, hogy valós helyszíneket jelenítek meg, így ezek komoly kutatást igényeltek. Angol szakon végeztem, így az internetes kutatás nem okozott problémát, idegen nyelvű weboldalakat is tudtam használni a folyamat során. A kutatómunkának viszont vannak előnyei is: bár nem sokszor éreztem úgy, hogy elakadtam volna az írással, de ha mégis, akkor pár nap kutatás mindig visszahozta az ihletet. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy gyönyörű fotókat nézegettem és remek sztorikat olvasgattam Jamaikáról, Los Angelesről, a Napa-völgyről, vagy éppen olyan témákról, amiket a könyvben érintek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet számos jelenete a valóságból merítkezik, de messze túlmutat rajta. Sok olyan esetet szőttem bele a regénybe, ami valamilyen formában velem vagy a környezetemben valakivel megtörtént, majd a történetben részben megváltoztattam, továbbgondoltam, felnagyítottam vagy kiszíneztem. Valószínűleg minden kezdő író beleesik abba a hibába, hogy a saját élményeiből merítkezik, így én is, de azt azért szeretem elmondani az olvasóknak, hogy a leírtakból sok elem már csak a fantázia szüleménye.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Egészen fiatal koromtól kezdve szerettem írni, de eleinte nem igazán tudtam, hogy miről írjak. Érdekes módon az sosem jutott eszembe, hogy például naplót vezessek, de ha volt szabadon választott témában fogalmazási feladat az iskolában, azt mindig igyekeztem jól megírni.

Rendszeresen viszont csak a kétezres évek elejétől kezdtem írni, amikor létrehoztam egy internetes weboldalt és elkezdtem mai szóval blogot vezetni és tartalmat gyártani leginkább napi sport és szórakoztatóipari témákban angol nyelven. Ugyanebben az időszakban egy kanadai fórumon a magyar jégkorongélet egy szeletét képviseltem és mérkőzésekről írtam beszámolókat szintén angolul.Mivel ekkor jártam angol szakra és helyezkedtem el tanárként, így ezeket nyelvgyakorlásnak is tekintettem nem csak kreatív hobbinak.

Ezt követően a következő nagyobb lélegzetvételű mű egy nyelvkönyv megírása volt. Az apropót az adta, hogy az egyetem elvégzése után nyelvtanárként helyezkedtem el és az új érettségi megkövetelte, hogy a szaktanár állítson össze szóbeli érettségi feladatsort a vizsgára. Ezt olyan alapossággal sikerült megoldanom, hogy kollégák bíztatására felkerestem néhány kiadót, hogy látnak-e fantáziát a minden témát lefedő kidolgozott feladatok kiadásában, és az akkori Nemzeti Tankönyvkiadó pozitív válasza után meg is született a nyelvkönyv, ami azóta is a piacon van államilag elismert tankönyvként és elérhető a nyelvtanulók számára.

Ekkorra pedig annyira belejöttem az írásba, hogy elkezdtem témákat keresni a következő projektemhez. Először novellákat szerettem volna írni különböző narrációs technikákkal, de egy komoly írói blokkot követően más történeten kezdtem gondolkodni és végül regény lett belőle.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem tervezem más zsánerben kipróbálni magam, a terveimben a meglévő történet folytatása vagy folytatásai szerepelnek. Viccelődni azzal szoktam, hogy miután írtam már sportblogot, nyelvkönyvet és regényt, így inkább a kategóriák között ugrálok és a következő talán egy szakácskönyv lehetne.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ezt az érzést még nem sikerült megtapasztalnom mert sosem érzem befejezettnek. Mindig úgy érzem, hogy ha elolvasom, tudok még rajta itt-ott módosítani, párbeszédeket vagy leíró részeket átírni. Ez részemről egy elhatározás amikor azt mondom, hogy megállok egy ponton és már nem módosítok rajta. Természetesen itt jön be a képbe a kiadói szerkesztő, aki esetleg javasol módosítást bizonyos részekre, jelenetekre, tehát még ezután is alakulhat. Aztán amikor ezzel a folyamattal is végzünk, akkor befejezettnek tekintem, és megpróbálom nem olyan szemmel nézni, hogy mit írhattam volna jobban vagy frappánsabban. Ezeket a gondolatokat innentől kezdve igyekszem a következő regényhez félretenni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál már ezen?

Gondolkodtam több lehetséges írói álnéven is. Volt is egy, amit az írás során végig használtam a kézirat címlapján, de végül az egyszerűség kedvéért a valódi nevemet választottam angolosabb formában. Számomra ez azért volt könnyebbség mert ezzel jobban tudok azonosulni, természetesebbnek érzem és fontosabbnak tartottam, hogy az ismerőseim össze tudjanak kötni a művel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt gondolom, a könnyed, humoros, kalandos-romantikus zsáner áll hozzám legközelebb. Olvasói szempontból is ebben szereztem legnagyobb tapasztalatot és ezt kedvelem a legjobban. Szeretem a könnyed történeteket. Azt vallom, hogy a napi életünk vezetése mellett az olvasás kikapcsolódásként kell, hogy szolgáljon. Olvasóként szeretek képzeletben olyan helyekre eljutni, ahova a valóságban valószínűleg nem fogok, és olyan történeteket olvasni, amik megnevettetnek, de adott esetben el is gondolkodtatnak vagy érzelmeket szabadítanak fel bennem. Ezen kívül pedig szeretek olyan történeteket olvasni, amik olyan témákat dolgoznak fel, amitől szélesedhet a látóterem vagy számomra addig ismeretlen dolgokról tanulhatok és íróként is ezt próbálom képviselni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem megjelenése nagy büszekséggel töltött el, különösen amiatt, hogy az egy szakkönyv volt, amit egy jelentős, és nagy múlttal rendelkező kiadó gondozott, és sok pozitív visszajelzést kaptam kollégáktól és tanulóktól is a könyvről. Ez a műfaj objektívebb, könnyebb megítélni, hogy egy szakkönyv jó vagy nem, számomra beszélni is könnyebb szakmai témákról. Ami különösen nagy örömmel töltött el ezzel kapcsolatban az az volt, amikor négy másik nyelvre is átültették, így már nem csak angolul, hanem németül, olaszul, franciául és spanyolul tanulóknak is hasznos segítséget nyújt az érettségire és a nyelvizsgára készülvén.

A regény megjelenését jóval ambivalensebb érzésekkel éltem meg. Egyrészt személyesebb a tartalma, úgy éreztem, sokkal többet kell magamból megmutatni és ez szokatlan terep volt számomra. Másrészt ennek a megítélése szubjektívebb. Vagy tetszik valakinek, vagy nem. El kellett telnie némi időnek amíg tudatosítottam magamban, hogy nem baj, ha nem tetszik mindenkinek, a saját közönségemet kell megtalálnom.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Azt mondják az első és legfontosabb dolog egy íróval kapcsolatban, hogy sokat olvasson. Gyermekkorom óta falom a könyveket, így ez a kitétel teljesült. Sokszor veszem észre, hogy nem csak a történetre figyelek olvasás közben, hanem egyebek között például a regények szerkezetére és nyelvezetére is. Ahogy említettem, tanultam irodalmat egyetemen, ami szintén ad némi támpontot az íráshoz. A műelemzés önmagában még nem feltétlenül lenne elég, de volt szerencsém írástechnikával, narrációs technikával és még több olyan aspektussal megismerkedni, amik segítik az írói munkát. Illetve különböző teszteken kiderült, hogy meglehetősen strukturált a gondolkodásom. A fentiek tükrében komolyabb tervezés nélkül, impulzívan tudtam megírni a történetet. Gyakorlatilag a fejezetek olyan sorrendben születtek meg, ahogy a könyvben vannak és csak apróbb változtatásokat eszközöltem rajtuk utólag. Volt a fejemben végig egy történeti ív, de azon túl spontán módon szőttem a regény fonalát. Utólag, amikor a regényírás elméletével ismerkedtem, azt láttam, hogy vagy korábbi tanulmányaim és ismereteim alapján, vagy tudat alatt, a legtöbb iránymutatást valójában követtem, amit egyfajta pozitív visszaigazolásként vettem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetem van különböző okokból: vagy azért mert viccesnek találom, vagy azért mert olyan érzelmeket tudtam belevinni, amivel túlszárnyaltam az elvárásaimat magammal szemben, vagy éppen azért, mert kimondattam valamit a szereplővel, amit én a valóságban sosem tennék meg és ezt én is felszabadító érzésként éltem meg.

Számomra a nehézséget az érzelmek megjelenítése okozta leginkább, de ezért is kezdtem bele. Rá akartam magam kényszeríteni, hogy ezen a téren fejlődjek. Utólag azt gondolom, hogy helyenként a színpadi művekre hasonlít a regény abban a tekintetben, hogy eltúlzott érzelmek jelennek meg benne, de a szereplővel történő kapcsolódásban viszont ezek segíthetnek az olvasónak. Ez az érzelmi telítettség azonban olyannyira megterhelő volt számomra az írói munka során, hogy végül fizikai tüneteket okozó kimerültséghez vezetett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez a regény egy elképzelt drámai jelentből született meg és azt helyeztem bele egy történetbe. Ez a drámai jelenet volt az, ami először megformálódott bennem és aztán spontán módon születtet meg hozzá minden előzmény, ami elvezet ehhez a jelenethez, és minden, ami a történetben utána következik. Mivel elsősorban folytatásban gondolkodom, így a többi már ennek a történetnek a továbbgondolása lesz.

Ami azonban számomra segít kibontani a szálakat és továbbvinni a történetet, az a zene. Az írás során végig általam összeválogatott zenét hallgattam, ami több mint száz dalt tartalmazott különböző előadóktól különböző stílusban és témában. Ezek által olyan hangulatba és érzelmi állapotba kerültem, ami jelentősen megkönnyítette az írást és szinte folyamatosan ihletet adott.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A nővérem volt az, aki a kéziratot először látta és olvasta. Számomra az ő szava számít, ő az akinek minden körülmények között adok a véleményére. Ezen túl a baráti társaságban is szívesen osztom meg a történetet és ha valakinek van javaslata, akkor szívesen veszem, de eddigi tapasztalatom az, hogy inkább csak a tetszésüket fejezik ki sokan, változtatási javaslatokat nem fogalmaznak meg, rám bízzák, hogy miről írok és hogyan. Véleményt édesanyám fogalmazott meg a merész témákkal, és a párom a címmel kapcsolatban. A cím végül az eredeti maradt, és a következőről is van már elképzelésem, de a megjelenése előtt mindenképpen kikérem majd a véleményét.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom egyrészt meglepődött, másrészt kicsit kételkedett, ugyanakkor mindenben támogatott és büszkén jöttek el az első író-olvasó találkozóra. A nővérem volt az, aki bíztatott, hogy adjam ki a történetet, mivel tudta, hogy ez volt hosszú ideje az álmom, a párom pedig abban támogatott, ami az ő szakterülete, a portréfotózás és a médiajelenlét. Sok támogatást kaptam minden területen amit nem tudok eléggé megköszönni.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy ha könnyed kikapcsolódásra, humorral és kalanddal egybeszőtt kissé szokatlan romantikus történetre vágynak, akkor mindenképpen adjanak egy esélyt az Elsinore Jones – Szerelmi baj című regénynek. Jó pár oldalon keresztül fogja szerethető karakterekkel szórakoztatni és szebbnél szebb helyszínekre elkalauzolni az olvasókat.

Ami a jövőt illeti, azt pedig elárulhatom, hogy van még idejük a jelenlegi történettel megismerkedni. A folytatás is készülőben van, és ha idén új regénnyel még nem is, de talán némi betekintéssel már szolgálhatok a folytatásba.

Novum Publishing oldal

Elsinore Jones

Facebook

Nora Roth weboldala

Nora Roth facebook oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Faragó Maia - (" Az alkotás nekem is túlélés a mindennapokban, s talán az Olvasóimnak is adnak műveim olyan tanulságos üzeneteket, melyekből tovább építkeznek, s melegen tartja a szívüket ebben a zord világban.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Faragó Maia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a legújabb könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjú felkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg a Karmikus léptek című könyve, mely a NewLine Kiadó oldalán, valamint a Lírán és Librinél szerezhető be.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok, kedves Olvasók! Faragó Maia vagyok, végzettségem alapján írott- és elektronikus sajtókommunikátor - magyarul újságíró-, emellett van színészi és kulturális rendezvényszervező képesítésem is. 2021-től hivatalosan is bejelentett író lettem.

Az igaz és tiszta értéket képviselő művészeteket - és kultúrát kedvelő, és művelő ember vagyok. Továbbá gyermek, testvér, barát. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A művészetek, ezen belül a zene, tánc, éneklés, színművészet, filmek, könyvek és az írás felé irányuló érdeklődésem már gyermekkoromban megvolt. Ez az érdeklődés szeretetté mélyült, s bár eleinte több felé irányult a figyelmem a művészeti ágakon belül, de ezekben a megismerési folyamatokban személyemet is felfedeztem, tapasztaltam és fejlődtem. Az irodalom-olvasás-írás-kultúra felé való „tendálás” családi örökség is: anyai Dédmamám is írt, habár nem nyilvánosan; többen voltak énekesek a családban, s a nővérem is magyar irodalom- és nyelvtan szakos tanárnő lett.

Több, más művészeti közegben is tanultam, mozogtam később, hogy mostanra biztos legyen: én az írásban találtam meg mind az emberi, mind az alkotói, művészi szabadságom a legjobban. Ez az a művészi közeg, amiben komfortosan és természetesen tudok mozogni. Ez, ami erőlködés nélkül áramlik ki belőlem a világra.

Magával az írással kötött házasságom egyébként a főiskolai éveim alatt köttetett, és tart mai napig: kitüntetéses diplomával végeztem kommunikáció – és médiatudomány szakon. Ott szerelmesedtem bele az írással foglalkozó szemináriumokba, ott indult el úgymond professzionálisabb szinten az írással való kapcsolatom, köszönhetően egy mentornak is, akit az egyik legcsodásabb Tanárnak tartok az életemben. Ő nevelt bennünket arra, hogy nem celebnevelde az intézmény, s sose tucatterméket gyártsunk, s a bulvármédia kiszolgálása helyett értéket képviseljünk minden cikkünkben, s találjunk rá a saját hangunkra.  Később dolgoztam is újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, kommunikációs, PR - marketing asszisztensként is.

Sok felé vitt az élet, de mind kellett ahhoz, hogy tényleg felismerjem azt, az írás az én Utam és Otthonom. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál már ezen?

A saját nevemet használom. Mindenki Maia-ként ismer. I-vel, ahogy Mexikóban írjuk, nem j-vel, ahogyan a magyarok. Szerencsésnek is tartom, mert a spanyol, olasz, angol ismerőseim mind gond nélkül ki tudják ejteni a nevem, és magyarul is ugye, csak ahogy írtam, máshogy írják le itthon. Nem gondolkodtam más név választásán, mert ahogy a tartalmaim hitelesek, úgy az is, aki mögöttük áll: én. S akkor vagyok leghitelesebb, ha nem bújok el. Nem sok értelmét látom, hogy lefordítsam angolra a nevem, ahogyan legtöbben szokták. A fantázia neveket pedig meghagyom a regényem lapjaira. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Viszonylag könnyen születnek, s gyorsan. Azt, hogy alkotói válság, szerencsére nem ismerem. Az utóbbi éveim nagyon nehezek voltak, egy komplett újjászületésen mentem át. Minden kapcsolatból, eseményből lehet tanulni, okulni, na, meg levonni a következtetéseket… valamint persze inspirálódni belőlük. A saját életünk mindig biztos ihlet forrás… s mivel semmi nem véletlen, egy esemény konklúziója lehet másnak is tanulság, egy megismert személy ihletet adhat egy jövőbeni regény szereplőjéhez stb…

De egyszerű a válasz. Mik adják az ihletet? A mindennapok. Elég érzékenyen szemlélem azt, ami zajlik akár bennem, akár körülöttem, de akár a világban is. Ez bőven elég motiváció tollat ragadni.

Ha mást látok alkotás közben az szintén tud inspirálni: nekem is megjön a kedvem hozzá, hogy alkossak. Hajlamos vagyok elfelejteni, mennyire feltölt pozitívan.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyértelműen utóbbi. Ha valamit „muszájból” kell írni, azt is megcsinálja az ember, s lehet jó, de nem hiteles, sőt, inkább izzadságszagú lesz az egész. Nálam valamiért mindig hajnalban, éjjel jön az ihlet. Bármilyen lelkiállapotban megtalálhat az ihlet egyébként, arra mindig figyelni kell, és teret kell neki engedni, hadd folyjon vele a Lélek - én így szoktam mondani. 

Általában mindig akkor ülök le… amikor arra – nem tudom máshogy fogalmazni – hívást érzek.

Ha szomorú vagyok, mindig könnyebben alkotok - nem tudom, sokkal több inspiráció jön. Ilyenkor olyan dolgokat hánt le az ember a Lelke legmélyéről, amit talán ő maga sem tud- ekkor születhetnek a legőszintébb alkotások.

Ha pedig boldog, vagy ihletett, vagy szerelmes, vagy elégedett vagyok, akkor úgy tapasztaltam sokkal inkább „beleül” az ember ebbe az állapotba, és nem úgy jön az inspiráció, pont azért, mert kitelíti az érzés, és nem telik be vele, hogy „boldog”. Valamint, ekkor persze teljesen más típusú és hangvételű, talán műfajú és ritmusú alkotások születnek meg. 

Ami érdekes, az a köztes állapot, az újrakezdés…valamint, hogy hányszor kell újrakezdeni az újrakezdésen belül is. Ezek olyan lelki folyamatok mind, amik hosszabb időbe telnek, míg tovább lendülnek, vagy feldolgozza őket az ember stb.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság

Az én könyveim nem elrepítenek, hanem a „földön tartanak” és szembesítenek. Igyekszem mindig nyílt, őszinte és bátor lenni a sztorijaimban. Merem megmutatni a „mélységet”, és a „mennyet” is. Mert erről szól az élet. Érzelmi hullámvasút. Fent és lentek váltakozó sora. Nincs mindig happy end, ahogy a valóságban sem, viszont kell valami kapaszkodó a fantázia mezsgyéjén, ami lélekemelő, hittel ontja el az Olvasót, amiért lehet” harcolni”, mindig kell valami, amiben lehet hinni.

Általában mindig a kettő láthatatlan határán mozgok, bármelyik irányba érezhető áthallás, ezt az Olvasókra bízom, lehet, amit én fikcióként írtam le, velük megtörtént már, de lehet fordítva is: amit ők álmukban sem gondolnának, az nálam megtörtént eset volt. Mindenképpen életszerű események vannak jelen minden könyvemben, én nagyon fontosnak tartom a hitelességet. Hogy az életről írjunk. Valós, elérhető dolgokról, érzelmi állapotról, mai, minket foglalkoztató témákról. Olyan érzésekről, döntésekről, helyzetekről, belső vívódásokról, felismerésekről, amely mindennapjaink része. Velem inkább szembesülnek az élettel és valósággal, mert az az igazi. A nehézségek ellenére is talpon maradni, tovább létezni, keresni a boldogságot minden apró szeretetmorzsában, s felfedezni a saját, belső erőt.

Sokszor nem általam megélt, csak látott eseményt viszek bele, tehát javarészt nincs olyan jelenet, amit vagy én ne tapasztaltam volna meg konkrétan, vagy ne lettem volna szemtanúja.

Ez alkalommal is így volt: aKarmikus léptekben önéletrajzi ihletésű események jócskán hozzáadtak a könyv alapjához, a karakterekhez, vegyítve a fantázia végtelen világával. Van olyan Olvasóm, aki jelezte, hogy kifejezetten szereti megtippelni olvasás közben azt is: hogy vajon melyik jelenet igaz, s melyik lehet a fikció… ez az olvasás élményéhez pluszt ad. Én ugye könnyebb helyzetben vagyok: rajtam áll, hogy mennyire ötvözöm a kettőt, vagy éppen a valós eseményt kiegészítem egy fikciós, más végkifejlettel… itt rajtunk áll, miként adunk át egy-egy helyzetet.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem, A Lélek szirmai 10 év munkáját foglalta össze, verseim és prózai műveim gyűjteménye volt. Magánkiadásban jelent meg, aminek fogalmáról s gyakorlatban való létezéséről, annak felelősségéről addig keveset tudtam, pláne nem volt benne tapasztalatom, ezért többszörös kihívást jelentett, de rengeteg tudással szívtam magam fel általa, amit már senki nem vesz el tőlem; s ahhoz képest, hogy ismeretlen, új szerzőként jelentem meg a mai magyar kortárs irodalomban, ráadásul személyes volt a témám, nagyon jól sikerült, bár sokan bátornak tartottak, hogy így belevágtam, teljesen önállóan… minden szinten. Az első könyvbe sokan belebuknak, még akkor is, ha van mögöttük kiadó, s csak annyit mondtak: örüljek, hogy nullára kihozom a végén. Nemhogy visszajött az az összeg, amit belefektettem, hanem még nyereség is lett végül, elég szép mértékben; kitapostam sok felületet, ahol terjedt a könyv híre, s leginkább szájról szájra vitték az emberek, s adták tovább. A legnagyobb „nyereség” viszont az volt, ha valaki rám írt, hogy kétszer is elolvasta, hogy több olyan kellene, mint én… s hogy köszönik, amiért a szavaimban sokszor a saját gondolataiknak voltam a szócsöve, csak ők nem tudják, vagy merik így megfogalmazni az érzéseiket, netalán szembenézni velük. Ezek a legnagyobb sikerek szerintem, amikor valaki alkot, s azt megosztja mással. Ha jönnek ilyen visszajelzések. Mert igazából én soha nem azért írtam, hogy ebből híres legyek vagy meggazdagodjak, hanem hogy adjak az embereknek.

Szóval csodás élmény volt, felemelő. Azért is maradtam utána is a magánkiadási vonalon, mert nemhogy elvette a kedvem, hanem tovább inspirált. Nem voltak korlátok, alkothattam szabadon, úgy, ahogyan én akartam, a célközönségemnek. Hitelesen, őszintén, cenzúra nélkül.

2021-ben jelent meg, a hat fejezet – történetekkel és versekkel – követi azt a ciklust, mely az életben is végigmegy bennünk: amikor még remélünk, amikor csalódunk, amikor újra kell kezdenünk, és amikor megértjük, hogy értünk volt minden, és elérhetjük a harmonikus boldogság lebegő állapotát. Mert igenis ez megtapasztalható, elérhető és megélhető!

Volt online, s író-olvasói találkozós könyvbemutatója is, valamint utánnyomás is kellett. Akkor álltak először verseim mögé színművészek, akkor olyan visszajelzéseket kaptam, ami mellett nem tudtam elmenni csak úgy, mert sokan azt is hitték, egynyári könyves szerző leszek, de ott determinálódott, hogy nekem ezzel lesz még dolgom, az írást nem szabad abbahagynom. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyveket írsz, sőt meg is jelennek?

Az írás a covid alatt került ismét az életembe, s akkor döntöttem el, hogy mint alkotó, elkezdem megvalósítani az álmaim a könyvírás területén. Ők hárman voltak: a szüleim és a nővérem, az a 3 fix személy, akik végig hittek bennem, a belőlem megszületendő dolgokban, s támogattak. Nélkülük, főleg Édesanyám nélkül sok minden nem így történt volna. Most, hogy már fentről követi az életem ezen részét, remélem büszke rám, ha ezt látja: hogy azóta is sorra valósítom meg s adom át az Olvasóknak „lelkem szavát”. Valahol minden művem Neki ajánlom, mert Ő mondta azt: amíg egyetlen szív is lesz, ami érti az enyém, addig nem adhatom fel, s muszáj alkotnom. S az alkotás nekem is túlélés a mindennapokban, s talán az Olvasóimnak is adnak műveim olyan tanulságos üzeneteket, melyekből tovább építkeznek, s melegen tartja a szívüket ebben a zord világban. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A versek a kedvenceim, azt nem titkolom. Követi a próza. Igazából egyik sem kihívás. Érzelmi állapottól, témától és időtől függ, mibe kezdek bele. 

Mindkettőt kedvelem, mert javarészt valóságon alapulnak, valós helyzeteken, vagy egy általános érzésen, mégis egyedi világodból, nézőpontodból kivetítve.

Amikor kapok egy gyors ihletet le is írom gyorsan egy versben általában. Nem azt jelenti, hogy nem dolgozom ki, attól lehet igényes és minőségi, de verset írni sokkal gyorsabb, valljuk be. Amikor pedig több időm van, és elmélyedhetek történetekben, helyszíneket húzhatok fel magamban, és karaktereket alakíthatok ki egy világban, akkor dolgozok ki hosszabb prózai műfajokat pl. novellákat, regényeket…

Mondhatom azt, hogy a versek választottak, aztán én őket. Nem véletlenül lett az első könyvem sem egy válogatás - 10 év verseiből. Megmutatkozódott, hogy így jönnek ki legkönnyebben belőlem a gondolataim, s előszeretettel használom a rímes sorokat. Mert egyediek. A versben egy világ épül fel. Minden apróbb kétsoros vers is egy külön világ: kezdődik, csúcsán van, s elmúlik a végén. Élet van bennük, mind saját ritmustól lüktet. A költői képek életre keltése, az ezek megalkotására való kifinomultság, a szavak egymás utáni erőteljes, ösztökélő, kifejező használata értelem és érzelem szerint… (s rímekről nem is beszéltem) – ezek teszik művészivé a verset.

Egy vers, prózai mű, ha művészien van megírva, akkor kapja Olvasója a legtöbbet, mert érzi, hogy benne tisztelve van, és a könyv- vers- alkotás szeretettel van felé. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ami még izgatja a fantáziámat, azok a színdarabok, forgatókönyvek írása. Millió ötlet lenne hozzá a fejemben! Színházi dramaturgként olyan jó lenne dolgozni! A két szerelem összekapcsolása lehetne: színházbeli lét+írás. De ugyanez a helyzet a filmmel is: film+írás. 

A Karmikus léptek című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Semmilyen kutatómunka nem volt. Van egy előzménye, az első regényem, a TE vagy az összes lehetőség a világon!, de aki nem olvasta, az is tökéletes megért mindent majd a mostani regényből, tehát nem 100% folytatás-regényről van szó. Önállóan is megállja a helyét.

Egy 2023-as szeptemberi, szombati reggelen érkezett meg az első ihlet a könyvhöz, amikor szó szerint felültem az ágyban. Előtte nem sokkal került vissza az életembe majdnem 5 év után ismét a tánc. Olyan erővel hatott rám, mint kevés dolog. Ismét élőnek éreztem magam, nemcsak testben, hanem lélekben is. Becsepegtette életembe azt az energiát, amivel tudtam szárnyalni az első ihletforrástól (már aznap megírtam az első 5 fejezetet) kezdve a könyv befejezéséig, s összesen két hét és négy nap telt el a két dátum között. 

Szinte ösztönösen jött a folyamat, az ötletek a borítóhoz, a szerkezethez, a fejezetekhez, a szereplőkhöz, a mű üzenete is világos volt számomra.

Minden olyan gyorsan történt, s olyan intenzív volt, de cseppet sem bántam, hogy meglovagoltam a pillanat ihletettségét, s repültem vele. 

A végeredménnyel magam is megleptem, mert éreztem, hogy rendkívül szókimondó, igaz, mély mű született, mely legőszintébb az eddigi könyveim között, pedig minden verseskötetemben is levetkőztettem már a lelkem nem egyszer. Brutális módon felszabadító volt számomra is megírni a regényt. 

Könyveim közül ez az eddigi legnagyobb “szívgyermek”, állandóan mozog a valóság s fantázia határvonalán,erről fentebb meséltem. Ebben a könyvemben vannak leginkább önéletrajzi elemek, akár szó szerint is, ettől a valahai leghitelesebb alkotás tollamból.

A regényben egy önismereti út és érzelmi átalakulás történetét követhetjük nyomon. A könyvben számos spirituális elemmel dolgozok, erős érzelmeket közvetítek, melyek a belső küzdelmeket és a kapcsolatok összetettségét tükrözik, miközben az Olvasó betekintést nyer abba, hogyan formálják életünket a múltbeli események. A karma fogalma állandóan jelen van, és az is, hogy az ember saját döntéseivel és cselekedeteivel képes irányítani a sorsát.

Megmutatom továbbá benne a művészek érzékenységét, a művészvilág kifinomultságának, egyediségének, halhatatlanságának törékenységét, mégis e világ eleganciájának selymességén keresztül. Bizonyítom, hogy van sors, s nincsenek véletlenek… s, hogy végül mi az, ami marad. Üzenetem e könyvben egy év leforgásának eseményein keresztül tárom Olvasóim elé.

A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Fuh, az összes könyvem nagyon személyes, intim, bensőséges, érzelmek fent és lentje – szóval igen, voltak nehezebb részek. A Karmikus léptekben is van nehéz rész számomra… de ha elárulnám, akkor nagyon spoilereznék. Az elején van 3 fejezet, s avégén1, amelyeknél végig sírtam, míg írtam. Rengeteg szegmensben s mélységben tudnék róla mesélni: szerkesztésben, üzenetében, a háttérsztorikról, hogy néha nevettem és sírtam egyszerre, míg alkottam, beszélhetnék akár külön minden jelenetről, de nem árulom el, mi a valóság, mi a fikció. Legyen annyi, hogy ez tényleg a valahai legbrutálisabban őszinte darab, ami megszületett belőlem a lapokra. Még sosem sikerült ilyen jól megvalósítani, kiírni magamból, ami bennem volt.

De ha már kedvenc jelenetek: akik olvasták, kiemelték, mennyire jó lenne, ha lenne olyan barátjuk, csak egy, mint a főszereplőnek, aki így meghallgatja őt s tanácsot ad; vagy szerintük a regény legerősebb részei a „karmaoldások”, annak a technikája, ahogyan levezettem, azt mondták rá: „Azt zseniálisan megcsináltad” a kötetben. Szóval az Olvasóknak eddig ezek a kedvenc jelenetei a Karmikus léptekben.

A legfontosabb üzenet szinte mindegyik könyvemre valid amúgy: érhet bármi, megvan az erő benned, hogy újrakezdd! Higgy magadban, s ezen belső erődben!

Bízom benne, hogy most a Karmikus léptek az Olvasóknak is legalább annyi szívmelengető érzéseket ad majd, mint amikor írtam!

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Szerintem, mint ahogyan majdnem mindenkinek: a szerettei szava, a barátok jelentik az első bázist. Nálam nem így van. Mármint, természetesen számít a véleményük, de elfogultság miatt direkt nem velük olvastatom el először az alkotásaimat. A szakmai csapatomban megbízok, van pár olyan ember, akinek adok a tanácsára, s lenni is kell pár ilyen embernek, mert főleg, ha nagyon sok önéletrajzi elem van a könyvben, vagy nagyon személyes a téma, mint akár volt mindkét verseskötetemben is, akkor nem feltétlen tudok teljesen racionálisan az anyaghoz nyúlni, kezelni azt. Ezért tanácsokat megfogadok, természetesen. Viszont mindegyik könyvemet saját magam is szerkesztettem. Ez esetben is így volt, valamint most kiegészítve nagyon fontos s lényeges szereplőkkel: a Kiadótól is persze elolvasták a regényt,a közös munka megkezdésénél, s megjelenés előtt. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan érzés, hogy tudom: innentől kezdődik el az igazi „munka”. Az alkotás egy szárnyalás az ihlettel, de aztán jön a megtervezés. A kivitelezés… míg bekerül a piacra, aztán a terjesztés indul el, az értékesítés. S voltam mindegyik feladatra egymagam 4 könyvön át, hiszen azok mind magánkiadások voltak. Kivéve a tördelés, borító tervezés, s nyomdai munkák – ezeket delegáltam át máshoz.

Nagyon örülök az írás végén, de még mindig szokja a szívem az érzést s az élményt, hogy megszületik belőlem egy darab, ami majd beszélni fog rólam, akkor is, ha már nem leszek, de ezt hátrahagyom. Megsimogatom a vállam, hogy rendben van, de nem dőlök hátra, mivel az van, amit írtam: hogy onnan, a kézirat írásának végeztével kezdődik el vele az igazi munka. A nyers kéziratot szerkeszteni, korrektúrázni, lektorálni kell. Újra elolvasom/elolvassuk vagy 10-szer betűről-betűre. Nem túlzok. Több szem, többet lát. Aztán el lehet kezdeni a kész anyaghoz is alkotni még: akár rajzokat, illusztrációként képeket. Pl. ehhez a regényhez egy komplett fotósorozat készült, saját koncepcióval, csodás technikákkal. Mindig ötletelek valamin a belívet illetőleg is: szerepeltek már rajzaim is könyveimben, most fotók, de volt, hogy versesköteteimben híres színművészek által előadott verseimhez készült videókhoz vezettek QR-kódok a könyvön belül. Nekik is hálás leszek ezért, míg élek, hogy nyitott szívvel álltak ehhez már az első könyvemnél.

Mindig igyekeztem újdonságokat becsempészni, nemcsak tartalmilag, de technikailag is, minden könyvemen belül. Így nem váltak a hasonló zsánerben íródott könyveim sosem egyhangúvá, hanem mindig találnak pluszt Olvasóim a könyveimben, s belőlem is több kreatív színt kaphatnak.

Mit üzensz az Olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez az év mindenképpen a Karmikus léptekről szól. Fogok dedikálni az Ünnepi Könyvhéten is, Budapesten, a Newline standjánál. Később lesznek részletek. A regény előzménye, másik, két, előző könyvemmel együtt e-könyvként érhető el még nálam.

Terv természetesen mindig van, s ez a világ s lakói mindig generálni fognak olyan dolgokat, melyekből inspirálódhat az ember. Nem látok előre, de vannak tervek, kérdés az, hogy miből – mikor lesz valóság. Ahogy mondani szoktam: csak idő, amíg valósággá álmodja magát a képzelet, de minden megéri, ha egy dolog hajt: a szeretet.

Honlap

Facebook/Instagram/Youtube/Soundcloud

NewLine Kiadó

Líra

Libri

Jókönyvek

Alexandra

Antikvárium

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ave K. Kaito - ("Én mindig csak a mondanivalót, a tanulságot fogalmazom meg.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ave K. Kaito írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Új Magúria c. könyve jelent meg az Arany Könyvek Kiadó gondozásában. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Az Ave K. Kaito alias név mögött a Tokai-Kiss Éva valós név rejlik. Hajdúszoboszlón élek, civil foglalkozásom szerint egy nagy szolgáltató cég gazdasági területén beruházási projektekkel foglalkozom. Az írás egyfajta hobbim, amivel ily módon igyekszem mindazon információkat továbbadni az embereknek, amelyeket az elmúlt néhány évtizedben jómagam már megtanultam, megtapasztaltam.

Új Magúria  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az én esetemben ez a folyamat kissé fordított irányban történt, mint az általában lenni szokott: nem az volt, hogy szerettem volna egy könyvet írni, és ahhoz kezdtem el kutatómunkát végezni, hanem miután már olyan sok tudást megszereztem mester tanítóktól, jött az indíttatás, hogy ezt valamilyen formában tovább kellene, adjam mások számára is. Ekkor jött a gondolat, hogy össze kellene gyúrni ezeket az anyagokat egybe, és mellé tenni egy sztorit, hogy az olvasók számára élvezetesebben legyen fogyasztható. Így gyakorlatilag mintegy 20 év tanulást követően született meg a könyv első része nagyjából egy év alatt. A magas kiadási költségek miatt azonban ez évekre a fiókban maradt, csak néhány ismerősöm olvasta el, akik mind azt kérdezték, hogy mikor jön a folytatása. Így aztán pár évvel később megszületett a 2. rész is, ami miatt kicsit bele kellett igazgatni az elsőbe is.

A könyvedben 1-2 rész van, miért egyben adtad ki?

Részben az előbb említettek miatt, azaz, hogy gyakorlatilag egyszerre állt elő a két kézirat, másrészt költséghatékonysági okokból: nem mindegy, hogy a vásárló két külön kötetért fizet 5-5.000 Ft-ot, vagy egy egybefűzött dupla regényért 6.500-at…

 1.rész Lenni vagy nem lenni? és a 2. rész Hamvából a Főnix - mesélnél a két történetről, miről szól? Kiknek ajánlanád?

Az 1. rész a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor a háttérhatalom már teljes káoszba taszította az egész emberiséget. A hétköznapinak induló történetben főszereplőnk Anna, aki egy tragikus balesetben az összes hozzátartozóját és a saját emlékezetét is elveszíti. Az ő sorsát és igen eseménydús útját kísérhetjük nyomon attól kezdve, hogy hogyan veszi őt pártfogásába a titokzatos parakutatásokkal foglalkozó Nimród, majd, hogy kalandjai során miként jut el egy hegyi barlangban lakó remetéhez, aki szintúgy nem akármilyen beavatott kapcsolatokkal rendelkezik. Megtudhatjuk, milyen szereppel bír az a különleges fémgolyó, amit Anna még talán a szüleitől kapott, s ami időnként igen furcsa fényjeleket és hangfoszlányokat sugároz magából, s végül fény derül a lány valódi kilétére, mint ahogyan arra is, hogy milyen fantasztikus szerepe lesz ennek a tisztaszívű és nagylelkű teremtménynek, aki végül az egész társadalomban, sőt az egész Földön is komoly változásokat generál. 

A második részben a cselekmények helyszínei meglehetősen kiterjednek, több naprendszerben, illetve planétán, sőt az asztrális síkon is folytatódnak az események, miközben a földi emberiséget egy újabb katasztrófa fenyegeti: egy ellenséges idegen faj készül invázióra. Ez ellen nem csupán a magyar beavatottak harcolnak, de a szíriuszi barátaik és a Galaktikus Szövetség is. Ám még egy magasabban fejlett civilizációban is előfordulhat árulás és bosszú, ami a földi emberiségre is súlyosan kihat. Miközben megismerhetünk többféle, más rezgésszinten élő embereket, lényeket, velük együtt másféle világokat is, főhőseink komoly harcokat folytatnak azért, hogy a bolygójuk népe mihamarabb magasabb tudatosságra tegyen szert, máskülönben a közelgő Eseményt követően nem léphetnek tovább a következő evolúciós szintre. A történet végén pedig kiderül, hogy mi is az a kitüntetett szerep, amire a sors Annát kiválasztotta, s ami az egész magyarságot is közvetlenül érinti.

A könyvet egyrészt ajánlom mindazoknak, akik kedvelik a scifi/fantasy világát, másrészt azoknak is, akik kicsit szeretnének jobban mögé látni a világunk valós működésének.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez egy felettébb jó kérdés, amire azonban valószínűleg annyiféle válasz adódhat, ahány olvasója születik a könyvnek. Egyesek számára talán csupa fantazmagóriának tűnhet az egész, míg én azt mondom, hogy javarészt valós. Nos, ez valahol az emberek tudatszintjétől is függ, hogy mennyire látnak túl a mátrixon...

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Engem mindig is érdekeltek a misztikus, spirituális témák, ezzel együtt az ősi világok, letűnt korok történelme, illetve az olyan kérdések, hogy miért is születtünk erre a bolygóra, hogyan keletkezett a világunk, mi is az a lélek, vagy, hogy annak milyen az evolúciós útja. Sokat olvastam és tanultam ezekről többféle közösségben, szervezetnél, (pl. Universum Universitas, Fény Teljessége Szabadegyetem, Rózsakeresztesek, stb.) majd magam is késztetést éreztem hozzá, hogy a gondolataimat lejegyezzem. Valamikor a 2000-es évek elején kezdtem el először novellákat és verseket papírra vetni. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem egy hosszabb tanulmányommal az akkor a Hihetetlen és a Színes UFO magazinok által kiírt pályázatra, amit a legnagyobb meglepetésemre meg is nyertem. Ezekben a lapokban aztán több írásom is megjelent. Később készítettem saját honlapot , és Facebook írói oldalt , illetve két antológiában is jelentek meg novelláim.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem igazán tervezek így előre semmit. Ami sugallat éppen jön, aszerint cselekszem. De a FB írói oldalamon rendre jelennek meg más jellegű írásaim is, pl. az un. Napi gondolatok vagy az Arvisurákkal kapcsolatos cikkek.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Részint van az emberben ilyenkor egy fajta megelégedettség érzés, ugyanakkor közben már azon zakatol az agyam, hogy mi az, ami kimaradt fontos információ belőle, vagy mit lehetett volna jobban kifejteni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Természetesen nagyon jó érzés volt, ugyanakkor nem azért vágtam bele ebbe, hogy a saját kis egómat kenegessem a sikerélmény esszenciájával, így nem is vagyok elszállva tőle.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. A tervezett része, hogy milyen „”tanítások” legyenek beleszőve, hiszen minden tudás annyit ér, amennyit átadunk belőle másnak, ám a többi teljesen impulzív. A könyv esetében maga a sztori és a karakterek is a lelki szemeim előtt egyfajta filmként jelentek meg, és játszódtak le.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ó, igen, vannak! A kedvencek, amelyeket a lelki filmemben rendkívül impulzívan láttam, láttattak, mint pl. az Anna menekülési jelenete. És igen, olyan rész is volt pár, aminek a megírása nehezebben ment. Előfordult, hogy valami logikai hiba keveredett a történetbe, és ilyenkor pörgetni kellett a fogaskerekeket, hogy miképpen is oldjam fel ezeket a hibákat.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én mindig csak a mondanivalót, a tanulságot fogalmazom meg. A többit a Jóistentől kapom filmen, ahogy becsukom a szemem és jönnek a jelenetek…

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsősorban a családtagok, közeli barátok. De nem jellemző, hogy beleszólnának…

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Rengeteg gratulációt kaptam, és együtt örültek velem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nos, egyrészt az Ave K. Kaito szerzői FB oldalamon rendszeresen megjelennek különböző írásaim, versek, novellák, sőt néhány regény részletet is megosztottam. Ezt bárki szabadon követheti. Egyébként pedig júliusban várható egy újabb antológia megjelenése ezúttal a Novum Publishing gondozásában, amely szintén tartalmaz majd egy új novellámat, MEKI, a Mesterséges Intelligencia címmel.

S hogy mit üzennék az olvasóimnak? Elsősorban azt, hogy mindenki dolgozzon azon, hogy minél tudatosabbá váljon, mert valóban egy korszakváltás küszöbén áll a világunk!

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Soós Tibor - ("(...) az olvasóim a jövőben számíthatnak tőlem egymástól homlokegyenest eltérő, de mindenképpen szórakoztató történetekre.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Soós Tibor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Soós Tibor írónak, eddig két kötete jelent meg az Eleven Kiadó gondozásában, a sorozat címe A Nílus könyve.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredeti szakmámat tekintve magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok, de egy ideje már csak részmunkaidőben tanítok, mert sok időmet kitölti az írás. A Galaktika Magazin állandó, a WMN magazin vendégszerzője vagyok, de írok több folyóiratba is rövid történeteket, cikkeket. Az írás mellett szerkesztéssel is foglalkozom, és több, ma nagyon sikeres szerzőt segítettem hozzá a hírnévhez.

Az istennő amulettje és A rejtőzködő isten c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ezek az első történelmi regényeim, bár történelmi zsánerbán már korábban is írtam, de főleg novellákat. Mivel a korral (az ókori Egyiptom és Ehnaton fáraó időszaka) azelőtt nem foglalkoztam behatóbban, nagy mennyiségű szakirodalmat kellett átolvasnom. Ebből válogattam végül le azt, ami a sztori élvezhetőségéhez, átélhetőségéhez alapvetően szükséges volt, tehát nem törekedtem egyfajta „rekonstrukcióra”. Egy könyv megírása egyébként nagyjából egy évet vett igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel alapvetően szórakoztató történeteket írok, a valóság, a történelmi múlt ezekben csak háttér. A szerepelőim (főleg a főszereplők) is fiktív személyek. Ezért ezek nem történelmi, hanem történelmi hátterű regények, un. historical fantasyk vagy historical fictionök. Persze nem dolgozom át a történelmet, megmaradok a valóban megtörtént és leellenőrizhető dolgok körében. De amire nincs sem írásos, sem régészeti forrás, ott szabadon engedem a fantáziámat. Ez nagy szabadságot is ad egyben, hogy szabadon formáljam a történetem.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

13-14 éves koromtól. Óriási hatást gyakorolt rám, hogy a moziban láttam a Star Wars IV-V. részét (akkoriban Csillagok háborúja néven futott Magyarországon), és egyfajta fan-fictionben tovább gondoltam a történetet. Később Nemere István és Lőrincz L. László hatására kezdtem el saját történeteket is írni. Ezek aztán egyetemei lapokban jelentek meg, majd 2011-ben boltokba került a Bellum Atlantis című sorozatom első kötete.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Már a kezdetektől sokzsáneres alkotó voltam. Írtam sci-fit, történelmi témát, akciósztorit, tényirodalmat. Általában a történeteimhez keresem meg a zsánert, és nem okoz gondot a közöttük történő váltás. Az irodalomban szeretek kilépni a komfortzónából, szeretem az érdekes, változatos dolgokat, és nem tudnék folyamatosan ugyanabban a zsánerben írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan, mint amikor a szülő útjára bocsátja gyermekét. Nagyon fájdalmas, és egy darabig kísért a hiány érzése. De ez csak a következő történet elkezdéséig tart. Viszont utána kezdődik minden elölről.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

A történelmi témákat saját nevemen írom, más zsánereknél viszont használok álnevet. A sci-fijeim T.R. Salty név alatt jelentek-jelennek meg.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mint említettem, én sokzsáneres alkotó vagyok. A történelmi (hátterű) regény olyan kihívás volt, amit eddig még nem csináltam, ezért is vágtam bele. Azért is jó volt még ezzel foglalkozni, mivel a Történelmi regény-írók Társaságának egyetlen olyan tagja voltam mostanáig, aki nem írt még történelmi regényt, csak történelmi témájú novellákat. De azóta ezt többszörösen is bepótoltam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. El sem hittem, hogy a kezembe foghatom. Nagyon sok pozitív és támogató kritikát kaptam, és az is nagyon inspiráló volt, hogy 2012-ben a Zsoldos Péter-díj döntőjében második helyezett lettem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Nagyon rapszodikusan írok és nincs napi munkarendem. Ha elkapom a fonalat, írok és sokat, de ha megakadok, van, hogy hetekig nem ütök le egy betűt sem. Nem látom értelmét csak azért odaülni, hogy valamit írjak, majd utána kitöröljem. De ez a módszer eddig remekül működött.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A mozgalmas jelenetek leírását szeretem és a váratlan fordulatokat. Amit néha nehéz megírni, az a szereplők érzelmi világa. Azokkal van, hogy sokat foglalkozom, és van, hogy írás közben ezek jó részét kitörlöm, átalakítom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történet csak úgy jön a semmiből. Vagy látok egy filmet, egy szituációt, vagy olvasok valami érdekeset, akár a történelemhez kapcsolódóan is. Soha életemben nem agyaltam azon, hogy történeteket találjak ki. Jöttek mindig maguktól. Ahogy a karaktereim is azonnal életre kelnek a fejemben, nem kell külön leírásokat készítenem hozzájuk. Látom őket magam előtt, és ez pont elég.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratot elsőként a párom szokta elolvasni, illetve három íróbarátommal konzultálok a cselekményszövéssel kapcsolatban. A kész történet végső változatát pedig a szerkesztőmmel alakítjuk ki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem okozott nekik nagy meglepetést vagy különlegességet. Inkább azon csodálkoztak, hogy olyan sokáig tartott, míg a sokadik, a „fióknak” megírt történetem után a nyilvánosság elé mertem állni.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén a Nílus könyve-sorozat befejező kötete érkezik, illetve egy meglepetés. Ahogy minden további munkám meglepetés lesz az olvasók számára, mert, ahogy mondtam, nem szeretem belekényszeríteni magam egyetlen skatulyába sem. Úgyhogy az olvasóim a jövőben számíthatnak tőlem egymástól homlokegyenest eltérő, de mindenképpen szórakoztató történetekre.

T.R.Salty/Soós Tibor hivatalos oldala

Az istennő amulettje

A rejtőzködő isten

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tisje-Pap Ingrid - ("(...) arról írni, ahogyan egy gyerek átéli ezeket, szívszorító. Van olyan olvasóm, aki bevallotta, hogy sírt ezeken a jeleneteken. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tisje-Pap Ingrid írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Nemrégiben jelent meg Little Fox Kiadó gondozásában a Farkas a barátom című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tisje-Pap Ingrid vagyok, jelenleg Nagykátán élek a férjemmel és a két kiscicámmal. Már nem titok, hogy a család hamarosan bővül, márciusra várjuk a kislányunkat.  Bár nem hiszek az ilyesmiben, de egy jósnő egyszer azt mondta, hogy akkor fogok befutni a könyvemmel, amikor megszületik az első kislányom. Kísérteties az egybeesés, ugyanis 2024 júniusában jelent meg az első kisregényem, a Farkas a barátom. Mióta az eszemet tudom, nagyon szeretek történeteket kitalálni és írni, sokszor elvágyódok a valóságtól, úgymond az írás az én mentsváram. Leginkább a regény és novellák világa vonz, elvégre ezeknél a műfajoknál tudom a fantáziámat leginkább szabadon engedni, de verset is szoktam írni, amikor elkap az ihlet.

Farkas a barátom c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Különleges kutatómunkát nem igényelt a könyv megírása, a környezetemből adódó megfigyelések adták a történet vázát. Hétköznapi gondok, amelyek egyben társadalmi problémák is, így fontosnak éreztem, hogy foglalkozzak velük. Erre jött rá az én sajátos fantáziavilágom, amire a könyvemben Varázsvilágként hivatkozok. A Varázsvilágban persze feltűnnek csodálatos lények, amelyek sok fantasyban megjelennek: farkasemberek, boszorkányok, tündérek stb., de ezek mondhatni a legtöbb ember számára ismert lények, különösebb kutatómunkát nem igényelt a megalkotásuk. Talán egy szereplőt mondanék, akinek, a fajának jobban utána kellett járjak, ez pedig Max, aki egy zsivágó. A zsivágó az animék világából ismert félig róka- félig emberszerű lény. Képes az alakváltásra is, és ez a plusz képesség jól jött a kalandnál.

A Farkas a barátom ötlete 12 évesen pattant ki a fejemből. Elkezdtem írni a sztorit egy kis füzetkébe. Aztán egyetemista koromban megtaláltam ezt a füzetet, és azt gondoltam, hogy „ez nem is rossz, talán lehet belőle valami”. Elkezdtem újra írni, de aztán megint abbamaradt a sok beadandó miatt. Végül pár éve elhatároztam, hogy befejezem és kiadom, lesz, ami lesz.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet kb. 2/3-ad arányban az általam kreált fantáziavilágban játszódik, és 1/3-ad marad a valóságra. Viszont a valóságban megjelenő problémák és konfliktusok a Varázsvilágba is átcsúsznak. A két világ közötti átjárást igazából csak Tomi és Iván gyakorolja rendszeresen. Tomi egy egyszerű kisfiú, otthona a valóság és egy fenyegető esemény hatására Iván, a farkas átviszi őt a Varázsvilágba, ahol egyre több időt töltenek együtt. Persze tudja, hogy haza kell térnie, de nem akar, mert otthon csak rossz dolgok történnek vele.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekként senki sem játszott velem, így kénytelen voltam egyedül játszani. Ekkor történeteket találtam ki és játszottam el, mint sok gyerek. Pár történetet végül leírtam, csak úgy, szórakozásból. Illetve sokat olvastam, olvasok. De lassan haladok. Egy idő után rádöbbentem, hogy valószínűleg azért, mivel miközben olvasok, néha megállok és elkalandozok, és eszembe jut valami teljesen más sztori, vagy a könyv történetét viszem tovább a fejemben teljesen átalakítva.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A fantasy mellett vonz még a thriller/horror világa. „A heg” című novellám meg is jelent a Little Fox kiadó „Véres történetek az éjszaka mélyéről” című kötetében.

Ezenkívül meséket is szeretnék még írni, egy mesém már megjelent a meskete oldalán, de jó lenne egy saját mesekönyv papírformában való megjelentetése. Viszont a fő fókuszom most jelenleg a Farkas a barátom folytatásán van. Ugyanis ez egy trilógia, amelynek még csak az első része jelent meg, és gőzerőkkel dolgozom a második köteten, amely még izgalmasabb lesz!

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Furcsán hangozhat, de nagy kő esett le a szívemről. Megkönnyebbültem. Egy olyan terhet tettem le, amit már régóta cipeltem. Gyerekek bánatát, akik jobb sorsot érdemelnek. Mert ez a könyv felhívja a figyelmet egy fontos témára, ez pedig a gyermekbántalmazás. Azt akarom, hogy a felnőtt olvasók meghallják a gyerekek hangját. A gyerekek pedig kapjanak egy történetet, egy világot, amely reményt ad.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Egy pillanatra elgondolkoztam rajta, de aztán hamar elvetettem az ötletet. Sok fantasy író publikál álnéven, és ez teljesen rendben van, sőt még jól is jöhet, ha ez több eladást eredményez. Viszont mivel az én könyvem nem csupán egy fantasy könyv, hanem mindemellett egy fontos társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, úgy tartottam hitelesnek, ha saját névvel és arccal vállalom azt, amit írtam. Egyszerűen így éreztem helyesnek.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Régebben inkább a romantikus, tini regények világa vonzott. Sokakhoz hasonlóan előbb a pöttyös könyvek, Jacquiline Wilson könyvek majd Leiner Laura könyveit olvastam legszivesebben, és úgy gondoltam, hogy valami hasonlót fogok én is írni. De aztán jött a „küldetéstudat”, meg az, hogy a fantasy világát felhasználva sokkal kreatívabb történeteket tudok írni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon jó érzés volt. Annyira, hogy impulzusból írtam is egy Facebook-bejegyzést a szerzői oldalamra. Görcsbe rándult a gyomrom. Egyszerre volt felemelő érzés, hogy betartottam a magamnak tett ígéretet, és végre tettem valamit magamért, és azért, amiben hiszek, de valahol ijesztő is volt. Mi van, ha nem tetszik majd az olvasóknak? Most már ettől nem félek, mert a többségiben pozitív értékelések biztosítottak róla, hogy jó úton haladok, a negatív kritikák pedig inkább építő jellegűek.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Szerintem a legtöbb író impulzívan ír. Legalábbis eleinte biztosan. Késztetést éreztem, hogy írjak, és nem tudtam mit tenni ellene. Aztán egy idő után rájöttem, hogy kezdenem kell ezzel valamit. Legalább meg kell próbáljam kiadatni. Ha nem olvassa senki, még az is jobb, mintha nem próbálom meg. Aztán egy idő után elkezdett tudatossá válni az írás. Mindenképp be akartam fejezni a könyvet, és már csak egy pár rész volt hátra. Tudatosan hagytam minden reggel 1-2 órát az írásra. Volt, amikor nem ment, olyankor nem erőltettem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, több is van. Az egyik kedvenc jelenetem, mikor a farkas és a fiú először elkezdenek beszélgetni egymással. Aztán mikor találkoznak egy csontvázzal, aki elhagyta a fejét. Nagyon sok mókás jelenet van a könyvben, amelyek reményeim szerint megmosolyogtatják az olvasót.

De vannak végtelenül szomorú részek is, amelyek összetörnek. Legalábbis engem összetört a megírásuk. Ezek azok a jelenetek, amikor a főhősünket bántják. Pedig sokan kaptunk pofonokat a szüleinktől, és sokunkat csúfoltak az iskolában, sajnos. De arról írni, ahogyan egy gyerek átéli ezeket, szívszorító. Van olyan olvasóm, aki bevallotta, hogy sírt ezeken a jeleneteken. Én ezt valahol persze sajnálom, de annak örülök, hogy ezek szerint tudtam az érzelmekre hatni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történeteim alapját a valóságból adódó megfigyelések adják. Aztán kiszínezem a sztorit. Vagy teljesen megváltoztatom, de azért ügyelek rá, hogy a lényeg ne vesszen el. Szóval leginkább a környezetem inspirál. Na meg, az tagadhatatlan, hogy a könyv fantasy részéhez sokat hozzá tesz az, hogy szeretem a szerepjátékokat, különösen a DND-t (= Dungeons & Dragons). A barátaimmal szoktam játszani, amikor időm engedi. Ilyenkor kipróbálhatom, hogy milyen egy-egy karakter bőrébe bújni. Például a könyv egyik szereplőjét, Fricit, az egyik DND kalandunkból hoztam át egy-két átalakítással.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kiadón és azokon kívül, akik az utómunkát végezték, senki sem láthatta a kéziratot. Ennek egyszerű oka volt. Nem akartam, hogy bárki beleszóljon a történet alakulásába. Illetve könnyen befolyásolhatónak tartom magam, és féltem attól, hogy mi van, ha valaki javaslatát mégis megfogadom, és aztán megbánom a döntést. Az olvasók is különfélék. Például van olyan olvasóm, akinek a Varázsvilág és az ott zajló jelenetek tetszettek, és van olyan, akit inkább a valóságban játszódó jelenetek vonzottak be. Különfélék vagyunk, és ez így van jól.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örültek neki, de szerintem meg is lepődtek. Legalábbis a témáján. Ugyanis a valóságban én egy pozitív, viccelődő és jókedvű lány vagyok, a könyvben pedig vannak keményebb jelenetek is. De ez annak is köszönhető, hogy sok mindent elnyomok magamban. Valahogy nem alakult ki bennem az, hogy negatív érzésekről és érzelmekről beszéljek a való életben. Pedig kell beszélni ezekről.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén nagyon szeretnék elkészülni a második résszel. Ezen kívül verseket és novellákat is várhatnak tőlem vegyesen. Egy új projekten is gondolkodom, de az maradjon még egyelőre titok. Hiszek benne, hogy most még csak az út elején járok. Még nagyon sok gondolat és történet van bennem…

Tisje-Pap Ingrid szerzői oldala

LittleFox Kiadó