Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Eva L. Reeves - ("Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Eva L. Reeves írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek Eva L. Reeves-nek nemrég jelent meg Az időn túl című könyve NewLine Kiadó gondozásában

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Sziasztok! Mint a legtöbb író, én is munka mellett kezdtem el írni. Tavaly januárban még fodrászként dolgoztam, ám április végén a befejezés mellett döntöttem, hogy több időm legyen a családomra, fizikailag se robbanjak le, és segítsek a férjem munkájában, aki értékesítőként gyakorlatilag 0-24-ben dolgozik. Plusz jusson időm az írásra is. Jelenleg tehát háztartásbeliként élem mindennapjaimat Budapesten. Alapjáraton csendes, inkább introvertált embernek vallom magamat, de sokat fejlődtem kommunikáció terén az elmúlt években, és kis fős közegben már sokkal jobban megy.

Szabad időmben szeretek olvasni, sütit/tortát sütni, utazni, új helyeket felfedezni a családommal. Mostanság több lehetőségünk van színházba járni is.

Az időn túl című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a való világban játszódik, a kitalált része pedig saját kútfő, nem igényelt annyira sok kutatómunkát, mint pl. egy történelmi regény. Viszont az angol helyszíneknek, városoknak, utazási távolságoknak mind utána néztem, hogy hiteles legyen a történet, plusz a második részben vannak olyan történelmi vonatkozások is, amik több kutatómunkával jártak.

Az írás folyamata három hetet ölelt fel az első rész esetén, de az utómunka, javítás, bétázás utáni átnézés 3 hónapot.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Azt mondanám, hogy 20-80 százalék, hiszen a való világban játszódik, amihez egy párhuzamos dimenziót, és egy csipetnyi misztikumot adtam hozzá. A történet viszont maga természetesen a fantázia szülte események körül mozog, azok megfejtése és kiderítése a cél, mindamellett, hogy a főhős családi titkai is elmélyülnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazság szerint középiskolás korom óta írok, akkor még kisregényeket, novellákat, rövidebb műveket alkottam, aztán a fórumos szerepjáték világa felé fordultam, ami már kitöltötte az egyetemi éveimet, és igazából azóta is tart. A fórumos szerepjáték lényegében egy közös írás, ahol rengeteg karaktert alkottam, világleírásokat, fajokat, varázslatokat, sőt sokat meséltem is a játékosoknak. Így aztán lassan huszonöt éve folyamatosan írok, de sosem volt bátorságom komolyabban foglalkozni vele, erre csak 2025. januárjában került sor.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Novellák formájában próbálgattam már a szárnyaimat krimi vonalon is, és anno régen a kisregényeim is Agatha Christie és Lőrinc L. László ihletése nyomán szintén krimik voltak. Ezen kívül több mesét is írtam már, az egyik ilyen mesém 2024. végén különdíjas lett egy pályázaton. Lényegében ez, és aztán a férjem lelkesedése adta meg a kezdőlökést Az időn túl felé. Egyelőre biztos, hogy maradok fantasy vonalon, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Izgalmas és egyben félelmetes is, mert tudom, hogy innentől jön a neheze, a javítás, a másoknak való megmutatás, véleményeztetés stb. Persze van benne egy kis fellélegzés is, hogy sikerült és tényleg összeállt a történet egy kerek egésszé.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Sokat gondolkodtam ezen, amikor belevágtam. A valódi nevem egyszerűen nem illene egy borítóra. Lehetett volna persze magyar álnevem is, de a mai napig hallok olyanokról, akik szándékosan nem olvasnak magyar íróktól. Részben e miatt is lett külföldi álnevem. A keresztnév maradt, de a családnéven sokat gondolkodtam. Szerettem volna, ha hangzatos, de nem gyakori. Egyszerű névgenerátorral dolgoztam, és ami szimpatikus volt arra rákerestem molyon, és ha találtam olyan néven harminc írót, akkor elvetettem. Amikor a Reevest dobta ki a rendszer, egyből megtetszett. Nem találtam tömegesen ilyen néven írókat, plusz Keanu Reeves az egyik kedvenc színészem. A középső L. pedig azért jött, hogy ne legyen túl rövid a név, és mindkét lányomnak ezzel a betűvel kezdődik a neve.

 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elég sok krimit és thrillert olvasok, viszont úgy gondoltam, hogy ezeket a zsánereket nehezebb igazán jól megírni. Krimit lényegében kétszer kell megírni, egyszer magát a történetet, egyszer pedig azt, hogyan adagolja az ember úgy, hogy az hatásos legyen és végig izgalmas. Az én regényemben is vannak titkok, fordulatok, kvázi nyomozás is, de mégis úgy gondolom, hogy egy tényleg krimi, thriller nehezebb dió. Lehet, hogy egyszer lesz hozzá bátorságom, ha sokat fejlődtem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen! Amikor elkezdtem abban sem voltam biztos, hogy tényleg képes vagyok végig írni egy történetet. Talán egy kicsit még most sem hiszem el, hogy elindult ez a folyamat, és szeretik, amit csinálok. Sokszor én is úgy vagyok vele, mint ha jól sejtem sok író társam, hogy arra vágyom, hogy sok emberhez eljusson a regény, de ha valaki szól, hogy épp most olvassa, rendesen rettegek.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Spontán írónak vallom magamat, tehát nem tervezem meg előre az egész történet vázát, ám írás közben rá kellett jönnöm, hogy mivel folyamatosan pörög a fejemben a sztori, és folyton jönnek a miért és hogyan kérdések, muszáj vagyok jegyzetelni. Lényegében nem csak akkor írtam, amikor ténylegesen gépnél ültem, sőt akkor már ott volt a fejemben, hogy mit is akarok. Viszont az első részt úgy írtam meg, hogy akkor még csak nagyon körvonalakban volt meg bennem, hogy merre tart majd a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen! A kedvenceim általában már jó előre a fejemben vannak, többnyire persze alvás helyett hajnalban támadnak be és pörögnek a fejemben, mint egy film. Ilyenkor kell mindent lejegyzetelnem, párbeszédeket is, mert másnap nem tudnám már ugyanazt visszaidézni. Ennek ellenére mégis voltak olyan jelenetek, amik remeknek tűntek előző nap, aztán amikor meg kellett írnom, mégis küzdelmesebb volt, mint hittem. Ez lehet, hogy csak hangolódás kérdése volt épp akkor, de ki tudja.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem kifejezetten. Általában csak beugrik egy ötlet, egy gondolatfoszlány, de ez bármitől lehet. Egy könyvtől, amit olvasok, egy helyzetszituáció a való életben, vagy egy film. Mindent felírok, és nem is biztos, hogy mindenből végül kerek egész történet lesz, de jó, ha vannak kiinduló lehetőségek. Jelenleg is több ötlet kavarog a fejemben, amikből egyet már elkezdtem megírni, de persze még ennél is ködös, hogy pontosan hová fog majd kifutni.  De legalább már tudom, hogy képes vagyok rá, hogy fel tudok építeni egy sztorit, és papírra vetni a hozzá szükséges rengeteg szót.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a férjemnek szoktam megmutatni, de ő mivel túl jól ismer, a hibákat is kevésbé szúrja ki. Van viszont három bétám, akiket Tiktokon ismertem meg, és ők rengeteget segítenek, mind lelkesedésben, mind inspirációban, mind ötleteikkel. Szerintem jó béták nélkül nem születhet meg egy jó történet, mert több szem többet lát. Hiába alakul az én fejemben úgy a sztori, ahogy, tudnom kell, hogy tényleg érthető, átlátható-e, ahogyan leírom.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel a férjem volt, aki ösztönzött, hogy végre vágjak bele, ha már olyan régóta vágyakozom rá, értelemszerűen ő a leglelkesebb támogatóm is egyben. Sokkal bátrabb, és nagydumásabb, mint én, és ennek ellenére, ha találkozom egy olvasóval pl. könyvátadás miatt, akkor a háttérbe húzódik, úgy kell odahívni, hiszen egyébként ő is ír. A lányaim is nagyon büszkék rám. Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt. 

Mit üzensz az olvasóidnak? 

Olvassatok sokat magyar íróktól! Én azóta, hogy írni kezdtem, egyre több magyar írót ismerek meg személyesen is, vagy a könyveik által, és szerintem szuper történetmesélők vannak kis hazánkban. Szerintem az a jó, ha ez egy összetartó kis közösség tud lenni, ahol az írók is támogatják és segítik egymást, karöltve a lelkes olvasókkal.

Eva L. Reeves írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kabai Krisztina - ("Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kabai Krisztina írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek az első regénye Pillangó címmel jelent meg, ami kapható e-könyvként és nyomtatott kiadásban is.

Forrás: Kabai Krisztina írói oldal

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kabai Krisztinának hívnak, de mindenki Tinának, Tinusnak vagy éppen Ginának hív (ennek van egy nagyon vagány előzménytörténete és csak a szűk baráti társaságom bátorkodik így szólítani). A Krisztát és változatait kifejezetten utálom már gyerekkorom óta, mégis nagyon sokan neveznek így, legnagyobb örömömre. Ha három dolgot kellene mondanom magamról, ami úgy közrefog és elmond rólam mindent, azok a következők: írás+olvasás, ifjúsági tanács és néptánc. Ez a három tart életben és visz végig a mindennapjaimon. A sorrend mindig más, attól függően, hogy éppen milyen projektben vagyok benne.

Partiumban, Szilágyságban élek, 2025 őszén költöztem vissza a szülőfalumba, ahol egy újonnan alakult marketingügynökségnél dolgozom, mint kommunikációs. Mindeközben évek óta benne vagyok a megyei magyar ifjúsági tanács vezetőségében és bátorkodom belemászni mindenféle magyar kulturális program szervezésébe.

2021 karácsonyában jelent meg az első regényem, a Pillangó, azóta pedig szorgosan dolgozom egy nagyobb regényen és egy rövidebb történeten is.

Pillagó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2016.07.07-én kezdtem el írni (szóval idén lesz 10 éves az első változata), és nagyjából 2018-ban fejeztem be, azután csak csiszolgattam, kivettem és hozzátettem, végül 2022 januárjában leadtam a végleges változatot a kiadónak.

Mivel az alapkoncepció egy rendőrségi ügy, többször is átolvastam az aktuális jogszabályokat Magyarországra vonatkozóan, hiszen a történet Debrecenben játszódik. Egyeztettem jogászokkal, különböző fórumokon kérdezősködtem a szokásokról, munkamenetekről, de folyamatában is csiszolódott a történet háttérkoncepciója.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljes mértékben a valóságon alapul, nincs benne fantasy elem.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2012-ben, 12 évesen egy meseíró pályázatra (egy jó jegyért) írtam egy mesét. 2014-ben már fent voltam Wattpadon és szinte sorszalagra gyártottam a fanfiction-öket különböző fiúzenekarokról és énekesekről. Valamikor 17 évesen kezdtem el fantáziálni arról, hogy egyszer majd nagy regényíró leszek. 9 év elteltével ugyanilyen álmaim vannak. Úgy érzem, a Pillangóval megtettem az első nagy lépést a cél felé, de az igazi áttörést a következő regényem fogja hozni.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Nagyon érdekel a dark romance, rengeteg ilyet olvastam már, ha írni fogok ilyet, akkor nem feltétlen a tabudöntögetős, véres fajta van tervben, hanem az egyszerűbb, mégis sötétebb, maffiás szerelem, de a lélektani történetek írására szeretnék nagy hangsúlyt fektetni. Imádom - jó mazochistához híven - azokat a regényeket, amelyek egy kicsit szétszednek belül, amik miatt elsírom az összes könnyeimet, amiktől más szemszögből látom a világot. Ezt a hatást akarom én is elérni az olvasóimnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent. De amikor pontot tettem az utolsó fejezet végére, akkor úgy éreztem, végre megérkeztem oda, ahol lennem kell.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Régebben volt, de aztán egyetemen újságírás szakon voltam és alapból megosztottam az újságcikkeket, szösszeneteket, így már az egyetemi éveim elején rájöttem, hogy teljesen felesleges két identitás mögé bújnom. Úgysem írnék soha olyat, ami nem illik hozzám, vagy ami miatt más véleménnyel lesznek rólam az emberek.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, ez a kényelmes és komfortos, ebben tudok a legjobban ellazulni és jeleneteket kitalálni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Megvan az az érzés, amikor végignézel a munkádon, és azt mondod: “Na, igen! Ez igen! Ezért megérte fáradni!”? Nos, pont ilyen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eleinte impulzív, aztán végül tudatos folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A készülődő történet konkrétan a szívem egy darabja, nagyon sok olyan jelenet van benne, amit a való élet inspirált. A Pillangó kicsit más eset, az a kamaszkorom vágyálmaival van tele.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig változó, de általában tematikához nyúlok és elkezdek abba illő karaktereket kitalálni. Ilyen a készülődő regényem, aminek fókuszában a néptánc áll. Megnéztem a sztereotípiákat, készítettem pár perszónát, és azokat elkezdtem alakítani úgy, hogy tökéletesen át tudjam őket érezni. Innen már nem volt nehéz kitalálni a háttértörténetüket, hogy miért olyanok, amilyenek és aztán a történet adta magát.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindig keresek bétaolvasókat - most is, mindig is. Ők szokták átnézni, javasolni, szólni, ha nem elég mély, vagy ha túl van komplikálva egy-egy jelent. A bétaolvasók igazi kincsek egy író életében.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Megszokták. Mindig is csodabogár voltam, mindig valahogy másként végeztem a dolgomat, mint ahogy a kortársaim. Az osztályból egyedül jártam néptáncra, ugyanitt én voltam az első, aki úgy döntött, hogy nem a faluban folytatja a középiskolát, hanem inkább ingázik és korán kel, de olyan szakon végez, ami közelebb áll a szívéhez. Egyetemen is a megyéből csak ketten voltunk ezen a szakon, nem volt ismerős a környezetemben. Természetesen büszkék rám, édesanyám maga is nagy könyvmoly, de ez nem egy tipikus foglalkozás a hétköznapi ember számára.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Tudom, hogy egy picit nehéz velem. Az elmúlt 4-5 évben az online kommunikációm nem volt valami sziporkázó, de bízom benne, hogy hamarosan visszatérhetek közéjük és ismét meglesz az a párbeszéd, ami évekkel ezelőtt jól működött. Idén nyáron-ősszel nagyot fog robbani az új regényem, csak legyenek figyelmesek és türelmesek!

 Kabai Krisztina írói oldala

Nyomtatott

E-book

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Poór Edit - ("Maga az írás egy eszköz számomra és a célom, hogy eljusson azokhoz az olvasókhoz, akikért megíródott,ha egyetlen ember szívét is megérinti, már megérte.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Poór Edit írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Írónőnek eddig 11 regénye és 30 antológia kötetek jelentek meg.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Poór Edit író, költő vagyok, és Debrecenben élek. Építész végzetségemmel jó pár évig a szakmában dolgoztam, azonban később sikerült megvalósítani a gyermekkori álmomat. Hosszú éveket töltöttem vegyes vonalas bűnügyi vizsgálóként a rendőrség kötelékében. Egészségi okok miatt jelenleg nyugdíjas vagyok.  Az irodalom mindig közel állt hozzám, sokat olvastam, olvasok ma is.

Maga az írás egy eszköz számomra és a célom, hogy eljusson azokhoz az olvasókhoz, akikért megíródott,ha egyetlen ember szívét is megérinti, már megérte.

Eddig szerzői kiadásban megjelent 13 verseskötetem, a 14. - nek az írása folyamatban van. Két spirituális életfilozófiai könyvem. Továbbá 3 novelláskötetem, a negyedik írása szintén folyamatban van. Tavaly októberben fejeztem be a -KIRÁLYI NEMZEDÉK – című trilógiámat, ezenkívül még korábban megjelent 4 regényem. Kanadában megjelent egy társszerzői verseskötet, illetve regény is, melyet GoranEpiscopus-sal közösen írtunk.

Jelenleg az írásaim helyet kaptak eddig 30 Antológiában, versek és novellák egyaránt. Ebből nyolc könyv Kanadában került kiadásra. Számos költői, irodalmi és művészeti társaságnak tagja vagyok. Folyamatosan publikálok ezeken az internetes portálokon, valamint különböző nyomtatott formában is jelennek meg alkotásaim. Több magazinnak is állandó szerzője vagyok.

Alkotói munkásságom során számtalan oklevelet kaptam elismerésül, melyet ez úton is hálásan köszönök. Ezek közül szeretném kiemelni az – Illír Kolostor – által kiállított – ARANY KOSZORÚ – oklevelet, valamint a – NÍVÓDÍJAT - melyet az irodalmi munkásságomban elért eredményemért ajándékozott részemre. A 2024-es és 2025-ös években pedig – DUGONICS ANDRÁS IRODALMI DÍJ - elismerését is megkaptam Kaland és Spirituális kategóriákban.

A regényeid sok kutatómunkát igényelte? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, néha végzek kutatómunkát, de ez mindig attól függ, hogy mi a téma. Főleg a helyszínek megtekintése a Google-n található képek alapján. Általában, azért nem túl sok időt töltök vele. Tavaly októberben fejeztem be a – KIRÁLYI NEMZEDÉK – c. trilógiámat. Összeségében 21 hónap alatt írtam meg őket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Többnyire az ihlet, amit kapok már korábban valahol – valamikor megtörtént a nagy világban. Az írásaimban, a fentről kapott téma szólal meg a tollam által. Ez lehet egy bizonyságtétel, vagy tanítás a lelki fejlődés érdekében, vagy akár egy érzelmi blokk oldás is. Szeretem bemutatni a különböző emberi kapcsolatokat, néha spirituális látásmóddal fűszerezve.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2011-től kezdtem el írni verseket, különböző témakörökben, majd a későbbiekben novellákkal és regényekkel bővítettem az alkotásaim sorát. A novelláim és regényeim többnyire romantikus, kaland, spirituális zsánerekben íródnak, de akad néhány történelmi jellegű közöttük. Az első alkalommal az történt, hogy egyszerűen megjelent a fejemben egy vers, amit rögtön le kellett írnom. A mai napig csak akkor írok, ha fentről kapom az instrukciót.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Úgy gondolom, hogyaz én lelkivilágomhoz ezek a zsánerek állnak hozzám legközelebb, ilyeneket szeretek olvasni is, és filmekben is hasonlókat nézek.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Fenomenális! Szinte elmondhatatlanul jó érzés. Ad egy boldogító megnyugvást, örömöt, hogy sikerült megírnom.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Az első verseimet álnév alatt publikáltam a Facebookon. Bizonytalan voltam a fogadtatás végett. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, ezért úgy döntöttem, hogy vállalom a személyiségemet. Mai napig a lánykori nevemen írok és jelentetem meg az alkotásaimat.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mint említettem ezek állnak a legközelebb hozzám.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fantasztikus! Sokáig nézegettem és fogtam a kezemben, hogy húha…, ez tényleg az én könyvem…? Ez az érzés a mainapig nem változott. Minden könyvem megjelenésekor átérzem ezt az örömöt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyértelműen csak impulzív. Amikor érzem a késztetést, csak akkor ülök le írni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen vannak kedvenceim novellákban és a regényekben is. Olyan nem volt, hogy nehezen írtam volna, inkább az idő hiánya miatt volt csúszás. Előfordult, hogy akár három hétig sem írtam, más elfoglaltságok miatt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hú…! Ez egy nagyon jó kérdés! A történetet soha nem én találom ki, hanem fentről kapom az instrukciókat. Van, aki ihletnek hívja, én tudom, hogy az angyalok közreműködésével jön létre az alkotás. Így természetesen, a téma már hozza magával a formátumot. A versek szinte egyben lejönnek és gyorsan egy noteszba írom, majd átfésülés után kerül ki az olvasókhoz. A novellánál és regénynél már más a helyzet. Ott szintén néhány pillanat alatt megjelenik a fejemben a történet gerince képekben és érzésekben, majd a részletek az írás folyamán kapnak szerepet, hiszen a szereplők írják önmagukat.Ez számomra élő kapcsolat egy varázslatos világgal, olyan mintha egy másik dimenzióban léteznék. Átjönnek azok az érzések, gondolatok, amit kapok írás során. Benne élek a történetben, ezért én is vele sírok, vagy nevetek a szereplőkkel. Az olvasó, ha nyitott szívvel olvassa a műveimet, akkor mindezt ő is átérzi és vele él a történettel, ahogyan én is.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A lányom és az egyik barátnőm, akik először olvassák az írásaimat. A barátnőm egyben a szöveggondozó is. A történet alakulásába nem szoktak beleszólni, mivel én is csak akkor tudom a következő fejezetet tartalmát, amikor leülök írni. Sokszor kérdezik, hogy mi lesz ezzel vagy azzal a szereplővel, de tényleg nem tudok rá válaszolni. Írás közben olyan fordulatok jönnek, hogy magam is sokszor meglepődők, de nagyon élvezem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örültek neki, mindig várják az újabb és újabb történeteket, verseket. A könyvbemutatóimon, illetve az író - olvasó találkozóimon mindig jelen vannak a barátaimmal együtt.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Hálásan köszönöm, hogy olvasnak és követik a munkásságomat. A weboldalamon megtalálják verseimet, novelláimat, valamint minden elkészült könyvem olvasható, illetve egyéb érdekességeket is találnak, ha ellátogatnak hozzám. Szeretettel köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

 Poór Edit oldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Pásztor András - ("Vannak jelenetek, amelyekhez a személyes élményeim hasonlóak, de mindent átalakítottam annyira, hogy ne egyértelműen rólam szóljanak. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Pásztor András írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónak nemrég jelent meg Gyémántfelhő Kiadó gondozásában Kalitkába zárva című regénye.

Kérlek, mesélj magadról! Mit lehet tudni rólad?

Budapesten születtem, és jelenleg is itt élek. Zuglóban nőttem fel két lánytestvéremmel. Végzettségemet tekintve alap- és mesterszakon is szociálpedagógus vagyok, emellett sport mentáltréner képesítést is szereztem, ami a saját életemben is nagyon hasznos. A sport mindig is fontos része volt az életemnek, és ez ma sincs másként.

A nyári időszakban szezonálisan esküvőkön dolgozom ceremóniamesterként, így valóban sokféle területen mozgok, sok impulzus ér nap, mint nap. A sportot nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is aktívan űzöm: sokáig fociztam igazolt játékosként, ma már ritkábban és csak hobbi szinten, viszont heti 4–5 alkalommal futok. Tavasztól őszig kerékpárral közlekedem, télen pedig a feleségemmel rendszeresen fallabdázunk.

Nagyon szeretünk túrázni és utazni, világot látni – rengeteg gyönyörű hely van, amelyek inspirációt is adnak. Ugyanakkor a „benti” programokat is kedveljük: szívesen nézünk filmeket, sorozatokat, és mindketten sokat olvasunk. Az időm eléggé beosztott, ezért leggyakrabban utazás közben – buszon, metrón, villamoson – kerül könyv a kezembe. A két nagy kedvencem Agatha Christie és Steve Berry.

A Kalitkába zárva című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kézirat első változata meglepően gyorsan, nagyjából két hónap alatt elkészült. Egyik éjjel megálmodtam a történet egy részét, ami három napig motoszkált a fejemben, míg végül le nem ültem írni. Onnantól a szavak csak jöttek, szinte megállíthatatlanul.

Ezután Laci barátom elolvasta és lektorálta a szöveget, az ő javaslatai alapján javítottam, bővítettem, így néhány plusz fejezet is bekerült. Ezt követően kiadót kerestem, és amikor a Gyémántfelhő Kiadóval megállapodtunk, a szerkesztő is elolvasta a kéziratot. Az ő észrevételei alapján is történtek módosítások, de az eredeti szöveg nagyjából 90%-ban megmaradt.

A maradék 10% viszont rengeteget javított rajta – Petra nagyon lelkes és segítőkész szerkesztőm volt, amiért hálás vagyok.

Történeteidben mennyire van jelen a fantázia és a valóság?

A valóság nagyon erősen jelen van. A helyszínek többségében személyesen is jártam, ezekből merítettem inspirációt. Vannak természetesen kitalált helyszínek is, de ezek több valós hely összeolvasztásából születtek.

A történet bizonyos elemei fikciók – például az az intézmény, amely a könyvben szerepel, a valóságban nem létezik, inkább egy ideális világ lenyomata. A szereplők mindegyikében megjelenik belőlem is valami, (olykor a jó és néha rossz tulajdonságaim is) valamint azokból az emberekből, akik hatással voltak rám az életem során.

Mikor kezdtél el írni? Hogyan indult ez a szenvedély?

Őszintén szólva sosem gondoltam, hogy az írás az életem része lesz…sőt! Mindig jobban szerettem beszélni, talán ezért is lettem ceremóniamester. Az írás 2024 őszén indult egy álomból, ami végül valósággá vált.

Más zsánerben is kipróbálnád magad?

Az első könyvem romantikus kalandregény. Szeretném folytatni a történetet, de a folytatás már erősebben krimi- és nyomozós elemeket fog tartalmazni. Emellett önálló bűnügyi történet írása is szerepel a terveim között. Sok ötletem van, rengeteg jegyzetem, és persze benne van az is, hogy egyszer megint egy álom teljesen más irányba visz.

Milyen érzés befejezni egy kéziratot?

Nehéz pontosan meghatározni, mi számít valódi befejezésnek. A végső pont számomra az, amikor a kézirat nyomdába kerül – ott már tényleg nincs visszaút. Ez nagyon jó érzés volt, de már a nyers kézirat befejezése is örömmel töltött el, bár akkor még nem gondoltam arra, hogy ez hamarosan kézbe vehető könyvé válik.

A Kalitkába zárva esetében tudtam, honnan hová szeretnék eljutni, a köztes út kidolgozása volt a feladat. Úgy érzem, ez sikerült. Nem titok, hogy a folytatás első verziója már elkészült, bár ott az elején még nem láttam tisztán a befejezést. Ezért volt egy rövid szünet, amikor inkább átgondoltam, mit szeretnék az olvasóknak átadni.

 

Miért nem használsz írói álnevet?

Nincs írói álnevem. Bár a feleségemmel egyszer kitaláltunk egyet, végül csak poén maradt. Szeretném, ha az olvasók engem ismernének meg, és büszkén vállalom a nevemmel együtt azt, amit írtam és alkottam.

Mindig ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Egyáltalán nem. Azt sem gondoltam, hogy írni fogok, azt pedig végképp nem, hogy romantikus könyvet. Ez számomra is meglepetés volt, de úgy gondolom, minden okkal történik.

Milyen érzés volt, amikor megjelent az első könyved?

Leírhatatlan boldogság volt először kézbe venni a könyvemet. Az egész folyamat nagyon gyorsan zajlott. A Kalitkába zárva 2025 októberében jelent meg, és még most is nehezen hiszem el. Külön öröm, hogy érkeznek visszajelzések, amelyekre a jövőben is számítok, ugyanis tényleg minden vélemény érdekel, legyen pozitív vagy negatív.

Az írás nálad inkább tervezett vagy impulzív folyamat?

Az első könyvem teljesen impulzív volt: ahogy jöttek a gondolatok, úgy írtam. A második kézirat már sokkal tudatosabb. Mivel az első történetére épül, figyelnem kell az összefüggésekre, és mivel sorozatban gondolkodom, előre is tervezek. Tudatosabban írok, és más műfaji elemekkel is kísérletezem.

Vannak kedvenc jeleneteid? Volt olyan rész, amit nehéz volt megírni?

Vannak jelenetek, amelyekhez a személyes élményeim hasonlóak, de mindent átalakítottam annyira, hogy ne egyértelműen rólam szóljanak. A futás például fontos szerepet tölt be az életemben, így nem meglepő, hogy a könyvben is többször megjelenik és ezeket a részeket kifejezetten szerettem írni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted?

Minden egy álomból indult, és ezt az álmot viszem tovább. A főszereplő, Niki történetét már hosszabb távra megalkottam, és remélem, lesz lehetőségem arra, hogy az olvasók előtt is kibontsam.

Kik olvassák elsőként a kézirataidat?

Elsőként mindig a feleségem, aki nagyon kritikus – sokat olvas, így számomra is biztos pont a véleménye. Laci barátom lektorálja a szöveget, már írás közben is folyamatos visszajelzéseket ad, ami rengeteget segít. Emellett egy másik barátom, Barbi is olvassa a nyers kéziratot, az ő észrevételei szintén nagyon hasznosak.

Hogyan fogadta a családod a hírt?

A feleségem kezdettől fogva tudta és támogatott. A szüleim és testvéreim a kézirat elkészülte után értesültek róla, és nagyon meglepődtek, főleg azért, mert inkább beszélős emberként ismernek. Szüleim és anyósom az elsők között olvasták el a könyvet, apukám pedig már kétszer is elolvasta a Kalitkába zárva című regényt.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Először is azt, hogy olvassanak könyveket, hiszen rengeteg jó történet van, még ha néha nehéz is választani. Ha valaki az én könyvemet is elolvasta, annak nagyon örülök és várom a visszajelzéseket. Facebookon, Instagramon és TikTokon is elérhető vagyok. És azért is érdemes bekövetni, mert információkat adok a megjelent és a folyamatban lévő könyvem kapcsán.

Tudom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, és ezt elfogadom. Az írás célja számomra az, hogy legalább egy olyan rész legyen a könyvben, ami megérinti az olvasót, ami benne marad, vagy később eszébe jut. Így szeretnék nyomot hagyni.

Végül azt üzenem mindenkinek: ajánlják az elolvasott könyveiket és ne ítélkezzenek előre. Ha valamelyik könyv nem népszerű vagy negatív értékeléseket kapott, az ne tartson vissza másokat, mert lehet, hogy épp az lesz valaki kedvence. Ha pedig tetszett a könyv, akkor különösen fontos az ajánlás, ugyanis ebben a zajos világban e-nélkül nehéz eljutni az olvasókhoz.

Pásztor András írói oldal

Gyémántfelhő kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Julia RedHood - ("Ez a tevékenység segített erősnek maradnom. Így megszerettem. Az én utam nem olyan pozitív és kedves, mint másoké. Inkább szomorú. Egy kapaszkodó volt, egy önkifejezési forma, egy csendes kiáltás.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Julia RedHood írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a két megjelent könyvéről. Az egyik sci-fi regénye In Flames-Égess el címmel, a másik pedig valós események alapján íródó történet a Kötődés.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Átlagos életet élek egy kis faluban, nevelek egy négyéves kisfiút, aki a mindenem. Nincsen diplomám és még szakmám se. Legtöbbször gyárban dolgoztam egyszerű szalagmunkásként. Az írás gyerekkorom óta az életem része. Sokat jelentett nekem már 12 évesen is. Elrepített engem egy álomvilágba. Kamaszkoromban arra szolgált, hogy kifejezzem az érzéseimet a történetemen keresztül. A későbbiekben is ezzel a céllal alkottam. Majdnem tíz éve vagyok online felületen íróként, azóta rengeteg dolog történt. Nem csak tanultam és tanultam írni, emellett értem el helyezést pályázaton, nyertem irodalmi díjat, pár könyvemről érkezett szakember által pozitív vélemény, több antológiában megjelentem novellával. Ennek ellenére fájdalmas visszatekintenem írói múltamra, mert minden könyvemre rátelepedett a gyerekkoromban átélt trauma. Kerülni akartam a témát, azonban nem lehet, ha az írásaimról van szó.

In Flames-Égess el című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem kutattam sokat. A férjem segített pár kérdésben. Nagyon nehéz volt a főszereplő, Dustin által használt kesztyű megtervezése, ami a képességét fegyverré változtatja. Próbáltam fejleszteni őt, hogy igazi szuperhős legyen.Nem ilyennek terveztem, a romantikus oldalt szerettem volna erősíteni, de rengeteg lehetőség rejlett még a történetében. A sci-fi zsáneren kívül fantasy és krimi elemeket is tartalmaz. Szeretem a kevert zsánerű történeteket. Egy év alatt készült el, és izgalmas volt új vizekre evezni.Végül összejött egy kalandos történet, egy fiúról, aki nem csak különleges, megtalálja önmagát, a bátorságát, a szerelmet és felfedezi, hogy a képességével harcolni is tud, ha kell. Sosem írtam ehhez hasonló mozgalmas írást. Imádtam dolgozni rajta. Második kötetét 2026-ra tervezem. Remélem, belefér. Szórakoztató, izgalmas regény egy unalmas délutánra.

A másik könyved a Kötődés pedig valós események alapján íródott, miért?

Hú...ez nem olyan erős írásom, mint az In flames, de többet nem tudtam volna kihozni belőle, mert ezek az esemény legfontosabb pillanatai. Sok-sok emlékem van a könyvben leírtakon kívül is. A Kötődés az én igaz történetem. 12 éven át próbáltam elmondani, de nem emlékeztem, csak éreztem, hogy valami nincs rendben bennem. Minden könyvemben át akartam adni az érzéseimet, mintha kiáltanék, hogy hátha meghallja valaki. Aztán 28 éves koromban eszembe jutott. (Kicsit több mint egy éve.) Az olvasóimtól kértem segítséget a facebook csoportomban. Kértem, aztán kitöröltem. Megint kértem, és töröltem. Később kiderült, hogy a környezetemben lévőknek el kellett volna venniük tőlem a telefont. A családommal se beszélhettem pár napig, nehogy újra traumát szenvedjek. Egy elég összetett, súlyos trauma, amely során mentális, testi és szexuális bántalmazást is kaptam. 12 éves lehettem az elsőnél, és 17 az utolsónál. Több személy (fiúk, férfiak) követték el. Az egyikük velem egyidős volt, és bármennyire furcsa, ő ártott nekem a legjobban. Sosem éreztem annyira extrém gyűlöletet senkin. Én is pont így éreztem iránta már a végén. Erőteljes megfélemlítéssel (néha mások segítségével), manipulációval létrehozta nálam a traumakötés egy olyan változatát, ami miatt 12 év elteltével istennek tekintettem őt.(bonyolult állapot)Egymásra halmozott rengeteg bántalmazó eseményt, hogy ne tudjam feldolgozni, így a legtöbb részét elfelejtettem. Ráépült arra, ami 12 éves korom környékén történt, és teljes amnéziával gyógyult. Többször felelevenítette, és újra traumatizált. Ekkor mindössze 16 éves volt.Találkoztam vele 2023-ban, és a jelenléte, a hangja, az érintése mély depresszióba sodort. Folyamatos rémálmokat éltem át vele. Egy évre rá, egy üzenetváltás során feltett egy kérdést, aminek a hatására pár nap múlva vissza tudtam emlékeznia tetteire. Csupán annyit kérdezett, hogy „kötődök-e tőle”. Nem igazán értettem. Aztán két napig nem ettem, nem ittam, nem aludtam. Fel-alá sétáltam, mint egy őrült. Majd a párom bevitt a kórházba. És végre, 12 év után valaki hitt nekem. Olyasvalaki, aki meg tudott gyógyítani.

A Kötődés c. könyvem a feldolgozás része. Az a történet, amit mindig el akartam mesélni. Nem csak a történések, a dialógusok 90%-a is eredeti, elhangzott. Így uralni tudom ezeket a szavakat, és soha többé nem vagyok hajlandó elfelejteni. Így uralni tudom az egész eseményt.A regény alkalmazkodik a pszichológiai thriller, dráma zsánerekhez, a helyszín és a szereplők nevének megváltoztatásával.

Van vele egy fontos célom. Úgy örülnék, ha jobban törődnénk egymással. Gyakran alig lehet észrevenni, hogy valakit bántalmaznak. Sokszor el sem hiszik annak, aki segítséget kér. Muszáj legalább egy emberben bíznia a bántalmazottnak, mert ha egyedül marad talán sosem képes a feldolgozásra. Ha valaki eléd áll egy hihetetlennek tűnő történettel, a legjobb, amit tehetsz, hogy hiszel neki.

Szeretném, ha a regény üzenet lenne azoknak, akik szenvednek valamitől. Szeretném, ha tudnád, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell. Lehet, hogy nem hiszed el, mekkora erő van benned addig, amíg az élet meg nem követeli tőled a bátorságot. Megvívható minden harc, és győztessé válhatsz. Soha, soha ne add fel!

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő ugyanannyira jelen van. Valós emberi érzésekre, az emberi élet kézzel fogható történéseire alapozom az összes írásom. Szeretem a mélyebb drámai, megindító témákat. Fantasy zsánerben jól alkalmazható az allegória, és a következő könyvem pont annyira valós lesz, amennyire fantáziadús is.

A következő könyvem a Lilith halála darkfantasy, ami már Wattpadon olvasható. Az örökségben lévő világot folytatja, fejleszti egy teljesen új történeten keresztül. Rendkívül sötét, de ugyanakkor érzelemdús írásnak szánom, amiben megjelenik a gyász, a valódi félelem és szerelem egy bátor főszereplő szemén át látva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Anyukám mindig azt mondja, hogy így születtem. Lehet. Nem tudom. Régen én is azt hittem.Valójában csak elmenekültem a valóság elől. Olyankor nem fájt semmi. Akkor voltam 12-13. 16 évesen már azért írtam, hogy büszke lehessek magamra. Ekkor telepedett rá a trauma teljesen a művészetemre.A traumakötés miatt azt hittem, hogy szerelmes vagyok, és írtam egy könyvet a bántalmazómról. Mindent leírtam benne, amire vágynék tőle, közben nem hagyott nyugodni a tudat, hogy meg akarom ismerni őt, kielemezni a cselekedeteit, kideríteni a „miértet”. Talán mégis születtem valamilyennek, de nem kifejezetten az írásra.Már tinédzserként tanulmányozni kezdtem valamit, ami meghaladta a képességeim, megedzette a gondolkodásom, arra késztetett, hogy megértsem a bonyolult dolgokat. Akkoriban minden vágyam volt tudni, hogy miért más, mint a többi fiú. Nem értettem egészen, mert ehhez felnőtt elme kell, de nem akartam feladni. Ilyen célhoz, gondolkodáshoz a legjobb eszköz a regényírás.

Sosem tudtam ennél pontosabban és őszintébben megfogalmazni ezt a választ. Ez a tevékenység segített erősnek maradnom. Így megszerettem. Az én utam nem olyan pozitív és kedves, mint másoké. Inkább szomorú. Egy kapaszkodó volt, egy önkifejezési forma, egy csendes kiáltás. Ilyenkor sokan felteszik a kérdést: Miért nem árultad el? Miért nem kértél segítséget? Kértem. Hú! Nem is akárkitől. Akitől csak mertem. De sokáig a számra se bírtam venni a tetteket. Nem tudtam kimondani, hogy ez velem történik. Közben a megfélemlítés és az érzelmi elszigetelés befogta a szám.

Azóta az írás más eszközzé vált a kezemben. A tapasztalataim tükre, akkor is, ha egészen másról írok. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben lesz még nagy inspirációm, mint a Védtelenül c. könyvsorozatomban ábrázolt betegségek. Bárki sorsát át tudom élni, aki kicsit is hasonlít rám. Illetve az embert nem egy dimenzióban látom, hanem a személyiség összes színét. Így formálok karaktert. Az empátia, amit mások felé gyakorlok segít megértenem az emberi viselkedést. Önismeret során jöttem rá erre, és segített eljutnom a megbocsátásig a saját negatív tapasztalataim tekintetében. Ez volt életem eddigi legnehezebb feladata, és sikeresen teljesítettem. Már önmagában okot ad arra, hogy írjak.Szeretném megmutatni, hogyan lehet megtenni akkor is, ha a bűn megbocsáthatatlan, közben meghagyva a tisztánlátást: nem mentve fel a bűnöst bűne alól.

Más zsánerben is tervezted márkipróbálni magad?

Írtam már szinte mindent. A jövőben fantasy, sci-fi, gótikus thriller várható tőlem. Ezek az eredeti zsánereim, de amíg nem emlékeztem a kamaszkoromra egy burokba zárva éltem, elrejtve az érzések elől. Nem tudtam, hogy milyen a szerelem, a szeretet, és nem éreztem az emberi érintést. Szorongva vettem a közeledést, de minden vágyam volt érezni valamit. Ezért romantikus könyveket írtam. De már nincs rá szükségem, mert érzek mindent. Persze, lesz szerelem a könyveimben, mert jó írni róla. És bocsánatot kérek azoktól, akik szerették a romantikus könyveim. Nem megy. Tényleg. Mert az nem én vagyok. Vagyis én vagyok, de nem csak ennyi. Többet is bele tudok tenni egy könyvbe a puszta szerelemnél. Akkor miért ne legyen így? Vannak nagyon szép fantasy, sci-fi ötleteim romantikával keverve. Így igazán érzelmes regényeket írhatok.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mintha befejeznék egy feladatot. Büszke vagyok, mert létrehoztam valami érdekeset, kreatív dolgot, és csak ámulok rajta. Olyan szerző vagyok, aki sosem ír vázlatot, így csupa meglepetés és izgalom, hogy egy jelenetből egy kerek történetet csinálok.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Julia név Stephen King egyik regényéből van, a RedHood az eredeti nevemre utal.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem akartam író lenni. Én csak írni szeretek. Azt hittem, hogy egy megjelenés betölti a lelkemben az űrt. De bennem egy akkora űr volt, illetve van, amit már soha, semmi sem tölt be. Úgyhogy csak örülök annak, hogy vannak könyveim. Sosem arra vágytam, hogy ismert író legyek, hanem arra, hogy elmondhassam az eredeti történetem, ami az összeset inspirálta.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Minden, ami érzelmileg hat rám inspirál. Elgondolkodtat, és egy történetet csinálok köré, hogy kifejezzem a véleményem. Közben minden szóra, írásjelre figyelek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A legutóbbi kettőben nincs. A Kötődés olyan volt, mint egy foghúzás az egész. Nehéz volt minden sora, nem csak egy jelenete, de jólesett. Az In flamest az első sorától az utolsóig imádom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A zene nagyon fontos nekem. Segít felvenni a hangulatot. Cigi, kávé, hangolódok. Ez a rituálém. Én mindig magamról fogok írni. Annyira sok-sok elgondolkodtató eseményt éltem át, hogy egy élet is kevés lesz megfogalmazni a tapasztalataimat.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első a férjem. Tetszik neki, hogy mennyi világ van a fejemben, amiről eddig nem tudott. Boldoggá tesz, hogy szereti, amit csinálok. Főleg a sci-fi, fantasy ötleteimet kedveli. Ő szokott segíteni, ha bizonytalan vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám, szerintem jobban, mint én magamra. Anyukám az első regényemből készült könyvet olyan örömmel vette át, hogy teljesen meglepett vele. (Az örökség) Amikor a trauma feldolgozásának kellős közepében voltam, szólt a nővérem, hogy írjak már! Egyébként nagyon nehezen sikerült, mert folyton emlékeztetett a negatív eseményekre. Szóval, nem tudnak máshogy elképzelni engem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Remélem van még valaki. Bocsánatot kérek, amiért eltűntem egy évre, és mert csalódást okoztam. Most érzem azt, hogy élek, mintha újjászülettem volna. Úgy érzem magam, mint egy virág, ami kinyitotta minden szirmát, és így is marad. Színes és boldog. Nagy lelkesedéssel írok, és fontos nekem, hogy jól csináljam. Érzelmes, drámai, mély tartalmú, de izgalmas könyvekre számíthattok tőlem. És köszönöm, hogy maradt néhány ember, aki nem tart őrültnek.

Youtube csatorna

Julia RedHood írói oldal

Wattpad

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kántor István - ("Akadtak bizonyos részletei, amikhez szükségem volt történeti-, művészettörténeti- és részben kulturális antropológiai kutatásokra is, ám ezek a cselekmény szempontjából inkább csak kitekintésekhez kellettek. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kántor István írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak hamarosan megjelenik Mózes szarvai című könyve az Első Szó Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy belsőépítészettel foglalkozó cégnél dolgozom, Dunakeszin lakom. Évekig éltem Budapesten is, ám eredetileg oroszlányi vagyok. Nagycsaládból származom, hat gyerek közül elsőként jöttem a világra, törtem az utat, ha úgy tetszik. Ez a „fúrófejű” tempó bizonyos tekintetben ma is a sajátom, de sokat visszavettem már ebből. Azt hiszem, ők azért pontosabb képet tudnának adni erről, hogy mennyire sikerült.

Szoktam faragni, szeretek főzni, ha tehetem, szívesen utazom. Tizenéves koromtól rengeteget olvastam, ma már jobbára szemezgetek, és azokkal töltök időt, amik tényleg igazán elkapnak. Nagyon szeretem a mozit, a színházat. Martin McDonagh színdarabjai, drámái állnak talán a legközelebb hozzám, aki két kedvenc filmem „elkövetője” is egyben. Az In Bruges és a Három óriásplakát Ebbing határában mindig a kedvenceim között lesznek. A színdarabjai közül pedig egyértelműen A párnaember a csúcs. Szeretem a filmeket, a sorozatokat is. Előbbiekből sajnos jóval kevesebb ma már az a minőség, ami visszaültet a képernyő elé, hogy huszadjára is újranézzem őket. A piac dominál, dömping van, akárcsak a könyvek esetében.

Mózes szarvai című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Akadtak bizonyos részletei, amikhez szükségem volt történeti-, művészettörténeti- és részben kulturális antropológiai kutatásokra is, ám ezek a cselekmény szempontjából inkább csak kitekintésekhez kellettek. Nagyjából öt hónapot vett igénybe az írás folyamata. A legintenzívebb az utolsó hónap volt, mikor munka után és hétvégén is átlagban 5-8 órát foglalkoztam vele naponta. Az azt megelőző hónapokban elég lazán vettem a dolgot. Egy-egy nap azért néha az utolsó hónapban is kimaradt, természetesen.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez a történet abszolút fiktív. Ugyanakkor nem egy fantáziavilágban, hanem a jelen rögvalóságában játszódik, még ha a pest megyei települést, ahol a sztori gerince zajlik, nem is találjátok meg a térképen. A fantázia jelenléte rendkívül jó kérdés a történet kapcsán, mivel a Mózes szarvai egy olyan groteszkkel átítatott lélektani dráma, ami E/1-ben íródott, és a fantázia, a főszereplőm szubjektív látásmódja, sajátos prizmája okozta fénytörés adja a sztori egyik ízét. A cím egy művészettörténeti utalás. Egy, a Vulgatában lévő hibás bibliafordítás okozta téves művészi interpretációra vonatkozik. Michelangelo híres szobrán emiatt vannak szarvak. Ennek az értelmezését azonban inkább az olvasóra hagynám.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Versek írásával kezdtem huszonévesen, de a meglátásom szerint a líra kevésbé az enyém, ami nem jelenti, hogy olykor ne kapna el a hangulat és a késztetés, hogy rímeket faragjak. Évente így is össze szoktam hozni egy-két verset. A harminchoz közel próbálkoztam először nagyobb lélegzetvételű prózai szöveg alkotásával, de azt 30-40 oldal után a digitális szemétbe hajítottam, mert nevetségesen gyengének találtam.

Nagyjából öt évvel ezelőtt elkészült már egy kéziratom, ami többek között miattam sem juthatott el kiadásig. Az egyébként abszolút szakavatott szemek visszajelzései alapján azonban éreztem, hogy lehet keresnivalóm a billentyűk mögött. Apropó, az akkor írt Tömb c. regényem is átdolgozás alatt áll, remélhetőleg idén annak a kiadása is megtörténik majd. 2020 óta csinálom a Facebookon a Sárgarugó (korábban Reflexiók) nevű oldalt, ahova mindenféle írásaimat fel szoktam tenni. Az oldal „Instagram-testvérét” csak nagyjából két hónapja hoztam létre.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A Tömb c. regényem inkább krimi/thriller, de annak is a lélektani vonala. A novelláimban pedig az emberi létet, érzelmeket és ezek bizonytalanságát igyekszem megfogni. Az ilyen, kisebb lélegzetvételű írásaim egy-egy hangulat köré épülnek. A regényötleteim között akad science-fiction jellegű is, de arról bővebben egyelőre nem beszélnék. A fejemben mostanában formálódó történet is talán a lélektani dráma kategóriájába szuszakolható inkább bele.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először rendkívül felszabadító. Kicsivel később, mikor útjára indul, ahhoz hasonlítható, mint mikor a gyereket engeded először közösségbe. Nem tudsz rá hatást gyakorolni, miként reagálnak rá, hogy fog „viselkedni”, onnantól már csak arra lehet gondolni, hogy vajon mindent beletettem-e a „nevelésébe”.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Egyáltalán nem gondolkodtam álnévben. Úgy voltam vele, vállalom saját névvel, ha pozitív lesz a fogadtatása, illetve azt is, ha részeg örömtáncok közepette égetik el a főtereken. Ez egyfajta megmérettetés, és úgy gondolom, hogy akár dicsőség, akár szégyenmenet lesz a vége, az én kezem műve, az én elmém lenyomata a regény. Mögötte kell állnom teljes valómmal. Ez persze nem azt jelenti, hogy másoknak ugyanígy kellene gondolkodniuk erről. Azt hiszem, ez ember- és zsánerfüggő is.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ezen nem gondolkodtam. Jobbára szituációkat engedek szabadon, amikben embereket helyezek el, drámai teret hozok létre, és hogy ez milyen zsáner lesz, inkább következmény, mintsem szándék. Nem szeretném ilyen formán korlátozni magam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Erre majd a közeljövőben fogok tudni választ adni. Kézbe kell vennem a könyvemet, hogy tudjam, milyen ez. Nem teljesen fogtam még fel, nem realizálódott egészen ez a dolog bennem, lévén az első regényem lesz, ami a napokban megjelenik majd. Szívesen válaszolok később erre is. Egészen biztosan készítek majd egy posztot az ezzel kapcsolatos érzéseimről.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Először a legteljesebb mértékben impulzív. Hagyom, hogy jöjjön valami ötlet, hangulat, amibe aztán két kézzel belekapaszkodom, lerángatom a földre, és megregulázom. Rendszerbe szedem, átgondolom, hova futhat ki, mit kezdhetek vele, milyen ruhákba öltöztethetem be. Nagyjából lerajzolok egy ívet, amin a történet végig tud futni, de a közbenső részleteket, mellékszereplőket nem feltétlenül találom ki előre, hanem engedem, hogy az egész éljen a fejemben, és ezek szinte maguktól keletkeznek. Talán ez a flow-élmény egyik hozadéka az írás kapcsán esetemben.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kifejezetten kedvenc jeleneteim nincsenek, de vannak olyanok, amiknek a megírására szívesen emlékszem vissza. Van olyan közöttük, amit játszi könnyedséggel írtam meg, és akad pár olyan is, amivel jobban megizzadtam, mintha hegymenetben harcoltam volna teljes menetfelszerelésben. Nem mondhatom el, melyik tartozott egyikhez vagy másikhoz. Azt remélem, a végeredmény hasonlóan élményteli utazás lesz az olvasóknak, mint számomra az írás folyamata volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

Ahogy említettem, ez nálam abszolút nem tudatos. Valószínűleg a tudatalattimban meglévő dilemmák, kérdések, összevetések, belső viták hoznak felszínre a fantáziám segítségével olyan szituációkat, amelyek segítenek teret és történetet alkotni. Régi gondolat, hogy nem lehet célunk válaszokat adni, inkább jó és érdekes kérdéscsomagot összeállítani, amivel aztán az olvasónak módjában áll valamit kezdeni. Hrabal mondta, hogy egy valamirevaló könyv nem azt a célt szolgálja, hogy az ember elaludjon mellette az ágyban, hanem hogy úgy, ahogy van, pizsamában rohanjon szétverni az író úr pofáját.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A hozzám legközelebb állók, barátok, család. Egy-két olyan ember, akinek adok a szavára, és tudom, hogy nem fognak kímélni. Ilyenkor nem dicshimnuszokra vágyom, hanem tárgyilagos véleményre. Jó, ha ez pozitív, de nem csinálok belőle ego-kérdést, ha rámutatnak a hiányosságokra, hibákra.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örültek neki, és abszolút támogatólak léptek fel. Már épp jelezni akartam, hogy bizonyos okokból csak néhány példányt fogok tudni vinni, addigra mondták, hogy már többen meg is rendelték. Nagyon jólesett a hozzáállásuk.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Hogy már csak pár nap, és kiszállításra kerül a regény. Mondják majd el a véleményüket, miként hatott rájuk, milyen gondolatok születtek közben a fejükben. Olvassanak, nézzenek jó filmeket, mert a történeteinkben élünk tovább. Ami pedig ettől független, hogy ne üljenek fel a világban egyre inkább elburjánzó gyűlölethullámokra. Az irodalomnak is részben célja, hogy a kollektív emlékezet által segítsen felismerni azokat a mintázatokat, amelyek világégésekhez vezettek, és igyekezzünk együtt elkerülni ezeket

Kántor István oldal

Első Szó Kiadó ( Előrendelhető)