Könyvbemutatók a jövő héten: Hodász András, Kömlődi Ferenc, Kollár Betti, Markovics Botond és Kovács Krisztián

 Könyvbemutatók a jövő héten: Hodász András, Kömlődi Ferenc, Kollár Betti, Markovics Botond és Kovács Krisztián

Bár az Ünnepi Könyvhét véget ért, részünkről a pihenés még várat magára: következik könyvbemutatóink hete. A Könyvhétre öt izgalmas új könyvet hoztunk magyar szerzők tollából, köztük egy országosan ismert egykori pap személyes vallomását, az egyik legnépszerűbb hazai romantikus szerző új regényét, nagyszabású magyar science fictiont, jövőkutatási kalauzt, valamint egy szépirodalmi, történelmi regényt a tudomány és a hatalom kapcsolatáról. A jövő héten pedig mindegyik kötet külön-külön mutatjuk be a közönségnek!

A bemutatók ingyenesek, és nagy szeretettel várunk Mindenkit!

 

Hodász András: Uram, te mindent tudsz kötetbemutató

2026. június 23., kedd 19 óra

Dante Közösségi Alkotótér (1023 Budapest, Török utca 1.)

Mi vezet odáig egy embert, hogy hátat fordítson annak, amire az egész életét feltette? És mi marad akkor, amikor a hit, az intézmény és a saját identitásunk már nem ugyanabba az irányba mutat? Hogyan tartsuk, és hogyan védjük meg a hitünket, amikor látszólag minden összeesküdött ellenünk?

Hodász András első életrajzi könyve egyszerre személyes vallomás, önvizsgálat és ritka betekintés egy olyan világba, amelyről mindenkinek van véleménye, de kevesen láthatnak bele igazán. Egy történet hitről, kiábrándulásról, pánikrohamokról, politikáról és arról, hogyan próbál meg talpon maradni az ember, amikor minden egyszerre kezd szétesni körülötte. A szerzőt Kovács Krisztián kérdezi majd.

A rendezvény regisztrációhoz kötött! LINK!

Kömlődi Ferenc: Öröklétek kötetbemutató

2026. június 24., szerda, 19 óra

Nemdebár (1024 Budapest, Széll Kálmán tér 5.)

Mi történik akkor, amikor az ember már nemcsak alkalmazkodik a világhoz, hanem elkezdi újratervezni saját magát? És egyáltalán: meddig maradunk emberek egy olyan korban, ahol a mesterséges intelligencia, a biotechnológia és a gépek egyre közelebb kerülnek hozzánk?

Kömlődi Ferenc Öröklétek című új kötete nem egyszerű jövőjóslat, hanem izgalmas gondolatkísérlet arról, hogyan jutottunk el a transzhumanizmus, a kreatív szuperintelligencia és a poszthumán korszak küszöbére. Egy könyv azoknak, akik nemcsak használni akarják a jövőt, hanem érteni is. A szerzőt Prieger Zsolt kérdezi majd.

Kollár Betti: Több mint ellenségek kötetbemutató

2026. június 27., szombat, 13 óra

Libri Allee Könyvesbolt (1117 Budapest, Váli utca 3., I. emelet)

Mi történik akkor, amikor az ember rájön, hogy folyton az a valaki jár a fejében, akit elvileg ki nem állhat? És hogyan lehet eligazodni az érzések között, amikor a barátság, a rivalizálás és a szerelem határai egyre inkább elmosódnak?

Kollár Betti új regénye, a tavalyi év nagy sikere, az Esküdt ellenségek folytatása egyszerre romantikus történet és pontos látlelet a kamaszkorról. Egy könyv önbizalomról, közösséghez tartozásról, első szerelmekről és arról, milyen nehéz felismerni, amikor az ellenszenv helyét valami egészen más veszi át. A szerzőt Kovács Krisztián kérdezi majd.

Markovics Botond: Bionauták kötetbemutató

2026. június 27., szombat, 15 óra

Libri Allee Könyvesbolt (1117 Budapest, Váli utca 3., I. emelet)

Mit kezd az ember azzal, amit nem ért, de mindenáron birtokolni akar? És mi történik akkor, amikor egy idegen világ nem alkalmazkodik hozzánk, hanem minket kényszerít arra, hogy újragondoljuk a helyünket?

Markovics Botond új regénye egyszerre grandiózus űropera, testhorror és gondolatébresztő sci-fi. A Bionauták egy élő égitest belsejébe vezeti az olvasót, ahol a felfedezés, a profit és az emberi kíváncsiság határai folyamatosan ütköznek egymással. Egy sodró lendületű történet az ismeretlenről, a kizsákmányolásról és arról, hogy nem minden világ vár arra, hogy meghódítsák. A szerzőt Kovács Krisztián kérdezi majd.

Kovács Krisztián: A fény magányossága kötetbemutató

2026. június 27., szombat, 17 óra

Libri Allee Könyvesbolt (1117 Budapest, Váli utca 3., I. emelet)

Mit ér a tehetség egy olyan politikai közegben, ahol minden tudásnak ára van? Meddig őrizhető meg a szakmai és erkölcsi függetlenség, amikor a személyes ambíciók, a lojalitás és a politikai elvárások egyszerre húznak különböző irányokba?

Kovács Krisztián új regénye a hetvenes évek Budapestjére, az űrverseny utáni korszakba vezet. A fény magányossága egyszerre történelmi regény, lélektani dráma és feszült thriller tudományról, hatalomról, barátságról és kompromisszumokról. Egy történet arról, hogyan válhat a tehetség lehetőségből kísértéssé, és milyen árat fizet az, aki rosszkor hoz rossz döntést. A szerzőt Ribánszky Ágota kérdezi majd.

Beleolvasó:Laura Brooke Robson: A hazavágyók átka

 Folytatom Laura Brooke Robson: A hazavágyók átka című könyvből a beleolvasót. Újabb kis részletet hoztam el nektek.

Laura Brooke Robson

A hazavágyók átka

Fülszöveg

Amikor Stenlandban elérkezik a skeldszezon ideje, három nő arra ébred, hogy három, hollókarmokra emlékeztető fekete csík jelent meg a homlokán, azaz skeld lett. A szezon bármikor elkezdődhet, s három hónapig tart. Ez idő alatt kővé válnak azok, akikre a skeldek ránéznek.

Tess anyja is skeld lett, így ölte meg a lánya gyerekkori szerelme, Soren szüleit. Tess elmenekül a szeles szigetről, s maga mögött hagyja családját és barátait. Elviselhetetlen számára a gondolat, hogy egy napon ő is gyilkossá válhat, s talán épp azzal az emberrel végez, akit szeret. Soren otthona a sziget, és nem törődik azzal, hogy a skeldek miatt bármikor kővé válhat. Tess és Soren képtelenek egymás nélkül élni. Tess megpróbál hazatérni Soren kedvéért, Soren pedig elhagyja a szigetet, hogy a lánnyal lehessen. Vajon mennyit ér a szerelem? Érdemes kockára tenni érte egy másik ember életét?

Lenyűgöző romantikus történet a döntésekről, a felelősségről és a megbánásról.

Az otthonkeresésről, kötődéseinkről és a szerelemről. Elvágyódásról és hazatérésről, csalódásról és újrakezdésről, életről és halálról.

ENGEDÉLLYEL

Kitty belém karolt, amikor elindultunk. A szigeten hidegebb volt szeptemberben, mint januárban Kaliforniában. Végigkanyarogtunk a kőkerítésekkel szegélyezett utakon, és eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem ezt a sós, édeskés és földillatú levegőt. Amikor odaértünk a temető mellett álló, piros házhoz, észrevettem, hogy Linnea fehér virágokat ültetett a tornácon lévő virágládákba, és felakasztott egy hintaágyat is, a csipkefüggönyök meg a gyerekszobájára emlékeztettek. Magammal vittem Kaliforniába egy polaroid fényképet, amelyen Linnea látszott, miközben kimászik a szobája ablakán azokon a függönyökön keresztül, és Kitty odaírta az aljára filctollal, hogy „A tündérkirálynő előbújik a virágok közül”.

Egy darabig mozdulatlanul meredtünk a bejárati ajtóra, majd végül én törtem meg a csöndet:

– Hogy van Georgia?

– Megint szakítottunk – felelte Kitty, és hanyagul vállat vont. – Hogy van Noah?

– Jól van.

– Nem akart veled jönni?

– Nem kérdeztem meg tőle, mert szerintem nincs itt semmi keresnivalója. 

Linnea dalra fakadt odabent a jellegzetes, csilingelő hangján, és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha megint tizennyolc évesek lennénk. Nekem klórszagú volt a hajam, Kitty egy drága kézitáskában cipelte a tankönyveit, Linnea pedig egy üveg bodzapálinkát szorongatott a kezében, amit azért hozott magával, hogy megigyuk a tengerparton.

– Milyen volt? – kérdeztem.

– Itt lenni? Nem túl kellemes. Ha lenne választásom, szívesebben innék patkánymérget.

– De már nem vagy szerelmes Linnea-ba.

– Bárcsak mind a hárman kitörölhetnénk az emlékezetünkből, milyen volt először szerelmesnek lenni!

– Nekem nem szokott eszembe jutni Soren.

– Hát persze! – mondta Kitty, és kinyitotta az ajtót. Amikor beléptünk, megpillantottam Linnea-t, aki éppen a tükör előtt sminkelte magát. De nem, nem Linnea volt az, hanem Saffi, a húga. A nyaka hosszú volt, és elegáns, az arca kerek, és a szőke haja két copfba fonva. Amikor meghallott minket, felénk fordult, és ránk mosolygott, kivillantva a rést a két metszőfoga között. Úgy nézett ki, mint azok a babák, amiket az ajándékboltokban árultak a városban. A tökéletes stenlandi nő. Saffi letette a szemfestéket, és egyszerre ölelt meg minket, habár az volt az érzésem, hogy csak Kittyt ölelte meg – akivel már bizonyára találkozott –, mert engem túl kellemetlen lett volna megölelni. Jázminillata volt, mint a nővérének.

– Remekül nézel ki, Tess – mondta nagylelkűen. – Klassz a hajad.

De egyrészt Hedda már megmondta, hogy úgy nézek ki, mint egy megelevenedett hulla, másrészt borzalmasan festett a hajam, mert szét-

töredezett a vége a klór miatt.

– Te is remekül nézel ki, Saffi.

– Ha már itt tartunk, nagyon tetszik a csizmád, Tess – mondta Kitty.

– Én is akarok ilyet. Erre költöd azt a rengeteg pénzt, amit mérnökként keresel?

Kitty azt akarta elérni, hogy Saffi kellemetlenül érezze magát, mert biztos volt abban, hogy ettől én jobban érzem majd magam. Jellemző volt rá ez a módszer, de most azt kívántam, hogy bárcsak leszokott volna róla.

– Noah-tól kaptam – feleltem halkan.

– Ó, ezek szerint erre költi azt a rengeteg pénzt, amit programozóként keres?

Hirtelen kínos csönd lett.

– Nagyon boldoggá tettétek Linnie-t azzal, hogy elfogadtátok a meg-

hívást – szólalt meg végül Saffi. – Kint van a kertben.

Miközben keresztülvágtunk a házon, Kitty belefúrta az ujját a gerincembe, és némán tátogott valamit, amit nem értettem. Miután megráztam a fejem, grimaszolt egyet, és küldött egy SMS-t:

Kitty: Csak segíteni akarok!!!

Én: Kérlek, ne legyél ennyire segítőkész!

Linnea bő ruhát viselt, és néhány cserepes növény fölé hajolt. Amikor meglátott, nem ugrott a nyakamba. Évekkel ezelőtt találkoztunk utoljára, és úgy méregetett, mintha egy veszélyes, ismeretlen változó lennék. Azonnal megbántam, hogy ezt a drága gumicsizmát vettem fel. Letettem a sporttáskát, a pitét és a kenyeret, és amikor Linnea szólásra nyitotta a száját, attól féltem, valami közhelyeset fog mondani, például azt, hogy Milyen utad volt? vagy Nagyon örülök, hogy látlak. De ehelyett így szólt:

– Tegnap azt álmodtam, hogy egy Pembroke Welsh corgi lett belőled, amit nagyon furcsának találtam, mert mindig is meg voltam győződve arról, hogy belőled angol agár lesz. És hirtelen minden ugyanolyan volt, mint régen. Megöleltük egymást. Linnea, Kitty és Tess. Hála az égnek!

– Boldog szülinapot, Tessie! – mondta Linnea.

Kitty dühösen felvisított.

– Ma van a szülinapod? Azt hittem, egy nappal előtte érkezel.

– Igen, de egy napot késett – jegyezte meg Linnea.

– A francba! Akkor most rendelnem kell egy átkozott tortát.

– Arra semmi szükség – vágtam közbe gyorsan.

– Ne beszélj ostobaságokat! – felelte Kitty és Linnea egyszerre. Utána egymásra néztek, és zavartan lesütötték a szemüket. Linnea és a három koszorúslánya készülődni kezdett. Linnea szülei fel-alá járkáltak a házban, és Kitty anyja is befutott egy hatalmas asztali dísszel, de nem tette le, amikor adott egy csókot az arcomra. SMS-ben megkérdeztem az apámtól, van-e kedve csatlakozni hozzánk, de azt írta, hogy nem akar zavarni, és majd a próbavacsorán találkozunk. Szívesen megírtam volna neki azt is, hogy nagyon szeretnék találkozni vele. Mindketten attól féltünk, hogy a távollétemben idegenek lettünk egymás számára. Hirtelen azon kaptam magam, hogy Linnea ágyán ülök, miközben Kitty elkészíti Saffi frizuráját, és korog a gyomrom. Linnea egyetlen szó nélkül odadobott nekem egy zacskó csokis kekszet. Ezt a márkát nem lehetett kapni Amerikában. Miközben a zacskó átrepült a szobán, egy pillanatra megállt az idő. Legalább százszor átéltem ezt a pillanatot. Kitty, aki nagyon ügyetlen volt, mindig megpróbálta elkapni a kekszet, és természetesen elejtette a zacskót. Utána azt állította, hogy azért csinálta, mert a keksz nagyon rosszat tesz a fogaknak, de én felkaptam zacskót, és felemeltem, hogy ne érje el.

Előrendelhető

Multiverzum Kiadó

Beleolvasó Laura Brooke Robson: A hazavágyók átka

Beleolvasó rovatomban, egy előrendelhető könyvből hozok nektek részleteket, Laura Brooke Robson: A hazavágyók átka című könyvből, mely Multiverzum Kiadó gondozásban 2026.júniusában jelenik meg.

Laura Brooke Robson

A hazavágyók átka

Fülszöveg

Amikor Stenlandban elérkezik a skeldszezon ideje, három nő arra ébred, hogy három, hollókarmokra emlékeztető fekete csík jelent meg a homlokán, azaz skeld lett. A szezon bármikor elkezdődhet, s három hónapig tart. Ez idő alatt kővé válnak azok, akikre a skeldek ránéznek.

Tess anyja is skeld lett, így ölte meg a lánya gyerekkori szerelme, Soren szüleit. Tess elmenekül a szeles szigetről, s maga mögött hagyja családját és barátait. Elviselhetetlen számára a gondolat, hogy egy napon ő is gyilkossá válhat, s talán épp azzal az emberrel végez, akit szeret. Soren otthona a sziget, és nem törődik azzal, hogy a skeldek miatt bármikor kővé válhat. Tess és Soren képtelenek egymás nélkül élni. Tess megpróbál hazatérni Soren kedvéért, Soren pedig elhagyja a szigetet, hogy a lánnyal lehessen. Vajon mennyit ér a szerelem? Érdemes kockára tenni érte egy másik ember életét?

Lenyűgöző romantikus történet a döntésekről, a felelősségről és a megbánásról.

Az otthonkeresésről, kötődéseinkről és a szerelemről. Elvágyódásról és hazatérésről, csalódásról és újrakezdésről, életről és halálról.

ENGEDÉLLYEL

ELŐHANG

 

A sziklafal peremén áll egy kőből faragott férfi. A hó összegyűlik a szempilláján és a szája apró repedéseiben. A szája résnyire nyitva, mintha mondani készülne valamit. A háta mögött kitartóan kavarog az óceán felől áramló, jéghideg köd.

A sziklafal peremén három nő áll arccal a mélység felé fordulva, szorosan egymás mellett.

– Ezt nem értem – mondja az egyik.

– Úristen! – kiált fel a másik.

A harmadik nem szól semmit.

A VISSZATÉRÉS

2022

A huszonhatodik születésnapomon tértem vissza Stenlandba, de az időzítés nem volt szándékos. Eredetileg úgy terveztem, egy nappal korábban érkezem, de a gépem nem tudott leszállni a szél miatt, ezért az éjszakai komppal kellett átmennem a szigetre Aberdeenből. Egyedül voltam, amikor felébredtem az imbolygó fülkében, és alig kaptam levegőt.

Felöltöztem, kimentem a fedélzetre, és tőlünk egy kilométerre megpillantottam a sziget körvonalát. Fekete homok, tőzegtetős házak, csipkézett hegyormok. Csak egy utas volt rajtam kívül a kompon, egy huszonéves, hátizsákos turista, aki kihajolt a korláton, és hányt. A kapitány úgy méregetett, mintha azt kívánta volna, hogy én is hányjak, mert ez azt bizonyította volna, hogy elszoktam a hullámzástól, amíg távol voltam. Nem üdvözölt név szerint, de tudtam, hogy ismer. Stenlandban mindenki ismert mindenkit. Nem akartam hazajönni, de Linnea-nak ez volt az egyetlen kérése. Felajánlottam neki, hogy inkább meglepem egy nyaralással, egy ruhával vagy egy kerámia étkészlettel, de mindegyikre nemet mondott. Az volt az egyetlen kérése, hogy Kitty és én legyünk a koszorúslányai. Amikor leléptem a rámpáról a kikötő betonjára, megpillantottam a Hedda kávézóján lógó, ünnepi zászlót: Gratulálunk, Henrik és Linnea! A kávézó mögött kavargó ködmedencében állt a templom komoly, rusztikus szürke épülete. A kőszobrokra tekert, vörös gyapjúcsíkok lobogtak a szélben.

Képtelen voltam rájuk nézni.

A csizmámmal kinyitottam a kávézó ajtaját, mire megszólalt az ajtó fölött lógó csengő. Szűz Mária megbotránkozva nézett rám a falon függőfestményről. A helyiségben szokás szerint erjedt halszag terjengett. Egy cseppet sem hiányzott, mert nem hagytam, hogy hiányozzon. A kávézó üres volt, és a zaj alapján Hedda a hátsó helyiségben pakolt, ezért zsebre dugtam a kezem, és szemügyre vettem a pultot. Elégedetten megállapítottam, hogy Hedda végre beszerzett egy bankkártyaleolvasót.

A menü alapján itt árulták a sziget legfinomabb capachinóját, és azt gyanítottam, hogy a turisták jóízűen kuncognak, amikor meglátják. Ezek az ostoba stenlandiak képtelenek helyesen leírni azt, amit árulnak. Először elszégyelltem magam, utána dühös lettem.

Amikor Hedda belépett az eladótérbe, és csípőre tette a kezét, megállapítottam, hogy öregebb lett.

Megigazítottam a sporttáskám pántját, hogy ne csússzon le a vállamról.

– Szerintem ülj le! – javasolta Hedda, utána kitöltött nekem egy bögre kávét.

Leültem a nyikorgós székre. Hedda tejszínt és cukrot tett a kávémba, utána odanyújtotta nekem a börgét.

– Úgy nézel ki, mint egy hulla, amit mikrohullámú sütőben keltettek

életre – közölte. Amikor belekortyoltam a kávéba, Hedda elégedetten bólintott, majd visszament a pult mögé, rádobott egy szelet pitét és egy villát egy tányérra, és lerakta a bögrém mellé az asztalra. A pitének karalábé és birkahús szaga volt, ezért vágtam egy grimaszt.

– Úgy tűnik, még mindig olyan jókat lehet veled beszélgetni, mint egy döglött sirállyal – állapította meg Hedda.

– Köszönöm a kávét, Hedda.

Hedda lemondóan felsóhajtott.

Kinyílt az ajtó, és berontott Kitty, mint egy szélroham. Combig érő bőrcsizmát és hosszú gyapjúkabátot viselt, és lila színű volt a rúzsa. Amikor meglátott, odaszaladt hozzám, félrelökött egy széket az útból, és talpra rángatott, hogy megölelhessük egymást.

– Úgy viselkedtek, mintha még sosem találkoztatok volna – morogta

halkan Hedda. A stenlandiaknak nem volt arányérzékük. Számukra a világ a szigetből állt, és minden egyébből, ami a szigeten kívül helyezkedett el. Mivel mi nem a szigeten éltünk, Hedda természetesen feltételezte, hogy állandóan együtt vagyunk, pedig karácsonykor találkoztam Kittyvel utoljára. Amikor együtt voltunk, mindig olyan érzésem volt, mintha mi lennénk a világ legkisebb létszámú túlélőcsoportja.

– Korán érkeztél! – kiáltotta Kitty. – Ha jól emlékszem, kilenc órában állapodtunk meg. Nem számít. Most voltam Linnea-nál, megint felpróbálta a menyasszonyi ruhát, de az anyja azt mondta, hogy túl szűk, úgyhogy ennyit erről, utána felbukkant Henrik, hogy elintézze az elintéznivalóját, bármi volt is az, úgyhogy Linnea-nak le kellett vennie a ruhát, és nekem... Hedda, aki Kitty háta mögött állt, felemelte a kezét, és egy tátogó csőrt formált az ujjaival, az értésemre adva, hogy Kittynek be nem áll a szája.

– ...nekem rögtön eszembe jutott, hogy úgyis bemegyek a városba, hogy találkozzak Tess-szel, úgyhogy be tudom vinni a szabóhoz a ruhát.

– Kitty széttárta a kezét. – És íme, itt vagyok!

– Szia!

Kitty belekortyolt a kávémba, vágott egy grimaszt, és megint megölelt. Mielőtt kiléptünk a kávézóból, Hedda a kezembe nyomta a pitét, és adott egy szelet barna kenyeret is.

– Rossz előérzetem van – mondtam, miután becsukódott mögöttünk

az ajtó.

– Nem csodálom, mert Hedda legalább hat evőkanál cukrot rakott

a kávédba.

– Skeld előérzetem, Kitty.

– Ne parázz, csak három napig leszünk itt! Rövid és vidám kiruccanást manifesztálok magunknak, úgyhogy ne próbálj túltenni rajtam valami rémséggel.

Előrendelhető

Multiverzum Kiadó

Amiket el szeretnék olvasni! 6. rész (" Olvasni jó! Menő olvasni és válogatni is!")

Most teljesen vegyes zsánerű könyveket válogattam össze, Amiket el szeretnék olvasni! 6. részében. Ebben a rovatban minden megtalálható lesz.  Melegregény, romantikus erotikus, kalandregény stb. Ezeket szeretném majd egyszer beszerezni.

Az adott könyveknél (E) jelzés lesz, ami azt jelenti, hogy előjegyezhető.

Mezőföldi Pitypang

Fehér festék avagy az örök második

(Színes vásznon 2.)

Tartalom

Zane Harris az önámítás világbajnoka, menthetetlen eset, és csak akkor veszi észre maga körül a dolgokat, ha azok már laposra verték. Így történhetett meg az is, hogy a feje tetejére fordult a világa anélkül, hogy feltűnt volna neki – mert ő ugye csak a szegény áldozat, akivel minden „csak úgy” megtörténik…

Finn egy csendes osztálytárssá vált a terem másik végében…

Aiden lett hirtelen a legközelebb álló személy…

Justin pedig jóformán a legfőbb bizalmasa…

Első csók, első szex, és csak az isten tudja, kivel mit fog még átélni, mert Zane biztosan nem. Szokás szerint csak áll és néz, fogalma sincs róla, hogyan fajulhattak idáig az események.

Ha bírod az idegtépő drámákat és az önámító, vak főszereplőket, ne is keresgélj tovább: jó helyen jársz.

Na falhoz vágtad már a könyvet? Nem baj, ha nem – tudom még fokozni.

SHOWTIME!

Anna Berger

A Végzet pengéje

Tartalom

Nicole az a nő, akit az élet már rég megtanított arra, hogyan kell csendben szenvedni, és a fájdalomból erőt kovácsolni.

Amikor bérgyilkossá válik, úgy hiszi, végre kezébe veszi a sorsát, és bár élvezi ezt az életet, de egyszer eljön az utolsó megbízás ideje.

Reméli, hogy maga mögött hagyhat mindent, csakhogy a célpont nem más, mint Robert Turner, egy milliárdos fegyverkereskedő, akinek titkai messze túlmutatnak a felszínen látható hatalmon.

Nicole a férfi fián, Ianen keresztül próbál közel kerülni a célponthoz, csakhogy ami hideg számításként indul, az idővel szép lassan kicsúszik kezei közül.

Ian egy másik világot kínál neki, Nicole pedig lassan rádöbben, hogy újra érez…

A titkok azonban egyszer a felszínre törnek, és a nőnek szembe kell néznie a legnehezebb kérdéssel: lehet-e új életet építeni anélkül, hogy a múlt követelné az árát?

Meddig menekülhet önmaga elől?

Amikor lehull a lepel, már nem csak a célpont a tét, hanem ő maga is.

Mara Maxine

Bajkeverő

(E)

Tartalom

Elizabeth Mary Dayton önmagát keresi.

Szabadúszó fotósként nagy lehetőséget kap egy ügynökségnél, ám van egy aprócska bökkenő: az exe is ott dolgozik. Eliza hiába szeretne független, erős nőként bizonyítani, a múlt mindig a sarkában liheg. Úgy érzi, kezébe kell venni az irányítást.

Nick Grant szerint a botrány nem hiba, hanem márkajelzés.

A kamerák előtt lehengerlő, a magánéletében azonban gondosan kerül mindent, ami túl közel kerülhet a szívéhez. A San Francisco Angels sztárirányítójaként pontosan tudja, hogyan kell megszerezni a hőn áhított trófeát. Mindössze egyetlen ellenfél marad az útjában: saját maga.

Las Vegasban minden megtörténhet. Nick és Eliza egy pazar este után ugyanabban az ágyban ébred gyűrűvel az ujján.

De mikor kötöttek házasságot?

Vajon lehet-e veszélyes kapcsolat egy ártatlan meséből?

És lehet-e szerelem egy szemfényvesztésen alapuló kapcsolatból?

Mara Maxine új regénye a Szívtörő világában játszódik. A humorral, szenvedéllyel és fájdalmas titkokkal átszőtt történet arról mesél, hogy nem mindig a botrány a legnagyobb kockázat, hanem az, ha végre hagyjuk szeretni magunkat.

N. Simon Barbara

Vadak szigete

(Vadak szigete 1.)

(E)

Tartalom

A szirének gyilkosok. A farkasok szerint.

A farkasok szörnyetegek. A szirének szerint.

Ez a sziget igazsága.

Amikor halott farkaskölyköket sodor partra a víz, a falka a sziréneket vádolja.

Hadran, a sziget alfája foglyul ejt egyet közülük, hogy kihallgassa – és egyetlen dolgot tud biztosan: a lány szörnyeteg. A falkája védelméért bármit megtenne. Még akkor is, ha ehhez életben kell tartania egy szirént – egy lányt, aki tele van daccal, titkokkal és valami megmagyarázhatatlan erővel, ami veszélyesen magához vonzza.

Aureen a tenger gyermeke. Egy olyan világból érkezik, ahol a farkasok rémtörténetekből ismert szörnyetegek. Amikor fogságba esik a sziget leghatalmasabb alfájánál, rá kell döbbennie, hogy az igazság sokkal sötétebb… és sokkal személyesebb, mint valaha hitte.

Hadran nem kegyelmez az ellenségeinek.

Aureen nem hódol be egy fenevadnak.

Csakhogy van valami, ami egyikük terveiben sem szerepelt.

A köztük feszülő, veszélyesen izzó vonzalom.

Miközben a szigetet egyre sötétebb fenyegetés uralja, Hadran rájön, hogy a legnagyobb ellenségük talán nem a tenger mélyén rejtőzik.

Mi történik, ha a vadász rájön, hogy a prédája nélkül ő sem élhet?

Mi van, ha a gyűlölt szörnyeteg az egyetlen, aki megmentheti a népét?

És megmenti-e a népét… ha az ára az, hogy végeznie kell a szerelmével?

Miközben a szigetet egyre sötétebb fenyegetés uralja, Hadran rájön, hogy a legnagyobb ellenségük talán nem a tenger mélyén rejtőzik.

Mi történik, ha a vadász rájön, hogy a prédája nélkül ő sem élhet?

Mi van, ha a gyűlölt szörnyeteg az egyetlen, aki megmentheti a népét?

És megmenti-e a népét… ha az ára az, hogy végeznie kell a szerelmével?

A Vadak szigete egy sötét, érzéki fantasy, ahol a tenger mélye és az erdők árnyai között a szerelem nem megment… hanem elpusztít.

Rimán Dorottya

Ezen a ponton

Tartalom

Blanka mindenáron ki akar törni nagybátyja irányítása alól, és ügyészként végre a saját életét élni. Egy nyomozás során megismerkedik Erikkel, az orvosszakértővel, aki apja halálának körülményeit próbálja felderíteni.
Hamar kiderül, hogy sorsuk rémisztően összefonódik: tizennégy évvel korábban mindkettejük szülei ugyanazon a végzetes napon vesztették életüket. Egy nap, amelyet azóta is titkok és elhallgatások öveznek.
Miközben egyre mélyebbre ásnak a múltban, nemcsak az igazság válik veszélyessé, hanem az egymás iránt érzett vonzalom is. Dönteniük kell: megelégszenek egy biztonságos hazugsággal, vagy kockára tesznek mindent az igazságért.
Mert vannak titkok, amelyek nem maradhatnak örökre eltemetve.

Laura Brooke Robson

A hazavágyók átka

(E)

Tartalom

Amikor Stenlandban elérkezik a skeldszezon ideje, három nő arra ébred, hogy három, hollókarmokra emlékeztető fekete csík jelent meg a homlokán, azaz skeld lett. A szezon bármikor elkezdődhet, s három hónapig tart. Ez idő alatt kővé válnak azok, akikre a skeldek ránéznek.

Tess anyja is skeld lett, így ölte meg a lánya gyerekkori szerelme, Soren szüleit. Tess elmenekül a szeles szigetről, s maga mögött hagyja családját és barátait. Elviselhetetlen számára a gondolat, hogy egy napon ő is gyilkossá válhat, s talán épp azzal az emberrel végez, akit szeret. Soren otthona a sziget, és nem törődik azzal, hogy a skeldek miatt bármikor kővé válhat. Tess és Soren képtelenek egymás nélkül élni. Tess megpróbál hazatérni Soren kedvéért, Soren pedig elhagyja a szigetet, hogy a lánnyal lehessen. Vajon mennyit ér a szerelem? Érdemes kockára tenni érte egy másik ember életét?

Lenyűgöző romantikus történet a döntésekről, a felelősségről és a megbánásról.

Az otthonkeresésről, kötődéseinkről és a szerelemről. Elvágyódásról és hazatérésről, csalódásról és újrakezdésről, életről és halálról.

Farkas Andrea

Tiltólistás szerelem

(Borostyán Campus 1.)

Tartalom

Van, akit könnyű legyőzni.

Van, akit majdnem lehetetlen.

És van, akibe tilos beleszeretni.

Radnai Zénó a pályán verhetetlen – azon kívül viszont saját magával sem bír. Egy botrány, egy elvesztett meccs, és máris veszélybe kerül az ösztöndíja Budapest legmenőbb és legdrágább egyetemén, a Borostyánon. Az utolsó esélye? Egy mentorprogram.

És egy lány, akit az első pillanattól ki nem állhat.

Zelkovai Magdaléna túl kedves, túl kitartó, és egyáltalán nem hajlandó feladni.

Zénó elüldözné. Léna maradni akar.

A szabályok egyszerűek: segíteni, fejlődni, továbblépni.

Csakhogy ők ketten nem játszanak szabályok szerint.

Ahogy nő a tét a pályán, úgy válik egyre veszélyesebbé az is, ami köztük történik. Mert vannak meccsek, amiket nem lehet büntetlenül végigjátszani.

És vannak érzések, amik tiltólistásak.

Mindenki nyerni akar. De néha a legnagyobb kockázat nem az, ha veszítesz –

hanem az, ha érzel.

Farkas Andrea a mai húszasok világát írja meg pimaszul őszintén és lendületesen. Történeteiben a vonzalom gyakran ott kezdődik, ahol nem kellene, a szabályok könnyen felborulnak, és a legnagyobb kérdés mindig az: mersz-e kockáztatni – akár a pályán, akár azon kívül.

A Tiltólistás szerelem a Borostyán Campus sorozat első kötete.

A Borostyán az a hely, ahol a legkockázatosabb döntésekből születnek a legjobb történetek.

Fejős Éva 

Mimi és a köddé vált indiai hercegnő

(Piszkos kis bűnök 3.)

Tartalom

Schubert Mimi élete nem éppen unalmas. Cirkuszművészetire jár, időnként magánnyomoz, van egy enyhén kaotikus családja, és most épp kénytelen megtanulni kést dobálni. Ráadásul a cirkusz vendégfellépője, az indiai hercegnő egyik napról a másikra eltűnik, és persze Mimi az, aki égen-földön keresi őt. Szerencsére ott van mellette Márton is, a fiatal ügyvéd, aki első ránézésre higgadt, másodikra vág az agya, harmadikra pedig… hát, Mimi inkább nem számolja tovább. Az biztos, hogy jól áll neki az öltöny. És az is, amikor leveszi.
Ahogy a cirkuszi próbák egyre feszültebbek, a rejtély egyre kuszább, és Mimi egyre mélyebbre mászik az ügybe, kiderül: nem minden az, aminek látszik. Főleg nem, amikor köd van.
Humor, szikrázó párbeszédek, állatok, veszély, egy kis szerelem, és egy elveszett hercegnő. A Piszkos kis bűnök-széria Fejős Éva egyik legviccesebb sorozata, vétek lenne kihagynod!

Markovics Botond

Bionauták

(Bionauták 1.)

Tartalom

A Sirius A csillag körül keringő karneusz nem bolygó és nem aszteroida: egy hatszáz kilométer átmérőjű, kőzetbőrrel védett élőlény, amelynek testéből az emberiség évtizedek óta bányássza a különböző luxusélelmiszerek, kozmetikumok és gyógyszerek alapanyagát. A kitermelésből született meg a Venter-dinasztia multimilliárdos vállalatbirodalma és a Föld kényelmes hazugsága, hogy a karneusz nem érző lény.

Yis Venter, a család ifjú örököse a csillaghoz érkezve egy életre szóló kalandot remél: végre találkozhat a legendás űrfelfedezővel, a húsbányászatot irányító Julia Pollarddal, és bejuthat a karneusz belsejébe, ahová a legtöbb ember sosem merészkedne.

Ám nem tudja, hogy Pollardot csempészettel vádolják meg, és a családja nem látogatóba érkezik, hanem elszámoltatni a nőt. Pollard azonban nem tolvaj, és nem adja meg magát. Felismeri, hogy Yis védelmet jelenthet a számára, ezért menekülése során magával ragadja a fiút.

Miközben Yis és Pollard a karneusz egyre veszélyesebb részeibe sodródik, a húsvilág mélyén, idegen szervek, makrofág ragadozók, eltűnt expedíciók és titkos bázisok mögött felsejlik egy fenyegetés, amelynek árnyékában a Föld hatalmi játszmái jelentéktelenné zsugorodnak.

Markovics Botond új regénye grandiózus sci-fi odisszea a hús univerzumában. Egy sodró tempójú történet a felfedezés megszállottságáról, a személyes áldozatokról és egy idegen entitásról, amely talán egyfajta ítélet az egész emberiség felett

Gyarmati-Paor Zoltán

Arc/vonal

(Vonal-ciklus 2.)

Tartalom

Középkori sírt tárnak fel egy ősi magyar nemzetségi székhelyen. Másnapra a teljes kutatócsoport halott. Egy embert kivéve.
Herczeg Roland hadtörténész ezúttal nem csupán a múlt emlékeit kutatja, hanem egy olyan titok nyomába ered, amelyet valakik évszázadokon át elrejtettek a világ elől. Mert amit találtak, az nem pusztán régészeti szenzáció. Hanem kulcs a hatalomhoz.
A Libri-sikerlistás Vér/vonal folytatása nem egy újabb történelmi thriller: a szerző ismét a valóság és a fikció határán egyensúlyoz, ahol minden valódinak tűnik, de semmi nem az, aminek látszik.
Egy legendás király.
Egy ezeréves vérvonal.
Egy legyőzhetetlen fegyver. Egy véres rituálé. És egy titkos hálózat, amely a történelem árnyékában formálja a jelent.
Ahogy egyre mélyebbre ásunk az évtized egyik legnagyobb régészeti leletének rejtélyeiben, egy olyan világba csöppenünk, ahol elmosódnak a határok bűncselekmény és hőstett, üldözők és szövetségesek között. Ősi rejtélyek, elveszett ereklyék, modern összeesküvések
– és egy történész,
aki továbbra sem tud kimaradni a balhéból.

Laura Brooke Robson: A hazavágyók átka megjelenik június 30-án.

 Mit ér a szerelem, ha azzal veszélybe sodorhatjuk azt, akit szeretünk? És meddig tudunk menekülni az otthonunk elől, ha valójában mindig oda húz vissza a szívünk?

 

Laura Brooke Robson A hazavágyók átka című regénye ezekre a kérdésekre keres választ egy különleges fantasy történeten keresztül. Egy ősi átok miatt bizonyos nők tekintete halálos fegyverré válik. A középpontban azonban nem maga a mágia áll, hanem az otthonhoz való kötődés, a felelősség és egy szerelem, amelyet a félelem és a távolság sem tud megszüntetni.

A kötet egyszerre romantikus fantasy és érzelmekre építő fejlődésregény, amely a veszteségről, a hazatérésről és a döntéseink következményeiről mesél.

A hazavágyók átka 2026. június 30-án jelenik meg a Multiverzum Kiadó gondozásában, Bosnyák Edit fordításában. A borítót Győrfi Judit készítette.

Multiverzum Kiadó

 

Ajánlások :

„A szerelem a legerősebb és legsötétebb mágia.”

– Meg Shaffer, USA Today

 

„Szívbe markoló történet azokról, akiket a józan ész dacára szeretünk, és a helyekről, amelyek a józan ész dacára mágnesként vonzanak minket.”

– Ava Reid, New York Times

Fülszöveg

Amikor Stenlandban elérkezik a skeldszezon ideje, három nő arra ébred, hogy három, hollókarmokra emlékeztető fekete csík jelent meg a homlokán, azaz skeld lett. A szezon bármikor elkezdődhet, s három hónapig tart. Ez idő alatt kővé válnak azok, akikre a skeldek ránéznek.

Tess anyja is skeld lett, így ölte meg a lánya gyerekkori szerelme, Soren szüleit. Tess elmenekül a szeles szigetről, s maga mögött hagyja családját és barátait. Elviselhetetlen számára a gondolat, hogy egy napon ő is gyilkossá válhat, s talán épp azzal az emberrel végez, akit szeret. Soren otthona a sziget, és nem törődik azzal, hogy a skeldek miatt bármikor kővé válhat. Tess és Soren képtelenek egymás nélkül élni. Tess megpróbál hazatérni Soren kedvéért, Soren pedig elhagyja a szigetet, hogy a lánnyal lehessen. Vajon mennyit ér a szerelem? Érdemes kockára tenni érte egy másik ember életét? Lenyűgöző romantikus történet a döntésekről, a felelősségről és a megbánásról. Az otthonkeresésről, kötődéseinkről és a szerelemről. Elvágyódásról és hazatérésről, csalódásról és újrakezdésről, életről és halálról.

A szerzőről:

Laura Brooke Robson Oregonban nőtt fel, angol irodalmat és kreatív írást tanult a

Stanford Egyetemen. Három kötete jelent meg. Első regénye, A hazavágyók átka (2025)

kiváló kritikákat kapott. A szerző jelenleg New Yorkban él..

Multiverzum Kiadó

Újabb narancsok gurulnak el – Június 6-án megjelent Mohácsi Balázs regénye!

 Mohácsi Balázs

Újabb narancsok gurulnak el

 

Megjelent június 6-án!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

Szerkesztette: Péczely Dóra

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

A borítótervet Schuller Mária és Mohácsi Balázs kollázsának felhasználásával Szabó Imola Julianna készítette.

Dedikálás az Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty téren

Helyszín: a Prae Kiadó 74. sz. standja

Időpont: 2026. június 13. 17 óra

A regényről

Az Újabb narancsok gurulnak el egy költő íróvá válásának története. Fejlődésregény, amely a személyes létezés és a kulturális hagyomány szövevényének szétszálazására vállalkozik: mi történik, ha az apa halála után érvényét veszti egy már lezárt verseskötet? Mi marad az apa, és mi a versek helyén? Kitölthető-e a hiány, ha sem a kötet nem írható újra, sem az apa nem kelthető életre? Művelhető-e a szőlő az apa helyett, és munkára fogható-e az irodalom a jelentésüket vesztett szavak helyén?

Apák és mesterek, követendő és kikezdett hagyományok története rajzolódik ki Mohácsi Balázs első regényében, amely olyan, mint egy anatómiai bábu: láthatóvá válik benne minden szerv, ér, idegpálya és izom, ami működteti az emberi testet – csak az identitást adó „felszín” hiányzik.

Az Újabb narancsok gurulnak el az érvényét vesztett kézirat és a lezárult életszakaszok romjain kinövő avantgárd kísérlet. Műfajtalankodása – vers és próza, novella és esszé, írói program és kutatási terv, szonettszerkezet és lexikonregény, autofikció és családtörténet, kollázs és tipográfiai játék – olyan organizmust alkot, amely a mű helyébe lép: a bábu groteszk gólemként életre kel.

 

Milbacher Róbert

 

A szerzőről

A portrét Hock Zoltán készítette.

 

Mohácsi Balázs (1990) költő, kritikus, irodalomtörténész, Pécsett él. Előző kötete: Hungária út, hazafelé (Jelenkor, 2018)

 

Részlet a kötetből

Annyi próbálkozás után egyértelmű: annak kell lennie az első mondatomnak, hogy. Hogy megadta az élet ma dél körül. Hogyan fogom elfelejteni a szagot. A látványt. Meg tudom-e. El tudom-e. Mit nem fogok megírni. Mit nem szabad. Mit másképp. Anyám azt fogja mondani, ezt nem szabad. Anyám veszekedni fog velem, miután elolvassa, hogy ezt nem lett volna szabad. Hogyan fogom tudni elmagyarázni neki, hogy mi mást, ha nem ezt. Vagy – ha és amennyiben elhiszem, komolyan gondolom, ezt magam sem tudom még – hogy ez terápiás írás lenne. Mindenesetre hangsúlyozni a sorsközösséget: nem veled, vele, veletek, velük vagyok indiszkrét, hanem magammal is, tehát magunkkal. Mindannyiunkkal. Cioran szerint „Az őszinteség fényűzését csak az az író engedheti meg magának, akinek nincs közössége. Senkihez sem szól, legfeljebb önmagához.” Vagy Michal Habajtól emeljek ki patetikus idézetet? „A billentyűzetem fölé hajolva / Őriztelek”? (Mottóügyek.) Lehet, hogy inkább térjünk vissza oda, hogy mi mást, ha nem ezt. Kicsit később, sokadik gondolatként az is eszembe jutott, mi lesz a címmel. Maradhat-e a cím, hogy a cím az marad-e, aminek szántam, nem lesz-e, nem válik-e félreérthetővé? Még később az válik kérdéssé, milyen címmel, melyikkel? És mi lesz az anyaggal? A versekkel, a szöveggel, a salakkal és a testtel? És te nem jössz közelebb, csak épp annyira, amennyire távolodsz. És valaki hazafelé vándorol, fájlokat rak a számítógépbe, akár virágokat a vázába. És valaki idéznivaló sorokat keres egy vastag verseskötetben.

A hátamon fekszem, a plafont nézem, a sarokban egy inváziós katica mászkál jobbra-balra, előre-hátra. Egy argentin zenekar kislemezét hallgatom, ami pár napja eszembe jutott a semmiből, valamikor 2016-ban találtam rájuk a YouTube-on, akkor néhány hétig sokat hallgattam a lemezeiket, ez volt a kedvencem, pedig kék a borítója. Ez a fiú megölt egy motoros rendőrt. A Wikipédia-oldaluk szerint a Pixies, a Ramones, a Weezer, a Sonic Youth és a The Velvet Underground voltak rájuk hatással, ezeket én is bírom.

 

Amikor délelőtt 10 körül elkezdett a létrán mászni, nem tudta, mi vár rá. Azzal a szomorú ténnyel, hogy testileg aligha van felkészülve a feladatra, nem volt idő törődni, hiszen két alternatíva jöhetett volna még szóba: (1) a hatvanéves anyja mászik be helyette, vagy (2) a késlekedést vállalva kerítenek egy vadidegent, aki – miért is? – bemászik helyettük. Egyiknek kevesebb realitása volt a másiknál.

Miután átmászott a kerítésen, az anyja követni akarta, mondta neki, hogy hatvanéves, nyugodjon le, aztán rájöttek, hogy az autóbeálló kapuja egyébként is nyitva van, neki is fölösleges volt tornásznia. Ezen felbuzdulva beszaladt az udvarba, és megnézte a bejárati ajtót, de az zárva volt. Hiába lett volna náluk kulcs, bent teljesen keresztbe fordítva a zárban volt a másik, esélyük se lett volna. (A bejárati ajtó üvegének betörése és a kulcs elfordítása egyáltalán fel sem merült, bár utólag úgy emlékszik, eszébe jutott végső megoldásként.) Édesanyja hátraszaladt a régi darálóhoz, s már hozta is a jó három-négy méteres padláslétrát, hogy azon fognak bemászni valamelyik első ablaknál, ahol ilyenkor, nyáridőben csak szúnyogháló van. Az első szobába akartak bemászni, a ritkán használt tisztaszobába, de a leeresztett redőnyt nem sikerült eléggé felnyomni, esélytelennek tűnt, hogy beférne a legfeljebb 30x30-as nyíláson. Átmentek a szomszéd szobához, ott szerencsére jobban fel lehetett nyomni a redőnyt. Letámasztották a létrát, és elkezdett rajta mászni, ahogy egy harmincéves, száznegyven kilós, fájós hátú irodalmár, aki utoljára a gimnáziumi tornaórán végzett valamelyest hasonló mutatványt.

Amikor az ablakhoz ért a kerítéstől induló hosszú létra enyhe emelkedőjén, megnézte, hogy ő még valamennyivel feljebb tudja-e esetleg nyomni a redőnyt, mint a földön álló anyja. Engedett még valamicskét, nem szorult, mint a másik szobáé. Bedugta a fejét. Utólag tudja csak azt mondani, hogy nem erre számított. Valójában nem számított semmire, vagy ha mégis, mostanra az már teljesen világosan nettó ökörség volt, teljesen naiv, teljesen ártatlan elképzelés. A pillanat hevében természetesen azzal volt elfoglalva, hogy a testét átjuttassa az ablaknyíláson, bemásszon a hőtárolós kályhára, és onnan lejusson a padlóra, majd kinyissa az anyjának a bejárati ajtót.

Utólag azt kell mondanom, lassan kezdett összeállni a kép. Mire a félhomályhoz hozzászokott a szeme, más érzékei már régen árulkodtak. Az abszurd pózban felmért szituáció lehetetlenné tette, hogy lefagyjon, jut eszembe, amit később ő is megjegyzett, attól tartok, némiképp önvállveregető hangnemben, nem tudom eldönteni, privát traumát vagy hőstettet mesélt-e, amikor a történetét rekapitulálta. A szoba jelzőkkel alig illethető állapotban volt, és a padlón a szétgurult test, amit a harminc éve alatt még sosem látott így, és ahogy talán az anyja se.

– Szia, mama!

– Te vagy az, kisfiam? Be tudsz mászni?

– Itt meg mi történt, mama?

– Elestem. Be tudsz mászni?

– Meglátjuk.

Párbeszédük hosszasan kommentálható lenne. Mamácska gyenge hangja, például, amit a műfogsor nélküli beesett száj hangtere tovább torzított. Tartalmilag természetesen a hiányok meghatározók. Elbeszéltek a helyzet fölött. Ő a párkányon mászott. Mamácska a földön feküdt. Gyalázatos dolog az emberi elme, amiért oda nem illő dolgokat juttat az ember eszébe. Most már ki nem kaparhatom a fejemből, hogy a helyzetét ne egy Lovasi-idézettel illusztráljam. De hát az jutott eszembe, hogy ott nyomult, mint töltőcsőn a hurka, nyomakodott előre az ablaknyílásban, fejjel előre mamácska hálószobájába.

Hátával sikerült feljebb nyomnia a redőnyt, a felsőteste már a szobában volt. A hőtárolós kályhára támaszkodott a baljával, a jobbjával pedig rendezni kezdte a dolgokat. Ébresztőórát, gyógyszereket tolt arrébb, vagy söpört le, mamácska szemüvegét jobb megoldás híján eldobta messzire az átellenes sarokba, ahol remélhetőleg addig nem taposnak rá, amíg fel nem veszik.

Próbálta kitalálni, a kályha után hol tudna megtámaszkodni, hogyha a jobb kézre eső ágy messze. Az ágy melletti puff mélyen volt, de vele szemben, úgyhogy nem volt más megoldás. Utólag nem igazán tudja sem elképzelni, sem elmondani, miként sikerülhetett, jó lenne, ha láthatnánk kívülről, hogyan zajlott. Mindenesetre miután már be tudta maga után húzni a térdét is a kályhára, ismét az öntetszelgés: gyerekjáték volt, legalábbis az emlékezete ekkortól nem őriz különösebb fizikai akadályokat. Azért persze próbált odafigyelni, hova lép a szobában, ahol semmi sem úgy volt, ahogyan lenni szokott, ahogyan lennie kellett volna.

– Emelj föl, tegyél fel az ágyra!

Nem felelhetett őszintén mamácska kérésére, mert (1) cselekednie kellett, és mert (2) nem léteztek – ahogy most se léteznek – a helyzetre reális mondatok. Most is rébuszokban beszélek, jut eszembe, miközben ef Zámbó István azt énekli, ♫na ne / na ne / na ne hülyéskedj / velem♫. Nem kizárt, hogy delfinizálom a történetet, amiről a fogalom etimológiájának áttételén keresztül eszembe jut a The Musketeers, a sorozat, amit éppen újranézek. Rekonstruálhatatlan a szétvillázó gondolatok ágrajza.

– Mindjárt jövök, mama, addig ne menj sehová.

Nem tudjuk utólag, hogy véletlenül mondta így, vagy tisztában volt az iróniával. Vagy nem így mondta. Vagy talán egyáltalán nem ilyesmit mondott neki, csak utóbb jutott eszébe, hogy ezt kellett volna, vagy ezt mondhatta volna. Vagy talán csak az írás, a történetmesélés hozta ki most, poentírozni. Mindenesetre mondott valamit a nagyanyjának, amivel a tudtára kívánta hozni, hogy segíteni fog, fognak, de előbb más dolga van. Átszaladt a lakáson, és kinyitotta a bejárati ajtót. Nem értette, anyja miért nem áll még az ajtóban. Neki akadálypályán kellett átjutnia. Miután bemászott a szobába, át kellett másznia a fotelon és az asztalon. Arrébb kellett tolnia a ruhaszárítót és mamácska járókeretét, csak utána tudta kinyitni a hálószoba ajtaját, hogy aztán átmehessen a lakáson, az étkező-nappalin és az előszoba-gangon.

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó