Mit árulnak majd el az ügynökakták – és mi az, amit biztosan nem?
Az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló törvény újra a közbeszéd középpontjába állította a magyar történelem egyik legtovább feldolgozatlan kérdését. A döntés sokak számára régi adósság törlesztése, hiszen több mint három évtizeddel a rendszerváltás után még mindig olyan dokumentumokról beszélünk, amelyek emberek sorsát, kapcsolatokat és életutakat befolyásoltak.
Egy hónappal ezelőtt jelent meg Kovács Krisztián negyedik regénye, A fény magányossága, mely a hetvenes évek Magyarországán, egy csillagász történetén keresztül mutatja meg, hogyan fonódhat össze tudomány, hatalom és erkölcsi felelősség. A szerző az elmúlt időszakban számos interjúban hangsúlyozta: a regény nem kizárólag az ügynökökről, hanem hozzájuk kapcsolódóan az emberi döntésekről szól. Az aktuális fejlemény kapcsán az alábbi gondolatokat fogalmazta meg:
„A nyilvánosság fontos, de nem azonos a teljes igazsággal.”
„Mindig is szükségesnek tartottam, hogy ezek az anyagok nyilvánosságra kerüljenek. Szimbolikus jelentőségű lépésről beszélünk: egy régi adósság törlesztéséről, amely azt üzeni, hogy a magyar történelemnek vannak fejezetei, amelyeket nem lehet örökké lezáratlanul hagyni, traumák, melyekkel előbb vagy utóbbi muszáj szembenézni.
Ugyanakkor azt is fontos kimondani, hogy az akták nyilvánossága önmagában még nem jelenti a teljes igazságot. Egy jelentésből sokszor kiderül, hogy mi történt, az viszont jóval ritkábban, hogy az miért történt. Márpedig a történelem megértéséhez ez utóbbi legalább olyan fontos.”
„A legtöbb ember nem egyik napról a másikra hoz végzetes döntéseket.”
„Gyerekkorunkban szeretjük úgy elképzelni a múltat, hogy hősök és árulók állnak szemben egymással, és ez kényelmes gondolat épp az egyszerűségénél fogva. Csakhogy az élet ritkán ilyen egyszerű, különösen, ha a történelemről van szó.
A legtöbb ember ugyanis nem egyik napról a másikra hoz később végzetesnek bizonyuló döntéseket. Nem úgy kelünk fel reggel, hogy na, ma lesz a napja, amikor eláruljuk az elveinket. Minden nagy fordulatot kicsi, szinte láthatatlan kompromisszumok előznek meg. Egy hallgatás. Egy aláírás. Egy ki nem mondott gondolat.”
„És ez ijesztő.”
„Ijesztő, mert tudjuk, hogy léteznek rossz emberek, és ijesztő, hogy vélhetően mindenki belekényszeríthető egy olyan helyzetbe, amikor nem egyértelmű, mit kell tennie, és ha rosszul dönt, ő maga is rossz embernek tűnik majd. Mert mi történik, ha nemcsak a saját sorsunkról kell döntenünk, hanem a családunkról, hivatásunkról, egy egész élet munkájáról? Mi történik akkor, ha nincs is jó választás, mert mindegyik különböző súlyú veszteségekhez vezet?
Éppen ezért soha nem volt cél ítélőszéket állítani a regényben, és megmondani, ki volt hős, ki volt gyáva, ki volt bűnös. Egyszerűen csak érteni akartam, hogyan jut el valaki odáig, hogy meghozzon egy döntést, mely alapján az utókor könnyedén ítéli majd el. Hogy e döntésekre létezik-e feloldozás, az már egy másik kérdés.
A legtöbb, a könyv kapcsán adott interjúban előkerült az ügynökakták kérdése, ami nyilván a regény témáját és történetét tekintve elkerülhetetlen. Ott is elmondtam, szükségesnek tartom, hogy az anyagok nyilvánosságra kerüljenek. Szimbolikus lépés, mert régi tartozást törleszt, mert megmutatja, hogy vannak ígéretek, melyek igenis teljesíthetőek, mert a magyar kollektív emlékezetnek vannak pontjai, melyeket nem lehet örökké takargatni, és mert talán-talán közelebb visz hozzá, hogy történelmi múltunk egy részével végre őszintén szembenézzünk.”
„Azt azonban soha ne feledjük el, hogy a történelem nem fekete-fehér, ahogy az emberi sorsok sem, és hogy a nyilvánosság nem jelent egyet a teljes igazsággal.”
A regényről
A fény magányossága 1975-ben, az Apollo–Szojuz-program idején játszódik. Főhőse Kajetán Andor csillagász, a magyar tudományos élet ismert alakja, aki külföldi útjai során a katonai felderítés informátoraként is dolgozik. Egy új megbízatás azonban arra kényszeríti, hogy szembenézzen korábbi döntéseivel, és feltegye magának a kérdést: megőrizhető-e a szakmai és erkölcsi függetlenség egy olyan rendszerben, ahol a tehetség egyszerre jelent kiváltságot és kiszolgáltatottságot?
A regény történelmi háttérre épülő lélektani dráma, amely a tudomány, a hatalom és az emberi felelősség kapcsolatát vizsgálja.







Íme a *Véletlen lettem hős*.
Egy borító sosem csak egy kép.
Ez a könyv nem a fegyverekről szól.
%20(12).jpg)

