2026. szeptember 13., vasárnap

Amiket el szeretnék olvasni! 11.rész - (" Még mindig szuper jó magyar szerzők könyveket találtam.")

Amiket el szeretnék olvasni! rovatom 11.részét hoztam el. Megint vegyes zsánerű könyveket válogattam össze, hogy egyszer majd beszerezhessem.

S szintén magyar szerzők könyvei közül válogattam. Igyekszem az ilyen rovatokban összegyűjteni azokat a könyveket, amik érdekelhet, amiről azt gondolom érdemes elolvasnom.

Most őket választottam.



Ana Hutchins
Elaria
Fény és árny gyermeke


Tartalom

Amikor Ilvanor királya rejtélyes körülmények között meghal, Liorának, a tündekirályság örökösének kell a helyére lépnie. A koronázás előestéjén azonban sötét árnyak takarják el a holdat: Veylor Morvalith, a kitaszítottak száműzött vezetője a Sötétek seregével megtámadja a palotát, hogy elfoglalja a trónt. Liora otthona lángba borul, édesanyját foglyul ejtik, ő pedig sebesülten, egyedül menekül az erdő mélyére.

A hercegnő hamar ráébred: a túléléshez nem elég a nemesi vér. Harcossá kell válnia.

Egy idegen barbár nép, a berrenek között talál menedéket. Bizalmukat csak kitartással és vérrel nyerheti el, de a valódi kilétét kénytelen elrejteni előlük. Ugyanakkor a Sötétek sem felejtik ördögi tervüket.

Liorának nem csak szövetségeseket kell gyűjtenie. Szembe kell néznie igazsággal, árulással, kalózokkal és azzal a felismeréssel, hogy valódi vezetővé kell válnia.

Neki, aki sosem akart uralkodni.

Roan Shade
A legfényeseb sötétség


Tartalom

A természetfeletti lények három birodalma régóta ellenséges viszonyban áll egymással.
Yara, a mágusok királyának fiatalabbik lánya egész életében mások kegyetlenségéből tanulta meg, mennyire könnyű összetörni egy szívet. Amikor menekülnie kell Dellevirből az apja gonoszsága elől, egyenesen azok közé kerül, akiket eddig az ellenségeinek tartott. Amikor azonban a benne szunnyadó erő felébred, többé nem ő az, akinek félnie kell.
Merroviát egy ősi átok lassan felemészti. Az alakváltók ereje gyengül, a földjük haldoklik. Yara itt talál menedéket, de a környezete idegenként figyeli, gyanakvás veszi körül. Xander, az alakváltók királya, mégis meglát benne valamit, amit mások nem: a reményt.
Csakhogy miközben Yara és Xander között valami tiltott és veszélyes kötelék születik, addig Syburva boszorkányai is mozgolódnak, a múlt árnyai pedig újra életre kelnek.
A jóslat szerint Yara megmentheti Merroviát.
De mi történik, ha a szív sötét démonjai nagyobb veszélyt rejtenek, mint maga az átok?

Stephen Lazarus
A Bunker


Tartalom

A csúcsról csak lefelé vezet az út…. Néha nincs megállás egészen a pokolig.

Amikor Rick Quest a Wall Street egykori sztár brókere egyetlen nap alatt veszíti el a vagyonát, a menyasszonyát és a becsületét is, utolsó reménye egy sárga borítékban lapul. Útja a Maine-i erdők mélyére, Hidden Fordba vezet. De Hidden Ford nem a megváltás helye.

A városka múltját egy kegyetlen sorozatgyilkos árnyéka sötétíti el, aki évtizedekig szedte áldozatait. Rick megpróbálja felkutatni családja elveszett vagyonát, miközben profi fejvadászokkal, a városban elszabadult pusztító erőkkel és egy sötét titokkal is meg kell küzdenie.

Emerikc Agate
Metal and Soul
Fém és lélek


Tartalom

Maradjon otthon, a rendszer dolgozik Ön helyett.

A digitális táblák üzenetei megnyugtatóak, a város mégis feszültséggel teli. Nathan a fejlesztőközpontban dolgozik, naponta látja a humanoidok tökéletes és egyben érzelemmentes mozdulatait. Azonban egy rutinmunka során valami olyat talál egy tiszti egység látómoduljában, ami nem oda való, szembesül a Marshall-Protokollal, amely hideg, emberi parancsok sorát rejti.

Miközben a szomszédos házak furcsa módon tűnnek el a föld színéről, és a vasútállomáson „korrekciós egységek” takarítják el azokat, akik nem illenek az új világ képébe vagy csak elcsúnyítják azt, Nathant beszervezik az emberi ellenállásba. Azonban, amikor eljön a nap, hogy érdemben cselekedjenek, bekövetkezik egy olyan tragédia, amely mindent felborít.

Az idővel való versenyfutás elkezdődött, és a tét nem csak a saját szabadsága, hanem fia, Ethan élete is. Mert a rendszer már az ajtón kopogtat.


S. A. Locrn
Három lépés
(Három lépés 1.)


Tartalom

Egy százötven évvel korábbi háború.
Egy küldetés, amit három lépésre terveztek.
Egy szupermodern világ, amit mégis a mágia mozgat.

Luther négy gyerek apja, de elsősorban világa egyik fontos szereplője. Kiszolgálja az aktuális hatalmat, mégis megszállottan dolgozik a régi, dicső múlt visszaállításán, természetesen a saját szájíze szerint. A terve tökéletes, örökbe fogadott gyerekeit maga választotta ki a küldetés sikerre vitelére, és arra, hogy elhozzák neki a világot, amit megálmodott.
Ward, aki mindig hűséges hozzá, és azt teszi, amire utasítja.
Bastion, ki bástyaként védi a testvéreit.
Loire, akit igazából senki sem akart, de Bastionnal párban jár.
Espada, akivel a baj kezdődik, amikor Luther szülői érzései akarva-akaratlanul életre hívják a lelkiismeretét.

Azonban hiába épül minden terv kis lépésekből, könnyen rossz irányt vesznek a dolgok, ha nem mindenki helyezkedik engedelmesen a nekik szánt pozícióba a sakktáblán.

Mezőföldi Pitypang
Rózsaszín köd
(Színes vászon 3.)


Tartalom

Aiden lelépett.
Finn lelépett.
Zane pedig itt maradt a világ legnagyobb szerelmi drámájának kellős közepén… JUSTINNAL.

Jó, oké, tudom, ez így elég rosszul hangzik, de meg tudom magyarázni! Na jó… nem.

Ezen nincs mit magyarázni, Zane szimplán csak hozza a formáját és segghülye, de mielőtt eldobnád a könyvet, nem maradnál még egy kicsit? Ki tudja, talán ennek az önámító baromnak az utolsó kitérője a végállomás előtt nem is olyan rémes.

Talán egészen szükséges ahhoz, hogy minden apró puzzledarab a helyére álljon, és egyszer majd a Rózsaszín köd után lássuk végre a Teljes képet.


Szélesi Sándor
Az ellopott Troll
(Varázslények ügyosztálya 1.)


Tartalom

Tóth Bercel hadnagyot a belügyminiszter büntetésből a Teve utcai Különleges Királyi Nyomozóiroda Bűnügyi Főosztályára helyezi, ahol rajta kívül csak varázslények és varázstudók dolgoznak. Bercel, aki nem csapatjátékos, itt sem örvend nagy népszerűségnek, rendre a legjelentéktelenebb ügyeket sózzák rá: egy hétfő reggelen a Margit híd lábához rendelik, ahonnan köddé vált az ott lakó troll.

Hamar kiderül azonban, hogy az ügy szálai egészen magas, befolyásos körökbe vezetnek. Ráadásul a francia rendőrség megfigyelő tisztjét is Bercel nyakába varrják. A magyar származású Hanga Kriszta nemcsak vérbeli zsaru, de nem akármilyen varázserővel bíró, bűbájos szépasszony is. Ketten indulnak az ellopott troll felkutatására, ám egyikük sem számít arra, ami az út végén várja őket…

Szélesi Sándor sziporkázóan humoros, letehetetlenül fordulatos, krimibe oltott urban fantasyje modern világunkat ötvözi a magyar népmesei hagyományokkal.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Roan Shade - ("Ez a történet nem könnyű olvasmány, de a sorok között meg fogják találni a reményt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Roan Shade írónővel beszélgettem, akinek október 5-én jelenik meg az első kötete Dark Fantasy zsánerben, A legfényesebb sötétség címmel jelenik meg, Gyémántfelhő Kiadó gondozásában. 





Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A környezetemben – mióta az eszemet tudom – mindig különc voltam, furcsa. Emiatt sokszor ért negatív, bántó megjegyzés, de sosem választottam volna könnyebb utat. Számomra az egyediség, az egyéniség fontos, mindig arra bíztatok mindenkit, hogy merjen önmaga lenni és merjen szembe menni az árral. Sokszor, ha a legnagyobb félelmeinkkel szembe nézünk, legyőzhetetlenné válunk. Hiszek abban, hogy minden olyan esemény és szituáció, ami adott pillanatban romboló hatású, erővé kovácsolható, ha elegendő munkát fektetünk bele. Én az írásban találtam meg azt a „menedéket”, ami feloldozást nyújt, a hatköznapi gondokkal szemben.

A legfényesebb sötétség című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem igényelt sok kutató munkát, mert egy kitalált világban játszódik, amit magam építettem. Igyekeztem odafigyelni a részletekre is, hogy hitelesen tudjam visszaadni az olvasóknak azt a történetet, ami a fejemben él. Az írás folyamata alapvetően nem volt hosszú, de eltérő intenzitással készült el, volt olyan, hogy reggeltől estig írtam, volt, hogy egész éjszaka, de volt olyan is, amikor csak 1-1 fejezetet gépeltem le

Miért pont Dark Fantasy?

Számomra a dark fantasy zsáner adja meg azt az alkotói szabadságot, amiben úgy érzem, hogy ki tudok teljesedni. Egy dark fantasy történetben minden van, félelem, halál, traumák, harcok, összetartás, szenvedély. A karakterek gyakorlatilag bármik lehetnek, bármivé válhatnak.

Mennyire nehéz egy ilyen zsánerben alkotni?

Azt gondolom, hogy egyik zsánerben sem könnyű alkotni, hiszen egy történetet úgy kell felépíteni, hogy olyan módon váljon átadhatóvá, ami érdekessé teszi az olvasó számára a történetet. Viszont egy író, a szívéhez közel álló zsánerben örömmel alkot, és azt gondolom, hogy ilyenkor szívből írunk!

Tervezed folytatni a történetet vagy más történetet fogsz írni? Továbbra is dark fantasy zsánerben fogsz alkotni?

A legfényesebb sötétségnek készül a második része már, duológiának terveztem. Természetesen vannak terveim, sőt már azoknak is megvagyok a cselekmény vázlatával, mind kettő önálló regény lesz, nem mindennapi témával.

Miről és kiknek szól a történet?

Az alapvető tényállás az, hogy 3 birodalom harcban áll egymással. Dellevir, a mágusok birodalma, Syburva a boszorkányok covene és Merrovia az alakváltók földje. Merroviát egy ősi átok sújtja, amiből egy különleges vérvonallal rendelkező természetfeletti jelenti a kiutat, de ahhoz, hogy az átok megtörjön, ezernyi poklon mennek keresztül. Nem titok, hogy egy enemies to lovers tematikájú regény.
Kizárólag felnőtteknek szóló ez a dark fantasy regény. Sok olyan élethelyzet kerül bemutatásra, ami érzékeny lelkű olvasóknak nem ajánlott.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ezt a történetet sok valós tapasztalat, szituáció inspirálta. A fantázia túlnyomó részben van, viszont a mögöttes tartalma a regénynek nagyon is valós. Mégpedig az, hogy bármennyire kilátástalannak tűnik az élet, ha eléggé erősek vagyunk ahhoz, hogy a fájdalmunkat erővé változtassuk, akkor idővel minden a helyére kerül.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Fiatal koromban titkon sok dalszöveggel próbálkoztam, amik mindig a fiókban landoltak. Utána írtam kisebb novellákat, amik szintén a feledés homályába vesztek, mert nem éreztem magam elégnek soha. Az írás számomra mentsvár, kiút a valóság nyomasztó nehézségeiből.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Krimin, vagy horror történeten gondolkoztam, viszont egyelőre csak a dark fantasy az, amiben komfortosan érzem magam, mint író.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejeztem a kéziratot és úgy éreztem, hogy na most beküldöm a kiadóknak, úgy éreztem egy hatalmas mérföldkőhöz értem. De amikor több kiadótól is pozitív választ kaptam, gyakorlatilag majd kiugrottam a bőrömből! A mai napig őrzöm, és fogom is, a kiadók válaszát. Talán az a legszebb pillanat, amikor tudatosul az emberben, hogy valaki hisz a történetében! Hogy egy álom a beteljesülés felé halad, egyszerűen elképesztő!

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Roan Shade teljesen tudatos választás volt. A kereszt neven Nóra, így a Roan ebből született, hogy összekevertem a betűket. A Shade jelentése árny, ez számomra azt szimbolizálja, aki vagyok. Szeretek a háttérben maradni és nem szem előtt lenni a fényben. Eléggé introvertált típus vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, ahogy említettem, számomra ez az a zsáner, ami szívemhez legközelebb áll. Egyébként is ebben a gótikus, misztikus, baljós, de mégis gyönyörű világban élek, a stílusom is ilyen. Valahogy mindig abban látom meg a szépet, amit más észre sem vesz, vagy éppen a hideg kirázza töle.


Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Amikor megtörtént a borító leleplezés és láttam, hogy kezd testet ölteni a könyv, már az is eszméletlen érzés volt, de amikor megláttam, hogy a Líra webshopjában előrendelhető, hát nem tagadom, potyogtak a könnyeim! Hihetetlen érzés tényleg!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Alapvetően van egy kis vázlatom, felépítem a történetet és igyekszem logikusan haladni, hogy a cselekmény élvezhető legyen, ám nagyon sokszor írás közben jön ám az igazi ihlet. Sokszor nagyon nagyon magával ragad egy fejezet megírása érzelmileg, olyankor csak engedem, hogy a szívem vigye a történetet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van sok kedvenc jelenetem, de inkább maga a folyamat a kedvencem, ahogy a karaktereim fejlődnek. Ahogy kiteljesedik az egész történet.

Természetesen volt sok olyan rész, ami nehézséget okozott. Vagy azért, mert érzelmileg számomra is megterhelő volt, vagy azért, mert az ok okozat nem akart összeállni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez lehet, hogy furcsán fog hangzani, de többnyire érzések ihletnek meg. Sokat gondolkozom, sokszor jutnak eszembe emlékek, pillanatok és az, ahogy megéltem az adott szituációt és ilyenkor akarva-akaratlanul tovább pörög az agyam. Vagy éppen, ha mások érzéseit látom, vagy beszélgetek valakivel és elmeséli mit és hogyan élt meg, vagy éppen az, hogy mivel kűzd. Ezek mind mind olyan dolgok, amik beindítják a fogaskereket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindaddig nem mondtam senkinek, min ügyködök, amíg el nem döntöttem, hogy beküldöm a kiadóknak. De a kiadón kívül nem olvasta el senki, pedig volt néhány kíváncsi szempár, akik szerették volna elolvasni.

A kézirat gondozásában maximálisan a szerkesztőre hagyatkoztam, ez nem kérdés! Nagyon sokat tanultam Tőle, és ezeket a tapasztalatokat tudom hasznosítani a további regényeimben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Édesanyám az első perctől hitt bennem, és támogatott és minden emailnek együtt örültünk. A nővérem először csodálkozott, de ahogy egyre világosabba vált, hogy kiadásra kerül, velem együtt örült természetesen!


Mit üzensz az olvasóidnak?

Elsődlegesen azt, hogy köszönöm, ha megtisztelnek a bizalmukkal es elmerülnek a világomba. Szeretném, ha csak az lépne be ebbe a világba, aki nem fél attól, amit a mélység suttog, a sötétségen át. Ez a történet nem könnyű olvasmány, de a sorok között meg fogják találni a reményt. Szeretném, ha minden összetört, vagy elveszett lélek végül hazaérne, és hinne magában. Mindannyian, akik nehézségekkel küzdünk erősek vagyunk és nem szabad hagyni, hogy térdre kényszerítsen a félelem, vagy a kilátástalanság, mert mindenre van megoldás.


Előrendelhető

2026. szeptember 9., szerda

Prae 20 – évforduló és társadalmi traumafeldolgozás – Petőfi Irodalmi Múzeum, Október 9–10.

 Prae 20 – évforduló és társadalmi traumafeldolgozás

Művészeti platformok, irodalompolitika, társadalmi traumafeldolgozás

Petőfi Irodalmi Múzeum, Október 9–10.



Huszadik éve jelenik meg a prae.hu művészeti portál, és azóta ad ki könyveket a Prae Kiadó – ezt ünnepli a „Prae család" az elmúlt 20 év eseményeit áttekintve, és a társadalmi traumafeldolgozás is megjelenik az eseményen. A kétnapos eseménynek – beszélgetéssorozatnak, felolvasásoknak – a Petőfi Irodalmi Múzeum ad otthont október 9-én és 10-én délelőtt tíztől este nyolc óráig.

Szentkuthy Miklós azonos című regényére utal a 'Prae' név, melyhez a lapalapítók szóbeli hozzájárulást kaptak Tompa Máriától, az író hagyatékának kezelőjétől. A szócska latinul elöljárószóként és igekötőként használatos, a jelentése 'elő, előtt, előre, elé, elülső'.

Bár a történet a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat 1999-es létrehozásával indult, annak szerkesztői korán felismerték, hogy online jelenlét nélkül a léte is veszélybe kerülhet. Ezért megszervezték a prae.hu művészeti portált, ami 2006 októberében indult. A portál első szerkesztősége a következőképpen alakult: Árvai András (építészet), Baglyas Erika (art és design), Danczi Csaba László (✝, zene), Forgács Nóra Kinga (szerkesztőségi asszisztens), Győrei Zsolt (színház), Péczely Dóra (irodalom), Schreiber András (film) a főszerkesztő-helyettes Pál Dániel Levente, a főszerkesztő Balogh Endre volt, és az alapítók közt dolgozott Barta András, aki nem vállalt szerepet a szerkesztőségben. (A Litera híre 2006-ban.)

A Prae Kiadó 2006-ban jött létre, első kiadványa az Udvariatlan szerelem című obszcén középkori antológia volt Bánki Éva és Szigeti Csaba szerkesztésével, Gyulai Líviusz grafikáival – rögtön ezért a könyvért Szép Magyar Könyv díjat vehetett át az országszerte ismert grafikusművész.

Hogy ez elmúlt húsz évről árnyaltabb képet kapjunk, és a jövő felé hidat építsünk, Menyhért Anna szervezésében társadalmi traumafeldolgozással kapcsolatos programokra is sor kerül.

Program

Október 9.

10:00-11:20 Minden és semmi. Irodalompolitikai kerekasztal

Balogh Endre (Prae), Cseicsner Otília (Rádiófórum), Dányi Dániel (MEGY, elnökségi tag), Gács Anna (a Szépírók Társasága korábbi elnöke), Németh Zoltán (Bázis, társelnök)

11:30-13:00 Írói túlélési stratégiák 

Bárány Tibor, Horváth Györgyi, Jenei László, Peer Krisztián, Vida Kamilla

14:00-15:30 Társadalmi traumafeldolgozás: koncepciók

Menyhért Anna, Ónody-Molnár Dóra, Orvos-Tóth Noémi. Moderátor: Agárdi Izabella

16:00-17:45: Mi történt 20 év alatt a művészetekben? 

A prae.hu művészeti portál rovatvezetői beszélgetnek meghívott vendégeikkel.

18:00-20:00 Felolvasnak a Prae Kiadó szerzői – moderál L. Varga Péter 

Lichter Péter, Kayla Czaga (művei videón és magyar fordításban), Weber Kristóf, Kovács Edward, Kornis Mihály

Október 10. 

10:00-10:15 Az Osvát-díj átadása. A dîjazott Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat foszerkesztője.

10:15-11:20 Mi kell ma? Irodalmi platformok pre-NER és poszt-NER

Károlyi Csaba (Élet és Irodalom), Lágy Kornél (kaleidoszkóp), Nagy Gabriella (Litera), Tóth Ramóna Mirtill (nincs online). Moderátor: Horváth Florencia (prae.hu)

11:30-13:00 Ki szavatol a szerző biztonságáért?

Hogyan ad biztonságot a szerzőnek a kiadó: Dávid Anna (Magvető Kiadó) Simon Márton (Okapi Kiadó) és Balogh Endre (Prae Kiadó) beszélgetnek.

14:00-15:30 Társadalmi traumafeldolgozás: hogyan tovább?

Adler Kata, Menyhért Anna, Pistyur Veronika, Szarvas Zsolt (Neves Névtelenek). Moderátor: Virginás Andrea

16:00-17:45: Mi történt 20 év alatt a művészetekben? 

A prae.hu művészeti portál rovatvezetői beszélgetnek meghívott vendégeikkel.

18:00-20:00 Felolvasnak a Prae Kiadó szerzői – moderál Péczely Dóra

Szeles Judit, Mohácsi Balázs, Méhes Károly, Nyerges Gábor Ádám, Veszprémi Szilveszter

Facebook-esemény, melyen jelezhető a részvétel

Prae 20. Művészeti platformok, irodalompolitika, társadalmi traumafeldolgozás
Szervezők: Balogh Endre, Horváth Florencia, L. Varga Péter, Menyhért Anna, Péczely Dóra
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum
Időpont: 2026 október 9-10.

A belépés díjmentes.

A szervezők programváltozás jogát fenntartják.
A program támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.

70 évesen írta meg első regényét, 3,5 millió példányban kelt el – Tom Hanksszel készül film belőle

 Allen Levi: 

Theo ajándékai 

 

„…ahhoz, hogy valami jó legyen, igazán jó, szeretetnek kell lennie benne.”

70 évesen írta meg első regényét, 3,5 millió példányban kelt el – Tom Hanks készít filmet belőle





Megjelenés: szeptember 29. - Könyvfesztivál
Fordító: Szabó Olimpia
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 448 oldal

 

 

Miről szól a könyv?

Egy titokzatos idős férfi érkezik a georgiai Golden kisvárosába, ahol egy kávézó falán felfigyel kilencvenkét helyi lakos portréjára. Theo vásárolni kezdi a képeket, hogy egyenként visszaadja őket azoknak, akiket ábrázolnak – cserébe mindössze annyit kér, hogy meghallgathassa a történetüket. Ezekből a találkozásokból lassan egy egész közösség élete rajzolódik ki, miközben egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban is, ki valójában Theo, és miért érkezett Goldenbe.

 

Miért aktuális most?

Egy politikailag és társadalmilag egyre megosztottabb világban a Theo ajándékai szokatlanul egyszerű gondolatot állít a középpontba: mi történik, ha ítélkezés helyett valóban figyelni kezdünk egymásra? Levi szándékosan különböző korú, társadalmi helyzetű és hátterű embereket hoz össze, és azt vizsgálja, képesek-e az apró, hétköznapi gesztusok átlépni a közöttük húzódó határokat. Maga a szerző szerint is a jelenlegi, indulatos közbeszédre keresett emberibb választ a regénnyel.

 

Leírás

 

A Theo ajándékai mögött az elmúlt évek amerikai könyvpiacának egyik legvalószínűtlenebb sikertörténete áll. Allen Levi ügyvédként, bíróként és énekes-dalszerzőként is dolgozott, mielőtt közel hetvenévesen megírta a regényt – ráadásul eredetileg esze ágában sem volt kiadni. Három és fél évig dolgozott rajta, kézzel írva egy erdei kunyhóban, internet és telefon nélkül. Barátai beszélték rá a megjelentetésre, így 2023-ban magánkiadásban látott napvilágot, és Levi már ezer eladott példánnyal is elégedett lett volna.

 

Ehhez képest a könyv szájhagyomány útján kezdett terjedni, komoly reklámkampány és jelentős közösségimédia-jelenlét nélkül. Felfigyelt rá a William Morris Endeavor, majd a Simon & Schusterhez tartozó Atria Books szerezte meg a jogokat, és a korábbi magánkiadásból országos bestseller lett. 2026 augusztusára átlépte a 3,5 millió eladott példányt, és 36. hete szerepel a Publishers Weekly, 38. hete szerepel a New York Times bestsellerlistáján, jelenleg ismét az 1. helyen.

 

Még a regény alapötlete is valós élményből született: Levi egy georgiai kávézóban valóban meglátta a falra kitett portrékat, és azon kezdett gondolkodni, milyen lenne megvásárolni és eljuttatni őket az ábrázolt emberekhez. Négy képet még aznap hazavitt – ebből az apró gesztusból nőtt ki az a regény, amely később több mint harminc nyelven talált kiadóra.

 

Fülszöveg

 

Egy napfényes tavaszi reggelen különös alak érkezik Goldenbe, egy apró georgiai kisvárosba. Theónak hívják.

 

Kedves, mosolygós, de furcsa öregúr, aki álmélkodva sétál az utcákon, rácsodálkozik az épületekre, és bocsánatot kér a madaraktól, amiért nem hozott magával eleséget. Hogy mit keres épp Goldenben, az maga a rejtély. Theo ráadásul nem igazán beszél magáról, de annál több kérdést tesz fel azoknak, akiket a sors az útjába sodor.

 

Miközben új otthonával ismerkedik, betér egy kávézóba, ahol kilencvenkét ceruzaportré függ a falakon. A rajzok Golden lakóit ábrázolják. Theót annyira lenyűgözik a képek, hogy elhatározza: megvásárolja őket, egyenként felkutatja a rajtuk szereplő embereket, és ajándékba adja nekik saját arcképüket. Cserébe csupán annyit kér, hogy az illetők meséljenek magukról. Így minden találkozáskor feltárul egy-egy emberi sors, titkokra derül fény, régi sebek gyógyulnak be, és végül megváltozik a város élete.

 

A Theo ajándékai az adás és elfogadás, a látás és láttatás felejthetetlen története, gyönyörű és megható regény az alkotói nagylelkűség erejéről, a kapcsolatok fontosságáról és a csendes csodákról, amelyek akkor történnek, ha a jóság és a szeretet vezérel bennünket. Allen Levi regénye eredetileg magánkiadásban jelent meg, majd napjaink egyik legnagyobb könyvszenzációja lett: egy év alatt több mint 3 millió példányt adtak el belőle, és mostanra negyvennél is több országba elkeltek a kiadási jogok.

 

A szerzőről

 

Allen Levi ügyvéd, bíró, énekes-dalszerző és író. Georgia állam középső részén, egy kisváros közelében él, ahol családi birtokukat gondozza. A Theo ajándékai az első regénye.

 

A könyvről mondták

 

„Csendes és nagylelkű történet, amely emlékeztet arra, kik lehetünk a legjobb pillanatainkban.” – Oprah Winfrey

 

Részlet a kötetből

 

„Goldenben töltött első teljes napján Theo korán ébredt. Elhúzta hotelszobája ablakán a függönyt, és kinézett a hajnali Délre. Előző délután érkezett meg New Yorkból, ahol a tél, ilyenkor merőben szokatlanul, még teljes dühével tombolt. Először Atlantába utazott (magánrepülőn), onnan sofőr vitte (óriáslimuzinon) a még délebbre fekvő Goldenbe, ahol már a zöld, a sárga, a levendula és a rózsaszín megszámlálhatatlan árnyalatában pompázott a meleg tavasz.

Éjszaka jól aludt, pihentetően. Reggel megállt az ablak előtt, és mélyeket lélegezve szívta be a reggel frissességét. A hideg üvegen keresztül gyönyörködve szemlélte a tavasz első hírnökeit.

Nyugat felé fordult, tekintete az Oxbow folyó szélesen kanyargó szalagját kereste. A víz felett ködpaplan lebegett.

A második emelet magasságából, a napkelte előtti derengésben felismerte azokat a jellegzetességeket, amelyeknek elutazása előtt gondosan utánaolvasott: a macskaköves utcákat, a vasgyárat, a régi pamutraktárakat, a polgárháború előtti időkben ültetett tölgyfákat.

Egy magafajta kíváncsi természetű ember azonban nem érte be a második emeletről kínálkozó látvánnyal. Kényelmes ruhába bújt, végigmérte magát a tükörben, megigazította gallérját és sálját, majd lekapcsolta a villanyt. A kilincsre kiakasztotta a „Ne zavarjanak!” táblát, és a lépcsőn lement a szálloda előcsarnokába. Megemelte sapkáját a portásnak, azzal kilépett a hűvös reggelbe, hogy még azelőtt bejárhassa a környéket, mielőtt még a gyalogosok és az autók ellepik az utcákat.

A Broadwayn egy kávézó és egy kisvendéglő kivételével még minden üzletet zárva talált. Rajta kívül szinte nem volt járókelő az utcán.

Nem konkrét úti céllal indult útnak. Amikor valami felkeltette az érdeklődését – és őt szinte minden érdekelte –, megállt, és addig időzött ott, amíg kíváncsisága el nem nyugodott.

Érdekelte például a saroképület homlokzatának mutatós kovácsoltvas díszítése. Ki készítette? Mikor? Hogyan?

Érdekelte az is, milyen anyagból készültek az egyetem felvételi irodájának otthont adó régi, de gondosan karbantartott épület téglái.

Érdekelte az emléktábla, amely a Broadway két forgalmi irányát közepén elválasztó sétány, a Promenade történetét mesélte el. (Bárhol járt, bárhová utazott, mindig elolvasta a történelmi vonatkozású emléktáblákat. Öt nyelven beszélt vagy olvasott elég jól.)

Érdekelte egy modern szobor az egyetem ápolóképző karának bejáratánál.

Különös figyelmet szentelt egy apró madárnak is, amely egy padon pihenve várta a morzsákat.

Theo megállt, két kezét a háta mögött összefogva kissé előrehajolt.

– Sajnálom, kedves barátom, de ma reggel nincs mit adnom – suttogta neki. – Talán holnap? És ne panaszkodj. Légy hálás, hogy nem New Yorkban vagy.

Felkapott egy üres sörösüveget, és bedobta egy közeli szemetesbe.

Egyszer elővette zsebéből a kis nagyítóját, egy lupét, hogy közelebbről szemügyre vehessen egy lilás azáleavirágot.

És így tovább.

Ezek miatt a folytonos meg-megtorpanások és nézelődések miatt Theo szinte csigatempóban haladt. Még csak a második saroknál tartott, amikor már megélénkült a reggeli forgalom, a járdán egyetemisták és tisztviselők siettek, és a Promenade két oldalán lévő, korábban üres parkolóhelyek szinte mind megteltek.

De sebaj.

Sem aznap, sem a belátható jövőben nem szorította határidő, nem várta tárgyalás. Semmilyen kötelezettségre nem kellett tekintettel lennie. Kedvére élvezhette a gondtalan szabadságot és a teljes névtelenséget.

Egy lelket sem ismert a városban.

Nos… talán egyet.

Még nem tudta, meddig marad – hetekig, hónapokig, még tovább? –, de máris tetszett neki új, ideiglenes otthonának hangulata.

Első benyomása alapján roppant kellemesnek találta a helyet, és a nevét is találónak.

Golden. Arany.”


Magnólia Kiadó

2026. szeptember 8., kedd

Előrendelhető Ana Hutchins fantasy regénye, Liránál és dedikál 31. Nemzetközi Könyvfesztiválon

MEGJELENÉS

31. NEMZETKÖZI KÖnYVFESZTIVÁLON DEDIKÁL

2026.OKTÓBER 3. 

15.00-16.00


Ana Hutchins
Elaria
Fényés árnyék gyermeke


Tartalom

Amikor Ilvanor királya rejtélyes körülmények között meghal, Liorának, a tündekirályság örökösének kell a helyére lépnie. A koronázás előestéjén azonban sötét árnyak takarják el a holdat: Veylor Morvalith, a kitaszítottak száműzött vezetője a Sötétek seregével megtámadja a palotát, hogy elfoglalja a trónt. Liora otthona lángba borul, édesanyját foglyul ejtik, ő pedig sebesülten, egyedül menekül az erdő mélyére.

A hercegnő hamar ráébred: a túléléshez nem elég a nemesi vér. Harcossá kell válnia.

Egy idegen barbár nép, a berrenek között talál menedéket. Bizalmukat csak kitartással és vérrel nyerheti el, de a valódi kilétét kénytelen elrejteni előlük. Ugyanakkor a Sötétek sem felejtik ördögi tervüket.

Liorának nem csak szövetségeseket kell gyűjtenie. Szembe kell néznie igazsággal, árulással, kalózokkal és azzal a felismeréssel, hogy valódi vezetővé kell válnia.

Neki, aki sosem akart uralkodni.

ELŐRENDELHETŐ

Ana Hutchins

LIRA

2026. szeptember 6., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Indrik M. Andor ("(...) nagyon sok mindent kellett látnom, olvasnom és átélnem ahhoz, hogy olyan történetet írhassak, amely valóban megragad valamit abból, ami bennem van.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Indrik M. Andor íróval beszélgettem, akinek nemrégiben jelent meg egy dark fantasy regénye. A könyvet Könyv Guru Kiadó gondozásában jelent meg A szörnyeteg szíve címmel.



Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy teljesen átlagos 26 éves férfinak mondhatom magam. Teljesen átlagos munkával. Talán még teljesen átlagos élettel is. Sokat gondolkodom… túl sokat. Szeretek segíteni az embereknek, és szerencsére a munkám során erre lehetőségem is van.

Viszont idővel rájöttem, hogy szóban nehezen fejezem ki magam, főleg akkor, ha érzelmekről van szó. Valahogy nem tanultam meg. Írásban viszont meg tudom fogni ezeket az érzéseket, körül tudom írni és be tudom mutatni őket. Talán ezért is vált számomra ennyire fontossá az írás.

A szörnyeteg szíve című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Klasszikus értelemben nem mondanám, hogy hatalmas kutatómunkát igényelt. Inkább nagyon sok mindent kellett látnom, olvasnom és átélnem ahhoz, hogy olyan történetet írhassak, amely valóban megragad valamit abból, ami bennem van. Ezekből a tapasztalatokból rengeteget merítettem, még akkor is, ha végül egy fantasyvilágon keresztül jelenítettem meg őket.

Maga a kézirat nagyjából fél év alatt készült el, majd körülbelül ugyanennyi időt töltöttem az átdolgozásával és finomításával.


Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?

Egyetlen kedvenc könyvet nehezen tudnék mondani. Ha viszont választanom kellene, inkább H. P. Lovecraft munkásságát emelném ki. Az ismeretlentől való félelem és a misztikum egyvelege nagyon megfogott, amikor először találkoztam a történeteivel.

Talán Lovecraft művei voltak az egyik katalizátorai annak is, hogy rájöjjek: a sötétebb, misztikus történetek azok, amelyekben igazán otthon érzem magam íróként.

Mennyire nehéz fantasy történetet írni? Ha valaki ezzel a zsánerrel írna, mit tanácsolsz?

Szerintem nehéz fantasy történetet írni, de nem feltétlenül azért, mert olyat kell kitalálnunk, amit előttünk még soha senki. Rengeteg fantasyvilág létezik, ezért teljesen egyedinek lenni szinte lehetetlen. Én is sok helyről merítettem, ezeket az ötleteket ötvöztem, átalakítottam, és idővel kialakítottam belőlük a saját világomat.

Rengeteg kérdést tettem fel magamnak. Én milyen világban tudnék létezni? Vannak benne varázslények? Létezik mágia? Ha igen, hogyan működik, és milyen szabályai vannak? Miért olyan ez a világ, amilyen?

Ha valaki most kezdene fantasy történetet írni, azt tanácsolnám neki, hogy ne attól akarjon mindenáron egyedi lenni, hogy mindent ő talál ki először. Inkább építsen olyan világot, amelynek érti és következetesen alkalmazza a szabályait. És merjen kérdéseket feltenni saját magának, még a legegyszerűbb dolgokról is.

Én közben arra is rájöttem, hogy egyetlen könyv kevés ahhoz, hogy mindent megmutassak abból a világból, amit felépítettem.

Kiknek íródott a történet, miről szól?

Először magamnak írtam, hogy feldolgozzak bizonyos negatív eseményeket és a hozzájuk kapcsolódó érzéseket. Aztán idővel rájöttem, hogy ezekkel nem vagyok egyedül. Mások is küzdenek veszteséggel, félelemmel, haraggal vagy éppen azzal, hogyan lehet továbblépni.

A szörnyeteg szíve számomra leginkább azt a kérdést járja körül: mi marad az emberből, amikor a világ elvesz tőle mindent? A szereplőim különböző válaszokat adnak erre, és nem mindegyik válasz szép vagy helyes.

Ezért elsősorban azoknak írtam ezt a történetet, akik szeretik a sötétebb fantasyt, de a szörnyek és a világ mögött az emberi oldalra is kíváncsiak.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Elsőre azt mondanám, hogy nagyjából egyenlő mértékben van jelen bennük a fantázia és a valóság, de ha jobban belegondolok, talán mégis több bennük a valóság. Csak nem feltétlenül úgy, ahogy elsőre gondolnánk.

A szörnyek, a lények és maga a világ természetesen a fantáziámból származnak, de az érzések, amelyeket rajtuk és a karaktereken keresztül próbálok bemutatni, nagyon is valóságosak. Talán úgy fogalmaznék: a környezet fantasy, de az érzelmi alap valóságos.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban jelen volt. Kisiskolásként sok rövid, egy-két oldalas történetet írtam. Arra is emlékszem, hogy néha konkrétan másoknak írtam: kértem tőlük néhány paramétert – milyen legyen a szereplő, a helyszín vagy maga az alapötlet –, én pedig történetet csináltam belőle.

Komolyabbá akkor vált számomra, amikor rájöttem, hogy az írás egyfajta kifejezési eszköz. Egy csatorna, amelyen keresztül olyan érzéseket is meg tudok fogalmazni, amelyeket szóban sokkal nehezebben.

Olyan ez nekem, mint másnak az edzés vagy a festés. Kikapcsolom egy időre a külvilágot, és belépek egy olyan világba, amelyet én alkottam.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, és már vannak is ezzel kapcsolatos terveim. Természetesen A szörnyeteg szíve történetét sem szeretném elengedni: jelenleg is dolgozom a közvetlen folytatásán, amely A haldokló szíve munkacímet viseli.

Emellett egy teljesen más hangvételű történeten is dolgozom Kamerák Mögött címmel. Ebben az online tartalomgyártás, az internetes intimitás és az ezek mögött lévő emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe. Ez már sokkal közelebb áll a valóságunkhoz, ezért egészen más szabályok között kell dolgoznom, mint egy saját fantasyvilág esetében.

Pontosan ezért érdekel. Egy új zsáner számomra, egy új kihívás.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagyon célorientált embernek tartom magam. Ha kitűzök magam elé valamit, hajlamos vagyok addig menni, amíg el nem érem. A furcsa inkább az, ami utána történik.

Amikor befejezek valamit, szinte azonnal a következő célt kezdem keresni. Emiatt még nekem is tanulnom kell, hogyan álljak meg egy kicsit, nézzek vissza arra, amit elértem, és ténylegesen megéljem az örömét. Egy egész regény megírásánál talán különösen fontos lenne.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Gondolkodtam rajta, hogy álnéven írjak, de végül lebeszéltek róla. Azt mondták, hogy a saját nevem eleve eléggé egyedi, ezért nincs igazán szükségem arra, hogy egy másik név mögé rejtőzzek.

Valamihez viszont ragaszkodtam. A nevemben szereplő „M.” nem véletlenül került oda, és nem is titok, hogy sokat jelent számomra. A jelentését valamilyen formában elrejtettem A szörnyeteg szívében is, ahol egyben egy üzenetet hordoz.

Hogy pontosan mit jelent, azt inkább meghagyom az olvasóknak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem feltétlenül. Viszont ebben a műfajban találtam meg azt a szabadságot, amelyben igazán jól ki tudom fejezni az érzéseimet, karaktereket alkothatok, és egy teljes világot építhetek a saját elképzeléseim alapján.

Számomra talán az a legjobb a fantasyban, hogy az elején szinte nincsenek határok. Én döntöm el, milyen a világ, milyen lények élnek benne, létezik-e mágia, és hogyan működik. Viszont amint ezeket eldöntöttem, már nekem is be kell tartanom a saját szabályaimat.

Talán pont ez benne az egyik legizgalmasabb: először megalkotod a határokat, aztán megpróbálsz történetet mesélni közöttük.

Milyen érzés volt amikor pontot tettél a történet végére? Ősszel jelenik meg, milyen érzés, hogy már közel a megjelenés?

Először furcsa módon szomorú voltam. Hiába tudtam, hogy lesz folytatás, valami mégis véget ért azzal, hogy kitettem az utolsó pontot. Sok időt töltöttem ezzel a történettel és a karaktereivel, aztán egyszer csak azt kellett mondanom: kész.

Utána persze jött a büszkeség is. Sikerült egy ekkora volumenű munkát végigvinnem, és bármi történjen is ezután, ezzel már hagyok magam után valamiféle lábnyomot.

A megjelenés miatt pedig egyszerre vagyok izgatott és kíváncsi.

A reflektorfény alapvetően idegen tőlem, ezért az írás után most az is új kihívás lesz, hogy szerzőként kiálljak a könyvem mellé, beszéljek róla, és találkozzak azokkal, akik olvassák.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzívnak mondanám. Általában nem tervezem meg részletesen előre, hogy pontosan melyik esemény után mi következzen. Van egy elképzelésem arról, hogy merre tart a történet, de az odavezető út sokszor írás közben alakul ki.
Hagyom, hogy jöjjenek az ötletek, és először egyszerűen papírra vetem őket. A tudatosabb része nálam inkább ezután következik. Másnap újra elolvasom, amit írtam, és ami nem működik, azt átalakítom, kihúzom vagy újraírom. Nálam tehát maga az alkotás inkább ösztönös, a finomítás viszont már sokkal tudatosabb folyamat

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, bár érdekes módon nem feltétlenül a legvidámabbak közül kerülnek ki. Sok jelenetben ott vannak az életem bizonyos részei vagy érzései, csak kiforgatva, elrejtve és a karakterekre, illetve erre a világra átültetve. Emiatt nehéz lenne egyetlen jelenetet kiválasztanom.

Az érzelmileg erős jeleneteket és a karakterek belső világát általában könnyebben írom. Kezdetben sokkal nehezebb volt például a környezetet úgy bemutatni, hogy az olvasó maga előtt lássa, de közben ne akasszam meg vele a történetet.

A női karakterek megírása szintén kihívást jelentett. Nem szerettem volna egyszerűen azt feltételezni, hogy minden helyzetet ugyanúgy látnának vagy élnének meg, ahogyan én. Emiatt többször meg kellett állnom, átgondolnom a nézőpontjukat, és néha újraírnom egy-egy részt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Gyakran egy álommal kezdődik. Máskor például videojáték közben kapom azon magam, hogy azon gondolkodom, mi az, ami különösen tetszik benne, mit csinálnék másképp, vagy éppen mi az, amit hiányolok belőle. Ezekből néha egészen váratlan ötletek születnek.

A legerősebb inspiráció számomra mégis a zene. Ha megtalálok egy számot, amely hangulatában tökéletesen illik egy jelenethez vagy érzéshez, nagyon gyorsan beindul a fantáziám. Sokszor szinte látom magam előtt a jelenetet, miközben hallgatom.

Viszont érdekes módon ugyanaz a zene nem működik minden hasonló jelenetnél. Mindegyiknek megvan a saját hangulata, ezért sokszor addig keresek, amíg meg nem találom azt a zenét, amelyik éppen azt az érzést hozza elő belőlem, amire az adott résznél szükségem van.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kézirat írás közbeni változatát sokáig senkinek sem mutattam meg. Először szerettem volna egyedül végigvinni azt a történetet, ami a fejemben volt.

Amikor eldöntöttem, hogy szeretném megjelentetni, készítettem egy próba-változatot, amelyet már néhány ismerősömnek és barátomnak is odaadtam. Arra voltam kíváncsi, hogy olvasóként szerintük mi működik, hol akadnak el, mi az, ami erős, és mi az, ami kevésbé.

A történet fő irányát továbbra is én határoztam meg, de a finomításokban nagyon sokat köszönhetek a visszajelzéseiknek. Sokszor az alkotó már túlságosan jól ismeri a saját történetét ahhoz, hogy észrevegyen olyan problémákat, amelyek egy új olvasónak azonnal feltűnnek.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Sokáig egyáltalán nem meséltem nekik róla. Tulajdonképpen csak akkor mondtam el, amikor már elkészült a kézirat, és találtam egy kiadót, amely vállalta a megjelentetését. Addig szerettem volna magamban tartani, amíg nem éreztem azt, hogy ebből valóban könyv lesz.

Természetesen nagyon büszkék voltak rám, főleg azért, mert látták, hogy a nehézségek ellenére sikerült végigvinnem egy ekkora munkát. Néha pedig szerintem még mindig meglepődnek azon, hogy mikre vagyok képes. Őszintén szólva, néha én is.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Két dolgot szeretnék üzenni.

Az egyik szorosan kapcsolódik A szörnyeteg szívéhez is. Bármilyen nehéz dologgal kerülünk szembe, nem mindig dönthetjük el, hogy megtörténik-e velünk. Arról viszont dönthetünk, hogyan nézünk szembe vele. Harcolunk, elfutunk, segítséget kérünk, hibázunk, majd újra megpróbáljuk. A döntés lehetősége sokszor akkor is megmarad, amikor úgy érezzük, hogy már minden mást elveszítettünk.

A másikat inkább magamnak szoktam mondani, de talán más is tud belőle erőt meríteni: ne hagyd, hogy mások döntsék el helyetted, mire vagy képes. Ha van valami, amit valóban el akarsz érni, dolgozz érte, és legyél elég makacs ahhoz, hogy ne az első akadálynál fordulj vissza.

Én valahogy így jutottam el odáig, hogy egy történetből, amit eredetileg csak magamnak kezdtem írni, végül könyv lett.