Amiket el
szeretnék olvasni! rovatom 5.részét hoztam, Bookself Kiadótól szemezgettem pár
könyvet. Jó hír, hogy ezek a könyvek magyar szerzőktől vannak. Ahol ( E )
jelzés van, az ott előjegyezhetőt jelenti.
Mező Szabolcs
Gyilkos hagyaték
(Farkas akták 1.)
Tartalom
Mikor Farkas Róbert főügyészségi ügyészt és Szűcs Gábor rendőr főhadnagyot egy bizarr körülmények között elkövetett gyilkossághoz riasztják, még csak halványan kísérti őket a gondolat, hogy mindez olyan, mintha egy detektívregény lapjaira keveredtek volna.
Miután azonban a szálak az évekkel korábban tisztázatlan körülmények között meghalt, excentrikus krimiíróhoz és annak nem kevésbé különös családjához vezetnek, egyre jobban kezd elmosódni a határ a múlt és a jelen titkai, a kitalált és a valódi bűntettek között.
Az ügyész és a nyomozó mindössze két dologban lehet biztos: ha a rejtély végére akarnak járni, egy olyan ember cselszövéseit kell leleplezniük, aki már évek óta nincs az élők sorában.
És hogy az első gyilkosság csak a kezdet volt.
Mező Szabolcs
A Pokol kapuja
(Farkas akták 2.)
Tartalom
Farkas Róbert ügyészt és Szűcs Gábor rendőr főhadnagyot rejtélyes, egyben igen kényes gyilkossági ügyhöz riasztják. Az áldozat egy dúsgazdag üzletember, akinek kegyetlenül összekaszabolt holttestét egy elhagyatott homokbányában találták meg. Az egyetlen nyom a test mellett lévő különös fakocka, egyik lapján a 3-as számmal, egy másikon pedig egy kedvesen mosolygó napocska képével.
A nyomozás egy mesterséges intelligenciával foglalkozó, rejtőzködő céghez vezet, ahol egy olyan forradalmi technológián dolgoznak, amely képes lesz megjósolni jövőbeli eseményeket. Mi köze lehet ennek az egész világot megváltoztató technológiának és a rajta dolgozó embereknek a gyilkossághoz?
A két nyomozó mind jobban beleveszik a gyilkos tervének szövevényébe, és miközben egyre lehetetlenebb talányokkal szembesülnek, arra is kénytelenek rádöbbenni: ebben az ügyben a múlt még átláthatatlanabb, mint a jövő...
Ann Nette
Rabmadár
(ekönyv)
(E)
Tartalom
Tíz év raboskodás egy kegyetlen hódító börtönében. Tíz év folyamatos megaláztatás, kínzás és erőszak. Tíz év reménykedés a gyors halálban.
Shelline, Verya legyőzött királyának lánya azonban nem törik meg, és amikor váratlanul felbukkan a szabadulás lehetősége, minden rendelkezésére álló eszközzel harcol az életben maradásért.
Ám a sors és a politika nem hagyja, hogy névtelenül, a tömegben elrejtőzve élje életét. Kénytelen szövetségre lépni a szomszédos királyság trónörökösével, aki sárkánylovasként koalíciót próbál kovácsolni a Veryát meghódító keleti hordák kiűzésére, és semmitől sem riad vissza a célja elérése érdekében, még ha ez egy vonakodó szövetséges elárulását jelenti is…
Shelline választás elé kerül: a szívét kövesse, vagy rendelje alá a saját boldogságát a magasabb rendű cél elérésének?
Ann Nette bemutatkozó regénye nyers, szókimondó, egyben sodró lendületű és érzelemdús fantasy egy eleven, lüktető világba
Báló Fruzsina
Értem születtél
(E)
Tartalom
Fehérvári Léna élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, amikor egy autóbalesetben elveszíti a vőlegényét, és a sérülései miatt táncoskarrierjének is búcsút kell mondania. Lénát depresszió és bűntudat gyötri, és végül úgy dönt, megpróbál új életet kezdeni: Zircre költözik néhai nagymamája házába. Itt már az első napon összefut a jóképű szomszéddal, Zsomborral, s noha az első találkozás egyáltalán nem nevezhető barátságosnak, lassan kölcsönös szimpátia alakul ki kettejük között.
Vajon lehetséges tartós kapcsolat az önváddal küzdő Léna és az ugyancsak mély sérüléseket hordozó, tartós elköteleződésre képtelen Zsombor között? Báló Fruzsina első kötete, az Értem születtél hamisítatlan romantikus regény, valódi csemege a műfaj kedvelői számára.
Hegedűs Noémi
Ház a kelta keresztnél
Tartalom
Flóra élete zátonyra futott. Úgy dönt, a világ és a csalódások elől Anglia egy félreeső zugában, Cornwallban keres menedéket. A szerencse rámosolyog: kap egy állást, és az első hetekben egyedül kell felügyelnie egy vidéki házikót, a Cross Cottage-ot. Flórát azonnal elvarázsolja a lenyűgöző szépségű, vad cornwalli táj. Örül a magánynak, úgy érzi, időre van szüksége, hogy megtervezze a jövőjét.
A magány azonban ritka kincs az angol vidéken. Flóra hamarosan megismerkedik a szomszéd gazdaság tulajdonosaival, akik furcsán néznek rá, amikor megtudják, hogy a Cross Cottage-ban lakik. Amikor az első áramszünet után felfedez egy titkos tárolót a házban, abban pedig egy rémisztő tekintetű játék babát, érteni kezdi a szomszédok furcsa viselkedését.
A kertben álló kelta kereszt árnyékában valaki üzen: Flóra kövek közé rejtett cetlikre bukkan, és időről időre mintha megpillantana valakit az esőtől csillogó üvegajtóban. A helyiek csak annyit mondanak: novemberben hamar sötétedik, fél hatkor már jobb odabent maradni. Flóra azonban a rejtély nyomába ered, és a múlt titkainak felfedése közben talán a saját jövőjét is megtalálja…
Hegedűs Noémi bemutatkozó regénye finom humorral megírt, hátborzongató, mégis felemelő történet a múlt és a jelen kísértéseiről, lezárásról és újrakezdésről. A Ház a kelta keresztnél modern gótika és törékeny szerelem elegye Cornwall viharos, mégis otthonos vidékén.
Újra itt a
Beleolvasó nektek, Brett O’Conortól az A Vérengzők sorozatának az első részét
hoztam A Vérengző címmel. A harmadik és a negyedik fejezetett tettem fel,
engedéllyel.
Jó olvasást!
ENGEDÉLLYEL
Brett O'Conor
A vérengző
(Vérengzők 1.)
Tartalom
Idaho retteg és a környező államokban sem tanácsos sötétedés után az utcákra lépni. De már az otthonokban sincsenek biztonságban az állampolgárok. Kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait és a helyi, illetve állami rendőrök is tehetetlenek. Lenny Maraccio, az FBI vezető különleges ügynöke évek óta a könyörtelen hóhér nyomában van, de a gyilkos mindig egy lépéssel előtte jár. Az államban egyre többen gondolják úgy, hogy jót tenne a vérfrissítés nyomozásnak és Maraccionak félre kellene állnia. Ő azonban nem akar félreállni. Személyes küldetésének tekinti a gyilkos elfogását.
Maraccio egyedül dolgozik az ügyön, társai már rég kikoptak mellőle. Mert a vezető ügynök egy kissé nyers. Egy kissé karcos. És egy kissé már ki is égett.
A közvélemény nyomására az FBI Maraccio mellé rendeli Jim Donaghue különleges ügynököt, aki nemrég oldott meg egy hasonló ügyet a távoli Delawareben. Eddig Donaghue is egyedül dolgozott. Mert egy kissé nyers. Egy kissé karcos. És egy kissé már ki is égett.
A két veterán ügynöknek össze kell csiszolódnia, hogy elkapják a sorozatgyilkost. Amíg a siker érdekében próbálnak egymáshoz idomulni, meg kell vívniuk a szenzációéhes sajtóval, akiket alig érdekelnek az érdemek, ellenben jól felfújnak minden kudarcot. És mindezt úgy tálalják, mintha titokban a Vérengzőnek drukkolnának. Az ügynököknek ki kell kerülniük a gáncsoskodó bürokratákat és politikusokat is, akik egyre hangosabban követelik az eredményeket.
Maraccio és Donaghue belevetik magukat a munkába. Éjt nappallá téve dolgoznak, államokon keresztül üldözve láthatatlan ellenfelüket, aki közben sorra szedi áldozatait. A két ügynököt nem érdekli a szenzáció és nem érdeklik a babérkoszorúk. Az öldöklésnek akarnak véget vetni és a gyilkosságok nyomában járó rettegésnek. Egy nem várt fordulat talán a kezükre játszik, hogy elkaphassák hírhedt ellenfelüket.
Vajon sikerül nekik? Vagy a Vérengző ismét kicsúszik a kezeik közül?
BELEOLVASÓ
Harmadik fejezet
Mikor már eltávolodtak a parkolótól, Maraccio nagyot fújtatott.
- Tetű banda! – szűrte a fogai között.
- Látom, igyekszel tartalmas kapcsolatot felépíteni a sajtóval!
- Néha kifejezetten az az érzésem, hogy ezzel a mocsokkal vannak! Ráakasztották a Vérengző nevet és azóta minden újabb gyilkosság után, hetekig sztárolják. Minket meg lehúznak.
- Nem próbáltátok bevonni őket?
- Dehogynem! De Phillips azt is eltudta baszni!
- Hogy-hogy?
Maraccio a másik ügynökre sandított, aztán a műszerfal kijelzőjén világító, diszkrét órára nézett. Ebben a forgalomban lesz vagy ötven perc, mire odaérnek az irodához.
- Az első áldozatát alig pár mérföldre innen ejtette, nyolc évvel ezelőtt. A nő néhány nappal múlt harminc, amikor elkapta. Azt megfojtotta és még nem jelölte meg. Ha a többi jellemző nem egyezik, akkor nem is neki tulajdonították volna azt a gyilkosságot. Így is csak utólag vettük át a nyomozást, a negyedik, illetve, összességében az ötödik gyilkosság után. Eagleben hagyta a testet a kertvárosi tavaknál. A helyi zsaruk nyomoztak egy ideig, aztán félretették az ügyet. Senki nem látott és nem hallott semmit. Szóba került az ex barát, mint gyanúsított, de golyóálló alibije volt. Nem tartózkodott az országban a gyilkosság idején. Aztán majdnem másfél évig nem történt semmi. A másodikat a Hattyú-vízesésnél ölte meg, a gát közelében. Megint nem volt szemtanú. Senki nem látott semmit. A harmadik után vontak be minket, amikor előkerült a hulla Montanaban, a Yellowstone folyó mellett, meztelenül, arccal lefelé. A halál oka egyetlen tüdőbe irányzott szúrás. Ez volt az első, hogy így ölt. A negyedik áldozat sokáig nem jutott a tudomásunkra, mert azt Kanadában csinálta a Horsehoe öböl mellett egy tóparton. A testet is csak hónapokkal a gyilkosság után találták meg, jóval a mi hatodik áldozatunk felbukkanása után és a kanadai rendőrség csak azért vette fel velünk a kapcsolatot, mert a mi hatodik áldozatunk ekkor már bekerült a sajtóba. Mind a kanadai nőt, mind a következőt Apple Valleyben, már mindkét tüdején megszúrta. Ezen csinálta az első karcokat is. Azóta nem változtatott a gyilkosság módján, csak a vadászaton, de azt is csak a hetedik gyilkosság után. Akkor már én vezettem a nyomozást. Az első komoly változás a viselkedésében a utahi gyilkosságoknál következett. Itt nem egy nőt, hanem egy párt kapott el és ölt meg. A Medve-tó mellett csapott le és sokkal brutálisabban csinálta, mint az előzőket. A férfit előbb megverte, levágta a nemi szervét és csak aztán szúrta le. A nyomszakértő úgy gondolta, a nőnek végig kellett néznie és csak akkor végzett vele is, amikor a férfi már meghalt.
- Ezt miből gondoltátok?
- A nő arcán kötözésre utaló nyomokat talált és ragasztót szemhéján. Valószínűleg azzal peckelte ki, hogy ne tudja lecsukni és látnia kelljen a barátja haláltusáját. De elég nehéz volt összerakni, hogy mi történhetett, mert mire megtalálták őket, a vadak alaposan szétcincálták a testeket. A karcokat is csak részlegesen sikerült azonosítani a tarkójukon.
- Máskor is használt ragasztót?
- Előtte sosem.
- Akkor erre sokkal tudatosabban felkészült. Lehet, hogy hetekig figyelte vagy követte őket. És változott a módszere is.
- Én is így gondolom. De volt még más is. Találtunk egy 11 és feles bakancsnyomot. Persze akkor vakvágány volt, mert nem tudhatjuk, hogy az övé volt-e, de a tizenharmadik áldozat közelében, a Snake partján is felfedeztünk egy ugyanilyen méretű lábnyomot.
- Se előtte, se utána nem volt hasonló nyom? – kérdezte Donaghue.
- Se előtte, se utána!
- Ez valami rohadt fantom, vagy mi? Nincsenek szemtanúk, nincsenek nyomok, nem hibázik és sohasem csap le kétszer ugyanott! Hasonlóság az áldozatok között?
- Semmi. Hacsak az nem, hogy a nőkre bukik. Bár nem csinál gondot belőle, ha a pasi is ott van. Simán kinyírja azt is.
- Úgy értettem, hogy életkor, magasság, szemszín, foglalkozás, szociális környezet, tököm tudja?! Bármi, ami összeköti őket, vagy hasonlóságot mutat?
- Semmi. Semmi, ami annyira szembeötlő lenne, hogy mind a huszonkét áldozatnál felbukkan. Nem köti össze őket munkahely, rokonság, baráti kapcsolatok, szociális média, semmi. Nem jártak ugyanakkor, ugyanott.
- Szerintem erre feküdjünk rá! Hátha mégis van valami! Olyan nincs, hogy még ugyanabban a kurva plázában vagy moziban sem fordultak meg! Legalább azok, akik egymás közelében laktak.
- Gondolod, hogy én még ezt nem nyálaztam végig?
- Dehogy! De talán szűz szemmel ráakadunk valamire.
- Miattam aztán tökölhetsz vele, amennyit csak akarsz!
- Oké! Folytasd!
- Szóval az a kettősgyilkosság alaposan felpöckölte az állami zsarukat, meg persze minket is, mert nem egészen egy mérföldre az államhatártól történt. Ezt egyébként gyakran eljátszotta, hogy a határ közelében ölt vagy hagyta a hullát.
- Hergeli a hatóságokat.
- Vagy egyszerűen így jött ki a lépés. Egyik gyilkosságnál sem történt olyan, hogy egyik államból a másikba vitte az áldozatot vagy a hullát. Azzal keverhette volna meg igazán a szart
- Most vagy ő ennyire okos, vagy mi vagyunk ennyire balszerencsések!
- Az tuti, hogy nem hülye! Már gondoltam rá többször is, hogy…
Maraccio telefonja rezegni kezdett, de csak ránézett a kijelzőre és eltette a készüléket.
- Vedd fel nyugodtan!
- Nem fontos! Phillips az. Biztos felhívták már az újságíró miatt.
- Vagy végig nézte a híradóban.
Ezen elröhögték magukat, aztán Donaghue rákérdezett.
- Nem fejezted be, hogy mire gondoltál már korábban
- Majd később! Most inkább gyorsan elmondom még a legfontosabbakat, mert mindjárt megérkezünk. A Medve-tavi gyilkosságok után majdnem egy teljes évig nem ölt. Utána viszont Oregon nyugati felén bukkant fel újra, a Gyémánt-tó mellett. Szintén egy párt gyilkolt meg, de azok teljesen kilógtak a sorból. Majdnem hetvenévesek voltak és mondhatni, hajléktalanok. Egy lerobbant lakóautóban és a hozzá épített sátorban éltek az erdő közepén. Arról sincs halvány gőzünk sem, hogyan akadhatott rájuk. A módszer ugyanaz. A férfit félig agyonverte, kasztrálta és megölte. A nőnek néznie kellett, aztán végzett azzal is. De itt volt egy szembeötlő változás. Berakta a testeket a lakóautóba és a kanapéra ültette őket egymás mellé. Mintha tévét néznének vagy ilyesmi. A természetvédelmi szolgálat járőre talált rájuk, talán tíz nappal a gyilkosság után.
- Semmi nyom?
- Semmi.
- És ezt miért csinálhatta? Addig minden áldozatát arccal lefelé hagyta.
- És azután is. A profilozó azt mondta, jelentőséggel bírhattak a számára. Talán az idős szüleire emlékeztették vagy a nagyszüleire. Esetleg ismerte is őket.
- Ez baromság!
- Szerintem is! De Phillips megvette az ötletet és akkor vonta be a sajtót. Közzétette az addigi adatokat és a lakosság segítségét kérte. Persze ezzel csak azt érte el, hogy a teljes nyilvánosság a torkunknak ugrott. A sajtó meg hülyét csinált belőlünk ország-világ előtt és azóta nem szállnak le rólunk. A kormányzó meg minden újabb gyilkosság után felhívja Phillipset és elküldi a picsába.
- Ezt mondjuk megtudom érteni!
- Én is, de ő természetesen tovább tolja rám és a háttércsapatra a szart. Nem érti meg, hogy a kormányzó amiatt a kurva sajtótájékoztató miatt pikkel rá és nem a nyomozás miatt. Persze azért az is sokat nyom a latban nála, hogy szart se haladok az üggyel.
- Majd felpörgetjük! Van még valami, amit tudnom kell?
- A tizenkettedik áldozatát is Utahban szedte, és az is kilógott a sorból. Egy nő volt, de azt a lakásában ölte meg, Salt Lake City közepén. Viszont tizenöt mérfölddel arrébb rakta ki a hullát, a Nagy Sóstó partján.
Donaghue nem szólt semmit, hanem elgondolkodva nézett ki a kocsi ablakán. Már a belvárosban jártak és úgy tűnt, a kirakatokba zsúfolt, mérhetetlen mennyiségű áru, meg az azokat bámuló járókelők teljesen lekötik a figyelmét.
- Ez nem egy tipikus sorozatgyilkos a szokásos fajtából! – szólalt meg kisvártatva. – Nem vagyok a szakértőjük, eddig egy nyomozásban vettem részt, meg egy másikat vezettem, de sohasem hallottam még, hogy bármelyik változtatott volna a bevált módszerein. Pláne nem menet közben.
- Nos, ez többször is megtette. Csak a kifejezett gyilkosság módja ugyanaz már évek óta. Még időintervallumhoz sem lehet kötni, így teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor és hol csap le legközelebb.
Negyedik fejezet
Az FBI helyi kirendeltsége a Nyugati Fő utcán, az impozáns Wells Fargo Center, csupa üveg saroképületében kapott helyet. A jól őrzött mélygarázsból, szinte hangtalan lift repítette az ügynököket és a többi bérlőt a tizenegy emelet bármelyikére. Az állam szenátorának egyik, nyilvános fogadóórákra fenntartott irodája is ebben az épületben volt. Már a folyosóról is látszott, hogy nem mindennapi a kilátás Idaho nyüzsgő fővárosára. Az épülettől két sarokra délre, az Idaho-i Állami és a helyi Képzőművészeti Múzeum húzódott meg a Boise folyó partján. Két sarokra nyugatra a városi önkormányzat, északra pedig az Állami kormányhivatal épületének tornya magasodott a város fölé.
Donaghue különleges ügynök egy pillanatra megtorpant és a folyosó üvegfalán át, a hivatal homlokzatára tűzött lobogókra meredt. A csillagsávos nemzeti zászló a rúdra tekeredett, de Idaho államé lassan lengedezett a lágy szélben. Donaghue világéletében patrióta volt. Mindig is büszke volt rá, hogy ennek a hatalmas nemzetnek a szülötte, most valahogy mégis inkább szégyent érzett. Az ország, amely annyi nagyszerű embert adott már a világnak, olyan szörnyszülötteket is létre tudott hozni, mint a Vérengző. Egy pillanatra egymásba fonta mutató és középső ujját, aztán néma fogadalmat tett, hogy elkapja azt a szennyet!
Phillips igazgató helyettes, a hivatal vezetőjének irodája tágas volt és világos. A hatalmas tölgyfa asztal mögött, az ablak két oldalán diszkréten elhelyezett zászlók lógtak. Az Egyesült Államok nemzeti lobogója és az FBI saját, acélkék zászlója a címerrel. A jobb oldali falon az ország címere, a bal oldalin az elnök képe lógott. A sarokhoz közeli szekrény ajtajának üvege mögött fényképek és dísztárgyak sorakoztak. Egy aranyozott dísztőr faállványon, amelynek talpán, arany lapra gravírozva az FBI jelmondata állt: „Hűség, Bátorság, Tisztesség”. Egy sötétkék doboz, plüss béléssel, amin valami kitüntetés feküdt. Egy fénykép, amin Frank Phillips egy társasági összejövetelen, elegáns környezetben beszélget Dick Cheney alelnökkel, Porter Goss, akkori CIA igazgatóval és William Boykin altábornaggyal, a hírszerzésért felelős, hadügyi államtitkárral. Egy másikon, az első sorban ülve hallgatja Bush elnök beszédét és egy nagyobb képen, középen, szemmagasságban, amint éppen Obama elnökkel ráz kezet.
Donaghue egy pillantással felmérte, hogy Phillips már fiatalon, különleges ügynök korában is szerette beexponálni magát a legmagasabb körök közé. A képeken mosolygó, csaknem húsz évvel fiatalabb Phillips pont olyan elegáns és megnyerő volt, mint itt és most. Csak a feje tetején megkopott haja mutatta, hogy sok idő telt el a Cheney alelnökkel folytatott, jó hangulatú diskurzus óta. Az igazgató helyettes egy diszkrétnek szánt mozdulattal elfordította kissé az asztalán álló monitort és felnézett a két ügynökre. Nem állt fel és nem nyújtott kezet.
- Donaghue különleges ügynök, üdvözlöm a kirendeltségünkön!
- Köszönöm uram!
Phillips bólintott és az arcán ülő, hivatalos kifejezést komorság váltotta fel. A szája alig mozdult, de a hangja határozott volt, amikor újra megszólalt.
- Mint bizonyára ön is tudja, Idaho több mint harmincszor nagyobb Delaware-nél, ahonnan hozzánk érkezett. Ekkora területet csak akkor tudunk hatékonyan lefedni a tevékenységünkkel, ha az ügynökeink a legmesszebb menőkig betartják az iroda, a Szövetségi Kormány, a hírszerzési igazgató és az igazságügy miniszter által előírt protokollokat. Talán azt is tudja, hogy csupán fele annyian szolgálunk Idahoban, mint Delawareben. Ilyen arányok mellett, megengedhetetlen, hogy egy ügynök, a felettes vezető, azaz az én tudomásom nélkül csatangoljon a városban. Önt idehelyezték, ezzel az én irányításom alá került, tehát elvártam volna, hogy elsőként nálam jelentkezzen és csak utána, az utasításaim alapján ténykedjen egy bűnügyi helyszínen! Van rá valami magyarázata, hogy engem megkerülve, miért a terepre ment ki elsőként, Donaghue különleges ügynök?
Az ügynök nagyon meglepődött. Persze nem hastáncos nőket várt a fogadtatására, de ez…?! Gyorsan összeszedte magát.
- Igen van, Phillips ügynök. – mielőtt az igazgató helyettes megszólalhatott volna, gyorsan elhadarta. – Amint elfoglaltam a szobámat a hotelben, kaptam egy hívást az újabb gyilkosságról. Gondoltam jobb, ha megnézem, hátha segít a nyomozásban. Azt bizonyára ön is tudja, hogy egy akta sohasem adja vissza az összképet!
- Természetesen tudom, Donaghue különleges ügynök! De a legalapvetőbb szabályok azonnali megszegése, semmi képpen nem viheti közelebb a sikeres lezáráshoz! Megtudott valamit?
- Tessék? – kérdezte Donaghue, mert nem értette a hirtelen váltást.
- A tetthelyen! Megtudott valamit?
- Láttam a sebeket, a test pozícióját és környezetet. A helyszín alapján…
- Majd elolvasom a jelentésben! Tehát, ha jól értem, semmi újat nem látott! Ezek szerint, jól gondolom, hogy feleslegesen haragított magára azzal, hogy megkerült engem? – nem várt választ, hanem rögtön a következő sarkalatos kérdésre tért. – És kitől kapta azt a hívást? Nálunk még nem jelentkezett be, tehát sem az ügyeletesünk, sem a rendőrség diszpécsere nem értesíthette hivatalosan az újabb esetről! Akkor?
- A delawarei irodából hívott fel egy kolléga, aki…
- Ez rendkívül érdekes Donaghue különleges ügynök! Ugyanis a nekem megküldött parancs, így az én tudomásom szerint, önt már nem az ottani iroda irányíja, hanem az enyém. Vagy rosszul tudom?
- Nem uram, nagyon is jól tudja!
- Akkor elvárom, hogy ezentúl tartsa be a meghatározott irányelveket és kötelezettségeket! Ez különösen igaz a szolgálati útra és a szabályszerű nyomozás érdekében kiadott parancsokra! Megértett engem?
- Megértettem uram!
- Helyes! – az igazgató helyettes most Maracciora nézett. – És ön Maraccio vezető különleges ügynök? Kaphatnék valamiféle minimális tájékoztatást arról, miért támadott meg egy munkáját végző, delegált újságírót, aki engedéllyel tartózkodott a gyilkosság helyszínén, a sajtónak fenntartott területen?
Maraccio arcán ideges rángás futott végig, aztán ingerülten felcsattant.
- Hagyjuk a süketelést Frank, az a faszi…
- Választ várok a kérdésemre, Maraccio vezető különleges ügynök! – torkolta le Phillips emelt hangon. – Miért támadott meg egy újságírót a polgári hatóság helyszíni biztosítást végző tagjainak és a tetthely közelében tartózkodó számtalan civilnek a jelenlétében?
Donaghue megszólalt.
- Uram, Maraccio ügynök engem akart…
- Nem magát kérdeztem ügynök! Ha a híradó az önök nyomozásának a helyszínén történtekről adott le anyagot, akkor aszerint Maraccio vezető különleges ügynök lökte fel a riportert! Tehát?
- Frank! – fogta szelídebbre Maraccio. – Az a fasz provokált minket! Belekötött Donaghue ügynökbe is.
- Ez engem nem érdekel Maraccio! – csattant fel Phillips. – Egy évek óta tartó gyilkosságsorozaton dolgozó, vezető ügynök vagy! Ha nem tudsz uralkodni magadon, mert egy tökös riporter megszorongat, akkor add le a jelvényed és költözz Új-Mexikóba!
Mivel Maraccio nem felelt, Phillips hangnemet váltott. Maraccio ki nem állhatta, mikor elővette ezt a tanáros stílust.
- Ha a testületnél akarsz maradni, akkor ilyen többet nem fordulhat elő! Megértettél? – megfogott egy aktát az asztal szélén és ingerülten középre csapta. – Ez itt a te aktád! Előről hátra és hátulról előre is ugyan az! Egy rakás szerencsétlenkedés, szinte semmi eredmény és oldalakra rúgó kihágások. Az utolsó letartóztatással zárt ügyed kilenc évvel ezelőtt volt. Azóta semmi! Hét éve dolgozol a sorozatgyilkosságokon és még a közelébe sem jutottál.
Mikor becsukódott az ajtó, Phillips máris folytatta. Ezúttal a hangszíne inkább baráti volt.
- Nézd Lenny, kiégtél. Ez tény! Most már ott tartunk, hogy minden hétre jut valami balhé és nekem nincs már energiám bizonygatni, hogy ezektől eltekintve, jó ügynök vagy! Ha még ma beadod rá a kérelmed, elintézem, hogy teljes nyugdíjat kapj!
Maraccio ledöbbent. Arra számított, hogy Phillips ordít majd vele, kioktatja, fegyelmivel fenyegetőzik, de ez most valami olyasmi volt, amire legrosszabb álmában sem gondolt. Nyugdíj? Ráadásul azonnal? Ez nem lehet… Nem! Neki még dolga van! El kell kapnia a Vérengzőt!
- Frank! Te is tudod, hogy nem megyek el innen annak a rohadéknak a skalpja nélkül! Ez a mocsok az én ügyem és az égre mondom, elkapom!
Phillips megdörzsölte az állát.
- Akkor viszont legyél észnél! Megértettél? Semmi balhé! Se a sajtóval, se a rendőrökkel, se senkivel! Még egy elszúrt intézkedés és leveszlek az ügyről! Még egy elbaszott kihágás és repülsz! Világos?
- Az hát!
- Van valami, amit tudnom kell a mostani gyilkosságról?
- Semmi! Tiszta munka. A nőt még nem azonosították, a halottkém reggelre ígérte a jegyzőkönyvet.
Phillips rászegezte a mutatóujját.
- Dolgozz össze Donaghueval! Két hasonló ügyben nyomozott és a Seaford-gyilkosságokban ő volt a vezető ügynök. Ki ne nyírd ezt is, mint a többit, akit beosztottam melléd! Kapd el azt a szemétládát! És most menj ki és küld be Donaghuet! Beszédem van vele!
Donaghue a falnak támaszkodva várt.
- Téged akar! – bökött a hüvelykujjával a háta mögé Maraccio.
Phillips egy másik paksaméta iratot rendezgetett, fél kezével pedig a telefonkagylót tartotta a füléhez.
- Nem polgármester úr! És azt is tudja, hogy nem adhatok önnek érdemi tájékoztatást! … Az meglehet, de a nyomozást az én hivatalom vezeti, szövetségi hatáskör! … Természetesen megteheti, hogy ráállítja a helyi rendőrséget, de azzal is legyen tisztában, hogy ugyanakkor én le is állíthatom őket! Részint, mint mondtam ez szövetségi hatáskör, részint az FBI-nak több erőforrása van, mint Marsing városnak. És az, hogy az áldozatot ott találták meg, nem utalja a helyi hatóságok hatáskörébe az ügyet! … Mindent megteszünk, de kérem ne akarja, hogy hivatalosan kelljen a kormányzóhoz és a legfőbb ügyészhez fordulnom az ön intézkedései miatt! … Tisztában vagyok vele, hogy a település irányítása az ön dolga, de a vizsgálat vezetése meg a mienk! … Így van! És most megkérem, hogy hagyjon minket a dolgozni! Ez esetben megígérem, hogy tájékoztatom, amiről lehet! … Rendben! Viszlát polgármester úr!
Letette a telefont és utoljára igazított az iratokon. Mikor azok már akkurátus rendben sorakoztak az asztalon, felnézett.
- Amint az imént hallotta, az ügyet árgus szemekkel figyeli mindenki és bárki, aki úgy érzi, hogy szemernyi hatalma és befolyása van, azonnal eredményeket követel, ha van köze hozzá hivatalosan, ha nincs. De ez az én gondom! Amiért még beszélni akartam önnel, az Lenny Maraccio kérdése. Kiváló ügynök, de ez a nyomozás már sok neki. Azt akarom, hogy mielőbb kapják el a Vérengzőt! – kivárt egy pillanatot, aztán sóhajtva hozzátette. – Tudom, hogy ön is jobban szeret egyedül dolgozni, de most kénytelen lesz elviselni őt. Nem lesz egyszerű! És tartsa szemmel!
- Uram? – hökkent meg Donaghue.
- Nem érti? Tartsa szemmel! Mindezt úgy, hogy maga is betartja a szabályokat! Nem akarok semmi gikszert, sem a nyomozás, sem a letartóztatás során!
- Gikszert?
- Azt! Gondolom, nem árulok el újdonságot, amikor a kormányzónk ambícióiról beszélek. Közkedvelt ember, népszerű politikus és a republikánusok őt akarják elnöknek a következő választáson. Ha őt megválasztják, akkor, tekintettel a kettejük szoros baráti viszonyára, nyilvánvalóan a szervezetünk igazgatója lesz az igazságügy miniszter. Akár így, akár úgy, de lesz némi tisztogatás, átszervezés, talán előléptetés és esetleg kirúgás is a testületnél. Az intézkedések kimenetele természetesen, feletteseink meglehetősen szubjektív, az eredményeinkhez kötött megítélése. Tud követni?
- Tökéletesen uram!
- Akkor jó! Visszatérve a témára, én magam több alkalommal megpróbáltam eltávolítani Maracciot az ügyről, mert túlságosan problémás.
Donaghue tekintete láttán Phillips felemelte a kezét.
- Ne értsen félre, ő tisztességes! Harminc éve szolgál és teljesen fedhetetlen! Már az olyan ügyeitől eltekintve, mint a mai azzal a riporterrel. De forrófejű, átgázol bármin és bárkin, ha eredménnyel kecsegtet és hajlamos megszegni bármilyen szabályt, amiről úgy véli, hogy éppen akadályozza. De egy ilyen húzás nekünk most katasztrófa lenne. Szóval, többször is ki akartam golyózni, de mindig jött egy telefon és nekem meg volt kötve a kezem. Eddig szabadjára engedtem, mert nem tehettem mást, de most, hogy közelednek a választások, más a helyzet. Nagy a nyomás rajtunk és ez az ügy rengeteg kárt okoz! Ha csak a lakosság, az állampolgárok hangulatát nézzük, akkor is évekig felemlegetik majd a sorozatos kudarcainkat és a szakmai impotenciánkat, de ha a politikai vetületét is figyelembe vesszük, akkor bele sem akarok gondolni, mekkora a tét. Ön okos ember hírében áll, Donaghue ügynök, ezért nem szeretném részletezni azt a helyzetet, ami akkor következik be, ha a kormányzó elbukja az előválasztásokat a Vérengző ámokfutása miatt. Akkor a mi igazgatónk is az eddigi helyén marad, ami egyeseknek talán a karrier csúcsa lehet, de neki semmi esetre sem! És ha ő emiatt nem jut fel az igazságügy élére, akkor a mi további beosztásunk, finoman szólva is kétséges.
- Még mindig nem értem uram, hogy mit vár tőlem!
- Azt, hogy ez a letartóztatás ne olyan felületes legyen, mint a Seaford-gyilkosságok esetében!
- Tessék? – Donaghue most komolyan felhúzta magát. – Uram, ön most arra céloz, hogy nem megfelelően jártam el a kötelességem teljesítése közben?
- Szó sincs róla! Kiválóan teljesített, de az anyagból számomra világosan kiderült, hogy ön inkább a megérzéseit követte, mintsem a konkrét nyomokat és a letartóztatás alapjául szolgáló bizonyítékok is közvetettek voltak. A magam részéről úgy gondolom, összebűvészkedte őket és csupán szerencséje volt velük. Reméljük, a pasasnak nem lesz szerencséje! Mármint a kirendelt védőügyvédjével!
- Most ezzel, mit akar mondani? Egyébként én rohadtul úgy gondolom, hogy kurva jó munkát végeztünk! És egyébként az ügyvédek mind simlis seggfejek!
- Az nem vitás, hogy, …mit is mondott? „Kurva jó munkát végeztek!”. Meglehet Donaghue ügynök, hogy az ügyvédekkel kapcsolatban is igaza van! De, mint egykori jogász, azaz simlis seggfej, azt mondom, én szétcincálnám az ügyét az esküdtek előtt! És az üggyel együtt, természetesen magát is.
Donaghue megint ledöbbent. Phillips most egészen más képet festett, mint eddig. Hirtelen nem is tudott mit mondani. - Szóval, azt akarom mondani, hogy zökkenőmentes együttműködést akarok a helyi rendőrséggel! Szabályos, mintaszerű nyomozást, illetve nyomozati anyagokat kérek és törvényes, megtámadhatatlan letartóztatást! Nem lehetnek felületesek és hanyagok még a legapróbb, adminisztrációs kérdésekben sem! Mert nagyon nem szeretném, ha trehány papírmunka, elcseszett bizonyítékok, Donaghue féle megérzések, Maraccio féle túlkapások és egy magamfajta simlis seggfej miatt, az a rohadék a végén nem kapná meg a méreginjekciót!
Ha érdekel a történet folytatása itt tudod beszerezni.
Pár hónapja futottam bele ebbe kiadóba, nem is tudom pontosan, hogy hol. Instán vagy Tiktokon? Nem tudom, de a lényeg a kiadó Szóköz néven, egy magyar írónő könyveit adja ki.
Megnéztem a könyveket, és nagyon tetszett, főleg borítók. Egyszerű, letisztult és tényleg olyan, mint egy igazi romantikus könyv, aminek lennie kell .
Ez a könyv Minden út 4 részes sorozatához tartozik, mely K. Simon Emőke írt.
K. Simon Emőke
Vörös vonal
(Minden út 1.)
Tartalom
Minden út Rómába vezet… Luca és Dániel története pedig éppen onnan indul. Egy tanár, egy diák, és köztük az átléphetetlen vörös vonal. Ez a vonal nemcsak erkölcsi határ — ez egy láthatatlan marionettmadzag, amit a Lidérc maga rángat. A szerelem elsodorja őket, de valaki mindig figyel. Valaki lépéseket számol. Mert ez egy sakkjátszma, már évekkel ezelőtt elkezdődött, és a király veszélyben van, ahogy mindenki, aki a táblán áll. A Minden út – Vörös vonal szenvedéllyel és feszültséggel teli regény, ahol a határok nemcsak erkölcsiek, hanem végzetesek is.
A múlt árnyai
(Minden út 2.)
Tartalom
A vörös vonalon túl…
Az út egyre ijesztőbb és egyre meredekebb. Dániel titkai és rossz döntései eltaszítják a felnőtté váló Lucát.
A Lidérc támadásba lendült és türelmetlenné válik.
A múlt árnyai sötét viharfelhőként térnek vissza és csapnak le.
Nincs menekvés.
Bosszúvágy, árulás, hazugságok állnak szemben a szeretet és szerelem mindent elsöprő erejével.
Dániel és Luca titka nem maradhat rejtve és a következményekkel szembe kell nézniük.
A múltban elkövetett bűnök pedig most már jövőt követelik.
Hangtalanul
(Minden út 3.)
Tartalom
A színpad elsötétül, a taps elhal. A nézőtéren három férfi vár. Szebbenics Kitti élete legnagyobb döntése előtt áll. Öt évvel a Minden út II. – A múlt árnyai után az olvasó újra Dunavirágon találja magát. Werner Matteo és Szebbenics Kitti házassága veszélyben. Matteo átvette apjától a Stellar Horizon Hotels vezetését, Kitti pedig fényes karrierről álmodik és eközben: Hangtalanul mennek el egymás mellett…A siker árnyékában új alakot ölt a féltékenység és a birtokló szerelem. Új és veszélyes, akárcsak az a liverpooli sorozatgyilkos, aki mindent megtenne azért, hogy megtalálja a nőt, akit keres.
Rossz vágányon
(Minden út 4.)
Tartalom
Werner Dániel úgy dönt minden titkát megosztja Szekeres Lucával de ehhez el kell mesélnie Márton Odett és Helena Müller történetét.
A sorsunkat a vérünk írja vagy a döntéseink?
Ki tudunk-e törni azokból a mintákból, amiket otthonról hozunk?
Lehetsége az életünket új vágányra tenni, vagy csak ismételjük a szüleink hibáját újra és újra egy végtelen körforgásban.
Egy történet, ami nagyítót tesz a családi kapcsolatokra és a barátságokra, azonban, ha túl sokáig tartjuk a egyponton a fényt, az meggyulladhat és akkor minden elég.
Amiket el szeretnék olvasni! rovatom 3. részét hoztam el. Nemrégiben indult el ez a kiadó és ott szemezgette általuk kiadó/kiadott könyvek közül. Van amelyik megjelent, van amelyik még nincs. Ezért érdemes a kiadót a facebookon és instagramon is bekövetni őket. Jelenleg őket láttam a molyom felrakva.
Mick Deren
Lanina
Bűnösök városa
Tartalom
Mi köti össze az ötvenes évek Európájában, egy angol újságírót, egy magyar forradalmárt, egy francia tudóst és egy titkos ÁVH-jelentést?
Egy hely, amely talán létezik… talán nem. A „BŰNÖSÖK SZIGETE”.
LANINA HARTFIELD útnak ered.
Londonból indul, majd Varsón, Párizson és Budapesten át egészen a Balkánig követi a jeleket, hogy végül egy Máltán túl fekvő, ködbe vesző sziget kapujában találja magát – ahol minden bizonyosság szertefoszlik.
VAJON KI ÁLL A HÁTTÉRBEN?
Ki az, akiben bízhat? És ki lesz végül a hős – ha egyáltalán létezik ilyen ezen a földrészen és ebben az időben?
Vonaton, hajón, motoron, kerékpáron és autóval – vagy ha kell, gyalog – szeljük át az ötvenes évek Európáját, a vasfüggöny szorításában.
A KALAND GARANTÁLT. AZ UNALOM KIZÁRT.
M. Elise
A vég kezdete
Tartalom
A jó relatív, a rossz következmény.
Eleanor azt hitte, hogy a rémálmai csak képzelgések. Egészen addig, amíg egy démon a nevén nem kezdte szólítani.
Colonie-ba költözik, ahol egyre több titok kerül felszínre: elhallgatott családi múlt, baljós jelek, és egy kiismerhetetlen fiú, Nathan, aki többet tud róla, mint kellene.
Ahogy Eleanor közelebb kerül az igazsághoz, rájön, hogy a sorsa egy régi alkuban vert gyökeret. Egy próféciában, amelynek beteljesülése elindíthatja a vég kezdetét.
És attól fogva már nem csak a saját életéért kell majd harcolnia.
Minden fénysugár vet egy árnyékot
Kiss Angelika
Párhuzamok útjain
Tartalom
Két diák tanévkezdése, egy idegen világ sorsa. Luméria az a hely, ahol különös lények és elfeledett erők élnek. Egy történet a fényről, kapcsolódásról, és arról, amit nem lehet elhagyni.
Van, ami nem választás kérdése, csak az, hogy végig mersz-e menni az úton.
Bencze Barbara
Az élet nem néz vissza
Tartalom
Egy szerelem a jelenben, amely a múlt ködén át tör utat magának, hogy megváltoztassa a jövőt.
Bécs, 2002
Andreas berger bűnügyi főfelügyelő társával, Vinzenz Morettivel egy titokzatos bűnöző után nyomoz. Egy sötét decemberi éjszakán Andreas szó szerint beesik egy magyar egyetemista lány, Török Anita életébe. A találkozás mindhármuk sorsát összeköti, és elindít egy esemény- és érzelemvihart, amely örökre megváltoztatja az életüket.
Burgenland, 2018
Tizenöt évvel később Anita már Barbara Brandt néven él új életet. Adlersburgban végre otthonra és nyugalomra talál – egészen addig, amíg fel nem bukkan Vinz Moretti. A férfi kitartása és ellenállhatatlan mosolya lassan áttöri Barbara falait, és szerelem szövődik köztük.
A múlt azonban nem engedi el őket. Egy régi fegyver újra felbukkan, emberrablások és gyilkosságok rázzák meg a vidéket. Miközben Vinz és Barbara, Andreas régi ügyének szálait próbálják felgöngyölíteni, Barbarának szembe kell néznie saját múltjával is.
Mert az élet nem néz vissza.
Csak halad tovább, és rajtunk múlik, hogy hagyjuk elrohanni mellettünk, vagy felülünk a szekerére.
B.Nora
Holdgyermek
Moon Child
Tartalom
A HOLD ÖRÖKÖSE
Toryne szigetén minden árnyék mögött titkok lapulnak. A ködbe burkolt földön kétféle ember él: azok, akik hatalommal bírnak, és azok, akik ezért az életükkel fizetnek.
Sowatrine Luckrow hercegnő sorsa előre megíratott. Egy politikai házasság, egy trón körül forgó játszma, és egy jövő, amelyben nincs helye a szabadságnak.
Ám Sowa többé nem hajlandó meghajolni. Amikor szembesül családja múltjának sötét örökségével és az áldottak üldözésének valódi okával, kénytelen feltenni a kérdést:
MI AZ ÁRA A HATALOMNAK, ÉS
KI FIZETI MEG AZT?
Nataniel Samehoole, Toryne legfiatalabb hadvezére nem menekülhet a múltja elől. A parancsok, a vérrel kivívott rang és a veszteségek árnyéka formálta azzá, aki ma. Kötelessége a hercegnőhöz láncolja, ám érzései lassan túlnőnek mindenen, amit tanítottak neki. Egy világban, ahol a hűség fegyver, a szerelem pedig veszélyes gyengeség, minden döntés végzetes lehet.
Vágy és hatalom, mágia és árulás fonódik össze ebben a sötét, romantikus fantasyben. Egy történet, ahol a szerelem fegyverré válik, a titkok vérrel íródnak, és a jövő sorsa azok kezébe kerül, akiknek el kell dönteniük, hogy engedelmeskednek a sorsnak, vagy szembeszállnak vele.
Greg Tamto
Csillag alá temetve
Tartalom
AZ ÉG MEGNYÍLT,
A RÉMÁLOM ELKEZDŐDÖTT.
Borhád városa minden évben ugyanazt az éjszakát várja: a Csillaghullás Ünnepét, azt az éjszakát, amikor az ég megnyílik. Ilyenkor a kovácsok csillagport gyűjtenek, az emberek pedig tűzbe dobják a kívánságaikat.
De azon az éjszakán valami más is érkezett a csillagokkal.
Viktor Morgan, a temető gondnoka már megszokta a halottak csendjét. Azonban, amikor egy nyugtalan szellem segítséget kér tőle, egy régi titok nyomába lép, és egy sötét erő kezd ébredezni Borhád határában.
Egy lezuhant csillag után elkezd terjedni valami, ami nem ismer különbséget élők és holtak között, a város pedig lassan ostrom alá kerül. Ahhoz, hogy Borhád túlélje az éjszakát, több kell puszta bátorságnál.
Mi történik, ha a csillagok nem kívánságokat teljesítenek, hanem pusztulást hoznak magukkal?
Damien Andrew Bell
Vissza hozzánk
Tartalom
Roland Baker élete darabokra hullik, amikor hosszú betegség után elveszíti szerelmét, Betht.
Egy éjszaka azonban egy idegen jelenik meg a hálószobájában, aki úgy beszél a jövőről, mintha már megtörtént volna.
Ajánlata egyszerű és felfoghatatlan, visszaviheti Rolandot az időben, hogy megmentse a nőt, akit elveszített.
Egy fémdobozban öt különböző színű kapszula lapul. A férfi „Teklamonoknak” nevezi őket. Mindegyik egy újabb esély, és egyben egy újabb következmény.
Ahhoz, hogy megváltoztassa a múltat, Rolandnak meg kell találnia a betegség valódi eredetét – a kulcsot, az okot, amely a halálig vezetett. De ahogy egyre mélyebbre merül az idő szövetében, rádöbben, hogy döntései nemcsak a múltat írják át, hanem a jelent is.
A történetet Roland húga, Lorrie meséli el, aki bátyja rejtélyes eltűnése után egy különös, bőrkötésű naplót talál.
Meddig mehet el az ember azért, hogy visszaszerezze azt, amit elveszített?
A. B. Adams
Maniac
Tartalom
Az emberek megunták a normalitást. Egy szívként üvölt a világ, amikor a Túlélők Kupája elstartol.
Vérrel, brutalitással és hideg fejjel vonulnak háborúba a sofőrök, ahol az egyetlen szabály: győzni – bárhogyan.
Kevesen tudják, hogy az ár elképzelhetetlenül magas. Minden nemzet zászlaja mögött egy tulajdonos áll, és egy maffiacsalád. Itt nem számít pénz, szabály vagy emberélet. Csak a győzelem.
Ebben a világban a sofőrt aranyba forgatják, a nőket pedig státuszszimbólumként tartják. A legnagyobb íratlan szabály: ha hozzáérsz ahhoz, ami a másé, akkor halott vagy.
Julian nemhogy hozzáért… beleszeretett.
Nincs annál szebb, amikor egy regényben berobban az elrendelt kapcsolat. Küzdhet ellene a szereplő, karmolhat, nyomhatja a gázt ész nélkül… az olvasó mégis tudja, hogy létrejön.
A Maniac világában nincs cukormáz. Itt már szeretni is eredendő bűn. Gyengeség. Julian feleséget vett – kettőt kapott, és a papíron, csak az egyik az övé. A legnagyobb gyengesége lesz a legnagyobb ereje: átverekedni magát az összes maffiafalkán, hogy joga legyen érezni… és megtartani.
…isten óvja az alvilágot, amikor ez a hideg stratéga számításba illeszti az érzelmet, mint
Szeretném
megköszönni Ange írónőnek, hogy
elolvashattam megjelenés előtt álló könyvét a Holdezüst címmel. Egy szó! Imádom! Második szó,
kedvencem. Ez év legjobb urban fantasy kötet. Nem semmi ez a könyv,
iszonyat szórakoztató.
Ange
Holdezüst
Tartalom
Mit tennél, ha a világon végigsöpörne egy mágiahullám, és hirtelen boszorkányok, lidrockok és vámpírok között találnád magad?
Fay Evans a pittsburghi rendőrség helyszínelője, aki a rendhez és a tényekhez szokott: két lábbal áll a realitás talaján.
Egészen addig, amíg a mágia ki nem rántja azt alóla, és lidrockká nem változtatja.
Miközben Fay próbál eligazodni az új világ szabályai és saját identitásának kérdései között, váratlan szövetségesre talál Adam Reeves személyében.
De Adam az utolsó, akiben Faynek bíznia kellene.
A férfi titkolózik, morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoz, a legegyszerűbb kérdésekre sem hajlandó egyenesen válaszolni… És nem mellesleg: vámpír.
Minden józan érv azt diktálná, hogy tartsák egymástól a három lépés távolságot.
De a vonzalom nem mindig logikus. A bizalom törékeny. És amikor a helyi vámpírkolónia feje halálos fenyegetéssé válik, Faynek döntenie kell, melyik oldalra áll.
Merülj el a Holdezüst világában, ahol a mágia beszorul a reggeli kávé és a négyórási dugó közé!
Véleményem
5/5
Először
is köszönöm Ange írónőnek, teljesen ledöbbentem mikor lehetőséget adott, hogy
elolvashassam a könyvet, még a megjelenés előtt. Rég
nem volt előolvasásom, de ezt... imádom. Nagyon jó, könnyű kis olvasmány.
Igazán
szórakoztató, pörgős történet, már aki ráér egy délután, vagy egy nap alatt
ledarálni a könyvet. Én lassan olvastam, nem akartam, hogy hamar vége legyen.
Jó volt újra urban fantasyt olvasni, elmerülni a természetfeletti
világban.
Kedvenc
párosom Adam és Fay, na meg Nick. Jó volt olyat olvasnom, ami nem ellenségekből
lesznek szerelmes párok. Régebben
olvastam Anita Blake könyveket, mikor olvastam a kiírást, ahogy aki olvasta ezt
imádni fogja.
Jelentem,
igaza volt. Kedvencem lett, ráadásul idei első kedvenc könyvem lett. Történetben
van egy kedvenc jelent, a mókus. Annyira vicces volt. Szemem előtt láttam az
egészet.
Az
egész olyan volt, mintha filmet néztem volna. Annyira filmszerűen íródott.
Tetszik, hogy van benne humor, csipkelődések ezeket nagyon szeretem a
könyvekben. Így nagyon örültem, hogy ezek is belekerültek. Enélkül nem is lenne
jó könyv.
Összességében
ez egy nagyon jó, kikapcsolódást nyújtó ez a könyv. Nem az a klisés
természetfeletti mágia történet, amit eddig megszokhatunk. Bízom benne, hogy
Ange írónő folytatja tovább az írást, mert látok benne potenciált látok benne,
hogy még több lehet benne és a története is. Ez a történet tuti van még,
ahonnan jött. Szóval, hajrá!
Újra hozom a
Beleolvasó rovatot. Nagyon rég nem volt már, elsőként Brett O’Conor írótól az A
Vérengző című könyvéből hozok két fejezetet. A könyv A Vérengzők 1.része, később pedig 2 részéből az A
Mészárosból is fogok hozni.
Hamarosan
érkezik a sorozat 3. része az A Szekta
címmel.
BELEOLVASÓ
ENGEDÉLLYEL
Brett O’Conor
A Vérengző
Tartalom
Idaho retteg és a környező államokban sem tanácsos sötétedés után az utcákra lépni. De már az otthonokban sincsenek biztonságban az állampolgárok. Kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait és a helyi, illetve állami rendőrök is tehetetlenek. Lenny Maraccio, az FBI vezető.
Első fejezet
Nyomasztóan steril volt ez az egész közeg. A falakat borító, puha, műanyagborítás, a mennyezetről világító neonfény és a csillogóra suvickolt padló is. A bal oldali ajtóba épített, dróthálóval megerősített ablak ragyogott a tisztaságtól és valószínűleg még nagyítóval sem lehetett volna elmaszatolódott ujjlenyomatfoltokat találni rajta. Az ablakban olykor megjelent egy-egy elmosódott fej kontúrja. A kíváncsiskodó személyzet, az ápolók és ápolónők lestek be rajta olykor.
Az elegáns, sötét öltönyt viselő magas férfi ügyet sem vetett rájuk. Szinte hipnotizálva bámult befelé az előtte terpeszkedő, törhetetlen műanyagból csiszolt ablakon. Az ablak mögötti helyiségbe zárt, ülő pózban lekötözött férfit figyelte. Az csak a felső testét és a fejét tudta mozgatni a szorosan ráerősített, kényszerzubbonyhoz hasonlatos hevederek fogságában. Vékony, de annál erősebb láncok rögzítették a hevedert és ezzel őt magát is az ágykerethez. Egy fehér köpenyes orvos állt meg az öltönyös férfi mögött és diszkréten köhintett, hogy magára vonja a figyelmet.
- Ön az FBI-tól van? – kérdezte halkan.
Az öltönyös megfordult. A jól szabott, drága zakó mellényzsebében egy márkás napszemüveg kerete és sötét lencséje mutatta, hogy a férfi sokat ad a megjelenésére. Hideg tekintettel végigmérte az orvost, aztán visszafordult az ablak felé, csak utána felelt.
- Igen.
- Ön kapta el?
- Igen! – ismételte az ügynök.
Az orvos megköszörülte a torkát és bátortalanul folytatta.
- Sokan fellélegezhetnek most uram! Azt hiszem, az egész állam, de talán az ország is köszönettel tartozik! Nyolc év… Nem is értem, hogy tudott ilyen sokáig működni ez a… ez a…
- Ez a mocsok állat? – segítette ki a zavarban lévő orvost az ügynök.
- Nos… én …mivel ő az én betegem, hivatalosan nem mondhatok róla ilyesmit, de azt hiszem, ön helytállóan fogalmazott.
- Az ön betege… – sziszegte az ügynök. – Betegnek nevezik, pedig csak egy szemét gyilkos! A rendőrség és a hivatal nyolc évig üldözte, most meg élete végéig egy szanatóriumban üdül majd, jótékony narkózisban! Ön szerint ez jó így? Villamosszékben lenne a helye!
- Erre én nem tudok felelni önnek…! Nekem az a dolgom, hogy kezeljem és szinten tartsam az állapotát. Még csak nem is ítélkezhetek felette. Mármint hivatalosan. – elhallgatott, aztán végül csak kibökte. – Elmondhatja, hogy sikerült végül, ennyi idő után elkapnia?
Az ügynök egy pillanatra az ápoltra nézett, majd újra az orvos felé fordult. Nagyot sóhajtott, aztán mintha a lelkén akarna könnyíteni, halkan beszélni kezdett.
- Az érdemi fejlemények akkor kezdődtek, amikor az FBI kijelölt számomra egy új társat…
Második fejezet
A fehér paraván jótékonyan eltakarta a tetthelyet. A nyüzsgő újságírókat és a gyászos szenzációra összegyűlt helybelieket egy rendőrségi szalag mögé terelték. A murvás parkoló zsúfolásig telt villogó lámpájú rendőrautókkal. Azok mögött árválkodott a teljesen feleslegesen iderendelt mentő és a jóval közelebb parkoló halottaskocsi. A közvetítőkocsik tetejéből már rég kiemelkedtek a vastag csöveken álló kamerák és a riporterek egymás lábán taposva tülekedtek, hogy szóra bírjanak végre valakit. A halottkém türelmet erőltetett magára, amíg a holttest mellett térdelő ügynök engedélyére várt, hogy a munkáját végezhesse. A nagydarab, öltönyös férfi a fiatal nő, hason fekvő hulláját vizsgálgatta már időtlen idők óta és nem úgy tűnt, hogy egyhamar abbahagyja, akármit csinált is. Mert nézegetni nagyon nem volt mit a holttesten. Legalábbis neki nem. A háton lévő két, mély szúrt seb és a bal oldalon lévőből kifolyt, mostanra megszáradt, vastag vércsík, meg a szőkésbarna hajjal borított tarkó alól kilátszó, vörös folt, a karcok helye, aligha mondhatott neki többet, mint amit már amúgy is tudott. A rendőrségtől kiérkezett nyomozók a halottkém mellett beszélgettek és a szövegből világosan kiderült, hogy ők is unják már a szövetségi ügynök ténykedését. Valamiért azonban óvakodtak siettetni.
A hátuk mögött ekkor némi mozgás támadt és a riporterek hangoskodni kezdtek. Egymást túlharsogva kiabálták a kérdéseiket, úgyhogy végül már egyiküket sem lehetett érteni.
- Ezeket arra tanítják, hogyan kiabálják túl a konkurenciát? – kérdezte az egyenruhások rangidős tisztje a mellette álló őrmestertől.
Egy másik öltönyös emelte fel a kihúzott rendőrségi szalagot és egy jelvényt lobogtatva feléjük indult. A halott nő mellett térdelő ügynök felállt. Az elegáns nadrág térdén, két tenyérnyi sárfolt éktelenkedett, de ez láthatóan egyáltalán nem érdekelte. A közeledő felé fordult és mikor az odaért, egy cseppet sem barátságos hangon kérdezte.
- Maga meg ki a franc?
- Jim Donaghue különleges ügynök. Phillips nem szólt…
- De! – szakította félbe Donaghuet az ügynök. – Küldött egy üzenetet.
Lehúzta a gumikesztyűjét és kezet nyújtott.
- Lenny Maraccio. Szervusz! Nem úgy volt, hogy az irodában találkozunk?
- Szervusz! – bólintott Donaghue. – Éppen csak becsekkoltam a motelbe amikor hívtak, hogy újabb hullát találtak. Gondoltam inkább idejövök, úgyhogy fogtam egy taxit. A mi emberünk műve?
- A mienk? – kérdezett vissza Maraccio vezető különleges ügynök ingerülten.
- A delawarei iroda átirányított erre az ügyre. Úgyhogy most már a mienk! Már, ha valóban ő volt.
Maraccio visszafordult a hulla felé.
- Ő volt! A mi emberünk! Átszúrta mind a két tüdőt és megvárta, míg a nő kínhalált hal. Aztán sebeket ejtett a tarkó alatt, a gerinc mellett. Vízpart közelében, arccal lefelé hagyta a testet, teljesen meztelenül. De ezt sem erőszakolta meg.
- A rohadt életbe! Tudjuk már ki a nő?
- Még meg sem fordítottuk, úgyhogy egyelőre nem lehet azonosítani. A technikusok készenlétben várnak, hamarosan nekikezdenek. Ha van priusza, az ujjlenyomatokból gyorsan kiderül a személyazonossága.
- Van még itt dolgunk?
- Ha csak nem akarod te is megvizsgálni, akkor nincs!
Donaghue leereszkedett a holttest mellé, de ő vigyázott, hogy ne térdeljen bele a sárba. A sebeket nézegette, aztán hátra nyúlt és kért egy gumikesztyűt.
- Mi okoz ilyen sérülést? – kérdezte.
- Kiköszörült csavarhúzó. De ezt csak a hatodik áldozat óta használja. Előtte valami kétélű tőrrel szúrt. Legalábbis, amióta ez a módszere.
- A hatodik gyilkosság történt a Clearwater folyó mellett, ugye?
- Nem! A Clearwaternél a hetedik volt. A hatodikat Clarkstonban csinálta. Az volt az egyetlen alkalom, hogy Washington államban gyilkolt a rohadék! Látom, ismerkedtél az aktával!
- Éppen csak átfutottam a repülőn. Mikor történt ez a gyilkosság?
- A halottkém előzetes vizsgálata alapján, olyan hajnali fél kettő és kettő között.
- Megint egy kietlen helyen, hétköznap éjjel. Nincs szemtanú, senki nem látott semmi gyanúsat a környéken. Miért nem menekülnek? Miért nem sikítoznak a nők? – morfondírozott félhangosan Donaghue ügynök. – Hol vannak a ruhái?
- Sohasem kerülnek elő! Vagy inkább úgy mondom, nem jut sem a rendőrség, sem a mi tudomásunkra, ha elő is előkerülnek. Az iratok, okmányok, bankkártyák sem. De ezen nincs is mit csodálkozni! Ha eldobja a ruhákat, a hajléktalanok megtalálják és összeszedik, aztán két nap múlva már a saját gazdájuk sem ismerne rájuk. Az iratokat nagy valószínűséggel megsemmisíti, vagy elrejti valahol. A telefonokat szintúgy. A cellainformációk mindig a gyilkosság helyszíne és ideje körül szűnnek meg. Nem kerül elő a készülék és többé nem aktiválódik az IMEI. Nem bukkan fel a SIM-kártya, sem a memóriakártyák. A telefonon tárolt egyedi azonosításra alkalmas adatok és fényképek nem jelennek meg sehol az interneten.
Donaghue óvatosan megérintette a holttest hátán a sebeket, utána pedig a bőrbe karcolt, szabálytalan vágásokat nézegette, de semmilyen formát vagy képet nem tudott belőle kiolvasni.
- Ezeket miért csinálja?
- Nem tudom! Poszt mortem sérülések. A halál után kerülnek rájuk.
- Mikortól kezdte el?
- A negyedik hullán, Kanadában, még nem volt ilyen nyom, pedig az volt az első, akit már mindkét tüdején megszúrt. Az ötödiken, akit Apple Valleyben kapott el már voltak karcok. Talán valami vallási vagy okkultista szimbólum, de a szakértőink nem jutottak vele semmire.
- Miért szarakodik a karcokkal, ha nincs mögöttük jelentéstartalom? – morfondírozott félhangosan Donaghue. – Tuti, hogy az áldozat sokáig haldoklik, így simán lebukhat, ha még ezekkel is tököl!
- Lebukhatna! De nem bukik le! Ez már a huszonkettedik gyilkossága és még egy felületes személyleírásunk sincs. Egy kibaszott szellem a fickó!
- Van bármi hasonlóság az előző gyilkosságokkal?
- Csak a védjegyek.
- Összefüggés az áldozatok között?
- Semmi. Azon kívül, hogy mindegyik nő, illetve, hogy mindig van női áldozat. – Maraccio elővette a telefonját és elolvasta az üzenetet. – Francba! Phillips balhézik, hogy miért nem vagyunk még ott?!
- Vagyunk? – kérdezte Donaghue.
- Neked már régen jelentkezned kellett volna nála. Biztos szóltak neki, hogy kijöttél és most őrjöng, hogy nem az ő irodája volt az első, ahol megjelentél. Nem csípi, ha egy ügynök foltot ejt a tekintélyén!
- Jó fej…!
- Az! Jó nagy seggfej! – Maraccio a halottkémre nézett. – A tied Joshua! Minél előbb kérem a jelentést róla!
- Legkésőbb reggelre meglesz Lenny!
- Kösz! Jövök neked egy üveg piával érte!
Elindultak a kordon felé.
- Elég jóban vagy az emberekkel.
- Csak azokkal, akik nem a seggfejek között vannak! – felelte Maraccio.
Donaghue elvigyorodott, de aztán gyorsan abba is hagyta, amikor az újságírók nekiálltak a kérdéseiket kiabálni.
- Maraccio ügynök! Maraccio ügynök! Ez is a Vérengző műve volt?
- Mikor kapják már el Maraccio ügynök?
- Hány áldozat kell még, hogy végre felpörögjön az FBI?
- Nehogy válaszolj nekik! – szűrte Maraccio a fogai között Donaghuenak. – Akkor nem szállnak le rólunk! És amilyen jó napom van ma, biztos pofán vágom valamelyiket, ha előjön az agyával!
- Hé! Az ott nem Jim Donaghue? – kiáltotta az egyik tévériporter mikrofonnal a kezében. – Dehogynem! Jim! Mondjon valamit!
- Magának Donaghue különleges ügynök! – felelte Donaghue és mutatóujjával a riporter felé bökött.
Az úgy folytatta, mintha nem is utasították volna finoman rendre.
- Donaghue különleges ügynök! Most, hogy sikeresen megoldotta a Seaford-gyilkosságokat, maga veszi át a nyomozást?
Mivel nem kapott választ, a riporter folytatta a kiabálást.
- Csak azért kérdezem Donaghue ügynök, mert ráférne egy kis vérfrissítés az idahoi FBI irodára! Maraccio ügynök hét éve nem jut előbbre a gyilkosságokkal, gondoltam, a Szövetségi Kormány végre bevon valaki olyat, aki ért is a dolgához?!
- Te barom! – kiáltotta Donaghue és a riporter felé lendült, de Maraccio közéjük ugrott és feltartóztatta, mielőtt meglökhette volna.
- Hagyd! Nem éri meg! – mondta Maraccio, aztán a riporter felé fordult és ő lökte mellbe, hogy az elsodort két másikat, mielőtt hanyatt esett.
A fényképezőgépek csattogtak és a kamerák némelyike a távozó ügynököket, több másik pedig az éppen feltápászkodó riportert vette.
- Ennek még lesz folytatása Maraccio! – kiabálta a megalázott újságíró és a ruháját porolgatta.
- Barom! – kiabált vissza neki az ügynök, aztán kinyitotta a terepjáró ajtaját.
Maraccio szándékosan úgy indult el a bivalyerős terepjáróval, hogy a felvert murva a szerteszét parkoló közvetítőkocsiknak csapódjon. Még a motor bőgésén át is hallani lehetett a karosszériáknak ütődő kavicsok pattogását. Az ügynök a tükörből látta, hogy többen az öklüket rázzák feléjük.
Ha kiváncsi vagy a folytatásra itt tudod beszerezni:
