Tudtad-e? rovatomban Koppány Tímea írónő hét érdekességet osztott meg, mely Tóúrnő-trilógia című könyvéről és sok más hét érdekes dolgokat hozott nekünk.
- Főoldal
- Csatornáim
- Kapcsolat-Támogatóim
- Magyar Szerzők
- Lumira Kör Tag
- Book Tag
- A külföldi szerzők
- Amiket el szeretnék olvasni
- Véleményem a könyvről
- Előolvasás
- Könyvtrailer
- Borítóleleplezés
- Kiadómustra
- Idézetek
- Beleolvasó
- BookTrailer
- Ismerjük meg közelebbről a szerzőket
- Bookmate ajánlói
- Tudtad-e?
- Könyvbemutató
- Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!
- Interjúk
- Hogyan készül a könyv,történet?
- Meleg regények
- Maradj otthon!
- Mit olvassak?
- Emberek a borítók mögött!
- Szerzők/Írók csatornái
- Téma
- E-book, Naná, hogy?
- Wattpad írók
- Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat!
- Könyvjelzők
- Ingyen könyv? Naná! Tudok neked ajánlani.
- Top 3
- Interjú dark romance íróival/szerzőivel
2026. február 8., vasárnap
2026. február 2., hétfő
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Eva L. Reeves - ("Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt. ")
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Eva L. Reeves írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek Eva L. Reeves-nek nemrég jelent meg Az időn túl című könyve NewLine Kiadó gondozásában.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Sziasztok! Mint a legtöbb író, én is munka mellett kezdtem el írni. Tavaly
januárban még fodrászként dolgoztam, ám április végén a befejezés mellett
döntöttem, hogy több időm legyen a családomra, fizikailag se robbanjak le, és segítsek
a férjem munkájában, aki értékesítőként gyakorlatilag 0-24-ben dolgozik. Plusz
jusson időm az írásra is. Jelenleg tehát háztartásbeliként élem mindennapjaimat
Budapesten. Alapjáraton csendes, inkább introvertált embernek vallom magamat,
de sokat fejlődtem kommunikáció terén az elmúlt években, és kis fős közegben
már sokkal jobban megy.
Szabad időmben szeretek olvasni, sütit/tortát sütni, utazni, új helyeket felfedezni a családommal. Mostanság több lehetőségünk van színházba járni is.
Az időn túl című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Mivel a való világban játszódik, a kitalált része
pedig saját kútfő, nem igényelt annyira sok kutatómunkát, mint pl. egy történelmi
regény. Viszont az angol helyszíneknek, városoknak, utazási távolságoknak mind
utána néztem, hogy hiteles legyen a történet, plusz a második részben vannak
olyan történelmi vonatkozások is, amik több kutatómunkával jártak.
Az írás folyamata három hetet ölelt fel az első rész esetén, de az
utómunka, javítás, bétázás utáni átnézés 3 hónapot.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Azt mondanám, hogy 20-80 százalék, hiszen a való világban játszódik, amihez egy párhuzamos dimenziót, és egy csipetnyi misztikumot adtam hozzá. A történet viszont maga természetesen a fantázia szülte események körül mozog, azok megfejtése és kiderítése a cél, mindamellett, hogy a főhős családi titkai is elmélyülnek.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Igazság szerint középiskolás korom óta írok, akkor még kisregényeket, novellákat, rövidebb műveket alkottam, aztán a fórumos szerepjáték világa felé fordultam, ami már kitöltötte az egyetemi éveimet, és igazából azóta is tart. A fórumos szerepjáték lényegében egy közös írás, ahol rengeteg karaktert alkottam, világleírásokat, fajokat, varázslatokat, sőt sokat meséltem is a játékosoknak. Így aztán lassan huszonöt éve folyamatosan írok, de sosem volt bátorságom komolyabban foglalkozni vele, erre csak 2025. januárjában került sor.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Novellák formájában próbálgattam már a szárnyaimat krimi vonalon is, és anno régen a kisregényeim is Agatha Christie és Lőrinc L. László ihletése nyomán szintén krimik voltak. Ezen kívül több mesét is írtam már, az egyik ilyen mesém 2024. végén különdíjas lett egy pályázaton. Lényegében ez, és aztán a férjem lelkesedése adta meg a kezdőlökést Az időn túl felé. Egyelőre biztos, hogy maradok fantasy vonalon, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Izgalmas és egyben félelmetes is, mert tudom, hogy innentől jön a neheze, a javítás, a másoknak való megmutatás, véleményeztetés stb. Persze van benne egy kis fellélegzés is, hogy sikerült és tényleg összeállt a történet egy kerek egésszé.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Sokat gondolkodtam ezen, amikor belevágtam. A valódi nevem egyszerűen nem
illene egy borítóra. Lehetett volna persze magyar álnevem is, de a mai napig hallok
olyanokról, akik szándékosan nem olvasnak magyar íróktól. Részben e miatt is lett
külföldi álnevem. A keresztnév maradt, de a családnéven sokat gondolkodtam.
Szerettem volna, ha hangzatos, de nem gyakori. Egyszerű névgenerátorral
dolgoztam, és ami szimpatikus volt arra rákerestem molyon, és ha találtam olyan
néven harminc írót, akkor elvetettem. Amikor a Reevest dobta ki a rendszer,
egyből megtetszett. Nem találtam tömegesen ilyen néven írókat, plusz Keanu
Reeves az egyik kedvenc színészem. A középső L. pedig azért jött, hogy ne
legyen túl rövid a név, és mindkét lányomnak ezzel a betűvel kezdődik a neve.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Elég sok krimit és thrillert olvasok, viszont úgy gondoltam, hogy ezeket a zsánereket nehezebb igazán jól megírni. Krimit lényegében kétszer kell megírni, egyszer magát a történetet, egyszer pedig azt, hogyan adagolja az ember úgy, hogy az hatásos legyen és végig izgalmas. Az én regényemben is vannak titkok, fordulatok, kvázi nyomozás is, de mégis úgy gondolom, hogy egy tényleg krimi, thriller nehezebb dió. Lehet, hogy egyszer lesz hozzá bátorságom, ha sokat fejlődtem.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Hihetetlen! Amikor elkezdtem abban sem voltam biztos, hogy tényleg képes vagyok végig írni egy történetet. Talán egy kicsit még most sem hiszem el, hogy elindult ez a folyamat, és szeretik, amit csinálok. Sokszor én is úgy vagyok vele, mint ha jól sejtem sok író társam, hogy arra vágyom, hogy sok emberhez eljusson a regény, de ha valaki szól, hogy épp most olvassa, rendesen rettegek.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Is-is. Spontán írónak vallom magamat, tehát nem tervezem meg előre az egész történet vázát, ám írás közben rá kellett jönnöm, hogy mivel folyamatosan pörög a fejemben a sztori, és folyton jönnek a miért és hogyan kérdések, muszáj vagyok jegyzetelni. Lényegében nem csak akkor írtam, amikor ténylegesen gépnél ültem, sőt akkor már ott volt a fejemben, hogy mit is akarok. Viszont az első részt úgy írtam meg, hogy akkor még csak nagyon körvonalakban volt meg bennem, hogy merre tart majd a történet.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Természetesen! A kedvenceim általában már jó előre a fejemben vannak, többnyire persze alvás helyett hajnalban támadnak be és pörögnek a fejemben, mint egy film. Ilyenkor kell mindent lejegyzetelnem, párbeszédeket is, mert másnap nem tudnám már ugyanazt visszaidézni. Ennek ellenére mégis voltak olyan jelenetek, amik remeknek tűntek előző nap, aztán amikor meg kellett írnom, mégis küzdelmesebb volt, mint hittem. Ez lehet, hogy csak hangolódás kérdése volt épp akkor, de ki tudja.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Nem kifejezetten. Általában csak beugrik egy ötlet, egy gondolatfoszlány, de ez bármitől lehet. Egy könyvtől, amit olvasok, egy helyzetszituáció a való életben, vagy egy film. Mindent felírok, és nem is biztos, hogy mindenből végül kerek egész történet lesz, de jó, ha vannak kiinduló lehetőségek. Jelenleg is több ötlet kavarog a fejemben, amikből egyet már elkezdtem megírni, de persze még ennél is ködös, hogy pontosan hová fog majd kifutni. De legalább már tudom, hogy képes vagyok rá, hogy fel tudok építeni egy sztorit, és papírra vetni a hozzá szükséges rengeteg szót.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Elsőként a férjemnek szoktam megmutatni, de ő mivel túl jól ismer, a hibákat is kevésbé szúrja ki. Van viszont három bétám, akiket Tiktokon ismertem meg, és ők rengeteget segítenek, mind lelkesedésben, mind inspirációban, mind ötleteikkel. Szerintem jó béták nélkül nem születhet meg egy jó történet, mert több szem többet lát. Hiába alakul az én fejemben úgy a sztori, ahogy, tudnom kell, hogy tényleg érthető, átlátható-e, ahogyan leírom.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Mivel a férjem volt, aki ösztönzött, hogy végre vágjak bele, ha már olyan régóta vágyakozom rá, értelemszerűen ő a leglelkesebb támogatóm is egyben. Sokkal bátrabb, és nagydumásabb, mint én, és ennek ellenére, ha találkozom egy olvasóval pl. könyvátadás miatt, akkor a háttérbe húzódik, úgy kell odahívni, hiszen egyébként ő is ír. A lányaim is nagyon büszkék rám. Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kabai Krisztina - ("Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent.")

Forrás: Kabai Krisztina írói oldal
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Kabai
Krisztinának hívnak, de mindenki Tinának, Tinusnak vagy éppen Ginának hív
(ennek van egy nagyon vagány előzménytörténete és csak a szűk baráti társaságom
bátorkodik így szólítani). A Krisztát és változatait kifejezetten utálom már
gyerekkorom óta, mégis nagyon sokan neveznek így, legnagyobb örömömre.
Ha három dolgot kellene mondanom magamról, ami úgy közrefog és elmond rólam
mindent, azok a következők: írás+olvasás, ifjúsági tanács és néptánc. Ez a három
tart életben és visz végig a mindennapjaimon. A sorrend mindig más, attól
függően, hogy éppen milyen projektben vagyok benne.
Partiumban,
Szilágyságban élek, 2025 őszén költöztem vissza a szülőfalumba, ahol egy
újonnan alakult marketingügynökségnél dolgozom, mint kommunikációs. Mindeközben
évek óta benne vagyok a megyei magyar ifjúsági tanács vezetőségében és
bátorkodom belemászni mindenféle magyar kulturális program szervezésébe.
2021 karácsonyában jelent meg az első regényem, a Pillangó, azóta pedig szorgosan dolgozom egy nagyobb regényen és egy rövidebb történeten is.
Pillagó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
2016.07.07-én kezdtem el írni (szóval idén
lesz 10 éves az első változata), és nagyjából 2018-ban fejeztem be, azután csak
csiszolgattam, kivettem és hozzátettem, végül 2022 januárjában leadtam a
végleges változatot a kiadónak.
Mivel az alapkoncepció egy rendőrségi ügy, többször is átolvastam az aktuális jogszabályokat Magyarországra vonatkozóan, hiszen a történet Debrecenben játszódik. Egyeztettem jogászokkal, különböző fórumokon kérdezősködtem a szokásokról, munkamenetekről, de folyamatában is csiszolódott a történet háttérkoncepciója.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A történet teljes mértékben a valóságon alapul, nincs benne fantasy elem.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
2012-ben, 12 évesen egy meseíró pályázatra (egy jó jegyért) írtam egy mesét. 2014-ben már fent voltam Wattpadon és szinte sorszalagra gyártottam a fanfiction-öket különböző fiúzenekarokról és énekesekről. Valamikor 17 évesen kezdtem el fantáziálni arról, hogy egyszer majd nagy regényíró leszek. 9 év elteltével ugyanilyen álmaim vannak. Úgy érzem, a Pillangóval megtettem az első nagy lépést a cél felé, de az igazi áttörést a következő regényem fogja hozni.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Nagyon érdekel a dark romance, rengeteg ilyet olvastam már, ha írni fogok ilyet, akkor nem feltétlen a tabudöntögetős, véres fajta van tervben, hanem az egyszerűbb, mégis sötétebb, maffiás szerelem, de a lélektani történetek írására szeretnék nagy hangsúlyt fektetni. Imádom - jó mazochistához híven - azokat a regényeket, amelyek egy kicsit szétszednek belül, amik miatt elsírom az összes könnyeimet, amiktől más szemszögből látom a világot. Ezt a hatást akarom én is elérni az olvasóimnál.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent. De amikor pontot tettem az utolsó fejezet végére, akkor úgy éreztem, végre megérkeztem oda, ahol lennem kell.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Régebben volt, de aztán egyetemen újságírás szakon voltam és alapból megosztottam az újságcikkeket, szösszeneteket, így már az egyetemi éveim elején rájöttem, hogy teljesen felesleges két identitás mögé bújnom. Úgysem írnék soha olyat, ami nem illik hozzám, vagy ami miatt más véleménnyel lesznek rólam az emberek.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, ez a kényelmes és komfortos, ebben tudok a legjobban ellazulni és jeleneteket kitalálni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Megvan az az érzés, amikor végignézel a munkádon, és azt mondod: “Na, igen! Ez igen! Ezért megérte fáradni!”? Nos, pont ilyen.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Eleinte impulzív, aztán végül tudatos folyamat.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A készülődő történet konkrétan a szívem egy darabja, nagyon sok olyan jelenet van benne, amit a való élet inspirált. A Pillangó kicsit más eset, az a kamaszkorom vágyálmaival van tele.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Mindig változó, de általában tematikához nyúlok és elkezdek abba illő karaktereket kitalálni. Ilyen a készülődő regényem, aminek fókuszában a néptánc áll. Megnéztem a sztereotípiákat, készítettem pár perszónát, és azokat elkezdtem alakítani úgy, hogy tökéletesen át tudjam őket érezni. Innen már nem volt nehéz kitalálni a háttértörténetüket, hogy miért olyanok, amilyenek és aztán a történet adta magát.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Mindig keresek bétaolvasókat - most is, mindig is. Ők szokták átnézni, javasolni, szólni, ha nem elég mély, vagy ha túl van komplikálva egy-egy jelent. A bétaolvasók igazi kincsek egy író életében.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Megszokták. Mindig is csodabogár voltam, mindig valahogy másként végeztem a dolgomat, mint ahogy a kortársaim. Az osztályból egyedül jártam néptáncra, ugyanitt én voltam az első, aki úgy döntött, hogy nem a faluban folytatja a középiskolát, hanem inkább ingázik és korán kel, de olyan szakon végez, ami közelebb áll a szívéhez. Egyetemen is a megyéből csak ketten voltunk ezen a szakon, nem volt ismerős a környezetemben. Természetesen büszkék rám, édesanyám maga is nagy könyvmoly, de ez nem egy tipikus foglalkozás a hétköznapi ember számára.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Tudom, hogy egy picit nehéz
velem. Az elmúlt 4-5 évben az online kommunikációm nem volt valami sziporkázó,
de bízom benne, hogy hamarosan visszatérhetek közéjük és ismét meglesz az a
párbeszéd, ami évekkel ezelőtt jól működött. Idén nyáron-ősszel nagyot fog
robbani az új regényem, csak legyenek figyelmesek és türelmesek!
2026. január 24., szombat
Amiket el szeretnék olvasni! 1.rész - (" Idei év első könyv válogatás a hazai szerzők tollából.")
Tartalom
Tartalom
Tartalom
Tartalom
Tartalom
Tartalom
Tartalom
Tartalom
Tartalom
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Poór Edit - ("Maga az írás egy eszköz számomra és a célom, hogy eljusson azokhoz az olvasókhoz, akikért megíródott,ha egyetlen ember szívét is megérinti, már megérte.")
Poór Edit író, költő vagyok, és
Debrecenben élek. Építész végzetségemmel jó pár évig a szakmában dolgoztam,
azonban később sikerült megvalósítani a gyermekkori álmomat. Hosszú éveket
töltöttem vegyes vonalas bűnügyi vizsgálóként a rendőrség kötelékében. Egészségi
okok miatt jelenleg nyugdíjas vagyok. Az
irodalom mindig közel állt hozzám, sokat olvastam, olvasok ma is.
Maga az írás egy eszköz számomra és a
célom, hogy eljusson azokhoz az olvasókhoz, akikért megíródott,ha egyetlen
ember szívét is megérinti, már megérte.
Eddig szerzői kiadásban megjelent 13
verseskötetem, a 14. - nek az írása folyamatban van. Két spirituális
életfilozófiai könyvem. Továbbá 3 novelláskötetem, a negyedik írása szintén
folyamatban van. Tavaly októberben fejeztem be a -KIRÁLYI NEMZEDÉK – című
trilógiámat, ezenkívül még korábban megjelent 4 regényem. Kanadában megjelent
egy társszerzői verseskötet, illetve regény is, melyet GoranEpiscopus-sal
közösen írtunk.
Jelenleg az írásaim helyet kaptak eddig 30 Antológiában, versek és novellák
egyaránt. Ebből nyolc könyv Kanadában került kiadásra. Számos költői, irodalmi
és művészeti társaságnak tagja vagyok. Folyamatosan publikálok ezeken az
internetes portálokon, valamint különböző nyomtatott formában is jelennek meg
alkotásaim. Több magazinnak is állandó szerzője vagyok.
Alkotói munkásságom során számtalan
oklevelet kaptam elismerésül, melyet ez úton is hálásan köszönök. Ezek közül
szeretném kiemelni az – Illír Kolostor – által kiállított – ARANY KOSZORÚ –
oklevelet, valamint a – NÍVÓDÍJAT - melyet az irodalmi munkásságomban elért
eredményemért ajándékozott részemre. A 2024-es és 2025-ös években pedig –
DUGONICS ANDRÁS IRODALMI DÍJ - elismerését is megkaptam Kaland és Spirituális
kategóriákban.
A regényeid sok
kutatómunkát igényelte? Meddig tartott az írás folyamata?
Igen, néha végzek kutatómunkát, de ez mindig attól függ, hogy mi a téma. Főleg a helyszínek megtekintése a Google-n található képek alapján. Általában, azért nem túl sok időt töltök vele. Tavaly októberben fejeztem be a – KIRÁLYI NEMZEDÉK – c. trilógiámat. Összeségében 21 hónap alatt írtam meg őket.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Többnyire az ihlet, amit kapok már korábban valahol – valamikor
megtörtént a nagy világban. Az írásaimban, a fentről kapott téma szólal meg a
tollam által. Ez lehet egy bizonyságtétel, vagy tanítás a lelki fejlődés
érdekében, vagy akár egy érzelmi blokk oldás is. Szeretem bemutatni a
különböző emberi kapcsolatokat, néha spirituális látásmóddal fűszerezve.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
2011-től kezdtem el írni verseket, különböző témakörökben, majd a
későbbiekben novellákkal és regényekkel bővítettem az alkotásaim sorát. A
novelláim és regényeim többnyire romantikus, kaland, spirituális zsánerekben
íródnak, de akad néhány történelmi jellegű közöttük. Az első alkalommal az
történt, hogy egyszerűen megjelent a fejemben egy vers, amit rögtön le kellett
írnom. A mai napig csak akkor írok, ha fentről kapom az instrukciót.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Úgy gondolom, hogyaz én lelkivilágomhoz ezek a zsánerek állnak hozzám
legközelebb, ilyeneket szeretek olvasni is, és filmekben is hasonlókat nézek.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Fenomenális! Szinte elmondhatatlanul jó érzés. Ad egy boldogító
megnyugvást, örömöt, hogy sikerült megírnom.
Miért pont ezt az
írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Az első verseimet álnév alatt publikáltam a Facebookon. Bizonytalan
voltam a fogadtatás végett. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, ezért úgy
döntöttem, hogy vállalom a személyiségemet. Mai napig a lánykori nevemen írok
és jelentetem meg az alkotásaimat.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, mint említettem ezek állnak a legközelebb hozzám.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Fantasztikus! Sokáig nézegettem és fogtam a kezemben, hogy húha…, ez
tényleg az én könyvem…? Ez az érzés a mainapig nem változott. Minden könyvem
megjelenésekor átérzem ezt az örömöt.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Egyértelműen csak impulzív. Amikor érzem a
késztetést, csak akkor ülök le írni.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Természetesen vannak kedvenceim novellákban és a regényekben is. Olyan
nem volt, hogy nehezen írtam volna, inkább az idő hiánya miatt volt csúszás.
Előfordult, hogy akár három hétig sem írtam, más elfoglaltságok miatt.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Hú…! Ez egy nagyon jó kérdés! A történetet soha nem én találom ki, hanem
fentről kapom az instrukciókat. Van, aki ihletnek hívja, én tudom, hogy az
angyalok közreműködésével jön létre az alkotás. Így természetesen, a téma már
hozza magával a formátumot. A versek szinte egyben lejönnek és gyorsan egy
noteszba írom, majd átfésülés után kerül ki az olvasókhoz. A novellánál és
regénynél már más a helyzet. Ott szintén néhány pillanat alatt megjelenik a
fejemben a történet gerince képekben és érzésekben, majd a részletek az írás
folyamán kapnak szerepet, hiszen a szereplők írják önmagukat.Ez számomra élő
kapcsolat egy varázslatos világgal, olyan mintha egy másik dimenzióban
léteznék. Átjönnek azok az érzések, gondolatok, amit kapok írás során. Benne
élek a történetben, ezért én is vele sírok, vagy nevetek a szereplőkkel. Az
olvasó, ha nyitott szívvel olvassa a műveimet, akkor mindezt ő is átérzi és
vele él a történettel, ahogyan én is.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A lányom és az egyik barátnőm, akik először olvassák az írásaimat. A barátnőm egyben a szöveggondozó is. A történet alakulásába nem szoktak beleszólni, mivel én is csak akkor tudom a következő fejezetet tartalmát, amikor leülök írni. Sokszor kérdezik, hogy mi lesz ezzel vagy azzal a szereplővel, de tényleg nem tudok rá válaszolni. Írás közben olyan fordulatok jönnek, hogy magam is sokszor meglepődők, de nagyon élvezem.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Nagyon örültek neki, mindig várják az újabb és újabb történeteket,
verseket. A könyvbemutatóimon, illetve az író - olvasó találkozóimon mindig
jelen vannak a barátaimmal együtt.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Hálásan köszönöm, hogy olvasnak és követik a munkásságomat. A weboldalamon megtalálják verseimet, novelláimat, valamint minden elkészült könyvem olvasható, illetve egyéb érdekességeket is találnak, ha ellátogatnak hozzám. Szeretettel köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
2026. január 19., hétfő
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Pásztor András - ("Vannak jelenetek, amelyekhez a személyes élményeim hasonlóak, de mindent átalakítottam annyira, hogy ne egyértelműen rólam szóljanak. ")
Kérlek, mesélj magadról! Mit lehet tudni rólad?
Budapesten születtem,
és jelenleg is itt élek. Zuglóban nőttem fel két lánytestvéremmel.
Végzettségemet tekintve alap- és mesterszakon is szociálpedagógus vagyok,
emellett sport mentáltréner képesítést is szereztem, ami a saját életemben is
nagyon hasznos. A sport mindig is fontos része volt az életemnek, és ez ma
sincs másként.
A nyári időszakban
szezonálisan esküvőkön dolgozom ceremóniamesterként, így valóban sokféle
területen mozgok, sok impulzus ér nap, mint nap. A sportot nemcsak elméletben,
hanem a gyakorlatban is aktívan űzöm: sokáig fociztam igazolt játékosként, ma
már ritkábban és csak hobbi szinten, viszont heti 4–5 alkalommal futok.
Tavasztól őszig kerékpárral közlekedem, télen pedig a feleségemmel rendszeresen
fallabdázunk.
Nagyon szeretünk túrázni és utazni, világot látni – rengeteg gyönyörű hely van, amelyek inspirációt is adnak. Ugyanakkor a „benti” programokat is kedveljük: szívesen nézünk filmeket, sorozatokat, és mindketten sokat olvasunk. Az időm eléggé beosztott, ezért leggyakrabban utazás közben – buszon, metrón, villamoson – kerül könyv a kezembe. A két nagy kedvencem Agatha Christie és Steve Berry.
A Kalitkába zárva című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A kézirat első
változata meglepően gyorsan, nagyjából két hónap alatt elkészült. Egyik éjjel
megálmodtam a történet egy részét, ami három napig motoszkált a fejemben, míg
végül le nem ültem írni. Onnantól a szavak csak jöttek, szinte
megállíthatatlanul.
Ezután Laci barátom
elolvasta és lektorálta a szöveget, az ő javaslatai alapján javítottam,
bővítettem, így néhány plusz fejezet is bekerült. Ezt követően kiadót kerestem,
és amikor a Gyémántfelhő Kiadóval megállapodtunk, a szerkesztő is elolvasta a
kéziratot. Az ő észrevételei alapján is történtek módosítások, de az eredeti
szöveg nagyjából 90%-ban megmaradt.
A maradék 10% viszont rengeteget javított rajta – Petra nagyon lelkes és segítőkész szerkesztőm volt, amiért hálás vagyok.
Történeteidben mennyire van jelen a fantázia és a valóság?
A valóság nagyon erősen
jelen van. A helyszínek többségében személyesen is jártam, ezekből merítettem
inspirációt. Vannak természetesen kitalált helyszínek is, de ezek több valós
hely összeolvasztásából születtek.
A történet bizonyos elemei fikciók – például az az intézmény, amely a könyvben szerepel, a valóságban nem létezik, inkább egy ideális világ lenyomata. A szereplők mindegyikében megjelenik belőlem is valami, (olykor a jó és néha rossz tulajdonságaim is) valamint azokból az emberekből, akik hatással voltak rám az életem során.
Mikor kezdtél el írni? Hogyan indult ez a szenvedély?
Őszintén szólva sosem gondoltam, hogy az írás az életem része lesz…sőt! Mindig jobban szerettem beszélni, talán ezért is lettem ceremóniamester. Az írás 2024 őszén indult egy álomból, ami végül valósággá vált.
Más zsánerben is kipróbálnád magad?
Az első könyvem romantikus kalandregény. Szeretném folytatni a történetet, de a folytatás már erősebben krimi- és nyomozós elemeket fog tartalmazni. Emellett önálló bűnügyi történet írása is szerepel a terveim között. Sok ötletem van, rengeteg jegyzetem, és persze benne van az is, hogy egyszer megint egy álom teljesen más irányba visz.
Milyen érzés befejezni egy kéziratot?
Nehéz pontosan meghatározni,
mi számít valódi befejezésnek. A végső pont számomra az, amikor a kézirat
nyomdába kerül – ott már tényleg nincs visszaút. Ez nagyon jó érzés volt, de
már a nyers kézirat befejezése is örömmel töltött el, bár akkor még nem
gondoltam arra, hogy ez hamarosan kézbe vehető könyvé válik.
A Kalitkába zárva
esetében tudtam, honnan hová szeretnék eljutni, a köztes út kidolgozása volt a
feladat. Úgy érzem, ez sikerült. Nem titok, hogy a folytatás első verziója már
elkészült, bár ott az elején még nem láttam tisztán a befejezést. Ezért volt
egy rövid szünet, amikor inkább átgondoltam, mit szeretnék az olvasóknak
átadni.
Miért nem használsz írói álnevet?
Nincs írói álnevem. Bár a feleségemmel egyszer kitaláltunk egyet, végül csak poén maradt. Szeretném, ha az olvasók engem ismernének meg, és büszkén vállalom a nevemmel együtt azt, amit írtam és alkottam.
Mindig ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Egyáltalán nem. Azt sem gondoltam, hogy írni fogok, azt pedig végképp nem, hogy romantikus könyvet. Ez számomra is meglepetés volt, de úgy gondolom, minden okkal történik.
Milyen érzés volt, amikor megjelent az első könyved?
Leírhatatlan boldogság volt először kézbe venni a könyvemet. Az egész folyamat nagyon gyorsan zajlott. A Kalitkába zárva 2025 októberében jelent meg, és még most is nehezen hiszem el. Külön öröm, hogy érkeznek visszajelzések, amelyekre a jövőben is számítok, ugyanis tényleg minden vélemény érdekel, legyen pozitív vagy negatív.
Az írás nálad inkább tervezett vagy impulzív folyamat?
Az első könyvem teljesen impulzív volt: ahogy jöttek a gondolatok, úgy írtam. A második kézirat már sokkal tudatosabb. Mivel az első történetére épül, figyelnem kell az összefüggésekre, és mivel sorozatban gondolkodom, előre is tervezek. Tudatosabban írok, és más műfaji elemekkel is kísérletezem.
Vannak kedvenc jeleneteid? Volt olyan rész, amit nehéz volt megírni?
Vannak jelenetek, amelyekhez a személyes élményeim hasonlóak, de mindent átalakítottam annyira, hogy ne egyértelműen rólam szóljanak. A futás például fontos szerepet tölt be az életemben, így nem meglepő, hogy a könyvben is többször megjelenik és ezeket a részeket kifejezetten szerettem írni.
Hogyan születik meg egy-egy történeted?
Minden egy álomból indult, és ezt az álmot viszem tovább. A főszereplő, Niki történetét már hosszabb távra megalkottam, és remélem, lesz lehetőségem arra, hogy az olvasók előtt is kibontsam.
Kik olvassák elsőként a kézirataidat?
Elsőként mindig a feleségem, aki nagyon kritikus – sokat olvas, így számomra is biztos pont a véleménye. Laci barátom lektorálja a szöveget, már írás közben is folyamatos visszajelzéseket ad, ami rengeteget segít. Emellett egy másik barátom, Barbi is olvassa a nyers kéziratot, az ő észrevételei szintén nagyon hasznosak.
Hogyan fogadta a családod a hírt?
A feleségem kezdettől fogva tudta és támogatott. A szüleim és testvéreim a kézirat elkészülte után értesültek róla, és nagyon meglepődtek, főleg azért, mert inkább beszélős emberként ismernek. Szüleim és anyósom az elsők között olvasták el a könyvet, apukám pedig már kétszer is elolvasta a Kalitkába zárva című regényt.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Először is azt, hogy
olvassanak könyveket, hiszen rengeteg jó történet van, még ha néha nehéz is
választani. Ha valaki az én könyvemet is elolvasta, annak nagyon örülök és
várom a visszajelzéseket. Facebookon, Instagramon és TikTokon is elérhető
vagyok. És azért is érdemes bekövetni, mert információkat adok a megjelent és a
folyamatban lévő könyvem kapcsán.
Tudom, hogy nem
mindenkinek fog tetszeni, és ezt elfogadom. Az írás célja számomra az, hogy
legalább egy olyan rész legyen a könyvben, ami megérinti az olvasót, ami benne
marad, vagy később eszébe jut. Így szeretnék nyomot hagyni.
Végül azt üzenem
mindenkinek: ajánlják az elolvasott könyveiket és ne ítélkezzenek előre. Ha
valamelyik könyv nem népszerű vagy negatív értékeléseket kapott, az ne tartson
vissza másokat, mert lehet, hogy épp az lesz valaki kedvence. Ha pedig tetszett
a könyv, akkor különösen fontos az ajánlás, ugyanis ebben a zajos világban e-nélkül
nehéz eljutni az olvasókhoz.






























