Szigeti Ildikó: Pszichokanyar – Terápiás tévedések – Megjelenik április elején!

 A Pszichosztriptíz szerzőjének új könyve

 

Szigeti Ildikó

Pszichokanyar – Terápiás tévedések

 

Megjelenik április elején!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2026

 

Szerkesztette: Tegyi Timea

Borítóterv: Győrfi Judit

 

A kötetről

 

Ezt a könyvet azoknak szánjuk, akik szerették a Pszichosztriptízt, vagy érdeklődnek az önismereti írások iránt, kedvelik a self-help irodalmat, de a megszokott esetleírásoknál, önértelmezési „kisokosoknál” többre vágynak.

 

Főhőse a szakmai kiégés határán egyensúlyozó Bokros Hanna pszichoterapeuta, akit a kliensekhez és az elbeszéléseikhez fűződő kapcsolatában ismerünk meg. Hanna és a páciensei személyes történeteiben is ott bujkál a nem várt fordulat, minden fejezet fontos motívuma a titok, az elhallgatás. Pokoli játszmáknak lehetünk tanúi, miközben rádöbbenünk, milyen szélsőséges megoldásokra képes az ember, ha igazán küzd valamiért.

 

A szerző olyan tabutémákat döntöget, mint a pedofília, az aszexualitás, a családon belüli homofóbia, az ivarsejt-donáció, a BDSM, az öngyilkosság vagy a poliamória. Szót ejt a poszttraumás stressz zavarról, a no contactról, az autizmusról, a rákról, az ikerlétről és a cancel culture jelenségről.

 

A terápia nem varázslat. A pszichológus olykor azzal segít a legtöbbet, ha a kliens mellé szegődik útitársként az élete nehéz szakaszán, ám az érdemi munkát maga a kliens végzi, a terapeuta legfeljebb felgyorsítja a folyamatot.

A pszichológus nem egy mindentudó, megmondó vajákos, hanem sérülékeny, olykor tévedő átlagember, akit az különböztet meg a laikusoktól, hogy – a tanultakból és a rutinjából merítve – globálisan nézi a kliensei fejlődését és néhány jelenségnek még a nevét is tudja.

Könyvbemutató és dedikálás április 28-án, kedden 18 órától a KULT7-ben

 

Helyszín: 1075 Budapest, Király u. 11.

A szerző beszélgetőtársa Oláh Andrea újságíró.

A kötet a bemutatón kedvezménnyel kapható.

Ajánlások

Szigeti Ildikó könyve olvasmányosan megírt életképeket tár elénk, amelyek a rendelő rejtélyes hangulatába repítenek, és az önmagunkról való gondolkodásra késztetnek. Történeteivel több szempontból is megvilágít egy-egy élethelyzetet, segítve bennünket, hogy objektívebben vizsgáljuk elfogultságainkat, sztereotip ítéleteinket. – Almási Kitti pszichológus, író

 

Ezek a történetek egyszerre éltetik bennünk a reményt, hogy a saját elakadásainkra léteznek megoldások, és engednek bepillantást egy pszichológus mindennapjaiba, aki ugyanolyan esendő, kétkedő és emberi, mint bárki más. Ettől válik ez a kötet sodró, reflexív élménnyé. Ajánlom mindazoknak, akik szeretnek nevetve tanulni és közben közelebb kerülni önmagukhoz.

– Gönczi Dorka mediátor, a Válótársas és a Munkatársas című produkciók ötletgazdája

Idézetek a kötetből

 

„Hanna tudomásul veszi és tiszteli az egyéni különbségeket. Különösen, ha túlélőkről van szó. A koncentrációs tábort megjárt családtagjai mellett volt alkalma megtapasztalni a traumafeldol­gozás szélsőséges módjait. Míg a nagynénje szinte mindenről képes volt a lágerekben történtekre asszociálni, addig az apja soha nem beszélt róla. Pedig ugyanott voltak, ugyanazt élték át, és csupán pár évnyi korkülönbség volt köztük. Hanna figyelte őket, és nagyon hamar, jóval a pszichológiai tanulmányai megkezdé­se előtt megértette: a hallgatásnak és az állandó kibeszélésnek ugyanaz a funkciója: lehasítani magukról a borzalmakat és a borzalmakhoz tapadó, elviselhetetlenül fájó érzéseket.”

 

* * *

„Aznap Farkas Doktor mellé osztották be. Nem kedvelte az idős főorvost, jóllehet, a többiek istenítették őt, áhítattal figyelték, ahogy a betegeivel beszél. Mégis. Volt benne valami zavaró. Talán a negédes modorossága. Talán a túlzott magabiztossága. Hanna még a keresztnevét sem tudta, mert soha senki nem szólította azon, ő mindenki számára csak a tiszteletre méltó Farkas Doktor volt. Hanna megcsúszott a teendőivel, túlóráznia kellett. A kar­tonokat rendezgette, amikor Farkas Doktor váratlanul mellé lépett, és teljes erejével a falhoz nyomta, száját a szájára tapasz­totta, vastag, redős nyelvét pedig Hanna torkáig erőszakolta. Ekkor lépett be a takarítónő. Ugyan mindent látott, elfordította a fejét.”

* * *

„Hanna mindig vékony jégre téved, amikor a megbocsátás a téma. Márpedig manapság gyakran ez a téma. Indokolatlanul gyakran. A terápiás térben is kezd egyre nagyobb helyet kö­vetelni magának. A megbocsátás képességét immár nem eszközként, hanem célként határozzák meg a pszichológu­sok. Mindegy, mit tett a veled a másik, mindegy, mennyire fáj, a lényeg, hogy bocsáss meg neki. Akár egy ördögűző szeán­szon: ha a kliens végre nagy nehezen kipasszírozza magából a mágikus „megbocsátok” szót, a küldetés teljesült, mehet isten hírével.

      Hanna hadilábon áll a megbocsátással. Számára tagadást és elfojtást jelent. Hogyan kell, hogyan lehet megbocsátani? Hol van ben­nünk az irgalom gombja, amit benyomhatnánk? – töpreng minden alkalommal, ahányszor ez szóba kerül.”

* * *

„A parentifikált szó szerinti jelentése: szülősítés, vagyis az, amikor a családon belüli szerepek kissé összegubancolódnak, és a gyerek felnőttes feladatok ellátására kényszerül ahelyett, hogy a saját korának megfelelő dolgokkal foglalkozna. Ez lehet bármilyen könnyű házimunka, de lehet komoly, érzelmileg erő­sen megterhelő elvárás is. Ahány család, annyi feladat. A lényeg, hogy valamiért nem adatik meg a felhőtlen gyermekkor. Ennek az utóhatása aztán a későbbiekben a legkülönbözőbb formában jelentkezhet, akár a párkapcsolatra, akár a saját családban való működésre is rányomhatja a bélyegét. (…) Nincs az a tökéletesen jól működő család, nincs az a kipárnázott gyermekkor, ahol ne lehetne tetten érni a generáci­ókon átívelő hatásokat, vagyis a transzgenerációs lábnyomokat. Egyszerűen törvényszerű, hogy így legyen.”

 

* * *

„A válókereset és a hozzá kapcsolódó vagyonmegosztás való­jában a házasságban eltöltött évek pszichológiai lenyomata, jogi nyelven megfogalmazott, vastag betűvel kiemelt mérföldkövek, játszmák, alá-fölérendeltségek esszenciája. E pár oldalas doku­mentum a nosztalgia és a sértettség fura elegye, amit lehetetlen szorongás nélkül elolvasni, értelmezni. (…)

A bontóperre készülők többsége mielőbb szeretne túllenni ezen a hercehurcán, ezért túl hamar szentesíti az aláírásával. Már­pedig ez hiba. Nagy hiba. Nem csupán saját magával szemben vét, aki ebben a helyzetben a kisebb ellenállás felé hajlik, de ezzel a gyerekeinek is azt üzeni, hogy képtelen volt küzdeni. Itt csak egyetlen töltény van a tárban, amit, ha elsietve, hanyagul, nem az akaratának megfelelően lő ki, annak életre szóló következ­ményei lehetnek. És nem csupán anyagilag. A kudarc billogként

világít a homlokán, torzítva minden későbbi lépést és döntést. Éppen ezért korántsem mindegy, hogyan zárul a jogi eljárás. A válófeleknek Hanna általában azt javasolja, hogy addig olvas­sák el újra és újra a dokumentumokat, amíg az abban leírtakat már nem érzik, hanem értik. Ehhez viszont idő kell. Elég idő.”

* * *

„Hanna az öngyilkosokra gondol. És arra, hogy általában mérgesek rájuk az emberek. Haragudnak, mert nem értik őket. Hogyan is érthetnék? Egy befejezett szuicid kísérlet elkövető­jét utólag nem kérdezhetik a motivációjáról, arról, hogy miért tette. És ha csak a kérdések maradnak, beindul a fantázia. Ha valamilyen, számunkra érthetetlen viselkedésre akarunk magyarázatot adni, kézenfekvő a mentális probléma. Naná! Jókedvében az ember ritkán csekkol ki az életből. De miért vagyunk olyan biztosak abban, hogy az öngyilkosság hátte­rében csakis pszichés zavar állhat? Miért nem jut eszünkbe, hogy az illető tudatosan, hosszú és kínzó mérlegelés után dön­tött a befejezés mellett? Talán, mert haragudni akarunk. Ha ismernénk és értenénk az okot, meglehet, nem tudnánk rájuk haragudni. Ez végképp összezavarna minket, a kognitív dis­szonancia pedig kínzó érzést, szorongást keltene bennünk. Haragudni egyszerűbb. És fájdalommentesebb. Az itt maradottak számára.”

 

* * *

„A poliamóriának túlságosan szép a csengé­se. Túlságosan szép ahhoz, hogy igaz legyen. A célnak ugyan megfelel: a szóhasználatában legitim keretet biztosít ennek az igencsak összetett és nehéz helyzetnek, de maga a fogalom is hibádzik. Ha ugyanis hinni lehet a kutatásoknak, a szerelem, mint olyan, egy beszűkült tudatállapot, az agyunk leginkább a pszichózishoz hasonló hullámokat produkál közben. Az pedig, hogy egy időben több irányba is képes lenne beszűkülni a tuda­tunk, teljességgel lehetetlen Hanna szerint.

Ugyanakkor ismer olyan poliamor párokat, akik esetében igenis működik a nyitás. Csakhogy ezek a párok nemcsak egy­szerűen őszinték egymáshoz, de időről időre át is beszélik, hogy éppen hol kéne szűkíteni vagy tágítani az egyéni és a páros határaikat. Ha úgy tetszik, igazodnak egymáshoz, és folyama­tosan frissítik a megállapodásuk kereteit.”

* * *

„A cancel culture lényege pont a kiszámíthatatlanság. Elég egy-egy félreértelmezhető, kimondott vagy leírt szó, máris megjelenhet a vérszomjas kö­zösség, a falka, aminek tagjai kérdés nélkül, a vakhit elementáris erejével vetik rá magukat a célszemélyre. És a célszemélyből pillanatok tört része alatt bántalmazó lesz. Függetlenül attól, hogy valaha valamikor bántott-e valakit vagy sem.

Nem tudja, és jelen pillanatban nem is nagyon érdekli, hogy Martinát mikor és ki bántotta, de a sérülése nyilvánvaló. A trau­ma átírja az ember személyiségét, megváltoztatja az identitását.

Martina Áldozat. És mint ilyen, erős késztetést érezhet arra, hogy bárkiből bántalmazót kreáljon. Hogy miért? Mert szüksége van az otthonosság érzésére, a hazai pálya ismerős biztonságára. Az Áldozat számára kizárólag a bántalmazó közeg adja meg mindezt. Itt élheti ki igazán magát, itt vetheti be a jól begyakorolt működési módokat. Itt lehet igazán önmaga.”

 

A szerzőről

A szerző portréját Szabó Virág készítette.

 

Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológus, újságíró. 25 éven át dolgozott a sajtóban a Népszabadság, az MTI és a Napi Gazdaság munkatársaként. A Nők Lapja Psziché egykori szerzője.

 

A Gyermekálmok, a Patchwork család és a Testvérviszály című könyvek szaklektora.

 

Pszichológusként krízistanácsadással foglalkozik, szakterületei a poszttraumás stressz, a lombikkezelés és az örökbefogadás pszichés támogatása, a szerelmi háromszögek és a bántalmazó kapcsolatok.

 

Korábbi kötetei: Pszichobiznisz – A segítők hálójában (Kossuth Kiadó, 2018); Pszichosztriptíz – Terápiás valóságok (21. Század Kiadó, 2023).

 

Részlet a kötetből

PROLÓGUS

Aznap Marika az első kliens. Tagbaszakadt, ötvenes nő. Havon-ta egyszer jár Hannához, többre nincs pénze. Olyan régen kezdték a terápiát, hogy egyikük sem emlékszik, a nő miért kereste fel annak idején. Beszélgetnek. Vagyis jellemzően Marika beszél. Csokorba gyűjti az aktuális hónap történéseit, és megosztja Hannával. Beszámol neki, hogy mi történt a könyvelő-irodában, ahol dolgozik, pletykál az iszákos szomszédjáról, és nagy ritkán említést tesz a Londonban élő fiáról. Hanna több­nyire csak bólint, néha hümmög, olykor visszakérdez valami apró, jelentéktelen részletre. Marikának ez bőven elég. És Hanna gyűlöli, hogy Marikának ez bőven elég.

Kár szépíteni, Marika a legunalmasabb kliense, ugyan­akkor a legőszintébb mind közül. És ezzel az őszinteségével tükröt tart elé, amiben Hanna – ha akarja, ha nem – tisztán és élesen látja saját fásultságát, érdektelenségét és végtelen kimerültségét.

Ilyenkor bűntudata támad. Meggyőződése, hogy a fásult­sága, érdektelensége és végtelen kimerültsége nem mentség, legfeljebb magyarázat arra, hogy az utóbbi időben miért érzi magát oly gyakran cinkosnak, tettestársnak. Még szeren­cse, hogy az előre megfontolt szándékkal elkövetett áltatás nem tekintendő jogsértésnek, így, ha a pokolra jutást nem is, a dutyiba vonulást megússza. Nem kisebb a bűne, mint hogy elhiteti a hozzá fordulóval, hogy ha átbeszélnek, megválaszolnak, rávilágítanak, megértenek, helyre illesztenek, meg úgy általában és konkrétan is mindent megtesznek, amit megkövetel tőlük a terápiás szerződés, akkor majd minden jobb lesz.

Hát egy frászt! Semmi garancia nincs arra, hogy jobb lesz.

Marikának nincsenek elvárásai. Mintha tudná, hogy a terápiában sokszor csak a felszínt simogatják, fényesítik, néha gyengéden karcolgatják. Azzal is tisztában van, hogy miközben a felszín polírozásával töltik ki a terápiás időt és teret, addig a mélyben, hangos csikorgások közepette, bármikor összedől­het a rendszer. Furcsamód ez a közös tudás láthatatlan szállal köti össze őket.

Hannát régóta kínozza a kiégés. De a kliensei a tökéletes terapeutát akarják látni benne. Kivéve Marikát. Ő egyszerűen csak beszélni akar. Semmi többet. Semmi mást. És pont ettől olyan fájón egyszerű és bűntudatkeltő a munka vele.

Pályakezdő pszichológusként Hanna kötelességtudóan eljárt egy esetmegbeszélő csoportba. Nemcsak azért, mert mu­száj volt, hanem azért is, mert abban bízott, hogy a többiek majd ügyesen és szakszerűen átlendítik a holtpontokon, ha el­akadna vagy túlságosan beszippantaná egy-egy történet. Ám azok a péntek délutánok egészen másról szóltak: a pogácsáról, a teasüteményekről és a szakmai köntösbe bújtatott, végtelen és céltalan fecsegésről. Manapság, hatvankét évesen már nem esetmegbeszélőkre, hanem a Lehel piacra jár. Voltaképpen már igénye sincs arra, hogy átlendítsék őt a holtpontokon. Nem mint­ha nem volnának holtpontjai. De per pillanat nincs szüksége „külső szemekre”, mint ahogy mentorra se vágyik. Egy ügyes pedikűrösre annál inkább.

Hanna mostanában egyre gyakrabban megengedi magának a szétesés luxusát: hadd guruljanak azok a fránya üveggolyók! Hétszentség, hogy előbb vagy utóbb képes lesz összeszedni őket és velük együtt önmagát is. Ez lenne a kiégés elleni titkos fegyvere?

Egy biztos: megöregedett.

Könnyen meglehet, hogy amit ő kiégésnek hisz, az nem más, mint a korosodás természetes velejárója. Évtizedek óta rója ugyan­azokat a köröket, és mint a sárba ragadt autó, minél intenzívebben forgatja a kerekeket, annál mélyebbre süpped a dagonyában. Megtanult hát nem küzdeni.

Egy szokatlanul forró június nyolcadikán szembesült azzal, hogy baj van. Azóta is neonlilával karikázza be a június nyolca­dikákat, jó előre, mintegy figyelmeztetve magát, hogy ha máskor nem, legalább e lidércnyomásos emlékeket idéző jeles dátum közeledtével vegye észre és vegye komolyan az intő jeleket.

Sose felejti el azt a szerda délutánt: három kliensnek is ugyan­azt az időpontot adta. Mindhárman türelmesen vártak a sorukra, nem kérdezték a másikat, hogy kihez jött és hány órára, mint ahogy azt sem furcsállották, hogy az amúgy egyetlen szobából álló rendelő előterében egyszerre hárman is várnak bebocsátásra. Sokkoló volt a látvány. Végül rögtönözni kényszerült: sorshú­zással döntötték el, ki marad, ki megy. A veszteseknek ingyenes ülést ajánlott vigaszdíjként.

A kliensek látszólag nem csináltak nagy ügyet a fiaskóból, sztoikus nyugalommal vették tudomásul a szórakozottságát, Hanna hátán viszont még most is végigfut a hideg veríték, ha eszébe jut az a rettenetes nap. Tudta, hogy ez a totális csőd csalhatatlan előjele. Azóta évről évre próbálja kitalálni, hogy pillanatnyilag a szakadék mely pontján tartózkodik, amint felbukkan határidőnap­lójában a neonlilával bekarikázott dátum. Nagyon nem mindegy ám, hogy a tetején egyensúlyozik épp, vagy a legalján kapkod levegőért! Persze azzal is tisztában van, hogy a kiégés paradox jellegéből adódóan minél lejjebb csúszik a szakadékba, annál kisebb az esélye arra, hogy segítségért kiáltson. Onnan, a mélyből aligha hallaná meg bárki a jajveszékelését. És különben is, koránt­sem biztos, hogy egyáltalán kiabálna. Ilyenkor türelmesen vár. A megmentőre, vagyis saját magára. Ahogy eddig oly sokszor.

Miközben kiszellőzteti Marika olcsó parfümjének illatát, arra gondol, szinte nem telik el úgy nap, hogy ne történne csoda az általa bérelt, aprócska újlipótvárosi rendelőben. Na jó, ha nem is az az eget rengető, de azért csoda a javából. Hirtelen és várat­lanul megmoccan valami, a szanaszét heverő darabkák lassan és óvatosan közeledni kezdenek egymáshoz, és elindul az egy­ségbe rendeződés, ami visszavonhatatlanul berúgja a változás motorját. Nem tudja az okát. A terápiás munka vagy a csillagok optimális együttállása? Mindegy. Akármi is legyen a változás oka és elindítója, a világért nem hagyná ki ezt az élményt. Részese akar lenni ezeknek a csodáknak, látni, hallani, érezni akarja, hogy megtörténik. Még úgy is, hogy akkor és ott nem mindig veszi észre a varázslatot. Akárcsak Marika esetében. Ugyan mi más oka volna annak, hogy Marika minden hónap első szerdáján eljön hozzá? És mi más oka van annak, hogy ő minden egyes alkalommal reménnyel telve várja? Titkon abban bízik, hogy aznap talán ő is tanúja lesz a változás csodájának.

Még úgy is, hogy Hanna alapvetően nem hisz a csodákban.

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó

 

Rex Mortis Kiadó gondozásában megjelenik első kötet Mara Vex:Hússzimfónia

 

Megjelenés

2026. Április 17

Rex Mortis Kiadó

Mara Vex írónő, az első regénye jelenik meg Rex Mortis Kiadó gondozásában, áprilisban.
A kötet egy biopunk sci-fi zsánerben íródó Hússzimfónia címmel jelenik meg. A borítót Alma Kent készítette.

Regény e-book formában kerül forgalomban.

Mara Vex
Hússzimfónia

Tartalom

Ostrum egy élő isten hátára épült.
Csonttornyok nőnek az ég felé, hártyahidak feszülnek a semmibe, miközben odalent a hús falai lüktetnek, izzadnak, és néha… megremegnek. A város nem kövekből áll, hanem izomból, idegből és vérből. A padló alatt pedig, egy szív dobog. A falak mögött erek zúgnak. És minden egyes rezdülés azt üzeni: a Titán él.
De a Titán fárad.
Kael a mélyben dolgozik, ott, ahová a fény már nem ér le. Paraziták közt, savas nyálkában, csontfűrésszel a kezében. A kabátja marásokkal, a teste hegekkel, a lelke pedig cinizmussal teli. Ő nem egy hős. Nem is megmentő. Csupán egy férfi, aki túl akar élni egy város gyomrában, amely bármikor elnyelheti.
Lyra a felsőváros steril fehérségében nőtt fel, ahol a vért tananyagnak hívják, a fájdalmat pedig statisztikának. Ő mégis hallja a lüktetést. Érzi a lázat a saját csontjaiban. Tudja, hogy a Titán nem csupán alap, amire építkeznek – hanem egy élőlény, aki szenved.
Amikor a város teste görcsbe rándul, amikor az immunrendszer faló masszái savat köpve tisztogatnak, amikor húsgólemek tapossák a járatokat, Kael és Lyra kénytelenek ugyanabban a sötétségben futni. A felsőváros illata egyszerre keveredik a rothadás kínzó bűzével. És a tiszta kéz végül vérben végzi.
Ez a történet, nem hősökről szól.
Hanem arról, mit tesz az ember, amikor rájön:
ő maga a parazita.

Rex Mortis Kiadó instagram

Mara Vex instagram

Amiket el szeretnék olvasni! 2. rész - (" Szerelem és humor kéz a kézben jár, vagy még sem?")

Folytatom tovább ezt a rovatot az Amiket el szeretnék olvasni!   részét. Sokféle, vegyes zsánerű könyvet hoztam nektek. Van itt romantika, kaland, krimi ésatöbbi.

Ünnepi Könyvhétre szeretném ezeket beszerezni, vagy legalább egy kettő esetleg.

Majd kiderül.

Ahol ez a jelzés van (E) az azt jelenti, hogy előjegyezhető.

Chris Land

Mindenség lelke - Salawa

(Webster 4.)

Tartalom

Christina Webster és a régész brutális támadás áldozata lesz, bár egyikük sem sejti, miért is történt mindez. A megrázkódtatástól még észhez sem tértek, de a nőt már kirúgják a pókhálószervezetből, ugyanakkor egy ismeretlen felkéréssel keresi meg. Az ügy nem tűr halasztást, s a régi Núbiába, a mai Szudánba vezet, ahol a legfőbb ellenség nem más, mint Seth isten kutyája, a Salawa, a Szahara szülötte.

Az ókori egyiptomiak által mélyen tisztelt Salawa létezik, fennmaradt, mégis kevesen tudnak róla, holott ádáz, kíméletlen, könyörtelen vad, gyilkos öntudattal. Továbbá ránk maradt a Mindenség Lelke és a Mélységek Kútja is, melyhez Thoth isten útmutatásai és egy töredék alapján lehet eljutni. A régész azonban nem szimpatizál a sátras rablóval, akivel együtt kellene dolgoznia, ezt ellensúlyozza a gyermek, a nő és a núbiai, az archeológus hű társa.

Vajon mit rejt a sír? Mitől őrültek meg és lettek öngyilkosok professzorok és egyiptológusok, mert épp bemerészkedtek oda? Ki lesz a következő áldozat? Csupán az Univerzum a megmondhatója, s a kiválasztott, azaz te, magad.

A Lélekvesztő, a Jaguár árnyéka és a Halálpattogás című művek után itt egy újabb alkotás, melyben nincs megállás, hiszen Chris Land humorban gazdag kalandregényében továbbra is elképesztő ütemet diktál.

Chris Land

Alfa és Omega

(Webster 5)

Tartalom

Christina Webster és a régész egy halogatott feladat miatt Indiába érkeznek, hogy pótolják az elmaradásaikat, de amivel szembenéznek, az ép ésszel szinte felfoghatatlan.

India, ahol pár éves gyermekek – kisebbek és valamivel nagyobbak – szétmarcangolt testét találják meg majdnem minden harmadik nap.

Vajon ki ölheti meg őket? Mely lény lehet olyan kegyetlen, és főként miért, hogy a támadást követve pár óra múltán csak csontok és friss húscafatok árulkodnak a prédájáról?

Az áldozatok közül csupán néhány gyermek maradt életben, iszonyú hegekkel, melyeket életük végéig viselniük kell. A szemtanúk és túlélők azt mondják, hogy a Manhai volt a tettes, egy vörösen parázsló szemekkel rendelkező hatalmas fekete lény, akit fények ragyogtak be. Singh, a vadvédelmi főfelügyelő ezt azonban nem hiszi el, és társaival együtt megpróbál fényt deríteni a történtekre, amiben minden jóravaló ember a segítségére siet.

Te bírnád ezt idegekkel?

Egy cselekménysorozat, ahol a valóság minden elképzelést felülír.

A könyv megtörtént eseményt dolgoz fel,

a NatGeo engedélyével.

Czap Zsuzsanna

Benned kezdődik

(E)

Tartalom

Karrier, túlhajszoltság, szerelem…

Kőrösy Domokos – akit mindenki DMK-ként ismer – Magyarország egyik legismertebb zenei ikonja: a hangja stadionokat tölt meg, az arca plakátokról néz vissza, mégis egyre nehezebb elviselnie a csendet, amikor a fények kialszanak.

Egy nap különös üzenetet talál: „Amikor már úgy érzed, minden szétesik, hívj fel.” A szám Németh Alizhoz vezet, egy vidéki szobrászhoz. Aliz különös, zárkózott nő: nem keresi a népszerűséget, mégis olyan hírességek járnak hozzá, akik elakadtak az életükben. Hallgatni, figyelni, teret adni – ez az ő veleszületett képessége.

Domokos eleinte idegen ebben a lassú világban, de a közös munka és az őszinte beszélgetések lassan visszahozzák a zenéhez való szenvedélyét, és valami mást is. Kettejük kapcsolata nem viharos vágyakból, hanem bizalomból és közös csendekből épül. De vajon vár rájuk közös jövő, vagy csak a pillanat hevében tűnhet úgy, hogy egymásnak lettek teremtve?    

Ez a regény a hazatalálás története.

Arról, hogy a siker nem pótolja az önazonosságot.

Hogy a szeretet és a ragaszkodás miként alakul ki észrevétlenül.

És hogy az otthon ott van, ahol az a valaki, aki mellett végre önmagad lehetsz.

Soltész-Nagy Éva

Lilit kertje

(E)

Tartalom

Lucifer egy cseppet sem számított az érkezésére…

Az Éden? Egy aranyketrec.

A Teremtő kénytelen újraalkotni az embereket, de Lilit nem hajlandó engedelmeskedni. Sem neki, sem a férjének.

Egy titokzatos hang öntudatra ébreszti és megsúgja neki a Teremtő nevét. Ezzel fellobbantja benne a lázadás szikráját és minden megváltozik.

Kiűzve a kertből, a sivatagban vándorol, mígnem egy bukott angyalra, Luciferre talál.

A két száműzött együtt száll alá a Pokolba, ahol azonban felettük lebeg a Teremtő haragja, közben pedig az Angyalok Birodalmában Gabriel a saját hatalmát építi.

A Teremtőt lehetetlen legyőzni.

Világuk, a szabadságuk sorsa megpecsételődni látszik, ám Lilit előtt megnyílik egy sötét út…

Választania kell: szabadság vagy kárhozat.

De a szabadság ára mindig vér.

Sylvia Whitehawk

Sera-Az elme  hatalma

(Sera 2.)

Tartalom

Sera és Daven az elme erejével és a vihar haragjával vágnak neki, hogy harcba hívják az évtizedek óta bujkálni kényszerülő mágustársadalmat. Útjuk ezúttal Reinada nyaktörő tájaira vezet, ahol vérfagyasztó talányokkal kell szembenézniük, hogy megleljék az utat a mitikus hatalommal bíró jég valor rejtekéhez. Sera rádöbben, hogy a puszta erő többé fabatkát sem ér, hiszen ebben a játszmában csak az győzhet, aki a szavakkal is ügyesen bánik.

Reinada földjén az éjszaka levegője árulástól és vérszagtól terhes – de vajon sikerül meglelniük a megoldást, mielőtt Assar elszabadítja a Mélységek Birodalmának seregeit, vagy a barátokból lett ellenségek örök kárhozatra ítélik a mágikusokat?

Gabriel Tanka

Windlake

Tartalom

„Egy tóparti falu a háború után.

Egy fiú, aki nem talál szavakat az érzéseire.

És egy apa, akinek a csendje nehezebb a haragnál.

A tizennyolc éves Sebastian Vesper a felnőtté válás küszöbén keresi a helyét az apja szigora és a barátjához, Noelhez fűződő, megnevezhetetlen érzések miatti bűntudat között. Miközben a hallgatásból lassan szavak lesznek, a tó mindent visszatükröz: vágyat, félelmet, és azt a kérdést, hogy hogyan találunk vissza önmagunkhoz ott, ahol nem szokás kimondani az igazságot.

A Windlake egy lírai és fájdalmasan őszinte történet a kimondatlan érzésekről, a család fontosságáról, az első szerelemről, és arról, hogy néha az a legnehezebb út, amely visszavezet minket önmagunkhoz.”

Hannah Pyralis

Hotelhercegnő

Tartalom

Luna Kingston élete fenekestül felfordul, miután szülei váratlanul meghalnak egy autóbalesetben. Ezután maga sem tudja, miért, de idegenek törnek az életére, és menekülni kényszerül…

Hiába kezd új életet, nem lélegezhet fel, hiszen üldözői folyton a nyomában vannak. Amikor már úgy gondolná, megnyugodhat, minden kezdődik elölről.

De az események száznyolcvan fokos fordulatot vesznek, amikor elszakad segítőjétől, aki heteken át bújtatta, tanította a túlélésre. Luna egyedül kénytelen tovább menekülni, a lehető legjobban kerülve az üldözőit.

Sehol sem időzhet sokáig, mégis egy új városban új ismeretségek várnak rá; egy nagyszájú barátnő és egy férfi, aki megdobogtatja a szívét.

Esze arra sarkallja, hogy újra meg újra álljon tovább, szíve viszont végre egy kis megnyugvásra, valami otthonnak látszóra vágyik.

Vajon meddig húzhatja az elkerülhetetlent? Mikor lesz kénytelen szembenézni a rá váró veszéllyel és az őt üldöző lankadatlan fenyegetéssel?

Dorosz Dávid

A hatalom árvái

Tartalom

Miközben Árokvár az orosz elnök látogatására készül, a városi gyermekotthonból eltűnik egy kamaszfiú. A hatóságok gyorsan lezárnák az ügyet, de a nyomok olyan helyekre vezetnek, ahol minden lépés végzetes lehet: a helyi hatalom sötét folyosóira, egy elhallgatott 1989-es tragédia mélyére és egy titkos fegyverprogramhoz, amely Ukrajna után egész Európát lángba boríthatja.

Ahogy az elmúlt négy évtized és a jelen titkai egymásba fonódnak, a három régi barát – András, a város képviselőjének intéző embere; Feri, a roma nyomozó és közös szerelmük, a Bécsből hazatérő, sikeres kutató, Lili – egyre veszélyesebb terepen jár. Hamarosan világos lesz: az eltűnt fiú sorsa már nem egyszerű nyomozás, hanem olyan politikai bomba, amit a hatalom mindenáron el akar temetni. A várost fojtogató bűnök mélyére ásva rá kell jönniük, már nem csak a fiú élete a tét, hanem az is, hogy ők maguk túlélik-e, ha kiderül a sokkoló igazság.

A hatalom árvái egyszerre lendületes, feszült személyes dráma és kíméletlen politikai thriller: egy ország tükre, ahol a hatalom előbb-utóbb mindenkit árvává tesz. Kegyetlenül őszinte és olvasmányos látlelet a hazáról, ahol a múlt sosem ereszt, a hazugság intézménnyé vált, és az igazság keresésénél nincs veszélyesebb. A hatalom árvái a Margó-shortlistes Dorosz Dávid második regénye.

“Ez a könyv jóval több, mint thriller, sokkal inkább korrajz – nemcsak a ma korrajza, hanem az egész elmúlt negyven évé.” Haász János, író, a 444 újságírója

“Kicsit keletebbre Dorosz ezért már kiesett volna egy ablakon.” Farkas Ádám, filmproducer

“Kemény, bátor, letehetlen.” Murányi András, a Népszabadság utolsó főszerkesztője

Bakos Péter

Feltámadás

(Tudattestek 2.)

Tartalom

Emma egy olyan világban él, ahol az öröklét nemcsak álom, hanem a valóság része. Az élete azonban már az első naptól kezdve hazugságokra épül. Ebben a hamis világban, ahol az igazság magában rejti a halált, és a halál az igazságot, Emma kénytelen szembenézni a kérdéssel: mi az igazság és mi a hazugság ebben az örökkévalóságra ítélt létben?
Lehet-e szeretni emlékek nélkül? Lehet-e boldogulni szeretet nélkül egy olyan világban, ahol az öröklét ígérete valójában csak egy illúzió, és a hatalom, amely mögötte áll, pusztító? Emma előtt áll a kihívás: képes-e egy halandó legyőzni a halhatatlanokat, vagy mindez csak hiú ábránd marad?
Emma története a küzdelemről szól – a hatalom ellen, a feledés ellen, az öröklét ellen. Ahogy múltjának titkai feltárulnak, az igazság utat törhet magának, és mindent megváltoztathat. De vajon van-e esélye egy halandónak a halhatatlanokkal szemben? Vagy csupán egy üres illúzió az emberi halandóság győzelme az örökkévalókkal szemben?

Haffner Orsolya

Az Ikerfák

(Hector Conell esetei 2.)

Tartalom

Arlingtown őrzi a titkait.

De néhányan ezekből építik a hatalmukat.

Amikor Alfons Webster bírót holtan találják, Hector Connell oknyomozó újságíró olyan szövevényes ügybe sodródik, amelyben már tíz éve nem volt része. A nyomok egy titkos társasághoz, az Őrzőkhöz vezetnek, akik a jelek szerint a háttérből mozgatják a szálakat.

Hector nem tétlenkedik, de harca az igazságért hamarosan személyesebbé válik, mint gondolná. Minden egyes felfedezéssel nagyobb veszélybe sodorja magát és a családját. Egy elhagyatott épület, a Morton-ház lehet a középpontja a történéseknek, ám ez sokkal több kérdést vet fel, semmint választ adna. Mi történt valójában Webster bíróval? Miért tűnik el nyomtalanul mindenki, aki túl közel kerül a megoldáshoz?

Ahogy a szövetségesek ellenséggé válnak, Hectornak jól meg kell gondolnia, mi legyen a következő lépése, mielőtt az Őrzők örökre elhallgattatják.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tarcsai Szabó Tibor - ("Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tarcsai Szabó Tibor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrégiben jelent meg Galaxisok Háborúja sci-fi könyve magánkiadásban.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tavaly múltam 70 éves, két fiú édesapja és két fiúunoka nagypapája (Napókája) vagyok egy kiegyensúlyozott, boldog családban. Nyugdíjasként Péteriben, egy kis pest megyei községben élek. Agráregyetemet végeztem szülővárosomban, Gödöllőn, s aktív koromban különböző vetőmag értékesítő cégeknél dolgoztam, az utolsó 25 évben három kollégámmal közös saját vállalkozásunk ügyvezetőjeként.

Galaxisok Háborúja című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A regényt fél év alatt írtam meg, amikor 90 év feletti anyósomat otthonunkban ápoltuk. Ez állandó jelenlétet igényelt, s az otthontartózkodás nagy részét írással töltöttem. Némi kutatómunkára legfeljebb az űrhajók nevével kapcsolatban volt szükség, amelyek különböző mitológiai alakok nevét viselik a könyvben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Írói fantázia minden írásműhöz szükséges, de azokban a zsánerekben, amelyek közel állnak hozzám, a fantázia különösen nagy szerepet játszik. Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is mindig írtam valamit. Történeteket, regényt (amit persze sosem fejeztem be), vagy éppen halandzsaverseket, amikkel az osztálytársaimat kínozni lehetett. De az igazi történetmesélés akkor kezdődött, amikor fiaimnak esténként mesélni kezdtem. Egy idő után – pusztán lustaságból, hogy ne kelljen felolvasni – saját meséket találtam ki, amelyek egy összefüggő mesevilágot alkottak. A meséknek nagy sikerük volt gyermekeim körében, így aztán néhány történetet papírra is vetettem, amelyek később, egy irodalmi pályázat alkalmával újra előkerültek. A pályázatot – ahol a bírálóknak Lázár Ervin is tagja volt – sikerült megnyernem, ez adta meg az indíttatást, hogy megpróbáljak kiadót keresni az írásokhoz.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Mindent szeretek, ami a szigorú valóság kereteit kitágíthatja. Ebbe az abszurd történetek is beletartoznak. Alapvetően meseírónak tartom magam ( annak ellenére, hogy felnőtteknek szóló szatirikus írásokat tartalmazó két könyvem is megjelent ).A most kiadott sci-fi után nemrég elvándoroltam a fantasy világába is. Egy trilógia részeként már készen van egy világépítő, epikus hangvételű regénykézirata ( Az Ötödik Ujj címen ), aminek középpontját háborúval terhelt birodalmak, eltérő népek és kultúrák konfliktusai valamint az ezzel kapcsolatok morális döntések alkotják kalandos formában. A trilógia második része is csaknem kész, már csak a végső simításokat végzem rajta. Kifejezetten élvezem a mesétől eltérő világok lehetőségeiben való kirándulást.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mindig olyan érzésem van, hogy egy kézirat sosincs készen. Mielőtt kiadok egy írást a kezemből nagyon sokszor, akár 20–30 alkalommal is elolvasom, azaz valójában aprólékosan végigrágom magam rajta. Nemcsak technikai hibákat, elütéseket keresek ilyenkor, hanem stilisztikai oldalról is próbálom megközelíteni a szöveget. Kell ez az összetett mondat, vagy jobb lenne két egyszerű? Hogyan lenne jó a szöveg ritmusa? És persze a szöveg szerkesztése is fontos feladat, hogy a tartalom az olvasó figyelmét minél jobban felébressze és fenn is tartsa.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Amikor a Ciceró Kiadó 2000-ben úgy döntött, hogy kiadja a Pamuhihőke és Sámsemék című első mesekönyvemet, a főszerkesztő asszony Szamosiné Mariann felhívta a figyelmem, hogy nem lenne szerencsés a Szabó Tibor nevet használni (ez ugyanis a polgári nevem). Túl egyszerű és nemigen ragad meg a fejekben. Ezért felvettem akkori lakóhelyem, Kistarcsa nevének egy részét, így lettem Tarcsai Szabó Tibor. A Galaxisok Háborúja kiadásakor töprengtem, hogy ne használjak-e álnevet, ahogy azt oly sokan tették már, megkülönböztetve magam a mesék írójától. A Tarcsai Szabó név anagrammájaként a Zaissa Brocat nevet találtam ki, de végül aztán mégiscsak maradtam a megszokott írói nevemnél.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Számomra a mese, a fantasy és a sci-fi egy tőről fakadnak, csak éppen más olvasói életkort céloznak meg. Mindhárom a fantáziára épül, miközben más-más szeletét ragadják meg a világnak. A különböző fantáziavilágok mindig vonzottak olvasóként is. És gyakran szeretem (a mesékben és a szatirikus felnőttekhez szóló) írásaimban is elővenni a humort. Meséimet gyakran hasonlítják Lázár Ervin írásaihoz.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Természetesen nagyon jó érzés volt írásaimat látni nyomtatott formában. Ám sokkal nagyobbra értékelem ezt ma, amikor szinte reménytelen kiadóra találni egy kézirathoz. A kiadók a legritkább esetben foglalkoznak új szerzők írásaival, s mivel elég hosszú szünet után kezdtem újra írni,gyakorlatilag kívülállóként jelenek meg újra a kiadók előtt. Ilyen helyzetben nagy eredménynek tartom a tíz megjelent kötetemet (még akkor is, ha ebből kettő magánkiadású).

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Minden esetben valamilyen elképzeléssel és céllal vágok neki az írásnak, de menet közben sokszor ragad magával a pillanatnyi ihlet, ami esetleg más irányba viszi el a történetet. Ez a menet közbeni szabadság sokszor az írás örömének forrásává is válik.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Szeretem az írásaimat, így sok kedves jelenetem van. Általában azok, amelyek nagyon emberiek, szerethetők, és az emberi gyarlóságot elfogadással kezelik. Ha tudom, miről akarok mesélni, akkor könnyen megy az írás.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A mesék írásával kapcsolatban fogalmaztam meg, hogy mivel én alkottam meg a szereplőket, jól ismerem őket. Ismerem a hibáikat, az erényeiket, emberi gyarlóságaikat, így ha belehelyezem őket egy szituációba, akkor szinte hátra is dőlhetek. Csak le kell írnom, mit mondanak, hogyan cselekszenek: ők maguk "kitalálják" a történetet. A sci-fi és fantasy ebből a szempontból más világ: ott tudatosabban kell megalkotni a szereplőket és a történetet. Inspiráció pedig bármiből jöhet, néha a legváratlanabb pillanatban is, ezt nem lehet előre megtervezni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A meséket mindig a feleségem olvasta először, az ő "ítéletére", véleményére sokat adok: nem egyszer javítottam, írtam át valamit az ő javaslatára. A többi írást leginkább baráti, ismerősi körben osztom meg.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Valahogy természetes volt, nem kerestünk körülötte nagy felhajtást. Legalábbis így emlékszem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Aki idáig eljutott az interjúban, annak valószínűleg nem kell megüzenni azt, hogy olvasson, mert olvasni jó! Például a Galaxisok Háborúja című sci-fi regényt, ami megvásárolható a tarcsaiszabokonyv.hu oldalon!

Tarcsai Szabó Tibor írói oldala