Megjelenik a regényből készült film premierjével egyidőben, július 19-én! A Mark Greaney: A Szürke Ember (The Gray Man) cimmel. - ("Azzal Court fegyverének tusával halántékon ütötte. A technikus kiborult a székéből, de esés közben elkapta, és arccal előre, az előtte álló asztalra fektette, majd kilőtt egy egész tárat az asztalon álló rádiókba és számítógépekbe. Újra megszédült, de összeszedte magát, és tárat cserélt a fegyverében. Ellenőrizte a kandallóban égő dokumentumokat, és elégedetten állapította meg, hogy küldetésének ezt a részét sikeresen teljesítette, majd fegyverét maga előtt tartva kilépett a második emeleti folyosóra.” )

Mark Greaney: A Szürke Ember

(The Gray Man)

Megjelenik a regényből készült film premierjével egyidőben,

július 19-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Tamás Gábor

A többszörös New York Times bestsellerszerző, Mark Greaney új könyve a nyár egyik legizgalmasabb története.

A Netflix a fennállása óta az eddigi legnagyobb költségvetésű produkcióját készítette belőle.A főszerepekben Ryan Goslingot, Chris Evanst, Ana de Armast és Billy Bob Thorntont láthatjuk, a filmet a Russo-testvérek rendezték.

Fergeteges, letehetetlen thriller, tökéletes nyári kikapcsolódás!

Greaney számos folytatást írt A Szürke Emberhez, kiadónk karácsonyra készül a következő kötettel.

A szerzőt sokan Tom Clancy szellemi örökösének tartják, akivel több Jack Ryan-regényt alkotott közösen, hogy később,Clancy halála után egyedül folytassa a sorozatot.

Külön érdekesség a magyar olvasóknak: A Szürke Ember több izgalmas jelenete Budapesten játszódik.

Filmpremier július 22-én!

A film előzetese:

Ajánlások

„Kemény, pergő ritmusú és rendíthetetlen történet – pontosan olyan, amilyennek egy thrillernek lennie kell.”

Lee Child

„A mesterien felépített cselekmény és a jelenetek közötti gyors vágások egy profi hollywoodi akciófilm dramaturgiáját idézik, ami igazolja, miért pont ebből a könyvből készítette el a Netflix az eddigi legnagyobb költségvetésű produkcióját Ryan Gosling főszereplésével."

Providence Journal

„A 15 legjobb könyv egyike, amelyet érdemes elolvasni a társadalmi elszigeteltségünk korában.”

New York Post

 

A regényről és a szerzőről

CourtlandGentry jó ember, ugyanakkor még jobb gyilkos. Az árnyak között csak úgy ismerik: a Szürke Ember. A fedett műveletek világában legendás státusszal bír, ugyanis mindig csendben, sokszor a lehetetlent végrehajtva végzi el egyik munkáját a másik után, majd válik teljesen köddé. A célpontjainak nincs esélyük menekülni előle.

Csakhogy akadnak még Gentrynél is veszedelmesebb és halálosabb erők, amiket még több pénz és hatalom mozgat. És amikor Gentryt elárulja a kormánya és korábbi munkatársai, mozgásba lendülnek ezek az erők. Az ő szemükben a Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni.

A Közel-Keleten és egész Európán átívelő élet-halál harc veszi kezdetét, melynek során Gentrynek bizonyítania kell, hogy nem veszti el hidegvérét akkor sem, ha a megélhetése helyett ezúttal az életben maradásért kell ölnie.

Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. Sokan Tom Clancy szellemi örökösének tartják, akivel több Jack Ryan-regényt írt közösen, majd Clancy halála után egyedül folytatta a sorozatot.

A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje: a rendezői székben a Russo-fivérek ülnek, míg a főszerepekben Ryan Gosling, Chris Evans, Ana de Armas és Billy Bob Thornton láthatóak.

Részlet a kötetből

„Court zuhanó vérnyomása következtében megszédült, lába megingott, és elhomályosult a tekintete. Agya mintha számítógép módjára újraindult volna, és amikor kitisztult, észrevette, hogy maga mellé engedte az MP5-jét. Gyorsan a lófarkas, fejhallgatós férfira szegezte, aki a számítógépes asztal mellett állt, és egyetlen izma sem rezdült, csak a feje fölé emelt keze remegett. Gentry megértette, hogy néhány másodpercig akár egy tollpihe is ledönthette volna a lábáról, és örült neki, hogy a szakember túl ijedt volt ahhoz, hogy ilyesmivel próbálkozzon.

– Ki vagy te? – kérdezte.

– Csak… csak egy technikus, uram. Csak a kommunikációs rendszereket és az ilyesmiket kezelem. Nekem semmi elszámolni valóm nincsmagával.

– Legalább nem próbáltad meg elhitetni velem, hogy te vagy a komornyik.

– Tessék?

Court átvágott a helyiségen, közben fegyverét a folyosó felőli ajtóra szegezte, illetve távolabb rúgta a SteyrtRiegel testétől. A technikus asztalánmegtalálta a minősített személyügyi aktákat.

– Ez minden?
– Amennyire én tudom, igen, uram.
– Nincsenek biztonsági mentések, másolatok?
– Nem hiszem.

Court felnyalábolta a papírokat, és belehajította a kandallóba, majd utasította a technikust, hogy gyújtsa meg a paksamétát.Amint meggyulladtak, megfordította a technikust, és visszalökte a székére, szembe a technikai felszereléseivel.

– Te vagy, aki tartja a kapcsolatot azokkal, akik vadásznak rám?

– Ó, nem, uram! Én nem, én csak üzemeltetem az elekt…

– Akkor valószínűleg nincs is szükségem rád, igaz?

A technikus gyorsan bólogatni kezdett és egy pillanat alatt hangnemet váltott.

– Igen, uram! Én vagyok a felelős a kommunikációért, illetve a kormányzati operátorok és a flaszterművészek tevékenységének összehangolásáért.

– Helyes. Hívd mindegyiket és mondd meg nekik, hogy most ugrottam ki az ablakon és a hátsó kerten keresztül menekülök éppen.

– Azonnal, uram. – A technikus keze rettenetesen remegve billentette át rádiója paneljén a kapcsolókat, hogy valamennyi csatornát egyszerre hívja.

– Minden egységnek, itt a technikus. A célszemély elhagyta a kastélyt.

Gyalogosan, észak felé halad a kerten keresztül.

– Jól van. Most vedd le az övedet!

Az angol gyorsan követte az utasításokat, és a Szürke Ember felé nyújtotta az övét.

– Harapj rá jó erősen!

– Tessék?

– Csináld!

A technikus tágra nyílt szemmel a szájába vette a szíjat.

– Erősen harapod? – kérdezte Gentry.

A technikus bólintott.

– Jól van.

Azzal Court fegyverének tusával halántékon ütötte. A technikus kiborult a székéből, de esés közben elkapta, és arccal előre, az előtte álló asztalra fektette, majd kilőtt egy egész tárat az asztalon álló rádiókba és számítógépekbe. Újra megszédült, de összeszedte magát, és tárat cserélt a fegyverében. Ellenőrizte a kandallóban égő dokumentumokat, és elégedetten állapította meg, hogy küldetésének ezt a részét sikeresen teljesítette, majd fegyverét maga előtt tartva kilépett a második emeleti folyosóra.”

Kedvezménnyel előrendelhető a kiadó webáruházában!

Mark Greaney: A szürke ember

Agave Könyvek Kiadó

Facebook Agave Könyvek Kiadó

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Aurora P. Hill - ("Az Adelin és Ettranban szintén vannak ilyen megszólalásai, például egyik alkalommal a nagy izgalmak közepette megkívánja a kólát, amire Aslios értetlenül reagál, elvégre a Serbenián nem létezik az ital.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Aurora P. Hill írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Serbeniai Krónikák sorozata jelent meg magánkiadásban, melyből a Csillagos ösvényen és Adelin és Ettran című kötetek készültek eddig amiket az írónő oldalán lehet megvásárolni. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szeretném egyetlen mondatba belesűríteni ezt a választ, de nem fog menni. A kommunikáció, a beszéd és az írás az életem. Eredetileg magyar irodalom és nyelvtan szakos tanár vagyok, mellette rádió és újságírás szakon végeztem. Sajnos, nem dolgoztam egyetlen percet sem ezeken a területeken, de tény, hogy nagy hasznukat veszem. Két kisgyermek édesanyja vagyok, és jelenleg Tirolban élek a családommal.

Szeretek pozitív reakciót kiváltani az emberekből, közvetlen és barátságos vagyok. Ha időm engedné, akkor a családom és az írás mellett rajzolnék, énekelnék, kirakóznék vagy olvasnék (ez azért elég sokszor belefér). Korábban mindegyik elfoglaltság az életem része volt, de most más áll a középpontban. Szeretem a nyelveket, az állatokat, és azt hiszem, van érzékem a növényekhez is. 

A Csillagos ösvényen és az Adelin és Ettran című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel fantasy mindkettő, nem igazán volt szükségem kutatásokra. Apróságoknak néztem utána, mint például a hajók felépítése és a részek elnevezései. Az Adelin és Ettranban ugyanis van egy hajó, és bevallottan nem értek hozzájuk.

Az írás folyamata elég sokáig tartott. Nemrég volt 19 éves a történet, vagyis lassan két évtizede formálom magamban a cselekményt. Az első verziót, ami a Fehér szárnyak címet viseli, tollal írtam vonalas füzetekbe, majd amikor megkaptam az első laptopomat, átírtam az egészet, és 31 fejezet született az alapokból. A fejezetek egy részét felhasználtam, és így jött létre a Csillagos ösvényen. A könyvkiadás gondolatától számítva egy év kellett, hogy kiadhatónak minősítsem a szöveget. Aztán jöttek az utómunkálatok.

Az Adelin és Ettran viszont egy teljesen új kötet lett, mivel szerettem volna kibővíteni az univerzumomat, és három hónap alatt megírtam a nyers kéziratot. Az átdolgozás újabb néhány hónapig tartott, mígnem formát öltött ez a kötet is.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A két megjelent kötetben inkább a fantázia dominál. Amíg nem foglalkoztam komolyabban az írással, fogalmam sem volt róla, hogy a Csillagos ösvényen például részben urban fantasy, amiben keveredik a fantázia és a valóság. Nem nagyon, éppen csak annyira, hogy a főszereplő, Gabriela a Földön él, majd eljut egy addig ismeretlen csillagra, Serbeniára. Ennek ellenére senki nem ismerné fel a földi helyszínt, mert nem egy bizonyos helyről mintáztam. A valóság inkább Gabriela jellemében, viselkedésében és szófordulataiban vehető észre, ugyanis sokszor olyan kifejezéseket használ, amiket a Serbenián nem, és kijavítja saját magát. De eleinte szokatlan neki a csodálatos moravai öltözék is, ugyanis a Földön inkább nadrágot hordott, nem pedig szoknyát és blúzt.

Az Adelin és Ettranban szintén vannak ilyen megszólalásai, például egyik alkalommal a nagy izgalmak közepette megkívánja a kólát, amire Aslios értetlenül reagál, elvégre a Serbenián nem létezik az ital.

 Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

16 évesen ültem le azzal a céllal, hogy írni fogok. Az első művem egy fanfiction volt, amit soha nem fogok kiadni, mert nagyon nyilvánvaló, melyik sorozatról mintáztam. Érdekes volt, hogy amint befejeztem, máris ott volt a következő történet a fejemben, amii már a sajátomnak mondhatok. A Csillagos ösvényen a harmadik volt a sorban.

Nem volt megállás. 8 kézirat született rövid idő alatt, de az iskola, az egyetem, aztán a munka, majd a család sok időmet elvette, és az írás a háttérbe szorult. Végül 2020-ban gondoltam rá ismét, és onnantól kezdve újra fellobbant bennem az írás iránti szenvedély. 2021-ben teljes gőzzel startoltam, és még mindig van olyan kéziratom, amiben érzem a potenciált. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Időközben rájöttem, hogy a novellapályázatok közül sok nekem való, ugyanis itt tényleg megpróbálhatom, mit is tudok. Egyik-másik írásom olyan jól sikerült, hogy beválasztották antológiákba is, aminek nagyon örülök. Van köztük karácsonyi témájú novella, romantikus írás és mese is.

Pillanatnyilag egy horror/weird/sci-fi novellán dolgozom, ami rettenetesen távol áll tőlem, de úgy gondoltam, az esélyt megadom magamnak, és meglátjuk, mi sül ki belőle. Amíg nem próbálom meg, nem fogom tudni, hogy nekem való-e ez a műfaj.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan nincs, hogy valamit befejezek. Jó, persze, eljön a pont, hogy le kell tennem a tollat, becsukni a gépet, különben még mindig az első részen ülnék. Egyrészt hihetetlenül felszabadító érzés, másrészt azonnal rámtör a kétség, hogy vajon jó lesz-e így, értelmes-e minden, van-e benne hiba, és ha igen, akkor mennyi… A Csillagos ösvényen már megjelent példányát hónapokig nem mertem kinyitni, mert attól féltem, hogy azonnal hibát találok.

Az Adelin és Ettrannal ugyanígy voltam. Mivel második kötet, nem akartam, hogy lapos töltelékrész legyen, ezért belepakoltam mindent, ami egy határon belül belefért. Utána mégis azon aggódtam, hogy nem túl unalmas-e. Azt hiszem, ez egyfajta írói agybaj.

 Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevem a férjezett nevem angol tükörfordítása. Nagyon egyszerű a magyarázat. Ausztriában bonyolult a nevem, és ez mindig is zavart. Az Aurora emellett az egyik kedvenc nevem, és az volt a terv, hogy a kislányunkat így nevezzük majd el. Viszont a férjem rettenetesen raccsol (osztrák lévén), ezért szinte azonnal elvetettem az ötletet. Utána már csak egy gondolat volt, hogy mivel az írás a szenvedélyem, a Hajnalka pedig Aurora, így összehoztam a kettőt. A könyvek tulajdonképpen a gyermekeim, így elkereszteltem magam Aurorának.

Emellett nem titkolt vágyam, hogy idegen nyelven is megjelenjenek a könyveim, és egy angolul csengő névvel könnyebben boldogulok. Ez magában hordozza azt is, hogy a civil életemet elválasztom az íróitól.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Imádom a fantasyt. Ettől függetlenül vannak kézirataim, amik nem ilyen irányultságúak. Ha van egy történet a fejemben, akkor nem a zsáner az első, amire gondolok, csak írok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Késett a szállítmány, ezért elég izgalmasra sikeredett. Aztán amikor megjöttek a könyvek, alig hittem el. Egész nap fülig ért a szám az örömtől, és mindenkinek büszkén mutogattam. Az osztrák szomszédok is átjöttek, és alig hitték el, hogy ez az én művem. Van már rendelésem a német fordításra is, de az még kicsit várat magára.

Azt azért elmondom, hogy rendeltem egy mintapéldányt a nyomdától, így az első hivatalos kötet korábban érkezett. Együtt nyitottuk ki a csomagot élő videóban a csoportom tagjaival, de amikor egyedül voltam a könyvemmel, elsírtam magam a boldogságtól. Egy óriási álmom vált valóra.

 Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mivel édesanya vagyok, a napirend fontos szerepet játszik az életemben. Ha alszanak a gyerekek, akkor írok, ezért egész nap az esti írásra készülök. Impulzív módon még nem sikerült leülnöm a gép elé. Ha elkap az ihlet, címszavakban lefirkantom egy ragasztós fecnire, és a laptopomra teszem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Konkrét jeleneteim nincsenek, amiket kifejezetten szerettem írni. Viszont a kedvenc szereplőm Aslios, így minden olyan részt, amiben szerepel, könnyedebben írtam meg. A humorosabb jeleneteket is imádom, bár inkább a párbeszédekben élem ki magam. A karaktereim sokat beszélnek, ahogy én is. Szeretem az élet-szagú kommunikációt.

Nehéz jelenetek inkább a folytatásban lesznek. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy elbírja-e a történet ezt az irányt, de úgy vélem, hogy az olvasók megbirkóznak majd ezzel is.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ha a Serbeniai Krónikákat vesszük, akkor már nem igazán emlékszem, mi inspirált. Egyszer csak ott volt a fejemben Gabriela alakja, és ahogy egyre többször gondoltam rá, kialakult bennem a történet alapja. Végül csak a szereplők maradtak meg a Csillagos ösvényenben, az alaptörténet túl gyerekes volt.

Inspirációként bármi jöhet: zene, képek, olvasmány… A gyerekeim képtelen szóalkotásait is szoktam használni, mert sokszor van köztük használható.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratokat néhány remek béta olvashatja először. Velük együtt dolgoztam az első két kötetnél is, és nagyszerű, amit a szövegből kihoztak. Éles szeműek, logikusan gondolkoznak, és nem kímélnek. Elfogadok tőlük mindent, ami helyénvaló, mert én vak vagyok századszori olvasás után is. Amit a legjobban szeretek bennük, hogy nem a történetet szeretnék átírni, csupán finomítják a mondanivalót. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.

Az Adelin és Ettran esetében már kétlépcsős volt a bétázás. A nyers kéziratot, majd az átírt, majdnem kész verziót is mások olvasták, amitől még jobb lett a szöveg. A visszajelzések ezt igazolják.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom az egyetlen, akik tudták, hogy mit csinálok. A kezdetektől tisztában voltak vele, hogy esténként nem tanulok, hanem írok. Sosem akadályoztak, mindig mellettem álltak. Amikor a kiadás gondolatával álltam eléjük, azonnal megvolt az első három rendelésem. Végigkövették a folyamatot, de soha nem olvasták el a készülő szöveget. Ők már csak a megjelent könyveket kapták kézhez.  

Az első könyvet a gyermekeimnek ajánlottam, hiszen az én álmom egy példa lesz majd számukra, hogy bármit is szeretnének, azt megtehetik, ha hisznek magukban.

A második könyvet viszont a szüleimnek és az öcsémnek ajánlottam, pontosan ezért a sziklaszilárd támogatásért, amiért nem lehetek elég hálás.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Amire nagyon készülök, az a Serbeniai Krónikák III. könyve. A kézirat már kész, de még vár rá az átdolgozás. Remélem, hogy karácsonyra megjelenik. Egy regénypályázat is tervben van az ősszel, amire egy kész kéziratot szeretnék benyújtani. Egy teljesen más témájú, nem fantasy regényről van szó, ami akár ma is megtörténhetne bárkivel. A történet 17 éve lapít a fiókomban, és talán most jön el az ő ideje. Kicsit leporolom, felvarrom a ráncait, aztán meglátjuk, hogy van-e igény ilyesmire.

Tervben van egy másik történet, amivel két regény megjelenése között tölteném ki az űrt. Ez egyfajta folytatásos iromány, amit Wattpadon, valamit az oldalamon jelentetnék meg. Nyilvános lesz, bárki olvashatja majd. A cselekmény még képlékeny, ám a nyár folyamán szeretnék belevágni.

Itt is szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondhassam: nagyon hálás vagyok az olvasóimnak a türelmükért, a támogatásukért, és a folyamatos biztatásért, ami a Serbeniai Krónikákat övezi. Óriási motiváció, amikor egy-egy kétkedő lelkes üzenetben jelzi, hogy évek alatt ez volt az első könyv, ami letehetetlen volt a számára. Már ezért megérte.

Köszönöm az interjút!

Én köszönöm!

 

Aurora P. Hill írói portálja

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lady Nairi - ("Mivel a legtöbb misztikumos kötetemnél csak jön az ihlet, ezek akkor születnek, de például a Hasadás című szerzeményemet főleg egy állatokkal foglalkozó alapítvány által befogadott élőlényei, ösztönözték.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Lady Nairi írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek  tizenkettedik kötete jelent meg, melynek Két világ között a címe.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1985-ben születettem Eger városában. Felsőfokú tanulmányaimat Nyíregyházán végeztem, diplomámat informatikus könyvtáros szakból szereztem meg, 2008. év óta ebben a városban is lakom. 2017-ben mentem férjhez, 2018-ban megszületett a gyönyörű kisfiam.

Már általános iskolás korom óta imádom a könyveket, amikor versmondó versenyeken is indultam, ez a világ rabul ejtett, továbbá a tanévek végén mindig könyvjutalomban részesültem, ami által a könyvek szeretete hamar elhatalmasodott rajtam. A gimnáziumi éveimtől kezdtem el verseket írni, a novellák és regények terén ez még csak szárnypróbálgatás volt, azok nem is jelentek meg.

Jelenleg az időm nagyobbik részét a munkám tölti ki, valamint a gyermekemmel való programok szervezése, de amint adódik egy kis pihenés, igyekszem az írással is foglalkozni. Szabadidőm jelenleg nagyon kevés van, így más hobbinak nem tudom szentelni magam.

A teingák kora című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel vannak benne történelmi események, azoknak utánanéztem, így az kis időt igényelt, de ezt követően a mű további írásánál gyorsan pörögtek az események. Ha leülök a gép elé, amikor van egy kis időm, elkezdem begépelni, és akkor már magától jön a többi. Ha megakadok, félreteszem, várok, hogy jöjjön az újabb gondolathullám.

A teingák kora című írásnak a folyamata: jött az ihlet, megelevenedett előttem az egész történet, és csak írtam és írtam, amit kitaláltam. Egy-egy jelenet azonban álmaimban született. A mű Nyíregyházán, 2011. október 15. napja és 2012. július 30. napja között íródott, kiegészítve 2013. év elején.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Főleg a fantázia világa járja át a köteteimet, azonban vannak valódi történeteket tartalmazó könyveim is, ezek a verses gyűjteményeim (pl.: Verstár, Az élet nyomai, Hasadás), de ezekben is fellelhetőek a fantázia részei.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2001. év óta foglalkozom írással. Az elején csak versekkel foglalkoztam, főleg a szerelem terén, de később az egyperces novellák, majd hosszabb terjedelmű novellák, végül kisregények és regények követték a sort. Mikor milyen hangulat kapott el, ahogyan jött az ihlet, olyan kötet készült.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mivel nagyon vonz a fantázia, a természetfeletti lények világa, így ezen a téren szeretnék a későbbiekben is mozogni. Bár a legutóbbi verseskötetem a valódi világról szól, főleg megtörtént eseményeket mond el versben, mégis maradnék a misztikumnál. A krimiben már elgondolkodtam, hogy írok egy teljes könyvet ebben a műfajban, később talán kipróbálom magam ezen a téren. De például gyermekkönyvekbe is írtam már, viszont ez a világ sem áll annyira közel hozzám.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Boldogság és elégedettség tölt el.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevem a születési nevemből ered: HomonNAI RIta, mely kiegészült a Lady szóval, hogy hosszabb legyen egy kicsivel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mivel a fantázia világa áll a szívemhez a legközelebb, a valóság mellett mindig is ebben képzeltem el az írásaimat: különleges teremtmények, természetfeletti lények, misztikum, mitológia. Mivel balkezes vagyok, nálam nagy a vizualitás, a képzelőerő és a kreativitás, ezért is húzok inkább a fantasy művekhez.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A Líra könyvesboltban jelent meg az Ad Librum Kiadó jóvoltából. Miután egy ismerősöm meglátta a kötetemet a könyvesbolti kirakatban, lefotózta, majd átküldte nekem. A szívem is megállt, olyan boldogság futott át az egész lényemen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nem tervezem, hogy írok, csak jön az ihlet, akkor leülök, igyekszem leírni. Van olyan kötetem, ami két részből áll, első részét az egyik évben álmodtam meg, majd másfél év múlva a második része folytatódott, és lejegyeztem, aminek a címe Árnyékvilág. Ilyen nagy időintervallumos könyvem még a Két világ között. Vannak olyan részek, amiket megálmodok éjszaka, és beleillesztem az akkor íródó műbe. Mintha így üzenne a tudatalattim, hogy még ezt is csempésszem bele az egyik fejezetbe, valaki szerepébe (lásd: Rainás eset a Két világ között című kötetben).

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, főleg a humoros részek. Azokat imádom újra elolvasni.Nagyon ritkán van, ha nem tudom megírni a jelenetet, mert ezeket látom. Mikor jön az ihlet, előttem, van, igyekszem egyből írásba foglalni. Általában éjszaka folyamán álmodok meg részeket, lejegyzem őket, majd amikor gépelem be a dokumentumba, akkor jön a többi magától. Ha véletlenül megakadok, nem folytatom tovább, csak később veszem elő a művet, ha megvan a következő jelenet, a soron következő rész.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mivel a legtöbb misztikumos kötetemnél csak jön az ihlet, ezek akkor születnek, de például a Hasadás című szerzeményemet főleg egy állatokkal foglalkozó alapítvány által befogadott élőlényei, ösztönözték. Az Egy pocaklakó 9 hónapja című könyvemet például a gyermekem inspirálta, aki a kötet megírása közben akkor a méhemben fejlődött. Az ő szemszögéből íródott meg, hogy belülről ő hogyan látta a világot.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak hozzám közel álló emberek, írók, költők, akik véleményezik a kéziratomat. Ők láthatják legelőször, írnak ajánlót, úgy küldöm a kiadóhoz az alkotást.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom mindenben támogat, minden egyes könyvem megjelenésénél büszkék rám. Édesanyám például nagyon régen írt verseket, a költői vénám tőle származik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Jelenleg van egy történet, azonban idő szűkében nem tudom folytatni, úgyhogy a gondolatok egyelőre a fejemben raktározódnak, még egy kevés része van csak papírra vetve.
Remélem, hogy minél több könyvimádóhoz eljutnak a kiadványaim! Mindenkinek kívánok izgalmakkal teli perceket a köteteim olvasása közben!

Megrendelhetőek a könyveim: az első kötet (Verstár) az Ad Librum Kiadótól, mely a Líra könyvesboltokban is megjelent, a többi kötet az Underground Kiadó oldalán, valamint tőlem is megvásárolhatóak.

Elérhetőségem:
Email
Honlapom
Facebook 

Beleolvasó: M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) - ("– Mi lenne, ha vennénk pár sört, és kiülnénk… – Szó sem lehet róla! – vágott közbe Seni. – Most jöttél haza, nem koptathatsz le csak így! – Dehogy, nem akarlak… – Helyes, ez a beszéd! Na, már tudom is, hova akarlak meghívni… de előbb menjünk haza lepakolni. ")

El is hoztam nektek a harmadik beleolvasót, M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) c. könyvéből. Az írónőnek hamarosan megjelenik Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában a meleg regény. A könyv június,27-én fog megjelenni.

Én már nagyon várom a könyvet.

Jó olvasást!

 M. Z. Chapelle:
Párizstól keletre
(Velünk kezdődött)

Tartalom:

A ​múltat nem lehet elég mélyre temetni. Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a háztól akar szabadulni, de saját belső démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a rettegés.
A helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire ment az állandó szabálykövetésével.
Than és Léo között sosem volt felhőtlen a viszony, a viszontlátás azonban a régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.
Szenvedély, ármány, fájdalom és vágy örvényében találja magát, neki pedig döntenie kell, hogy tovább menekül-e.
Vajon Than képes lesz megtalálni az összefüggést a tíz évvel ezelőtti bűntény és a mostani eset között?
És képes a szerelem begyógyítani a sebeket, amiket egy életen át magunkkal hordozunk?
A ThanLéo Story lenyűgözően izgalmas és romantikus regény a BL rajongóinak.

 

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET A KÖNYVBŐL

– Megértem. Azért remélem, nem haragszol, hogy ezt mondom, de örülök, hogy itt vagy! Még akkor is, ha egy ilyen szomorú esemény miatt…
– Tudom, Seni – felelte Léo, majd megtörölte felhevült arcát. Szőkésbarna tincsei a homlokára tapadtak. Hihetetlen, hogy elszokott ettől a klímától. – Dögmeleg van! Pakoljunk le a házban, ott biztos hűvösebb lesz, és…
– Ugye nem akarsz bezárkózni és órák hosszat az üres falat bámulva töprengeni azon, mit kellett volna másképp csinálnod?
Léo megrökönyödve rázta a fejét.
– Nem, persze hogy nem… de miért üresek a falak?
Seni legyintett. Léo nem akarta annyiban hagyni a dolgot, de közben elvonta a figyelmét néhány, az utcán átvágtázó gyerek, akiket kerülgetnie kellett.
– A lényeg, hogy ne zárkózz be – folytatta hátra sandítva Seni –, az nem tenne jót. Ráérsz később pakolni, most inkább ereszd ki a gőzt!
Léo elhúzta a száját. Pontosan úgy képzelte el az itt töltött napokat, hogy magára zárja az ajtót, és a dobozolások közti pihenőidőben limonádét szürcsölget egymagában a teraszon.
– Mi lenne, ha vennénk pár sört, és kiülnénk…
– Szó sem lehet róla! – vágott közbe Seni. – Most jöttél haza, nem koptathatsz le csak így!
– Dehogy, nem akarlak…
– Helyes, ez a beszéd! Na, már tudom is, hova akarlak meghívni… de előbb menjünk haza lepakolni.
Hazatérés. Léo fülében visszhangként dübörgött tovább a maga elé mormolt szó, miközben a házhoz vezető poros utakon lépkedtek.
Minden rossz emlék ellenére, ami felsejlett benne a városba érkezésekor, ha az anyjára és a közös életükre gondolt, melegség öntötte el a szívét. Habár tízéves korától az apjánál nevelkedett Párizsban, azóta is honvágya támadt, valahányszor currys ételt szolgáltak fel a vacsorához, vagy olyan zenét játszott a rádió, amit itt hallgatott a barátaival. Senivel és a bandájukkal. Vajon emlékeznek rá a többiek? Léo minden gyerekkel jóban volt, követték őt, bárhova ment. Mind, egyet kivéve.
Than Sangvit két évvel volt idősebb náluk, és életcéljának tekintette, hogy őrmesterként utasítgassa Léót. Utólag Léo biztosra vette, a fiú csak a rendőr apjának akarta demonstrálni fegyelmezettségét, de őt halálra idegesítette az unalmasabbnál unalmasabb hegyi beszédeivel.
Nem úgy, mint Seni! Talán néhány kör ital után ugyanott folytathatják a hülyéskedést, ahol abbahagyták. A gondolatra elmosolyodott. Alig várta, hogy a többiekkel is találkozzanak! Kivéve Thant. Na, őt igyekszik majd elkerülni, már, ha itt lakik még Ampavában.

M. Z. Chapelle Szerzői oldala

Művelt Nép KönyvKiadó

Jandácsik Pál: Néma magzatok - ("... a vége nagyon falhoz szegezett. Hamar vége lett, és sok-sok kérdésem lett volna. Mindenesetre megérné folytatni, mert látok benne potenciált. Pl: Néma magzatok 2…")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszöni Jandácsik Pál írónak, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam a nemrég Ünnepi Könyvhéten megjelent Néma magzatok c. könyvét. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy kezembe vehettem a könyvet. A könyv Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg júniusban.

 Jandácsik Pál:
Néma magzatok

Tartalom:

A nem túl távoli jövő Államában az irányított reinkarnációnak hála, születés és halál egybefonódik. A titokzatos, már több mint száz éve tomboló Járvány miatt az anyaméhben fejlődő magzatok csak biológiai értelemben életképesek, valójában lelketlen burkok. Ezért a szülés pillanatában ezek a magzatok az Urna nevű szerkezet segítségével megkapják egy felmenőjük lelkét, vagyis a nőknek saját szülőjüket vagy a férjük révén az anyósukat, apósukat kell újra a világra hozniuk.

Jackie, a Rendvédelmi Osztály nyugalmazott tagja a következő életére készül; a lányában fejlődő magzatot ő fogja megörökölni. Az Államot viszont terrorcselekmény-sorozat rázza meg, a nyomok pedig olyan szörnyű titokról rántják le a leplet, amely nem csak Jackie jelenlegi, hanem jövőbeli életeire is hatást gyakorolhat.

Véleményem
5/5

Végre egy olyan könyvet kaptam kézhez, mely első oldaltól az utolsó oldalakig kiolvastam. Tetszett a történet, érdekes elgondolás. Őszintén megmondom lehetett, volna kicsit több, többet írni, mert egy-egy jelenet ép, hogy csak bemutatta, máris jött a következő. Lehetett volna bővebben írni. Úgy érzem kevés, így arra gondoltam, amikor befejeztem, hogy lehetne folytatni a történetet. Kíváncsi lennék ezekután mi fog történni. Mert a vége nagyon falhoz szegezett. Hamar vége lett, és sok-sok kérdésem lett volna.
Mindenesetre megérné folytatni, mert látok benne potenciált. Pl: Néma magzatok 2… Csak mondom. Számomra nagyon tetszett, megfogott. Mivel elég rövidek voltak az oldalak, így az a gondom, hogy mit, mennyit merjek mondani. Mert, ugye slussz poént nem szeretném lelőni, akik még nem olvasták el.
Maga a történet elgondolkodtatott. Mi lett volna…? Mi lett volna, ha ez tényleg megtörténne valóságban? Ijesztő lenne, szerintem. Hajmeresztő,
Van érzéke a feszültség teremtéshez az biztos. Folytasd tovább ezen a vonalon.

Fülszöveg szerint:
„A nem túl távoli jövő Államában az irányított reinkarnációnak hála, születés és halál egybefonódik.”

Hát, mindenre gondoltam, de arra nem, ami a könyvben történt. Igazi meglepetés volt. Egy szóval ajánlom, aki szereti a disztópiát, sci-fit, izgalmat és lebilincselő történetet. Ezután kíváncsian várom Pál következő regényére, mert szerintem lesz még ennél sokkal érdekesebb

 

A könyvet itt tudod beszerezni:

Jandácsik Pál szerzői oldala

Libri 

Főnix Könyvműhely

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gáspár Virginia Olimpia - ("Nem én hiszek a történetemben, hanem a történet hisz bennem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gáspár Virginia Olimpia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A dühös tűz fellángolása c. könyve jelent meg eddig, a NewLine Kiadó gondozásában, amit megrendelni kiadónál lehet, illetve elérhető a nagyobb terjesztőknél is. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Gáspár Virginia Olimpia (Gina) vagyok, egy örök optimista, igazi mosolygós természet. Férjemmel Budapesten, Újpalotán élünk, lakásunkat két macskával osztjuk meg. Magyar-kommunikáció szakon végeztem, tanári diplomát szereztem, de az élet más pályára sodort, történetesen az ügyfélszolgálat felé. Talán nem meglepő, hogy szeretek olvasni, zenét hallgatni, barátokkal társasjátékozni, néha pedig elmerülök a színezők világában is.
Mindig is érdekeltek az ifjúságot érintő témák, mint az olvasóvá nevelés, gyermekvédelem. Darvas Petrával ezért is álmodtuk meg, és hoztuk létre a Zsebkönyvbatik blogot.

 A dühös tűz fellángolása c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első kötet megírása nem igényelt nehéz kutatómunkát, de tanulást írástechnika terén annál inkább. Emiatt a tanulási folyamat miatt az első rész megírása elég hosszú idő volt, összességében talán tíz év is. Remélem, Nádasi Krisz is egyetért velem abban, hogy sokat fejlődtem írástechnikailag a szárnyai alatt. A történet rengeteget változott, és ért a fejemben, ahogy a szereplők is egyre kiforrottabbak lettek. Hosszú utat tettünk meg együtt, mire eljutottunk a kiadásig. Főszereplőjét, Holdát már tizenhárom évesen megalkottam a fejemben, mégis csak mostanra kerekedett ki a varázslatok világa bennem. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A helyszínek, az iskolai élet a valóságot tükrözik. A mágia világának kiépítésekor a wicca kultúrát és a rúnákat vetem figyelembe, tehát annak is van létező alapja. A többi már a fantázia, és inkább ez kap fő hangsúlyt a könyvben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás kiskamaszkorom óta fontos szerepet töltött be az életemben, de már ovisként is ismert, vagy saját mesékkel szórakoztattam a nagyérdeműt bárhol, bármikor. Metrón, boltban kérés nélkül is. Főleg verseket fabrikáltam, de született egy befejezetlen regény is, amin érződtek a kor sorozatainak hatásai. Utólag vicces visszaolvasni. Valahol ott kezdtem el úgy érezni, hogy talán az írás az a tevékenység, amiben jó lehetek, amikor általános iskolai tanító nénim egyik fogalmazásomra annyit mondott: ez olyan Ginás fogalmazás. Megkezdtem szárnypróbálgatásaimat az írásban, és nem volt megállás. Először versek, aztán a regény. Mostanában gyakorlom a novellaírást is.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen. Már van több ötletem, amit a sorozat után dolgozok ki alaposabban. Ezek között már van olyan, ami nem az ifjúságnak szól. Egy kis misztikus szál mindig akad majd a műveimben, ezt képtelen leszek szerintem kihagyni, de meglátjuk, hogy milyen ötleteim lesznek még.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagyon örültem, egy kicsit büszke is voltam magamra. Az összes író barátomnak rögtön meg is írtam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ott az a bizonyos utolsó mondat. Később pedig azon töprengtem, jó, de akkor most mit fogok csinálni? A válasz nyilván az, hogy írom a második részt, de annak elkezdéshez még túl izgatott voltam.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem. Gondolkodtam különböző neveken, de valahogy mindig megmaradtam a saját nevemnél. Szeretem, talán mert kiskorom óta dicsérik, vagy csak tetszik, hogy a nővéreim húzták ki egy kalapból. Egyáltalán nem bánom, hogy saját néven írok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt hiszem igen, mindig is vonzott a fantasy világa. Bár az első regény, amit kamaszként kezdtem el, de soha nem fejeztem be, inkább a korabeli szappanoperákra hajazott. A Lélekboszorka krónikák világa az első, amit igyekeztem alaposan kidolgozni, és ez az első pillanattól kezdve fantasy volt.  

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fantasztikus érzés. Elsőre. Aztán egy kicsit ijesztő. Már bárki elolvashatja, amit írtál. Nincs megállás, felvállaltad (ön)magad. Az olvasói visszajelzéseket éppen olyan izgatottan vártam, mint az értékeléseket a molyon. Még akkor is, ha az olvasása közben már kaptam pozitív visszajelzést az olvasótól. A könyvesboltba bemenni és látni a saját könyved kirakva valami elképesztő érzés. Pláne, ha egy olvasó küld róla képet neked. Remélem, sok fiatalhoz eljut, és szeretni fogják Holdáék történetét.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Tudatos, abban az értelemben, hogy reggel korán kelek, és igyekszem a készülő könyvvel foglalkozni. Ha nem is konkrét jelenetet írok meg, ötletelek, árnyalok egy szereplőn, esetleg átnézem az eddig megírt jeleneteket. Impulzív, hiszen ha eszembe jut valami, akkor rögtön kapom elő a lepkés füzetet, vagy ha nem otthon vagyok, a telefont, és leírom az ötletet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, vannak kedvenceim. Például Holda első utazása az égi sztrádán, vagy Laura harca a démonnal. Több kedvenc is köthető Holdához és Áronhoz, de Kevinhez és Tamarához is. Látod, nehéz egy-egy jelenetet kiragadnom, mert valahogy a kerek egész nőtt a szívemhez.Legnehezebben Laura elrablásának jelenetét írtam meg. Nem volt könnyű úgy összerakni, hogy érthető és izgalmas is legyen. 

Fotó:Darvas Petra

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A mindennapok, ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni. Egy szó, mondatfoszlány, egy rovar, ami ki akar jutni a buszból, de akár egy félrehallás is beindíthatja a fantáziámat. A zenét is sokszor használom ihletforrásként, és az írótársakkal folytatott beszélgetések, ötletelések is rengeteget segítenek. Biztos vagyok abban is, hogy sokszor nem is tudatosan használom fel azt, ami inspirált.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először a béták (főként írótársak) és Krisz látják teljes egészében a történetet. Az ő javaslataik nyomán megyek tovább. Az írás közben felmerülő kérdéseimet általában hozzám közel álló barátokkal beszélem meg, akik szintén írók.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Támogattak, bátorítottak, és úgy érzem, nagyon büszkék rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Szeretnék író-olvasó találkozókat, a Zsebkönyvbatik is előkelő helyen szerepel a fontossági listán. Írói facebook, instagram oldalamat rendszeres tartalommal megtölteni, valamint költői facebook és instagram oldalamon is igyekszem aktív lenni, már csak azért is, mert a NewLine Kiadó gondozásában két verseskötetem is megjelent ebook formában. Az érdeklődők keressenek meg a közösségi oldalakon, de szívesen válaszolok üzenetben feltett kérdésekre is.    

NewLine Kiadó

Gáspár Virginia Olimpia szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Farkas Anita, akinek Rólunk szól c. verses kötete jelent meg - ("Először nem hittem el, beletellett némi időbe, hogy tudatosodjon bennem. Utána nagyon örültem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Farkas Anitát, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Anitának Rólunk szól c. verses könyve jelent meg eddig, amit magánkiadásban adott ki.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Farkas Anita vagyok, első könyves szerző, emellett pedig a Lendület Magazin egyik szerkesztője és cikkírója. Szabadidőmben írok, olvasok, utazom, és sorozatokat nézek.

 Rólunk szól c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ha a kutatómunkát úgy érted, hogy a lelkem legmélyéig le kellett mennem, akkor igen. Körülbelül négy-öt évig írtam a könyvecském.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Hosszabb sztorik eddig a novelláim voltak, amik fiktívek, de elég sokat merítettem hozzájuk a saját életemből.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tinédzserként kezdtem írni, először csak naplót, és nagyon szerettem a suliban a fogalmazásokat, esszéket papírra vetni. A véleményközlő műfaj mai napig közel áll a szívemhez. A magazinban gyakran alkotok például az egész társadalmunkat érintő témákban cikkeket.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, a versek, és a novellák után jelenleg az első regényem írom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Boldogság, nagyon felemelő érzés.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nekem nincs írói álnevem, és a jövőben sem szeretnék váltani.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, igazából a legtávolabb áll tőlem. Sokáig úgy gondoltam, nem vagyok képes rá. Viszont örülök, hogy nem adtam fel, és született egy verses kötetem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Először nem hittem el, beletellett némi időbe, hogy tudatosodjon bennem. Utána nagyon örültem.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Sokat gondolkozom egy adott témán, és igyekszem fejben összerakni (szerencsére jó a memóriám), hogy amikor leülök ténylegesen írni, azért legyen sorrend, és érthető legyen az olvasók számára. Olyan is van, hogy egyszerűen csak hagyom, hogy szabadon áramoljanak a papírra a gondolataim, és utána rendezgetem, szerkesztem a végső formájáig a szöveget. Ezért szeretek kézzel is írni, mert bele tudok rajzolgatni magamnak.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc verset nem tudnék választani, mert mindegyik az én „gyerekem”, egyformán fontosak. Sok erőszakot éltem át, és ezeknek, a részeknek a papírra vetése nagyon megizzasztott. Gondoltam arra, hogy finomabban fogalmazom meg a történteket, de a hitelesség számomra nagyon fontos, így nem kozmetikáztam.

 Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ahogy mondani szokták a téma az utcán, hever, mindig lehet találni valamit, amihez az ember nyúlhat. Ahogy minden történet, az enyémek is a „Mi lenne ha…” helyzetből indulnak ki, emellett, ahogy fentebb is megfogalmaztam, sokat merítek velem történt eseményekből, amiket aztán egy-egy saját írásban feldolgozok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A legelsők, akik láthatják, szerkesztőm, Máté Brigitta és tördelő-borítótervezőm, Németh Balázs. Tartalmi és formai szempontból építő jellegű tanácsokat leginkább tőlük fogadok el. Mellettük pedig már az első könyvemnél segítségemre voltak előolvasók, Albert Tímea és Lovász Szilárd személyében. Mindannyiuknak végtelenül hálás vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám, és örültek, ugyanakkor segítenek két lábbal a földön maradnom, nehogy túlságosan elszálljak a sikertől. Köszönöm a támogatásukat.

 Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Még idén tervezem kiadni az első regényem, továbbá folyamatosan olvashatnak tőlem friss cikkeket, jelen vagyok egyre több közösségi felületen, és elkészült a honlapom is. Igyekszem minél több olvasnivalót és egyéb tartalmat alkotni.

Farkas Anita szerzői oldala