A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Interjú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Interjú. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. február 11., vasárnap

Interjú Gréger Csabával, akinek tavaly jelent meg a mesekönyve, Mozaikvándorok és Varázslatos utazás címMind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal.")mel. - ("

Köszönöm Gréger Csabának, hogy újra interjút adott a blogomnak. Ezúttal egy gyerekeknek, ifjúságnak szóló mesekönyvéről beszélgetünk. A könyv címe Mozaikvándorok és a Varázslatos utazás (Mozaikvándorok 1.) címmel. A könyvet Marysol Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kötet gyönyörű illusztrált kép van, mint belsőleg, mint külsőleg.

Kérlek, mesélj magadról? Tudom, egyszer egy másik interjú során beszéltél magadról. Pár sort, ha lehet. 

Autodidakta írónak tartom magam, hiszen sosem tanultam írást, de mindig is csináltam. Gyerekkorom óta élek-halok a fantasy könyvekért, így nem csoda, hogy felnőttként pont ebbe az irányba indult el az írói karrierem. Hiszek benne, hogy a mese örökérvényű, és nem csak a gyerekeké, hanem a felnőtteké is. És hát mi a felnőtteknek szóló mese? A fantasy…

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Írtam már hagyományos gyerekmesét is, de a Mozaikvándorok szerintem nem az. Sokkal inkább egy olyan minden korosztályhoz szóló kalandregény, ami az izgalmas történetet, szereplőket és fordulatokat éppenséggel a gyerekek számára is fogyasztható nyelvezetben tálalja. Én magam hiányoltam egy olyan komolyan vehető ifjúsági fantasy-t a piacról, ami átmenetet képez a klasszikus mesekönyvek és a nagyobbaknak szóló, már jóval félelmetesebb regények között. És mivel nekem is kisiskolás korú gyerekeim vannak, akiknek rendszeresen olvasok fel esténként, úgy döntöttem, hogy magam írok egyet. 

Van egy mottód: „Nagy küldetésem, hogy a gyerekek rávegyék az olvasásra”. Honnan ez a mottó, lelkesedés? Mit gondolsz, ma olvasnak eleget a gyerekek?

Úgy gondolom, hogy ma van egy átalakulás ebben a kérdésben. Volt egy generáció, aki szerintem nem, vagy alig olvasott, és akik esetében a tv és a videójátékok teljesen átvették a könyvek szerepét. Azt veszem észre azonban, hogy van egy olyan szülői korosztály – amibe én is tartozom -, aki kifejezetten fontosnak tartja, hogy a gyerek ne csak passzív, hanem aktív fogyasztója is legyen a történeteknek. Ez alatt azt értem, hogy egy animációs filmet nézve sokszor azt vehetjük észre a gyermekünkön, hogy csak bambul a képernyőre, ami nem meglepő, hiszen készre tálalva kap meg mindent. Ezzel szemben az olvasás gondolkozásra készteti a gyereket, szárnyal a képzelete, és nem utolsó sorban bővül a szókincse, ami a digitális kommunikáció túlsúlyos korunkban úgy gondolom, hogy alulértékelt dolog. A könyvemmel szerettem volna olyan eszközt adni a hozzám hasonlóan gondolkozó szülők kezébe, amivel le tudják ültetni a kanapéra a gyereket, mert a történet annyira varázslatos és izgalmas, hogy fel tudja venni a versenyt a képernyőn vibráló képekkel.

Gyerekkorodban volt kedvenc meséd?

Hagyományos értelemben vett mese nem annyira, bár én magam is nagyon szerettem a különböző klasszikusokat, amiket sokszor diafilmként ismertem meg. Viszont nyolc éves voltam, amikor a bátyám hazahozta a Gyűrűk Urát, és bár sokat nem értettem belőle, de megfertőzött a világa.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Szerencsésnek tartom magam, mert a felnőtteknek írt fantasy könyveim révén kiváló illusztrátorokkal ismerkedhettem meg. Közéjük tartozik Nagy Gergely festőművész is, aki rég óta dolgozik fantasztikus témájú műveken. Hamar kiderült, hogy remekül rá tudunk hangolódni a másik gondolataira, ami nagyon megkönnyíti a közös munkát. Amikor elkezdtem írni az első Mozaikvándorok könyvet, rögtön megkerestem Gergőt, hogy van-e kedve részt venni a projektben, és szerencsémre igent mondott, habár neki is az újdonság erejével hatott ez a könnyedebb, gyerekbarát stílus. Ráadásul ez esetben a szokásosnál is nagyobb kreatív szabadsággal dolgozhatott, hiszen rá bíztam, hogy melyik jelenetet és hogyan akarja megrajzolni, én már csak az első tervek elkészülte után kapcsolódtam be a munkába. Kivételt képet a borító festmény, amiről nagyon konkrét elképzelésem volt. Szerencsére pont olyanra – vagy inkább még jobbra – sikerült, mint ahogy azt gondoltam.  

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Ahogy említettem, én inkább regényként tekintek a Varázslatos Utazásra, mint mesekönyvként. Ezt egyébként a hossza is alátámasztja, hiszen körülbelül 280 oldal. Ennek fényében a megírása is inkább hasonlított egy felnőtteknek szóló könyvhöz, mint egy klasszikus meséhez. Az első draft megírására jó pár hónap elment, de ehhez hozzájárul, hogy munka és család mellett nem annyira könnyű időt találni az írásra, mint ahogy szeretném. 

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Azt gondolom, hogy ma minden írónak nehéz a helyzete Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen zsánerben alkot. A magánkiadás térnyerésének köszönhetően rengeteg új könyv jelenik meg, ami egyrészt remek dolog, mert lehetőséget ad a hozzám hasonló friss nevek számára, de egyúttal túlterheli a piacot. És sajnos a könyv megírása a könnyebbik része az egyenletnek – hiszen a könyv önmagában nem sokat ér, ha nem tud eljutni az emberekhez. Ez pedig – főként hagyományos kiadói hátszél nélkül – hatalmas energiát és tőkét igényel, amit magánemberként nem sokan képesek beletenni. Nem lehetetlen érvényesülni, de nagyon nehéz, és csak akkor lehet az ember sikeres, ha nem csak íróként, hanem marketinges szakemberként, sőt mi több szinte influenszerként is jelen van. Ez is izgalmas munka, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenki képes ezt a felét önmaga is menedzselni. Én szerencsére a végzettségemből kifolyólag egyelőre még bírom a strapát.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Lekopogom: szerencsére kizárólag jó dolgokat kaptam vissza. Mind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal. Folyamatosan kapom a kérdéseket, hogy mikor jön már a második rész, és bevallom ez adja a legnagyobb motivációt ahhoz, hogy valóban el is készítsem. 

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Mindenképpen szeretném, ha még 2024-ben megjelenhetne a második rész, de ez sok dolog függvénye. Egy ilyen könyvnek a finanszírozása nem kis tétel, tehát ezért is örülök minden egyes vásárlónak, hiszen általuk válik lehetővé, hogy kifizessem a pompás illusztrációkat például. Emellett írtam egy ténylegesen a legkisebbeknek és az óvodásoknak szóló klasszikusabb mesekönyvet is, aminek a megjelenése szintén egyeztetés alatt van. Ezt is nagyon várom, ugyanis egy újabb nagyon tehetséges illusztrátorral dolgozhatok együtt ebben a projektben. Emellett a terveim szerint idén visszatérek a felnőtt közönséghez is, és új megjelenésekkel tovább építem a „Halhatatlanok” brand alatt futó fantasy könyv sorozatomat. Szerencsére ez utóbbiban már kiváló szerzőtársaim is akadnak, így nem csak tőlem olvashatnak majd történeteket az olvasók. Illetve van egy még titkos projekt is a fejemben, ami kicsit eltér a tőlem megszokottól, de ha összejön, pont ezért lesz nagyon izgalmas. Ezt is nagyon várom, csak legyen időm mindenhez…

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Azt, hogy legyenek nyitottak, és adjanak esélyt a könyveimnek. Azt gondolom, hogy hatalmas szükség van minőségi magyar fantasy könyvekre, mert bár ma már nyelvi korlátok nélkül elérhető szinte minden nagy külföldi „név”, az mégsem ugyanaz, mintha valaki a saját anyanyelvünkön, a saját kulturális gyökereinkre építve ír egy fantasztikus regényt. Bízom benne, hogy minél több emberhez eljut majd a híre annak, amit csinálok, és remélhetőleg a legtöbbeknek tetszeni is fog. És ha egy emberrel több – legyen az gyerek, vagy felnőtt – fordul általam a magyar fantasy irodalom felé, már megérte az egész. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Marysol Könyvkiadó

Gréger Csaba írói oldala


2023. december 26., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Holy Evans- ("Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Holy Evans írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Ahol az elefántok sírnak c. romantikus könyve jelent meg, amit Marysol Könyvkiadó oldalán lehet megrendelni. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy megjelenés előtt elolvashattam ezt a csodálatos történet.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredendően mediátor, párkapcsolati tanácsadó és terapeuta vagyok, előtte pedig több tizenévig foglalkoztam a lélek dolgaival, kineziológusként, majd a könyvszakmába vetettem magam. Ezek az „előéletek” nagyban segítik, hogy hitelesen írhassam le a szereplőim lelkét, kommunikációját, életének és problémáinak a velejét. A terápiák által jobban belelátok a valós és vélt párkapcsolati történetekbe és a párok magánéletébe, ráadásul mindkét nézőpontból, ami remek alapot ad a könyveimhez. Mindamellett, hogy nehéz történetek, rengeteg inspirációt és ötletet adnak, ezekből is táplálkozok. Igyekszem úgy papírra vetni, hogy az olvasó számára is izgalmas legyen, mégis kikapcsolódást és sok tanulságot nyújtson.

Ahol az elefántok sírnak c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Ez a történet már régóta bennem munkálkodott. Maga az írás folyamata egy fél év volt, de utána ugye még a kézirat utómunkái is plusz még egy fél évet vettek igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az Ahol az elefántok sírnak legalább annyira valós, mint kitalált történet. Nagyon sok valóban megtörtént eleme van, és természetesen az írói elme szabadsága is megvan benne.

Nagyon sok an nem tudják, és talán Te vagy az első platform, ahol meg is nevezem, Nabulu az elefántbaba és a rezervátum is létezik, aki szeretné tudja támogatni is akár őket, ezen a linke tudjátok megnézni Nabulut, link és az elefántrezervátumról is sok híreket olvashattok. Akár örökbe is lehet fogadni egy egy elefántbabát, vagy felnőtt elefántot támogatni, amivel tudjátok segíteni a központ munkáját.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Az írást már egészen kiskoromban elkezdtem, legelső novellám az általános iskolai újságban jelent meg.  Azóta töretlen a szenvedélyem. Több barátom is megkért, még egészen fiatal korunkban, hogy írjak helyettük szerelmeslevelet. Hát valahogy így kezdődött ez a romantikus pályafutás… Aztán ahogy szokott lenni, nagyot álmodtam!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A romantikus zsáner örökké beleivódott a vérembe ezzel a könyvvel, így egyelőre nem tervezek más zsánert.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hú, ez mindig elégedettséggel tölt el. Egy ünneplésre ad okot, és ugyanakkor frusztráló is, hiszen innen indul el az előolvasás, szerkesztés folyamata is, ami nagyon meghatározó tud lenni egy író életében.

Mindenesetre, amikor leírom, hogy „vége” az egy csodás érzés, de minden író tudja, hogy ott még koránt sincs vége. Sőt onnan kezdődik az igazi munka és a megterhelő érzelmi hullámvasút.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álneved, nem gondolkodtál még ezen?

Nem gondolkodtam még ezen. Tetszett a csengése és valahogy közel érzem magamhoz.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A romantikus sztorik mindig is közel álltak hozzám. Érzelmes típus vagyok és polgári munkám miatt is régóta szerettem volna kipróbálni magam ebben a stílusban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ez az első romantikus könyvem és igazán nagyszerű érzés, ahogy az olvasók fogadták. Szinte pillanatokon belül az előrendelhető sikerlistákon volt, és a megjelenés után másfél hónappal már újra is kellett nyomni, mert elfogyott a főbb platformokon, a lírában, a Bookline-on és a Libriben is. Úgyhogy duplán csodás érzés volt!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az impulzív írók közé tartozom, annyira, hogy néha még én sem tudom mi lesz a regény vége amikor elkezdem. Amikor ezt a tényt elárulom magamról, többen ledöbbennek, tudom nehezebb így írni de egyszerűen nekem így megy. Viszont elárulok egy titkot, roppant nehézkes a névmemóriám, így általában úgy írok, hogy a laptopom szélére ki vannak írva a szereplőim nevei, mert egyébként görgethetek kit hogyan neveztem el.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott. Kedvenc jelenetem a vérpezsdítő erotikus jeleneteken kívül az amikor Liam és Hayley a tengerparton sétálnak az első randin.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy reggel úgy kelek, hogy egy történet elkezdődik a fejemben, Aztán utána megyek. Így kezdődött a Római történetem is, ami tavasszal fog megjelenni. Ha belekerülök egy ilyen „csatornába” akkor reggel leülök és fel sem állok délutánig.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egy - két előolvasóval dolgozom. Igazából akkor is azért, hogy a névproblémáim és a sztori fő vonaláról kapjak véleményt. Nem sokan szólhatnak bele a sztoriline-ba, a szerkesztőn és a lányomon kívül gyakorlatilag senki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nagyon támogató, simán elviselik azt az énemet, amikor írok, és se nem látok, se nem hallok. Ha bármikor elakadok, a lányomat kérdezem, mindig roppant meglepő és hasznos tanácsot ad.

Lassan vége az évnek, mire készülsz 2024-es évre? Számíthatunk új könyvedre jövőre is?

2024 tavaszán készül, az olvasóközönség elé a Rómában kezdődik című, Karácsonyi lidércrománc 2024 karácsonyára jelenik meg, 2025 tavaszán pedig a Mint a mesékben című könyvem jön. Mindhárom romantikus történet. A Rómában kezdődik (eredeti címe Szentjánosbogarak Róma utcáin) Loráról, a fiatal és tehetséges karrierista lányról szól, aki párkapcsolati függősége miatt sorozatos csalódásai után Rómáig menekül, és ott egy nagy választás elé sodorja őt az élet. A Mint a mesékben egy túlhajszolt írónőről szól, aki miután egy bankrablás áldozata és túlélője volt, besokallva a nagyvárosi élettől vidékre költözik, egy western lovas-tanyára. A Karácsonyi lidércrománc egy rövidebb, de mókásabb meglepő karácsonyi szerelmes történet, szerintem a címe mindent elmond.

Holy Evans írói oldala

Nyomtatott könyv utánnyomása folyamatban, addig is e-könyvként beszerezhető a kiadó oldalán.

Marysol Könyvkiadó

2023. december 24., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rupa Zoltán - ("Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Rupa Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig egy kötete jelent meg James Walley és a Tiltott Mágus felemelkedése címmel, mely magánkiadásban adta ki.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Rupa Zoltán vagyok, és az írás a szenvedélyem. A James Walley és A Tiltott Mágus Felemelkedése című könyvem magánkiadásban jelent meg, és nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek ma veletek.

James Walley és a Tiltott Mágus Felemelkedése című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, a könyv rengeteg kutatómunkát igényelt, hiszen fantasy témájú, és szerettem volna egyedi világot teremteni. Az írás folyamata hosszú volt, de körülbelül egy évig tartott a teljes könyv megírása.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimben a fantázia és valóság szorosan összefonódnak. Szeretek valóságalapú elemeket belecsempészni a fantasy világba, hogy az olvasók könnyebben azonosulhassanak a karakterekkel és a történettel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni. Az első komolyabb írói kísérletemet a Általános iskolában ha jól emlékszem éppen a 7. évfolyamot tapostam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Biztosan! Bár a fantasy a szívem csücske, érdekelnek más műfajok is. Jelenleg is dolgozom egy kriminovellán, és tervezek próbálkozni sci-fi és romantikus témákkal is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az érzés leírhatatlan! Az írás folyamata sok kihívást tartogat, de a befejezés pillanatában minden fáradság megérte. Izgatott és elégedett vagyok.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Az írói álnév tényleg fontos döntés, de én úgy érzem, hogy a saját nevemen szeretnék az olvasókkal kommunikálni. Az írásaim részei vagyok, és szeretném, ha az olvasók megismerhetnének személyesen is.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mindig is vonzódtam a fantasy világokhoz. A képzelet szabadsága és a karakterek sokszínűsége mindig is lenyűgözött.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem megjelenése felemelő élmény volt. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor a saját történetedet tartod a kezedben egy könyv formájában.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Az írásomban mindkét elem jelen van. Van egy alapvető tervezési fázis, de szeretem, ha a történet és a karakterek is vezetnek néha.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Minden jelenetnek megvan a maga varázsa, de természetesen vannak olyanok, amelyek közelebb állnak a szívemhez. Az egyik legnehezebb rész az volt, amikor el kellett búcsúznom a karaktereimtől.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt szerte a világból merítem. Lehet az egy szép táj, egy érdekes történelmi esemény, vagy akár egy álom. Az ihlet bárhonnan jöhet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

 Első olvasóim általában jó barátaim vagy családtagjaim. Az ő véleményük fontos számomra, mert őszinte visszajelzéseik segítenek finomhangolni a történetet. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nem nagyon volt támogató, sőt kifejezetten nem is foglalkoztak azzal, hogy sikerült valamit alkotnom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson! Továbbra is izgalmas történeteket, videókat osztok meg veletek. És köszönöm, hogy megvásároljátok a könyvem. Áldott, Békés Ünnepeket Kívánok mindenkinek!

A könyvet ezen a webshop oldalon tudjátok megrendelni.

2023. december 3., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Vályi - Nagy Erika -("Addig érlelgettem magamban a gondolatot, hogy egy regény írásába belevágjak, aztán amikor végre elindult a történet, egy év alatt a végére is értem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Vályi-Nagy Erika írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Törtarany c. könyve jelent meg eddig, amit a Scolar Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Forrás: Vályi-Nagy Erika szerzői oldala

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Talán addig a pontig szaladnék vissza az időben, hogy a középiskolai Babits Mihály önképzőkörben megírtam életem első novelláját, egy létráról. Még most is emlékszem, egy könyvtári, karcsú, sötétbarna létra volt, képzeletemben az égig felmásztam rajta. És közben rájöttem, hogy írni csodálatos dolog. Úgy terveztem, írok hamarosan egy regényt… Ehhez képest teljesen más irányt vett az életem az érettségi után műszaki, majd pénzügyi diploma, utána egy informatikai cég projektasszisztensi pozíciója. Talán meg se fogalmaztam, hogy mennyire hiányzik az írás, amikor egy nap belefutottam a MUOSZ (Magyar Újságírók Szövetsége) hirdetésébe, miszerint női újságírás stúdió indul V. Kulcsár Ildikó (Nők Lapja újságírója) vezetésével. Úgy éreztem, ott a helyem. Már az első alkalommal sikerült kitűnni, és ha létezik egyenes út, akkor az enyém az volt, mert fél év múlva már megírtam az első cikkemet a Nők Lapjába. Innentől kezdve számos női lapnál dolgoztam, újságíróként, szerkesztőként, vezetőszerkesztőként és főszerkesztőként. Printben és online területen, szerettem a szakmámat, örültem, hogy írhatok. Míg el nem érkeztem a következő mérföldkőhöz az életemben a Covid idején. Megszűnt az általam vezetett Kismama magazin, én pedig döntéshelyzet elé kerültem. Folytatom tovább az újságírást, vagy valami másba vágok, és itt jön a képbe az önképzőköri létra, meg a szépirodalom. Hogy írni akarok, de már nem újságcikket, és mi volna, ha megvalósítanám a régi álmomat. Nem volt könnyű elkezdeni az első történetet, de az újságírói rutin sokat segített. Megszületett az első, majd a második regény, én pedig haladtam tovább az úton: kiadót kerestem, korrektúráztam, könyvborítók között válogattam, bemutatóra készültem. A regényírás mellett felépítettem egy online újságírói kurzust, ez is egy régi vágy megvalósítása. Engem is egy jó újságírás tanfolyam indított el a pályán, szeretném ezt most ugyanúgy másoknak megadni.

Törtarany c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az írás folyamata cirka húsz évig tartott. Addig érlelgettem magamban a gondolatot, hogy egy regény írásába belevágjak, aztán amikor végre elindult a történet, egy év alatt a végére is értem. Persze sokszor átírtam, újrakezdtem, kitöröltem, megint újrakezdtem, de az már kifejezetten örömteli tevékenység volt, élveztem, hogy halad a történet, alakulnak a sorsok, élnek a karakterek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Törtarany című regény egy mai korban játszódó, nagyon is aktuális történet. A karakter a fejemben született meg, de attól még sok megfelelője szaladgál az utcákon, sok olvasónak lesznek ismerősek a főszereplővel megtörtént dolgok, események. Kicsit leástam a múltba is, próbáltam megmutatni, milyen családi események, milyen minták formálják az utunkat, azaz ebben a könyvben Amira útját. Miért szédít meg egy vidéki kislányt a csillogás? Mi az ára a külföldi utazásoknak, balatoni vitorlázásoknak gazdag öregurakkal? Hogyan kebelezi be a budapesti éjszaka a gazdagságra, luxusra vágyó nőket, és mi történik akkor, ha az események nem úgy alakulnak, mint ahogy azt ezek a lányok elképzelték?

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem zsánerben gondolkodtam, mikor írni kezdtem. Egyszerűen csak vitt a történet. Nagy büszkeség a számomra, hogy a Törtarany a „magyar irodalom” tábla alatt jelent a könyvesboltokban. Maradnék is ennél a kategóriánál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő és félelmetes is egyszerre. Hiszen innentől kezdve ki kell adnom a kezemből az eddig csak a kezem alatt formálódó történetet, meg kell mutatnom másoknak, a kiadó vezetőjének, béta-olvasóknak, barátoknak és ez minden alkalommal egy újabb megmérettetés. Bekúsznak a fejembe a nehéz kérdések – Mi van, ha nem tetszik majd? Ha nem értik meg? Ha azt mondják, hogy ez rossz? – de igyekszem ezeket uralni és haladni a kijelölt úton. Nagy erő és kitartás kell ehhez.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nem, mert szeretem a nevem, és huszonéve ezen a néven publikálok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Eddig még csak egy könyvem jelent meg, így erről tudok beszámolni. Szép tavaszi nap volt, március 9-e. Hívtak a kiadóból, hogy megjöttek a kötetek, mehetek őket átvenni. Robogtam át a városon, szándékosan szép ruhát választottam – fehér blúzt, elegáns nadrágot – hogy ekképpen is megünnepeljem a regényem érkezését. Utána a férjemmel beültünk egy kávézóba, és együtt örültünk a gyönyörű borítónak és annak, hogy egyetlen elütést se láttam se a címben, se a hátoldalon. Aznap még sok barátom ölelgetett meg a nagy nap tiszteletére.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mint írtam, az újságírásból jövök, így tudom, hogy az írás folyamata mindig tudatos. Tudatosan kell időt szakítani az írásra, a nagy ötletek hamar elillannak, ha nincs mögöttük kitartás, alázat, akarat. Tudatosságot igényel az is, hogy lássam, miként kell felépítenem egy történetet, tudatosság kellett ahhoz, hogy beiratkozzak több írókurzusra, és fejlesszem magam. Az impulzivitás inkább ahhoz kell, hogy vigye tovább a történetet, ami esetleg éppen leült és nem igazán halad tovább.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden jelenet kedvenc, mert ami nem volt az, az kikerült. Sokszor átírtam, újraírtam, megszerkesztettem a történetet, sokszor mérlegeltem minden mozzanatot, jelenetet a könyvben. Ami maradt, az nem véletlenül maradt, fontos szerepe van, hogy értsük a regényt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hosszas gondolkodás után. Újságíróként is mindig figyeltem a környezetemet, a világot, az embereket, ezt a figyelmet, ha lehet, még jobban megsokszoroztam, mióta regényt írok. Mivel a regényim mai történetek, mai emberekről, ezért kötelességem is folyton pásztázni a környezetemet, hiszen így gyűjtök inspirációt az íráshoz.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A középiskolai magyartanárom, Szafián Zsuzsanna az egyetlen, aki végigköveti az egész írás folyamatát. Tehát vele megbeszélem már a témát is, és a fejezetekből is küldök át neki mindig egy adagot, hogy véleményezze. Érdekes? Jó a nézőpont? Élnek a karakterek? Ő mindig segít, hogy merre haladjak. Második körben vannak az érzékeny, íráshoz is értő, irodalomszerető barátaim, írótársak, akik megkapják a nyers kéziratot. Szép, hosszú folyamat ez is, mire a regény abba a fázisba jut, hogy el merem küldeni a kiadóba.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem születtem író, hanem „csak” olvasó családba. Tehát mindig sok könyv vett körül, értéknek számított az írás és az irodalom. Egyik legfontosabb bútordarab a könyvespolc volt, sok időt töltöttem el már gyerekként azzal, hogy a köteteket rendezgetem, hol magasság szerint pakolgatom át őket, hol a szerzők szerint ABC sorrendben. Megfogom mindent, tapogatom, néha meg is szagolom. És ha egy ilyen családban végre valaki megír egy regényt, az nagy büszkeség mindenkinek. A könyvbemutatón együtt örült a család, ami azt hiszem, mindannyiunk számára nagy öröm volt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A regényírás nem egy gyorsvágta, tehát idén nem jövök ki már több könyvvel. Jövő tavasszal jelenik majd meg a következő regényem, ugyanúgy a Scolarnál. Most kezdődnek a szerkesztési, borítótervezési munkák, tehát újabb izgalmas szakaszbe kerül a könyv. Közben persze írok, újságcikkeket és egy újabb regényt is, természetesen.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Scolar Kiadó

Vályi-Nagy Erika Szerzői oldala

2023. november 16., csütörtök

Interjú Tarja Kauppinen/Koppány Tímea írónővel, akinek három kötete jelent meg eddig. Legutóbb a Ködcsempész címmel, Delta Vision Kiadónál

Nemrégiben jelent meg Tarja Kauppinen/Koppány Tímea írónőnek a harmadik regénye, a Ködcsempész, mely nálam már kívánságlistás. A kötet a Delta Vision Kiadó gondozásában jelent meg, az Ammerúnia sorozat részeként. Ez a kötet különleges a maga szempontjából, hisz Koppány Tímea néven jelent meg. Nekem többszöri elolvasás után esett le, hogy más név van a borítón, ami bizonyítja, hogy igen, lehet saját névvel is kiadni könyvet.


Ez már a harmadik köteted, mesélnél róla? Miről szól? Kinek ajánlanád?

A Ködcsempész egy önállóan is olvasható grimdarkfantasyregény, melyhez nem szükségesek háttérismeretek. Ahogy mondtad, Ammerúnián játszódik – ez az elfek és egyéb lények lakta világ több mint húsz éve színesíti a Delta Vision és a Cherubion kiadók palettáját, a benne korábban megjelent regényeket Eric Muldoom és Hernád Péter jegyzik. Ebben a világban játszódik a Ködcsempész, mely, amint említetted is, több szempontból egyedi: például ez az első női szerzős Ammerúnia-regény. Aki találkozott már a világgal korábban, annak lesznek benne ismerős dolgok, de a megírásakor prioritás volt, hogy előzetes ismeretek nélkül is érthető legyen, hiszen várható volt, hogy sokan ennek a regénynek a lapjain fognak először találkozni Ammerúniával.

Mint említetted, névváltoztatás is történt, hiszen ez más jellegű szöveg, mint a korábbi regényeim. Aki azokat szerette, az ezt is fogja (ezt az olvasói vélemények is bizonyítják), akiknek azonban Havasfelföld túl morbid vagy túl reális volt, a Ködcsempész azoknak is ajánlott. Egy sötét, elfet próbáló világban járunk, a főszereplő pedig egy rablógyilkos, aki a maga módján mégis a szívünkhöz nő– aki szereti a dark/grimdarkfantasyt, annak érdemes kézbe vennie a Ködcsempészt.

Miről szól: egy férfiról, aki zsákutcába jutott, de a maga eszközeivel megpróbál kitörni. Az erkölcs ködös határmezsgyéjén vezető útját különféle karakterű nők szegélyezik, és egy züllött szerzetesrend nehezíti. Vajon szentesíti a cél az eszközt? Vajon meddig mehetünk el a túlélésért? A Ködcsempész egy nagyon lendületes történet felnőtt (nemtini!) főszereplőkkel.

Úgyhogycseppet sem ifjúsági irodalomról van szó, nem is annyira a korhatáros tartalom miatt, inkább azért, mert a karakterek életkoránál, helyzeténél fogva a felnőtt korosztályt érintő kérdéseket taglal.

Az előző két kötethez képest mennyire volt nehéz vagy könnyebb megírnod a Ködcsempészt?

Más volt, de miután belerázódtam a világba, bizonyos szempontból könnyebb. Amikor egy már létező fantasy világra írsz, az olyan, mintha egy olyan országban játszódna a történeted, ahol még sosem jártál – mindent meg kell tudakolni róla, mindent. A munka a háttéranyag, a már megjelent és a készülő ammeres szövegek rendkívül alapos tanulmányozásával, sokszori átolvasásával és kijegyzetelésével kezdődött, közben azonban működésbe lépett a fantáziám, és megformálta Ködcsempész karakterét. Mivel a nyelvi világa inkább a klasszikus fantasykre hajaz, a nyelvi regisztert csak szoknom kellett. Magát a történetet pedig elég gyorsan és lendületesen írtam meg, azt hiszem, érződik is rajta, hogy nem sokszor „tettem le a tollat” menet közben.


Milyen érzés Koppány Tímeaként, saját néven megjelenni? Előző két köteted Tarja Kauppinen néven került ki.

Azért használok immár két nevet, hogy elkülönítsük egymástól a zsánereket. Ez egy klasszikusabb, kevésbé botrányos/gyomorforgató történet, ezért sincs szükség hozzá idegen névre.

Miért pont fantasy, Ködcsempész történettel folytattad írásod?

Már jó ideje dolgoztam ezen a projekten, csak mostanra érett be. 2021-ben ismerkedtem meg Ammerúnia világával, majd a sorozatszerkesztő, Eric Muldoom invitálására csatlakoztam a kis létszámú, ám összetartó és aktív íróműhelyhez. Mivel extrovertáltságom dacára kritikus mértékben bizalmatlan vagyok, korábban fel sem merült bennem a közös alkotás gondolata, az íróműhely azonban egy új utat mutatott a számomra, amely immár több mint két esztendeje fontos része az életemnek.

Két év alatt írtam meg tehát a Ködcsempészt, bár ebből az első év nem írással, hanem kutatással telt. Azaz ekkor is írtam, csak mást: egy előkészületben lévő, többszerzős Ammerúnia-kötetet (Sötételf – Maszkok címen), amelynek során a Ködcsempész első ötletcsírái megfogalmazódtak bennem. Maga az írás talán fél év lehetett, ami az én mércémmel mérve elég rövid, de azért is tudtam ilyen hamar megírni, mert előzőleg nagyon alaposan beleástam magam Ammerúnia világába.

Mi a véleményed a hazai fantasy műfajról? Mennyire látod kelendőnek a fantasyt?

Ez azért nehéz kérdés, mert a fantasynek is számos megközelítése létezik. Én azt vallom, hogy a fantasy a valóságnál is valóságosabb lehet, hiszen több eszköze van az emberi természet bemutatására.

A célom nem csupán szórakoztató történetek írása egy fiktív világban. Számomra akkor jó egy fantasy, ha hihető. Ha olyan életszerűek a karakterek, hogy bármikor szembe jöhetnének az utcán. Egy jó fantasy a mágikus elemek dacára is életszerű, hiteles.

Mennyire látom kelendőnek: a Ködcsempész megjelenése előtt tartottam attól, hogy korábbi olvasóim közül sokan le fognak morzsolódni a zsánerváltás miatt. Noha valóban elmaradtak azok, akik nem mernek belevágni egy fantasybe (innen is biztatom őket, hogy vágjanak bele bátran – akinek a korábbi műveim tetszettek, ebben sem fog csalódni!), ezzel párhuzamosan jöttek új olvasók is, akiket épp a fantasy zsáner vonzott be. Ez azt mutatja, hogy a zsánernek van egy stabil rajongótábora, és akadnak olyan külsősök is, akik ugyan ritkán vesznek a kezükbefantasyt, de azért nem zárkóznak el tőle.

Bízom abban, hogy a Ködcsempész új olvasókat fog hozni a fantasy zsánernek a korábbi, fantasyt kevésbé preferáló közönségem felől is.

Úgy tudom, hogy jelenleg a Delta Vision és a Fumax foglalkozik fantasy műfajjal? Igaz?

(Ez csak az én véleményem, gondolatom.Ha esetleg tévednék, elnézést kérek.)

Több kiadó is foglalkozik fantasyvel jelenleg Magyarországon, de valóban a DV az egyik éllovas.

Közel vagy távoli jövően fogsz még fantasy zsánerben írni, vagy teljesen mással rukkolsz elő?

Igen, jelenleg előkészületben van a Ködcsempész folytatása, valamint két másik Ammerúnia-kötet (az egyik a már említett Sötételf – Maszkok), melyeken írótársaimmal együtt dolgozunk.

 A fotók Tarja Kauppinen/Koppányi Tímea szerzői oldalról kerültek fel.

Itt rendeld meg a regényt

Delta Vision Kiadó

2023. október 26., csütörtök

Mi a markting? Mit is jelent? 2.rész Aurora P.Hill - ("Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének.")

Az előző Marketinges bejegyzésem folytatásaként Aurora P. Hill írónővel beszélgettem. Az írónő maga adta ki a Serbeniai Krónikák regénysorozatot, oly módon, hogy nem volt a háta mögött kiadó, mindent egyedül csinált. Ez alkalomból kérdezgettem a marketinggel kapcsolatban, meséljen, ő mit gondol, érez ezzel kapcsolatban.



Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének. Olyan sok könyvet adnak ki manapság, hogy ha valaki nem fektet energiát a marketingbe, elveszik a tömegben. A kínálat hatalmas, az olvasókat minél gyorsabban meg kell győzni arról, hogy épp a MI könyvünket kell olvasnia. Szerzőként ezért mindenképp ajánlott energiát belerakni a marketingbe, még akkor is, ha egy kiadó esetleg végzi ugyanezt.

Magánemberként szeretem a reklámokat, főleg a könyveseket!  Engem egy jó borítóval meg lehet venni, utána az adott könyv műfaját nézem meg, majd ha az is klappol, jöhet a fülszöveg. Ha az ár is elfogadható, akkor a könyv a kívánságlistámon landol.

Jót tesz-e a marketingkényszer a könyvpiacnak?

Ahogy már írtam, ennyi könyv között elvesznek azok, akik nem reklámozzák magukat. Valahogy ez a mai társadalom mindennapos kényszere is: látni és látva lenni. Ha az olvasó nem szerez tudomást egy könyvről, ami nemsokára megjelenik, a könyv máris a lista alján landol, lehet akármilyen nagyszerű a történet, a stílus. Sokszor látom, hogy ügyes marketinggel egy kevésbé jó történet is az élen van, mert az emberek szeme elé tolják a létezését. Nincs is ezzel semmi baj, mert ami figyelemfelkeltő, arra rákapnak az emberek. Aztán az első olvasás után úgyis kiderül, hogy jobb lett volna másra költeni a pénzt.

Néha bennem van, hogy én is lehetnék jobb, aktívabb, szerepelhetnék ilyen-olyan platformokon, de a közösségi médiában elég sok helyen megtalálható vagyok, illetve többször biztosítok lehetőséget a személyes találkozásokra is. Legutóbb házhoz mentem egy olvasómhoz. Vittem neki a rendelt könyveket, kávéztunk, beszélgettünk. Szeretem, ha az emberek rájönnek, nem egy karót nyelt személy vagyok, hanem egy nyughatatlan, izgága, humort értő és szerető könyvmoly.

Mit gondolsz, íróként mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Mivel nincs kiadóm, erre a kérdésre csak a saját szemszögemből tudok válaszolni. Bár magánkiadásban adtam ki három könyvet, mindent egyedül intéztem, nincs kiadó logója a műveimen. Akit szidhattam vagy dicsérhettem, az én magam voltam. Ausztriában élek, innen irányítottam másfél évig a kiadást, a szöveggondozást, a marketinget, sokszor német nyelven intézve az ISBN-szám lekérését, a nyomdát vagy a vállalkozásom igazgatását. Minden simán ment, majd a harmadik könyvnél be kellett látnom, hogy a postázás költsége Magyarországra magasabbra emelkedett, mint a könyvek ára, valamint nem utaztam olyan sűrűn haza, hogy mindig időben eljussak az olvasóimhoz. Ők annyira türelmesek voltak, hogy nem tudom eléggé kifejezni, mennyire hálás vagyok ezért.

A terjesztést végül átadtam a Smaragd Kiadónak, hogy a könyveim végre ne hetek, hónapok után jussanak el az olvasókhoz, és a kis példányszám ellenére kikerülhessenek a boltokba is. Nagyon jó döntés volt, mert a Smaragd átgondolt marketingjének hála tényleg sokkal gyorsabban fogynak a könyveim. Az ausztriai rendeléseket továbbra is én rendezem, ahogy az e-könyvek terjesztését is én csinálom.

Magánkiadásban adtad ki mind a három köteted, milyen érzés? Nehezebb menedzselni a könyved?

Bár nem szoktam erről beszélni, de nagyon nehéz volt teljesen egyedül bábáskodni a saját könyveim születésénél. Voltak, vannak mellettem nagyszerű olvasók, szakemberek, akiktől tanácsot kértem, de minden, ami mellett döntöttem, az én vállalásom volt. Szerencsére úgy érzem, nem hoztam rossz döntéseket, mindenesetre többet nem állnék neki egyedül, vagy nem pont egy többrészes sorozattal indulnék neki a szerzői világnak. Egy egykötetes történetet azonban már csuklóból végigvinnék egyedül.

Meg azért valahol büszke is vagyok magamra, mert az akkor még pici gyerekeim, háztartás, egyéb tennivalók mellett, ráadásul nem is az anyanyelvemen intéztem a kiadást. A Csillagos ösvényen esetében szürreális volt minden, hisz egy álmom vált valóra, az Adelin és Ettran megjelenése ugyanúgy szíven ütött, A Gyöngyös Korona pedig olyan váratlanul gyorsan érkezett meg a nyomdából, hogy aznap nem is számítottam rá. Gőzölgő kávéval a bögrémben és értetlenül ballagtam le a postáshoz Mikulás napján, aki csak forgatta a fejét, mert még sosem szállított ki több száz könyvet senkinek. Nevettünk rajta, hogy a csizmámba nem fér ennyi meglepetés, majd amikor legközelebb összefutottunk, mondta, hogy szeretné a történetet németül látni, mert elmondása szerint a lánya nagy rajongója a hasonló sztoriknak. Nos… Nem vagyok semmi jó elrontója, tervben van, hogy a Serbeniai Krónikák megjelenik idegen nyelven is, méghozzá a közeljövőben. Hoppá, marketing!



 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Aurora P.Hill írói portálja

2023. október 24., kedd

Mi a marketing? Mit is jelent? - ("A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.")


Az előző témám Mi a különbség az előolvasás és a béta között? volt, mely itt olvashatjátok el. Most pedig a Marketingről fogok írni, a témában felkértem Gombos László írót, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. Gombos Lászlónak, akinek A hidegháború és még 30 év című könyve jelent meg Smaragd Kiadónál, beszélt a marketingről és annak hatásairól.

De mi is a marketing? Mire jó? Marketing mindenkinek kell, ha ki akar tűnni a tömegből. Bloggerként, kézművesként fontosnak tartom, ha meg akarok mutatni valamit, kell a marketing, reklám. Ebben az a szép, hogy sok lehetőség van.Ilyen pl: Fizetett reklám/hirdetés, bloggerek felkérése, csoportokba való bemutatkozása, csoportot/oldalt  hozhatsz létre, Insta, Tiktok, Twitter, Youtube többek között.  Szervezhetsz író-olvasó találkozót.  Sok mindent lehet, igazából a pénztárca szabhat határt. Lehet rosszul és jól csinálni. Lehet túltolni a marketinget is. De lehet lassan is.

Jó magam több platformon fent vagyok. Insta, Tiktok, Fb és csoportok. Érdemes valamelyiket kipróbálni, megtalálni a megfelelőt. Saját maguknak kell kipróbálni melyik áll közel hozzánk, mi hozza elvárt eredményt. Nem szabad túlzásba esni sem a ezeken a platformokon, mert előfordulhat, tiltanak vagy nem hozza azt az eredményt,amit szeretnénk.

Érdemes utánanézni, hogy az egyes platformoknak mik a szabályai. Sajnos én belefutottam abba, hogy az insta törölte a képeket, amiket megosztottam. Sejtéseim vannak, de tiltás helyett töröltem és teljesen új fiókot hoztam létre. Mindent nulláról küzdöm fel. Ha olyan fotót osztasz, kell a forrás megjelölés, ha nem tudsz, engedélyt kérni.

Számomra Tiktok és az Insta a jobb, bár az instát nulláról kezdem, sajnos. Tiktoknál lehet naponta háromszor videót feltölteni. Ennél többet és gyorsan nem érdemes. Mivel a téma elég tág fogalom és minden benne van, amiről érdemes beszélni legközelebb Social Media lesz a téma. Ez a bejegyzés bevezető volt a téma folytatáshoz, szerintem érdemes beszélni róla.

Köszönöm Lászlónak, hogy időt szánt a témának.

Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Néztem YouTube-on egy sorozatot, amiben megszólaltatták a régi kiadók rendszerváltás utáni vezetőit. Egybehangzóan állították a kiadóvezetők, hogy a rendszerváltás után egy hatalmas könyv-bumm alakult ki. Egyrészt rengeteg új író tűnt fel, új könyves műfajok jelentek meg, és rengetegen olvasták a könyveket. Több sikerkönyv 100-200 ezer példányt is megélt. Pedig már akkor is volt rádió és televízió. Utána a könyvpiac árai elkezdtek emelkedni, 2005-2010 között tömegessé vált a számítógépek és egyre inkább az internet használata is. Ami nem egyoldalúan, de ártott a könyvpiacnak. Ma már, ha egy könyvből 2-5 ezer fogy el, az már sikersztori. 10 ezer fölött Te vagy a könyvpiac ura és parancsolója. De legfőképpen bankot robbantottál (a mai viszonylatban, főleg átvitt értelemben).

Én a Smaragd Kiadónál vagyok, Kitti, a kiadó vezetője szokott olyanokat sztorizgatni, hogy amikor meglátják az írók, hogy a könyv megírása a feladatuknak az 50%-a, és 50% lesz a marketing, akkor rengetegen hátrahőkölnek. Én is úgy látom, hogy még mindig sokakban él az a kép az „íróságról”, hogy rágyújtasz egy pipára, megírod a könyvedet, és ha jó, akkor a tehetség majd utat tör. Ilyenkor jönnek a meglepetések: a dohányzás nagyban elősegíti a rák kialakulását, nincs otthon pipád, nem te vagy Popeye, és a tehetség önmagában fura irányban tör utat. Ha nem marketingezed a könyvedet, akkor a kinyomtatott példányok a nagyáruházakból a lakásod irányába törik az utat, mert visszaküldik azzal, hogy: „bocs, de nem tudtuk eladni”.

Mik a jó utak? Egyértelmű, hogy íróként másképp kell gondolkodni. Az ember egyszerre lesz insta sztár, facebooker, pinterest mester, twitter-huszár, sajátkönyv blogger, a saját könyvemet ettem reggelire ön-youtuber, tik-tokon próbál harminc másodpercben figyelemfelkeltő/szexi/okos és egyéb lenni. Együtt kell működnie a kiadóval, ami normális kiadó esetében tartós kapcsolat, nem normális kiadó esetében rémálom a book utcában. Vannak kiadók, amik állami támogatásokból élnek, tapasztalatom szerint ezek a legrosszabbak, mert nulla százalékban vannak kiszolgáltatva a pénzt befizető íróknak, inkább állami/politikai vezetőkkel haverkodnak, ott keresik a barátokat. Ez az írókkal nagyon csúnya konfliktusokat tud generálni. Főleg, amikor kiderül, hogy nagyon nem törik magukat a marketing terén (mert nekik úgyis az államból jön a pénz). Úgyhogy könnyű rossz kiadót választani, nehéz igazán törődő kiadót találni. Én Smaragdnál tökéletes biztonságban érzem tizenöt éves munkám könyves gyümölcsét A hidegháború és még 30 év című könyvet.

Emellett vannak olyanok, akik nem saját könyvet reklámoznak, hanem külső segítői az íróknak abban, hogy az előző bekezdés elején leírt marketing káosz ne egy agyatlan önreklámozás legyen. Így külsős/semleges, de segítőszándékú emberek rendszerbe foglalják a hazai könyvpiacot. Erre a Te blogod egyébként látványos példa, mert a bal oldalán valóban témák szerint fel vannak osztva az írások: írók megszólaltatásától, a könyvajánlókon át minden egyébig. Vannak úgymond semleges youtuberek, akik videókat készítenek és/vagy elmondják a könyvek szűk tartalmi részét vagy kritizálják (pozitívan is) a könyveket. Bár az én történelmi, tényirodalmi műfajom nagyon távol áll tőlük, ahogy látom, de legalább a romantikus, fantasy, krimi és egyéb műfajok videós bemutatása megtörténik, és kritika alá kerülnek a könyvek. Ez segít az íróknak, a kiadóknak és az olvasóknak is.

Könyves nagyáruházak szerepe a reklámozásban óriási jelentőségű, mert nekik bőven van pénzük fizetett reklámokra. Volt, hogy rákerestem a könyvemre, hogy éppen hol található meg, rákattintottam több nagy könyveladó honlapjára és onnantól kezdve hónapokig minden létező reklámfelületen ajánlották nekem a saját könyvemet (kedves tőlük). – Úgyhogy minden szép volt, amíg a kormányzat nem vette meg az egyik nagy könyveladó vállalatot. Ha volt valami, ami nem hiányzott a könyvpiacnak, az ez. Persze égre-földre esküdöztek, hogy nem fognak politikai pusztítást véghezvinni, de anno az M1 esetében is esküdöztek, hogy nem fogják a szakembereket kirúgni. Amikor már biztosan ültek a székükben, kirúgtak mindenkit, és a kormányzat megkezdte az agymosást. Úgyhogy, jobb időben alternatívák után nézni, mint akkor csodálkozni, amikor elkezdik az önálló gondolatokat is lefóliázni.

Link Napi.hu oldal

Jót tesz-e a marketing kényszer a könyvpiacnak?

A rendszerváltás nagy könyveladási hulláma idején rengeteg szemét került a piacra, amit utána tízezer számra vásároltak fel, így nem tekinteném az 1990 utáni éveket valamiféle aranykornak, mert nem volt az. Anno, ha egy egyetemi tanárnak vagy egy neves kritikusnak tetszett a könyv máris vitték, mint a cukrot, úgy kellett kivenni az emberek kezéből, hogy ne vegyék meg egyszerre az összes példányt, hagyjanak másnak is. Ma viszont rengeteg kritikusnak kell megfelelnie a könyvnek, hogy azt mondhassuk, jó a reputációja. Így kevésbé korrumpálható a rendszer, mint anno.

Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Egy jó kiadó előre tisztázza a marketing lehetőségeket és marketing költségeket. Továbbá a kiadó figyelmezteti az írókat a különböző marketing szabályokra, többek között azokra, amikről a cikk bevezetője is szólt. Lehet egyedül is ügyeskedni íróként, de ahhoz, hogy valaki jól csinálja, egész ember kell, be kell vállalnod, hogy csak a könyvvel foglalkozol, érteni is kell a reklámozáshoz és rengeteg pénzt kell befektetni - mert mindennel egyedül erőlködsz - ennek az alternatívája a jó kiadó.

Mennyivel jobb két nyelvet használni? Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra? Kiadó is besegít?

 Mivel a könyvem angol nyelven e-könyvként is megjelent, így nekem kell az angol nyelv, ez számomra része a reklámozásnak. Egyébként lehet jó országimázs is, hogy ha angolul is felkerül egy pár szó a hazai könyvekről, nehogy a külvilág azt gondolja, hogy Magyarországon csak a sötétség tenyészik (lásd fent). Nemzetközi szinten a magyar nyelv egy közepes méretű piac, mutatni kell magunkat kifelé is.

Hogy mennyire kell íróként támaszkodni a kiadóra? Ha a kiadó egy jó csapatot hoz össze az íróiból, ha segítik egymás könyveinek reklámozását, ha mi írók és a kiadók is összezárunk, akkor nagyon szép eredményeket érhetünk el közösen. Az ellenségeskedésnek haszna nincs, nem is jellemző a könyvpiacon belül, ilyenre pénze senkinek nincs (mármint negatív fizetett reklámozásra). A magyar könyvpiac folyamatosan változik, igyekszik igazodni a vásárlói igényekhez és új igényeket teremteni a vásárlókban.

Íróként, ha valaki egyedül marad, elbukik. Ez ennyire egyszerű. Ahhoz milliárdosnak vagy megfontolatlannak kell lenni, hogy valaki azt mondhassa, hogy íróként nem érdeklik a kiadók. Arról nem is beszélve, mennyire jó buli tud lenni az együttműködés, ha a kiadó nem a pénzre fókuszál, hanem az íróinak a személyiségére (hogy együtt lehet-e velük működni). A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.

A könyvet itt lehet beszerezni:

Smaragd Kiadó



Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Markovics Botond, akinek idén jelent meg saját nevén Felfalt kozmosz címmel. - ("Alapvetően regényíró vagyok, és már javában a következő regényen dolgozom, így másra nagyon nem volt időm idén.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Markovics Botond írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről.  Az író Brandon Hackett-ként ismerhetitek, akinek számos nagyszerű könyvek jelentek meg az Agave Könyveknél. Idén saját nevén jelentette meg Felfalt kozmosz címmel. Markovics Botond Zsoldos Péter díjjal tüntették ki.

Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. 



A Felfalt kozmosz sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Történettől függően viszonylag sok kutatást végzek a regény jegyzetelése alatt is, és az írás közben is, részben azért is, mert az adott témákhoz kapcsolódó ismeretterjesztő könyvek, tudományos cikkek egyben újabb és újabb ötleteket, irányokat is tudnak adni. Viszont ami talán az egyik legnehezebb része is számomra az írásnak, hogy mindez nem mehet a történet, megértés kárára, ezért arra törekszem, hogy bármilyen tudományos részlet is kerül elő, azt mindig le tudjam képezni irodalmilag, érthető, befogadható formában. Ha ez sikerül, akkor többnyire azok számára is érthető, akik még sosem találkoztak az adott témával, miközben, aki mélyebben ismer egy adott tudományterületet, az pedig megtalálja azokat az apró morzsákat, ami alapján esetleg látja a mélyebb összefüggéseket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Is-is. A regényeim alapvetően a jövőben játszódnak, kitalált vagy valószínűleg idővel majd megjelenő technológiák, meglévő vagy tovább gondolt, néha fiktív tudományos elméletek, jelenségek közepette. Azonban minden a jelenből indul ki, és a szöveg többnyire reagál, visszahat is jelenünkre a spekulatív fikció eszközei segítségével.

Pl. a Xeno című regényemben több idegen civilizáció és kultúra keveredik egymással, ami lehetőséget adott arra, hogy körüljárjam a rasszizmus, idegengyűlölet témakörét, és közben próbáltam egyedi idegen fajokat bemutatni, eljátszani a nyelvek és a megértés nehézségeivel, valamint azzal, hogy létezhet-e értelmes élet rajtunk kívül, és ha igen, miért nem találkoztunk még velük.

Míg a most megjelenő Felfalt kozmoszban egy más fizikai törvényeknek engedelmeskedő környezetet akartam megteremteni, ami részben fantázia, részben viszont az ismert fizikai törvények egy-egy elemének megváltoztatásából ered. Eközben pedig egy nem létező, fantáziámból táplálkozó fizikai jelenség kapcsán pl. a szabad akarat létezésének kérdését tudtam boncolgatni a történet és a szereplők sorsán keresztül.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nyolc éves koromban írtam le az első történeteimet, szóval, hosszú út vezetett idáig. Akkortájt már aktívan olvastam, képregényeket, és könyveket is, és rájöttem, hogy én is szeretek történeteket kitalálni, bármilyen formában. Próbálkoztam képregényrajzolással is, de aztán az írás mellett döntöttem, így tudtam a legjobban elmondani azokat a történeteket, amelyeket szerettem volna.

Eddig Brandon Hackett-ként ismertek az olvasók, idén saját neveden adod ki a Felfalt kozmosz könyved. Miért változtattad meg?

Amikor elkezdtem publikálni (2002-ben), a spekulatív fikciós zsánerekben (science fiction, fantasy, weird, horror) még mélyen élt az angolszász álnév használata, még az olvasók is szinte igényelték, és egy álneves könyv sokkal jobban fogyott még évekig, mint egy magyar írói névvel fémjelzett kötet. Ez még a 90-es évek eleji rendszerváltásból eredt, amikor betört hazánkba az angolszász zsánerirodalom, és a magyar íróknak muszáj volt angol álnevek mögé rejtőzniük, mert erre volt igény.

Ez mostanra már teljesen megváltozott. Régóta gondolkodtam már a váltáson, de egy időben úgy voltam vele, hogy talán már késő, az írói álnév túlságosan hozzám nőtt. Az utóbbi 4-5 évben viszont egyre többször kaptam olyan beszélgetésbe meghívást, vagy novella felkérést, ahol zavarni kezdett az álnév, több helyen el is hagytam inkább. Most pedig, ennél a regénynél már megszületett bennem a döntés, hogy ezt saját néven szeretném, és szerencsére az Agave kiadó is pont ugyanígy gondolkodott, kb. egyszerre dobtuk be az ötletet, szóval, ez egy gyors, közös elhatározás volt.

Persze, a Brandon Hackettet egyelőre még azért ott hagytuk a borítón, de idővel, néhány év múlva majd az is eltűnik.

A Felfalt kozmosz könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, van egy sor jelenet, amit nagyon szerettem, rögtön például az első két fejezet, amely felvezeti a regény fő konfliktusát, fenyegetését, ami egyúttal oda vezet, hogy a három főszereplő testvér egy komoly személyes drámába csöppen. Szerettem a másik univerzumban játszódó részeket is, amelyeket azonban nehéz is volt megírni, és szerettem az apró karakterpillanatokat is, amikor a főhősök éppen nem a világ problémáinak megoldásán dolgoztak, hanem csak úgy éltek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a páromnak adom oda, aki szintén író, és vele aktívan beszélgetünk egymás szövegeiről írás közben is. Aztán van pár barát, ismerős, akinek adok a véleményére, és szerencsére meg is mondják kendőzetlenül, ha kell. És mivel a regényem első változatai még nem az igaziak, kellenek ezek a visszajelzések, hogy a lehető legjobbra csiszoljam a szöveget.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Alapvetően regényíró vagyok, és már javában a következő regényen dolgozom, így másra nagyon nem volt időm idén. Azonban azért az év első felében írtam két novellát, az egyik a Hévízben jelent meg, és Neumann Jánosról és mesterséges intelligenciákról szól egy alternatív múltban, a másik pedig a Continental Magazine-ban olvasható, de az egyelőre csak angolul.

De akár még az is elképzelhető, hogy jövőre érkezik valami, novellánál hosszabb lélegzetű írás.