Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Andrea O'Lacy - ("(...) a szívemben és lelkemben mindig is íróként tekintettem magamra.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Andrea O’Lacy írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg az első kötete, mely Álomgyár Kiadó gondozásában, Lady Anna Bell (két világ között) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Két kisfiammal és férjemmel Üllőn élek. Olyan tíz éves korom óta írok, de ez az első megjelent regényem. Sok realista regényt írtam, főleg romantikusokat, de mindig vágytam rá, hogy kipróbáljam magam ebben a történelmi zsánerben.

A Lady Anna Bell című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?  Az alcím mit takar? Két idősíkon játszódik? Sorozatként indul a könyved?

Igen, meglehetősen sokat kutattam. Kilenc hónap volt csak a kutatás és nagyjából ugyan ennyi a megírása. Elmentem a könyvtárba, kikölcsönöztem egy csomó szakkönyvet, majd a netet bújtam. Az elolvasott információknak nagyjából a felét használtam fel, de fontos volt, hogy otthon érezzem magam ebben a közegben.

Az alcím a főszereplőm hovatartozását jelképezi. Szolgálólányból emelkedett fel az úri osztályba és néha úgy érzi nem találja a helyét. Kísérti a szolgálói múltja, nem tudja levetni berögzült szokásait, miközben helyt kell állnia az arisztokraták fényűző szokásai között.

Nem sorozat, de egy amolyan O’Lacy világ első története, amelynek szereplői majd megmutatkoznak a következő könyvemben is.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantázia ihlette a történetet, de sok részletet a való világból, a 19. századból vettem: női elnyomás, erőszak, társadalmi különbségek, divathullámok, fontosabb helyszínek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy így születtem. Bár korábban nem jelent meg könyvem, a szívemben és lelkemben mindig is íróként tekintettem magamra. Az első konkrét emlékem olyan tíz éves koromból van, de mindig is írtam, ha mást nem, akkor naplót, évtizedeken át… naponta.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre öröm és veszteség. Sok munka, sok idő, de olyan szívesen csinálom, hogy ez nem számít. Saját magam miatt el akarok jutni a végére, hogy az egészet egyben láthassam nem csak a fejemben, hanem betűk, szavak és mondatok formájában. Amikor pedig visszatekintek, azt gondolom, na végre! De kis idő múlva jön a veszteségérzet. Mert jó volt, ameddig tartott és még folytatnám. Nehéz kiszakadni egy-egy történetből. Sokáig hordozom őket, a szereplőiket, magamban. Utána persze jön egy újabb mű, amibe ugyan ilyen elánnal vetem bele magam. Csak mindig a kezdet nehéz.

Miért pont történelmi romantikus regényt írtál?

Imádom Jane Austen történeteit. Ő motivált arra, hogy ilyen zsánert is megpróbáljak.

És tudni is akartam, hogy képes vagyok-e rá.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, de sok realista írás után jutottam csak el eddig a szintig. Ez minden szempontból nehéz falat egy kezdő írónak. Az írásmód, a nyelvezet, a hitelesség… 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Több volt, mint egy álom beteljesülése. A Maslow-piramis csúcsa volt, maga az önmegvalósítás.

Andrea O’Lacy írói neved, gondolkodtál, hogy saját neveden adsz ki könyvet? 

Tulajdonképpen ez az igazi nevem. Természetesen gondolkodtam a magyar változaton, fel is vetettem, de hallgattam az Álomgyár Kiadó képzet szakembereire, akik azt javasolták, hogy nem csak a zsánerhez passzolna jobban, ha angolra fordítanánk a nevemet, de a közönségnek is jobban tetszene.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nincs jó válasz erre a kérdésre. Is-is. Kell tudatosság, kell terv máskülönben nem lesz logikus, dinamikus, elmaradnak a karakterfejlődések, de érzelmek nélkül nem bírok írni. És sokszor csak azok visznek előre, olyan erővel, mint egy gyorsvonat.

A borító nagyon gyönyörű, mesélnél róla? Hogyan, miként készült el?

Ez volt az egyetlen hosszadalmas megálló a kiadási folyamatban. Elmondtam az ötleteimet, de épp akkor jött ki egy kötetük, amire nagyon hasonlított volna, így új kiindulópont kellett. Az első tervet, amikor megkaptam, rögtön visszautasítottam. Egy nő volt rajta lila virágtenger közepén. Szép volt, de komolyabbat szerettem volna. Hosszas levelezések és beszélgetések után született meg a mostani borító, és elmondhatatlanul örülök neki, hogy nem adtam be a derekamat.

A kötetben van kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?

Egy-egy konfliktus után nehezen jöttek az átvezetések és emlékszem a végén, amikor helyszínt változtatok és hosszú idő után újra találkoznak a főszereplőim, sokat gondolkoztam, hogyan is írjam meg. Fontos volt, mert az volt az a fordulópont, ami után már többször nem válhattak el egymástól.

Kedvenc jelenetem több is van. Például amikor Anna elárulja a titkát és úgy érzi, hogy végre szabad.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az élet hozza a legtöbb ötletet. A családtagjaim, a hétköznapok és főleg az olvasmányélményeim.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem. És van, két előolvasom.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az apám egész életemben elutasító volt. Annyira megromlott a viszonyunk, hogy már nem is beszélünk egymással. A második fiamat nem is ismeri. Olyan mélyen belém nevelte, hogy ez egy rossz dolog, soha nem leszek író és soha nem fogok megélni belőle, hogy nagyjából egy fél tucat ember tudott róla, hogy én egyáltalán írok. Amikor kiírtam a könyvbemutatót a megjelenés miatt mindenki csodálkozott. Még családtagok is.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A fentieknél már leírtam, hogy milyen hosszú folyamat egy ilyen történelmi regény megírása. Idénre már nem tudok ígérni semmit. Két kisgyerek mellett jó, ha sikerül évente egy könyvet megírnom és megjelentetnem. De azt szeretném üzenni, hogy meghálálom majd a hűségüket és türelmüket.

Andrea O'Lacy írói oldala

Álomgyár Kiadó

Ismejük meg közelebbről a szerzőket! Király Gergő Péter - ("Számomra az írás egy nagyon személyes, belső forrásból fakadó tevékenység, és úgy érzem, hogy ha már kiírom magamból a gondolataimat, érzéseimet, világomat – akkor azt a saját nevemmel szeretném vállalni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Király Gergő Péter írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak nemrég jelent meg az első kötete, mely Legendárium Kiadó gondozásában jelent meg Amíg világít a torony címmel. 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Számomra az  élet három fontos pilléren alapszik: történeteket írni, hegyeken túrázni, és szavakkal építeni hidakat mások szívéhez.

Gyerekkorom óta a természet és az irodalom egyszerre voltak a barátai. Túrázás közben nem csupán lépéseket tett az ösvényeken, hanem saját belső térképét is bejárta – ahol minden út egy új gondolathoz vezetett.

Az olvasás számomra sosem volt puszta szórakozás. Egy könyv – legyen az klasszikus vagy kortárs – mindig ablak volt egy másik életbe, egy másik valóságba, ahonnan inspirációt, megértést és emberi mélységeket vihetett magával. Íróként pedig ezt a varázslatot igyekszek visszaadni: karaktereiben valódi érzések lüktetnek, helyszínei nem csupán tájak, hanem lelkiállapotok. Szeretek lassan építkezni, részletekbe kapaszkodni.

Az Amíg világít a torony című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, az Amíg világít a torony megírása több szempontból is kutatómunkát igényelt, még akkor is, ha a történet elsősorban fikció. Mivel Tihanyban játszódik, nagyon fontos volt számomra, hogy hitelesen jelenítsem meg a helyszíneket, a balatoni hangulatot, a természet apró rezdüléseit, és azt a különleges világot, amit a vitorlázás és a fénytorony szimbolizál.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történetekben a fantázia és a valóság szorosan összefonódik – szinte észrevétlenül olvadnak egymásba. Számomra az írás egyik legizgalmasabb része épp az, amikor a hétköznapinak tűnő helyzetekben felsejlik valami több, valami emelkedettebb, olyasmi, amit talán nem is lehet teljesen megfogni – csak érezni.

Legendárium Kiadó gondozásában jelent meg a könyved, tudnál mesélni róla? Illetve arról is, hogy milyen kéziratot fogad a kiadó.

Az Amíg világít a torony az első könyvem, és egyúttal az első kötet is, ami a kiadó gondozásában megjelent. A Legendárium Kiadó jelenleg bármilyen kéziratot örömmel fogad – nem tesznek megkötést se műfajban, se terjedelemben. Ami számít, az a hang, a szenvedély, az alkotói szándék. Lehet szó ifjúsági regényről, romantikus történetről, fantasy-ról, kis prózáról vagy akár líráról – a nyitottságuk és kíváncsiságuk abban rejlik, hogy szeretik felfedezni a még nem ismert világokat.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás számomra körülbelül öt évvel ezelőtt vált igazán komollyá, de a történetek – ahogy visszagondolok – már gyerekkoromtól velem voltak. Akkor még csak fejben születtek meg: hosszú túrák, olvasások vagy éppen egy-egy csendes nyári este után. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejezem egy kéziratomat – mint például az Amíg világít a torony esetében –, az érzés egyszerre megkönnyebbülés, szomorúság és büszkeség. Mintha elbúcsúznék valakitől, aki hosszú ideig velem élt: reggelente vele keltem, este is ott motoszkált bennem.. És amikor az utolsó mondat végére pont kerül, hirtelen üressé válik valami.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem, gondolkodtam írói álnéven.

Számomra az írás egy nagyon személyes, belső forrásból fakadó tevékenység, és úgy érzem, hogy ha már kiírom magamból a gondolataimat, érzéseimet, világomat – akkor azt a saját nevemmel szeretném vállalni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Érdekes módon nem mindig romantikus műfajban szerettem volna írni, sőt, eleinte inkább a realista, érzékeny, emberközeli történetek vonzottak – mint amilyen az Amíg világít a torony is. Az ifjúsági romantika, a balatoni táj, a belső utazás egy ideig sokkal természetesebb közeg volt számomra, hiszen ezekből az élményekből táplálkozom.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Amikor az első könyvem megjelent, egyszerre voltam izgatott és kicsit ideges is. Olyan érzés volt, mintha egy nagy álom vált volna valóra, ugyanakkor ott motoszkált a félelem is, hogy vajon hogyan fogadják az olvasók.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Én azt mondom, hogy inkább impulzív. Ha eszembe jut egy ötlet, leülök és megírom.

A kötetben vannak kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nem tudok konkrétat kiemelni. Mindegyikhez valamiért kötődök. Néha voltak benne “nehéz ötletek”, amit nem volt könnyű megírni. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nálam nincs tervezés, amit kitalálok azt meg is írom. Ilyen volt ez a történet is. Inspirációt a környezetemből szoktam. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A barátaim véleménye sokat számít, mivel ők olvassák el először a nyers kéziratomat. Utána ha már megvan szerkesztve és az utómunkálatok is megvannak akkor pedig nagyban számít az előolvasók véleménye is. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Érkezik egy könyvem még decemberben (ha minden jól megy). Erről a kéziratról nagyon szeretnék már nektek olvasóknak mesélni, de erre még várni kell. De, annyit mondhatok, hogy hamarosan befejezem a kéziratot és küldöm a szerkesztőmnek.

Legendárium Kiadó

Instagram 

Interjú Kozma Rékával – újabb online kampányt indított a Regénynevelde és a Légy Tudatos Olvasó

Regénynevelde és a Légy Tudatos Olvasó közösen indítottak újabb online kampányt a hazai írókért és szerzőkért. E kampány során Kozma Rékával újra készítettem interjút, mely során beszélünk arról, hogy mit jelent a #szabadirodalmat, hogy a kiadóktól,íróktól vegyünk könyveket, és magáról a kampányról is fog mesélni.

Köszönöm, Réka, hogy újabb interjú készülhet veled, kérlek, mesélj magadról és a céljaidról? Tudom, hogy egyszer elmondtad, de nem árt még egyszer említeni.

Köszönöm a lehetőséget! Szabadúszó szerkesztőként és könyvmarketing tanácsadóként dolgozom évek óta. Több könyvkiadónak is szerkesztettem, és gyakran jönnek hozzám szerzői kiadást választó írók is. Sokféle szolgáltatásom van, de a honlapomon (regenynevelde.hu) ingyenesen is olvasható sok írástechnikával és marketinggel kapcsolatos cikk.

Általánosságban a célom az, hogy segítsek az íróknak nemcsak abban, hogy csiszolják az írásaikat, de abban is, hogy megtalálják az útjukat a könyvpiacon.

Pár helyen olvastam, illetve egy csoportban is kérdezték, hogy mit jelent a  #szabadirodalmat kampány? Mi a jelentősége, céljai?

A #szabadirodalmat összefogás 1 éve alakult, és több mint 120 író és könyves tartalomgyártó nagykövetünk van, de még ennél is többen vannak, akik az elmúlt évben részt vettek valamelyik kampányukban.

A kampányokat azért indítjuk, hogy felhívjuk a figyelmet a hazai könyvpiacot érintő problémákra. Mint például arra, hogy milyen következményei vannak, hogy bizonyos témákat korlátoznak, vagyhogy az árkötöttség törvény értelmében a kiadók és az írók nem dönthetik el, milyen kedvezménnyel árulják az új könyveket.

Jelenleg hányan csatlakoztak a Regénynevelde és Légy Tudatos Olvasó! közös kampányához? Mi a célja a mostani kampánynak?

Azt még nem tudom, hogy hányan csatlakoztak a kampányhoz, mert a Könyvhét végéig fog tartani, de az első hét után is több tucat bejegyzést láttam az aktuális heti témáról íróktól, könyves tartalomgyártóktól és olvasóktól. Remélem, az utolsó héten még többen kedvet kapnak, és beszállnak. Azért is, mert a posztolással a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából könyvet is lehet nyerni.

A jelenlegi kampányban is megjelennek azok a témák, amik korábban felmerültek, például az, hogy miért érdemes olvasóként a kiadótól vagy a szerzőtől rendelni, miért fontos az irodalom szabadsága. Emellett a Légy Tudatos Olvasó! visszatérő témái, a fenntarthatóság és a könyv mint érték is előkerül.

Írtad, hogy lesz közös rendezvény jún. 14-én (sajnálom, hogy nem vehetek részt ezen az eseményen), tudnál mesélni róla? Kik és miért tartják?

Június 14-én tartjuk 11-től a Pannon Kincstárban. Itt lehet többet megtudni róla Nyitott Könyv találkozó.

A Légy Tudatos Olvasó oldallal, Ludányi Bettinával és Konkoly Zsófiával közösen tartjuk. Nagyon sok meglepetéssel készülünk. Lesz egy beszélgetésünk arról, hogy milyen ráhatása van az olvasóknak a hazai könyvpiacra. Emellett egy kvízjáték, amire a #szabadirodalmat írói és támogatói ajánlották fel a könyveiket, velük az Instagram oldalamon ( @igyneveldaregenyedet ) interjúk is készülnek. Emellett lesz könyvcsere, amire mindenki hozhat maximum 3 jó állapotú könyvet, és elcserélheti a többiekkel más kötetekre. Mindenkit szeretettel várunk!

Mennyire van hatása ennek a kampánynak az olvasókra. Az a tapasztalatom, hogy rendelnek közvetlenül az írótól, kapok néha visszajelzést. Ti kaptok visszajelzést?

Én is kaptam olyan visszajelzéseket, hogy olvasók egy része már igyekszik inkább a kiadóktól vagy szerzőktől beszerezni a könyveket, ha lehet.

Másrészt úgy veszem észre, hogy manapság egyre több írónak és olvasónak van véleménye arról, hogyan lehetne jobbá tenni a hazai könyvpiacot. Ha valamivel problémájuk van, elmondják nyilvánosan, ha támad egy jó ötletük, megírják a kiadónak, vagy íróként megvalósítják. A #szabadirodalmat kampányokkal talán hozzájárultunk ahhoz, hogy az írók és olvasók is jobban elhiggyék, kis dolgokkal is lehet pozitív változást elérni.

Mit gondolsz a Pride betiltásról? Mennyire fogja ezt befolyásolni azok a hazai írók és szerzők munkáját, akik LMBTQ történeteket írnak? És az ellehetetlenítési törvényről? Kiket fog befolyásolni?

A hazai írókat közvetlenül inkább az érinti, hogy évek óta országszerte rengeteg könyvesboltból ki vannak tiltva a könyveik, ez pedig komoly gazdasági károkat okoz nekik és a kiadóknak. Emellett ez azt is jelenti, hogy ha egy olvasó nem szeret vagy tud online rendelni, több száz könyvhöz nem tud hozzáférni a lakóhelyén.

Az ellehetetlenítési törvény kapcsán rengeteget beszélnek arról, hogyan érinti a médiát és a civil szervezeteket, de fontos tudni, hogy minden cégre és az egyéni vállalkozókra is vonatkozik. És vonatkozik gyakorlatilag bármilyen külföldi bevételre, nemcsak EU-s támogatásra, amit eddig sok kulturális szervezet, könyvkiadóis megkapott, hanem vonatkozhat külföldről megrendelt könyvekre, vagy akár egy Revoluton lebonyolított rendelésre, ami külföldi cég.

Valószínűleg arról sem sokan tudnak, hogy a törvény nemcsak politikai témákra terjed ki, hanem szerepel benne az is, hogy nem kérdőjelezhető meg a "biológiai nem, házasság és család elsődlegessége". Oroszországban most készítenek elő egy olyan szabályozást, aminek értelmében betiltanák az olyan műveket, amikben a gyermektelenség van pozitív színben feltűntetve, pl. említették a gyermektelen McGalagonyt a Harry Potterből. Az ellehetetlenítési törvény is lehetőséget ad arra, hogy ha például valaki a tudatos gyermektelenségről vagy más témákról ír könyvet, vizsgálat induljon ellene.

Könyves eseményeken kívül lehetséges egy ilyen hasonló kampányt levezetni? Tehát nemcsak, amikor Ünnepi Könyvhét van, illetve Nemzetközi Könyvfesztivál.

Elképzelhető, hogy más időpontban is szervezünk majd kampányt, de leginkább akkor, ha lesz olyan nagyobb változás, amire fel kell hívni a figyelmet.

Emlékszel vagy tudsz-e róla, hogy 2017-ben Kildara szervezett országos szintű felmérést az olvasási szokásainkról? Mit gondolsz, érdemes lenne ennyi év után egy ilyen felmérést végezni?

Inkább a 2020-as TÁRKI felmérést ismerem az olvasási és könyvvásárlási szokásokról. De bárki is végzi, időszerű lenne ezekről a kérdésekről újabb felmérést csinálni, mert pár év alatt is sok dolog megváltozhat.

Ismerjük meg közelebbről az írókat! Frey Domonkos - ("Ahhoz, hogy hitelesen mesélhessem el ezt a történetet, bele kellett ásnom magam genetikába, élettanba, molekuláris biológiába, hálózatkutatásba, entomológiába, ökológiába, etológiába, geológiába, vadászatba, természetvédelembe és valamelyest a műszaki tudományokba is.")

Ismerjük meg közelebbről a írókat! rovatomban felkértem a  Frey Domonkos írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak nemrég jelent meg az első kötete, mely Semmelweis Kiadó és Média Kft. gondozásában jelent meg Arthropodóm címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Frey Domonkos vagyok, orvostanhallgató, novellák és egy regény szerzője. Mindig is lenyűgözött a természet és az, hogy a szépségét bárhol megtapasztalhatom. Akár egy hétvégi természetjárás alkalmával a Bükkben, vagy egy balatoni vitorlázás közben a badacsonyi löszfalakat szemlélve, de még a betegágy mellett is. Ez a lelkesedés sarkallt arra, hogy olyan történeteket írjak, amelyek visszatükrözik a természet minden szintjén elénk tárulkozó csodáit. Mikrobákat vizsgálni a mikroszkóp okulárján keresztül hasonló érzés, mint kövületeket több millió év után napfénybe tartva tanulmányozni. EKG görbén eltérést diagnosztizálni éppoly izgalmas dolog, mint ökoszisztémák rejtett hálózatait górcső alá venni. Az írásban ennek a tudományos lelkesedésnek a sokoldalúságát élem át újra és újra, mikor egy számomra kevéssé ismert témába vágom a fejszémet. Az új kérdések boncolgatása által, a kutatás és a felfedezés feledhetetlen élményével gazdagodom, mígnem a végén összeáll a történet és kerek egészet alkot. Én ennek a megélését nagyon szeretem.

Az Arthropodóm című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Arthropodóm megírásához rengeteg kutatást kellett végeznem. Ahhoz, hogy hitelesen mesélhessem el ezt a történetet, bele kellett ásnom magam genetikába, élettanba, molekuláris biológiába, hálózatkutatásba, entomológiába, ökológiába, etológiába, geológiába, vadászatba, természetvédelembe és valamelyest a műszaki tudományokba is. A legnagyobb kihívást a rovarok megnövesztésének hiteles leírása jelentette. A célom az volt, hogy a részek igazságának elvén dolgozzak, miközben maga a folyamat – az óriás rovar kotyvasztás folyamata – merő fantazmagória. Ugyanakkor ahhoz, hogy az olvasó csak nehézségek árán tudja megmondani, hogy hol ferdítettem el a valóságot, a részleteket tudományosan alá kellett támasztanom. Ezzel majdnem egy évet foglalkoztam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Talán úgy tudnám jól megfogalmazni, hogy én a valóság és a fantázia határán írok. Nincs olyan eleme a történeteimnek, amely ne lenne tudományosan megalapozott. Ahogy előzőleg említettem, igyekeztem a részek igazságának elvén dolgozni és hagyni, hogy ebből előemelkedhessen a fantázia.

Semmelwis Kiadó gondozásában jelent meg a könyved, tudnál mesélni róla?

Nagy élmény volt kezembe venni a történetemet. A borítóval, melyen Luciano Richino, argentin fotóművész tigris bogárról készített makro fotója látható, kifejezetten elégedett vagyok. Pont azért választottam ezt, mert a regény szereplői épp ilyen közelségből találkoznak ezekkel az állatokkal, így az olvasó is átélheti milyen szemtől szemben állni egy ilyen csodálatos élőlénnyel. A belborító illusztrációja pedig Lerchner-Czuppon Emese, illusztrátor munkája, aki megrajzolta az Arthropodóm élővilágát, hogy az olvasó láthassa, melyik állat mekkora az emberhez képest. Ezúton is köszönöm nekik a munkájukat!

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon régóta írok. Első „könyvemet” a logopédusommal írattam óvodás koromban. Én diktáltam, ő pedig leírta. Aztán ugyanezt megcsináltam első osztályos koromban az egyik írástudó osztálytársammal. Később már én írtam a történeteimet és nyolcadikos koromban sor került az első regényem megszületésére, amely persze csak írói zsenge volt. Aztán tizedikben megszületett a második, amellyel már kiadóknál kezdtem házalni, de szerencsére senki sem vállalta a kiadását. Így kezdtem megtanultam meg írni (ami természetesen azóta is tart): a folyamatos visszautasítások állandóan önvizsgálatra kényszerítettek a munkáimmal kapcsolatban. Így jöttem rá a hibáimra, amelyek még most is bőven vannak, de ezek kiküszöbölésével évről évre fejlődöm.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az Arthropodómot ötször írtam újra. Mindig megelégedéssel fejeztem be és kellett pár hónapnyi vagy akár egy évnyi távolságot vennem a kézirattól, hogy rájöjjek ez még nem elég a kiadáshoz, és hogy új ötletekkel kell megfűszereznem a történetemet. Az utolsó újra írásnál éreztem, hogy ez lesz a végleges verzió és az amikor befejeztem ténylegesen emelkedett élmény volt.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem. Bár középiskolai évek alatt egyik évfolyamtársam megajándékozott egy olyan listával, amelyen a nevemből tovább gondolt írói álnevek tucatjai voltak, de nem éltem a lehetőséggel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Michael Crichton amerikai író munkái szerettették meg velem a műfajt, amelyek rendszerint techno-thriller szubzsánerben íródtak. Ennek ellenére egyesek szerint az Arthropodóm inkább ökothriller besorolásba illik. Ennek az oka talán az, hogy ebben a regényben a hangsúly inkább az ökológiai kérdéseken van és kevéssé a technológiai háttéren. Másként megfogalmazva, a fő kérdés nem az ember és a technológia konfliktusából adódik, mint általában a techno-thriller történetekben, hanem az ember és a természet konfliktusából.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem tudtam igazán felfogni. Mivel ez nemrég történt azt kell, hogy mondjam, hogy azóta is zajlik a felfogás folyamata. Régi álmom vált ezzel valóra. Remélem sikere lesz a kötetnek és ennek szerepe lesz abban, hogy a jövőben megszülető történeteimet is a kezembe vehessem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Olyan alapkoncepciót keresek, amellyel lehetőség szerint még nem nagyon foglalkozott író előttem. Elvégzem az ehhez szükséges kutatómunkát, megtervezem a történet vázlatát és mindezek után belevágok az írásba. Annak ellenére, hogy megvan a fejemben, hogy hol mi történjen a regényben és aszerint igyekszem haladni, ez a folyamat olyan számomra, mint egy mozifilm, amit még nem láttam előtte: tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal, melyek az alkotás folyamatában spontán keletkeznek a fejemben.

A kötetben vannak kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Egyik kedvenc jelenetem az, amikor két ember feromonok segítségével kommunikálni kezd egy ízeltlábúval. Ennek az ötlete az utolsó újraírásnál született meg bennem és egy viszonylag laposabb részletet cseréltem le rá.

A nehezen megírható részek közül a labor látogatás jelenetét emelném ki. Azt, amikor elmagyarázom az olvasónak, hogy hogyan növesztették meg az Arthopodóm munkatársai a rovarokat. Nehézség abban állt, hogy úgy kellett elmesélnem ezt a természettudományos szempontból összetett kérdést, hogy mindenki számára befogadható legyen. Hogy ez mennyire sikerült, azt majd eldöntik az olvasók. Azért hozzá kell tennem, hogy orvosi gyökereimet nem tudtam levetkőzni és ez érződik a regény egészén.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Van egy módszerem, amelyet sokan alkalmaznak. Lefekvés előtt magam mellé teszem a jegyzetemet, és ahogy álomra csukom a szememet és már majdnem elaludnék, a kétséges részletek összeállnak megoldássá a fejemben, amit azonnal leírok a jegyzeteimbe. Van, hogy ilyenkor tizenöt-húsz ötlet is megszületik. Egy indiai matematikus ugyanezt csinálta, csak ólomgolyóval. Ahogy elaludt, az ólomgolyó kiesett a kezéből és akkorát koppan a földön, hogy felébredt tőle, így folyamatosan újabb és újabb ötletekkel állva elő a matematikai problémára.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Apukám volt azt első olvasóm, aki az akkori verziót kifejezettem laposnak találta és igaza is volt. Azóta ahogy említettem újra írtam ötször. A jelenlegit nemrég olvasta és nagyon tetszett neki. Barátaim közül is volt pár előolvasóm, akik a végleges verziót olvasták. Ők is pozitívan nyilatkoztak a kéziratról.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Menyasszonyom támogatott benne igazán, főként akkor, mikor a kiadók részéről visszautasítást visszautasítás hátán kaptam. Egyszer eljött velem egy ilyen lektori találkozóra, ahol ő is végig hallgathatta a kézirat kiértékelését. Mikor végeztük, eléggé el voltam keseredve, de ő öntött belém erőt, hogy még egyszer fussak neki és írjam újra. Egy évre rá, nyáron ezt meg is tettem. Utána mindenkinek tetszett a történetem és kiadót is találtam, aki vállalta, hogy a kéziratból kötetet készít. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Már dolgozom a következő regényemen, amely igencsak nehéz problémával foglalkozik. Sokan feltették már azt a kérdést, hogy mi a különbség ember és állat között. Én egy új kontextusból szeretnék ránézni az ügyre, olyan irányból ahonnan eddigi tudásom szerint ember még nem nézett rá.

A könyvet itt tudod beszerezni

Semmelweis Kiadó és Média Kft.

Frey Domonkos oldala 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Scarlett Wolf - ("Hihetetlenül kíváncsi vagyok már arra, hogy mit fognak hozzá szólni az olvasók, hogy milyen érzésük lesz miután becsukták a könyvet. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Scarlett Wolf írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Te következel I. c. könyve jelent meg, amit a Magánkiadásként jelent meg a könyv. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az anyakönyvezett nevemen kívül szinte bármit. Na azt sem azért tartom „titokban” mert, hogy én ennyire szeretném biztonságban tartani a privát életem, hanem mert a nekem már az írás kezdete óta megszokott volt az „álnév”. Tizennégy éves koromban kezdtem el blogolni, és nagyjából nyolc éven keresztül folyamatosan írtam a kis történeteimet, aztán a húszas éveim elején egy nem túl szerencsés párkapcsolat miatt ezt abbahagytam, majd mikor ismét szingli voltam akkor újra belevetettem magam az írásba. Ebben a szenvedélyben pedig a legnagyobb támogatóm a férjem, aki bár nem mindig érti, hogy mi zajlik le a fejemben, de folyamatosan van hozzám egy-két biztató szava, amik képesek átlendíteni a kétségbeesésen. Egyébként azt szoktam magamra mondani, hogy én író vagyok, feleség és barát, mert ez az a három dolog, ami az évek alatt egyáltalán nem változott, a többi pedig elég képlékeny nálam.

Te következel I. c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első kötet mögött tizennégy év passzív, és egy év aktív kutatómunka áll, plusz egy japán szakon végzett szerkesztő, hogy tuti minden rendben legyen. A kutatómunka az egyik olyan dolog, amit szerintem senkinek sem szabad félvállról vennie, mert akkor bizony a könyv lelke is sérül. Van egy nagyon kedves barátom, aki például csak azért utazta át a fél világot, hogy információkat gyűjtsön a regényéhez. Szerintem ez a folyamat olyan, mint mikor házat építünk, és a kutatómunka az alapja ennek. Lehet neked a legmenőbb konyhabútorod, szaunád, medencéd vagy borospincéd is, ha az alapok nincsenek rendben akkor bizony összedől az egész.

Az írás folyamata nagyjából tizenhárom hónapot vett igénybe az első kötetnél. Sajnos arra nem emlékszem napra pontosan, hogy mikor kezdtem neki, csak az van meg, hogy 2023 decemberében kezdtem neki, azt viszont pontosan tudom, hogy a tényleges írást 2025 január 10-én fejeztem be.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Én azt mondanám, hogy sokkal több benne a valós elem, mint a fantázia. Az egyik főszereplőm Alex teljes mértékben kitalált, viszont nagyon sok olyan élménye van, mint nekem. A másik főszereplőmmel kapcsolatban azonban már kicsit bonyolultabb a helyzet. Harut külsőre egy élő személyről mintáztam, belsőre pedig a legjobb barátnőm személyiségjegyeit örökölte, amiket kicsit árnyaltam. De akár azt is mondhatnám, hogy a helyszínek valósak a könyvben, végigjártam szinte minden helyet, sőt, van olyan fejezet is, amiben még az időjárás is megegyezik az aznapival, mert fontos szerepet kap a cselekmény alakulásában.

Miért pont BL zsáner? Ráadásul Japán?

Azért BL mert mikor először elkezdtem írni ez volt az a zsáner, amiben azt éreztem, hogy tényleg ki tudok teljesedni. Ráadásul BL sztori volt az első, amit E/3-ban kezdtem el írni, és már akkor éreztem, hogy ez az én utam, nekem ezt kell csinálnom. Valamit vissza akartam adni a műfajnak mindabból a sok jóból, amit én kaptam tőle, és úgy éreztem, hogy a regénnyel igazán tiszteleghetnék a zsáner előtt.

Japánt azért választottam helyszínnek, mert mikor elkezdtem az írást akkor ott éltem. Korábban már említettem, hogy egy év aktív kutatómunka áll a könyv mögött. Nos ez a mi egy éves Working Holiday vízumunk volt, mikor végigjártuk az országot, és ami alatt megfogalmazódott bennem, hogy bizony ezt a történetet meg kell ismernie a világnak.

Mi a véleményed azzal kapcsolatban, hogy BL és meleg regényeket fóliázzák?

Magával az elvvel nem értek egyet, hogy bármelyik könyvet le kéne fóliázni. Számomra ez teljesen abszurd és érthetetlen döntés, és mélységesen elkeserít. Bevallom, mikor először olvastam erről a törvényről én rosszul lettem, és megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy soha többé nem akarok Magyarország területére lépni. Drasztikus gondolat? Igen. Jogos? Abszolút! A könyveknek lelke van, ezt mindenki tudja, aki olvas, ha pedig ilyen szinten elzárjuk ezt az olvasók elől az egy nagyon rossz folyamat kezdete. Én fiatal vagyok ahhoz, hogy emlékezzek a 3T szabályra (tűrt, tiltott, támogatott), viszont egyre inkább azt érzem, hogy e felé szeretnének menni a dolgok.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Öt éves voltam mikor kitaláltam, hogy én író leszek. Azt sem tudtam, hogy kell csinálni, az „a” betűt sem tudtam leírni, de ott volt bennem az a valami, hogy én ezt meg akarom csinálni. A történetek mindig is szerves részét képezték az életemnek, pont legjobb barátnőm világított rá arra, hogy már óvodás korunkban is kis meséket kreáltam, aztán ahogy egyre inkább megnyílt előttem a világ ezek úgy lettek egyre komolyabbak és komplexebbek. Először viszont 12-13 éves koromban kezdtem papírra vetni ezeket a vadabbnál-vadabb gondolatokat, amik hihetetlenül boldoggá tettek.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Szeretnék a romantika vonalán maradni, mert úgy érzem, hogy ez áll hozzám a legközelebb, viszont nem akarok beskatulyázott BL író lenni. Összesen egyébként harmincnyolc könyvötlet pihen a gépemen, amik azt várják, hogy mikor esem már nekik. Ezek között van fantasy, sci-fi, olyan, amit én speciel akciónak mondanék, de egy közös bennük, mégpedig, hogy a szerelem mindegyikben fontos szerepet kap. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem annyira volt meg nekem ez a befejezés érzése. Ezt a történetet én egy kötetesre terveztem, viszont idő közben rájöttünk arra a mentorommal és a szerkesztőmmel, hogy ez bizony nem fog beleférni egy könyvbe. Kis érdekesség, hogy legjobb tudomásom szerint Magyarországon 500 oldalig vállalnak garanciát arra, hogy egy könyv egyben marad, és mivel ez számomra egy hihetetlenül fontos szempont volt, így amellett döntöttünk, hogy akkor itt szedjük ketté a történetet, hogy kapjon egy szép ívet, viszont az olvasók tudjanak egy kicsit izgulni is amiatt, hogy akkor vajon hogyan lesz tovább. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy mikor kitettem a második kötet végére az utolsó pontot, ott azért ejtettem pár könnycseppet. Nagyon szeretem a szereplőimet, és nem akartam tőlük elbúcsúzni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Egyértelműen nem. Azért egy kis faluban a kétezres évek legelején még vajmi keveset tudott egy ötéves arról, hogy létezik olyan, hogy BL. Mikor viszont már megtudtam, hogy ilyen van akkor határozottan ebbe az irányba indultam el. A romantikus vonal viszont mindig is ott volt. Azért a Disney mesék és társaik elég jó alapot biztosítottak ahhoz, hogy már olyan kicsiként is vágyjak erre a szép dologra.

Milyen érzés volt, amikor megjelent a könyved?

Állítom, hogy ez a mai napig nem tudatosult bennem teljesen. Nem titok, hogy a telefonomon és a számítógépemen a borító a háttérképem, de maga a tudat, hogy tényleg van egy könyvem még nem feltétlenül kapott el. Néha ugyan ránézek a kötetre és leesik, hogy jé, ez az enyém és létezik, de olyan hűha érzés még nem fogott el.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Attól függ. A regénynek van egy vázlata - hála az Írómentor Programnak, akik végigsegítettek engem a kiadáson, és még azon is túl - ami mentén tudok haladni, de egy pillanatig sem zavartatom magamat azon, ha egy részletet mondjuk megváltoztatok, vagy felcserélek két fejezetet, mert úgy gördülékenyebb lesz a történet menete. Ilyenkor általában az történik, hogy írok a szerkesztőmnek, hogy itt és itt változni fognak a dolgok mert úgy jött ki a lépés. Vele egyébként hihetetlenül jó a kapcsolatom, ami miatt azt érzem, hogy végtelenül szerencsés vagyok. Mert egy jó szerkesztő bizony aranyat ér, és hihetetlenül sokat ad hozzá a történethez. Nem mellesleg pedig kihozza az íróból a legtöbbet, és segít, ahol tud, ami szintén megkönnyíti az írás folyamatát.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van pár olyan jelenet, ami nagyon kedves emlékeket idéz fel bennem, nyilván ezek közel is állnak a szívemhez, de van egy, amit kifejezetten szeretek. A moly.hu-ra töltött fel az egyik olvasóm egy idézetet, ami kiragadva a kontextusából… Hát parádésan mutatja, hogy egyébként én milyen is vagyok.

Egyébként volt olyan rész az írás alatt, amikor konkrétan ki akartam vágni a laptopot az ablakon, és egy nap vagy négyszer ültem neki, mert konkrétan szívattak a karaktereim. Nekem ők kvázi élnek a fejemben, emiatt pedig sokszor mennek a saját fejük után, ami különösen igaz volt a könyv vége felé. Hihetetlenül gyorsan haladtam ott a sztorival, de voltak olyan pillanatok, amikor be kellett húznom nekik a kéziféket, hogy ezt vagy azt nem csinálhatják. Visszaolvasva én nem érzem ezt a fajta stresszt a fejezeten, de az írás… Hát ott vért izzadtam.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Melyik, hogy. Van, amihez egy zene adja az ötletet, más egy képkockából születik, a harmadik egy hangulatból, de van, amikor csak kísérletezni szeretnék ezzel vagy azzal. De például olyan is van, hogy a legjobb barátnőm elejt egy fél mondatot, aztán egy-két nappal később már vázolom is neki a sztori alapját.

A Te következel-hez egyébként egy anime és életem első enemise to lovers története adta az alapot még annak idején. Namármost… A sztori végső formájához csak annyi köze van bárminek, hogy az egyik karakterem német, a másik pedig japán. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy eléggé átalakult a kezdetekhez képest a dolog.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Legelőször a történetet a mentorom látta, mikor jelentkeztem az Írómentor Programba. Előtte én ezt senkinek sem mutattam meg. Utána anyukám segített egy kicsit a helyesírás átnézésében mikor tanultam az írástechnikát, főleg magyarázott, hogy mit, miért és hogyan, aztán pedig a szerkesztőm. Akinek rajtam, a szerkesztőmön és a mentoromon kívül – bár ő is csak akkor szól, ha kérdezem – bármi beleszólása van a történetbe az a legjobb barátnőm. De ezt sem úgy kell elképzelni, hogy átküldöm neki a fejezeteket, hanem néha felteszek neki egy-egy kérdést. Például volt olyan, hogy azt kérdeztem mennyire hangzik durván az, ha valakinek azt mondják fel is út, le is út? Egyből jött is a válasz, hogy ne legyen már ennyire tapló a karakterem, ezt nem mondhatja! Szóval ilyen kisebb dolgok kapcsán néha megkérdezem őt, de a folyamat nagy részében csak a szerkesztőm és én látjuk a szöveget. Aztán persze ha mi késznek nyilvánítjuk, akkor jön a korrektor, a tördelő, majd a tesztolvasók, akiknek mind-mind van véleménye és meglátása, ami szuper. Mert minél több szem látja a szöveget annál inkább kijönnek az esetleges hibák.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt hiszem a legjobb szó az rá, hogy meglepődtek. Ez a nagyon szűk családom volt, mert a tágabb nem kifejezetten érdeklődött a dolog iránt, egy főt leszámítva. Apukám tesója már az első, megjelent novellámat is olvasta a Feelings antológiában, még tavaly év végén, és mikor megírta, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle, hát én kis híján elsírtam magam, úgy szíven talált a kedvessége.

Egyébként a szűk családból már anyukám és a testvérem is olvasta a könyvet, és mindkettőjüktől azt kaptam vissza, hogy el fogják lopni a laptopomat, mert nem tudnak novemberig várni a folytatásra. Mert bizony, attól függetlenül, hogy már szerkesztjük a második kötetet, én azt ugyan úgy hét lakat alatt őrzöm. Nekik is csak annyi engedményt adtam, hogyha nagyon szeretnék, akkor a tesztolvasókkal együtt megkaphatják, de előbb biztosan nem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenném, hogy szuperek vagytok és szeretlek titeket. Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az úton, és remélem, hogy ti is annyira élvezitek az olvasást, mint amennyire én élveztem az írást!

Idén még mindenképpen érkezik, a Te következel II. része, aminek, mint már korábban írtam, tart a szerkesztése. Kis érdekesség róla, hogy a kéziratot egy az egyben Japánban írtam meg, mikor idén év elején visszalátogattunk oda. Hihetetlenül kíváncsi vagyok már arra, hogy mit fognak hozzá szólni az olvasók, hogy milyen érzésük lesz miután becsukták a könyvet. Annyit elárulhatok róla, hogy volt egy jelenet, ami több mint hét hónapig csak a fejemben létezett, és mikor végre leírhattam, az maga volt a nagybetűs megkönnyebbülés, olyan jólesett.

Scarlett Wolf Írói oldala

Scarlett Wolf webshop

Scarlett Wolf instagram oldala

Scarlett Wolf Tiktok csatorna

Beszélgetés Eve Red írónővel, aki dark romance zsánerben alkot izgalmas, sötét romantikus erotikus regényeket. - (" De ami talán a legjobban fájt, hogy néhányan a botrány hullámát meglovagolva próbáltak maguknak olvasottságot, lájkokat, figyelmet szerezni úgy, hogy közben engem rossz fényben tüntettek fel. Nem kérdeztek, nem próbálták megérteni a szándékomat vagy a történet mélységét.")

Köszönöm, Eve Red írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a Dark Romance zsánerrel kapcsolatban. Eve Red írónőtől, jelenleg ezek a kötetei jelentek meg Félelem és vágy sorozat, Elérhetetlen, Az ojabun, és a vitatott könyv Szavak és sebek címmel a Red Book Zone kiadó égisze alatt. Sajnos nemrégiben szembesültem, hogy ingyenes beleolvasó kapcsán, botrány tört ki a Szavak és sebek könyvnél. Ezzel kapcsolatosan, és a zsánerről szeretnék beszélgetni.

Kérlek, mesélj magadról, ha netán valaki nem tudná ki is vagy?

Köszönöm szépen a felkérést, örülök, hogy mesélhetek egy kicsit magamról azoknak, akik még nem ismernek.

Háromgyermekes anya vagyok, egy heves megyei faluban élünk a férjemmel és egy kisebb háziállat-társulattal: kutya, macska, teknős, két csirke.Mindenki hozza a maga történetét. A férjem néha köntösben indul át tojásért a szomszéd utcába, Halloweenkor pedig a gyerekekkel együtt lelkesedve akasztjuk fel a kukászsákba csomagolt „hullát” a ház falára.

Szeretem a jó beszélgetéseket, a csipkelődő humort, a száraz fehér bort és az érdekes embereket. Az írás számomra lehetőség arra, hogy megismerjem azokat, akik a felszín alatt élnek.

A sötétebb karakterek mindig emlékeztetnek rá, hogy a világ nem fekete-fehér, és a legérdekesebb kérdések gyakran a határok mentén születnek.

Mit gondolsz a dark romance zsánerről, mi a véleményed, mi férhet bele? Jelenleg két dark romance könyved jelent meg, az Elérhetetlen és a Szavak és sebek címmel.

A dark romance számomra olyan terep, ahol őszintén lehet beszélni a vágyainkról, a fájdalmainkról, a hatalomról és a sebezhetőségről. Mindarról, amit gyakran elrejtünk, vagy amit „túl soknak” tartanak más műfajok.

Nem azért írok sötét történeteket, mert a szenvedést akarom díszletként használni, hanem mert érdekel, mi történik az emberekkel ott, ahova a fény nem ér el. Az Elérhetetlen és a Szavak és sebek is ezekre a kérdésekre keres választ: lehet-e szeretni valakit, aki megtört? Mi van akkor, ha mi magunk is megtörtek vagyunk?

Számomra a dark romance a legintimebb műfaj, mert nem idealizál, hanem szembenéz.

Mennyire nehéz egy ilyen könyvet írni, lelkileg mennyire viseli meg az írót?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, ami engem is sokszor meglep. Nem visel meg lelkileg a sötét jelenetek megírása.Legalábbis nem úgy, ahogy az ember elsőre gondolná. Amikor írok, teljesen belehelyezkedem a karakterbe: nem kívülről figyelem, hanem belülről élem át, és ez nem ijesztő, hanem természetes. Mintha átadnám magam annak, amit ő érez, legyen az fájdalom, félelem vagy vágy.

Ugyanakkor olvasni vagy nézni hasonló jeleneteket sokkal nehezebb nekem. Egy horrorfilmet például nem bírok végignézni, és ugyanez van egy könyv esetében is, csak annyi különbséggel, hogy bármennyire is megvisel, végigolvasom. Írás közben viszont ott van egyfajta kontroll, mert nem elszenvedem a történetet, hanem én vagyok az, aki életre kelti. Talán ez a különbség. Az írás egyfajta átvezetés az érzelmeken, nem elfojtás, hanem kifejezés.Számomra ez nem teher, hanem lehetőség.

Mennyire beszélhetünk erről a témáról, hogy egyes könyvekben, illetve tiédben előkerült a pedofília. Ennyire prűdek lennénk? Vagy félnek az igazságtól, hogy tényleg így néz ki egy pedofília.

Ez egy különösen érzékeny és összetett téma, amiről nem lehet félvállról beszélni. Fontos számomra kiemelni, hogy amit én írok, az nem szakirodalom, hanem fikció.Olyan történetek, amelyek a szórakoztatás mellett gyakran súlyos társadalmi kérdéseket is megmutatnak. Mindenki más eszközt választ: számomra az írás lett az a forma, amin keresztül ezekről a dolgokról beszélni tudok.

A pedofília megjelenése a könyveimben nem provokáció akar lenni vagy határok feszegetése a cél, hanem egy sötét valóságot mutat be, amit nem söpörhetünk a szőnyeg alá. Hiszem, hogy az őszinte ábrázolás segíthet elindítani egy párbeszédet, és felhívni a figyelmet arra, amit még sokszor ma is hallgatás övez.Pedig ma már egyre többen mernek beszélni a pedofíliáról, mert korábban jellemző volt, hogy inkább homokba dugták a fejüket – úgy gondolták, ha nem beszélünk róla, akkor meg sem történt. A regényemben nyersen, tabuk nélkül mutattam be egy ilyen helyzetet, és ez sokaknál ellenállást váltott ki, mert nem úgy ábrázoltam az áldozat élményeit, ahogyan azt ők elképzelték vagy elfogadhatónak tartották volna. De az, hogy az olvasók mást vártak, nem ad okot arra, hogy engem támadjanak. A jelenetben leírt reakció egy valós pszichológiai jelenséget tükröz – sajnos léteznek olyan esetek, ahol a gyerek nem érzékel fizikai fájdalmat, és emiatt máshogy éli meg az eseményt. Ettől még nem kevésbé áldozat, és ezért nem szabad őt hibáztatni.

Fontos látni, hogy egy dark romance regény fikció. Nem szakmai anyag, nem útmutató, hanem egy történet, amely érzelmeket és tabukat feszeget. Nem gondolom, hogy egy ilyen műfajú könyv esetében az írónak szakmai felelőssége lenne abban az értelemben, mint egy tudományos vagy ismeretterjesztő mű szerzőjének. Ettől függetlenül utánajártam a témának, mert hiteles akartam lenni a karakter reakcióiban. A jelenet célja az volt, hogy felkavaró legyen, hogy rossz érzést keltsen, és ez, azt hiszem, sikerült. Épp emiatt érdemes róla beszélni, nem elhallgatni.

Minden olvasót más érint meg: van, akit egy durva szó, egy mély érzelmi leírás vagy akár egy bántalmazás nélküli elutasítás is mélyen megérint, míg mások egy testrészekről szóló, nyers jelenetet is könnyedén feldolgoznak. Ezért is gondolom úgy, hogy minden műfajnak és történetnek megvan a helye, és hogy az olvasóknak joguk van eldönteni, mit olvasnak el, mi fér bele számukra.

Számomra ezek a nehéz témák nem az olvasó sokkolására szolgálnak. Azért írok róluk, mert hiszem, hogy vannak olyan emberek, akik magukra ismernek bennük, és ha egy történet segít nekik abban, hogy kimondják, mi történt velük, az már önmagában gyógyító erejű lehet.

De szeretném hangsúlyozni: ha valakit bármilyen formában abúzus ért, legyen szó gyerekkori bántalmazásról, lelki vagy fizikai erőszakról, ne maradjon egyedül ezzel a teherrel. Merjen segítséget kérni. Egy biztonságos környezetben, szakember támogatásával elindulhat a feldolgozás útján, és egy ilyen történet csak egy kis kapaszkodó lehet, nem megoldás.

Azt gondolom, érdemes lenne egyszer legalább elolvasni az adott művet, mielőtt következetesen levonnánk a következményeket. Mit gondolsz, hogyan állnak az olvasók? Elolvassák? Levonták a következményt?

Ez egy nehéz kérdés, és úgy érzem, inkább a zajról szól, mint magáról a könyvről. A Szavak és sebek kapcsán valóban kialakult egyfajta botrány, de sokan úgy alkottak véleményt, hogy el sem olvasták a regényt, csak néhány kiragadott részlet, kép vagy hallomás alapján ítéltek.

Én is azt gondolom: mielőtt levonnánk a következtetést, érdemes lenne ténylegesen végigolvasni a történetet. Mert aki veszi a fáradságot, és elmerül benne, az rendszerint mást talál, mint amit a kezdeti vihar sugallna. A legtöbb visszajelzés alapján a történet nem csak meglepi az olvasót, de sokan azt is mondják, hogy katartikus élményt ad, és teljesen mást üzen, mint amit kívülről feltételeztek róla.

Sokan imádják, szeretik a könyvet, de nem mindenki meri ezt nyilvánosan is felvállalni, és ezt megértem. A téma érzékeny, és az online közösségekben egy-egy vélemény miatt hamar kereszttűzbe kerülhet az ember.

 

Az olvasók mennyire vannak képben mit is jelent a dark omance zsáner? Hogyan lehetne tudatosítani, hogy ez a mű, a zsáner 18 éven felülieknek szól.

Ez a kérdés megmosolyogtat, mert eleve a Red ZoneBook webshopjába, ahol a könyveim is kaphatóak, csak akkor lehet belépni, ha valaki elmúlt 18 éves. A borítóimon pedig a 18+ jelzés akkora, hogy ha ennél feltűnőbb lenne, már nem is lenne más rajtuk.

Szerintem, aki dark romance-t olvas, általában nagyon is tisztában van azzal, mit jelent ez a zsáner. Sőt, sokan – köztük én is – kifejezetten rákeresnek erre, ha új könyvet szeretnének beszerezni. A dark romance nem rózsaszín szívecskékről szól, hanem a lélek legsötétebb bugyrairól, határokról, fájdalomról, túlélésről, és néha éppen a gyógyulásról is.

Persze mindig lesz, akinek meglepő egy-egy jelenet, vagy nem olvasott még hasonlót, de épp ezért fontos hangsúlyozni: ez a zsáner kifejezetten felnőtteknek szól. Nem véletlen a korhatárjelzés, és nem véletlenül nem kerül gyerekkönyvek mellé a polcra. A tudatosság pedig – akárcsak az olvasás – mindig az első oldal előtt kezdődik.

Hogyan érezted magad a kitört botrány miatt? Nagyon megviselt? Számítottál erre vagy nem igazán gondoltad, hogy ekkora visszhangja lesz?

Egyáltalán nem számítottam ekkora botrányra. Úgy éreztem, mintha egy hirtelen jött vihar sodort volna el, és kapaszkodó nuku. Persze tudtam, hogy a Szavak és sebek nem egy könnyed romantikus regény, és tisztában voltam azzal is, hogy egyes részei felkavaróak lehetnek, de nem gondoltam, hogy ilyen szintű támadások céltáblája leszek. Azért sem, mert magam is olvastam már jóval durvább történeteket, amik körül mégsem alakult ki hasonló visszhang.

Pontosan ezért írtam a prológust E/3 személyben: azt akartam, hogy az olvasó is érezze a távolságot a narráció és a történés között. Tudtam, hogy a jelenet súlyos, ezért igyekeztem írói eszközökkel ezt óvatosan kezelni.

A botrány viszont borzasztóan megviselt. Voltak napok, amikor azt éreztem, talán hiba volt kiadni a könyvet. Elbizonytalanodtam, fájt az igazságtalanság, hogy sokan úgy alkottak véleményt, hogy bele sem olvastak igazán. Ráadásul voltak, akik elfordultak tőlem – csendben vagy látványosan. De ami talán a legjobban fájt, hogy néhányan a botrány hullámát meglovagolva próbáltak maguknak olvasottságot, lájkokat, figyelmet szerezni úgy, hogy közben engem rossz fényben tüntettek fel. Nem kérdeztek, nem próbálták megérteni a szándékomat vagy a történet mélységét. Sőt, a felajánlott ingyenes példányt is elutasították, mégis képesek voltak belekeverni a gyerekeimet is… Szóval, ez mély sebet hagyott bennem.

Azonban, lehet, hogy furcsán hangzik, de kaptam valami jót is ebből az egészből. Megismertem rengeteg csodálatos olvasót és írót, akik privát üzenetekben kerestek meg, támogatásukról biztosítottak. Olyan írók is mellettem álltak, akik ebben a szakmában már messzire jutottak, tudták, mit élek át, és ez hihetetlenül sokat jelentett.

Ezúton is szeretném megköszönni nekik a bátorító szavakat és a mellém állást. Amikor úgy érzed, mindenki elfordul tőled, egyetlen segítő kéz is hatalmas erőt tud adni. Én szerencsés vagyok, mert több is nyúlt felém.

Ezután is várható majd tőled ilyen sötét, izgalmas történet? Ha tudsz erről mesélni vagy korai még?

Természetes, hogy várható! Nem fogom abbahagyni az írást. Felálltam a padlóról – bár itt halkan megsúgom, hogy néhány íróbarátom előre figyelmeztetett: „lesz ez még rosszabb is” –, de én magam is szeretem a dark romance zsánert, és nem félek a nehéz témáktól.

A következő regényem lesz talán az egyik legkomplexebb és legizgalmasabb történetem. Egy Los Angelesben játszódó, érzelmileg túlfűtött dark romance, amelyben egy rendőr és egy brazil maffiavezérnő kerülnek egymás útjába.

Isadora a férje halála után átveszi a bűnszervezet irányítását. Ethan pedig egy különleges egység rendőre, aki a bűn és igazság határmezsgyéjén mozog, és nem fél átlépni a szabályokat, ha az ügy megkívánja. Az első találkozásuk már feszültségteli, és innentől kezdve egy végletekig hajszolt macska-egér játék indul köztük, amit fokozatosan fojt meg a vágy, a bűntudat és a kétely.A történet egyszerre krimi, sötét szerelem és pszichológiai játszma.

Szóval, hogy várható-e még tőlem hasonló? Abszolút. Most sem vagyok egyedül, hálás vagyok, hogy támogatást és segítséget kapok az írási folyamatban is, ám erről bővebben a köszönetnyilvánításban olvashattok majd. Megjelenés júliusban.

A képek forrása: Red Zone Book Kiadó facebook oldal

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Red Zone Book Kiadó webshop

Red Zone Book Kiadó Facebook oldala