A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Interjú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Interjú. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 7., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Daniella Deutsch - ("(...) mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Daniella Deutsch írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Nick (A tükör másik oldalán 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a felkérést, és hogy lehetőséget kaptam erre az interjúra. Elsőkönyves íróként hatalmas megtiszteltetés számomra.

Hogy mit lehet tudni rólam? Őszintén szólva, eddig akárhányszor feltették nekem ezt a kérdést, sosem tudtam igazán hiteles választ adni rá. Egyszerűen mindig úgy éreztem, hogy semmi olyat nem tudok mesélni magamról, ami érdekelhet idegen embereket, mostanában viszont inkább az ügyben bizonytalanodom el, hogy melyik oldalamra kíváncsiak, hiszen van egy pár. Úgy gondolom, néhány mondatban sajnos lehetetlen összefoglalni azt a sok mindent, amit csinálok, mivel elég szerteágazó az érdeklődési köröm, sok, különféle dolog érdekel. Jelenleg elsősorban az írói pályafutásomra koncentrálok, emellett pedig a cosplay világában szeretnék kibontakozni, de szerkesztőként és modellként is tevékenykedem, illetve a filmes szakma sem áll tőlem távol.

Nick (A tükör másik oldalán 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Amikor elkezdtem dolgozni Nick történetén, még nem volt pontos időpontja annak, hogy mikor szeretném könyvként viszontlátni a polcomon. Úgy voltam vele, hogy annyiszor dolgozom át, ahányszor kell, hogy egy olyan regényt kapjak, amivel meg vagyok elégedve, ezért nem is siettem a sztori megírásával, sőt. Mondhatni csak akkor írtam, amikor úgy éreztem magához szólít a történet, ezért jó sok évembe telt, mire végre megszületett. Rengeteget tanultam általa íróként és emberként is egyébként, úgyhogy nem bántam meg, hogy ennyi ideig tartott a folyamat. Számomra így lett tökéletes. Ennél többet viszont tényleg nem tudtam volna hozzáadni, úgyhogy végül ezért is döntöttem amellett, hogy most már a kiadás felé kacsingatok. 

A kutatómunkával kapcsolatban pedig a rövid válaszom: igen, a regényírás előtt végeztem kutatómunkát, viszonylag sokat. Az nem titok, hogy a Nick című regényem egy ikertörténet egyik fele, aminek a cselekményszálával párhuzamosan zajlik Nick hasonmásának, Adamnek a története is, ezért gyakorlatilag egyszerre kutattam mindkét fiú esetében, ami bevallom néha elég komplikálttá tette a napjaimat. Főleg a fiúk családi háttere miatt kellett kiderítenem ezt-azt, nem is feltétlenül olyan információra volt szükségem, ami megjelenik a regényekben, de mivel szerettem volna alapos lenni, ezért mindennek utánajártam, amit meg kellett tudnom.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően romantikus történeteket írok, amikben nincsenek sárkányok, mágusok vagy egyéb misztikus elemek, ettől függetlenül egyik történetemnek sem valóság az alapja. Persze ihletnek meg különböző szituációk a való életből, olykor még idegen emberek buszon elkapott reakciója, viselkedése is alakíthat a fejemben egy-egy jeleneten, de amikor alkotok, szeretek a fantáziámon belül mozogni.

A könyved tabu elemeket is tartalmaz, te magad is szereted az ilyen könyveket? Van kedvenc könyved?

Valóban nem állnak tőlem távol az olyan történetek, amikben valamiféle tabutémát feszegetnek az írók, bár mivel ezen belül is elég sokféle verzióval találkoztam már, azt ki merem jelenteni, hogy nem minden tabuelemeket tartalmazó történetnek vagyok én a célközönsége.  Amikor a fejemben megszületett a regényem, nem az volt a célom, hogy valami polgárpukkasztó sztorit alkossak, sőt, valójában ez a tabu dolog sem volt tudatos. Én csupán arra vágytam, hogy egy olyan történetet hozzak össze, ahol a karakterek viselkedése megalapozott, az érzéseik hitelesek, meg hogy olyan sztori legyen, amivel az olvasók nem sűrűn találkoztak eddig. Illetve azt tudtam még, hogy nem egy szokványos romantikus szálat szeretnék… aztán végül ez lett belőle.

Olvasóként egyre több „kedvenc” könyvem van, amiknek az olvasása pozitív élményt hagyott bennem, de mégis van egy, ami átformálta az életemet és elindított az utamon, ezért, ha kérdeznek, én mindig amellett fogom letenni a voksomat. Nem egy hatalmas történet óriási cselekménnyel, sőt, egyes embereknek kifejezetten irritáló lehet benne a karakterek viselkedése, de nekem valamiért nagyon eltalálta az ízlésvilágomat, amikor először a kezembe vettem a könyvet, úgyhogy amolyan örök kedvencemet avattam. Szándékosan nem nevezem meg a regényt, mert nem az a lényeg, hogy milyen könyvről van szó, de engem íróként például gyakran az hajt, hogy csináljam tovább, hogy ha csak egy emberből hasonló érzést vált ki az én regényem, mint belőlem egykor az a történet, már megérte elkezdeni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A gimnáziumi éveim alatt kezdtem el ráébredni, hogy létezik olyan, hogy szórakoztató irodalom, és akkortájt alakult ki a fejemben Nick karaktere is. Már ott eldöntöttem, hogy ebből a sztoriból egyszer könyv lesz, de aztán jó pár évig félretettem az ötletet és úgymond hagytam „ülepedni”, mert szinte semmit sem tudtam volna megírni belőle. Addig más történetek írásával foglaltam le magam, meg sokat olvastam, hiszen ekkor jöttem rá, hogy milyen sokat adhat nekem maga az olvasás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Elsősorban a romantikus vonal az én világom, ezért mindenképpen a romantikus írók közé kategorizálnám magam, de mivel szeretem feszegetni a határaimat, tervben van a jövőben egy fantasy trilógia megalkotása is. Abba viszont több szempontból sem mernék belevágni egyedül, úgyhogy az egy többemberes projekt lesz, egészen pontosan kettő, mert egy társszerzővel fogok dolgozni rajta. Már most zajlanak a háttérmunkálatok, de mivel ez még egy viszonylag távolabbi cél, egyelőre nem szeretnék semmi konkrétat ígérni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem feltétlenül azt a szót használnám, hogy kétségbeestem, amikor nyomdakész állapotba került a kéziratom, de mindenképp elvesztem valahol. Mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben Nick története, ezért hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal, amikor „elvették” tőlem, és már nem tudtam többet alakítani rajta. Szerencsére ez az érzés egy pár héten belül elmúlt és ráébredtem, hogy még messze nincs itt a vége, de azért különös volt ezt megtapasztalni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mivel egy elég empatikus, érzelmes embernek tartom magam, valahogy adta magát, hogy leginkább olyan történeteket szeretek/tudok alkotni, amikben az érzelmek alakulásán és a karakterek személyiségfejlődésén van a fókusz. Ettől függetlenül pont azért, mert rengeteg különféle ötletem van, nem merném kijelenteni, hogy mindig csak romantikus regényeket fogok írni, de az tény, hogy ezen a vonalon sokkal kreatívabb vagyok, mint bármely más zsánerben, ezért valószínűleg ez lesz a fő irány.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra nem az a nap volt sokkoló, amikor a regényem végleges változata kijött a nyomdából és a kezemben tarthattam, de persze azt sem fogom soha elfelejteni. Valójában inkább az a pillanat rengetett meg érzelmileg, amikor először megláttam a könyvemhez készült próbanyomatot. Talán ott éreztem igazán, hogy innen már nincs visszaút, és egy álmom valóban teljesül, nem tudom. Mindenesetre abszolút pozitív emlékként gondolok vissza rá, szerettem azt az érzést.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mostanra tudatosabbá vált, mint régen. Azaz már gyakrabban nyüstölöm magam és próbálok hangulatba jönni az íráshoz, még ha nincs is ihletem, hiszen bizonyos felelősség nyomja a vállamat az olvasóim miatt, de azért igyekszem követni a saját elveimet. Valójában akkor tudok hiteleset alkotni, amikor átjár az adott történet „esszenciája”, amiről írni szeretnék, ezért arra törekszem, hogy ezeket az átszellemült időszakokat kihasználjam és akkor esek neki. Az ötleteim nagy része egyébként nem is a gép előtt születik. Általában olyan szituációkban kap el egy-egy fontosabb gondolat, amikor sehová sem tudom lefirkantani, vagy épp aludni szeretnék. De már ezek kijegyzeteléséhez is megvan a módszerem, és megtanultam legalább egy rövid időre bemagolni a dolgokat, meg persze a jegyzetfüzet és a toll időközben állandó tartozékává vált az ágyam melletti kisasztalomnak.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Klisésen azt mondanám, hogy minden jelenet a kedvencem, mert ez valahol így is van, de amiket igazán imádtam megírni, azok azok a jelenetek, amikben a fiúk egyszerre szerepeltek a másik totális hasonmásaként. Mivel a regényem alapja a hasonmás-helycsere koncepció, én végig nagyon jól szórakoztam, mialatt írtam a történetet, ugyanis világéletemben imádtam az ilyen helyzetekből adódó bonyodalmakat. A romantikus tabu vonal persze közben megbuherálja a sztorit, és valahol kicsit én is meghasonlottam írás közben, de ritka különleges élmény volt végigkísérni Nicket az útján, úgyhogy én örökké hálás leszek ezért.

Általában akkor akadt gondom egy jelenet megírásával, amikor a történetet nem éreztem át kellőképpen és nem hallottam Nick hangját a fejemben, de idővel az ilyen helyzeteket is megtanultam orvosolni. Vagy újraolvastam a már megírt fejezeteket, vagy teljesen másfelé tereltem a gondolataimat, éppen melyik segített, de mindig sikerült áthidalnunk a problémát, úgyhogy végülis bevált a módszer.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A jelenlegi sorozatomon kívül legalább négy regényötlet vár arra, hogy egyszer megírjam. Ezek mindegyike „csak úgy” kipattant a fejemből, nem ültem le sosem tudatosan a gép elé, hogy na most majd én kitalálok valamit. Először a kis ötletmorzsa születik meg, aztán szépen lassan kibontom a cselekményszálat is, és amikor már azt érzem, van annyi mondanivalóm,  hogy életre tudok kelteni egy új világot, akkor nekiülök. Persze írás közben is ihletődöm, de sokszor én inkább előtte gyűjtöm be a regényemhez szükséges információkat, és szép lassan építem fel magamban a karaktereket és a történetüket, mert szeretek úgy elkezdeni írni, hogy nagyrészt tudom, mit csinálok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nick sztorijának az első nyers verzióját (amikor még nem került szakmai kezekbe) két ember olvashatta – a húgom és egy barátnőm –, mert mindketten elég kritikusak ahhoz, hogy adjak a véleményükre, de igazság szerint nem szívesen mutatom meg senkinek a kéziratot, amíg van mit alakítani rajta. Persze, tudom, hogy ez egy oda-vissza játék, mert sosem derül ki, hogy mit kell rajta alakítani, ha nem mutatom meg senkinek, de mivel időközben szakmabeliektől is kaptam tanácsokat, valamivel könnyebben engedek ki egy félkész sztorit a kezeim közül. Illetve amióta az Írómentor Program tagja vagyok és a szerkesztőmmel együtt dolgozunk a kéziraton, ő mindig felhívja a figyelmemet, ha félrecsúszik valami, úgyhogy a következőt rajta kívül biztosan nem látja más, amíg nyomdakész állapotú nem lesz. Később persze jönnek a tesztolvasók, akiknek rengeteget számít a véleménye, de mivel ők már úgymond a kész könyvet látják, egy fokkal talán nyugodtabb vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ahogy egy korábbi válaszomban említettem, igencsak elnyújtottam a könyvírás folyamatát, ezért az évek alatt voltak olyan periódusok, amikor nem feltétlenül hittek abban, hogy Nickből valaha könyv lesz. Habár én akkor is szilárdan kitartottam az elképzeléseim mellett. Sosem hibáztattam őket, hiszen az írás egy magányos biznisz és kívülről tényleg nem túl izgalmas a dolog, ráadásul csak én tudtam mi is zajlik a színfalak mögött. Alapvetően egy fantasztikus, támogató családom van, akik még akkor is mellettem állnak, amikor a legnehezebb időszakaimon megyek keresztül, úgyhogy sosem cserélném le őket. Arról nem is beszélve, hogy mióta olvasták a könyvemet, még inkább támogatnak. Meg is lepett, hogy mennyi mindenkit érdekel a regényem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy ígérem, dolgozom Adamen! Akik már olvasták a sorozat első részét, nem feltétlenül szerettek a lezárás miatt, ezért mindenképp törekszem arra, hogy még idén megjelenhessen a folytatás. Erős nyomás van rajtam emiatt, mert sosem voltam jó a határidők betartásában, főleg úgy, hogy közben rengeteg más dologgal is kell foglalkoznom, amiket bár szeretek csinálni, könnyen elterelik a figyelmemet. Mindenesetre azt megígérhetem, hogy a második rész megjelenéséig is van bőven meglepetés a tarsolyomban, amiket szépen lassan megosztok majd a közösségi médiában, úgyhogy remélem addig sem fogtok unatkozni!

Lezárásképp pedig mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét. Mérhetetlenül jólesik és nem is lehetnék hálásabb érte. Fantasztikusak vagytok!


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Daniella Deustch írói oldala

Bookline

Libri

Daniella Deustch írói oldala

2024. március 27., szerda

Interjú Mosonyi Mara írónővel, aki Álomgyár egyik sikerszerzője lett. - ("Azoknak ajánlom, akiknek fontos a romantikus szál, de unják már az elcsépelt, klisés szerelmi töténeteket.")

Köszönöm Mosonyi Mara írónőnek, hogy interjút készíthetek. Írónőnek nemrégiben jelent meg A szirt c. könyvnek az Álomgyár Kiadó gondozásában. Mosonyi Marának már van egy megjelentetett kötete az Olmec. Azóta is kíváncsian vártam miféle könyvek fog előrukkolni.



Kérlek, meséld el mi történt veled Olmec című könyved megjelenése után?  Olmec 2018-ban jelent meg, azóta sok minden történt. Álomgyár Kiadó egyik sikerszerzője lettél. Mely megjelent A szirt. Miben más az Olmectől?

Az Olmec című regényem is tartalmaz romantikus, és krimi vonalat, illetve a thriller sajátosságait is magán viseli. A szirt is ebben a műfajban mozog, de talán itt a romantikus, erotikus szál némileg hangsúlyosabb, mint az előző könyvemben, ezek mellett pedig végig van izgulnivalója az olvasónak, tehát borzongat, ahogy egy thillertől el lehet várni.

A szirt című könyved az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg. Kinek szól a történet, kiknek ajánlanád?

Azoknak ajánlom, akiknek fontos a romantikus szál, de unják már az elcsépelt, klisés szerelmi töténeteket. Nagyon sok romantikus könyv egykaptafára íródik. Többnyire egy mesésen gazdag, rendkívül jóképű, gyermekkori traumái miatt dühkezelési problémákkal küzdő milliomos toxikus kapcsolatát mutatják be egy kedves, szerény lánnyal, aki képtelen ellenállni a férfi vonzerejének. Semmi gond ezekkel a történetekkel, de tapasztalatom szerint az olvasók keresik az újat, azt, ami valamiben más.

Azoknak ajánlanám A szirt című könyvemet, akik szeretik a rejtélyeket, a szerelmi szálakat, a drámát, a borzongást, és a finom erotikát. Ha már egyediség… Azt hiszem megírtam az egyik legmegosztóbb erotikus jelenetet, amire még nem volt példa általam olvasott könyvekben.

Bátran vágjanak bele azok is, akik csak romantikus könyveket olvastak eddig. Nem fognak csalódni!

Ha kulcsszavakkal akarnám jellemezni a regényeimet, talán ezeket használnám: rejtély, szenvedély, veszély, fordulatok, barátság, gyűlölet, rivalizálás.

Könyvedben előfordul krimi és romantikus szál, melyik erősebb és miért?

A kettő teljesen összefonódik, egyik sem tud a másik nélkül létezni. Ha mégis választanom kellene, akkor azt mondanám, egy hajszálnyival a romantikus szál erősebb. Az Álomgyár kiadó olvasói között markáns tábora van a romantikus könyvek rajongóinak, őket is céloztam  A szirttel. A visszajelzések szerencsére pozitívak.

Olvastam Facebookon oldaladon, hogy Olmec c. könyv újra kiadásra kerül. Mire számíthatunk? Új külső, belsőt kap?

Teljesen új borítóval fog kijönni a könyv, de a tartalom változatlan marad. Nagy szerelmem az a történet, örülök, ha megoszthatom azokkal, akik még nem ismerik. Hihetetlen öröm számomra, hogy A szirt sikere után az olvasók kíváncsiak az Olmecre is, olyannyira, hogy elkezdték beszerezni használtan, antikváriumokból.

Milyen érzés volt megírnod A szírt könyved?

Valahol azt olvastam, a második könyvet megírni a legnehezebb… Van benne valami, hiszen legalább olyan jónak kell lennie, mint az elsőnek, de nem ismételheted magad. Amikor már megvoltak  a karakterek a fejemben, onnantól nagyon élveztem a folyamatot. Minden szereplő izgalmas valamiért. Az Ukrán dúsgazdag lánya, akit soha nem fogadott be az elit társaság,  a tökéletes családból származó ex-katona, aki poszttraumás stressz szindrómában szenved, és talán nem is olyan feddhetetlen, a bűnöző, akinek szerethető oldala is van, az ügyvéd lánya, aki előtt fényes jövő áll, de tévúton jár, vagy a focicsapat kapitánya, aki súlyos titkokat rejteget…

Mennyi ideig tartott megírnod? Volt-e múzsád, ihlet adó?

Konkrét múzsám nincs. Szeretem figyelni az embereket, feltérképezni a motivációikat, egymáshoz való viszonyukat, neveltetésükből, családi hátterükből adódó viselkedésmintákat. Jó emberismerőnek tartom magam, ez fontos, ha hiteles karaktereket akarunk alkotni. Ettől támad a „mintha én ismernék ilyen embert” érzése az olvasónak.

Néhány író/szerző szokott olvasni, te szoktál olvasni? Ha igen, mit illetve van-e kedvenced?

Mostanában sajnos nem volt időm olvasni.

Melyik rész volt számodra könnyebb, nehezebb megírnod?

Bőven vannak megosztó részek a regényeimben. Ezekhez mindig óvatosan nyúlok. Tárgyilagosan de nagyon nyíltan. Ha már megterheltem az egyik főszereplőt egy bűnnel, akkor nem csak megemlítem, hanem részletesen le is írom azt. Így fair.

Voltak kedvenc jeleneteid?

Igen. Clara és Felix közös jelenetét szívesen írtam, holott nem ők az abszolút főszereplők. Másik kedvenc jelenet, amikor az egyik szereplő, akit többen gyanúsítanak egy bűnténnyel, visszagondol a kérdéses, viharos éjszakára, melyena tragédia történt, és az ő szemszögéből is megismerhetjük a történteket.

Mennyit kellett kutatnod, hogy tökéletessé váljon a történeted?

Az első kötetemben hatalmas kutatómunka van, erről már meséltem régebben. Őszinte leszek. Másodjára már kicsit „megúszós” voltam, nem véletlen, hogy A szirt egy kitalált kisvárosban St. Chapelben játszódik. Így a kutatómunka a tizedére csökkent. A migrénnel, és a PTSD-vel (Poszttraumásstressz szindróma) érintett karakterek miatt rendkívül alaposan utánanéztem  ezeknek a betegségeknek, illetve kezelési módjainak. Sajnos személyes tapasztalataim is vannak a migrénnel kapcsolatban. Nagyon örültem, amikor egészségügyben dolgozó olvasóimtól kaptam elismerő szavakat, amiért hitelesen jelenítettem meg ezeket.

Milyen érzés volt számodra második köteted kezedben tartani?

Nagyon nagy öröm volt, tudván, hogy az ország legtöbb könyvesboltjában kapható lesz.

Honnan merítesz ötletet, ihletet? Vagy esetleg van egy írónak múzsája?

Emberek között dolgozom, sok barátom van, tanultam pszichológiát. Téma akad mindig, szinte „az utcán hever”. Rengeteg tervem, ötletem van még, csak győzzem megírni.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Mosonyi Mara írói oldala

2024. február 11., vasárnap

Interjú Gréger Csabával, akinek tavaly jelent meg a mesekönyve, Mozaikvándorok és Varázslatos utazás címMind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal.")mel. - ("

Köszönöm Gréger Csabának, hogy újra interjút adott a blogomnak. Ezúttal egy gyerekeknek, ifjúságnak szóló mesekönyvéről beszélgetünk. A könyv címe Mozaikvándorok és a Varázslatos utazás (Mozaikvándorok 1.) címmel. A könyvet Marysol Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kötet gyönyörű illusztrált kép van, mint belsőleg, mint külsőleg.

Kérlek, mesélj magadról? Tudom, egyszer egy másik interjú során beszéltél magadról. Pár sort, ha lehet. 

Autodidakta írónak tartom magam, hiszen sosem tanultam írást, de mindig is csináltam. Gyerekkorom óta élek-halok a fantasy könyvekért, így nem csoda, hogy felnőttként pont ebbe az irányba indult el az írói karrierem. Hiszek benne, hogy a mese örökérvényű, és nem csak a gyerekeké, hanem a felnőtteké is. És hát mi a felnőtteknek szóló mese? A fantasy…

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Írtam már hagyományos gyerekmesét is, de a Mozaikvándorok szerintem nem az. Sokkal inkább egy olyan minden korosztályhoz szóló kalandregény, ami az izgalmas történetet, szereplőket és fordulatokat éppenséggel a gyerekek számára is fogyasztható nyelvezetben tálalja. Én magam hiányoltam egy olyan komolyan vehető ifjúsági fantasy-t a piacról, ami átmenetet képez a klasszikus mesekönyvek és a nagyobbaknak szóló, már jóval félelmetesebb regények között. És mivel nekem is kisiskolás korú gyerekeim vannak, akiknek rendszeresen olvasok fel esténként, úgy döntöttem, hogy magam írok egyet. 

Van egy mottód: „Nagy küldetésem, hogy a gyerekek rávegyék az olvasásra”. Honnan ez a mottó, lelkesedés? Mit gondolsz, ma olvasnak eleget a gyerekek?

Úgy gondolom, hogy ma van egy átalakulás ebben a kérdésben. Volt egy generáció, aki szerintem nem, vagy alig olvasott, és akik esetében a tv és a videójátékok teljesen átvették a könyvek szerepét. Azt veszem észre azonban, hogy van egy olyan szülői korosztály – amibe én is tartozom -, aki kifejezetten fontosnak tartja, hogy a gyerek ne csak passzív, hanem aktív fogyasztója is legyen a történeteknek. Ez alatt azt értem, hogy egy animációs filmet nézve sokszor azt vehetjük észre a gyermekünkön, hogy csak bambul a képernyőre, ami nem meglepő, hiszen készre tálalva kap meg mindent. Ezzel szemben az olvasás gondolkozásra készteti a gyereket, szárnyal a képzelete, és nem utolsó sorban bővül a szókincse, ami a digitális kommunikáció túlsúlyos korunkban úgy gondolom, hogy alulértékelt dolog. A könyvemmel szerettem volna olyan eszközt adni a hozzám hasonlóan gondolkozó szülők kezébe, amivel le tudják ültetni a kanapéra a gyereket, mert a történet annyira varázslatos és izgalmas, hogy fel tudja venni a versenyt a képernyőn vibráló képekkel.

Gyerekkorodban volt kedvenc meséd?

Hagyományos értelemben vett mese nem annyira, bár én magam is nagyon szerettem a különböző klasszikusokat, amiket sokszor diafilmként ismertem meg. Viszont nyolc éves voltam, amikor a bátyám hazahozta a Gyűrűk Urát, és bár sokat nem értettem belőle, de megfertőzött a világa.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Szerencsésnek tartom magam, mert a felnőtteknek írt fantasy könyveim révén kiváló illusztrátorokkal ismerkedhettem meg. Közéjük tartozik Nagy Gergely festőművész is, aki rég óta dolgozik fantasztikus témájú műveken. Hamar kiderült, hogy remekül rá tudunk hangolódni a másik gondolataira, ami nagyon megkönnyíti a közös munkát. Amikor elkezdtem írni az első Mozaikvándorok könyvet, rögtön megkerestem Gergőt, hogy van-e kedve részt venni a projektben, és szerencsémre igent mondott, habár neki is az újdonság erejével hatott ez a könnyedebb, gyerekbarát stílus. Ráadásul ez esetben a szokásosnál is nagyobb kreatív szabadsággal dolgozhatott, hiszen rá bíztam, hogy melyik jelenetet és hogyan akarja megrajzolni, én már csak az első tervek elkészülte után kapcsolódtam be a munkába. Kivételt képet a borító festmény, amiről nagyon konkrét elképzelésem volt. Szerencsére pont olyanra – vagy inkább még jobbra – sikerült, mint ahogy azt gondoltam.  

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Ahogy említettem, én inkább regényként tekintek a Varázslatos Utazásra, mint mesekönyvként. Ezt egyébként a hossza is alátámasztja, hiszen körülbelül 280 oldal. Ennek fényében a megírása is inkább hasonlított egy felnőtteknek szóló könyvhöz, mint egy klasszikus meséhez. Az első draft megírására jó pár hónap elment, de ehhez hozzájárul, hogy munka és család mellett nem annyira könnyű időt találni az írásra, mint ahogy szeretném. 

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Azt gondolom, hogy ma minden írónak nehéz a helyzete Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen zsánerben alkot. A magánkiadás térnyerésének köszönhetően rengeteg új könyv jelenik meg, ami egyrészt remek dolog, mert lehetőséget ad a hozzám hasonló friss nevek számára, de egyúttal túlterheli a piacot. És sajnos a könyv megírása a könnyebbik része az egyenletnek – hiszen a könyv önmagában nem sokat ér, ha nem tud eljutni az emberekhez. Ez pedig – főként hagyományos kiadói hátszél nélkül – hatalmas energiát és tőkét igényel, amit magánemberként nem sokan képesek beletenni. Nem lehetetlen érvényesülni, de nagyon nehéz, és csak akkor lehet az ember sikeres, ha nem csak íróként, hanem marketinges szakemberként, sőt mi több szinte influenszerként is jelen van. Ez is izgalmas munka, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenki képes ezt a felét önmaga is menedzselni. Én szerencsére a végzettségemből kifolyólag egyelőre még bírom a strapát.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Lekopogom: szerencsére kizárólag jó dolgokat kaptam vissza. Mind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal. Folyamatosan kapom a kérdéseket, hogy mikor jön már a második rész, és bevallom ez adja a legnagyobb motivációt ahhoz, hogy valóban el is készítsem. 

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Mindenképpen szeretném, ha még 2024-ben megjelenhetne a második rész, de ez sok dolog függvénye. Egy ilyen könyvnek a finanszírozása nem kis tétel, tehát ezért is örülök minden egyes vásárlónak, hiszen általuk válik lehetővé, hogy kifizessem a pompás illusztrációkat például. Emellett írtam egy ténylegesen a legkisebbeknek és az óvodásoknak szóló klasszikusabb mesekönyvet is, aminek a megjelenése szintén egyeztetés alatt van. Ezt is nagyon várom, ugyanis egy újabb nagyon tehetséges illusztrátorral dolgozhatok együtt ebben a projektben. Emellett a terveim szerint idén visszatérek a felnőtt közönséghez is, és új megjelenésekkel tovább építem a „Halhatatlanok” brand alatt futó fantasy könyv sorozatomat. Szerencsére ez utóbbiban már kiváló szerzőtársaim is akadnak, így nem csak tőlem olvashatnak majd történeteket az olvasók. Illetve van egy még titkos projekt is a fejemben, ami kicsit eltér a tőlem megszokottól, de ha összejön, pont ezért lesz nagyon izgalmas. Ezt is nagyon várom, csak legyen időm mindenhez…

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Azt, hogy legyenek nyitottak, és adjanak esélyt a könyveimnek. Azt gondolom, hogy hatalmas szükség van minőségi magyar fantasy könyvekre, mert bár ma már nyelvi korlátok nélkül elérhető szinte minden nagy külföldi „név”, az mégsem ugyanaz, mintha valaki a saját anyanyelvünkön, a saját kulturális gyökereinkre építve ír egy fantasztikus regényt. Bízom benne, hogy minél több emberhez eljut majd a híre annak, amit csinálok, és remélhetőleg a legtöbbeknek tetszeni is fog. És ha egy emberrel több – legyen az gyerek, vagy felnőtt – fordul általam a magyar fantasy irodalom felé, már megérte az egész. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Marysol Könyvkiadó

Gréger Csaba írói oldala


2023. december 26., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Holy Evans- ("Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Holy Evans írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Ahol az elefántok sírnak c. romantikus könyve jelent meg, amit Marysol Könyvkiadó oldalán lehet megrendelni. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy megjelenés előtt elolvashattam ezt a csodálatos történet.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredendően mediátor, párkapcsolati tanácsadó és terapeuta vagyok, előtte pedig több tizenévig foglalkoztam a lélek dolgaival, kineziológusként, majd a könyvszakmába vetettem magam. Ezek az „előéletek” nagyban segítik, hogy hitelesen írhassam le a szereplőim lelkét, kommunikációját, életének és problémáinak a velejét. A terápiák által jobban belelátok a valós és vélt párkapcsolati történetekbe és a párok magánéletébe, ráadásul mindkét nézőpontból, ami remek alapot ad a könyveimhez. Mindamellett, hogy nehéz történetek, rengeteg inspirációt és ötletet adnak, ezekből is táplálkozok. Igyekszem úgy papírra vetni, hogy az olvasó számára is izgalmas legyen, mégis kikapcsolódást és sok tanulságot nyújtson.

Ahol az elefántok sírnak c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Ez a történet már régóta bennem munkálkodott. Maga az írás folyamata egy fél év volt, de utána ugye még a kézirat utómunkái is plusz még egy fél évet vettek igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az Ahol az elefántok sírnak legalább annyira valós, mint kitalált történet. Nagyon sok valóban megtörtént eleme van, és természetesen az írói elme szabadsága is megvan benne.

Nagyon sok an nem tudják, és talán Te vagy az első platform, ahol meg is nevezem, Nabulu az elefántbaba és a rezervátum is létezik, aki szeretné tudja támogatni is akár őket, ezen a linke tudjátok megnézni Nabulut, link és az elefántrezervátumról is sok híreket olvashattok. Akár örökbe is lehet fogadni egy egy elefántbabát, vagy felnőtt elefántot támogatni, amivel tudjátok segíteni a központ munkáját.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Az írást már egészen kiskoromban elkezdtem, legelső novellám az általános iskolai újságban jelent meg.  Azóta töretlen a szenvedélyem. Több barátom is megkért, még egészen fiatal korunkban, hogy írjak helyettük szerelmeslevelet. Hát valahogy így kezdődött ez a romantikus pályafutás… Aztán ahogy szokott lenni, nagyot álmodtam!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A romantikus zsáner örökké beleivódott a vérembe ezzel a könyvvel, így egyelőre nem tervezek más zsánert.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hú, ez mindig elégedettséggel tölt el. Egy ünneplésre ad okot, és ugyanakkor frusztráló is, hiszen innen indul el az előolvasás, szerkesztés folyamata is, ami nagyon meghatározó tud lenni egy író életében.

Mindenesetre, amikor leírom, hogy „vége” az egy csodás érzés, de minden író tudja, hogy ott még koránt sincs vége. Sőt onnan kezdődik az igazi munka és a megterhelő érzelmi hullámvasút.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álneved, nem gondolkodtál még ezen?

Nem gondolkodtam még ezen. Tetszett a csengése és valahogy közel érzem magamhoz.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A romantikus sztorik mindig is közel álltak hozzám. Érzelmes típus vagyok és polgári munkám miatt is régóta szerettem volna kipróbálni magam ebben a stílusban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ez az első romantikus könyvem és igazán nagyszerű érzés, ahogy az olvasók fogadták. Szinte pillanatokon belül az előrendelhető sikerlistákon volt, és a megjelenés után másfél hónappal már újra is kellett nyomni, mert elfogyott a főbb platformokon, a lírában, a Bookline-on és a Libriben is. Úgyhogy duplán csodás érzés volt!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az impulzív írók közé tartozom, annyira, hogy néha még én sem tudom mi lesz a regény vége amikor elkezdem. Amikor ezt a tényt elárulom magamról, többen ledöbbennek, tudom nehezebb így írni de egyszerűen nekem így megy. Viszont elárulok egy titkot, roppant nehézkes a névmemóriám, így általában úgy írok, hogy a laptopom szélére ki vannak írva a szereplőim nevei, mert egyébként görgethetek kit hogyan neveztem el.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott. Kedvenc jelenetem a vérpezsdítő erotikus jeleneteken kívül az amikor Liam és Hayley a tengerparton sétálnak az első randin.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy reggel úgy kelek, hogy egy történet elkezdődik a fejemben, Aztán utána megyek. Így kezdődött a Római történetem is, ami tavasszal fog megjelenni. Ha belekerülök egy ilyen „csatornába” akkor reggel leülök és fel sem állok délutánig.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egy - két előolvasóval dolgozom. Igazából akkor is azért, hogy a névproblémáim és a sztori fő vonaláról kapjak véleményt. Nem sokan szólhatnak bele a sztoriline-ba, a szerkesztőn és a lányomon kívül gyakorlatilag senki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nagyon támogató, simán elviselik azt az énemet, amikor írok, és se nem látok, se nem hallok. Ha bármikor elakadok, a lányomat kérdezem, mindig roppant meglepő és hasznos tanácsot ad.

Lassan vége az évnek, mire készülsz 2024-es évre? Számíthatunk új könyvedre jövőre is?

2024 tavaszán készül, az olvasóközönség elé a Rómában kezdődik című, Karácsonyi lidércrománc 2024 karácsonyára jelenik meg, 2025 tavaszán pedig a Mint a mesékben című könyvem jön. Mindhárom romantikus történet. A Rómában kezdődik (eredeti címe Szentjánosbogarak Róma utcáin) Loráról, a fiatal és tehetséges karrierista lányról szól, aki párkapcsolati függősége miatt sorozatos csalódásai után Rómáig menekül, és ott egy nagy választás elé sodorja őt az élet. A Mint a mesékben egy túlhajszolt írónőről szól, aki miután egy bankrablás áldozata és túlélője volt, besokallva a nagyvárosi élettől vidékre költözik, egy western lovas-tanyára. A Karácsonyi lidércrománc egy rövidebb, de mókásabb meglepő karácsonyi szerelmes történet, szerintem a címe mindent elmond.

Holy Evans írói oldala

Nyomtatott könyv utánnyomása folyamatban, addig is e-könyvként beszerezhető a kiadó oldalán.

Marysol Könyvkiadó

2023. december 24., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rupa Zoltán - ("Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Rupa Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig egy kötete jelent meg James Walley és a Tiltott Mágus felemelkedése címmel, mely magánkiadásban adta ki.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Rupa Zoltán vagyok, és az írás a szenvedélyem. A James Walley és A Tiltott Mágus Felemelkedése című könyvem magánkiadásban jelent meg, és nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek ma veletek.

James Walley és a Tiltott Mágus Felemelkedése című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, a könyv rengeteg kutatómunkát igényelt, hiszen fantasy témájú, és szerettem volna egyedi világot teremteni. Az írás folyamata hosszú volt, de körülbelül egy évig tartott a teljes könyv megírása.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimben a fantázia és valóság szorosan összefonódnak. Szeretek valóságalapú elemeket belecsempészni a fantasy világba, hogy az olvasók könnyebben azonosulhassanak a karakterekkel és a történettel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni. Az első komolyabb írói kísérletemet a Általános iskolában ha jól emlékszem éppen a 7. évfolyamot tapostam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Biztosan! Bár a fantasy a szívem csücske, érdekelnek más műfajok is. Jelenleg is dolgozom egy kriminovellán, és tervezek próbálkozni sci-fi és romantikus témákkal is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az érzés leírhatatlan! Az írás folyamata sok kihívást tartogat, de a befejezés pillanatában minden fáradság megérte. Izgatott és elégedett vagyok.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Az írói álnév tényleg fontos döntés, de én úgy érzem, hogy a saját nevemen szeretnék az olvasókkal kommunikálni. Az írásaim részei vagyok, és szeretném, ha az olvasók megismerhetnének személyesen is.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mindig is vonzódtam a fantasy világokhoz. A képzelet szabadsága és a karakterek sokszínűsége mindig is lenyűgözött.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem megjelenése felemelő élmény volt. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor a saját történetedet tartod a kezedben egy könyv formájában.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Az írásomban mindkét elem jelen van. Van egy alapvető tervezési fázis, de szeretem, ha a történet és a karakterek is vezetnek néha.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Minden jelenetnek megvan a maga varázsa, de természetesen vannak olyanok, amelyek közelebb állnak a szívemhez. Az egyik legnehezebb rész az volt, amikor el kellett búcsúznom a karaktereimtől.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt szerte a világból merítem. Lehet az egy szép táj, egy érdekes történelmi esemény, vagy akár egy álom. Az ihlet bárhonnan jöhet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

 Első olvasóim általában jó barátaim vagy családtagjaim. Az ő véleményük fontos számomra, mert őszinte visszajelzéseik segítenek finomhangolni a történetet. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nem nagyon volt támogató, sőt kifejezetten nem is foglalkoztak azzal, hogy sikerült valamit alkotnom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson! Továbbra is izgalmas történeteket, videókat osztok meg veletek. És köszönöm, hogy megvásároljátok a könyvem. Áldott, Békés Ünnepeket Kívánok mindenkinek!

A könyvet ezen a webshop oldalon tudjátok megrendelni.

2023. december 3., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Vályi - Nagy Erika -("Addig érlelgettem magamban a gondolatot, hogy egy regény írásába belevágjak, aztán amikor végre elindult a történet, egy év alatt a végére is értem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Vályi-Nagy Erika írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Törtarany c. könyve jelent meg eddig, amit a Scolar Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Forrás: Vályi-Nagy Erika szerzői oldala

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Talán addig a pontig szaladnék vissza az időben, hogy a középiskolai Babits Mihály önképzőkörben megírtam életem első novelláját, egy létráról. Még most is emlékszem, egy könyvtári, karcsú, sötétbarna létra volt, képzeletemben az égig felmásztam rajta. És közben rájöttem, hogy írni csodálatos dolog. Úgy terveztem, írok hamarosan egy regényt… Ehhez képest teljesen más irányt vett az életem az érettségi után műszaki, majd pénzügyi diploma, utána egy informatikai cég projektasszisztensi pozíciója. Talán meg se fogalmaztam, hogy mennyire hiányzik az írás, amikor egy nap belefutottam a MUOSZ (Magyar Újságírók Szövetsége) hirdetésébe, miszerint női újságírás stúdió indul V. Kulcsár Ildikó (Nők Lapja újságírója) vezetésével. Úgy éreztem, ott a helyem. Már az első alkalommal sikerült kitűnni, és ha létezik egyenes út, akkor az enyém az volt, mert fél év múlva már megírtam az első cikkemet a Nők Lapjába. Innentől kezdve számos női lapnál dolgoztam, újságíróként, szerkesztőként, vezetőszerkesztőként és főszerkesztőként. Printben és online területen, szerettem a szakmámat, örültem, hogy írhatok. Míg el nem érkeztem a következő mérföldkőhöz az életemben a Covid idején. Megszűnt az általam vezetett Kismama magazin, én pedig döntéshelyzet elé kerültem. Folytatom tovább az újságírást, vagy valami másba vágok, és itt jön a képbe az önképzőköri létra, meg a szépirodalom. Hogy írni akarok, de már nem újságcikket, és mi volna, ha megvalósítanám a régi álmomat. Nem volt könnyű elkezdeni az első történetet, de az újságírói rutin sokat segített. Megszületett az első, majd a második regény, én pedig haladtam tovább az úton: kiadót kerestem, korrektúráztam, könyvborítók között válogattam, bemutatóra készültem. A regényírás mellett felépítettem egy online újságírói kurzust, ez is egy régi vágy megvalósítása. Engem is egy jó újságírás tanfolyam indított el a pályán, szeretném ezt most ugyanúgy másoknak megadni.

Törtarany c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az írás folyamata cirka húsz évig tartott. Addig érlelgettem magamban a gondolatot, hogy egy regény írásába belevágjak, aztán amikor végre elindult a történet, egy év alatt a végére is értem. Persze sokszor átírtam, újrakezdtem, kitöröltem, megint újrakezdtem, de az már kifejezetten örömteli tevékenység volt, élveztem, hogy halad a történet, alakulnak a sorsok, élnek a karakterek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Törtarany című regény egy mai korban játszódó, nagyon is aktuális történet. A karakter a fejemben született meg, de attól még sok megfelelője szaladgál az utcákon, sok olvasónak lesznek ismerősek a főszereplővel megtörtént dolgok, események. Kicsit leástam a múltba is, próbáltam megmutatni, milyen családi események, milyen minták formálják az utunkat, azaz ebben a könyvben Amira útját. Miért szédít meg egy vidéki kislányt a csillogás? Mi az ára a külföldi utazásoknak, balatoni vitorlázásoknak gazdag öregurakkal? Hogyan kebelezi be a budapesti éjszaka a gazdagságra, luxusra vágyó nőket, és mi történik akkor, ha az események nem úgy alakulnak, mint ahogy azt ezek a lányok elképzelték?

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem zsánerben gondolkodtam, mikor írni kezdtem. Egyszerűen csak vitt a történet. Nagy büszkeség a számomra, hogy a Törtarany a „magyar irodalom” tábla alatt jelent a könyvesboltokban. Maradnék is ennél a kategóriánál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő és félelmetes is egyszerre. Hiszen innentől kezdve ki kell adnom a kezemből az eddig csak a kezem alatt formálódó történetet, meg kell mutatnom másoknak, a kiadó vezetőjének, béta-olvasóknak, barátoknak és ez minden alkalommal egy újabb megmérettetés. Bekúsznak a fejembe a nehéz kérdések – Mi van, ha nem tetszik majd? Ha nem értik meg? Ha azt mondják, hogy ez rossz? – de igyekszem ezeket uralni és haladni a kijelölt úton. Nagy erő és kitartás kell ehhez.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nem, mert szeretem a nevem, és huszonéve ezen a néven publikálok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Eddig még csak egy könyvem jelent meg, így erről tudok beszámolni. Szép tavaszi nap volt, március 9-e. Hívtak a kiadóból, hogy megjöttek a kötetek, mehetek őket átvenni. Robogtam át a városon, szándékosan szép ruhát választottam – fehér blúzt, elegáns nadrágot – hogy ekképpen is megünnepeljem a regényem érkezését. Utána a férjemmel beültünk egy kávézóba, és együtt örültünk a gyönyörű borítónak és annak, hogy egyetlen elütést se láttam se a címben, se a hátoldalon. Aznap még sok barátom ölelgetett meg a nagy nap tiszteletére.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mint írtam, az újságírásból jövök, így tudom, hogy az írás folyamata mindig tudatos. Tudatosan kell időt szakítani az írásra, a nagy ötletek hamar elillannak, ha nincs mögöttük kitartás, alázat, akarat. Tudatosságot igényel az is, hogy lássam, miként kell felépítenem egy történetet, tudatosság kellett ahhoz, hogy beiratkozzak több írókurzusra, és fejlesszem magam. Az impulzivitás inkább ahhoz kell, hogy vigye tovább a történetet, ami esetleg éppen leült és nem igazán halad tovább.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden jelenet kedvenc, mert ami nem volt az, az kikerült. Sokszor átírtam, újraírtam, megszerkesztettem a történetet, sokszor mérlegeltem minden mozzanatot, jelenetet a könyvben. Ami maradt, az nem véletlenül maradt, fontos szerepe van, hogy értsük a regényt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hosszas gondolkodás után. Újságíróként is mindig figyeltem a környezetemet, a világot, az embereket, ezt a figyelmet, ha lehet, még jobban megsokszoroztam, mióta regényt írok. Mivel a regényim mai történetek, mai emberekről, ezért kötelességem is folyton pásztázni a környezetemet, hiszen így gyűjtök inspirációt az íráshoz.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A középiskolai magyartanárom, Szafián Zsuzsanna az egyetlen, aki végigköveti az egész írás folyamatát. Tehát vele megbeszélem már a témát is, és a fejezetekből is küldök át neki mindig egy adagot, hogy véleményezze. Érdekes? Jó a nézőpont? Élnek a karakterek? Ő mindig segít, hogy merre haladjak. Második körben vannak az érzékeny, íráshoz is értő, irodalomszerető barátaim, írótársak, akik megkapják a nyers kéziratot. Szép, hosszú folyamat ez is, mire a regény abba a fázisba jut, hogy el merem küldeni a kiadóba.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem születtem író, hanem „csak” olvasó családba. Tehát mindig sok könyv vett körül, értéknek számított az írás és az irodalom. Egyik legfontosabb bútordarab a könyvespolc volt, sok időt töltöttem el már gyerekként azzal, hogy a köteteket rendezgetem, hol magasság szerint pakolgatom át őket, hol a szerzők szerint ABC sorrendben. Megfogom mindent, tapogatom, néha meg is szagolom. És ha egy ilyen családban végre valaki megír egy regényt, az nagy büszkeség mindenkinek. A könyvbemutatón együtt örült a család, ami azt hiszem, mindannyiunk számára nagy öröm volt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A regényírás nem egy gyorsvágta, tehát idén nem jövök ki már több könyvvel. Jövő tavasszal jelenik majd meg a következő regényem, ugyanúgy a Scolarnál. Most kezdődnek a szerkesztési, borítótervezési munkák, tehát újabb izgalmas szakaszbe kerül a könyv. Közben persze írok, újságcikkeket és egy újabb regényt is, természetesen.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Scolar Kiadó

Vályi-Nagy Erika Szerzői oldala

2023. november 16., csütörtök

Interjú Tarja Kauppinen/Koppány Tímea írónővel, akinek három kötete jelent meg eddig. Legutóbb a Ködcsempész címmel, Delta Vision Kiadónál

Nemrégiben jelent meg Tarja Kauppinen/Koppány Tímea írónőnek a harmadik regénye, a Ködcsempész, mely nálam már kívánságlistás. A kötet a Delta Vision Kiadó gondozásában jelent meg, az Ammerúnia sorozat részeként. Ez a kötet különleges a maga szempontjából, hisz Koppány Tímea néven jelent meg. Nekem többszöri elolvasás után esett le, hogy más név van a borítón, ami bizonyítja, hogy igen, lehet saját névvel is kiadni könyvet.


Ez már a harmadik köteted, mesélnél róla? Miről szól? Kinek ajánlanád?

A Ködcsempész egy önállóan is olvasható grimdarkfantasyregény, melyhez nem szükségesek háttérismeretek. Ahogy mondtad, Ammerúnián játszódik – ez az elfek és egyéb lények lakta világ több mint húsz éve színesíti a Delta Vision és a Cherubion kiadók palettáját, a benne korábban megjelent regényeket Eric Muldoom és Hernád Péter jegyzik. Ebben a világban játszódik a Ködcsempész, mely, amint említetted is, több szempontból egyedi: például ez az első női szerzős Ammerúnia-regény. Aki találkozott már a világgal korábban, annak lesznek benne ismerős dolgok, de a megírásakor prioritás volt, hogy előzetes ismeretek nélkül is érthető legyen, hiszen várható volt, hogy sokan ennek a regénynek a lapjain fognak először találkozni Ammerúniával.

Mint említetted, névváltoztatás is történt, hiszen ez más jellegű szöveg, mint a korábbi regényeim. Aki azokat szerette, az ezt is fogja (ezt az olvasói vélemények is bizonyítják), akiknek azonban Havasfelföld túl morbid vagy túl reális volt, a Ködcsempész azoknak is ajánlott. Egy sötét, elfet próbáló világban járunk, a főszereplő pedig egy rablógyilkos, aki a maga módján mégis a szívünkhöz nő– aki szereti a dark/grimdarkfantasyt, annak érdemes kézbe vennie a Ködcsempészt.

Miről szól: egy férfiról, aki zsákutcába jutott, de a maga eszközeivel megpróbál kitörni. Az erkölcs ködös határmezsgyéjén vezető útját különféle karakterű nők szegélyezik, és egy züllött szerzetesrend nehezíti. Vajon szentesíti a cél az eszközt? Vajon meddig mehetünk el a túlélésért? A Ködcsempész egy nagyon lendületes történet felnőtt (nemtini!) főszereplőkkel.

Úgyhogycseppet sem ifjúsági irodalomról van szó, nem is annyira a korhatáros tartalom miatt, inkább azért, mert a karakterek életkoránál, helyzeténél fogva a felnőtt korosztályt érintő kérdéseket taglal.

Az előző két kötethez képest mennyire volt nehéz vagy könnyebb megírnod a Ködcsempészt?

Más volt, de miután belerázódtam a világba, bizonyos szempontból könnyebb. Amikor egy már létező fantasy világra írsz, az olyan, mintha egy olyan országban játszódna a történeted, ahol még sosem jártál – mindent meg kell tudakolni róla, mindent. A munka a háttéranyag, a már megjelent és a készülő ammeres szövegek rendkívül alapos tanulmányozásával, sokszori átolvasásával és kijegyzetelésével kezdődött, közben azonban működésbe lépett a fantáziám, és megformálta Ködcsempész karakterét. Mivel a nyelvi világa inkább a klasszikus fantasykre hajaz, a nyelvi regisztert csak szoknom kellett. Magát a történetet pedig elég gyorsan és lendületesen írtam meg, azt hiszem, érződik is rajta, hogy nem sokszor „tettem le a tollat” menet közben.


Milyen érzés Koppány Tímeaként, saját néven megjelenni? Előző két köteted Tarja Kauppinen néven került ki.

Azért használok immár két nevet, hogy elkülönítsük egymástól a zsánereket. Ez egy klasszikusabb, kevésbé botrányos/gyomorforgató történet, ezért sincs szükség hozzá idegen névre.

Miért pont fantasy, Ködcsempész történettel folytattad írásod?

Már jó ideje dolgoztam ezen a projekten, csak mostanra érett be. 2021-ben ismerkedtem meg Ammerúnia világával, majd a sorozatszerkesztő, Eric Muldoom invitálására csatlakoztam a kis létszámú, ám összetartó és aktív íróműhelyhez. Mivel extrovertáltságom dacára kritikus mértékben bizalmatlan vagyok, korábban fel sem merült bennem a közös alkotás gondolata, az íróműhely azonban egy új utat mutatott a számomra, amely immár több mint két esztendeje fontos része az életemnek.

Két év alatt írtam meg tehát a Ködcsempészt, bár ebből az első év nem írással, hanem kutatással telt. Azaz ekkor is írtam, csak mást: egy előkészületben lévő, többszerzős Ammerúnia-kötetet (Sötételf – Maszkok címen), amelynek során a Ködcsempész első ötletcsírái megfogalmazódtak bennem. Maga az írás talán fél év lehetett, ami az én mércémmel mérve elég rövid, de azért is tudtam ilyen hamar megírni, mert előzőleg nagyon alaposan beleástam magam Ammerúnia világába.

Mi a véleményed a hazai fantasy műfajról? Mennyire látod kelendőnek a fantasyt?

Ez azért nehéz kérdés, mert a fantasynek is számos megközelítése létezik. Én azt vallom, hogy a fantasy a valóságnál is valóságosabb lehet, hiszen több eszköze van az emberi természet bemutatására.

A célom nem csupán szórakoztató történetek írása egy fiktív világban. Számomra akkor jó egy fantasy, ha hihető. Ha olyan életszerűek a karakterek, hogy bármikor szembe jöhetnének az utcán. Egy jó fantasy a mágikus elemek dacára is életszerű, hiteles.

Mennyire látom kelendőnek: a Ködcsempész megjelenése előtt tartottam attól, hogy korábbi olvasóim közül sokan le fognak morzsolódni a zsánerváltás miatt. Noha valóban elmaradtak azok, akik nem mernek belevágni egy fantasybe (innen is biztatom őket, hogy vágjanak bele bátran – akinek a korábbi műveim tetszettek, ebben sem fog csalódni!), ezzel párhuzamosan jöttek új olvasók is, akiket épp a fantasy zsáner vonzott be. Ez azt mutatja, hogy a zsánernek van egy stabil rajongótábora, és akadnak olyan külsősök is, akik ugyan ritkán vesznek a kezükbefantasyt, de azért nem zárkóznak el tőle.

Bízom abban, hogy a Ködcsempész új olvasókat fog hozni a fantasy zsánernek a korábbi, fantasyt kevésbé preferáló közönségem felől is.

Úgy tudom, hogy jelenleg a Delta Vision és a Fumax foglalkozik fantasy műfajjal? Igaz?

(Ez csak az én véleményem, gondolatom.Ha esetleg tévednék, elnézést kérek.)

Több kiadó is foglalkozik fantasyvel jelenleg Magyarországon, de valóban a DV az egyik éllovas.

Közel vagy távoli jövően fogsz még fantasy zsánerben írni, vagy teljesen mással rukkolsz elő?

Igen, jelenleg előkészületben van a Ködcsempész folytatása, valamint két másik Ammerúnia-kötet (az egyik a már említett Sötételf – Maszkok), melyeken írótársaimmal együtt dolgozunk.

 A fotók Tarja Kauppinen/Koppányi Tímea szerzői oldalról kerültek fel.

Itt rendeld meg a regényt

Delta Vision Kiadó