Interjú Zaryntia B.Sky írónővel, akinek hamarosan megjelenik a második kötete a Birodalmak szövetsége címmel.

Zaryntia B. Sky írónőnek e hónap április végén fog megjelenni következő kötete a NewLine Kiadó gondozásában. A kötet egy fantasy sorozata lesz, melynek Birodalmak szövetsége (A hatalom egyensúlya I.) címmel. Ehhez és sok máshoz is van kérdésem az írónőhöz. Fogadjátok sok szeretettel!

Zaryntia kérlek, mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk meg rólad? Mióta írsz?

Sziasztok! Először is nagyon szépen köszönöm az interjút, igazán megtisztelő és nagyon örülök neki.

 

Mit is mondhatnék magamról? Tízéves korom óta írok: eleinte kisebb történeteket, majd novellákat és verseket, végül regényeket. Amikor csak időm engedte, írtam: reggel az iskolába menet, délután hazafelé a buszon, vagy éppen a tanórákon is képes voltam jeleneteken gondolkodni, egy-egy részletet leírni…A magyar órákon, fogalmazások alkalmával is bontogattam a szárnyaimat, ahol több tanárom is megdicsért, és nyolcadik osztályban javasolta az akkori tanárnőm, hogy foglalkozzak tovább az írással, mert szerinte érdemes. Természetesen nagyon boldog voltam az elismeréstől, főleg tőle, hiszen szigorú volt, és ki más lehetne hitelesebb egy tanulónak, mint a tanára? Így írtam tovább, de még a fióknak.

Eleinte a középkorban játszódó történeteket vetettem papírra, utána átváltottam a jelen korra, akkor készült a már kiadott Elkerülhetetlenül című regényem első változata is. Míg nem rátaláltam a fantasy műfajára. Ahol nincsenek kötöttségek, és szabadon alakíthatom a világot, amelyben alkotok. Akkor kezdtem el megépíteni a Hatalom Egyensúlya című, több kötetesre tervezett regényem világát, amely hosszú évek alatt nyerte el a végleges formáját, és a mai napig alakítom.

 

Egy saját idézettel tudnám a legjobban leírni azt, hogy számomra mit jelent az alkotás folyamata:

„Írni fantasztikus élmény…

Megálmodni a cselekményt, megalkotni a karaktereket, izgalmas.

Az ő szemükön keresztül átélni a történéseket, reagálni a helyzetekre, különleges.

Sorsokat alkotni, életek felett dönteni, felelősség.

Mindezt jól megírni és átadni úgy, ahogyan szeretném, kihívás.”

A Hatalom Egyensúlya I. részéről, a Birodalmak szövetsége című fantasy történetedről, mesélnél? Úgy tudom 15 évig vagy 15 évvel ezelőtt írtad, miért tartott sokáig?

Több mint 15 évig írtam, igen. Nos, hogy mi tartott ilyen sokáig, annak több oka is van.

Az első, az időtényező. Dolgozom, ahogyan a legtöbben, így csak a hosszabb szabadidőmben tudok írni, ami a hétvégéket és szabadságokat jelenti. Amelyek nem teljes időben értendőek, hiszen közbejön a szórakozás barátokkal, a családi ünnepek, egy-egy utazás, vagy olyan hétköznapi kötelezettségek, mint a házimunka, főzés, takarítás…

A másik része, hogy ez a könyv nem egy egyszerű olvasmány. Egy általam alkotott fantasy világban játszódik: saját teremtéstörténete, hitvilága és történelme van. Öt különböző Birodalom eseményeit öleli fel, több szereplő nézőpontját is megjeleníti, szóval elég összetett, és… kimondom, bonyolult történetről van szó.

Ennek tudatában rengeteget gondolkodtam rajta, hogyan oldjam meg, hogy minél érthetőbb és olvashatóbb legyen, mígnem a szerkesztőm megadta a választ: „a történet nagyon olvasmányosan van megírva, amely viszi előre az olvasót, folyamatosan fenntartja az érdeklődést, és hidd el, aki olvas, kellően intelligens ahhoz, hogy megértse, ha több szálon fut egyszerre a történet.”

Erre a megerősítésre rájött még, hogy például egy Gyűrűk ura, vagy Tűz és Jég dala szerintem bonyolultabb olvasmány, így végül nem szedtem darabokra, tehát például Birodalmakra, hanem egy regénybe tettem az öt Birodalom eseményeit. Szerintem azért is jobb így, sőt szükséges, mert egy időben játszódik a történet, amelyek összefüggésben vannak egymással.

Mindezek után bizonyára érthető, hogy egyrészt kitalálni, másrészt megírni is nagyon nehéz volt, igazi kihívás, amihez bizony idő kell. Nagyon sok idő…

Emellett volt, hogy 1-1 évet kihagytam, és később vettem elő, akkor pedig újrakezdtem. Továbbá egyszer tönkrement a számítógépem, és nem tudtam visszahozni, emiatt egy teljes éves munkám elveszett – azóta folyamatosan lementem több pendrive-ra is.

Ugyanakkor itt kell megemlítenem, hogy a regény második része is nagyrészt megvan már, szóval összesen telt ilyen sok időbe. Viszont az a fele is nagyjából 700 oldal lesz, emiatt választottam ketté, mert túl sok és túl vastag lett volna egy könyvben.

 

Mennyire volt nehéz megírnod ezt a könyvet?

Több szálat kezelni egyszerre, eleve nem könnyű feladat. Mivel a történet öt Birodalomban játszódik, egy külön excel táblázatban vezetem, hogy milyen sorrendben következnek az események. Hiszen attól, hogy fantasy, még nagyon figyelni kell, nehogy időben logikátlan legyen.

Az írásban elég maximalista vagyok, ezért sosem éreztem tökéletesnek, és számtalanszor átdolgoztam a regényt. Így szinte mindegyik jelenetnek külön dokumentuma van, amelyekben a korábbi verziókat tárolom, és előfordult, hogy egy korábbi verzióhoz nyúltam vissza. Több olyan jelenet is akad, amelynek az előzményeihosszabbak, mint maga a regény…

Összesítve tehát nehéz volt megírni, ugyanakkor minden pillanatát élveztem, ami szerintem a legfontosabb.

Szoktál olvasni fantasy könyveket? Ha igen, van kedvenced?

Igen, többet is olvastam már és bizonyára fogok is. Vavyan Fable-től olvastam először fantasy könyveket, és nagyon szerettem őket. Ide sorolhatom a már említett George R. R. Martintól a Tűz és jég dala regényeket, vagy akár a J. K. Rowlingtól a Harry Pottert is vagy Stephen King regényeit. Hogy pár ismertebb írót említsek még, akiktől szintén sokat olvastam, bár nem fantasy írók: Danielle Steel, Robin Cook, Leslie L. Lawrence, valamint Dan Brown. Mindegyiket szerettem, mindegyikben más tetszett, kifejezetten kedvencem éppen ezért nincsen.

Honnan merítesz ihletet, inspirációt?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, egy barátnőm is megkérdezte nemrég ugyanezt. Neked is azt válaszolom, amit neki: van egy világ, amit az évek során kialakítottam… középkori alapokra épít, innen nézve a középkor ihletett meg. Ugyanakkor van olyan eleme, amely a Star Wars egyik fontos alap pillére, szóval onnan is merítettem ihletet. A már többször említett Tűz és jég dala c. regényből láttam, hogy például nem tabu téma az erotika a fantasyban sem, illetve igenis lehet egy regény bonyolult, sok névvel, szállal, ahol a főszereplők is meghalhatnak, és bizony innen is merítettem. A könyvben szereplő színvilág pedig az általam egyik legkedveltebb fantasy festőtől, Christian Riese Lassentől származik. Gyönyörű, élénk színeket használ, több puzzle is van az ő festményeinek a képeivel kint a lakásom falán, sőt a nappaliban egy óriás poszter díszíti szinte a teljes falat, amely szintén az ő festményének a reprodukciója.

Valójában még sorolhatnám, hiszen igazából nagyon sok minden megihletett, ötletet adott – nemcsak könyvek, festmények, de akár épületek, képek, ruhák, vagy akár megtörtént események is. Szerintem minden írót, maga a világ, az élet ihlet meg: amiket látunk, olvasunk, átélünk… a tapasztalásainkból merítünk, de persze nem egy az egyben kerül a regénybe, hanem módosítva vagy részleteiben a saját fantáziánk és stílusunk szerint alakítva.

Mikor volt az a pillanat, hogy te írni fogsz? Amikor úgy érezted, hogy eljött az a pont, hogy na, már most írni fogok.

Nem emlékszem arra, hogy volt ilyen tudatos pont. Egyszerűen csak írtam, mert bennem volt egy történet, amit le szerettem volna írni és megtettem. A többi már jött magától. Az a pont viszont, hogy ki akarom adni, tehát a nagyvilág elé tárni, nagyjából akkor jött el, amikor ez a fantasy regény kezdett kikerekedni, és elkezdtem megmutatni a barátoknak, akik el akarták olvasni, és tetszett nekik, majd egyre többen dicsérték. Ott kezdtem büszke lenni rá, és másnak is meg mertem, meg akartam mutatni.

A hatalom egyensúlya sorozatként indul, hány részesre tervezed?

A második része nagyrészt már megvan, de szeretnék egy előzményt és egy folytatást is írni. Hogy melyik lesz előbb és utána mennyi lesz összesen, még nem tudom. Mindenesetre, mivel már megvan a világ, és az alaptörténet, rövidebb időbe telik majd, legalábbis nagyon remélem.

Honnan jött a lépés, hogy fantasy történetet írsz?

Írtam már a valós világról, a középkorról, és mindegyiknél ugyanaz zavart: a kötöttségek, amiket nem szeretek. Ahhoz, hogy hiteles maradj, utána kell olvasnod a kornak, amelyben alkotsz, és annak megfelelően „korlátok közé vagy szorítva”. A fantasy ezzel szemben teret enged arra, hogy én alakítsam a világot, amelyben a történet játszódik, ugyanakkor az ott megalkotott logikát és törvényszerűségeket követnem kell ahhoz, hogy hiteles maradjak. Mégis sokkal szabadabbnak érzem magam, mint egy valós világban vagy középkorban játszódó történetnél.

Van olyan karaktered, szereplő, akiről mintáztad? Vagy esetleg kedvenced?

Szándékosan nincsen. Igyekeztem színesen megalkotni a karaktereket, tehát hogy különbözőek legyenek, ugyanakkor figyeltem arra, hogy mindegyikben legyen pozitív és negatív tulajdonság is, egyik sem tisztán jó vagy rossz. Ettől még vannak olyanok, akiket jobban szeretek, mint másokat, tehát mondhatni, hogy kedvencek, de belőlük több is van, nem tudok egyet kiragadni. Ahogyan az ellenszenves karakterekből is több akad.

A Hatalom Egyensúlya sorozat következő része mikor várható, tudom most fog megjelenni, illetve hány részesre tervezed?

Remélem, hogy egy évnél nem kell többet várni a második részre, legalábbis igyekszem.

Mit gondolsz, ma a fantasy zsáner mennyire felkapott? Mennyire lett divat a hazai íróknál?

Úgy gondolom, hogy felkapott zsáner, de kevesebb van belőle, mint pl. romantikus, sci-fi vagy krimi regényből. Ismerek több magyar fantasy írót, de romantikus regényírókat még többet világviszonylatban viszont nagyon sok a fantasy író.

Egy utolsó kérdés. Miért Zaryntia B. Sky lett az írói álneved? Nem gondoltál arra, hogy saját néven publikálj?

Elég sokat gondolkodtam azon, hog y legyen írói álnevem, vagy sem… az első könyvem megjelenése előtt tudtam, hogy leginkább fantasy zsánerben fogok alkotni, ahhoz pedig úgy gondolom, hogy egy különlegesebb, mondhatni fantázia név jobban hangzik. Emellett egyedit szerettem volna, és innen jött az ötlet az álnévre, amely valójában nagyjából a saját nevem anagrammája. Két „i” betűt változtattam „y”-ra és egy „t” betűt vettem ki, de amúgy a nevem betűit kevertem össze.

Úgy gondolom, elég egyedi lett, ahol a „Sky” szónak, mint „égbolt”, egyéb rejtett jelentései is vannak, például a szabadság, vagy akár, hogy a lehetőségek tárháza végtelen, mint maga az univerzum…

Zaryntia B. Sky hivatalos szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Daniella Deutsch - ("(...) mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Daniella Deutsch írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Nick (A tükör másik oldalán 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a felkérést, és hogy lehetőséget kaptam erre az interjúra. Elsőkönyves íróként hatalmas megtiszteltetés számomra.

Hogy mit lehet tudni rólam? Őszintén szólva, eddig akárhányszor feltették nekem ezt a kérdést, sosem tudtam igazán hiteles választ adni rá. Egyszerűen mindig úgy éreztem, hogy semmi olyat nem tudok mesélni magamról, ami érdekelhet idegen embereket, mostanában viszont inkább az ügyben bizonytalanodom el, hogy melyik oldalamra kíváncsiak, hiszen van egy pár. Úgy gondolom, néhány mondatban sajnos lehetetlen összefoglalni azt a sok mindent, amit csinálok, mivel elég szerteágazó az érdeklődési köröm, sok, különféle dolog érdekel. Jelenleg elsősorban az írói pályafutásomra koncentrálok, emellett pedig a cosplay világában szeretnék kibontakozni, de szerkesztőként és modellként is tevékenykedem, illetve a filmes szakma sem áll tőlem távol.

Nick (A tükör másik oldalán 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Amikor elkezdtem dolgozni Nick történetén, még nem volt pontos időpontja annak, hogy mikor szeretném könyvként viszontlátni a polcomon. Úgy voltam vele, hogy annyiszor dolgozom át, ahányszor kell, hogy egy olyan regényt kapjak, amivel meg vagyok elégedve, ezért nem is siettem a sztori megírásával, sőt. Mondhatni csak akkor írtam, amikor úgy éreztem magához szólít a történet, ezért jó sok évembe telt, mire végre megszületett. Rengeteget tanultam általa íróként és emberként is egyébként, úgyhogy nem bántam meg, hogy ennyi ideig tartott a folyamat. Számomra így lett tökéletes. Ennél többet viszont tényleg nem tudtam volna hozzáadni, úgyhogy végül ezért is döntöttem amellett, hogy most már a kiadás felé kacsingatok. 

A kutatómunkával kapcsolatban pedig a rövid válaszom: igen, a regényírás előtt végeztem kutatómunkát, viszonylag sokat. Az nem titok, hogy a Nick című regényem egy ikertörténet egyik fele, aminek a cselekményszálával párhuzamosan zajlik Nick hasonmásának, Adamnek a története is, ezért gyakorlatilag egyszerre kutattam mindkét fiú esetében, ami bevallom néha elég komplikálttá tette a napjaimat. Főleg a fiúk családi háttere miatt kellett kiderítenem ezt-azt, nem is feltétlenül olyan információra volt szükségem, ami megjelenik a regényekben, de mivel szerettem volna alapos lenni, ezért mindennek utánajártam, amit meg kellett tudnom.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően romantikus történeteket írok, amikben nincsenek sárkányok, mágusok vagy egyéb misztikus elemek, ettől függetlenül egyik történetemnek sem valóság az alapja. Persze ihletnek meg különböző szituációk a való életből, olykor még idegen emberek buszon elkapott reakciója, viselkedése is alakíthat a fejemben egy-egy jeleneten, de amikor alkotok, szeretek a fantáziámon belül mozogni.

A könyved tabu elemeket is tartalmaz, te magad is szereted az ilyen könyveket? Van kedvenc könyved?

Valóban nem állnak tőlem távol az olyan történetek, amikben valamiféle tabutémát feszegetnek az írók, bár mivel ezen belül is elég sokféle verzióval találkoztam már, azt ki merem jelenteni, hogy nem minden tabuelemeket tartalmazó történetnek vagyok én a célközönsége.  Amikor a fejemben megszületett a regényem, nem az volt a célom, hogy valami polgárpukkasztó sztorit alkossak, sőt, valójában ez a tabu dolog sem volt tudatos. Én csupán arra vágytam, hogy egy olyan történetet hozzak össze, ahol a karakterek viselkedése megalapozott, az érzéseik hitelesek, meg hogy olyan sztori legyen, amivel az olvasók nem sűrűn találkoztak eddig. Illetve azt tudtam még, hogy nem egy szokványos romantikus szálat szeretnék… aztán végül ez lett belőle.

Olvasóként egyre több „kedvenc” könyvem van, amiknek az olvasása pozitív élményt hagyott bennem, de mégis van egy, ami átformálta az életemet és elindított az utamon, ezért, ha kérdeznek, én mindig amellett fogom letenni a voksomat. Nem egy hatalmas történet óriási cselekménnyel, sőt, egyes embereknek kifejezetten irritáló lehet benne a karakterek viselkedése, de nekem valamiért nagyon eltalálta az ízlésvilágomat, amikor először a kezembe vettem a könyvet, úgyhogy amolyan örök kedvencemet avattam. Szándékosan nem nevezem meg a regényt, mert nem az a lényeg, hogy milyen könyvről van szó, de engem íróként például gyakran az hajt, hogy csináljam tovább, hogy ha csak egy emberből hasonló érzést vált ki az én regényem, mint belőlem egykor az a történet, már megérte elkezdeni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A gimnáziumi éveim alatt kezdtem el ráébredni, hogy létezik olyan, hogy szórakoztató irodalom, és akkortájt alakult ki a fejemben Nick karaktere is. Már ott eldöntöttem, hogy ebből a sztoriból egyszer könyv lesz, de aztán jó pár évig félretettem az ötletet és úgymond hagytam „ülepedni”, mert szinte semmit sem tudtam volna megírni belőle. Addig más történetek írásával foglaltam le magam, meg sokat olvastam, hiszen ekkor jöttem rá, hogy milyen sokat adhat nekem maga az olvasás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Elsősorban a romantikus vonal az én világom, ezért mindenképpen a romantikus írók közé kategorizálnám magam, de mivel szeretem feszegetni a határaimat, tervben van a jövőben egy fantasy trilógia megalkotása is. Abba viszont több szempontból sem mernék belevágni egyedül, úgyhogy az egy többemberes projekt lesz, egészen pontosan kettő, mert egy társszerzővel fogok dolgozni rajta. Már most zajlanak a háttérmunkálatok, de mivel ez még egy viszonylag távolabbi cél, egyelőre nem szeretnék semmi konkrétat ígérni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem feltétlenül azt a szót használnám, hogy kétségbeestem, amikor nyomdakész állapotba került a kéziratom, de mindenképp elvesztem valahol. Mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben Nick története, ezért hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal, amikor „elvették” tőlem, és már nem tudtam többet alakítani rajta. Szerencsére ez az érzés egy pár héten belül elmúlt és ráébredtem, hogy még messze nincs itt a vége, de azért különös volt ezt megtapasztalni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mivel egy elég empatikus, érzelmes embernek tartom magam, valahogy adta magát, hogy leginkább olyan történeteket szeretek/tudok alkotni, amikben az érzelmek alakulásán és a karakterek személyiségfejlődésén van a fókusz. Ettől függetlenül pont azért, mert rengeteg különféle ötletem van, nem merném kijelenteni, hogy mindig csak romantikus regényeket fogok írni, de az tény, hogy ezen a vonalon sokkal kreatívabb vagyok, mint bármely más zsánerben, ezért valószínűleg ez lesz a fő irány.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra nem az a nap volt sokkoló, amikor a regényem végleges változata kijött a nyomdából és a kezemben tarthattam, de persze azt sem fogom soha elfelejteni. Valójában inkább az a pillanat rengetett meg érzelmileg, amikor először megláttam a könyvemhez készült próbanyomatot. Talán ott éreztem igazán, hogy innen már nincs visszaút, és egy álmom valóban teljesül, nem tudom. Mindenesetre abszolút pozitív emlékként gondolok vissza rá, szerettem azt az érzést.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mostanra tudatosabbá vált, mint régen. Azaz már gyakrabban nyüstölöm magam és próbálok hangulatba jönni az íráshoz, még ha nincs is ihletem, hiszen bizonyos felelősség nyomja a vállamat az olvasóim miatt, de azért igyekszem követni a saját elveimet. Valójában akkor tudok hiteleset alkotni, amikor átjár az adott történet „esszenciája”, amiről írni szeretnék, ezért arra törekszem, hogy ezeket az átszellemült időszakokat kihasználjam és akkor esek neki. Az ötleteim nagy része egyébként nem is a gép előtt születik. Általában olyan szituációkban kap el egy-egy fontosabb gondolat, amikor sehová sem tudom lefirkantani, vagy épp aludni szeretnék. De már ezek kijegyzeteléséhez is megvan a módszerem, és megtanultam legalább egy rövid időre bemagolni a dolgokat, meg persze a jegyzetfüzet és a toll időközben állandó tartozékává vált az ágyam melletti kisasztalomnak.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Klisésen azt mondanám, hogy minden jelenet a kedvencem, mert ez valahol így is van, de amiket igazán imádtam megírni, azok azok a jelenetek, amikben a fiúk egyszerre szerepeltek a másik totális hasonmásaként. Mivel a regényem alapja a hasonmás-helycsere koncepció, én végig nagyon jól szórakoztam, mialatt írtam a történetet, ugyanis világéletemben imádtam az ilyen helyzetekből adódó bonyodalmakat. A romantikus tabu vonal persze közben megbuherálja a sztorit, és valahol kicsit én is meghasonlottam írás közben, de ritka különleges élmény volt végigkísérni Nicket az útján, úgyhogy én örökké hálás leszek ezért.

Általában akkor akadt gondom egy jelenet megírásával, amikor a történetet nem éreztem át kellőképpen és nem hallottam Nick hangját a fejemben, de idővel az ilyen helyzeteket is megtanultam orvosolni. Vagy újraolvastam a már megírt fejezeteket, vagy teljesen másfelé tereltem a gondolataimat, éppen melyik segített, de mindig sikerült áthidalnunk a problémát, úgyhogy végülis bevált a módszer.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A jelenlegi sorozatomon kívül legalább négy regényötlet vár arra, hogy egyszer megírjam. Ezek mindegyike „csak úgy” kipattant a fejemből, nem ültem le sosem tudatosan a gép elé, hogy na most majd én kitalálok valamit. Először a kis ötletmorzsa születik meg, aztán szépen lassan kibontom a cselekményszálat is, és amikor már azt érzem, van annyi mondanivalóm,  hogy életre tudok kelteni egy új világot, akkor nekiülök. Persze írás közben is ihletődöm, de sokszor én inkább előtte gyűjtöm be a regényemhez szükséges információkat, és szép lassan építem fel magamban a karaktereket és a történetüket, mert szeretek úgy elkezdeni írni, hogy nagyrészt tudom, mit csinálok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nick sztorijának az első nyers verzióját (amikor még nem került szakmai kezekbe) két ember olvashatta – a húgom és egy barátnőm –, mert mindketten elég kritikusak ahhoz, hogy adjak a véleményükre, de igazság szerint nem szívesen mutatom meg senkinek a kéziratot, amíg van mit alakítani rajta. Persze, tudom, hogy ez egy oda-vissza játék, mert sosem derül ki, hogy mit kell rajta alakítani, ha nem mutatom meg senkinek, de mivel időközben szakmabeliektől is kaptam tanácsokat, valamivel könnyebben engedek ki egy félkész sztorit a kezeim közül. Illetve amióta az Írómentor Program tagja vagyok és a szerkesztőmmel együtt dolgozunk a kéziraton, ő mindig felhívja a figyelmemet, ha félrecsúszik valami, úgyhogy a következőt rajta kívül biztosan nem látja más, amíg nyomdakész állapotú nem lesz. Később persze jönnek a tesztolvasók, akiknek rengeteget számít a véleménye, de mivel ők már úgymond a kész könyvet látják, egy fokkal talán nyugodtabb vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ahogy egy korábbi válaszomban említettem, igencsak elnyújtottam a könyvírás folyamatát, ezért az évek alatt voltak olyan periódusok, amikor nem feltétlenül hittek abban, hogy Nickből valaha könyv lesz. Habár én akkor is szilárdan kitartottam az elképzeléseim mellett. Sosem hibáztattam őket, hiszen az írás egy magányos biznisz és kívülről tényleg nem túl izgalmas a dolog, ráadásul csak én tudtam mi is zajlik a színfalak mögött. Alapvetően egy fantasztikus, támogató családom van, akik még akkor is mellettem állnak, amikor a legnehezebb időszakaimon megyek keresztül, úgyhogy sosem cserélném le őket. Arról nem is beszélve, hogy mióta olvasták a könyvemet, még inkább támogatnak. Meg is lepett, hogy mennyi mindenkit érdekel a regényem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy ígérem, dolgozom Adamen! Akik már olvasták a sorozat első részét, nem feltétlenül szerettek a lezárás miatt, ezért mindenképp törekszem arra, hogy még idén megjelenhessen a folytatás. Erős nyomás van rajtam emiatt, mert sosem voltam jó a határidők betartásában, főleg úgy, hogy közben rengeteg más dologgal is kell foglalkoznom, amiket bár szeretek csinálni, könnyen elterelik a figyelmemet. Mindenesetre azt megígérhetem, hogy a második rész megjelenéséig is van bőven meglepetés a tarsolyomban, amiket szépen lassan megosztok majd a közösségi médiában, úgyhogy remélem addig sem fogtok unatkozni!

Lezárásképp pedig mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét. Mérhetetlenül jólesik és nem is lehetnék hálásabb érte. Fantasztikusak vagytok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Daniella Deustch írói oldala

Bookline

Libri

Daniella Deustch írói oldala

Interjú Mosonyi Mara írónővel, aki Álomgyár egyik sikerszerzője lett. - ("Azoknak ajánlom, akiknek fontos a romantikus szál, de unják már az elcsépelt, klisés szerelmi töténeteket.")

Köszönöm Mosonyi Mara írónőnek, hogy interjút készíthetek. Írónőnek nemrégiben jelent meg A szirt c. könyvnek az Álomgyár Kiadó gondozásában. Mosonyi Marának már van egy megjelentetett kötete az Olmec. Azóta is kíváncsian vártam miféle könyvek fog előrukkolni.

Kérlek, meséld el mi történt veled Olmec című könyved megjelenése után?  Olmec 2018-ban jelent meg, azóta sok minden történt. Álomgyár Kiadó egyik sikerszerzője lettél. Mely megjelent A szirt. Miben más az Olmectől?

Az Olmec című regényem is tartalmaz romantikus, és krimi vonalat, illetve a thriller sajátosságait is magán viseli. A szirt is ebben a műfajban mozog, de talán itt a romantikus, erotikus szál némileg hangsúlyosabb, mint az előző könyvemben, ezek mellett pedig végig van izgulnivalója az olvasónak, tehát borzongat, ahogy egy thillertől el lehet várni.

A szirt című könyved az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg. Kinek szól a történet, kiknek ajánlanád?

Azoknak ajánlom, akiknek fontos a romantikus szál, de unják már az elcsépelt, klisés szerelmi töténeteket. Nagyon sok romantikus könyv egykaptafára íródik. Többnyire egy mesésen gazdag, rendkívül jóképű, gyermekkori traumái miatt dühkezelési problémákkal küzdő milliomos toxikus kapcsolatát mutatják be egy kedves, szerény lánnyal, aki képtelen ellenállni a férfi vonzerejének. Semmi gond ezekkel a történetekkel, de tapasztalatom szerint az olvasók keresik az újat, azt, ami valamiben más.

Azoknak ajánlanám A szirt című könyvemet, akik szeretik a rejtélyeket, a szerelmi szálakat, a drámát, a borzongást, és a finom erotikát. Ha már egyediség… Azt hiszem megírtam az egyik legmegosztóbb erotikus jelenetet, amire még nem volt példa általam olvasott könyvekben.

Bátran vágjanak bele azok is, akik csak romantikus könyveket olvastak eddig. Nem fognak csalódni!

Ha kulcsszavakkal akarnám jellemezni a regényeimet, talán ezeket használnám: rejtély, szenvedély, veszély, fordulatok, barátság, gyűlölet, rivalizálás.

Könyvedben előfordul krimi és romantikus szál, melyik erősebb és miért?

A kettő teljesen összefonódik, egyik sem tud a másik nélkül létezni. Ha mégis választanom kellene, akkor azt mondanám, egy hajszálnyival a romantikus szál erősebb. Az Álomgyár kiadó olvasói között markáns tábora van a romantikus könyvek rajongóinak, őket is céloztam  A szirttel. A visszajelzések szerencsére pozitívak.

Olvastam Facebookon oldaladon, hogy Olmec c. könyv újra kiadásra kerül. Mire számíthatunk? Új külső, belsőt kap?

Teljesen új borítóval fog kijönni a könyv, de a tartalom változatlan marad. Nagy szerelmem az a történet, örülök, ha megoszthatom azokkal, akik még nem ismerik. Hihetetlen öröm számomra, hogy A szirt sikere után az olvasók kíváncsiak az Olmecre is, olyannyira, hogy elkezdték beszerezni használtan, antikváriumokból.

Milyen érzés volt megírnod A szírt könyved?

Valahol azt olvastam, a második könyvet megírni a legnehezebb… Van benne valami, hiszen legalább olyan jónak kell lennie, mint az elsőnek, de nem ismételheted magad. Amikor már megvoltak  a karakterek a fejemben, onnantól nagyon élveztem a folyamatot. Minden szereplő izgalmas valamiért. Az Ukrán dúsgazdag lánya, akit soha nem fogadott be az elit társaság,  a tökéletes családból származó ex-katona, aki poszttraumás stressz szindrómában szenved, és talán nem is olyan feddhetetlen, a bűnöző, akinek szerethető oldala is van, az ügyvéd lánya, aki előtt fényes jövő áll, de tévúton jár, vagy a focicsapat kapitánya, aki súlyos titkokat rejteget…

Mennyi ideig tartott megírnod? Volt-e múzsád, ihlet adó?

Konkrét múzsám nincs. Szeretem figyelni az embereket, feltérképezni a motivációikat, egymáshoz való viszonyukat, neveltetésükből, családi hátterükből adódó viselkedésmintákat. Jó emberismerőnek tartom magam, ez fontos, ha hiteles karaktereket akarunk alkotni. Ettől támad a „mintha én ismernék ilyen embert” érzése az olvasónak.

Néhány író/szerző szokott olvasni, te szoktál olvasni? Ha igen, mit illetve van-e kedvenced?

Mostanában sajnos nem volt időm olvasni.

Melyik rész volt számodra könnyebb, nehezebb megírnod?

Bőven vannak megosztó részek a regényeimben. Ezekhez mindig óvatosan nyúlok. Tárgyilagosan de nagyon nyíltan. Ha már megterheltem az egyik főszereplőt egy bűnnel, akkor nem csak megemlítem, hanem részletesen le is írom azt. Így fair.

Voltak kedvenc jeleneteid?

Igen. Clara és Felix közös jelenetét szívesen írtam, holott nem ők az abszolút főszereplők. Másik kedvenc jelenet, amikor az egyik szereplő, akit többen gyanúsítanak egy bűnténnyel, visszagondol a kérdéses, viharos éjszakára, melyena tragédia történt, és az ő szemszögéből is megismerhetjük a történteket.

Mennyit kellett kutatnod, hogy tökéletessé váljon a történeted?

Az első kötetemben hatalmas kutatómunka van, erről már meséltem régebben. Őszinte leszek. Másodjára már kicsit „megúszós” voltam, nem véletlen, hogy A szirt egy kitalált kisvárosban St. Chapelben játszódik. Így a kutatómunka a tizedére csökkent. A migrénnel, és a PTSD-vel (Poszttraumásstressz szindróma) érintett karakterek miatt rendkívül alaposan utánanéztem  ezeknek a betegségeknek, illetve kezelési módjainak. Sajnos személyes tapasztalataim is vannak a migrénnel kapcsolatban. Nagyon örültem, amikor egészségügyben dolgozó olvasóimtól kaptam elismerő szavakat, amiért hitelesen jelenítettem meg ezeket.

Milyen érzés volt számodra második köteted kezedben tartani?

Nagyon nagy öröm volt, tudván, hogy az ország legtöbb könyvesboltjában kapható lesz.

Honnan merítesz ötletet, ihletet? Vagy esetleg van egy írónak múzsája?

Emberek között dolgozom, sok barátom van, tanultam pszichológiát. Téma akad mindig, szinte „az utcán hever”. Rengeteg tervem, ötletem van még, csak győzzem megírni.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Mosonyi Mara írói oldala

Interjú Gréger Csabával, akinek tavaly jelent meg a mesekönyve, Mozaikvándorok és Varázslatos utazás címMind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal.")mel. - ("

Köszönöm Gréger Csabának, hogy újra interjút adott a blogomnak. Ezúttal egy gyerekeknek, ifjúságnak szóló mesekönyvéről beszélgetünk. A könyv címe Mozaikvándorok és a Varázslatos utazás (Mozaikvándorok 1.) címmel. A könyvet Marysol Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kötet gyönyörű illusztrált kép van, mint belsőleg, mint külsőleg.

Kérlek, mesélj magadról? Tudom, egyszer egy másik interjú során beszéltél magadról. Pár sort, ha lehet. 

Autodidakta írónak tartom magam, hiszen sosem tanultam írást, de mindig is csináltam. Gyerekkorom óta élek-halok a fantasy könyvekért, így nem csoda, hogy felnőttként pont ebbe az irányba indult el az írói karrierem. Hiszek benne, hogy a mese örökérvényű, és nem csak a gyerekeké, hanem a felnőtteké is. És hát mi a felnőtteknek szóló mese? A fantasy…

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Írtam már hagyományos gyerekmesét is, de a Mozaikvándorok szerintem nem az. Sokkal inkább egy olyan minden korosztályhoz szóló kalandregény, ami az izgalmas történetet, szereplőket és fordulatokat éppenséggel a gyerekek számára is fogyasztható nyelvezetben tálalja. Én magam hiányoltam egy olyan komolyan vehető ifjúsági fantasy-t a piacról, ami átmenetet képez a klasszikus mesekönyvek és a nagyobbaknak szóló, már jóval félelmetesebb regények között. És mivel nekem is kisiskolás korú gyerekeim vannak, akiknek rendszeresen olvasok fel esténként, úgy döntöttem, hogy magam írok egyet. 

Van egy mottód: „Nagy küldetésem, hogy a gyerekek rávegyék az olvasásra”. Honnan ez a mottó, lelkesedés? Mit gondolsz, ma olvasnak eleget a gyerekek?

Úgy gondolom, hogy ma van egy átalakulás ebben a kérdésben. Volt egy generáció, aki szerintem nem, vagy alig olvasott, és akik esetében a tv és a videójátékok teljesen átvették a könyvek szerepét. Azt veszem észre azonban, hogy van egy olyan szülői korosztály – amibe én is tartozom -, aki kifejezetten fontosnak tartja, hogy a gyerek ne csak passzív, hanem aktív fogyasztója is legyen a történeteknek. Ez alatt azt értem, hogy egy animációs filmet nézve sokszor azt vehetjük észre a gyermekünkön, hogy csak bambul a képernyőre, ami nem meglepő, hiszen készre tálalva kap meg mindent. Ezzel szemben az olvasás gondolkozásra készteti a gyereket, szárnyal a képzelete, és nem utolsó sorban bővül a szókincse, ami a digitális kommunikáció túlsúlyos korunkban úgy gondolom, hogy alulértékelt dolog. A könyvemmel szerettem volna olyan eszközt adni a hozzám hasonlóan gondolkozó szülők kezébe, amivel le tudják ültetni a kanapéra a gyereket, mert a történet annyira varázslatos és izgalmas, hogy fel tudja venni a versenyt a képernyőn vibráló képekkel.

Gyerekkorodban volt kedvenc meséd?

Hagyományos értelemben vett mese nem annyira, bár én magam is nagyon szerettem a különböző klasszikusokat, amiket sokszor diafilmként ismertem meg. Viszont nyolc éves voltam, amikor a bátyám hazahozta a Gyűrűk Urát, és bár sokat nem értettem belőle, de megfertőzött a világa.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Szerencsésnek tartom magam, mert a felnőtteknek írt fantasy könyveim révén kiváló illusztrátorokkal ismerkedhettem meg. Közéjük tartozik Nagy Gergely festőművész is, aki rég óta dolgozik fantasztikus témájú műveken. Hamar kiderült, hogy remekül rá tudunk hangolódni a másik gondolataira, ami nagyon megkönnyíti a közös munkát. Amikor elkezdtem írni az első Mozaikvándorok könyvet, rögtön megkerestem Gergőt, hogy van-e kedve részt venni a projektben, és szerencsémre igent mondott, habár neki is az újdonság erejével hatott ez a könnyedebb, gyerekbarát stílus. Ráadásul ez esetben a szokásosnál is nagyobb kreatív szabadsággal dolgozhatott, hiszen rá bíztam, hogy melyik jelenetet és hogyan akarja megrajzolni, én már csak az első tervek elkészülte után kapcsolódtam be a munkába. Kivételt képet a borító festmény, amiről nagyon konkrét elképzelésem volt. Szerencsére pont olyanra – vagy inkább még jobbra – sikerült, mint ahogy azt gondoltam.  

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Ahogy említettem, én inkább regényként tekintek a Varázslatos Utazásra, mint mesekönyvként. Ezt egyébként a hossza is alátámasztja, hiszen körülbelül 280 oldal. Ennek fényében a megírása is inkább hasonlított egy felnőtteknek szóló könyvhöz, mint egy klasszikus meséhez. Az első draft megírására jó pár hónap elment, de ehhez hozzájárul, hogy munka és család mellett nem annyira könnyű időt találni az írásra, mint ahogy szeretném. 

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Azt gondolom, hogy ma minden írónak nehéz a helyzete Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen zsánerben alkot. A magánkiadás térnyerésének köszönhetően rengeteg új könyv jelenik meg, ami egyrészt remek dolog, mert lehetőséget ad a hozzám hasonló friss nevek számára, de egyúttal túlterheli a piacot. És sajnos a könyv megírása a könnyebbik része az egyenletnek – hiszen a könyv önmagában nem sokat ér, ha nem tud eljutni az emberekhez. Ez pedig – főként hagyományos kiadói hátszél nélkül – hatalmas energiát és tőkét igényel, amit magánemberként nem sokan képesek beletenni. Nem lehetetlen érvényesülni, de nagyon nehéz, és csak akkor lehet az ember sikeres, ha nem csak íróként, hanem marketinges szakemberként, sőt mi több szinte influenszerként is jelen van. Ez is izgalmas munka, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenki képes ezt a felét önmaga is menedzselni. Én szerencsére a végzettségemből kifolyólag egyelőre még bírom a strapát.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Lekopogom: szerencsére kizárólag jó dolgokat kaptam vissza. Mind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal. Folyamatosan kapom a kérdéseket, hogy mikor jön már a második rész, és bevallom ez adja a legnagyobb motivációt ahhoz, hogy valóban el is készítsem. 

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Mindenképpen szeretném, ha még 2024-ben megjelenhetne a második rész, de ez sok dolog függvénye. Egy ilyen könyvnek a finanszírozása nem kis tétel, tehát ezért is örülök minden egyes vásárlónak, hiszen általuk válik lehetővé, hogy kifizessem a pompás illusztrációkat például. Emellett írtam egy ténylegesen a legkisebbeknek és az óvodásoknak szóló klasszikusabb mesekönyvet is, aminek a megjelenése szintén egyeztetés alatt van. Ezt is nagyon várom, ugyanis egy újabb nagyon tehetséges illusztrátorral dolgozhatok együtt ebben a projektben. Emellett a terveim szerint idén visszatérek a felnőtt közönséghez is, és új megjelenésekkel tovább építem a „Halhatatlanok” brand alatt futó fantasy könyv sorozatomat. Szerencsére ez utóbbiban már kiváló szerzőtársaim is akadnak, így nem csak tőlem olvashatnak majd történeteket az olvasók. Illetve van egy még titkos projekt is a fejemben, ami kicsit eltér a tőlem megszokottól, de ha összejön, pont ezért lesz nagyon izgalmas. Ezt is nagyon várom, csak legyen időm mindenhez…

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Azt, hogy legyenek nyitottak, és adjanak esélyt a könyveimnek. Azt gondolom, hogy hatalmas szükség van minőségi magyar fantasy könyvekre, mert bár ma már nyelvi korlátok nélkül elérhető szinte minden nagy külföldi „név”, az mégsem ugyanaz, mintha valaki a saját anyanyelvünkön, a saját kulturális gyökereinkre építve ír egy fantasztikus regényt. Bízom benne, hogy minél több emberhez eljut majd a híre annak, amit csinálok, és remélhetőleg a legtöbbeknek tetszeni is fog. És ha egy emberrel több – legyen az gyerek, vagy felnőtt – fordul általam a magyar fantasy irodalom felé, már megérte az egész. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Marysol Könyvkiadó

Gréger Csaba írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Holy Evans- ("Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Holy Evans írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Ahol az elefántok sírnak c. romantikus könyve jelent meg, amit Marysol Könyvkiadó oldalán lehet megrendelni. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy megjelenés előtt elolvashattam ezt a csodálatos történet.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredendően mediátor, párkapcsolati tanácsadó és terapeuta vagyok, előtte pedig több tizenévig foglalkoztam a lélek dolgaival, kineziológusként, majd a könyvszakmába vetettem magam. Ezek az „előéletek” nagyban segítik, hogy hitelesen írhassam le a szereplőim lelkét, kommunikációját, életének és problémáinak a velejét. A terápiák által jobban belelátok a valós és vélt párkapcsolati történetekbe és a párok magánéletébe, ráadásul mindkét nézőpontból, ami remek alapot ad a könyveimhez. Mindamellett, hogy nehéz történetek, rengeteg inspirációt és ötletet adnak, ezekből is táplálkozok. Igyekszem úgy papírra vetni, hogy az olvasó számára is izgalmas legyen, mégis kikapcsolódást és sok tanulságot nyújtson.

Ahol az elefántok sírnak c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Ez a történet már régóta bennem munkálkodott. Maga az írás folyamata egy fél év volt, de utána ugye még a kézirat utómunkái is plusz még egy fél évet vettek igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az Ahol az elefántok sírnak legalább annyira valós, mint kitalált történet. Nagyon sok valóban megtörtént eleme van, és természetesen az írói elme szabadsága is megvan benne.

Nagyon sok an nem tudják, és talán Te vagy az első platform, ahol meg is nevezem, Nabulu az elefántbaba és a rezervátum is létezik, aki szeretné tudja támogatni is akár őket, ezen a linke tudjátok megnézni Nabulut, link és az elefántrezervátumról is sok híreket olvashattok. Akár örökbe is lehet fogadni egy egy elefántbabát, vagy felnőtt elefántot támogatni, amivel tudjátok segíteni a központ munkáját.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Az írást már egészen kiskoromban elkezdtem, legelső novellám az általános iskolai újságban jelent meg.  Azóta töretlen a szenvedélyem. Több barátom is megkért, még egészen fiatal korunkban, hogy írjak helyettük szerelmeslevelet. Hát valahogy így kezdődött ez a romantikus pályafutás… Aztán ahogy szokott lenni, nagyot álmodtam!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A romantikus zsáner örökké beleivódott a vérembe ezzel a könyvvel, így egyelőre nem tervezek más zsánert.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hú, ez mindig elégedettséggel tölt el. Egy ünneplésre ad okot, és ugyanakkor frusztráló is, hiszen innen indul el az előolvasás, szerkesztés folyamata is, ami nagyon meghatározó tud lenni egy író életében.

Mindenesetre, amikor leírom, hogy „vége” az egy csodás érzés, de minden író tudja, hogy ott még koránt sincs vége. Sőt onnan kezdődik az igazi munka és a megterhelő érzelmi hullámvasút.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álneved, nem gondolkodtál még ezen?

Nem gondolkodtam még ezen. Tetszett a csengése és valahogy közel érzem magamhoz.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A romantikus sztorik mindig is közel álltak hozzám. Érzelmes típus vagyok és polgári munkám miatt is régóta szerettem volna kipróbálni magam ebben a stílusban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ez az első romantikus könyvem és igazán nagyszerű érzés, ahogy az olvasók fogadták. Szinte pillanatokon belül az előrendelhető sikerlistákon volt, és a megjelenés után másfél hónappal már újra is kellett nyomni, mert elfogyott a főbb platformokon, a lírában, a Bookline-on és a Libriben is. Úgyhogy duplán csodás érzés volt!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az impulzív írók közé tartozom, annyira, hogy néha még én sem tudom mi lesz a regény vége amikor elkezdem. Amikor ezt a tényt elárulom magamról, többen ledöbbennek, tudom nehezebb így írni de egyszerűen nekem így megy. Viszont elárulok egy titkot, roppant nehézkes a névmemóriám, így általában úgy írok, hogy a laptopom szélére ki vannak írva a szereplőim nevei, mert egyébként görgethetek kit hogyan neveztem el.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott. Kedvenc jelenetem a vérpezsdítő erotikus jeleneteken kívül az amikor Liam és Hayley a tengerparton sétálnak az első randin.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy reggel úgy kelek, hogy egy történet elkezdődik a fejemben, Aztán utána megyek. Így kezdődött a Római történetem is, ami tavasszal fog megjelenni. Ha belekerülök egy ilyen „csatornába” akkor reggel leülök és fel sem állok délutánig.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egy - két előolvasóval dolgozom. Igazából akkor is azért, hogy a névproblémáim és a sztori fő vonaláról kapjak véleményt. Nem sokan szólhatnak bele a sztoriline-ba, a szerkesztőn és a lányomon kívül gyakorlatilag senki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nagyon támogató, simán elviselik azt az énemet, amikor írok, és se nem látok, se nem hallok. Ha bármikor elakadok, a lányomat kérdezem, mindig roppant meglepő és hasznos tanácsot ad.

Lassan vége az évnek, mire készülsz 2024-es évre? Számíthatunk új könyvedre jövőre is?

2024 tavaszán készül, az olvasóközönség elé a Rómában kezdődik című, Karácsonyi lidércrománc 2024 karácsonyára jelenik meg, 2025 tavaszán pedig a Mint a mesékben című könyvem jön. Mindhárom romantikus történet. A Rómában kezdődik (eredeti címe Szentjánosbogarak Róma utcáin) Loráról, a fiatal és tehetséges karrierista lányról szól, aki párkapcsolati függősége miatt sorozatos csalódásai után Rómáig menekül, és ott egy nagy választás elé sodorja őt az élet. A Mint a mesékben egy túlhajszolt írónőről szól, aki miután egy bankrablás áldozata és túlélője volt, besokallva a nagyvárosi élettől vidékre költözik, egy western lovas-tanyára. A Karácsonyi lidércrománc egy rövidebb, de mókásabb meglepő karácsonyi szerelmes történet, szerintem a címe mindent elmond.

Holy Evans írói oldala

Nyomtatott könyv utánnyomása folyamatban, addig is e-könyvként beszerezhető a kiadó oldalán.

Marysol Könyvkiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rupa Zoltán - ("Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Rupa Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig egy kötete jelent meg James Walley és a Tiltott Mágus felemelkedése címmel, mely magánkiadásban adta ki.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Rupa Zoltán vagyok, és az írás a szenvedélyem. A James Walley és A Tiltott Mágus Felemelkedése című könyvem magánkiadásban jelent meg, és nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek ma veletek.

James Walley és a Tiltott Mágus Felemelkedése című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, a könyv rengeteg kutatómunkát igényelt, hiszen fantasy témájú, és szerettem volna egyedi világot teremteni. Az írás folyamata hosszú volt, de körülbelül egy évig tartott a teljes könyv megírása.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimben a fantázia és valóság szorosan összefonódnak. Szeretek valóságalapú elemeket belecsempészni a fantasy világba, hogy az olvasók könnyebben azonosulhassanak a karakterekkel és a történettel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni. Az első komolyabb írói kísérletemet a Általános iskolában ha jól emlékszem éppen a 7. évfolyamot tapostam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Biztosan! Bár a fantasy a szívem csücske, érdekelnek más műfajok is. Jelenleg is dolgozom egy kriminovellán, és tervezek próbálkozni sci-fi és romantikus témákkal is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az érzés leírhatatlan! Az írás folyamata sok kihívást tartogat, de a befejezés pillanatában minden fáradság megérte. Izgatott és elégedett vagyok.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Az írói álnév tényleg fontos döntés, de én úgy érzem, hogy a saját nevemen szeretnék az olvasókkal kommunikálni. Az írásaim részei vagyok, és szeretném, ha az olvasók megismerhetnének személyesen is.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mindig is vonzódtam a fantasy világokhoz. A képzelet szabadsága és a karakterek sokszínűsége mindig is lenyűgözött.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem megjelenése felemelő élmény volt. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor a saját történetedet tartod a kezedben egy könyv formájában.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Az írásomban mindkét elem jelen van. Van egy alapvető tervezési fázis, de szeretem, ha a történet és a karakterek is vezetnek néha.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Minden jelenetnek megvan a maga varázsa, de természetesen vannak olyanok, amelyek közelebb állnak a szívemhez. Az egyik legnehezebb rész az volt, amikor el kellett búcsúznom a karaktereimtől.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt szerte a világból merítem. Lehet az egy szép táj, egy érdekes történelmi esemény, vagy akár egy álom. Az ihlet bárhonnan jöhet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

 Első olvasóim általában jó barátaim vagy családtagjaim. Az ő véleményük fontos számomra, mert őszinte visszajelzéseik segítenek finomhangolni a történetet. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nem nagyon volt támogató, sőt kifejezetten nem is foglalkoztak azzal, hogy sikerült valamit alkotnom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson! Továbbra is izgalmas történeteket, videókat osztok meg veletek. És köszönöm, hogy megvásároljátok a könyvem. Áldott, Békés Ünnepeket Kívánok mindenkinek!

A könyvet ezen a webshop oldalon tudjátok megrendelni.

James Walley