Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ilonka Anna ("Édesanyám volt a felbujtó. Ő mondta azt: „Fiam, ha nem mersz, akkor nem is nyersz”. Miatta vágtam bele, és nem lehetek eléggé hálás érte. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Ilonka Anna írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg a két kötete, mely Magánkiadásban jelent meg Gondoltad volna? (Gondoltad volna? 1.) és Ezt akartad? (Gondoltad volna? 2.) című meleg regények.

A képen mindenkori borítótervezőmmel, illusztrátorommal
Tarjányiné Tóth Barbarával láthattok.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mit szeretnétek tudni?

Közel a negyvenhez egyedül élő és álló vagyok, kilenc macskával.

Ha megkérdeznéd, hogy nem rossz-e egyedül, akkor a válaszom az, hogy nem.

Úgy alakítottam az életemet, hogy az kielégítsen. Van házam (nem a legtökéletesebb, de az enyém), van autóm (ami elvisz bárhová). Ha már így alakult az életem, szeretném kihozni belőle a számomra legmegfelelőbbet.

Mindig is úgy gondoltam, hogy az életünk olyan, amilyenné tesszük.

Éppen ezért, csak a magam dolgával foglalkozom. Ha akarok valamit, teszek érte, hogy megszerezzem. Munkával, spórolással. Számomra nincs olyan, hogy lehetetlen, csak ki kell találnom, hogy hogyan oldjam meg.

Az életcélom az, hogy boldog legyek. És az is vagyok.

A Gondoltad volna?  1-2  része, sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen is, meg nem is.

Ez egy kicsit összetett. Ha egy téma felkelti az érdeklődésemet, akkor rá tudok cuppanni.

Ehhez tudni kell, hogy krónikus filmfüggőségben szenvedek. Ráakadtam a boys love sorozatokra, és magával ragadt. Onnantól nem volt megállás, szinte csak az ilyen filmeket, sorozatokat néztem. Ha valamit nem értettem, vagy nem tudtam, egyből utána néztem. Így az évek alatt rengeteget tanultam a kultúráról, szokásokról és minden másról.

De nem tartom magam szakértőnek. A mai napig folyamatosan tanulok és kutatok, hogy olyan történeteket tárjak az olvasók elé, amik hitelesek is.

Egy regényt megírása – az én esetemben – olyan három-négy hónap. Viszonylag gyorsan írok, és előre tervezek. Sajnos a szokások és berögződések rabja vagyok.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A valóság addig van jelen, amíg szokásokról, kultúráról, élővilágról, ételekről van szó. Nem csak leírom, hanem meg is mutatom a környezetet. Legalábbis amennyire tőlem lehetséges.

A szereplőim és a cselekményeim viszont teljes mértékig a fantáziám szüleményei.

A könyvednek alcíme is van a Gondoltad volna?, hány részt tervezel?

Érdekes, mert az alcímet nem én adtam a duológiának. A molyon így került rögzítésre, én pedig ráhagytam. Egyáltalán nem zavar, inkább csak megmosolyogtat. Ennek így kellett lennie.

Két részes marad, nem terveztem tovább folytatni, számomra így kerek mindkét történet. Persze kaptam javaslatokat, hogy mivel lehetne folytatni a sorozatot, de ezt a két könyvet így és ennyinek álmodtam meg.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még nincs három éve, hogy elkezdtem írni. Megmondom őszintén, sose gondoltam volna, hogy valaha írásra adom a fejem. Mindig is szerettem olvasni, alváshoz történeteket kitalálni, de ebben ki is merült a tudományom.

Még a Covid elején elkezdtem koreai sorozatokat, filmeket nézni, és teljesen magával ragadott ez a világ. Később ráakadtam a boys love sorozatokra, és onnantól nem volt megállás. Magába szippantott és nem eresztett.

Elkezdtem a témában íródott könyvek után kutatni, de valahogy egyik sem felelt meg az én ízlésemnek. Tudtam, mit akarok olvasni. Ezért úgy voltam vele, hogy megírom magamnak a történetemet. Egyből lett kettő, kettőből három és így tovább.

Miért pont meleg regény és azon belül Thaiföld?

Ez egyszerű.

Ezek a filmek és sorozatok képesek voltak rávenni, hogy írjak. Történeteket találjak ki, amiket „papírra” akarjak vetni.

Thaiföld…

Az írást sorozatok szereplőivel kezdtem. Azokkal a színész párokkal, akik megfogtak. Tetszett a színészi játékuk, kémiájuk. Akikkel szívesen néztem volna még sorozatokat, vagy olvastam volna regényeket. Megvannak a befutóim, és velük szeretek történeteket kitalálni. A véletlen műve, hogy ezek a színészek egytől egyig thaiföldi származásúak vagy kötődésűek.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Végtelen ürességet érzek.

Befejeztem egy történetet, lezártam. Hetekig, hónapokig velük keltem és feküdtem. Minden szabad percemben az aktuális regényem eseményein gondolkoztam. Aztán eljön a pillanat, mikor el kell engednem őket, és ez rossz érzéssel tölt el. Viszont ez azt is jelenti, hogy belekezdhetek egy új mű írásába.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Persze, vannak kikacsintgatásaim, de azok rövid kis novellák. Azokban kiélhetem a határtalan fantáziámat. Abszurdak, olykor brutálisak, fájdalmasak vagy éppen megnevettetnek.

Írhatnék hetero szerelmes történeteket, tudnék is, de nem érzek rá késztetést. Nem azt mondom, hogy nem jön el az a pillanat, amikor olyanokat is szeretnék majd írni. De az nem most van, és valószínűleg nem is a közeljövőben.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Sírtam.

Egészen addig a pillanatig nem hittem el, amíg a kezemben nem tarthattam egy példányt. Akkor tudatosult, hogy igen, megcsináltam, sikerült. Alkottam valamit, amit majd valakik olvasni fognak. Csodálatos és egyben rémísztő érzés.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyszerre mindkettő.

Mikor kitalálok egy történetet, adok neki egy gerincet. Már a legelején tudom, hogy hány fejezetből fog állni, melyikben mi történik. Pár mondatos vázlatot készítek és nekiállok írni. Az már megszokott dolog, hogy a szereplőim életre kelnek, és mennek a saját fejük után. Bizonyos határig engedem nekik, de ha szükséges, visszaterelem őket. Tudom, hogy a szereplőim honnan indulnak, milyen nehézségekkel küzdenek meg, és azt is, hogy hová kell eljutniuk.

A kötetben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kinek nincs?

Nem tagadom, szeretem az erotikus és a zavarba ejtő jeleneteket. Ezek mellett azokat is, amik felháborodást és mély együttérzést váltanak ki belőlem és az olvasóimból.

Addig, amíg a megszokott környezetemben és lelkiállapotomban írok, nincs baj. Viszont, ha jön valami, ami kizökkent a megszokott hétköznapokból, akkor nehezebben megy az írás. Akkor jobb, ha félrerakom a történetet, és majd akkor folytatom, ha helyrebillen minden. Valamikor ez gyorsan megtörténik, van, amikor tovább tart.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Elég, ha meghallok egy dalrészletet, egy hangfoszlányt, egy mondatot. Vagy meglátok egy képet, egy videót és beindul a gépezet. Általában beugrik egy jelenet – lehet a történet elején, közepén, végén – és az köré építek egy történetet.

Addig, amíg nem írom le az adott ötlet vázlatát, képtelen vagyok másra gondolni. Muszáj leírnom, mert nem is alszom miatta. Ennek köszönhetően rengeteg ötletem vár megírásra.

Inspirációként ott vannak a kedvenc színészeim. Soha nem hagynak cserben.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőm.

Nem dolgozom előolvasókkal. Nem szeretném, hogy befolyásoljanak vagy beleszóljanak. Kicsit szkeptikus vagyok velük szemben. Tudom, hogy tudnak jó tanácsot adni, remek meglátásaik vannak, de amennyire hasznos tud lenni egy ilyen tanács, annyira sülhet el rosszul is.

Arról nem beszélve, hogy lerágnám a körmömet a visszajelzésig. Amikor a szerkesztőnek küldöm, akkor is ez van. Gyomorideg, feszültséggel teli napok. Mindig az motoszkál a fejemben, hogy mennyire lett jó a történetem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, ráadásul meleg regényt?

Ez nagyon érdekes dolog.

Voltak rácsodálkozások, meglepődések, de van, aki természetesen fogadta. Édesanyám volt a felbujtó. Ő mondta azt: „Fiam, ha nem mersz, akkor nem is nyersz”. Miatta vágtam bele, és nem lehetek eléggé hálás érte. Édesapám nagyon büszke volt rám, és csak annyit kérdezett, hogy: „Miért pont melegekről?”. Elfogadta, de mindig azt kérdezte, hogy mikor írok olyan történetet, amit ő is szívesen elolvasna. Ennek ellenére mellettem állt, és végtelenül büszke volt rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható tőled az idén?

Először is, szeretném megköszönni az olvasóimnak, hogy bizalmat szavaztak nekem és a könyveimnek. Remélem, a továbbiakban is velem tartanak. Igyekszem számukra jó, változatos és eseménydús regényeket írni. Csak annyit szeretnék, hogy tényleg élvezzék a történeteimet.

Idénre várható még egy regényem.

A címét még nem tudom, félkész állapotban van. Nagyon más lesz, mint az előző kettő, de remélhetőleg nem rosszabb. Közel áll hozzám ez a történet, ezért meglepetéssel készülök a megjelenésekor. Már alig várom! Remélem, az olvasóim is!

 Kedves Ági!

Köszönöm a lehetőséget!

Remélem, lesz még lehetőségünk találkozni.

Hatalmas ölelés, üdv Anna.

Én köszönöm a lehetőséget, és bízom, hogy fogunk még találkozni,

Ilonka Anna weshop

Ilonka Anna írói oldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rédei Gergely - ("Amíg úgy nézzük a karaktereket, mint karakterek addig nem fontos a realitás, viszont egy idő után, ahogy egyre jobban olvassa, valaki rájön, hogy mintha ismerné őket. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Rédei Gergely írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Rédei Gergely írónak A néma hősök útja címmel jelenik meg hamarosan Publió Kiadónál.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mit is mondhatnék? Tudod egy random 27 éves srác vagyok az isten háta mögül. Logisztikai területen dolgozom. Nem keresek sokat. Az éhenhaláshoz sokat, de a boldoguláshoz keveset. Picit értek ehhez ahhoz. Pl: Jól bánok a szavakkal, a kardal és a szarkazmussal. Ó és imádom a csoki pudingot… A karamellásat nem… az fúj…

Miről és kiről szól a történet, kiknek ajánlod?

A történet egy PTSD és ADHD hibridet mutat be akinek történetesen a neve Gery. Egy nemzetbiztonsági ügynök, aki a protokoll helyett a szarkazmust díjazza a pisztoly helyett a katanát. Nem szereti a modern zenét, filmeket meg PC keretrendszert… És csak a 20-as évei végén jár! Szóval az alap sztori. Gery kap egy zöldfülű társat, aki idealista és nem teljes értékű ügynök egyelőre. Gery passzívan tanítja és vezeti be ebbe a világba. Gery és az ő dinamikájára fókuszál a könyv első harmada. Itt jelenik meg Gery régi szerelme is… Hát igen… Röviden? Egy antihős egy régi szerelem és egy idealista újonc mentenek meg dolgokat. Egyik fronton a világot, de a nagyobb harc mindig magukban zajlik. Ettől lesznek emberiek… NEM! Nincs 20 oldal belső monológ. Csak karakterek, akik nem akarnak hőssé válni, csak nem futnak el az elől ami rájuk vár.
Szóval ajánlom ezt azoknak, akik voltak már a földön és felálltak. Ajánlom ezt azoknak, akik a földön vannak, és nem tudnak felállni… Na meg azoknak, akik egy rohadt jó sztorit keresnek és imádják a 90’s 80”s évek badass vonalát modernizálva. Ja meg, ha imádják a jó zenéket! Az is fontos ám…

 A néma hősök útja címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Hát, ha azt vesszük alapul, amit a könyv képvisel, akkor igen sok kutatómunka volt… 27 év! De igazából nagyjából tudom mi, hogy működik a történet világában, így nagyjából kevés utána járást igényelt. (Ne próbált ki a c4-et teával hatástalanítani…) Az írási folyamat… Ezt inkább nem részletezem, de elég gyorsan végeztem vele, az ADHD miatt… Igen nekem is van  nem csak a főhősnek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Amíg úgy nézzük a karaktereket, mint karakterek addig nem fontos a realitás, viszont egy idő után, ahogy egyre jobban olvassa, valaki rájön, hogy mintha ismerné őket. Nos, ez azért van, mert a hőseim inkább működnek emberként, mint narratív eszközként. A viselkedésük? Teljesen reális. A harcok? Ha eltekintünk attól, hogy miért harcol valaki katanával, mikor mondjuk egy FN-Scar jobb választás lenne modernizálva? Akkor a harcok is reális sémára épülnek. Főleg a pusztakezes harc és a kardforgatás része. A második kötetben rámentem, arra hogy még reálisabb legyen a harc jelenet írása, persze még badassabb formában. 70% valóság 30% badass faktor, ha a harcról van szó. A fantázia rész inkább az ügynökség és a furcsa végkimenetel és a főgonosz terve felé nyilvánul meg.  De mi a legreálisabb? Az, ha hozunk egy döntést annak mindig ára van.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2024 október. Unatkoztam. Nem tudtam aludni. De régebben írtam verseket és novellákat. Úgy voltam vele, ha amúgy is sok story van,a fejemben leírom, hogy csináljak is valamit ebből a szituból , Szóval ma már egy gammer laptopot csak írásra használok.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Van pár kéziratom kész és egyik sem ugyan abban a műfajban mozog. Van egy dark fantasy – noir hibrid. Van egy beszari vámpírvadászos szatírám. Egy realisztikus Cyber thriler khm.. Jegyzet magamnak be kéne fejezni khm.. Na meg a néma hősök útja ami… Nos, egy Neo Noir középső új a pózoknak, a sablonoknak és a biztonsági játékoknak. Igen két kötet van belőle készen már.  Na meg a szarkazmus bibliája, amiben együtt röhögök a világon majd azzal, aki olvassa.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A legelsőnél picit fura volt, mert kb úgy éreztem mintha Gery a vállamra rakta volna a kezét. A másodiknál mikor egy nihilista revolverhős démonról írtam? Nos, fura volt. Hajnali 2 körül ütöttem le az utolsó betűt és másnap mikor felkeltem nem volt semmi esemény, míg aludtam. Picit olyan volt, mint ha a világ is elhallgatott volna egy kicsit. Tudom, hogy hülyén hangzik, de azt a történetet megírva… Hát vicces véletlen.

Sokan írói álnevet használnak. Te nem gondolkodtál ezen?

Ha teszek, valamit nem bújik álnév mögé. Max, ha latexben kergetem a rosszfiúkat az utcán.  De igazából még én sem tudom. Majd eldönti a jövő jó ez így vagy sem, de asszem megjegyezhető nevem van.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az én zsánerem a szarkazmus, az irónia és a pofán csapó őszinteség elegye. Szóval igen mindig is ebben akartam alkotni, mert sokan nem mertek, vagy nem akarnak. Másoknak fontosabb a póz, mint az érték. Szóval inkább írok úgy, hogy bele adok magamba valamit, mint hogy megfeleljek pár bölcsésznek.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Most hazudhatnám azt, hogy megtisztelő, de őszintén? Bárki képes lenne ezt megcsinálni, aki szeret írni. Nem az tesz valakit jó íróvá, hogy van e megjelent könyve. Még én sem tudom, mi tesz valakit azzá. Viszont hogy a kérdésre is válaszoljak. Picit fura érzés volt, mikor először láttam a kész borítót. Azt éreztem, hogy a gondolataim és a szavaim végre megtalálhatják azokat, akiknek szükségük van ré.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Leülök, és karakter szerepeket veszek fel, aztán írok, írok és írok. A végén a fejezetekből könyv lesz. Mondhatni nem én viszem a sztorit, hanem a karakterek. Vannak fixpontok, de a karakterek reakciói visznek A-ból B-be.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az épp megjelenőben a kedvenc jelenetem a végső harc, illetve a főgonosszal vívott harc metálzenére egy lángoló épület tetején.
A következőben, amit meg szeretnék jelentetni pedig egy jelenet, ahol a három főhős szinte koreografált jazz improban mészárol revolverekkel egy démon hordát.
Ne bántsatok, fura vagyok

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sokat merítek látott dinamikákból. Akár valós vagy kitalált szereplőék. Például Gerybe sokat adtam magamból.  A következő regényem főhősébe meg sokat adtam Alucardból és Vaasból… (Napszemüveg meg revolver…) A jelenetek megkoreografálásához meg zenékhez nyúlok. Használom a ritmikát a szövegben és a harcok leírásához is. A történet vezetése a fő sztori szál meg … Nos, csak úgy jön… Bevallom, az elején sose tudom hova fut ki a sztori.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy kedves barátom, aki elolvassa az irományaim. Rengeteget segít pl a logikai bakikban. Viszont magát a sztorit nem írom át senki kedvéért. Akinek meg szava lenne, az úgysem olvassa. Szóval a világ ilyen.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hát még nem tudják, majd észre veszik, mikor vastagabban vágom a szalámit… Mármint akarom mondani, majd ha kijött a könyv ráérek elmondani nekik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén? Kibontok egy katanával egy pezsgőt az tuti… A következő regényem címe és fülszövege is kikerül… Nem tudom, nem szeretek ígérgetni, de még idén szívesen beadnék egy dedikálást is… De ami tuti az a szarkazmus az irónia, meg hogy rengeteget hallják a „Nem hivatalos, de nemzetközileg elismert túsztárgyló” kifejezést.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ángyán Patrícia - ("Az írás számomra nem csupán munka, hanem szenvedély, amelyben érzelmeket, kapcsolati dinamikákat és önismereti folyamatokat dolgozok fel.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ángyán Patrícia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Álomgyár Kiadó gondozásában Szeszélyes játékok című kötet. Ez a kötet ellenségekből szerelmespárok alkotják.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Fiatal romantikus szerző vagyok, kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem. Az írás számomra nem csupán munka, hanem szenvedély, amelyben érzelmeket, kapcsolati dinamikákat és önismereti folyamatokat dolgozok fel. Az elmúlt időszakban már megjelent néhány regényem, és a visszajelzések, valamint az írás öröme alapján várhatóan lesz is még több a jövőben. Történeteim középpontjában gyakran a párkapcsolatok, a belső változások és az újrakezdés állnak, igyekszem hitelesen és érzékenyen ábrázolni az emberi lélek rezdüléseit.

Az írói munkám mellett publikálok is – például a Glamour felületén rendszeresen jelennek meg cikkeim olyan témákban, mint a mentális egészség, önreflexió vagy a kapcsolati egyensúly. Fontos számomra a közösségi kapcsolat az olvasóimmal: igyekszem figyelni a visszajelzésekre, inspirációt meríteni belőlük, és ezeket beépíteni a történeteimbe.

Empatikus, figyelmes embernek tartanak, akinek fontos, hogy hogyan bánik másokkal – hiszek abban, hogy ez visszahat. A hitem is meghatározó része az életemnek, erőt és irányt ad az alkotásban. A személyes fejlődést is mindig szem előtt tartom.

Hiszek abban, hogy jobb élni a „hoppá” mint a „mi lett volna, ha” szemlélettel, és abban is, hogy az írás képes gyógyítani – engem is, másokat is.

Könyveim és írói munkásságom elérhető itt.

A Szeszélyes játékok címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az írásra mindig alaposan felkészülök: rengeteg témának néztem utána és mélyedtem el bennük, hogy hiteles és élő világokat alkothassak. Kutattam például a képregényírás és rajzolás művészetét, a cseresznyevirágzás japán ünnepének hagyományait, Milánó városának hangulatát, vagy épp az autószerelés és autóversenyzés részleteit is. Fontos számomra, hogy az olvasóim olyan történeteket kapjanak, amelyekben minden apró részlet a helyén van.

A regény mögött körülbelül két hónap intenzív, rendszeres írási munka áll, majd ezt követi egy hónapnyi szerkesztési folyamat, ahol minden szónak helyet keresek, hogy a végeredmény igazán magával ragadó legyen.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimet elsősorban a fantáziám inspirálja, mégis minden egyes sor mögött ott rejtőzik valami belőlem is. A szereplők belső gondolatai, vívódásai vagy épp felismerései gyakran visszhangozzák azokat az élményeket és tanulságokat, amelyeken én magam is keresztülmentem. Természetesen nem minden történet személyes, de törekszem arra, hogy az Olvasók számára átadhassam mindazt a tapasztalatot, érzést és bölcsességet, amit az életem eddig hozott – olykor kimondva, máskor a sorok között megbújva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás mindig is közel állt hozzám, de igazán az egyetemi éveim alatt kezdtem el mélyebben foglalkozni vele. Azóta napi szinten tevékenykedem ebben a szakmában, és az évek során rengeteget tanultam, tapasztaltam – mindez folyamatosan formálta a stílusomat, gondolkodásmódomat és jövőmet.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Romantikus zsánerben írok, és jelenleg nem is tervezek elmozdulni ettől az iránytól. Talán egyszer születik majd egy romantikus krimi is, de egyelőre a szenvedélyekkel, izgalmakkal és olykor fájdalmas becsapásokkal átszőtt történetek világa az, ahol igazán otthon érzem magam. Ezekben a regényekben lehetőségem van megmutatni az érzelmek legfinomabb rezdüléseit, a kapcsolatok törékenységét és szépségét – azt a hullámzást, ami az emberi szív legmélyéről fakad. Számomra ez a romantika igazi lényege: nem csupán a szerelem, hanem az út, ami elvezet hozzá.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ez egy nagyon megható kérdés számomra. Mindig szívmelengető pillanat, amikor végignézek egy elkészült történeten, és ráeszmélek: ezt is megírtam. Kell egy kis idő, mire feldolgozom, mert ilyenkor nemcsak egy könyvet látok magam előtt, hanem azt az utat is, amit bejártam hozzá – honnan indultam, hova jutottam. Minden egyes regény mögött ott van a lelkem egy darabja, és számomra ez teszi az írást igazán meghatóvá és valóságossá.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nincs álnevem, és igazából soha nem is jutott eszembe, hogy legyen. Azt szeretném, ha mindenki tudná, ki is az, aki ezeket a történeteket írja – hogy Ángyán Patrícia nemcsak egy név a borítón, hanem egy valós ember, aki a szívét és gondolatait adja minden egyes könyvéhez. Hiszek abban, hogy az őszinteség az egyik legerősebb kapocs író és olvasó között – és számomra ez így hiteles.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elmondhatatlan érzés volt. Főleg, amikor először pillantottam meg a könyvemet egy könyvesbolt polcán. Az a pillanat valósággal átütött – mintha egyszerre ért volna össze minden álom, minden fáradtság, minden éjszakába nyúló írás. Egy mérföldkő volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Ott állni előtte, és tudni, hogy az én nevem van rajta, az én történetem él benne – leírhatatlanul sokat jelentett. Ez az érzés azóta is velem marad, minden alkalommal, amikor egy új könyv születik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Általában van egy határozott ötletem, amit végig szeretnék vinni, de az írás számomra mindig egy élő, alakuló folyamat. Ha közben megszólal bennem egy másik, erősebbnek érzett ihlet vagy új gondolat, akkor nem félek változtatni. Hiszek abban, hogy a történet közben is formálhatja önmagát – a célom mindig az, hogy a lehető legjobbat hozzam ki belőle. Nem ragaszkodom görcsösen a tervekhez, mert sokszor éppen a spontán fordulatok hozzák el azt a többletet, amitől egy történet igazán élni kezd.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen, nekem is megvannak a kedvenc jeleneteim, amelyeket időről időre újraolvasok, vagy váratlanul eszembe jutnak, és ilyenkor magamban újrajátszom őket. Volt olyan rész is, amelynek megírása nehezebben ment, de pontosan ez az, ami szerintem különlegessé teszi a történetet — hogy vannak könnyebb és nehezebb pillanatok, árnyalatok és mélységek, melyek együtt alkotják azt a sokszínűséget, amit az olvasók megszeretnek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Vannak eszközeim és módszereim az inspiráció megszerzésére, de azt hiszem, ezeket inkább megtartom magamnak — így megmarad egy kis titok is a folyamat mögött. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőm mindig az első, aki elolvassa a kéziratot, és vele együtt dolgozom azon, hogy a történet a lehető legjobb formáját nyerje. Ugyanakkor a cselekmény alakulásába senki sem szól bele – ez teljes mértékben az én döntésem és felelősségem. Miután a könyv a kezekbe kerül az olvasóknál, onnantól kezdve a visszajelzésekből követem nyomon, hogy ki mikor olvasta el az adott regényt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon támogatóak mindannyian, és minden megjelenésnél velem együtt izgulnak, örülnek és olvasnak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Rengeteg bejegyzés, poszt és videó készül, amelyekkel szeretném még jobban felkelteni az olvasók érdeklődését a könyveim iránt — és talán arra is ösztönözni őket, hogy megismerjenek még egy történetet is…

Álomgyár Kiadó

Ángyán Patrícia írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lenora Sandell -("Fontos volt számomra, hogy minden hitelesnek és élethűnek hasson. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lenora Sandell írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Álomgyár Kiadó gondozásában Veszélyes vágyak kötet. Kötet romantikus erotikus zsánerben íródott, mely sokak kedvence az olvasóknak.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok!

Harmincegy éves vagyok, egy Tolna megyei kis faluban élek a férjemmel és a kiskutyámmal. A szakmám kozmetikus, bár az elmúlt években Ausztriában éltünk, és akkor nem ezen a területen tevékenykedtem. Most már végleg hazaköltöztünk, és nagyon jó érzés újra itthon alakítani a mindennapjainkat.

A Veszélyes vágyak címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írásfolyamata?

Hű, igen, rengeteg kutatómunkát igényelt! Sok helyszínnek és történésnek utána kellett néznem, hiszen nem jártam még ott, és nem éltem át mindazt, amiről írok. Fontos volt számomra, hogy minden hitelesnek és élethűnek hasson. Volt például egy rész, ami miatt majdnem egy teljes éjszakán át bújtam az internetet . 

Az írás összesen néhány hónapot vett igénybe, de mivel imádtam csinálni, minden szabadidőmet ennek szenteltem. Sokszor nagyon keveset aludtam, mert ha kitaláltam a fejemben a folytatást, azonnal le kellett írnom. Ha csak 10 percem volt, gyorsan beírtam pár sort. Alig vártam mindig, hogy újra leülhessek a laptop elé.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sokkal inkább a fantázia. Vannak benne olyan részek, amelyek a valóságban nagyon távol állnak tőlem, mégis muszáj volt beleírnom őket, mert a történet megkívánta.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazából nem is tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött. Kb másfél éve, a szabadidőmben elkezdtem írni egy regényt, mindenféle cél nélkül , csak ki akartam próbálni, milyen érzés a semmiből megalkotni egy történetet. Annyira magával ragadott, hogy nem tudtam abbahagyni, és lassan arról kezdtem álmodni, hogy egyszer talán ki is adhatom. Azt  végül nem éreztem elég jónak, ezért írtam egy másikat , ez lett a Veszélyes vágyak. Az Álomgyár gondozásában megjelenni a legnagyobb álmom volt. Tudatosan manifesztáltam ezt, és most hihetetlen érzés, hogy valóra vált. 

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Most nagyon élvezem ezt a zsánert, nem tervezek eltávolodni tőle,  de ki tudja, mit hoz a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Főleg boldogság és izgalom – hiszen látom, hogy összeállt, amit megálmodtam. De van benne egy kis hiányérzet is, mert annyira szerettem írni, hogy nehéz elengedni. 

Miért pont ezt az írói álneved?

Valami igazán különlegeset szerettem volna. Így született meg az álnév: a családnevem, a keresztnevem és a kutyusom neve keveredéséből.  Minden alkalommal mosolyt csal az arcomra, amikor leírom.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert leginkább ebben a zsánerben olvastam, így teljesen természetes volt, hogy ebben próbálom ki magam íróként is.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még mindig hihetetlen. Néha csak ülök, és lapozgatom a könyvet, próbálom felfogni, hogy ez  tényleg az enyém.  

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sokkal inkább spontán vagyok. Amikor jön egy ötlet, azonnal leírom, akár csak pár mondatot is. Nem készítek szigorú tervet, inkább hagyom, hogy a történet vigyen magával..

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, vannak kedvenceim, amiket már többször is visszaolvastam.És bizony volt olyan jelenet is, amit rengetegszer átírtam, újra meg újra, mert nem éreztem elég jónak. Volt néhány, ami több órát is igénybe vett, mire végre úgy éreztem, hogy igazán jó lett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Kitalálok egy alapötletet, és onnantól egyre jobban kibontakozik, formálódik. Az inspirációt leginkább a fantáziám adja, írás közben sokszor maguk a karakterek és a helyzetek mutatják meg, merre haladjon tovább a történet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Amikor elkészült a kézirat, a szerkesztőm olvasta el először. Nagyon hálás vagyok neki, mert rengeteget segített abban, hogy a könyv a lehető legjobb formáját nyerje el. A tanácsait mindig megfogadtam, de a történet alakulásába nem szólt bele. Szerencsére egy nagyon jófej szerkesztőt kaptam magam mellé, a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

A férjemnek sokszor felolvastam belőle részleteket, így ő végig tudta, hol tart a történet, és mindvégig hatalmas támaszom volt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon sokáig csak a férjem tudta, később az egyik legjobb barátnőm is beavatott lett, majd a szüleim, a mamám és a nővéreim. Nagyon izgultam, hogyan fogadják majd, de szerencsérenagyon örültek neki, és támogattak.A tágabb család és a hozzám közel álló barátok pedig a megjelenés előtt értesültek róla.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást, nagyon jó érzés, hogy ennyi szeretetet kapa Veszélyes vágyak. Az írás számomra hatalmas öröm, és nagyon bízom benne, hogy lesz lehetőségem még ebben az évben új regénnyel jelentkezni. Dolgozom rajta, és remélem, hogy hamarosan újabb történettel lephetem meg az olvasóimat.

Lenora Sandell szerzői oldala

Álomgyár Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lilah Miller - ("Engem az utazásaim inspirálnak leginkább. Központi szerepe van annak, hol játszódnak a történeteim, akkor is, ha fiktív helyszínen, mint az Egynyári.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lilah Miller írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Egynyári címú romantikus könyve jelent meg FairBooks Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok! Lilah vagyok, harmincnégy éves, házas, kutyás.

Azt hiszem, az befolyásolta leginkább a személyiségemet, hogy az egyetem elvégzése után elköltöztem Magyarországról. Ha ez nem történik meg, valószínűleg nem lenne az Egynyári sem.   

Szabadidőmben – ha éppen nem írok – utazom, a kutyámmal sétálok, túrázok és olvasok.

A munkám nem ennyire izgalmas, egy üzletlánc ügyvezető-helyetteseként dolgozom.

Az Egynyári című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Körülbelül egy év alatt készültem el a kézirattal, aztán ehhez jött még néhány hónap javítás és átírás a szerkesztőm javaslatára.

Kutatómunkát nem sokat igényelt, mert például a helyszíneket, amikről írok benne, mind saját tapasztalatok inspirálták.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Úgy fogalmaznék, hogy valóság inspirálta fiktív szereplők, cselekmények és helyszínek jelennek meg bennük.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekkorom óta írok, akkoriban még Sailor Moon és Buffy inspirálta rövid történetekkel szórakoztattam saját magamat. Az első regényemet tizenévesen kezdtem el írni és évekig tartott, mire befejeztem. Azt soha nem szerettem volna, hogy bárki elolvassa őket. Egészen mostanáig.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Az a bizonyos első befejezett kéziratom fantasy, de valószínűleg abból sosem lesz nyomtatott könyv.

Jelenleg a romantikában érzem jól magam, de ki tudja, talán egyszer újra kedvet kapok a fantasyhoz.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nehéz elengednem a szereplőket és nehéz ténylegesen befejezettnek tekinteni egy kéziratot. Addig nem is igazán tudom, amíg nyomdába nem kerül.

Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved?

Szerettem volna valamennyire elkülöníteni az írói énemet a civiltől, ezért használok álnevet. Igazából a saját nevem angolosított változata. Mivel külföldön élek, a keresztnevemet egyébként is Lilah-nak ejtik, csak itt máshogy írják. Egyszer viszont Londonban, a Starbucksban a kávémat így kaptam, akkor tetszett meg a Lilah.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, a romantika az Egynyárival kezdődött, előtte az első regényemet írtam hosszú-hosszú éveken át, ami fantasy volt.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szürreális, hogy ezentúl bárki elolvashatja, még most sem szoktam hozzá teljesen a gondolathoz. Különlegessé tette a megjelenést, hogy a Könyvhétre jött ki, és én is akkor, a dedikálás előtt találkoztam vele először.

Annak nagyon örülök, amikor social media felületeken jön velem szembe az Egynyári.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább mondanám impulzívnak. Nagyjából megvan a történet váza, és hogy miről szeretnék írni, aztán a cselekményt sokszor a szereplőim alakítják, ahogy egyre jobban megismerem őket. Csak arra figyelek, hogy ne vigyék el más irányba a sztorit, mint amerre haladnia kell.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A kedvencem egyértelműen a Londonban játszódó rész. A női főszereplőm, Maribel végre felnőtt az élethez, nem az a naiv lány már, aki húszévesen, a történet elején volt.

Azt hiszem, a sztori végét volt a legnehezebb megírnom. Többször is átdolgoztam, apró részleteket javítottam, amik aztán teljesen megváltoztatták a befejezés hangulatát.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Engem az utazásaim inspirálnak leginkább. Központi szerepe van annak, hol játszódnak a történeteim, akkor is, ha fiktív helyszínen, mint az Egynyári.

Máskor elég egy mondat, ami eszembe jut vagy egy zeneszám hangulata ahhoz, hogy kitaláljak egy sztorit.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőm, Tira Nael. Ő az egyedüli, aki látja a kéziratot minden hibájával együtt. Nem érzem komfortosnak, hogy bárki más elolvassa, amikor még esetleg tele van logikai bukfenccel, indokolatlan cselekménnyel.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem a legnagyobb támogatóm, még úgy is, hogy nem tud magyarul, és sosem fogja tudni elolvasni a történeteimet. Rajta kívül mindenki mást viszonylag későn avattam be abba, hogy könyvem jelenik meg, mert nem szeretek olyan dologról beszélni, ami még nem biztos.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is, szeretném megköszönni, hogy elolvasták az Egynyárit.

Idén nem várható tőlem semmi más. Jelenleg két kéziraton is dolgozom, de még mindkettőnek viszonylag az elején járok.

Köszönöm az interjút!

Én köszönöm! 

Lilah Miller írói oldala 

FaiBooks Kiadó

Interjú Dark Romance íróival/szerzőivel Alma Kent - ("Életem első szexuális töltetű regénye Diana Hunt Őrületbe kergetsz duológiájának első része volt. Sosem olvastam még hasonlót, és bizony irultam-pirultam olvasás közben. Akkor jöttem rá, hogy nekem pontosan erre van szükségem! ")

Köszönöm, Alma Kent írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a Dark Romance zsánerrel kapcsolatban. Alma Kent írónőnek nemrég jelent meg Dark Romance zsánerben íródó első kötete, Aki bújt, aki nem címmel Magánkiadással. (Szerzői kiadásban jelentem meg, ha esetleg valaki írna segítséggel kapcsolatban)

Kérlek, mesélj magadról, ha netán valaki nem tudná ki is vagy?

Sziasztok! Alma Kent vagyok, a való életben grafikus, mérnökinformatikus rendszergazda és macskaimádó. Hatalmas Harry Potter-rajongó és ásványgyűjtő vagyok, illetve 13 éves korom óta "kocka" – PC- és PlayStation-játékos. Mindig is magamnak való típus voltam, szerettem elmerülni a saját kis gondolataimban, így úgy vélem, elkerülhetetlen volt, hogy végül íróvá váljak.A való világ túlságosan rideg számomra, ezért rendszerint más világokba merülök, hogy boldognak és igazán szabadnak érezhessem magamat.

Miért pont ebben a zsánerben kezdtél el írni? Mi vonzott?

Mindenképpen olyan zsánert kellett találnom, amely teret ad a hétköznapi problémák kifejtésének.Túl sok rosszat tapasztalunk meg életünk során, és azt is láthatjuk, mi zajlik a világban.Ezek miatt szerettem volna felemelni a hangomat – egy „felturbózott” történetbe zárva mindezt.

Mikor hogyan ismerkedtél meg a Dark Romance zsánerrel? Volt illetve van kedvenc könyved, íród?

Életem első szexuális töltetű regénye Diana Hunt Őrületbe kergetsz duológiájának első része volt. Sosem olvastam még hasonlót, és bizony irultam-pirultam olvasás közben. Akkor jöttem rá, hogy nekem pontosan erre van szükségem! Ezután elolvastam egy vérbeli dark romance könyvet is, viszont nagyon szenvedtem a legvégén, mert számomra túlságosan rideg és érzelemmentes volt az egész. Úgy gondoltam, ebből a zsánerből sokkal többet ki lehet hozni, mint pusztán erőszakot és erotikát. Számomra rettenetesen fontosak az érzelmek, így eldöntöttem, hogy változtatok ezen:írni fogok egy olyan könyvet, amelyben az érzelmek kapják a főszerepet, nem pedig az erőszak. Emellett mindig is imádtam a bűnügyi sorozatokat, így nem is volt kérdés, hogy a főhős férfi életébe is részletes betekintést engedek. Számomra minden idők kedvenc és legnagyobbra tartott írónője Diana Hunt – igazi példakép!Ezért a tiszteletére az első regényemben a főhősöm egyik álneve: Daniel Hunt lett.
Abszolút örök kedvenc könyvem pedig Jennifer Hartmann Még mindig dobog című regénye,amely kitépte a szívemet – és a lapok között nyert új otthonra.

Mit gondolsz a Dark Romance zsánerről, mi a véleményed, mi férhet bele?

Véleményem szerint ez az a zsáner, amibe MINDEN belefér. Viszont fontos, hogy betartsuk a határokat! Nem mehetünk túlságosan mélyre egy-egy tabu téma részletezésében – bizonyos dolgokat jobb csupán sejtetni, és a képzeletre bízni.Elengedhetetlen, hogy a könyv elején, a tartalmi figyelmeztetésben egyértelműen jelezzük, mire számíthatnak az olvasók – ezzel is elkerülve az esetleges traumát.
Igen, egy könyv is okozhat maradandó lelki sérüléseket!

Mennyire nehéz egy ilyen könyvet írni, lelkileg mennyire viseli meg az írót?

Voltak részek, ahol egyszerűen meg kellett állnom.Perceken át csak ültem, mert az Aki bújt, aki nem... című regényemben egy igazán érzékeny, gyerekeket érintő témát feszegetek – olyat, amit iszonyú nehéz volt megírni és „tálalni”.És bár csak utaltam rá, a képzeletemben lejátszódó jelenetek így is mélyen megviseltek.
A második könyvemben már a mentális betegség áll a középpontban – és bizony akadt olyan fejezet, amely után négy órán át ültem az ágy szélén, magam elé meredve, mert annyira megviselt.

Mennyire beszélhetünk erről a témáról, zsánerről? Ennyire prűdek lennénk?

Szerintem erről a zsánerről beszélnünk KELL!
A dark romance műfaj legfőbb tartalmi eleme – számomra – a trauma feldolgozása.Emellett olyan problémákra hívja fel a figyelmet, amelyek nap mint nap jelen vannak a világban.Olyan dolgokra, amiket többnyire csak suttogva merünk kimondani otthon, vagy egyszerűen elfordítjuk a fejünket, mert úgy könnyebb.
Nem azért hallgatunk, mert prűdek vagyunk. Hanem mert így biztonságosabb.
Ha nem nézünk oda, az mintha nem is a mi felelősségünk lenne. Könnyebb ebben a tudatban élni, mint elfogadni a tényt, hogy a világ néha gonosz –és hogy igenis ki kell mondanunk hangosan, ha valami elítélendő.

Azt gondolom, érdemes lenne egyszer legalább elolvasni az adott művet, mielőtt következetesen levonnánk. Mit gondolsz, hogyan állnak az olvasók?

Sok olvasó hajlamos egy kaptafa alá venni minden dark romance regényt – pedig ez óriási hiba. Tény, hogy akadnak kifejezetten „beteg” történetek is a zsáneren belül, de nem mindegyik ilyen.
Úgy vélem, a magyar írók éppen ezt a tévhitet próbálják megdönteni – én legalábbis biztosan erre törekszem. Bár még nem olvastam minden magyar dark romance szerző művét, számos olyan könyvet tudnék említeni, amelyek valódi mélységeket tárnak fel, és értéket képviselnek.

Az olvasók mennyire vannak képben mit is jelent a Dark Romance zsáner? Hogyan lehetne tudatosítani, hogy ez a mű, a zsáner 18 éven felülieknek szól. Szerinted a szülők mennyire vannak tisztában, hogy mit is jelent a Dark Romance?

Ami eddig visszajelzésként eljutott hozzám, az igencsak vegyes képet fest. A dark romance zsáner külföldön robbant be, és csak később érkezett meg a magyar közönség elé – méghozzá nem kis hatással. Sokan rögtön a legismertebb, legbrutálisabb történetekkel találkoztak először, és bizony akadt, aki azonnal megbotránkozott az olvasásuk után. Ez a műfaj azonban rettenetesen sokféle témát érint, így hatalmas tévedés lenne minden dark romance regényt egy kalap alá venni. Vegyük például a korábban említett Még mindig dobog című regényt: számomra ez inkább dráma.Rettenetes dolgokon megy át benne a két, hétköznapi főszereplő – a hangsúly pedig nem az erőszakon, hanem a trauma feldolgozásán van. Arról szól, hogyan lehet egy ilyen borzalom után tovább élni, lélegezni, létezni. Ez a történet egyszerűen hiánypótló a zsánerben. És mivel a dark romance tényleg kényes, gyakran tabutémákat dolgoz fel – beleértve a szexuális tartalmakat is –, meggyőződésem, hogy ezek a regények nem valók fiatal, befolyásolható, fejlődő elmék kezébe. Egy tinédzser, akiben dúlnak a hormonok, aki épp keresi a helyét ebben a zavaros világban, és akire minden oldalról ránehezedik a megfelelési kényszer, még nem képes mindig különválasztani a fikciót a valóságtól. A social media már így is torzítja az önképet a rengeteg filterrel, nem hiányzik mellé még egy toxikus kapcsolat romantizálása sem, ami tovább zavarja az önértékelését. Egy felnőtt olvasó már tapasztalatból tud különbséget tenni jó és rossz, elfogadható és elítélendő között.Ezért fontosnak tartom hangsúlyozni: a szülők felelőssége is, hogy figyelemmel kísérjék gyermekük olvasási szokásait. Mert egy tévesen „szépnek” látott kapcsolat romantizálása később komoly törést okozhat a személyiségfejlődésben és a valódi kapcsolatokban is.

Mit gondolsz a hazai  Dark Romance-ról? Kevés vagy sok van?

Úgy vélem, a dark romance most éli a virágkorát.Egyre elterjedtebb világszerte, és egyre több olvasót vonzanak ezek a történetek.Ez a zsáner nem köntörfalaz – nyersen kimondja, mi zajlik körülöttünk, és nem kér bocsánatot érte.
Mégis: biztonságos közeg.
Egy hely, ahol olvashatunk ezekről a durva, olykor megrázó dolgokról – anélkül, hogy átélnénk őket a valóságban.A fájdalom, az igazságtalanság, az erőszak itt elmesélhető formát ölt,és talán éppen ez az, amiért ennyire szükség van rá.

Várható majd tőled még ilyen sötét, izgalmas történet? Tudsz erről mesélni vagy korai még?

Ez nem is kérdés! Idén jelenik meg a második regényem, amelyben a mentális betegség témáját járom körül, különösen annak hatását a családtagokra és a környezetre. A főszereplőm egy sorozatgyilkos – kegyetlen és erőszakos –, aki nőket öl, mégis rátalál a szerelem. Ez a kapcsolat elindít benne egy mélyreható belső átalakulást, és kénytelen szembenézni önmagával.
A történetvezetés rettenetesen feszült és lírai, írás közben szinte végig azt éreztem, mintha a férfi karakterem ott állna mögöttem. A személyisége szörnyen manipulatív és egoista... őszintén? Végig utáltam, közben mégis imádtam valami beteg oknál fogva.
Akárcsakaz Aki bújt, aki nem...-ben, ebben is több trauma feldolgozása lesz jelen, és aki olvasta az első regényemet, tudja, hogy ismét darabokra töröm majd nem csak a szereplőket, de az olvasót is.
Ebben a regényben nyolc illusztráció kap majd helyet, amelyeket ismét a csoda kezekkel megáldott Tarjányiné Tóth Barbara készít el számunkra.
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a regényem nagyon durva lesz minden téren, ezért fóliázva kerül nyomtatásra. A tőlem megszokott kínzásokat egy új szintre emeltem, szóval tényleg csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlom!
Rettenetesen várom már, hogy olvassátok, ugyanis úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem az ABAN megírása óta minden téren. Szeretném, ha látnátok a folyamatot.

 

Nagyon szépen köszönöm Ági a lehetőséget, hihetetlenül megtisztelő, hogy én is részt vehettem ebben az interjúban!A magyar szerzők megérdemlik a figyelmet, és órákig tudnám sorolni az egyedibbnél-egyedibb történeteket, amelyeket megalkottak. Ne zárkózzatok el a magyar művektől, ugyanis rengeteg kincset találhattok közöttük!
Minden magyar írónak és neked is Ági nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban! Remélem, eléritek az álmaitokat, hogy megéljétek azokat!

Puszi, Alma

Nagyon köszönöm, hogy lehetőséget kaptam interjút készíteni.

Alma Kent írói oldala

Alma Kent webshop oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sebők Hanga ("(...) írás egyértelműen a könyvmolyságomnak köszönhető. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sebők Hanga írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek három kötete jelent meg, ebből egy sorozat készült a Válaszutak 2 részes kötet és a harmadik regény egy önálló történet Legyen úgy, mint rég! címmel, melyek a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelentek meg.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Férjemmel és három fiunkkal élek Karcagon. Civilben pedagógusként dolgozom.

A könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

Minden könyvemben vannak olyan fejezetek, amelyek megírásához szükség volt kutatómunkára, de azt gondolom, ez a mennyiségű kutakodás eltörpül a más zsánerek esetében (pl. történelmi regények) szükséges kutatómunka mellett.

Mivel munka és család mellett, szabadidőmben alkotok, számomra nagyon hosszú idő egy regény megírása. Minimum 10-12 hónap, hiszen sokszor hetekig, sőt hónapokig nem tudok elmerülni az írásban.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Minden történetem a fantáziám szüleménye, de vannak bennük saját magamból is elemek. Pl. a Dönts jól! Annája imád futni és óriási könyvmoly, akárcsak én, ráadásul – igaz ő csak félállásban, de szintén – középiskolai tanár.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Onnan kezdeném, hogy azóta imádok olvasni, amióta megtanultam, arra viszont nem emlékszem, hogy valaha is írásról álmodoztam volna.

A főiskolai és egyetemi tanulmányaim során rengeteg szépirodalmi művet olvastam, a nyári szünetekben pedig többnyire a szórakoztató irodalomhoz nyúltam kikapcsolódásként. Aztán a gyermekeim születése után lemondtam erről a hobbimról, hiszen nem lett volna rá elég időm. Aztán a Covid időszakban vettem újra elő a könyveket. Előbb a könyvespolcom régi lakóit olvastam újra, majd sok-sok új könyvet is beszereztem. Ezek olvasása közben érett meg bennem a gondolat, hogy talán én is tudnék írni egy regényt. Így született meg Anna és Áron története, amit eredetileg egykötetesre terveztem, de végül annyira meglódult a fantáziám, hogy sorozat lett belőle.

Tehát az írás egyértelműen a könyvmolyságomnak köszönhető.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Bár mostanában a fantasy és a dark romance az igazán menő, és azokkal – jó eséllyel – sokkal nagyobb olvasóbázist lehetne építeni, én úgy érzem, hozzám a romantika passzol, ezért egyelőre nem tervezem, hogy váltok.

Persze soha ne mondd, hogy soha.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyrészt végtelenül izgalmas. Másrészt mindig bizonytalan vagyok. Minden kéziratot nehéz elengedni. Tele vagyok ilyenkor kérdésekkel. Vajon mindent beleírtam, és úgy, ahogyan szerettem volna? Vajon szeretni fogják majd az olvasók? És még sorolhatnám.

Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? / Te miért döntöttél úgy, hogy mégis saját néven jelenjenek meg az írásaid?

Azt abban a pillanatban tudtam, hogy szeretnék írói álnevet, amint kiderült, nem marad a laptopom rejtekében a kéziratom, hanem útjára engedem az első regényemet. Mindenképpen el akartam különíteni a „civil” énemet az íróitól.

Először egy angol hangzású nevet választottam, amit aztán elvetettem. Ennek oka az, hogy a regényeim Magyarországon játszódnak, magyar szereplőkkel, így nem éreztem ezt a nevet hitelesnek, megfelelőnek.

Aztán olyan nevet választottam, ami, bár némileg más, mint az anyakönyvezett nevem, azért mégiscsak én vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Egyértelműen igen. Bár sokféle zsánerben olvasok, alkotásban ez áll hozzám a legközelebb.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen. A 94. Ünnepi Könyvhéten foghattam először a kezembe az első könyvemet, és nagyon-nagyon boldog voltam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Azt hiszem a kettő keveréke. A harmadik regényem volt az első, amihez teljes vázlatot készítettem az írás megkezdése előtt. Aztán ez arra volt jó, hogy végül sok elemében megváltoztassam.

Hagyom, hogy a szereplőim zsongjanak a fejemben, és ők alakítsák a cselekményt. Sajnos sokszor futás, kerékpározás vagy zuhanyzás közben teszik ezt, amikor nem tudom azonnal lejegyezni az ötleteket, így van, amikor el is felejtem őket…

És nem is feltétlenül haladok sorban a cselekményben. A regény végét általában hamarabb megírom, mint a közepét.

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindkét kérdésedre igennel válaszolok, de nem szeretnék spoilerezni, ezért elnézésedet kérem, de titokban tartom, melyek ezek a részek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Szerintem egy szerző számára bármi nyújthat ihletet. Nálam ez lehet egy mondat vagy beszélgetés, amit meghallok valahol, egy dal, egy utazás, és bármi, amivel a hétköznapi életemben találkoztam akár régebben, akár mostanában.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Több írónőről tudom, hogy először a párjuknak vagy barátnőjüknek mutatják meg a kéziratukat. Nos, az én férjem megjelenés után, könyvalakban szereti elolvasni a regényeimet, így az előolvasóim kapják meg először, az ő tanácsaikat, észrevételeiket hallgatom meg, mielőtt beküldöm a kiadóba a kéziratot.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az első regényemet teljesen titokban írtam. Mivel a Covid időszak alatti online oktatás miatt egyébként is szinte egész nap a laptop előtt görnyedtem, hogy feladatokat gyártsak a diákoknak, sokáig fel sem tűnt nekik, hogy néha másra is használom a masinát. A legkisebb gyermekem vette észre először, hogy nem tananyag van a képernyőn, és ő kérdezett rá, mit írok. Talán mondanom sem kell, mennyire meglepődött a családom. Később néhány könyvmoly társamnak is elárultam a titkot, de a többi rokonomnak, ismerősömnek csak akkor meséltem el a hírt (egy Facebook posztban), amikor már teljesen biztossá vált, hogy megjelenik az első regényem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is szeretném kifejezni, mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki már elolvasta vagy a jövőben szeretné elolvasni a történeteimet.

Rengeteg könyv jelenik meg napjainkban, nagyon telített a könyvpiac, és az érvényben levő szabályozások sem kedveznek sem a szerzőknek, sem az olvasóknak. Ráadásul sokan (szinte) csak külföldi – vagy az írói álneve miatt annak gondolt – szerzőktől olvasnak. Mindezek miatt borzasztóan nehéz kitűnni a sok ezer megjelenés közül. Mindezek miatt még nagyobb boldogság látni, hogy nekem is vannak olvasóim.

Bízom benne, hogy hónapról-hónapra sikerül növeli a számukat.

Új megjelenésem idén már nem lesz, de ha minden jól megy, egy kiadói meglepetésnek hála (erről még nem árulhatok el semmit) mégiscsak lesz még itt valami tőlem…

Kedves Ági! Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, és válaszolhattam a kérdéseidre!

Szerzőtársaim nevében is köszönöm a magyar szerzők támogatásáért végzett munkádat!

Sok sikert, számos látogatót kívánok a blogodhoz és a közösségi oldalaidhoz!

Szeretettel,

Hanga.

Én köszönöm a lehetőséget, hogy segíthetek!

Fotók: Sebők Hanga Szerzői oldala

Sebők Hanga Szerzői oldala

Gyémántfelhő Kiadó