Marketing 1.rész interjú Ashley Redwood-dal NewLine Kiadó Marketing igazgatójával. - ("A bloggerek és BookTuberek felkutatása és a velük való együttműködés a modern könyvmarketing egyik legfontosabb stratégiája. Az ő szerepük messze túlmutat a puszta reklámon, hiszen ők a hitelesség és a célzott elérés kulcsa (szerintünk). ")

Pár napja írtam az oldalamon, hogy szeretnék marketing témában írni pár dolgot. Egyik fele saját tapasztalatról írnék, a másik fele, mint pl ez a bejegyzés, mely Ashley Redwood-dal készült, NewLine Kiadó Marketing Igazgatója, a marketingről kérdezgettem. Nagyon megörültem, hogy válaszolt néhány általam feltett kérdésekre. Köszönöm, Ashley!

Bízom benne, hogy több hazai szerző, író és kiadó is tudd erről beszélni. Mert igenis fontos ez a téma.

A kérdésem az lenne, hogy sok író/szerző mesél arról, hogy a kiadójuk nem nagyon reklámozza a könyvüket, nem sokat segítenek. Mi erről a véleményed? NewLine Kiadó hogyan látja?

Sajnos az, amit sok író/szerző tapasztal, már nem csak a hagyományos kiadói modell egyik rákfenéje. A szűkös marketingkeretek miatt a legtöbb kiadó valóban csak a legnagyobb, már bejáratott nevekre koncentrál. Akisebb vagy kezdő szerzők könyvei, akik egyébként megérdemelnék, nem kapnak elegendő figyelmet. Az egyik legnagyobb kihívás, amivel egy szerző szembesülhet, az-az, amikor a nagy erőkkel megírt és kiadott könyvével a megjelenés után magára marad. Bár az író lelkét melegíti a tudat, hogy a műve nyomtatásban is létezik, a valóság az, hogy a könyvpiac rendkívül zsúfolt és telített is, és marketingtámogatás nélkül szinte lehetetlen kitűnni. Ilyenkor a szerzőnek kell pótolnia a kiadói hiányosságokat, ami sok esetben nemcsak időigényes, de rendkívül frusztráló is lehet, hiszen a legtöbb író nem rendelkezik marketinges vagy PR-es tapasztalattal. A szerzőknek ekkor kell megtanulniuk a saját könyvüket reklámozni, közösséget építeni és kampányokat indítani, miközben az igazi szenvedélyük az írás lenne. Ez a kettős teher nemcsak a kreativitást szoríthatja háttérbe, de sok esetben a lelkesedést is csökkenti.

Mint kiadó pr-se tudnál erről mesélnél pár szóban? Hogy működik, mi kell ehhez? Kiadó miben tudd segíteni?

Az NLK (NewLine Kiadó) ezzel szemben egy partneri modellt alkalmaz, ami a közös felelősségre épül. Mi nem csak kiadjuk a könyvet, hanem egy szorosan együttműködő csapatot alkotunk a szerzővel, hogy a könyv mindenszempontból sikeres legyen. A szerző a könyv és a brand arca, mi pedig a professzionális háttérmunkával segítjük (állandó social online jelenlétet biztosítunk, gyakorlatilag minden releváns platformon ahol elérhetjük az olvasókat. A szerzőnek lehetőséget adunk író-olvasótalálkozókra, dedikálásokra és természetesen, a nagyobb könyves eseményeken is részt veszünk.)

Ugyanakkor a növekedésnek árnyoldala is van: rengeteg új kézirat érkezik hozzánk elsőkönyves szerzőktől és más kiadóktól átjövő tapasztaltabb íróktól egyaránt. Bár minden kéziratnak örülök, előfordulhat, hogy a válaszadás késik, ezt eléggé bánjuk is. A lelkesedésünk töretlen, és mindent megteszünk, hogy a lehető leghamarabb felvegyük a kapcsolatot a tehetséges írókkal, akik a NewLine családhoz csatlakoznának.

Nemrég olvastam, hogy bloggereket keresel egy könyvhez. Ez mennyire ajánlatos az irónak/szerzőnek? Mennyire jön be?

A bloggerek és BookTuberek felkutatása és a velük való együttműködés a modern könyvmarketing egyik legfontosabb stratégiája. Az ő szerepük messze túlmutat a puszta reklámon, hiszen ők a hitelesség és a célzott elérés kulcsa (szerintünk). Ezek az influenszerek egy-egy meghatározott műfajra vagy témára specializálódva építenek fel egy elkötelezett közösséget. Az őszinte véleményük, a könyvekről alkotott személyes benyomásuk sokkal nagyobb bizalmat kelt a leendő olvasókban, mint egy fizetett hirdetés. Ezenkívül a könyv azáltal, hogy a megfelelő közönséghez jut el, nem vész el a szélesebb piac zajában, hanem pontosan azokhoz kerül, akiket a történet a leginkább érdekel. Nálunk ez a kezdeményezés, lassan második éve működik, sok esetben a szerzőink már a saját jól bevált blogger közösségüket keresik fel egy-egy újmegjelenésnél.

NewLine Kadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Christine D. Ward - ("Olyan, mint amikor egy gyönyörű dallam utolsó hangja lecseng. Büszkeség, meghatottság…")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Christine D. Ward írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, hamarosan megjelenik az első kötete az Első Szó Kiadó gondozásában Szívek ritmusában címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

46 éves vagyok, feleség és édesanya. Mindig is imádtam olvasni, különösen a romantikus történeteket, mert ez a zsáner áll hozzám a legközelebb. A könyvek világa mindig is fontos része volt az életemnek, és most elérkezettnek éreztem az időt, hogy a saját történetemet is megosszam másokkal.

A Szívek ritmusában címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A történet főként a fantáziám szüleménye, de bizonyos érzelmek és helyzetek megírásához merítettem a saját tapasztalataimból is. A kézirat körülbelül nyolc hónap alatt készült el, váltakozva lendületes és elgondolkodós időszakokkal.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A kettő számomra elválaszthatatlan. A valóság adja az alapot, az érzelmi igazságot, a fantázia pedig megadja azt a varázslatot, amiért érdemes könyvet írni és olvasni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mindig is szerettem történeteket elképzelni, de sokáig csak magamban játszottam velük. Aztán egyszer megszületett egy jelenet a fejemben és tudtam, hogy ennek papíron is élnie kell. Így indult el az utam az első regényem felé.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Nem. A romantika az én világom, az én nyelvem. Itt tudok igazán önmagam lenni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan, mint amikor egy gyönyörű dallam utolsó hangja lecseng. Büszkeség, meghatottság… és egy apró üresség, mert tudom, hogy a történet, ami hónapokon át velem élt, most elindul a saját útjára.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Christine D. Ward számomra elegáns és titokzatos. Szerettem volna, ha az írói nevem olyan, mintha egy romantikus regény lapjairól lépett volna elő. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Mivel olvasóként is mindig a romantika vonzott, természetes volt, hogy íróként is ebben a műfajban szólalok meg.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Úgy képzelem, olyan lesz, mint amikor egy titkot végre megoszthatsz a világgal. Megható, felemelő, és talán egy kicsit álomszerű pillanat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Van, hogy előre látom a főbb eseményeket, de sokszor írás közben születnek meg a legszebb, legőszintébb pillanatok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A kedvenceim azok a jelenetek, ahol a két főszereplő között szinte tapintható a feszültség. A legnehezebb részek pedig mindig azok, ahol a szívük ellenére kell dönteniük.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sokszor egyetlen kép, mozdulat vagy mondat adja a szikrát. Innen indul az építkezés, és minden oldalnál egyre közelebb kerülök a szereplőkhöz. A zene pedig mindig fontos része a folyamatnak segít hangulatba hozni a szívemet és a szavaimat.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem és néhány közeli barátom. Ők azok, akik ismernek, és tudják, hogy a történet minden sora a lelkem egy darabja.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkeséggel és szeretettel. Tudják, mennyit jelent nekem ez az álom, és minden lépésnél mellettem állnak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható későbbiekben?

Hogy engedjék, hogy a szívük vezesse őket az életben és az olvasásban is. Remélem, a Szívek ritmusában elrepíti őket egy olyan világba, ahol minden szívverésnek jelentése van.

 Első Szó Kiadó

Christine D. Ward

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Jeles Ági- ("Az írás nálam egy véletlen gondolattal kezdődik, nem előre eltervezett.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Jeles Ági írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig 4 kötete jelent meg a Gyémántfelhő Kiadónál és mindegyik romantikus történetek. Vágyak és könnyek, Egy szívtipró vallomása, Levélbe rejtett vallomás és Elkésett vallomás címmel. Jó magam is szeretem a romantikus könyveket, ezért mindegyiket kívánságlistára helyeztem.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Magamról annyit, hogy már nem vagyok aktív dolgozó, a gyerekeim és az unokáim Budapesten élnek, és a távolságból adódóan nem találkozom velük napi szinten.

Szegeden lakunk magánházas övezetben a férjemmel. Tagja vagyok egy társaságnak, akikkel gyakran járunk kirándulni. Néhány éve fogalmazódott meg bennem, hogy valamilyen hasznos elfoglaltságot keresek, amivel szívesen foglalkozom, ami leköt, és nem mellesleg frissen tartja a memóriámat is.

A négy könyveid sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Gyémántfelhő kiadó jóvoltából és segítségével 2022-ben jelent meg az első könyvem, amelynek a "Vágyak és könnyek" címet adtam. Ez a történet nem igényelt túl sok kutatómunkát, mert Montenegró szerelmesek vagyunk, és ezen a helyen játszódnak a cselekmények is. Részben valós elemeket tartalmaz, részben a képzelet szülte ezt a regényt. A helyszíneken jártunk, az utazást, mi magunk is átéltük. Természetesen a szereplők és a téma már kitalált. Az Év könyve versenyen az első 30 legjobb könyv között szerepelt.

2023-ban megjelent az "Egy szívtipró hálójában" c. könyvem.  Egy ikerpárról szól, akik a valódi igaz szerelmet keresik, mint minden fiatal, de közülük az egyik lány pont egy olyan fiúba szeret bele, akinek nincs túl jó híre, mégsem tud, vagy nem is akar tőle szabadulni. Teljesen a képzelet szülötte a regény.

2024-ben jelent meg a "Levélbe rejtett vallomás" amely befejezetlenül ér véget, hiszen rengeteg elvarratlan szál és izgalom rejtőzik a lapok között. Sajnos egy évet kellett várni az olvasóknak arra, hogy a folytatás megjelenjen.

2025-ben a könyvhéten foghattam én is először a kezembe az "Elkésett vallomás" c könyvet, amely már pontot tesz az egész történet végére. Ez a két kötet egy duológia, amely nem egy egyszerű szerelmi vallomás, hanem annál sokkal több, mert tragédiával, kétségekkel, reménnyel, szerelemmel van ötvözve. Ez a történet is teljesen kitalált.

A covid alatti bezártság többek között azt eredményezte, hogy felvettem a kapcsolatot pár ismerőssel, és kiderült, hogy köztük az egyik már szerződésben áll a Gyémántfelhő kiadóval.

Így kerültem én is velük kapcsolatba, ahol örömmel vették, hogy romantikus témában szeretnék írni. Az első kézirat után pedig szerződést kötöttünk. Itt kezdődött a szenvedély, hogy nekem írni kell.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő. Ugyanis minden könyvemben benne vagyok én is. Sok ihletet az utazásainkból merítek, de általában kitalált az esemény témája.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2021- ben kezdtem el írni egy ismerősöm, most kedves szerzőtársam hatására, és 2022- ben már meg is jelent az első könyvem. Magam sem tudom, miért éppen akkor, de így alakult.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Mindenképpen maradok a romantikus vonalon, esetleg egy kis krimi még belefér, amely már a duológiában is jelen van.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagy megkönnyebbülés, amikor kész van a kézirat, de amikor elküldöm, ez csak a kezdet. Rengeteg idő és munka van abban, mire végleges formát ölt.

Sokan írói álnevet használnak. Te nem gondolkodtál ezen?

Jeles Ági már az írói álnevem, ugyanis az eredeti nevem Horváthné Mezővári Ágnes, csak nagyon hosszú lett volna a könyv borítóján egy ennyire hosszú nevet feltüntetni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mindig romantikus vonalban gondolkodtam eddig, de nem zárkózom el egy izgalmasabb krimitől sem, a szerelem és egy kis erotika azonban egyikből sem hiányozhat.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvemet, amikor a kezembe vettem, és amikor megláttam az üzletek polcain, semmihez nem hasonlítható érzés volt. Főleg amikor megérkeztek az első visszajelzések az olvasóktól.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az írás nálam egy véletlen gondolattal kezdődik, nem előre eltervezett. A közlekedési járműveken, az utcán, a közértben, bárhol lehet információt gyűjteni, de nagyban motivál az, hogy merre jártunk a családommal, milyen élmények értek bennünket akár az utazás, vagy egy üdülés alatt.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, amelyek pár óra alatt papírra kerültek, de előfordul az is, hogy sokat töröm a fejem egy érdekes fordulaton, egy csavaron, ami még érdekfeszítőbbé teszi a szálak alakulását. Célom az, hogy ne tudja letenni az olvasó, hanem úgy érezze, hogy még ezt az oldalt elolvasom, aztán rűdöbbenjen, hogy elment a fél nap, és ő még mindig olvas, minden más nem halad. Én is jártam már így. Ezek az igazán jó könyvek. Amikor azt hallom valakitől, hogy a vonaton oda-vissza kiolvastam, az felemelő érzés. Vagy, hogy beterveztem a takarítást, de a fotelben ragadtam a könyveddel. Ilyenkor repdesek a boldogságtól. Ez az igazi visszaigazolás arról, hogy jó, amit csinálok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A legjobb ötleteim reggel születnek, van, olyan, hogy egy álomból merítem őket. Teljesen random, hogy mikor, azonnal jegyzetelek, hogy ne felejtsem el őket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem az első, aki olvassa, de utána még rengeteget javítok rajta. A gyerekeim is adnak ötleteket, az egyik könyvben meg is valósítottam néhányat belőlük. Legtöbbet az előolvasók,

bloggerek véleményére adok, ők ellátnak hasznos tanácsokkal, ötletekkel.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom vegyes érzésekkel fogadta a hírt, hogy könyveket írok, furcsállták, hogy eddig soha nem jutott eszembe, de úgy érzem, belekezdeni valami újba, soha nem késő, főleg, ha még jót is tesz a lelkemnek, hiszen maradandót hozok létre, ami csak az enyém.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóknak azt üzenem, hogy keressék a könyveimet, amennyiben nem találhatók meg a Libri,Líra,Book 24, Bookline könyvesboltokban a polcokon, akkor meg lehet rendelni, valamint a Gyémántfelhő kiadó webshopja szintén rendelkezésre áll. Rengeteg könyv van a polcokon, én is észlelem, tehát nehéz a választás, de aki csak pár éve ír, azok a könyvek is lehetnek jók, csak le kell emelni a polcról, és meg kell próbálni. Szép lehet egy borító, jó lehet egy cím, de ezekre alapozni nem szabad, mert csalóka lehet. Előfordul, hogy a címből semmi érdekesre nem lehet következtetni, a könyv mégis letehetetlen. Kérem az olvasókat, hogy amennyiben tetszik az a könyv, amit éppen tőlem olvasnak, adjanak ennek hangot, tegyék fel minél több felületre, hogy olyanok is tudomást szerezzenek a munkásságomról, akik eddig még csak nem is hallottak rólam.

Jeles Ági Szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kiss Petra - ("Az írás számomra már akkor elkezdődött, amikor még nem is ismertem a betűket.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kiss Petra írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek LittleFox Kiadónál jelent meg a King című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, igazán megtisztelő. Köszönöm az Első Szó kiadónak is az ajánlást. Nagyon sok mindent tudnék mesélni, de igyekszem tömöríteni a lényeget. Egy kis községben, Nagyivánon élek férjemmel és a kisfiammal. A helyi szociális intézményben idős emberek házi gondozásával foglalkozok. Nagyon szeretem a munkám, és akik kapcsolatban állnak velem ezáltal, ezt érezhetik is. A munkám mellett nagyon szeretek kertészkedni, kézműveskedni, olvasni és természetesen legnagyobb szenvedélyem az írás.

A King című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A King életem egyik olyan alkotása, ami a legtöbb kutatómunkát igényelte. Azelőtt távol állt tőlem a krimi, az élet Amerikában és persze King nyomozó betegségét is tanulmányoznom kellett a hitelesség érdekében. Külön meggyűlt a bajom az időzónákkal is. Nagyon sok időt eltöltöttem számolgatással, repülőutak hosszúságának kutatásával és az amerikai emberek szokásaival, jeles ünnepeinek időpontjainak feljegyzésével. Maga a regény megszületése kissé kacifántosan indult, ugyanis épp egy másik kéziraton dolgoztam. Tele gyilkossággal, kábítószerrel, mindenféle szaftos bűnténnyel, amikor egyszercsak megszületett a fejemben, hogy mi lenne, ha valaki beleköpne a gengszterek levesébe? Így született meg a fejemben King nyomozó, a történet főhőse, akinek eleinte csak rövid fejezeteket szántam, de egy idő után annyira a szívemhez nőtt, hogy megfeledkezve magamról már csak az ő szemszögéből írtam tovább. Ezért arra döntöttem, hogy önálló kötetet fog kapni. 2019 – ben született meg az első verzió, aztán 2020-ban abbamaradt és már majdnem letettem róla, mert olyan sok minden történt velem, hogy nem fért bele az időmbe. Azután mégiscsak úgy hozta az élet, hogy újult erővel ismét neki tudok futni. Így 2024 – ben fejeztem be.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

King személye és története teljesen fiktív, mind a város, ahova visszatér és maga az idő is (a jövőben játszódik). Sokan kérdezik, hogy valós események, valós személyek alapján írok e? A válaszom mindig egy nagy nem. Teljesen saját ötletekkel dolgozok, saját magam által kreált karakterekkel és gondolataikkal.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás számomra már akkor elkezdődött, amikor még nem is ismertem a betűket. Általában rajzokkal alkottam történeteket, afféle képregények gyártásával múlattam az időt. Természetesen, amint megtanultam írni és olvasni, ömlöttek a papírra az ötletek. Rengeteg rövidke mesét, történetet írtam, később egész füzetek teltek meg egy-egy sztorival, aztán amikor megkaptam életem első számítógépét, belekóstolhattam a digitális írásba is. Attól kezdve nem volt megállás.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Eleinte romantikus zsánerben írogattam, csak úgy barátoknak, családtagoknak, vagy éppen magamnak. Mindig is szerettem a romantikus könyveket, rengeteget el is olvastam és olvasok is a mai napig. Nem kizárt, hogy visszatérek, de ízlelgettem már a horrort és jelenleg egy életrajzi drámán dolgozok.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ha ez megtörtént, elégedetten hátradőltem, aztán még egyszer elolvastam a végét. Majd visszaugrottam az elejére. Nem, ez így nem lesz jó. Ezt még ki kell venni. Ide még be kell tenni valamit. Az igazság az, hogy egy regény soha sincs kész. Az író mindig talál benne valamit – a kiadás után is – amin még lehetne változtatni. Mai napig úgy vélem, ha egy hirtelen ötlettől fogva a kiadó meglepne azzal a lehetőséggel, hogy újra kiadja Kinget és szabadon változtassak benne bármit – boldogan élnék a lehetőséggel.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nem, nincs írói álnevem, nem is ragaszkodok hozzá hogy legyen. Gondolkoztam már rajta, de az igazság az, hogy ragaszkodok az igazi nevemhez. Lányos családba születtem, ezt a nevet senki sem viszi tovább. Ha más nem, legalább így maradjon fenn. Ezért fontos nekem, hogy mindenhol a saját nevemen szerepeljek. Persze cseppet sem jól hangzó és manapság nagy divat külföldi álneveket generálni, talán el is riasztja az olvasót, ha meglátja a könyvemen a nevet, de én akkor is büszke vagyok arra, hogy azon a borítón ott a nevem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Eszem ágában sem volt, hogy valaha krimit írjak. Mint már említettem, korábban romantikus történeteket írtam, mindig is azokhoz ragaszkodtam. Sosem szerettem a krimit, nem néztem filmeket, sorozatokat, nem vagyok krimirajongó sem szakértő. Aztán egy este belebotlottam egy krimisorozatba. Már az első rész magával vitt. Olyannyira, hogy úgy éreztem, ez lesz az én zsánerem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Őszintén? Rettenetes. Földbe gyökerezett a lábam, amikor megláttam róla az első posztot a kiadónál és azonnal írni akartam nekik egy emailt, hogy vegyék le és sztornó az egész. Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak, hogy felfogjam, ez tényleg megtörtént. És attól kezdve nincs megállás, bár még néha most sem hiszem el, hogy az ország bármelyik pontján olvashatják a soraimat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Érdekes ebbe belegondolni és oly sokan feltették már nekem ezt a kérdést, de sosem tudtam igazán megválaszolni. Hogy honnan jön? Miért? Nem tudom. Hiszen ezzel születtem. A kis történetek, random párbeszédek mindig is itt voltak a fejemben. Annyira természetes dolog, annyira az életem része, hogy nekem már fel sem tűnik, ha egy váratlan pillanatban elkap az ihlet. Az írás valahogy mindig itt volt és van is velem. Bárhol jártam, bármilyen helyzetben, bárkivel, bárhogyan, állandó részem, tulajdonságom.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nagyon szerettem írni King és Burak szócsatáit. Az ő kapcsolatuk igazán különleges, ugyanakkor nagyon is emberi, mélyre ható. Úgy gondolom, a legjobban sikerült jelenetek közé tartoznak kettejük párbeszédei. A legnehezebb viszont az eleje volt, maga az indulás. Amikor elkezdtem megalkotni King karakterét, nagyon gördülékenyen haladtam. Aztán amikor úgy döntöttem, önálló kötetet kap, megakadtam. Rengeteg verzióm van az első jelenetekről, úgy éreztem, belefulladok, valami nem kerek, valami hiányzik. Amilyen könnyen indult, olyan nehézkessé vált.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A legjobban mindig is a zene volt rám inspiráló hatással. Nagyon sokféle zenei stílust szeretek, a legkülönfélébbektől kezdve, olyanokat is, amiktől a legtöbben irtóznak. Érdekes, hogy a zene mekkora hatással van rám, mennyi ötletet és energiát tudok meríteni belőle. Imádok zenére írni. Minden egyes kéziratomhoz össze tudnék állítani egy listát. Olykor a férjem a haját tépve kérdezi: miért hallgatod már harmadszorra ugyanazt a számot? Csak mosolygok rá: mert ez kellett a fejezethez.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Első és mindenkori olvasóm a barátnőm, Évi. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, nagyon hősiesen állta a sarat, akárhányszor előolvasásról volt szó. Mindig ő az első és az ő véleményére adok a legjobban. Persze vannak körülöttem lelkes írótársak, barátok, akik segítenek az előrelépésben, de a legtöbbet mégis az én türelmes és őszinte barátnőmnek köszönhetem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem mindenben támogatott kitartóan és odaadóan. Ezért végtelenül hálás vagyok neki.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is minden olvasómnak meg szeretném köszönni, hogy az én könyvemet választotta időtöltésre, kikapcsolódásra. Azoknak, akik izgatottan várják a folytatást, ígérem, King története hamarosan folytatódni fog és jövök még egy-két karakter szemszögéből játszódó izgalmas fordulatokkal teli történetekkel. Az idén két nagy projektbe vágok még bele, ha minden jól megy, karácsonyra King története a fa alatt lesz. A másik projektről egyenlőre nem szeretnék nyilatkozni.

LittleFox Kiadó

Instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ilonka Anna ("Édesanyám volt a felbujtó. Ő mondta azt: „Fiam, ha nem mersz, akkor nem is nyersz”. Miatta vágtam bele, és nem lehetek eléggé hálás érte. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Ilonka Anna írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg a két kötete, mely Magánkiadásban jelent meg Gondoltad volna? (Gondoltad volna? 1.) és Ezt akartad? (Gondoltad volna? 2.) című meleg regények.

A képen mindenkori borítótervezőmmel, illusztrátorommal
Tarjányiné Tóth Barbarával láthattok.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mit szeretnétek tudni?

Közel a negyvenhez egyedül élő és álló vagyok, kilenc macskával.

Ha megkérdeznéd, hogy nem rossz-e egyedül, akkor a válaszom az, hogy nem.

Úgy alakítottam az életemet, hogy az kielégítsen. Van házam (nem a legtökéletesebb, de az enyém), van autóm (ami elvisz bárhová). Ha már így alakult az életem, szeretném kihozni belőle a számomra legmegfelelőbbet.

Mindig is úgy gondoltam, hogy az életünk olyan, amilyenné tesszük.

Éppen ezért, csak a magam dolgával foglalkozom. Ha akarok valamit, teszek érte, hogy megszerezzem. Munkával, spórolással. Számomra nincs olyan, hogy lehetetlen, csak ki kell találnom, hogy hogyan oldjam meg.

Az életcélom az, hogy boldog legyek. És az is vagyok.

A Gondoltad volna?  1-2  része, sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen is, meg nem is.

Ez egy kicsit összetett. Ha egy téma felkelti az érdeklődésemet, akkor rá tudok cuppanni.

Ehhez tudni kell, hogy krónikus filmfüggőségben szenvedek. Ráakadtam a boys love sorozatokra, és magával ragadt. Onnantól nem volt megállás, szinte csak az ilyen filmeket, sorozatokat néztem. Ha valamit nem értettem, vagy nem tudtam, egyből utána néztem. Így az évek alatt rengeteget tanultam a kultúráról, szokásokról és minden másról.

De nem tartom magam szakértőnek. A mai napig folyamatosan tanulok és kutatok, hogy olyan történeteket tárjak az olvasók elé, amik hitelesek is.

Egy regényt megírása – az én esetemben – olyan három-négy hónap. Viszonylag gyorsan írok, és előre tervezek. Sajnos a szokások és berögződések rabja vagyok.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A valóság addig van jelen, amíg szokásokról, kultúráról, élővilágról, ételekről van szó. Nem csak leírom, hanem meg is mutatom a környezetet. Legalábbis amennyire tőlem lehetséges.

A szereplőim és a cselekményeim viszont teljes mértékig a fantáziám szüleményei.

A könyvednek alcíme is van a Gondoltad volna?, hány részt tervezel?

Érdekes, mert az alcímet nem én adtam a duológiának. A molyon így került rögzítésre, én pedig ráhagytam. Egyáltalán nem zavar, inkább csak megmosolyogtat. Ennek így kellett lennie.

Két részes marad, nem terveztem tovább folytatni, számomra így kerek mindkét történet. Persze kaptam javaslatokat, hogy mivel lehetne folytatni a sorozatot, de ezt a két könyvet így és ennyinek álmodtam meg.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még nincs három éve, hogy elkezdtem írni. Megmondom őszintén, sose gondoltam volna, hogy valaha írásra adom a fejem. Mindig is szerettem olvasni, alváshoz történeteket kitalálni, de ebben ki is merült a tudományom.

Még a Covid elején elkezdtem koreai sorozatokat, filmeket nézni, és teljesen magával ragadott ez a világ. Később ráakadtam a boys love sorozatokra, és onnantól nem volt megállás. Magába szippantott és nem eresztett.

Elkezdtem a témában íródott könyvek után kutatni, de valahogy egyik sem felelt meg az én ízlésemnek. Tudtam, mit akarok olvasni. Ezért úgy voltam vele, hogy megírom magamnak a történetemet. Egyből lett kettő, kettőből három és így tovább.

Miért pont meleg regény és azon belül Thaiföld?

Ez egyszerű.

Ezek a filmek és sorozatok képesek voltak rávenni, hogy írjak. Történeteket találjak ki, amiket „papírra” akarjak vetni.

Thaiföld…

Az írást sorozatok szereplőivel kezdtem. Azokkal a színész párokkal, akik megfogtak. Tetszett a színészi játékuk, kémiájuk. Akikkel szívesen néztem volna még sorozatokat, vagy olvastam volna regényeket. Megvannak a befutóim, és velük szeretek történeteket kitalálni. A véletlen műve, hogy ezek a színészek egytől egyig thaiföldi származásúak vagy kötődésűek.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Végtelen ürességet érzek.

Befejeztem egy történetet, lezártam. Hetekig, hónapokig velük keltem és feküdtem. Minden szabad percemben az aktuális regényem eseményein gondolkoztam. Aztán eljön a pillanat, mikor el kell engednem őket, és ez rossz érzéssel tölt el. Viszont ez azt is jelenti, hogy belekezdhetek egy új mű írásába.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Persze, vannak kikacsintgatásaim, de azok rövid kis novellák. Azokban kiélhetem a határtalan fantáziámat. Abszurdak, olykor brutálisak, fájdalmasak vagy éppen megnevettetnek.

Írhatnék hetero szerelmes történeteket, tudnék is, de nem érzek rá késztetést. Nem azt mondom, hogy nem jön el az a pillanat, amikor olyanokat is szeretnék majd írni. De az nem most van, és valószínűleg nem is a közeljövőben.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Sírtam.

Egészen addig a pillanatig nem hittem el, amíg a kezemben nem tarthattam egy példányt. Akkor tudatosult, hogy igen, megcsináltam, sikerült. Alkottam valamit, amit majd valakik olvasni fognak. Csodálatos és egyben rémísztő érzés.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyszerre mindkettő.

Mikor kitalálok egy történetet, adok neki egy gerincet. Már a legelején tudom, hogy hány fejezetből fog állni, melyikben mi történik. Pár mondatos vázlatot készítek és nekiállok írni. Az már megszokott dolog, hogy a szereplőim életre kelnek, és mennek a saját fejük után. Bizonyos határig engedem nekik, de ha szükséges, visszaterelem őket. Tudom, hogy a szereplőim honnan indulnak, milyen nehézségekkel küzdenek meg, és azt is, hogy hová kell eljutniuk.

A kötetben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kinek nincs?

Nem tagadom, szeretem az erotikus és a zavarba ejtő jeleneteket. Ezek mellett azokat is, amik felháborodást és mély együttérzést váltanak ki belőlem és az olvasóimból.

Addig, amíg a megszokott környezetemben és lelkiállapotomban írok, nincs baj. Viszont, ha jön valami, ami kizökkent a megszokott hétköznapokból, akkor nehezebben megy az írás. Akkor jobb, ha félrerakom a történetet, és majd akkor folytatom, ha helyrebillen minden. Valamikor ez gyorsan megtörténik, van, amikor tovább tart.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Elég, ha meghallok egy dalrészletet, egy hangfoszlányt, egy mondatot. Vagy meglátok egy képet, egy videót és beindul a gépezet. Általában beugrik egy jelenet – lehet a történet elején, közepén, végén – és az köré építek egy történetet.

Addig, amíg nem írom le az adott ötlet vázlatát, képtelen vagyok másra gondolni. Muszáj leírnom, mert nem is alszom miatta. Ennek köszönhetően rengeteg ötletem vár megírásra.

Inspirációként ott vannak a kedvenc színészeim. Soha nem hagynak cserben.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőm.

Nem dolgozom előolvasókkal. Nem szeretném, hogy befolyásoljanak vagy beleszóljanak. Kicsit szkeptikus vagyok velük szemben. Tudom, hogy tudnak jó tanácsot adni, remek meglátásaik vannak, de amennyire hasznos tud lenni egy ilyen tanács, annyira sülhet el rosszul is.

Arról nem beszélve, hogy lerágnám a körmömet a visszajelzésig. Amikor a szerkesztőnek küldöm, akkor is ez van. Gyomorideg, feszültséggel teli napok. Mindig az motoszkál a fejemben, hogy mennyire lett jó a történetem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, ráadásul meleg regényt?

Ez nagyon érdekes dolog.

Voltak rácsodálkozások, meglepődések, de van, aki természetesen fogadta. Édesanyám volt a felbujtó. Ő mondta azt: „Fiam, ha nem mersz, akkor nem is nyersz”. Miatta vágtam bele, és nem lehetek eléggé hálás érte. Édesapám nagyon büszke volt rám, és csak annyit kérdezett, hogy: „Miért pont melegekről?”. Elfogadta, de mindig azt kérdezte, hogy mikor írok olyan történetet, amit ő is szívesen elolvasna. Ennek ellenére mellettem állt, és végtelenül büszke volt rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható tőled az idén?

Először is, szeretném megköszönni az olvasóimnak, hogy bizalmat szavaztak nekem és a könyveimnek. Remélem, a továbbiakban is velem tartanak. Igyekszem számukra jó, változatos és eseménydús regényeket írni. Csak annyit szeretnék, hogy tényleg élvezzék a történeteimet.

Idénre várható még egy regényem.

A címét még nem tudom, félkész állapotban van. Nagyon más lesz, mint az előző kettő, de remélhetőleg nem rosszabb. Közel áll hozzám ez a történet, ezért meglepetéssel készülök a megjelenésekor. Már alig várom! Remélem, az olvasóim is!

 Kedves Ági!

Köszönöm a lehetőséget!

Remélem, lesz még lehetőségünk találkozni.

Hatalmas ölelés, üdv Anna.

Én köszönöm a lehetőséget, és bízom, hogy fogunk még találkozni,

Ilonka Anna weshop

Ilonka Anna írói oldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rédei Gergely - ("Amíg úgy nézzük a karaktereket, mint karakterek addig nem fontos a realitás, viszont egy idő után, ahogy egyre jobban olvassa, valaki rájön, hogy mintha ismerné őket. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Rédei Gergely írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Rédei Gergely írónak A néma hősök útja címmel jelenik meg hamarosan Publió Kiadónál.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mit is mondhatnék? Tudod egy random 27 éves srác vagyok az isten háta mögül. Logisztikai területen dolgozom. Nem keresek sokat. Az éhenhaláshoz sokat, de a boldoguláshoz keveset. Picit értek ehhez ahhoz. Pl: Jól bánok a szavakkal, a karddal és a szarkazmussal. Ó és imádom a csoki pudingot… A karamellásat nem… az fúj…

Miről és kiről szól a történet, kiknek ajánlod?

A történet egy PTSD és ADHD hibridet mutat be akinek történetesen a neve Gery. Egy nemzetbiztonsági ügynök, aki a protokoll helyett a szarkazmust díjazza a pisztoly helyett a katanát. Nem szereti a modern zenét, filmeket meg PC keretrendszert… És csak a 20-as évei végén jár! Szóval az alap sztori. Gery kap egy zöldfülű társat, aki idealista és nem teljes értékű ügynök egyelőre. Gery passzívan tanítja és vezeti be ebbe a világba. Gery és az ő dinamikájára fókuszál a könyv első harmada. Itt jelenik meg Gery régi szerelme is… Hát igen… Röviden? Egy antihős egy régi szerelem és egy idealista újonc mentenek meg dolgokat. Egyik fronton a világot, de a nagyobb harc mindig magukban zajlik. Ettől lesznek emberiek… NEM! Nincs 20 oldal belső monológ. Csak karakterek, akik nem akarnak hőssé válni, csak nem futnak el az elől ami rájuk vár.
Szóval ajánlom ezt azoknak, akik voltak már a földön és felálltak. Ajánlom ezt azoknak, akik a földön vannak, és nem tudnak felállni… Na meg azoknak, akik egy rohadt jó sztorit keresnek és imádják a 90’s 80”s évek badass vonalát modernizálva. Ja meg, ha imádják a jó zenéket! Az is fontos ám…

 A néma hősök útja címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Hát, ha azt vesszük alapul, amit a könyv képvisel, akkor igen sok kutatómunka volt… 27 év! De igazából nagyjából tudom mi, hogy működik a történet világában, így nagyjából kevés utána járást igényelt. (Ne próbált ki a C4-et teával hatástalanítani…) Az írási folyamat… Ezt inkább nem részletezem, de elég gyorsan végeztem vele, az ADHD miatt… Igen nekem is van  nem csak a főhősnek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Amíg úgy nézzük a karaktereket, mint karakterek addig nem fontos a realitás, viszont egy idő után, ahogy egyre jobban olvassa, valaki rájön, hogy mintha ismerné őket. Nos, ez azért van, mert a hőseim inkább működnek emberként, mint narratív eszközként. A viselkedésük? Teljesen reális. A harcok? Ha eltekintünk attól, hogy miért harcol valaki katanával, mikor mondjuk egy FN-Scar jobb választás lenne modernizálva? Akkor a harcok is reális sémára épülnek. Főleg a pusztakezes harc és a kardforgatás része. A második kötetben rámentem, arra hogy még reálisabb legyen a harc jelenet írása, persze még badassabb formában. 70% valóság 30% badass faktor, ha a harcról van szó. A fantázia rész inkább az ügynökség és a furcsa végkimenetel és a főgonosz terve felé nyilvánul meg.  De mi a legreálisabb? Az, ha hozunk egy döntést annak mindig ára van.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2024 október. Unatkoztam. Nem tudtam aludni. De régebben írtam verseket és novellákat. Úgy voltam vele, ha amúgy is sok story van,a fejemben leírom, hogy csináljak is valamit ebből a szituból , Szóval ma már egy gammer laptopot csak írásra használok.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Van pár kéziratom kész és egyik sem ugyan abban a műfajban mozog. Van egy dark fantasy – noir hibrid. Van egy beszari vámpírvadászos szatírám. Egy realisztikus Cyber thriler khm.. Jegyzet magamnak be kéne fejezni khm.. Na meg a néma hősök útja ami… Nos, egy Neo Noir középső új a pózoknak, a sablonoknak és a biztonsági játékoknak. Igen két kötet van belőle készen már.  Na meg a szarkazmus bibliája, amiben együtt röhögök a világon majd azzal, aki olvassa.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A legelsőnél picit fura volt, mert kb úgy éreztem mintha Gery a vállamra rakta volna a kezét. A másodiknál mikor egy nihilista revolverhős démonról írtam? Nos, fura volt. Hajnali 2 körül ütöttem le az utolsó betűt és másnap mikor felkeltem nem volt semmi esemény, míg aludtam. Picit olyan volt, mint ha a világ is elhallgatott volna egy kicsit. Tudom, hogy hülyén hangzik, de azt a történetet megírva… Hát vicces véletlen.

Sokan írói álnevet használnak. Te nem gondolkodtál ezen?

Ha teszek, valamit nem bújik álnév mögé. Max, ha latexben kergetem a rosszfiúkat az utcán.  De igazából még én sem tudom. Majd eldönti a jövő jó ez így vagy sem, de asszem megjegyezhető nevem van.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az én zsánerem a szarkazmus, az irónia és a pofán csapó őszinteség elegye. Szóval igen mindig is ebben akartam alkotni, mert sokan nem mertek, vagy nem akarnak. Másoknak fontosabb a póz, mint az érték. Szóval inkább írok úgy, hogy bele adok magamba valamit, mint hogy megfeleljek pár bölcsésznek.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Most hazudhatnám azt, hogy megtisztelő, de őszintén? Bárki képes lenne ezt megcsinálni, aki szeret írni. Nem az tesz valakit jó íróvá, hogy van e megjelent könyve. Még én sem tudom, mi tesz valakit azzá. Viszont hogy a kérdésre is válaszoljak. Picit fura érzés volt, mikor először láttam a kész borítót. Azt éreztem, hogy a gondolataim és a szavaim végre megtalálhatják azokat, akiknek szükségük van ré.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Leülök, és karakter szerepeket veszek fel, aztán írok, írok és írok. A végén a fejezetekből könyv lesz. Mondhatni nem én viszem a sztorit, hanem a karakterek. Vannak fixpontok, de a karakterek reakciói visznek A-ból B-be.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az épp megjelenőben a kedvenc jelenetem a végső harc, illetve a főgonosszal vívott harc metálzenére egy lángoló épület tetején.
A következőben, amit meg szeretnék jelentetni pedig egy jelenet, ahol a három főhős szinte koreografált jazz improban mészárol revolverekkel egy démon hordát.
Ne bántsatok, fura vagyok

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sokat merítek látott dinamikákból. Akár valós vagy kitalált szereplőék. Például Gerybe sokat adtam magamból.  A következő regényem főhősébe meg sokat adtam Alucardból és Vaasból… (Napszemüveg meg revolver…) A jelenetek megkoreografálásához meg zenékhez nyúlok. Használom a ritmikát a szövegben és a harcok leírásához is. A történet vezetése a fő sztori szál meg … Nos, csak úgy jön… Bevallom, az elején sose tudom hova fut ki a sztori.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy kedves barátom, aki elolvassa az irományaim. Rengeteget segít pl a logikai bakikban. Viszont magát a sztorit nem írom át senki kedvéért. Akinek meg szava lenne, az úgysem olvassa. Szóval a világ ilyen.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hát még nem tudják, majd észre veszik, mikor vastagabban vágom a szalámit… Mármint akarom mondani, majd ha kijött a könyv ráérek elmondani nekik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén? Kibontok egy katanával egy pezsgőt az tuti… A következő regényem címe és fülszövege is kikerül… Nem tudom, nem szeretek ígérgetni, de még idén szívesen beadnék egy dedikálást is… De ami tuti az a szarkazmus az irónia, meg hogy rengeteget hallják a „Nem hivatalos, de nemzetközileg elismert túsztárgyló” kifejezést.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ángyán Patrícia - ("Az írás számomra nem csupán munka, hanem szenvedély, amelyben érzelmeket, kapcsolati dinamikákat és önismereti folyamatokat dolgozok fel.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ángyán Patrícia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Álomgyár Kiadó gondozásában Szeszélyes játékok című kötet. Ez a kötet ellenségekből szerelmespárok alkotják.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Fiatal romantikus szerző vagyok, kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem. Az írás számomra nem csupán munka, hanem szenvedély, amelyben érzelmeket, kapcsolati dinamikákat és önismereti folyamatokat dolgozok fel. Az elmúlt időszakban már megjelent néhány regényem, és a visszajelzések, valamint az írás öröme alapján várhatóan lesz is még több a jövőben. Történeteim középpontjában gyakran a párkapcsolatok, a belső változások és az újrakezdés állnak, igyekszem hitelesen és érzékenyen ábrázolni az emberi lélek rezdüléseit.

Az írói munkám mellett publikálok is – például a Glamour felületén rendszeresen jelennek meg cikkeim olyan témákban, mint a mentális egészség, önreflexió vagy a kapcsolati egyensúly. Fontos számomra a közösségi kapcsolat az olvasóimmal: igyekszem figyelni a visszajelzésekre, inspirációt meríteni belőlük, és ezeket beépíteni a történeteimbe.

Empatikus, figyelmes embernek tartanak, akinek fontos, hogy hogyan bánik másokkal – hiszek abban, hogy ez visszahat. A hitem is meghatározó része az életemnek, erőt és irányt ad az alkotásban. A személyes fejlődést is mindig szem előtt tartom.

Hiszek abban, hogy jobb élni a „hoppá” mint a „mi lett volna, ha” szemlélettel, és abban is, hogy az írás képes gyógyítani – engem is, másokat is.

Könyveim és írói munkásságom elérhető itt.

A Szeszélyes játékok címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az írásra mindig alaposan felkészülök: rengeteg témának néztem utána és mélyedtem el bennük, hogy hiteles és élő világokat alkothassak. Kutattam például a képregényírás és rajzolás művészetét, a cseresznyevirágzás japán ünnepének hagyományait, Milánó városának hangulatát, vagy épp az autószerelés és autóversenyzés részleteit is. Fontos számomra, hogy az olvasóim olyan történeteket kapjanak, amelyekben minden apró részlet a helyén van.

A regény mögött körülbelül két hónap intenzív, rendszeres írási munka áll, majd ezt követi egy hónapnyi szerkesztési folyamat, ahol minden szónak helyet keresek, hogy a végeredmény igazán magával ragadó legyen.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimet elsősorban a fantáziám inspirálja, mégis minden egyes sor mögött ott rejtőzik valami belőlem is. A szereplők belső gondolatai, vívódásai vagy épp felismerései gyakran visszhangozzák azokat az élményeket és tanulságokat, amelyeken én magam is keresztülmentem. Természetesen nem minden történet személyes, de törekszem arra, hogy az Olvasók számára átadhassam mindazt a tapasztalatot, érzést és bölcsességet, amit az életem eddig hozott – olykor kimondva, máskor a sorok között megbújva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás mindig is közel állt hozzám, de igazán az egyetemi éveim alatt kezdtem el mélyebben foglalkozni vele. Azóta napi szinten tevékenykedem ebben a szakmában, és az évek során rengeteget tanultam, tapasztaltam – mindez folyamatosan formálta a stílusomat, gondolkodásmódomat és jövőmet.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Romantikus zsánerben írok, és jelenleg nem is tervezek elmozdulni ettől az iránytól. Talán egyszer születik majd egy romantikus krimi is, de egyelőre a szenvedélyekkel, izgalmakkal és olykor fájdalmas becsapásokkal átszőtt történetek világa az, ahol igazán otthon érzem magam. Ezekben a regényekben lehetőségem van megmutatni az érzelmek legfinomabb rezdüléseit, a kapcsolatok törékenységét és szépségét – azt a hullámzást, ami az emberi szív legmélyéről fakad. Számomra ez a romantika igazi lényege: nem csupán a szerelem, hanem az út, ami elvezet hozzá.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ez egy nagyon megható kérdés számomra. Mindig szívmelengető pillanat, amikor végignézek egy elkészült történeten, és ráeszmélek: ezt is megírtam. Kell egy kis idő, mire feldolgozom, mert ilyenkor nemcsak egy könyvet látok magam előtt, hanem azt az utat is, amit bejártam hozzá – honnan indultam, hova jutottam. Minden egyes regény mögött ott van a lelkem egy darabja, és számomra ez teszi az írást igazán meghatóvá és valóságossá.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nincs álnevem, és igazából soha nem is jutott eszembe, hogy legyen. Azt szeretném, ha mindenki tudná, ki is az, aki ezeket a történeteket írja – hogy Ángyán Patrícia nemcsak egy név a borítón, hanem egy valós ember, aki a szívét és gondolatait adja minden egyes könyvéhez. Hiszek abban, hogy az őszinteség az egyik legerősebb kapocs író és olvasó között – és számomra ez így hiteles.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elmondhatatlan érzés volt. Főleg, amikor először pillantottam meg a könyvemet egy könyvesbolt polcán. Az a pillanat valósággal átütött – mintha egyszerre ért volna össze minden álom, minden fáradtság, minden éjszakába nyúló írás. Egy mérföldkő volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Ott állni előtte, és tudni, hogy az én nevem van rajta, az én történetem él benne – leírhatatlanul sokat jelentett. Ez az érzés azóta is velem marad, minden alkalommal, amikor egy új könyv születik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Általában van egy határozott ötletem, amit végig szeretnék vinni, de az írás számomra mindig egy élő, alakuló folyamat. Ha közben megszólal bennem egy másik, erősebbnek érzett ihlet vagy új gondolat, akkor nem félek változtatni. Hiszek abban, hogy a történet közben is formálhatja önmagát – a célom mindig az, hogy a lehető legjobbat hozzam ki belőle. Nem ragaszkodom görcsösen a tervekhez, mert sokszor éppen a spontán fordulatok hozzák el azt a többletet, amitől egy történet igazán élni kezd.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen, nekem is megvannak a kedvenc jeleneteim, amelyeket időről időre újraolvasok, vagy váratlanul eszembe jutnak, és ilyenkor magamban újrajátszom őket. Volt olyan rész is, amelynek megírása nehezebben ment, de pontosan ez az, ami szerintem különlegessé teszi a történetet — hogy vannak könnyebb és nehezebb pillanatok, árnyalatok és mélységek, melyek együtt alkotják azt a sokszínűséget, amit az olvasók megszeretnek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Vannak eszközeim és módszereim az inspiráció megszerzésére, de azt hiszem, ezeket inkább megtartom magamnak — így megmarad egy kis titok is a folyamat mögött. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőm mindig az első, aki elolvassa a kéziratot, és vele együtt dolgozom azon, hogy a történet a lehető legjobb formáját nyerje. Ugyanakkor a cselekmény alakulásába senki sem szól bele – ez teljes mértékben az én döntésem és felelősségem. Miután a könyv a kezekbe kerül az olvasóknál, onnantól kezdve a visszajelzésekből követem nyomon, hogy ki mikor olvasta el az adott regényt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon támogatóak mindannyian, és minden megjelenésnél velem együtt izgulnak, örülnek és olvasnak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Rengeteg bejegyzés, poszt és videó készül, amelyekkel szeretném még jobban felkelteni az olvasók érdeklődését a könyveim iránt — és talán arra is ösztönözni őket, hogy megismerjenek még egy történetet is…

Álomgyár Kiadó

Ángyán Patrícia írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lenora Sandell -("Fontos volt számomra, hogy minden hitelesnek és élethűnek hasson. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lenora Sandell írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Álomgyár Kiadó gondozásában Veszélyes vágyak kötet. Kötet romantikus erotikus zsánerben íródott, mely sokak kedvence az olvasóknak.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok!

Harmincegy éves vagyok, egy Tolna megyei kis faluban élek a férjemmel és a kiskutyámmal. A szakmám kozmetikus, bár az elmúlt években Ausztriában éltünk, és akkor nem ezen a területen tevékenykedtem. Most már végleg hazaköltöztünk, és nagyon jó érzés újra itthon alakítani a mindennapjainkat.

A Veszélyes vágyak címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Hű, igen, rengeteg kutatómunkát igényelt! Sok helyszínnek és történésnek utána kellett néznem, hiszen nem jártam még ott, és nem éltem át mindazt, amiről írok. Fontos volt számomra, hogy minden hitelesnek és élethűnek hasson. Volt például egy rész, ami miatt majdnem egy teljes éjszakán át bújtam az internetet . 

Az írás összesen néhány hónapot vett igénybe, de mivel imádtam csinálni, minden szabadidőmet ennek szenteltem. Sokszor nagyon keveset aludtam, mert ha kitaláltam a fejemben a folytatást, azonnal le kellett írnom. Ha csak 10 percem volt, gyorsan beírtam pár sort. Alig vártam mindig, hogy újra leülhessek a laptop elé.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sokkal inkább a fantázia. Vannak benne olyan részek, amelyek a valóságban nagyon távol állnak tőlem, mégis muszáj volt beleírnom őket, mert a történet megkívánta.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazából nem is tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött. Kb másfél éve, a szabadidőmben elkezdtem írni egy regényt, mindenféle cél nélkül , csak ki akartam próbálni, milyen érzés a semmiből megalkotni egy történetet. Annyira magával ragadott, hogy nem tudtam abbahagyni, és lassan arról kezdtem álmodni, hogy egyszer talán ki is adhatom. Azt  végül nem éreztem elég jónak, ezért írtam egy másikat , ez lett a Veszélyes vágyak. Az Álomgyár gondozásában megjelenni a legnagyobb álmom volt. Tudatosan manifesztáltam ezt, és most hihetetlen érzés, hogy valóra vált. 

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Most nagyon élvezem ezt a zsánert, nem tervezek eltávolodni tőle,  de ki tudja, mit hoz a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Főleg boldogság és izgalom – hiszen látom, hogy összeállt, amit megálmodtam. De van benne egy kis hiányérzet is, mert annyira szerettem írni, hogy nehéz elengedni. 

Miért pont ezt az írói álneved?

Valami igazán különlegeset szerettem volna. Így született meg az álnév: a családnevem, a keresztnevem és a kutyusom neve keveredéséből.  Minden alkalommal mosolyt csal az arcomra, amikor leírom.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert leginkább ebben a zsánerben olvastam, így teljesen természetes volt, hogy ebben próbálom ki magam íróként is.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még mindig hihetetlen. Néha csak ülök, és lapozgatom a könyvet, próbálom felfogni, hogy ez  tényleg az enyém.  

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább spontán vagyok. Amikor jön egy ötlet, azonnal leírom, akár csak pár mondatot is. Nem készítek szigorú tervet, hagyom, hogy a történet vigyen magával..

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, vannak kedvenceim, amiket már többször is visszaolvastam. És bizony volt olyan jelenet is, amit rengetegszer átírtam, újra meg újra, mert nem éreztem elég jónak. Volt néhány, ami több órát is igénybe vett, mire végre úgy éreztem, hogy igazán jó lett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Kitalálok egy alapötletet, és onnantól egyre jobban kibontakozik, formálódik. Az inspirációt leginkább a fantáziám adja, írás közben sokszor maguk a karakterek és a helyzetek mutatják meg, merre haladjon tovább a történet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Amikor elkészült a kézirat, a szerkesztőm olvasta el először. Nagyon hálás vagyok neki, mert rengeteget segített abban, hogy a könyv a lehető legjobb formáját nyerje el. A tanácsait mindig megfogadtam, de a történet alakulásába nem szólt bele. Szerencsére egy nagyon jófej szerkesztőt kaptam magam mellé, a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

A férjemnek sokszor felolvastam belőle részleteket, így ő végig tudta, hol tart a történet, és mindvégig hatalmas támaszom volt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon sokáig csak a férjem tudta, később az egyik legjobb barátnőm is beavatott lett, majd a szüleim, a mamám és a nővéreim. Nagyon izgultam, hogyan fogadják majd, de szerencsére nagyon örültek neki, és támogattak. A tágabb család és a hozzám közel álló barátok pedig a megjelenés előtt értesültek róla.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást, nagyon jó érzés, hogy ennyi szeretetet kap a Veszélyes vágyak. Az írás számomra hatalmas öröm, és nagyon bízom benne, hogy lesz lehetőségem még ebben az évben új regénnyel jelentkezni. Dolgozom rajta, és remélem, hogy hamarosan újabb történettel lephetem meg az olvasóimat.

Lenora Sandell szerzői oldala

Álomgyár Kiadó