Emberek, a borítók mögött! Ofra Dóra - ("Amikor először kértek fel borítótervezésre, nem tudtam elhinni, hogy ez igaz lehet.")

Köszönöm Ofra Dórának, hogy vállalta az interjút az Emberek, a borítók mögött! rovatomban. Ofra Dórára egy nemrégiben megjelenő könyv borítójánál kaptam fel a figyelmem, egy ifjúsági regénynél, mely nekem is meg van. Ami pedig, Csoma-Lőrincz Tamara: Hádész az alvilág tini kalandora. De számos gyönyörű borító található az insta oldalán, ilyen pl (kedvencem) Gál B.Betti első kötete Karácsony imádom-utálom címmel.

Bal oldal Ofra Dóra

Kérlek, mesélj arról, hogyan jött a borítókészítés ötlete és mióta foglalkozol vele?

Először is szeretném megköszönni a felkérést! Mindig vonzott a színek világa és a kreativitás, már óvodás koromban naponta tucatnyi rajzot vittem haza.  A grafikus képzés elvégzése közben kezdtem el borítókkal kísérletezgetni, különböző pályázatok keretein belül. Hatalmas könyvmoly vagyok, így ez a terület igazán közel áll hozzám. A legelső borítóm még 2020-ban jelent meg. Ezt követte az eddigi talán legismertebb borítóm, melyet Róbert Katalin – A Hold vonzása című művéhez készítettem, miután a tervem a Könyvmolyképző Kiadó által meghirdetett pályázat győztese lett. Némi kihagyást követően összehozott a sors az Eleven Kiadóval, akik egy elsőkönyves írónő, Csoma-Lőrincz Tamara ifjúsági könyve borítójának megrajzolásához kértek fel. Erzsó és Peti mind szakmailag, mind emberileg csodálatosak és öröm velük együtt dolgozni.

Milyen témában szeretsz dolgozni? Van egy kedvelt irányod vagy témád, esetleg mindegy, milyen univerzumban/stílusban alkotsz? Illetve el szoktad olvasni a könyvet, amihez a borítót készíted?

A legkedveltebb témám a rajzolt, színes mesés vagy fantasy világhoz való borító, de bármilyen témához imádok tervezni és a szívem-lelkem beleteszem az alkotásba. A kiadók kedvelik a digitálisan, de kézzel rajzolt munkáimat.

Igen, mindig alig várom, hogy elolvashassam a borítóimmal megjelent könyveket. Minimum 2 példányban vannak meg, az egyik a könyvespolc éke, míg a másik példányt a rokonok és barátok olvassák, forgatják.

Hobbiként gondolsz rá vagy esetleg ez munka?

Valahol a kettő között van. Az utóbbi időben szerencsére sok felkérésem lett borító tervezésre, így munkaidőben foglalkozhatok velük. Viszont imádom tervezés folyamatát az elejétől a végéig, így sosem érződik munkának. Van, hogy hajnalban jut eszembe egy ötlet, amit azonnal ki kell próbálnom. Nem tudom, hányan vannak, akik elmondhatják magukról, hogy hajnalban szívesen felkelnek „dolgozni”.

Milyen érzés volt számodra, amikor először felkértek? Hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor a kész termék a kezedben volt?

Amikor először kértek fel borítótervezésre, nem tudtam elhinni, hogy ez igaz lehet. Természetesen egy jó adag pánikkal is társult, hogy „Meg tudom én ezt csinálni?” Aztán, ahogy lépésről lépésre haladt a folyamat, úgy születtek meg a megoldások, míg végül a nyomdába került a kész borítóm. Rengeteget tanultam ezalatt, mind a grafikai szerkesztések kivitelezéséről, mind önmagamról.

Mikor megláttam a könyvbemutatón a boltban a borítómat, percekig csak nézegettem, minden oldalról megcsodáltam, aztán úgy vittem haza, mint egy hímes tojást.

Átlagban mennyi idő alatt van kész egy tervezés és milyen színekkel, szoktál dolgozni? Kapsz hozzá támpontot, hogy hogyan is kellene kinéznie?

Tapasztalataim alapján a legelső elképzeléstől a nyomdai fájl utolsó módosításáig kb. 1-1,5 hónap telik el, folyamatos kommunikáció mellett az íróval/írónővel és a kiadóval.

A színek és a kivitelezés a könyv tartalmától valamint az író/írónő elképzelésétől függően változik.

Igen, van, amikor egy egyszerű vázlatot kapok, amiből kiindulhatok, de nagyrészt rám van bízva, hogy mi alakul belőle, máskor elképzelés sincs a borítóról és én készítek többféle stílusiránnyal terveket, és van, amikor a szerzőnek teljesen konkrét elképzelése van a borítóról, amit hasonló képekkel és leírásokkal együtt küld el nekem.

A borító tematikáját ki dönti el? Mennyi beleszólásod van abba, hogy mi szerepeljen a képen? Általában együtt tudsz dolgozni az írókkal?

Az a célom, hogy a könyv megálmodója imádja az általam létrehozott borítót, és szerencsére a kiadók is partnerek abban, hogy az író/írónő elképzelését támogassák. Eddig csodálatos embereket ismerhettem meg mind a kiadók munkatársai, mind az írók személyében. Azonnal megvolt az összhang és öröm volt mindnyájukkal együtt dolgozni.

Eddigi munkáid közül, melyik volt számodra a legkönnyebb és a legnehezebb? Van kedvenced?

Kezdjük a legnehezebbel. Technikailag a Hádész az alvilág tini kalandora volt a legbonyolultabb, hisz a részletes karakterek mellett a háttér és a hátlap is teljes egészében digitálisan, kézzel van rajzolva. Ezenfelül a borító belső oldalai és a fejezetek címei mellett is megjelennek az illusztrációim. Ilyenkor egy-egy apróbb módosítás is egy bonyolult folyamatot vont maga után.

Két, a Fairbooks Kiadó-nál mostanában megjelenő borítómra talán mondhatom, hogy könnyebb volt, mindkettő más okból.

Az egyik Hajnal Kitti legújabb könyve, melynek Kötelék a címe. Kittinél szinte elsőre sikerült az elképzelését megrajzolnom, csak kisebb módosításokra volt szükség.

A másik Tira Nael Igézet című könyve, ahol nem volt konkrét elképzelése a szerzőnek. Elkapott az ihlet és rövid idő alatt számos tervet készítettem. Itt végül a sok tervből a végleges kiválasztása adta a nehézséget és nem a tervezés.

Lehetetlen kedvencet választani, mert minden munka más és minden koncepciót más miatt szeretek, de a közös bennük az, hogy a munka során sok csodálatos embert ismerhettem meg.

A kiadó mennyire szól bele a munkádba? Jobb, ha pontos instrukciókat kapsz, vagy szereted, ha rád bízzák a feladat részlettel?

Ez is változó, de nem is kiadó, hanem inkább író függő, hogy kinek mennyire pontos elképzelése van a borítójáról. Szeretem, ha van pár instrukció, amiből megálmodhatom a végleges változatot. Természetesen több körös módosítás és megbeszélés előzi meg a végső borító elkészülését.

Hogyan látod, magad mondjuk, 5 év múlva fogsz borítókat tervezni?

A közeljövőben több könyv is meg fog jelenni az általam tervezett borítóval a Fairbooks Kiadónál, az Eleven Kiadónál, a Pitypang Kiadónál és remélhetőleg a Könyvmolyképző kiadónál is, így érdemes követni az oldalaikat. Bízom benne, hogy kevesebb, mint 5 év alatt már annyi megkeresésem lesz, hogy kizárólag a kreatív tervezéssel foglalkozhatok és lesz egy könyvespolcom tele a borítóimmal megjelent könyvekkel.

Elérhetőségeim:

Email

Instagram

Interjú velem, Barth Attila készített velem interjút a napokban. - ("Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.")

Szeretném, megköszöni Barth Attilának, hogy felkért az interjúra. Nagyon megtisztelő számomra. Hét éve vezetem a blogom, eddig háromszor és kétszer szerepeltem a tv-ben. Számomra mindig is különleges élmény.

Jó olvasást kívánok az interjúhoz!

(Barth) Szia, Ági! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Évek óta készítesz már hasonló interjúkat. Milyen érzés most ennek az alanyává válni?

(Ági) Szia! Én köszönöm ezt a lehetőséget!

Volt már ilyen, azt hiszem, 3-szor is. Kétszer szerepeltem a tv-ben, az Esély című műsorban, ami a fogyatékkal élőkről szólt. Mindig izgulok, hogy nehogy hülyeséget mondjak. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon mit tettem, hogy interjúznak velem. Tény és való, nagyon örülök, és megtisztelve érzem magam. Szóval, Attila, hálás vagyok, hogy gondoltál rám!

(Barth) Ez természetes! Évek óta támogatod az írókat ajánlásaiddal. Többek között a hungarybooks.hu weboldal szerkesztője vagy. Úgy gondolom, ezt a legtöbben ismerik, akik szeretnek olvasni. Mióta működik ez az oldal?

(Ági) 2017 óta működik weboldalként, de előtte már Facebookon volt nagyjából fél évig. Akkortájt gondolkodtam el, mi lenne, ha weboldalt csinálnék. Megpróbálnám hallássérültként vinni. Nem mondom, hogy nagyon könnyen ment volna. Bár kaptam segítséget, de voltak, akiknek nem igazán tetszett. Sebaj! Van ilyen.

Most már itt vagyok, 7 év után. Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.

(Barth) Azoknak, akik most hallanának először erről az oldalról, mit érdemes tudniuk róla?

(Ági) Az oldalon többek között hazai szerzők interjúi, ajánlói találhatóak. Vannak különböző témák, személyesebb hangvételű bejegyzéseim. Könyvekről írt értékelések is találhatóak, bár idén elég kevés, sajnos. Vannak recenzióim, előolvasásaim, Bookmate app ajánlóim, és azok is felkerülnek, amiket vásárolni is szoktam. 

Ezen az oldalon előfordulhatnak külföldi szerzők is, de nem olyan sok. Többségben hazai íróké a főszerep. 

Igyekszem több témát, bejegyzést hozni az olvasóimnak, vannak reklám bejegyzések, mint például a megjelenések, kiadói anyagok is. Több rovatot is indítottam az évek alatt a blogomon.

(Barth) 7 év az azért nem kevés. Számon tartod, ez idő alatt miből mennyi készült?

(Ági) Elég hosszú idő. Van címke a blogomon kint, baloldalon, valahol lejjebb. Ott van zárójelben mennyi interjú, ajánlás került ki. Direkt így csináltam már az elején, lehetőleg úgy, hogy ne keljen külön számon tartani. Kizárt, hogy fejben, vagy máshol számon tartsam. Címke erre jó.

Most direkt megnéztem. Interjúból 230, vélemény/ajánlás 387, amiben benne van az előolvasás is, recenzióból pedig 262 készült.

(Barth) Ez rengeteg! És még azt mondod, nem érted, miért interjúztatnak. Ez mindenképp elismerésre és tiszteletre méltó, gratulálok! 

(Ági) Pedig semmi olyat nem teszek, amit mások ne tennének. Szeretem csinálni,  lekötöm az időmet, ennyi.

Köszönöm!

(Barth) Ahogyan az elején említetted az egész a Facebookon kezdődött. Az az oldal is aktív még?

Igen, az oldal aktív. Vagyis lehetne... Ha nem lennék akadályozva. Sajnos az évek alatt irigyeimet is összeszedegettem. Az oldalam: Egy Hallássérült Lány Blogja, ami mára egyben van a blogom nevével. Arra gondoltam, miért ne lehetne egy helyen minden. Innen indult az egész a könyves blogom kapcsán. Ez az oldal személyesebb bejegyzéseket is tartalmaz, már ha nem jelentenének mindig. Meg díjaznám, ha nem lopnák a bejegyzéseimet, és nem másolnának. De ez vele jár. Ami jó, az jó!

(Barth) Igen, az internet világa sajnos ilyen. Ettől függetlenül nem tántorított el téged annyira.

(Ági) Nem, nem is sikerülne. Nem mondom, hogy néha nem gondolkodtam el, hogy abbahagyom. De valahogy nem visz rá a lélek.

(Barth) Ha jól tudom, több, különböző témájú oldalad is van. Melyek ezek pontosan?

Igen, vannak. Instagram és Tiktok a könyveseknek és idézeteknek. Ezenkívül van alkotós oldalam, az Ági Alkotásai oldal/csoport. Kézműves munkákkal egészítem ki a jövedelmemet, és ebből is tudok néha venni könyveket.

Instán a Magyar Szerzők Könyvei Blog. Ezen videók, idézetek vannak fent. Meg fotók, bár nem profi, de igyekszem szép képet hozni. Videó is hasonló, viszont már nem szabadban készítem, hanem tesóm szobájában veszem fel.  Idézeteket imádom, van egy rakással.

Tiktokon csak videó van fent. Idézeteknek is van külön csatornája is.  Threads-en is próbálkozom, de kevesebb sikerrel. Igyekszem minél több platformon bemutatni a hazai szerzők könyveit. Ne csak Facebookon legyenek, máshol is!

(Barth) Akárhogyan is, neked a könyv a mindened. Mikor kezdődött az olvasás iránti szenvedélyed?

(Ági) Így van!  Mikor is? Arra már nem emlékszem. Viszont arra igen, hogy anyukám mindig mesét olvasott nekem. Szerettem azokat a pillanatokat, amikor mesélt. Itt kezdődött minden. Belém ívódott. Anyukám is szeretett olvasni. Mindig láttam, ahogy a konyhában leült egy könyvvel a kezében. Én is azt akartam. Tőle örököltem, neki köszönhetem, hogy olvashatok. 

A történet másik fele viszont, akkor olvastam még többet, amikor kiderült, hogy miért nem figyelek az órán, miért kaptam mindig nyaklevest. Szó szerint. 

Nem hallottam, mit mondott a tanár. Olvasni ezért is szeretek, hogy jól, érthetően beszéljek és írjak. Bár előfordulhat, hogy például a ragozások nem mennek, egy-egy szót nem tudok kimondani.  Az olvasás nem csak kikapcsol, tanulni is kiváló!

(Barth) Ez így biztosan nem egyszerű. Ezek szerint az iskolás éveid alatt derült ki, hogy hallássérült vagy. Mit jelent ez pontosan, és mennyire korlátoz ez téged az életben?

(Ági) A szívműtétem után 1 évvel derült ki, hogy gond van a fülemmel. Akkor már az elsőt jártam. A mai napig nem tudják az okát, de mindenki egyetértett abban, hogy a hallóidegek elhaltak. 

Mostanra, hát nem is tudom. Gyerekként nem teljesen fogtam fel. Bár csúfoltak, kirekesztettek és bántottak. Emiatt is menekültem az olvasás felé.

A jobbnál 110%, a balnál 90%-os halláscsökkenés van. Mindkét fülre hallókészüléket hordok. Sok esetben vissza kell kérdeznem, mit mondanak. Volt, hogy rossz vonatra szálltam fel, mert nem hallottam, mit mondtak be. 

Kommunikáció az, ami igazán zavar. Igaz, sokan azt mondják, értik, amit mondok. Én nem érzem annak. Szájról olvasok, de nem mindenki tud felém fordulni, sajnos.  Zajos helyeket igyekszem elkerülni, csak a könyves eseményekre megyek, ha tudok.

(Barth) Miért kellett megműteni a szívedet?

(Ági) Szívem mellett volt egy érszűkölet. Elsőként 16 hónaposan műtöttek, másodikra olyan 5-6 évesen. Azért volt rá szükség, hogy ma élhessek.

(Barth) Nagyon sajnálom! Rengeteg olyan dolgon mentél keresztül, amire én szülőként csak azt tudom mondani, hogy szörnyűség. Mit üzennél azoknak a fiatoknak, akik most léptek abba a cipőbe, amelyet te már kitapostál?

(Ági) Ne adják fel, tartsanak ki! Másképpen nem is lehetne végigcsinálni. Keressenek okot, amiért érdemes!

Szüleim kitartottak mellettem, pedig azt mondták nekik, hogy jobb lenne egy szanatóriumba beadni. Nem mentek bele. Mondván ott az egész udvar, kert rengeteg fával, virágokkal. Kész komplett dzsungel volt. Mai napig is, csak kevesebb. Csodájára járt a dolog, hogy felépültem. Mert friss levegő kellett nekem. Nem tették meg a szüleim. Kitartottak! S itt vagyok. Pedig összeomolhattak volna. Én voltam a negyedik gyerek. Tesóm előtt anyámnak két vetélése volt. Ők a legerősebb szülők a világon!

(Barth) Minden tiszteletem az övéké és a tiéd is! Még egyszer köszönöm, hogy ezt elvállaltad! Azt kívánom, hogy ilyen erővel és kitartással folytasd még nagyon sokáig! És köszönöm minden írni és olvasni szerető ember nevében!

(Ági) Én köszönöm a lehetőséget! Ez egy nagyon szuper interjú volt, szuper kérdésekkel.  Egy élmény volt számomra.

Barth Attila oldala

Barth Attila blogja

Interjú Anne L. Green írónővel, akinek 31 könyve és 17 novellája jelent meg, Álomgyár egyik legsikeresebb írónője.

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és Anne L. Green írónőnek, hogy elkészülhetett ez az interjú. Anne L. Green írónőtől számos romantikus könyvet olvastam már és vannak kedvenceim is. Jelenleg 31 könyve jelent meg és 17 novellája az Álomgyár Kiadó gondozásában, nekem jelenleg 13 van összesen, de ami késik… Tudjátok... Illetve, nemrég ékezett hozzám új kiadásban, új borítóként az Eltitkolt múlt és Toszkán sorozatból a Toszkán borbáró címmel.

Már régóta szerettem volna interjút készíteni Anne-vel, hálásan köszönöm lehetőségéért.

Forrás :Anne L. Green oldala

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Líbor Erzsébet vagyok, de az olvasóim Anne L. Green néven ismernek. Egy Szolnok megyei kis faluból érkeztem a fővárosba, ahol a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán gazdálkodási szakon logisztika szakirányon diplomáztam, majd az élet úgy hozta, hogy közel 10 évig dolgoztam különböző cégeknél követeléskezelőként, azaz behajtóként.

Ezt követően terelt az élet az írás felé. Íróvá válni azonban nem könnyű feladat. A hosszú évek alatt, amit ezen a pályán töltöttem, megtanultam, hogy ebből a hivatásból karriert építeni nem egy magányos feladat, sokkal inkább csapatmunka. 

Sokat gondoltam arra, mennyivel könnyebb és gyorsabb egy olyan felfelé ívelő írói karrier, amelynél ott áll mellettünk egy tapasztalt ember, fogja a kezünket, biztat minket és tanácsokkal lát el, ha elbizonytalanodnánk vagy kibillennénk az egyensúlyból. Ezért is hoztuk létre a párommal az Eleven Kiadót, amelyen belül küldetésemnek tekintem, hogy felkutassam az értékteremtő kéziratokat és segítsek nekik megelevenedni, a tehetséges íróknak pedig kibontakozni.

Eddig 31 könyved jelent meg és 17 novella, illetve hamarosan megjelenik Lapokba zárt titkok címmel, sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata? Milyen érzés, hogy ennyi könyved, novella jelent meg?

Amikor az írói pályára léptem, még nem is sejtettem milyen kemény feladat lesz ott is maradni. Az emberek többsége úgy gondolja: egy könyvet megírni nem lehet olyan nehéz, hisz az ember csak ül egy laptop felett és klimpírozik. Ám ez közel sem ilyen egyszerű. Úgy felépíteni egy történetet, megteremteni annak karraktereit, hogy azok életre keljenek a lapokon, munkás és minél több könyvem jelenik meg, annál több energiát kell belefektetni, mert nem akarom ismételni magam.

Ha az olvasók követik a munkásságom, láthatják, hogy egy évben 4 új könyvem jelenik meg, így kiszámolva 3 hónap jut egy könyv megírására. Ebből legalább egy hónap (témától függően,) a kutatómunka. A téma, a háttér történet, a helyszín feltárása... előfordul, hogy egy bekezdésnyi részhez két napig csak olvasok, hogy az helyénvaló legyen. A legnehezebb ebben a szakmában talán a munkafegyelem és munkatempó, amit évek óta diktálok magamnak. A párom gyakran mondja: ne légy ilyen szigorú főnöke önmagadnak. Ezen próbálok a következő években változtatni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantáziát és a valóságot olykor csak egy hajszál választja el. Amikor elkezdek írni egy történetet, sokszor mosolygok, mert belegondolok, az olvasóim nem fogják még csak sejteni sem, hol bújik a sorok között a valóság... ami minden könyvemben jelen van.

Az őszi könyvem, a Lapokba zárt titkok megírását is átélt események ihlették.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már középiskoláskoromban szerettem a könyveket bújni és írtam is kisebb novellákat, de csak 28 éves koromban, a lányom megszületése után kanyarodtam újra az irodalom irányába. De addig is rengeteget olvastam. Olyan csoportok tagja voltam, ahol kezdő írók osztották meg a regényeiket véleményezésre. Akkor jöttem rá, hogy nem alkothatok úgy véleményt, ha jómagam nem próbáltam megírni egy könyvet, mert gőzöm sincs róla, mennyi munka van egy történet megalkotásában. Akkor láttam neki A remény hajnala megírásának.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A zsánerek aránya folyamatosan csúszkál a könyveimben. Vannak olyanok, amelyek erotikusabbak vagy romantikusabbak, de akad köztük krimisebb, akciódúsabb is. A Lapokba zárt titkok viszont rendhagyó lesz. Akik eddig véleményezték, azt mondták egy teljesen új hangomat hallatom, és nekik ez a vonal sokkal jobban tetszik. Kíváncsi leszek, az olvasóim mit szólnak hozzá.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem olyan régen beszélgettem valakiről, erről, aki most fejezte be az első regényét. Megállapítottuk, hogy szörnyű, amikor el kell engedni egy történetet. Hogy miért? Mert feléptettél egy világot, személyeket, akik hónapokon keresztül a részeddé válnak, szinte baráti kapcsolatot ápoltok, hisz minden gondolatukat ismered, majd egyszer csak vége. Kilépnek az életedből. Ám valójában nem a lezárás a nehéz, hanem az újrakezdés. Újra egy üres fehérlap előtt találod magad, ahol ott villog a kurzor arra várva, hogy elölről kezd az egészet.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevemet az Anne a zöldoromból sorozat ihlette. Minden évben ősszel megnéztük a nagymamámmal. Egyfajta rituálé volt. És mivel ő adta az első könyvet a kezembe, melyet követően a könyvek világa az életem szerves része lett, így tisztelegtem az emléke előtt. Az „L” betű a közepén pedig a saját vezetéknevem kezdő betűje. Így öleli körbe a fantázia a valóságot.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Ami kecsegtető, hogy kipróbáljam az a krimi, thriller és talán a fantasy műfaja.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ez az érzés minden író életében különleges, semmivel sem összehasonlítható. Nem hiába mondják azt az írók, hogy megszületett a gyermekük. Hónapokig dolgoznak rajta és néha mire a munkafázisoknak vége, ki is jelenthetik: nehéz szülés volt.

A remény hajnalát a kezemben tartani olyan volt, mit amikora valaki kitűz maga elé egy szinte elérhetetlen célt, de végül mégis révbe ér. Ám ez azóta is elmondható. Vannak történetek, melyek megjelenését követően elsírtam magam. Ilyen például a Toszkána vére.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Valójában mindkettő. Habár szívből írok és hagyom élni a szereplőimet, minden esetben fontos a tudatos tervezés, felépítés is. Anélkül nem állna össze a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvben megvan a kedvenc jelenet és az is, amit nehezebben vetettem papírra. A Lapokba zárt titkokban nagyobb arányban volt a keményebb rész, de azért ott sem maradhatott el a könnyedebb romantika és a humor. Igyekeztem ezt a történetet úgy megírni, hogy beleviszem a tapasztalataimat (több évnyi tudást halmoztam fel egy bántalmazott kapcsolatban), amely által remélem, hogy másokon is segíteni tudok.  

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig van ilyen, de mindig más. Hol egy gondolat, hol egy újságcikk, hol pedig egy környezetemben lévő aktuális probléma. Széles tárházból válogathatok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában a szerkesztőm olvassa elsőként a történeteimet, és mindig hálás vagyok a meglátásaiért, mert így válhat az adott történet kerek egésszé. A novemberben megjelenő Lapokba zárt titkokat viszont többen is elolvasták/előolvassák a megjelenés előtt. Ennek oka, hogy minél kidogozottabb történetet szeretnék az olvasóim kezébe adni, minél több kérdésükre szerettem volna, ha válaszokat ad a történet, mert hiszem, hogy ez a könyv segítőnek születik.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hogy miként? Szerintem elég árulkodó, hogy elváltam. Nem titok, hogy az író hivatás és a siker nem mindenkinek emészthető.

Amikor megszületett az első regényem, a családom tagjai azt mondták, amikor megtudták mennyi az egy könyvre jutó jutalékom, hogy ők ki sem nyitnák ennyiért a laptopot.

Mára viszont olyan családom van, akik támogatnak ebben, és időnként részt is vesznek az alkotói folyamatokban. Nekik hála végre meg tudom élni az alkotással járó pillanatokat.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez az év igen termékeny volt. A Smaragd sziget-sorozat két része jelent meg, melyet követett az Eltitkolt múlt újrakiadása, és alig egy hónapja a Toszkán borbáró.

Az évnek azonban még nincs vége. November 04-én két könyvem is egyszerre debütál.

Az Elvarratlan szálak élfestett kiadása és a Lapokba zárt titkok.

 Anne L. Green írói oldala

Álomgyár Kiadó

Interjú Kozma Rékával, aki a #szabadirodalmat mozgalmat irányítja (" Jelenleg több mint 100 kiadó, szerző és tartalomgyártó jelentkezett nagykövetnek.")

Réka, köszönöm, hogy beleegyeztél az interjúba. Kozma Réka az Így neveld a regényedet oldal tulajdonosa és egyben irodalmi szerkesztő, írástechnika oktató. Réka nemrégiben indította el a #szabadirodalmat kezdeményezést, amely hazai írók, kiadók és olvasókösszefogása. A Magyar Irodalmat támogatni és nem eltiporni kell.

Kérlek, meséld el, hogy honnan jött ez az ötlet, az összefogás és a #szabadirodalmathashtag? Ha jól emlékszem, Papp Dóra indította el Tiktokon, és te viszed tovább.

 

Igen, Papp Dóra indította útjára a hashtaget azzal, hogy ezt mindenki használhatja, aki ki szeretne állni emellett az ügy mellett. Már akkor is nagyon tetszett ez az ötlet, és később beszéltem Dórával arról, hogy egy kicsit szervezettebb irányba is el lehetne vinni az összefogást. Mivel szerkesztőként írókkal dolgozom, kézenfekvő volt, hogy a Könyvhét alkalmából megkeressek szerzőket, hogy lenne-e kedvük közösen tenni valamit.

Akkor még nem gondoltam arra, hogy ennek lehet folytatása is, de a Könyvhéten többen már felhozták, hogy szervezhetnénk valamit Könyvfesztiválra is, ezért fejlődött tovább a mozgalom.

 

Te, mint Így neveld a regényedet oldal tulajdonosa és irodalmi szerkesztő mit gondolsz a helyzetről?

 

Aki követi az Facebook oldalam, tudja, mit gondolok a helyzetről. Irodalmi szerkesztőként azt láttam, hogy a szerzők nehezen élik meg a bizonytalanságot. Rendkívül nehéz eljutni a kiadásig, sok író évekig vagy évtizedekig ezért dolgozik, és komoly csapás számára, ha egyik nap megtudja, hogy a könyvét több tucat boltból kivonták. Vagy amiatt kell aggódnia, hogy ha az árkötöttség törvény életbe lépése után jön ki a könyve, kevésbé lesz sikeres.

Ráadásul sokan úgy érzik, hogy még csak nem is beszélhetnek nyilvánosan ezekről a félelmekről. Szerkesztőként az isvolt a célom, hogy az összefogás egy olyan támogató közeg legyen, ahol, még ha nem is oldunk meg minden problémát, legalább tudunk róluk egymással beszélni.

 

Mit szeretnél elérni? Kiket szeretnél megszólítani?

Hogyan csatlakozhatnak ehhez a felhíváshoz? Olvasók csatlakozhatnak?

Több kiadó, író csatlakozott/csatlakozik, mit gondolsz, ők hogyan állnak a dolgokhoz.

 

A https://szabadirodalmat.mailerpage.io/ címen elérhető a közös oldalunk, és az ottani űrlap kitöltésével lehet csatlakozni #szabadirodalmat nagykövetnek még 09.06-ig, egyrészt publikáló íróknak, másrészt könyves tartalomgyártóknak.

Viszont az összefogás online része nyilvános, a Könyvfesztiválon is lesznek közös megmozdulások az olvasókkal, úgyhogy mindenki csatlakozhat, és kimondottan örülünk annak, ha szeptemberben további írók és olvasók posztolnak a hashtaggel, és elmondják, számukra miért fontos az irodalom szabadsága.

Úgy láttam, hogy az írók és a kiadók is kimondottan lelkesek az összefogás miatt, és szinte mindenki, akinek említettem, szívesen csatlakozott.

 

Az Ünnepi Könyvhéten 30 szerző és stand csatlakozott az összefogáshoz, Könyvfesztiválra szerinted ennél többen lesznek majd?

 

Jelenleg több mint 100 kiadó, szerző és tartalomgyártó jelentkezett nagykövetnek.

A Könyvhéten kimondottan olyan szerzőket vártunk, akik dedikáltak, viszont a korlátozások sokkal több embert érintenek. Ezért a Könyvfesztiválra kibővítettük, hogy ki jelentkezhet #szabadirodalmat nagykövetnek, és már olyan publikáló írók is csatlakozhatnak, akik nem dedikálnak Könyvfesztiválon. Illetve olyan könyves tartalomgyártók is, akik szeretnének kiállni az ügy mellett.

 

A könyvfóliázás után jön az októberben életben lépő árkötöttség törvény, aminek értelmében 1 évig nem adható 10%-nál nagyobb kedvezmény az új könyvekre.

Mit gondolsz a magyar irodalom helyzetéről? Mennyit romlott az elmúlt években?

 

Mindez csak a probléma egy része, ezek mellé még betehetjük a Covid-járványt, a papírárak növekedését, az inflációt és a kulturális intézmények által igényelhető állami támogatások megszűnését. Akár a rendszeresen olvasók számának csökkenését és a fiatalok szövegértési képességének romlását is.

Erről keveset hallunk, de az elmúlt években több kiadó, könyvterjesztő, kulturális folyóirat is tönkrement, illetve befejezte a működését.

Azért a hazai irodalmat korántsem kell temetnünk, mert globálisan viszont a fiatalok körében is népszerűbbé vált az olvasás, főleg a közösségi médiának köszönhetően. Valamint több új kisebb kiadó is alakult az elmúlt években.

Szóval a helyzet sokat romlott ugyan, de megjelenhetnek olyan új vállalkozások, amik jobban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, erősebb a márkájuk, és erősebb kapcsolatot tudnak kiépíteni az olvasókkal. A #szabadirodalmat összefogás is egy lehetőség arra, hogy a kiadók, szerzők és tartalomgyártók együtt tudjanak tenni azért, hogy a hazai irodalom ne csak túléljen, hanem virágozzon.

 

Az írók mit gondolnak a mai helyzetről?

Mit lehetne még tenni, azonkívül, hogy a felhívást közzéteszünk? Lehet-e egyáltalán tenni bármit is? Van rá megoldás esetleg?

 

Több mindent lehet tenni rövid és hosszú távon is, de amit mi is próbálunk tenni az összefogással, hogy egyáltalán tájékoztatjuk az olvasókat, hogy mi történik a könyvpiacon.

Ha a különböző korlátozásokat nézzük, akik korábban is vettek LMBTQ vagy erotikus regényeket, azokat nem nagyon érdekli, ha a kedvenc sorozatukat fóliában árulják. Viszont amit a korlátozások el tudnak érni azzal, hogy országszerte több tucat boltban nem kaphatók ezek a könyvek, hogy kevesebb fogyjon belőlük, így pedig a kiadóknak ne érje meg gazdaságilag, hogy ilyen tartalmú műveket jelentessenek meg. Ezt egy kiadó némileg képes ellensúlyozni marketinggel, az olvasók pedig azzal, hogy megveszik ezeket a könyveket, és lehetőleg a kiadótól.

Szakértők szerint az árkötöttség törvény fő hatása az lesz, hogy a nagy terjesztők felé irányítja a vásárlókat, ami nem jó a kiadóknak és az íróknak, a nagy terjesztői árrés miatt. Olyan hatása is lehet, hogy a kiadók kevesebb művet tudnak megjelentetni, nem tudnak folytatni sorozatokat.

Hogy a korlátozásoknak milyen hatása lesz a könyvpiacra és a kiadókra, az nagyrészt az olvasókon múlik, azon, hogy mennyire tudatosan vásárolnak.

 

Szerinted a fóliázás, a 10%-oskedvezmény korlátozás ésa többi mennyire lehet káros hatással az olvasókra. Mit sugall szerinted?

 

A fóliázás, az erotikus és LMBTQ tartalommal rendelkező könyvek kitiltása egyes boltokból és az árkötöttség törvény egyaránt akadályozza a könyvekhez, az irodalomhoz és a kultúrához való hozzáférést. Főleg azon olvasók számára, akik vidéken élnek, és/vagy korlátozottak az anyagi lehetőségeik.

A gyermekvédelminek nevezett törvény esetében, ha a fővárosban vagy nagyobb városban él egy olvasó, és a hozzá közelebb lévő boltban nem árulhatják azt a könyvet, amit kinézett magának, találhat egy másik boltot, ahol igen. De kisebb városokban lehet, hogy pont a templom mellett van az egyetlen könyvesbolt, és ha ott nem kapható egy könyv, gyakorlatilag elérhetetlenné válik rengeteg olvasó számára, mivelsokan nem szeretik a netről rendelni a könyveket. Persze az is gond, hogy stigmatizálva lettek az erotikus és LMBTQ tartalmú könyvek, de annak komolyabb hatása lehet, hogy az olvasók számára nehezebb, esetenként drágább is lett, hogy könyvek százaihoz hozzájussanak.

 

A könyvek árkötöttségéről szóló törvény olyan szempontból kicsit hasonló, hogy az árérzékeny, alacsonyabb keresettel rendelkező olvasókat fogja inkább sújtani, akiknek számított az, hogy egy új könyvre a kiadótól kicsit nagyobb kedvezményt kaphattak, és számított, ha a kiadó például 2 könyv megrendelésétől már elengedte a szállítási díjat.

Mivel októbertől ilyen jellegű kedvezményeket nem biztosíthatnak a kiadók, ezért számos olvasó egyszerűen nem tud majd annyi könyvet megengedni magának, mint korábban, összességében is csökkenhet az eladott könyvek száma.

 

Mit gondolsz, mi lesz a jövőben? Lesz ennél durvább dolgok a magyar irodalom terén?

 

Ezt senki sem tudja megjósolni. Azt se sokan gondolták volna, hogy egyszer csak megjelenik egy olyan törvény, ami megszabja minden cégnek, hogy az új könyveket hogyan akciózhatják.

Nem kizárt, hogy lesz még hasonló meglepő szabályozás, ami sok könyvpiaci szereplőnek megnehezíti a dolgát.

Viszont nagyon sok múlik azon, hogy maga a könyvpiac hogyan reagál a változásokra. Amikor elkezdték fóliázni az LMBTQ könyveket, volt olyan kiadó, aki „eldugta” az ilyen tartalmú könyveit, és visszafogta kiadásukat. Más kiadó viszont abban az időszakban még többet posztolt az LMBTQ könyveiről, és ezzel tulajdonképpen megelőzte azt, hogy későbbiekben gazdasági okokból ne tudja ezeket megjelentetni.

Az árkötöttség törvény esetében is vannak olyan kiadók, akik a törvény betartása mellett azt keresik, hogyan tudják megtartani az olvasóikat, és milyen újdonságokat tudnának bevezetni.

A sok kellemetlen fejlemény mellett sokszor elfelejtjük, hogy sok kiadó, író és tartalomgyártó komoly erőfeszítéseket tesz, hogy kiálljon a hazai irodalomért, és nemcsak szavakkal, hanem a munkáságukkal is megmutatják, hogy a beletörődés, az öncenzúra és az önfeladás helyett ők a szabad kultúrában hisznek. A #szabadirodalmat összefogás egy lehetőség arra, hogy őket támogassunk.

Így neveld a regényed (Kozma Réka szerkesztő)

Moly polc a #szabadirodalmat összefogás íróinak

Moly zóna a #szabadirodalmat összefogás szerzői és támogatói

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gazdag Tamás Dávid - ("Szerettem volna minél hitelesebben ábrázolni az érzelmeket és a rendőrségi nyomozás részleteit, ezért sokat olvastam a témában.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gazdag Tamás Dávid írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Nemrégiben jelent meg Amíg a ház aludt című könyve, a Garbo Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Köszönöm szépen a felkérést és a lehetőséget! Gazdag Tamás Dávid vagyok, decemberben leszek 30 éves. Ezt az életkort még nekem is szoknom kell, mert nem érzem magam ennyinek.

2018-ban költöztem Budapestre. Jelenleg tanítóként dolgozom egy általános iskolában. A tanítás mellett, a gyerekek mindennapi életét is egyengetem.

Kiskorom óta közel éreztem magamhoz a könyveket és az irodalmat. Igazi könyvmollyá 14 éves koromban váltam. Akkoriban legjobban a fantasy vonzott, de mindig szerettem a lélektani kérdésekkel foglalkozó könyveket és a krimiket is.

Amíg a ház aludt c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A történet magja egyszer csak kipattant a fejemből. Közel egy évig írtam a regényt, és a kutatómunka folyamatosan zajlott. Szerettem volna minél hitelesebben ábrázolni az érzelmeket és a rendőrségi nyomozás részleteit, ezért sokat olvastam a témában. Édesapám segítségét is kértem, aki rendőrként dolgozik.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez egy érdekes kérdés, mert kezdetben azt hittem, hogy a fantázia és a valóság egyenlő arányban oszlik el történeteimben, de amikor “olvasóként tértem vissza” a kézirathoz, rájöttem, hogy bizony több a valóságból kiragadott elem, mint előtte gondoltam. Azt mondanám, hogy az arány 40-60%, a valóság javára.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizenhat évesen kezdtem történeteket írni. Először csak az asztalfióknak, A5-ös méretű vonalas füzetekbe. Ezek elsősorban fanfiction-ök voltak kedvenc tévésorozatok mintájára, amik aztán idővel kinőtték magukat. Írtam például egy „6 évados”, tinédzserekről szóló sorozatot, ami a Beverly Hills, 90210 világában játszódik. Egy-két füzet még a mai napig megvan, de ezeket titkos helyen őrzöm. Néha nosztalgiázom velük. 

Ezt követően hosszú időre felhagytam az írással, de három-négy éve újra fellángolt ez a szenvedély. A kidolgozás alapja ugyanaz maradt, mint kamaszkoromban. Először mindig kézzel írom meg a fejezeteket (most már A4-es füzetekbe), s utána viszem gépre, ha kész vagyok eggyel. Így mire gépre kerül, már egyszer átdolgozom az adott jelenetet.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképpen szeretnék a lélektani, pszichológiai thriller vonalon maradni. De ki tudja? Vannak ötletek a fejemben más zsánert illetően is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Euforikus és felemelő. Megsirattam azt a bűvös négy betűs szót, amikor leírtam, hogy “Vége”. Két napig három méterrel a föld fölött lebegtem. Tudtam, hogy ez még csak az út kezdete, de bárki életében nagy dolog befejezni egy könyvet. Főleg, ha az illető első könyvéről van szó.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez a saját nevem, bár a Dávidot nem sűrűn használom. Régen nagyon hosszúnak találtam, főleg az írásbeli érettséginél, amikor a feladatsor minden oldalára fel kellett írni a teljes nevemet. Azonban, mielőtt elküldtem a kéziratot a kiadónak, jött egy sugallat, hogy a teljes nevemmel szeretnék szerepelni a könyvek borítóján. Álnéven nem gondolkodtam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Amikor írni kezdtem még nem gondolkodtam kimondottan zsánerekben. Viszont minden írásomban megjelent a lélektani vonal, így tudat alatt kicsit mégiscsak erre indultam már a kezdet kezdetén.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Már a kézirat tervezési fázisánál fontos tudnom, hogy honnan hova szeretnék eljutni. Kibővített vázlatot írok a történetről, kidolgozom a fejezeteket, szereplőket. Mindig adok nekik mozgásteret, hogy kicsit feszegethessék a határaikat, de mivel hajlamosak „elindulni a saját útjukon”, így gyakran kell visszaterelnem őket az általam kijelölt útra. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvenc jelenetem is van a könyvben. Itt sem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy nagyon szeretem azt a fejezetet, amit először írtam – A legsötétebb éjszaka címet viseli –, kezdetben ezt szántam az első fejezetnek, de a történet közepére került. Van egy jó zsaru, rossz zsaru jelenet, ami a fanyar humorossága miatt áll közel a szívemhez, valamint az utolsó fejezet is nagy kedvenc.

Természetesen akad olyan jelenet is, aminek írása közben egy kis időre le kellett tennem a tollat, mert megviselt lelkileg. Ez főleg az erős érzelmi részeknél van így. Írás közben együtt lélegzem a szereplőimmel. Azt érzem, amit ők éreznek. Ott vannak a fejemben.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az emberi sorsok nagyon meg tudnak érinteni, ezáltal inspirálnak is. Részben az élet adja az ihletet, de különböző dalok, idézetek, könyvek, filmek és a sorozatok is jótékony hatással vannak a képzeletemre.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A legelső olvasóm anyukám volt, aki két nap alatt olvasta el a történet első változatát.

Mellette a barátaimat szoktam még bombázni egy-egy fejezetrészlettel, vagy fejezettel. A kész kéziratot is megmutattam nekik.

El kell mondanom, hogy nekem vannak a legszuperebb barátaim. Elmondták a véleményüket a történetről, karakterekről, a cselekmény hangulatáról, és a bennük kiváltott érzésekről. Az egyik nagyon jó barátom fejezetről fejezetre elemezte a történetszálakat, és folyamatosan írta a véleményét, ahogy haladt előre a cselekményben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom tagjai nagyon támogatók voltak, amikor megtudták, hogy írok. Izgatottan várták, hogy kezükbe vehessék a regényt.

Az egyik legmeghatóbb élmény a testvéremhez köthető. Ő köztudottan nem szeret olvasni. Ennek ellenére, miután megkapta a könyvet, nem tudta letenni, és tippelgetett, hogy mi fog történni a következő fejezetekben. Elmondta, hogy kit látna szívesen a megfilmesített változatban.  

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy bizalmat szavaznak nekem és olvassák a regényemet, mellyel az volt a célom, hogy gondolkodásra késztessem az embereket, és olyan történetet hozzak létre, ami akár a szomszédban is játszódhatna.

A jövőt illetően annyit elárulhatok, hogy gőzerővel dolgozom a következő kéziraton. Legkésőbb novemberre szeretnék elkészülni vele. Szintén lélektani témákat boncolgat, de egy egészen más környezetbe kalauzolja el az olvasókat. Meg sem állunk Hollywoodig!

Szeptemberben 28-án pedig dedikálni fogok a Nemzetközi Könyvfesztiválon. A pontos időpontról később tudok tájékoztatást adni. Szeretettel várok mindenkit!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Gazdag Tamás Dávid hivatalos írói oldala

Líra