Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Nedra Salomon - ("Nálam a valóság kizárása, félvállról vétele egy nem létező fogalom. Mégha ez egy alternatív létsík, akkor is a mi világunkat mutatja be, tehát a fizika, a biológia és az emberi természet figyelmen kívül hagyása nálam szóba sem jöhetett.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Nedra Salomon írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek nemrégiben jelent meg a Kútba esett hívott szó című könyve, a Talentum House Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nos, magamról. Eléggé bogaras egyén voltam világéletemben, pontosabban kétfajta: könyvmoly és tévéhangya. A régi Cartoon Network, Nickelodeon és a magyar mesék olyanok voltak számomra, akár a levegő, később pedig a nagyobbaknak és felnőtteknek szánt műsorok is beszippantottak. Ami miatt nem kicsit különcnek éreztem magamat, hogy gyakran jobban vonzottak a fiús dolgok, egy dínót vagy kommandós figurát előbb kértem volna a polcról, egy pónival vagy hercegnővel szemben. Ma már ez az érzés elpárolgott. Második legnagyobb szenvedélyem a zene volt vegyes vágott felhozatallal, ahol Britney Spears mellett remekül megfért Edith Piaf, Eminem és az Offspring. Ez a mindenízűséga mai napig változatlan nálam. Élek-halok a kirakósért, a pókerért, szeretek barátokkal kimozdulni, legyen szó iszogatásról vagy erdei sétáról, bármi jöhet. Amíg élek, szeretnék még egyszer kiutazni Japánba, megtanulni ultizni és lovagolni.

Kútba esett hívott szó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Úgy egy év volt, mire a végleges formáját elnyerte a kézirat, nagyjából nyolc hónap volt az első változat megszületése, a szabászat, bővítés, faragás, kiegészítés pedig körülbelül négy hónapot ölelt fel.

Mondhatni volt vele kutatómunkám, de a sok mindenkinek mást jelent, én úgy mondanám, hogy annyi volt, amennyit szükségesnek éreztem. Némi hiányérzetem még így is akad, hogy nem voltam elég alapos. Nálam ez kulcsfontosságú, szóval ebből a szempontból valóban nem érzem soknak, hisz az írás nélkülözhetetlen eleme, ami ezáltal hozzáad az írás izgalmához. Ugyan jóból is megárt a sok, de ezt az állapotot eddig még egyszer sem értem el.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nálam a valóság kizárása, félvállról vétele egy nem létező fogalom. Mégha ez egy alternatív létsík, akkor is a mi világunkat mutatja be, tehát a fizika, a biológia és az emberi természet figyelmen kívül hagyása nálam szóba sem jöhetett. Részemről épp az tesz egy művet izgalmassá, ha érzem, hogy valóságszaga van, ami magában hordozza a gondolatot: ez akár meg is történhet. Olvasáskor mindig külön elismeréssel adózok egy író előtt, ha a finomságokra is odafigyel, mert érzem rajta a munkát, amivel megtiszteli az olvasókat meg magát a történetet.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Bizonyos tekintetben szokványos író vagyok, mert én is már gyerekkorom óta gyártok a fejemben történeteket, amiket mindig az általam nézett műsorok, leginkább rajzfilmek, ihlettek meg. Ám azok egészen harmincegy éves koromig kizárólag a fejemben léteztek, mígnem színre lépett a covid. Ekkor egyetlen év alatt elég sok újdonság fészkelte be magát az életembe. Először tagja lettem egy csapatnak, ami keleti rajzfilmekhez, animékhez és donghuákhoz fordít feliratokat, majd később bemutatott nekem egy világot, ami egészen addig elkerült engemet: a fanfictionökét. Ekkor kapott nevet az, amit húsz éven át a koponyám rejtekében műveltem, és utólag is jó érzéssel töltött el, hogy mennyire nem vagyok ezzel egyedül. Úgy adódott, hogy baráti unszolásra nekivágtam az első fanfictionöm megírásának, amitől nagyon ódzkodtam, ugyanis rólam tudni kell, hogy egészen addig kizárólag verseket írtam, ráadásul a cizellált fajtákat. Tartottam tőle, hogy a dagályos stílusom végett én és a próza egymás ősellenségei leszünk. Ez végül meglepően távol állt a valóságtól, bár érezhetően fojtósan írtam. Ekkor kaptam egy jóbarátomtól azt a tanácsot, hogy írjak valami olyat, ami megköveteli a könnyed szöveget és a gördülékenységet, és imígyen született meg az első regényem. Azután már nem volt megállás, mert meglepően hamar rákaptam az ízére, önmagamat is meglepve, milyen simán megy az effajta történetalkotás. Dióhéjban így lettem író.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igazából, ez már megtörtént. Az első regényem, ami még nem jelent meg, egy nem szokványos jakuzasztori, és van már egy kész romantikus történetem is. Fejben meg már régóta készül nálam két fantasy és egy pörgősebb alvilági történet. Nálam annyira nem egységes zsánerről lehet beszélni, hanem minden írásomra jellemző elemekről. Úgymint szimbolizmus, naturális testiség, legalább egy szabadszájú szereplő és az utalások.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyfajta jóleső üresség jár át. Nem mondanám kiemelkedőnek, mert nálam a folyamat maga adja a legnagyobb izgalmat, így a lezárás után nem érzek katarzist, de igazából kellemetlen értelemben vett űr sem tátong bennem ilyenkor.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Korai könyvmoly éveimben sok Lőrincz L. Lászlót olvastam, és az egyik könyvében hívtak így egy mellékszereplőt, azonnal megszületett bennem az elhatározás, amikor először olvastam: te velem maradsz. Lehet, ebben közrejátszott a mindig is bennem lángoló, töretlen mellékszereplő-fétisem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Hmm, nem voltak e téren sosem álmaim, íróként nem vonzott erősebben egyik alműfaj sem, mint említettem korábban, nálam inkább jellemző, megkerülhetetlen jegyek vannak. Ha az olvasói énemből indulnék ki, akkor egyértelműen a krimit jelölném meg, bár épp arra érzem a legkisebb késztetést, hogy írjak. Azt a részemet kiélem Wattpadon egy viccesebb, rejtős hangulatú novellasorozattal.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Vegyes. Nagyon vegyes. Mivel egészen a legutolsó pillanatig izgultam, hogy milyen lesz a végeredmény, mind küllemét, mind beltartalmát tekintve, ezért tudtam, hogy addig nem leszek nyugodt, míg a benne maradt hibák ki nem lesznek javítva, mert az, hogy lesznek, az borítékolható volt. Nemrégiben adtam le a listát a javítandó bakikról, hogy az újranyomásban már ne legyenek benne. Na, most már beengedem az örömöt magamba, hogy ki lett adva a könyvem, ez pedig csiklandozza a kis lelkemet.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A kettő kéz a kézben jár nálam. Adott, kulcsfontosságú jeleneteket alaposan meg szoktam tervezni, akár egy koreográfiát. de a javát saját maga megírja, én pedig csak leírom, amit a szereplőim tesznek és mondanak

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A kedvenc jeleneteim mindig azok voltak, ahol Fogatlan és Marhaq beszélgetnek, a legnehezebb pedig a nyitó- és a zárójelenet megírása volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában megtetszik egy pillanat, egy szituáció, egy gondolat valamiről, legtöbbször zene is szól közben, aztán egyből kitalálok abból kiindulva egy saját jelenetet. Ez az első kép legtöbbször valahol a regény közepén fog később helyet kapni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként mindig az íróköröm tagjainak mutatom meg, mivel eléggé színes a társaság, többféle nézőpontból kaphatok véleményt, és szerencsémre őszinték is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Érdeklődve fogadták. Sok rokonommal ápolok jó kapcsolatot, de sokáig nem volt beszédtéma, hogy ilyesmivel foglalkozok, így csak akkor tudtak róla, amikor már komolyabban belefogtam a tartalomgyártásba.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Negyvenkettő.

Nedra Salomon író oldala

Talentum House Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kálóczi Kira - ("Az írói énem most születik, és ő nem az a „szürke nő”, aki naponta ötvenszer elmosogat.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kálóczi Kira írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek nemrégiben jelent meg Vágyak feloldása című könyve mely ’’50 feletti női vágy, önismeret és újrakezdés témáját boncolja – humorral, öniróniával’’.

 

Forrás: Kálóczi Kira írói oldala.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Amikor megismerkedtem a jelenlegi barátommal, az első randin – egy fagyit nyalogatva – nevetgélve beszélgettünk. Aztán egyszer csak megálltam, ránéztem, és közöltem:

– Előre szeretném jelezni, hogy nagyon bonyolult vagyok.

És ez így is van.

Közel ötven évesen gyermeki kacajjal tudok ugrándozni, tini módjára tudok balhézni, és közben hősiesen küzdök a menopauzával.

Anyuka vagyok, elvált nő, író, aki néha túlságosan is a szívével él – aztán meg issza a levét.

Most kezdtem új életet és új szakmát, ami nem könnyű, mégis egyre biztosabban érzem: az életközepi válság nem válság, hanem ébredés.

Szeretném megírni mindazt, amit sok nő érez, gondol, átél, de nem mer kimondani.

Az életem tele van humoros önkritikával, szerelmi bukkanókkal és azzal a halálosan komoly játékkal, hogy hogyan maradsz nő akkor is, amikor az élet néha megpróbál kicsavarni belőled mindent.

Vágyak feloldása című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mondhatnám, hogy rengeteg kutatómunka kellett… de az igazság az, hogy én magam voltam a kutatás.

Az életem és a környezetem az elmúlt években több mint elég háttéranyaggal szolgált: házasság és házassági válság, a szexualitás újraértelmezése, határok keresése, önismereti mélymerülések – vagy inkább zuhanások –, szerelem, veszteség, szenvedély.

Ennél jobb anyagot egy írónő sem kívánhat magának – legfeljebb kevesebb könnyet hozzá.

Az első kötet szerkesztés előtti kézirata körülbelül nyolc hónap alatt született meg.

A történet belülről jött, de közben meg kellett tanulnom regényt írni: struktúrát, ritmust, dramaturgiát.

És igen: sokszor én lepődtem meg a legjobban azon, mi kerül a papírra.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Fikciós regényről van szó – de olyanról, amelynek a valóság az alapja, és a fantázia az a finom párásítás, amitől élni kezd a történet.

A jó regény szerintem attól működik, hogy az olvasó közben azt érzi: „ez akár velem is megtörténhetne.”

A saját életemből és mások őszinte elbeszéléseiből dolgozom – de sosem nyersen.

Szeretek hozzákölteni, felnagyítani, eljátszani a lehetőségekkel, hogy aztán a jelenet pontosan azt mondja, amit szeretnék: vágyat, fájdalmat, erőt, humort.

A valóság a gerinc, a fantázia a hús.

Az olvasó pedig a vérkeringés, akitől az egész élővé válik.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mindig írtam.

Üzeneteket, kis történeteket, naplót, jegyzeteket – férfiaknak, férfiakról, magamról, az életről.

Csak épp akkor még nem neveztem irodalomnak.

Aztán egy nap valaki azt mondta:

„Figyelj… erről könyvet kéne írni.”

És onnantól nem volt visszaút.

Az írás nekem egyszerre gyógyítás, önkifejezés és szerelem.

Néha menedék, néha tükör, néha vallomás – de mindig az a hely, ahol igazán önmagam vagyok.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, abszolút. Már vannak ötleteim, sőt néhány már formálódik is.

A Mese a Fehér Hollóról például egy lírai, szimbolikus, érzéki novella – kicsit más hang, mint a regényem. Lágyabb, finomabb, de ugyanúgy benne van a női vágy.

A trilógia mellett írok mélyebb önismereti és nőiesség-tematikájú cikkeket, és titkon nagyon szeretnék egyszer krimit is írni.

És hát bevallom: erotikát írni sem mindig egyszerű.

Főleg amikor a szerkesztőm azzal az ukázzal lát el, hogy „minden szexjelenetben legyen valami újdonság.”

Őszintén? A kreatív készlet véges…

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ez volt az első könyvem, úgyhogy egyszerre voltam irtó izgatott és végtelenül türelmetlen.

Amikor leadtam a kéziratot a szerkesztőknek, és elkezdtek visszajönni a javítási kérések, volt pár pillanat, amikor komolyan azt gondoltam:

„Ebből sosem lesz könyv… mi a fenébe vágtam én bele?”

Aztán eljött a pillanat, amikor először a kezembe vettem.

Ott álltam, néztem, és egyszerre voltam boldog, büszke… és persze rám szakadt a para is:

„Kell ez majd valakinek?

Tetszeni fog?

Érteni fogják? Érezni fogják?”

Tudod, olyan érzés, hogy valami személyeset kitolsz a világ elé, és csak reméled, hogy jó kezekbe kerül.

Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Kira mindig is az egyik kedvenc nevem volt.

A másik a Liza – ezért kapta ezt a nevet a főhős lánya.

A Kálóczi pedig egyszerűen bevillant mellé. Jól állt neki. Nekem.

A saját nevemet unalmasnak éreztem ehhez az egész világhoz. Nem akartam belekeverni a mókuskerékben futó hétköznapi verziómat.

Az írói énem most születik, és ő nem az a „szürke nő”, aki naponta ötvenszer elmosogat.

Mégis: Kálóczi Kira is én vagyok – csak az a változat, aki az írásban sokkal bátrabb, őszintébb, nőiesebb… és jóval pimaszabb.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem.

Gimis koromban elkezdtem egy „komoly” könyvet, aztán feladtam. Többnyire nehéz klasszikusokat olvastam tinikoromtól kezdve, ezért sokáig azt hittem, a szép irodalom felé indulok majd.

Aztán rájöttem: attól, hogy olvasni szeretem, még korántsem tudok ebben a zsánerben írni. Más a személyiségem, a stílusom.

Amiben igazán jó vagyok, az az, amiről a nők suttogva beszélnek.

Én meg úgy voltam vele: miért kéne suttogni?

Az erotika nálam sosem pornó.

Hanem önismeret, kapcsolat, szabadság, humor és mélység – egyszerre játék és tükör.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő.

Van határidő, van vázlat – de az igazi írás akkor jön, amikor a történet magától meglódul, csak püfölöm a billentyűt, majd amikor visszaolvasom, elcsodálkozom azon, hogy ez mikor, és hogy a fenébe jutott eszembe?

Abból dolgozom, amit megélek vagy szeretnék megélni.

És sajnos/szerencsére sok mindent megélek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindig vannak kedvencek.

Általában azok, ahol Niki egyszerre erős, törékeny és nő.

És voltak nehéz részek is: ahol elutasítást, fájdalmat, bizonytalanságot kellett írnom.

Olyankor közel kerülök a saját sebeimhez.

De a legjobb jelenetek mindig azok, amikor azt érzem:

„imádtam megírni – igazi élmény volt”. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sorsok – saját és másoké –.

Férfiak.

Veszteségek.

Újrakezdések.

A belső női hang, amely néha ordít, néha suttog.

A vágy.

És a humor – mert nélküle már rég becsavarodtam volna.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőim és egy nagyon szűk, bizalmi baráti kör: azok, akik őszintén meg merik mondani, ha valami mellément, és elég szeretetteljesek ahhoz, hogy akkor is bíztassanak, amikor épp szétesnék.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem mindenki tudja… és őszintén: nem is biztos, hogy mindenkinek tudnia kell.

Az egyik gyerekem egyszer megkérdezte:

„Anya, ha megjelenik a könyved, bevihetem az iskolába megmutatni a barátaimnak?”

Hát… ööö… nem.

A szexualitás sokakat megijeszt.

Sokan nem látják mögötte a mondanivalót, az önismeretet, az érzelmi mélységet – csak egy „bűnös”, szégyenletes témát.

Aki érti, hogy mit és miért írok, az őszintén örül velem.

Aki nem… nos, nem nekik írok.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Azt, hogy nem kell tökéletesnek lenni.

Nem kell csendben maradni.

A vágy nem bűn. A női erő nem szégyen.

A történeteink akkor gyógyulnak, ha kimondjuk őket.

És talán azt is: ha már belekezdtél a könyvembe, remélem, egy kicsit magadat is megtalálod benne.

Kálóczi Kira

Kálóczi Kira webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Császár Alma - ("Komolyabban az egyetem első éveiben kezdtem el komolyabban foglalkozni azzal, hogy nyomtatásban is megjelenjenek a műveim, ekkoriban aktívan jelentkeztem pályázatokra.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Császár Alma írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Nemrégiben áprilisban jelent meg horror/krimi zsánerben Nyuszi címmel, a könyvet az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Császár Almának hívnak, és egy kis faluban nőttem fel, ahol az unalmas napok elől a könyvekbe menekültem. Rengeteg témában olvastam, ami végül oda vezetett, hogy minden érdekelni kezdett, az irodalomtól elkezdve a kémián keresztül a csillagászatig. Vegyészmérnöki pályát választottam végül, de a sors úgy hozta, hogy tanárként kezdtem el dolgozni, először óraadóként majd teljes állásban, kémiát, fizikát és angolt tanítok jelenleg. Az írás mellett nagy szenvedélyem még a festészet, főként akrillal dolgozom.

Nyuszi című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Különösen sok kutatómunkára nem volt szükségem, viszont maga a regény megalkotása közel három évig tartott. A Nyuszinak hat teljesen különböző változatát írtam meg, mire elégedett lettem a végeredménnyel. Magán az íráson kívül különösen hosszadalmas feladat volt a javítás, a mondatszerkezetek, szósorrendek, és helyesírási hibák sokszoros ellenőrzése.

Menyire nehéz egy horror/krimi zsánert írni?

A műfaj számomra nem volt egyszerű, s bár nagyon sok horror regényt olvastam, nem gondoltam volna korábban, hogy kihívásokkal teli a feszültséget folyamatosan fenntartani háromszáz oldalon keresztül, és nem is olyan egyszerű az olvasó számára is ijesztő helyzeteket megalkotni.

Irodalmi Rádió kiadóról nem hallottam még, tudsz mesélni róla? Hogyan lehet bejutni és milyen kiadóként működnek?

Az Irodalmi Rádió kiadóval verspályázatokon keresztül kerültem kapcsolatba először, ugyanis több megmérettetésükön is indultam. A könyvkiadás náluk jelenleg sikeres pályázaton való szerepléssel működik. Csak ajánlani tudom őket, nagyon részletesen válaszolnak minden felmerülő kérdésre, nagyon lelkiismeretesek, és csodás munkát végeznek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az írás során próbálok minél jobban elvonatkoztatni a saját élményeimtől, tapasztalásimtól, és a fantáziára támaszkodni. A Nyuszi eseményei teljes egészében kitalációk, csak úgy, mint a helyszín, New Castle városkája, az azt körülölelő erdő, és a szomszéd település is. A szereplők is kitalált személyek, általam megálmodott személyiséggel és motivációkkal.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már kilenc éves koromban elhatároztam, hogy író szeretnék lenni, és minden álmom az lett, hogy egy napom majd a könyvespolcon lássam viszont az egyik művemet. Először a versek világa ejtett rabul, és a szülőfalum világát vetettem papírra. Később a történetek, regények irányába mozdultam el, és tizenhárom évesen megírtam az első saját „regényem”, ami egy harminc oldalas iromány lett.

Komolyabban az egyetem első éveiben kezdtem el komolyabban foglalkozni azzal, hogy nyomtatásban is megjelenjenek a műveim, ekkoriban aktívan jelentkeztem pályázatokra. Sorban jelentek meg verseim, novelláim antológiákban, ezek a sikerek pedig erőt adtak arra, hogy a Nyuszit is megmutassam a nagyvilágnak.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, mindenképpen. Egy romantikus regénnyel már próbálkoztam, jelenleg pedig fantasy történeten dolgozom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először is hihetetlen boldogság és megkönnyebbülés, de sosem tudom elengedni teljesen a történetet és a szereplőit, folyamatosan visszatérek hozzájuk, és gyakran átírok egy-egy jelenetet.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Eleve szokatlan nevem van, amire már többen azt hitték, hogy álnév, hát nem szerettem volna mást.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mindig is szerettem nagyon ezt a műfajt, és rengeteg novellám is született benne. Azonban mindenképpen nyitott vagyok a többi zsánerre is.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hónapokig el sem akartam hinni, hogy kiválasztották megjelenésre a Nyuszit. Akkor tudatosult bennem, hogy ez tényleg a valóság, mikor már a kezemben tarthattam az első példányok egyikét. Utána persze a hitetlenkedést elváltotta az öröm és a büszkeség.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Talán a helyes válasz a kettő közt van. Vannak nagyon impulzív időszakok, majd nagyon tudatosan ellenőrzöm vissza a megírt részeket.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

A kedvenc jelenetem egyértelműen a regény vége, amikor minden kiderül és értelmet nyer, ott csak szaladtak velem az írással töltött órák, és észre sem vettem, hogy mennyi ideje ülök a laptopom előtt.

A könyv legelejét volt a legnehezebb megírni, hogy kellően figyelemfelkeltő legyen, hogy az olvasót lehetőleg minél jobban magába szippantsa.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az ötletek szinte maguktól jönnek, rengeteg félig kész történet kavarog minden pillanatban bennem, inkább az a legnehezebb, hogy csak egyre koncentráljak. Mindig is nagyon élénk fantáziám volt, így szerencsére ötletem mindig van.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A történeteimet mindig az öcsém olvassa először, ő a leglelkesebb támogatóm és kritikusom. A Nyuszi minden egyes változatát nagy türelemmel átolvasta, és néha tanácsokkal terelgette a történet alakulását. Kíméletlen kritikus, így mindig tudhattam, hogy egy-egy rész valóban jól sikerült-e.

A másik igen lelkes olvasóm pedig a nagymamám, aki minden látogatáskor bíztat, hogy írjak még.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Szerencsére nagyon jól fogadták, hihetetlenül támogatóak voltak a családtagjaim, és lelkesen olvasták a könyvet, annak ellenére, hogy az öcsémen kívül senki sem igazán rajong a horror/krimi zsánerért.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Azt, hogy bátran vegyenek a kezükbe olyan műfajú könyveket is, melyeket amúgy nem feltétlenül olvasnának, mert sosem lehet tudni, hogy mi szólítja meg őket végül.

A Nyusziban is remélem, mindenki megtalálja a neki tetszőt- a borzongást, a telet, a nyulakat, azt, hogy az áldozatszereptől meg lehet szabadulni, és azt, hogy mindenki eltöprenghet azon, hogy szerinte hogyan is alakulhat a szereplők sorsa.

Instagram

Császár Alma íróműhely webshop

Bemutatkozik Lumira Kiadó, melynek Lumira Kör tagjaként kerültem be.

A Lumira Kiadó Instagram oldalán volt egy lehetőség: bekerülni az ARC programba. Én pedig bejutottam, és a Lumia Kör tagjaként bemutatkozó interjút készítek a Lumira Kiadóval.

Hogyan, mikor alakult a Lumira Kiadó?

A Lumira Kiadó egy 100%-ban női tulajdonú vállalkozás, amely mögött három évtizedes könyvszakmai tapasztalat találkozik a fiatalos lendülettel.

Az új családi vállalkozás gyakorlatilag egy bővülés, mert a könyvek iránti szívvel-lélekkel való munka nálunk már évek óta meghatározza a mindennapjainkat. Ez folyamatos, 24/7-es odaadást jelent azért, hogy jobbnál jobb könyveket jelentethessünk meg másik kiadónkban és itt is.

Milyen zsánerben mozogtok?

Olyan tiszta, romantikus regényeket helyezünk fókuszba, amelyek nem felkavaróak, humorosak, élvezhetőek, könnyedek. Elsősorban a 14-18 és a 19-30 év közötti korosztálynak szeretnénk megfelelő könyveket kínálni. Szerintünk óriási a hiány azokból a minőségi, romantikus ifjúsági regényekből, amelyekkel könnyű azonosulni és vidámmá teszik az olvasót.

Olvastam az Instán, hogy a kiadó kéziratokat vár.  Milyen zsánerben, miként lehet beküldeni, mik a feltételek?

Kéziratpályázatunk október 20-án lezárult, október 31-ig küldtünk visszajelzést azoknak, akik küldtek valamilyen anyagot. Többször hangsúlyoztunk, hogy olyan regényeket várunk, amelyek:

1. Tizen– vagy huszonéves főszereplőkkel dolgoznak, a fiatal olvasók számára is befogadható módon.
2. Pozitív, építő jellegű, életigenlő hangulatot közvetítenek, nem felkavaró vagy nyomasztó történetvezetéssel.
3. Tiszta, „clean romance” stílusban íródtak: trágárság, erotika és durva jelenetek nélkül.
4. Realista fikciók, nem fantasy vagy túlzottan elrugaszkodott történetek.
5. “Sweet & feel-good” hangulatúak: kedves, szerethető, szívmelengető olvasmányok

Lehet példa arra, hogy a kézirat nem felel meg valamelyik pontnak, de látunk benne fantáziát, ezért javaslatot teszünk nagyobb horderejű változtatásoknak.

Idén, illetve 2026-os évre milyen könyvek várhatóak?

2025-ben debütál első ifjúsági kötetünk, a Fények között Dubajban, ami egy amerikai-indiai írónő regényének fordítása. Az idei évben más nyomtatott megjelenésre már nem kerül sor, jövőre azonban tervben van több ígéretes magyar ifjúsági regény, illetve olyan külföldiek, amelyek amellett, hogy szeretnivalóak, romantikusak, élvezhetőek, egy-egy kultúrához kötődnek. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy a legjobb kéziratokból varázsolhassunk könyvet a boltok polcaira, de nagyon fontos, hogy nálunk a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség.

Milyen kiadóként működtök? Hagyományos, szerzői vagy hibrid vagyis, ha valaki szeretne jelentkezni hozzátok, mit kell tudni?

Kizárólag hagyományos könyvkiadással foglalkozunk, épp ezért nagyon magasan van a léc. Csakis olyan kéziratot vállalunk, amit teljes szívvel tudunk támogatni, hiszünk benne, bátran adjuk hozzá a nevünket. A kéziratok szűrése, átdolgozása egy hosszabb folyamat, mert tényleg a tökéletességre törekszünk. A mostani kéziratpályázatunk során csak azokat a történeteket juttattuk tovább a következő körbe, amelyek iránt megvolt bennünk a lelkesedés és látjuk bennük a lehetőséget. Ez nem azt jelenti, hogy ezekből biztosan könyv lesz: most jön az alapos munka, amely során eldől a kézirat sorsa.

Sajni Patel kötetei illetve más hasonló könyvek is várhatóak?

Sajni Patel az első szerző, akinek bizalmat szavaztunk. Azt gondoljuk, hogy az igényes fordítás és szerkesztés kiemelten fontos ahhoz, hogy hitelesen tudjuk visszaadni a külföldi szerzők írói tehetségét. Több könyvét is elemezzük, nem kizárt, hogy jövőre újabb történetei jelennek gondozásunkban.

Jelenleg nagyjából 20-30 külföldi kézirat van nálunk, de nehéz a világpiacon is megtalálni azokat a clean romance (tiszta romantika) jellegű történeteket, amiket keresünk. Ez a küldetésünk: a minőségi, élvezhető, humoros, szeretnivaló, nem felkavaró történetek megjelentetése és terjesztése.

Szerencsére kapcsolatba kerültünk egy olyan irodalmi ügynökkel, aki személyiségével, segítőkészségével, értékrendjével nagyban hozzájárul ahhoz, hogy minőségi művek jussanak el hozzánk.

Ahogy már említettük, emellett szeretnénk megtalálni azokat a magyar szerzőket is, akik emberileg, szakmailag és leginkább történetkreálásuk mentén megfelelő partnereink lehetnek.

Forrás: A fotókat a Lumira Kiadó hivatalos facebook oldalról vettem.

 Instagram

Lumira Kiadó

Facebook

Lumira Kiadó

Interjú Alma Kent írónővel az illegális le/feltöltéssel kapcsolatban - (". Amíg az emberek nem érzik át, hogy az e-book is ugyanolyan érték, mint a papír, addig nehéz változást elérni.")

Köszönöm Alma Kent, hogy elfogadtad újra az interjú felkérésemet. Olvastam insta sztoriban a történteket és nagyon sajnálom, hogy egyesek nem tisztelik a munkád. Sajnálom, hogy ilyen döntést kell meghoznod.

Kérlek, meséld el mi az oka a döntésednek, ha esetleg valaki nem tudná, hogy mi is történt a háttérben.

A döntésem egyszerű: elegem lett abból, hogy a magyar írók munkáját bárki következmények nélkül ellophatja.Az első regényem után több száz példány került fel torrentoldalakra, Discordra, Facebook-csoportokba, mintha csak közös tulajdon lenne. Pedig nem az! Minden oldala hónapok, évek munkája, álmatlan éjszakák, szerkesztés, borítótervezés, nyomdaköltség… és a végén ott állsz, hogy valaki ingyen letölti, továbbküldi, és még röhög is rajtad. Nem akartam emiatt eltűnni, de valamit lépni kellett. Ezért döntöttem most az e-book mellett  ideiglenesen. Ez az egyetlen módja, hogy legalább valamilyen szinten megvédjem a történeteimet.

Mit gondolsz ma az illegális fel/letöltésekkel? Szerinted mivel lehetne gátat vetni ennek?

Őszintén? Ez lopás, akárhogy is szépítjük. Amíg az emberek nem érzik át, hogy az e-book is ugyanolyan érték, mint a papír, addig nehéz változást elérni.De én hiszek benne, hogy ha egyre többen beszélünk róla, és a közösség is kiáll az írók mellett, akkor talán lesz súlya.Nem az a célom, hogy bárkit megalázzak – csak azt szeretném, hogy végre felismerjék: ez nem „ingyen olvasás”, hanem valaki munkájának az ellopása.

Beszélhetnénk most a külföldi szerzők könyveiről, amiket ugyanígy terjesztenek ingyen, különböző csoportokban, ám az is lopás. Annyi a különbség, hogy a külföldi szerző nem tud róla, ezáltal nem is tud tenni ellene.

Esetleg, későbbiekben valamikor 1-2 év múlva lesz lehetőség nyomtatottan is kiadni a könyved?

Igen, reményeim szerint ez egy ideiglenes döntés. Nem mondtam le róla, csak most egy időre félreteszem.Szeretnék hinni abban, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem kell félnem attól, hogy másnap a könyvem szembejön velem egy fájlmegosztón.Ha addig a magyar olvasók és szerzők összefognak, és tényleg változás indul, akkor igen – visszatérek a nyomtatott formához.

Szabad-e ilyesmit kérdeznem, hogy egy könyv megírástól a megjelenéséig mi tartozik ide és mennyibe kerül egy írónak, hogy megjelenjen? Mennyi, azaz esetleges kár, ami érint téged?

Egy regény nem csak a papírról szól.Ott van a borítótervezés, a szerkesztés, a korrektúra, a tördelés, a nyomdaköltség, a szállítás – mindez több százezer, akár milliós tétel.És amikor ezek után valaki egy gombnyomással megosztja, az nem “apróság”. Az konkrétan a jövőnket viszi el.A kár anyagilag is hatalmas, de lelkileg még nagyobb. Mert amikor meglátod a saját könyvedet egy illegális oldalon, az olyan érzés, mintha kiradíroznák belőled a lelkesedést.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy lopják a könyved? Sikerült valahonnan leszedetni?

Amikor megláttam a képernyőfotókat és a kommenteket, hogy “elküldöm e-mailben”, “már megvan nekem,”, pedig ugye meg sem jelent e-book változatban, akkor majdnem elsírtam magam. Szerzői kiadásban vagyok, ami azt jelenti, hogy mindent én magam finanszírozok. Ezzel rengetegen vagyunk még így. A magyar írók túlnyomó többsége az előző könyvének bevételéből fedezi a következő kiadását. Így már gondolom érthető, miért ekkora a probléma. Sok helyről sikerült leszedetni, de tudom, hogy ami egyszer felkerült a netre, az örökre ott is marad.És ez borzasztó érzés, mert bármit csinálsz, úgy érzed, hogy már sosem tudod visszavenni az irányítást.

Te magad, hogyan tudnád megakadályozni, hogy a könyved ne kerüljön fel, de ha mégis mit tudsz tenni ez ellen?

Teljesen soha nem lehet. Viszont az új e-book verzióim vízjelezve és egyedi azonosítóval kerülnek ki – minden olvasó neve és e-mail címe szerepel bennük.Ez nem “megfélemlítés”, hanem védelem.Aki tisztességes, annak semmi baja nem lesz tőle (sőt, volt, aki kérte is a névre szóló példányt).De ha valaki feltölti, legalább tudni fogom, ki volt. És ez önmagában is elég sokakat visszatart.

Mindkét könyved e-book lesz? Ha igen minden könyvterjesztőnél beszerezhető lesz, vagy csak nálad lesz majd kapható?

Igen, a következő időszakban e-book formában folytatom, mert ez a legbiztonságosabb mód most. Minden könyv kizárólag a weboldalamon lesz elérhető, sehol máshol, ugyanis csak így tudom garantálni a védelmet. Amennyiben bekerülne a boltokba, azzal ugyanott vagyok, mintha nyomtatott verzióban jelentetném meg – védtelenül. Sajnos, jelenleg ez az egyetlen mód, hogy kiderüljön, mi lesz ennek a vége.

Más író/szerző társaidnak mi a véleményük ezzel a kapcsolatban? Hogyan viszonyulnak ehhez?

Sokukkal beszéltem, sőt kiadókkal is, és sajnos mindenki ugyanazt mondta: ez ma már mindenkit érint.Van, aki csendben tűri, mert fél, hogy támadni fogják, ha megszólal. Az írókat így is rengeteg negatívum ér (személyeskedés, magánéletben való turkálás, stb.). Viszont egyre többen merik kimondani, hogy ez így nem mehet tovább.Nem riválisok vagyunk, hanem egy csónakban ülő emberek, akik ugyanazért küzdenek – mégpedig, hogy megélhessenek abból, amit szeretnek.

Olvastam az insta sztoriba, hogy feljelentéssel élsz. Ez hogyan működik? Van visszatartó ereje? Van ennek eredménye?

Nem tudom, mennyire félnek tőle, de nekem kötelességem megtenni.Ha mindenki szemet huny, akkor a tolvajok csak bátrabbak lesznek.A feljelentés nem bosszú, hanem jelzés:elég volt.Ha valaki úgy gondolja, hogy egy szerző munkája ingyen van, akkor ideje szembesülnie vele, hogy ez bűncselekmény. A szerzői jogok megsértése nem kevés kártérítést vonhat maga után, de akár két év szabadságvesztéssel is járhat. (2012. évi C. törvény (Btk.) 385. § (1) bekezdés)

Szerinted mi lehet a gyakori kifogás és miért pont az?

A “nem tudtam, hogy tilos” meg a “nem volt pénzem rá”.De ez egyik sem mentség.Senki sem megy be egy boltba azzal, hogy “nincs pénzem, de attól még elviszem a cipőt”.A könyv is ilyen. Ugyanolyan termék, mint akármi más, annyi különbséggel, hogy ez nem csak anyagi értékkel bír, hanem szellemi tulajdonnal is.

S végezetül, mit üzennél az olvasóidnak? Mit tanácsolnál nekik?

Azt, hogy köszönöm! Tényleg, szívből.Annyi szeretetet és támogatást kaptam a történtek után, hogy ez adott erőt folytatni.A döntésem nem ellenetek szól, hanem értetek. Éppen miattatok döntöttem az e-book, és nem a végleges nem megjelenés mellett.

Nem akartam kicseszni senkivel a tolvajok miatt, ezért nem tűntem el, csak formát váltottam. Ugyanúgy szeretném elmesélni a történeteimet, és tudom, hogy várják is. Az írás fontos része az életemnek, és akár kiadom a regényeimet, akár nem, akkor sem fogom abbahagyni soha.

Remélem, egyszer eljutunk oda, hogy az író és az olvasó nem egymás ellen, hanem egymásért küzd ebben az országban, mert sajnos ennek az lehet a vége, hogy egyre többen döntünk majd amellett, hogy inkább nem jelenünk meg magyarul.

Webshop

Alma Kent

Instagram

Alma Kent

Bemutatkozik Legendárium Kiadó - ("Aki szeretne jelentkezni hozzánk, az minden évben decemberig tud jelentkezni. ")

Most egy újabb kiadót szeretnék bemutatni nektek, Legendárium Kiadót. A kiadónál néhány kötet fog megjelenni napokban, hetekben. A kiadót az instagram és tiktok oldalon található. 

Mikor alakult a Legendárium Kiadó?

A kiadó 2025. júniusában indult, azóta már nagyon sokat fejlődtünk kiadási téren (beleértve: szerkesztés, korrektúra, tördelés…) A kiadó elsősorban hagyományos kiadási formával dolgozik, de a nyomtatott könyveknél majd lesz magánkiadásos része is a kiadásnak. 

Milyen zsánerben mozogtok?

Igazából minden zsánerben otthon vagyunk, kezdve a romantikusoktól, a fantasy regényekig. Aki szeretne nálunk könyvet kiadni bármilyen műfajú kézirattal kereshet minket. 

Idén, illetve 2026-os évre milyen könyvek várhatóak? 

A tervek már körvonalazódtak a 2026-os évre. Az biztos, hogy kiadónk januárban nem fog megjelenéssel érkezni. De, februártól újult erővel vágunk bele a kiadásba!

Milyen kiadóként van jelen? Hagyományos, szerzői vagy hibrid vagyis, ha valaki szeretne jelentkezni hozzátok, mit kell tudni?

Kiadónk hagyományos kiadással foglalkozik, ahol az írónak nem kell fizetnie a könyvkiadásért. Aki szeretne jelentkezni hozzánk, az minden évben decemberig tud jelentkezni. 

Lesznek ingyen letölthető kötetek, vagy esetleg valamikor lesz nyomtatott példány? 

Lesznek e-bookok is, de a 2026-os év a nyomtatást is tartogatja magában. Tehát, lesznek nyomtatott könyvek is!

Milyen zsánerű könyveket vár a kiadó?

Elsősorban a fantasy, romantikus kéziratokat várunk, de nyitottak vagyunk más műfajokra is, mint krimi vagy dark romance.

A kiadót itt tudjátok megtalálni

Instagram

Email

Legendárium Kiadó weboldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Emily Grace Raven - ("Az írás azóta az életem része, amióta az eszemet tudom, nem is tudom elképzelni az életemet úgy, hogy nem dolgozom éppen egy regényen. Az írás a szenvedélyem, kikapcsol és megnyugtat; (...) )

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Emily Grace Raven írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek nemrég jelent meg egy fantasy regénye a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában, A Hatalom Kristálya (A Valmaryn Rend lovagjai 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Dorottya vagyok, huszonhat éves, végzettségem szerint filozófus. Nagyon szeretem A Gyűrűk Ura, a Star Wars és a Narnia Krónikái világát, íróként inspirációs forrást is jelentenek számomra. Mesterszakos diplomadolgozatomat is az említett művek filozófiai és erkölcsi vonatkozásaiból írtam.

Az írás azóta az életem része, amióta az eszemet tudom, nem is tudom elképzelni az életemet úgy, hogy nem dolgozom éppen egy regényen. Az írás a szenvedélyem, kikapcsol és megnyugtat; a regényem világában legalább annyira otthon érzem magamat, mint a saját életemben, a szereplőim pedig a második családom és erősen kötődöm hozzájuk. Az íráson kívül szenvedélyem még az olvasás, az akvarellfestés és a kézműveskedés is. Debrecenben élek családommal, és a kutyusunkkal, Daisy-vel.

A Hatalom Kristálya című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a regényem fantasy és nem a mi világunkban játszódik, így az írási folyamat viszonylag kevéssé épült kutatómunkára, inkább az inspirációszerzésen, az ötletelésen, illetve az ihlet elkapásán volt a hangsúly az írási folyamat során. Az írással kapcsolatban nagyon fontos számomra, hogy olyankor álljak neki, amikor éppen rá vagyok hangolódva az adott jelenetre, hiszen ilyenkor a szavak és a mondatok maguktól öltenek testet a fejemben, nekem pedig nem kell mást tennem, mint leírni, ilyenkor születnek mindig a legjobb jeleneteim, fejezeteim, ezért, ha ráleltem az ihletre, kész vagyok csapot-papot otthagyni, hogy gyorsan lejegyezzem, mielőtt elillanna. Ha nem vagyok ráhangolódva a történtre és úgy érzem, hogy sokat rágódom a mondatokon, nem jönnek maguktól, olyankor inkább félreteszem az írást és egy megfelelőbb pillanatban folytatom. Mivel sokszor várok a megfelelő pillanatra, egy regény megírása viszonylag lassú folyamat a számomra, hiszen nem minden nap írok, és ha mégis, akkor sem szoktam egyszerre hosszú szakaszokat egyben megírni, így a regényem megírása nagyjából két évet vett igénybe, majd ismét majdnem egy évet, mire a kéziratom könyvként láthatott napvilágot.

Hány részesre tervezed A Valmaryn Rend lovagjai történetet?

Jelenleg egy trilógia kiadása a célom, a második és a harmadik rész megírása már folyamatban van. Ezt követően is vannak már megírt részeim, illetve sok-sok ötletem a folytatásra, de mindezek kiadása nagyban függ A Hatalom Kristálya fogadtatásától.

A trilógia cselekményéről egyelőre nem szeretnék sok mindent mondani, de annyit elárulhatok, hogy míg az első kötet (A Hatalom Kristálya) egy konkrét küldetés és egy veszedelmes ereklye köré épül, addig a második rész nagyobb hangsúlyt helyez a szereplők sorsára, végzetes titkok kiderülésére, veszteségekre, vívódásokra és a sötétség előretörésére, a záró kötet középpontjában pedig egy valószerűtlen és veszélyes szövetség áll. Remélem, az első kötet fogadtatása lehetővé teszi majd, hogy ezek az izgalmas, sötét és sorsdöntő eseményekkel teli kötetek is kiadásra kerülhessenek!

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Történetemet alapvetően a fantázia határozza meg, de olykor valós események, élmények és helyek is inspirálnak engem egy-egy személy, hely vagy cselekmény megalkotásakor.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Amióta az eszemet tudom történeteket találok ki és mindig legfőbb vágyam volt, hogy író lehessek, ez az, amiben a legjobban megtalálom magamat. Már egészen kicsi koromban, 5-6 évesen elkezdtem rövid történeteket kitalálni. Ekkoriban még nem tudtam őket önállóan megírni, így anyukám írta le helyettem, amit mondtam, én pedig rajzoltam hozzá. Kilenc-tíz évesen volt egy versíró korszakom, ezalatt háttérbe szorultak a történetek, de később újra visszatértem hozzájuk. A regényeim az évek során egyre hosszabbak, komplexebbek és jobbak lettek, ahogyan egyre idősebbé váltam és ahogyan egyre több mindenre jöttem rá írás közben. Ezzel kapcsolatban mindig más regények, vagy filmek, sorozatok voltak a példáim.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Az átmeneti versíró korszakom után elköteleztem magam a regény műfaja mellett, ezen belül most évek óta a fantasy világa az, ami a legjobban érdekel a világteremtés, a fordulatos cselekmény illletve a sorsdöntő helyzetek, dilemmák miatt, amelyek mindig próba elé állítják a szereplőket és felfedik, ki milyen is valójában. Amit igazán szeretek a fantasy műfajában, hogy a szereplők a mi mindennapi világunkkal, életünkkel összehasonlítva sokkal élesebb helyzetekbe kerülnek, amiben vagy hőssé válnak, vagy elbuknak a nyomás alatt.

Más műfajok közül korábban krimit írtam még és esetleg a történelmi romantikus az, amit szívesen kipróbálnék egyszer, Jane Austen regényeinek hangulatából, stílusából kiindulva.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Éppen olyan, mint befejezni egy szeretett regény olvasását vagy egy kedvenc sorozat nézését. Egyrészt imádok finálét írni és előrevinni a szereplők sorsát, de amikor befejezem, rám tör egyfajta üresség, hogy vége, és hiányzik. Ezért is írok sorozatot, mert így nem kell a regény végeztével elbúcsúznom szeretett szereplőimtől, hanem a következő regényben folytathatom a sorsukat, ameddig csak akarom.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Mindig tudtam, hogy szeretnék írói álnevet, csupán az okozott némi fejtörést, hogy pontosan mit is válasszak azon belül, hogy mindenképpen angol/amerikai nevet szerettem volna. Végül azért döntöttem az Emily Grace Raven mellett, mert egyrészt sokkal jobban tetszik a hangzása, mint a saját nevemé, másrészt az angolos névvel azt is szerettem volna kifejezni, hogy az angol-amerikai fantasy történetekhez szeretnék csatlakozni stílus és hangulat szempontjából. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Korábban több zsánert is kipróbáltam, például a kalandregényt és a krimit is, az aktuális érdeklődési körömtől függően, végül az utóbbi években a fantasy képében megtaláltam az igazán hozzám illő zsánert, amelyben egyszerre jeleníthetek meg epikus harcokat, párbajokat és a szereplők komplex lelkivilágát, érzelmeit, érzéseit és vívódásait is.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Lényegében az írással együtt, képességeimet folyamatosan csiszolgatva nőttem fel és minden álmom volt, hogy egy nap valódi író lehessek. Csodálatos érzés volt, amikor ez végül valóban megtörtént és kezembe foghattam az első saját regényemet! Fantasztikus élmény volt a Könyvfesztiválon való írói részvételem is, és az olvasók érdeklődése a regényem iránt! Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek az érdeklődést és a támogatást! Hiszen a regényem most már nem csupán a magam szórakoztatására, hanem az olvasókért is létezik és kívánom, hogy minél többen örömöteket leljétek majd az olvasásában!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A cselekményötleteim rendszerint valamilyen ihletből származnak, de végül tudatosan is megtervezem őket, mielőtt leülnék megírni az adott szakaszt. Úgy sosem ülök le megírni egy fejezetet, hogy legalább 90%-ban ne terveztem volna meg előtte a cselekményt, ugyanakkor mindig van körülbelül 10%, olyan apróbb részletek, amelyek a konkrét írási folyamat során alakulnak ki. Arra viszont részemről nem hagyatkoznék, hogy maga a cselekmény ilyen spontán módon bontakozzon ki, azt mindenképpen szeretem előre felépíteni, hogy biztosan meglegyen a történet-és karakterív, az ilyesmit fontosnak tartom ahhoz, hogy működjön a regény.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ó, igen, mindenképpen! Nem tudom, hogy más írók is így vannak-e vele, de én íróként lényegében aszerint írok, hogy saját magam, rajongóként mit látnék szívesen. Hasonlóan ahhoz, mint amikor az ember a kedvenc regénye, sorozata közben azon agyal, hogy mi történhetne a jövőbeli cselekményszálakban, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben valóban rajtam áll, mi fog történni. Attól a körülménytől eltekintve, hogy maguk a szereplők is beleszólnak a cselekmény menetébe, hiszen mégiscsak róluk szól. Íráskor én mindig arra törekszem, hogy a szereplőim jelleme, motivációi lehető legkidolgozottabbak legyenek, így valójában nem én írom meg, hogy mit csináljanak, hanem csupán helyzeteket teremtek és ők maguk hozzák meg a saját döntéseiket, ez az én írói módszerem.

A kedvenc jeleneteim mindig a hatásos belépők, epikus párbajok, szívmelengető pillanatok, vicces megszólalások, sorsdöntő események és szívszorító momentumok. Szeretek belehelyezkedni a szereplők érzéseibe és átérezni, amit ők, különösen a legnagyobb fájdalmaik, kétségbeeséseik pillanatában. Izgalmas írói kihívás számomra, hogy hűen és a lehető legátérezhetőbben adjam vissza a szereplők pillanatnyi lelkiállapotát.

Amit kevésbé, nehezebben írok meg, azok a nagyjelentőségű fejezetek közötti úgymond átvezető fejezetek, amikor előkészítés történik, amiben nincs semmi eget rengető, így az ilyen fejezetek kevésbé izgalmasak számomra íróként, bár szükség van rájuk, mert szükség van egy kis pihenőre is a nagy pillanatok között.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Alapvetően igen, a történetem főbb elemei mindig valamilyen inspiráció hatására alakulnak ki. Nagyon sok minden meg tud ihletni. A fő cselekmény esetében főleg könyvek, filmek vagy sorozatok, de a helyszínekkel kapcsolatban valós helyek is, ahol személyesen jártam, a szereplők érzéseivel kapcsolatban pedig személyes gondolatok, érzések és élmények is.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Anyukám az első olvasóm, aki látja a kéziratot. Ő elmondja, hogy tetszett neki, illetve javaslatokat tesz és együtt javítjuk is a szöveget. Ezúton is köszönöm a lelkes segítségét és sok munkát, amit arra szán, hogy a kéziratom a lehető legjobb formáját hozza, amikor beküldöm a kiadónak!

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az, hogy regényt írok és végül A Hatalom Kristálya megjelenésével hivatalosan is íróvá váltam, azt hiszem, senkit sem ért igazán váratlanul, mivel egész életemben történeteket írtam. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hiszen a családom sosem próbált lebeszélni az írásról, hanem a kezdetektől fogva támogatták az íróvá válásomat, amiért hálás vagyok nekik, a segítségük nélkül nem boldogultam volna!

Mit üzensz az olvasóidnak?

Azt üzenem, hogy ne adják föl az álmaikat, azt, amit igazán szeretnek, és amiben megtalálhatják önmagukat és kikapcsolódhatnak. Nem biztos, hogy végül ez lesz a munkájuk, nem biztos, hogy valaha is megélhetnek belőle, de akkor se adják fel, ne mondjanak le róla, mert mindenkinek jár egy olyan hobbi, amiben igazán magára találhat és kibontakozhat akár csak a saját szórakozására!

A könyvet itt tudod beszerezni

Emily Grace Raven írói oldala

Gyémántfelhő Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Stella J. - ("(...) amikor végre befejeztem a végleges kéziratot, zokogtam. Talán az örömtől, talán a megkönnyebbüléstől – de elsírtam magam.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Stella J. írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, hamarosan megjelenik Fekete igazság című könyve.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1996-ban születtem egy magyar asszony és egy magyar zenész, roma férfi szerelméből. Ez a kettősség már gyerekkoromtól meghatározta az életemet, és a zenei pálya felé orientált. Bangó Margit tanítványaként sok szép helyre jutottam el – színpadokra, vendéglátóegységekbe –, ahol a zenémmel találkozhattak az emberek.

Idővel rájöttem, hogy azoknak a közszereplőknek, akik nagyobb közönséghez jutnak, felelősségük hallatni azok hangját is, akiket senki sem hall. Szeretném elmesélni, hogy a sztereotípiák falain túl egy gyönyörű világ létezik. Ezeket a falakat csak közös erővel, egymás megértésével tudjuk ledönteni.

2016-ban a legjobb barátom halála sodort az írói pályára. Hosszú gyakorlás és számos zsáner kipróbálása után végül a részben vagy teljesen igaz történeteknél állapodtam meg. A jövőben is szeretnék ilyen történeteket megosztani a nagyközönséggel, mert hiszem, hogy nagy szükségünk van a megértésre – talán most jobban, mint valaha.

A zenén kívül eszközeim közé tartozik a sorozatforgatás, az iskolákban tartott előadások, és most az írás is. Célom, hogy mindenki meghallja az elnyomottak hangját!

A Fekete igazság címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Fekete igazság megírása rendkívül mély és összetett kutatómunkát igényelt. 2019-ben kezdtem levelezni amerikai fegyencekkel – köztük egy halálra ítélt személlyel, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Ez a projekt a lélekről, az érzelmekről és az igazságról szól, ezért a kutatómunka egészen öt éven át tartott.

A felkészülés során rengeteg jogszabályt fordítottam, átolvastam különféle bűnesetek publikus jegyzőkönyveit, és mélyen beleástam magam a halálbüntetés történetébe. Fontosnak tartottam megérteni a Konföderáció és a rabszolgaság múltját, valamint ezek mai hatását az amerikai és afroamerikai társadalomra.

Foglalkoztam a Black Lives Matter mozgalomban említett áldozatok eseteivel, Malcolm X és Martin Luther King Jr. életével és társadalmi szerepvállalásukkal, valamint a háborút megjárt veteránok helyzetével is. Emellett tanulmányoztam a 20 éves afganisztáni háborút és annak következményeit, az iszlám kultúrát, valamint azt, hogyan torzítja el azt a fanatikus terrorizmus ideológiája.

Külön figyelmet fordítottam a cigányság történelmére, és igyekeztem minden rassz történetét, helyzetét, traumáit megérteni.

Ezen témákhoz romológusokkal, afganisztáni menekültekkel, háborús veteránokkal, iraki és iráni emberekkel, pszichológusokkal, jogászokkal, egyetemi oktatókkal és írókkal folytattam mély beszélgetéseket.

Rengeteg információval dolgoztam – és bár úgy érzem, csak a felszínt kapargattam –, mindent megtettem azért, hogy minél teljesebb képet nyújtsak ezekről a komplex problémákról a regényemben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Azért, hogy a cselekmény ne egyetlen cellában játszódjon, a történetbe mozgalmasabb, de valós eseményeken alapuló epizódokat is beleszőttem. Véleményem szerint ez némiképp oldja az edukációs tartalmat, és a visszajelzések alapján a végeredmény nem egy tankönyv lett, hanem egy nagyon is élvezhető regény. A személyiségi jogok védelme érdekében azonban szükség volt a helyszínek és a szereplők neveinek megváltoztatására, néhol az események torzítására vagy éppen enyhítésére.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2016. december 21-én kaptam a hírt, hogy a legjobb barátom váratlanul életét vesztette. Ezt az eseményt egyszerűen képtelen voltam elfogadni. Mivel életében megígértem neki, hogy soha nem hagyom, hogy elfelejtsék őt, kis pincércetlikre kezdtem feljegyezni az életének történetét.

Sajnos azonban nagyon lassan haladtam vele, miközben sorra jöttek az újabb halálesetek – végül egy év múlva édesanyám is elment. Ettől kezdve egy spirituális regénybe kezdtem, amit később nem tartottam elég jónak. Voltak még maffiatörténetek is a tarsolyomban, de végül ezt a hiánypótló témát éreztem méltónak arra, hogy igazán nekivágjak az írásnak.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Soha ne mondd, hogy soha – de jelenleg csak részben vagy teljesen igaz történetek írásával szeretnék foglalkozni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Számomra a kézirat befejezése azért volt hatalmas mérföldkő, mert ezt a regényt 2020-ban kezdtem írni. Akkor három fejezet már elkészült, de olyan súlyos hibákat vétettem bennük, hogy végül félretettem az egészet. Ezután mély depresszióba kerültem, amiből végül az segített ki, hogy 2023-ban, három hónap alatt megírtam a teljes regényt – a barátnőim és az unokahúgom támogatásával.

Ezek után találtam rá Halász Emesére és az ő Író Mentor Programjára – ez 2023 októberében történt. A szerkesztési munkát viszont csak 2024 májusában tudtam elkezdeni, és az utolsó pontot végül 2025 júniusában tettem le. Rettenetesen hosszú és megterhelő folyamat volt, sokszor úgy éreztem, fel fogom adni – de végül sikerült.

Ezért, amikor végre befejeztem a végleges kéziratot, zokogtam. Talán az örömtől, talán a megkönnyebbüléstől – de elsírtam magam.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Négyéves korom óta van egy énekesi karrierem. Tizenhárom évesen a szülővárosomban, Győrben léptem fel a 100 Tagú Cigányzenekarral – ezt az eseményt a Kisalföld, a győri napilap is lehozta. A cikk az interneten is megjelent, és ötvenegy hozzászólás érkezett rá. Sajnos ebből mindössze kettő volt pozitív. A többi rasszizmussal átitatott gúnyolódás volt, amelyekben még a nevemet is "tipikus cigány névként" bélyegezték meg, és viccelődtek vele.

Én azonban büszke vagyok a nevemre. Soha nem hagynám el – még ha férjhez mennék, akkor sem. Mégis úgy éreztem, jobban járok, ha csak a "J" betűt tartom meg belőle. A Stella név pedig egy gyönyörű, szép táncosnőé volt egy videóban, Nova Brigitta énekesnő mellett. Így lettem hát Stella J. az éneklésben – és ez a név annyira eggyé vált velem, hogy fel sem merült bennem, hogy más nevet használjak íróként.

A teljes nevemet nem szégyellem – édesapám kiváló zenész, csakúgy, mint az egész vérvonala: világot járt, tanult muzsikusok. A teljes nevem: Jónás Alexandra Mária.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Szerettem volna valami mást is írni; a dark romance már túl durva lenne számomra, de erotikus-romantikus történetbe belevágtam volna. Az egyetlen probléma az, hogy az erotikáról biztosan nem tudnék átütően írni, főleg, amikor a barátnőm sem tudja megvitatni velem ezeket a dolgokat. (Ilyenkor amúgy egyszerűen csak „Prüd Littokámnak” hív a Stellittóból.)

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még mindig alig hiszem el, és már nagyon várom, hogy végre mehessek a nyomdába a regényért. Remélem, hogy a szüleim látnak engem odaátról, és nagyon büszkék rám – a testvéreim pedig itt, mellettem vannak, és mindenben támogatnak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mondhatnám, hogy nagyon tudatos vagyok, de pl. amikor a veszekedős jeleneteket kellett megírni, előtört belőlem az impulzív énem. Néha talán túlságosan is. :) Egyébként nagyon konkrét tervem volt a történetvezetésről és a karakterekről. Rengeteget agyaltam rajta, rajzoltam, sőt, még a konyhám falát is teleragasztgattam elítéltek fotóival.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mivel levelek is szerepelnek a regényben, van egy kedvencem közülük, amelyben mélyebben kellett bemutatni New Orleanst és Louisianát.

A legnehezebb részt azonban a sorozatgyilkos karakter szavai jelentették – ott tényleg kapaszkodtam az asztal sarkába, hogy ne adjam ki ami bennem volt. (Bár volt, aki azt mondta, hogy nem is volt durva.)

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Imádok történeteket hallgatni, és rácsodálkozni az emberi sorsokra. Ez az én inspirációm: érdekes emberek, nem mindennapi történetekkel.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az unokahúgom, a legjobb barátnőim és a szerkesztőm alkotják ezt a csapatot. Remélem, hogy a jövőben is együtt maradunk. Imádtam velük dolgozni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Amikor megtudták, hogy amerikai fegyencekkel levelezek, azt mondták, hogy elment az eszem. Amikor belevágtam ebbe a történetbe, azt mondták, hogy vissza sem fog jönni.

Az unokahúgom az elejétől nagyon sokat segített, támogatott és ötletelt, sőt még fordított is, amiért nem tudom eléggé kifejezni a hálámat. De az igazi meglepetést a nővérem okozta: miután elkészült a regény, azonnal elkérte a PDF-et, és fél nap alatt kiolvasta – és imádta. A többiek egyelőre kicsit háttérben vannak, de remélem, hogy amikor majd meglátják, el is hiszik, hogy tényleg én írtam. 

Mit üzensz az olvasóidnak?

Egész életemben az elfogadásért harcoltam, miközben magamat sem tudtam igazán elfogadni, mert nem tudtam, ki is vagyok valójában – ilyen kettősséggel éltem az életem. Azt szeretném, ha az emberek rájönnének, hogy ha a körülményeinken nem tudunk változtatni, akkor a hozzáállásunkon kell.

A Fekete Igazsággal olyan világokba adok most betekintést, amelyeket az átlagember talán sosem lát. Nagyon félek és izgulok, de remélem, hogy a napjainkban divatos dark romance és horror műfajok mellett helyet kap az én igaz történetem is.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, és mérhetetlen sok sikert és erőt kívánok neked a karriered során, hiszen teljesen egyedülálló, amit csinálsz.

Én köszönöm a lehetőséget, hogy elkészülhetett az interjú!

Stella J. Szerzői oldala.

Stella J. webshop