A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ismerjük meg közelebbről a szerzőket. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ismerjük meg közelebbről a szerzőket. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. július 25., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lilah Miller - ("Engem az utazásaim inspirálnak leginkább. Központi szerepe van annak, hol játszódnak a történeteim, akkor is, ha fiktív helyszínen, mint az Egynyári.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lilah Miller írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Egynyári címú romantikus könyve jelent meg FairBooks Kiadó gondozásában.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok! Lilah vagyok, harmincnégy éves, házas, kutyás.

Azt hiszem, az befolyásolta leginkább a személyiségemet, hogy az egyetem elvégzése után elköltöztem Magyarországról. Ha ez nem történik meg, valószínűleg nem lenne az Egynyári sem.   

Szabadidőmben – ha éppen nem írok – utazom, a kutyámmal sétálok, túrázok és olvasok.

A munkám nem ennyire izgalmas, egy üzletlánc ügyvezető-helyetteseként dolgozom.

Az Egynyári című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Körülbelül egy év alatt készültem el a kézirattal, aztán ehhez jött még néhány hónap javítás és átírás a szerkesztőm javaslatára.

Kutatómunkát nem sokat igényelt, mert például a helyszíneket, amikről írok benne, mind saját tapasztalatok inspirálták.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Úgy fogalmaznék, hogy valóság inspirálta fiktív szereplők, cselekmények és helyszínek jelennek meg bennük.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekkorom óta írok, akkoriban még Sailor Moon és Buffy inspirálta rövid történetekkel szórakoztattam saját magamat. Az első regényemet tizenévesen kezdtem el írni és évekig tartott, mire befejeztem. Azt soha nem szerettem volna, hogy bárki elolvassa őket. Egészen mostanáig.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Az a bizonyos első befejezett kéziratom fantasy, de valószínűleg abból sosem lesz nyomtatott könyv.

Jelenleg a romantikában érzem jól magam, de ki tudja, talán egyszer újra kedvet kapok a fantasyhoz.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nehéz elengednem a szereplőket és nehéz ténylegesen befejezettnek tekinteni egy kéziratot. Addig nem is igazán tudom, amíg nyomdába nem kerül.

Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved?

Szerettem volna valamennyire elkülöníteni az írói énemet a civiltől, ezért használok álnevet. Igazából a saját nevem angolosított változata. Mivel külföldön élek, a keresztnevemet egyébként is Lilah-nak ejtik, csak itt máshogy írják. Egyszer viszont Londonban, a Starbucksban a kávémat így kaptam, akkor tetszett meg a Lilah.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, a romantika az Egynyárival kezdődött, előtte az első regényemet írtam hosszú-hosszú éveken át, ami fantasy volt.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szürreális, hogy ezentúl bárki elolvashatja, még most sem szoktam hozzá teljesen a gondolathoz. Különlegessé tette a megjelenést, hogy a Könyvhétre jött ki, és én is akkor, a dedikálás előtt találkoztam vele először.

Annak nagyon örülök, amikor social media felületeken jön velem szembe az Egynyári.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább mondanám impulzívnak. Nagyjából megvan a történet váza, és hogy miről szeretnék írni, aztán a cselekményt sokszor a szereplőim alakítják, ahogy egyre jobban megismerem őket. Csak arra figyelek, hogy ne vigyék el más irányba a sztorit, mint amerre haladnia kell.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A kedvencem egyértelműen a Londonban játszódó rész. A női főszereplőm, Maribel végre felnőtt az élethez, nem az a naiv lány már, aki húszévesen, a történet elején volt.

Azt hiszem, a sztori végét volt a legnehezebb megírnom. Többször is átdolgoztam, apró részleteket javítottam, amik aztán teljesen megváltoztatták a befejezés hangulatát.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Engem az utazásaim inspirálnak leginkább. Központi szerepe van annak, hol játszódnak a történeteim, akkor is, ha fiktív helyszínen, mint az Egynyári.

Máskor elég egy mondat, ami eszembe jut vagy egy zeneszám hangulata ahhoz, hogy kitaláljak egy sztorit.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőm, Tira Nael. Ő az egyedüli, aki látja a kéziratot minden hibájával együtt. Nem érzem komfortosnak, hogy bárki más elolvassa, amikor még esetleg tele van logikai bukfenccel, indokolatlan cselekménnyel.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem a legnagyobb támogatóm, még úgy is, hogy nem tud magyarul, és sosem fogja tudni elolvasni a történeteimet. Rajta kívül mindenki mást viszonylag későn avattam be abba, hogy könyvem jelenik meg, mert nem szeretek olyan dologról beszélni, ami még nem biztos.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is, szeretném megköszönni, hogy elolvasták az Egynyárit.

Idén nem várható tőlem semmi más. Jelenleg két kéziraton is dolgozom, de még mindkettőnek viszonylag az elején járok.

Köszönöm az interjút!

Én köszönöm! 

Lilah Miller írói oldala 

FaiBooks Kiadó

2025. július 10., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sebők Hanga ("(...) írás egyértelműen a könyvmolyságomnak köszönhető. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sebők Hanga írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek három kötete jelent meg, ebből egy sorozat készült a Válaszutak 2 részes kötet és a harmadik regény egy önálló történet Legyen úgy, mint rég! címmel, melyek a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelentek meg.



Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?


Férjemmel és három fiunkkal élek Karcagon. Civilben pedagógusként dolgozom.


A könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?


Minden könyvemben vannak olyan fejezetek, amelyek megírásához szükség volt kutatómunkára, de azt gondolom, ez a mennyiségű kutakodás eltörpül a más zsánerek esetében (pl. történelmi regények) szükséges kutatómunka mellett.

Mivel munka és család mellett, szabadidőmben alkotok, számomra nagyon hosszú idő egy regény megírása. Minimum 10-12 hónap, hiszen sokszor hetekig, sőt hónapokig nem tudok elmerülni az írásban.



Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?


Minden történetem a fantáziám szüleménye, de vannak bennük saját magamból is elemek. Pl. a Dönts jól! Annája imád futni és óriási könyvmoly, akárcsak én, ráadásul – igaz ő csak félállásban, de szintén – középiskolai tanár.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?


Onnan kezdeném, hogy azóta imádok olvasni, amióta megtanultam, arra viszont nem emlékszem, hogy valaha is írásról álmodoztam volna.

A főiskolai és egyetemi tanulmányaim során rengeteg szépirodalmi művet olvastam, a nyári szünetekben pedig többnyire a szórakoztató irodalomhoz nyúltam kikapcsolódásként. Aztán a gyermekeim születése után lemondtam erről a hobbimról, hiszen nem lett volna rá elég időm. Aztán a Covid időszakban vettem újra elő a könyveket. Előbb a könyvespolcom régi lakóit olvastam újra, majd sok-sok új könyvet is beszereztem. Ezek olvasása közben érett meg bennem a gondolat, hogy talán én is tudnék írni egy regényt. Így született meg Anna és Áron története, amit eredetileg egykötetesre terveztem, de végül annyira meglódult a fantáziám, hogy sorozat lett belőle.
Tehát az írás egyértelműen a könyvmolyságomnak köszönhető.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?


Bár mostanában a fantasy és a dark romance az igazán menő, és azokkal – jó eséllyel – sokkal nagyobb olvasóbázist lehetne építeni, én úgy érzem, hozzám a romantika passzol, ezért egyelőre nem tervezem, hogy váltok.
Persze soha ne mondd, hogy soha.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?


Egyrészt végtelenül izgalmas. Másrészt mindig bizonytalan vagyok. Minden kéziratot nehéz elengedni. Tele vagyok ilyenkor kérdésekkel. Vajon mindent beleírtam, és úgy, ahogyan szerettem volna? Vajon szeretni fogják majd az olvasók? És még sorolhatnám.


Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? / Te miért döntöttél úgy, hogy mégis saját néven jelenjenek meg az írásaid?


Azt abban a pillanatban tudtam, hogy szeretnék írói álnevet, amint kiderült, nem marad a laptopom rejtekében a kéziratom, hanem útjára engedem az első regényemet. Mindenképpen el akartam különíteni a „civil” énemet az íróitól.

Először egy angol hangzású nevet választottam, amit aztán elvetettem. Ennek oka az, hogy a regényeim Magyarországon játszódnak, magyar szereplőkkel, így nem éreztem ezt a nevet hitelesnek, megfelelőnek.

Aztán olyan nevet választottam, ami, bár némileg más, mint az anyakönyvezett nevem, azért mégiscsak én vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?


Egyértelműen igen. Bár sokféle zsánerben olvasok, alkotásban ez áll hozzám a legközelebb.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?


Hihetetlen. A 94. Ünnepi Könyvhéten foghattam először a kezembe az első könyvemet, és nagyon-nagyon boldog voltam.


Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?


Azt hiszem a kettő keveréke. A harmadik regényem volt az első, amihez teljes vázlatot készítettem az írás megkezdése előtt. Aztán ez arra volt jó, hogy végül sok elemében megváltoztassam.
Hagyom, hogy a szereplőim zsongjanak a fejemben, és ők alakítsák a cselekményt. Sajnos sokszor futás, kerékpározás vagy zuhanyzás közben teszik ezt, amikor nem tudom azonnal lejegyezni az ötleteket, így van, amikor el is felejtem őket…
És nem is feltétlenül haladok sorban a cselekményben. A regény végét általában hamarabb megírom, mint a közepét.

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?


Mindkét kérdésedre igennel válaszolok, de nem szeretnék spoilerezni, ezért elnézésedet kérem, de titokban tartom, melyek ezek a részek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?


Szerintem egy szerző számára bármi nyújthat ihletet. Nálam ez lehet egy mondat vagy beszélgetés, amit meghallok valahol, egy dal, egy utazás, és bármi, amivel a hétköznapi életemben találkoztam akár régebben, akár mostanában.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?


Több írónőről tudom, hogy először a párjuknak vagy barátnőjüknek mutatják meg a kéziratukat. Nos, az én férjem megjelenés után, könyvalakban szereti elolvasni a regényeimet, így az előolvasóim kapják meg először, az ő tanácsaikat, észrevételeiket hallgatom meg, mielőtt beküldöm a kiadóba a kéziratot.


A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?


Az első regényemet teljesen titokban írtam. Mivel a Covid időszak alatti online oktatás miatt egyébként is szinte egész nap a laptop előtt görnyedtem, hogy feladatokat gyártsak a diákoknak, sokáig fel sem tűnt nekik, hogy néha másra is használom a masinát. A legkisebb gyermekem vette észre először, hogy nem tananyag van a képernyőn, és ő kérdezett rá, mit írok. Talán mondanom sem kell, mennyire meglepődött a családom. Később néhány könyvmoly társamnak is elárultam a titkot, de a többi rokonomnak, ismerősömnek csak akkor meséltem el a hírt (egy Facebook posztban), amikor már teljesen biztossá vált, hogy megjelenik az első regényem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?


Először is szeretném kifejezni, mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki már elolvasta vagy a jövőben szeretné elolvasni a történeteimet.

Rengeteg könyv jelenik meg napjainkban, nagyon telített a könyvpiac, és az érvényben levő szabályozások sem kedveznek sem a szerzőknek, sem az olvasóknak. Ráadásul sokan (szinte) csak külföldi – vagy az írói álneve miatt annak gondolt – szerzőktől olvasnak. Mindezek miatt borzasztóan nehéz kitűnni a sok ezer megjelenés közül. Mindezek miatt még nagyobb boldogság látni, hogy nekem is vannak olvasóim.

Bízom benne, hogy hónapról-hónapra sikerül növeli a számukat.

Új megjelenésem idén már nem lesz, de ha minden jól megy, egy kiadói meglepetésnek hála (erről még nem árulhatok el semmit) mégiscsak lesz még itt valami tőlem…

Kedves Ági! Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, és válaszolhattam a kérdéseidre!
Szerzőtársaim nevében is köszönöm a magyar szerzők támogatásáért végzett munkádat!

Sok sikert, számos látogatót kívánok a blogodhoz és a közösségi oldalaidhoz!

Szeretettel,
Hanga.


Én köszönöm a lehetőséget, hogy segíthetek!


Fotók: Sebők Hanga Szerzői oldala


Sebők Hanga Szerzői oldala

Gyémántfelhő Kiadó


2025. július 8., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Emerick Agate - ("(...) nálam nem az ihletet kell keresni, inkább a történetek találnak meg engem. Mintha várnának rám valahol a fejemben, és csak arra várnának, hogy figyeljek rájuk.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Emerick Agate írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet.  

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nagy örömömre szolgál, hogy elfogadtad kérésem, amit ezúton is köszönök! Elsősorban bemutatkoznék: írói nevem Emerick Agate, egyébként Szemes Imrének hívnak. Egyszerű, hétköznapi embernek tartom magam, aki szeret történeteket mesélni – méghozzá olyanokat, amik mögött érzés, gondolat és néha talán egy kis valóság is húzódik.

Körülbelül két és fél éve kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, de emellett természetesen dolgozom is. Az első kötetek kiadása nem volt egyszerű – nemcsak írói, hanem anyagi kihívásokkal is szembe kellett néznem. A könyvkiadás világa sok szempontból nehéz terep, különösen, ha az ember önállóan vág bele.

Csak fél éve csatlakoztam a közösségi médiához, és őszintén szólva pozitív meglepetésként ért, hogy művelt, értékes emberek közé kerülhettem. Ugyanakkor az is világossá vált számomra, hogy ezeken a felületeken – akárcsak az élet más területein – jelen van a rosszindulat és néha az irigység is. Ez utóbbit magamon nem tapasztaltam, inkább másokon keresztül láttam megnyilvánulni, de így is hatással volt rám.

Ezek az élmények inspiráltak arra, hogy létrehozzak egy olyan szerzői közösséget, ahol a támogatás, az együttműködés és az alkotás szeretete áll a középpontban. Ebből az ötletből született meg egy új, támogató kiadó gondolata, melynek részleteit a @bookofelsoszo Instagram-oldalon is meg lehet találni.

A három részes könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez a három kötet nagyon sok személyes élményből és lelki folyamatból táplálkozik – még akkor is, ha ezek az élmények a valóságban nem mindig voltak pozitívak. Épp ezért éreztem úgy, hogy mindenképpen meg kell írnom őket. A történet egyfajta belső feldolgozás is volt számomra, ugyanakkor szerettem volna ezt egy olyan keretbe helyezni, ami izgalmas, elgondolkodtató, és mások számára is átélhető.

A valóságból induló szálakat egy erőteljes fantasy-világgal ötvöztem, melybe mitológiai, vallási és történelmi elemek is kerültek. Mindig is lenyűgöztek ezek a témák – rengeteget olvastam róluk, és sok minden megmaradt bennem az évek során. Ugyanakkor az írás során elengedhetetlenné vált az alapos utánajárás is: az internet segítségével kutattam fel részleteket, helyszíneket, és próbáltam minél hihetőbbé, élőbbé tenni a világot, amit megalkottam.

A trilógia írása hosszabb folyamat volt, mivel mellette dolgoztam, és az alkotás számomra nem mindig lineárisan halad – inkább hullámokban jön. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezek a kötetek jelenleg nem elérhetők, mert szeretném őket átdolgozni: olvasmányosabbá, letisztultabbá, erősebbé tenni – a történet megérdemli, hogy a lehető legjobb formában találkozzon az olvasóval.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A trilógiámban a valóság és a fantázia szorosan összefonódik. Valóságos helyszíneket és létező személyeket is beleírtam, akik vagy konkrét, vagy szimbolikus formában kaptak szerepet a történetben. Ugyanakkor mindezeket egy teljesen fiktív, misztikus történetszál öleli körbe – így egyfajta "megálmodott valóság" jött létre, ahol a képzelet szabadon formálhatta a jelent, a múltat és a jövőt is.

A további írásaimban azonban már teljesen elengedtem a valósághoz való kötöttséget. Saját világokat, karaktereket és szabályrendszereket alkotok, ahol minden a belső logika mentén működik – de természetesen az emberi érzések, döntések és konfliktusok továbbra is nagyon is valóságos alapokon nyugszanak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Eleinte nem is írásban gondolkodtam – inkább filmként vagy sorozatként képzeltem el azt, amit létre szeretnék hozni. Mindig is vágytam arra, hogy egy történet képes legyen megelevenedni – vizuálisan, hatással, érzelemmel. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ez túl nagy falat lenne számomra. Ekkor született meg bennem a gondolat: ha nem mozgókép formájában, akkor írásban kell kiadnom magamból mindazt, amit hordozok.

És hogy honnan jönnek ezek a történetek? Sokszor egyszerűen csak leülök, zenét hallgatok, vagy lefekszem, és mintha egy másik valóság kapuja nyílna meg bennem: képek, karakterek, jelenetek tucatjai jelennek meg. Ezek nemcsak ötletek – hanem érzések, hangulatok, világok. Olyan ez, mintha álmokat fordítanék le szavakra. Innen indult el minden.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Őszintén szólva, alapvetően türelmetlen típus vagyok – tipikusan a "mindent azonnal" ember. Viszont az írás egészen másféle működést kíván: rendíthetetlen türelmet, kitartást és önfegyelmet. Néha még most is nehéz megemésztenem, hogy egy kézirat befejezése csupán az alap – az igazi munka csak utána kezdődik.

A végére érni egy történetnek számomra sosem egy lezárt érzés. Már az írás közben is gyakran bekúsznak új ötletek, más világok, teljesen különböző szereplők. Sokszor nehéz eldönteni, hogy mikor mit írjak, mert a történetek szó szerint sorban állnak a fejemben. Néha úgy érzem, nem is én írom őket – inkább csak közvetítem, ami valahonnan belülről érkezik.


Miért pont történelmi romantikus regényt írtál?

Őszintén szólva, a romantika eleinte meg sem fordult a fejemben. Mindig is kissé klisésnek és túlhasználtnak éreztem – nem az én világom. Ez persze nem jelenti azt, hogy más munkáját lebecsülném, egyszerűen számomra nem a szerelem a történeteim mozgatórugója. A romantikus szál inkább mellékesen, természetesen jelenik meg, ha a történet vagy a karakterek megkívánják – de sosem viszem túl.

Ami engem igazán foglalkoztat, az a sokszínűség. Jelenleg is több kéziraton dolgozom különböző műfajokban: például a Metal and Soul egy sci-fi történet, aminek már készül a folytatása is. A Bloody Leaf egy krimi-thriller, ami szintén újabb részeket kap. Most pedig egy sötétebb, misztikus fantasy világban játszódó regényen dolgozom, Elias Warn – A halál tanítványa címmel.

Ezek a kéziratok jelenleg kiadót keresnek, de nagyon úgy néz ki, hogy ha megvalósul a saját kiadóm koncepciója, akkor ezek is azon keresztül látnak majd napvilágot.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ezt részben már az előzőekben is érintettem, de kiegészíteném: amikor először tollat ragadtam, biztos voltam benne, hogy a fantasy az én világom, és kizárólag ebben a zsánerben szeretnék írni. Aztán ahogy egyre mélyebbre ástam magam az írásba, rájöttem, hogy nem tudok gyökeret verni egyetlen műfajnál sem. Túl csábító a többi zsáner egyedisége, hangulata, lehetősége. Minden műfaj mást ad – és én mindegyikből szeretnék meríteni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hatalmas öröm volt számomra, és eszméletlenül jó érzés kézbe venni valamit, ami teljesen belőlem született. Ugyanakkor mivel szerzői kiadásban jelent meg, és nem állt mögötte sem ismeretség, sem profi marketing, nem lett belőle nagy értékesítési siker. Utólag viszont ezt nem bánom, sőt – szeretném átdolgozni az egészet, és tanulni abból, amit azóta tapasztaltam.

Őszintén szólva, egy író első könyve nagyon sok mindent eldönthet – akár jó, akár rossz irányba. Én ezt egy tanulási folyamatként éltem meg, nem egy végállomásként.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nálam az írás abszolút impulzív. A történeteim szinte maguktól születnek meg bennem – nem hívom őket, nem keresem, csak egyszerűen berúgják a gondolataim ajtaját. Van, hogy szinte kísértenek, hogy írjam meg őket, mintha ők irányítanának engem, nem fordítva. Ez egy elképesztően jó érzés, de egyben nyomasztó is, mertv egyszerűen nincs elég időm mindent azonnal formába önteni. Néha úgy érzem, mintha versenyt futnék a saját ötleteimmel.

A kötetben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenetek mindig vannak, de szerintem ez nagyon személyiségfüggő – amit én kiemelkedőnek érzek, azt az olvasók máshogy élhetik meg. Számomra valahogy mindig a végjáték a legkiemelkedőbb és legemlékezetesebb rész, talán mert ott sűrűsödik össze minden, amit addig építettem.

Ugyanakkor íróként igyekszem már a történet elejétől kezdve olyan jeleneteket írni, amelyek megmaradnak az olvasóban – akár az érzelmi erejük, akár a jelentésük miatt. Fontos számomra, hogy sok rész visszautaljon korábbi eseményekre, hogy a végén minden a helyére kerüljön.


Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem panaszkodhatom – nálam nem az ihletet kell keresni, inkább a történetek találnak meg engem. Mintha várnának rám valahol a fejemben, és csak arra várnának, hogy figyeljek rájuk.

Ami viszont elindítja, vagy akár teljesen átrendezi őket bennem, az lehet bármi. Egy zene, egy hangulat, vagy egy egészen apró benyomás – egy pillantás, egy mondat. Ezek képesek egy teljes sorrendet felborítani, új irányt szabni egy történetnek. Olyan ez, mintha a történetek élő, mozgó rendszerek lennének bennem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Ez talán szokatlan válasz lesz, de az én közvetlen környezetemben nincsenek olyan ismerősök vagy családtagok, akikkel előre megoszthatnám a kézirataimat. Mióta viszont tagja vagyok az online írói közösségnek, rengeteget jelent számomra Kiss Petra írónő támogatása, aki a King című krimi szerzője – ő az, aki szakmailag is sokat segít, és akinek a véleményére valóban adok.

Ezen kívül sok nyitott, jó szándékú előolvasóval találkoztam a közösségi platformokon, akiknek a visszajelzéseiért rendkívül hálás vagyok. Mindenki szava számít – az olvasó az első –, de természetesen vannak olyan elemek, amikhez ragaszkodom, nem makacsságból, hanem azért, mert ezek tükrözik leginkább az egyediségemet.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Meglepődtek – sőt, először azt hitték, csak viccelek vele. De végül örömmel fogadták a hírt, támogatóan álltak hozzá. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sajnos nincs igazán idejük elolvasni a könyveimet – amit megértek, de persze valahol sajnálom is, mert kíváncsi lennék a reakcióikra. Még ha elfogultak is lennének, a család az, aki mindig a legközelebb áll hozzánk – legyen szó íróról vagy bárki másról.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Bízom benne, hogy eddig is sikerült – és ezután is sikerül – olyan történeteket alkotnom, amelyek minél több emberhez eljutnak, elvarázsolják őket, és örömet adnak az olvasásban. Több kéziratom is folyamatban van – mint például a Metal and Soul, a Bloody Leaf és a Elias Warn: A halál tanítványa –, és remélem, hogy ezek közül már idén megjelenhet valamelyik. Emellett nagyon bizakodom, hogy legkésőbb szeptembertől a saját kiadóm is gördülékenyen működik majd, hogy ezzel minél több magyar szerzőt bátoríthassunk és támogathassunk az alkotás útján.

Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget, és szép napot kívánok!

Én köszönöm az interjút!


Ismerjük meg közelebből a szerzőket! Naomi B. Larson - ("Az egyik kedvenc jelenetem a buszmegállós rész, amikor Alex szembesül a saját érzéseivel, hogy szerelmes.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Naomi B. Larsen írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg az első kötete, mely Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg Alex (Connor fivérek 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Jelenleg otthon vagyok a gyerekekkel. Két kisfiam van, öt- és háromévesek. Az időm nagyrészét a családom és a háztartás tölti ki. Ezek mellett igyekszem az írásra is időt szentelni.

A Alex (Connor fivérek) című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Maga az írás három hónapot vett igénybe. Lelkes és naiv voltam, amikor tollat és papírt ragadtam, ugyanis kézzel írtam meg az első két kéziratom. (Hozzátenném, hogy imádok kézzel írni) Közel újabb három hónapomba telt, mire begépeltem. Az előolvasóimnak tetszett a történet, így megkerestem vele pár kiadót. Végül a Smaragd kiadó előző tulajdonosa biztatására beküldtem a kéziratom, amit el is utasítottak. Mivel nem adtam fel, felajánlottak egy mentori képzést, ahol 6 hónap alatt rengeteget tanultam, és a regényem is hatalmasat fejlődött. Ég és föld a két kézirat! Ezt követően kezdődött meg a kiadás előtti szerkesztés, lektorálás, korrektúra és borító tervezés, ami újabb hat hónapot vett igénybe. Szóval elég hosszú utat tettem meg, mire könyv lett a kéziratomból.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljesen fantázia, a való életből maximum egy elkapott pillanat vagy egy cselekvés, ami belekerül a történetbe.

A könyvednek alcíme is van a Connor fivérek, hány részt tervezel?

Két része lesz a sorozatnak, illetve tervben van egy novella is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2021-ben kezdtem írni. Mindig is kacérkodtam az írással. Gyerekkoromban egy rajzfüzetbe írtam rövid meséket, de sajnos azok nem maradtak meg.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Huh, hatalmas. Legalábbis abban a percben. Aztán jönnek a rémképek, hogy ez, meg azt talán mégis másképp kellett volna írni.

Miért pont történelmi romantikus regényt írtál?

Olvasni is ezeket a regényeket szeretem, ez áll hozzám a legközelebb.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, illetve még a meseírás érdekel.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Vegyes érzéseim voltak. Egyrészről nagyon büszke voltam magamra, másrészről kicsit aggódtam, hogy bárki olvashatja ezek után.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Most már részben tervezett, és részben impulzív folyamat.

A kötetben vannak kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen voltak. Az egyik kedvenc jelenetem a buszmegállós rész, amikor Alex szembesül a saját érzéseivel, hogy szerelmes. Ez a pillanat inspirálta a borítót is. Nem volt olyan, amit nehezen írtam meg.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában egy elkapott momentumból, vagy egy meghallott szóból születnek meg a történeteim. Alex története maga a főszereplő nevéből jött létre. Egy másik történetet egy mosoly inspirálta.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első kéziratomhoz egy olvasói csoportban kerestem tesztolvasókat.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Arról nem tudtak, hogy írok. Amikor kész lettem, akkor nyomtam a férjem kezébe, hogy írtam egy könyvet. Szerintem büszke rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Igyekszem a történeteimet komoly tartalommal is megtölteni. Az első könyvemben a főszereplőm rengeteget fejlődik, sok olyan tulajdonságot vetkőz le magáról, amit a nehéz gyermekkora nyomott rá. A többi könyvemben is igyekszem tudatosan beleépíteni a mai társadalomban gyakran előforduló problémákat, nehézségeket, amire felfűzhetek egy romantikus történetet.

Idénre tervezek még egy novellát kiadni, ami a Connor fivérek részét fogja képezni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Naomi B. Larsen írói oldala

Smaragd Kiadó

2025. július 4., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Andrea O'Lacy - ("(...) a szívemben és lelkemben mindig is íróként tekintettem magamra.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Andrea O’Lacy írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg az első kötete, mely Álomgyár Kiadó gondozásában, Lady Anna Bell (két világ között) címmel.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Két kisfiammal és férjemmel Üllőn élek. Olyan tíz éves korom óta írok, de ez az első megjelent regényem. Sok realista regényt írtam, főleg romantikusokat, de mindig vágytam rá, hogy kipróbáljam magam ebben a történelmi zsánerben.

A Lady Anna Bell című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?  Az alcím mit takar? Két idősíkon játszódik? Sorozatként indul a könyved?

Igen, meglehetősen sokat kutattam. Kilenc hónap volt csak a kutatás és nagyjából ugyan ennyi a megírása. Elmentem a könyvtárba, kikölcsönöztem egy csomó szakkönyvet, majd a netet bújtam. Az elolvasott információknak nagyjából a felét használtam fel, de fontos volt, hogy otthon érezzem magam ebben a közegben.

Az alcím a főszereplőm hovatartozását jelképezi. Szolgálólányból emelkedett fel az úri osztályba és néha úgy érzi nem találja a helyét. Kísérti a szolgálói múltja, nem tudja levetni berögzült szokásait, miközben helyt kell állnia az arisztokraták fényűző szokásai között.

Nem sorozat, de egy amolyan O’Lacy világ első története, amelynek szereplői majd megmutatkoznak a következő könyvemben is.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantázia ihlette a történetet, de sok részletet a való világból, a 19. századból vettem: női elnyomás, erőszak, társadalmi különbségek, divathullámok, fontosabb helyszínek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy így születtem. Bár korábban nem jelent meg könyvem, a szívemben és lelkemben mindig is íróként tekintettem magamra. Az első konkrét emlékem olyan tíz éves koromból van, de mindig is írtam, ha mást nem, akkor naplót, évtizedeken át… naponta.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre öröm és veszteség. Sok munka, sok idő, de olyan szívesen csinálom, hogy ez nem számít. Saját magam miatt el akarok jutni a végére, hogy az egészet egyben láthassam nem csak a fejemben, hanem betűk, szavak és mondatok formájában. Amikor pedig visszatekintek, azt gondolom, na végre! De kis idő múlva jön a veszteségérzet. Mert jó volt, ameddig tartott és még folytatnám. Nehéz kiszakadni egy-egy történetből. Sokáig hordozom őket, a szereplőiket, magamban. Utána persze jön egy újabb mű, amibe ugyan ilyen elánnal vetem bele magam. Csak mindig a kezdet nehéz.

Miért pont történelmi romantikus regényt írtál?

Imádom Jane Austen történeteit. Ő motivált arra, hogy ilyen zsánert is megpróbáljak.

És tudni is akartam, hogy képes vagyok-e rá.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, de sok realista írás után jutottam csak el eddig a szintig. Ez minden szempontból nehéz falat egy kezdő írónak. Az írásmód, a nyelvezet, a hitelesség… 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Több volt, mint egy álom beteljesülése. A Maslow-piramis csúcsa volt, maga az önmegvalósítás.

Andrea O’Lacy írói neved, gondolkodtál, hogy saját neveden adsz ki könyvet? 

Tulajdonképpen ez az igazi nevem. Természetesen gondolkodtam a magyar változaton, fel is vetettem, de hallgattam az Álomgyár Kiadó képzet szakembereire, akik azt javasolták, hogy nem csak a zsánerhez passzolna jobban, ha angolra fordítanánk a nevemet, de a közönségnek is jobban tetszene.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nincs jó válasz erre a kérdésre. Is-is. Kell tudatosság, kell terv máskülönben nem lesz logikus, dinamikus, elmaradnak a karakterfejlődések, de érzelmek nélkül nem bírok írni. És sokszor csak azok visznek előre, olyan erővel, mint egy gyorsvonat.

A borító nagyon gyönyörű, mesélnél róla? Hogyan, miként készült el?

Ez volt az egyetlen hosszadalmas megálló a kiadási folyamatban. Elmondtam az ötleteimet, de épp akkor jött ki egy kötetük, amire nagyon hasonlított volna, így új kiindulópont kellett. Az első tervet, amikor megkaptam, rögtön visszautasítottam. Egy nő volt rajta lila virágtenger közepén. Szép volt, de komolyabbat szerettem volna. Hosszas levelezések és beszélgetések után született meg a mostani borító, és elmondhatatlanul örülök neki, hogy nem adtam be a derekamat.


A kötetben van kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?

Egy-egy konfliktus után nehezen jöttek az átvezetések és emlékszem a végén, amikor helyszínt változtatok és hosszú idő után újra találkoznak a főszereplőim, sokat gondolkoztam, hogyan is írjam meg. Fontos volt, mert az volt az a fordulópont, ami után már többször nem válhattak el egymástól.

Kedvenc jelenetem több is van. Például amikor Anna elárulja a titkát és úgy érzi, hogy végre szabad.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az élet hozza a legtöbb ötletet. A családtagjaim, a hétköznapok és főleg az olvasmányélményeim.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem. És van, két előolvasom.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az apám egész életemben elutasító volt. Annyira megromlott a viszonyunk, hogy már nem is beszélünk egymással. A második fiamat nem is ismeri. Olyan mélyen belém nevelte, hogy ez egy rossz dolog, soha nem leszek író és soha nem fogok megélni belőle, hogy nagyjából egy fél tucat ember tudott róla, hogy én egyáltalán írok. Amikor kiírtam a könyvbemutatót a megjelenés miatt mindenki csodálkozott. Még családtagok is.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A fentieknél már leírtam, hogy milyen hosszú folyamat egy ilyen történelmi regény megírása. Idénre már nem tudok ígérni semmit. Két kisgyerek mellett jó, ha sikerül évente egy könyvet megírnom és megjelentetnem. De azt szeretném üzenni, hogy meghálálom majd a hűségüket és türelmüket.

Andrea O'Lacy írói oldala

Álomgyár Kiadó

2025. június 10., kedd

Ismerjük meg közelebbről az írókat! Frey Domonkos - ("Ahhoz, hogy hitelesen mesélhessem el ezt a történetet, bele kellett ásnom magam genetikába, élettanba, molekuláris biológiába, hálózatkutatásba, entomológiába, ökológiába, etológiába, geológiába, vadászatba, természetvédelembe és valamelyest a műszaki tudományokba is.")

Ismerjük meg közelebbről a írókat! rovatomban felkértem a  Frey Domonkos írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak nemrég jelent meg az első kötete, mely Semmelweis Kiadó és Média Kft. gondozásában jelent meg Arthropodóm címmel.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Frey Domonkos vagyok, orvostanhallgató, novellák és egy regény szerzője. Mindig is lenyűgözött a természet és az, hogy a szépségét bárhol megtapasztalhatom. Akár egy hétvégi természetjárás alkalmával a Bükkben, vagy egy balatoni vitorlázás közben a badacsonyi löszfalakat szemlélve, de még a betegágy mellett is. Ez a lelkesedés sarkallt arra, hogy olyan történeteket írjak, amelyek visszatükrözik a természet minden szintjén elénk tárulkozó csodáit. Mikrobákat vizsgálni a mikroszkóp okulárján keresztül hasonló érzés, mint kövületeket több millió év után napfénybe tartva tanulmányozni. EKG görbén eltérést diagnosztizálni éppoly izgalmas dolog, mint ökoszisztémák rejtett hálózatait górcső alá venni. Az írásban ennek a tudományos lelkesedésnek a sokoldalúságát élem át újra és újra, mikor egy számomra kevéssé ismert témába vágom a fejszémet. Az új kérdések boncolgatása által, a kutatás és a felfedezés feledhetetlen élményével gazdagodom, mígnem a végén összeáll a történet és kerek egészet alkot. Én ennek a megélését nagyon szeretem.

Az Arthropodóm című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Arthropodóm megírásához rengeteg kutatást kellett végeznem. Ahhoz, hogy hitelesen mesélhessem el ezt a történetet, bele kellett ásnom magam genetikába, élettanba, molekuláris biológiába, hálózatkutatásba, entomológiába, ökológiába, etológiába, geológiába, vadászatba, természetvédelembe és valamelyest a műszaki tudományokba is. A legnagyobb kihívást a rovarok megnövesztésének hiteles leírása jelentette. A célom az volt, hogy a részek igazságának elvén dolgozzak, miközben maga a folyamat – az óriás rovar kotyvasztás folyamata – merő fantazmagória. Ugyanakkor ahhoz, hogy az olvasó csak nehézségek árán tudja megmondani, hogy hol ferdítettem el a valóságot, a részleteket tudományosan alá kellett támasztanom. Ezzel majdnem egy évet foglalkoztam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Talán úgy tudnám jól megfogalmazni, hogy én a valóság és a fantázia határán írok. Nincs olyan eleme a történeteimnek, amely ne lenne tudományosan megalapozott. Ahogy előzőleg említettem, igyekeztem a részek igazságának elvén dolgozni és hagyni, hogy ebből előemelkedhessen a fantázia.

Semmelwis Kiadó gondozásában jelent meg a könyved, tudnál mesélni róla?

Nagy élmény volt kezembe venni a történetemet. A borítóval, melyen Luciano Richino, argentin fotóművész tigris bogárról készített makro fotója látható, kifejezetten elégedett vagyok. Pont azért választottam ezt, mert a regény szereplői épp ilyen közelségből találkoznak ezekkel az állatokkal, így az olvasó is átélheti milyen szemtől szemben állni egy ilyen csodálatos élőlénnyel. A belborító illusztrációja pedig Lerchner-Czuppon Emese, illusztrátor munkája, aki megrajzolta az Arthropodóm élővilágát, hogy az olvasó láthassa, melyik állat mekkora az emberhez képest. Ezúton is köszönöm nekik a munkájukat!

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon régóta írok. Első „könyvemet” a logopédusommal írattam óvodás koromban. Én diktáltam, ő pedig leírta. Aztán ugyanezt megcsináltam első osztályos koromban az egyik írástudó osztálytársammal. Később már én írtam a történeteimet és nyolcadikos koromban sor került az első regényem megszületésére, amely persze csak írói zsenge volt. Aztán tizedikben megszületett a második, amellyel már kiadóknál kezdtem házalni, de szerencsére senki sem vállalta a kiadását. Így kezdtem megtanultam meg írni (ami természetesen azóta is tart): a folyamatos visszautasítások állandóan önvizsgálatra kényszerítettek a munkáimmal kapcsolatban. Így jöttem rá a hibáimra, amelyek még most is bőven vannak, de ezek kiküszöbölésével évről évre fejlődöm.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az Arthropodómot ötször írtam újra. Mindig megelégedéssel fejeztem be és kellett pár hónapnyi vagy akár egy évnyi távolságot vennem a kézirattól, hogy rájöjjek ez még nem elég a kiadáshoz, és hogy új ötletekkel kell megfűszereznem a történetemet. Az utolsó újra írásnál éreztem, hogy ez lesz a végleges verzió és az amikor befejeztem ténylegesen emelkedett élmény volt.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem. Bár középiskolai évek alatt egyik évfolyamtársam megajándékozott egy olyan listával, amelyen a nevemből tovább gondolt írói álnevek tucatjai voltak, de nem éltem a lehetőséggel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Michael Crichton amerikai író munkái szerettették meg velem a műfajt, amelyek rendszerint techno-thriller szubzsánerben íródtak. Ennek ellenére egyesek szerint az Arthropodóm inkább ökothriller besorolásba illik. Ennek az oka talán az, hogy ebben a regényben a hangsúly inkább az ökológiai kérdéseken van és kevéssé a technológiai háttéren. Másként megfogalmazva, a fő kérdés nem az ember és a technológia konfliktusából adódik, mint általában a techno-thriller történetekben, hanem az ember és a természet konfliktusából.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem tudtam igazán felfogni. Mivel ez nemrég történt azt kell, hogy mondjam, hogy azóta is zajlik a felfogás folyamata. Régi álmom vált ezzel valóra. Remélem sikere lesz a kötetnek és ennek szerepe lesz abban, hogy a jövőben megszülető történeteimet is a kezembe vehessem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Olyan alapkoncepciót keresek, amellyel lehetőség szerint még nem nagyon foglalkozott író előttem. Elvégzem az ehhez szükséges kutatómunkát, megtervezem a történet vázlatát és mindezek után belevágok az írásba. Annak ellenére, hogy megvan a fejemben, hogy hol mi történjen a regényben és aszerint igyekszem haladni, ez a folyamat olyan számomra, mint egy mozifilm, amit még nem láttam előtte: tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal, melyek az alkotás folyamatában spontán keletkeznek a fejemben.

A kötetben vannak kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Egyik kedvenc jelenetem az, amikor két ember feromonok segítségével kommunikálni kezd egy ízeltlábúval. Ennek az ötlete az utolsó újraírásnál született meg bennem és egy viszonylag laposabb részletet cseréltem le rá.

A nehezen megírható részek közül a labor látogatás jelenetét emelném ki. Azt, amikor elmagyarázom az olvasónak, hogy hogyan növesztették meg az Arthopodóm munkatársai a rovarokat. Nehézség abban állt, hogy úgy kellett elmesélnem ezt a természettudományos szempontból összetett kérdést, hogy mindenki számára befogadható legyen. Hogy ez mennyire sikerült, azt majd eldöntik az olvasók. Azért hozzá kell tennem, hogy orvosi gyökereimet nem tudtam levetkőzni és ez érződik a regény egészén.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Van egy módszerem, amelyet sokan alkalmaznak. Lefekvés előtt magam mellé teszem a jegyzetemet, és ahogy álomra csukom a szememet és már majdnem elaludnék, a kétséges részletek összeállnak megoldássá a fejemben, amit azonnal leírok a jegyzeteimbe. Van, hogy ilyenkor tizenöt-húsz ötlet is megszületik. Egy indiai matematikus ugyanezt csinálta, csak ólomgolyóval. Ahogy elaludt, az ólomgolyó kiesett a kezéből és akkorát koppan a földön, hogy felébredt tőle, így folyamatosan újabb és újabb ötletekkel állva elő a matematikai problémára.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Apukám volt azt első olvasóm, aki az akkori verziót kifejezettem laposnak találta és igaza is volt. Azóta ahogy említettem újra írtam ötször. A jelenlegit nemrég olvasta és nagyon tetszett neki. Barátaim közül is volt pár előolvasóm, akik a végleges verziót olvasták. Ők is pozitívan nyilatkoztak a kéziratról.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Menyasszonyom támogatott benne igazán, főként akkor, mikor a kiadók részéről visszautasítást visszautasítás hátán kaptam. Egyszer eljött velem egy ilyen lektori találkozóra, ahol ő is végig hallgathatta a kézirat kiértékelését. Mikor végeztük, eléggé el voltam keseredve, de ő öntött belém erőt, hogy még egyszer fussak neki és írjam újra. Egy évre rá, nyáron ezt meg is tettem. Utána mindenkinek tetszett a történetem és kiadót is találtam, aki vállalta, hogy a kéziratból kötetet készít. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Már dolgozom a következő regényemen, amely igencsak nehéz problémával foglalkozik. Sokan feltették már azt a kérdést, hogy mi a különbség ember és állat között. Én egy új kontextusból szeretnék ránézni az ügyre, olyan irányból ahonnan eddigi tudásom szerint ember még nem nézett rá.

A könyvet itt tudod beszerezni