Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gazdag Tamás Dávid - ("Szerettem volna minél hitelesebben ábrázolni az érzelmeket és a rendőrségi nyomozás részleteit, ezért sokat olvastam a témában.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gazdag Tamás Dávid írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Nemrégiben jelent meg Amíg a ház aludt című könyve, a Garbo Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Köszönöm szépen a felkérést és a lehetőséget! Gazdag Tamás Dávid vagyok, decemberben leszek 30 éves. Ezt az életkort még nekem is szoknom kell, mert nem érzem magam ennyinek.

2018-ban költöztem Budapestre. Jelenleg tanítóként dolgozom egy általános iskolában. A tanítás mellett, a gyerekek mindennapi életét is egyengetem.

Kiskorom óta közel éreztem magamhoz a könyveket és az irodalmat. Igazi könyvmollyá 14 éves koromban váltam. Akkoriban legjobban a fantasy vonzott, de mindig szerettem a lélektani kérdésekkel foglalkozó könyveket és a krimiket is.

Amíg a ház aludt c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A történet magja egyszer csak kipattant a fejemből. Közel egy évig írtam a regényt, és a kutatómunka folyamatosan zajlott. Szerettem volna minél hitelesebben ábrázolni az érzelmeket és a rendőrségi nyomozás részleteit, ezért sokat olvastam a témában. Édesapám segítségét is kértem, aki rendőrként dolgozik.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez egy érdekes kérdés, mert kezdetben azt hittem, hogy a fantázia és a valóság egyenlő arányban oszlik el történeteimben, de amikor “olvasóként tértem vissza” a kézirathoz, rájöttem, hogy bizony több a valóságból kiragadott elem, mint előtte gondoltam. Azt mondanám, hogy az arány 40-60%, a valóság javára.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizenhat évesen kezdtem történeteket írni. Először csak az asztalfióknak, A5-ös méretű vonalas füzetekbe. Ezek elsősorban fanfiction-ök voltak kedvenc tévésorozatok mintájára, amik aztán idővel kinőtték magukat. Írtam például egy „6 évados”, tinédzserekről szóló sorozatot, ami a Beverly Hills, 90210 világában játszódik. Egy-két füzet még a mai napig megvan, de ezeket titkos helyen őrzöm. Néha nosztalgiázom velük. 

Ezt követően hosszú időre felhagytam az írással, de három-négy éve újra fellángolt ez a szenvedély. A kidolgozás alapja ugyanaz maradt, mint kamaszkoromban. Először mindig kézzel írom meg a fejezeteket (most már A4-es füzetekbe), s utána viszem gépre, ha kész vagyok eggyel. Így mire gépre kerül, már egyszer átdolgozom az adott jelenetet.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképpen szeretnék a lélektani, pszichológiai thriller vonalon maradni. De ki tudja? Vannak ötletek a fejemben más zsánert illetően is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Euforikus és felemelő. Megsirattam azt a bűvös négy betűs szót, amikor leírtam, hogy “Vége”. Két napig három méterrel a föld fölött lebegtem. Tudtam, hogy ez még csak az út kezdete, de bárki életében nagy dolog befejezni egy könyvet. Főleg, ha az illető első könyvéről van szó.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez a saját nevem, bár a Dávidot nem sűrűn használom. Régen nagyon hosszúnak találtam, főleg az írásbeli érettséginél, amikor a feladatsor minden oldalára fel kellett írni a teljes nevemet. Azonban, mielőtt elküldtem a kéziratot a kiadónak, jött egy sugallat, hogy a teljes nevemmel szeretnék szerepelni a könyvek borítóján. Álnéven nem gondolkodtam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Amikor írni kezdtem még nem gondolkodtam kimondottan zsánerekben. Viszont minden írásomban megjelent a lélektani vonal, így tudat alatt kicsit mégiscsak erre indultam már a kezdet kezdetén.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Már a kézirat tervezési fázisánál fontos tudnom, hogy honnan hova szeretnék eljutni. Kibővített vázlatot írok a történetről, kidolgozom a fejezeteket, szereplőket. Mindig adok nekik mozgásteret, hogy kicsit feszegethessék a határaikat, de mivel hajlamosak „elindulni a saját útjukon”, így gyakran kell visszaterelnem őket az általam kijelölt útra. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvenc jelenetem is van a könyvben. Itt sem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy nagyon szeretem azt a fejezetet, amit először írtam – A legsötétebb éjszaka címet viseli –, kezdetben ezt szántam az első fejezetnek, de a történet közepére került. Van egy jó zsaru, rossz zsaru jelenet, ami a fanyar humorossága miatt áll közel a szívemhez, valamint az utolsó fejezet is nagy kedvenc.

Természetesen akad olyan jelenet is, aminek írása közben egy kis időre le kellett tennem a tollat, mert megviselt lelkileg. Ez főleg az erős érzelmi részeknél van így. Írás közben együtt lélegzem a szereplőimmel. Azt érzem, amit ők éreznek. Ott vannak a fejemben.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az emberi sorsok nagyon meg tudnak érinteni, ezáltal inspirálnak is. Részben az élet adja az ihletet, de különböző dalok, idézetek, könyvek, filmek és a sorozatok is jótékony hatással vannak a képzeletemre.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A legelső olvasóm anyukám volt, aki két nap alatt olvasta el a történet első változatát.

Mellette a barátaimat szoktam még bombázni egy-egy fejezetrészlettel, vagy fejezettel. A kész kéziratot is megmutattam nekik.

El kell mondanom, hogy nekem vannak a legszuperebb barátaim. Elmondták a véleményüket a történetről, karakterekről, a cselekmény hangulatáról, és a bennük kiváltott érzésekről. Az egyik nagyon jó barátom fejezetről fejezetre elemezte a történetszálakat, és folyamatosan írta a véleményét, ahogy haladt előre a cselekményben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom tagjai nagyon támogatók voltak, amikor megtudták, hogy írok. Izgatottan várták, hogy kezükbe vehessék a regényt.

Az egyik legmeghatóbb élmény a testvéremhez köthető. Ő köztudottan nem szeret olvasni. Ennek ellenére, miután megkapta a könyvet, nem tudta letenni, és tippelgetett, hogy mi fog történni a következő fejezetekben. Elmondta, hogy kit látna szívesen a megfilmesített változatban.  

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy bizalmat szavaznak nekem és olvassák a regényemet, mellyel az volt a célom, hogy gondolkodásra késztessem az embereket, és olyan történetet hozzak létre, ami akár a szomszédban is játszódhatna.

A jövőt illetően annyit elárulhatok, hogy gőzerővel dolgozom a következő kéziraton. Legkésőbb novemberre szeretnék elkészülni vele. Szintén lélektani témákat boncolgat, de egy egészen más környezetbe kalauzolja el az olvasókat. Meg sem állunk Hollywoodig!

Szeptemberben 28-án pedig dedikálni fogok a Nemzetközi Könyvfesztiválon. A pontos időpontról később tudok tájékoztatást adni. Szeretettel várok mindenkit!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Gazdag Tamás Dávid hivatalos írói oldala

Líra

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Virág Gábor - ("Azt üzenem, hogy ne hallgassanak a hazug mítoszokra, amiket terjeszteni próbálnak, és bátran vegyék a kezükbe a könyvem, vagy bármely más hasonló témájú könyvet. Garantálom, hogy semmi bajuk nem lesz tőle, legfeljebb annyi, hogy ezentúl nem csak fekete-fehérben látják majd a világot.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Virág Gábor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak napokban jelent meg első kötete a Könyv Guru gondozásában Bukásra ítélve című melegregénye.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az embernek magáról mesélni a legnehezebb, de megpróbálom tömören összefoglalni. Hamarosan betöltöm a harminchatot, és ez idő alatt annyi mindenben próbáltam már ki magam, hogy képtelenség lenne itt és most felsorolni. Az egyetlen állandó dolog az életemben mindig is a könyvek iránti olthatatlan szenvedélyem volt. Mások utazgatnak, kirándulnak szabadidejükben, én a könyveket bújom, és mellette történeteket írok. Én ezt élvezem, ettől vagyok önmagam.

Amit még tudni érdemes rólam, hogy elég szabadgondolkodású ember vagyok, aki nagy ívben kerüli a felesleges konvenciókat. Nem szeretem túlgondolni az életet és a világban betöltött szerepünket. Úgy vélem, sokan nem hagynak elég teret a számukra valóban fontos dolgoknak, és hajlamosak lemondani az álmainkról pusztán azért, hogy másoknak megfeleljenek. Én pont az ellenkezője vagyok, és próbálom úgy élni az életem, ahogy az nekem jó.

Bukásra ítélve c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Hihetetlennek tűnhet, de annak ellenére, hogy „hazai pályán” mozogtam, nem volt olyan könnyű hitelesen megírni. Főleg a tanárok munkája, napi feladatai, egy iskola mindennapjai igényeltek sok kutatómunkát. A KRÉTA-rendszerről például halvány fogalmam se volt, ami a regényem egyik kulcsfontosságú eleme.

Sokat kutattam még a transzneműségről, a nemi megerősítő műtétekről, valamint számtalan beszámolót olvastam más emberek coming out-élményéről, és hogy rajtam kívül ki hogyan éli meg ma Magyarországon a másságát, milyen tapasztalatai vannak, hogyan viszonyul hozzájuk a környezetük. Bár voltak köztük kedves, szívmelengető történetek is, de a többségüket sajnos még olvasni is elkeserítő volt.

Nem tudom konkrétan behatárolni, meddig tartott az írás. Elsőként a szereplőket alkottam meg, utána következett a cselekményvázlat. Az első kézirat megszületéséig szerintem több, mint egy félév is eltelt. Aztán jött a sok javítás, átdolgozás, ami talán plusz 2-3 hónapot jelentett.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Próbálom egyensúlyban tartani a kettőt, de nem nagyon elrugaszkodni a valóságtól. Épp csak annyira, amennyire a történet megkívánja. Természetesen a Bukásra ítélve teljes mértékben kitalált történet, de a helyszíneket és társadalmi közeget szándékosan meghagytam olyannak, amilyenek valójában – pontosabban amilyennek én látom.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Természetesen minden az olvasással kezdődött. Mint már mondtam, világéletemben imádtam olvasni és szenvedélyes könyvgyűjtő is vagyok. Késő kamaszkoromban írtam az első novellámat, és úgy emlékszem vissza rá, hogy borzalmas volt. Hiába mondták sokan, hogy jó, nem hittem nekik. Volt régen egy Karcolat.hu nevű oldal, oda raktam fel őket. Úgy tudom, azóta már megszűnt. Aztán ahogy felnőttem, dolgozni kezdtem, egyre jobban háttérbe szorult ez a tevékenység, és csak unalmamban írogattam magamnak kis szösszeneteket, ami épp eszembe jutott. Regényekbe is sokszor belefogtam az évek során, de sosem sikerült befejezni egyiket sem. Folyton megrekedtem egy résznél, és elkezdtem egyhelyben topogni, egyre jobban folyt ki a kezeim közül az irányítás. Részletesebb, tudatosabb tervezésre volt szükség, több előkészületre, és persze gyakorlásra.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Természetesen. A könyv, amelyen most dolgozom, egyáltalán nem LMBTQ+ témájú, és nem is igazán krimi, hanem egy női thriller. De erről most nem szeretnék többet elárulni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez nem álnév. Ez a saját nevem. Soha egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy álnevet használjak. Valamiért ez most trenddé vált a magyar íróknál, mert a kiadójuk vagy ők maguk úgy gondolják, hogy ettől eladhatóbbak. Sajnos azt kell, mondjam, hogy ez igaz, és egyben elég szomorú is, hogy az olvasók nagy része amint magyar nevet lát egy borítón, rögtön elfordítja a fejét. Pedig nekem is sok hazai kedvencem van, és némelyikük akár nemzetközi viszonylatban is simán megállná a helyét, ha megfelelő támogatást kapnának. Kár, hogy erre nálunk egyáltalán nincs törekvés.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egy kézirat sosincs kész. Ebbe már az elején bele kellett törődnöm. Még most, a megjelenés után is bele-bele lapozgatva a könyvembe azon agyalok néha, hogy egy-egy mondatot, jelenetet talán jobb lett volna így vagy úgy megírni. De szerintem nem én vagyok az egyetlen író, aki így van ezzel. Ilyenkor be kell csukni, el kell engedni, és bízni a szerkesztőben, hogy jól van az úgy.

Hogyan jött az ötlet, hogy könyvet írj? Főleg melegregényt?

Először is szeretnék pontosítani: én nem tartom a könyvemet szó szoros értelmében „melegregénynek”. Mert azon túl, hogy a főszereplők melegek, és vívják a napi harcaikat a társadalommal szemben, számtalan olyan témát is súrol, melyek sokakat ugyancsak érintenek. Ilyen például az iskolai bántalmazás problémája, a családon belüli erőszak, és végül, de nem utolsó sorban az oktatási rendszer hanyatlása. Az, hogy nem voltam hajlandó belesimulni a politikailag elvárt sémákba, az szinte magától értetőden jött. Sosem szégyelltem azt, aki vagyok, és nem állt szándékomban semmilyen elvárásnak megfelelni. Charles Bukowskit idézve: „Ha azon aggódnék, hogy az embereket mi érdekli, soha nem írnék semmit.”

Szóval számomra a szereplőim ugyanolyan normális, átlagos emberek, mint amilyennek magamat is tartom. Az más kérdés, hogy a környezetük miként viszonyul hozzájuk. Ez a könyv központi témája, és ezt sugallja a borító és a cím is: Bukásra ítélve.

Mit gondolsz a jelenlegi helyzetről? Fólia-törvény, a könyvek nem kerülnek ki a könyvesboltok polcaira.

Ez a kérdés pont telibe talált, mert az időzítésből és a témából adódóan sokan azt hihetik, hogy direkt bosszantásból írtam egy olyan könyvet, amivel majd jól megmondom a magamét a világnak. Nem ez volt az eredeti szándék, de végül nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, hogy ne emeljem át a regényembe az aktuális történéseket is.

Hogy mit szólok? Az ember azt gondolná, hogy a saját hazája büszke rá, ha bárki bármi maradandót alkot. De jelenleg ez csak akkor igaz, ha az olyasmi, amit elvárnak. Ami belefér egy bizonyos keretbe.

El kellene már végre fogadni, hogy nem minden mű szól mindenkinek, viszont mindenkinek joga van tudni róluk, és hozzájutni ahhoz, ami érdekli, és amiben önmagára lel. Szándékosan hátrányba helyezni bármilyen szerző, művész fáradtságos munkáját csak azért, mert valakik kitalálták, hogy az ártalmas (ami persze nem igaz, és ezt ők is tudják jól), szerintem igazságtalan és megalázó. Emiatt nem álltak szóba velem kiadók, ezért nem lehet ott a könyvem az újdonságok közt a kirakatban, holott más íróké igen. Ez is egy a sok megkülönböztető dolog közül, ami másnak jár, nekem nem.

Megmondom őszintén, hogy senkinek ilyen kínkeserves debütálást nem kívánok. Ilyen érzés lehet, amikor az esküvőd napján hal meg valakid.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem feltétlenül. De a lélektani thriller mindig is nagy favoritom volt. Durva csavarok, óriási csattanók, meghökkentő befejezések, és persze pszichológia minden mennyiségben. Csak hogy pár szerzőt említsek: Farkas Anett, Ludányi Bettina, Sienna Cole, Paula Hawkins, Sarah Pinborough, Lucy Foley, John Marrs, J. P. Delaney. Imádom őket! Sosem tudom, mire számítsak tőlük, és én is valami ilyesmit akartam. Valami egyedit, újszerűt, ami mást nyújt, mint amire elsőre gondolsz. Szívből remélem, hogy valamelyest sikerült.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felfoghatatlan. Egész életemben csak álmodtam erről, és még mindig alig hiszem el, hogy valóban megtörtént, dacára a már említett körülményeknek. És ami a legszebb benne, hogy akkora szeretet és támogatás vett körül hirtelen mindenhol, amire egyáltalán nem számítottam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Aki ismer, az tudja, hogy én egy nagyon tudatos ember vagyok, szeretek mindent megtervezni. Ez a regényemmel sem volt másképp, de ezúttal több teret hagytam magamnak. Szóval a válaszom az, hogy kicsit mindkettő. Tudatosan megterveztem a történet minden részletét, de amikor szárnyalni akart magától, én engedtem.

Persze sok olyan pillanatom volt, amikor legszívesebben azt mondtam volna, hogy francba az egésszel. De szerencsére valahogy mindig sikerült átbillennem rajta és folytatnom. A végén már úgy voltam vele, hogy nem is érdekel, ha nem tökéletes, mert olyan úgysem létezik. Szívem-lelkem benne van, és csak ez számít.

A kötetedből vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Imádom azt a jelenetet, amikor Patrik meglepi Milánt a szerelemlakattal, és együtt felteszik a korlátra a Csónakázó-tónál. Az eredetileg nem volt benne a vázlatomban, azt teljesen maguktól csinálták. Van egy korábbi jelenet is, amikor Patrik meglátogatja otthon a betegen fekvő Milánt. Imádtam azt a csendes vonzalmat, ami ott kialakult közöttük.

A legnehezebben Alex visszaemlékezését írtam meg, amikor Patriknak mesél az apja haláláról. Az még nekem is sokkoló volt, és ugyanígy voltam a Milán apjával játszódó jelenetekkel. Attól az embertől még most is a frász jön rám, ha csak rágondolok.

Van még egy kedvenc részem, ami nem túl vidám, de elég ütős. Nem akarom elárulni melyik, mert az spoiler lenne, de ha valaki olvasta már, és utána alaposan megnézi a borítót, rá fog jönni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az élményeim, tapasztalataim, emberismeretem. Szeretek mindenben tájékozott lenni és nyitott szemmel járni. Van egy jelenet a könyvben, amikor Alex kifelé nézelődik a HÉV ablakán, és figyeli az utasokat, járókelőket, és próbálja elképzelni a történetüket. Én pontosan ugyanilyen vagyok. Munkába menet ülök a volán mögött a piros lámpánál, átmegy előttem valaki a zebrán, és a külsejéből, mozgásából leszűrve már mögé is képzelek egy sztorit.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Kizárólag a párom tudott róla, hogy könyvet írok. Ő is olvasta először. Róla azt kell tudni, hogy nem sokat olvas, és ha unja, rögtön félreteszi. Nem érdekli az sem, hogy én írtam. Viszont a Bukásra ítélve első kéziratát (akkor még nem ez volt a címe), egy hétvége alatt kiolvasta, és azonnal sorolta az észrevételeit. Ebből már sejtettem, hogy valamit csak jól csináltam, és hallgattam is rá mindenben. Ő azon kevesek egyike, akinek a véleménye nagyon fontos nekem.

Persze később szakértő szemek is átnézték, de az már nem volt ugyanaz. Az már inkább a munka része volt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? Ráadásul egy LMBTQ-regény.

Mivel a főhőseimmel ellentétben én sosem titkolóztam magamról, a téma senkinek sem okozott nagy meglepetést. De mikor édesanyám megtudta, hogy könyvem jelenik meg, még a szava is elállt, pedig őróla azt kell tudni, hogy hozzám hasonlóan imád sokat beszélni.

Egyébként nagyon büszkék rám mindannyian, és nekem ez a legfontosabb.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Azt üzenem, hogy ne hallgassanak a hazug mítoszokra, amiket terjeszteni próbálnak, és bátran vegyék a kezükbe a könyvem, vagy bármely más hasonló témájú könyvet. Garantálom, hogy semmi bajuk nem lesz tőle, legfeljebb annyi, hogy ezentúl nem csak fekete-fehérben látják majd a világot.

Idén belekezdtem egy új könyvbe, és most azzal is foglalatoskodom. Emellett szeretném most egy kicsit élvezni a munkám gyümölcsét, és minél több olvasóhoz eljuttatni az írásomat. Ez egy igen kemény feladat, és sok időmet, energiámat elveszi. Sajnos nálunk nem divat utcai plakáton könyvet reklámozni, úgyhogy jobb híján marad a közösségi média, ami őszintén szólva, nem a szívem csücske.

Viszont aki szeretne, személyesen találkozhat velem nemsokára a Millenárison, a Nemzetközi Könyvfesztiválon. Egészen pontosan szeptember 28-án, 14 órakor várok mindenkit szeretettel a Könyv Guru standjánál. Remélem sok elégedett és leendő olvasóval találkozom majd. Furcsa lesz most az asztal másik oldalán ülni, de én izgatottan várom. Gyertek el minél többen!

Virág Gábor szerzői oldala

Bookline

Líra

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Monos Anett - ("Jobban izgultam az előolvasók véleményétől, és mire megjelent már nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam szerencsére.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Monos Anett írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg Szenvedélyes hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.) című romantikus e-könyv a Skarlát kiadó gondozásában. Érdekessége az, hogy ingyen lehet letölteni a könyvet a kiadó oldalán.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nyolcéves korom óta írok, és tíz éve vetettem bele magam az írástechnikába, amikor blogolni kezdtem. Néhány éve több kurzust is elvégeztem, amiket akkor még a Könyvmolyképző Kiadó szervezett. Sok íróval és szerkesztővel ismerkedtem meg, és a C&H Projects által elkezdtem szerkeszteni is a novellákat, nem csak írni. Részt vettem több antológia megszületésében, de sajnos magánéleti okokból kiváltam a csapatból. Ezután ötlött fel bennünk egy kiadó alapítása Sárközi Nillával.

Szenvedélyes hadviselés c. könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez egy trükkös kérdés, mert az első változatot 2016-ban írtam meg, sőt, a többi részét is, de aztán évekig rá sem néztem, bár mindig foglalkoztattak, hiába zártam le. Aztán 2019-ben elhatároztam, hogy újra előveszem, és kiadáséretté dolgozom át. Ezzel kezdődött el egy több éves folyamatos átírás hullám. Több kurzusra vittem őket magammal, szakemberek segítségét kértem, és így is négy év volt, mire eljutottunk a szerkesztésig.

Annak ellenére, hogy realista történet, végeztem hozzá kutatómunkát, sőt, el is mentem a helyszínekre, amik megjelennek a történetben. Sok bokszvideót néztem, utána olvastam szakkifejezéseknek, technikáknak, és az önvédelmi fogásoknak is.

 

Hány részesre tervezed, a Gyűlöllek szeretni sorozatot? Visszatérő karakterek lesznek majd a könyvekben? Mesélnél, erről kicsit mikre számítsunk?

A trilógia az biztos, bár már van ötletem a negyedik részhez is, aztán meglátjuk, hogy alakul. Igen, ugyanazokkal a karakterekkel tervezem, ugyanúgy Adri és Bálint lesznek a főszereplők, de a mellékszereplők bővülni fognak. Akik az első kötetben csupán említés szintjén jelennek meg, ők most nagyobb szerepet kapnak majd, ennyit elárulhatok.

Olvastam, hogy jövőre lesz nyomtatott könyv/könyvek, miért döntöttél, hogy ingyen e-könyvként adod/adjátok ki?

Több oka is volt ennek. Az egyik a pénz, hiszen a nyomtatás irdatlanul sokba kerül, és így is tetemes összeget folyattunk az ebookba, hiszen a szakembereink nem ingyen dolgoztak rajta. A másik ok, hogy ez nekünk a tesztévünk, kitapasztaljuk, hogyan gyúrjuk bele a mindennapokba a kiadót a munkánk és magánéletünk mellé. Konkrétan olyan, mintha még egy teljes állásunk lenne. A munkánkból is a kiadóval foglalkozunk. Nem akartunk fejest ugrani azonnal az ismeretlenbe a fizikai könyvekkel. Harmadik oka logisztikai, ugyanis csomagolni kell, postázni, fogadni a rendeléseket, erre majd ki kell találnunk egy rendszert. A negyedik ok az, hogy még nem vagyunk számlaképesek, legálisan nem tudnánk értékesíteni. És az ötödik: így sokkal több emberhez elérünk, ami egy induló vállalkozás esetében kulcsfontosságú, hogy kialakíthassa a vevőkörét.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Egészséges mértékben kiegészítik egymást. Saját élményekből is táplálkozom, amit a fantáziával keverek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nyolcévesen, a Harry Potter hatására. Tízévesen elkészült az első regényem, de természetesen vállalhatatlan.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Novellákat rendszeresen írok más zsánerekben. A C&H Projects antológiáiban megjelent már horror, sci-fi, misztikus írásom is. És jelenleg is pihen egy urban fantasy kézirat a fiókban, ami ki tudja, mikor fog napvilágot látni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Elégedett vagyok általában, hogy sikerült, de ez még korántsem az út vége, hanem az eleje, hiszen innentől kezdődik a munka nagyja.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nem gondoltam soha álnévre, mert nincs okom titkolni az írást. A környezetemben tudják, ismerik, olvassák.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem. Annyira nem, hogy én sokáig hadilábon álltam a romantikus zsánerrel. Felnőtt urban fantasyt írtam mindig, amíg Bálinték el nem rabolták a szívem. Egy poénból indult, aztán mégis általuk találtam meg az utamat. Ebben a zsánerben teljesedhetek ki. A realista romantikában, ami komoly témákat boncolgat mellette. A továbbiakban is ilyen regényeket tervezek.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Stresszes.  Jobban izgultam az előolvasók véleményétől, és mire megjelent már nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam szerencsére. Izgatott voltam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A kettő keveréke. Megtervezem a dramaturgiai ívet, kijelölöm a célokat, és magamban végigviszem az érzelmi ívet, hogy honnan hova akarom eljuttatni a szereplőimet. A többi viszont impulzív, hagyom őket kalandozni, hogy maguktól mozogjanak, cselekedjenek, és ha másfelé akarják vinni a történetet, akkor én idomulok hozzájuk. Többször újratervezek, elemzek írás közben. Sokáig tartott, amíg kikísérleteztem, hogy nekem milyen módszer válik be. Mert a teljesen vakrepülés nem, akkor szétcsúszik, és jönnek az átírások. Nekem kell egy keret, amin belül tudom tartani, fókuszálni a történetet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, vannak! Több is, és rendszeresen vissza szoktam fejben játszani, lubickolok bennük. Olyan is volt, amiket nehezen írtam. A bántalmazó jelenetekre van, amikor ráfeszültem, szorongtam, mivel én is pánikbeteg vagyok. Adri traumája a sajátom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindenhonnan merítek ihletet. A környezetemből, a hírekből, rádióból, sorozatokból, filmekből, bármiből. Állandóan jár az agyam, ötleteket keres, történeteket sző akkor is, ha nem írok le mindent.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A barátaim, akik ugyanúgy értenek hozzá. Tudom, hogy ki miben erős, karakterek, világ, atmoszféra, és aszerint kérek tanácsot, ha kell. A barátaim olvassák először. Van olyan kéziratom, amit még én sem olvastam azóta, hogy leírtam, de a barátaimnak megmutattam úgy, ahogy van, hibásan, elírásokkal tűzdelve.  A legeslegelső olvasóm anyu.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindig támogattak szerencsére. Anyu nagyon büszke rám, apu már sajnos nem él, de biztosan ő is büszke lenne, bár őt annyira nem mozgatták meg soha a könyvek. Anyu családja „tanárcsalád”, ő is sokat olvasott, és olvas a mai napig, tőle örököltem a könyvek szeretetét.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén egy misztikus, alternatív valóságos novellám fog megjelenni (ha lesz időnk szerkeszteni…) a C&H Projects gondozásában, ami a szociális problémák témához kapcsolódik. Az is ingyenesen elérhető lesz! Közben pedig nagyon dolgozom a regényem folytatásán, hogy jövőre megjelenhessen.

Monos Anett írói oldala

Skarlát Kiadó webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Haffner Orsolya - ("Bármerre is vetett a sors, az írás szeretete mindig velem volt. Eddig kiadott könyveim közül az Ahogy a felnőttek mondanák a fiatal korosztálynak szól, Az Idegen pedig hat, rejtélyes novellát tartalmaz")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Haffner Orsolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg A Tükörtó című könyve, amely a Smaragd Kiadó oldalán és a nagy könyváruházakban szerezhető be.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Civil életemben – amikor nem az írással foglalkozom – egy nemzetközi cégnél dolgozom Humán Erőforrás és Kommunikációs területen. Közgazdaságtant, Humán Erőforrást tanultam, pszichológiából eljutottam a doktori fokozatig. Belekóstoltam a rendezvényszervezésbe és az egyetemi tanításba is. Budapesten élek, három gyermekem van.

Bármerre is vetett a sors, az írás szeretete mindig velem volt. Eddig kiadott könyveim közül az Ahogy a felnőttek mondanák a fiatal korosztálynak szól, Az Idegen pedig hat, rejtélyes novellát tartalmaz.

A Tükörtó az első önálló regényem, amely 2024 júniusában jelent meg. Jelenleg ennek folytatásán dolgozom, miközben rövidebb írásaimat a honlapomon teszem közzé. Történeteimmel szórakoztatni szeretnék, és nem bánom, ha időnként elgondolkodtatom az olvasót.

Szabadidőmben heti kétszer úszom, minden nap olvasok, esténként meditációs gyakorlatokat végzek, ha pedig tehetem, a családommal utazom. Bár egészen másképpen, de ezek mindegyike inspirációként szolgál a történeteimhez.

A legnagyobb izgalmat mégis az okozza, amikor szembe találom magam egy üres oldallal. Valódi jutalom az élet hétköznapjaiban, ha a képzeletem segítségével olyan világokat teremthetek, amelyek addig nem léteztek.

Számomra ebben rejlik az igazi varázslat.

A Tükörtó című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a könyvemben szereplő helyszínek és szereplők kitaláltak, a kutatásaimat inkább az érzelmi és pszichológiai szempontok hitelességének biztosítására irányítottam, nem pedig a történelmi pontosságra. Arra törekedtem, hogy belemélyedjek a szóban forgó családi dinamika bonyolultságába, és valósan tudjam ábrázolni a személyes traumák hatásait. Mindezt oly módon, hogy izgalmas, magával ragadó narratívát alkossak.

A Tükörtó megírása egészen rövid ideig tartott. Először elkészítettem a regény vázlatát, megalkottam a szereplőim jellemrajzát, elképzeltem a helyszíneket, valamint kidolgoztam a főbb eseményeket. Csak ezután álltam neki a tényleges írásnak. Az első betű leütésétől az utolsóig egészen pontosan 4 hónap telt el. A napi nyolc órás munkám mellett ezt csak úgy tudtam megvalósítani, hogy minden szabadidőmet az írásra szántam. Nem vettem részt programokon, nem utaztam, csupán az edzést tartottam meg a szokásos tevékenységeim közül. Ami különösen nehéz volt, hogy még az olvasást is háttérbe szorítottam emiatt, de azt gondolom, megérte ez az átmeneti áldozat.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Tükörtó története egy krimibe ágyazott családregény, amely akár meg is történhetett volna a való életben. A helyszínek, a szereplők és a központi rejtély az én fantáziámban születtek, de a karakterek érzelmei, átélt élményei, valamint az igazság keresése valóságosnak tűnnek, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még csak nyolc éves voltam, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni, amelyet felnőtt koromig folytattam. Az események felsorolását idővel felváltották a gondolatok, és rájöttem, egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. Olyan érzés fogott el, mintha átkerültem volna egy másik világba, és ez a mai napig tart, amikor egy üres oldalt megpillantva írni kezdek.

Tizenhárom évesen belekezdtem életem első regényébe, ám ez nem készült el. Lefoglalt az iskola, később pedig a családra fordítottam a szabadidőmet. Amikor a gyermekeim nagyobbak lettek, akkor fordultam újra a régi szenvedélyem, az írás felé.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ezen még nem gondolkoztam, de egyelőre úgy érzem, maradok annál a zsánernél, amely A Tükörtó c. regénynél is bevált: izgalmas nyomozás, családi dráma egy kis krimivel fűszerezve. Ez az a műfaj, amiben leginkább használni tudom a képzelőerőmet.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Semmihez sem fogható! Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy művész felteszi az utolsó ecsetvonást a festményére, vagy amikor egy olimpiai bajnok feláll a dobogó tetejére. Sok hét és hónap munkáját látni egyben fantasztikus érzés, de a legnagyobb elégedettséget az okozza, hogy elmondhatom: alkottam valamit, ami addig nem létezett.  

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem. Egyszer régen valahol azt olvastam, hogy az álnevet használók többsége később megbánja, hogy nem a saját nevét használta, ezért soha nem is merült fel bennem, hogy ne saját néven publikáljak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az első könyvem ifjúsági regény (Ahogy a felnőttek mondanák), később tértem rá a rejtélyes, izgalmas krimi-szerű történetekre. Úgy érzem, ebben tudom a leginkább kiteljesíteni a fantáziámat. A túlzottan romantikus vagy a fantasyra hajazó regények nem az én világom.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyszerű! Két nagy vágy vezérelt eddig, amelyeket afféle életcélként határoztam meg: megszerezni a doktori fokozatot, valamint könyvet írni és kiadni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindkettő sikerült. A könyvírással természetesen nem állok le, már készül A Tükörtó folytatása.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A regény alapvető vázát, szerkezetét tudatosan tervezem meg, de írás közben gyakran hagyatkozom a megérzéseimre és intuitív ötleteimre. Több olyan jelenet született, amelynek első sorainál még nem tudtam, hogyan is alakul majd a vége – aztán valahogy minden összeállt és a helyére került. Ahogy szoktam mondani: „hagyom, hogy a szereplőim súgjanak és vezessenek” – meglepő, de ez valóban működik!

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, van néhány fejezet, illetve jelenet, amelyeket különösen kedvelek. Néhány közülük már a könyv elkezdése előtt összeállt a fejemben – ezek leginkább olyanok, amelyek fordulópontot jelentenek a cselekményben. Ilyenek például az elején és a végén lévő jelenetek. Legnehezebben azokat a részeket írtam meg, amelyek több párbeszédet igényeltek, mivel leírást könnyebben és gyorsabban tudok írni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Furcsának tűnhet, de a legjobb inspiráció számomra az, ha kinyitom a gépemet, és farkasszemet nézek az üres oldallal. Leütöm az első betűket, elkezdenek alakulni a mondatok, bekezdések, és egyre jobban hízik, dagad a történet. Amióta sokat írok, már nem hiszek az átütő ihletben, amire várni kell – hiszen ez igen illékony, és ritkán szállja meg az embert úgy, hogy abból rövid időn belül oldalak születhetnek. Számomra az a módszer vált be legjobban, hogy egyszerűen nekikezdek, akárcsak a szokásos fogmosásnak vagy a reggeli öltözésnek. Az első pár sort kell csak megalkotni ahhoz, hogy kibontakozzon a következő jelenet. Hívhatjuk ezt ihletnek, vagy bármi másnak – a legfontosabb, hogy működik.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A közvetlen családtagjaim. Hálás vagyok nekik, hogy kitartóan támogatnak, és hisznek bennem. Nem csupán a pozitívumokat emelik ki, hanem felhívják a figyelmemet azokra a részekre is, ahol szerintük érdemes lenne javítani vagy változtatni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkén fogadták, és természetesen ők voltak az elsők, akik a kész könyvből kaptak egy-egy példányt. Nagyon örültem annak, hogy azonnal elolvasták, sőt, ajánlották az ő ismerőseiknek is. Jelenleg a 14 éves unokahúgom olvassa, akinek a dicsérő szavai minden elismerésnél többet érnek!

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A weboldalamon rendszeresen publikálom a rövidebb történeteimet, írásaimat. Ezen kívül ajánlom az írói oldalaimat Facebook-on és Instagramon:

Haffner Orsolya írói oldala

Instagram

Ha A Tükörtó tetszett az olvasóimnak, jó hírrel szolgálhatok: már készül a folytatás, amely várhatóan 2025-ben jelenik meg. Ebben folytatódik Elza és Hector izgalmas története, akik egy újabb rejtélyes nyomozással próbálják a családi titkokat felfedni.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! B. J. Alexandra - ("A Kelet madara, nyugat virága alapötlete egy olyan könyvtrilógiából született, amit nem szerettem. Pár dolog eléggé bosszantott benne, ezért megfogadtam, hogyha valaha könyvet írok, ezeknek az ellentétét fogom csinálni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban interjú készítettem B. J. Alexandra  írónővel, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek idén jelent meg első könyve, az Álomgyár Kiadó gondozásában Kelet madara, nyugat virága címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

 Amennyire még lehet, szeretnék inkognitóban maradni, ezért ha nem baj, túl sok konkrétumot nem árulnék el. ’90-es évjáratú nő vagyok, pár éve egyetemet végeztem, azóta írás mellett dolgozok. Természetesen szeretek olvasni, C. S. Pacat könyvei nagy kedvenceim, de a fő hobbim az animék és a videó játékok, amik elég nagy hatással vannak rám az írás szempontjából.

Kelet madara, nyugat virága címmel jelent meg, ez sok kutatómunkát igényelt?

A könyv története majdnem 300 évvel a jövőben játszódik és sok természetfeletti elem van benne, ezért valamennyire ki tudtam bújni a kutatómunkák alól. Sok minden változik ennyi idő alatt, főleg, ha az emberiség egyszer majdnem kipusztul és a világrend is megváltozik utána. A legnagyobb kutatómunka, amit végezhettem, az az USA térképének a tanulmányozása, hogy azért el tudjam mondani, hol vannak a Kirendeltségek meg a Hontalan Sivatag, illetve néhány japán szereplő nevének a megalkotására szántam nevetségesen sok időt.

Meddig tartott az írás folyamata?

A rövid válasz az, hogy olyan 1-1,5 évig tartott. Valójában viszont inkább 4-5 év is lehetett. Megvannak még az első vázlatok és az egyiket 2018-ban módosítottam utoljára, tehát abban az évben már biztos foglalkoztam a könyvvel, viszont nagyon lassan haladtam. Nyolc fejezetig jutottam, de túl hosszúak voltak, nem történt bennük semmi és el is akadtam. Nem tudtam, hogyan kellene folytatnom. Idővel rájöttem, hogy így nem fogok haladni, úgyhogy elkezdtem a közepéről írni a könyvet és úgy a végére értem. Utána újraírtam az elejét, összekapcsoltam a kettő vett részt, és újraírtam a második felét is. Ez az újraírási fázis volt az 1-1,5 év, amikor aktívan, napi szinten ezzel foglalkoztam.

Forrás: B. J. Alexandra szerzői oldala

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Úgy vélem, a Kelet madara, nyugat virága pont ennek a kettőnek a keveréke. Egy általunk ismert, valós világban játszódik a történet (még ha a jövőben is, ahol minden nagyon más lett), de sok olyan lény is megjelent ebben a világban, amiről azt gondoltuk, csak a fantáziánkban létezhetnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Kiskoromtól kezdve szerettem történeteket kitalálni. Kezdetben a kedvenc mese-, később kedvenc könyv- meg sorozatszereplőimmel találtam ki saját sztorikat, vagy ha olvastam vagy láttam egy olyan művet, ami valamiért megragadott, akkor beleképzeltem ezeket a karaktereket, hogy milyen lenne a történet az ő részvételükkel. Középiskolában meg utána párszor próbálkoztam fanfiction írással, de szerencsére vagy eltűntek már az internetről vagy sosem „publikáltam” őket, csak magamnak írogattam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ez elég hosszútávú terv, még nem merem azt kalkulálgatni, mi lesz a mostani trilógiám után. Persze ötleteim vannak, és mindegyik ezen a természetfeletti/fantasy vonalon mozog, szóval jelenleg úgy áll, hogy nem fogok idegen vizekre hajózni. Aztán ki tudja? Egy nap talán más szelek járnak majd.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ez már közel két éve volt, így sajnos már nem emlékszem, milyen érzés futott akkor keresztül rajtam, de biztos hatalmas megkönnyebbülés volt. A terv első szakasza letudva, jöhet a következő!

Forrás: B. J. Alexandra szerzői oldala

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Mindig is írói álnévvel akartam a könyveimet megjelentetni, de sosem gondolkodtam magán a néven. Aztán ahogy közeledett a kiadás, arra jutottam, hogy annyira mégsem akarnék egy kitalált, idegen névvel „élni”, de továbbra sem akartam felfedni magamat, szóval köztes megoldásként a valódi nevemet rövidítettem le. Így, ha esetleg sosem derülne ki az igazi kilétem, az utókor legalább tudná, hogy egy vérbeli Alexandra írta ezt a könyvet.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, de csak mert sosem gondolkoztam azon, hogy milyen zsánerben akarok alkotni. Inkább azt kötöttem ki magamnak, hogy mit nem akarok írni. A lényeg, hogy a történet elég érdekes legyen ahhoz, hogy a saját figyelmemet fenntartsa, és eljussak a végére. Onnantól nem számít, hogy milyen zsánerbe vagy műfajba fér bele.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Kicsit félve mondom ezt, de nem volt egy katartikus élmény. A megjelenés előtti napon nagyon lázban voltam. Alig akartam elhinni, hogy pár óra és végre teljesül egy régi álmom, csakhogy az utolsó pillanatban szóljanak, hogy el kell tolni pár nappal a megjelenést, amikor pedig megjelent, újabb 3-4 napot kellett várni, mire kikerült a boltokba. Mire végre megláthattam a munkám gyümölcsét, érzelmileg annyira kifáradtam a várakozásba, hogy sajnos elmaradt az a fajta katarzis, amire vágytam. Örültem, de valami hiányzott.

Forrás: B. J. Alexandra szerzői oldala

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is, de főként tervezett. A történetet nagy vonalakban, a fontosabb eseményekkel és fordulatokkal már az alkotás kezdeti stádiumában kitaláltam, azóta is ahhoz tartom magam, az új ötleteket pedig nagy gonddal igyekeztem ráépíteni az alapra. Ettől függetlenül néha mégis egy látszólag semmiből jövő impulzus ötlet adott megoldást valamilyen hiányra vagy logikai bakira a történetben. Ez a jobbik eset. A rosszabb…

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kis túlzással az összes, amiben Hibiya benne van, azt hiszem. Alapvetően nem tudok kedvenc jelenetet mondani, de amikor visszaolvasok egy-egy részt, általában arra jutok, hogy Hibiya jelenetei és párbeszédei sikerültek a legszórakoztatóbbakra, főleg a Theóval közösek. Persze elfogult vagyok, mert ő az egyik kedvenc karakterem.

Legtöbbet talán a 22. fejezettel birkóztam. Az abban lévő eseményeket kellett a legtöbbször átírnom, hogy ne legyen túlságosan elhúzva, de logikusak legyenek a szereplők döntései, beleférjen az a pár kulcsfontosságú pillanat, amire később még visszautal, a történet stb. Most sem vagyok teljesen megelégedve vele, de jobb, mint az első változatok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindenképpen kell valamilyen inspiráció, de az bármikor bárhonnan jöhet. A Kelet madara, nyugat virága alapötlete egy olyan könyvtrilógiából született, amit nem szerettem. Pár dolog eléggé bosszantott benne, ezért megfogadtam, hogyha valaha könyvet írok, ezeknek az ellentétét fogom csinálni. Azóta persze jobban kiforrott az én történetem, máshonnan is jöttek új inspirációk, nekem is lettek önálló ötleteim, és megszületett a Kelet madara, nyugat virága.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nincs arra szabályom, hogy ki láthatja először. Édesanyám meg a barátnőim nyugodtan láthatják kiadás előtt, ha kíváncsiak rá. Viszont egyikük sem egy kritikus fajta, maximum a nyelvtani bakikat vagy a magyartalanra sikerült mondatokat jelzik, a történetbe azonban nem akartak sose beleszólni. Az utolsó reményem a szerkesztő volt, mert tényleg nagyon szerettem volna, ha valaki kigyomlálja az olyan fölösleges történetszálakat meg logikai bukfenceket, amiket én nem vettem észre, de végül a szerkesztő sem jelzett semmit. Ezt vehetem jó jelnek, ugye?

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Összességében pozitívan szerintem, de édesanyám az, aki a letöbb lelkesedést mutatta. Ő a legnagyobb rajongóm, a kezdetektől fogva támogatott és tartotta bennem a lelket, szóval oda meg vissza volt örömében, mikor végre megjelent a könyv. Az ő ismeretségi körében többen tudják, hogy kiadtam egy könyvet, mint az enyémben.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Bár azt mondanám, hogy a második kötet, de arra még várni kell. Viszont jó lenne év végéig legalább egy író-olvasó találkozóra eljutni. Idén kettőről már lemaradtam, amit nagyon sajnálok. Remélem, be tudom pótolni.

B. J. Alexandra szerzői oldala

Álomgyár Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Szabó Hetty - ("A jelenetek többségét előre megtervezem, pontosan tudom, hova akarok kilyukadni egy-egy fejezet zárásaként, mint ahogy az egész történet végére is. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Szabó Hetty írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrégiben jelent Helma Kiadó gondozásában Te vagy a sorsom című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kisiskolás korom óta írok. Sok történet volt a fejemben, amit néhány osztálytársamnak elmeséltem, és ők buzdítottak, hogy írjam le (talán azért, mert nem akartak már hallgatni). Édesanyám elhunyt kilenc éves koromban, azután kezdtem papírra vetni prózákat, verseket, ami éppen kikívánkozott. Ezzel ellensúlyoztam, mennyire nehéznek tűnt a valóság, viszont a történeteimben minden úgy alakult, ahogyan én akartam.

Tizenhat évesen próbálkoztam először pályázaton, de a megjelenéshez való hozzájárulást nem tudtam finanszírozni, így elúszott ez a lehetőség, továbbra is a fióknak írtam.

2010-ben megjelent egy regényem, de annyira kudarcnak éreztem az egész kiadást, ráadásul akkor még fogalmam sem volt, hogyan tudnám marketingelni magam, hogy abbahagytam az írást.

2018-ban egy film adott újra ihletet, így visszatértem a régi hobbimhoz. Elkezdtem komolyabban foglalkozni az írással, írástechnikát tanultam, tanfolyamon vettem részt, rengeteget gyakoroltam, és pályázatokon próbálkoztam. Volt néhány online megjelenésem, pár antológiába is bekerültem. 2023 karácsonykor első helyezést értem el az Irodalmi Rádió pályázatán, és ezt egy jelnek vettem, hogy van helyem az írók között, még akkor is, ha csupán hobbi szinten űzöm tovább.

Te vagy a sorsom című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2021-es NaNoWriMo idején kezdtem el ezt a történetet. Előtte alaposan felkészültem gyógynövényekből, a Wicca boszorkányságból, hiszen a regényben leírt szerelmi kötés menetét abból merítettem. Az átjavítás során is szükségem volt némi kutatómunkára, hogy érdekességeket tudjak belecsempészni a magyar helyszínekről.

A nyers kézirat nyolc hónap alatt készült el. Ezt három javítási kör követte, mielőtt elküldtem a kiadóhoz.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Általában mindkettő jelen van. A Te vagy a sorsom egy romantikus urban fantasy, ahol a boszorkányság mellett hétköznapi problémák is előkerülnek. Mint például, hogy a mennyire fontos a gyermek életében az első két év. A férfi karakter apja és nevelőanyja távolságtartó volt vele, ezért alakult ki benne is az, hogy falakat emeljen maga köré, amit senki sem bonthat le. Bizalmatlan másokkal, és saját magával szemben is emiatt.

Jelenleg egy saját világú fantasyn dolgozom. Ez eléggé elrugaszkodik a jelen világtól minden tekintetben, hiszen képzeletbeli világban játszódik. Ugyanakkor a valóságból merített társadalomkritika kap helyet benne.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Kilenc évesen kezdtem el írni, eleinte terápiás jelleggel. Akkoriban nem szerettem olvasni, ezért olyan történeteket vetettem papírra, amelyek az én ízlésemnek megfeleltek. Szerettem elmerülni a saját fantáziámban, mert akkor bármi megtörténhetett, ezzel kiragadva a hétköznapok egyhangúságából.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Novellákban már mindenféle zsánerben kipróbáltam magam, de a sci-fi és horror továbbra is a gyengéim közé tartozik, abban még erősítenem kell.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő és lelombozó egyszerre. Amikor kiírom, hogy vége, jó érzés, hogy befejeztem, de szomorúsággal tölt el, hogy el kell engednem a történetet és a karaktereket (kivéve, ha folytatásos). Általában minden projektem végül a szívemhez nő, így nehezen megy ez a fajta búcsú, és általában pár nap melankólia követi.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Írói álnevet használok, habár könnyen beazonosítható, hiszen magyar névnél maradtam, és eredeti nevemből ered. Azért döntöttem így, mert gyakran játszódnak Magyarországon a történeteim.

A vezetéknevemet megtartottam, és Szabó Magda után büszkén viselem. A Hetty egy régi sorozatból származik, a Váratlan utazásból, mert sokszor csúfoltak, hogy olyan vagyok, mint a sorozatban Hetty néni. Mikor komolyabban kezdtem karakteralkotással foglalkozni, rájöttem, hogy mennyi hasonlóság van. Ezután már nem zavart a régi gúnyolódást. Így alakult ki ez a név.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Számomra a fantasy az, amely igazán ki tud ragadni a hétköznapok egyhangúságából. Olvasni is leginkább ilyet szeretek. Ugyanakkor a romantika is állandó nálam, miután romantikus lélek vagyok. A lassan kibontakozó románc a regényeimben szinte minden esetben fellelhető.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Csodálatos. Nagyon boldog voltam, amikor megjelent, és kézbe foghattam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eleinte impulzív volt, most már abszolút tudatos. A jelenetek többségét előre megtervezem, pontosan tudom, hova akarok kilyukadni egy-egy fejezet zárásaként, mint ahogy az egész történet végére is. Mióta komolyabban beleástam magam a történetalkotásban, már nem is menne másképp.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim. Miután eléggé romantikus alkat vagyok, általában a főhősök közeledése ilyen, az első csók. Igyekszem úgy megírni a párbeszédeket is, hogy abból érződjön, mennyire fontosak egymásnak, hogy összetartoznak.

Olyan is volt, amelyeket nehezen tudtam megírni. Van egy ifjúsági romantikus regényem (kivételesen nem fantasy), amelyben az egyik főhős nehéz sorsa miatt keveredtek el a szereplők. Amikor kiderül, mi volt a kiváltó ok – jelen esetben egy családi tragédia –, azt nagyon nehezen tudtam megírni. Néhol meg is könnyeztem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az ötletek egy-egy apró momentumból fakadnak, amelyek lehetnek filmekből, animékből, vagy épp egyetlen, hétköznapi szituációból. Ez az ihlet eléggé megragad, és utána hamar kialakul a többi részlet. Így elég sok történetvázlatom van már a fiókban, ami csupán kidolgozásra vár.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Sajnos nincsenek sok szabadidővel rendelkező írós barátaim, ezért általában Wattpadra szoktam feltölteni a történeteimet. Van néhány követőm, akik elolvassák és véleményezik, ami számomra sokat jelent. Jelenleg már rendelkezem annyi tudással, hogy megvan, kihez mivel fordulhatok, így ha újabb kiadásra szánnám el magam, előtte mindenképp hozzá fogok fordulni szakmai segítségért.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem a legfőbb támogatóm ebben a tekintetben. A testvérem is rájött, mennyire fontos ez nekem, így néha már elolvassa az irományaim, annak ellenére, hogy nem szereti a fantasyt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Wattpadon olvasható az a saját világú fantasym, amin épp dolgozom. Szeretném, ha legalább ebookként megjelenne, de a szabadidőm véges, így az idén kétlem, hogy lesz belőle valami. Gőzerővel dolgozok rajta, és szeretnék majd még feltűnni egy-két történettel, ha megfelelő szintre sikerül hozni őket.

Szabó Hetty írói oldala