A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ismerjük meg közelebbről a szerzőket. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ismerjük meg közelebbről a szerzőket. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. január 29., hétfő

Ismerjük meg közelebből a szerzőket! Claudia Collins - ("A témában rengeteg kutatómunkám volt, még egy hivatalos ördögűző papot is felkerestem egy szentmisére is elhívott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Claudia Collins írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Underground Kiadónál, az Alíz - Ha van jó, van rossz címmel. 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Elsőként szeretném, megköszönni a lehetőséget, hiszen ez életem első interjúja. Szerettem volna rendőr, katona, színésznő lenni, ekkor tudatosult bennem ebben a világban nem lehetek minden egyszerre. Így saját világot hoztam létre, ami nekem az írás.

Örök álmodozó művészlélek vagyok, aki csak szabad akar lenni.

Szeretek önfeledten táncolni, zenét hallgatni, könyveken-filmeken elmélkedni.

Talán leginkább ezzel a mondattal tudnám kifejezni magam:

„Akkor élek igazán, ha írok, ha nem írok, legbelül haldoklom.”

Alíz c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A témában rengeteg kutatómunkám volt, még egy hivatalos ördögűző papot is felkerestem egy szentmisére is elhívott.

Közel három év volt mire a végleges változat összeállt.

Miért pont e-könyv? Nem gondolkodtál, hogy nyomtatottan is kiad? 

Úgy gondolom a jövő az e-könyv! Természetesen lehetséges, hogy nyomtatott formátumban is megtalálható lesz majd mindenki számára.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az akkori minden rémálmomat beírtam, a valóságot olykor fájdalmas volt beilleszteni, a fantáziámat hagytam szárnyalni, úgy gondolom szárnyra kapott, száz százalékban csak én érethetem meg.

A könyv horror elemeket is tartalmaz, te magad is szereted a horrort? Van kedvenc horror filmed/sorozatod? 

Szerintem a horror részek az egész könyvnek a mozgatórugója!

Aki még nem olvasta, szól még a barátságról, családról, szerelemről és a hitről.   

A horror maga a félelem, mindenkinek az lesz a legjobb horror film-könyv, amitől ő maga a legjobban fél. Az én félelem érzetemet szinte kizárólag a szellemvilág mozgatja meg. 

Számomra akkor jó egy könyv, film sorozat, ha napokra magával tud ragadni.

Rengeteg filmet, sorozatot, könyvet szeretek.

Filmek: Fűrész, A bárányok hallgatnak, Démonok között, Álom doktor

Könyvek: A rítus, Az, Kedvencek temetője

Sorozat - a netfixen megtalálható: Marianne

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Maga az írás folyamata csupán pár éve köszöntött be hozzám, úgysem hittem volna akkor még el, hogy képes lehetek rá. A testvéremmel folyton kitalált játékokat játszottunk, ahol saját világunk volt, talán ott indult el bennem mélyen a saját történnetek létrehozása egészen kiskoromban.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Igen, bár arra sokat kell még várni, egy romantikus történetet, majd szép koromban.

Addig viszont szeretnék a horror világában maradni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szomorú, hiszen tényleg rengeteget sírtam Aliz miatt! Egyben persze csodálatos, végre létrehoztam valamit, amit egyes egyedül én alkottam meg. Azóta is rengeteget gondolok Alizra, Bekára, Adamre, Robinra, hiszen egy életre a barátaimmá váltak.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Ez a kedvenc kérdésem! 

Claudia valóban az igazi nevem, nagy bánatomra a Collins nevet nem vehettem fel. 

Az Éjsötét árnyék vígjáték/horrorfilmből választottam az írói vezetéknevem.

Óriási hatással volt rám az egész film, pláne Johnny Deep aki a fő vámpír-t játssza. 

Barnabas Collins 18. századbeli vámpír, aki a 20. században kiszabadul a sírjából.

Aki még nem látta volna, kötelező megnéznie! 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, igen, igen! 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Óriási szabadságot éreztem a lelkemben.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Elsőként ösztönös, mostanra már tudatos is, hiszen végre magamra találtam. Szerencsére folyamatosan úgy gondolom, jobbnál jobb ötleteim támadnak. Akár éjjelente is kirúgnak a gondolataim a melegágyból, olyankor azonnal papírt és tollad ragadok.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az első oldal a kedvencem, ahol a Pokoljárás verset megismerhetik az olvasók!

Legnehezebb rész: 

„Aliz őszinte hittel mondta végig az imát és szeméből örökre kihunyt a fény. ”

Rengeteg kedvenc részem van még, a könyv nagy része vallásomból adódóan nehéz volt, nyomasztó számomra. Azt hiszem, soha többet nem mennék bele ördögűzős történetbe.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Folyamatosan jár az agyam, nem tudom kikapcsolni. A horror filmek nézése inspirál a legjobban, hatalmas energiát ad, hogy valami egészesen újat alkossak.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába

A családom egy része, a történet kezdetekor már mesélek belőle. 

Igazából csak saját magamra hagyatkozom, úgy gondolom, tudom, mi kell az olvasóimnak. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Gondolom örültek! 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez egy jó felület, hogy bejelentsem, Február 3-án jelenik első versem, egy antológiában. 

Több versel, biztosan készülök még, remélhetőleg egy újabb horror-thriller regény érkezik, bár teljesen más köntösben. Ezen felül közeli tervem egy gyermekeknek szóló horror mesekönyv létrehozása. A Social média felületin megtaláltok! 

Az e-könyvet itt tudjátok beszerezni:

Bookline

DiBook

2023. december 31., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! C. K. Zolya - ("Azt hiszem, nem csak a történetet szántam könnyed kikapcsolódásnak, hanem magát az írást is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a C. K. Zolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek #Veled? Soha! c. romantikus könyve jelent meg, amit Magánkiadásban jelent meg. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

39 éves vagyok, Debrecenben élek a férjemmel és a két gyerkőcömmel. Általában eddig jutok a „mesélj magadról” dologgal kapcsolatban. Nem azért mert nincs mit elmondanom magamról, inkább nem tudom, hogy mire lenne kíváncsi, aki majd olvassa.

De érdemes tudni rólam, hogy kreatív ember vagyok, és majdnem minden tud érdekelni. Az atomfizikától az asztalos mesterségen át minden, amiben van kreativitás.  

#Veled?Soha! c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez a regényem a jelenben, és Magyarországon játszódik. Szinte nulla kutatómunka kellett hozzá. Azt hiszem, nem csak a történetet szántam könnyed kikapcsolódásnak, hanem magát az írást is. Főleg azért, mert eleinte csak azért írtam, hogy kipróbáljam általa a Wattpad-et. A kézirat nagyjából két hónap volt, de csak azért, mert kevés időm volt rá. Nagyon könnyen ment az írás, a történet szőtte magát. Szerintem ez az egyik előnye ennek a zsánernek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljesen és semennyire egyszerre. Minden pironkodás nélkül mondhatom, hogy a párkapcsolatokban, szerelmi viszonyokban már van annyi tapasztalatom, hogy azokból a helyzetekből tudjak építkezni, mégis távol legyek a saját valóságomtól. Nem szeretném sem a férjemet, sem egy régi szerelmemet papírra vetni. Az érzéseket, amiket általuk tapasztaltam, már annál inkább.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Én nem mondhatom, hogy gyerekkorom óta nagy álmom hogy írjak. Számomra az alkotás iránti vágy az, ami már azóta hajt, mióta az eszemet tudom. De a történetegyártás mindig is a társam volt. Csak sokáig kizárólag fejben. Aztán amikor 2018-ben megszületett a lányom, elkezdtem egy blogot. Nagyon élveztem, és akkoriban elég sokan követtek is. Végül az idő, vagyis annak hiánya fölém kerekedett, és örültem, ha este maradt időm és/vagy energiám olvasni. Faltam a könyveket. Évente 150-et is elolvastam. De az elmém által kreált sztorik egyre jobban ki akartak törni. Nagyjából két éve nekiültem az első regényemnek. Ez egyébként olvasható a Wattpad-en nŐt? Soha! címmel.(Szeretem a „soha” románcokat)

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

 Nem. Olvasni sem szeretek mást, így írni nem is mernék. Ötleteim persze lennének, de egy fantasy vagy egy krimi regény azért jóval több, mint egy kitűnő elképzelés.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem tudom. Talán a furcsa az a szó, ami a legjobban illene rá. A gyerekek és a napi dolgok mellett nincs sok időm elmerülni a saját dolgaimban. Mármint persze jó érzés volt, amikor odaírtam hogy vége, de aztán felálltam az íróasztaltól, és visszaléptem a hétköznapokba. Amikor viszont a szerkesztést lezártuk, és elindult a tördelés, korrektúra stb., akkor jött az izgalom.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álneved, nem gondolkodtál még ezen?

Nem is álnévnek mondanám, mert nem szeretnék rejtőzködni. Inkább praktikus okai vannak. Az „asszony” nevek nem épp könyvborító kompatibilisek, viszont semmiképp sem szerettem volna kihagyni a férjemet, mert ő a legnagyobb támaszom. Neki szerintem mindegy lenne, de nekem valamiért ez fontos volt. A „C” jelöli a férjezett vezetéknevemet, a „K” a lánykori vezetéknevemet, a Zolya pedig az Orsolyából jött.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Nem is tudom magam elképzelni másban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ugyancsak a furcsa szóval jellemezném. Azért is, mert többféle érzés jött egyszerre, és nem csak pozitívak. Boldogság, büszkeség, felelősség, félelem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív, amilyen én magam is vagyok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen. Több is, de talán van egy, amit a legjobban szeretek.

Azt hiszem mindegyik rész megírása viszonylag könnyen ment. Inkább a szerkesztés során voltak nehézségek. Könnyebb megírnom egy fejezetet, mint szerkesztői javaslatra átírni egy bekezdést. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem is tudom. Egy esemény, egy helyszín, egy emlék. Igazság szerint csak jönnek a történetek, válogatás nélkül.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első regényemet a barátnőm, majd a férjem olvasta. Változó egyébként. De a #Veled?Soha! kicsit rendhagyó volt, mert Wattpad-re publikáltam a fejezeteket, így a felhasználók olvasták először.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az hogy alkotok, nem volt újdonság számukra, de a regényem meglepte őket. De egyértelműen büszkék voltak, és támogatnak.

Lassan vége az évnek, mire készülsz 2024-es évre? Számíthatunk új könyvedre jövőre is?

Igen! Már dolgozom az új regényen, és szeretnék két történettel is kijönni 2024-ben.

A könyvet itt tudjátok beszerzeni:

C. K. Zolya írói oldala

Libri

Líra

2023. december 26., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Holy Evans- ("Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Holy Evans írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Ahol az elefántok sírnak c. romantikus könyve jelent meg, amit Marysol Könyvkiadó oldalán lehet megrendelni. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy megjelenés előtt elolvashattam ezt a csodálatos történet.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredendően mediátor, párkapcsolati tanácsadó és terapeuta vagyok, előtte pedig több tizenévig foglalkoztam a lélek dolgaival, kineziológusként, majd a könyvszakmába vetettem magam. Ezek az „előéletek” nagyban segítik, hogy hitelesen írhassam le a szereplőim lelkét, kommunikációját, életének és problémáinak a velejét. A terápiák által jobban belelátok a valós és vélt párkapcsolati történetekbe és a párok magánéletébe, ráadásul mindkét nézőpontból, ami remek alapot ad a könyveimhez. Mindamellett, hogy nehéz történetek, rengeteg inspirációt és ötletet adnak, ezekből is táplálkozok. Igyekszem úgy papírra vetni, hogy az olvasó számára is izgalmas legyen, mégis kikapcsolódást és sok tanulságot nyújtson.

Ahol az elefántok sírnak c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Ez a történet már régóta bennem munkálkodott. Maga az írás folyamata egy fél év volt, de utána ugye még a kézirat utómunkái is plusz még egy fél évet vettek igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az Ahol az elefántok sírnak legalább annyira valós, mint kitalált történet. Nagyon sok valóban megtörtént eleme van, és természetesen az írói elme szabadsága is megvan benne.

Nagyon sok an nem tudják, és talán Te vagy az első platform, ahol meg is nevezem, Nabulu az elefántbaba és a rezervátum is létezik, aki szeretné tudja támogatni is akár őket, ezen a linke tudjátok megnézni Nabulut, link és az elefántrezervátumról is sok híreket olvashattok. Akár örökbe is lehet fogadni egy egy elefántbabát, vagy felnőtt elefántot támogatni, amivel tudjátok segíteni a központ munkáját.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Az írást már egészen kiskoromban elkezdtem, legelső novellám az általános iskolai újságban jelent meg.  Azóta töretlen a szenvedélyem. Több barátom is megkért, még egészen fiatal korunkban, hogy írjak helyettük szerelmeslevelet. Hát valahogy így kezdődött ez a romantikus pályafutás… Aztán ahogy szokott lenni, nagyot álmodtam!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A romantikus zsáner örökké beleivódott a vérembe ezzel a könyvvel, így egyelőre nem tervezek más zsánert.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hú, ez mindig elégedettséggel tölt el. Egy ünneplésre ad okot, és ugyanakkor frusztráló is, hiszen innen indul el az előolvasás, szerkesztés folyamata is, ami nagyon meghatározó tud lenni egy író életében.

Mindenesetre, amikor leírom, hogy „vége” az egy csodás érzés, de minden író tudja, hogy ott még koránt sincs vége. Sőt onnan kezdődik az igazi munka és a megterhelő érzelmi hullámvasút.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álneved, nem gondolkodtál még ezen?

Nem gondolkodtam még ezen. Tetszett a csengése és valahogy közel érzem magamhoz.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A romantikus sztorik mindig is közel álltak hozzám. Érzelmes típus vagyok és polgári munkám miatt is régóta szerettem volna kipróbálni magam ebben a stílusban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ez az első romantikus könyvem és igazán nagyszerű érzés, ahogy az olvasók fogadták. Szinte pillanatokon belül az előrendelhető sikerlistákon volt, és a megjelenés után másfél hónappal már újra is kellett nyomni, mert elfogyott a főbb platformokon, a lírában, a Bookline-on és a Libriben is. Úgyhogy duplán csodás érzés volt!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az impulzív írók közé tartozom, annyira, hogy néha még én sem tudom mi lesz a regény vége amikor elkezdem. Amikor ezt a tényt elárulom magamról, többen ledöbbennek, tudom nehezebb így írni de egyszerűen nekem így megy. Viszont elárulok egy titkot, roppant nehézkes a névmemóriám, így általában úgy írok, hogy a laptopom szélére ki vannak írva a szereplőim nevei, mert egyébként görgethetek kit hogyan neveztem el.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott. Kedvenc jelenetem a vérpezsdítő erotikus jeleneteken kívül az amikor Liam és Hayley a tengerparton sétálnak az első randin.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy reggel úgy kelek, hogy egy történet elkezdődik a fejemben, Aztán utána megyek. Így kezdődött a Római történetem is, ami tavasszal fog megjelenni. Ha belekerülök egy ilyen „csatornába” akkor reggel leülök és fel sem állok délutánig.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egy - két előolvasóval dolgozom. Igazából akkor is azért, hogy a névproblémáim és a sztori fő vonaláról kapjak véleményt. Nem sokan szólhatnak bele a sztoriline-ba, a szerkesztőn és a lányomon kívül gyakorlatilag senki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nagyon támogató, simán elviselik azt az énemet, amikor írok, és se nem látok, se nem hallok. Ha bármikor elakadok, a lányomat kérdezem, mindig roppant meglepő és hasznos tanácsot ad.

Lassan vége az évnek, mire készülsz 2024-es évre? Számíthatunk új könyvedre jövőre is?

2024 tavaszán készül, az olvasóközönség elé a Rómában kezdődik című, Karácsonyi lidércrománc 2024 karácsonyára jelenik meg, 2025 tavaszán pedig a Mint a mesékben című könyvem jön. Mindhárom romantikus történet. A Rómában kezdődik (eredeti címe Szentjánosbogarak Róma utcáin) Loráról, a fiatal és tehetséges karrierista lányról szól, aki párkapcsolati függősége miatt sorozatos csalódásai után Rómáig menekül, és ott egy nagy választás elé sodorja őt az élet. A Mint a mesékben egy túlhajszolt írónőről szól, aki miután egy bankrablás áldozata és túlélője volt, besokallva a nagyvárosi élettől vidékre költözik, egy western lovas-tanyára. A Karácsonyi lidércrománc egy rövidebb, de mókásabb meglepő karácsonyi szerelmes történet, szerintem a címe mindent elmond.

Holy Evans írói oldala

Nyomtatott könyv utánnyomása folyamatban, addig is e-könyvként beszerezhető a kiadó oldalán.

Marysol Könyvkiadó

2023. december 24., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rupa Zoltán - ("Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Rupa Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig egy kötete jelent meg James Walley és a Tiltott Mágus felemelkedése címmel, mely magánkiadásban adta ki.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Rupa Zoltán vagyok, és az írás a szenvedélyem. A James Walley és A Tiltott Mágus Felemelkedése című könyvem magánkiadásban jelent meg, és nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek ma veletek.

James Walley és a Tiltott Mágus Felemelkedése című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, a könyv rengeteg kutatómunkát igényelt, hiszen fantasy témájú, és szerettem volna egyedi világot teremteni. Az írás folyamata hosszú volt, de körülbelül egy évig tartott a teljes könyv megírása.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimben a fantázia és valóság szorosan összefonódnak. Szeretek valóságalapú elemeket belecsempészni a fantasy világba, hogy az olvasók könnyebben azonosulhassanak a karakterekkel és a történettel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni. Az első komolyabb írói kísérletemet a Általános iskolában ha jól emlékszem éppen a 7. évfolyamot tapostam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Biztosan! Bár a fantasy a szívem csücske, érdekelnek más műfajok is. Jelenleg is dolgozom egy kriminovellán, és tervezek próbálkozni sci-fi és romantikus témákkal is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az érzés leírhatatlan! Az írás folyamata sok kihívást tartogat, de a befejezés pillanatában minden fáradság megérte. Izgatott és elégedett vagyok.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Az írói álnév tényleg fontos döntés, de én úgy érzem, hogy a saját nevemen szeretnék az olvasókkal kommunikálni. Az írásaim részei vagyok, és szeretném, ha az olvasók megismerhetnének személyesen is.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mindig is vonzódtam a fantasy világokhoz. A képzelet szabadsága és a karakterek sokszínűsége mindig is lenyűgözött.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem megjelenése felemelő élmény volt. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor a saját történetedet tartod a kezedben egy könyv formájában.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Az írásomban mindkét elem jelen van. Van egy alapvető tervezési fázis, de szeretem, ha a történet és a karakterek is vezetnek néha.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Minden jelenetnek megvan a maga varázsa, de természetesen vannak olyanok, amelyek közelebb állnak a szívemhez. Az egyik legnehezebb rész az volt, amikor el kellett búcsúznom a karaktereimtől.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt szerte a világból merítem. Lehet az egy szép táj, egy érdekes történelmi esemény, vagy akár egy álom. Az ihlet bárhonnan jöhet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

 Első olvasóim általában jó barátaim vagy családtagjaim. Az ő véleményük fontos számomra, mert őszinte visszajelzéseik segítenek finomhangolni a történetet. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nem nagyon volt támogató, sőt kifejezetten nem is foglalkoztak azzal, hogy sikerült valamit alkotnom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson! Továbbra is izgalmas történeteket, videókat osztok meg veletek. És köszönöm, hogy megvásároljátok a könyvem. Áldott, Békés Ünnepeket Kívánok mindenkinek!

A könyvet ezen a webshop oldalon tudjátok megrendelni.

2023. december 3., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! J. I. Almighty -("Például jól emlékszem nagymamánk megdöbbenésére, amikor beállítottunk az első megjelent kötetünkkel. Azt hiszem, akkor sokat „nőttünk” a szemében.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem J. I. Almighty írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Címszereplő c. könyve jelent meg, Hungarovox gondozásában.

Én köszönöm a lehetőséget!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Túl sokat nem. Álnéven írok, a valódi nevemet nem szeretném felfedni. Talán csak annyit magamról, hogy kutatóorvos vagyok és jelenleg Skandináviában dolgozom. A keresztnevemet árulnám még el: Imre. Kezdőbetűje, I, fontos a regényben.

Címszereplő c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Egy képzeletbeli világban játszódik a regény, legfeljebb a saját fejemben kutattam. De egyébként hosszú évekig dolgoztam a regényen.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Egy általam teremtett világban élnek a szereplőim, akik engem (azaz I -t) tisztelnek teremtőjükként. A mi valóságunkhoz tehát nincs sok köze a történetnek, legalábbis nem közvetlenül.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon korán. Ez volt az első és azóta is a legfontosabb hobbim.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A Címszereplővel épp most próbáltam ki magam. Nem is tudom, mi a zsánere. Valami különöset, a megszokottól eltérőt akartam írni, valami nehezen beskatulyázhatót.

Korábban, testvéremmel közösen két „konvencionális” sci-fit jelentettünk meg.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem tudom, mert sohasem lehettem biztos benne, hogy most tényleg be is fejeztem a regényt. Minden kiadói visszautasítás után dolgoztam rajta. Egy-egy ilyen beküldés előtt úgy voltam vele, hogy most csak abbahagyom, nem befejezem.

Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved?

Amikor az első regényünk megjelent, a kiadó kérte az angolszász álnév használatát, sőt, ha jól emlékszem, anélkül ki sem adták volna. Most nem volt ilyen kényszer, de anonim szerettem volna maradni, illetve az álnév adta magát. Az almighty mindenhatót jelent, JI a nevem kezdőbetűi, de lehetnének valami másnak is a kezdőbetűi...

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Lásd fent, korábban két sci-fit jelentettünk meg a testvéremmel.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még egyetemistaként írtam a fent említett két sci-fit, épp a végzésemkor jelent meg az első. Fantasztikus érzés volt, különösen, hogy éveken át rengeteg kiadónál próbálkoztunk hiába. Izgalmas volt követni a folyamatot, ahogy a kéziratunkból könyv lesz, majd ahogy megjelenik a könyvesboltokban. És az sem volt utolsó szempont, hogy a rám eső szerzői jogdíj majd három havi fizetésemnek felelt meg. Igaz, akkor még nagyon alacsonyak voltak a pályakezdő orvosi fizetések, de nekem, az akkori anyagi viszonyaim között, ez így is sokat jelentett.  

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív. De legfőképpen időfüggő. Család és munka mellett kevés idő jut a hobbira.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak részek, amelyeket nagyon könnyű megírni, a szöveg szinte csak úgy adja magát, különösen a párbeszédek. De voltak döcögős részek is. Volt, hogy hosszú hónapokra elakadtam, egy sort sem tudtam leírni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában egy alapötlettel indul az egész. Az érlelődik sokáig, további ötletek épülnek rá, végül regény lesz belőle, vagy elhal. A Címszereplőben egyébként megörökítettem a regény születésének részleteit. Tehát magából a regényből kiderül, hogyan született.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Ebből a szempontból messze a legfontosabb a testvérem, akivel együtt is írunk. Ez az első, legalábbis a kiadottak közül, amit egyedül írtam. De a testvérem sok ötletet adott itt is, mellette még a felesége, a sógornőm segített sokat, aki nagy irodalom rajongó, rengeteget olvas.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Annak idején a szüleim tudták, hogy írok\írunk, és látták a küszködésünket a kiadókkal, de másokat sikerült meglepnünk. Például jól emlékszem nagymamánk megdöbbenésére, amikor beállítottunk az első megjelent kötetünkkel. Azt hiszem, akkor sokat „nőttünk” a szemében.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Október van, szóval idén biztosan nem. De jövőre sem hiszem, nagyon lassan írok.

 A könyvet itt tudjátok beszerzeni:

Líra

Libri

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Vályi - Nagy Erika -("Addig érlelgettem magamban a gondolatot, hogy egy regény írásába belevágjak, aztán amikor végre elindult a történet, egy év alatt a végére is értem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Vályi-Nagy Erika írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Törtarany c. könyve jelent meg eddig, amit a Scolar Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Forrás: Vályi-Nagy Erika szerzői oldala

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Talán addig a pontig szaladnék vissza az időben, hogy a középiskolai Babits Mihály önképzőkörben megírtam életem első novelláját, egy létráról. Még most is emlékszem, egy könyvtári, karcsú, sötétbarna létra volt, képzeletemben az égig felmásztam rajta. És közben rájöttem, hogy írni csodálatos dolog. Úgy terveztem, írok hamarosan egy regényt… Ehhez képest teljesen más irányt vett az életem az érettségi után műszaki, majd pénzügyi diploma, utána egy informatikai cég projektasszisztensi pozíciója. Talán meg se fogalmaztam, hogy mennyire hiányzik az írás, amikor egy nap belefutottam a MUOSZ (Magyar Újságírók Szövetsége) hirdetésébe, miszerint női újságírás stúdió indul V. Kulcsár Ildikó (Nők Lapja újságírója) vezetésével. Úgy éreztem, ott a helyem. Már az első alkalommal sikerült kitűnni, és ha létezik egyenes út, akkor az enyém az volt, mert fél év múlva már megírtam az első cikkemet a Nők Lapjába. Innentől kezdve számos női lapnál dolgoztam, újságíróként, szerkesztőként, vezetőszerkesztőként és főszerkesztőként. Printben és online területen, szerettem a szakmámat, örültem, hogy írhatok. Míg el nem érkeztem a következő mérföldkőhöz az életemben a Covid idején. Megszűnt az általam vezetett Kismama magazin, én pedig döntéshelyzet elé kerültem. Folytatom tovább az újságírást, vagy valami másba vágok, és itt jön a képbe az önképzőköri létra, meg a szépirodalom. Hogy írni akarok, de már nem újságcikket, és mi volna, ha megvalósítanám a régi álmomat. Nem volt könnyű elkezdeni az első történetet, de az újságírói rutin sokat segített. Megszületett az első, majd a második regény, én pedig haladtam tovább az úton: kiadót kerestem, korrektúráztam, könyvborítók között válogattam, bemutatóra készültem. A regényírás mellett felépítettem egy online újságírói kurzust, ez is egy régi vágy megvalósítása. Engem is egy jó újságírás tanfolyam indított el a pályán, szeretném ezt most ugyanúgy másoknak megadni.

Törtarany c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az írás folyamata cirka húsz évig tartott. Addig érlelgettem magamban a gondolatot, hogy egy regény írásába belevágjak, aztán amikor végre elindult a történet, egy év alatt a végére is értem. Persze sokszor átírtam, újrakezdtem, kitöröltem, megint újrakezdtem, de az már kifejezetten örömteli tevékenység volt, élveztem, hogy halad a történet, alakulnak a sorsok, élnek a karakterek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Törtarany című regény egy mai korban játszódó, nagyon is aktuális történet. A karakter a fejemben született meg, de attól még sok megfelelője szaladgál az utcákon, sok olvasónak lesznek ismerősek a főszereplővel megtörtént dolgok, események. Kicsit leástam a múltba is, próbáltam megmutatni, milyen családi események, milyen minták formálják az utunkat, azaz ebben a könyvben Amira útját. Miért szédít meg egy vidéki kislányt a csillogás? Mi az ára a külföldi utazásoknak, balatoni vitorlázásoknak gazdag öregurakkal? Hogyan kebelezi be a budapesti éjszaka a gazdagságra, luxusra vágyó nőket, és mi történik akkor, ha az események nem úgy alakulnak, mint ahogy azt ezek a lányok elképzelték?

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem zsánerben gondolkodtam, mikor írni kezdtem. Egyszerűen csak vitt a történet. Nagy büszkeség a számomra, hogy a Törtarany a „magyar irodalom” tábla alatt jelent a könyvesboltokban. Maradnék is ennél a kategóriánál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő és félelmetes is egyszerre. Hiszen innentől kezdve ki kell adnom a kezemből az eddig csak a kezem alatt formálódó történetet, meg kell mutatnom másoknak, a kiadó vezetőjének, béta-olvasóknak, barátoknak és ez minden alkalommal egy újabb megmérettetés. Bekúsznak a fejembe a nehéz kérdések – Mi van, ha nem tetszik majd? Ha nem értik meg? Ha azt mondják, hogy ez rossz? – de igyekszem ezeket uralni és haladni a kijelölt úton. Nagy erő és kitartás kell ehhez.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nem, mert szeretem a nevem, és huszonéve ezen a néven publikálok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Eddig még csak egy könyvem jelent meg, így erről tudok beszámolni. Szép tavaszi nap volt, március 9-e. Hívtak a kiadóból, hogy megjöttek a kötetek, mehetek őket átvenni. Robogtam át a városon, szándékosan szép ruhát választottam – fehér blúzt, elegáns nadrágot – hogy ekképpen is megünnepeljem a regényem érkezését. Utána a férjemmel beültünk egy kávézóba, és együtt örültünk a gyönyörű borítónak és annak, hogy egyetlen elütést se láttam se a címben, se a hátoldalon. Aznap még sok barátom ölelgetett meg a nagy nap tiszteletére.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mint írtam, az újságírásból jövök, így tudom, hogy az írás folyamata mindig tudatos. Tudatosan kell időt szakítani az írásra, a nagy ötletek hamar elillannak, ha nincs mögöttük kitartás, alázat, akarat. Tudatosságot igényel az is, hogy lássam, miként kell felépítenem egy történetet, tudatosság kellett ahhoz, hogy beiratkozzak több írókurzusra, és fejlesszem magam. Az impulzivitás inkább ahhoz kell, hogy vigye tovább a történetet, ami esetleg éppen leült és nem igazán halad tovább.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden jelenet kedvenc, mert ami nem volt az, az kikerült. Sokszor átírtam, újraírtam, megszerkesztettem a történetet, sokszor mérlegeltem minden mozzanatot, jelenetet a könyvben. Ami maradt, az nem véletlenül maradt, fontos szerepe van, hogy értsük a regényt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hosszas gondolkodás után. Újságíróként is mindig figyeltem a környezetemet, a világot, az embereket, ezt a figyelmet, ha lehet, még jobban megsokszoroztam, mióta regényt írok. Mivel a regényim mai történetek, mai emberekről, ezért kötelességem is folyton pásztázni a környezetemet, hiszen így gyűjtök inspirációt az íráshoz.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A középiskolai magyartanárom, Szafián Zsuzsanna az egyetlen, aki végigköveti az egész írás folyamatát. Tehát vele megbeszélem már a témát is, és a fejezetekből is küldök át neki mindig egy adagot, hogy véleményezze. Érdekes? Jó a nézőpont? Élnek a karakterek? Ő mindig segít, hogy merre haladjak. Második körben vannak az érzékeny, íráshoz is értő, irodalomszerető barátaim, írótársak, akik megkapják a nyers kéziratot. Szép, hosszú folyamat ez is, mire a regény abba a fázisba jut, hogy el merem küldeni a kiadóba.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem születtem író, hanem „csak” olvasó családba. Tehát mindig sok könyv vett körül, értéknek számított az írás és az irodalom. Egyik legfontosabb bútordarab a könyvespolc volt, sok időt töltöttem el már gyerekként azzal, hogy a köteteket rendezgetem, hol magasság szerint pakolgatom át őket, hol a szerzők szerint ABC sorrendben. Megfogom mindent, tapogatom, néha meg is szagolom. És ha egy ilyen családban végre valaki megír egy regényt, az nagy büszkeség mindenkinek. A könyvbemutatón együtt örült a család, ami azt hiszem, mindannyiunk számára nagy öröm volt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A regényírás nem egy gyorsvágta, tehát idén nem jövök ki már több könyvvel. Jövő tavasszal jelenik majd meg a következő regényem, ugyanúgy a Scolarnál. Most kezdődnek a szerkesztési, borítótervezési munkák, tehát újabb izgalmas szakaszbe kerül a könyv. Közben persze írok, újságcikkeket és egy újabb regényt is, természetesen.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Scolar Kiadó

Vályi-Nagy Erika Szerzői oldala

2023. október 24., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Soie - ("Ezt a munkát több százan olvasták naponta, a kommentek között akadt egy-két negatív, de építő kritikaként fogadtam, viszont többségében olyanok érkeztek, hogy „várom a kövit, imádom a munkád” „jaj, de jó rész volt, mikor tudom meg mi lett a főszereplővel?” ez adta a lendületet, hogy minden nap tegyek fel epizódot.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Soie írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Ikerháború c. könyve jelent meg, amit az Helma Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is szeretném megköszönni a felkérést. Minden ilyen egy külön mérföldkő a „karrieremben”. Hogy mit kell tudni rólam? 1994.12.14.-én születtem Veszprémben katonagyerekként majd később Pápára költöztünk és itt kezdtem meg tanulmányaimat is mely nem volt éppen leányálom. Nem titok, hogy diszlexiám van, ami eléggé megnehezítette a diákéveimet, hiszen lassabban és nehezebben tanultam a társaimnál ráadásul a tanáraim közt is akadtak olyanok, akik nem akartak foglalkozni velem. Mivel a felolvasások lassan mentek és dadogva, az írásom pedig olvashatatlan volt nem szerettem az irodalmat, könyveket olvasni pedig egyenesen utáltam, mert annyira koncentráltam arra, hogy jól olvassak, hogy nem maradt kapacitás a tartalom megértésére. Később szerencsére rengeteget javult a problémám és szavalóversenyeken vettem részt, jobbára első vagy második helyen végeztem, habár írásnál a mai napig megvan, hogy felcserélem a betűket az olvasással már nincs gondom.

Ikerháború c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Ikerháború valóban igényelt valamilyen szinten kutató munkát, azonban ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a google-ba mindent beírtam vagy, hogy bevetettem magam egy könyvtárba, hanem rengeteg hasonló témájú filmet néztem meg, illetve mivel ez egy akció jeleneteket is tartalmazó mű megkérdeztem néhány ismerősömet, akik jártasok a verekedésben, mármint sport szinten. Tőlük kértem tanácsot egy-egy jelenetet illetően, valamint az elképzeléseimet a mozdulatok leírásához megmutattam nekik és kikértem a véleményüket, hogy mennyire reális, amit írok, mennyire kivitelezhető egy igazi utcai bunyóban. Maga az írás talán félévig tartott és az igazat megvallva, ha nem kínálkozik a Helma kiadó lehetősége talán még tovább írtam volna, hogy tökéletesítsem.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimben éppen annyira van fantázia, mint valóság és fordítva. Az Ikerháború c. munkám azon része, hogy egy fiú és lány ikerpár annyira hasonlítanak egymásra, hogy a környezetük nem tudja őket megkülönböztetni inkább fantázia, hisz bár ebben az esetben az ikrek hasonlóak egyértelmű különbségek vannak már csak a testi adottságokból kiindulva is. Azonban a történet további szála valós társadalmi problémákkal foglalkozik. Voltak olvasók, akik megkérdezték, miért éppen lány a fő főszereplő? Nos, erre a válasz egyszerű. Mindig is annak a híve voltam, hogy az esetek többségében szerintem egy lány is képes arra, amire egy fiú. Régen elhanyagolták a nőket és csak a háztartás vezetése, illetve utód biztosítása miatt jöttek jól a férfiaknak, azonban később belátták törvényileg is, hogy a nők bár gyengébb nemnek vannak titulálva igenis képesek rossz fiúk elfogására, fegyverhasználatra vagy az úgynevezett női logika és női megérzés miatt akár nyomozónak se lennének utolsók. Tény, hogy egy átlagos lány/nő nem fog egy kétajtós szekrényt kiütni az alsónadrágból, de nem kizárt, hogy megfelelő edzéssel képes lenne rá. Nyilván nem egy ütéssel, de megteheti, hisz átlagban kisebbek vagyunk és mozgékonyabbak, ami egy ökölharc esetében nem egy utolsó szempont. Viszont, sok mindent nem tudnánk megtenni férfiak nélkül, hisz a lányok nem járnak naponta konditerembe súlyzózni, hogy izmosak legyenek és erősek ezért férfi a többi főszereplő. Ezzel is szemléltetni szeretném azon nézetemet, hogy egy bandaháborúban a lányok is lehetnek hasznosak a fiúknak és fordítva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás szenvedélye gyerekkoromra nyúlik vissza, mivel, mint mondtam, nehéz diákéveim voltak rendre elvonultam a fejemben egy másik világba, ahol az lehettem, amihez éppen kedvem volt. Hercegnő, énekes, Pokemon mester (Haha). Valójában ezeket a világokat az aktuális problémáim alkották meg. Nem voltak barátaim, de a fejemben igen. Nem tudok énekelni a botfülem miatt, de a fejemben én lehettem a színpad sztárja és persze volt szőkehercegem fehér lovon. Emlékszem az első éppen Ferenc herceg volt a Sissi kalandjai c. Disney meséből. Mondjuk, ha jól emlékszem neki barna haja volt és Károly herceg volt szőke. Lényeg a lényeg, hogy a gimnáziumi éveim alatt annyi történet született meg a fejemben, hogy egy élet is kevés lenne ennek megszámolására. Aztán egy szép napon felkerestem egy olyan oldalt, ahol meglehet osztani az efféléket, hisz akkoriban a facebook még nem volt annyira elterjedt, mint manapság. Így akadtam a blogger.hu oldalra, ahova naponta posztoltam a The Dreams című történetem fejezeteit. Ez a sztori egy fanfiction volt és igen, saját vágyaim megírása. Egy amerikai rockbandáért nagyon oda voltam és megírtam a történetben a képzeletbeli találkozásunkat. Ezt a munkát több százan olvasták naponta, a kommentek között akadt egy-két negatív, de építő kritikaként fogadtam, viszont többségében olyanok érkeztek, hogy „várom a kövit, imádom a munkád” „jaj, de jó rész volt, mikor tudom meg mi lett a főszereplővel?” ez adta a lendületet, hogy minden nap tegyek fel epizódot. Plusz a szobatársam, akinek minden este felolvastam az aktuális részt. Nem tudom azért aludt-e el mert szépen olvastam vagy mert unalmasnak találta, de a mai napig emlegeti, hogy a legszebb része volt a napjainak. Ezután ahogy befejeztem a sulit dolgozni kezdtem és már nem foglalkoztam a blogommal. Több történetbe is belekezdtem, de sosem írtam végig őket. Ennek ma már nyolc éve. Később újra fellángolt az írás utáni vágyam a történetek pedig ott voltak a fejemben, de arra gondoltam, hogy ennyi év után feléleszteni a blogomat nagyon nehéz lenne, az olvasóimat már elveszítettem talán nem is emlékeznek rá így maradt a laptopom. Megírtam az Ikerháborút aztán édesapám elhunyt. Tudni kell róla, hogy apukámnak mellettem a könyvek voltak a mindene, imádott olvasni és ez a munkám volt az utolsó könyv, amit elolvasott. Ez akkor annyira megtört, hogy képtelen voltam egy betűt is leírni így végleg felhagytam az írással. Viszont a barátaim minden nap azt szajkózták, hogy folytassam, próbáljam folytatni, mert jól csinálom, de úgy éreztem mi értelme, ha apukám nem tudja már elolvasni őket. Sok száz, ezer könyv csak az enyém nem. Szép, lassan ahogy a gyász elült a szívemben elkezdtem könyveket olvasni melyek újabb és újabb ihletet adtak és fokozatosan visszatértek a történetek a fejembe viszont még mindig nem tudtam merre menjek ezzel. Írni a laptopnak nem sok értelmét láttam, még ha jól eső hobbi is. Ekkor botlottam bele a Legyél te is író! pályázatba két héttel a határidő vége előtt. Gondoltam próba szerencse, de nem volt használható kéziratom. Az Ikerháború kész volt bár – hogy egy kicsit nagyot mondjak – csiszolatlan gyémántnak tekintettem, hisz az alap megvolt, de tudtam, hogy rengeteg javítás kell neki viszont az idő szorított így elküldtem a pályázatra. Két opció volt: vagy visszadobják, vagy azt mondják nem rossz. Mindkettő megtörtént, visszadobták, mert a pályázati kiírásnak nem felelt meg (igen, apróbetűs rész) azonban tetszett nekik így megegyeztünk a kiadásban. Mostanra lelkileg is mondhatjuk, hogy felépültem így írok, amikor csak tehetem.

Gondoltál már arra, hogy nyomtatott formában add ki?

Persze, hisz minden író, aki kiakarja adni a munkáját, szeretné, ha az ott lenne minden polcon bárhová is megy, azonban a Helmánál eleinte csak e-bookra és hangoskönyvre volt lehetőség. Nem bántam, mert egyetértem az okokkal. Az e-bookot praktikusnak találtam, hisz modern korokat élünk és az emberek a telefont mindenhova viszik, azonban annak, aki imád olvasni néha külön táska kell a könyveknek, ha nyaralásra megy, ráadásul a mi házunkban annyi könyv van, hogy külön kamion kéne, ha költöznénk. Az e-book pedig ott van a telefonon, a hangoskönyvek pedig valóban nagyszerű ötlet a látáskorlátozottaknak, hiszen nekik is kijár a könyvek adta élmény, de nem mindegyik tudná elolvasni azokat. Viszont most, hogy a Helma kiadó is megkezdte a nyomtatott könyvek forgalmazását így az eredeti kívánsága is teljesül azoknak, akik a boltokban szeretnének belefutni a saját könyvükbe.


Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Valójában nincs, kifejezett zsánerem csupán azt írom le, ami eszembe jut, és a végén átgondolom, hogy melyik műfajba sorolnám igazán. Nem volt másképp ez az Ikerháborúval sem. Nem tudtam, hogy minek is nevezzem igazán, végül rájöttem, hogy akció és krimi. Nem mindig egyértelmű még számomra sem. Azt hiszem én is mindenes leszek, hisz az első munkám tini fanfiction volt az Ikerháború krimi és vannak a kis mappámban fantasytől elkezdve a horroron át minden.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nos erről még elég nehéz egyértelmű választ adnom, hiszen a blogom bár kész mű nem hivatalos kézirat. Azonban mikor elkészült és lezártam a történetet egy hatalmas élmény volt. Az Ikerháború esetében, pedig mint mondtam, a kézirata volt az utolsó, amit édesapám olvasott így keserédes érzés, azonban mikor a kiadó visszajelzett, hogy tetszik nekik az egy meglepetés. Nem gondoltam, hogy az a nyersanyag tetszeni fog bárkinek is abban a formában, de mégis így lett.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Annak idején akár a többi kamasz én is rengeteg felhasználó néven szerepeltem már különféle platformokon. MSN, MYVIP, IWIW stb. Úristen, a mai fiatalok tudják egyáltalán mik ezek? Lehet, most úgy érzik magukat, mintha nem magyarul beszélnék. Nos, habár nekem nem voltak XYVOKCSŐ neveim, de szerettem olyan neveket kitalálni, amik nem, vagy csak részben hasonlítanak a sajátomra. 2015-ben Vicy néven kezdtem blogolni, ami azért lett így mert a Viktória név marhán tetszik a mai napig így végül ez lett a nevem nagyon sokáig sok felületen. Persze ez is csak átmeneti volt és lassan el nőttem, főként mivel abbahagytam a blogolást mikor kikerültem az iskolapadból. Mivel nem akartam, hogy az olvasóim hol egybe kapjanak, mindent hol hetekig várakozzanak egy egy posztra, úgy voltam vele, hogy így nem tudom jól csinálni, de írni viszont szeretek így magamnak irkáltam itthon. Van, aki a zuhany

Alatt énekel, van, aki a fióknak ír. Viszont ezeket kézirat formátumban készítettem és Sophia Fei néven. Az ismerőseimnek is meséltem, hogy egyszer én leszek Sophie Fei írónő. Ez azért lett így, mert imádom keletet és ott a Fei repülést/szárnyalást jelent kínaiul, meg, mert tetszett a hangzása, na. Később rájöttem, hogy sokaknak nehéz lehet megjegyezni így mikor arra került a sor Soie lettem. Beletelt pár napba kigondolni valami épkézláb használható nevet, de arra gondoltam, hogy mivel elég nagy trend lett mostanában a felhasználó nevek esetében a magánhangzók vagy a mássalhangzók kivétele a névből én is eljátszottam az enyémmel így lett Sophie névből Soie. Mindenképpen olyat akartam, ami sem a magyaroknak, sem a külföldieknek nem okoz, nagy nehézséget mivel rengeteg külföldi ismerősöm van. A Soie bevált, ráadásul utólag megtudtam, hogy ez egy francia szó és selymet jelent, ami mondjuk vicces, de rendben. Tehát a lényeg, hogy így lettem Vicy bloggerből Soie írónő.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mint mondtam, nincs zsánerem. Írom, ami szembe jut, és a végén meglátjuk mi lesz.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hatalmas öröm és büszkeség. A barátaimnak viccelődtem is, hogy: Úton vagyok afelé, hogy sztáríró legyek. Persze Ők figyelmeztettek, hogy ha nagy sikerem lesz, se felejtsem el, hogy ki vagyok, honnan jöttem és, hogy a szívemmel írjak ne haszonlesésből, mert a hírességek többsége hajlamos rá ha a karrierje eljut egy bizonyos pontra.

Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?  

Helma kiadóhoz a Legyél Te is Író! pályázaton keresztül küldtem el az Ikerháború nyers változatát, ami megtetszett nekik és felajánlottak egy lehetőséget, amit elfogadtam. Akik szeretnének bejutni, azoknak azt javaslom, küldjék el Ők is bátran a munkájukat, ha nem elég magabiztosak, akkor is nyugodtan elvégre egy kiadónál azért dolgozik annyi ember, hogy segítsen javítani az esetleges hibákat. Ha pedig úgy érzik nem elég jó a munkájuk ehhez, akkor se féljenek. Minden könyv egy érték függetlenül a minőségtől, mert benne van valakinek a szíve, az elméje, az érzései, a vágyai és a munkája. Ne féljenek ezt megmutatni. A Helma kiadó nem hinném, hogy annyira szigorú lenne, hogy visszadobja, mert nem elég jó, de ha ez meg is történik akár nálunk, akár máshol ne úgy érezze, hogy akkor Ő, mint írójelölt alkalmatlan erre a pályára, hanem inkább próbáljon fejlődni. Olvassa el újra és újra a munkáját, kérjen meg ismerősöket, akikre számíthat, hogy segítsenek és próbálja meg újra. Egy pofára esés még nem a világ vége, fel kell tudnunk állni a földről különben nem, tudjuk meg mi lesz az út végén.

Milyen Helma kiadónál lenni, illetve támogató íróként jelen lenni?

Itt lenni a Helma kiadónál egyedülálló élmény. Azt gondolom akármelyik kiadó, aki vállalt volna, mindegyik más érzéseket keltett volna bennem. A nagy nevek nyilván azért, mert „nem akárki” azonban a Helma még új, és nem rossz valaminek az elejétől kezdve a tagja lenni és velük együtt végig menni azon az úton, hogy a legnagyobb kiadók közé tartozzon. Ráadásul a Helma olyan nézeteket képvisel, melyek egyedülállóak ezen a területen és ennek a része lenni kivételes élmény. Bízom benne, hogy több és több író jelölt csatlakozik ehhez a folyamathoz, mert ez tényleg egy kivételes dolog, valamint csatlakoznak az MKMT mozgalomhoz akár írók, akár nem mert tényleg egy olyan dologról van szó, mely rengeteg embert érint.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív, hiszen a fejem tele van ötletekkel, a korábban megkezdett műveimről nem is beszélve. Egyszerűen muszáj leírnom őket plusz kiváló terápia is.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenet? Persze! A blogomat illetően (mivel kamasz vágyaim tükre) találkozni a crushommal. Bevallom felnőtt létemre is vannak „kedvenc hírességeim” és a mai napig elgondolkodom, milyen lenne találkozni velük. Habár lehet, kicsit bízom benne, hogy ha ez megtörténik nem olyan vicces módon fog, mint a főszereplőmnek. Az Ikerháborúban pedig mondjuk, hogy kb. minden, amit Zoey csinál. Szeretnék én is ilyen kalandos, akciódús életet, mint ami neki van. Lássuk be a lapokon vagy a filmvásznon az ilyenek elég csábítóak tudnak lenni, akkor is tudja az ember, hogy ott abban a világban bármelyik sarkon lelőhetnek vagy ilyesmi.  A nehezen megírható jelenet közé inkább az Ikerháború befejezését sorolnám, de mivel nem akarok spoilerezni nem mondok róla többet. Aki viszont olvasta már, sejtheti miért volt igazán nehéz jól megírni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Inspirálódni a kedvenc sorozataimból és könyveimből szoktam meg persze az életemből. Hogy ebből, hogy lesz történet? Beleképzelem magam egy bizonyos szituációba és elképzelek több lehetőséget a történet mozgatására. Például elképzelem, hogy nézem a lottósorsolást. Van pár lehetőség, például nyerek pár ezer vagy pár százezer forintos vagy akár a főnyereményt, de az is lehet, hogy semmit. Ha megnyerném, a főnyereményt gazdag lennék ez magától értetődő, de vajon mivel járna ez? Illetve, ha nem nyertem, akkor megint mehetek vissza dolgozni és reménykedem, hogy egyszer megtalál a szerencse, de vajon milyen szerencse? Találok egy lottószelvényt, ami nyertes, vagy valakit, aki jóképű és gazdag? Szóval kábé így néz ki nálam egy-egy történet megszületése.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nos, ez egy picit érdekes válasz lesz ugyanis a kéziratom teljes egészét a mentorom. Azonban fokozatosan nézve a dolgot, mivel egy történet több típusú jelentből áll ezért a szakértő barátaim. Mint említettem, van két ismerősöm, akik küzdő sportolnak így az ilyen jeleneteket mindig elküldöm nekik, hogy segítsenek benne és így a többivel is. Ezeket persze történetbe építem és a mentrommal részről részre nézünk át mindent, hogy szerkezetileg is tökéletes legyen, illetve a fogalmazás is jó legyen. Sajnálom, hogy az Ikerháború írásakor még nem ismertem Halász Emese írónőt, általa sokkal profibb munka lett volna, viszont soha nem késő így most két projekten dolgozom egyszerre, melyben az egyik a Kiscsillag című mű a másik pedig a Hajts! melyet, Emesével közösen készítünk, hogy igazán átütő élmény legyen az olvasónak.  

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Gratuláltak és sok sikert kívántak a későbbi munkáimhoz is. Édesapám még tudott adni tanácsokat az írásra nézve és ezeket a tanácsait betartva készítem a többit. Bízom benne, hogy mindenkinek tetszeni fognak a munkáim. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén a Kiscsillag c. könyvem várható, amely a blogom remake-je. Mivel az a munka volt az első és egyben az, mely ráébresztett az írás szeretetére úgy döntöttem, hogy felélesztem poraiból és felújítom. Akkor a The Dreams volt a címe, ami most is helytálló lenne, hisz az álmommá vált az írás azonban úgy érzem meg akarom hagyni az önállóságát. Ha úgy nézzük, amikor egy sorozatot Remake-el egy stúdió akkor nem írják át az eredeti verziót semmilyen formában sem, ahogy én sem teszem a The Dreamssel. Azonban azoknak, akik akkor olvasták talán nosztalgikus élmény lesz a Kiscsillag, illetve önálló műként talán azoknak is tetszeni fog, akik a The Dreams-et nem olvasták. Ennyi év után Instagramon megtaláltam az egyik régi olvasómat, aki emlékezett a munkámra, neki és a többieknek ajánlom ezt a könyvet és bízom is benne, hogy eljut majd hozzájuk és újra napról napra fogják olvasni a fejezeteket. A Kiscsillag azonban tartogatni fog meglepetéseket a The Dreams-hez képest így biztosan nem lesz számukra „jó ezt már tudom” érzés.  Az új olvasóknak pedig szívből remélem, hogy tetszeni fog, és Ők is épp úgy lelkesen fogják majd várni az újabb és újabb munkámat, ahogy a blogom olvasói régen.

Mindemellett pedig Halász Emesével, gőzerővel dolgozunk, a Hajts! című könyvön, mely valamikor 2024-ben fog megjelenni, a pontos dátumot pedig mindenképp látni fogja mindenki a social media platformjaimon, sok más érdekesség mellett is.

A könyvet itt lehet megrendelni.

Helma Kiadó

Soie írói oldala

2023. október 23., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Dörgő Sándor - ("A múzsa mindig akkor csókol homlokon, amikor a legkevésbé várnám. Volt már, hogy az M7-es autópályán kellett megállnom egy benzinkúton, hogy gyorsan felskicceljek egy novellaötletet.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Dörgő Sándor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig antológiákban vett részt, de jövőre egy regénnyel fog megjelenni.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Dörgő Sándornak hívnak, Szegeden születtem, de jelenleg Budapesten élek, kedves feleségem, egy tacskó és egy mentett cica társaságában. Jogi végzettségem van és az elmúlt öt évben javarészt tudományos munkákat publikáltam, de aztán a koronavírus járvány alatt visszatértem a fikciós irodalomhoz, amiben már általános iskolás korom óta próbálgattam a szárnyaimat. Imádom a sci-fit, a fantasyt, a videójátékokat és a társasjátékokat és az ezek iránt tanúsított rajongás alapjaiban határozza meg a munkásságomat a mai napig. Ahogy a bevezetőben is írtad az elmúlt két év kifejezetten termékeny volt, hat novellám jelent meg/jelenik meg különböző antológiákban és jelenleg első regényem befejező munkálatait végzem, remélem 2024 első hónapjaiban ezt is kézbe vehetik majd az olvasók.

Több antológiában is jelentek meg a történeteid, meddig tartott az írás folyamata?

Ez nagyon változó. Úgy gondolom, hogy gyorsan írok, persze ez relatív. Magammal szemben nagyon szigorú határidőket szoktam támasztani, amiket rendszerint megszegek, de mégis adnak egy keretet az alkotó folyamatnak. A tudományos publikációkhoz sokszor elég szűkös határidők kapcsolódtak – egy időben újságíróként is kipróbáltam magam, ott ez az állítás hatványozottan volt igaz – így megtanultam, hogy lehet sokat írni egy nap alatt. Persze ez nem mindig sikerül. Konkrét számokról beszélve, első nyomtatásban megjelent novellámat, ami a Marysol Könyvkiadó Vérmesék c. antológiájában jelent meg körülbelül két este alatt írtam. Nagyon rövid történet volt, de szerintem még így is viszonylag gyorsnak tekinthető. A Marsbook Kiadó Hallhatatlanok c. pályázatának fődíját elnyerő Kegyes hazugság című novellám, habár hosszabb volt szintén két délután alatt állt össze. Úgy érzem, ahogy fejlődök az írásom is egyre gyorsabb lesz. Persze külső tényezők is bejátszanak, de az esetek többségében azt tudom mondani, hogy napi 1500-2000 szót meg tudok írni különösebb gond nélkül.



Az antológiában is részt veszel, milyen érzés, amikor bekerül az egyik történeted?

Fantasztikus. A nyomtatott szóhoz való hozzáállásom talán kicsit ódivatúnak hathat, de számomra ez az emberiség kollektív emlékezetének fő megőrzési formája. Ennek megfelelően szavakba nehezen önthető érzés volt, amikor megkaptam az e-mailt az első novellám elfogadásáról. Az ÉN gondolataimat is meg akarták őrizni és ez iszonyú boldoggá és büszkévé tett. Ez az érzés az ezt követő megjelenéseknél is fennmaradt, ha nem erősödött. Persze ennek a gondolkodásmódnak megvannak a hátulütői is. Iszonyatosan maximalista vagyok, így amikor a megjelenésről jön a hír, akkor mindig kicsit összeszorul a gyomrom, hogy: „Vajon nem rontottam el valamit? Nem maradt benne egy elgépelés? Nekem akarták egyáltalán küldeni ezt a levelet?” Ilyenkor általában megnézem a címsort, hogy biztos én szerepelek-e ott és utána ez az érzés elmúlik. *nevet*

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteim jelentős része sci-fi, így természetesen van egy erős fantasztikus elem bennük. Abban a tekintetben azonban valóság is keveredik a fantasztikumra, hogy ezen tudományos-fantasztikus elemeket mindig igyekszem valós tudományos utánajárással megalapozni. Talán ezt nevezhetnénk hard- sci-fi-nek is. Jogász vagyok, így persze ezt egy laikus szemével tudom csak végezni, de úgy gondolom, hogy ez segít abban, hogy át tudjak adni komplex, absztrakt fizikai vagy matematikai jelenségeket az olvasónak úgy, hogy tényleg bárki megértse. Egy szakmabeli valószínűleg túlzó egyszerűsítésnek tartaná a megoldásaimat, de úgy vagyok vele, hogy a szórakoztató irodalomban ezt az áldozatot meg lehet és meg kell hozni. A valóságból azonban nem engedek, értem ezalatt a szereplők érzelemvilágát és döntéseit. Ha az nem valódi, az olvasó nem fog tudni kapcsolódni. Azt mondanám tehát, hogy írásaimban mindig a fantázia és a valóság szintézise a cél.


Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Általános iskolában, a napköziben annyira unatkoztam, hogy elkezdtem történeteket firkálgatni a füzetem hátuljába. Akkoriban néztük meg sutyiban a srácokkal a Pearl Harbor című filmet és teljesen lenyűgözött. Én is akartam ilyen történeteket írni, bajtársiasságról, önfeláldozásról, bátorságról. Aztán egy beadandó fogalmazást kellett írnunk szabadon választott témában, és akkor úgy éreztem: „Na most eljött az én időm!” *nevet* Emlékszem mindenki arról írt, hogy elment Szilvásváradra a szünetben és milyen jó volt, vagy milyen jót játszott a játszótéren a barátaival én pedig beadtam egy tizenkét oldalas kis novellát egy űrhajósról, aki lezuhan egy mentőkapszulában egy dzsungellel borított bolygóra, ahol megküzd hatalmas pókszerű lényekkel, akik végül felfalják. Mondanom se kell nem kis meglepetést okoztam az osztályfőnökömnek, aki ettől a ponttól kezdve mindig pontosan meghatározta miről is kell írni fogalmazást. *nevet* 2010-ben jelent meg először nyomtatásban, magánkiadásban egy novellám a családomnak karácsonyi ajándék gyanánt. Ez a történet az 1914-es ypres-i békéről szólt, a mai napig jó emlék ez az írás, lehet hogy egyszer újraírom. A lényeg, hogy azóta az alkotás iránt érzett szenvedélyem szinte folyamatos.


Úgy tudom, 2024-ben jelenik a regényed, mesélnél róla?

Természetesen. Egy sci-fi regényről van szó, amit BEVITEL-nek kereszteltem el. A történet középpontjában egy szöveges alapú kalandjáték áll, ami gyökeresen másként viselkedik, mint kellene neki. A főhős egy videójátékfejlesztő, aki egy szerencsés/szerencsétlen véletlen folytán rátalál erre a játékra és onnantól egy hajsza veszi kezdetét, ami a főhős életéről és az univerzum sorsáról is dönthet. A Facebook oldalamon már sok apróságot elhintettem a regényről, nagy hatással volt rám Ernest Cline „Ready Player One” című könyve és Cixin Liu „Háromtest trilógiája”. Első gondolatra úgy határoztam meg a könyvet, hogy egy olyan elméleti fizikával és hard sci-fi elemekkel terhelt regény ez, amelyet Steven Spielberg rendezett. A téma alapvetően könnyed és mindenki számára hozzáférhető és megvan benne szerintem a Spielbergre jellemző „rácsodálkozás” érzés, de aki el akar majd mélyedni a motívumrendszerben és a regényben említett tudományos megoldásokban, azok is megkapják majd, amit akarnak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nagyon szeretnék egyszer írni egy nagyszabású történelmi regényt. Vannak is a fiókban már ötleteim hozzá, pontosabban egy történelmi-fikciós regényhez, de ez nagyon távlati terv még. Jelenleg a következő két regény vázlata már startra készen áll a gépemen, így el leszek látva munkával, de egyszer rászánom magam a történelmi regényre biztosan. A másik nagy szerelmem a weird, pontosabban a klasszikus, múlt század közepére jellemző weird. H.P. Lovecraft, Weird Tales stb. Az olvasóim talán hamarabb kaphatnak ilyen történetet tőlem – talán még idén – mint gondolnák, és remélem ugyanolyan jó visszajelzéseket fogok kapni erre is, mint kaptam a sci-fi történeteimre.


Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Fellélegzek. *nevet* Viccet félretéve, nem vagyok annyira érzelgős típus. Izgulok persze, hogy minden úgy alakult-e, ahogy terveztem, de nem nehéz búcsút vennem egy kézirattól. Ahogy bezárom a szövegszerkesztőt, azonnal elkezdek agyalni a következő íráson és a szerkesztésig vagy megjelenésig vissza sem nézek. Megjelenés után azonban szinte soha sem olvasom el az írásaimat. Olvasom én eleget őket szerkesztéskor. *nevet* Mindig félek, hogy találok valamit, amit másként csináltam volna, így inkább meghagyom őket, úgy ahogy az én emlékeimben élnek. Lehet kicsit szemellenzős ez a mentalitás, de úgy érzem így tudok gyorsan haladni a projektekkel. Minden történet egyszer véget ér és sosem szabad megrekedni.


Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincsen írói álnevem, a polgári nevemen írok. Talán annyiban álnév ez is, hogy a dr. előtagot semmilyen írásomban és felületen nem használom, mert az nem erről szól. Van dr. Dörgő Sándor, a jogász és Dörgő Sándor, az író. Ez két külön dolog. Az egyetlen közös, hogy minkét hivatás iránt végtelen alázatot érzek. Szerintem ezt csak így lehet csinálni. Nem tartok attól, hogy ez a két oldalam bármilyen lehetőségtől is megfosztana, hiszen hagyományosan jogász-író nemzet vagyunk, sok neves irodalmi alakunk praktizált akár ügyvédként, akár más hivatásnemben. Számos kollégát ismerek a kortárs irodalomban is, akik fantasztikusak a polgári hivatásukban és mellette remek írásokat publikálnak. Korábban divatos volt az angolszász csengésű írói álnév, de nekem valahogy sosem tetszett. Magyar szerző vagyok, magyar nyelven írok és erre büszke is vagyok. Ha esetleg egyszer sikerülne kilépni a nemzetközi porondra, akkor szeretném az országom hírnevét a saját nevemmel öregbíteni. Persze én könnyebb helyzetben vagyok, a nevem egyszerűen kiejthető más nyelveken is, de az írói álnév elvetése sokkal inkább elvi megfontolásból történt, semmint praktikus okokból.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Első sci-fi olvasmányélményem „A kupolaváros titka” volt Nemerétől. Teljesen lenyűgözött. Nagyszüleimnél olvastam nyári szünetben és szinte együltő helyemben végeztem vele. Korábban már említettem, a legelső „proto-novellám” is sci-fi volt, így igen elmondható, hogy ez volt a terv a legelejétől. Voltak sci-fi elemekkel tarkított horror próbálkozásaim is, de azt kell mondjam, hogy a fő erősségem és szerelmem az a sci-fi.


Milyen érzés volt, amikor az antológia könyved meg jelent?

Az első megjelenésem leírhatatlan élmény volt. Emlékszem egy Atipikus szerződések joga zárthelyi dolgozatra készültem Szegeden az egyetemi könyvtárban – sokat elmond arról az időszakról, hogy a csomagomat is oda címeztem – amikor jött az SMS, hogy megérkeztek a kötetek. Lélekszakadva rohantam az automatához, és ahogy kezembe vettem és megláttam a nevemet a tartalomjegyzékben, azonnal tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Úgy éreztem része lettem valami időtlennek, amit irodalomnak hívunk. Persze naiv elképzelés volt, de ott és abban a pillanatban fantasztikus érzés volt. Annyira elmerültem az örömben, hogy másnap sikeresen meg is buktam a zárthelyin, de még ez sem vette el a kedvemet. Kinyílt egy ajtószámomra, amit soha többé nem akartam bezárni.

Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?

A Helma Kiadóval egyelőre a Magyar Könyv is Magyar Termék mozgalom kapcsán kerültem kapcsolatba, habár a kiadványaikat korábban is ismertem. A közösségi médiás felületeken találkoztam a megjelenéseikkel és a mozgalommal és azonnal egyetértettem a törekvéseikkel. A mozgalom honlapján és a Helma Kiadó weboldalán úgy gondolom minden érdeklődő megtalálja a szükséges információkat. További együttműködés köztem és a Helma Kiadó jelenleg nincsen, ugyanakkor én nyitott vagyok egy esetleges jövőbeli közös projektre, nagyra tartom a Kiadónál megjelenő kiadványokat.

Milyen Helma kiadónál lenni, illetve támogató íróként jelen lenni?

Jelenleg támogató író vagyok a Magyar Könyv is Magyar Termék mozgalomban és ezzel egy szuper közösséghez tartozom. Remek írók tartoznak ehhez a kis kollektívához és mindannyian ugyanazt a célt tartjuk a szemünk előtt: a hazai irodalom előremozdítását. Az ilyen protekcionista szemléletű eszmék úgy gondolom, kiemelt fontossággal bírhatnak az egyre jobban globalizálódó világban, mondom ezt úgy, hogy kedvenc szerzőim nem kizárólag magyarok. Meg kell találni a hazai olvasóknak az arany középutat, hiszen itthon is vannak remek írók és a külföldi név sem garancia a minőségi írásra. Véleményem szerint ebben segít a mozgalom. Támogató íróként továbbá jogosultak vagyunk használni a mozgalom logóját a kiadványokon, amit szeretnék is elhelyezni a jövőre érkező új könyvem hátoldalán.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nem vagyok annyira tehetséges, hogy kizárólag impulzívan tudjak írni. Nekem szükséges a minimális tervezés vagy mondjuk úgy, vázlatkészítés. Vannak írók, akik leülnek és a zsebükből előhúznak egy fantasztikus regényt. Én nem ilyen vagyok. Talán a tudományos írásaimból fakad az a mentalitás, hogy minden írásom előtt megalkotom a világot, a karakterek jellemrajzait, bizonyos fontos jeleneteket stb. Persze nagyon sok olyan elem van, ami írás közben jön és szerintem ettől válik valóságossá az egész. A karakterek reakciói sosem tervezettek, néhány váratlan fordulat írás közben ugrik be, a dialógusok mindig az adott pillanatban születnek. De mindenképpen tudatos íróként jellemezném magam, bár ez az életem egyéb területére is igaz. Kivéve, ha könyv- vagy társasjáték-vásárlásról van szó. Akkor impulzív vagyok. *nevet*




A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindig az a kedvenc jelenetem, amit éppen írok. És mindig az a legnehezebb, amit éppen írok. Ez nálam mindig így van. Maximalista vagyok, de imádok írni, így ez a kettősség Damoklész kardjaként lebeg minden alkotási folyamat felett. De, ha egy abszolút kedvenc jelenetet kéne említenem, akkor talán a Kegyes hazugság című írásom zárójelenetét említeném, ahogy a főhős a Himalája felett átbukó napot nézi. Az valahogy a szokásosnál is jobban velem maradt és szinte érzem a hideg hegyi levegőt az arcomon minden alkalommal, amikor eszembe jut. Arra a jelenetre büszke vagyok. Hatásos lett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A múzsa mindig akkor csókol homlokon, amikor a legkevésbé várnám. Volt már, hogy az M7-es autópályán kellett megállnom egy benzinkúton, hogy gyorsan felskicceljek egy novellaötletet. A legutóbb megjelent Atlanti Rezervátum című novellám alapötlete egy Afrika felett repülő utasszállító gép rettenetesen szűk ülésében született. Szóval nem tudnék mondani egy konkrét forrást, ahonnan az ötleteimet merítem. Az viszont minden novellámra elmondható, hogy a magva mindegyiknek egy szó vagy jelenség. Ez megjelenik a gondolataimban, belekapaszkodom és építek köré egy világot. Szerencsésnek mondhatom magam, mert folyamatosan támadnak jobb-rosszabb regény, illetve novellaötleteim, így külön megerőltetésre nincsen szükségem. Reméljük ez sokáig így marad még. Az viszont elmondható, hogy az eredeti ötlet és az elkészült mű rettenetesen különböző. A lelke ugyanaz, de a történetalkotás sokszor dinamikus folyamat, sok újratervezéssel és át huzalozással.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Minden alkalommal a feleségem az első, aki elolvassa, korrektúrázza, szerkeszti és véleményezi. Ő ismer a legjobban és az ő véleményére adok legfőképpen. Sok esetben javasolta egy-egy kicsit meredekebb történet kapcsán elmeorvosi segítség igénybevételét, de szerintem igazából minden történetemet szerette. Még az is, aminek a végén pókok ették meg a főszereplő arcát. *nevet* Ő az egyetlen, aki aktívan beleszól a történet alakulásába. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem neki a rengeteg szeretetet és segítséget. Nélküle sehol sem lennék.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Először kicsit óvatosan álltak a dologhoz. Támogatóak voltak, de nem gondolták, hogy ilyen „komolyra” fordulhat a dolog, hogy két év alatt 5-6 megjelenésig jussak. Mostanra azonban normalizálódott a dolog. Látom, hogy büszkék rám, megosztják az írói oldalam posztjait, olvassák a novellákat. Ez nagyon nagy erőt ad, hogy folytassam ezt az egészet. Nagymamámnál ott állnak a vitrinben a megjelent írásaim. Ez csodálatos érzés.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Hálásan köszönöm nekik azt, hogy az idejüket arra fordítják, hogy a történeteimet elolvassák. Köszönöm nekik azt a sok kedves szót, amit a különböző platformokon kapok. Megígérem nekik, hogy az eddigi minőségből nem fogok engedni és a továbbiakban is olyan írásokkal fogok szolgálni, amelyek elgondolkodtatnak és szórakoztatnak is egyben. Idén még kettő novellát tervezek, ebből egyet ingyen olvashatnak majd el az olvasók. Ez lesz a Rettegés a sikátorban és ez egy klasszikus rémtörténet lesz. Az írói felületemen ezzel kapcsolatban heteken belül minden információt meg fognak találni az olvasók. A regényem, a BEVITEL pedig reményeim szerint jövő év elején fog a boltok polcaira kerülni. Ezen kívül van pár olyan projektem, amit még szeretnék a következő hónapokban megvalósítani, de nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni, maradjon valami meglepetésfaktor is.