A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ismerjük meg közelebbről a szerzőket. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ismerjük meg közelebbről a szerzőket. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. június 13., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Murányi Zita - ("Egy nyolc évvel korábban született, elvetélt regényötlet jegyzetei, a Dániában írt netnaplóm, amerikai emlékeim és új benyomások hatására született meg és állt össze bennem egésszé. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Murányi Zita írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Freedom című könyve jelent meg 2022-ben, Magyar Napló gondozásában.



Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Viszonylag korán kezdtem az írást, első versem 7-8 évesen született, harmadik osztályban felolvasta a tanárnő a többieknek és megtapsoltak. Ez akkor egy öntudatlan szösszenet volt, nem is gondoltam, hogy bárkinek tetszhet, de jól esett a reakció. Az első publikált írásom 14 évesen jelent meg az Ifjúsági Magazinban, aztán olyan 20 éves korom körül indultam egy tehetségkutató pályázaton, így kerültem a Stádium Kiadóhoz, az ő noszogatásukra írtam meg első regényem, melyet eredetileg novellának szántam. Azóta kisebb, nagyobb megszakításokkal igyekszem jelen lenni az irodalmi életben, főleg verseket publikálok irodalmi folyóiratokban, de regényeken is dolgozom. Eddig négy verseskötetem és négy regényem jelent meg nyomtatásban.

Freedom c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kivételesen sokáig tartott az írás megszületése, mert a Freedomot több részből fűztem össze. Egy nyolc évvel korábban született, elvetélt regényötlet jegyzetei, a Dániában írt netnaplóm, amerikai emlékeim és új benyomások hatására született meg és állt össze bennem egésszé. Az írás folyamata maga nem vett igénybe olyan hosszú időt, maximum három hónapot, utána pihentettem az anyagot és a szerkesztő jegyzeteit figyelembe véve javítottam és kicsit átdolgoztam. Egy év alatt elkészült, de egyes részei nyolc évet pihentek. Nem tartott sokáig a kutató munka, 1-2 hónapot, mert ebben a regényben főleg saját élményekre támaszkodtam. Illetve sokszor a kutatómunka egy része is öntudatlanul zajlik, utána olvasok olyan dolgoknak, amik érdekelnek, vagy hobbiszerűen foglalkoztatnak évek óta (pl.: gasztronómia, asztrológia, stb...)

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Minden írásom tapasztalatokra épül és mindig van bennük egy-egy élménymag, amit nevezhetünk önéletrajzinak, aköré épül fel az egész, a fantázia segít kitölteni a réseket. Egye inkább kezdek elkanyarodni a fantázia irányába és sokszor azon kapom magam, hogy az általam kitalált, nem valóságos dolgokat, szereplőket élethűbben tudom visszaadni, mint azokat a történéseket, amiknek erős valóságalapjuk van. Ez talán a természetemmel áll összefüggésben, elég zárkózott alkat vagyok, nehezen nyílok meg idegeneknek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazán 14 éves korom körül kezdtem komolyan venni magam és ezt a szenvedélyt, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy író szeretnék lenni, ez 18 éves koromig egyre mélyült, köszönhetően olvasmányélményeimnek és magyar tanáraimnak. Ilyen szempontból szerencsés vagyok, első magyar tanárnőm Kati néni nagyon kedvelt engem, talán az osztályban rendezett olvasási versenyeken elért 1-3. helyezésekért, dicséretet is kaptam irodalomból, ami láthatatlanul ebbe az irányba terelt. Akkoriban még a matematikát is nagyon szerettem és titokban matek tanárnő akartam lenni. Gimnáziumi magyar tanárom pedig mai napig nyomon követi a pályafutásom és értékeli megjelent műveim, amiért nagyon hálás vagyok.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, szeretném. Most annyira megfertőzött Agatha Christie, hogy nagyon erősen gondolkozom egy bűnügyi történetben, krimiben. El is kezdtem, egyelőre három oldalt írtam, de szeretném végigvinni az ötletem. Én is kíváncsi vagyok rá, mi sül ki belőle.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Természetesen jó érzés és óriási megkönnyebbülés. Bár hajlamos vagyok elkapkodni a folyamatot. Amikor először bejelentem, hogy kész vagyok, általában nem jelenti, hogy valóban lezárható a kézirat, maximum az első levonat van meg. Egy-két hónapos pihentetés után, kiderül, hogy igenis van még mit dolgozni rajta. Ha ez is megtörtént és a szereplők már nem feleselnek a fejemben, nem ugrik be éjszaka, hogy az 52. oldalra még be kell írni, hogy..., akkor talán valóban megérett arra, hogy szerkesztő elé kerüljön.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Szépirodalomban kezdtem, szerettem volna megmaradni ebben a műfajban, ami a versek révén talán sikerül is, regényben az írásaim egyre inkább hajlanak a populárisabb irányok felé, bár van bennem egyfajta alkati elvontság, ami ezt mégis meggátolja, valahol folyamatosan a két műfaj határmezsgyéjén táncolok, szórakoztatóirodalom/szépirodalom, próbálom izgalmasan vegyíteni a kettőt, ami valahol veszélyes játék.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Meglepő érzés volt, mert a többi könyvemmel ellentétben problémamentesen és nagyon gyorsan megjelent. Talán azért is, mert láttak bennem fantáziát a kiadónál és végül is ők sürgették, hogy írjam egésszé, fejezzem be. Aztán rákövetkező évben Bródy-díjat kaptam Tükörpalota című kisregényemre, akkor már tényleg úgy éreztem, hogy talán számít valahol valamit, amit csináltam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Próbálom egyre tudatosabbá tenni, de impulzivitás nélkül csak tervezésből nem tudok olyat írni, ami elég lendületes és élvezetes lenne az olvasók számára is. Inkább azt kezdem felismerni, hogy azokat az eszközöket, amiket eddig tudat alatt, ösztönösen használtam, tudatosan is alkalmazhatom. De mindig marad egy megfoghatatlan, varázslatszerű része az írásnak, amit intuíciónak, vagy ihletnek is nevezhetünk, és amitől az egész meg tud maradni az alkotó számára is izgalmas folyamatnak.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Írás közben szokott lenni egy-egy kedvenc jelenet és olyan is, amin többet dolgozom, mint kellene, de amikor bizonyos idő elteltével visszaolvasom a regényt, akkor ezek a részek belesimulnak a szövegbe, és nem tűnik fel, hogy jaj, ez volt az, amit ennyiszer és ennyiszer át kellett írjak, vagy ami annyira tetszett. Maximum egy-két poénos résznél fordul elő, hogy X. újraolvasás után még mindig megnevetett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Legutóbb lepergett előttem az egész, mint egy kisfilm – igaz, hogy egy filmes tanfolyam felvételijére készültem és filmtörténetet olvastam – sokszor más alkotók, olvasmányélmények inspirálnak, ébresztenek fel bennem szunnyadó történeteket (most éppen Agatha Christie és Alice Munro őrületben szenvedek), de társművészetek is lehetnek roppant inspirálóak számomra, zene, képzőművészet, film. És persze a való élet, másoktól hallott történetek, hírek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában folyóiratokba próbálok küldeni regényrészleteket és az ottani szerkesztők visszajelzéseire alapozom, illetve egy-egy író barátom az, akinek adok a szavára és alkalmasint letámadom egy-egy kézirattal. Akinek szeretem és tisztelem a munkásságát, annak bízom az értékítéletében. Emellett a nagymamám is mindig elolvassa, mert ő rengeteget olvas, talán még nálam is többet. Sajnos apukám már nem él, pedig azt hiszem, ő a meglátásaival tudna segíteni a javításban.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az elsőről nem is tudtak, csodálkoztak, hogy mikor írtam. Annyira nem díjazzák az alkotás folyamatát, mert hogy olyankor „nem lehet hozzám szólni, bár azonkívül meg csak olvasok“ - kívülről valahogy így csapódik le a dolog. De persze azért büszkék, hogy megjelenik írásom, anyukám is reklámozza, terjeszti a munkahelyén, a nagymamám az, aki gyűjti az újságkivágásokat is.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ha idén nem is, remélem, jövőre megjelenhet True colors című regényem, mely egy romantikus, pici sci-fi szállal megspékelt regény, egy kitalált amerikai színészről, Ben Griffinről szól. A Népszavában májusban olvasható volt belőle öt részlet. És egy versesköteten is dolgozom, de az idén már biztosan nem lesz készen.

Murányi Zita írói oldala

Libri

2024. június 6., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Szabó Krisztina - ("Remélem, hogy ez is legalább annyira tetszeni fog az olvasóknak, mint Az ellopott kívánság és az Ezüsterdő!")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Szabó Krisztina írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig két kötete jelent meg Könyvmolyképző Kiadónál, Az ellopott kívánság és az Ezüsterdő című kötetei.

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Műfordító és író vagyok. Sok népszerű könyvet volt szerencsém fordítani, a kedvenceim Holly Black és Marissa Meyer regényei. 2022-ben jelent meg az első regényem, Az ellopott kívánság, és tavaly év végén az Ezüsterdő. Mindkettő romantikus young adult fantasy és retelling – ez utóbbi témát annyira nagyon szeretem, hogy a diplomamunkáimat is ebben a témában írtam.

Az ellopott kívánság és az Ezüsterdő sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az ellopott kívánságnál több kutatómunkára volt szükség, mert az egy merőben más környezetben játszódik, mint amiben mi itt, Európa közepén élünk. Igyekeztem sok mindent átemelni a közel-keleti kultúrákból, hitvilágból, történelemből, ugyanakkor egyedi világot alkotni. De persze az Ezüsterdőhöz is volt, aminek utána kellett néznem, például a farkasokkal vagy éppen különféle növényekkel kapcsolatban.

Ha nagyon tágan értelmezem az írás folyamatát, akkor Az ellopott kívánság több idő volt, mert az eredetileg novellának indult, még 2019-ben, utána elég sokat érlelődött, és valamivel több, mint fél év volt a regény megírása, aztán még utána a szerkesztés során elég sokat dolgoztam rajta. Az Ezüsterdőt 2022 januárjában kezdtem el kidolgozni, és végül tavaly júniusban fejeztem be. Nehéz megállapítani, hogy pontosan mennyi időbe telik egy-egy regény megírása, mert elég hullámzó gyorsasággal írok, van, hogy meg kell állnom, mert megakadok egy probléma miatt, amit ki kell bogoznom, mielőtt folytatni tudom.

Melyik volt számodra kedvenced az Ellopott kívánság vagy az Ezüsterdő?

Erre lehetetlen válaszolni! Mindkettőt nagyon szeretem, mindkettőt másért. Az ellopott kívánságban izgalmas Ardahan egzotikus világában kalandozni, imádom a szultáni családot és persze a tolvaj Aliyát is. Az Ezüsterdőben Calluna zabolátlanságát, Faelan visszafogottságát, kettejük intenzív kapcsolatát, a modern világot, és persze az erdőt…

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Inkább a fantázia dominál. Bár szeretek a valóságból meríteni, mindig saját világokban dolgozom. Számomra az olvasás – és az írás – kiszakadás a való világból, olyan kalandok és izgalmak, amiket másképp nem tudnék átélni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még általános iskolában, igaz, először versekkel kezdtem, de elég hamar áttértem a regényekre és a novellákra. Otthon rengeteg könyvünk volt, mind nagyon szerettünk olvasni. Valahogy adta magát, hogy idővel én is megpróbáljak saját történeteket írni.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Szeretnék majd YA sci-fit és realista YA történeteket is írni. Amin még gondolkozom, az a NA fantasy, de még meglátjuk, mi lesz ezekből az ötletekből.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A vége felé mindig nagyon izgatott vagyok, rengeteget dolgozom az utolsó hetekben a kéziratokon, aztán egyszerre érzek megkönnyebbülést és aggodalmat, hogy végre megmutathatom a kéziratot a kiadónak, majd az olvasóknak – de vajon tetszeni fog-e nekik, amit írtam? Azt hiszem, ez örökké meg fog maradni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Gondolkoztam rajta, hogy vajon érdemes lenne-e álnéven írni, de végül azért vetettem el ezt az ötletet, mert voltak, akik már ismertek és követtek a fordításaim miatt, illetve korábban már megjelent egy novellám A csodák ideje címmel a Könyvmolyképző Kiadó Meghitt pillanatok antológiájában, így jó ötletnek tűnt saját néven folytatni a publikálást.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, már a kezdetektől fogva romantikus young adult történeteket (főleg fantasyt) írtam!

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Sok különböző érzés kavargott bennem. Elképesztően boldog voltam, ugyanakkor nagyon fáradt is, izgultam, vajon tetszeni fog-e az olvasóknak a történet, aggódtam, hogy talán nem, és volt egyfajta elégedettség is bennem, hogy végre beért a sokéves munka gyümölcse.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindig lejegyzetelem a történeteim vázát, legtöbbször fejezetekre lebontva, de azért nekem is szükségem van némi kalandozásra írás közben, úgyhogy, ha jön egy ötlet és működőképes, nem vetem el csak azért, mert van már egy vázlatom. És ötletek természetesen mindig bőséggel akadnak!

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindig a romantikus jelenetek a kedvenceim, főleg az első csók!

Az akciójelenetekkel pedig rendszerint meg kell küzdenem, de aztán végül az előolvasóim (és a szerkesztőm) elégedettek vele. Remélhetőleg az olvasók is szeretik őket!

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mivel mostanában retellingeket írok, így első körben a meséket tanulmányozom, elmerengek, milyen módon lehetne úgy fordítani rajtuk egyet, hogy egy új, érdekes történet kerekedhessen ki belőlük, melyik részletet hogyan lehetne felhasználni, megőrizni. De az ihlet sok egyéb helyről is érkezik, minden hatással van rám: a gyönyörű rajzok, a zene, a könyvek, amiket olvasok, a filmek/sorozatok, amiket nézek, stb.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mostanra kialakult egy olyan előolvasói kör körülöttem, akiknek a szavára nagyon adok, mindannyian maguk is írók, de nem mindenki ugyanabban a zsánerben/korosztálynak ír, férfi és nő is van köztük, így úgy érzem, hogy elég széles érdeklődésű társaságról van szó, mindenki másban erős, másra figyel jobban. Ketten közülük már publikáló írók, az egyikük Chiara, a Pillangólány és a Repülj, szitakötő! szerzője, a másik P. Molnár Petra, akinek több novellája, verse, meséje is megjelent már különféle antológiákban, és reményeim szerint hamarosan a debütáló regényét is a kezünkben tarthatjuk majd – én már olvastam, letehetetlen!

De a szerkesztőmtől, Koós Patríciától is szoktam kérdezni, ha valamiben elbizonytalanodom, az Ezüsterdőnél és a most készülő regényemnél is voltak dolgok, amikről már menet közben beszél(t)ünk.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Végig támogattak, anyukám el is olvasta az összes regényemet, azokat is, amiket még Az ellopott kívánság előtt írtam. Mindenki nagyon büszke, rettentően lelkesek és kedvesek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?

Az olvasóknak azt üzenem, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok a támogatásukért és a visszajelzéseikért, és azért, hogy több írós álmom is valóra vált már nekik köszönhetően.

Most egy romantikus YA fantasyn dolgozom, méghozzá egy olyan mese retellingjén, amit többen kértek már tőlem: A törhetetlen átok munkacímű kéziratom A szépség és a szörnyeteg feldolgozása lesz. Remélem, hogy ez is legalább annyira tetszeni fog az olvasóknak, mint Az ellopott kívánság és az Ezüsterdő!

Köszönöm szépen a kérdéseket!

Könyvmolyképző Kiadó

Szabó Krisztina

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Stefanie D. Lauren - ("(...) lenyűgözött az írás hatalma, ahol az történhet, amit csak szeretnék, olyan szereplőkkel, akiket teljes egészében én formálok.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Stefanie D. Lauren írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek hamarosan megjelenik NewLine Kiadónál  a kötete, mely Könyvhéten meg is található majd az Öltönyös rocksztár címmel.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok! Köszönöm szépen ezt a lehetőséget, nagyon megtisztelő a felkérés.

Négy éve kezdtem el írni és azonnal beleszerettem. Azóta nem is bírom abbahagyni, már sok-sok kézirat tornyosul a fiókban.

Hamar rájöttem, hogy a családi és baráti szűk kör nem elég számomra, szerettem volna megosztani a könyvemet azokkal, akik szeretik a romantikus-erotikus regényeket, amiket titkok, izgalmak és vidámság fűszerez meg. Ezután egyik előolvasómat követte a másik, akikből kialakult egy kis mag, akik a családommal együtt arra biztattak, hogy adassam ki a történeteimet.

Fontos leszögezni, hogy magam is megszállott olvasó vagyok. De lenyűgözött az írás hatalma, ahol az történhet, amit csak szeretnék, olyan szereplőkkel, akiket teljes egészében én formálok.

Szeretem humorral megtölteni a regényeimet. Azt szeretném, hogy az olvasóim annak ellenére, hogy komolyabb témákat is boncolgatok, jól érezzék magukat, ha a kezükbe veszik az egyik könyvemet.

Elsőnek az Öltönyös rocksztárt indítottam útnak, az olvasóim és a kedves kiadóm választására.

Öltönyös rocksztár sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem tudom, mi számít soknak, én addig keresgélek, amíg rá nem találok a válaszokra. Imádom az írás ezen részét, mert általa én is nagyon sokat tanulok. Fontosnak tartom, hogy ne csak boldogság és felhőtlenség legyen a regényeimben, hanem komolyabb hangvételt is meg akarok ütni lelki és testi betegségek formájában. Az eredeti foglalkozásom miatt van némi háttér tudásom ezekkel kapcsolatban.

Az az igazság, hogy sosem néztem, mennyi idő alatt írtam meg egy regényemet. A téli időszakban gyorsabban ment, mivel az ember akaratlanul is beszorul a lakásába. Ha számolni akarnék, akkor a négy év alatt 14,5 regényem született, tehát pár hónap intenzív írás alatt elkészültek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő egyszerre van jelen, hiszen a történet fikció, de a mai korban játszódik, mai valós problémákkal és élethelyzetekkel. Természetesen a sorok között rejtőznek a saját tapasztalataim is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A vírus kitörése alatt elfogyott az olvasnivalóm, mivel akkoriban szenvedélyesen belevetettem magam az olvasásba (talán egyfajta terápiaként vagy figyelemelterelésként), ezért elég gyorsan végeztem a meglévő könyveimmel. Utánpótlás kellett. Akkor született meg bennem a gondolat, hogy írok egy regényt, amiben a történet az én szájízem szerint alakulhat.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mivel szeretem a kihívásokat, igen. Már született olyan regényem, amiben jelen vannak természetfeletti elemek, azt hiszem, ott már kissé kifelé kacsingattam a zsáneremből. Majd jött A maffiavezér fogságában,ami a zsánerem egy alfajába a dark romance-ba sorolható.Számomra mondhatni a legnagyobb kihívás. Olyan értelemben, hogy annak az írása okozta a legnagyobb nehézséget, mert egy nagyon komoly témát dolgoztam fel benne. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyfelől jó érzés, másfelől sajnálom, hogy vége a kapcsolatom a szereplőkkel, akiket addigra már nagyon megszerettem. Általában a fejemben van a következő történet, így könnyedén túl jutok rajta, és a következőbe vetem bele magam.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A Stefanie D. Lauren egy írói álnév, szerettem volna megtartani az ismeretlenség varázsát.Viszont a név valamilyen formában az eredeti nevemből született.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mindenféle könyvet olvasok, amiben romantika van, de főleg ezt a stílust szeretem, így nem volt kérdés, hogy milyen műfajban írok. De bevallom őszintén, ez csak hobbinak indult és akkor nem is gondolkoztam el ilyeneken. Csak leültem és írtam… magamnak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még nem jelent meg, de hamarosan megjelenik és már most ezerféle érzelemmel tölt el, hacsak rágondolok. A félelemtől kezdve a boldogságig minden egyszerre váltakozik bennem, ahogy közeledik a megjelenés napja.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Természetesen van benne tudatosság, de általában impulzív folyamat.Ha hirtelen bevillan egy gondolat a mindennapi teendők mellett, akkor azonnal jegyzetelek, ahová csak tudok. Nincs vázlatom, semmi tervezgetés a történetre vonatkozóan. Egyszerűen csak fogok két karaktert, felruházom őket tulajdonságokkal, hogy milyen személyiségűek legyenek. Kitalálom a foglalkozásukat és a problémáikat. Majd leülök és írni kezdek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Szerintem mindenkinek vannak kedvenc jelenetei, legyen író vagy olvasó. Nekem regényenként több is. Mikor elveszítettem az egyik kiskutyámat, írói blokkba kerültem, képtelen voltam folytatni a viccesebb regényemet,ezért belekezdtem egy másikba, amiben kiírtam a fájdalmam.

Van egy olyan aspektusa a történeteknek, amit kifejezetten nehezen írok meg, ez pedig nem más, mint a fizikai brutalitás, az abúzus bármilyen formája. Nem szeretem leírni az ilyen jeleneteket, de tudom, hogy a történet fontos velejárói lehetnek, amelyek tovább viszik a cselekményt, vagy épp elősegítik a karakterfejlődést.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Lehet, hogy furcsa lesz a válasz, nem tudom, másnál mi a szokás. Azt hiszem, engem a foglalkozások, a karakterek és az élethelyzetek ihletnek meg.Van olyan regényem, amit egy karakter indított el, akit megláttam egy rövid videóban,majd kapott maga köré egy történetet.Vagy vegyünk egy foglalkozást:a kutyusaim miatt szoktam járni állatorvoshoz. Mondom magamban, oké, akkor legyen egy olyan történet, amiben a főszereplő állatorvos. Sok kedvenc könyvemben sportoló a főszereplő, ezért késztetést éreztem arra, hogy én is megalkossak egy ilyen foglalkozású főszereplőt magamnak. Mikor egy motoros sorozatot néztem a tévében, azonnal eldöntöttem, hogy írok egy regényt, amiben van egy motoros, és így tovább…

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a lányom láthatja, aki rendbe teszi a kéziratot. Mivel diszgráfiás vagyok és a helyesírásom is rossz (bár itt megjegyezném, rengeteg fejlődésen mentem át az elmúlt négy év alatt),minden előtt szükség van egy nagy átnézésre. Aztán jönnek a közeli és távolabbi ismerősök és előolvasók. Ez által több „elő átnézésen” is átesik a kézirat, amely során ha valaki hibát vagy logikai bakit talál, még orvosolni tudom a problémát.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Először nem reklámoztam, szabályosan titkoltam (már magam sem tudom, miért). Nem gondoltam komolynak, csak egy egyszerű szórakozásnak, mint a színezés vagy a sakkozás. Azt hiszem, akkor vált számomra komolyabbá az írás gondolata, amikor az első könyvem egy pályázat harmadik fordulójáig eljutott és egyre több pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőled az idén?

Természetesen szeretném sorban kiadni a regényeimet, de ez attól is függ, mennyire lesz rá érdeklődés. Idén mindenképpen szeretnék még egy könyvet a piacra dobni, ha lehetne kettőt is… Mivel a kéziratok készen csücsülnek a fiókban, ez az olvasóktól függ.

Stefanie D. Lauren

NewLine Kiadó

2024. június 5., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Karsa Tímea - ("Mióta kiderült, hogy megjelenik, a fantáziám sokkalta jobban szárnyal, mint ezelőtt bármikor.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Karsa Tímea írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek 42 év című romantikus kötete már megjelent, és Könyvhéten is beszerezhető lesz.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Újságíróként dolgozom, és tizenhat éve Angliában élek. Ez ne tévesszen meg senkit, mert ettől még Magyarországra dolgozom. A Coloré nevű online női magazin újságírója és korrektora vagyok.

42 év című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2022. májusában kezdtem, és 2023. decemberében adtam le a kéziratot. Valójában csak az utolsó nagyjából fél év volt hajtós, mert akkorra vált biztossá, hogy könyv lesz belőle, és szerettem volna, ha az idei Könyvhéten bemutatkozik. Csak a különböző helyszínek leírása igényelt kutatómunkát, mert nem voltam minden helyen és városban, ami a könyvben szerepel, ennek ellenére szerettem volna élethűen visszaadni a hangulatot és a látványt, amit az adott helyszínen tapasztalnak a szereplőim.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A helyszínek valódiak, tehát e tekintetben nem fantázia, de a szereplők és a történetük kitaláltak. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vettem alapul mintákat, de alapvetően egy kitalált történet.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyjából tízévesen nagy svunggal nekiálltam egy romantikus regénynek, de persze semmi tudatosság nem volt benne, be sem fejeztem. Amikor divatba jött a blogolás, a papagájom nevében indítottam egy blogot, aki a saját kis szemével látja a világot, és erről okoskodik. Évekig írtam, de mivel a papagájom sajnos nem élt örökké, egy receptblogban próbáltam utat engedni a kreativitásomnak. Írtam a Szinkronjunkie-ra és a Hogyvolt blogokra is, ahol az interjúkészítés és a cikkírás fortélyait tanultam meg, 2021. óta pedig főként a Colorénál jelennek meg a cikkeim. Az, hogy egyszer regényem lesz, meg sem fordult a fejemben. Csak elkezdtem írni a történetet, ami egyre csak duzzadt, és idővel megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy érdemes lehet beküldeni néhány kiadónak.

Más zsánerben tervezedkipróbálni magad?

Habár meglehetősen romantikus alkat vagyok, van a fejemben két nem kifejezetten szerelmi történet, de persze a szerelmi szálat nem felejtem ki belőle, ha egyszer nekiállok a megírásuknak.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejeztem és leadtam, hatalmas megkönnyebbülés volt, talán még sírva is fakadtam örömömben. Aztán kiderült, hogy csak az egyik hegyet másztam meg, és egy még előttem van, mert az utómunka – ha nem is akkora, mint maga az írás – igencsak sok időt elvesz.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Felmerült bennem, hogy választhatnék egy álnevet, akár angolt is, ha már Angliában játszódik a történet, de végül úgy döntöttem, hogy ha nem tetszik az olvasóknak, amit papírra vetettem, azt is névvel kell vállalnom, és nem egy kitalált név mögé elbujdosni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem volt tudatos választás a romantikus vonal, csak ez jött.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent? 

Többektől hallottam – többek közt a mesteremtől, a 42 év szerkesztőjétől, Sári Edinától is – hogy egy regény utómunkája olyan, mint a terhesség kilencedik hónapja. Az ember nagyon szabadulna már a helyzetből, de amint a kezébe veszi, minden rossz pillanat vagy nehézség semmissé válik. Azt kell mondjam, igazuk volt, valóban így van. Minden háttérbe szorul, és olyan, mintha egy darab belőlem testet öltene.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Mondhatni a hülyék magabiztosságával álltam neki. Rengeteget tanultam a szerkesztés alatt Edinától, és irodalmi korrektúra tekintetében is sok mindent elsajátítottam a Könyvmentorok csapatától.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van kedvenc fejezetem, például egy családi összejövetelről és az, amikor egy idegen városba utaznak a főszereplők. (Nem mondom el, hogy melyikbe, mert egy szójáték formájában derül ki.) Valójában egyiket sem volt nehéz megírni, mert esténként leültem, és olyan volt, mintha néznék egy filmet, és csak le kellene írnom, amit látok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez az első regényem, így nem egyszerű válaszolnom a kérdésre, bár megjelentek már novelláim, és értem is el velük helyezést. Ezek jószerivel adott témák voltak, amikhez sokszor szerencsésen nyúltam hozzá, de a 42 év az első, ami saját történet. Mióta kiderült, hogy megjelenik, a fantáziám sokkalta jobban szárnyal, mint ezelőtt bármikor.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem láthatta, de nem a kedvence a romantikus műfaj, ezért úgy gondoltam, hogy nem árt, ha a célközönség is látja, ezért két barátnőmnek mutattam meg, akik felhívták a figyelmemet néhány logikai bukfencre.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Váratlanul érte őket, mert nem gondolták, hogy ilyen ambícióim vannak, de örülnek neki és támogatnak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Reménykedve abban, hogy pozitív fogadtatásra talál a 42 év, elkezdtem a második részét, és természetesen ugyanúgy írom a cikkeket, ahogyan eddig. Az olvasóknak azt üzenem, hogy menjenek ki a Könyvhétre, és találják meg a szívüknek kedves, új kedvenc könyvüket.

Karsa Tímea Szerzői oldala

Könyvimádók 

Könyvmentorok

2024. május 28., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Koch Beatrix - ("Éreztem, hogy ebben a történetben sokkal több rejtőzik, olyannyira feszes volt a cselekmény, és elkezdtem kibontani a szálakat, egyre több és több ötletem lett, a szereplőket is jobban meg akartam ismerni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Koch Beatrix írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Picasso- legenda 2050 című kötete a napokban jelent meg, de a Könyvhéten is beszerezhető lesz

 


 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

 

Pécsi születésű építész vagyok, 2013 óta a családommal együtt Svájcban élek, ott dolgozok. A svájci emigrációs tapasztalataimról írtam egy könyvet 2021-ben,  ‘Végállomás: Svájc’ címmel jelent meg. Angol változata, a ‘Final Stop: Switzerland’ tavaly készült el. 

 

 

Picasso legenda 2050 című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Néha magam sem hiszem el, hogy milyen sokáig tartott megírni ezt a könyvet! Ez részben persze annak is köszönhető, hogy az írás - bármennyire is szeretem- nem a főtevékenységem. Egy száz százalékos munka mellett az írásra esténként és hétvégenként szakítottam időt - ez az ‘énidőm’. 2019-ben a Péterfy Akadémia prózaíró kurzusán kaptunk egy feladatot: ‘írjatok egy történelmi krimit!’ hangzott a felhívás és először azt gondoltam, bajban leszek. Nem igazán az a krimi-író típus vagyok, így elkezdtem agyalni, mit is írhatnék? Ekkor jött a mentő ötlet, hogy valami műkincslopásos sztorit írhatnék, és így született meg a ‘Picasso múzsája’ című novellám, amely a mostani regény alapja (2023-ban Galaktika Magazinban nyomtatásban is megjelent ez a novella). Éreztem, hogy ebben a történetben sokkal több rejtőzik, olyannyira feszes volt a cselekmény, és elkezdtem kibontani a szálakat, egyre több és több ötletem lett, a szereplőket is jobban meg akartam ismerni. Itt jött el a kutatómunka fontossága: az egyik főszereplő Pablo Picasso, az ő életéről, művészetéről, a tudománnyal való kapcsolatáról olvastam sok kapcsolódó könyvet. Az 1920-as évek és a várható jövő, az elképzelt 2050-es évek is a kutatás tárgyai voltak, valamint az emlékezetről, a digitális művészetről is alapos háttérinformációra volt szükségem. Szeretem ezt a részét az írási folyamatnak, hiszen a források olvasása közben rengeteg inspirációt kapok.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

 

Ebben a könyvben tudatosan mosom össze a valóság és a fikció határait, olyannyira, hogy az olvasóim elkezdenek a Wikipédiában utánaolvasni mindannak, ami még nem is létezik. 

 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

 

Már gyerekkoromban sokat olvastam, tinédzserként verseket írtam. Prózát nagyjából 12 éve kezdtem el írni, eleinte rövidebb novellákat. A Péterfy Akadémia több kurzusát is elvégeztem, ahol nem csupán az írásról magáról tudhattam meg fontos dolgokat, de egy rendkívül támogató közegbe is kerültem, ahol barátságok, ismeretségek alakultak ki.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

 

Igen, mindenképpen szeretném. Már írtam non-fictiont, és folyamatban van egy klasszikus családregény írása is. 

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

 

Nehezen engedem el a szavakat. Amíg csak az enyém, egy rendkívül intim, személyes kapcsolatom van a szöveggel, a szereplőkkel, az egész történettel. Amikor kiadom a kezem közül, akkor születik meg igazán és attól kezdve már nem csak az enyém.


Forrás: Könyvmentorok program

 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

 

A Picasso-legenda 2050 egy zsánerek közötti mű. Van benne science-fiction, thriller, de alapvetően egy művészeti témájú regény.  

 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

 

 Hihetetlen. Most is az lesz. 

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

 

Mindkettő.

Vannak ihletett pillanataim, ilyenkor még verseket is írok. De tudok precíz és következetes módon is írni. A legjobb azonban, amikor jön a flow és én csak haladok vele. Írok, írok és írok. Aztán magam is meglepődök, hogy ezt tényleg én írtam?!


Forrás: Könyvmentorok program

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

 

Kedvenc jeleneteim, amikor a főszereplők, Marilyn és Borisz találkoznak Picassóval a tengerparton. Ott valahogy megáll az idő. Ami nehéz volt, az idősíkok váltakozása és közben figyelni arra, hogy ne legyenek logikátlan vagy érthetetlen részek az egyes fejezetekben.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

 

Mindig van inspiráció, ami bármilyen helyzetből jöhet. Mindent megfigyelek magam körül és a legváratlanabb helyzetben jut újra eszembe. 

 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

 

Ezt a könyvet kezdetekben Péterfy Gergely mentorálása mellett írtam, egy idő után azonban már csak egyedül voltam az alkotási folyamatban. Nagy Kriszta Léna, író barátnőm volt az egyik első kéziratolvasóm, tőle sok jó, a szöveget érintő ötletet is kaptam, amiért hálás vagyok. A férjem kétszer is látta a kéziratot, ő az elejétől kezdve nagy rajongója volt a történetnek.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

 

 Tudják, milyen sokat jelent nekem az írás és velem együtt örülnek.

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

 

Köszönöm, hogy olvassák a könyvemet, ez a legjobb dolog, ami egy könyvvel történhet. Idén szeretném még a könyvet angolra lefordítani és egy kiadót keresni az angol változat számára. 

Könyyvimádók

Beatrix Koch - Books & Art

Könyvmentorok Program