Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tisje-Pap Ingrid - ("(...) arról írni, ahogyan egy gyerek átéli ezeket, szívszorító. Van olyan olvasóm, aki bevallotta, hogy sírt ezeken a jeleneteken. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tisje-Pap Ingrid írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Nemrégiben jelent meg Little Fox Kiadó gondozásában a Farkas a barátom című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tisje-Pap Ingrid vagyok, jelenleg Nagykátán élek a férjemmel és a két kiscicámmal. Már nem titok, hogy a család hamarosan bővül, márciusra várjuk a kislányunkat.  Bár nem hiszek az ilyesmiben, de egy jósnő egyszer azt mondta, hogy akkor fogok befutni a könyvemmel, amikor megszületik az első kislányom. Kísérteties az egybeesés, ugyanis 2024 júniusában jelent meg az első kisregényem, a Farkas a barátom. Mióta az eszemet tudom, nagyon szeretek történeteket kitalálni és írni, sokszor elvágyódok a valóságtól, úgymond az írás az én mentsváram. Leginkább a regény és novellák világa vonz, elvégre ezeknél a műfajoknál tudom a fantáziámat leginkább szabadon engedni, de verset is szoktam írni, amikor elkap az ihlet.

Farkas a barátom c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Különleges kutatómunkát nem igényelt a könyv megírása, a környezetemből adódó megfigyelések adták a történet vázát. Hétköznapi gondok, amelyek egyben társadalmi problémák is, így fontosnak éreztem, hogy foglalkozzak velük. Erre jött rá az én sajátos fantáziavilágom, amire a könyvemben Varázsvilágként hivatkozok. A Varázsvilágban persze feltűnnek csodálatos lények, amelyek sok fantasyban megjelennek: farkasemberek, boszorkányok, tündérek stb., de ezek mondhatni a legtöbb ember számára ismert lények, különösebb kutatómunkát nem igényelt a megalkotásuk. Talán egy szereplőt mondanék, akinek, a fajának jobban utána kellett járjak, ez pedig Max, aki egy zsivágó. A zsivágó az animék világából ismert félig róka- félig emberszerű lény. Képes az alakváltásra is, és ez a plusz képesség jól jött a kalandnál.

A Farkas a barátom ötlete 12 évesen pattant ki a fejemből. Elkezdtem írni a sztorit egy kis füzetkébe. Aztán egyetemista koromban megtaláltam ezt a füzetet, és azt gondoltam, hogy „ez nem is rossz, talán lehet belőle valami”. Elkezdtem újra írni, de aztán megint abbamaradt a sok beadandó miatt. Végül pár éve elhatároztam, hogy befejezem és kiadom, lesz, ami lesz.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet kb. 2/3-ad arányban az általam kreált fantáziavilágban játszódik, és 1/3-ad marad a valóságra. Viszont a valóságban megjelenő problémák és konfliktusok a Varázsvilágba is átcsúsznak. A két világ közötti átjárást igazából csak Tomi és Iván gyakorolja rendszeresen. Tomi egy egyszerű kisfiú, otthona a valóság és egy fenyegető esemény hatására Iván, a farkas átviszi őt a Varázsvilágba, ahol egyre több időt töltenek együtt. Persze tudja, hogy haza kell térnie, de nem akar, mert otthon csak rossz dolgok történnek vele.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekként senki sem játszott velem, így kénytelen voltam egyedül játszani. Ekkor történeteket találtam ki és játszottam el, mint sok gyerek. Pár történetet végül leírtam, csak úgy, szórakozásból. Illetve sokat olvastam, olvasok. De lassan haladok. Egy idő után rádöbbentem, hogy valószínűleg azért, mivel miközben olvasok, néha megállok és elkalandozok, és eszembe jut valami teljesen más sztori, vagy a könyv történetét viszem tovább a fejemben teljesen átalakítva.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A fantasy mellett vonz még a thriller/horror világa. „A heg” című novellám meg is jelent a Little Fox kiadó „Véres történetek az éjszaka mélyéről” című kötetében.

Ezenkívül meséket is szeretnék még írni, egy mesém már megjelent a meskete oldalán, de jó lenne egy saját mesekönyv papírformában való megjelentetése. Viszont a fő fókuszom most jelenleg a Farkas a barátom folytatásán van. Ugyanis ez egy trilógia, amelynek még csak az első része jelent meg, és gőzerőkkel dolgozom a második köteten, amely még izgalmasabb lesz!

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Furcsán hangozhat, de nagy kő esett le a szívemről. Megkönnyebbültem. Egy olyan terhet tettem le, amit már régóta cipeltem. Gyerekek bánatát, akik jobb sorsot érdemelnek. Mert ez a könyv felhívja a figyelmet egy fontos témára, ez pedig a gyermekbántalmazás. Azt akarom, hogy a felnőtt olvasók meghallják a gyerekek hangját. A gyerekek pedig kapjanak egy történetet, egy világot, amely reményt ad.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Egy pillanatra elgondolkoztam rajta, de aztán hamar elvetettem az ötletet. Sok fantasy író publikál álnéven, és ez teljesen rendben van, sőt még jól is jöhet, ha ez több eladást eredményez. Viszont mivel az én könyvem nem csupán egy fantasy könyv, hanem mindemellett egy fontos társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, úgy tartottam hitelesnek, ha saját névvel és arccal vállalom azt, amit írtam. Egyszerűen így éreztem helyesnek.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Régebben inkább a romantikus, tini regények világa vonzott. Sokakhoz hasonlóan előbb a pöttyös könyvek, Jacquiline Wilson könyvek majd Leiner Laura könyveit olvastam legszivesebben, és úgy gondoltam, hogy valami hasonlót fogok én is írni. De aztán jött a „küldetéstudat”, meg az, hogy a fantasy világát felhasználva sokkal kreatívabb történeteket tudok írni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon jó érzés volt. Annyira, hogy impulzusból írtam is egy Facebook-bejegyzést a szerzői oldalamra. Görcsbe rándult a gyomrom. Egyszerre volt felemelő érzés, hogy betartottam a magamnak tett ígéretet, és végre tettem valamit magamért, és azért, amiben hiszek, de valahol ijesztő is volt. Mi van, ha nem tetszik majd az olvasóknak? Most már ettől nem félek, mert a többségiben pozitív értékelések biztosítottak róla, hogy jó úton haladok, a negatív kritikák pedig inkább építő jellegűek.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Szerintem a legtöbb író impulzívan ír. Legalábbis eleinte biztosan. Késztetést éreztem, hogy írjak, és nem tudtam mit tenni ellene. Aztán egy idő után rájöttem, hogy kezdenem kell ezzel valamit. Legalább meg kell próbáljam kiadatni. Ha nem olvassa senki, még az is jobb, mintha nem próbálom meg. Aztán egy idő után elkezdett tudatossá válni az írás. Mindenképp be akartam fejezni a könyvet, és már csak egy pár rész volt hátra. Tudatosan hagytam minden reggel 1-2 órát az írásra. Volt, amikor nem ment, olyankor nem erőltettem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, több is van. Az egyik kedvenc jelenetem, mikor a farkas és a fiú először elkezdenek beszélgetni egymással. Aztán mikor találkoznak egy csontvázzal, aki elhagyta a fejét. Nagyon sok mókás jelenet van a könyvben, amelyek reményeim szerint megmosolyogtatják az olvasót.

De vannak végtelenül szomorú részek is, amelyek összetörnek. Legalábbis engem összetört a megírásuk. Ezek azok a jelenetek, amikor a főhősünket bántják. Pedig sokan kaptunk pofonokat a szüleinktől, és sokunkat csúfoltak az iskolában, sajnos. De arról írni, ahogyan egy gyerek átéli ezeket, szívszorító. Van olyan olvasóm, aki bevallotta, hogy sírt ezeken a jeleneteken. Én ezt valahol persze sajnálom, de annak örülök, hogy ezek szerint tudtam az érzelmekre hatni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történeteim alapját a valóságból adódó megfigyelések adják. Aztán kiszínezem a sztorit. Vagy teljesen megváltoztatom, de azért ügyelek rá, hogy a lényeg ne vesszen el. Szóval leginkább a környezetem inspirál. Na meg, az tagadhatatlan, hogy a könyv fantasy részéhez sokat hozzá tesz az, hogy szeretem a szerepjátékokat, különösen a DND-t (= Dungeons & Dragons). A barátaimmal szoktam játszani, amikor időm engedi. Ilyenkor kipróbálhatom, hogy milyen egy-egy karakter bőrébe bújni. Például a könyv egyik szereplőjét, Fricit, az egyik DND kalandunkból hoztam át egy-két átalakítással.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kiadón és azokon kívül, akik az utómunkát végezték, senki sem láthatta a kéziratot. Ennek egyszerű oka volt. Nem akartam, hogy bárki beleszóljon a történet alakulásába. Illetve könnyen befolyásolhatónak tartom magam, és féltem attól, hogy mi van, ha valaki javaslatát mégis megfogadom, és aztán megbánom a döntést. Az olvasók is különfélék. Például van olyan olvasóm, akinek a Varázsvilág és az ott zajló jelenetek tetszettek, és van olyan, akit inkább a valóságban játszódó jelenetek vonzottak be. Különfélék vagyunk, és ez így van jól.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örültek neki, de szerintem meg is lepődtek. Legalábbis a témáján. Ugyanis a valóságban én egy pozitív, viccelődő és jókedvű lány vagyok, a könyvben pedig vannak keményebb jelenetek is. De ez annak is köszönhető, hogy sok mindent elnyomok magamban. Valahogy nem alakult ki bennem az, hogy negatív érzésekről és érzelmekről beszéljek a való életben. Pedig kell beszélni ezekről.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén nagyon szeretnék elkészülni a második résszel. Ezen kívül verseket és novellákat is várhatnak tőlem vegyesen. Egy új projekten is gondolkodom, de az maradjon még egyelőre titok. Hiszek benne, hogy most még csak az út elején járok. Még nagyon sok gondolat és történet van bennem…

Tisje-Pap Ingrid szerzői oldala

LittleFox Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Brett O’Conor - ("Szeretem a fantasy világát, de az akció-utópia/disztópia amiben igazán kibontakozom, viszont a misztikus kalandtörténetekben tudok a leginkább elmerülni. A thrillerek jelentik számomra a kikapcsolódást, a szusszanást két másik könyv között.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! A rovatomban felkértem Brett O’Conor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig 4 kötete jelent meg, és e közül egy nyomtatottan, a Könyv Guru Kiadó gondozásában, Az üreg címmel. A további kötetei pedig e-könyvként szerezhetőek be A tizenharmadik smaragdtábla, A vérengző és Azután címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az Egyesült Királyságban élek, ha lehet úgy mondani, teljesen hétköznapi életet. Jelen pillanatban az írás hobbi, szabadidős tevékenység és szórakoztató kikapcsolódás a számomra, bár az igazsághoz tartozik, hogy az olvasótáborom növekedésével egyenes arányban növekszik az írásba és a háttérmunkákba fektetett energia is. Ez a növekedés kihívást teremt, ugyanakkor motivál is. 

A négy könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igyekszem követni a világban zajló napi eseményeket, így a könyvekhez mindig tudok találni valami alapot.
A fantasy regényeim semmilyen háttérkutatást nem igényelnek, azok valóban a fantázia szüleményei, bár az azokban felbukkanó bizonyos rítusok, szertartások és szokások valóságos alapokon nyugszanak. Fantasy regényemmel a magyar olvasók nem nagyon találkozhattak, mert ebben a műfajban egyelőre csak angolul publikáltam könyvet. Az még majd eldől, hogy megjelentetem-e őket magyarul is.  
A thrillerjeim szinte alig kívánnak kutatómunkát, csak a helyszínek földrajzi, történelmi adottságainak és egy-két szakmai kérdésnek kell utánajárnom.

Minden más témakör, főként a misztikus-kalandregényeim sokkal több háttérkutatást igényelnek, leginkább azért, mert ezek a történetek mindig belesimulnak az elfogadott történelmi vagy társadalmi tények réseibe és a köztük lévő hézagokba. A legtöbb háttérkutatást A tizenharmadik smaragdtábla című könyvem igényelte, mert ott Atlantisztól, az egyiptomi és Dél-amerikai szupercivilizációkon át, a jelen korig végig kellett kutatnom mind a történelmi, földrajzi és társadalmi tényeket, illetve legendákat és téziseket.
A téma összetettségétől és a ráérő időmtől függően egy könyv megírása, három-nyolc hónap. A tizenharmadik smaragdtábla öt hónap alatt készült el de talán kézzelfoghatóbb példa az Azután című regényem, ami - most már nem titok, hiszen a második rész bemutatója elindult - több kötetes. Az első rész közel másfélmillió karakter, hozzávetőlegesen 600 oldal, ennek megírása pontosan hat hónap volt. A második részé, hasonló terjedelemben hét. A thrillerjeim átlagosan három és fél hónap alatt készülnek el.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez mindig az adott könyvtől függ. Egy fantasy-ban teljesen szabadon ereszthetem magam, ott nincs határ. Minden más stílusban, thriller, akció, misztikus, kaland kellő valóságalapot szoktam biztosítani. Például ezekben a könyvekben a helyszínek, szinte 100%-ig valósak. Elég nagy részben valóságosak bizonyos eljárások, politikai, társadalmi, történelmi események vagy azok valamilyen szintű összefüggései, amik aztán a regényeimben is megjelennek valamilyen formában. Sokszor írok le vagy említek olyan helyeket, amik kevéssé népszerűek, de érdemes felkeresni őket, ha valaki ott jár. Egy jópofa történet is kikerekedett már ebből a szokásomból. Tavaly nyáron egy kedves barátunk elkísért bennünket egy kirándulásra. Soha nem járt még ott, így nagy élmény volt számára a rengeteg látnivaló és érdekesség. A túra egy pontján felismert egy teljes városrészt, amiről előtte az egyik könyvemben olvasott és ez az ő elmondása szerint nagyobb élmény volt a számára, mint minden más együtt, amit aznap látott. A könyv címét és a helyet direkt nem nevezem most meg, mert a magyar közönséghez az idén jut majd el a regény.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is szerettem az írást, később ez az időtöltés kisebb, kézzel írt novellákkal folytatódott, majd a „modern-kori” írási szenvedély 2021-ben indult útjára. Azóta nyolc regényt fejeztem be, a kilencedik pár napon belül elkészül és tervben van még néhány. Az üreg című tudományos-fantasztikus/misztikus-kalandregényem készült el negyedikként és jelent meg elsőként, ez nagy lökést adott az inspirációnak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Sokat gondolkodom ezen és azt hiszem, másba már nem vetem bele magam. Az eddigi műfajok kitöltik az ambícióimat. Próbálok a már előbb felsorolt stílusokban írni és ezekben fejlődni. Többen javasolták, hogy írjak hagyományos sci-fi-ket is, de egyelőre nem tervezek ilyesmit. Annál is inkább, mert a már bevett műfajokban is épp elég ellátni az olvasókat olvasmányokkal.

A másik ok, amiért nem tervezek ilyen bővülést, az az olvasóközönség. A már bevett stílusokban kiadott könyveim után várják a hasonlókat és folytatásokat, így elsősorban ezeknek az elvárásoknak szeretnék eleget tenni. Példaként említhetném az Obscured Moon (Homályos Hold) című fantasy-t, amit a Kindle Book Marketing az őszi megjelenése után kilenc nappal beválogatott 2025 ajánlott olvasmányai közé vagy a Magyarországon A Vérengző címen megjelent thrillert, aminek angol kiadása (The Bloodthirsty) hasonló elismerést kapott Indiában. Egyszóval, amíg ezekre a témákra, könyvekre és folytatásaira, további részeire van igény, addig nem gondolkodom a váltásban, bővülésben.

 

A könyveid egy része e-könyvként lehet beszerezni illetve Bookmate appon is lehet olvasni. Mesélnél róla, hogyan lehet oda egy írónak felkerülni?

Az üreg megjelenése után, sokat gondolkodtam a folytatáson és végül úgy döntöttem, hogy saját kezembe eszem a könyveim sorsát és kiadás folyamatát. Már eldőlt a kérdés, hogy az Amazonnal fogok együtt dolgozni, amikor A Vérengző publikálása előtti hajnalon találtam egy olyan kiadót, ami sokkal több lehetőséget kínált, mint az Amazon. Mivel a könyveim megfelelnek a velük kapcsolatban álló 52 terjesztő elvárásainak, így azok a világon mindenhová eljutnak. Hatalmas elismerésként és élményként élem meg, hogy minden könyvem megtalálható többek között a Barnes and Noble-nél, a Kobo-nál, a Google- és Apple Books kínálatában. Így kerültek fel a könyveim többek között a Bookmate oldalra is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nyugodt, megkönnyebbült, kicsit kimerítő. Olyan, mint amikor az ember egy régi vagy fontos célja teljesül, esetleg elvégez egy hosszú, bonyolult feladatot. Szinte erőtlenné válok, mert egy pillanatra nincs előttem cél. Aztán teljes nyugalomban meghallgatok egy már előre kiválasztott zenét és amikor lecsengett az utolsó taktus, elindul egy új „nap”!  

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Egyáltalán nem, mert valójában sokáig úgy gondoltam, a fantasy lesz az „én” stílusom, rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Szeretem a fantasy világát, de az akció-utópia/disztópia amiben igazán kibontakozom, viszont a misztikus kalandtörténetekben tudok a leginkább elmerülni. A thrillerek jelentik számomra a kikapcsolódást, a szusszanást két másik könyv között. A Vérengzőt csak azért írtam meg, mert feszegetni akartam a határaimat, arra nem gondoltam, hogy ekkora sikert arat majd és ennyire népszerű lesz. Ha valaki végignézi a könyveim listáját, számára tűnhet úgy, hogy még keresem az igazi stílust, de valójában nem így van. Ezekben a műfajokban tudom igazán átadni a történeteimet a szórakozni, kikapcsolódni vágyó olvasóknak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Előszőr olyan volt, mintha nem is velem történne, aztán el kellett hinnem, hogy ott van a könyvem a polcokon. Eufórikus volt először a kezembe venni a saját könyvem. Kicsit talán ahhoz hasonlít, amikor valaki először futja le a maratonit. Nem a díj, nem az első hely, hanem a kitartás, az erőpróba és az önismeret kedvéért.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Bizonyos témákban, epizódokban, részletekben szükséges a tervezés és a tudatosság, de legnagyobb részben impulzív a folyamat. Leülök a számítógépem elé, bekapcsolom az adott könyvhöz összeállított zenei listámat és máris „benne vagyok” a történetben, születnek a sorok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, minden könyvemben vannak kedvenc jelenetek. Hogy ez éppen humoros vagy komoly, esetleg valamiért nagy örömet okozott a kitalálása-megírása, az az adott könyvtől, történettől, részlettől függ. Érdekes élmény volt, egy alakalommal, egy számomra teljesen „közömbös” jelenetről egy olvasóm mély átéléssel beszélt, mert nagyon megérintette. Amíg el nem mondta, hogy milyen hatással volt rá, addig nem is gondoltam végig de onnantól más szemmel néztem arra a részletre én is.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában egy-egy élethelyzetben kialakult hangulat hoz el egy történetet. Mondjuk egy gyönyörű táj látványa vagy teszem azt, látok egy hajót, ahogy úszik a tengeren, ilyesmik. Ha a hangulat után azonnal megjelenik előttem egy lehetséges történet vége, akkor jó eséllyel kézirat-terv lesz a hangulatból. A vége után kialakul a fejemben a sztori eleje majd a főbb részletek. Ha aztán leülök megírni, akkor onnantól a szokásos mederben megy a folyamat. Néha a párom sugallatára születik meg egy regény, így készült el a A tizenharmadik smaragdtábla.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nem nagyon hagyok beleszólást a történeteimbe, bár írás-módhoz kapcsolódó ötleteket meg- vagy elfogadok, bár az is igaz, hogy ezek leginkább már csak a következő regényben érvényesülnek. Előfordul, főként humoros részletek kapcsán, hogy kissé átdolgozva, valós élethelyzeteket is beleszövök a történetbe.

A párom mindig naprakész az ötleteimből és a terveimből, illetve arról a nem elhanyagolható kérdésről, hogy éppen hogy haladok. Amíg a kézirat készül, azt senki nem olvashatja, amikor elkészült akkor a párom, a szüleim, illetve négy kedves barátom nézheti meg vagy olvashatja el. Az ő véleményük fontos nekem és számít de a kéziraton nem változtatok, csak ha hibát vagy egyértelmű elírást találnak benne.

A könyvtervekről sokat beszélgetek/egyeztetek a grafikus barátommal, aki a borítóimat készíti. Ez részint munka, részint inspiráció, mert rengeteg kreatív ötlete van és ha „elő-gondolkodunk”, akkor mindig kitalál valami újdonságot. Példaként említeném újra az Obscured Moon-t, amihez a kiadás előtti pillanatokban készített egy gyönyörű, impozáns térképet. Neki köszönhető az is, hogy A Vérengző és A tizenharmadik smaragdtábla magyar és angol nyelvű kiadása is megújult borítóval került újrakiadásra tavaly év végén.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az íráson meglepődtek, aztán a témákon is, végül a megjelenésnek nagyon örültek és rendkívül büszkén újságolták, akinek csak tudták.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Akik követnek a különböző közösségi oldalakon, már tudják, hogy érkezik az Azután második része, Dupla vagy Semmi alcímmel. Ezért is említettem meg egy előző kérdésednél, hiszen már nem „titok”.

Megjelenik a thriller-sorozat következő része is, A Mészáros címmel. Azért nem folytatást mondok, mert valójában nem A Vérengző következő részéről van szó, hanem a főszereplő egy újabb esetéről. Bár a történet a főszereplő, néhány szereplő és egy-egy esemény visszacsatolása miatt összefügg az előzővel, mégis különálló történet. Egyébként a tervek szerint, évente kijön egy újabb rész a sorozatból, a borzongani vágyók kedvéért.

Végül, az év végén kijön egy meglepetés-kiadás. Annyit talán elárulhatok, hogy az akció műfaj kedvelői fognak örülni leginkább. Amint megvan a megjelenés időpontja, terülnek a lapok és kiderül, hogy pontosan milyen/melyik könyvről van szó.

A magyar kiadásokon kívül három angol nyelvű könyv is megjelenik majd, ami lehet, hogy valójában négy lesz. Ez még majd kiderül az év közepéig.

Érkezik angolul az Azután első része (Afterwards - Heads or Tails címen), illetve A Mészáros (The Butcher címen). Ez a könyv A Vérengzőhöz hasonlóan, egy időben jelenik majd meg mindkét nyelven.

Ehhez a könyvhöz tartozó hír, hogy az Obscured Moon mellé megjelent zenei összeállítás és az Azutánhoz kapcsolódó videoklip sikere kapcsán döntöttem úgy, hogy A Mészáros/The Butcher is kap egy teljes videoklipet, ami mind zeneileg, mind a filmjével egy kis betekintést enged a thriller hangulatába és eseményeibe. Aki kíváncsi rá, a YouTube csatornámon megtekintheti majd. Nagyjából a könyv megjelenése előtt egy hónappal kerül majd fel.   

Érkezik egy csak angol nyelvű akcióregény is, Dark Metropolis címen.

Számomra is meglepő módon kiderült, hogy Indiában rendkívül népszerűek a könyveim. Az ottani olvasóim már most kérdezgetik, hogy mikor érkeznek az új megjelenések, csak annyit ígértem nekik, mint a magyar olvasóimnak: igyekszünk minél gyorsabban kiadni a már kész könyveket. A grafikai munkák készülnek, a könyvek célegyenesben vannak a kiadáshoz. Minden jelentősebb eseményt, illetve megjelenést közzéteszek a közösségi oldalaimon. Arra kérek mindenkit, aki szeretne naprakész lenni a legfrissebb hírekből, ha még nem tette meg, iratkozzon fel bármelyik oldalamra és akkor biztosan nem marad le semmiről.

Brett O'Conor Author

Brett O'Conor instragram oldala

Angol és magyar nyelven beszerezhető e-könyvei

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gál B. Betti - ("(...) Karácsony, imádom-utálomban ahogy már fentebb említettem, a saját gyászomat próbáltam kiírni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Gál B. Betti írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrégiben jelent meg Karácsony imádom-utálom című könyve az Eleven Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm a lehetőséget, hogy egy kicsit jobban megmutathatom magamat.

Fiatalabb koromban a kézilabda játszotta a főszerepet az életemben. Szülővárosom, Veszprém női NBI és NBI B – ben szereplő csapatában játszottam. Sajnos ez a korszak a húszas éveim közepén egy betegség miatt megszakadt, de rengeteget adott nekem ez időszak. Jelenleg a férjemmel és a kislányunkkal Németországban élünk, itt lettem négy évvel ezelőtt, harmincnégy éves koromban sclerosis multiplex betegséggel diagnosztizálva. A nehézségek ellenére megpróbálom mindennek a pozitív oldalát nézni.

Karácsony imádom-utálom c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kutatómunkát nem kifejezettem igényelt. A helyszínt az én kedvenc alpesi településeimből gyúrtam össze. A történet pedig számomra egyfajta gyászfeldolgozás volt. Néhány hónappal előtte veszítettem el édesanyámat, és úgy éreztem számomra ez a kifejezési mód az, ami a legtöbbet tud segíteni. A könyv megírása egy-másfél hónapot vett igénybe. Azért tudtam vele ilyen gyorsan haladni, mert a betegségemből kifolyólag sajnos abban az időben rengeteget voltam itthon.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első könyvemben (A felhők felett mindig süt a nap) kevésbé van jelen a valóság. Egy kitalált történet, viszont a sclerosis multiplex betegség megjelenik benne. Az ezzel kapcsolatos történések, mind az én tapasztalataim. A másik könyvemben a Karácsony, imádom-utálomban ahogy már fentebb említettem, a saját gyászomat próbáltam kiírni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Egészen pontosan egy évvel ezelőtt kezdtem el írni. Már gyerekkorom óta foglalkoztatott a gondolat, de tavaly éreztem úgy, hogy igen, eljött a pillanat. Édesanyámnak is jelentek meg könyvei, ő adta át nekem az írás és az olvasás szeretetét.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Hozzám a romantikus könyvek állnak közel, de szeretem, ha az írásaim egy kicsit komolyabb mondanivalót is tartalmaznak. Ezért kapott helyet az első könyvemben a betegség, a másodikban a gyász, a harmadikban pedig a barátság témaköre.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A kézirat befejezése nyugalommal és megkönnyebbültséggel tölt el, habár az, hogy befejeztem nem jelenti azt, hogy készen van. Utána jön csak az igazi munka a szerkesztéssel.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Írói álnéven nem gondoltam. Szeretem a nevemet, úgyhogy egyértelmű volt, hogy Magyarországon, a saját nevemet szeretném a megjelenő könyveimen viszont látni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert ez áll hozzám a legközelebb, de úgy érzem kezdek nyitott lenni a fantasyk világára is, habár ez nagyon gyerekcipőben jár még nálam. Ami érdekes, mert a Harry Pottert imádom, de ezen kívül, eddig nem sok ilyen témában íródott könyvet olvastam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elképesztően jó érzés volt, mikor először a kezemben foghattam. Nagyon hamar sikerült elérnem az általam kitűzött lépcsőfokok közül az elsőt, ez adott erőt a folytatáshoz.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mivel nem túl sok gyakorlatom van eddig benne, ezért én olyan témákról tudok első sorban írni, amik engem érdekelnek. Tudatosnak mondanám magam olyan szempontból, hogy vannak terveim és kitőzött céljaim az írásban ugyanúgy, mint a való életben. Amikor kitalálok egy történetet, akkor egy váz meg van, ami keretet ad, de ezen belül az éppen eszembe jutó ötletek közül szemezgetek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van több kedvencem is, viszont ezek személyes történetek. Egy-egy mondat, amit egy számomra fontos személy mondott, vagy egy esemény, ami velem történt meg. Ezekről nem nagyon mesélek, mert szeretném, ha megmaradnának nekem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt az élet adja. Rengeteg téma foglalkoztat, amiket külön-külön történetbe szeretnék foglalni, éppen ezért a gépemen rövid sztorik tömkelege található, amiket majd egyszer szeretnék kézirattá formálni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A sógornőm az első olvasóm. Néhány fejezetenként átküldöm neki az írásaimat, és mindig összeszedek egy-két dolgot, amire megkérem, hogy figyeljen az olvasás közben. A történet alakulása, az események sorozata, az csak az én döntésem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örültek neki, és büszkék voltak rám. Előtte és azóta is a folyamatos támogatásukról biztosítanak, amiért nagyon hálás vagyok. Az egyetlen, ami ezt az örömöt beárnyékolja számomra az, hogy sajnos Anyukám már csak fentről figyelhet. De remélem büszke rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Reményeim szerint hamarosan elkezdjük a szerkesztését a harmadik regényemnek, ami egy sorozat első része lesz. Egy vicces történet, ami elkalauzol minket a randizás világába, és megmutatja a barátság egy olyan oldalát, amit véleményem szerint rengetegen tapasztaltunk már, de nem sokat beszélünk róla.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Eleven Kiadó

Gál B. Betti szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Csoma-Lőrincz Tamara - ("Általában a saját életemben történik valami, amit elkezdek tovább gondolni. A Hádész applikáció ötlete például onnan jött, hogy én is nagyon sok applikációt használok, és eszembe jutott, vajon milyen lenne, ha ezek átvennék az irányítást az életem felett? ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Csoma-Lőrincz Tamara írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrégiben jelent meg Hádész, az alvilág tini kalandora című könyve az Eleven Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Én voltam az a kislány, aki mindig komfortosabban érezte magát a könyvek társaságában, mint az emberek között. Az iskolában rendszerint a könyvtárban töltöttem a szabadidőmet, ez volt számomra a biztos menedék.

A könyvek iránti szeretet felnőtt koromra is megmaradt. A családomban is olyan emberek vesznek körül, akik szenvedélyes könyvmolyok: a férjem gótikus rémtörténeteket, képregényeket és mangákat gyűjt, az egyéves kislányomnak pedig szinte egész nap olvasni kell, a Kisvakond például nagy kedvence.

Hádész, az alvilág tini kalandora c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Körülbelül egy évig írtam a Hádészt, akkoriban még Így urald az alvilágot volt a címe. A nagy része a terhességem alatt született, az utolsó fejezeteket pedig úgy írtam meg, hogy a kislányom rám volt kötve egy hurcikendőben, és békésen szunyókált.

Sok mindennek utána kellett olvasnom a görög mitológiával kapcsolatban, és borzasztóan szerettem ezt a részét a munkámnak. Nagyon szívesen írok olyan történeteket, amikhez kutatni kell. Ma délelőtt például egy olyan műsort néztem, ahol lefőzték Kleopátra kedvenc ételeit, és kerestem egy idővonalat, amiből megtudhattam, melyik ételt mikor ismerték meg az egyiptomiak, például mikor jelent meg a füge, a méz vagy milyen fajta hagymával ízesítették az ételeiket. A következő regényemben, a Perszephonéban szerepelni fog Kleopátra is: elviszem őt egy budapesti étterembe, és szerettem volna mindent megtudni róla, amit csak lehet.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyon szeretem összemosni a fantáziát a valósággal, megszüntetni a kettő közti határokat. Érdekes látni, mihez kezdenek a mitológiai alakok a huszonegyedik században. Például az Alvilág úgy választ magának új uralkodót, hogy a Hádész applikáció feltelepül az illető telefonjára. De felmerült a regényben az a kérdés is, vajon milyen szakmát választanak maguknak a Delphoi jósok leszármazottai.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizennégy évesen kezdtem el írni, és a legelső írásaim Harry Potter fanfiction-ök voltak. J.K. Rowling szerintem minden idők legzseniálisabb írója, hatalmas inspirációt jelent számomra. A fanfiction világához egyébként nemrég visszakanyarodtam: most írom a Hádész folytatását, a Perszephonét, amiben Perszephoné hatalmas könyvrajongó, és az ideje nagy részében fanfiction-öket ír.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nagyon szeretek fiataloknak szóló fantasy történeteket írni, és amíg ilyen jól érzem magam, szívesen maradok ezen a területen.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Addigra általában már nagyon szeretnék pihenni… Egy kézirat befejezése nagyon intenzív folyamat, rengetegszer kell hozzá átolvasni a regényt, nehogy hibák maradjanak benne, teljesen természetes, hogy az író a végére kimerül, és semmi másra nem vágyik, mint hogy alhasson egy jót, és utána elkezdhessen egy vadonatúj kéziratot.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem, én szeretek a saját nevemen írni, és így az online térben is könnyebben megtalálnak az olvasók: például YouTube-on is Csoma Tamara könyvei néven vagyok fent, és TikTok-on is Csoma Tamara néven teszek ki videókat.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Korábban több más zsánerben is kipróbáltam magam, írtam például egy Covid idején játszódó romantikus novellát, a címe Hány fokos a tökéletes Neo Citran? A Könyvmolyképző Kiadó Szerelem a Corona idején című kötetében jelent meg.

Egy másik romantikus novellám, a Teaszertartás szintén a Könyvmolyképző kiadónál jelent meg, az Aranymosás Irodalmi Magazin nevű online magazinjukban, ahol ingyenesen elolvasható. Ez a novella különösen közel áll a szívemhez.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem akartam elhinni. Nagyon furcsa érzés volt. Akkor láttam meg először a könyvet, amikor megérkeztünk a könyvbemutatóra, és a Libri Könyvpalotában felmentünk a mozgólépcsőn… A felső emelet tele volt a Hádész példányaival, és nagyon sok ember eljött azért, hogy beszélgessünk a történetről. Ez egy nagyon szép nap volt, és különösen széppé tette, hogy a férjem és a kislányom is ott voltak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nagyon tudatosan dolgozom. Aprólékosan megtervezek mindent előre, van egy fejezetekre lebontott vázlatom, amin általában 2-3 hónapig dolgozom. Ez ad egy biztonságérzetet, hiszen mindig tudom, mi fog következni, és mire a vázlattal elkészülök, már a karaktereket is egészen jól megismerem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A legnehezebbek azok a jelenetek voltak, ahol megjelenik Alex otthoni környezete, és ezzel együtt a családon belüli bántalmazás.

Alapvetően abból indultam ki, hogy ha egy fiatal a családon belül bántalmazottá válik, akkor az egy nagyon magányos élethelyzet, mert maga a bántalmazás a négy fal között zajlik, és a bántalmazó nyilván úgy intézi, hogy ne legyenek szemtanúk. Nagyon nehéz segítséget kérni, nagyon nehéz beszélni erről bárkinek, mert ezek a családok sokszor úgy működnek, mint egy szekta. A bántalmazónak fontos, hogy minden információt bent tartson a négy fal között, hogy ne derüljön ki, mit csinál, mert nyilván nem akar börtönbe kerülni. Emiatt hermetikusan lezárja a családot, és nem mehet ki információ. Illetve az elkövető sokszor magát a bántalmazott fiatalt már előre hitelteleníti a külső emberek számára. Például, ha van egy nagymama vagy egy tanár, aki vélhetően segítene a gyereknek, ha tudná, hogy mi zajlik otthon, akkor a bántalmazó már előre elhint olyan megjegyzéseket ezeknek a külső embereknek, hogy „hát, igen, a mi kislányunk vagy kisfiunk ilyen gyenge idegzetű, pszichés problémái vannak, nem lehet neki elhinni, amit mond, hát, sajnos sokszor hazudik...” Tehát van egy előzetes hiteltelenítés a külvilág felé, hogy majd amikor a bántalmazott elmondaná, hogy mi történik vele, és segítséget kérne, akkor már ne higgyen neki senki.

Én ezt a folyamatot szerettem volna megmutatni: hogy mennyire egyedül van egy ilyen helyzetben lévő fiatal, és hogy mennyire nehéz ebből kitörni. De azt is szerettem volna megmutatni a Hádészban, hogy ki lehet belőle törni. Léteznek szörnyek, nagyon sokféle szörny létezik, de ezek legyőzhetők.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában a saját életemben történik valami, amit elkezdek tovább gondolni. A Hádész applikáció ötlete például onnan jött, hogy én is nagyon sok applikációt használok, és eszembe jutott, vajon milyen lenne, ha ezek átvennék az irányítást az életem felett? Ebből a gondolatmenetből született meg a jelenet, amikor a Hádész applikáció önhatalmúlag letöltődik Alex telefonjára, és onnantól kezdve Alex lesz az alvilág uralkodója, akár szeretné, akár nem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként mindig a férjemnek mutatom meg a kéziratot, de nagyon várom azt az időszakot is, amikor a kislányom elég idős lesz hozzá, hogy olvassa a könyveimet. Nagyon kíváncsi leszek, mit szól hozzájuk.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem volt a legnagyobb támogatóm. Számtalan alkalommal átolvasta a kéziratot, elszántan vadászott az elgépelésekre, és órákon keresztül beszélgettünk a cselekményvezetésről, a karakterekről és a kedvenc görög mitológiai történeteimről. Az ő rendületlen hite nélkül soha nem jutottam volna el a kiadásig.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A Hádész folytatásán dolgozom, ami Perszephonéról szól, és amiben megismerhetjük a Perszephoné applikációt is, illetve megtudjuk, mi történik akkor, ha egy isteni applikáció vírusos lesz.

 Eleven Kiadó

Csoma-Lőrincz Tamara szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Péntek Tünde - ("A Hóesésben találkoztunkban is akad egy krimiszál, amit kifejezetten szeretnek az olvasóim, és mondják is, hogy szívesen fogadnának tőlem egy teljes egészében ilyen történetet, úgyhogy esetleg elgondolkodhatnék rajta. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Péntek Tünde írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő az Álomgyár Kiadó szerzője, eddig három romantikus regénye látott napvilágot. A könyvei a Csak még egy perc, a Bárhová mennél és a nemrég megjelent Hóesésben találkoztunk.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

 

Talán azzal kezdeném, hogy tényleg Péntek Tünde vagyok, a saját nevemen írom a könyveimet. Valamiért ez a kérdés gyakran megtalál, hogy miért nem választottam egy szerzői álnevet magamnak, de az az igazság, hogy bennem ez egy pillanatig sem merült fel. Az írás mindig is az életem része volt, így íróként is szeretnék megmaradni ugyanannak a Péntek Tündének, aki egyébként is vagyok. És hogy kicsit magamról is meséljek, nagyon introvertált vagyok, szeretek olvasni, számomra a legjobb feltöltődés az utazás, és hiszek mindenek felett a sorsszerűségben. Ami azt illeti meglehetősen romantikus alkat vagyok.

 

Eddig három romantikus könyved jelent meg, sok kutatómunkát igényelt? 

Ami mindhárom regényemben közös vonás, hogy a főszereplő/főszereplők elutaznak valahová és a számukra idegen helyszínen történik velük valamilyen sorsfordító esemény – nyilván egy nagy szerelem. A történeteimben az adott város vagy ország is fontos szerepet játszik, tulajdonképpen mindig előbb megvan a helyszín, mint a cselekmény. Csak olyan helyekről írok, ahol én is jártam már, viszont a regényeim egyfajta útikalauzok is, és alaposan utána olvasok én is a legfontosabb tudnivalóknak, érdekességeknek, szokásoknak, látnivalóknak. Ez igényli a kutatómunkát, és még azelőtt megejtem, hogy a történetet összeraknám hozzá. Az csak ezek után jön, vagyis valahogy közben alakul ki, hogy mi is illene az adott helyhez. A gyönyörű Prágához például egy nagyívű szerelem, Írországhoz sok könny és szenvedés árán megszülető boldogság, Izlandhoz pedig egy különleges párost képzeltem el.

Meddig tartott az írás folyamata?

A Bárhová mennélen összesen egy teljes évet dolgoztam, számomra az az a történet, amire a legbüszkébb vagyok, amibe a legtöbbet beletettem magamból, az érzéseimből és pontosan olyan lett, amilyen könyveket én is szeretek olvasni. Lehet rajta nevetni, sírni, drukkolni a szerelmeseknek, kicsit magunkra ismerni, tanulni a főhősök hibájából és ad valami olyasmit, ami a könyv utolsó oldala után is az olvasóval marad. Szóval a Bárhová mennélben nagyon sok munkám volt, a Csak még egy perc és a Hóesésben találkoztunk viszont nagyjából 6-6 hónap alatt született meg. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

 

A Bárhová mennélben sokat merítettem önmagamból, az életem apró mozaikjai felfedezhetők benne, de a regény alapvetően fikció. A Csak még egy percben a főhősnőt ugyanolyan természettel és világnézettel ruháztam fel, ami nekem is van, úgyhogy azért abban is megbújok a sorok mögött valamennyire, habár a történetünk nyilvánvalóan más. A Hóesésben találkoztunk teljes mértékben fikció, és nagyon szerettem írni, mert nem kellett olyan mélyen magamba néznem hozzá, csak egyszerűen élveztem, hogy szárnyalni engedhettem a fantáziámat.

 Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már általános iskolás koromban nagyon szerettem fogalmazásokat írni, ez megmaradt később is, és az egyetemen a kommunikáció szakon belül újságírásra specializálódtam, ezt a pályát képzeltem el magamnak. Az elképzelés szép volt, de a valóságban rájöttem, hogy nem könnyű újságíróként elhelyezkedni, és ha mélyen magamba nézek, nem is vagyok az a tipikus újságíró személyiség, akit ha kidobnak az ajtón, visszajön az ablakon. Szóval évekig blogot írtam, ahol mindenféle kulturális témáról jelentek meg bejegyzéseim (filmekről, könyvekről, színházról, utazási élményekről). Egy idő után elkezdett foglalkoztatni a gondolat, vajon tudnék-e regényt írni, és végül a COVID alatt jutott arra időm, hogy kipróbáljam magam, menne-e nekem ilyesmi. Így kezdődött…

A regények mellett idén elkezdtem még novellákat is írni. Az első novellám címe Álmomban előbb szerettelek és egy felkavaró álomról szól, amelyből egy felismerés születik meg, és egy szerelem szökken szárba.  Ez a Mágikus szerelem című antológiában olvasható. A második novellám, a Kürtőskalács csupán pár hete látott napvilágot az Irodalmi Rádió téli kötetében, és a karácsonyi előtti utolsó munkanapról mesél, aminek a végén a gőzölgő kürtőskalács felett egy régóta vágyott csók is elcsattan. Ezzel a történetemmel harmadik helyezést értem el, ez volt életem első írói elismerése – úgyhogy ebben a műfajban is szeretnék még alkotni.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

 

Érdekes, hogy többen ajánlgatták nekem, hogy írjak krimit. A Hóesésben találkoztunkban is akad egy krimiszál, amit kifejezetten szeretnek az olvasóim, és mondják is, hogy szívesen fogadnának tőlem egy teljes egészében ilyen történetet, úgyhogy esetleg elgondolkodhatnék rajta. Viszont nekem inkább az a nagy vágyam, hogy írjak egy történelmi időkben játszódó romantikus regényt. Úgy gondolom, az előbb meglesz, mint a krimi.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

 

Nagyon nehéz. Ürességet érzek, hogy ki kell lépnem abból a világból, amiben annyi álmatlan éjszakát töltöttem és nem könnyű elengedni a történetet sem, hogy tényleg itt a vége, nem nyúlok már többet hozzá. Mindig szomorú vagyok, amikor elküldöm a kéziratot a kiadónak, majd kicsit megkönnyebbülök, miután az utolsó kérdést is tisztázzuk a szerkesztőmmel, aztán mire megszületik belőle a fizikai példány és végre a kezembe foghatom, már tényleg őszintén örülni tudok, hogy megcsináltam, egy álomból tényleg valóság lett.

 

Három könyved jelent meg, milyen érzés? Továbbra is romantikus könyveket írsz?

 

A Csak még egy perc megjelenésekor hihetetlen volt, hogy író lettem. A harmadik könyvnél már elhiszem, hogy tényleg az vagyok. Persze most is ugyanúgy imádom olvasni a visszajelzéseket a regényeimről, nagyon izgat, kinek mi tetszik bennük vagy éppen mi nem. És hát amikor először veszem kezembe a frissen megjelent könyvem, az még a harmadik alkalommal is leírhatatlan érzés. Csak most már az is foglalkoztat, hogyan tovább, mit lehet még kihozni ebből a dologból, hogyan tartsam meg az olvasóimat és miként juttassam el a történeteimet még többekhez. Úgy gondolom, a romantika minden szempontból az én utam, alapvetően szeretnék megmaradni ennél a műfajnál, legfeljebb csak kicsit kikacsintanék, vagy kísérleteznék valami mással is egyszer.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

Mivel van egy hétköznapi foglalkozásom és az írással csak a szabadidőmben tudok foglalkozni, amiből egyébként nincs túl sok, így muszáj rendszert vinnem bele. Azt meg kell terveznem, mikor van időm írni és van a fejemben egy elképzelés is, hogy mit szeretnék írni, miről fog szólni a történet, adott nap meddig kellene eljutnom. Viszont hajlamos vagyok arra, hogy magával ragadjon a flow, és akkor történik meg, hogy hajnalig ébren vagyok és valami teljesen más születik meg, mint amit eredetileg kigondoltam. De szerintem ez így teljesen rendben is van.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindegyik regényemből van kedvenc jelenetem. A Csak még egy percben arra a fejezetre vagyok a legbüszkébb, amelyben a férfi főhős, Dominique nagymamája meséli el a titkát – és nagyon kedvelem azt a részt is utána, amikor ez az alfahím karakter ennek hatására elsírja magát. Elég katartikus lett szerintem. Úgy gondolom, aki olvasta a könyvem, pontosan tudja is, miről beszélek, annyira meghatározó volt benne ez a rész.

A Bárhová mennél utószavában is említettem, hogy akadt benne több olyan fejezet, amelyet nehezen tudtam megírni. A történet azzal indul, hogy a főszereplőmnek, Katie-nek van egy borzasztóan rossz munkahelye, ami felőrli az életét és kilátástalannak érzi a helyzetét. Én is voltam hozzá hasonló szituációban és fájó sebeket tépett fel, amikor erről írtam. Viszont, hogy a kedvenc jelenetemről is szót ejtsek, nagyon szeretem például azt a részt, amikor a hurrikán estéjén Conor bekopog Katie-hez.

A Hóesésben találkoztunkban már írás közben is nagyon jól szórakoztam Dr. Erik fejezetein, és akárhányszor olvasom, mindig nagyon jókat derülök azon a jeleneten, amikor a kórházban először találkozik Lilyvel és megvizsgálja őt a balesete után.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

 

A legnagyobb inspirációt számomra az utazási élményeim adják. Szoktam az adott helyszínen készült fényképeimet is nézegetni, amikor írok róla. És mindig az lesz a vége, hogy mire befejezem a történetet, ég bennem a vágy, hogy újra meglátogassam azt a bizonyos várost vagy országot. Prágával szerencsém volt, mert nincs túl messze, de Írországba és Izlandra még nem mentem vissza – de egyszer jó lenne. Egyébként az olvasóim is mondják mindegyik regényemnél, hogy kedvet kaptak élőben is megnézni a helyszíneket, úgyhogy őket is inspirálja, ami engem is inspirált.

 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

 

Elég határozott vagyok a saját alkotásaimmal kapcsolatban, úgyhogy beleszólni legfeljebb a szerkesztőm szólhat a történet alakulásába, mert neki ez is a dolga. De ugye ő is csak akkor, mikor az elkészült kéziratot már megkapta, az alkotói folyamatban valójában senki nincs jelen rajtam kívül. Viszont van egy kialakult előolvasói csapatom, akiknél megköröztetem az írásaimat és meghallgatom, mik a benyomásaik. Nagyon hasznos észrevételeik szoktak lenni, szoktam ezek alapján javítgatni az írásomat.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Természetesen nagyon büszkék rám. Már a legelső kéziratom is megmutattam nekik, amikor még szó sem volt róla, hogy valaha könyv lesz belőle – csak afféle hobbi volt. Szóval az nem volt meglepetés, hogy írogatok, mindig támogattak ebben és nagyon toleránsak a mai napig az írói elvonulásaimmal. Azt is együtt ünnepeltük meg, mikor kiderült, hogy a Csak még egy percből tényleg regény lesz. Emlékszem rá, mennyire meghitt pillanat volt, mikor otthon a konyhában összehívtam a családot és elmondtam nekik, hogy kaptam egy e-mailt az Álomgyártól…

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

 

Azt üzenem nekik, hogy egy kis türelmet kérek, mert most annyira beütött nálam az év végi hajrá, hogy nem tudok úgy haladni az írással, ahogy eredetileg terveztem. De jövőre mindenképpen szeretnék egy új regénnyel jelentkezni, ne aggódjanak.  Idén kezdtem el ugye novellákkal is foglalkozni, úgyhogy jövőre ezen a fronton is tervezek újdonsággal előrukkolni.

Péntek Tünde írói oldala

Álomgyár Kiadó