Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Vivy N. Scott - (" A Fekete meridián – A lándzsa ébredése mindenkinek szól, aki szereti a misztikumot, és a mitológiát átszőve némi sci-fi elemekkel. Akik szeretik az olyan cselekményeket, ahol a modern technológia összeütközik az évezredes mitológiai erőkkel.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Vivy N. Scott írónővel beszélgettem, akinek új könyve jelenik meg. Az írónőtől már olvastam régebben, és megtisztelő, hogy elolvashatom megjelenés előtt álló könyvét Fekete meridián – A lándzsa felébredése címmel.

Szeretném jelezni, hogy a borító nem végleges, de amint lesz hivatalos borító közölni fogom a blogomban.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? Régóta nem láttalak új könyvvel megjelenni.

Egy ideje valóban eltűntem és a munka vette át a főszerepet az életemben. Az Újra élni után sokáig nem gondolkodtam új könyvön. Ötleteim voltak, meg a fiókom tele van félbe hagyott történetekkel, de egy kicsit úgy éreztem, hogy kiégtem. Másfelé orientálódtam, de az ihlet mindig a legváratlanabb pillanatban jön el. A Fekete meridián – A lándzsa ébredése egy teljesen új világot nyitott meg előttem és remélem az olvasók előtt is.

Fekete meridián – A lándzsa felébredése című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, több kutatómunkát és tanulást igényelt, mint amennyi időbe a könyv megírása telt, de élveztem minden egyes percét, amit kutatással, tanulással és írással töltöttem.

Igazán meglepett, hogy zsánerben próbálod ki magad, milyen érzés? Mennyire nehéz egy sci-fi, thriller, misztikum történetet összehozni?

Izgalmas, új felfedezés volt számomra. Úgy éreztem, mintha egy olyan ajtót tárnék fel magamban, ami eddig zárva volt. Mindig is szerettem a misztikumot és a thrillert filmekben és könyvekben egyaránt, de egészen mostanáig sose gondoltam volna, hogy kipróbálom magam egyszer egy ilyen zsánerben. És hogy nehéz volt-e? Igen, nagyon.

Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?

Nagyon sok kedvenc könyvem van, Stephen King könyvei például, Leslie L. Lawrence könyvek, de ebben a zsánerben kiemelkedik Dan Brown Da Vinci-kód és Jean-Christophe Grangé Bíbor folyók című könyve (amúgy a film is nagyon jó volt).

Kiknek íródott a történet, miről szól?

A Fekete meridián – A lándzsa ébredése mindenkinek szól, aki szereti a misztikumot, és a mitológiát átszőve némi sci-fi elemekkel. Akik szeretik az olyan cselekményeket, ahol a modern technológia összeütközik az évezredes mitológiai erőkkel. A történet középpontjában egy különleges ősi műtárgy, a mitikus lándzsahegy, a Vel, áll, amely valójában egy letűnt korból származó technológiai kulcs. Amikor egy kutatócsoport szinkronizálja ezt a tárgyat egy titokzatos kódmintával, egy olyan láncreakció indul be, amely felborítja a digitális világ egyensúlyát. Ekkor indul meg a versenyfutás az idővel…

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet alapvetően egy fantázia világra épül, de ha mélyebbre néz az olvasó valóságos elemek is felfedezhetőek, hiszen a meridián egy létező fogalom a spirituális és a hagyományos kínai orvoslás világában. Igazából ebben a történetben egyensúlyban van a fantázia és a valóság.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tini koromban sokat olvastam a Bravó Magazin történeteit és úgy éreztem, hogy ilyet én is tudnék írni. Az elhatározást tett követte, és így kezdődött…Kisebb novellákat, történeteket írtam a saját szórakoztatásomra, de ez egy idő után abbamaradt. Évekkel később kezdtem el megint írni, mikor a kicsi gyerekeimmel voltam otthon és ekkor született meg az első könyvem, a Sabrina.

Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Az első két könyvemet a saját nevem adtam ki. Mikor stílust váltottam, akkor döntöttem úgy, hogy a név is változzon meg. Hosszas mérlegelés után dönöttem a Vivy N. mellett, ami a Vivienn névből ered.

Régebben romantikus erotikus könyveket írtál, hogy jött ez az ötlet, hogy thriller, misztikum könyvet írj?

Mint korábban is említettem, mindig is szerettem a misztikus thriller filmeket és könyveket, de sosem éreztem magamban elég bátorságot ahhoz, hogy megpróbáljak egy ilyen típusú könyvet írni. Az áttörést egy zene okozta, amit a férjem készített Fény és bőség címmel. Ez a zene volt az, ami arra késztetett, hogy megírjam a Fekete meridián – A lándzsa ébredése című könyvet.

Ez a történet sorozat része, vagy önálló regény

Önálló regényként is olvasható, de alapvetően egy sorozat első része.

Milyen érzés volt amikor pontot tettél a történet végére?

Mindig nehéz egy történetet elengedni. Bár a Fekete meridián esetében nem éreztem az ürességet, mert már fejben és jegyzetekben dolgozom a második könyvön, így a szereplők még velem vannak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindig tudatosan állok neki egy történetnek. Tudom, hogy mit akarok, tudom, hogy milyenek legyenek a szereplők, de ez csak addig tart, míg a tervezési folyamatban járok. Onnantól kezdve, hogy a tényleges írás közben elérek egy „sorsfordító” részig, impulzívvá válik az írás és teljesen más (és sok esetben jobb) kimenetele lesz, mint amit elterveztem.

Vannak a könyvben kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az egyik kedvenc jelenetem egy akció jelenet, amit többször is át kellett írnom, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés, és úgy gondolom, hogy a végeredmény egész jó lett. A másik kedvenc jelenetem a vége felé van, amikor a két főszereplő, Adrien és Eleanor „összehangolják” az energiáikat. A kiber támadást és az azt követő káoszt is elég nehéz volt megírni, hogy valóságos legyen.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Igen, a zene a legnagyobb inspiráló erő a számomra. A könyv hangulatának megfelelő lejátszási listát állítok össze és többnyire ezt hallgatom.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A bátyám és a párom támogatása számít a leginkább. A bátyám az, aki olvassa a történetet, véleményt nyilvánít egy-egy részről még a munkafolyamat során, és a végén ő az, aki elsőként olvassa a történetet. A párommal inkább megbeszélem a dolgokat, tanácsot kérek tőle. Sokszor jobban objektívebben látja a dolgokat, mint én.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Nem minden az, aminek látszik, de a sorsod a te kezedben van.

Instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Shin ChanRa és Rima Seong - ("Úgy írunk, hogy kitaláljuk a világot, a karaktereket és utána indul el a történet. Mindenük megvan, de később alakulnak ki a szituációk, továbbá a séma, ami átöleli, igazából melléktényezőként szolgál, hiszen nincsen konkrétan kitalálva a lezárás már az elejétől kezdve. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban két írónővel fogok beszélgetni Shin ChanRa és Rima Seong mely közösen írtak egy BL regényt, mely LittleFox Kiadó gondozásában jelent meg. A könyv címe Láncon tartva címmel.

Kérlek, meséljetek magatokról, mit lehet tudni rólatok?

ChanRa: Íróként és fotósként dolgozom, emellett főállásban harmadik munkahelyem is van. 2021-ben szereztem fotográfusi végzettséget, azóta hol aktívan, hol passzívan tevékenykedek benne, de vannak vele terveim a jövőre nézve.

Az írás hobbiként kezdődött tizenéves koromban, még általános iskolában, azonban sosem gondoltam rá egyszerű elfoglaltságként, hogy legyen mivel elütnöm az időt. Mindig is nagy terveim voltak erre vonatkozóan.

Az utóbbi években három novellám jelent meg Antológiákban, amikre nagyon büszke voltam, mivel voltak olyanok, akik szerint nem lett volna lehetőségem ezt elérni, de a visszajelzések több erőt adtak, hogy kilépjek kicsit a komfotzónámból. Az elején lélektani novellákat írtam, viszont ezeket később mélyítettem pszicho-thrillerrel, ami adott élt a karakterek személyiségjegyeinek.

Szabadidőmben folyamatosan úton vagyok, túrázok, barátokkal szervezünk programot, vagy éppen a férjemmel. Nem szeretem, ha megáll az idő, ezért mindig csinálok valamit, amit hasznosnak gondolok, vagy éppen arra van szükségem. Eléggé extrovertált vagyok, így a nyüzsgést és a kihívásokat keresem.

Rima: Én alapvetően nem nagyon szeretek magamról mesélni, de megpróbálok pár dolgot megosztani.

Az élet úgy hozta, hogy jelenleg otthon vagyok, bár így sincs túl sok időm a hobbijaimra. A munkámat nem mondanám, hogy szeretem ezért, amíg otthon vagyok próbálom tovább képezni magamat, hogy olyan helyen dolgozhassak ami érdekel.

A Covid alatt fejeztem be a gimnáziumot és rá nem sokra végeztem el az okleveles műkörömépítő tanfolyamot. Sajnos a járvány idején nem nagyon volt lehetőségem tovább fejlődni benne, illetve vállalkozást kezdeni. Ez végül egy lezárt történet lett és nem igazán foglalkoztam vele.

Mint ChanRa említette is, ő fotós. Nagyon sokat segítettem neki másokkal együtt, így mondhatni az S.O.S modellje lettem. Mikor kitalál egy koncepciót vagy valamilyen Megtetszett neki/kiróbálna akkor ketten próbálkoztunk. Persze nem hagytam és nem is hagyom sosem, ha már elő kerül a kamera, hogy ő ne kerüljön bele a képbe. Sok mindent megmutatott a fotózással kapcsolatban, így szerencsére ő is megtapasztalja milyen a kamera másik oldalán lenni.

Alapjáraton én magamat inkább zárkózottabbnak mondanám az emberekkel szemben. Sokszor tartanak ellenségesnek az idegenek, ezt megértem, bár nincs rossz szándékom csak egyszerűen nem igazán találom a helyemet ismeretlenek között. Szívesebben vagyok inkább az állatokkal.

Láncon tartva című könyvetek sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? Mennyire volt nehéz közösen megírni a regényt?

Rima: Relatív sok munkát vett igénybe. Abból kezdtünk el építkezni, amit már úgymond ismertünk sorozatokból illetve korábbi érdeklődés miatt, vagy éppen az aktuális élethelyzetünkből, érzelmeinkből.

Might-nál, több munka volt, mivel ő a történetben félig koreai és félig thaiföldi, így a két szokást és a házassági kultúrák eléggé eltértek, ezáltal nehéz volt összehozni hogy mind a kettőből egy kicsi legyen benne. A maffia témával inkább a koreai kultúra szempontjából lett foglalkozva, bár sajnos sok mindent nem tudtunk meg róla. Might egyszerűbb személyiség volt, neki a hátterével volt több munka, míg MinHo-nál pont ellenkezőleg. Mind a kettőnknek megvolt a maga kihívása.

MinHo-nál nem annyira jelentős a kutatómunka, mivel neki a személyisége volt összetettebb, hogy képessé váljon fejlődni és apránként bontakozzon ki a valódi jelleme.

Mivel ez a történet alapvetően egy sorozat/ sorozat lesz, így legalább két évet biztosan felölelt a megírása, bár lehetséges hosszabb időt vett igénybe, igazából ezt a részét nem túlzottan követtük nyomon. Nagyon éltük a két karakter életét és mivel eléggé egy hullámhosszon voltak az elképzeléseink és sokszor előrébb jártunk fejben, mint maga a történet, így volt mikor hajnalokig dolgoztunk rajtuk, hogy küldjük a folytatást.

A regény BL zsánerben íródott. Hogyan, miként jött az ötlet, hogy BL zsánerben írtok?

ChanRa: Egy gondolatként hadd említsük meg, hogy a piac alapjáraton is telített hetero kategóriába sorolt remekművekkel, továbbá évekkel ezelőtt elterelődtünk a hagyományos történetektől, ezért nem volt kérdéses, hogy szeretnénk ezen a vonalon tovább fejlődni.

Amikor elkezdtük, 4-5évvel ezelőtt, akkor nem volt a felkapottak között ez a zsáner, de bontogatta a szárnyait, amire felkapaszkodtunk. Számunkra izgalmasabb egy történet férfi-férfi karakterrel, ez nem diszkrimináció, hiszen nézünk, vagy olvasunk más kaliberű történeteket. Valahogy egy férfi karakter mindkettőnkhöz közelebb áll, ezért a közös munka folyamán mindketten ezt a nemet képviseljük.

Női karakterekkel is próbálkozunk időnként, de számunkra nem elég intenzív, vagy hogy mondjam, nem áll közel az elképzeléseinkhez, elvégre nehéznek érezzük egy ilyen karakter megírását.

Van kedvenc könyvetek? Ha igen melyek azok?

ChanRa: Számomra a Harry Potter és a Csontváros című sorozat volt meghatározó, illetve példaértekű amik alapján kialakult az írói stílusom, többek között az írónőknek köszönhetem, ahova eljutottam.

Későbbiekben változatosabbá váltam, más irányba terelődtem, más témák foglalkoztattak a történeteken belül, amik szintén nem épültek romantikára, ezek útján vált fontossá a Stephen King regényei által nyújtott élmények, amik közelebb állnak az elképzeléseimhez.

Rima: Nem nagyon vagyok odáig a romantikus könyvekért, főleg nem, ha még hetero is, de még gimnázium elején olvastam párat, amiből Ryan Winfield Jane's melody (A szerelem húrjai) könyve az amit a mai napig imádok és rengetegszer elolvastam. A másik John Cure, ő egyébként egy magyar író, neki három könyvét imádtam eddig: A boszorkány hagyatéka, Istentelen vidék és A gonosz új arca. Ezek inkább thriller, horror kategória.

Kiknek íródott a történet, miről szól?

Rima: Azoknak íródott inkább, akik kicsit kiszakadnának a rózsaszín történetekből, akik szeretik a pszicho-horrort, illetve a keményebb hangvételű történeteket.

Mivel a Láncon tartva sem egy rózsaszín, habcsókos világban játszódik, inkább az olyanokat fogja meg, akik az élet sötétebb és elvetemültebb cselekményeire is nyitottabbak. A jövőben szeretnénk több történetünket is könyv formájában eljuttatni az emberekhez, amik 99%ban nem az örömöt fogják meg, de akadni fog köztük light-osabb is természetesen. Nem egy kategóriára szűkítjük a fókuszt, viszont kevésbé mozdulunk az alaptól.

Maga a történet egy gimnazista fiatal fiúról (MinHo) és egy egyetemista srácról (Might) szól. MinHo népszerű, mivel modellként befutott egész fiatalon és sokan kedvelik, bár a személyisége nem kifejezetten barátságos. Nem nyílik meg másoknak és harcias.

Might egy étteremben dolgozik az egyetem mellett, ő elég nyílt és kedves.

Teljesen ellentétek, végül egy éjszakába nyúló bulin találkoznak, a két ismeretlen pedig az alkohol mámora alatt ízelítőt kap egymásból, ahonnan kiindul a történet.

Mind a két karakternek sötét titkaik vannak, míg MinHo-t a múltja követi és nem engedi el, addig Might-ot a jelen tartja pórázon. A fűtött szenvedélyen, hódításokon túl, amik poénos helyzetté válnak, a két főszereplő lassan rájön, hogy nem különböznek annyira, mint azt az elején gondolták.

Történeteitekben mennyire van jelen fantázia és valóság?

ChanRa: Történeteinkkel a realitás talaján állunk, túlzottan nem rugaszkodunk el a valóságtól, bár tény, hogy egyes jeleneteknél a végkimenetel a való életben teljesen másképp alakulna, de többnyire abból merítünk ihletet, ami körülöttünk van. Habár olvasmányaink között megjelenik a fantázia és boszorkányság, illetve más istenségekről alkotott mítoszok, továbbá filmek terén is eléggé sokrétűek vagyunk, a saját magunk által írt könyvek/novellák inkább életszerűbbek.

Próbálkoztunk más műfajokban is helytállni, ám egyelőre ebben a rétegben mozgunk otthonosabban, bár ez nem jelenti azt, hogy a jövőre való tekintettel nem bukkanhatnak fel sárkányokkal, vagy démonokkal felvértezett falvak. De ez a jövő zenéje.

Mikor kezdtetek el írni közösen, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

ChanRa: Az igazat megvallva mi nagyon régóta ismerjük egymást, már az óvodában tudtunk egymásról és a gyerekkorunkat lényegében együtt éltük le. Az írás, mint szenvedély elég korán elkezdődött, azonban sokáig „szerepeket” írtunk, rövid folytatásokat egymásnak.

Mivel én már korábban próbálkoztam könyvírással, és viszonylag jó véleményeket kaptam rá, úgy gondoltam meg akarom osztani ezt az élményt egy társammal, azzal, akivel a legközelebb álltunk egymáshoz. Az elképzeléseink hasonlóak, többnyire ugyanarra gondolunk, így a folytatások, amiket egymásnak írtunk anno, nem volt meglepetésszerű, de éppen ezért tudtuk szinte egyből folytatni az adott cselekményt. Egymásra épültünk, ezáltal nem kellett kommunikálnunk a másikkal mélyebben, hogy miképpen folytatódjon a történet, egyszerűen tudtuk. Honnan-hova.

Rima: Én kifejezetten nem sokat foglalkoztam vele. Nagyon-nagyon régen, úgy nagyjából az általános iskola felnőtt tagozatában kezdtem el leírni a történeteket, ötleteket. Úgy nagyon nem foglalkoztam vele és hosszú távon nem is ment, aztán végül abbahagytam. Valahogy nem ment az egyedüli munka.

Nagyjából négy év elteltével kezdtünk újra összejárni, beszélni és valahogy jobban egymásra voltak hangolva a gondolataink. Először csak kis rövid szerepjátékokat írtunk, ami igazolta is, hogy nagyon elborult ötleteink vannak, amik 99%ban bejöttek a másiknak.

Én úgy gondolom hogy a 2020as évek hoztak minket közelebb, és talán ChanRa volt az akinél először volt megnevezhető szenvedélyként. Én úgy érzem, nekem akkor jött meg ez az egész feeling, mikor a Láncon tartva indult el nagyban, mert hát ez a történet is egy pici szerepjátékból kezdődött.

Miért pont ez az írói álnevetek? Ha nem ez az álnevetek, akkor esetleg nem gondolkodtatok-e, hogy legyen?

ChanRa: Tizenéves koromban megismertem a koreai pop világát, ami elég hamar be is szippantott, később koreai drámák nézésével ütöttem el az időt. Nagyon sok írói álnevem volt, és emlékszem a gimnáziumban volt egy alkalmazás szórakozásként, ami egy generátor volt, hogy mi lenne a nevem, ha a magyart átváltanánk. Az első találatként jött ki a Shin ChanRa, így mikor évek elteltével eljött az idő megtartottam a nevet, majd magamra vettem. Tudatosan választottam végül ezt.

Rima: Én úgy vettem észre, hogy a külföldi nevű írókat jobban kedvelik vagy legalábbis jobban az olvasók kezébe kerül. Persze azt nem állítom, hogy most is így van, mert most már egyre felkapottabbak a magyar írók, de mikor nevet kellett választani, engem inkább ez motivált. Ha egyszer könyvbe sikerül ki adni, akkor valami olyan nevet kellene választani, amire az emberek felfigyelnek és már csak azért is a kezükbe veszik a könyvet, hogy megnézzék a borító, vagy éppen a névre kíváncsiak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettetek volna írni?

Rima: Nem mondanám, talán félig lehetne ezt állítani. A BL vonallal biztos, de sokszor beszéltünk más témáról, mint mondjuk, fantasy, utópisztikus, vagy horror kategóriában. Néha kisebb történetekkel teszteljük magunkat, hogy mennyire menne valamelyik, de valahogy egyenlőre a "realitás" téma megy nekünk, hiszen a mindennapi életből a legkönnyebb ötletet meríteni, bár szeretjük azért nehéz fába vágni a fejszénket.

A háttérben mindig próbálkozunk nehezebb ötletekkel.

ChanRa: Ez vicces, mert a legelső könyvem hetero vonalon indult el és három részes fantasy-ként van jelen. Sosem jelent meg, és csak néhányan tudnak a létezéséről, akkoriban tizenkét éves voltam, így nem mondanám, hogy büszkeségként őrizgetem. De ez a történet adta meg a löketet a folytatáshoz.

A BL, illetve a pszicho-horror, ami felé elkanyarodtam az egy filmből származott, amit mai napig szeretek. Ezután K-pop csoportokban írtam egyik barátnőmmel Idol-okról meleg történeteket, amik közül a Wattpadon található Overcome the fire örvend mai napig is nagy sikernek. Talán ez indított el végül a könyvkiadás felé vezető úton.

Milyen érzés volt amikor pontot tettetek a történet végére?

Rima: Őszintén szólva nagyon vegyes érzéseink voltak. Örültünk neki, hogy vége lett és sikerült valamit befejezni, mi mondhatni úgy éreztük, hogy a hibáival együtt is tökéletes lett.

Másrészt viszont, annyira nem akartuk elengedni MinHo és Might történetét, magával ragadott minket, mintha a gyerekeink lettek volna - tudom ez talán túlzásnak érződik, de nehéz volt elengedni, hogy kész és vége, mint mikor hagyod, hogy a gyerek kirepüljön a fészekből - bár lehet ez csak azért volt, mert az első igazi történetünk volt, amit sikerült megvalósítani, arról nem is beszélve, hogy sorozatot készíteni belőle.

Nehezen, de örömmel zártuk le. Fájó szívvel és büszke lélekkel, hogy mi csináltuk, közösen, mint egy csapat. Rengeteg vita volt alatta, rengeteg nevetés számunkra és sokszor úgy érezzük, így utólag, hogy jobban ki lehetett volna dolgozni őket, de gyerekek.... Valahonnan el kell indulni, hogy lássuk a fejlődést.

Másoknak ez egy jól vagy rosszul sikerült könyv lett, (KinnPorsche series kopi.... Mikor írtuk őket szó sem volt köztünk arról a sorozatról, így a teljes véletlen volt, hogy a KinnPorsche series és a Láncon tartva elég hasonló kategóriában mozog).

Nekünk a Láncon tartva mindig fontos szerepet fog játszani az életünkben és persze megértjük, hogyha valakinek nem tetszik, de nekünk, mint az íróiknak, örökké a kedvenc történetünk és párosaink lesznek.

ChanRa: Nagyon nehezen érintett az, hogy leírtam az utolsó szót és pontot tettem a végére. Minden elengedés nehéz, főleg az első tud a legjobban megrázni. Az élethelyzetekre való tekintettel is bonyolultnak mondanám ezt, mert amikor ez készült voltak nehezebb időszakok, és ez a történet/páros sok mindent magába nyelt, magában hordoz. Nem teljesen egyszerű romantikus könyv, igazából rengeteg érzelmet hordoz magába, hiszen a három részes sorozatban (eddig kettő kötetes) megannyi olyan megoldatlan probléma merül fel, amit talán egy egészséges kapcsolat is nehezen nyelne le.

Sokan hasonlítják a KinnPorshe illetve a Mame TharnType series-hez, de ahogy Rima is mondta nem kapcsolódik hozzájuk, többek között mert nem ismertük ezeket, mikor elkezdtünk rajta dolgozni. Gondolkodunk, hogy megírjuk az előtörténetük, amiben születtek, de ez legyen a jövő elképzelése, illetve az igény kérdése.

Mindig Might és MinHo lesz a legkedvesebb történet számunkra.

Tervezett és tudatos folyamat számotokra az írás vagy impulzív?

Rima: Többségében szerintem mind a kettőnknél impulzív. Ha tudatosan írunk, általában nagyon lassan haladunk a folytatással. Túl gondoljuk vagy túl kompenzáljuk, azok nem olyan gördülékenyek és mikor olvassuk egymásét, van mikor rá is kérdezünk, hogy „szenvedtél?” vagy esetleg, mikor nagyon-nagyon sokáig tart egy folytatás megírása.

ChanRa: Mindenképpen impulzívnak mondanám, már csak azért is, mert a gondolatok és az érzelmek találkozása komplexebb folyamat, illetve nem működik egymás nélkül. Számomra fontos, hogy az olvasó ne csak olvasson egy jó történetet, hanem bele is tudja élni magát, ennél fogva a karakterek érzelmi világa kulcsfontosságú tényező, akárcsak a gondolataik. Miből lett mi.

Úgy írunk, hogy kitaláljuk a világot, a karaktereket és utána indul el a történet. Mindenük megvan, de később alakulnak ki a szituációk, továbbá a séma, ami átöleli, igazából melléktényezőként szolgál, hiszen nincsen konkrétan kitalálva a lezárás már az elejétől kezdve. Megvan meddig szeretnénk húzni, vagy miképpen kapcsolódjanak egymáshoz, de az odafele vezető út, vagy az azt követő magától értetődően születik meg a regény írása folyamán.

Vannak a könyvben kedvenc jeleneteitek? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtatok megírni?

ChanRa: Nem szeretnék spoiler-t nyomni, ha valaki nem olvasta és szeretné a jövőben. Nagyjából körülírhatom, hiszen aki ismeri a történetet tudni fogja, hogy miről beszélek, a többieknek pedig felkeltheti az érdeklődését ez a kis szösszenet.

A könyv elején van egy jelenet, ahol MinHo az étteremben összefut Might-al, ahol kisebb összezörrenés alakul ki köztük. Ezt mondanám vicces és kedvenc jelenetnek, azonban a felénél található karácsonyi vásár is ebbe a kasztba tartozik.

Legnehezebb talán az jelenet volt, ahol MinHo-nak szakítania kellett korábbi párjával, mivel ezek a jelenetek problémásak számomra, de nem lehetetlenek.

Rima: Nekem nem kifejezetten rész volt nehéz, hanem maga Might egyes jelenetekben. Mivel elég vidám és kedves srácról van szó, így volt mikor kihívást jelentett, hogy a kemény maffia leendő vezetőjét is össze tudjam vele hozni. Might olyan teljesen más volt. Érzelem mentes, kegyetlen és tiszteletet parancsoló volt, akitől tartottak az banda tagok. Szóval nekem azok a jelenetek okoztak inkább nehézségeket, hogy MinHo hódítása után egy kimért, hidegvérű gyilkost kellett írnom.

Kedvenc részem.... A karácsonyi időszak. Mikor hosszú idő után újra találkoznak a karácsonyi vásáron, ott elég sok érzelem jelenik meg mindkét karakternél és mondhatni egy egész könnyen megíródott jelenet volt. Mikor írtuk és átolvastam, én személy szerint megkönnyeztem, hiszen nehéz időszakon vannak túl mind a ketten.

A másik kedvenc részem mikor a kocsiban vannak és MinHo féltékenységi rohamot kap, illetve egy félreértés és nem be látott érzelmek miatt történő fájdalmas, de poénos jelenet.

Hogyan születik meg egy-egy történet? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúltok?

ChanRa: A körülöttünk lévő életből inspirálódunk. Egy film, egy életbeli esemény, egy érzelem, amihez gondolatban már megszületik egy karakter és annak célja. Nagyon szociális életet élek, rengeteg emberrel találkozom, vagy beszélek napi szinten, néhányukkal mélyebben is.

Mostanában kevés időm van az olvasásra, ez a munkámnak és a többi szenvedélyemnek köszönhető, így nem állíthatom azt, hogy ezek révén is születnek ötletek, de igyekszem időt fordítani ennek a pihenésnek. Még általános iskolában olvastam rengeteget, ám a körülmények nem adnak túl sok lehetőséget ennek a kikapcsolódásnak az űzésére, főleg, hogy folyamatosan pörögnek a gondolataim a saját elképzeléseim határain. Általában zenével, vagy egy filmmel lassítom le őket, amikor írok. Nem tudok csendben írni, mindig kell lennie valami zajnak, ami kapcsolódik a karakterhez, így nem mindegy mi megy a háttérben.

Rima: Mi tisztában vagyunk vele, hogy újat már nem lehet írni, csak másképp elmesélni.

Általában valamilyen élethelyzet adja az első lépést. Ha rossz időszakban vagyunk, ha jóban, esetleg ha valami jelentős történik velünk vagy éppen a múltból kapunk ki pár dolgot és abból dolgozunk ki egy történetet. Ebben az esetben mondhatni egy kisebb terápia is.

Jelenleg olyan időszakban vagyok, mikor nem sok időm van magamra, pedig rengeteg könyvem várja, hogy kiolvassam, viszont ezzel ellentétben zenére több időm jut. Régebben is hallgattam zenét írás közben, sokszor ha el akadtam, egy megfelelő hangulatú zene mentett meg attól, hogy feladjam a folytatások írását, de ugyan ez igaz arra is, hogy éppen egy zene segít a karakter bőrébe bújni és meghozni az ihletet. Számomra a zene nélkül talán nem is lehetne beszélni a Láncon tartváról.

Kik láthatják először a kéziratotok? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Rima: Jelenleg ChanRa testvére foglalkozik a Láncon tartva újra szerkesztésével, így leginkább az ő szava az, amit figyelembe veszünk. Ennek ellenére, ha van építő jellegű megjegyzés a történethez/történetekhez az olvasóink által, azokat is szívesen fogadjuk, hiszen az ők észrevételeik is sokat segítenek.

Egyszer Tiktok-on hirdettünk egy teszt olvasói lehetőséget. Voltak ám jelentkezők, de ha jól emlékszem három vagy négy emberrel sikerült végül ezt létrehozni. Nem kapták meg a teljes történetet csak egy részét és nyugodtan oda írhattak az észrevételeiket, így is segítve a munkánkat, hogy az olvasóink számára még élvezhetőbb legyen a történet.

Igazából mi is élveztük, hiszen mind a négyen mást és mást vettek észre, nekünk még nagyobb kihívást hozva létre. Persze nem tudunk mindenkinek megfelelni, de igyekszünk oda figyelni, hogy mindenki számára élvezhető legyen az olvasás.

A jövőben tervezünk még teszt olvasói lehetőséget felajánlani!

A családotok miként fogadta a hírt, hogy könyvet írtok, sőt meg is jelent?

ChanRa: A családom rendkívül támogató ebben, amióta először olvastak tőlem. Édesanyámat mondanám a legnagyobb rajongómnak, aki tényleg minden tevékenységemet ezen a ponton nyomon követi. A legelső dedikálásom alkalmával is, nehezen, de túlszárnyalta az örömömet. Természetesen egy nő-férfi felállásnak jobban örülnének, ellenben nem szegik kedvem a folytatástól.

Rima: Hát volt, aki nem igazán értette és érti a mai napig, hogy miért nem a "normál" felállásban írunk, de általában le tudom annyival, hogy, mindenkinek más a normális. Alapvetően az, hogy könyvet adtunk ki, annak örül mindenki csak a férfi - férfi felállást nem mindenki fogadja el teljesen. Persze nem is várom el, hiszen az idősebbek nem annyira nyitották már a mai világra.

Összességében örülnek neki, elfogadják a témát és a szereplőket, de kivételek mindig vannak, nem lehet mindenkinek megfelelni.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Rima: Köszönjük, azoknak akik eddig támogattak minket és megvették a könyvet. Tudjuk, hogy az utóbbi időben inaktívak voltunk, mondhatni alkotói szünetbe kerültünk, de szeretnénk minél hamarabb visszatérni. A Láncon tartva új borítóval jön ki a közel jövőben és reméljük a többi része is rövid időn belül sikeresen eljut majd a követőinkhez.

Történetből nincs hiány, jelenleg van két befejezett történetünk ezen a sorozaton kívül, ami szerkesztői munkára vár, továbbá egy harmadik, ami jelenleg az elképzelésünk alapján a történet háromnegyedénél jár.

Szeretnénk az olvasóink és követőink türelmét kérni, illetve a kitartásukat. A jövőben vannak terveink mint a történetekkel, mint a követőinkkel.

Reméljük nem okozunk majd csalódást és ezer köszönet nekik!

Shin ChanRa és Rima Seong írói oldala

LittleFox Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! E A. Szandra - ("Úgy vedd a kezedbe a könyvet, hogy tudd, nem vagy egyedül. Szabad hibáznod, és mindig méltó vagy a szeretetre.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban  E A. Szandra írónővel beszélgettem, akinek a nemrégiben jelent meg Bűverő című könyve a FairBooks Kiadónál.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Rögtön a legnehezebb kérdés.

Jelenleg 34 éves vagyok, egy kis faluban élek a családommal, van kutyánk, meg dolgozgatok, tök átlagos életet élek, és szeretem. Főleg azért, mert sose tudtam eldönteni, mi akarok lenni, ha nagy leszek, csak annyit tudtam, hogy boldog. És mivel gyerekkorom óta szerettem történeteket kitalálni, valahogy az egész jött magától, hogy írjak egy könyvet. Úgyhogy író is lettem, és ezt is szeretem. De közben folyamatosan fejlesztem magam, és mivel nagyon szeretek olvasni is, a szerkesztés bugyraiba is belekóstoltam már, és hát azt is szeretem. Meg a macskákat. A macskákat főleg szeretem.

Bűverő című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Inkább úgy fogalmaznék, némi kutatómunkát igényelt, hogy valamennyire hitelesen tudjam átadni a helyszíneket, a cselekményt, bizonyos részelemeket, amik nem is mindig kerültek bele konkrétan a történetbe, hanem a háttérben munkálkodnak. Ilyen volt például, amikor ki kellett számolnom, az általam választott – éppen akkor eladó – házig hány percig tart az út kocsival a bevásárlóközponttól. De nem ez volt az oka, amiért magát a történetet hat év alatt sikerült megírnom. Egyrészt, mert még az írástechnika elején jártam, amikor nekikezdtem, sokszor voltak fennakadásaim, blokkjaim. Másrészt mert bizonyos elemeket a saját életemből merítettem, és meg kellett találnom a módját, hogyan tudnám azt a mondanivalót, amit ebből szánok átadni, úgy megfogalmazni, hogy a történet velejárója legyen.

Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?

Több is, mert azokat én máris kedvencemnek mondom, amik valamit adnak hozzám. És legtöbb esetben így is van. De ha muszáj választanom egyet, akkor az Victor Hugotól A nyomorultak című könyve, annak nagyon sokat köszönhetek.

Ha viszont a Bűverőt veszem alapul, akkor két (három) könyvet mondanék azonnal: J.L.Armentrout – Várok rád és Bízz bennem, és Jessica Sorensen – Ella és Micha titka. Ezeket olvasva fogalmazódott meg bennem a Bűverő alapötlete, és hogy mi az, amit szeretnék vele átadni az olvasóimnak.

Kiknek íródott a történet, miről szól?

A Bűverőt mindenképp fiatal felnőtt hölgyeknek ajánlom, esetleg még a gimnazista éveik végén járó lányoknak (bár felhívnám a szülők figyelmét, hogy előbb olvassák el ők, és aztán döntsenek, ugyanis vannak benne erősebb paprikás jelenetek). A besorolást is New Adult kategóriába teszem, hiszen a főszereplőm, Somogyi Odett is ebben a korban van éppen, 21 éves. Egy kocsmában dolgozik, habár ez messze áll az álmaitól, de mára eljutott odáig, hogy csak szeretne végre boldog lenni. Ebben segíti őt Gyeke Tamás, lakótársa és fogadott bátyja, bár ezzel neki is megvannak a saját céljai. Arra viszont egyikőjük sem számít, hogy Odett egy borús februári napon összetalálkozik régi kedves osztálytársával, Fekete Andrással, és onnantól kezdve valahogy úgy adódik, hogy többször is felbukkan. Odettnek pedig szép lassan rá kell jönnie, hogy az egyetlen, aki a boldogsága útjában áll, az ő maga.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez egy remek kérdés, de nem olyan egyszerű válaszolni rá. Mivel most a Bűverőről van éppen szó, ennek kapcsán el tudom mondani, hogy vegyes a repertoár, de nagyon figyeltem, hogy minden valós elem jól, hitelesen épüljön bele az általam megálmodott világba. Számomra a legfontosabb a karakterhűség, és mivel az életben oly sok minden befolyásolhat minket (akár egy lekésett busz, akár egy váratlan zivatar), ezeket szeretném úgy átadni, hogy az olvasó is beleélhesse magát.

Ettől függetlenül vannak a tarsolyomban fantasy ötletek is, ahol jobban elrugaszkodtam a valóságtól: saját rendszereket, kultúrákat és történelmet hoztam létre. De ez egy másik történet.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mondhatnám a sokak által már ismert „gyerekkorom óta szeretek írni” szöveget, ami igaz is, de még nagyon sok év állt előttem, hogy eldöntsem, valóban, komolyan foglalkozni szeretnék vele. Szerettem mindig történeteket kitalálni, eljátszani a babáimmal, és amikor megtanultam az ábécét, teljesen elbűvölt a tinta a papíron. Mindig voltak szárnypróbálgatásaim, de végül hamar abbahagytam őket. Igazából 18 évesen ültem le hosszabb időre, akkor találtam ki egy olyan történetet, ami a mai napig él bennem – és tervezem egyszer olvasók elé tárni, ha képes leszek felnőni hozzá. Körülöttem minden barátom, ismerősöm a pályaválasztás nehézségein, a jövőjüktől való izgatott félelmein haladt, én viszont megrekedtem. Nem tudtam, merre induljak, mit akarok egyáltalán. Igazából nekem jó volt úgy, ahogy volt, csak muszáj volt mégis valamit. Ezért inkább nem indultam semerre – legalábbis nem ezen a téren. Bedugtam a fülembe a bömbölő zenét, elővettem egy spirálfüzetet, leültem a padhoz, és hagytam, hogy vigyen a képzeletem. Az pedig akkora világot tárt elém, hogy nem bírtam betelni vele. Mostanra pedig elképzelni nem tudom enélkül az életemet.

Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Természetesen nem ez a hivatalosan dokumentált nevem, de nem is akartam túlzottan elvonatkoztatni tőle. Valóban Szandrának hívnak (és egyéb becenév), de az előtte lévő két kezdőbetűvel a szüleim előtt tisztelgek, azok az ő vezetéknevük első betűje. Hiszen ha az ő irodalomszeretetük nincs, én most biztosan nem lennék itt.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Minden esetben romantikusban, igen.

Nem is a rózsaszín habcsókos, szirupos, mindenképp happy enddel záródó történetekre gondolok feltétlen – bár azzal sincs gondom. Hanem mert ez az, ami szerintem bármit képes befolyásolni. A szeretet sokféle lehet, jótékony is, káros is, minden attól függ, hogy a szereplők hogyan állnak hozzá, életük mely szakaszában vannak éppen. Én ezeket a kapcsolatokat veszem górcső alá, probálom megérteni, ábrázolni. Persze a végén boldog befejezéssel zárni, de sokszor nem megy olyan simán.

De ez nem kizárólag reális zsánerben működik, szoktam más közegbe is áthelyezni, akár urban fantasy.

Milyen érzés volt amikor pontot tettél a történet végére?

Mivel ez egy duológia első része, még nem mondanám, hogy sikerült letennem azt a pontot. Ha viszont csak ezt a kötetet nézzük, akkor… jó. Mondhatom, hogy büszke voltam magamra, mivel hat év munkáját sikerült olyan szintre felhoznom, hogy a pályázaton a kiadó kiválassza, és hogy mostanra olvasók elé kerüljön. De mellette a felelősséget is intenzívebben éltem át, mivel nem jelenthetem ki hátradőlve, hogy elvégeztem a munkát… még ott van a fele, amihez szintén fel kell kössem a gatyát – főleg, hogy ezzel már nem érek rá évekig totojázni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nem tudnék konkrétan egyikre se mutatni, valahogy nálam karöltve működik a dolog.

Mármint az elsődleges, amikor megszületik az ötlet, olyankor én csak ülök és „mozizok” a fejemben. Olyankor ismerem meg a karaktereimet, a cselekményt, a főbb plotokat. Ezeket vázlatba szedem, ha maradtak meg bennem kifejező mondatok, jelenetek, azokat lejegyzem. Csak utána állok neki a tényleges írásnak, mert pontosan tudom, honnan hová kell tartani… de még ez sem teljesen biztos: néha akadnak kerülőutak, néha bele kell lépnem más szereplő nézőpontjába, néha olyan meglepetések érnek engem is, hogy sokkba kerülök pár napig.

A Bűverőt egy részesre terveztem eredetileg, de aztán annyi ilyen zökkenés jött közbe, amit a szereplők hoztak magukkal a tényleges írás alatt, hogy rájöttem, kettőbe kell szedjem.

Vannak a könyvben kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Hogy is mondjam… mindegyik és egyik sem? Nem tudnék választani kedvencet, számomra az egész összefonódik. Viszont sok olyan jelenet volt, amivel nehezen boldogultam. Azt hiszem, a legdurvábban a veszekedéseknél nyilvánult meg. Én alapból konfliktuskerülő típus vagyok, de ha belekerülök, akkor is utólag vagyok okosabb. Ebből adódóan borzasztó nehezen ábrázoltam a vitás részeket.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig van valami, ami löketet ad, de nincs egyetlen forrás. Van, amit álom szült, egy jelenet. Van, amikor egy érzést próbálok megfogni. A Bűverő kiindulópontja az akkori olvasmányaim, ugyanis egyre idegesített, hogy a New Adult könyvekben mind egyetemisták a szereplők, én viszont olyat akartam, ahol pont az egyetemet hagyják ki.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az írói fejlődés útján szerencsére több olyan sorstársammal találkoztam, akikkel segítőkészen állunk egymáshoz, az ő véleményük sokat számít… de igazából csak akkor szeretem megmutatni nekik, ha késznek találom. Elsősorban én magam szeretek a dolgok mélyére járni, összeilleszteni a darabkákat, beleszőni a részleteket. Szóval ha kész a kézirat, azt a barátaim olvassák el elsőként.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örültek neki és büszkék rám. A férjem mindenben segít, támogat, és próbál a realitás talaján tartani. Ő az, aki tudja, mennyire nehéz is ez a pálya, de ott van mellettem, hogy megéljem az álmomat.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Úgy vedd a kezedbe a könyvet, hogy tudd, nem vagy egyedül. Szabad hibáznod, és mindig méltó vagy a szeretetre.

A könyveim elsősorban azért íródnak, hogy szórakoztassanak, de próbálok olyan helyzeteket, olyan karaktereket hozni, ami ismerős lehet, és olyan utakat mutatni, amik nem tökéletesek, de igazak. Akárhogy is, az olvasás összeköti az embereket. És én minden kedves olvasómnak hálás vagyok, hogy részese a történetemnek!

Köszönöm ezt a lehetőséget, hogy bemutatkozhassak, és kicsit többet mutassak meg a Bűverőből. És a remek interjút, a szuper kérdéseket!

Én köszönöm a lehetőséget!

E.A.Szandra facebook oldala

FairBooks Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Stephen Lazarus - ("A regény fiktív helyszínen játszódik, de Hidden Ford egy valós településről lett részben mintázva. Így az elhelyezkedés, kinézet felfedezése, valamint a regényben hivatkozott környezet és történelmi események, összegzése igényelt extra energiákat.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban  Stephen Lazaurs íróval beszélgettem, akinek augusztusban jelent meg az első regénye A Bunker címmel, az Első Szó kiadónál, de időközben a kiadó neve megváltozott S&B Történetművek kiadóra.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Amikor éppen nem írok, akkor olvasok. A viccet félretéve, a mindennapokban négy gyerkőcös apuka vagyok (A legidősebb 6 éves a legkisebb 2 hónapos). Jelenleg két állásban dolgozok, kommunikációs és adatelemzői munkakörökben. A nappalaimat tehát a munka, az estéket a gyerekek, az éjszakákat pedig az írott, vagy olvasott történetek uralják. Ami időm még marad azt a Bookverzum nevű youtube/FB/Insta/Tiktok közösség építésbe fektettem. Itt sokszor a rohanó világ miatt elfeledett remekművek és a könyves világ hírei találkoznak.

 A Bunker című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A nyers kézirat megközelítőleg 11 hónapig készült. Ez az idő a könyvhöz szükséges háttér információk összegyűjtésé is tartalmazza. Mivel a történet nálam menet közben alakul ki, az információ gyűjtés is párhuzamosan zajlik a szöveg alkotásával. A regény fiktív helyszínen játszódik, de Hidden Ford egy valós településről lett részben mintázva. Így az elhelyezkedés, kinézet felfedezése, valamint a regényben hivatkozott környezet és történelmi események, összegzése igényelt extra energiákat.

Van kedvenc könyved? Ha igen melyek azok?

Régen meg tudtam nevezni egy-két kedvencet, de mára ez a lista annyira hosszú lett, hogy már nem is próbálkozom vele Stephen King könyveit nagyon szeretem. De még azt is nehéz lenne kijelenteni, hogy a kedvenc írom mivel ez nagyon leszűkítené a könyves világot.

Kiknek íródott az A Bunker című történet, miről szól?

A Bunker mindenkinek szól, aki szereti a misztikus thrillereket. Azoknak a molyoknak ajánlom, akik szeretik a több szálon futó történeteket és a csavaros befejezéseket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Sosem szerettem a végletesen földhöz ragadt történeteket, sem olvasni, sem írni. A Bunker más zsánerű írásaimtól eltérően, a valós világunkban játszódik. A szereplőket pont azok a kulturális és fizikai szabályok kötik és alakítják amik mindannyiunkat. De történéseknek helyt adó város múltja sokkal sötétebb, mint amit a környezete indokol. Egyes szereplők rá is mutatnak, hogy a nyilvánvalóan erőszakos és borzalmas események mögött, sokkal nagyobb, megfoghatatlan erők állnak. A történetben az olvasó az, aki ennek a mélyebb rétegnek a mértékét meghatározza. Aki fogékony rá, sokkal baljósabb összefüggéseket is olvashat a sorok közt, mint ami elsőre látszik.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az olvasás nyitotta meg a kaput. Szerintem ez általános. Aki hajlamos a történet alkotásra, egy bizonyos számú elolvasott kötet után olyan mint egy túlfűtött kazán. Írni akar, elmesélni a fejében kavargó történeteket másoknak. Az első regény kezdeményem nagyon korán, talán 12 éves koromban született. De az első kész, és vállalható könyvet pár évvel A Bunker előtt írtam a húszas éveim közepén. Az, hogy van egy jó ötleted, fontos, de bizonyos idő gyakorlás kell, hogy a jó ötlet kerek történetté érjen és ezt mások is értsék és élvezzék.

Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Stephen Lazarus név elég rég megszületett. Gyakorlatilag a valódi nevem angolosított verziója. Amikor felmerült, hogy milyen néven jelenjen meg a kötet, nem gondolkoztam sokáig, hogy használjam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem feltétlenül, és nem is ragaszkodom hozzá. A zsáner egy címke, segít eligazodni, de más készülőben lévő műveim sokszor annyira határterületeken futnak, hogy nehéz is őket kategorizálni. A misztikus thriller jól lefedi a Bunkert, de van készülőben Sci-fi és alternatív történelmi kötetem is. Általában már az alap ötlet kijelöli a zsánert, amiben meg szeretne születni. Persze még az elején járok az írói útnak. Lehet, hogy tíz év múlva, már konkrétan csak egy zsánerben alkotok mert kiderül, hogy az az én ingem, de az is előfordulhat, hogy olyan területre merészkedem amit ma el sem tudnék képzelni.

Milyen érzés volt, amikor pontot tettél a történet végére?

Remek. Emlékszem, hogy késő éjszaka volt. Az utolsó oldalaknál már égett a kezem alatt a billentyűzet. A történet végkifejlete számomra is izgalmas volt és épp azzal a hévvel alkottam meg, ahogy egy remek könyv végét is falja az ember.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Talán az utóbbi felé húzok. volt már eset amikor konkrét kereteket jelöltem ki magamnak mintha egy szakdolgozat vázán dolgoznék…. Nem igazán működött. Viszont amikor hagytam, hogy a történet szépen haladjon az újabb és újabb elemek maguktól jelentek meg előttem. Ezt a típusú történet szövést a tervezés nem segíti sőt, ha ragaszkodik hozzá az író meg is fojthatja.

Vannak a könyvben kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több olyan rész is akad, melyek kifejezetten tetszettek. Sokszor nem is a fő történések körül alakulnak ki ezek. A Bunkerben vagy féltucat, olyan mellékkarakter jelenik meg, akik kavicsként sodródnak az eseményekkel. Egyenként, talán nem fontosak, de együtt, sok minden rajtuk áll. Az ő háttértörténeteiket élvezet volt megalkotni. Például a botcsinálta szeméttelepes, aki szépreményű íróból lett egy kihasznált megkeseredett alak, egyszerre akar szabadulni, a munkájától és az életét szipolyozó szörnytől, amivé a felesége vált. De ott van, a kiszuperált pap, vagy bukott vállalkozásokat sorra nyitó rémjárat tulajának esete is. Ezen felül Hidden Ford sötét múltjának egyes eseteit is nagy odafigyeléssel írtam meg. Nehézségre már őszintén nem is emlékszem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Olyan típus vagyok, aki nyitott szemmel jár és másoknak érdektelen történések, vagy mondatok képesek regényeket megalapozó gondolatfolyamokat kiváltani nálam. Volt már ötlet, ami egy hír kapcsán ötlött fel benne, de olyan is, amit zene hallgatás közben csíptem el. De az alap ötlet, az erős kép, ami elindítja az írás folyamatát nagyon sokban különbözik egy több száz oldalas kész műtől. Az a tapasztalatom, hogy egy hónapokig tartó munka során egyetlen jó ötlet magában csak az induláshoz elég. Ahhoz hogy fejezetről fejezetre, minden részlet a helyére kerüljön számos remek ötlet kell, és sokszor a soros kezén múlik, hogy ezek érkeznek-e. Az író kezében az a kulcs, hogy ha van egy értékes villanás akkor azt rögzítse valahol magának úgy, hogy a lényege megmaradjon és később be is tudjon épülni a történetbe. A telefonom csurig van mindig jegyzetekkel új regény ötletekkel. Ezek pedig a legextrémebb helyzetekben kerültek lejegyzésre.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Gyakorlatilag két ember az. aki rendszeresen az első olvasom. A Feleségem és az édesapám. Két rendkívül különböző emberről beszélünk olvasói szempontból. Így valóban eltérő szemüvegeken át kapok visszajelzést mielőtt a nyers kézirattal tovább lépek. Természetesen, mire ebből kiadott könyv lesz, a kiadónál számos komoly szakmai tapasztalattal bíró szerkesztő és lektor szedi ízekre a történetet.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent.

Örültek neki. Nyilván mivel ez gyerek korom óta tartó folyamat, nagyon nem lepődtek meg azon hogy írók. Amikor eljött a kiadás pillanata, akkor gratuláltak, mert nagy lépés ez nekem, szerintem úgy voltak vele, hogy ez csak idő kérdése lesz.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Olvasóként a legjobb élmények akkor értek, amikor sajnáltam, hogy nincsenek már

további oldalak a könyvben. Íróként annál nagyobb örömet semmi sem okozhatna, minthogy mások is így érezzen a könyveim kapcsán. Remélem, hogy sikerül ezt kiváltanom náluk. Valamint ha A Bunker tetszik nekik remélem kíváncsiak lesznek a következő regényeimre is.

Stephen Lazarus írói oldala

Libri

S&B Történetművek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kovács Margit - ("Úgy érzem, hogy a mű elsősorban azokhoz a keresztény, de akár nem keresztény, olvasókhoz szólhat, akik szívesen olvasnak olyan történetet, amely a bibliai világot fikciós szereplők életén keresztül teszi személyesebbé és átélhetőbbé.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Kovács Margit írónővel beszélgettem, mely nemrég szeptemberben jelent meg Attalos – A változás elkerülhetetlen címmel. A kötet keresztény témájú könyv, mely kitalált történet, viszont evangéliumi parafrázist is tartalmat.

Fotó Cseh Attila

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Budapesten élek és dolgozom. A Szent Pál Akadémián szereztem teológusi diplomát. Igazán 2020 óta írok verseket, novellákat. Papírhajó Íróműhely tagja vagyok, amit Filotás Karina álmodott meg. Írásaim több irodalmi folyóiratban jelentek már meg. Online publikálásaim, a személyes közösségi oldalamon kívül, az Irodalom Ismeret, Litera-Túra Művészeti Magazin, Népszava, Polcrafel, Nat Rodid, Artemisia oldalakon érhetőek el. Nyomtatott formában Népszava Nyitott Mondat, Tiszatáj, Confessio, Várucca, Székelyföld lapjain kaptak helyet a verseim. Karinával 2024 őszén elindítottuk a Facebookon az Indulási Oldal Irodalmi Folyóiratot. Jelenleg Attalosz történetének a folytatásán és egy verses kötet kiadásán dolgozom

Attalos – A változás elkerülhetetlen című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kutatómunkát nem lehet megspórolni. Maga az írás nagyjából két év volt, de nem mindig foglalkoztam velem. Elővettem. Írtam. Aztán hanyagoltam. Átesett kisebb-nagyobb szerkesztésen, javításon. De, igen két évet dolgoztam vele.

Mennyire nehéz egy ilyen vallás témájú történetet írni?

Keresztényként, hívőként ez a téma egyáltalán nem nehéz. Bár én sem vagyok tökéletes, ezért tévedéseim lehetnek. De igyekszem a kutatómunkával alapos lenni.

Van kedvenc könyved? Szoktál olvasni vallás témájú könyveket?

Természetesen olvasok ebben a témában könyveket. Ami abszolút kedvencem, a Viskó, Wm Paul Youngtól. De nagyon szeretem Francine Rivers könyveit is.

Ha valaki ezzel a zsánerrel írna, mit tanácsolsz?

A kutatómunkát nem lehet megspórolni. Mint minden zsánernél, itt is, sok a munka. Időt oda kell szánni. És azt hiszem a legfontosabb hozzávaló pedig a hit.

Kiknek íródott a történet, miről szól?

Úgy érzem, hogy a mű elsősorban azokhoz a keresztény, de akár nem keresztény, olvasókhoz szólhat, akik szívesen olvasnak olyan történetet, amely a bibliai világot fikciós szereplők életén keresztül teszi személyesebbé és átélhetőbbé.

A történet az első század világában játszódik történelmi-bibliai fikció. Főhőse Attalosz, egy kitalált személy, akinek élete az evangéliumi események és az első keresztény közösségek történetével fonódik össze.

A könyv megszületésének alapgondolata az volt, hogy vajon milyen változást indíthatott volna el egy olyan ember életében Jézus halálának és feltámadásának megtapasztalása, aki mindennek tanúja volt. A történet ebből a felvetésből bontja ki Attalosz életét, veszteségeit, küzdelmeit és hitbeli útját.

Attalosz történetében a hit nem elvont tanításként jelenik meg, hanem olyan erőként, amelynek következtében egy embernek szembe kell néznie saját múltjával, haragjával és bosszúvágyával, végül pedig meg kell tanulnia elengedni azt, amit korábban képtelen volt elengedni.

A történetben János apostol is fontos szerepet kap: Attalosz életének különböző szakaszaiban jelen van, és kapcsolatukon keresztül az apostoli kor keresztény közösségeinek világa is közelebb kerül az olvasóhoz.

A regény jelentős helyszíne Szmirna, ahol a történelmi környezet, a kereskedőváros mindennapjai, a család, a munka és a hit kérdései egyaránt szerepet kapnak.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A karaktereim kitaláltak ezért fontos a fantázia. De az apostolok és bibliai történetek is feldolgozásra kerülnek a könyvben, ezért a Bibliában olvasott sorokat kitöltöttem a történetemhez szükséges gondolatokkal, párbeszédekkel és leírásokkal.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon régóta foglalkoztat az írás, de túl sokszor hallottam: - nem jó, amit írsz. - Az nem vers, amit írsz. Aztán sokáig nem is foglalkoztam vele, de 2020-ban végül is elkezdtem írni. Először verseket, novellákat, aztán jött a kisregényem ötlete. Rátaláltam egy olyan közösségre, Papírhajó Írókör, ahol bátran írhatok, akár rosszat is, mert nincs olyan rossz írás, amiből nem lehetne tanulni. Ezen a helyen támogatást kapok. Filotás Karinát Mentoromnak mondhatom, aki mindig segít a szövegeim gondozásában és elmondhatom, hogy eddig neki köszönhetem a legtöbb segítséget abban, hogy fejlődni tudtam.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Említettem már, hogy verseke és novellákat is írok. A kisregényem folytatásán is dolgozom. Illetve van egy krimi ötletem is, de az még várat magára.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Én azt hiszem, hogy én nem fogom tudni azt mondani, hogy befejeztem. Amikor kezembe vettem a nyomtatott könyvet, hogy elolvassam, mint könyvet, le kellett tennem, mert azt vettem észre, hogy át kellene még mindig írni. Szóval nem tudom, milyen érzés. De azt tudom viszont, hogy milyen érzés mikor a nyomdából megkaptam a borítót és szöveget tördelve. Nagyon jó érzés, mikor egy munka kézzelfoghatóvá válik. És közben pedig a felelősséget is éreztem, hogy ez már le van írva.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nincs írói álnevem. A saját nevemet használom. Bár egyszer egy szerkesztő, egy keresztény folyóirattól „jó tanácskén” javasolta, hogy változtassak nevet (az írásaim megjelenésénél), mert elég zavaró, hogy Kovács Margit keramikussal összekeverhető vagyok. Nem is tudom. Szerintem nem. Lehet, ha most beírod a nevem a keresőbe, akkor először tényleg a keramikus hozza fel, de szerintem ez majd változni fog. Talán nekem is jut egy kis hely.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem csupán ebben. Szerintem másban is lesznek még próbálkozásaim.

Milyen érzés volt amikor pontot tettél a történet végére?

Még nincs pont a történet végén.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív

Azt hiszem mindenképpen megoszlik. Mind a kettőre szükség van.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze vannak kedvencek és természetesen volt olyan, amit nehezebben írtam meg, de ilyenkor volt az, hogy félre tettem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig van egy kiváltó ok egy történethez. Egy téma, egy történés, egy gondolat. Ez lehet bármi. Előfordul, hogy látok egy pályázatot és annak a témájára írok valamit. Előfordul, hogy egy régi fotó előkerül. De lehet olyan is, hogy csak két szól van a fejembe és abból írok valamit. Tényleg bármiből lehet vers, de akár próza is.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában történet alakulását nem szokták befolyásolni. Azt mindig rám bízzák. De két személy van, akinek a véleménye fontos: Filotás Karina, őt már említettem. Bár ő nem ír keresztény témájú történteteket, de mindig nagyon alapos szerkesztést kapok vissza tőle. A másik személy, Molnár Andrea, ő évfolyamtársam volt a teológiai képzésen.
Az ő meglátásai, tanácsai, javítási javaslatai is elengedhetetlen számomra.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Én azt hiszem, hogy büszkék rám.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Abban bízom, hogy aki elolvassa a kis könyvemet, talál benne legalább egy mondatot, ami valamit adni tud a számára, azon a napon.  

Amana webshop

Kovács Margit instagram