Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Aux Eliza - ("A fantázia a szépirodalomban sosem csak a valóságból való elmenekülés eszköze volt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban újra interjút készítek Aux Eliza írónővel, akinek immár két kötete jelent meg az Eleven Kiadónál. Elizával legelőször A könyvek városa könyvével volt interjú, most nemrég jelent meg a folytatása, az Aranytinta. A könyveket Írósuli sorozataként találhatóak.

Kérlek, mesélj magadról, mi történt azóta?

Zajlik körülöttem az élet, már a második évemben járok a doktori képzésben az egyetemen. Idén nyáron lesz a komplex vizsgám, ami egy elég nagy megmérettetés, így most arra készülök. Közben persze írtam is sokat, az Írósuli 3. részén is sokat dolgoztam, és már le is adtam a kiadónak elbírálásra. Igyekszem lépést tartani olvasóként is a sok új megjelenéssel, a nyári terveim között szabadidőmben az olvasás van most első helyen.

Írósuli sorozatod sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Rengeteget, egy egész jegyzetfüzet megtelt a világ sajátosságaival. Olyan szempontból szerencsésnek érzem magam, hogy a magyartanári és könyvtárosi végzettségem előnyt jelent, hiszen főleg onnan emeltem át a tapasztalataimat. 2020-ban kezdtem el gyűjteni az infókat a jegyzetfüzetbe, és agyalni a történet vázán. 2021-ben megírtam egy verziót, amit utána 2022-ben egy szerkesztő barátnőmmel (innen is köszi, Viki) átbeszéltünk, és javítottam. Eddig több, mint 5 év munkája van a sorozatban.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Szeretem ötvözni a kettőt. A fantázia a szépirodalomban sosem csak a valóságból való elmenekülés eszköze volt. Sokszor azért fordultak pont a kitalált világokhoz a szerzők, mert egy fiktív környezetre levetítve szókimondóbban ábrázolhatták a valódi világban megjelenő problémákat. Én is ugyanezt a módszert használom.

Hány részesre tervezed az Írósulit?

3 rész van a fejemben és megírva kéziratban is. Mondjuk a Kardex novella is hirtelen ötlet volt, nem terveztem előre, csak egyszerűen beugrott egy gondolat, és már írtam is. Az Írósuli utánra vannak terveim, kíváncsi leszek, milyen lesz elszakadni ettől a világtól, és milyen történetek felé fog kanyarogni az írói utam.

Milyen érzés volt az Aranytintát befejezni? Mennyivel volt jobb az első résznél?

Szerintem határozottan erősebbre sikerült, mint az első rész, és ezt nem csak a saját elfogultságom mondatja velem (bár tény, hogy az is közrejátszik), de több külső megerősítés is ezt igazolja. Nagyon jó érzés volt elengedni a kezét a könyvnek, és elindítani a kiadás útján. Tudtam, hogy az Elevennél a legjobb kezekben lesz, és így is lett. Nagyon vártam, hogy a kezembe foghassam ezt a könyvet (is).

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Már akkor fantasy-ban gondolkodtam, amikor elkezdtem az írást. Ennek ellenére az első kisebb novellamegjelenéseim realisták. Nem zárkózom el a realista ifjúsági regényektől sem, de a fantasy az első és örök szerelmem.

Számodra mit jelent az irodalom, az írás? Mennyire határozza meg az életed?

Szolgálatként gondolok rá. Olyan üzenetet szeretnék közvetíteni, amit nem csak a saját kedvtelésemre írok, hanem ami segítséget nyújthat másoknak is az életben való eligazodáshoz, tanulságok felismeréséhez. Az ifjúsági irodalom ezért is áll hozzám közel, mert ott ennek komoly pedagógiai és vallási hagyománya van. És épp ezért is olyan nehéz megtalálni az egyensúlyt a tanítás és szórakoztatás között. Nehéz egyszerre jól csinálni a kettőt.

Van kedvenc könyved, íród ebben a zsánerben?

A Harry Potter örök kedvenc, illetve On Sai Apa, randizhatok egy lovaggal? című könyve is meghatározó olvasmányom volt gimisként. Sarah J. Maas Üvegtrón sorozata pedig az első olyan külföldi YA fantasy sorozat volt, amit kedvenccé avattam.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az Aranytintában van két jelenet, amit nagyon szerettem írni Kardex és Dixy között. Az egyiket bemásolom, az enemies to lovers rajongó szívem odáig meg vissza volt ettől:

„– Ismered a mondást, tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet.

Dixy Kardexre emelte a tekintetét. Egy pillanatra még a sötétben is megvillant a fiú szeme. Olyan közel állt hozzá, hogy ha csak egy kicsit előrébb hajolt volna… Nem, nem gondolhatott erre!

– Én melyik vagyok? – Őszintén érdekelte a válasz.

– Melyik szeretnél lenni?” (25. o.)

A másik spoileres lenne, így arról csak annyit mondok, a kétszázvalahanyadik oldalon van, és Kardix (Kardex és Dixy ship neve) shipperek fogják szeretni.

Hogyan születet meg az Írósuli? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem tudom, honnan jött az ötlet. Egyszer, még gimisként hallgattam egy Narnia filmzenét a telefonomon, és közben valamiért eszembe jutott egy szőnyegen repülő majom, a hátán két kotnyeles diákkal, amint egy könyvekből felépült városon suhannak át egy régi tekerccsel. Nincs ilyen az Írósuliban, de a kezdőlökést megadta ahhoz, hogy kitaláljak egy könyvekből épült világot. A zene sokat segít, mindig amellett írok.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Remélem, ti is annyira fogjátok szeretni az Aranytintát, mint amennyire én szerettem írni. Ez a kötet sötétebb, veszélyesebb, mint A könyvek városa. Köszönöm mindenkinek, aki már olvasta az első részt, és azt a bizalmat is, amit a második résznek szavaztatok már most ilyen sokan! Hálás vagyok értetek! 

Aux Eliza írói oldala

A könyvek városa (Írósuli 1.)

Aranytinta (Írósuli 2.)

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Berger Anna - ("Nagyon nehéz volt elengedni a szereplők kezét, hiszen két évig dolgoztam velük, és a karakterekkel keltem feküdtem. Mondhatni mindig ott voltak körülöttem, így mikor pont került a szerkesztés végére, egy nagy űr keletkezett bennem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, Berger Anna írónővel készítettem interjút, mely hamarosan megjelenik az első szerelmi kalandregény kötete A végzet pengéje címmel. A kötete ezen a weboldalon  rendelheted elő.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

 

Ez a kérdés mindig elgondolkodtat, hogy mit is tudnék írni magamról, hiszen egyszerű ember vagyok. 40 éves, 4 gyerek anyukája, és olyan ember, aki mindig is kereste a helyét a világban. Végül külföldön telepedtem le, Ausztriában, és itt élek már tizenhárom éve.

Az írás nem volt mindig az életem része, de gyakran szövögettem történeteket magamban, viszont mivel az élet elég sok akadályt gördített elém, nem tudtam ezekkel érdemileg foglalkozni. Azonban miután diagnosztizáltak nálam egy elég ritka betegséget (hólyagfájdalom szindróma), el kezdtem keresni egy célt, hogy legyen valami más is az életemben, amire koncentrálhatok, ami visz előre. Ekkor találtam rá az írásra, és kezdtem el vele igazán foglalkozni. Már az első perctől éreztem, hogy ez nekem való, mert rengeteg energiát adott, és tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

 

Hamarosan megjelenik a könyved az A végzet pengéje címmel, sok kutatómunkát igényelt? 

Igen, elég sok időt vett igénybe a kutatómunka, mivel a történet Brooklynban, New York-ban játszódik, és még nem jártam ott személyesen, így alaposan igyekeztem körbejárni a helyszíneket, ahol a karakterek megfordulnak. Valamint olyan témákat is érint, mint a függőség, alkoholizmus, túladagolás, ezért ennek is alaposan utána kellett járnom, hogy hitelesen tudjam ezeket ábrázolni, ehhez addiktológusok, és függők beszámolóiból inspirálódtam.

Meddig tartott az írás folyamata?

Ha jól emlékszem, akkor talán két évet töltöttem az írással, de ebben benne volt a tanulási folyamat is, ugyanis sikerült bekerülnöm az Írómentor Programba, ahol írástechnikát is oktattak, ami elég sok időt vett igénybe. Azonban minden perce megérte, mert így egy olyan könyvet tudtam prezentálni, amit büszkén ajánlhatok mindenkinek.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

 

Maga a történet teljes egészében fikció, úgy ahogyan a karakterek is. Egyedül a helyszínek, amik valóságosak. 

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

 

Természetesen. Ebből a szempontból kísérletező vagyok. A most készülő regényem szerelmi kalandregény, talán ez áll hozzám a legközelebb, viszont a második már krimi zsánerben íródik, de van még sci-fi ötletem is.

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

 

Nagyon nehéz volt elengedni a szereplők kezét, hiszen két évig dolgoztam velük, és a karakterekkel keltem feküdtem. Mondhatni mindig ott voltak körülöttem, így mikor pont került a szerkesztés végére, egy nagy űr keletkezett bennem. Ezt talán ahhoz tudnám hasonlítani, mikor hosszú ideig követsz egy sorozatot, megszereted, vagy épp meggyűlölöd a szereplőket, aztán egyszer csak véget ér, és te napokig nem találod a helyedet. Valami ilyesmi kavargott bennem, de aztán belevetettem magam a következő sztoriba, és már arra koncentrálok.

  

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

 

Az írói álnevem igazából azért született, mert a terveim között szerepel – mivel külföldön élek –, hogy itt is kiadattatom a regényemet, és itt jobban szeretik a német csengésű neveket. A másik oka, hogy az én nevemet annyira nem tudtam elképzelni egy könyv borítóján.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

 

Ez is és az is. Az elsőt teljesen ösztönből írtam: az a lelkiállapot, érzés, ami éppen akkor és ott hatalmába kerített.Aztán a másodiknak már tudatosabban álltam neki, azonban itt is előfordult már, hogy az események magukkal rántanak, és hogy a cselekmény jól jöjjön, ki változtatnom kell rajta.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

 

Ezt nagyon sokan teszik fel nekem nap, mint nap, de nincs rá jó válaszom. A történetek maguktól születnek meg bennem, és egyszer csak kirajzolódnak előttem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

 

Csak és kizárólag a szerkesztőm láthatja ezeket, akinek a szakértelmében teljesen megbízom. Ő is csak javaslatokat tesz, hogy elmélyítsük a történetet, de nem irat át semmit. Én úgy gondolom, hogy akkor lehet színes és változatos történeteket írni, ha meghagyjuk, hogy az írók szabadon engedjék a fantáziájukat, a szerkesztők és a lektorok, pedig segítik ezt helyes mederbe terelni, nem pedig a saját sablonjaikat húzzák rá egy szerzőre. Nekem ebből a szempontból óriási szerencsém volt.

Aztán még az elején a testvéreimmel osztottam meg a kezdetleges történeteimet, de őket ez a világ annyira nem érdekli, így már kevesebbszer fárasztom őket. Ha elkészült a kézirat, majd túljutott a szerkesztésen, korrektúrázáson, akkor kerül ki a tesztolvasókhoz, akiknek még változtathatnak rajta, ha találnak benne valami olyasmit, ami nagyon nagy hiba lenne a könyvben.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

 

Büszkék rám és persze támogatnak, de nekik nem jelent annyit, mint nekem. Amit nyilván megértek, hiszen ez az én álmom, amit nekem kell megélnem, ehhez pedig nehéz kapcsolódni. Az írók világa egy zárt világ, amibe én is csak akkor láttam bele, mikor elkezdtem ezzel foglalkozni.

 

Mit üzensz az olvasóidnak? 

 

Azt üzenném nekik, hogy nap, mint nap azon munkálkodom, hogy csodás történetekkel tudjam őket szórakoztatni, és nagyon remélem, hogy egyszer méltó leszek a bizalmukra, hogy megvásárolják a könyveimet.

 

Előrendelhető

Berger Anna weboldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ange - ("(...) mire elkészült a Holdezüst, már indokolatlan mennyiségű információ volt a fejemben arról, hogyan kell összevarrni egy sebet, hol futnak Pittsburghben a metró alagutak, és úgy általánosságban bármi, ami az emberi vérrel kapcsolatos…")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban interjú készül

Ange írónővel, akinek nemrégiben jelent meg egy klassz vámpíros könyve a Holdezüst fantasy e-könyv.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nagyon megúszós válaszom van erre, de cserébe jól lefedi a lényeget: 3 OKom van, olvasOK, írOK, vámpírOK.

Holdezüst című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Szerintem relatív, hogy kinek mi számít soknak. De az egész biztos, hogy mire elkészült a Holdezüst, már indokolatlan mennyiségű információ volt a fejemben arról, hogyan kell összevarrni egy sebet, hol futnak Pittsburghben a metró alagutak, és úgy általánosságban bármi, ami az emberi vérrel kapcsolatos…

Az első vázlat nagyjából háromnegyed év volt, de némi pihentetés után ezt  jócskán átírtam, aztán megint pihentettem, javítottam… és volt amikor csak úgy “várt a sorsára” a kézirat.

Tervezel folytatást? Ha igen, hány részesre számíthatunk?

Igen, duoloógiának terveztem eredetileg, de próbáltam úgy lezárni az első részt, hogy ne álljon fél lábon a sztori (csak semmi cliffhanger!), mivel nem tudom mikorra lesz meg a második rész.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Abszolút a kettő keveréke jellemző. A Holdezüst is egy urban fantasy, ahol a jelenlegi valóságunkban jelenik meg a természetfeletti.

A következő regényem bár “színtiszta” fantasy lesz, saját utazás-élményeimet tervezem beleszőni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Azzal kezdődött, hogy gyerekként utáltam olvasni. Ki lehetett volna kergetni az általános iskolás kötelezőkkel a világból... Olyan 14 éves lehettem, amikor összecsúszott körülöttem az élet: iskolai bullying, családi dráma. Az olvasás vált a menedékemmé, és az olvasást szinte rögtön követte, hogy saját történeteket találjak ki, és azokat papírra is vessem.

 

Más zsánerben is tervezed kipróbálni magad? 

Lehetséges, de egyelőre a fantasy különböző formái vonzanak, megfejelve némi romantikával.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Első pillanatban eufórikus, aztán persze jön a hiányérzet. 

Miért pont ezt az írói álneved? 

Egy Dumas regényből származik az “Ange”, amit ráadásul végig sem olvastam. Egyszerűen csak tetszett, és hasonlít is a saját nevemre (Angéla). Amikor először kezdtem használni, a vicc kedvéért valaki magyarosan ejtette ki… Aztán ez rajtam ragadt.

Nem is tudtam hozzá kitalálni semmilyen épkézláb vezetéknevet. Úgyhogy most kénytelen vagyok együttélni a tudattal, hogy ezen az írói álnéven vagyok megtalálhatatlan.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Úgy fogalmaznék, hogy mindig is vonzott a realitás és a fantasy keveréke.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Annyi teendőm volt körülötte, hogy észrevétlenül múlt el a pillanat. De ahogy elkezdtek jönni az első olvasói visszajelzések, akkor realizáltam, hogy “Úristen, idegenek olvassák a Holdezüstöt!” – ehhez egy boldog és kissé kétségbeesett hangsúlyt képzelj el!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Szeretnék több tervezést belevinni a jövőben, mert úgy gondolom, hatékonyabb (és gyorsabb) lennék így. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Általánosságban a párbeszédek a kedvenceim, engem nagyon szórakoztat, hogy az eltérő karakterek hogyan ütköztetik a nézőpontjaikat.

A regény elején van egy átváltozásjelenet, amit legalább háromszor, vagy négyszer írtam újra…

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A Holdezüstnél például az Anita Blake sorozat olvasása közben ütött szöget a fejembe a kérdés: "Jó ez az urban fantasy, de hogyan kezdődött? Mikor fedezték fel a természetfeletti létezését, hogyan olvadt össze a realitás a mágikus világgal?" 

Piszkált a gondolat, vajon hogyan reagálnának ma az emberek, ha egyszercsak kiderülne, a vámpírok, boszorkányok és egyéb lények itt járnak közöttünk.

Illetve még a zene hat rám kifejezetten inspirálóan.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először párom, aztán a barátnőm szokta elolvasni… illetve van egy szűk létszámú, írókból álló baráti köröm, akiknek nyugodt szívvel adom oda a first draftot – mindig lelkesek és támogatóak, de emellett készek szételemezni, amit írok.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Aki olvasta a Holdezüstöt, annak kitartást, lesz második rész. Előbb vagy utóbb.

Aki még nem: mire vársz? Ingyenesen letölthető az oldalamról e-bookban.

Itt tudod letölteni ingyen e-könyvet.

Ange: Holdezüst

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kelemen Luci - ("Ha gyerekként szeretted a Momo-t vagy a Végtelen történetet, és szoktál arra gondolni, bárcsak felnőttek volna veled ezek a könyvek, otthon fogod érezni magad a világomban.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, Kelemen Luci íróval készül egy interjú, mely nemrég jelent meg Szivárványpitypang című novellás kötet, mely 18 novellát tartalmaz.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Budapesten élek, a 32 felé csordogálok. Az írás régi útitársam, hivatásosan is hasonlókkal foglalkozom. Most ütöttem meg azt a mércét, amit közönségre méltónak érzek. Néha elkövetem azt a hibát, hogy elmegyek egy sakkversenyre. Írnom kéne inkább helyette!

Hány éves kortól ajánlod a Szivárványpitypang novellásköteted?

Felnőtt-irodalom, de remélem, ugyanazt a csillogást idézi vissza az olvasók szemében, mint a régi meseélmények. Ha gyerekként szeretted a Momo-t vagy a Végtelen történetet, és szoktál arra gondolni, bárcsak felnőttek volna veled ezek a könyvek, otthon fogod érezni magad a világomban.

Kicsit komolyabb, kicsit furcsább Rejtő Jenő – de ha Harry Potter nagykorú unokatestvérét keresed Budapest utcáin, a Szivárványpitypangot akkor is biztosan szeretni fogod.

Egy-egy novellás történet mennyi ideig tart meg írni?

Volt, ami két évbe tellett, volt, ami két napba. Én is változtam, a történetek is.

Miért pont novellák?

Széles skálát, sok színt, izgalmas sokféleséget szerettem volna bemutatni a debüt kötetemben. Egymás mellett áll az Élet Filmstúdió forgatókönyveket olvasó vad angyala és a financiális hüpszikétől félő rózsadombi idős hölgy. Az egyik a világ összes emberére frászt hoz, a másik meg retteg a LEVÉLtől a konyhaasztalán. És hányan vannak még, hányféle történetben! Regényekre még van időm.

Ha valaki novellát szeretne, hogyan álljon neki? Mit tanácsolsz?

Ismerd fel a korlátokat! Kevés időd van, kevés helyed, hogy maradandót alkoss. Ami egy regényben hosszas leírás, az egy novellában maximum egy gondolatfolt. 

Több zsánerben íródó novellák, melyik a kedvenced? 

Tizennyolc gyermek közül nehéz választani. Mindet másért szeretem nagyon. A legnagyobb ötletek a Halasztott halálokban vannak, a legjobb emberek az Exklusávban. Azt mondják, a Fagyis bácsin szoktak sírni. Gondolom, az jó dolog.

Miért pont Szivárványpitypang a címe?

Kötetszinten azért, mert sok színes és szokatlant ötletet fújok vele szerteszét most a világba, és ahogy a pitypang, én is csak reménykedni tudok, hogy a jövőben termékeny talajra hullanak a szürke beton helyett. Hogy a címadó novellában mit művelnek a szivárványpitypangok, és mi köze ehhez a varázsdarazsaknak, annak kiderítése már az olvasó feladata.

Miért pont ez az álneved? Ha esetleg nem az, gondolkodtál ezen?

Nem álnév – ha valamit, az anyakönyvezettet érzem annak. Koraszülött voltam, a harmadik trimeszter előtt érkeztem. Úgy nézett ki, nem fogok megmaradni. Édesanyám mellett lesütött szemmel sétáltak el a nővérek az osztályon. Az inkubátorban úgy viselkedtem, mint Lucifer. Ezt nemesítettem egy darabka fénnyé. Emlékeztet, hogy túlélek dolgokat, amiket más nem, és hogy mindent a magam módján csinálok. Sok furcsa kérdés forrása, de olyan kereszt, amit önként és boldogan viselek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon korán. 1999, isaszegi kockaház. Az előszobában ülök a számítógép előtt, le sem ér a lábam a műanyag kerti székről, úgy pötyögök egy. txt fájlba. Regény, fejezetekkel, flashback-jelenetekkel, de a szereplők nevei azért még oda vannak ragasztva kis cetlin a monitor szélére, nehogy elfelejtsem őket. Négy fejezetig jutott akkor, tizenhárom évesen visszatértem hozzá, akkor tízezer szóra duzzadt. Nyilván nem az volt a legelső, de az az első emlékezetes.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Csendes, nyugodt mosoly egy márciusi reggelen. Egymillió szónyi inasoskodás és több mint huszonöt év csendes próbálkozgatása. És végre valami olyan készült el, amivel nem vártam görcsösen a barátok és írótársak megerősítését. Mert egyszerűen csak tudtam, hogy jó.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindig is leendő író voltam.  Nem tudsz a barátom lenni, ha ez neked testidegen. A beleszólás talán rossz szó – az írás bányamunka, a sötétben kaparsz ki a körmöddel valamit. Miután a felszínre hozod, kiderül, drágakő-e. A barátok, olvasótársak a fény, akik tudnak ebben segíteni. De nekik csak jó kérdéseik lehetnek, a válaszokat neked kell megtalálnod.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám, és nem azért, mert kész van, hanem azért, mert megugrottam a saját mércémet. Perfekcionistának mond mindenki, de szerintem csak igényes vagyok. De azt hiszem, minden perfekcionista ezt mondja magáról.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Maradjanak nyitottak és kíváncsiak! Csak így lehet csodákra bukkanni.

Egy friss adalék, a könyve megjelenése óta megjelent két novellája a Defenestration és The Cafe Irreal magazinban, angol nyelven. A novellákat itt tudjátok elolvasni:

Defenestration

The Cafe Irreal

Szivárványpitypang oldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Czap Zsuzsanna - ("Maga a történet impulzív, csak bevillan a semmiből, de az írás nagyon tudatos munka nekem. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban interjú készül Czap Zsuzsanna írónővel, akinek első kötete Lumira Kiadó gondozásában jelenik, meg áprilisban Benned kezdődik címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

36 éves vagyok, és kis túlzással egész életemben írtam: az első verseim 10 éves korom körül születtek. Vidéken élünk a férjemmel. Egész életemet áthatotta a művészetek iránti rajongás: írok, olvasok, szeretem a zenét, a képzőművészetet is. Az írás és a főállásom mellett kerámia tárgyak készítésével is foglalkozom, szeretem a színházat, a koncerteket. Eredeti végzettségemet tekintve egyébként könyvtáros lennék, de sosem helyezkedtem el a szakmában.

Benned kezdődik című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

 

Nem igényelt sok kutatómunkát, bár a regény egy része olyan helyeken játszódik, ahová amúgy nem tudok bejutni, de nagyon sok vlogot és werkfilmet nézek a kedvenc zenekaraimról, így volt elképzelésem, hogyan épülhet fel egy album, vagy egy nagyobb koncert (és ha nagyot tévedtem volna, nyugodtan megkereshet bárki, szívesen benézek a kulisszák mögé…) Az írás folyamata nagyjából 3-4 hónap volt, viszonylag gyorsan összeállt a történet a fejemben, és szinte naponta le is tudtam ülni dolgozni rajta.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nyilván maga a történet az teljesen kitalált és az én agyam szüleménye, de nincsenek benne fantasy elemek, itt játszódik a mi világunkban, a mi korunkban.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már nagyon kora gyermekkoromból is vannak olyan emlékeim, hogy történetet mesélek magamnak. Később a líra felé fordultam, és csak verseket írtam, mert nekem mindig az volt a fontos, hogy az érzelmeimet, az aktuális fájdalmaimat és megélésimet ki tudjam fejezni, és erre a versek írása remek csatorna. Ahogy majd a Benned kezdődik-ben is fogjátok látni, az érzések nagy szerepet kapnak, ebben a prózai írásaim sem változtak. De amikor ezt a történetet kitaláltam, jött az elhatározás és a kitartás is, hogy leüljek és megírjam – nagyon nagy munka volt.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Egyelőre semmiképpen.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Leírhatatlan érzés volt, hogy tényleg be tudtam fejezni. Nyilván ezerszer nagyobb erőfeszítést igényel, mint egy vers megírása, ennélfogva sokkal nagyobb eufóriával járt az is, amikor elértem a végére. De egyébként nagyon élveztem az írást egész végig.

Miért pont ezt az írói álneved?

Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A saját nevemen írok, fel sem merült bennem, hogy álnevet válasszak. Tudom, hogy sokan nem szeretnek magyar írótól olvasni, és hogy többen emiatt (is) választanak álnevet, de én mindenképpen szerettem volna a saját nevemet megtartani, így érzem magam önazonosnak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt hiszem, igen. Olvasni is szeretem a romantikus könyveket, bár egyénként sok zsánerben olvasok, de megírni nem tudnék egy krimit például.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nemsokára elmondom (majd csak árpilis 15-én fog megjelenni). De maga az a tény, hogy egy kiadó látott benne fantáziát, elképesztő volt, illetve a folyamatok is nagyon érdekesek voltak. Nagyon élveztem az egész utat, és várom, hogy végre a kezembe foghassam a könyvet.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Maga a történet impulzív, csak bevillan a semmiből, de az írás nagyon tudatos munka nekem. Eltervezem, hogy adott idő alatt körülbelül meddig szeretnék eljutni, illetve folyamatosan visszaolvasom és javítom magam. A Benned kezdődik-et szerintem száznál is többször olvastam az elejétől a végéig. Most egy újabb regényen dolgozom, nagyjából ugyanezt a munkamódszert követem, de sokkal tudatosabb vagyok, és a szerkesztői folyamat a Benned kezdődik-nél rengeteget segített abban, hogyan fejlődjek, mire figyeljek jobban.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van kedvencem, persze, és olyan is van, amit nehezebb volt megírni, de szerintem ez mindenkinél így lehet. Nekem, ami talán fájdalmasabb, az az, amikor a szereplőim küszködnek valamivel. Ilyenkor azért nekem is bele kell élni magam ahhoz, hogy hitelesen meg tudjam jeleníteni, és sokszor nem könnyű.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem tudnék ilyet mondani. Nekem állandóan jár az agyam, és egyszer csak bevillan egy gondolat, amiből aztán a történet lesz. Valami olyasmi, hogy „mi lenne, ha ez vagy az történne”. Sok mindennel eljászom gondolatban, és nagy álmodozó voltam mindig, szerintem innen indul ki minden.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy nagyon kedves barátnőm, aki igazi könyvmoly, és nagyon adok a véleményére, ő olvashatta először.Az ő szava sokat számított, nagyon jó észrevételei is voltak. Rajta kívül csak a kiadó munkatársai olvasták, nekem a béták / előolvasók teljesen kimaradtak a folyamatból, mert ahogy kész lettem, szinte azonnal befogadta a kiadó a kéziratot, nem is volt időm előolvasókat keresni. Természetesen a szerkesztőkkel együtt alakítottunk a szövegen.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az, hogy írok, egyedül nekik nem volt újdonság, bár a regényen még ők is meglepődtek. Egyébként én nagyon szerencsés vagyok, hihetetlenül támogató és szerető családom van, végig izgulták velem az egész folyamatot (bár még ők sem olvasták a könyvet egyébként). A férjem talán még nálam is jobban várja, hogy végre a kezébe vehesse a könyvet.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Azt, hogy elmondhatatlanul hálás vagyok minden egyes személynek, aki elolvassa a könyvem. Remélem, szeretni fogjátok, és találtok benne valamit, ami megszólít titeket.

Kép forrás: Czap Zsuzsanna írói oldala

Lumira Kiadó

Czapp Zsuzsanna írói oldala

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mara Vex - ("(...) maximalista vagyok, az írással sem siettem szerettem volna, ha a világ és a szereplők is igazán egyediek és maradandóak lesznek.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban interjú készül Mara Vex írónővel, akinek első kötete Rex Mortis Kiadó gondozásában jelenik meg áprilisban Hússzimfónia címmel egy biopunk sci-fi zsánerben.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

22 éves vagyok, és körülbelül egy éve vált az írás a mindennapjaim szerves részévé. Már gyermekkorom óta élénken érdeklődöm az asztrológia és a mitológia iránt, az alkotáshoz pedig leginkább a természetben töltött idő alatt töltekezem fel. Az állatok közelsége meghatározó számomra, egy kiskutya és egy cica büszke gazdája vagyok. Bár kevesen gondolnák, a kikapcsolódásban a country zene is fontos szerepet játszik az életemben. A történetek írása mellett a rajzolás és az alkotás minden formája kikapcsol. Természetesen nemcsak író, de lelkes könyvmoly is vagyok.

Hússzimfónia című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Őszintén szólva a kutatás rengeteg időmet igénybe vette, de ragaszkodtam hozzá, hogy a tényeknek maradéktalanul utánajárjak. Nagyon élveztem ezt a fázist, mert segített elmélyülni a történetben. Mivel maximalista vagyok, az írással sem siettem szerettem volna, ha a világ és a szereplők is igazán egyediek és maradandóak lesznek.

Mit jelent a biopunk sci-fi zsáner?

Míg a klasszikus sci-fi az informatikára épít, a biopunk a biológiai határok feszegetéséről szól. Olyan világokat mutat be, ahol a technológia nem fémből, hanem húsból és vérből van, fókuszban a genetikai kísérletekkel és az ezekből fakadó etikai dilemmákkal.

Jelenleg e-könyvben fog megjelenni, később lesz nyomtatott könyv?

Igen, a tervek szerint a későbbiekben fizikai formátumban is megjelenik majd a kötet.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet a képzelet és a realitás ötvözete. Tudatosan törekedtem arra, hogy a fiktív elemeket valós alapokra helyezzem, így teremtve egyensúlyt a két stílus között.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdtem el írni, kezdetben csak a családomnak szánt, rövidebb történeteket. Az ő biztatásukra döntöttem úgy, hogy próbára teszem magam egy összetettebb, tudatosabban felépített cselekménnyel. Az áttörést egy este a Godzilla című film hozta meg annyira inspirált, hogy másnap azonnal vázlatot készítettem. Ezt egy alapos kutatómunka követte, majd miután minden részlet összeállt, belevágtam életem első komolyabb projektjébe.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Jelenleg a biopunk sci-fi az a zsáner, amelyben leginkább otthon érzem magam, így a közeljövőben is ebben a témában szeretnék alkotni. Ugyanakkor nem zárkózom el más műfajoktól sem, kíváncsian várom, merre vezet majd az írói utam.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor pontot tettem a kézirat végére, szinte hihetetlen volt, hogy sikerült végigvinnem a folyamatot. Mérhetetlen büszkeséget éreztem, és azonnal elküldtem a páromnak, hogy véleményezze. Amikor azt mondta, mennyire tetszik neki, és milyen egyedinek találja, eltört a mécses, sírva fakadtam az örömtől, mert akkor tudatosult bennem igazán, hogy mit alkottam.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Azért döntöttem emellett az álnév mellett, mert úgy éreztem, tökéletesen rezonál a személyiségemmel, és hangulatában is jól illeszkedik az általam képviselt zsánerhez.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Kezdetben a dark romance műfajával próbálkoztam, de az írás során hamar rájöttem, hogy ez az irány nem áll igazán közel hozzám. Úgy döntöttem, nem erőltetem azt, ami nem jön természetesen, így inkább továbbkerestem. Amikor rátaláltam erre a műfajra, azonnal éreztem, hogy megérkeztem ebben a zsánerben tudok igazán kiteljesedni és szabadon engedni a kreativitásomat.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Bár az első könyvem megjelenése még előttünk áll, már a célegyenesben vagyunk. Szürreális élmény ez számomra, hiszen korábban nem is mertem álmodni arról, hogy ez velem is megtörténhet. Szinte nincs olyan nap, hogy ne hatódnék meg a tudattól, hamarosan mások is olvashatják a történetemet. Ez a folyamat rengeteg erőt ad a mindennapokban, amiért mérhetetlenül hálás vagyok.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az írás számomra egy tudatos és tervezett folyamat. Szeretem alaposan kidolgozni a vázlatot, mielőtt belevágnék a tényleges munkába, ez a belső iránytű segít abban, hogy ne veszítsem el a fonalat, és szisztematikusan építhessem fel a történet minden rétegét.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak részek, amiket különösen szeretek, de a végkifejlet az, ami igazán a szívemhez nőtt. Bevallom, a lezárás megírása jelentette a legnagyobb kihívást, három napon át szinte csak ezen rágódtam, de megérte a fáradozást. Olyan vége lett a könyvnek, ami érzelmileg is nagyon sokat ad nekem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt leggyakrabban a zenehallgatás adja meg számomra, de a környezetem tudatos megfigyelése és a természetben tett séták is gyakran indítanak el bennem új gondolatokat. Előfordul, hogy a Pinterest vizuális világa és a zene együttesen hozza meg az áttörést, ilyenkor azonnal le kell írnom a születő ötleteket, mert a képzeletem annyira felgyorsul, hogy rögtön rögzítenem kell a fejemben összeálló képet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kézirataimat elsőként mindig a páromnak és a legjobb barátnőmnek mutatom meg, hiszen az ő véleményük jelenti számomra a legfontosabb viszonyítási pontot. Különösen nagyra értékelem az őszinteségüket, tőlük nem a vágyott dicséretet, hanem valódi, építő kritikát kapok. Mindig megfontolom a tanácsaikat, mert tudom, hogy a támogatásukkal a történetem fejlődését segítik.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Amikor a családom megtudta, hogy meg fog jelenni a könyvem, mérhetetlenül büszkék voltak rám. Biztosítottak róla, hogy mindenben mellettem állnak és támogatnak, hiszen pontosan tudják, mekkora szerepet tölt be az életemben az írás és az alkotás.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Neked pedig, kedves jövőbeli olvasóm, szeretném megköszönni a bizalmat, amit nekem és a történetemnek szavazol. Kíváncsian várom a visszajelzéseidet, és bátorítalak, hogy oszd meg velem privát üzenetben is a véleményedet, számomra minden gondolat értékes. Bízom benne, hogy ez csak az első közös kalandunk, és a jövőben még sok történeten keresztül találkozunk. Köszönöm, hogy velem tartasz ezen az úton!

Mara Vex instagram