Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Emerick Agate írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Nagy örömömre szolgál, hogy elfogadtad kérésem, amit ezúton is köszönök! Elsősorban bemutatkoznék: írói nevem Emerick Agate, egyébként Szemes Imrének hívnak. Egyszerű, hétköznapi embernek tartom magam, aki szeret történeteket mesélni – méghozzá olyanokat, amik mögött érzés, gondolat és néha talán egy kis valóság is húzódik.
Körülbelül két és fél éve kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, de emellett természetesen dolgozom is. Az első kötetek kiadása nem volt egyszerű – nemcsak írói, hanem anyagi kihívásokkal is szembe kellett néznem. A könyvkiadás világa sok szempontból nehéz terep, különösen, ha az ember önállóan vág bele.
Csak fél éve csatlakoztam a közösségi médiához, és őszintén szólva pozitív meglepetésként ért, hogy művelt, értékes emberek közé kerülhettem. Ugyanakkor az is világossá vált számomra, hogy ezeken a felületeken – akárcsak az élet más területein – jelen van a rosszindulat és néha az irigység is. Ez utóbbit magamon nem tapasztaltam, inkább másokon keresztül láttam megnyilvánulni, de így is hatással volt rám.
Ezek az élmények inspiráltak arra, hogy létrehozzak egy olyan szerzői közösséget, ahol a támogatás, az együttműködés és az alkotás szeretete áll a középpontban. Ebből az ötletből született meg egy új, támogató kiadó gondolata, melynek részleteit a @bookofelsoszo Instagram-oldalon is meg lehet találni.
A három részes könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Ez a három kötet nagyon sok személyes élményből és lelki folyamatból táplálkozik – még akkor is, ha ezek az élmények a valóságban nem mindig voltak pozitívak. Épp ezért éreztem úgy, hogy mindenképpen meg kell írnom őket. A történet egyfajta belső feldolgozás is volt számomra, ugyanakkor szerettem volna ezt egy olyan keretbe helyezni, ami izgalmas, elgondolkodtató, és mások számára is átélhető.
A valóságból induló szálakat egy erőteljes fantasy-világgal ötvöztem, melybe mitológiai, vallási és történelmi elemek is kerültek. Mindig is lenyűgöztek ezek a témák – rengeteget olvastam róluk, és sok minden megmaradt bennem az évek során. Ugyanakkor az írás során elengedhetetlenné vált az alapos utánajárás is: az internet segítségével kutattam fel részleteket, helyszíneket, és próbáltam minél hihetőbbé, élőbbé tenni a világot, amit megalkottam.
A trilógia írása hosszabb folyamat volt, mivel mellette dolgoztam, és az alkotás számomra nem mindig lineárisan halad – inkább hullámokban jön. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezek a kötetek jelenleg nem elérhetők, mert szeretném őket átdolgozni: olvasmányosabbá, letisztultabbá, erősebbé tenni – a történet megérdemli, hogy a lehető legjobb formában találkozzon az olvasóval.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A trilógiámban a valóság és a fantázia szorosan összefonódik. Valóságos helyszíneket és létező személyeket is beleírtam, akik vagy konkrét, vagy szimbolikus formában kaptak szerepet a történetben. Ugyanakkor mindezeket egy teljesen fiktív, misztikus történetszál öleli körbe – így egyfajta "megálmodott valóság" jött létre, ahol a képzelet szabadon formálhatta a jelent, a múltat és a jövőt is.
A további írásaimban azonban már teljesen elengedtem a valósághoz való kötöttséget. Saját világokat, karaktereket és szabályrendszereket alkotok, ahol minden a belső logika mentén működik – de természetesen az emberi érzések, döntések és konfliktusok továbbra is nagyon is valóságos alapokon nyugszanak.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Eleinte nem is írásban gondolkodtam – inkább filmként vagy sorozatként képzeltem el azt, amit létre szeretnék hozni. Mindig is vágytam arra, hogy egy történet képes legyen megelevenedni – vizuálisan, hatással, érzelemmel. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ez túl nagy falat lenne számomra. Ekkor született meg bennem a gondolat: ha nem mozgókép formájában, akkor írásban kell kiadnom magamból mindazt, amit hordozok.
És hogy honnan jönnek ezek a történetek? Sokszor egyszerűen csak leülök, zenét hallgatok, vagy lefekszem, és mintha egy másik valóság kapuja nyílna meg bennem: képek, karakterek, jelenetek tucatjai jelennek meg. Ezek nemcsak ötletek – hanem érzések, hangulatok, világok. Olyan ez, mintha álmokat fordítanék le szavakra. Innen indult el minden.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Őszintén szólva, alapvetően türelmetlen típus vagyok – tipikusan a "mindent azonnal" ember. Viszont az írás egészen másféle működést kíván: rendíthetetlen türelmet, kitartást és önfegyelmet. Néha még most is nehéz megemésztenem, hogy egy kézirat befejezése csupán az alap – az igazi munka csak utána kezdődik.
A végére érni egy történetnek számomra sosem egy lezárt érzés. Már az írás közben is gyakran bekúsznak új ötletek, más világok, teljesen különböző szereplők. Sokszor nehéz eldönteni, hogy mikor mit írjak, mert a történetek szó szerint sorban állnak a fejemben. Néha úgy érzem, nem is én írom őket – inkább csak közvetítem, ami valahonnan belülről érkezik.
Miért pont történelmi romantikus regényt írtál?
Őszintén szólva, a romantika eleinte meg sem fordult a fejemben. Mindig is kissé klisésnek és túlhasználtnak éreztem – nem az én világom. Ez persze nem jelenti azt, hogy más munkáját lebecsülném, egyszerűen számomra nem a szerelem a történeteim mozgatórugója. A romantikus szál inkább mellékesen, természetesen jelenik meg, ha a történet vagy a karakterek megkívánják – de sosem viszem túl.
Ami engem igazán foglalkoztat, az a sokszínűség. Jelenleg is több kéziraton dolgozom különböző műfajokban: például a Metal and Soul egy sci-fi történet, aminek már készül a folytatása is. A Bloody Leaf egy krimi-thriller, ami szintén újabb részeket kap. Most pedig egy sötétebb, misztikus fantasy világban játszódó regényen dolgozom, Elias Warn – A halál tanítványa címmel.
Ezek a kéziratok jelenleg kiadót keresnek, de nagyon úgy néz ki, hogy ha megvalósul a saját kiadóm koncepciója, akkor ezek is azon keresztül látnak majd napvilágot.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Ezt részben már az előzőekben is érintettem, de kiegészíteném: amikor először tollat ragadtam, biztos voltam benne, hogy a fantasy az én világom, és kizárólag ebben a zsánerben szeretnék írni. Aztán ahogy egyre mélyebbre ástam magam az írásba, rájöttem, hogy nem tudok gyökeret verni egyetlen műfajnál sem. Túl csábító a többi zsáner egyedisége, hangulata, lehetősége. Minden műfaj mást ad – és én mindegyikből szeretnék meríteni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Hatalmas öröm volt számomra, és eszméletlenül jó érzés kézbe venni valamit, ami teljesen belőlem született. Ugyanakkor mivel szerzői kiadásban jelent meg, és nem állt mögötte sem ismeretség, sem profi marketing, nem lett belőle nagy értékesítési siker. Utólag viszont ezt nem bánom, sőt – szeretném átdolgozni az egészet, és tanulni abból, amit azóta tapasztaltam.
Őszintén szólva, egy író első könyve nagyon sok mindent eldönthet – akár jó, akár rossz irányba. Én ezt egy tanulási folyamatként éltem meg, nem egy végállomásként.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Nálam az írás abszolút impulzív. A történeteim szinte maguktól születnek meg bennem – nem hívom őket, nem keresem, csak egyszerűen berúgják a gondolataim ajtaját. Van, hogy szinte kísértenek, hogy írjam meg őket, mintha ők irányítanának engem, nem fordítva. Ez egy elképesztően jó érzés, de egyben nyomasztó is, mertv egyszerűen nincs elég időm mindent azonnal formába önteni. Néha úgy érzem, mintha versenyt futnék a saját ötleteimmel.
A kötetben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?
Kedvenc jelenetek mindig vannak, de szerintem ez nagyon személyiségfüggő – amit én kiemelkedőnek érzek, azt az olvasók máshogy élhetik meg. Számomra valahogy mindig a végjáték a legkiemelkedőbb és legemlékezetesebb rész, talán mert ott sűrűsödik össze minden, amit addig építettem.
Ugyanakkor íróként igyekszem már a történet elejétől kezdve olyan jeleneteket írni, amelyek megmaradnak az olvasóban – akár az érzelmi erejük, akár a jelentésük miatt. Fontos számomra, hogy sok rész visszautaljon korábbi eseményekre, hogy a végén minden a helyére kerüljön.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Nem panaszkodhatom – nálam nem az ihletet kell keresni, inkább a történetek találnak meg engem. Mintha várnának rám valahol a fejemben, és csak arra várnának, hogy figyeljek rájuk.
Ami viszont elindítja, vagy akár teljesen átrendezi őket bennem, az lehet bármi. Egy zene, egy hangulat, vagy egy egészen apró benyomás – egy pillantás, egy mondat. Ezek képesek egy teljes sorrendet felborítani, új irányt szabni egy történetnek. Olyan ez, mintha a történetek élő, mozgó rendszerek lennének bennem.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Ez talán szokatlan válasz lesz, de az én közvetlen környezetemben nincsenek olyan ismerősök vagy családtagok, akikkel előre megoszthatnám a kézirataimat. Mióta viszont tagja vagyok az online írói közösségnek, rengeteget jelent számomra Kiss Petra írónő támogatása, aki a King című krimi szerzője – ő az, aki szakmailag is sokat segít, és akinek a véleményére valóban adok.
Ezen kívül sok nyitott, jó szándékú előolvasóval találkoztam a közösségi platformokon, akiknek a visszajelzéseiért rendkívül hálás vagyok. Mindenki szava számít – az olvasó az első –, de természetesen vannak olyan elemek, amikhez ragaszkodom, nem makacsságból, hanem azért, mert ezek tükrözik leginkább az egyediségemet.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Meglepődtek – sőt, először azt hitték, csak viccelek vele. De végül örömmel fogadták a hírt, támogatóan álltak hozzá. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sajnos nincs igazán idejük elolvasni a könyveimet – amit megértek, de persze valahol sajnálom is, mert kíváncsi lennék a reakcióikra. Még ha elfogultak is lennének, a család az, aki mindig a legközelebb áll hozzánk – legyen szó íróról vagy bárki másról.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Bízom benne, hogy eddig is sikerült – és ezután is sikerül – olyan történeteket alkotnom, amelyek minél több emberhez eljutnak, elvarázsolják őket, és örömet adnak az olvasásban. Több kéziratom is folyamatban van – mint például a Metal and Soul, a Bloody Leaf és a Elias Warn: A halál tanítványa –, és remélem, hogy ezek közül már idén megjelenhet valamelyik. Emellett nagyon bizakodom, hogy legkésőbb szeptembertől a saját kiadóm is gördülékenyen működik majd, hogy ezzel minél több magyar szerzőt bátoríthassunk és támogathassunk az alkotás útján.
%20(6).jpg)
