Biheguan Zhuren: Új korszak - A világ, amit Kína diktál

 „Kínának jogában áll Magyországot egyedül is megvédenie.”

Biheguan Zhuren

Új korszak – A világ, amit Kína diktál

Retrofuturista Könyvek 3.

Megjelenik május 6-án!

https://multiverzumkiado.hu/book/biheguan-zhuren_uj-korszak

Új korszak [előrendelhető] (lira.hu)

Multiverzum Kiadó, 2024

Fordította: Tokaji Zsolt

Szerkesztette: Tarcsa Zoltán

Felelős szerkesztő: Péczely Dóra

Borítóterv és sorozatterv: Bukodi Attila

A kötetről

Kiadónk egy különleges műre bukkant, amikor retrofuturista sorozatához a science-fiction irodalom gazdag múltjának kincseskamrájában kutatott. Biheguan Zhuren Új korszak című könyve a sanghaji Xiaoshuolin Kiadó gondozásában jelent meg „Guangxu császár uralkodása 34. évének második holdhónapjában”, vagyis 1908 márciusában. Az 1999-ben játszódó történetben a hatalmas katonai erővel rendelkező Kína és a Nyugat háborújáról olvashatunk, amelyet a Magyarország fölötti befolyásért vívnak. Bár ezek a sorok úgy hangozhatnak, mintha a kiadó tréfát űzne, erről szó sincs! Kevesek ismerik, de az európai értelemben vett fantasztikus irodalomnak Kínában is voltak előzményei. Az utolsó kínai császári dinasztia 1911-es bukását követően bekövetkezett változások az irodalomra is hatottak, s a korábban a csodásat, különöset és misztikust középpontba állító fantasztikus műveket felváltotta az európai értelemben vett  tudományos-fantasztikus irodalom. Az Új korszak lapjain csak úgy hemzsegnek a „modern tudomány” által előállított (ma már persze bájosan naivnak ható) pusztító fegyverek: krokodilok vontatta tengeralattjárók, páncélos csatahajók és különleges vízen járó eszközök, fénybombák, gázágyúk, robbanóelegyek és felfegyverzett léghajók. A mű különleges báját olyan érdekes áthallások is fokozzák, mint a hun gyökereire hivatkozva ázsiai szövetségeseket kereső, Európa által kirekesztett és Európától elforduló, társadalmilag megosztott magyarság, a nyugati világot domináló Francia-Német Dualista Monarchia szerepe vagy éppen Kína törekvése egy új világrend megteremtésére.  

A kötetet a fordító, Tokaji Zsolt, izgalmas háttérinformációval szolgáló tanulmánya egészíti ki, amelyből a kínai tudományos-fantasztikus irodalom gyökereiről és kezdeteiről tudhat meg többet az érdeklődő olvasó.

Fülszöveg

Ez az 1908-ban megjelent regény nem csupán azért különleges, mert egyike a legkorábbi kínai tudományos-fantasztikus műveknek, hanem azért is, mert hazánk, Magyarország kitüntetett szerepet kap benne. Az 1999-ben játszódó történetben a hun gyökerekkel bíró Magyarország súlyos konfliktusba kerül a nyugati világgal, s csak abban bízhat, hogy a rokon népek lakta Kína a segítségére siet. A kínai császár útnak indítja a világ legfejlettebb és legpusztítóbb flottáját, majd hamarosan a szárazföldön, a tengeren és a levegőben is dúl a civilizációk közötti háború. De vajon ez az olykor „csodafegyverekkel” megvívott küzdelem elhozza-e az új korszakot, és sikerül-e Kínának megvédenie Magyarországot?

Ennek a sokáig Kínában is elfeledett regénynek ez az első idegen nyelvű fordítása, amely Tokaji Zsolt sinológus, műfordító munkáját dicséri.

Rövid idézetek a kötetből

„Azon a napon, amikor is a képviselők megkapták a magyar király rendeletét, mindannyian megjelentek a parlamentben, ahol a képviselőház elnöke ismételten kihirdette őfelsége akaratát, majd a képviselők egymás között, mintegy fél napig tárgyalva fejtették ki véleményüket. A sárga fajhoz tartozó képviselők többsége azt javasolta, hogy a magyar király írjon egy levelet a kínai császárhoz, amelyben kinyilvánítja, hogy hajlandó áttérni a Sárga Császár naptárának használatára, valamint kérje meg a kínai császárt, hogy bármikor legyen kész megvédeni Magyarországot, s ne engedje, hogy más államok megalázzák. A fehér fajhoz tartozó képviselők azonban más javaslattal álltak elő. Arra kérték a magyar királyt, hogy tartsa magát a Világbéke Konferencián megbeszélt kilencedik cikkely rendelkezéseihez, így biztosítva örökre a nép békéjét és az ország biztonságát. Végül aztán a magyar király és a miniszterelnök megvizsgálták mindkét faj képviselőinek javaslatát, s úgy találták, hogy többségben vannak azok, akik a Sárga Császár időszámítására felszólító kínai rendelet kapcsán az engedelmességet szorgalmazzák.”

„Az igazat megvallva mi egyszerű halásznépek vagyunk, s itt, Borneó szigete körül élünk az óceán színe alatt már több mint tíz éve. Mivel meglehetősen sokan vagyunk, elnököt választottunk, hogy irányítson minket. Házaink és minden más épületünk is a felszín alatt talál-

ható, ahol mindenünk megvan, semmiben nem szenvedünk hiányt. Ebben az emberektől elzárt világban valóságos paradicsomban élhetünk.”

„Már épp átszállt volna a búvárhajóra, amikor egyszer csak a fedélzeten lévő katonák lármázására figyelt fel. Egyre olyasmit kiáltoztak, hogy valami tüzet látnak a tengeren. Gyorsan a jelzett irányba pillantott, s látta, hogy a tenger felszíne északnyugati irányban lángokban áll. Úgy tűnt, mintha a víz hatalmas lángokkal és füsttel égne, akárha kiömlött petróleumot gyújtottak volna be. Már a hajók páncélja is kezdett átforrósodni, a fém vörösen izzott. Elképzelni sem tudta, hogy keletkezett ez a tűz, s egyáltalán miféle lehet, hiszen csakugyan a víz felszíne égett. Miközben csak állt ott a döbbenettől bénultan, a tűz egyre terjedt, újabb és újabb területeken lángolt fel, sorra gyújtva meg a flottája hajóit, amelyeknek fegyver- és lőszerraktárai hatalmas dörrenéssel robbantak fel. A felrobbanó hajókról katonák zuhantak a lángoló tengerbe. Rosen tengernagy ennek láttán a rémülettől üvöltve tépte fel a búvárhajója felső ajtaját, beugrott, bezárta maga mögött az ajtót, s már merült is alá a mélybe.”

„Van a birtokomban valami igazán különleges kincs, amit „lélekűző homoknak” neveztem el. Ez egy optikus féltve őrzött, titkos kincse volt, aki ötféle fém sugarát ötvözte benne. Elkészítéséhez az ötletet egy Röntgen nevű német vegyész mintegy száz évvel ezelőtti munkája adta. Röntgennek sikerült összegyűjtenie és egy kölesszem nagyságúra koncentrálnia azt a fényanyagot, amellyel ha rávilágítottak egy kísérleti patkányra, az három nap múlva kimúlt. Ez a sugárzás hosszú éveken át sem veszít az erejéből, és sokkal, de sokkal vakítóbb, mint a gáz- vagy az elektromos lámpák. Én alaposan áttanulmányoztam ezt a technológiát, mígnem kifejlesztettem ezt a különlegességet, amit „lélekűző homoknak” neveztem el. Ha ezzel harcolnánk, nem csupán elvakítanánk az ellenséget, de mivel ez a sugárzás semmiben sem különbözik a Röntgen-sugárzástól, és ugyanúgy képes áthatolni az anyagon, alighanem pusztító csapást mérhetnénk rájuk.”

 

„A békefeltételeket illetően a kínai nagy császár mindenekelőtt konzultált Jin Zuoli miniszterelnökkel és a miniszterekkel, majd táviratban felkérte a volt miniszterelnököt, Ren Qijiant, hogy legyen a kínai tárgyalódelegáció teljes hatáskörrel felruházott vezetője. Mellé helyettesként a diplomáciában jártas és nagy tapasztalattal rendelkező He Guoxinget nevezte ki. Ren Qijian nem utasíthatta vissza a megtisztelő felkérést, így aztán azonnal vonatra szállt és a fővárosba utazott. A nagy császár személyesen fogadta őt, kifejezte háláját és nagyrabecsülését, majd arra utasította a minisztereket és a kabinet tagjait, hogy állítsák össze a békeszerződés tervezetét, amely tartalmazza a kárpótlások mértékét is.”

 

Előrendelhető  kiadónk webáruházában:

Multiverzum Kiadó

Új korszak [előrendelhető] (lira.hu)

Donna Tartt-hoz hasonlítják a magyar származású, Pulitzer-díjra jelölt Rebecca Makkai érkező nagyregényét

Rebecca Makkai:

Lenne pár kérdésem

„Ez az a sztori, amit mindig felelevenítettek és újrameséltek.”

Érkezik a magyar származású, Pulitzer-díjra jelölt Rebecca Makkai új nagyregénye

Megjelenés: május 7.
Fordító: Heinisch Mónika
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 544 oldal

Leírás

Amikor e-mailt váltasz vele, magyarul köszön be és köszön el, ami egy nemzetközi hírű amerikai szerzőtől meglehetősen szokatlan. Rebecca Makkai azonban büszke magyar gyökereire, és többször megfordult hazánkban. A néhány éve Pulitzer-díjra is jelölt írót új nagyregénye kapcsán már Donna Tartt-hoz hasonlítják, és valóban, a legújabb, Lenne pár kérdésem című műve nem csupán témájában (campuszregény), hanem komplexitásában is a sokszorosan díjazott, köztudottan rejtőzködő kultszerzőt idézi.

Makkai új regénye a krimi eszköztárát emeli be a szépirodalmi keretek közé, és kever belőle magával ragadó koktélt egy múltbéli bűnügy felelevenítése kapcsán, melyben bőven van tere, hogy a hatalomhoz, a rasszokhoz, a nemek közti különbségekhez, és a #metoo-hoz, és a hasonló polgárjogi mozgalmakhoz való viszonyunkat elemezze több nézőpontból is.

A Lenne pár kérdésem bizonyos pontjain már-már James Ellroy műveinek feszes prózáját juttatja eszünkbe, végletekig feszített helyzeteitől pedig hiába olvasunk szépirodalmat, szinte egy thrillerben érezzük magunkat. Egyedi és felejthetetlen utazás lett tehát Makkai új regénye, melynek cselekménye és mondanivalója is meglehetősen globálisan értelmezhető, emiatt mi itt, Magyarországon éppúgy magunkénak érezhetjük.

Fülszöveg

A sikeres egyetemi tanár és podcaster Bodie Kane készen áll maga mögött hagyni múltját: a családi tragédiát, amely rányomta bélyegét egész kamaszkorára; a New Hampshire-i bentlakásos iskolában eltöltött, javarészt nyomorúságos négy évet; és a negyedik év végén történt gyilkosságot, amelynek áldozata korábbi szobatársa, Thalia Keith volt. Bár az interneten heves vita zajlik Thalia halálának körülményeiről és az elítélt, Omar Evans segédedző bűnösségéről, Bodie jobbnak látja nem feszegetni a dolgokat.

De amikor egy kurzus erejéig visszahívják tanítani a Granby Gimnáziumba, Bodie ellenállhatatlan késztetést érez az ügy feltárására és a hibák leleplezésére. Lehet, hogy az iskola vezetői és a rendőrök, akik kapkodva igyekeztek rács mögé juttatni Omart, más gyanúsítottakat figyelmen kívül hagytak? Elképzelhető, hogy az igazi gyilkos még szabadon van? Bodie végül fejest ugrik abba a nyúlüregbe, amelyet addig elszántan került, és kénytelen átértékelni, tényleg annyira kívülálló volt-e a Granbyben, mint hitte, vagy már 1995-ben is tudott valamit, ami a megoldás kulcsát jelentette volna a perben?

A szerzőről

Rebecca Makkai a Lenne pár kérdésem című regény szerzője, mely több hétig szerepelt a New York Times sikerlistáján, és számos év végi toplistára is felkerült. Az előző, Négy betű című könyvét jelölték Pulitzer-díjra és a Nemzeti Könyvdíjra, valamint Carnegie Medalt kapott érte és elnyerte az LA Times Könyvdíját. Makkai az írás mellett a Northwestern Egyetemen és a Nevadai Egyetemen tanít, illetve művészeti igazgatója a StoryStudio Chicagónak. Jelenleg Chicagóban és Vermontban él. Apja magyar származású volt, aki 1956-ban emigrált az USA-ba, apai nagyanyja pedig Ignácz Rózsa, a múlt század egyik ismert magyar színésznője, írója.

 

A könyvről mondták

„Bravúros alkotás… Makkai prózája szikár, mégis buja, tele van rövid varázsige-fejezetekkel és zongorahúrszerűen feszes mondatokkal.” - New York Times Book Review

„Lebilincselő… Fordulatokban gazdag, kifejező képi világú mű.” - Wall Street Journal

„Kimagasló teljesítmény. A Lenne pár kérdésem egyszerre kampuszregény, mélyenszántó merengés a valódi krimi műfajának értékein és etikáján, illetve egy „me too” elszámoltatás. Ráadásul a legerősebben magába szippantó szöveg, amelyet az utóbbi években olvastam… Példásan adagolja a feszültséget.” - Priscilla Gilman, The Boston Globe

„Fergeteges… sűrű cselekményű, karaktervezérelt krimi, ugyanakkor stílusosan öntudatos eszmeregény… Makkai Poe-hoz méltó fordulatokkal sugallja, hogy az igazság önmagában nem szabadít fel és nem nyugtatja meg a lelket.” - Maureen Corrigan, az NPR „Fresh Air” című műsorában

„A Lenne pár kérdésem újraértelmezi az emlékeinkhez és a hatalomhoz való viszonyunkat, és átértékelteti velünk a rasszokhoz, nemekhez és társadalmi osztályokhoz való hozzáállásunkat.” - Time

„Ez a modern kampuszregény A titkos történet és a Serial podcastsorozat szerelemgyereke…” - Lit Hub

„Briliáns, eredeti módon tárja fel a tudományos körök sötét arcát és Amerika állapotát.” - Daily Mail

„Makkai remekművére egyaránt jellemző az okos történetmesélés és olyan témák boncolgatása, mint a konszenzus, a hatalom és az emlékezet… kielégítő és rafináltan többrétegű… a fondorlatos irodalmi fikció és az izgalmas detektívregény keveréke a bentlakásos iskolákban játszódó drámák legjavával fűszerezve.” - Financial Times (London)

 

Részlet a kötetből

„– Biztos hallott róla – bátorítom. A szálloda bárjában mellettem ülő nő, akiről kiderül, hogy fogorvos, meggondolatlanul beszélgetést kezdeményezett velem, de hamar kifogyott a gyerekeimről szóló kérdésekből, és rólam faggatózott.

Néha egyből rátapintanak. Máskor kérdezősködnek:

– Nem az, akit a pasija a pincébe zárva tartott?

Nem! Nem. Nem az.

Nem az, akit leszúrtak egy…? Nem. Nem is az, aki beszállt a taxiba egy…? Az más volt. Nem az, akit egy gimis kanbulin…? Akkor akit bottal ütlegelt…? Hát? Akit kalapáccsal? Az a lány, aki az elvonón találkozott a párjával, aztán…? Nem. Az, akit egy kukkoló figyelt kocogás közben mindennap? Aki azzal bőszítette fel a férfit, hogy nem jött meg neki? Akinek a nagybátyja? Vagy a másik nagybácsis?

Nem. A medencés eset. Amikor alkoholt találtak a… és a hajszálait mindenfelé. Á, amikor a fazon vallomást tett… igen. Az.

Ilyenkor megnyugodva bólintanak. De mi ebben a megnyugtató?

A szomszédos bárszéken ülő nő kiveszi a zellerszárat a Bloody Maryjéből, és elropogtatja. Öblítsen, szól a fogorvos. Szájak öblítik ki magukból az emléket, a lány nevét.

– Igen, arról hallottam – mondják ilyenkor.

Hallottak, mert ma már csak egy történet, többé-kevésbé ismerős, töredékes emlék, amelynek teljes megértéséhez ajánlott bonyolult térképeket és eseménysorokat bemagolni.

– A bentlakásos iskola! – vágják rá. – Emlékszem a videóra. Maga ismerte azt a lányt?

Ha rákeresünk a New Hampshire-i gyilkosság kifejezésre, a metamfetamintól megvadult bűnözők rendőrségi arcképfotói mellett az ő neve is felbukkan. A kattintásvadászok általában ugyanazt a képet használják: ahol titkos szomorúságot sejtetve csak a szájával mosolyog, a szemével nem. A teniszcsapat tagjai közül vágták ki, az iskolai évkönyvből, és Thalia ismerősei jól tudják, hogy nem volt szomorú, csak fotózáskor mosolygott kényszeredetten.

Ez az a sztori, amit mindig felelevenítettek és újrameséltek.

Az, amelyikre mindenki felkapta a fejét a fiatal, fehér, szép és gazdag áldozat miatt.

Amikor olyan zöldfülűek voltunk, hogy az okosabbaktól vártuk a megoldást.

Amiben talán a legnagyobbat tévedtünk.

Talán akkor követtük el együtt a hatalmas hibát, amelynek súlyát egyénenként alig éreztük a vállunkon.”

A könyvet itt tudjátol előrendelni

Agave Könyvek

Borítóleleplezés: Alba Ferro: Tiktok boszorkány (" Borító megfogott!")

Tyűha, jobbnál jobb borítókat mutat be FairBooks Kiadó. Most Alba Ferro új könyvének a borítója lelepleződött, mely címe Tiktok boszorkány. Már a címe is igencsak érdekes lehet, hát engem megvett, nagyon klassz. Ezt a könyvet is szintén április 15-én lehet előrendelni FairBooks Kiadó oldalán

Alba Ferro

Tiktok boszorkány

Tartalom

Mit tennél, ha az eldugott hegyi falu, ahol eddig biztonságban érezted magad, többé már nem védene meg a távoli, változó világtól?

Jenna mágiaforrásként csupán játszadozik az erejével. TikTokon követi a mágiagyakorló influenszereket, bele-bele kóstol a boszorkányságba, de attól tart, az ilyesmi csak bajt hozhat a fejére. Aztán megjelenik egy párduc bőrforgató a színen, Jenna bajsejtelmei pedig beigazolódni látszanak.

De vajon mik a jóképű idegen szándékai? Segíteni Jennát vagy épp ellenkezőleg, az életére törni? És meddig rejtőzködhet Jenna, miközben a boszorkányházak hatalma folyamatosan nő és egyre szaporodnak a bőrfogatók által elkövetett bűncselekmények?

Jenna lassan már azt sem tudja, ki a barát és ki az ellenség, csak egyvalami biztos: az életben maradáshoz olyan energiákat kell megmozgatnia, melyek létezéséről eddig fogalma sem volt.

Megjelenés

2024.június 10.

FairBooks Kiadó

Előolvasás:Jud Meyrin:A Kristály Villa titka (Rózsakői rejtélyek 3.) - ("Jud Meyrin mesterien adagolja az izgalmat, a rejtélyt, a kíváncsiságot. Ráadásul mire végére értem, eléggé megbonyolította a dolgokat vagy mégsem? Ki tudja...")

~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Jud Meyrin írónőnek, hogy újabb könyvét olvashattam el megjelenés előtt. Anyám, mióta vártam már, hogy legyen külön történetük nekik is. Újvári Péter és Rádai Emma, mindig is kíváncsi voltam rájuk.

FairBooks Kiadó gondozásában jelenik meg A Kristály Villa titka (Rózsakői rejtélyek 3.) címmel. A könyvet április 15-én lehet előrendelni.

Jud Meyrin

A Kristály Villa titka

(Rózsakői rejtélyek 3.)

Tartalom

Ha ​csak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok…

Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.

Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.

Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?

Vélemémyem

5/5

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz a gondolataimat összeszedni és megírnom a véleményem. Az egyszer biztos, hogy szinte faltam a betűket. Lehetetlen volt. Nagyon régóta vártam, hogy Újvári Péter is kapjon külön könyvet. Ráadásul Emmával. Nem hiába mondják, hogy a gyűlölet és a szerelem közti határ eléggé vékony. Egy tőröl fakad ez a két érzelem. Vajon melyik érzés fog győzedelmeskedni?

Jud Meyrin mesterien adagolja az izgalmat, a rejtélyt, a kíváncsiságot. Ráadásul mire végére értem, eléggé megbonyolította a dolgokat vagy mégsem?  Ki tudja...

Először volt ilyen, hogy egy mellékszereplőt fejbe tudnám csapni, Annamarit nem bírtam, rettenetesen irritáló személynek tartom, fene, tudja kire gondolt az írónő, miközben ezt a karakter kitalálta. Nem mondom, hogy végére megkedveltem volna.

Az egész történet kicsit sokkolt, pláne a gyilkosság módja... Jesszus, nem emlékszem, hogy volt valaha is ilyen durva írónő eddigi történeteiben.

Kristály Villa titka egy igazi vérbeli krimi, egy kis romantikával megfűszerezve. De még mekkora romantikával... Nem hiába olvas az írónő saját zsánerében is. Tudja kamatoztatni az olvasásait. Egyik borzasztó titok derül a másik után, csak kapkodtam. Régi és új szereplők is felbukkannak, Pipi a kislány eszméletlen szövegei van.  

Egyébként Újvárit Stohl Andrást képzeltem. Tudom, tudom, lehet, másoknak nem jön be. De amikor kézhez kaptam, és elkezdtem azon nyomban olvasni, egyből ő jutott eszembe. A hangja, mozdulatai...Csak Stohl!

Nem tudom lehet-e ilyet mondani, de ezt feltette az I-re a pontot. Ez a könyv fantasztikus volt. Csak azt sajnáltam, hogy baromira végére értem. Remélem nem lesz vége ennek a sorozatnak.

Még egyszer köszönöm Jud Meyrin írónőnek, hogy elolvashattam ezt a fantasztikus könyvet.

FairBooks Kiadó oldalán lehet majd előrendeli.

Kocsis Gergely: A varjúszellem – Újabb regény a Krimi Ma sorozatunkban! – Megjelent!

 Kocsis Gergely

A varjúszellem

Krimi Ma sorozat

Megjelent!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Könyvbemutató Budapesten a Nyitott Műhelyben április 12-én 19 órától

Esemény

A szerzővel és Péczely Dóra szerkesztővel Rácz I. Péter beszélget.

A kötetből Mics Ildikó színművész olvas fel részleteket.

A regényről

 

„A fővárosi detektívet, akit háborús traumák kísértenek, a nagy magyar Alföld egy unalmas kisvárosába küldik felderíteni egy hétköznapinak tűnő gyilkosságot. Persze hamar kiderül, hogy a dolgok messze nem olyan egyszerűek, ahogy első pillantásra tűntek… A varjúszellem a krimi és a misztika, a történelmi regény és a fantasy finom iróniával megírt, különleges ötvözete, amely a két világháború közötti, mágiával és legendákkal teli magyar vidék sötét titkaiba kalauzolja az olvasót.”

 

Péterfy Gergely

Fülszöveg

 

Adler Vilmos, az első világháborút megjárt katona leszerelése után detektívként találja meg a helyét a világban. 1922 februárjában az álmos mezővárosba, Karattyánra utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a befolyásos államtitkár unokahúgát. A novemberi hideg ellenére a nőt kisestélyiben találták meg a templom mögötti parkban – megfojtották. Adlernek azonban nemcsak bonyolult és vérfagyasztó esetekkel kell szembenéznie, hanem háborús veteránként saját magával, múltjával és kísértő emlékeivel is.

A detektívet poszttraumás stressz szindróma gyötri, emlékképei túlnőnek tudatán, és beférkőznek a mindennapok eseményei közé. Valóság és képzelet összemosódik, az egyre aggasztóbb történések mellett pedig meg kell küzdenie azzal, ahogyan próbára teszi a saját tudata. Vajon képes-e kellőképpen nyitott lenni elméje, amikor minden kapaszkodó kicsúszik a kezéből? Kocsis Gergely regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva.

A szerzőről

Kocsis Gergely 1974-ben született Budapesten. Mérnöki és közgazdász diplomával rendelkezik, és jelenleg egy adatokkal és mesterséges intelligenciával foglalkozó cég vezetője. 2013 óta aktív a blogvilágban, majd 2020-tól kezdve szépirodalmi kisprózákat publikál. Írásai szerepeltek különböző irodalmi lapokban, többek között a Kalligram online, a Szófa, a Halszájoptika és a Népszava Nyitott Mondat mellékletében. Két novellája Patrick Mullowney fordításában angolul is megjelent, a New York-i Liszt Ferenc Intézet publikálásában. Első regénye, A varjúszellem, 2024 áprilisában jelenik meg a Prae Kiadó gondozásában.

A szerző portréját Raffay Zsófia készítette.

Részlet a kötetből

 

„A detektív Borovitz főügyész előszobájában ült, négy óra múlt tíz perccel. Várakoztatták – biztos volt benne, hogy szándékosan. Előtte már vagy öt perce kijött egy hatalmas tokájú, harcsabajuszú úr. Arra gondolt, hogy a pálinkáját sem tudta meginni, amit a tárgyalóban kikészítettek, olyan gyorsan terelte be Tivadar. Éppen kérni akart még egyet, amikor megjelent egy hivatali szolga, és intett, hogy fáradjon beljebb, mert a méltóságos úr fogadja. Süppedős vörös szőnyegen vezetett az út, a falon egy ízléstelen paraszti csendélet, mindenütt aranyozott stukkók, a polcokon iratok, az asztaloknál serénykedő titkárnők.

Az alacsony, kedélyes főügyész szinte eltörpült a detektív mellett. Kerek pocakján óralánc csillogott, ősz, gondosan nyírt körszakálla felett monoklit viselt. Kicsi, puha tenyerét lagymatag kézfogásra nyújtotta.

– Borovitz Aurél. Hmm… hogy is hívják… pedig mondták, de már nem az igazi a memóriám… Ez a sok név és arc…

– Adler Vilmos, méltóságos uram, a pesti rendőrkapitányságról jöttem.

Adler egy pillanat alatt felmérte az irodát. Díszes, kerek asztalhoz ültek, rajta aprósütemények, többféle pálinka, pezsgő, Dreher konyak. A szoba közepén egy roppant íróasztal terpeszkedett, meglehetett vagy három bécsi öl. Katonás rendben akták magasodtak az egyik szélén, a kibontott posta a másikon. Alapos ember, aki szereti a rendet és a hatalmat, vonta le a következtetést a detektív.

– Á, igen, igen. Vértesy Erzsó ügyében, ugye? Sajnálatos eset, és pont a mi szeretett Karattyánunkban! Pedig milyen kedves teremtés volt ez az Erzsó, mindenkihez volt egypár kedves szava, ismeri az ilyet, nem? Igazi jelenség. Nagyon fog hiányozni, mondtam is a méltóságos államtitkár úrnak. De a méltóságos úr csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy rendes nyomozást akar, hogy a csendőrségnek nincsenek megfelelő eszközei és tapasztalata. – Közben leültek a hatalmas irodában a vörös kárpitú, súlyos karosszékekbe. – Nem értek egyet, évszázados tapasztalat van itt, és rátermett emberek.

Adler elengedte a füle mellett a főügyész szavait, nem kapott sok időt, ki kell használnia.

– Úgy tudom, maga szignálta a csendőrök nyomozati anyagát.

– Á – húzta el a száját Borovitz –, hivatalból ez a dolgom.

A főügyész kényelmetlenül fészkelődött a fotelben. Adler elővette a kopottas, zsíros tapintású fekete noteszét, és ráérősen lapozgatta.

– Nem értett talán egyet vele? – nézett fel a füzetből, Borovitznak szegezve a kérdést. A kérdezett csak meredt maga elé, és olyan arcot vágott, mintha citromba harapott volna az imént.

– Nem erről van szó – kezdte lassan. – Nem akartam, hogy a nevemet összefüggésbe hozzák ezzel a szomorú üggyel. Megérti, nem? – A főügyész idegesen töltött magának egy pálinkát. Csak miután tele volt a pohara, jutott eszébe az illem: – Bocsánat, pálinkát? Saját főzés a legjobb szilvából. Tudja, családi recept. Apáról fiúra száll. Nekem sajnos nem született gyermekem… A receptet velem temetik majd a sírba. Jöjjön, kóstolja meg! Ilyet még biztosan nem ivott.

– Csak egy keveset.

– Mi keveset nem adunk, nem veszünk semmiből itt Karatytyánban. Érti, nem? – kacagott fel vékony hangon, idegesen a főügyész. – Na, jöjjön, öcsém, ne kéresse magát!”

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

Borítóleleplezés: Florina Wolf: Pizzaszív-Légy mellettem (" Waoo! Imádom!")

FairBooks Kiadónál újabb borítóleleplezésre került sor. Nagyon várt könyvről került az új borító. Florina Wolf: Pizzaszív- Légy mellettem címmel. Sok részletet osztott meg az írónő a könyvéből.  Nem csoda, hogy ennyire várom.

Íme, a csodálatos borító. Ráadásul újabb jelzés van könyv tetején.

Kristály, rózsaszín kristállyal jelölik a romantikus regényüket.

Florina Wolf

Pizzaszív-Légy mellettem

Borítót készítette Chris Covers

Tartalom

A FarkasÉhség Szerelem pizza receptje:

– Vegyél egy hangulatos, kisvárosi pizzériát.

– Tégy bele egy majdnem húszéves lányt.

– Adj hozzá két csajozós fivért és az ő szomorú sorsú barátjukat.

– Keverd össze egy púpos kanál titkos szerelemmel, egy nagy evőkanál családi összetartással és egy teáskanál gyásszal.

– Fűszerezd bőven bonyodalommal, barátsággal, szenvedéllyel.

Bié a szülei tragikus halála után két bátyjával közösen vezeti a FarkasÉhség Pizzériát, és igyekszik leplezni egyre erősebb vonzalmát fivérei legjobb barátja, Beke iránt, aki nemcsak elérhetetlen számára, hanem szintén küzd a saját családi problémáival.

Miközben készülnek az ínycsiklandóan finom pizzák, a Farkas testvérek és barátaik pedig élik hol vidámabb, hol nehezebb mindennapjaikat, közelebb kerülhet-e egymáshoz Bié és Beke? Vagy a lánynak be kell érnie a fiú barátságával?

Megjelenés: 2024.június 10.

Előrendelés: 2024.április 15-től.

FairBooks Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Daniella Deutsch - ("(...) mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Daniella Deutsch írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Nick (A tükör másik oldalán 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a felkérést, és hogy lehetőséget kaptam erre az interjúra. Elsőkönyves íróként hatalmas megtiszteltetés számomra.

Hogy mit lehet tudni rólam? Őszintén szólva, eddig akárhányszor feltették nekem ezt a kérdést, sosem tudtam igazán hiteles választ adni rá. Egyszerűen mindig úgy éreztem, hogy semmi olyat nem tudok mesélni magamról, ami érdekelhet idegen embereket, mostanában viszont inkább az ügyben bizonytalanodom el, hogy melyik oldalamra kíváncsiak, hiszen van egy pár. Úgy gondolom, néhány mondatban sajnos lehetetlen összefoglalni azt a sok mindent, amit csinálok, mivel elég szerteágazó az érdeklődési köröm, sok, különféle dolog érdekel. Jelenleg elsősorban az írói pályafutásomra koncentrálok, emellett pedig a cosplay világában szeretnék kibontakozni, de szerkesztőként és modellként is tevékenykedem, illetve a filmes szakma sem áll tőlem távol.

Nick (A tükör másik oldalán 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Amikor elkezdtem dolgozni Nick történetén, még nem volt pontos időpontja annak, hogy mikor szeretném könyvként viszontlátni a polcomon. Úgy voltam vele, hogy annyiszor dolgozom át, ahányszor kell, hogy egy olyan regényt kapjak, amivel meg vagyok elégedve, ezért nem is siettem a sztori megírásával, sőt. Mondhatni csak akkor írtam, amikor úgy éreztem magához szólít a történet, ezért jó sok évembe telt, mire végre megszületett. Rengeteget tanultam általa íróként és emberként is egyébként, úgyhogy nem bántam meg, hogy ennyi ideig tartott a folyamat. Számomra így lett tökéletes. Ennél többet viszont tényleg nem tudtam volna hozzáadni, úgyhogy végül ezért is döntöttem amellett, hogy most már a kiadás felé kacsingatok. 

A kutatómunkával kapcsolatban pedig a rövid válaszom: igen, a regényírás előtt végeztem kutatómunkát, viszonylag sokat. Az nem titok, hogy a Nick című regényem egy ikertörténet egyik fele, aminek a cselekményszálával párhuzamosan zajlik Nick hasonmásának, Adamnek a története is, ezért gyakorlatilag egyszerre kutattam mindkét fiú esetében, ami bevallom néha elég komplikálttá tette a napjaimat. Főleg a fiúk családi háttere miatt kellett kiderítenem ezt-azt, nem is feltétlenül olyan információra volt szükségem, ami megjelenik a regényekben, de mivel szerettem volna alapos lenni, ezért mindennek utánajártam, amit meg kellett tudnom.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően romantikus történeteket írok, amikben nincsenek sárkányok, mágusok vagy egyéb misztikus elemek, ettől függetlenül egyik történetemnek sem valóság az alapja. Persze ihletnek meg különböző szituációk a való életből, olykor még idegen emberek buszon elkapott reakciója, viselkedése is alakíthat a fejemben egy-egy jeleneten, de amikor alkotok, szeretek a fantáziámon belül mozogni.

A könyved tabu elemeket is tartalmaz, te magad is szereted az ilyen könyveket? Van kedvenc könyved?

Valóban nem állnak tőlem távol az olyan történetek, amikben valamiféle tabutémát feszegetnek az írók, bár mivel ezen belül is elég sokféle verzióval találkoztam már, azt ki merem jelenteni, hogy nem minden tabuelemeket tartalmazó történetnek vagyok én a célközönsége.  Amikor a fejemben megszületett a regényem, nem az volt a célom, hogy valami polgárpukkasztó sztorit alkossak, sőt, valójában ez a tabu dolog sem volt tudatos. Én csupán arra vágytam, hogy egy olyan történetet hozzak össze, ahol a karakterek viselkedése megalapozott, az érzéseik hitelesek, meg hogy olyan sztori legyen, amivel az olvasók nem sűrűn találkoztak eddig. Illetve azt tudtam még, hogy nem egy szokványos romantikus szálat szeretnék… aztán végül ez lett belőle.

Olvasóként egyre több „kedvenc” könyvem van, amiknek az olvasása pozitív élményt hagyott bennem, de mégis van egy, ami átformálta az életemet és elindított az utamon, ezért, ha kérdeznek, én mindig amellett fogom letenni a voksomat. Nem egy hatalmas történet óriási cselekménnyel, sőt, egyes embereknek kifejezetten irritáló lehet benne a karakterek viselkedése, de nekem valamiért nagyon eltalálta az ízlésvilágomat, amikor először a kezembe vettem a könyvet, úgyhogy amolyan örök kedvencemet avattam. Szándékosan nem nevezem meg a regényt, mert nem az a lényeg, hogy milyen könyvről van szó, de engem íróként például gyakran az hajt, hogy csináljam tovább, hogy ha csak egy emberből hasonló érzést vált ki az én regényem, mint belőlem egykor az a történet, már megérte elkezdeni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A gimnáziumi éveim alatt kezdtem el ráébredni, hogy létezik olyan, hogy szórakoztató irodalom, és akkortájt alakult ki a fejemben Nick karaktere is. Már ott eldöntöttem, hogy ebből a sztoriból egyszer könyv lesz, de aztán jó pár évig félretettem az ötletet és úgymond hagytam „ülepedni”, mert szinte semmit sem tudtam volna megírni belőle. Addig más történetek írásával foglaltam le magam, meg sokat olvastam, hiszen ekkor jöttem rá, hogy milyen sokat adhat nekem maga az olvasás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Elsősorban a romantikus vonal az én világom, ezért mindenképpen a romantikus írók közé kategorizálnám magam, de mivel szeretem feszegetni a határaimat, tervben van a jövőben egy fantasy trilógia megalkotása is. Abba viszont több szempontból sem mernék belevágni egyedül, úgyhogy az egy többemberes projekt lesz, egészen pontosan kettő, mert egy társszerzővel fogok dolgozni rajta. Már most zajlanak a háttérmunkálatok, de mivel ez még egy viszonylag távolabbi cél, egyelőre nem szeretnék semmi konkrétat ígérni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem feltétlenül azt a szót használnám, hogy kétségbeestem, amikor nyomdakész állapotba került a kéziratom, de mindenképp elvesztem valahol. Mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben Nick története, ezért hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal, amikor „elvették” tőlem, és már nem tudtam többet alakítani rajta. Szerencsére ez az érzés egy pár héten belül elmúlt és ráébredtem, hogy még messze nincs itt a vége, de azért különös volt ezt megtapasztalni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mivel egy elég empatikus, érzelmes embernek tartom magam, valahogy adta magát, hogy leginkább olyan történeteket szeretek/tudok alkotni, amikben az érzelmek alakulásán és a karakterek személyiségfejlődésén van a fókusz. Ettől függetlenül pont azért, mert rengeteg különféle ötletem van, nem merném kijelenteni, hogy mindig csak romantikus regényeket fogok írni, de az tény, hogy ezen a vonalon sokkal kreatívabb vagyok, mint bármely más zsánerben, ezért valószínűleg ez lesz a fő irány.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra nem az a nap volt sokkoló, amikor a regényem végleges változata kijött a nyomdából és a kezemben tarthattam, de persze azt sem fogom soha elfelejteni. Valójában inkább az a pillanat rengetett meg érzelmileg, amikor először megláttam a könyvemhez készült próbanyomatot. Talán ott éreztem igazán, hogy innen már nincs visszaút, és egy álmom valóban teljesül, nem tudom. Mindenesetre abszolút pozitív emlékként gondolok vissza rá, szerettem azt az érzést.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mostanra tudatosabbá vált, mint régen. Azaz már gyakrabban nyüstölöm magam és próbálok hangulatba jönni az íráshoz, még ha nincs is ihletem, hiszen bizonyos felelősség nyomja a vállamat az olvasóim miatt, de azért igyekszem követni a saját elveimet. Valójában akkor tudok hiteleset alkotni, amikor átjár az adott történet „esszenciája”, amiről írni szeretnék, ezért arra törekszem, hogy ezeket az átszellemült időszakokat kihasználjam és akkor esek neki. Az ötleteim nagy része egyébként nem is a gép előtt születik. Általában olyan szituációkban kap el egy-egy fontosabb gondolat, amikor sehová sem tudom lefirkantani, vagy épp aludni szeretnék. De már ezek kijegyzeteléséhez is megvan a módszerem, és megtanultam legalább egy rövid időre bemagolni a dolgokat, meg persze a jegyzetfüzet és a toll időközben állandó tartozékává vált az ágyam melletti kisasztalomnak.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Klisésen azt mondanám, hogy minden jelenet a kedvencem, mert ez valahol így is van, de amiket igazán imádtam megírni, azok azok a jelenetek, amikben a fiúk egyszerre szerepeltek a másik totális hasonmásaként. Mivel a regényem alapja a hasonmás-helycsere koncepció, én végig nagyon jól szórakoztam, mialatt írtam a történetet, ugyanis világéletemben imádtam az ilyen helyzetekből adódó bonyodalmakat. A romantikus tabu vonal persze közben megbuherálja a sztorit, és valahol kicsit én is meghasonlottam írás közben, de ritka különleges élmény volt végigkísérni Nicket az útján, úgyhogy én örökké hálás leszek ezért.

Általában akkor akadt gondom egy jelenet megírásával, amikor a történetet nem éreztem át kellőképpen és nem hallottam Nick hangját a fejemben, de idővel az ilyen helyzeteket is megtanultam orvosolni. Vagy újraolvastam a már megírt fejezeteket, vagy teljesen másfelé tereltem a gondolataimat, éppen melyik segített, de mindig sikerült áthidalnunk a problémát, úgyhogy végülis bevált a módszer.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A jelenlegi sorozatomon kívül legalább négy regényötlet vár arra, hogy egyszer megírjam. Ezek mindegyike „csak úgy” kipattant a fejemből, nem ültem le sosem tudatosan a gép elé, hogy na most majd én kitalálok valamit. Először a kis ötletmorzsa születik meg, aztán szépen lassan kibontom a cselekményszálat is, és amikor már azt érzem, van annyi mondanivalóm,  hogy életre tudok kelteni egy új világot, akkor nekiülök. Persze írás közben is ihletődöm, de sokszor én inkább előtte gyűjtöm be a regényemhez szükséges információkat, és szép lassan építem fel magamban a karaktereket és a történetüket, mert szeretek úgy elkezdeni írni, hogy nagyrészt tudom, mit csinálok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nick sztorijának az első nyers verzióját (amikor még nem került szakmai kezekbe) két ember olvashatta – a húgom és egy barátnőm –, mert mindketten elég kritikusak ahhoz, hogy adjak a véleményükre, de igazság szerint nem szívesen mutatom meg senkinek a kéziratot, amíg van mit alakítani rajta. Persze, tudom, hogy ez egy oda-vissza játék, mert sosem derül ki, hogy mit kell rajta alakítani, ha nem mutatom meg senkinek, de mivel időközben szakmabeliektől is kaptam tanácsokat, valamivel könnyebben engedek ki egy félkész sztorit a kezeim közül. Illetve amióta az Írómentor Program tagja vagyok és a szerkesztőmmel együtt dolgozunk a kéziraton, ő mindig felhívja a figyelmemet, ha félrecsúszik valami, úgyhogy a következőt rajta kívül biztosan nem látja más, amíg nyomdakész állapotú nem lesz. Később persze jönnek a tesztolvasók, akiknek rengeteget számít a véleménye, de mivel ők már úgymond a kész könyvet látják, egy fokkal talán nyugodtabb vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ahogy egy korábbi válaszomban említettem, igencsak elnyújtottam a könyvírás folyamatát, ezért az évek alatt voltak olyan periódusok, amikor nem feltétlenül hittek abban, hogy Nickből valaha könyv lesz. Habár én akkor is szilárdan kitartottam az elképzeléseim mellett. Sosem hibáztattam őket, hiszen az írás egy magányos biznisz és kívülről tényleg nem túl izgalmas a dolog, ráadásul csak én tudtam mi is zajlik a színfalak mögött. Alapvetően egy fantasztikus, támogató családom van, akik még akkor is mellettem állnak, amikor a legnehezebb időszakaimon megyek keresztül, úgyhogy sosem cserélném le őket. Arról nem is beszélve, hogy mióta olvasták a könyvemet, még inkább támogatnak. Meg is lepett, hogy mennyi mindenkit érdekel a regényem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy ígérem, dolgozom Adamen! Akik már olvasták a sorozat első részét, nem feltétlenül szerettek a lezárás miatt, ezért mindenképp törekszem arra, hogy még idén megjelenhessen a folytatás. Erős nyomás van rajtam emiatt, mert sosem voltam jó a határidők betartásában, főleg úgy, hogy közben rengeteg más dologgal is kell foglalkoznom, amiket bár szeretek csinálni, könnyen elterelik a figyelmemet. Mindenesetre azt megígérhetem, hogy a második rész megjelenéséig is van bőven meglepetés a tarsolyomban, amiket szépen lassan megosztok majd a közösségi médiában, úgyhogy remélem addig sem fogtok unatkozni!

Lezárásképp pedig mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét. Mérhetetlenül jólesik és nem is lehetnék hálásabb érte. Fantasztikusak vagytok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Daniella Deustch írói oldala

Bookline

Libri

Daniella Deustch írói oldala