Az internet pocsék hely lett – Cory Doctorow elmondja miért, és mit tehetünk ellene?

 Cory Doctorow: 

A nagy elszaródás
Miért romlott el hirtelen minden, és mit tehetünk ellene?

„Nem vagy egyedül. Az internet egyre gyorsabban zuhan össze. A szolgáltatások, amikre támaszkodunk és amiket valaha szerettünk, egyszerre válnak mind szarkupaccá.”

Az internet pocsék hely lett – Cory Doctorow elmondja miért, és mit tehetünk ellene?

Megjelenés: március 17.
Fordító: Bari Máriusz
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 352 oldal

 

Leírás

 

A digitális tér nem romlott el magától, valaki szándékosan rontotta el. Cory Doctorow A nagy elszaródás című kötete pontos és kíméletlen diagnózis arról, hogyan silányultak le a legnagyobb online platformok: előbb a felhasználókért versenyeztek, aztán a hirdetőkért, végül a részvényesek rövid távú profitjáért, és közben mindenki más veszített. Doctorow nem dühös publicista, hanem technológiai bennfentes, aki közérthetően mutatja meg, miként torzítják el a monopóliumok, az adatkapzsiság és a rosszul szabályozott piacok az internetet.

 

A nagy elszaródás egyszerre oknyomozó esszé és túlélőkalauz: feltárja, miért lett a közösségi média kiszámíthatatlanabb, az online kereskedelem egyre drágább, a digitális kultúra pedig egyre szűkebb. Konkrét példákon keresztül bizonyítja, hogy a folyamat nem technológiai szükségszerűség, hanem tudatos üzleti stratégia. És ami még fontosabb: megmutatja, hol lehet beavatkozni. Ez a könyv azoknak szól, akik nemcsak használni akarják az internetet, hanem érteni is, mi történik vele, és vissza akarják követelni tőle azt, amit elveszített.

 

Az „enshittification” kifejezés mára túlmutat önmagán: kulturális ikonná vált, amely egyetlen szóba sűríti a digitális korszak kiábrándultságát. A fogalom nemcsak széles körben elterjedt, hanem az év szavává is választották, jelezve, hogy Doctorow diagnózisa nem marginális panasz, hanem kollektív tapasztalat. Ritka pillanat, amikor egy technológiai elemzés nyelvi fordulattá, majd közérzeti tükörré válik, A nagy elszaródás pontosan ilyen könyv.

 

Fülszöveg

 

Nem csak te érzed így – az internet tényleg pocsék hely lett. De miért, és mit tehetünk ellene?

 

A nagy elszaródás korában élünk: egy olyan korszakban, amikor az életünket átszövő, fontos online szolgáltatások lassan teljesen használhatatlanná és élvezhetetlenné válnak. Az egész rettentő frusztráló és kiábrándító, ráadásul néha egyenesen félelmetes is.

 

Ez a könyv nemcsak felismeri a problémát, hanem megoldást is kínál rá.

 

Amikor Cory Doctorow megalkotta az enshittification kifejezést, nem csupán egy szórakoztatóbb módot keresett arra, hogy elmondja: „minden rosszabb lett.” Egy sokkal pontosabb diagnózist adott a digitális világ állapotáról, és arról, hogyan hat ez mindannyiunk életére (spoilerveszély: nem jól).

 

Az egykor csodálatos internetet elfoglalták a platformok (Google, Facebook stb.), amelyek szinte varázslatos ígéreteket tettek a felhasználóknak, és eleinte tényleg hozták is az elvártakat. De amint elég embert sikerült magukhoz láncolniuk, elkezdték kihasználni őket, hogy kielégítsék az üzleti ügyfeleik igényeit. Ezután jött az üzleti ügyfelek kifacsarása, mert a platformok mindent maguknak akartak. Végül azonban ez a vesztükhöz fog vezetni.

 

Doctorow érvelése telibe talált: amint nevet kapott, nyilvánvalóvá vált, hogy az elszaródás mindenhol ott van. Az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta, és a Black Mirror 2025-ös évadát is nagyban inspirálta.

 

Most pedig a szerző túlmutat a bénító „úgyis mindennek vége” érzésen. Megmutatja a konkrét döntéseket, amelyek idáig vezettek minket, hogy kik hozták őket, és ami a legfontosabb: hogyan lehetne mindezt visszacsinálni.

 

A szerzőről

 

Cory Doctorow 1971-ben született Torontóban, jelenleg Los Angelesben él. Az első könyve 2001-ben jelent meg, amit azóta számos további regény, novelláskötet és tényirodalmi mű követett. Legismertebb munkái a Kis testvér című, számos díjjal kitüntetett és New York Times bestseller ifjúsági disztópia, valamint A nagy elszaródás, melynek alapját Doctorow 2023-ban megalkotott szava, az enshittification adja, amivel azt hivatott kifejezni, hogy az internet pocsék hely lett. Ez a kifejezés annyira jól ragadta meg a korszellemet, hogy az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta. Doctorow az írás mellett különböző non-profit szervezeteknek dolgozik, és több egyetemen is tanít vendégoktatóként. Folyamatosan publikál tudományos és SFF témákban, állandó rovata van a Locus magazinnál, társalapítója a Boing Boing portálnak és népszerű blogot vezet saját oldalán, a craphound.com-on.

A könyvről írták

"Néha egy kifejezés olyan találó, olyan világos és időszerű, hogy több lesz egyszerű divatszónál." - The New Yorker

 

"Doctorow kétségtelenül tudja, hogyan tegyen maradandóvá egy gondolatot." - Financial Times

 

"Doctorow világosan megfogalmazza, miért tűnik egyre több szolgáltatás egyre rosszabbnak az Amazontól az Instagramig." - The Guardian

 

"Meghökkentően meggyőző pamflet." - Kirkus Review

 

Idézetek a kötetből 

 

„De amikor egy szektor öt vállalatra – vagy négyre, háromra, kettőre, vagy netán csak egyre – zsugorodik, eltűnik a kollektív cselekvés problémája, marad helyette a belterjesség, az iparági vezetők közötti elkerülhetetlen összejátszás. Végül is egy olyan iparágban, ahol néhány vállalat ural mindent, a vezetők többsége valószínűleg az összesnél vagy legalábbis a legtöbbnél megfordult már. Ismerik egymást, együtt nőttek fel, és egymás társasági életének szereplői.”

 

„Nehéz túlbecsülni, milyen varázslatos volt a Google a kezdetekben. Igazi varázslat volt rádöbbenni, hogy miként lehet pár perc alatt rávenni idegeneket, hogy felvegyenek és elvigyenek bárhová a taxifuvarár töredékéért, nem valami olcsó Uber-trükk. (A titok az volt, hogy minden fuvaron rengeteget buktak.) A Google olyasmit csinált, ami addig senki másnak nem sikerült: értelmet adott az egész internetnek. A Google megjelenése előtt mind olyan keresőmotorokat használtunk, amik vesztésre álltak a spammerekkel szemben – akik már megtanulták kijátszani a Lycoshoz hasonló, kezdetleges rangsorolási algoritmusokat. Működtek az olyan primitív trükkök, hogy beírtad a macska szó száz szinonimáját az oldaladra fehér betűkkel, hogy ne lehessen látni, és hopp, az oldalad a macska keresésre az első helyre került.”

 

„Az ipari forradalom kapitalistáit megelőző feudális urak vagyona a járadékokból épült fel. Az arisztokrácia hatalmas birtokokkal rendelkezett, ezeken éltek „a földhöz kötött” parasztok, akik nem költözhettek el a földesúr engedélye nélkül. A parasztok „szabadon” művelhették a földeket, és művelték is, mert minden egyes parasztnak éves bérleti díjat kellett fizetnie a földesúrnak – függetlenül attól, hogy terméskiesés volt, aszály, árvíz vagy éppenséggel tűzvész. A földesurak tartották kezükben a termelés legfontosabb tényezőjét, a földet, és bérleti díjat szedtek a parasztoktól, akik viselték az ültetéssel és vetéssel járó összes kockázatot. A földesurak minden esetben megkapták a pénzüket. Nem rossz üzlet, ha összejön. Az ipari forradalom a feudalizmust alakította át kapitalizmussá. Ahhoz, hogy a kapitalisták textilgyárainak legyen elég gyapjúja, a mezőgazdasági közösségeknek átadott földeket „be kellett keríteni” – elzárni a köz elől és juhlegelőként hasznosítani. A parasztokat elűzték a földekről – ami kapóra jött a kapitalistáknak, mert a földjüktől megfosztott parasztok már nem tudták ellátni magukat, így rákényszerültek, hogy beálljanak bérmunkásként dolgozni a textilgyárakba.”

 

Agave Könyvek

Megjelenik 2026.Nyár Alma Kent harmadik regénye az A fekete hattyú címmel.

 

2026. nyarára érkezik Alma Kent legújabb könyve. Bemutatom nektek a borítóját. Nekem nagyon tetszik és, ahogy eddigi borítóit, az ő keze munkáját dicséri.

Íme a borító.

Alma Kent

A fekete hattyú

Tartalom

A történet egy iskolai bántalmazás esetét dolgozza fel, mely bosszúba torkollik.

Ardyn 16 éves. Évek óta viseli az arcán éktelendő hegeket, melyek egyre jobban megkeserítik az életét. Nem csak a barátság, de a szerelem útja sem talál rá... Csupán bolyong a sötétben, mely egyre mélyebbre rántja őt.

De vajon mennyire mélyre?

Megjelenés: 2026 nyár

Egyelőre e-book formátumban és a Rex Mortis kiadó gondozásában!

Azt hiszed, felkészültél lelkileg?

Nagyot tévedsz...

A borítót Alma Kent írónő készítette. Az előrendelési linket hamarosan megosztom, amint kikerül az írónő oldalára.

Forrás:Alma Kent írói oldala

Alma Kent instagram

Rex Mortis Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lizy Smith - ("Kimondottan nehézséget jelentett a sorozatgyilkos és a társának kihallgatásának megírása. Tanultam pszichológiát, így nem az jelentette a problémát, hogy mit szeretnék megmutatni. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Lizy Smith írónővel beszélgettem, arról, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Nemrég jelent első könyve az írónőnek Profilozó címmel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

52 éves vagyok. Győrben születtem, ott nőttem fel és nagyon sokáig Győrben dolgoztam egy multinacionális vállalatnál. Két egyetemista gyerek édesanyja vagyok. Sokáig nem tudtam, hogy mit is szeretnék csinálni az életben, illetve „túl” sok minden érdekelt, ezért két műszaki és két bölcsész diplomával rendelkezem. Habár nem egy női szakma, mégis a karrierem kezdete óta műszaki területen dolgozom. Büszke vagyok arra, hogy a tanulmányaimnak köszönhetően közbe-közbe kikacsingathatok olyan területekre is, amik távolabb állnak a műszaki világtól.

Profilozó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Akkor kezdtem el foglalkozni a könyv írásával, amikor az életem egy váratlan fordulatot vett. Az írás adta meg számomra azt a nyugalmat, örömöt, ami könnyedén átsegített ezen az időszakon. Maga a kézirat elkészítésének folyamata hónapokat vett igénybe, és természetesen nagyon sok kutatómunkát igényelt. De megérte minden perc, amit ezzel töltöttem.

Menyire nehéz egy krimi zsánert írni?

A fejemben konkrét elképzelés volt arra vonatkozólag, hogy mit és miről szeretnék írni. A történetet ezen ötlet köré építettem fel, és figyeltem arra, hogy az legyen a végeredmény, amit megálmodtam. Személy szerint imádom a krimiket. Bármikor le tudok ülni egy jó krimi zsánerrel megáldott könyv mellé vagy film elé. Ehhez társul, hogy tanár, rendőr szülőpáros gyermekeként nőttem fel, így szinte adott volt a téma. Mennyire nehéz? Ok-okozati összefüggéseknek a történet során mindig megtalálhatóknak kell lenni. Nem lehet túl korán, túl sok információt elárulni. A figyelmet és az izgalmakat végig fent kell tartani. A végére logikus levezetéssel minden nyitott kérdésre választ kell kapnia az olvasónak. Én úgy fogalmaznék, hogy a krimi zsánerben van kihívás és éppen ezért szeretem annyira.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sajnos olyan világban élünk, hogy a legborzalmasabb dolgok sem tűnnek ma már elképzelhetetlennek. De természetesen nagy szerepet játszik benne a fantázia, a kitaláció, ami a valóság határán mozog. Pontosan azért, hogy a történet bárki számára elképzelhető, kézzelfogható és átélhető legyen.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már iskolás koromban is imádtam a fogalmazásokat, az írást és az alkotást. Édesanyám máig őriz jól és kevésbé jól sikerült irományokat, amiken még ma is jókat tudunk nevetni.

Majd jött a „fanfiction” időszakom. Megszámolni sem tudom, hogy hány történetet publikáltam. Akkor kipróbáltam magam különböző zsánerekben. A végén az akció, krimi és thriller történetek lettek a meghatározóak.

Most pedig megjelent az első könyvem. Őszintén szólva ez is egy rövid lélegzetévtelű műnek indult. Aztán egymás után jöttek a fejezetek és a történet még korántsem volt befejezve. Akkor érett meg bennem az ötlet, mi lenne, ha ebből már igazi könyv készülne. Idővel pedig már így álltam hozzá és ennek megfelelően dolgoztam ki a szereplőket, a hátterüket, a helyszíneket és a teljes történetet.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, tervben van egy kicsit romantikusabb hangulatú könyv megírása is. Természetesen megmaradva az akciónál és kalandnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő és örömteli érzés. Amikor összeáll a történet az elejétől a végéig és egy egészet alkot, mutatja meg, hogy megérte a belefektetett energia.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Eredeti nevemet túl hosszúnak, nehezen kiejthetőnek és megjegyezhetetlennek találom. Legalábbis ezt mutatja a való élet, amikor kollégáknak, ismerősöknek is néha gondot okoz. Mégis, az eredeti nevemből – Liziczay Melinda – jön az írói álnevem a Lizy Smith. Pontosan mit is jelent számomra ez a név.

Lizy a vezetéknevemből származik. Édesapám öröksége, amit az életem egyik legmeghatározóbb személye rövidített le erre a formára. Smith édesanyám vezetéknevének angol megfelelője. Így az a három ember, aki az éltemet alakította, formálta és segítette abban, hogy az legyek, aki ma vagyok, ott szerepel az írói álnevemben 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Látni, hogy a sok-sok hónap munkája, kitartása fizikai testet ölt, felemelő érzéssel és hatalmas büszkeséggel töltött el. Eddig mindig azt éltem meg, hogy más író által megálmodott könyvet vehetek a kezembe, érezhetem a könyv jellegzetes illatát. Ez most megfordult és a sajátomat tarthattam a kezembe és gyönyörködhetem benne.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Valahol mindkettő. Tervezett folyamat olyan értelemben, hogy tudtam miről szeretnék írni, a történet főbb elemei tudatosan lettek felépítve. A történet alakulása, a párbeszédek, a helyszínek viszont már impulzív, spontán ötletek sorozata volt. Próbáltam beleképzelni magam a szereplők helyzetébe és ennek megfelelően a saját érzéseimre hagyatkozva írtam meg a jeleneteket.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kezdjük a kedvencekkel. A két nyomozó finom, mégis óvó odamondogatása, civódása sok mosolyt csalt az arcomra. Jól lehetett „játszani” a két karakterrel. Ezenkívül imádtam a kapitány feleségének a karakterét. Az ő jeleneteit könnyedén és gyorsan tudtam megírni.

Kimondottan nehézséget jelentett a sorozatgyilkos és a társának kihallgatásának megírása. Tanultam pszichológiát, így nem az jelentette a problémát, hogy mit szeretnék megmutatni. A jellemzésük és motivációjuk egyértelmű volt számomra. A nehézséget az okozta, hogyan tudom ezt úgy átadni, hogy az olvasó számára is egyértelmű legyen. Mindenki ugyanúgy utálja, gyűlölje, borsozzon tőle a háta és talán még a halálát is kívánja, mire a kihallgatás végére ér.

Ezen kívül az emocionális jelenetek okoztak még gondot. Nem a megírásuk, hanem a személyes veszteségeket, fájdalmakat és terrort ismét át kellett élnem. Érzelmileg sokat kivett belőlem és valahol megnyugvást is adott.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Viszonylag sokszor nézek megtörtént gyilkossági esetek felgöngyölítését feltáró műsorokat. Így volt bőven olyan élmény, amihez nyúlhattam és valósághűvé tehettem az általam bemutatott és leírt eseményeket. Minden más fantázia, rengeteg kutatómunka és a tanulmányaim során elsajátított ismeretek használata.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Édesanyám. Ő lett a legnagyobb kritikusom is. Ő látja és olvassa elsőként azt, amit írok. A nyers változat olvasása közben rengeteg javaslat, ötlet jön az ő részéről. A kérdéses, vagy nem teljesen érhető részeket határozottan jelzi. Az észrevételeit bedolgozom, vagy éppen azok alapján teljesen átírok egy-egy jelenetet.

A majdnem kész kéziratot az előolvasóim látják elsőként. Természetesen az ő észrevételük és javaslatuk is bekerül a teljesen kész változatba.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A közvetlen hozzátartozóim tudták meg elsőként. Ők meglepődtek, ledöbbentek és volt, aki hitetlenkedve fogadta. Majd, amikor a könyv is megjelent, akkor már a nagyobb családi körnek is elmondtam, és a reakciók hasonlóak voltak. Folyamatosan olyan kérdéseket kaptam, hogy mégis honnét jött és eddig ez hol rejtőzött bennem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Ha kezükbe veszik a könyvemet, akkor ne egy könnyed krimire számítsanak. Az egyik előolvasóm úgy jellemezte, hogy szerinte ez inkább pszicho thriller. Szerintem nem hajlik ennyire ebbe az irányba. Az valóban igaz, hogy több emberi sorsot követhetünk nyomon, ahol életek törnek össze rosszul megválasztott döntések vagy más ember gyarlósága és könyörtelensége miatt.

Amit biztosan ígérhetek, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag történet tárul az olvasó elé. A könyv végére a nyomasztó környezet háttérbe szorul és mindenki megkönnyebbülve, pozitív érzésekkel rakhatja le a kötetet.

Lizy Smiht instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bara V.A. - ("Régen voltak érdekes, izgalmas álmaim, akkor azokból születtek a történetek.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bara V. A. írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek hamarosan megjelenik Lehullott virágok címmel 2026.februárjában, nyomtatottan.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az alkotás a mindennapi életem része, legyen szóírásról, rajzolásról vagy egyéb kreatív kézműveskedésről. Szeretem az állatokat és a növényeket, a természetet járni, és vonzanak a titokzatos helyek. A négy fal között pedig legszívesebben olvasással és filmnézéssel töltöm a szabadidőmet. Szeretem az idegen nyelveket, bár mostanában aktívan nem tanulok egy nyelvet sem, de szívesen olvasok és írok angolul is.

Lehullott virágok című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem az a típusú regény, ami sok kutatómunkát igényelt volna, tényleg csak pár apróságnak néztem utána a hitelesség kedvéért. Az első, még elég hiányos verziót rekord idő – kb. egy hónap – alatt írtam meg. Utána több mint két évig pihent, majd amikor újra elővettem egy év alatt készült el végleges kézirat.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Többnyire a fantázia dominál. A Lehullott virágok egy teljesen realisztikus történet, amit egy olyan világban helyeztem el, ami akár létezhetne is. Nem az volt a fontos, hogy minden pontosan úgy és ott legyen, ahogyan a valóságban, hanem hogy átadja azt a hangulatot, amit szeretnék. De nem mindennel vagyok így: például a könyvben említett focimeccseknél tényleg megnéztem, hogy melyik csapatok játszottak az adott napon.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Azt a tábort erősítem, aki már gyerekkorában is koptatta a tollat (inkább ceruzát). Akkoriban még az állatos és a humoros vonal volt a meghatározó. Nem csak maga a történetírás érdekelt már akkor sem, hanem az egész folyamat, ahogyan könyv lesz belőle. Ezért mindig vagy alapból könyv alakú jegyzetfüzetbe írtam, vagy összetűztem a lapokat füzetté, és mindenhez készültek rajzok és borító is. A mai napig olyan érzésem van néha, mintha ezt a gyerekkori játékot játszanám tovább.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A romantikus zsáner az nálam fix, de azon belül szeretek kalandozni időben, térben és korosztályokban. Írtam már mágikus realista, disztópikus világban játszódó sorozatot, jelenleg pedig egy ifjúsági regényen dolgozom. És mivel javíthatatlan nosztalgiázó vagyok, szívesen írnék egyszer egy 90-es években játszódó történetet is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyfelől elégedettséget érzek. Nem vagyok egy kitartó ember, ezért öröm, amikor végre egyszer befejezek valamit. Másfelől pedig azt a „mihez kezdjek most az életemmel” típusú  ürességet, mert mindig nehéz elengedni a szereplőimet. De azért szerencsére hamar túl szoktam lendülni rajta és magával ragad egy új történet.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Aki már olvasta a Lehullott virágokat sejtheti, hogy szeretem a japán kultúrát. Egy dal címe ihlette a nevemet, és egyébként a „bara” rózsát jelent japánul.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, gyerekkoromban kifejezetten idegenkedtem a romantikus témától, és el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ilyen könyveket fogok majd írni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Őszintén szólva, régebben nem így képzeltem el. A magánéletem éppen válságos időszakban volt, így nem volt időm örömködni, ne adj isten ünnepelni. Előző este beidőzítettem a posztot, másnap reggel kiment az ebook a weboldalamra, és ennyi. Nem volt benne semmi kézzel fogható, csak akkor kezdett bennem tudatosodni, amikor megérkeztek az első visszajelzések.

 Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az elején, úgy a szöveg 80%-áig impulzív, utána pedig átvált tudatosba. Onnantól már csak összerakom a kirakós darabjait, kihúzok, meg átrágom az egészet ötvenszer

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, hogy vannak! Általában a cuki jelenetek, és a pörgős párbeszédek a kedvenceim. A jeleneteket összekötő töltelékszövegekkel szoktam küzdeni, illetve ha a szereplőm éppen szenved, vagy kínos helyzetbe került, azt nekem is kellemetlen megírni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Régen voltak érdekes, izgalmas álmaim, akkor azokból születtek a történetek. Manapság egy-egy konkrét téma vagy élethelyzet, ami foglalkoztat, az adja az alapötletet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először a bétáim olvassák a kéziratot. Számomra fontos, hogy a történet alakulását illetően csak hozzáértőknek fogadom el a tanácsát, akik minimum sokat olvasnak, de ha még írni is szoktak, az plusz pont.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt mindig is tudták rólam, hogy szoktam írni, de a megjelenésről egészen a közelmúltig senki nem tudott. Afféle meglepetésnek szántam nekik, amikor megosztottam velük, és hát sikerült is, mert eléggé meglepődtek.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Mindig valami újdonságom töröm a fejem, úgyhogy számíthattok tőlem meglepetésekre – olyanokra is, amiket még én magam sem tudok! Ami most biztos, hogy a Lehullott virágok hamarosan megjelenik nyomatott kiadásban, és ha nem szeretnétek lemaradni a pontos dátumról, jegyezzétek elő az Instagram profilomon található linken!

Webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mick Deren - (" Írás közben beleélem magam a jelenetekbe, ott álltam a kihallgatóteremben, láttam mindent. Megviselt, de talán segített is")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Mick Deren írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak hamarosan megjelenik az Első Szó Kiadó gondozásában a Lanina – Bűnösök városa című regénye.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok! Üdvözlöm minden kedves olvasótokat. Magamról csak röviden: 48 éves vagyok, Kecskeméten élek egy szép és nagy családban, de a szívem mindig palóc marad. Több mint húsz évig voltam „zugíró”. Azok közé tartoztam, akik a fióknak és rejtett mappáknak írtak verseket, novellákat és regényeket. Most viszont itt van az első regényem, és nagyon izgatott vagyok, hogy elnyeri-e majd az olvasók tetszését.

A Lanina – Bűnösök városa című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez a regény a családom történetéből indult ki. Apai nagyapám ’56-os forradalmár volt, akit 1958-ban egy kihallgatás során agyonvertek a rendőrök. Talán ezért is foglalkoztatott mindig ez a korszak. Körülbelül három éve ültem le először, hogy leírjam mindazt, amit a körülményekről megtudtam. Innen indult a történet.

Hogy ebből miként lett regény, az már nem egy előre megtervezett, kidolgozott eseménysor eredménye volt. Egyszerűen jöttek a gondolatok egymás után – főleg a „mi lett volna, ha” kezdetű kérdések. Mi lett volna, ha a két nagyapám ismerték volna egymást? Mi lett volna, ha másként alakulnak az események? Az a rendszer hogyan csinált hősöket egyszerű emberekből? Milyen lehetett mindez egy idegen szemével?

Így jutottunk el odáig, hogy végül már nem ők lettek a főszereplők, hanem egy kemény, mégis törékeny angol újságíró lány, aki csupán a szerelmét akarja megtalálni és megmenteni. Az írás során igyekeztem a fikciót a valósággal vegyíteni, és amennyire lehetett, a kor sajátosságai közé helyezni a történetet.

Ez egy sorozat első kötete lesz. Hány részesre tervezed?

Ez a Lanina-trilógia első kötete, így három részt tervezek. A második kötet már majdnem teljesen elkészült, a harmadik pedig előrehaladott állapotban van. Annyit elárulhatok, hogy a második részben a Tükrök városa lesz a cél, és Le Doc professzor – aki az első részben is komoly szerepet kap – súlyos bajba kerül. A harmadik kötetben pedig Lanina édesapjának utolsó kutatását szeretné befejezni, számos váratlan fordulattal.

Történeteidben mennyire van jelen a fantázia és a valóság?

A történetet valós események ihlették, de a konkrét cselekmények már fiktívek. Lanina egy teljesen kitalált személy. Arányaiban azt mondanám: 30% valóság, 70% fantázia. Nem érdemes dokumentarista pontosságot keresni benne. A cél a szórakoztatás, ezért néhol a kor sajátosságai a regény igényeihez igazodnak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Erre már alig emlékszem. Annyi biztos, hogy iskolás koromban is szerettem írni, bár azok még messze voltak az igazi művektől. Talán a húszas éveim elején írtam az első sorokat füzetbe, ceruzával. Ezek aztán gyorsan a kukában vagy egy fiók mélyén kötöttek ki. Soha nem voltam velük elégedett annyira, hogy akár a publikálás gondolata is felmerüljön. Pár éve viszont sok minden megsemmisült abból, amit addig megtartottam, és akkor éreztem először, hogy hiba volt nem megpróbálni. Így jutottam el idáig.

Más zsánerben is kipróbálnád magad?

Készül egy teljesen más jellegű írásom is. Sokkal komolyabb és mélyebb téma: arról szól, mi történik velünk a halálunk után. Mit jelent az örök élet, mi a reinkarnáció, és mi az, amit én „lélekenergiának” hívok. Ez egy olyan történet lesz, amelyet egy különleges narrátor mesél el: valaki, aki 366 éve született meg először, és már kétszer élte át a halálát. Ő az egyetlen, aki emlékszik rá az elejétől a végéig. Tanulságos, filozofikus, mélyebb mű lesz – de még sok munka áll előttem vele.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Őszintén? Nem tudom. Valahogy sosem éreztem azt, hogy „kész”. Ezt a regényt is még százszor át tudnám írni. Amikor átolvasom, mindig jön egy új ötlet, vagy utólag nem tetszik benne valami. Most az volt az a pont, amikor el kellett küldenem a kiadónak. Kész volt, teljes volt – de bennem ez az érzés sosem zárult le.

Miért pont ezt az írói álnevet választottad?

Sokat gondolkodtam rajta. Szeretem a polgári nevemet, de valahogy nem illett bele ebbe az írói világba. Játszottam különböző változatokkal, míg végül a második keresztnevemből, Mihályból lett a Mick, a Dovicsin különböző formáiból pedig a Deren. Ez a név megtetszett, jól áll a regénynek, és tudok vele azonosulni. Elképzelhető, hogy a 366 című regényemet majd a polgári nevemen jelentetem meg.

Tervezett, tudatos folyamat számodra az írás, vagy inkább impulzív?

Teljesen impulzív. Van, hogy hetekig nem írok egy sort sem, aztán napokon át minden szabad pillanatomban. Ha este, amikor elcsendesedik a ház, elkap egy gondolat vagy egy történet, hajnalig is képes vagyok írni. Nem tudok kötelezően, előre megtervezve alkotni.

Vannak kedvenc jeleneteid? Volt olyan rész, amit nehéz volt megírni?

A nagyapám és a rendőrök története nagyon nehéz volt. Írás közben beleélem magam a jelenetekbe, ott álltam a kihallgatóteremben, láttam mindent. Megviselt, de talán segített is. Édesapám egy életen át hordozta annak terhét, hogy elvesztette az édesapját. Sajnos már ő sincs közöttünk, de biztos vagyok benne, hogy ha olvasná, számára is adna valamiféle feloldozást.

Kik láthatják először a kéziratodat?

Ezt a kéziratot először a kiadó látta, mert egy hosszú rejtőzködés után így dugtam ki a fejem az árnyékból. Később barátoknak is elküldtem. Az első visszajelzés egy egyetemi társam párjától érkezett, ami nagyon jól esett. Emellett egy fantasztikus író ismerősöm, Jakus Éva (Balassagyarmat) és Végi Zsolt is elolvasta, és megerősített abban, hogy jó úton járok. A következő kéziratomat már ők olvassák majd először. Minden kritikát és észrevételt szívesen fogadok, mert ettől csak jobb lesz a munka – és az olvasó is jobban szórakozik.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Talán azt, hogy olvassanak sokat, és élvezzék minden pillanatát. Az olvasás felszabadító érzés. A fantáziánál nincs jobb színész vagy rendező, mi pedig, akik írunk, a szívünket-lelkünket tesszük bele.

Mick Deren írói oldala

Weboldal

Első Szó Kiadó

Méhes Károly: Kezdő vak – Megjelent!

 Méhes Károly

Kezdő vak

Megjelent!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026 

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv Méhes Károly fotójának, valamint a szerző önarcképének felhasználásával: Szabó Imola Julianna

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

 

Fülszöveg

Méhes Károly kötete az emberi élet végességével való számvetés. A hétköznapok apró rezdüléseit éppúgy ebből a perspektívából vizsgálja, mint a földi lét alapvető kérdéseit vagy a költészet szerepét. A mulandóság nagy toposzát, a kötet szerint „vacak misztériumát” a versek hol egy alma életén, hol a személyes veszteségek növekvő számán keresztül mutatja meg. Visszatérő elemek a költői kérdések vagy a bizonytalanságról tett állítások, amelyek égető hétköznapiságukkal a legrövidebb költeményekben is erős feszültséget hoznak létre. 

A Kezdő vak című kötet poétikája mégis azt a felismerést hozza, hogy az emberi élet a megválaszolhatatlan kérdések, a fájdalom, a végesség ellenére egyedi és csodálatos – hiszen aki veszít, annak volt mit elveszítenie. Az évszakok körforgásának megélése, a mindennapi örömökben való elmerülés és a nehézségek viszonylagosságának megértése melankolikus, de játékos, életigenlő költői világot hoz létre, amelyben elmerülni az olvasó számára is otthonos lehet.

A szerzőről 

Méhes Károly (1965) versekkel kezdte pályáját, és bár a későbbiekben erőteljesen a próza, azon belül is főképp a novella felé fordult, sosem hagyott fel a költészettel. Ennek bizonyítékai rendszeres publikációi a Jelenkorban, a Vigiliában, a Műhelyben és az Élet és Irodalomban, valamint a Prae kiadónál 2022-ben megjelent kötete (A fikusz téliesítésének napja), amelyben az utóbbi évtized termésének legjavát adta közre. 

A szerző portréja önarckép.

Versek a kötetből 

Az évek száma

Nem már nem akarok feltétlenül százötven évig élni

Gyerekként amikor e jóslatot hallottam és azonnal elhittem

büszkeség töltött el már csak amiatt is mennyire sok

időm van semmivel nem kell kapkodni ráérek: százötven év

Nyilván tudtam mágusi túlzás ez az asztrológusi előrelátás

és titokban magamban kiegyeztem kilencvennyolc évvel

mutatván – ugyan kinek? – mértéktartó szerénységemet

még a száz év sem kell ennyivel bőven megelégszem

mert a kilencvennyolcig is rengeteg – ma már úgy mondom –

rettenetesen sok idő volt még hátra vagy inkább előre

 

Nem már egyáltalán nem akarok százötven sem kilencvennyolc

évig élni és nem tudom érdemes-e mindezt hangoztatni vagy

épp annyi az értelme mint valaha elhinni ezeket a számokat

Nem lettem bölcs csupán látom amit látok és – megint csak önző

módon persze – nem kívánom azt hogy mások majd ugyanazt

lássák rajtam-bennem amit én látok most és emiatt a kívánságom

miatt egy cseppet sem szégyellem magam mert ez talán őszinte

és esetleg értelmes kívánság sőt kívánás miközben még rengeteg

akár hóbortosnak tűnhető ötletem és tervem van de az biztos

hogy már ez is köztük szerepel legalábbis néha eszembe jut 

Az út

Bárányfekete felhők alatt caplattunk

és csak azért beszéltünk a vihartól

való félelmünkről hogy

ne kelljen beszélni arról

a rettegésről hogy fogalmunk

sincs hová tartunk

ez a latyakos út voltaképp

miféle és hová vezet

A nap kezdete

Reggelente a galambbúgás mélabújába

szinte percnyi pontossággal belehasít a szirénaszó

Ezzel kezdődik igazából a nap

Amikor elhalkul a sivítás még szendergek kicsit

a galambok rendíthetetlenül burukkolnak

de csukott szemmel is tudom

az élet már sokkal kegyetlenebb

addig jó míg fekhetek semmit téve

jobb lenne semmire sem gondolni

csak félő hogy az már maga a halál

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Az új világrend - A finn elnök, Alexander Stubb könyve a hatalom rejtett logikájáról

 Alexander Stubb: 

A hatalom háromszöge

„A nemzetközi kapcsolatokban léteznek pillanatok, amikor ráeszmélünk, hogy a világ változik, de még nem tudjuk pontosan, merre tart.”

Avagy az új világrend egyensúlyának helyreállítása egy bennfentes tolmácsolásában

Megjelenés: február 24.
Fordító: Orosz Ildikó
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 336 oldal

 

Leírás

 

Alexander Stubb A hatalom háromszöge című könyve ritka politikai műfaj: egyszerre belülről látott, személyes tapasztalatokra épülő elemzés és kifejezetten olvasmányos útmutató arról, hogyan rendeződik át a világ a szemünk előtt. Stubb nem elméletet gyárt, hanem terepmunkát végez: miniszterelnökként, külügyminiszterként és európai döntéshozóként pontosan tudja, hogyan működik a geopolitika a szalagcímek mögött.

 

A könyv központi állítása provokatív és sajnos fájdalmasan aktuális: a 21. század hatalmi logikáját ma már nem a régi, kétpólusú „Kelet–Nyugat” felosztás írja le, hanem egy új háromszög: Globális Nyugat, Globális Kelet és Globális Dél. Stubb világosan, konkrét példákkal és meglepően józan hangon mutatja meg, miért omlik össze a régi rend, hogyan szerveződnek át szövetségek, és miért vált a befolyás, az energia, a technológia és az ellátási láncok kontrollja a politika valódi frontvonalává.

 

A hatalom háromszöge nem akadémiai szakkönyv, hanem modern politikai túlélőkalauz: annak a világnak a térképe, amelyben mindannyian élünk. Stubb egyik nagy erénye, hogy nem riogat, nem moralizál és nem ideológiai pamfletet ír, hanem segít értelmezni: megmutatja, miért lett egyszerre törékenyebb és kiszámíthatatlanabb a nemzetközi rend, és miért nem engedheti meg magának Európa (és benne Magyarország sem), hogy pusztán nézőként figyelje ezt az átrendeződést. Ez a könyv ezért egyszerre szól újságíróknak, döntéshozóknak és minden olvasónak, aki szeretné érteni, hogyan lett a geopolitika újra a mindennapjaink része.

 

Fülszöveg

 

A második világháború után kialakult, majd a hidegháborút követően diadalmasan kiteljesedő liberális világrend ma látványosan széthullóban van. A multilaterális együttműködés helyét egyre inkább a multipoláris rivalizálás és nyílt konfliktusok veszik át. A korábban megszilárdult globális normák erodálódnak. Ami ezután következik, az az évszázad további menetét is meghatározza majd, így létfontosságú, hogy új nemzetközi keretrendszert találjunk, és újra­egyensúlyozzuk a világhatalmi viszonyokat.

 

A hatalom háromszögében Alexander Stubb, Finnország elnöke azt állítja, hogy most éppen egy történelmi fordulóponton vagyunk, olyan pillanatban, mint 1918, 1945 vagy 1989. Egy új nemzetközi rendszer körvonalazódik, amelyet három fő pólus határoz meg: a globális Nyugat, a globális Kelet és a globális Dél. A középpontban az Egyesült Államok és Kína élesedő versengése áll, amely kétoldalú megállapodásokon és regionális szövetségeken keresztül próbálja befolyásolni a világ jövőjét – ám végső soron a globális Dél dönt majd arról, hogy az emberiség az együttműködés felé halad, vagy tovább töredezik.

 

Stubb, aki diplomataként, akadémikusként és politikusként is évtizedeket töltött a nemzetközi porondon, személyes tapasztalatait és szakmai meglátásait ötvözve szenvedélyes kiáltványt fogalmaz meg a méltóságteljes külpolitika és az értékalapú realizmus mellett. Egyúttal arra figyelmeztet: ha a Nyugat nem tanul meg újra figyelni és hallgatni a világ többi részére, elveszítheti a helyét abban a világrendben, amelyet valaha ő maga épített fel.

 

A szerzőről

 

Alexander Stubb Finnország tizenharmadik elnöke, korábban az ország miniszterelnöke, külügyminisztere és pénzügyminisztere volt. A firenzei Európai Egyetemi Intézet Transznacionális Kormányzási Iskolájának igazgatója és professzora, valamint az Európai Beruházási Bank alelnöke is volt. Diplomáit a Furman Egyetemen és a College of Europe intézményében szerezte, doktori fokozatát pedig a London School of Economicson védte meg. Jelenleg Helsinkiben él.

 

A könyvről írták

„Ritka, hogy egy külpolitikai szakember valódi tudományos művet alkosson, de Alexander Stubbnak ez sikerült. Pontosan rátapint korunk nemzetközi rendszerének legsúlyosabb gyengeségére, és zseniális tervet vázol annak orvoslására.” - Fareed Zakaria, CNN

 

„Ez a könyv nem is lehetne időszerűbb és szükségesebb egy olyan korban, amikor a geopolitikai bizonytalanság mindent áthat. Finnország elnöke, Alexander Stubb egyszerre politikai elemző és tapasztalt államférfi, aki új irányt mutat egy fenntarthatóbb nemzetközi rend felé. Emlékeztet arra, hogy mindannyiunknak van felelőssége, és szenvedélyes, felemelő kiáltványt fogalmaz meg a demokrácia és a globális együttműködés védelmében.” - Fiona Hill, a Brookings Intézet vezető kutatója, az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának volt európai és orosz ügyekért felelős igazgatója

 

„Alexander Stubb Európa egyik legélesebb eszű, legtapasztaltabb és legmegfontoltabb politikai vezetője. Könyvében amellett érvel, hogy a történelem egyik fordulópontján állunk, és hogy az értékalapú realizmus lehet az egyetlen válasz a Kelet, Dél és immár Nyugat felől érkező kihívásokra. Csak remélhetjük, hogy Európa meghallja a szavát.” - Timothy Garton Ash, a Szólásszabadság szerzője

 

„A hidegháború utáni világrendből egy új, bizonytalan rendszer felé tartunk, és Alexander Stubb pontosan diagnosztizálja, hogyan jutottunk idáig, majd meggyőző megoldást kínál az egyensúly helyreállítására. Értékalapú realizmuson nyugvó, méltóságteljes külpolitikája új, pragmatikus és optimista víziót ad a nemzetközi kapcsolatok jövőjére.” - Michael McFaul, a From Cold War to Hot Peace szerzője

 

„A történelem visszatért, és bosszút áll. A hatalom háromszögében Alexander Stubb meggyőzően érvel amellett, hogy a jövőt a Nyugat, a Kelet és a Dél közötti hatalmi küzdelem dönti el. Szenvedélyes, cselekvésre ösztönző könyv, amely azt üzeni: az empátia, nem az erő a kulcs egy stabilabb világ felé.” - Ian Bremmer, politikatudós, az Eurasia Group elnöke

 

„Ez nem egyszerűen egy újabb könyv a világrend átalakulásáról, hanem az „új világkáosz” kézikönyve, egy tudós‑államférfi tollából. Stubb olvasmányosan visz be a hatalom kulisszái mögé, ahol olyan vezetőkkel találkozik, mint Putyin, Trump vagy Hszi Csin-ping. Lenyűgöző anekdotákkal és éleslátó elemzésekkel teli kötet, amely nélkülözhetetlen útmutató a következő évek geopolitikai zűrzavarában.” - Mark Leonard, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának igazgatója

 

„Merész kísérlet a geopolitikai szintézisre egy olyan gondolkodótól, aki nemcsak beszél, hanem cselekszik is a hatalom köreiben, sőt, golfozott is Donald Trumppal.” - Niall Ferguson, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének vezető kutatója

 

„Alexander Stubb ritka, talán egyedülálló jelenség: egyszerre államfő és közéleti gondolkodó. Finnország elnökeként hitelesen és éleslátással beszél az Európa előtt álló kihívásokról, és új könyvében pontos képet ad a formálódó új világrendről.” - Gideon Rachman, a Financial Times külpolitikai főszerkesztője

 

„Alexander Stubb mélyen átgondolt, mégis nyíltan provokatív képet fest a globális rend átalakulásáról. Könyve az inkluzív multilateralizmus mellett érvel, és emlékeztet: az emberi boldogság és fejlődés alapja továbbra is a nemzetek közötti együttműködés. Világrendre van szükségünk, ahol a hatalmasok nem tiporhatják el a gyengéket.” - Cyril Ramaphosa, Dél‑Afrika elnöke

 

„Ha Európában választanom kellene valakit, aki a világ állapotáról beszél, Alexander Stubb lenne az. Tapasztalata, intellektuális rálátása és tisztánlátása nélkülözhetetlen ebben a korszakban. Ez a könyv mind a döntéshozóknak, mind az olvasóknak kötelező.” - William Hague, az Egyesült Királyság volt külügyminisztere

 

„Volt európai parlamenti képviselőként, külügy- és miniszterelnökként, most pedig államfőként Alexander Stubb páratlan rálátással értékeli a világot. Azt vizsgálja, vajon lehetséges‑e egy új, realista, de mégis multilaterális világrend, és hogy képes‑e a Nyugat választ adni a Dél igényeire. Nemcsak olvasásra, hanem elgondolkodásra is érdemes könyv.” - Carl Bildt, Svédország volt miniszterelnöke és külügyminisztere

 

„Alexander Stubb műve a lehető legjobb pillanatban született. A geopolitikai erővonalak átrendeződése közepette történelmi tudását, diplomáciai tapasztalatát és elemzői éleslátását egyesíti, hogy segítsen eligazodni ebben a korszakban. Nincs ma nála alkalmasabb ember, aki világos irányt mutathatna.” - Børge Brende, a Világgazdasági Fórum elnöke, Norvégia volt külügyminisztere

 

Idézetek a kötetből

 

2Saját tapasztalatból tudom, hogy a multilaterális diplomácia bonyolult dolog. Enélkül azonban nem tudjuk újjáépíteni a világrendet.”

 

„A demokratikus vezetők óhatatlanul egyik válságból a másikba sodródnak. Az ellentétek állandóak, a kompromisszumok kulcsfontosságúak, de nehézkesek. A viták beépülnek a rendszerbe, az új kommunikációs technológiák pedig csak még inkább ráerősítenek erre. Ugyanakkor az, ami a demokráciát kaotikussá teszi – hogy a különböző népek az eltérő nézőpontok tisztességes és nyílt mérlegelése révén kormányozzák magukat –, egyben az is, ami létfontosságú benne. A liberális demokrácia, az esélyegyenlőség és a szabadság együttese adja az alapokat, amelyek miatt ezek az országok a boldogságtól az életminőségig, a gazdasági stabilitástól az egy főre jutó GDP-ig, a biztonságtól a védelemig és az oktatástól az egyenlőségig minden globális rangsorban az élmezőnyben szerepelnek. Ez pedig nem véletlen.”

 

„A demokráciáknak az elkövetkező évtizedekben számos kérdésre kell választ adniuk. A legfontosabbak között szerepel, hogy miképpen lehet frissíteni a politikai és gazdasági modelleket egy olyan világban, amelyben a technológia a legfőbb hajtóerő. A technológia és a közösségi média fejlődése a demokráciáknak vagy a diktatúráknak kedvez-e? Képes-e a demokrácia megbízható kormányzati rendszert kialakítani a 21. század kihívásainak kezelésére?”

 

„A globális Dél korántsem homogén tömb. Ezek az államok az ENSZ-ben és más fórumokon új nemzetközi gazdasági rendet, új információs rendet, új kulturális rendet és a nemzetközi együttműködés új módszereit – röviden: új globális rendet – követeltek. Igyekeztek hallatni a hangjukat, de a nagyhatalmak csak akkor hallgatták meg őket, ha az érdekeiknek megfelelt. Azóta nem sok minden változott.”

 

„Összességében elmondható, hogy a különböző regionális konfliktusok (belső konfliktusok, regionális célokat követő külső szereplők és proxyháborúk) az elmúlt 15 évben jelentősen megsokasodtak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy akik az egyik színterén partnerek, egy másikon ellenfelek lehetnek. Törökország például NATO-tag és az Egyesült Államok szoros partnere, Szíriában azonban az Egyesült Államok által támogatott kurdok esküdt ellensége. Oroszország fontos partner volt az ISIS elleni harcban, míg Kelet-Európában egyértelműen agresszor.”

Agave Könyvek