Felolvasás Kelemen Luci Szivárványpitypang könyvből
Megjelenés
2026.március 7.
Halasztott halálok (felolvassa: Tóth András)
Felolvasás Kelemen Luci Szivárványpitypang könyvből
Megjelenés
2026.március 7.
Halasztott halálok (felolvassa: Tóth András)
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Tavaly múltam 70 éves, két fiú édesapja és
két fiúunoka nagypapája (Napókája) vagyok egy kiegyensúlyozott, boldog családban.
Nyugdíjasként Péteriben, egy kis pest megyei községben élek. Agráregyetemet
végeztem szülővárosomban, Gödöllőn, s aktív koromban különböző
vetőmag értékesítő cégeknél dolgoztam, az utolsó 25 évben három kollégámmal
közös saját vállalkozásunk ügyvezetőjeként.
Galaxisok
Háborúja című regényed sok kutatómunkát
igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A
regényt fél év alatt írtam meg, amikor 90 év feletti anyósomat otthonunkban
ápoltuk. Ez állandó jelenlétet igényelt, s az otthontartózkodás nagy részét írással
töltöttem. Némi kutatómunkára legfeljebb az űrhajók nevével kapcsolatban volt
szükség, amelyek különböző mitológiai alakok nevét viselik a könyvben.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia
és valóság?
Írói fantázia minden írásműhöz szükséges,
de azokban a zsánerekben, amelyek közel állnak hozzám, a fantázia különösen
nagy szerepet játszik. Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet
és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak
akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez
a szenvedély?
Már gyerekkoromban is mindig írtam valamit.
Történeteket, regényt (amit persze sosem fejeztem be), vagy éppen
halandzsaverseket, amikkel az osztálytársaimat kínozni lehetett. De az igazi
történetmesélés akkor kezdődött, amikor fiaimnak esténként mesélni kezdtem. Egy
idő után – pusztán lustaságból, hogy ne kelljen felolvasni – saját meséket
találtam ki, amelyek egy összefüggő mesevilágot alkottak. A meséknek nagy
sikerük volt gyermekeim körében, így aztán néhány történetet papírra is
vetettem, amelyek később, egy irodalmi pályázat alkalmával újra előkerültek. A
pályázatot – ahol a bírálóknak Lázár Ervin is tagja volt – sikerült megnyernem,
ez adta meg az indíttatást, hogy megpróbáljak kiadót keresni az írásokhoz.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni
magad?
Mindent szeretek, ami a szigorú valóság
kereteit kitágíthatja. Ebbe az abszurd történetek is beletartoznak. Alapvetően
meseírónak tartom magam ( annak ellenére, hogy felnőtteknek szóló szatirikus
írásokat tartalmazó két könyvem is megjelent ).A most kiadott sci-fi után nemrég
elvándoroltam a fantasy világába is. Egy trilógia részeként már készen van egy világépítő,
epikus hangvételű regénykézirata ( Az Ötödik Ujj címen ), aminek középpontját
háborúval terhelt birodalmak, eltérő népek és kultúrák konfliktusai valamint az
ezzel kapcsolatok morális döntések alkotják kalandos formában. A trilógia
második része is csaknem kész, már csak a végső simításokat végzem rajta.
Kifejezetten élvezem a mesétől eltérő világok lehetőségeiben való kirándulást.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a
kéziratod?
Mindig olyan érzésem van, hogy egy kézirat
sosincs készen. Mielőtt kiadok egy írást a kezemből nagyon sokszor, akár 20–30
alkalommal is elolvasom, azaz valójában aprólékosan végigrágom magam rajta.
Nemcsak technikai hibákat, elütéseket keresek ilyenkor, hanem stilisztikai
oldalról is próbálom megközelíteni a szöveget. Kell ez az összetett mondat,
vagy jobb lenne két egyszerű? Hogyan lenne jó a szöveg ritmusa? És persze a
szöveg szerkesztése is fontos feladat, hogy a tartalom az olvasó figyelmét
minél jobban felébressze és fenn is tartsa.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem
álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Amikor a Ciceró Kiadó 2000-ben úgy
döntött, hogy kiadja a Pamuhihőke és Sámsemék című első mesekönyvemet, a
főszerkesztő asszony Szamosiné Mariann felhívta a figyelmem, hogy nem lenne
szerencsés a Szabó Tibor nevet használni (ez ugyanis a polgári nevem). Túl
egyszerű és nemigen ragad meg a fejekben. Ezért felvettem akkori lakóhelyem,
Kistarcsa nevének egy részét, így lettem Tarcsai Szabó Tibor. A Galaxisok Háborúja
kiadásakor töprengtem, hogy ne használjak-e álnevet, ahogy azt oly sokan tették
már, megkülönböztetve magam a mesék írójától. A Tarcsai Szabó név
anagrammájaként a Zaissa Brocat nevet találtam ki, de végül aztán
mégiscsak maradtam a megszokott írói nevemnél.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél
volna írni?
Számomra a mese, a fantasy és a sci-fi egy
tőről fakadnak, csak éppen más olvasói életkort céloznak meg. Mindhárom a
fantáziára épül, miközben más-más szeletét ragadják meg a világnak. A különböző
fantáziavilágok mindig vonzottak olvasóként is. És gyakran szeretem (a mesékben
és a szatirikus felnőttekhez szóló) írásaimban is elővenni a humort. Meséimet
gyakran hasonlítják Lázár Ervin írásaihoz.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved
megjelent?
Természetesen nagyon jó érzés volt
írásaimat látni nyomtatott formában. Ám sokkal nagyobbra értékelem ezt ma,
amikor szinte reménytelen kiadóra találni egy kézirathoz. A kiadók a legritkább
esetben foglalkoznak új szerzők írásaival, s mivel elég hosszú szünet után
kezdtem újra írni,gyakorlatilag kívülállóként jelenek meg újra a kiadók előtt.
Ilyen helyzetben nagy eredménynek tartom a tíz megjelent kötetemet (még akkor
is, ha ebből kettő magánkiadású).
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Minden esetben valamilyen elképzeléssel és
céllal vágok neki az írásnak, de menet közben sokszor ragad magával a
pillanatnyi ihlet, ami esetleg más irányba viszi el a történetet. Ez a menet
közbeni szabadság sokszor az írás örömének forrásává is válik.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid?
Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Szeretem az írásaimat, így sok kedves
jelenetem van. Általában azok, amelyek nagyon emberiek, szerethetők, és az
emberi gyarlóságot elfogadással kezelik. Ha tudom, miről akarok mesélni, akkor
könnyen megy az írás.
Hogyan születik meg egy-egy történeted?
Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A mesék írásával kapcsolatban fogalmaztam
meg, hogy mivel én alkottam meg a szereplőket, jól ismerem őket. Ismerem a
hibáikat, az erényeiket, emberi gyarlóságaikat, így ha belehelyezem őket egy
szituációba, akkor szinte hátra is dőlhetek. Csak le kell írnom, mit mondanak,
hogyan cselekszenek: ők maguk "kitalálják" a történetet. A sci-fi és
fantasy ebből a szempontból más világ: ott tudatosabban kell megalkotni a
szereplőket és a történetet. Inspiráció pedig bármiből jöhet, néha a
legváratlanabb pillanatban is, ezt nem lehet előre megtervezni.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik
olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet
alakulásába?
A meséket mindig a feleségem olvasta
először, az ő "ítéletére", véleményére sokat adok: nem egyszer
javítottam, írtam át valamit az ő javaslatára. A többi írást leginkább baráti,
ismerősi körben osztom meg.
A családod miként fogadta a hírt, hogy
könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Valahogy természetes volt, nem kerestünk
körülötte nagy felhajtást. Legalábbis így emlékszem.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Aki idáig eljutott az interjúban, annak
valószínűleg nem kell megüzenni azt, hogy olvasson, mert olvasni jó! Például a Galaxisok
Háborúja című sci-fi regényt, ami megvásárolható a tarcsaiszabokonyv.hu
oldalon!
Tizennyolc novella, tizennyolc hangnem - gyermekmese-logikától a hardboiled noirig, kafkai bürokráciától nyelvi bohóctréfáig és tovább jár a tánc. Márai Sándor kísértete és Szabó Magda szelleme színesíti az írásokat, és a Jakimcsuk-Méhes vonalon mozgó története, mely olvasó bizonyára kedvelni fogják..
A kötet 2026.március 7-én jelenik meg.
Tartalom
Az Élet
Filmstúdió bosszúálló kerubja és a jövő forgatókönyvei. Halasztott halálok és
egy befejezetlen világ. Egy introvertált kisördög bátortalanul próbálkozik,
miközben a történelem szürke, és csak egyetlen szempár kék. Valahol egy
vérszomjas fogorvos leselkedik rád. Különös egy világ ez.
Vigyázat, jegesmedvét gyóntatni nem szabad! De vár a titkos társaságok
sorsjegyhúzó szentélye, mellé kis vonatrablás a Nappali-völgy
szőnyeg-szavannáján, meg varázsdarazsak és financiális hüpszikék. Parasztlengő
fekteti ki az elnököt a Prezidómban, tahógráffal mérik, mit ér az ember, és egy
furcsa fagylaltos kocsi csábít egy lázas beteg kislányt.
Mert itt még a pitypang is szivárvány.
Bővebben itt
olvashatsz
Cory Doctorow:
A nagy elszaródás
Miért romlott el hirtelen minden, és mit tehetünk ellene?
„Nem vagy egyedül. Az internet egyre gyorsabban zuhan össze. A szolgáltatások, amikre támaszkodunk és amiket valaha szerettünk, egyszerre válnak mind szarkupaccá.”
Az internet pocsék hely lett – Cory Doctorow elmondja miért, és mit tehetünk ellene?
Megjelenés: március 17.
Fordító: Bari Máriusz
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 352 oldal
Leírás
A digitális tér nem romlott el magától, valaki szándékosan rontotta el. Cory Doctorow A nagy elszaródás című kötete pontos és kíméletlen diagnózis arról, hogyan silányultak le a legnagyobb online platformok: előbb a felhasználókért versenyeztek, aztán a hirdetőkért, végül a részvényesek rövid távú profitjáért, és közben mindenki más veszített. Doctorow nem dühös publicista, hanem technológiai bennfentes, aki közérthetően mutatja meg, miként torzítják el a monopóliumok, az adatkapzsiság és a rosszul szabályozott piacok az internetet.
A nagy elszaródás egyszerre oknyomozó esszé és túlélőkalauz: feltárja, miért lett a közösségi média kiszámíthatatlanabb, az online kereskedelem egyre drágább, a digitális kultúra pedig egyre szűkebb. Konkrét példákon keresztül bizonyítja, hogy a folyamat nem technológiai szükségszerűség, hanem tudatos üzleti stratégia. És ami még fontosabb: megmutatja, hol lehet beavatkozni. Ez a könyv azoknak szól, akik nemcsak használni akarják az internetet, hanem érteni is, mi történik vele, és vissza akarják követelni tőle azt, amit elveszített.
Az „enshittification” kifejezés mára túlmutat önmagán: kulturális ikonná vált, amely egyetlen szóba sűríti a digitális korszak kiábrándultságát. A fogalom nemcsak széles körben elterjedt, hanem az év szavává is választották, jelezve, hogy Doctorow diagnózisa nem marginális panasz, hanem kollektív tapasztalat. Ritka pillanat, amikor egy technológiai elemzés nyelvi fordulattá, majd közérzeti tükörré válik, A nagy elszaródás pontosan ilyen könyv.
Fülszöveg
Nem csak te érzed így – az internet tényleg pocsék hely lett. De miért, és mit tehetünk ellene?
A nagy elszaródás korában élünk: egy olyan korszakban, amikor az életünket átszövő, fontos online szolgáltatások lassan teljesen használhatatlanná és élvezhetetlenné válnak. Az egész rettentő frusztráló és kiábrándító, ráadásul néha egyenesen félelmetes is.
Ez a könyv nemcsak felismeri a problémát, hanem megoldást is kínál rá.
Amikor Cory Doctorow megalkotta az enshittification kifejezést, nem csupán egy szórakoztatóbb módot keresett arra, hogy elmondja: „minden rosszabb lett.” Egy sokkal pontosabb diagnózist adott a digitális világ állapotáról, és arról, hogyan hat ez mindannyiunk életére (spoilerveszély: nem jól).
Az egykor csodálatos internetet elfoglalták a platformok (Google, Facebook stb.), amelyek szinte varázslatos ígéreteket tettek a felhasználóknak, és eleinte tényleg hozták is az elvártakat. De amint elég embert sikerült magukhoz láncolniuk, elkezdték kihasználni őket, hogy kielégítsék az üzleti ügyfeleik igényeit. Ezután jött az üzleti ügyfelek kifacsarása, mert a platformok mindent maguknak akartak. Végül azonban ez a vesztükhöz fog vezetni.
Doctorow érvelése telibe talált: amint nevet kapott, nyilvánvalóvá vált, hogy az elszaródás mindenhol ott van. Az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta, és a Black Mirror 2025-ös évadát is nagyban inspirálta.
Most pedig a szerző túlmutat a bénító „úgyis mindennek vége” érzésen. Megmutatja a konkrét döntéseket, amelyek idáig vezettek minket, hogy kik hozták őket, és ami a legfontosabb: hogyan lehetne mindezt visszacsinálni.
A szerzőről
Cory Doctorow 1971-ben született Torontóban, jelenleg Los Angelesben él. Az első könyve 2001-ben jelent meg, amit azóta számos további regény, novelláskötet és tényirodalmi mű követett. Legismertebb munkái a Kis testvér című, számos díjjal kitüntetett és New York Times bestseller ifjúsági disztópia, valamint A nagy elszaródás, melynek alapját Doctorow 2023-ban megalkotott szava, az enshittification adja, amivel azt hivatott kifejezni, hogy az internet pocsék hely lett. Ez a kifejezés annyira jól ragadta meg a korszellemet, hogy az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta. Doctorow az írás mellett különböző non-profit szervezeteknek dolgozik, és több egyetemen is tanít vendégoktatóként. Folyamatosan publikál tudományos és SFF témákban, állandó rovata van a Locus magazinnál, társalapítója a Boing Boing portálnak és népszerű blogot vezet saját oldalán, a craphound.com-on.
A könyvről írták
"Néha egy kifejezés olyan találó, olyan világos és időszerű, hogy több lesz egyszerű divatszónál." - The New Yorker
"Doctorow kétségtelenül tudja, hogyan tegyen maradandóvá egy gondolatot." - Financial Times
"Doctorow világosan megfogalmazza, miért tűnik egyre több szolgáltatás egyre rosszabbnak az Amazontól az Instagramig." - The Guardian
"Meghökkentően meggyőző pamflet." - Kirkus Review
Idézetek a kötetből
„De amikor egy szektor öt vállalatra – vagy négyre, háromra, kettőre, vagy netán csak egyre – zsugorodik, eltűnik a kollektív cselekvés problémája, marad helyette a belterjesség, az iparági vezetők közötti elkerülhetetlen összejátszás. Végül is egy olyan iparágban, ahol néhány vállalat ural mindent, a vezetők többsége valószínűleg az összesnél vagy legalábbis a legtöbbnél megfordult már. Ismerik egymást, együtt nőttek fel, és egymás társasági életének szereplői.”
„Nehéz túlbecsülni, milyen varázslatos volt a Google a kezdetekben. Igazi varázslat volt rádöbbenni, hogy miként lehet pár perc alatt rávenni idegeneket, hogy felvegyenek és elvigyenek bárhová a taxifuvarár töredékéért, nem valami olcsó Uber-trükk. (A titok az volt, hogy minden fuvaron rengeteget buktak.) A Google olyasmit csinált, ami addig senki másnak nem sikerült: értelmet adott az egész internetnek. A Google megjelenése előtt mind olyan keresőmotorokat használtunk, amik vesztésre álltak a spammerekkel szemben – akik már megtanulták kijátszani a Lycoshoz hasonló, kezdetleges rangsorolási algoritmusokat. Működtek az olyan primitív trükkök, hogy beírtad a macska szó száz szinonimáját az oldaladra fehér betűkkel, hogy ne lehessen látni, és hopp, az oldalad a macska keresésre az első helyre került.”
„Az ipari forradalom kapitalistáit megelőző feudális urak vagyona a járadékokból épült fel. Az arisztokrácia hatalmas birtokokkal rendelkezett, ezeken éltek „a földhöz kötött” parasztok, akik nem költözhettek el a földesúr engedélye nélkül. A parasztok „szabadon” művelhették a földeket, és művelték is, mert minden egyes parasztnak éves bérleti díjat kellett fizetnie a földesúrnak – függetlenül attól, hogy terméskiesés volt, aszály, árvíz vagy éppenséggel tűzvész. A földesurak tartották kezükben a termelés legfontosabb tényezőjét, a földet, és bérleti díjat szedtek a parasztoktól, akik viselték az ültetéssel és vetéssel járó összes kockázatot. A földesurak minden esetben megkapták a pénzüket. Nem rossz üzlet, ha összejön. Az ipari forradalom a feudalizmust alakította át kapitalizmussá. Ahhoz, hogy a kapitalisták textilgyárainak legyen elég gyapjúja, a mezőgazdasági közösségeknek átadott földeket „be kellett keríteni” – elzárni a köz elől és juhlegelőként hasznosítani. A parasztokat elűzték a földekről – ami kapóra jött a kapitalistáknak, mert a földjüktől megfosztott parasztok már nem tudták ellátni magukat, így rákényszerültek, hogy beálljanak bérmunkásként dolgozni a textilgyárakba.”
2026. nyarára érkezik Alma Kent legújabb könyve. Bemutatom nektek a borítóját. Nekem nagyon tetszik és, ahogy eddigi borítóit, az ő keze munkáját dicséri.
Íme a borító.
Tartalom
A történet egy iskolai bántalmazás esetét dolgozza fel, mely bosszúba torkollik.
Ardyn 16 éves. Évek óta viseli az arcán éktelendő hegeket, melyek egyre jobban megkeserítik az életét. Nem csak a barátság, de a szerelem útja sem talál rá... Csupán bolyong a sötétben, mely egyre mélyebbre rántja őt.
De vajon mennyire mélyre?
Megjelenés: 2026 nyár
Egyelőre e-book formátumban és a Rex Mortis kiadó gondozásában!
Azt hiszed, felkészültél lelkileg?
Nagyot tévedsz...
A borítót Alma Kent írónő készítette. Az előrendelési linket hamarosan megosztom, amint kikerül az írónő oldalára.
Forrás:Alma Kent írói oldala
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Lizy Smith írónővel beszélgettem, arról, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Nemrég jelent első könyve az írónőnek Profilozó címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
52 éves vagyok. Győrben születtem, ott nőttem fel és nagyon sokáig Győrben dolgoztam egy multinacionális vállalatnál. Két egyetemista gyerek édesanyja vagyok. Sokáig nem tudtam, hogy mit is szeretnék csinálni az életben, illetve „túl” sok minden érdekelt, ezért két műszaki és két bölcsész diplomával rendelkezem. Habár nem egy női szakma, mégis a karrierem kezdete óta műszaki területen dolgozom. Büszke vagyok arra, hogy a tanulmányaimnak köszönhetően közbe-közbe kikacsingathatok olyan területekre is, amik távolabb állnak a műszaki világtól.
Profilozó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Akkor kezdtem el foglalkozni a könyv írásával, amikor az életem egy váratlan fordulatot vett. Az írás adta meg számomra azt a nyugalmat, örömöt, ami könnyedén átsegített ezen az időszakon. Maga a kézirat elkészítésének folyamata hónapokat vett igénybe, és természetesen nagyon sok kutatómunkát igényelt. De megérte minden perc, amit ezzel töltöttem.
Menyire nehéz egy krimi zsánert írni?
A fejemben konkrét elképzelés volt arra vonatkozólag, hogy mit és miről szeretnék írni. A történetet ezen ötlet köré építettem fel, és figyeltem arra, hogy az legyen a végeredmény, amit megálmodtam. Személy szerint imádom a krimiket. Bármikor le tudok ülni egy jó krimi zsánerrel megáldott könyv mellé vagy film elé. Ehhez társul, hogy tanár, rendőr szülőpáros gyermekeként nőttem fel, így szinte adott volt a téma. Mennyire nehéz? Ok-okozati összefüggéseknek a történet során mindig megtalálhatóknak kell lenni. Nem lehet túl korán, túl sok információt elárulni. A figyelmet és az izgalmakat végig fent kell tartani. A végére logikus levezetéssel minden nyitott kérdésre választ kell kapnia az olvasónak. Én úgy fogalmaznék, hogy a krimi zsánerben van kihívás és éppen ezért szeretem annyira.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Sajnos olyan világban élünk, hogy a legborzalmasabb dolgok sem tűnnek ma már elképzelhetetlennek. De természetesen nagy szerepet játszik benne a fantázia, a kitaláció, ami a valóság határán mozog. Pontosan azért, hogy a történet bárki számára elképzelhető, kézzelfogható és átélhető legyen.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már iskolás koromban is imádtam a fogalmazásokat, az írást és az
alkotást. Édesanyám máig őriz jól és kevésbé jól sikerült irományokat, amiken
még ma is jókat tudunk nevetni.
Majd jött a „fanfiction” időszakom. Megszámolni sem tudom, hogy hány történetet
publikáltam. Akkor kipróbáltam magam különböző zsánerekben. A végén az akció,
krimi és thriller történetek lettek a meghatározóak.
Most pedig megjelent az első könyvem. Őszintén szólva ez is egy rövid lélegzetévtelű műnek indult. Aztán egymás után jöttek a fejezetek és a történet még korántsem volt befejezve. Akkor érett meg bennem az ötlet, mi lenne, ha ebből már igazi könyv készülne. Idővel pedig már így álltam hozzá és ennek megfelelően dolgoztam ki a szereplőket, a hátterüket, a helyszíneket és a teljes történetet.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Igen, tervben van egy kicsit romantikusabb hangulatú könyv megírása is. Természetesen megmaradva az akciónál és kalandnál.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Felemelő és örömteli érzés. Amikor összeáll a történet az elejétől a végéig és egy egészet alkot, mutatja meg, hogy megérte a belefektetett energia.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Eredeti nevemet túl hosszúnak, nehezen kiejthetőnek és megjegyezhetetlennek
találom. Legalábbis ezt mutatja a való élet, amikor kollégáknak, ismerősöknek
is néha gondot okoz. Mégis, az eredeti nevemből – Liziczay Melinda – jön az
írói álnevem a Lizy Smith. Pontosan mit is jelent számomra ez a név.
Lizy a vezetéknevemből származik. Édesapám öröksége, amit az életem egyik
legmeghatározóbb személye rövidített le erre a formára. Smith édesanyám
vezetéknevének angol megfelelője. Így az a három ember, aki az éltemet
alakította, formálta és segítette abban, hogy az legyek, aki ma vagyok, ott szerepel
az írói álnevemben
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Látni, hogy a sok-sok hónap munkája, kitartása fizikai testet ölt, felemelő érzéssel és hatalmas büszkeséggel töltött el. Eddig mindig azt éltem meg, hogy más író által megálmodott könyvet vehetek a kezembe, érezhetem a könyv jellegzetes illatát. Ez most megfordult és a sajátomat tarthattam a kezembe és gyönyörködhetem benne.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Valahol mindkettő. Tervezett folyamat olyan értelemben, hogy tudtam miről szeretnék írni, a történet főbb elemei tudatosan lettek felépítve. A történet alakulása, a párbeszédek, a helyszínek viszont már impulzív, spontán ötletek sorozata volt. Próbáltam beleképzelni magam a szereplők helyzetébe és ennek megfelelően a saját érzéseimre hagyatkozva írtam meg a jeleneteket.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Kezdjük a kedvencekkel. A két nyomozó finom, mégis óvó odamondogatása, civódása
sok mosolyt csalt az arcomra. Jól lehetett „játszani” a két karakterrel.
Ezenkívül imádtam a kapitány feleségének a karakterét. Az ő jeleneteit
könnyedén és gyorsan tudtam megírni.
Kimondottan nehézséget jelentett a sorozatgyilkos és a társának kihallgatásának
megírása. Tanultam pszichológiát, így nem az jelentette a problémát, hogy mit
szeretnék megmutatni. A jellemzésük és motivációjuk egyértelmű volt számomra. A
nehézséget az okozta, hogyan tudom ezt úgy átadni, hogy az olvasó számára is
egyértelmű legyen. Mindenki ugyanúgy utálja, gyűlölje, borsozzon tőle a háta és
talán még a halálát is kívánja, mire a kihallgatás végére ér.
Ezen kívül az emocionális jelenetek okoztak még gondot. Nem a megírásuk, hanem a személyes veszteségeket, fájdalmakat és terrort ismét át kellett élnem. Érzelmileg sokat kivett belőlem és valahol megnyugvást is adott.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Viszonylag sokszor nézek megtörtént gyilkossági esetek felgöngyölítését feltáró műsorokat. Így volt bőven olyan élmény, amihez nyúlhattam és valósághűvé tehettem az általam bemutatott és leírt eseményeket. Minden más fantázia, rengeteg kutatómunka és a tanulmányaim során elsajátított ismeretek használata.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Édesanyám. Ő lett a legnagyobb kritikusom is. Ő látja és olvassa elsőként
azt, amit írok. A nyers változat olvasása közben rengeteg javaslat, ötlet jön
az ő részéről. A kérdéses, vagy nem teljesen érhető részeket határozottan jelzi.
Az észrevételeit bedolgozom, vagy éppen azok alapján teljesen átírok egy-egy
jelenetet.
A majdnem kész kéziratot az előolvasóim látják elsőként. Természetesen az ő észrevételük és javaslatuk is bekerül a teljesen kész változatba.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A közvetlen hozzátartozóim tudták meg elsőként. Ők meglepődtek, ledöbbentek és volt, aki hitetlenkedve fogadta. Majd, amikor a könyv is megjelent, akkor már a nagyobb családi körnek is elmondtam, és a reakciók hasonlóak voltak. Folyamatosan olyan kérdéseket kaptam, hogy mégis honnét jött és eddig ez hol rejtőzött bennem.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Ha kezükbe veszik a könyvemet, akkor ne egy könnyed krimire számítsanak.
Az egyik előolvasóm úgy jellemezte, hogy szerinte ez inkább pszicho thriller. Szerintem
nem hajlik ennyire ebbe az irányba. Az valóban igaz, hogy több emberi sorsot
követhetünk nyomon, ahol életek törnek össze rosszul megválasztott döntések
vagy más ember gyarlósága és könyörtelensége miatt.
Amit biztosan ígérhetek, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag történet
tárul az olvasó elé. A könyv végére a nyomasztó környezet háttérbe szorul és
mindenki megkönnyebbülve, pozitív érzésekkel rakhatja le a kötetet.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Az alkotás a mindennapi életem része, legyen szóírásról, rajzolásról vagy egyéb kreatív kézműveskedésről. Szeretem az állatokat és a növényeket, a természetet járni, és vonzanak a titokzatos helyek. A négy fal között pedig legszívesebben olvasással és filmnézéssel töltöm a szabadidőmet. Szeretem az idegen nyelveket, bár mostanában aktívan nem tanulok egy nyelvet sem, de szívesen olvasok és írok angolul is.
Lehullott virágok című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Nem az a típusú regény, ami sok kutatómunkát igényelt volna, tényleg csak pár apróságnak néztem utána a hitelesség kedvéért. Az első, még elég hiányos verziót rekord idő – kb. egy hónap – alatt írtam meg. Utána több mint két évig pihent, majd amikor újra elővettem egy év alatt készült el végleges kézirat.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Többnyire a fantázia dominál. A Lehullott virágok egy teljesen realisztikus történet, amit egy olyan világban helyeztem el, ami akár létezhetne is. Nem az volt a fontos, hogy minden pontosan úgy és ott legyen, ahogyan a valóságban, hanem hogy átadja azt a hangulatot, amit szeretnék. De nem mindennel vagyok így: például a könyvben említett focimeccseknél tényleg megnéztem, hogy melyik csapatok játszottak az adott napon.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Azt a tábort erősítem, aki már gyerekkorában is koptatta a tollat (inkább ceruzát). Akkoriban még az állatos és a humoros vonal volt a meghatározó. Nem csak maga a történetírás érdekelt már akkor sem, hanem az egész folyamat, ahogyan könyv lesz belőle. Ezért mindig vagy alapból könyv alakú jegyzetfüzetbe írtam, vagy összetűztem a lapokat füzetté, és mindenhez készültek rajzok és borító is. A mai napig olyan érzésem van néha, mintha ezt a gyerekkori játékot játszanám tovább.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
A romantikus zsáner az nálam fix, de azon belül szeretek kalandozni időben, térben és korosztályokban. Írtam már mágikus realista, disztópikus világban játszódó sorozatot, jelenleg pedig egy ifjúsági regényen dolgozom. És mivel javíthatatlan nosztalgiázó vagyok, szívesen írnék egyszer egy 90-es években játszódó történetet is.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Egyfelől elégedettséget érzek. Nem vagyok egy kitartó ember, ezért öröm, amikor végre egyszer befejezek valamit. Másfelől pedig azt a „mihez kezdjek most az életemmel” típusú ürességet, mert mindig nehéz elengedni a szereplőimet. De azért szerencsére hamar túl szoktam lendülni rajta és magával ragad egy új történet.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Aki már olvasta a Lehullott virágokat sejtheti, hogy szeretem a japán kultúrát. Egy dal címe ihlette a nevemet, és egyébként a „bara” rózsát jelent japánul.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem, gyerekkoromban kifejezetten idegenkedtem a romantikus témától, és el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ilyen könyveket fogok majd írni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Őszintén szólva, régebben nem így
képzeltem el. A magánéletem éppen válságos időszakban volt, így nem volt időm
örömködni, ne adj isten ünnepelni. Előző este beidőzítettem a posztot, másnap
reggel kiment az ebook a weboldalamra, és ennyi. Nem volt benne semmi kézzel
fogható, csak akkor kezdett bennem tudatosodni, amikor megérkeztek az első
visszajelzések.
Az elején, úgy a szöveg 80%-áig impulzív, utána pedig átvált tudatosba. Onnantól már csak összerakom a kirakós darabjait, kihúzok, meg átrágom az egészet ötvenszer
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Persze, hogy vannak! Általában a cuki jelenetek, és a pörgős párbeszédek a kedvenceim. A jeleneteket összekötő töltelékszövegekkel szoktam küzdeni, illetve ha a szereplőm éppen szenved, vagy kínos helyzetbe került, azt nekem is kellemetlen megírni.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Régen voltak érdekes, izgalmas álmaim, akkor azokból születtek a történetek. Manapság egy-egy konkrét téma vagy élethelyzet, ami foglalkoztat, az adja az alapötletet.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Először a bétáim olvassák a kéziratot. Számomra fontos, hogy a történet alakulását illetően csak hozzáértőknek fogadom el a tanácsát, akik minimum sokat olvasnak, de ha még írni is szoktak, az plusz pont.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Azt mindig is tudták rólam, hogy szoktam írni, de a megjelenésről egészen a közelmúltig senki nem tudott. Afféle meglepetésnek szántam nekik, amikor megosztottam velük, és hát sikerült is, mert eléggé meglepődtek.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Mindig valami újdonságom töröm a
fejem, úgyhogy számíthattok tőlem meglepetésekre – olyanokra is, amiket még én
magam sem tudok! Ami most biztos, hogy a Lehullott virágok hamarosan megjelenik
nyomatott kiadásban, és ha nem szeretnétek lemaradni a pontos dátumról,
jegyezzétek elő az Instagram profilomon található linken!