Előolvasás:Judy Thorne: Fekete Levendula (Fantomkrónikák 1.) .("Nem elég ez nekem. Úgy, de úgy olvasnám.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Judy Thorne írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam Fekete Levendula (Fantomkrónikák 1.) című urban fantasy könyvét. Egy élmény volt számomra és várom a folytatását is. Ezúton is várom a folytatását.

Judy Thorne

Fekete Levendula

(Fantomkrónikák 1.)

 

Tartalom

Annie Lewis anyja halála után képtelen gyászolni – kapcsolatuk sosem volt szeretetteljes. Ám egy jótékonysági bálon találkozik Thomas Kresley-vel, egy titokzatos idegennel, aki úgy ismerte a nőt, ahogyan ő sohasem. De mit akarhat tőle a férfi, akinek a közelsége megmagyarázhatatlan félelemmel tölti el? Miért válaszol hazugsággal minden kérdésére? És milyen sötét titkok kötik össze a Kresley családot és Westbreaket az édesanyjával?

Míg Annie válaszok után kutat, Westbreaket brutális gyilkosságok rázzák meg, melyek az Árnyvilág lényeihez köthetők. Egyetlen cél hajtja őket: megtalálni az ősi amulettet, amely képes megtörni a halhatatlanok átkát. Annie egyre inkább a mágikus világ középpontjába sodródik, ahol vámpírok, boszorkányok és fantomok küzdenek a túlélésért és a hatalomért. De miközben ők egymással harcolnak, olyan veszély közeledik, amit talán még együtt sem tudnak legyőzni.

Annie-nek rá kell ébrednie, hogy a mágikus világ és anyja titkai egymástól és a sorsától is elválaszthatatlanok. Fel kell készülnie arra is, hogy elfojtott érzései veszedelmesebbek az Árnyvilág lényeinél – és ha felszínre törnek, mindent elpusztíthatnak.

Véleményem

5/5

Ahogy a mini ajánlómban is írtam az instán, év egyik kedvence lett. Első betűtől az utolsókig nagyon vitt. Igyekeztem olyan lassan olvasni, ahogy tudtam. De így is időben befejeztem. 

Nagy kár!

Nem elég ez nekem. Úgy, de úgy olvasnám. Ben és Kyle nem semmi fickók. Olyanok voltak, mint Stefan és Damon. Egyszerre gyűlölik, és mégis valahol szeretik. De inkább most a gyűlölet dominál. Azért bízom benne, hogy megtudnak változni. Kyle-nál érzem. Nem látványosan, nem ordít róla, hogy változna, de érezhető. Ahogy Annie-nél is olvasás alatt. Az egész történet Annie édesanyja titkaival indul, és ezután kerül képben Thomas családja és az misztikus titkai.

Ben meg, nem tudok eligazodni rajta, rejtélyes. Nagyon.  S pont ez tetszik benne. Mindent mond, és semmit se. Maga a történet nagyon érdekes, boszik, vámpírok nem új keletűek, viszont mégis tudod új dolgokat mutatni az írónő. A fantomokat, vagyok mit fog tudni kihozni a második kötetben.

Eléggé függővéges volt, nekem legalábbis az. Szóval adott az első rész és számtalan megválaszolt és megválaszolatlan kérdésekkel. Mi lesz most? Hogyan tovább? Mi lesz most Ben-nel, Kyle-al, Thomas-al és Annie-vel? Hova fog kifutni ez az egész?

Az biztos, hogy nem egy szokványos fantasy történet ez, nem csap bele a közepében, hanem lassan, de biztosan a végére ér. Menetközben nem fog unatkozni az olvasó, az egyszer biztos.

Személyes véleményem, hogy jól tette, hogy nem rögtön akarta kiadni ezt a történetet, hanem várt az alkalomra, amikor eljön az ő történetének az ideje. Ajánlom, azoknak, akik szeretik az fantasy történeteket, és a vámpírokat, boszikat.

Előjegyezhető

DiBook

Amiket el szeretnék olvasni! 6.rész (Válogatás a hazánk íróink háza táján!)

Újabb könyveket válogattam össze ebben az Amiket el szeretnék olvasni! rovatom 6. részében, vegyes zsánerekben a hazai szerzőktől. Lesz mit válogatni belőlük. Dark Romance, romantasy, fantasy stb.

Egyes könyveknék (E) jelzés van, ami azt jelenti, hogy előjegyezhetőek.

Emma ZR

Lidérc

(E)

Tartalom

Szellem

Egy sikoly növekszik bennem, amely nem tud kiszabadulni. Pedig sikítani szeretnék, hogy végre széttörjön körülöttem a világ. Csupán egy ugrás a sínekre, és mindennek vége lehetne…Nincs senki, akit érdekelne, ha eldobnám az életem.Vagyis… Valaki észrevett. Követ a sötétben. Betör az otthonomba. A nyomomban van. És élvezi, hogy rettegek.Vagy mindezt csak képzelem? Csak azt akarom, hogy valakinek fontos legyek?

Lidérc

Amikor először megpillantom, a világ megáll egy csodálatos pillanatra. Érzem, szüksége van rám, hiszen minden mozdulata szenvedésről árulkodik. Édes szürkeség, kínzó tompaság, amelynek a mélyén ott lappang egy fenséges szikra. Fel kell szabadítanom. Ő sokkal többre teremtetett.Meg kell mutatnom neki, mi is rejtőzik benne, és milyen a világ rácsai nélkül, szabadon. Mindörökké velem.

Holy Evans és Renáta W. Müller

Árnyak rabjai

(E)

Tartalom

Különleges kiadványt tartasz a kezedben.

A történet adott, de mi nem tudtuk hogyan érjen véget. Így a döntés most a TE kezedben van…

Dorian Blackmoor – öntörvényű festő és galériatulajdonos. Kiszámíthatatlan, szenvedélyes, veszélyes. Nem szeret, hanem birtokol. Extravagáns festményei mögött feldolgozatlan traumák lüktetnek, és még mindig az igazi múzsáját keresi.

Avery Mitchell – fiatal pszichológushallgató, aki nappal átlagos egyetemista, éjjel azonban egy elit escort ügynökség lányaként dolgozik, hogy gondoskodhasson magáról és autista öccséről. Amikor találkoznak, kettejük között minden határ leomlik. Szenvedély, birtoklás, kísértés és pusztulás – mindent elsöprő kötelék fonódik köréjük.

De meddig lehet hinni abban, hogy a legsötétebb lélek is megszelídíthető? A történet vége most rajtad múlik. Csak lapoznod kell, és eldöntened milyen fokú sötétséget választasz. Fehér, szürke, vagy fekete árnyalatban szeretnéd meghatározni, mi történjen a szereplőkkel…

April Faye

Leláncolva

(E)

Tartalom

Dawen eget karcoló palánkfala, labirintusszerűen kanyargó utcái és zárt spalettái nem kedveznek a tolvajoknak. Erre Gus is csak akkor ébred rá, amikor egy félresikerült akció után egyetlen nyitott ablakot talál az egész nyomorult városban, és az is a világ legbosszantóbb kurtizánjának hálószobájába nyílik.

Joshnak legalább olyan éles a nyelve, mint amilyen szép az arca, és nem riad vissza semmitől, ami kijuttathatja a börtönszerű bordélyból. Talán, ha segít a tolvajnak, visszakaphatja a szabadságát. Azonban a fiú súlyos titkokat őrizget, és Gusnak fogalma sincs róla, hogy az életébe is kerülhet, ha szövetkezik vele.

Eközben Dawen városát egy rém tartja rettegésben, amely éjszakánként csap le, és az áldozataiból csak cafatokat hagy hátra. Vajon miféle szörnyeteg fenyegeti a lakosokat, és hogy lehet, hogy még az évtizedek óta tartó kijárási tilalom sem volt elég ahhoz, hogy kézre kerítsék?

Hátborzongató titkok tárulnak fel, ahogy a múlt összefonódik a jelennel ebben az erotikában és erőszakban bővelkedő new adult BL regényben. Kövesd a hősöket a bordély buja vörös termein és a fekete tudósok titkos laborjain át a szabadság felé!

Alma Kent

Death ín The Mirror

Tükörben a halál

(E)

Tartalom

Mi lenne, ha a tükör nem csak azt mutatná, amit látsz?Hanem valami mást… valami sokkal sötétebbet.Egy másik énedet.És bár az arcvonások és a mosolyod ugyanazok… mégis el vannak torzulva.A tükör túloldalán valami lélegzik.Valami figyel.Minden mozdulatod, minden lélegzeted magáévá teszi.El akar venni tőled mindent, ami te vagy.Ha egyszer áttörte a tükröt, nincs visszaút.Neki a tested már csak egy porhüvely. Egy kényelmes álca.Te pedig csupán egy elnyomott emlék maradsz…Éppen ezért… Sose nézz bele a tükörbe!Ne válaszolj, ha megszólít!És ha egyszer látod magad mosolyogni, miközben te mégsem teszed…FUSS!!!

Juhász Zoltán

A Megjövendölt

Tartalom

Egy boldog birodalom (Mereldólia) egy varázslatos világban, ahol mágikus lények is élnek, a tündékkel, törpökkel és az emberekkel együtt.Egy gonosz vérmágus (Rimadar), aki a háttérből ügyesen és furmányosan mozgatja a szálakat, ezzel homályt hintve a birodalom népeire.Egy főhős, egy ifjú mágus (Leonas), aki tündék közt nevelkedik, s megkísérti a sötét oldal.Egy jóslat, amitől mindenki fél, ám a sötétség minden követ megmozgat, hogy beteljesítse azt.

Kőrös András

A falusi tanitó

(Szadai történet 2.)

Tartalom

1872-t írunk. A Kassáról érkezett fiatal tanító nem erre számított. Gyurász Ferenc árvaként nőtt föl, hamar páncélt növesztett szíve köré. Most mégis megnyílik előtte valaki: az ambícióktól fűtött lelkész, Tamássy István.Amikor Istvánt elhagyja szép felesége, a nagydarab ember összeomlik a tanító előtt. Ferencnek nincs más választása, mint támogatni. Még akkor is, amikor István a családja összetartása helyett a falu hírnevén dolgozik: a szadai bort kívánja megismertetni Pesten, s talán a korona közelében is.A magának való, hányattatott gyermekkorú Ferenc lelkét más is nyomja. A gyerekek száma ugyan egyre nő a falusi iskolában, és hivatásában kiteljesedhetne, ám a szigorú férfi szerelembe esik. Reménytelenül, hisz Lídia nemcsak házas, de rajong férjéért, vállalva érte a módos családjából való kitaszíttatást, megbélyegzettséget és szegénységet. Egy ilyen asszony akkor is elérhetetlen lenne, ha valami történne az urával…

J. K. Smith

Sold

(E)

Tartalom

Amikor a sors kétszer is ugyanazt a férfit küldi… jobb, ha kitárod a szíved.”Carol Sold mindig is tudta, mit akar: sikeres karriert, biztos jövőt, szőke hajú gyerekeket és egy tökéletesen kiszámítható kapcsolatot. Egy váratlan baleset és egy meghiúsult lánykérés azonban rádöbbenti, hogy talán mégsem olyan tökéletes minden, ahogy hitte. A rózsaszín szemüveg megfakul – és ekkor érkezik egy levél, amely kiutat jelenthet.Néhány nap múlva már a fagyos Alaszkában találja magát, ahol olyan titkok kerülnek napvilágra, amelyekre sosem számított… és újra felbukkan egy férfi, akiről azt hitte, örökre eltűnt az életéből.Vajon képes lesz ez a fiatal nő megbirkózni a folyamatos nyomással, és kitárni a szívét az igaz szerelemnek, vagy visszamenekül a városba, hogy folytassa nyugodt, kiszámítható életét?

Sara Stekler

Layers ​of Struggle – A küzdelem mélysége

 (Chronicles of Sealed Powers 1.)

Tartalom

Thalia szolgál, tűr, túlél. A Gil’mellin Birodalomban a hibridek nyakörvvel élnek: a mágia csak emlék, a szabadság tiltott szó számukra. A rendet a király kegyetlen katonái, a káoszűzők biztosítják. A szökés az egyetlen megoldás, de Thalia tudja, hogy a veszélyes vállalkozás nemcsak a saját, hanem a szerettei életébe is kerülhet. Ráadásul a legrosszabb rémálmában sem gondolta volna, hogy ebben egy káoszűző segítségére szorul, aki meg akarta ölni. Most mégis egymásra utalva kell harcolniuk… és a gyűlölet lassan valami egészen mássá formálódik.

Khion koronahercegként nőtt fel – most mégsem ő a trón várományosa. Hiába küzd a király elismeréséért és a mágiája ébredéséért, a reményeit porrá zúzták. Választania kell: marad a palota árnyékában, vagy hátrahagyja apja állandó rosszallását, hogy megtalálja azt, aki elvette tőle az uralkodás lehetőségét.

Khion nem pont így képzelte a jövőt. Thalia nem pont így képzelte a szövetségeseket. De talán pontosan ezen az úton kell végigmenniük, hogy elérjék, amire mindennél jobban vágynak.

Sara Stekler

Layers ​of Adventure – A kaland mélységei 

(Chronicles of Sealed Powers 2.)

Tartalom

Thalia végre megszökött. A vágyott szabadság azonban egyelőre csak távoli álom, hiszen a nyakörv elfojtja a mágiáját. Ráadásul a baj továbbra is a nyomában jár: a magával hozott mágikus táskából előkerül a koronaherceg, aki egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét.

A menekülés azonban nem a vég, hanem a kezdet: útjuk egy titkos hibrid birodalomba vezet, ahol a kitaszítottak királynője uralkodik, akit különleges kapcsolat fűz Thalia múltjához. Ezáltal pedig a lány veszélyesen közel kerül a trónhoz.

Khion sosem akart láncokat.

Most mégis egy láthatatlan kötelék bilincseli Thaliához, aki mellett kénytelen bujdosóként élni, miközben ő maga semmi mást nem akar, csak a trónt, amiért egész életében küzdött. És miközben egyre messzebb kerül a koronától, de közelebb ehhez a szedett-vedett bagázshoz, akiknek eszük ágában sincs hősnek lenni, lassan ráébred az igazságra: a hibridek talán nem szörnyetegek… csak a körülöttük lévő világ az.

A lázadó és a herceg közti bizalom törékeny és titkokkal terhelt, de ami összekapcsolja őket, erősebb lehet, mint bármilyen hatalom.

Miközben mágia, politika és rejtélyes viharok sodorják őket az útjukon, Thalia kénytelen elfogadni a sorsát: hogy megvédje az övéit – és végre önmagát is –, azzá a vezetővé kell válnia, aki harcol az elnyomás ellen.

Egy fantasy, ahol a hősök nem tökéletesek – csak elég makacsok ahhoz, hogy túléljenek.

Vér, szabadság és szarkazmus.

A Chronicles of Sealed Powers második kötete végre megérkezett! Ha szereted a D&D világát, imádni fogod ezt a csapatot!

Dr. Zacher Gábor nyugdíjba megy, és vadonatúj könyvével búcsúzik a mentőszolgálattól

 Dr. Zacher Gábor & Kálmán Norbert

Zacher 3.0 –

Az én mentőszolgálatom

„Az ember értékét az adja, mennyit tud tenni másokért.”

Dr. Zacher Gábor nyugdíjba megy, és vadonatúj könyvével búcsúzik a mentőszolgálattól

Megjelenés: november 28.
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 320 oldal

Leírás

Mi tartja fogva az egészségügyi dolgozó lelkét? Az érzet, hogy életmentő segítséget nyújthat annak, aki erejét vesztve támaszra szorul. A néma készenlét feszülő csendje, amit sokszor a kék villogó hangosít fel, miközben mindenki próbál kitérni az útjából – ez az, ami megbabonázza a mentősök szívét is.

Az átlagember, ha szerencsés, akkor csak messziről szemléli, ahogy elsuhan mellette a vibráló fényjelzés, de ha igazán szerencsés valaki, akkor minél hamarabb ott villog mellette az életmentő segítség. Nagyvonalakban talán ez minden, amit a legtöbben tudnak az életmentőkről, akik a nagyvárosok átsuhanó mentőangyalai: jönnek, ha baj van, csak a páciensre figyelnek, és már mennek is tovább. Villanásnyit vannak jelen a hétköznap forgatagában, az a villanás viszont sokszor az életet jelenti.

De vajon kik ezek az emberek, hogy működnek és mit látnak a vészhelyzetek, tragédiák és megdöbbentő emberi sorsok mélyére utazva, és hogyan tudnak józanok maradni, annyi traumatikus élményt látva naponta, amennyi másoknak egy egész életre nem jut.

Ez a könyv azért született, hogy bemutassa az élet és halál határán dolgozókat, és azt a rendszert, ami az utolsó pillanatokban nyújt kapaszkodót az elesett embernek. Mindezt az ország legismertebb orvosa, Dr. Zacher Gábor megélt tapasztalatain keresztül, aki több mint negyven év után zár le egy korszakot és lassan elköszön élete nagy szerelmétől, a mentőorvosi hivatástól, amely egész szakmai életét végig kísérte. Az ország toxikológusa évtizedek óta a magyar egészségügy meghatározó arca, akit valószínűleg mindenki látott már híradókban, újságokban, podcastokban, aki képes szót érteni a huszonévesekkel és akinek neve garancia a szakmai hitelességre.

Zacher Gábor mellett megszólalnak közvetlen kollégák is – többek közt Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője is –, történeteikből pedig kiviláglik, hogy mentősnek lenni nem munka, hanem küldetés, életforma, ahol nincsenek kollégák. Bajtársak vannak, és ahogy ők mondják: „ha a bajtársammal leülök az asztalhoz, és nekem van egy kiflim, akkor kettőnknek van egy-egy fél kiflije.”

Fülszöveg

Dr. Zacher Gábor neve a legtöbbek számára összeforrt a sürgősségi ellátással, a toxikológiával és a közéleti szereplésekkel. Kevesebben tudják azonban, hogy több mint négy évtizeden át rohammentősként is szolgált – csendben, rendületlenül, amolyan zacheresen. Nyugdíjas korba lépve elérkezettnek látta az időt, hogy őszintén meséljen erről.

Ebben a kötetben a tőle megszokott könnyedséggel és humorral teli, ugyanakkor kőkemény életigazságoktól sem mentes történeteket idéz fel az Országos Mentőszolgálatnál eltöltött idejéből az 1980-as évek elejétől a rendszerváltáson és ezredfordulón át egészen a mai napig. A különböző visszaemlékezésekben olyan kérdések kerülnek terítékre, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan: mi történik akkor, amikor emberélet a tét? Hogyan lehet együtt élni a halál napi közelségével? Milyen arcát mutatja a budapesti éjszaka, ha kék villogóval érkezik az ember? És mi köze mindennek a függőségekhez, a kiégéshez, a túléléshez?

A kötet nemcsak Zacher életének fontos pillanataiból épül, hanem megszólalnak benne egykori és máig aktív bajtársak és kollégák, akik velőig ható történeteikkel adnak képet arról, mit is jelent mentősnek lenni – nem hivatásként, hanem életformaként.

A szerzőkről

Dr. Zacher Gábor főorvos, oxyológus, mentőorvos, címzetes egyetemi docens. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett diplomát 1986-ban. 1998-ban került a Korányi Intézetbe, ahonnan megszervezte az országos toxikológiai ellátást és 2013-ig a Péterfy Sándor Utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának főorvosa volt. 2014 és 2018 között a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumának vezetője. Klinikai toxikológiát oktat a Semmelweis Egyetemen, a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetemen, 2002 óta orvosi toxikológus igazságügyi szakértőként tevékenykedik. Több mint négy évtizeden át szolgált mentőorvosként.

Kálmán Norbert újságíró, rádiós szerkesztő. A Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, tizenöt éve a Szlovák Közszolgálati Rádió magyar adásának munkatársa. Pályafutása során az egészségügyi ellátórendszer és a szociográfiai valóság kérdéseire összpontosít, a frontvonalban dolgozók terheit és tapasztalatait állítva vizsgálódása középpontjába.

Idézetek a kötetből

„Előbb-utóbb minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell engedni bizonyos dolgokat. Ha csak megnézzük az alapellátásban dolgozó orvosok átlagéletkorát, gyakorlatilag a hatvanat közelíti. Én magam is gyakran találkozom olyan háziorvossal, aki már a nyolcvanas éveit tapossa. Ilyenkor mindig elgondolkodom: kell-e ennyi idősen még dolgozni? Előttem van édesapám példája. Háziorvos volt, és hetvennégy–hetvenöt évesen még praktizált – igaz, már nem körzetben, hanem magánpraxisban, lent Dömsödön. A bátyámmal, aki szintén orvos, ekkoriban már mondogattuk neki: ebben a korban talán nem kellene erőltetni. Ilyenkor az ember agya már nem feltétlenül jár olyan gyorsan, és nincs szükség arra, hogy – ne adj’ Isten – hibázzon, mert ha hibázik, a végén még meghurcolják miatta. Próbáltunk hatni rá, kértük, hogy inkább pihenjen. Végül elfogadta, és abbahagyta a munkát. Fél év múlva meghalt. Nem volt komoly betegsége, nem vitte el szívinfarktus, tüdőembólia, daganat – semmi olyan, amire az ember azt mondaná, hogy abba bele lehet halni. Egyszerűen csak… elfogyott belőle az életerő. Lemerültek a tartalékai, és elment.”

„A mentőknél határt kell szabni. El kell érni a falig. Ha egészségileg rendben maradok, ha nem történik velem semmi különös – szóval ha minden jól alakul –, lehet, hogy még egy évre meghosszabbítom. Igen, én is érzem, hogy itt már egyre több a „ha”. De ha úgy érzem majd, hogy még rendben vagyok, akkor talán még egy év belefér, azt viszont már nem mondom biztosra. Azonban, ha mégis, és eljutok oda, hogy betöltöm a 67-et, leteszem a lantot. A mentőzés… akkorra már nem való. Az, hogy felmegyünk egy lakásba, megnézek valakit, megvizsgálom, tanácsot adok – az még rendben van. Ez már inkább háziorvosi jellegű. Sok esetben tulajdonképpen az is: megnézed a beteget, adsz egy javaslatot, vagy beviszed a kórházba. Elkíséred, tolókocsin leviszitek. De hogy bemászni egy roncsba? Egy vonat alá? Egy metrószerelvény alá? Sötét pincében botladozni? Na, azt már nem kell csinálni ebben a korban. Jöjjenek a fiatalok – övék a jövő.”

Előrendelhető

Agave Könyvek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Török Roland - ("Azoknak szól, akik szeretik Kon Satoshi (Paprika, Millennium Actress) nem szokványos történetmesélését; a Rick and Morty morbid, de tudományos, filozófia humorát; a Family Guys véletlenszerű poénjait.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Török Roland írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak egy fantasy könyve jelent meg nemrég In Focus: Rix című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Üdvözlök mindenkit,
Török Roland vagyok, és rengeteg mindennel foglalkozom. Újságírás, játékfejlesztés, grafika, illusztráció, filmkészítés, tartalomkészítés és még sorolhatnám. A kreatív dolgok nagy általánosságban közel állnak hozzám, így nem is szeretem beskatulyázni magam.

Mindezek mellett jelenleg japán szakos egyetemi hallgató vagyok, az idei nyári szünetemet pedig a könyvkészítésnek szenteltem.

Az In Focus: Rix címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Rix az In Focus történeteim második könyves változata. Az első könyv, a Gáisz rengeteg kutatómunkát igényelt, rengeteg leírást és ismeretterjesztő anyagot fűztem bele az akkori történetbe, hogy hihető, érdekes világot alkothassak. Ezzel szemben a Rix egy eltérő párhuzamos világban játszódik, ahol, bár az univerzum szabályai hasonlóak, nincs annyi leírás és a könnyed hangulata miatt nincs is rá szükség.

Ezek mellett azonban igyekeztem következetes maradni, hogy a két In Focus történet ne üsse egymást.

Miről és kinek szól ez a kötet?

Ez egy felnőtteknek szóló fantasy paródia, „szitcom” elemekkel.

Azoknak szól, akik szeretik Kon Satoshi (Paprika, Millennium Actress) nem szokványos történetmesélését; a Rick and Morty morbid, de tudományos, filozófia humorát; a Family Guys véletlenszerű poénjait.

A fantasy körítés ellenére több „sci-fi” elem is található az írásban, ami az aktuális időutazás és párhuzamos világ elméletekre épít. Az alapok azonban filozófiai, vallásfilozófiai, társadalmi és egyéb gondolatébresztő elemek, amiket sokszor polgárpukkasztó köntösbe csomagoltam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Maga a könyv egy klasszikus fantázia világban játszódik, mely világnak az alapjait a mitológiai istenek adják. A Föld és a Rixben bemutatott Ichoriel nevű világ részben kapcsolatban áll egymással.

Az In Focus világ szabályai például nem kérdőjelezik meg a tudományt és a világ elemi felépítését, viszont igyekszik a meglévő világba beépíteni az isteneket. Például Hermész egy olyan isten, aki a háttérből irányítja a dolgokat, mégsem szegi meg a természet törvényeit.

Gáiszban és Rixben bemutatott bolygó viszont annyiban tér el a Földtől, hogy az ottani istenek nem olyan passzív szemlélők, mint az olimposziak így sokszor nyíltan játszadoznak a halandókkal.

A Gáisz esetében ez egy hatalmi háború, a Rix esetében viszont egy félistenné vált mágus képében jelenik meg.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Világéletemben rossz voltam nyelvtanból, középiskola előtt a magyar nyelv és irodalom tantárgyaimmal a bukás szélén egyensúlyoztam. Szerintem van valamilyenfajta nem diagnosztizált diszlexiám (felnőtt korban már nem nagyon lehet ezt megállapítani), illetve a később diagnosztizált autizmusom  is rá tehetett erre.

Nagyjából a gimi után kezdtem el megtanulni írni, először rajongói hírportálok cikkeinek írásával, majd blogolással. Ez az évek alatt újságírássá nőtte ki magát, ám még ebben az időben írtam meg az első fantasy regényem, ami azóta is a fiókom mélyére van elásva. Ezután jött pár narratív írás, egy-két novella, vagy visual novel játék története.

A Gáisz viszont a szomszédunkban kirobbanó háború miatt születhetett meg. Sajnos a hír eléggé mélyre vitte az általános hangulatomat, így a Gáisz segített abban, hogy ki tudjak mászni a gödörből. Talán emiatt is lett rendkívül sötét, kegyetlen könyv, bár még így is eltörpül a való világ borzalmaitól.

Ezzel szemben a Rix esetében a szórakozás vitt előre. A Gáisszal sikerült pár lelkes olvasót szereznem, akik a barátaim is lettek. Először velük osztottam meg a novellás írásoknak induló Rixet, de annyi pozitív visszajelzést adtak a történettel és a karakterekkel kapcsolatban, hogy még jobban belemélyedtem az írásba. A novella először kisregénnyé nőtt, majd végül teljes értékű regénnyé vált.

Végül ők lettek a szerkesztőim is, így végtelen hálával tartozom nekik és a türelmüknek.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A fiókomnak több sci-fi novellát is írtam már, illetve sci-fi témájú rövid animációs filmet is rendeztem, ez az Anubis: ERROR. Ez utóbbit egyszer szeretném kibővíteni egy teljes értékű sci-fi világgá, akár regény formájában.

Szerintem azonban a humor a legnehezebb műfaj, nehéz újat mutatni benne, ráadásul eléggé rétegei is a társadalmat. Sose gondoltam volna, hogy akár csak megpróbálok majd vicces sztorit írni, de a Rix esetében szerintem jól sikerült elkapnom a fonalat.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először féltem, hogy nem tudom rendesen befejezni, de végül meglett az ihlet, és szépen haladtam.

Valahol természetesen hiányérzete van az embernek, hogy elengedi a karaktereit, de másrészről meg örültem neki, hogy megint elértem valamit az életben, amit be is fejeztem.

Viszont ez csak a kezdet volt.

Maga a kézirat egy hónap alatt megszületett, aztán még két hónap arra ment el, hogy könyv formájában megjelenhessen. A szerkesztőim segítettek abban, hogy kigyomláljuk a hibákat a szövegben, de nekem emellett rengeteg új feladatom is lett.

A szöveg többszöri átnézése után jöhetett a tördelés. Nem a kedvenc elfoglaltságom, de a Gáisszal létrehozott sablonom szerencsére tudtam újrahasznosítani. Ezután jöhettek az illusztrációk és a borítók. Ezeket mind meg kellett rajzolom, ráadásul nem is mindent sikerült elsőre jól illusztrálnom, emiatt egy-egy kép akár több napig is készült.

Aztán jöhetett a nyomdakeresés. Árajánlatokat bekérni, ki mennyiért és milyen minőségben dolgozik.

Emellett viszont én szeretek adni egyéb dolgokat a könyveimhez. Ezúttal elhatároztam, hogy akril kulcstartót, áttetsző és holografikus képeket is adok a vásárlóknak. Ezeket is meg kellett tervezni, gyártót találni hozzájuk és hasonlók.

Aztán ott van a mumus feladat, a marketing. Enélkül nem lehet könyvet eladni. Egyszerűen, ha nincs marketing vagy valamilyen önpromóciós képessége az embernek, akkor senki nem fog tudni a történeted létezéséről. Nagy a zaj a világban, én pedig nem vagyok jó a figyelemfelhívásban. Próbálok időt szánni rá, de sikertelen vagyok ebben, így szerintem ezen fog elcsúszni a folyamat. Nagyon rossz vagyok önpromócióból, sajnos ez a vesztem az élet több területén is. Itt meg is szeretném köszönni a lehetőséget, hogy megjelenhetek nálad.

A kézirat befejezése tehát jó érzés volt, de az én esetemben nem volt pihenésre lehetőség.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A saját nevemet használom, bár valószínűleg azért, mert nincs marketingérzékem. Ha valami idegen nyelvű valaki lennék, lehet, érdekesebb lennék az olvasóknak is.

Másrészről, szerintem nem gond, ha vállalom a nevem, mivel ez az én munkám gyümölcse.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A Star Wars  az örök kedvenc, én azt a fantasy-ba sorolom, nem a sci-fibe. A Dragon Age: Origins című videojáték óta szeretem a „klasszikus” értelemben vett fantasy világokat, emiatt a cím miatt kezdtem el a fiókba került könyvemet írni. A sci-fi vonalon a Csillagkapu volt meghatározó az életemben, 2010 óta viszont rengeteg animét nézek, felsorolni se tudnám, hogy hány kedvencet találtam az évek alatt.

Ezek mind-mind befolyásolták azt, hogy milyen zsánerben szeretnék írni, így a fantasy/sci-fi tengelyen szívesen mozgolódok, szeretek ugyanis saját világokban történeteket kitalálni és valamennyire elrugaszkodni a valóságtól.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az az érdekes, hogy én inkább a dolgok előtt tudom elképzelni a dolgokat, hogy vajon mennyire fogok örülni majd. Ez szerintem az egyik autista vonásom, hogy elképzelem, mennyire meghatódom majd az adott szituációban, elérzékenyülök meg minden. Viszont amikor megtörténik a nagyon jó dolog az életemben, pl. a kezembe kerül a könyv, akkor én magam sem értem, hogy mit érzek vagy hogyan kéne reagálnom. Általában ilyenkor jön a közelemben lévő személytől a kérdés felém, hogy nem örülsz? Én meg válaszolom, hogy de igen, csak nem látszik. Meg én se nagyon értem, de tudom, hogy most öröm van. Valahogy az aktuális esemény közben sokkal racionálisabb vagyok, mint ami előtt elképzelem a dolgokat.

Előzetesen viszont nagyon boldog vagyok, meg is hatódom, csak a pillanat hevében ott és akkor nem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Részben tudatos. Elkezdeni írni, a legelején impulzív, utána viszont azért tudatos. Ha nem vinném bele a tudatosságot, akkor sajnos, ahogy sok más projektem is, ez is félbemaradna. Ilyenkor egyfajta napi rutinná kell tennem az írást, hogy bizonyos feladatok után ezt csinálom.

Ennek az a hátránya, hogy nagyon rosszul viselem, ha valamiért mégsem tudom azt csinálni, mint amit elterveztem az adott napra. Szerencsére az egyetemi nyári szünet sokat segített abban, hogy ne terelődjön el a figyelmem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak szerencsére igen. Van pár humoros jelenet, amire büszke vagyok. Soknak az alapja valamilyen trash reality műsor, mint a Mónika Show, vagy más legendás magyar mémek.

A fordulatokra is büszke vagyok, hogy egy-egy jelenetet sikerült valami olyan agygörccsel lezárnom, amire én se számítottam volna.

Mindezeket pedig megfűszereztem a magyar nyelv szépségeivel. Olyan harminc éves koromig nem káromkodtam, de az utóbbi években tudatosan, egyre többször. Szerintem a magyar nyelvnek az egyik szépsége az, hogy ilyen változatosan lehet benne csúnyán beszélni, nem hiszem, hogy van még egy nyelv, amiben lehetséges azt a bizonyos B betűs szót az összes igekötővel összekötni, ami létezik, mégis mindegyik változat mást jelent.

Úgy hallottam, hogy a magyar könyvolvasók nem szeretnek csúnya szavakat látni egy-egy irományban, viszont én a magyar valóságnak megfelelő mennyiségű káromkodást simán belevittem a könyvbe.

Nehéz rész viszont talán nem volt, inkább a sztoriív kitalálása volt nehezebb feladat, és az, hogy ne váljon a humor unalmassá, mégis mém szintjén újra és újra előkerülhessen egy-egy momentum.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Jelen esetben Kon Satoshi Paprikája volt az, ami miatt már nem bírtam magammal és nekiugrottam az írásnak, de már előtte nagyon bennem volt, hogy kell valami új sztori.

Viszont nem sikerült volna a történetet megírnom Rix, a főszereplő nélkül. Valahogy sikerült rátalálnom a karakterre, és rezonálnom vele. A célja, hogy végre elérje a halandóságot egy olyan filozófiai téma, ami önmagában szerintem érdekes, így az inspirációt maga Rix és

a történet elején hozzácsatlakozó Karonisz adta nekem. Ez a két főhős olyan szinten megnyert magának, hogy öröm volt őket követni az úton, így ők maguk inspiráltak.

A fantázia világon túl viszont a szerkesztőim lelkesedése volt az, ami előre vitt. Nélkülük nehezen fejeztem volna be. De olyan jó történeteket írtak arról, hogy a vonaton vagy a munkahelyen hülyének nézték őket azért, mert sírva kacagtak, hogy muszáj volt befejeznem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőim. A Gáisz óta követik a munkásságom és ők maguk mondták azt, hogy ha bármikor írok valamit megint, azonnal szóljak nekik, hogy segíthessenek benne. Viszont több ismerősömnek is elküldtem a könyvet.

A csúnya beszéd miatt nem mindenki egyformán lelkes miatta, mások még nem jutottak el addig, hogy olvassák.

Ez a hozzáállásom szöges ellentétben áll azzal, mint amit a Gáisz esetében csináltam. Azt a könyvet senkinek nem mutattam meg, rajtam kívül csak a nyomdászok látták a megjelenése előtt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Édesanyám a Gáisz esetében onnan tudta meg, hogy írok, hogy szóltam neki, le kéne jönnie segíteni egy kicsit pakolni, mert jött egy teherautó. Ott szembesült vele, hogy a két kötetes, 648 oldalas könyvet írtam, és még csak nem is tudott róla. Szóval ugyanígy, más családtagom és rokonom se értesült a dologról, egészen addig, amíg publikusan be nem jelentettem a dolgot.

A Rix esetében már nem titkolóztam, sőt, igyekszem a korai fázisa óta terjeszteni is a hírét, hogy hamarosan megjelenik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled?

Megmondom őszintén, a Gáisz után azt hittem, többet nem is fogok könyvet írni.

A Rix esetében is hasonló a helyzet. Egy megnyugtató lezárás, amit ígérhetek, így bátran bele lehet kezdeni a történet olvasásába, ami remélem, hogy szórakoztató kikapcsolódást fog nyújtani.

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyvem, akkor személyesen vedd fel velem a kapcsolatot a In Focus Universe  oldalon, vagy keress engem az őszi Mondoconon, ahol debütálni fog a könyv  

A vaníliás pufi legyen veletek!

Philip Francis Nowlan: Armageddon 2419 A. D. - Buck Rogers kalandjai a XXV. században

 Philip Francis Nowlan

Armageddon 2419 A. D.

Buck Rogers kalandjai a XXV. században

Retrofuturista Könyvek

 

Megjelenik november 4-én!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2025

 

Fordította és szerkesztette: Tarcsa Zoltán

Olvasószerkesztő: Lehotka Gábor

Borítóterv: Bukodi Attila

 

A kötetről

Buck Rogers bányamérnök 1927-ben egy különös gázokkal telített bányában reked, s ötszáz évnyi hibernációba merül. Amikor a 2419. évben álmából ébredve előkeveredik onnan, döbbenten tapasztalja, hogy Amerika romokban, mindenkit felülmúló technikai tudásuk birtokában a kínaiak hatalmas léghajóflottái végigdúlták a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán partvidékeit, félelmetes dezintegrálósugaraikkal uralmuk alá kényszerítve a világot. Buck Rogers számára az egyetlen lehetőség, ha az amerikai erdőkben bujkáló menekültek valamely csapatához szegődik. De mit tehet egyetlen ember, hogy megfordítsa a végzetet, s szembeszálljon a bolygót leigázó zsarnoksággal…?

 

A híres történetet, amely két részben jelent meg 1928–29-ben az Amazing Stories lapjain, az olvasó egy kötetbe szerkesztve veheti kezébe, a legelső Buck Rogers-könyvekből és -képregényekből származó illusztrációkkal.

 

Részlet a regényből

 

MÁSODIK FEJEZET

Az erdei csapat

A leány röviden felvázolta előttem azt a sajátos társadalmi és gazdasági rendszert, amelyben a népe élt. És azt kell mondjam, mindaz, amit elmesélt, az én XX. századi szemszögemből nézve valóban rendkívüli volt. Mindenekelőtt rá kellett döbbennem, hogy 492 esztendő telt el az alatt az idő alatt, míg én a bányában hevertem eszméletlenül. Vilma – mert így hívták a leányzót – nem tartotta magát a történelemben különösebben jártasnak, így aztán csak nagy vonalakban tudott beszámolni nekem mindazon eseményekről, amelyek a világ ilyen roppant mértékű megváltozásához vezettek. Elbeszéléséből kiderült, hogy az 1914–18-as világháborút egy újabb háború követte, amelyben szinte az összes európai nemzet összefogott, hogy megtörje Amerika pénzügyi és ipari hatalmát. Bár a háborút végül elveszítették, céljukat mégis elérték, mert a borzalmas összecsapás Amerikát is a végsőkig kimerítette, s a kivérzett és káoszba süllyedt ország csupán a győzelem látszatát mondhatta magáénak. Ezt a pillanatot használta ki Szovjet-Oroszország, hogy szövetkezve a kínaiakkal végigsöpörjön Európán, szörnyű káoszba taszítva azt. Ennek következtében az eddig a világgazdaság és a világkereskedelem központjának számító Amerika is összeomlott, és ezzel kezdetét vette egy hosszúra nyúló stagnálás időszaka, melyet a gazdaság újjáépítésének kétségbeesett kísérletei szegélyeztek. Ám bármit is tettek, a háborút az oroszokat addigra uralmuk alá kényszerítő, világbirodalmuk kiépítésére törekvő mongolokkal már nem lehetett elkerülni. Ez a konfliktus 2109 körül vált nyílt háborúvá. Az erejét még vissza nem nyert Amerikát messze felülmúló technikai tudásuk birtokában a mongolok hatalmas léghajóflottái Kanada felől indulva végigdúlták a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán partvidékeit, félelmetes dezintegrálósugaraikkal pusztítva el az amerikai repülőgépeket, szárazföldi seregeket és városokat egyaránt. Ezeket a pusztítósugarakat olyan szerkezetekből lőtték ki, amelyek ránézésre keresőfényeket kibocsátó reflektoroknak tűntek, ám ezek a reflektorok nem anyagi részecskéket bocsátottak ki, hanem egymással kényes egyensúlyi kapcsolatban álló elektronikus rezgéshullámokat. Az eredmény egy pusztító erejű sugár lett, amely az anyagot, amellyel ütközött, szintén rezgéssé formálta, azaz lényegében „semmivé” változtatta azt. Nem volt anyag, ami ellenálljon neki, legyen az akár légnemű, akár a legkeményeb fém vagy kő. Amerikát világbirodalmuk egyik provinciájává tették, s a han dinasztia uralma alá helyezték. Szörnyű idők voltak ezek az amerikaiak számára. Vadásztak rájuk, akár a vadakra. Csak azok maradtak életben, akik el tudtak rejtőzni a hegyekben, völgyekben, erdőségekben. Kormányzati rendszerük megszűnt létezni. Anarchikus körülmények között éltek generációkon át. Sokan feladták magukat a hanoknak, még ha ez életen át tartó rabszolgaságot is jelentett számukra. De a hanoknak egyre kevésbé volt szükségük rabszolgákra, mert elképesztőenfejlett tudományukkal olyan gépezetek előállítására voltak képesek, amelyekminden nehéz munkát elvégeztek helyettük. Aztán idővel lanyhult a vadonban otthont lelt amerikaiak felkutatására és megsemmisítésére irányuló igyekezet. A hanok álláspontja oly módon változott, hogy amíg az amerikaiak az erdőkben bujkálnak, és nem merészkednek a han nagyvárosok közelébe, nem is kell törődni velük. Ekkor kezdődhetett meg egy új amerikai civilizáció felépítése. Ennek alapja a családok és az egyének klánokba, ahogyan ők mondták, „bandákba” tömörülése volt a kölcsönös védelem érdekében. Közel egy évszázadon át nomád életet éltek, egyik helyről a másikra vándoroltak, mindennapjaiknak pedig örökös része volt a rettegés a han rajtaütésektől és a szörnyűséges dezintegrálósugaraktól. Azután ahogyan e rajtaütések száma fokozatosan csökkenni kezdett, úgy szaporodtak a letelepedett közösségek: olyasféle társadalmi szerveződés kezdett kialakulni, amely sok tekintetben hasonlított a normann feudális bárók katonai háztartásaihoz,talán csak azzal a különbséggel, hogy a hanokkal szemben alkalmazott védekezési taktika a családok és az egyének lakóhelyeinek bizonyos mértékű szétszóródását tette szükségessé, szemben az előbbieknek a várak köré szerveződő védelmével. E közösségek tagjai gyakorlatilag a szabadban éltek, zöld színű sátrakban a zöld lombok alatt, hogy elrejtsék jelenlétüket a légi megfigyelők elől. Gyáraikat és laboratóriumaikat a föld alá telepítették, hogy óvják őket a hanok elektromos detektorai elől. Megoldották azt is, hogy lehallgathassák a hanok kommunikációs vonalait, eleinte kezdetleges eszközökkel, később egyre jobbakkal. Minden erőfeszítésük a tudományos kutatás újraindítására koncentrálták. Sok nemzedéken keresztül a han tudósok láthatatlan versenytársaiként dolgoztak ezért a célért, apró darabkákból építve fel tudásukat, olyan tempóban, amely csak kitelt tőlük. Erre a korai időszakra véres összecsapások voltak jellemzők: a bandák között gyakran tört ki háborúskodás, és olykor-olykor vakmerő és teljesen hiábavaló támadásokat is megkísérelte han uraik ellen, melyeket azonban rendre szörnyű megtorlások követtek. A tudományos előrehaladással párhuzamosan az amerikai nemzeti érzés is fokozatosan megerősödött. Az egyre nagyobb területeket uraló bandák kölcsönösen előnyös megállapodásokat kötöttek, ennek következtében a kereskedelem is beindult közöttük. Ám az áruk cseréjénél is fontosabb volt a gondolatok cseréje, mert ez segítette elő a mind tökéletesebb gyártási technológiák megjelenését. A bandákon belül olyasféle gazdasági rendszer jött létre, amely félúton állt az egyéni szabadságjogokra épülő társadalom és a hadikommunizmus között. A magántulajdonhoz való jog gyakorlatilag a személyes tulajdonra korlátozódott, ugyanakkor a személyes kiváltságok köre igen kiterjedt volt, és ezeket szentnek és sérthetetlennek tekintették. Ily módon az ösztönzés a kiemelkedő teljesítményre főként a különféle vezető pozíciók és előjogok elnyerésében rejlett, és csak kevéssé abban a vágyban, hogy bármi „vagyont” vagy „termelőeszközt” birtokoljanak. Az ilyen vagyoni erőforrások közösségi tulajdonnak számítottak, hiszen ezek szavatolták a közösség biztonságát és fennmaradását. Ezenközben, ahogyan teltek az évszázadok, a han civilizáció elérte aranykorát, amelyben a fényűző luxus az erkölcsi hanyatlással és eltunyulással párosult. Az amerikaiakra továbbra is „erdei vadakként” tekintettek. És minthogy számukra sem az erdők, sem a benne élők nem jelentettek semmit, így fel sem merülhetett bennük, hogy az ott élő „vadállatokra” embertársaikként tekintsenek. Minthogy az élelmiszerek és a szintetikus anyagok előállítására szolgáló eljárásaik az idővel egyre fejlettebbé váltak, egyre kevesebb földre volt szükségük mezőgazdasági célokra, és amikor végül olcsóbbá vált a fémek mesterséges előállítása, mint a földből való kiásása, még a bányászattal is felhagytak. Így történt az, hogy a han civilizáció – melynek fényűzése és erkölcstelenség minden vágyukat kielégítő gépekkel és technológiai eljárásokkal párosult – annál kevésbé törődött az amerikaiakkal, minél kevesebb munkásra volt szüksége, s végül már teljes közönyt tanúsított irántuk.

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó

Lumira Kiadó elhozza nektek év legjobban várt tini regényét Sajni Pattel:Fények között Dubajban címmel.

 ~~~ Lumira Kör Tag ~~~

Nemrégiben bekerültem egy fantasztikus körbe a Lumira Kör tagjai közé, egy lehetőség számomra, hogy egy eddig hazánkban ismeretlen írónőt bemutathassam nektek. 

Egyúttal megemlítem nektek, hogy Lumira Kiadó ifjúsági/tini regényeit fogok hozni. Egy olyan regényeket, amely kimondottan kellemes, kikapcsolódást nyújtó, könnyű regényeket lehet olvasni. Amit nem csak kikapcsolódást nyújt, hanem értéket is. 

Hawaii-n élő írónő könyvét fogom bemutatni, Sajni Pattel Lumira Kiadó első könyves szerzője, a könyv címe: Sleppeles in Dubai, magyarul Fények között Dubajban.

Ha szereted YA romkom könyveket, akkor tégy próbára, előrendelhető a Lumira Kiadó oldalán.

MEGJELENÉS

2025.11.25-12.1. között

ELŐRENDELÉS

Lumira Kiadó

Sajni Patel

Fények között Dubajban

Figyelem a borító nem végleges, amint végleges borító lesz megosztom veletek. A borító kiadó oldalán találtam.

Tartalom

Nikki és Yash régen elválaszthatatlanok voltak.

Aztán miután a hősnő kamerája eltörött, a szilánkok – átvitt értelemben – a kapcsolatukban is megmaradtak.

Amikor családjaik közös útra indulnak Dubajba a dívalira, azaz a Fények Ünnepére, egyikük sem sejti, hogy ez az út sokkal több lesz egy egyszerű vakációnál. Vagy mégis? A város ragyogása, a tűzijáték és az ünnep fényei alatt régi sebek nyílnak fel… de talán a megbocsátás és az újrakezdés is lehetségessé válik.

A Fények között Dubajban egy kulturális utazás, humorral átszőtt, érzelmes, mégis könnyed történet barátságról, családról, tini szerelemről és arról, hogyan találhatjuk meg újra önmagunkat – és egymást – a világ legfényesebb városában.

Bővebben itt tudod elolvasni az instagram kiadó

Lumira Kiadó instagram

Andris Kalnozols a PesText fesztivál vendége

Andris Kalnozols a PesText fesztivál vendége

Időpont: 2025. november 8. (szombat) 17 óra

Helyszín: Három holló

Moderátor: Makai Máté

A beszélgetés nyelve angol, magyar tolmácsolással.

Tolmácsgépet biztosítanak.

(5) PesText 2025 // Andris Kalnozols | Facebook

https://pestextfestival.hu/programok/

Andris Kalnozols

Sokoldalú alkotó: drámaíróként és rendezőként darabjait a Lett Nemzeti Színház, a Dirty Deal Teatro és a Ģertrūdes Ielas Teātris is játszotta. Bábszínházi társulatot alapított, és már első regényével meghódította hazája közönségét. 

Tudtad?

– Andris Kalnozols nemcsak író, hanem színházi rendező, dramaturg és színész is. Az „Umka.lv” bábszínházi társulat alapítója, és több színházi darabot írt és rendezett.

– Szólíts Naptárnak című regénye eredeti nyelven 2020-ban, a koronavírus-járvány alatt jelent meg. Annak ellenére, hogy ekkor a korlátozások miatt sok könyvesbolt és könyvtár zárva volt, a regényt a kezdetektől fogva nagy érdeklődés övezte.

– A regény másfél éven keresztül vezette a lett bestseller-listákat.

– A regényből Juris Poškus rendezésében nagyjátékfilm is készül, lett és litván koprodukcióban. A forgatás már folyamatban van, a Lett Nemzeti Filmalap és a Litván Filmközpont is támogatja a projektet.

– Kalnozols saját bevallása szerint a regény megírása, az alkotási folyamat gyógyító erejű volt számára. Minden egyes, a Lett Nemzeti Könyvtárban írással töltött napja javított a lelki állapotán, mert úgy érezte, végre igazán őszinte lehet.

Andris Kalnozols a régi talsi kórházban.

„Egyedi humorral megírt mű.”

Madara Melberga

Andris Kalnozols

Szólíts Naptárnak

Prae Kiadó, 2025

Fordította: Kis Orsolya

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Prae Kiadó

Fülszöveg

Oskar fejből tudja a naptárt, és bárkinek megmondja, mikor van a névnapja. Napközben a városka utcáit rója, figyel, fürkész, ott segít, ahol tud. Oskarnak van édesanyja, vannak barátai, plátói szerelme, mégsem mindennapi figura. Oskar nem a valósághoz tartozik. Nem szeret beszélni, de arról, ami vele történik, kendőzetlen őszinteséggel számol be naplójában. Egy nap úgy dönt, színdarabot ír a szomorúságról, amely akkor éri az embereket, amikor az örömről kiderül, hogy az csupán üres rutin. Ám ahhoz, hogy jó színielőadást alkosson, Oskarnak össze kell szednie a bátorságát, és el kell mesélnie a történetét.

Andris Kalnozols letehetetlen, életigenlő regénye a zárkózott, ám annál jóságosabb és tettre kész fiatalember naplóján keresztül mutatja be egy lett kisváros különc, esendő figuráit, ismerős és rejtett zugait, ahol a legegyszerűbb dolgokból is csoda fakadhat. 

A Szólíts Naptárnak humoros, lírai története a köztünk járó hősökről és a másokhoz való kapcsolódás erejéről szól. Arról, hogy időnként közülük is a legcsendesebb figurák hordozzák a legnagyobb történeteket.

Az utóbbi évek legsikeresebb lett regénye. Számos nyelvre lefordították, népszerű színdarab és film is készült belőle Juris Poškus rendezésében.

Rövid idézet a regényből:

„Ma vasárnap van, és kezdődik a tavasz első hónapja, de nem maga a tavasz. Általában a tavasz a születésnapomon kezdődik, ám ez egy szökőév, és nagyon valószínű, hogy a tavasz egy naptári nappal később lesz. Ezt még nem tudom, de majd megtudom. Ma sétálok egyet, és átgondolom a következő lépéseket. Megfontoltan és óvatosan kell eljárni, hogy rendbe tudjam tenni az életemet, és kapcsolatba lépjek azokkal az emberekkel, akik jót akarnak nekem. Azt hiszem, ez az, amiből a hétköznapoknak állni kell. Rendbe rakni a szobádat és a gondolataidat, megköszönni az embereknek, akik adtak neked valamit anélkül, hogy cserébe bármit is elvárnának.” 

Beleolvasó

április 6. 

Elaludtam, és arra ébredtem, hogy egy láncfűrész dübörög az udvaron, amiről kiderült, hogy egy szürkésfehér Stella moped. Régi. Emlékszem, amikor gyerek voltam, a nagyfiúk jártak ilyennel a házak és a tavak körül. A Stella semmi volt Lenin ordításához képest. Kiderült, hogy Janīna már régen elrendezett mindent. Stella egy igazi kis motorbicikli. És ő egy hölgy, nem férfi vagy semleges nemű. Az én Stellám. Régen Lenin bátyjáé volt, de miután ő a halála után már nem motorozott vele, évek óta csak a szomszéd garázsában állt. Stella ápolt és jó állapotban van. Lenin általában elég pedáns. Ez egy pluszpont neki. Lenin szerint Stella akár 60 km/h sebességre is képes, és azt akarja, hogy én vezessem.

Visszatértem a földre. Minden rendben ment, és csak egyszer estem el, de az a végén volt, és szinte nem is számított. Egészen a Jövőig vezettem, mert az mindig útba esik. És rendszeresen oda kell járnom majd. Egyszer sem okoztam balesetet. Közel sem. A körforgalomnál megálltam, körülnéztem, hogy jön-e valaki, aztán gázt adtam. Egyszer még 20 kilométer/órás sebességig is elmentem, ezt mutatta a sebességmérő. De aztán már nem voltam vakmerő, és normálisan mentem 10 km/h-val. Ha lehet szeretni a gépeket, akkor én szeretem az én Stellámat. Most már december 25-e is ünnep.

április 7.

Zina, Zinaīda, Helmuts. Tudjátok, mit fogok csinálni? Stella és én üzleti útra megyünk a Jövőbe, és utána motorozni fogunk az országúton. Lógunk egy kicsit, ahogy a felnőtt gyerekek mondják.

április 8.

Furcsa ez a kisfiú. Már minden házban jártam a környéken, de úgy tűnik, csak öregemberek laknak ott. Bár nem jártam az összesben. De a Krikai, Bezdibeni és Blanki házakban nincs semmi jele annak, hogy egy iskolás gyerek lakna bennük. Csak nagymamák és nagypapák. Igaz, hogy nem beszéltem senkivel. Itt jön egy másik probléma – tulajdonképpen nekem a színház dolgait kéne intézni és a Jövő helyiségeiről tárgyalni, de ezt nem tudom megtenni. Az, hogy nem beszélgetek, zavaró kezd lenni. Ez még soha nem történt meg korábban. A hallgatás sokszor megszabadított a felesleges emberektől. De most szükségem van rájuk. Nem vagyok hozzászokva.

április 9.

Amikor a nap lenyugodott, a fák teteje vörösen izzott. A nap ezen a bolygón már szörnyen régóta és gyakran lemegy. Aztán újra felkel. De melyik volt előbb – a naplemente vagy a hajnal?

április 10. 

Joszif nagyon kedves, és persze idős. És nem beszél sokat, úgyhogy jól kijövünk egymással. Nem számítottam rá, hogy a Jövőben találkozom valakivel, de kiderült, hogy Joszifé a Jövő földterülete és a gyárépületek, amik senkinek sem kellettek. Ott egy kis asztalosműhelyt rendezett be saját használatra, ahol fusizik. Az épületek szétkorhadtak, csinálj csak, amit akarsz, mondta nekem. Csak legyél nagyon óvatos. Azt válaszoltam, hogy mi többnyire idősek vagyunk. Nem tudom, nincs sok tapasztalatom a beszélgetésben. Aztán kérdeztem az itteni kisfiúról, de Joszif azt mondta, hogy itt nincsenek gyerekek. Hacsak a legközelebbi faluból, Mundigciemsből nem ugranak át ide.

Így hát megkaptam a helyiségeket, és Stellával elmentünk, hogy közöljük a jó hírt Janīnával és a színtársulattal.

Anita, Anitra, Annika, Agraphena, azaz Körte. Anitra volt az egyik menyasszony Ibsen Peer Gyntjében. Annika az én osztályomba járt. A körte ősszel lóg a fákról. Anita a kedvencem.

április 11.

Ma Janīnával millió cukkinimagot ültettünk el. Mindenféle üvegekbe, tejfölösüvegekbe, csíráztató dobozokba. Mindenhova, ahova földet lehet önteni és magot tenni. Janīna maga csíráztatja a cukkinit. Mondtam neki, hogy elmehetsz a piacra és megveheted az öregasszonyoktól. Azt is mondtam, hogy uborkát, paradicsomot és ilyesmit is lehet kapni. A változatosság nagy érték, mondtam Janīnának, mert nemrég hallottam a tévében. De Janīna sokáig hallgatott, aztán azt mondta, hogy nem kell. Mégsem kellene annyit beszélnem. Így hát csendben folytattuk a cukkini vetését. Egész nap. És késő este, amikor elvetettük az utolsó napsugarakkal az utolsó cukkinimagokat is, Janīna azt mondta, hogy oké, akkor most elmondom neked.

április 12.

Janīna tegnap mindent elmondott. Nem tudom, mit mondjak. Dióhéjban annyi, hogy kiderült, hogy az összes a cukkini, amit termeszt, az első szerelme. Háborús idők voltak és éhínség, és a kedvese, Juris K., akinek a vezetéknevét még nem árulom el, titokban zöldségeket ültetett a város összes ágyásába, hogy ősszel az emberek idejöhessenek enni. Egyébként csak a tisztek jártak oda, hogy megnézzék a virágokat. Valaki kiszagolta, és elkezdte keresni a tettest. És megtalálták Janīna Jurisát a magok nyomán a házban. Börtönbe csukták, és ott megverték. Nagyon csúnyán megverték, a fejét is. És amikor Juris majdnem meghalt, kórházba vitték. Nem emlékezett semmire. Csak Janīnára. Az időérzéke is elveszett. Minden egy örökkévalóságnak tűnt neki. Janīna például kiment, hogy hívja a nővért, és két perccel később visszatért, de Juris ez idő alatt hangosan sírt, és a nevét kiabálta. Nagyon izgatott lett, és azt kérdezte: Hol voltál ilyen sokáig? Évek óta várok rád. Janīna elhatározta, hogy a kórházban marad, és egy pillanatra sem mozdul Juris mellől, de aztán, amikor több orvos sem tudta rávenni, hogy távozzon, katonák jöttek és elvezették. Másnap reggel, amikor újra bement, kiderült, hogy Juris az éjszaka folyamán meghalt. Janīna egy cukkinimagot talált az inge zsebében. Ez volt az utolsó dolog, ami élete szerelméből megmaradt. Egy magszem.

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó