#szabadirodalmat - Mi lesz okt.1-től? Mi változik számomra? Hogyan érint ez számomra? - ("Igyekszem felemelni a hangom, hogy igenis most kell a nagy támogatás, most kell mellé állni. Én ezzel tudok, posztolok, írok, ajánlok, elmondom a kedvenc könyveimet, és nem hátrálok meg.")

Ahogy az előző posztomnál, itt is személyesebb hangvételű posztot írok. Akkor az előzőnél az volt a kérdés Mit add nekem az olvasás? Miért fontos az irodalom szabadsága? Miért lettem Nagykövet?

Most pedig az árkötöttségről, fólia és egyebekről fogok írni.  Mit gondolok, érzek ezzel kapcsolatban?

Őszintén? Semmit. Vagyis, de! Csalódottságot, dühöt. Viszont tenni nem sokat fogok tudni, max annyit, hogy 1 évet kivárom, és akkor veszek könyvet vagy könyvtárba megyek, bár felejtős, mert elfelejtem visszavinni.  Vagy elolvasom, ami jelenleg vannak könyveim, hisz évek alatt jócskán felhalmoztam, nem beszélve, hogy rengeteg recenziós könyveim vannak, így lesz mit pótolni. Viszont így sajnos nem fogok hozzájutni az új könyvekhez.

Sokan nem tudják, hogy nemcsak könyves bloggerként/tartalomgyártóként foglalkozom, hanem kézművesként is. Az ebből befolyó összegből tudok venni könyvet. Igaz online rendelem és Líra könyvesboltban veszem át. Illetve régebben Libriben, de közel egy éve már nem, vagyis mióta Szolnokra jött a Líra. A postaköltséget szeretném elkerülni, ami sajnos az sem olcsó. Főleg, hogy minimum 1-2 könyvet tudok/tudtam venni. Meg ugye ingyen van az utazás, jó kimozdulni. De okt 1-től már ez sem lesz. 

Jelenlegi árakon sem mindig tudtam venni könyveket. Hiszen iszonyat drága. Tudom, megértem, értem is miért drágák a könyvek. Tudom, miért drága egy könyv, hisz oly sokan levezették már. Ezt teljesen meg tudom érteni. Igazándiból nem is az árral van a gond, hanem a pénzel, amit kapom/kapunk, van, akinek telik, akinek nem.. Én megfogadtam, hogy abból veszek könyvet, támogatom az írókat, amit a rendelésből bejön. 

De sajnos az utóbbi hónapokban, igencsak kevés rendelés jött be. Ha be is jött is vettem is párat. Régebben nagy sok könyvet vettem közvetlenül az íróktól/szerzőktől, illetve a kiadóktól. Mostanában, az elmúlt évben tudatosan kerültem a közvetlen rendeléseket, néhánytól eltekintve, a szállítási költség miatt.

2017 óta minden hónapban mindig tudtam 4-5 könyvet venni, ma már sajnos jó, ha egy vagy kettő bejön.

Egy könyv kb 5 ezerben van, plusz a szállítási. Ez nagyon sok. Annak függvényében, hogy én csak 35 ezret kapok, a rendelésem meg hullámvölgyben van. 

Mezei olvasónak, pl. egy tini, aki nem dolgozik még, nem biztos, hogy megengedheti magának az olvasást. Aztán ott vannak, akik létminimum alatt vannak, szinte még jobban elszakadnak attól, hogy olvashassanak. Vagy a fogyatékkal élő, akik vagy dolgoznak, vagy nem.

Könyvtár sem jelent már annyit, hisz van olyan falu, ahol ez nincs is. Ráadásul szabályozva lesz az is, hogy milyen könyvek legyenek. 

Nemrég olvastam, hogy a tiltott könyvek már bolti átvétellel sem lehet beszerezni. Hát, erre nem tudok mit mondani. Elkeserítő a helyzet. Még nehezebbé teszik, hogy olvasó olyat olvasson, ami neki tetszik. Félek, hogy mi lesz most, mi jöhet még. Szabadnak kell, hogy legyen az olvasás, szabad döntésnek kell, hogy legyen.

Nem bekorlátozni az olvasást, sem árkötöttséggel, tiltással, fóliázással. Mert ez nem megoldás.

Október 1-től lemondok a könyv vásárlásról. Legalábbis innen most így látom, így érzem. Bármennyire is szeretnék új könyvet venni, nem fog menni. Ha csak annyi rendelésem nem jön be, hogy megérje.

Nem is tudom, mit mondhatnék, nekem ezek a tapasztalataim. Nekem ezek a nehézségek fognak lenni okt.1-től. Kivárom. Teszem továbbra is dolgom. Támogatom továbbra is a hazai írókat, mert most van nagy szükség rájuk. Igyekszem felemelni a hangom, hogy igenis most kell a nagy támogatás, most kell mellé állni. Én ezzel tudok, posztolok, írok, ajánlok, elmondom a kedvenc könyveimet, és nem hátrálok meg.

 

Csatlakozz te is! 

Így neveld a regényed oldal

#szabadirodalmat összefogás szerzői és támogatói moly zóna

#szabadirodalmat összefogás írói moly polca

Mit ad nekem az olvasás? Miért fontos az irodalom szabadsága? Miért lettem Nagykövet?

Ebben a témában szeretnék kicsit bővebben írni, elmondani mit ad nekem az olvasás. Legfőképpen miért fontos az irodalom szabadsága...

Mint tudjátok, két fülemre hallókészüléket hordok pár éve, de gyerekként csak egyet, a jobb fülben. Gyerekkoromban nem az elfogadáson volt a hangsúly, mint manapság. Csúfoltak, bántottak és kirekesztettek. A készülékemet rádiónak mondták, holott nem az volt. 

Barátok és segítség híján a könyvekbe menekültem. Az olvasás volt a menedékem. Könyvek voltak a barátaim, vidám, és szomorú napokon. Az olvasás mindig is fontos volt számomra.  Kikapcsolt, szórakoztatott, hol nevettem, sírtam és lettem szomorú. Az olvasás volt nekem a hajnalig tartó buli, barátkozós napjaim. Az olvasás volt nekem a film és a sorozat. 

Lehettem hercegnő, királynő, kém, akcióhős, egy bakfis szerelmes asszony esetleg, ezer és ezer karakter bőrében bújhattam. E karakterben éreztem, hogy tökéletes vagyok, egészséges és szép. Nem vagyok sérült, fogyatékkal élő, hogy bármit megtehetek. Amikor leveszel egy könyvet a polcról, vagy könyvtárból kihozol, ki tudja, hol kötsz ki. Milyen karakterekbe bújsz. Ez itt a lényeg. Ez a fontos. Élhetsz sok száz, ezernyi életet. 

Nemcsak szórakoztat az olvasás, hanem tanít is. De azt nagyon. Ilyenkor elgondolkodom, hogy egyes szerzők/írók honnan merítik ezeket a csodás gondolatokat, hogy az olvasó, vagyis én megálljak egy percre és elgondolkodjak. Tanít arra, hogyan fejezzük ki magunkat, hogyan tudjuk elfogadni magunkat és másokat. Tanít az életre, a gondolkodásra, elfogadásra. 

Ezért kell, hogy szabad maradjon az irodalom, az olvasás, a döntés joga és a választásé. Irodalom, művészet és az olvasás szabadnak kell, hogy legyen. Mi fog történni, ha már ez sem lesz szabad? Mi lesz majd? Égetés, szégyenérzet?  

Az olvasás által döntöttem, hogy könyvblogger leszek. A hallássérülésem által döntöttem, hogy könyvblogger leszek. Szeretném mindenkinek, a világnak megmutatni, hogy lehetek könyvblogger/tartalomgyártó, olvasó és hallássérült fogyatékkal élő, mindez egy személyben. Nem fogom megtagadni ami vagyok, miért is tenném? Jó célt szolgálok, többet is egyszerre.. Ez vagyok én. Sokáig tartott elfogadnom magam, de most már ott tartok, hogy ki merem tenni a készülékem a könyv mellé, az olvasást népszerűsítve egyben. Szerintem mindkettő elfér egymás mellett.

Bár az elmúlt években sok bántást kaptam. Ilyen pl: Az a blogger akarok lenni, aki tele van hibákkal... Miért kell tökéletesnek lenni? Hibázok? Igen, ki nem hibázik? Nem lehetek tökéletes, hisz nem is érzem magam annak. Úgy meg nincs értelme annak látszani.

Az olvasás mellett sokat fektettem abba, hogy hallássérültként jelenjek meg social media felületen. Elfogadtassam azt, ami vagyok. Nem volt könnyű.

Szerettem volna egy könyv mellett a készülékemet fotózni, de sajnos valakinek nem tetszett. Kaptam is üzenetet ezzel kapcsán, és úgy érzem, még mindig nem tartunk ott, hogy elfogadjuk a másikat, olyannak amilyen. 

Ha szemüveg lenne ott, nyilván nem kapnék levelet. Ugyebár. 

Az olvasás segített számomra, hogy elfogadjam magam, hogy nem vagyok rossz, csak más. Olvasás mindennapi életem része volt és lesz is a jövőben. A készülékem, másik könyvvel lesz feltéve. Ezek után is, hisz ez vagyok én. Mindent IS népszerűsítem. Népszerűsítem az olvasást, a hazai írókat, a fogyatékkal élő bloggert/tartalomgyártót azaz magamat.

Olvasás erőt, szabadságot, bátorságot és kikapcsolódást ad. Barátom, helyett barátom lett. Buli helyett buli lett az olvasás. Ne tiltsuk az olvasást, ne legyen, megszabva mit olvassuk. Adjuk meg az esélyt.

Egy nagyon szuper idézetet hoznék. 

Tomor Anitától a Nyolc éjszakából.

"A könyvek nem bántanak, nem hagynak ott, nem csalnak meg és nem okoznak csalódást. Megéri szeretni őket."

Ez nagyon igaz. Tényleg megéri szeretni őket. Megéri kitartani emellett. Ezért is lettem Nagykövet. Hogy támogassam, beszélhessek róla. Te is csatlakozz, mondd el!

 

Csatlakozz te is! 

Így neveld a regényed oldal

#szabadirodalmat összefogás szerzői és támogatói moly zóna

#szabadirodalmat összefogás írói moly polca

#szabadirodalmat Mit jelent számomra ez a mozgalom? Mit jelent az olvasás? - ("A fólia, törvény, tiltás, az ár ezzel, együttes erejével megöli az irodalmat, a szabad választást, szabad olvasást, szabad döntést.")

 #szabadirodalmat kihívás 2024

E felhívásra kétség sem fért ahhoz, hogy csatlakozzak-e vagy sem. Hisz 7 éve töretlenül támogatom a hazai írókat. Legyen az romantikus erotikus regény, vagy BL regény. Megilleti a figyelmet az összes könyv,  a szabad írást, szabad olvasást, hisz ez alapjog. Semmilyen formában nem lehet gúzsba kötni. Az irodalom szabad! Irodalmat nem lehet tiltani, hisz akkor miért értelme van?

Olvasni édesanyámtól örököltem, mindig meséket olvasott fel nekem gyerekként. Aztán megtanultam olvasni, könyvtárba jártam, majd 18 éves korom után szabadon választhattam könyveket. Édesanyám soha nem szabályozta be, hogy mit olvashassak és mit ne. Soha nem vette ki a kezemből, hogy ezt nem olvashatom. Soha nem szólt meg érte, hogy ezt nem szabad. Sosem volt az, hogy egy erotikus könyvet vagy meleg regényt kivette volna a kezembe. Mindig meghagyta nekem a szabad választást. Én olvashassak.

Ha jól emlékszem Hayden Moore és Rácz-Stefán Tibor köteteivel kezdtem el, aztán jöttek sorban több ilyen szerző/író aki írt. Többek közt S. A. Locryn, Sam Willbery, Hajnal Kitti, Tira Neal és még sokan mások. Mindig tudtam miket olvasok, miket szeretek. Ezekről a könyvekről is tudott, hisz sosem titkoltam el.

Téged kérlek karácsonyra című könyvet kötelezővé tenném. Annyira szép, szomorú, és nagyon is valóságos történet. Egy fiú aki coming oult. Ez a könyv megtanított arra, hogy hogyan fogadjuk el egymást. Ezt minden fiatalnak, és szülőnek odaadnám.

Hayden Moore Csendkirály, egy fiúról szól, aki balesetben vesztette el a hallását és meleg. Még több ilyen regény kellene. Elfogadásra tanít mindkettő! Hogy mindenki egyenlő. Egy fiú, aki a fogyatékosságával is meg kell küzdenie a melegsége mellett is.

Szabadnak kell, hogy legyen az irodalomnak, zsánerektől függetlenül. Szabadon kell az olvasónak eldönteni, hogy mit olvasson. Ezért csatlakoztam. Fontosnak, kiemeltnek tartom, hogy ezeket a könyveket ne tiltó listán legyenek, ne zavarjon senkit sem. Ne legyen ciki, hogy ezt olvassuk. Ne nevessen ki senki, ha épp olyan könyvet olvas, ami másiknak nem tetszik.

Ma 2024-ben megtörtént, amit nem szabadna megtörténnie. Gúzsba kötik az irodalmat, gúzsba kötik a törvény, az árak, a fólia és minden, ami vele jár. A gyűlölet, az ostobaság és az, hogy egyszerűen képtelen megérteni, hogy nem eredendő bűn az olvasás. Az olvasástól nem lesz rossz az ember, nem lesz meleg egy ilyen regénytől. Ehelyett, megtanul olvasni, érteni a világot. Használhatja a fantáziáját, a tv helyett.

A fólia, törvény, tiltás, az ár ezzel, együttes erejével megöli az irodalmat, a szabad választást, szabad olvasást, szabad döntést. Tarts velünk, gyere és csatlakozz.

Támogasd a hazai írókat azzal, hogy a kiadójuktól vásárolsz, közvetlenük az írótól veszel könyvet. Ezzel sokat segítesz,hogy talpon maradhassanak.

Itt tudsz csatlakozni a felhívásra.

Így neveld a regényed oldal

#szabadirodalmat összefogás szerzői és támogatói

#szabadirodalmat írói összefogás könyves polca

Mi a markting? Mit is jelent? 2.rész Aurora P.Hill - ("Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének.")

Az előző Marketinges bejegyzésem folytatásaként Aurora P. Hill írónővel beszélgettem. Az írónő maga adta ki a Serbeniai Krónikák regénysorozatot, oly módon, hogy nem volt a háta mögött kiadó, mindent egyedül csinált. Ez alkalomból kérdezgettem a marketinggel kapcsolatban, meséljen, ő mit gondol, érez ezzel kapcsolatban.

Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének. Olyan sok könyvet adnak ki manapság, hogy ha valaki nem fektet energiát a marketingbe, elveszik a tömegben. A kínálat hatalmas, az olvasókat minél gyorsabban meg kell győzni arról, hogy épp a MI könyvünket kell olvasnia. Szerzőként ezért mindenképp ajánlott energiát belerakni a marketingbe, még akkor is, ha egy kiadó esetleg végzi ugyanezt.

Magánemberként szeretem a reklámokat, főleg a könyveseket!  Engem egy jó borítóval meg lehet venni, utána az adott könyv műfaját nézem meg, majd ha az is klappol, jöhet a fülszöveg. Ha az ár is elfogadható, akkor a könyv a kívánságlistámon landol.

Jót tesz-e a marketingkényszer a könyvpiacnak?

Ahogy már írtam, ennyi könyv között elvesznek azok, akik nem reklámozzák magukat. Valahogy ez a mai társadalom mindennapos kényszere is: látni és látva lenni. Ha az olvasó nem szerez tudomást egy könyvről, ami nemsokára megjelenik, a könyv máris a lista alján landol, lehet akármilyen nagyszerű a történet, a stílus. Sokszor látom, hogy ügyes marketinggel egy kevésbé jó történet is az élen van, mert az emberek szeme elé tolják a létezését. Nincs is ezzel semmi baj, mert ami figyelemfelkeltő, arra rákapnak az emberek. Aztán az első olvasás után úgyis kiderül, hogy jobb lett volna másra költeni a pénzt.

Néha bennem van, hogy én is lehetnék jobb, aktívabb, szerepelhetnék ilyen-olyan platformokon, de a közösségi médiában elég sok helyen megtalálható vagyok, illetve többször biztosítok lehetőséget a személyes találkozásokra is. Legutóbb házhoz mentem egy olvasómhoz. Vittem neki a rendelt könyveket, kávéztunk, beszélgettünk. Szeretem, ha az emberek rájönnek, nem egy karót nyelt személy vagyok, hanem egy nyughatatlan, izgága, humort értő és szerető könyvmoly.

Mit gondolsz, íróként mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Mivel nincs kiadóm, erre a kérdésre csak a saját szemszögemből tudok válaszolni. Bár magánkiadásban adtam ki három könyvet, mindent egyedül intéztem, nincs kiadó logója a műveimen. Akit szidhattam vagy dicsérhettem, az én magam voltam. Ausztriában élek, innen irányítottam másfél évig a kiadást, a szöveggondozást, a marketinget, sokszor német nyelven intézve az ISBN-szám lekérését, a nyomdát vagy a vállalkozásom igazgatását. Minden simán ment, majd a harmadik könyvnél be kellett látnom, hogy a postázás költsége Magyarországra magasabbra emelkedett, mint a könyvek ára, valamint nem utaztam olyan sűrűn haza, hogy mindig időben eljussak az olvasóimhoz. Ők annyira türelmesek voltak, hogy nem tudom eléggé kifejezni, mennyire hálás vagyok ezért.

A terjesztést végül átadtam a Smaragd Kiadónak, hogy a könyveim végre ne hetek, hónapok után jussanak el az olvasókhoz, és a kis példányszám ellenére kikerülhessenek a boltokba is. Nagyon jó döntés volt, mert a Smaragd átgondolt marketingjének hála tényleg sokkal gyorsabban fogynak a könyveim. Az ausztriai rendeléseket továbbra is én rendezem, ahogy az e-könyvek terjesztését is én csinálom.

Magánkiadásban adtad ki mind a három köteted, milyen érzés? Nehezebb menedzselni a könyved?

Bár nem szoktam erről beszélni, de nagyon nehéz volt teljesen egyedül bábáskodni a saját könyveim születésénél. Voltak, vannak mellettem nagyszerű olvasók, szakemberek, akiktől tanácsot kértem, de minden, ami mellett döntöttem, az én vállalásom volt. Szerencsére úgy érzem, nem hoztam rossz döntéseket, mindenesetre többet nem állnék neki egyedül, vagy nem pont egy többrészes sorozattal indulnék neki a szerzői világnak. Egy egykötetes történetet azonban már csuklóból végigvinnék egyedül.

Meg azért valahol büszke is vagyok magamra, mert az akkor még pici gyerekeim, háztartás, egyéb tennivalók mellett, ráadásul nem is az anyanyelvemen intéztem a kiadást. A Csillagos ösvényen esetében szürreális volt minden, hisz egy álmom vált valóra, az Adelin és Ettran megjelenése ugyanúgy szíven ütött, A Gyöngyös Korona pedig olyan váratlanul gyorsan érkezett meg a nyomdából, hogy aznap nem is számítottam rá. Gőzölgő kávéval a bögrémben és értetlenül ballagtam le a postáshoz Mikulás napján, aki csak forgatta a fejét, mert még sosem szállított ki több száz könyvet senkinek. Nevettünk rajta, hogy a csizmámba nem fér ennyi meglepetés, majd amikor legközelebb összefutottunk, mondta, hogy szeretné a történetet németül látni, mert elmondása szerint a lánya nagy rajongója a hasonló sztoriknak. Nos… Nem vagyok semmi jó elrontója, tervben van, hogy a Serbeniai Krónikák megjelenik idegen nyelven is, méghozzá a közeljövőben. Hoppá, marketing!

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Aurora P.Hill írói portálja

Mi a marketing? Mit is jelent? - ("A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.")

Az előző témám Mi a különbség az előolvasás és a béta között? volt, mely itt olvashatjátok el. Most pedig a Marketingről fogok írni, a témában felkértem Gombos László írót, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. Gombos Lászlónak, akinek A hidegháború és még 30 év című könyve jelent meg Smaragd Kiadónál, beszélt a marketingről és annak hatásairól.

De mi is a marketing? Mire jó? Marketing mindenkinek kell, ha ki akar tűnni a tömegből. Bloggerként, kézművesként fontosnak tartom, ha meg akarok mutatni valamit, kell a marketing, reklám. Ebben az a szép, hogy sok lehetőség van.Ilyen pl: Fizetett reklám/hirdetés, bloggerek felkérése, csoportokba való bemutatkozása, csoportot/oldalt  hozhatsz létre, Insta, Tiktok, Twitter, Youtube többek között.  Szervezhetsz író-olvasó találkozót.  Sok mindent lehet, igazából a pénztárca szabhat határt. Lehet rosszul és jól csinálni. Lehet túltolni a marketinget is. De lehet lassan is.

Jó magam több platformon fent vagyok. Insta, Tiktok, Fb és csoportok. Érdemes valamelyiket kipróbálni, megtalálni a megfelelőt. Saját maguknak kell kipróbálni melyik áll közel hozzánk, mi hozza elvárt eredményt. Nem szabad túlzásba esni sem a ezeken a platformokon, mert előfordulhat, tiltanak vagy nem hozza azt az eredményt,amit szeretnénk.

Érdemes utánanézni, hogy az egyes platformoknak mik a szabályai. Sajnos én belefutottam abba, hogy az insta törölte a képeket, amiket megosztottam. Sejtéseim vannak, de tiltás helyett töröltem és teljesen új fiókot hoztam létre. Mindent nulláról küzdöm fel. Ha olyan fotót osztasz, kell a forrás megjelölés, ha nem tudsz, engedélyt kérni.

Számomra Tiktok és az Insta a jobb, bár az instát nulláról kezdem, sajnos. Tiktoknál lehet naponta háromszor videót feltölteni. Ennél többet és gyorsan nem érdemes. Mivel a téma elég tág fogalom és minden benne van, amiről érdemes beszélni legközelebb Social Media lesz a téma. Ez a bejegyzés bevezető volt a téma folytatáshoz, szerintem érdemes beszélni róla.

Köszönöm Lászlónak, hogy időt szánt a témának.

Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Néztem YouTube-on egy sorozatot, amiben megszólaltatták a régi kiadók rendszerváltás utáni vezetőit. Egybehangzóan állították a kiadóvezetők, hogy a rendszerváltás után egy hatalmas könyv-bumm alakult ki. Egyrészt rengeteg új író tűnt fel, új könyves műfajok jelentek meg, és rengetegen olvasták a könyveket. Több sikerkönyv 100-200 ezer példányt is megélt. Pedig már akkor is volt rádió és televízió. Utána a könyvpiac árai elkezdtek emelkedni, 2005-2010 között tömegessé vált a számítógépek és egyre inkább az internet használata is. Ami nem egyoldalúan, de ártott a könyvpiacnak. Ma már, ha egy könyvből 2-5 ezer fogy el, az már sikersztori. 10 ezer fölött Te vagy a könyvpiac ura és parancsolója. De legfőképpen bankot robbantottál (a mai viszonylatban, főleg átvitt értelemben).

Én a Smaragd Kiadónál vagyok, Kitti, a kiadó vezetője szokott olyanokat sztorizgatni, hogy amikor meglátják az írók, hogy a könyv megírása a feladatuknak az 50%-a, és 50% lesz a marketing, akkor rengetegen hátrahőkölnek. Én is úgy látom, hogy még mindig sokakban él az a kép az „íróságról”, hogy rágyújtasz egy pipára, megírod a könyvedet, és ha jó, akkor a tehetség majd utat tör. Ilyenkor jönnek a meglepetések: a dohányzás nagyban elősegíti a rák kialakulását, nincs otthon pipád, nem te vagy Popeye, és a tehetség önmagában fura irányban tör utat. Ha nem marketingezed a könyvedet, akkor a kinyomtatott példányok a nagyáruházakból a lakásod irányába törik az utat, mert visszaküldik azzal, hogy: „bocs, de nem tudtuk eladni”.

Mik a jó utak? Egyértelmű, hogy íróként másképp kell gondolkodni. Az ember egyszerre lesz insta sztár, facebooker, pinterest mester, twitter-huszár, sajátkönyv blogger, a saját könyvemet ettem reggelire ön-youtuber, tik-tokon próbál harminc másodpercben figyelemfelkeltő/szexi/okos és egyéb lenni. Együtt kell működnie a kiadóval, ami normális kiadó esetében tartós kapcsolat, nem normális kiadó esetében rémálom a book utcában. Vannak kiadók, amik állami támogatásokból élnek, tapasztalatom szerint ezek a legrosszabbak, mert nulla százalékban vannak kiszolgáltatva a pénzt befizető íróknak, inkább állami/politikai vezetőkkel haverkodnak, ott keresik a barátokat. Ez az írókkal nagyon csúnya konfliktusokat tud generálni. Főleg, amikor kiderül, hogy nagyon nem törik magukat a marketing terén (mert nekik úgyis az államból jön a pénz). Úgyhogy könnyű rossz kiadót választani, nehéz igazán törődő kiadót találni. Én Smaragdnál tökéletes biztonságban érzem tizenöt éves munkám könyves gyümölcsét A hidegháború és még 30 év című könyvet.

Emellett vannak olyanok, akik nem saját könyvet reklámoznak, hanem külső segítői az íróknak abban, hogy az előző bekezdés elején leírt marketing káosz ne egy agyatlan önreklámozás legyen. Így külsős/semleges, de segítőszándékú emberek rendszerbe foglalják a hazai könyvpiacot. Erre a Te blogod egyébként látványos példa, mert a bal oldalán valóban témák szerint fel vannak osztva az írások: írók megszólaltatásától, a könyvajánlókon át minden egyébig. Vannak úgymond semleges youtuberek, akik videókat készítenek és/vagy elmondják a könyvek szűk tartalmi részét vagy kritizálják (pozitívan is) a könyveket. Bár az én történelmi, tényirodalmi műfajom nagyon távol áll tőlük, ahogy látom, de legalább a romantikus, fantasy, krimi és egyéb műfajok videós bemutatása megtörténik, és kritika alá kerülnek a könyvek. Ez segít az íróknak, a kiadóknak és az olvasóknak is.

Könyves nagyáruházak szerepe a reklámozásban óriási jelentőségű, mert nekik bőven van pénzük fizetett reklámokra. Volt, hogy rákerestem a könyvemre, hogy éppen hol található meg, rákattintottam több nagy könyveladó honlapjára és onnantól kezdve hónapokig minden létező reklámfelületen ajánlották nekem a saját könyvemet (kedves tőlük). – Úgyhogy minden szép volt, amíg a kormányzat nem vette meg az egyik nagy könyveladó vállalatot. Ha volt valami, ami nem hiányzott a könyvpiacnak, az ez. Persze égre-földre esküdöztek, hogy nem fognak politikai pusztítást véghezvinni, de anno az M1 esetében is esküdöztek, hogy nem fogják a szakembereket kirúgni. Amikor már biztosan ültek a székükben, kirúgtak mindenkit, és a kormányzat megkezdte az agymosást. Úgyhogy, jobb időben alternatívák után nézni, mint akkor csodálkozni, amikor elkezdik az önálló gondolatokat is lefóliázni.

Link Napi.hu oldal

Jót tesz-e a marketing kényszer a könyvpiacnak?

A rendszerváltás nagy könyveladási hulláma idején rengeteg szemét került a piacra, amit utána tízezer számra vásároltak fel, így nem tekinteném az 1990 utáni éveket valamiféle aranykornak, mert nem volt az. Anno, ha egy egyetemi tanárnak vagy egy neves kritikusnak tetszett a könyv máris vitték, mint a cukrot, úgy kellett kivenni az emberek kezéből, hogy ne vegyék meg egyszerre az összes példányt, hagyjanak másnak is. Ma viszont rengeteg kritikusnak kell megfelelnie a könyvnek, hogy azt mondhassuk, jó a reputációja. Így kevésbé korrumpálható a rendszer, mint anno.

Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Egy jó kiadó előre tisztázza a marketing lehetőségeket és marketing költségeket. Továbbá a kiadó figyelmezteti az írókat a különböző marketing szabályokra, többek között azokra, amikről a cikk bevezetője is szólt. Lehet egyedül is ügyeskedni íróként, de ahhoz, hogy valaki jól csinálja, egész ember kell, be kell vállalnod, hogy csak a könyvvel foglalkozol, érteni is kell a reklámozáshoz és rengeteg pénzt kell befektetni - mert mindennel egyedül erőlködsz - ennek az alternatívája a jó kiadó.

Mennyivel jobb két nyelvet használni? Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra? Kiadó is besegít?

 Mivel a könyvem angol nyelven e-könyvként is megjelent, így nekem kell az angol nyelv, ez számomra része a reklámozásnak. Egyébként lehet jó országimázs is, hogy ha angolul is felkerül egy pár szó a hazai könyvekről, nehogy a külvilág azt gondolja, hogy Magyarországon csak a sötétség tenyészik (lásd fent). Nemzetközi szinten a magyar nyelv egy közepes méretű piac, mutatni kell magunkat kifelé is.

Hogy mennyire kell íróként támaszkodni a kiadóra? Ha a kiadó egy jó csapatot hoz össze az íróiból, ha segítik egymás könyveinek reklámozását, ha mi írók és a kiadók is összezárunk, akkor nagyon szép eredményeket érhetünk el közösen. Az ellenségeskedésnek haszna nincs, nem is jellemző a könyvpiacon belül, ilyenre pénze senkinek nincs (mármint negatív fizetett reklámozásra). A magyar könyvpiac folyamatosan változik, igyekszik igazodni a vásárlói igényekhez és új igényeket teremteni a vásárlókban.

Íróként, ha valaki egyedül marad, elbukik. Ez ennyire egyszerű. Ahhoz milliárdosnak vagy megfontolatlannak kell lenni, hogy valaki azt mondhassa, hogy íróként nem érdeklik a kiadók. Arról nem is beszélve, mennyire jó buli tud lenni az együttműködés, ha a kiadó nem a pénzre fókuszál, hanem az íróinak a személyiségére (hogy együtt lehet-e velük működni). A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.

A könyvet itt lehet beszerezni:

Smaragd Kiadó

Mi a különbség a Béta és az Előolvasás között? - ("Ez egy bizalmi dolog, tehát nem mindenkit kérnek fel erre. Bétára bárkit fel lehet kérni, aki kicsit is ért hozzá.")

Mi a különbség a Béta és az Előolvasás között?

Nagyon sokan vannak, akik összekeverik a két fogalmat. Én pedig vállalkozom arra, hogy elmondjam nektek, hogy mi a különbség. De szeretném leszögezni, hogy nem szeretnék okoskodni, megmondani a tutit. Viszont szeretném, ha mindenki tisztában lenne a különbségekkel. Sokan összekeverve használják a két szót, pedig nagyon nem kellene.

Viszont szeretném elmondani, hogy ez saját véleményem, gondolataim ezek a sorok. Nem akarok semmiképpen rosszat, csak a tapasztalataimat írom le.

Nézzük a Béta mi is az, és mi a dolga?

Béta

Az a személy, aki a nyers szöveget, regényt látja maga előtt. Aki elmondja, tanácsot, javaslatot tesz, mit javítson, mik a hibák a történetben. A béta sokszor olyat is meglát, amit egy mezei olvasó sosem. Vagy amikor már az író nem látja a fától, az erdőt.

Béta kemény és, igazságos, és csak jót akar a másiknak. Bétának az a dolga, hogy kiszúrja az esetleges hibákat pl: Logika, párbeszéd, történet folyamata, helyesírás stb. Bétázás során legyen mindig két, három ember aki átnézi az adott kéziratot, előfordulhat, hogy másfelé viheti az írót. 

De! Még így sincs vége az írónak/szerzőnek a könyvvel kapcsolatban, szerkesztő, lektor stb munkáira szükség van. Tehát semmiképpen ne hagyd ki ezt a lépést, béta hiába végez jó munkát.

Van ilyen külön csoport a facebookon, ahol a szerző, író kérhet segítséget.

A csoport neve Világ BÉTÁI egyesüljetek. Ez egy nagyon jó csoport, ahogy én látom sokan kérnek segítséget és kapnak is.

A másik csoport pedig Irótesók. Itt is lehet kérni bétát vagy előolvasást is. Viszont itt egymást segítik az írók/szerzők.

Előolvasás

Az előolvasás nem azonos a bétázással, megjelenés előtt lehet elolvasni az adott könyvet. Itt már kész regényt/kéziratot kap az, akit felkérnek a kiadó/szerző/író által. Előolvasás lényege, hogy milyen az adott könyv, megfogja-e az olvasót, tetszik-e a történet, izgalmas, vagy unalmas… Előolvasás során felkérhetnek arra is, hogy ajánlót készítsenek a borítóra. Szerencsés vagyok, hogy nagyon sok borítón fent van már a nevem. Hatalmas megtiszteltetés ez.

Ez egy bizalmi dolog, tehát nem mindenkit kérnek fel erre. Javaslom, hogy inkább tapasztalt, elfogult embert válasszatok az előolvasáshoz, aki ért egy kicsit ehhez. Az nem vezet sehova, ha azt van mondva, hogy tökjó. Ennél kicsit komolyabb kritika,vélemény kell illetve kellene adni.

Jó magam, nem vállalok bétázást. Inkább előolvasóként szoktam jelen lenni, illetve kérnek fel. Az elmúlt években 52 előolvasásom volt, jelenleg idén összesen 8 felkérést kaptam, ebből négy blogomon van, négy olvasásra vár.

Számomra megtisztelő, hogy ha egy szerző/író vagy kiadó gondol rám és felkér, hogy az adott könyvet olvassam el megjelenés előtt. Igyekszem mindig őszinte lenni, de eddig szerencsére nagyon kevés olyan könyvet olvastam, ami ne tetszett volna.

Szóval, az előolvasást és a bétázást nem szabad összekeverni. Fentebb megadott csoport linkeken érdemes benézni, hátha találtok nektek megfelelő embert, aki tényleg tudd is vállalni akár bétát, vagy előolvasást.