2022. július 19., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Pataki Krisztina és Pataki Eszter - ("Ahogy megtanultunk írni, szinte azonnal megszülettek az első rövidebb meséink, történetek, de abban az időben inkább a képregényrajzolásban utaztunk, amikhez szintén kitaláltunk különböző sztorikat.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban rendhagyó módon ezúttal Pataki Krisztina és Pataki Eszter írónőkkel beszélgettem. A két fiatal hölgy egy ikerpár, akik közösen írták meg az 512 méter című könyvüket. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadták a felkérésemet. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, meséljetek magatokról, mit lehet tudni rólatok?

Pataki Eszti és Pataki Kriszti vagyunk, Zala megyében élünk. Idegenforgalmat tanultunk az utazás szeretete miatt, ám sosem helyezkedtünk el ezen a területen. Szenvedélyünk az írás, emellett van még sok hobbink is, például az olvasás, kirándulás, erdőjárás, tánc és a videojátékok. Fanatikus Gyűrűk Ura és macskafanok vagyunk, de természetesen minden állatot nagyon szeretünk, aminek nincs több lába, mint négy.

A könyvetek sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Már nem emlékszünk rá pontosan, mennyi ideig tartott az írás folyamata, de valahol három és hat hónap között mozog az intervallum, mert általában ennyi időbe telik egy-egy regényünk megírása. Ez egy egyszerű kis történet, nem igényelt sok kutatómunkát, egyedül az úszás témakörébe ástuk bele magunkat valamennyire, mivel a főszereplőnk, Gergő úszó. Egyébként sajnos írásainknál a kutatómunkát jobban hanyagoljuk, mint kellene, csak a minimális mértékben nézünk utána ennek-annak, és tisztában vagyunk vele, ezen a jövőben változtatnunk kell, hisz nem szeretnénk, hogy ez a hanyagsága hitelesség rovására menjen.

A történetben mennyire van jelen a fantázia és a valóság?

Történeteink általában realisták, bár érdekesség, hogy helyszíneket sosem szeretünk pontosan megnevezni, mivel számunkra ezek nem lényeges információk. E helyett inkább a karakterekre, azok lelkivilágára és a történésekre koncentrálunk. Az 512 méterben például a nevek magyarok, de sem város, sem ország nincs benne megnevezve, viszont a tónak, mint központi helyszínnek fantázianeve van, amit az egyik kedvenc videojátékunk ihletett.

Mikor kezdtetek el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A tipikus szöveggel kezdjük, hogy már a gyerekkorunkat is áthatotta az alkotás iránti vágy. Ahogy megtanultunk írni, szinte azonnal megszülettek az első rövidebb meséink, történetek, de abban az időben inkább a képregényrajzolásban utaztunk, amikhez szintén kitaláltunk különböző sztorikat. Első „komolyabb” művünk egy Gyűrűk Ura paródia volt, amit tizenkét éves korunk óta írtunk sok-sok éven át egy bazi vastag füzetbe. Olyan végeláthatatlan lett a cselekmény, hogy legalább tíz további füzetet megtöltött. Akkor már új karakterek is vegyültek a régiekhez, akkori kedvencünkből, a Naruto című animéből. Elképzelhetitek, Gandalf és Sasuke milyen röhejes párost alkothatott, vagy milyen lehetett, amikor Boromir csatlakozott az Akatsuki szervezetéhez. Ezt a paródiát egyébként egy ránk jellemző, nagyon elborult humorral írtuk meg, a mai napig jót röhögünk saját hülyeségeinken, de mivel nem akarjuk, hogy valaha csalódjanak bennünk az emberek, jobb, ha ezeket a füzetkéket örökre megtartjuk magunknak (vagy elégetjük). Középiskolásként barátnőinknek szerkesztettük a házi készítésű BJKE magazint, ahol kiélhettük újságírói hajlamainkat. Voltak saját, kitalált cikkíróink is, akik hónapról hónapra feleltek a saját rovataikért. 2014 óta kezdtünk komolyabban foglalkozni az írással. Először jöttek a novellák, majd pár évvel később a regények. Akkor még külön írtunk, 2018 óta dolgozunk együtt, mivel rájöttünk, hogy mint az élet minden más területén, ebben is egy hullámhosszon vagyunk. Ketten sokkal rövidebb folyamat egy-egy regény megírása, ezen kívül másban vagyunk erősek, szóval remekül kiegészítjük egymást.

Más zsánerben is tervezitek kipróbálni magatokat?

Az ifjúsági irodalomban mozgunk otthonosan, a jövőben is szeretnénk ezen a vonalon maradni. Persze eljátszottunk már a gondolattal, hogy egyszer kipróbálnánk magunkat new adult vagy a fantasy zsánerben, de hogy lesz-e belőle valami, az kétséges.


Milyen érzés volt számotokra, amikor befejeztétek a kéziratot?

Ez a regény kétszer született meg. Először nagyjából négy évvel ezelőtt, másodszor pedig néhány hete. Hiába nyertünk anno pályázatot a kézirattal, írástechnikailag még nagyon kezdetleges verzióban leledzett, a megírásától számított idő alatt rengeteget fejlődtünk, szóval a teljes szöveget frissítenünk kellett a jelenlegi legjobb tudásunk szerint. Na meg a szerkesztés előtti és utáni állapotokat összehasonlítva is ég és föld a különbség. Hogy mit éreztünk, amikor végre elkészült a kézirat? Leginkább megkönnyebbülést. Olyan sokat foglalkoztunk a javítással, hogy kb. belebetegedtünk, mire elkészült, örültünk, hogy végre megszabadulhatunk tőle és az útjára ereszthetjük, mi pedig szabadidőnkben végre visszatérhetünk az olvasásfüggőségünkhöz.

Miért pont ez az írói álnevetek? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtatok még ezen?

Nincs írói álnevünk, és ezt kicsit bánjuk is, hiszen úgy érezzük, egy regény túl sokat mesél, túl sokat árul el az írójáról/íróiról, és ez a kitárulkozás introvertált emberek lévén kicsit félelmetes. Talán jó lett volna elbújni egy írói álnév mögé. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy mivel ketten írtuk a regényt, senki sem tudja, melyik részt éppen ki írta.

Mindig is ebben a zsánerben szerettetek volna írni?

Sosem határoztuk meg, hogy milyen zsánerben akarunk írni, de mivel a YA, ifjúsági stílus jön nekünk ösztönösen, nem erőltetünk magunkra mást.

Milyen érzés volt, amikor az első könyvetek megjelent?

Hihetetlen érzés, még nem nagyon sikerült feldolgoznunk. Múlt héten fogtuk először a kezünkben a regényt, amikor megláttuk, azt gondoltuk, hogy pontosan ilyent szerettünk volna, amikor anno a könyvkiadás mellett döntöttünk. A borítótól elkezdve a betűtípuson át a papírminőségig minden olyan lett, mint ahogy azt előzetesen megálmodtuk. Az öröm és a büszkeség mellett van bennünk egy jó adag félelem is, hiszen ilyen szintű lelki kitárulkozásunk még sosem volt, és persze félünk a kritikáktól is, izgatottan várjuk az első véleményeket. Sok kétely van bennünk, amik folyamatosan a fejünkben pörögnek, de igyekszünk, hogy ne gyűrjön le minket az aggodalom. Remek önismereti utazásként is felfoghatjuk a megjelenést, hiszen rengeteg olyan érzésünk kerül előtérbe, amelyekkel dolgoznunk kell még a jövőben.

Fotó: Pataki lányok írói oldala

Természetes vagy tudatos folyamat számotokra az írás vagy impulzív?

Nekünk az írásban nincs semmi tudatosság. Nagyon nagy vonalakban megvan a fejünkben, hogy miről fog szólni az adott regény, és ennyi. Amikor leülünk a Word elé, fogalmunk sincs miről fogunk írni, csak hagyjuk, hogy vigyen minket a flow. Szeretünk élethű karaktereket alkotni, akiknek a bőrébe annyira bele tudunk helyezkedni, hogy tulajdonképpen ők írják meg a sztorit helyettünk. Persze annak, hogy nem tervezzük meg előre a fejezeteket, meg a sztorit is spontánul alakítjuk, megvannak a hátrányai, például, hogy a végén sok lesz a logikai hiba, amiket sokszor nagyon nehéz kijavítani, és kb. elátkozzuk magunkat, hogyan nem tűnhettek ezek fel nekünk írás közben. A dolgot még az is nehezíti, hogy mivel együtt írunk, sokszor nem emlékszünk rá vissza, hogy a másikunk mit írt korábban, és egymásnak ütköző egyéni elképzelések is benne maradnak a történetben. „Eszti, basszus, de jó, hogy észrevettem! Nem úgy volt, hogy Frédi apja kőműves? Akkor ide miért az van írva, hogy jogász? Elvégezte az egyetemet egy hónap alatt? Te, ez a karakter meg nem utazott el Indiába az előző fejezetben? Akkor mégis hogyan teázgathat itt a főszereplővel beszélgetve??”

A köteteitekben vannak kedvenc jeleneteitek? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtatok megírni?

Minden regényünkben akad egy-egy fejezet, jelenet, ami közelebb áll a szívünkhöz, amire különösen büszkék vagyunk, és persze olyan is, ami nem tetszik annyira, biztos ez más íróknál is így van. Igen, többször is előfordult már, hogy nehezen ment egy-egy jelenetnek a megírása, nem éreztünk elég erőt hozzá magunkban, vagy ránk tört a teljesítménykényszer, hogy ennek most nagyon jónak kell lennie, ezért leblokkoltunk. Ilyenkor próbáljuk egymásnak átpasszolni a feladatot, de szerencsére eddig mindig megoldottuk valahogy a helyzetet, és átlendültünk a nehézségeken.

Hogyan születik meg egy-egy történetetek? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúltok?

Az egész világ egy nagy inspiráció számunkra, ha kreatív időszakunkban vagyunk, akármi képes megihletni minket. Van, hogy egy helyszín, és aköré találunk ki valami cselekményt, van, hogy a karakterek vannak meg a fejünkben először. Olyan is előfordult már, hogy valós személyt kopiztunk le az ismertségi körünkből, csak megváltoztattuk a nevét, hogy ne ismerjen magára.(Minden hasonlóság csak a véletlen műve!) De a legfőbb ihletforrás, azok maguk az érzések, amiket szeretnénk kiírni magunkból. Az írás nekünk terápiás tevékenység, emellett nagyszerű szorongásoldó is.

Kik láthatják először a kéziratot? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, a történet alakulásába?

A szerkesztőnkön kívül még nagyon kevesen olvasták a regényt, akik között ott van a barátnőnk, aki magyar szakon végzett, és maga is ír. Például őt sokat zaklattuk tanácsokért, és rengeteget segített nekünk, érzelmi támogatást nyújtott. És természetesen a szerkesztőnk, Tarja Kauppinen az, akinek a véleményére nagyon sokat adunk. És nemcsak azért, mert a szerkesztőnk, hanem mert brutál jó, végtelen szókinccsel és nagyon király stílussal rendelkező írónak találjuk.

A családotok miként fogadta a hírt, hogy könyvet írtok, sőt meg is jelent?

A család mindig is kicsit szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy írunk, mivel azt vallják, hogy sajnos nagyon kevesen olvasnak könyveket manapság, és túl sok időt fektetünk bele abba, amire nincs igény. Erre mi azt szoktuk mondani nekik, hogy igenis, nagy igény van a könyvekre, meg hogy a miénket bizony olvasni fogják, majd meglátják. Persze ettől függetlenül ők is nagyon lelkesek, és örülnek a megjelenésnek. Főleg a bátyánk, aki már azt tervezi, hogy híres írók leszünk. Azért mi nem álmodunk ilyen nagyot. Egyelőre örülni fogunk, ha elfogynak a nyomtatott példányok, na meg annak, ha akárcsak egy embernek is örömet tudunk szerezni a regénnyel.

Mit üzentek az olvasóitoknak, mi várható még tőletek az idén?

Az év második felében a C&H projects gondozásában meg fog jelenni egy antológia, amiben újra szerepelni fog egy novellánk. És persze szeretnénk megjelentetni a további három közös regényünket is, de ezek csak távolabbi célok. Azt üzenjük az olvasóiknak, hogy köszi, hogy az olvasóink vagytok, és reméljük tetszeni fog nektek az 512 méter. Nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, boldogan fogadunk tőletek kritikákat a Facebook oldalunkon (Pataki lányok) vagy az Instagramon (Patakiikrek), és persze a Molyon is. De a negatívat csak lightosan adagoljátok, a kevesebb néha több elvet szem előtt tartva.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:



Moly:



Instagram

2022. július 18., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Koncz Mars János - ("Biztosan vannak inspirációk, ám ezek nem a tudatosság szintjén működnek. Valahogy csak úgy „jönnek” az ötletek. De sokat olvasok, mint mondtam, érdekelnek az emberi ténykedések mozgatórugói, indokai.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Koncz Mars János írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Buborékember címmel jelent meg könyve, mely Marsbook kiadó gondozásában. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Először is köszöntöm az olvasókat! Az első – nyomtatásban megjelenő – könyvem kapcsán már elmeséltem több felületen, hogy mindig is szerettem írogatni, de a legtöbb amatőr íróhoz hasonlóan csak a fióknak írtam. Mivel vállalkozóként dolgoztam, sajnos nem sok időm maradt ezen „hobbimra”, illetve képezni sem tudtam magam. Aztán a COVID idején minden a feje tetejére állt: Mivel éppen előtte szüntettem meg a vállalkozásomat, így hirtelen időmilliomossá váltam, és úgy gondoltam, hogy értelmesen kellene kitöltenem a hirtelen jött „szabadságot”. Előszedtem tehát néhány régi jegyzetet, ötletet, és komolyabban nekiláttam az írásnak.

Buborékember c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A „Buborékember” úgy született, hogy belecsöppentem egy élethelyzetbe, amelyből akaratlanul sikerült botrányt kavarnom. Ezen patália részletei megtalálhatók a kiadóm weboldalán, a nevem alatt vezetett blogokban. A téma tehát adott volt, ráadásul akaratomon kívül módomban állt tanulmányozni az internetes csalások gazdag tárházát. Ugyanez ügy kapcsán találkoztam (életem során sokadjára már) a nárcisztikus pszichopaták jellegzetes válfajával, és kicsit utána olvasva a dolog pszichológiai hátterének, érdemesnek tartottam a témát arra, hogy megírjam. A kutatómunkát elsősorban a pszichológiai részletek tanulmányozása tette ki, egyébként  egész gyorsan összeállt a fejemben. A könyv megírása végül nagyjából 3-4 hónapot vett igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

„A valósággal való bármely hasonlóság a véletlen műve. A történetben szereplő alakok kitalált figurák, a helyzetek, helyszínek, párbeszédek és levelezések megírásához a szerző a valóságból csak ihletet merített.” Ezt muszáj előrebocsátanom! Egyébként, ahogy utaltam a könyv írását megelőző botrányra, azt kell mondjam, hogy fele-fele arányban tippelem a fantázia és a valóság arányát.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Fiatal korom óta szerettem írni, de sajnos korábban egyszerűen nem volt rá időm. Mindig érdekeltek az emberek, a tetteik mozgatórugói. Izgatott, hogy annyi féle igazság létezik, ahányféle ember, így ha hajlandók vagyunk „beleölni” az időnket és megismerni egyes cselekedetek indítékát, akkor újra és újra újabb világok nyílnak meg előttünk. A történeteimben – már amelyek terjedelmükben erre lehetőséget adnak – próbálom alaposan körbejárni és megmutatni a cselekményeket és a hozzájuk köthető motivációkat, személyes okokat. Ez engem rendkívül tud szórakoztatni, és remélem, hogy az olvasóimnak is tetszik majd.

Fotó: Koncz Mars János szerzői oldala

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Bár az első nyomtatott könyvem egyféle pszichokrimi, az igazi zsáner, amelyben otthon érzem magam, az a sci-fi. Jobbára ilyen jellegű írásokat is publikáltam eddig. Vicces tehát, hogy a „Buborékember” egy sokkal realistább terepen mozgó történet. Itt nem engedhettem annyira szabadjára a fantáziámat, mivel a történetben szereplő visszaélések, internetes csalások leleplezése nagyon is valóságos alapot adtak, amelyeket sajnáltam volna „felhígítani”. Ettől függetlenül a történetbe szőttem pusztán kitalált szálakat is (például a bombagyártó alakja). A későbbiekben szeretnék újra sci-fi-ket írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor leírom az utolsó mondatot, úgy érzem, hogy „hurrá, kiadtam magamból”. Bár általában gyorsan haladok a konkrét kézirattal, így is rengeteg átvirrasztott éjszaka állt egy-egy hosszabb írás mögött. Ám ez csak a kezdet. Ezután jön az, amit a legtöbb író gyűlöl: az újra és újra átolvasás, javítás, húzás. Amikor ezzel megvan az ember, akkor illik szerkeszteni és ez talán a legnehezebb, bár én jelenleg egy olyan furcsa helyzetben vagyok, hogy 1-2 nap elteltével képes vagyok a saját leírt szövegeimet teljesen idegenként, kívülállóként olvasni, így, hogy úgy mondjam „szenvtelenül” alakítani. Ez jó is és rossz is egyben. A lényeg, hogy amire nyomdakész állapotba kerül egy könyv, a legtöbben már gyűlölik saját szövegüket. Ezzel egy-egy pillanatra voltam már én is így, de aztán szerencsére mindig elmúlik ez a meghasonlott állapot!

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs igazi írói álnevem. Mivel alapból meglehetősen megosztó személyiség vagyok, így hozzászoktam már ahhoz, hogy van, aki kedvel, van, aki utál. Abból tehát nem csinálok problémát, hogy a ténykedéseimhez – adott esetben az íráshoz – „mit szól a falu”. Ha valami merőben eltérő zsánerben való írásra adnám a fejem, akkor bizonyára használnék álnevet, de jelenleg ennek nem látom a jelentőségét. Az igazi nevem Koncz János, a közbeékelt „Mars” név onnan jött, hogy mindenki ezen a becenéven szólít már több évtizede (még a családom, a kedvesem is). Így együtt, hogy „Koncz Mars János” talán eléggé egyedi ahhoz, hogy ne keverjenek össze senkivel. De pusztán ennyi van a dolog mögött, nem több. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem. Mint mondtam, a sci-fi az igazi zsáner, amelyben otthon érzem magam. Itt viszont muszáj volt egy lényegesen realistább eszközhöz és stílushoz nyúlnom. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?  

Jó és izgalmas. Mivel mindent mi magunk készítettünk rajta, egy kicsit olyan volt, mint amikor az ember éjszaka ugrik be egy kivilágítatlan úszómedencébe: csak remélni tudjuk, hogy a gondnok nem eresztette le a vizet időközben! Szerencsére minden rendben volt, és mindenki nagyon segítőkészen állt a dologhoz. Sok-sok jó ismerősre tettem szert, amíg készült a könyvem, és bár sok rosszat hallottam az írói-kiadói világról, amikor elindultam, számomra inkább kellemes csalódásként maradt meg az egész. Leszámítva persze a „Buborékember” ötletéül szolgáló gárdát, személyeket.

Fotó: Koncz Mars János szerzői oldala

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A „Buborékembert” leszámítva eddig jobbára impulzív folyamat volt az írás számomra. Sajnos mostanában úgy alakult az életem, hogy muszáj tervezetten, és tudatosan vázlatokat építenem, majd ezek alapján írnom. Ez azonban nem feltétlenül rossz, inkább szokatlan.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Általában nincs gondom a jelenetek megfogalmazásával, mivel a mindennapi életben is meglehetősen képszerűen gondolkodom. Gyorsan asszociálok és könnyen építek fel analógiákat, amely képesség nagyon hasznos tud lenni írás közben. Persze azért néha nekem is több alkalommal neki kell futnom ugyanannak a résznek, ha visszaolvasva úgy érzem, hogy nem „szól akkorát”, mint amekkorának szeretném.

Kedvenc jelenetem? Van persze. Szinte minden írásomban. A „Buborékember” esetében ez azon részeknél található, ahol a nyomozást végző hölgy, Ilona átlát a csaló mesterkedésein. Ezt a valóságban is szeretem átélni, amikor én vagyok a „főhős”. Olyan ez, mint amikor rájövünk a bűvész trükkjére.                

Egyébként pedig a humoros részeket kedvelem. A most készülő „Humán kvartett” című könyvben van egy rész, amikor a kissé együgyű drogdíler, Amaury speciális képességet kaphat az idegenektől, és ezt meglehetősen furcsán értelmezi. Nos, annál a résznél, amikor a katonai akciót koordináló főtiszt szembesül a dologgal én magam is nagyon vigyorogtam, de előolvasóim hangosan „felnyerítettek”.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Biztosan vannak inspirációk, ám ezek nem a tudatosság szintjén működnek. Valahogy csak úgy „jönnek” az ötletek. De sokat olvasok, mint mondtam, érdekelnek az emberi ténykedések mozgatórugói, indokai. Tehát akár a szűkebb vagy tágabb környezetem eseményei is inspirálhatnak anélkül, hogy tudnék róla.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kedvesem, aki az első számú kritikusom és szerkesztőm, illetve az egyik jó barátom, Zsolt, aki a legtöbb írásomat olvasta. A pszichológusomnak nem merem megmutatni az írásaimat!

…viccet félretéve, ők ketten szokták előolvasni a történeteket. Mindkettőjüktől elfogadom a kritikai észrevételeket, bár a szövegbe komolyan nem szoktak beleszólni, csak jelzik, ha valami „sántít”, ha logikátlan vagy egyszerűen rossz.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Meglepődtek. „Jé, te tudsz írni ilyeneket?” Nagyjából így. De azóta nekem úgy tűnik, hogy nagyon büszkék rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ezzel mindig óvatos vagyok, mert meglehetősen impulzív személyiségként gyorsan döntök és gyorsan élek! Az eredeti elgondolásunk az volt, hogy a „Buborékember” kiadását követően befejezem a „Paranoidia” című, meglehetősen sötét tónusú sci-fi regényemet, majd év végéig egy főként Kolumbiában játszódó, önéletrajzi ihletésű kalandregényemet, ám picit változott a menetrend: Hosszas huzavona után ugyanis úgy tűnik, hogy meg tudom jelentetni az „Humán kvartett” című, négy kisregényt tartalmazó sci-fi-met, amelyet az élet (és az exkiadóm) korábban „Humán kvartett” munka címmel sikeresen elgáncsolt többször is. Most ennek a végső szakaszánál tartunk, tehát sejtésem szerint a következő könyvemet „Humán kvartett” címmel vehetik majd kezükbe az olvasók.

Koncz Mars János Szerzői oldala

MarsBooks Kiadó

2022. július 15., péntek

Amiket el szeretnék olvasni! 3.rész (" Itt a nyár, nyaralós időszak. Íme az ajánlóm, én ezeket olvasnám.")

Jó rég hoztam, Amiket el szeretnék olvasni rovatom 3.rész bejegyzését, pedig mostanság van mit kimazsolázgatnom. Találtam is pár jó könyvet, amit későbbiekben jó magam beszerzésén gondolkodom. Íme az a néhány könyv, kissé vegyes felhozatal lesz. De remélem másoknak is meghozom a kedvét a könyv vásárlásra.. (E) Jelzés előrendelés.


1.
Zakály Viktória:
Esküvő elvitelre


Tartalom

A tökéletes esküvő receptje: néhány kanál szerelem, egy kis kalamajka és egy csipetnyi nevetés. Mi sül ki ebből? Zita, az esküvője előtt álló mérnöklány gyanút fog, hogy a vőlegénye egy másik nővel utazott Prágába. Visszatér hát a szülővárosába és az ott lakók életébe is, hogy gyerekkori barátja, Bese segítségével útra keljen egy büfékocsival és végre ne az eszét, hanem a szívét kövesse. Zita nemcsak Prágába utazik Besével, de a múltba is. A nyomozás közben kamaszkori hibájukon is próbálnak túllépni, ám egy későn kézbesített levél mindent elront. A szédületes kalandokban távolból a segítségére vannak a városrész kotnyeles nyugdíjasai is, akik úgy gondolják, jobban tudják, mi tenné boldoggá Zitát. És persze Besének is van egy terve… Vajon ki tud-e békülni Zita a múltjával, hogy építse a jövőjét? Megtalálja-e az új helyét egy régi világban? És tud-e válaszolni a mindent eldöntő kérdésre: IGEN! NEM?

2.
Lexie King:
Ha összetörik a szív
(Fekete szív 1.)

Tartalom

Letícia Hartmann vagyok, ez az én keserédes történetem. Nem, nem egy Hamupipőke-történet. A főhős nem a szőke herceg, és a főhősnő sem éppen hercegnő. Egy haldokló és egy éhező egymásra találásának különleges története. Ugye tudod, mi történik akkor, amikor beleszeretsz egy rosszfiúba? Összetöri a szíved. Ezután sosem leszel már ép, csak egyik szörnyű napról élsz a másikra, a magány lesz a leghűségesebb társad, és a szíved darabjai olyan élesre formálódnak az idő múlásával, hogy minden egyes lélegzetvételnél beléd fúródnak, hogy érezd a fájdalmat. Azt a fájdalmat, amely elválaszthatatlanul ragaszkodik hozzád. Rád tekeredik, mint egy anakonda az áldozatára, és addig szorít, amíg össze nem roppansz a nyomása alatt. Sokszor felteszem magamnak a kérdést: Vajon az én történetem is úgy fog véget érni, mint a legtöbb tündérmese? Boldogan élek, amíg meg nem halok?

Az összetört szívek vallomása
(Fekete szívek 2)
( E )

Tartalom

365 ​nap elég ahhoz, hogy az orvosok kigyógyítsanak önmagamból? Képesek arra, hogy megváltoztassák az elmémet? Képesek arra, hogy kivezessenek a magam alkotta labirintusból, vagy a hátralevő életemet abban az útvesztőben, tudatlanul kell leélnem? Azóta is bennem kavarognak megválaszolatlanul a kérdések… Már találkozhattál a történetemmel, amelyben az én szememen keresztül láttad az életemet, érezted a fájdalmamat, a szomorúságomat, a szerelmemet. Azóta ismét eltelt egy kemény év. 365 nap. Újabb egy év az életemből, amit gyógyulásra szántam. Az utolsó kezelés után egy dologban biztos voltam: nem szeretnék többé abban a gödörben vergődni, ahova kerültem. És hogy mit sikerült azóta elérnem? Tarts velem, és tudd meg az igazat! Még a legreményvesztett helyzetben is kisüt a nap. De ugye tudod, hogy táncolnod kell az esőben, hogy lásd a szivárvány csodás színeit? Viharban táncoltam, bőrig áztam. A szívem tavaszi szélben boldogan lüktetett, addig, amíg… olyan dolgok nem történtek, melyekre még én sem voltam felkészülve.

3.
Lis Othears
Örvény
(Atlantisz 1.)

Tartalom

Szofi és Derm története Voltaképpen az életem a feje tetejére állt… Mindez egy átlagosnak tervezett nyaralás során történt. Mondanom sem kell, nem számítottam arra, hogy egy mítikus lény – egy sellő! – ejt rabul, miközben nyugisan lubickolok a Balaton vizében. És ha ez önmagában még nem elég hajmeresztő, nem egy átlagos habfiú szemelt ki magának, hanem egyenesen egy herceg! Noha minden porcikám tudja, hogy nem helyes vonzódnom hozzá, mégsem tudok megálljt parancsolni az érzéseimnek – amit természetesen hülye lennék bevallani bárkinek is… Egyetlen dolgot kell szem előtt tartanom: kiutat találni ebből az átkozott tündérmeséből.

4.
Frank Gardner:
Krízis


Tartalom

Frank Gardner: Krízis Tartalom: „Gyors, ​feszült, nyers, precíz. Lehengerlően jó.” FREDERICK FORSYTH Luke Carlton korábban a Special Service különleges osztagánál teljesített szolgálatot, jelenleg a brit titkosszolgálat, az MI6 szerződéses partnere, akit a legveszélyesebb küldetéseken vetnek be. Igazi adrenalinbomba, szélvészgyors tempó: Kolumbia drogbarlangjai, kínzás, ármány, a drogkartellek velejükig romlott világa. Luke Carltonnak a párás kolumbiai dzsungelben kell nyomoznia egy brit titkosszolgálati tiszt meggyilkolásának ügyében, és csakhamar ráébred, az esetnek nemzetközi következményei lesznek. Luke-ra Dél-Amerika legerősebb, vérszomjas és könyörtelen kartellje vadászik, amelynek feje egy pszichopata. A drogkartell bosszúja nyomán egy világváros kerül a célkeresztbe: ha Luke nem jár sikerrel, London is veszélybe kerül. „Minden egyes oldalról lerí, mennyire autentikus… ígéretes debütálás.” DAILY MAIL „Hallatlanul izgalmas könyv.” SIR JOHN SAWERS, az MI6 korábbi igazgatója „Idegfeszítő thriller egy olyan írótól, aki tökéletesen ismeri azt a világot, amelyet elénk hoz. Rendkívül magas színvonalú, fordulatos és intelligens írói teljesítmény.” TONY PARSONS „Ezt a könyvet nem lehet letenni.” SUNDAY TIMES „Olyan ember munkáját tartja most kezében az olvasó, aki maga is ott volt, részt vett az akcióban, és tudja, hogy miről beszél. A Krízist képtelenség letenni.” SIR ROGER MOORE „Gardnernek első kézből származó ismeretei vannak a témáról, és ez meg is látszik. Felkavaróan jó olvasmány.” JOHN HUMPHRYS „Tele van akcióval… a könyv címe alig sejteti, hogy milyen izgalmak várnak az olvasójára.” HUFFINGTON POST „Gardner gyorsan pergő, izgalmas történetének jelenünk szörnyűséges fenyegetései adják az alapját. A Krízisből valósággal árad egy beavatott író alapos helyismerete és vitathatatlan szakértelme.” GERALD SEYMOUR „Igazán figyelemreméltó könyv… Gardner első thrillerje rögtön ötödik sebességben indul, és a nyaktörő iram később sem lassul.” TIMES „Az ember megszállottan halad oldalról-oldalra.” PETER SNOW „Nagyszerűen ötvözi az imponáló szakmai tudást a vérpezsdítő izgalommal.” i-NEWSPAPER „Nem sok elsőkönyves író tud ilyen magabiztossággal és magával ragadó lendülettel rabul ejteni minket, mint Frank Gardner ebben az elképesztő thrillerjében, a Krízisben.” SUNDAY TIMES „Sodró lendületű thriller.” THE SUN „Ragyogó első regény: egyszerre okos és hiteles, ugyanakkor mindvégig rendkívül szórakoztató… intelligens, csiszolt stílusban, mégis közérthetően és hatásosan megírt mű – magasfeszültségű meseszövése méltóvá teszi szerzőjét, hogy a műfaj nagyjaival, Frederick Forsyth-szel és John le Carré-vel emlegessék egy lapon.” CRIME REVIEW „Gardner szemmel láthatóan tökéletes ismerője a modern hadviselésnek, és egyúttal kitűnő író is. Ez a könyv egy izgalmas kalandtörténet, amelyben bátor emberek merész tetteket visznek véghez.” LITERARY REVIEW „Gardner mesteri módon képes fokozni és mindvégig fenntartani a feszültséget… a Krízis kötelező olvasmány.” BUSINESS STANDARD FRANK GARDNER mindent tud a titkosszolgálati nyomozásokról. 2002-től volt a BBC titkosszolgálati témákért felelős újságírója, terrortámadásokról, túszejtésekről és sarkvidéki expedíciókról egyaránt tudósított. Az egyetemen arab-iszlám szakos diplomát szerzett, a BBC dubaji, majd kairói tudósítójaként dolgozott. 2004-ben őrá és az operatőrére terroristák támadtak. Az operatőrt megölték, Frank életben maradt, de tizenegy golyót kapott.

5.
Url Izabell:
Teheráni csecsemő

Tartalom

A ​regény cselekménye valós történeten alapul. A teheráni csecsemőt igaz történet ihlette. Az események tényszerű feltárásához a deportált iráni diákok beszámolói segítették az írót a regény megírása során. Néhány név és helyszín megváltoztatásra került az anonimitás érdekében. Léteznek feminista férfiak egy fundamentalista államban? Csak nők szenvedhetnek az iszlám diktatúrától? Miként élhet túl Iránban egy homoszexuális ember? Babak orvostanhallgató Budapesten. Szülei azért küldték Európába, hogy azt tegye, amit szerintük minden férfinak kötelező a házasság előtt. Magáévá tenni néhány szőke lányt, bárokba járni, lerészegedni… csupa olyasmit, amiért Iránban felakasztanák. De ő valami bűnösebb után vágyakozik. Jázmin a kezdetektől rajongásig szereti a medikust, nem titkolt célja, hogy egyedüliként birtokolja a szívét. Sikerül is az ujja köré csavarnia, boldogságuk azonban nem tarthat sokáig. A koronavírus megjelenése kerékbe töri a bimbódzó kapcsolatot. Babak osztálytársainál mutatják ki először a betegséget, és a többiekkel egyetemben ő is karanténba kerül. Jázmin a karantén lejártával sem kap hírt szerelméről. Babak nyomtalanul eltűnik. Jázmin kétségbeesik, félelmét csak tetézik a terhesség hirtelen jelentkező tünetei. Kiderül, hogy Babak börtönben volt. Társaival együtt deportálják Magyarországról, valamint három évre kitiltják az Európai Unió teljes területéről. Jázmin kétségbeesett lépésre szánja el magát, míg Babaknak meg kell küzdenie élete legnagyobb harcával,  hogy homoszexuális barátját megmentse a biztos haláltól. Életet életért. A regény betekintést ad az emberi viselkedés rejtelmeibe, amikor semmi sem számít, csak az, amit el akarunk érni egy olyan világban, amelynek a szabályai és törvényei börtönként tartanak fogva. Amikor céljaink elérésének érdekében bármire képesek vagyunk, hogy szerelmünket, és vele az életünket visszakapjuk. De vajon hol a határ?                         

6.
Komlós Kinga:
Szerelem az Amazonas mélyén

Tartalom:

Lara ​egy szigorú és kissé érzéketlen doktornő, aki keményen megdolgozott azért, akivé vált. Ennek ellenére – vagy éppen emiatt –, kollégái összesúgnak a háta mögött, a szakmai tudását gyakorta megkérdőjelezik. Egy napon találkozik egy szemtelen, de annál szórakoztatóbb férfival, akinek sikerül mosolyt varázsolnia az arcára. Rick a társaival együtt expedíciókat és túrákat szervez az Amazonas-medencébe. Amikor Lara egy visszautasíthatatlan ajánlatot kap, életében először repülőre ül, amit azonban eltérítenek, majd lezuhan a hatalmas Amazonas felett. A maroknyi túlélőre Rick és csapata talál rá. Kezdetét veszi a dzsungelbéli kaland, amelynek során Lara egyre jobban ráébred arra, hogy ki is ő valójában. Az ősi vadon hatására olyan dolgokat tesz meg, amiket még ő maga is alig hisz el. Rick pedig olyan romantikus és szenvedélyes érzelmeket vált ki belőle, amelyek létezéséről eddig nem is tudott. Vajon két, ennyire különböző életet élő ember találkozása csupán a véletlen műve? Az Amazonas sűrűjében eközben egyre többen keresnek egy bizonyos titokzatos forrást, amelynek helyét Rick mindenáron titokban akarja tartani…

7.
Kővágó Sára:
Római ajánlat

Tartalom:

Sophie Williams élete látszatra tökéletes. A magyar származású lány egy neves londoni fordítóirodánál dolgozik, csodás barátai vannak, és úgy érzi, élete révbe ért egyetemi szerelme, David mellett. Főnöke azonban váratlanul új megbízatást ad neki: egy hónapra Rómába kell utaznia, egy műkereskedő tolmácsaként. Sophie először visszautasítja az ajánlatot – képtelen lenne elszakadni barátjától és a megszokott hétköznapoktól. Ám biztonságos világa hirtelen összeomlik, és egyik pillanatról a másikra Rómában találja magát a jóképű, de rideg James Corner oldalán. Kapcsolatuk nehezen indul, a férfi zárkózott és mogorva, míg Sophie nyitott és kíváncsi. Az együtt töltött időnek köszönhetően azonban mindketten ráébrednek, félreismerték a másikat. Egy történet csalódásról, szerelemről és a második esélyről… Kővágó Sára első regénye kalandokban és érzelmekben gazdag történet, önmagunk és múltunk elfogadásáról, valamint a szerelemről, ami a legnagyobb félelmeinket is segít leküzdeni.

8.
Pataki Eszter és Pataki Krisztina:
512 méter


Tartalom:

512 méter választja el őket egymástól, de világaik között nagyobb szakadék nem is lehetne. A tizenhét éves Anna előszeretettel időzik a tóparton. Kedvenc padján ücsörögve élvezi a nyugalmat, amihez ebben a gyönyörű környezetben minden adott. A tizenhat éves Gergő a tó túlsó partján él. Egykor sikeres úszó volt, de családi gondjai miatt felhagyott a sporttal, és rossz társaságba keveredett. Ha egy kis békességre vágyik, kimegy a partra, és távcsővel lesi a túloldalt, mások idilli élete után sóvárogva. Így akad össze a pillantásuk egy napfényes délutánon, és ezzel kezdetét is veszi közös történetük. Noha a személyes találkozásnak gátat szab a tó és a távolság, csetelni kezdenek, és beszámolnak egymásnak életük minden apró részletéről. Kivéve a tökéletesség látszata mögött megbúvó, sötét titkokat… Vajon a közöttük szövődő kötelék elég erős ahhoz, hogy szembenézzenek a múltjukkal?

9.
Aurora Lewis Turner:
Tűzróka
(Az ikerlángbűbáj 1.)

Tartalom:

A ​léleknek hét szintje van, és minden őrző vonzódik egyhez… Amaja egy titokzatos tűzeset után a mogorva, flegma, kissé életunt harcos, azaz a Vadász oltalma alá kerül. El kell hagynia Japánt, hogy ő is kivegye részét a világ kezdete óta tartó háborúban; harcoljon a lelketlenekkel, és őrző váljon belőle. Magyarországra érkezik, ahol a Margitszigeten lévő, titkos Akadémián megismeri ikertestvérét, Alexandert. A két árva nyomozásba kezd, hogy kiderítse, miként haltak meg a szüleik. Ekkor még nem is sejtik, milyen titkok és rejtélyek övezik őket, miközben új barátaiknak is bőven akad rejtegetnivalója. Vajon kiderül, miért száműzték az ikreket a Föld két külön pontjára, hogy ott nevelkedjenek? Mi köze lehet az Elsőknek, akik maguk is lelketlenek, a testvérekhez és világunk pusztulásához? Vajon Amaja megbékél-e valaha a tűzróka jelenlétével, mely egyszerre perzseli fel az emberek és őrzők életét… És végül meddig tudja távol tartani magát a Vadásztól, aki felébreszti szunnyadó ösztöneit? Vámpírok, átkok, merényletek, boszorkányok, humor és romantika jellemzi ezt a különleges univerzumot, amely világunk álarca mögött rejtőzik

10.
Isik Réka:
Amíg lélegzem

Tartalom:

Lénának, ​a fiatal cseh lánynak nem volt könnyű gyerekkora. Számára a család fogalma nem jelent egyet a szeretettel, a törődéssel. Felnőtté válva igyekszik megtanulni, miként boldoguljon az életben segítség nélkül. Ám amint sikerül saját lábára állnia, és úgy tűnik, az élete sínre kerül, a szerelem mindent megváltoztat, és az addig biztosnak hitt talaj kicsúszik a lába alól. Gabriel ösztöndíjjal érkezik Csehországba. A grúz fiút meglepetésként éri az a világ, amely a tanulmányai közben tárul elé, ugyanis egy addig ismeretlen kultúra megismerésével számos új lehetőség is várja. Többek között egy olyan kapcsolat, amelynek alapja a szerelem, és nem a szülei utasítására jön létre. Ám Gabriel olyan családban nőtt fel, amely összetartó, és bár szeretetteljes, mindenekelőtt hagyománykövető. Vajon a két fiatal szerelme átívelhet kulturális különbségeket, vallási meggyőződéseket? Kitarthat egy szerelem, ami ellen a világ esküdött össze? Sikerül együtt, boldogságban kiteljesedniük, vagy végül egymástól távol élik le az életüket? Azt mondják, a szerelem nem ismer határokat. Vagy mégis? Işık Réka romantikus debütregényét az élet ihlette. Talán épp ezért olyan, mintha balzsam lenne a lélekre. Igaz történet ez a szerelem erejéről, mely úgy pendíti meg a szív húrjait, hogy a papírlapok is dalra fakadnak.

2022. július 13., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ronnie W. A. -("A sci-fin, a high fantasyn és a történelmin kívül minden vonz. Leginkább a misztikus, erotikus vagy a pszichológiai témák érdekelnek, és ezeket szeretem keverni is. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Ronnie W. A. írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A róka vére c. könyve jelent meg eddig, melyet a Delta Vision Kiadó oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Nagyon köszönöm a lehetőséget, rettenetesen örülök! Akik ismernek, tudják, hogy ilyenkor mindig mennyire zavarban vagyok. Nézd el nekem, ha összehordok egy csomó zagyvaságot.

Ronnie W. A. néven írok, alkotok, polgárpukkasztok, szerkesztek. Egy regényem jelent meg eddig a Delta Vision Kiadó gondozásában. A róka vére egy igencsak erotikus urban fantasy. Van benne krimi, szerelem, szex, azték istenek. Páran a Muselière kapcsán ismernek. Ez egy alkotói csoport tele nagyszerű írókkal. Tavaly decemberben jelent meg a Csillagtalan című romantikus antológiánk a Book Dreams Kiadónál. És ismerős lehetek a BD Kiadó egyik szerkesztőjeként is.

A róka vére c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Rengeteg kutatómunkát igényelt. Ennek kapcsán sok emberrel ismerkedtem meg az interneten. Ki kell emelnem egy kedves mexikói párt, egy New York-i exrendőrt és egy magyar antropológust. Mindegyikük segített, hogy egy-egy jelenet jobb legyen. Rengeteg könyvet olvastam az azték kultúráról, történelemről. Magyar nyelven nem igazán bő a választék, és azt sem mondhatom, hogy annyira népszerűek lennének az aztékok, mint az egyiptomiak. Mindezek után csak remélni merem, hiteles és értelmes a mitológiai hátter. Maga a regény megírása nem tartott sokáig, ha jól emlékszem kettő vagy három hónap alatt elkészültem a kézirattal.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Minden történetem a fantázia szüleménye. Mindannyiunk érdekében remélem, egy obszidánkőben sem laknak leharcolt, ősi istenek. Szeretem felszínre hozni az emberi sötétséget, azt az oldalt, amit igyekszünk elnyomni, de sok esetben ihlet meg a természet, az állatok, az ösztönösségük, a vadságuk. Szeretem ezeket keverni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az első novellámat tizenegy évesen írtam, pár év múlva a Héttorony Irodalmi Magazin oldalára publikáltam a lélek-novelláimat. Ezzel egyidőben fedeztem fel a Merengőt. Pár Harry Potter fanfiction után nagyobb fába vágtam a fejszém, ekkor született meg A róka vére alapja, ebben még csak a romantika volt hangsúlyos, illetve akkoriban még nem érdekeltek az ősi istenek.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A sci-fin, a high fantasyn és a történelmin kívül minden vonz. Leginkább a misztikus, erotikus vagy a pszichológiai témák érdekelnek, és ezeket szeretem keverni is. A napokban megfordult a fejemben, hogy kipróbálom magam egyszerű romantikusban, erotikus vonal és szörnyek nélkül. Nekem ez a kihívás. Majd meglátjuk, mi lesz a Momster munkacímű doksi sorsa. Azt hiszem, elég árulkodó a címe.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem éreztem soha kitörő örömet. Ezzel még nincs vége a munkának, éppen ellenkezőleg, a neheze utána jön, és úgy gondolom, egy hosszan elnyúló szerkesztési szakasz után sokkal nagyobb a megkönnyebbüléssel vegyes öröm.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ronnie Wen Anne. Ennek a rövidítése az írói nevem. Nem nyerte el mindenki tetszését a rövidítés, de én kitartottam mellette. Az igazi nevem Anikó, és a családom egy ideig a stílusom miatt Wednesdaynek hívott. Gondolom, mindenkinek ismerős Wednesday Addams. A külsőm mindig erősen hasonlított rá. Ebből jött a Wen. A moly.hu felületén így találtok meg. A Ronnie a férjem ötlete volt. Ma már fura lenne, ha nem ezen a néven írnék.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem az író választja a zsánert, hanem a zsáner az írót. 

Amikor leültem írni, nem úgy álltam neki, hogy ebből ez és ez lesz. Volt egy erősen nagyvonalakban felvázolt tervem, de soha nem tűpontos. Ha tervezném a szálakat, a zsánert, bármit, nem adtam volna ki semmit még. Én valahogy nem úgy működöm.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Azt kéne írnom, hogy boldog voltam, de igazából ez távol áll attól, amit éreztem. Hosszú volt a szerkesztési szakasz, és még utána a kiadóban pihent a regény egy évet, mindez érzelmileg lemerített. Azt hiszem, hogy én vagyok az egyetlen író, aki csak láttamozta a tiszteletpéldányokat, majd betolta a dobozt a sarokba pár napra. Később már tudtam örülni a Rókának. Szívből jövő, teljes örömöt a Csillagtalan megjelenésekor éreztem. Abban benne van vérem, verejtékem és a lelkem fele.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Érzésből, teljesen ösztönből írok, néha lecsukott szemmel, zenét hallgatva, és nem figyelem a szöveget a monitoron, vissza sem szoktam olvasni egészen a végéig, hogy ne zavarjon össze. Írás közben lesz kerek a történet, születnek meg a sorsok. Én inkább az a fajta vagyok, aki utólag szed szét mindent, hogy újraépítse, hogy tuti jó legyen.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van egy jelenet A róka vérében, ami nagyvonalakban pont úgy történt, mint nagyon régen a valóságban. Nagy kedvencem Rita és Lee beszélgetése éjszaka a hóesésben, miközben ülnek a kocsi motorháztetején. Bármikor olvastam, éreztem azt a békét, ami köztük van.

Nehezen a durva, erőszakos jeleneteket tudom megírni. Mert nem az a szándékom, hogy csak leírjam, hanem hogy úgy írjam meg, érződjön. Ilyenkor felkészülök, beleélem magam. Előkeresek egy hasonló vagy azonos emléket, az akkori érzéseimet és leporolgatom. Érzelmileg ez megterhelő.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Minden inspirál. Nyitott szemmel járok, mindent megfogdosok, megkóstolok, és ha kell, ezernyi kérdést felteszek. Néha csak élvezem a pillanatot és feltöltekezem pár madárfüttyel, a vízcsobogás hangjával vagy egy kacagással. Ezernyi történet születik a fejemben, csak idő kéne a megvalósításához.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nem vagyok az a fajta, aki azonnal mutogatja az írásait, és hagy beleszóljon bárki... olyan nem gyakran van. Van olyan novellám, ami úgy jelent meg, hogy nem látta előtte senki. Pálffy Gergő szerkesztő és Estell Ivy véleménye nagyon számít nálam. A Rókát Nemes István szerkesztette, az ő véleményétől mindig tartok, mert nem az a fajta ember, aki simogatja a fejem és megnyugtat, hanem nyers és őszinte, de igazából a közös munkát ez vitte a legjobban előre, és ebből is tanultam a legtöbbet. Remélem, lesz még alkalmam vele dolgozni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ma már nem okoz problémát felvállalni az írásaimat, de az elején cikinek gondoltam, hogy erotikus jelenetek vannak a novelláimban vagy a regényemben, aztán külön cikiszintet képviselt, hogy ezek az erotikus jelenetek még perverzek is. Az emberek furán néznek, különösen a rokonok. És jönnek a kérdések, Rólam, kit mintáztál...?, és Nem azért de, tényleg ráizgulok-e a rókákra (igen, van egy apró zoofil jelenet is benne), vagy valaha is érdekelt-e ténylegesen bármilyen rokonom szexuálisan? Nem és nem :D Nem a saját életem írom bele, még csak nem is a saját vágyálmaimat, hanem az emberekben lakó kíváncsiságot és az elnyomott sötét oldalukat veszem alapul, majd csavarom megfelelőre. De a családtagok, mint olvasók, mindezt sosem fogják megérteni. A szemük azt vadássza, hol vonhatnak párhuzamot az életemmel. Anyu például feladta a Róka olvasását még az elején. Nem hibáztatom érte, mert a főszereplőm erősen vonzódik a nevelőapjához. De úgy tűnik, a család mindezek ellenére büszke rám. Még a fiaim is. Ők hála az égnek, még sok évig nem olvashatják el. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A róka vére előzménykötetén dolgozunk Estell Ivyval. Már többen megfenyegettek, hogy jöhetne a folytatás. Nekik üzenem, hogy A zöld hold idén semmiképpen nem jelenik meg. A sorsa még teljesen kérdéses. A kiadó dönt majd arról, hogy megfelel-e nekik, megéri-e szerkeszteni, megjelentetni. Ha eljutunk a szerkesztésig, akkor is idő, amíg eljön a megjelenés ideje. Jövőre biztosan érkezik egy új Muselière kötet, és azt hiszem, Momster is elszabadul. Talán még idén.

Ronnie W.A. írói oldala

Delta Vision Kiadó

2022. július 12., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tarja Kauppinen - ("A rendszer ellenségét szívből írtam, erős érzelmi töltetet fektetve bele.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tarja Kauppinen írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A rendszer ellensége című könyve nemrég jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A rendszer ellensége a második regényem. Bár nem teljesen azonos irány az elsővel, akiknek az tetszett, azoknak ez is fog. Kevert zsáner, nehezen behatárolható: egy, a mai Magyarországhoz hasonló, fiktív világban játszódó mágikus realista történet politikáról, intrikáról, bűnözésről és drogokról, sok karakterfejlődéssel, esendő, szerethető szereplőkkel, leheletfinom „szerelmi” szállal, és nagyon morbid fekete humorral, kizárólag felnőtteknek.

A rendszer ellensége c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A rendszer ellenségét szívből írtam, erős érzelmi töltetet fektetve bele. Ugyanakkor kellett hozzá kutatni is, például feltérképezni olyan helyszíneket, amelyek a regényben felbukkanó, fiktív helyek valóságalapját adták. Mivel az egyik férfi főszereplő egy teljesen iskolázatlan munkás, a másik pedig egy menő politikus, mindkettejükhez sok háttérmunka kellett, hogy életszerűen meg tudjam formálni őket. Náluk valamelyest könnyebb volt írni most a női főszereplőt, aki ugyan szintén teljesen más személyiség, mint én, viszont olyan kihívásokkal szembesül a regényben, amelyekkel a női olvasók könnyen tudnak azonosulni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Valóság és fantázia keveredik A rendszer ellenségében. Mind a szereplők, mind a világa nagyon valószerű, mert olvasóként is zavar, ha sok fantasztikus lény vagy elem van egy könyvben. Még ha fiktív is egy történet vagy egy világ, szilárd lábakon kell állnia, a valóság pedig kitalált lények és hasonlók nélkül is épp elég érdekes, így ilyenekkel nem terhelem az olvasót. A rendszer ellensége egy drogos-bűnözős politikai fejlődésregény, némi mágikus realizmust is tartalmazó világban. (Nagyíts rá a borítóra! A csávó egy lángoló várost néz a képen, ami utal a cselekmény egy részletére, valamint szimbolikus is.)

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2017 óta publikálok, pályázati sikerek folytán. Azt figyeltem meg, hogy alapvetően kétféle író van: aki azért ír, hogy elmeneküljön a valóságtól, és aki azért ír, hogy szembenézzen vele. Én az utóbbiak közé tartozom: még a fikciós szövegeim is a valóságból táplálkoznak. A realitástól elrugaszkodott, varázslatos szövegekhez olvasóként sem tudok kapcsolódni, még mágikus realista regényemben, A rendszer ellenségében is két lábbal állok a valóság talaján.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Jelenleg írok klasszikusabb fantasyt is, részben az olvasói igényekre reagálva. A világa és a szereplői mások lesznek, mint az eddigiek, de a törzsolvasóimnak nem fog csalódást okozni készülő, a zsánerkritériumok közé jobban illeszkedő művem sem. Erkölcsileg szürke és szerethetően gyarló karakterek, valamint nagyon választékos nyelvezet ebben is lesz. Fontos megjegyeznünk továbbá, hogy készülő regényem is a felnőtt korosztályt célozza meg - nem pedig a fiatal felnőtteket, és semmi esetre sem az ifjúságot.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A kézirat befejezése nem egy pontosan meghatározható időpillanat, hiszen hiába adom le a szöveget a kiadónak, még egy csomó munkafázis hátravan, mire elnyeri végleges formáját. A rendszer ellenségének nagyon jó szerkesztője volt, nagyon hasonlóan látjuk a világot és az irodalmat, ami segített a lehető legtöbbet kihozni a kéziratból. Ha van módja az embernek szerkesztőt választani, elsődlegesnek tartom azt, hogy jól megtaláljuk vele a közös hangot, hiszen ha mások az író és a szerkesztő elképzelései, mást akarnak kihozni a szövegből, az a közös munka rovására mehet.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Álnév, és rajtam ragadt, amit nem is bánok. De azért fogok a jövőben magyar néven is publikálni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Drogos-bűnözős mágikus realizmus, morbid humorral, csak felnőtteknek? Ha az oviban megkérdeznek, még nem biztos, hogy ezt mondtam volna. De ez az én „zsánerem”, ebben vagyok a leginkább önazonos, úgyhogy voltaképpen megvalósítottam önmagamat.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Borzasztó stresszes, mert épp tombolt a covid, nem lehetett rendezvényeket tartani, oltás még nem volt, és a feje tetején állt minden. A rendszer ellensége megjelenése sem ment zökkenőmentesen, mert a Libriben és a Lírában jelenleg még mindig csak előrendelhető (kell belőle nyomni még). Az alkalmazottak munkatempójától függően remélhetőleg a héten már ez a két könyvterjesztő is teljesíteni fogja az előrendeléseket, és a boltok polcaira is mielőbb kikerül. Addig is a kiadónál kapható, -20%-os bevezető áron, valamint a készlet erejéig tőlem is rendelhető.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Értelem és érzelem egyaránt kell az íráshoz. Ha nincs terv, vagy nem elég alapos a terv, a szöveg nem fog stabil lábakon állni, így a gondos tervezés elkerülhetetlen – mivel elég gyakorlatias ember vagyok, én szeretek is tervezni, kidolgozni a részleteket. Ugyanakkor az érzelmi tényező is elengedhetetlen, hiszen ez tölti fel szívvel, lélekkel a történetet. Ez kell ahhoz, hogy az olvasók megkedveljék a szereplőket, beléjük szeressenek, vagy azonosuljanak velük.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az egyik főszereplő otthonát egy létező, nagyon veszélyes környékről mintáztam. Bár földrajzilag nincs messze, igencsak elbizonytalanodtam a munkafolyamat során, hogy oda merjek-e menni terepszemlét tartani, mivel lakott ott egy ismerősöm, és rémtörténeteket mesélt róla. Bár nagyon hasznos az, ha egy, akár csak fiktív helyszínhez is valós ismereteket gyűjtünk, jó pár cikket találtam az adott helyszínen történt bűncselekményekről, így végül csak Google Streetview-on jártam be a környéket, valamint a neten található anyagok alapján igyekeztem minél többet megtudni róla.

Kedvenc jelenet: noha kilépés volt a komfortzónámból, nagyon szerettem írni a női főhős jellemfejlődését. Izgalmas kihívás volt egy tőlem idegen nő bőrébe bújni, és belehelyezkedni az élethelyzeteibe.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A rendszer ellensége részben építkezik az előző regényemből, de a kiadó- és zsánerváltás miatt bele kellett kalkulálnunk, hogy lesz sok új olvasó is, akik nem ismerik az előzőt, így semmi esetre sem írhattam meg úgy, mint egy folytatást. A rendszer ellensége önálló regény lett, amely csak igen lazán épít az előző könyvemre, és annak ismerete egyáltalán nem szükséges hozzá. Az írás során felhasználtam az olvasók visszajelzéseit, pl. mit vagy kit szerettek a legjobban, miről szeretnének többet olvasni, vagy melyek voltak a kedvenc részeik. Ezek az észrevételek fontos támpontot jelentettek, ám a könyv témájából eredően leszögezem, hogy semmiféle tudatmódosító szert nem próbáltam ki hozzá. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A rendszer ellenségét a szerkesztőm, Krizsai Fruzsina látta először, akinek nagy tapasztalata van szépirodalmi és fikciós kötetekkel. Együtt tökélyre csiszoltuk a szöveget, hogy minden smakkoljon benne.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Igyekszem külön kezelni a családi és az alkotói életemet, s bár pozitívak és támogatóak, kérésemre nem járnak a rendezvényeimre, könyvbemutatóimra, dedikálásaimra. (Ha eljönnének, nem tudnék teljesen az íróságra koncentrálni, fél szemem mindig a gyermekeimen lenne.) A férjem már a megjelenés után olvasta A rendszer ellenségét, épp a minap fejezte be. Mivel nem avattam be őt az alkotás folyamatába, az újdonság erejével hatott rá. Nagyokat röhögött a poénokon, és azt mondta, hogy bár az első is elég jó volt, ez sokkal, de sokkal jobb. Mivel elég kritikus ember, azt is megmondja, ha valami nem tetszik neki, el is hiszem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

A júliusi Galaktikában érkezik egy cli-fi, vagyis climate fiction novellám, amely egy ószövetségi történet parafrázisa. Ez a másik idei nagy büszkeségem A rendszer ellenségén kívül. Ezeken kívül már csak egy e-book van tervben idén, amelyben egy hard sci-fi novellám kapott helyet.

Kövess a közösségi médiában:

Tarja Kauppinnen irói oldala

Instagram

Rendeld meg A rendszer ellenségét a kiadótól, -20% kedvezménnyel:

Napkút Kiadó

2022. július 10., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Róza Kata - ("Érdekesnek tűnhet, de írás közben az ember megváltozik, olyan, mintha kilépne önmagából.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Róza Kata írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Falakba zárt idő c. könyvejelent meg, melyet a Kalliopé Kiadó oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nem is olyan könnyű erre a kérdésre válaszolni, mert az emberben ilyenkor cikázni kezdenek a gondolatok, nehéz kiragadni egyet-egyet. Történelem és magyartanárként dolgozom egy gödöllői általános iskolában, így a szakmai tudásomat sokszor kamatoztattam a regényírás során. Példát szeretnék mutatni a tanítványaimnak, ösztönzőleg hatni rájuk: amit szeretnének, az sikerülhet.

A későbbiekben is alkotni szeretnék, az első regényemet is úgy alakítottam, hogy lehessen folytatása. Az embernek célokat, szebb szóval illetve vágyakat kell kitűznie, hogy érezze, nem csak kötelességekből áll a világ. Önmagunk beteljesítése az élet.

Falakba zárt idő c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A történet az 1950-es években kezdődik, így a történelmi eseményeknél utánanéztem néhány hiteles forrásnak. Az írás fél évig tartott, de voltak benne rövidebb-hosszabb szünetek. 2020 májusában kezdtem el írni a Fekete családról szóló regényemet, amit 2021 januárjában tudtam elküldeni a kiadóknak kézirat formájában.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történelmi regényeket szeretem a legjobban, így én is ebben a zsánerben képzeltem el magamat. Az 1950-es évekbeli Magyarország, a fő helyszín: egy budapesti bérház, Párizs, ezek ugye mind valósak, azonban a szereplők, a történet teljes mértékben fikció. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyermekkoromtól kezdve írok verseket, illetve rövidebb történeteket. Mindig is vonzott a könyvek világa, szeretek kiszakadni a valóságból. A COVID előtt egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy regényt szeretnék írni. Aztán a bezártság alatt felszínre tört bennem a gondolat. Éppen egy Fábián Janka könyvet olvastam, amikor ránéztem a borítóra, és eldöntöttem: szeretnék egy saját regényt. Így született meg a Falakba zárt idő.

Más zsánerben tervezedkipróbálni magad?

Az ifjúsági irodalom felé kacsingatok még. Ha lezárul a Fekete család története, lehet, hogy megpróbálkozom egy kamaszoknak szóló regénnyel.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szerintem nincs olyan, hogy befejezed. Mindig tudnál rajta javítani. Mindenesetre, amikor elkezded a kiadóknak küldözgetni, akkor úgy érzed, most egy kicsit megállhatsz. Fantasztikus érzés! Nem is lehet szavakba öntetni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Fontosnak tartottam, hogy ne az eredeti nevem alatt publikáljak. Érdekesnek tűnhet, de írás közben az ember megváltozik, olyan, mintha kilépne önmagából. Amikor leülök az íróasztalomhoz, hogy lejegyezzek egy újabb fejezetet, átkerülök egy másik világba. Átszellemülök. Talán ezt az érzést csak akkor értheti meg az ember igazán, ha egyszer maga is írni kezd. Felteszem a fejhallgatót, majd elindítom azt a számot, amelyet órákig képes vagyok hallgatni. Teljesen kizárom a külvilágot, a képernyő fénye magába szív, és bekerülök abba a világba, amelyet én építek. Szavakból. Egyszerű betűkből. Ott vagyok a szereplők mellett. Velük együtt élem át az eseményeket, mindenki részévé válok egy kicsit. Létrejön egy olyan személy, akiről egy szót sem ejtek, mégis jelen van. Ott suhan az oldalakon, elrejtve a sorok között.

Ez Róza Kata.

Egy olyan nevet szerettem volna választani, amely a gyermekkoromhoz kapcsolódik. Elkezdtem feleleveníteni magamban a régi, szép emlékeket, és azonnal be is villant egy kép: az első napom az iskolában. Szinte most is érzem az új tankönyvek és taneszközök illatát… ott ülök a padomban, az első sorban, s a gyermekzsivaj közül kihallom a tanítónénim, az osztályfőnököm, Rózsa néni hangját.

Én miatta is lettem az, aki vagyok: Róz(s)a Kata.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem a zsáner határozta meg a történetet, hanem a bennem kialakult történet határozta meg a zsánert.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Izgalmas és hihetetlen! Rengeteg idő és energia, amíg megszületik egy könyv. Én sem hittem volna el, ha nem tapasztalom meg. Kár, hogy nincs lehetőség ezt a folyamatot megmutatni mindenkinek! Olyanok számára is értékessé válnának a könyvek, akik csak papírkupacként tekintenek rájuk.

Sohasem fogom elfelejteni azt a napot, amikor elmentem a saját példányaimért a nyomdába. Rögtön megszagoltam néhányat, hogy érezzem az „újkönyvillatot”. Minden olyan volt, ahogy szerettem volna. Az első vásárlóknál remegett a kezem, emlékszem, a dedikálásom is olyan lett, mintha egy elsős tanuló írta volna alá. Kívánom, hogy minden írópalánta átélhesse ezeket a pillanatokat!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nagyon érdekes folyamat volt. Először leültem a laptophoz, és elkezdtem írni. Jött egy gondolat, amiből született néhány oldalnyi szöveg. Ekkor még nem létezett a Fekete család, nem létezett a történetük. A leírt gondolat köré szőttem az eseményeket. Az irányított mindent. Innen jutottam el az 1950-es évekbe, egy tragédiához, ami mindent megváltoztatott a Fekete család életében. Utána próbáltam felvázolni a továbbiakat, de a végeredmény teljesen más lett, mint az elképzelés. A regényem írta magát.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A történet több idősíkon fut. Sokkal könnyebb volt a 2015-ben játszódó részeket írni, mint az 1950-es évekbeli eseményeket. Nagyon szeretem azokat a részeket, amikor Boldizsár és Regina házasságából látunk hol humoros, hol megható pillanatokat. A regény egyik helyszíne Szeged, ami bennem kedves emlékeket ébreszt, hiszen ott végeztem az egyetemet. Nem meglepő, hogy a Napfény városában játszódó jelenetek is a kedvenceim közé tartoznak.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Jön egy ihlet, és az hozza magával a történetet. Észrevettem magamon, hogy esténként tudok a leggördülékenyebben írni, de ehhez társként kell a zene is. Felteszem a fejhallgatót, és kizárom a világot. Engedem, hogy a történet magába szívjon.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem és az egyik legjobb barátnőm. Ők voltak, akik elsőként olvasták a kéziratot, pontosabban a fejezeteket, ugyanis ahogy megírtam néhány részt, ők megkapták olvasásra. Volt, hogy együtt ötleteltünk a folytatáson. A férjem nagyon sokat segített, a címet is ő adta a regénynek. Hálás vagyok nekik!

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Először nem mondtam el senkinek, csak a férjemmel tudattam az ötletemet. A szüleimnek, testvéremnek, barátaimnak csak akkor mondtam el, amikor már a kiadók visszajeleztek. Féltem a csalódástól. Kellett a szakmai megerősítés, csak ezután mertem elárulni a titkomat a hozzám közelállóknak. Mindenki meglepődött, izgatottan várták a végeredményt. Sokat kérdeztek az írásról, a történetről. Velem együtt örültek a sikernek. Jólesett a biztatásuk.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Sokan találkozhattak velem az Ünnepi Könyvhéten, illetve június közepén volt egy könyvbemutatóm a Gödöllői Könyvtárban. Július 9-ére Pestre is szervezünk egy bemutatót a Bártfai Vendéglőbe, ahova várunk mindenkit szeretettel! Ezenkívül szeretném minél előbb befejezni a regény folytatását, ami az egyik mellékszereplő életét mutatja be. Ha minden jól megy, ősszel egy újabb kézirattal kopogtathatok a Kalliopé kiadó oldalán.

 A könyvet itt tudod beszerzeni:

Kalliópé Kiadó

Álomgyár Kiadó

Róza Kata szerzői oldala