Még novemberben eldöntöttem, hogy
még egyszer utoljára felmegyek Budapestre.
Kitűzött célom volt, hogy eljussak Agave
Könyvek és Kávézóhoz, és ha már ott vagyok, igyak forró csokit és vehessek
könyvet. De természetesen fotózni is szerettem volna. Ehhez meg is kaptam az
engedélyt. Ugyebár engedély nélkül semmit se fogok tenni. Bízom benne, hogy
legközelebb is fel tudok menni, és újabb képeket tudok nektek közölni, itt a
blogomon. Kérlek, ha tudtok kövessétek be a kávézót, menjetek igyatok és
vegyetek könyvet.
Amikor eldöntöttem, hogy
elindulok utána kellett járnom, hogy merre is lehet a kávézó. Pest melyik
oldalán van, hiszen nem ismerem annyira jól a várost. Így kellett egy térkép (amit
utólag kiderült, nem jól használtam.) Egy kis útbaigazítás, ezzel meg az volt a
bajom, hogy többször kikötöttem Oktongra. Szóval, elsőre nem ment. Sosem ment
nekem elsőre, de legalább sétáltam nagyokat. Ez is valami. Ugye?
Végül megtaláltam, kerülővel, sok
sétával és szűk kis utcákkal. Ami meglepő volt számomra, hogy mennyire szűkek
voltak. Majdnem sikátorok voltak. S ami meglepő volt számomra, hogy egyik
épületen mintha golyó nyomok lettek volna. Nem fotóztam le, mert nem mertem, de
legközelebb mindenképpen megteszem.
Jó sokat kellett gyalogolnom,
mire megtaláltam a kávézót. Kicsit hosszú volt, lévén, hogy hajlamos vagyok
eltévedni. Végül sok tekergés után megpillantottam.
Íme a bejárat:
Beléptem, egyből megszólítottam
az ott dolgozó srácot. Elmondtam, miért jöttem, s belement, hogy fotózhatok. Kértem
egy forró csokit, ami nagyon finom volt. Jól le is forráztam a nyelvem. Na,
akkor ez is meg volt, nem csak eltévedtem, de le is forráztam a nyelvem. Sajnos
mire észbe kaptam, hogy le kellene fotózni, addig megkavartam a forró csokit.
Aztán tovább nézelődtem, nagyon
szép helyiség volt, egyik oldalán kávézó pult volt a másik oldalon könyves
polcok, tele szuper könyvekkel. Sajnos csak kettőt tudtam venni, szívem szerint
megvettem volna mindent. Egyébként szerettem volna William Gibson díszdobozos trilógiát beszerezni, de nem álltam jól
anyagilag. Majd legközelebb.
Ezt a könyvet vettem James DeWitt: A beteg és Kollár Betti: A vonzás törvénye.
William Gibson: Sprawl-Trilógia
Tetszik az egész kávézó, amikor
fotózgattam, az jutott eszembe, hogy nekem így megérni rendelnem könyvet és oda
kérni. Igaz 80 km-re vagyok Budapesttől, de még így is olcsóbb számomra. Főleg,
hogy most már tudom, merre van. Hálásan köszönöm Agave Könyvek és Kávézónak,
hogy megengedte a fotózást és Tegyi Tímeának, pedig az engedélyt. További
képeket a bejegyzés alatt találhatjátok. Nem sok kép, de ez mindent elmond,
hogy milyen a kávézó. Tetszik nagyon, és jövőre mindenképpen felmegyek újra.