Interjú Dark Romance íróival/szerzőivel Alma Kent - ("Életem első szexuális töltetű regénye Diana Hunt Őrületbe kergetsz duológiájának első része volt. Sosem olvastam még hasonlót, és bizony irultam-pirultam olvasás közben. Akkor jöttem rá, hogy nekem pontosan erre van szükségem! ")

Köszönöm, Alma Kent írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a Dark Romance zsánerrel kapcsolatban. Alma Kent írónőnek nemrég jelent meg Dark Romance zsánerben íródó első kötete, Aki bújt, aki nem címmel Magánkiadással. (Szerzői kiadásban jelentem meg, ha esetleg valaki írna segítséggel kapcsolatban)

Kérlek, mesélj magadról, ha netán valaki nem tudná ki is vagy?

Sziasztok! Alma Kent vagyok, a való életben grafikus, mérnökinformatikus rendszergazda és macskaimádó. Hatalmas Harry Potter-rajongó és ásványgyűjtő vagyok, illetve 13 éves korom óta "kocka" – PC- és PlayStation-játékos. Mindig is magamnak való típus voltam, szerettem elmerülni a saját kis gondolataimban, így úgy vélem, elkerülhetetlen volt, hogy végül íróvá váljak.A való világ túlságosan rideg számomra, ezért rendszerint más világokba merülök, hogy boldognak és igazán szabadnak érezhessem magamat.

Miért pont ebben a zsánerben kezdtél el írni? Mi vonzott?

Mindenképpen olyan zsánert kellett találnom, amely teret ad a hétköznapi problémák kifejtésének.Túl sok rosszat tapasztalunk meg életünk során, és azt is láthatjuk, mi zajlik a világban.Ezek miatt szerettem volna felemelni a hangomat – egy „felturbózott” történetbe zárva mindezt.

Mikor hogyan ismerkedtél meg a Dark Romance zsánerrel? Volt illetve van kedvenc könyved, íród?

Életem első szexuális töltetű regénye Diana Hunt Őrületbe kergetsz duológiájának első része volt. Sosem olvastam még hasonlót, és bizony irultam-pirultam olvasás közben. Akkor jöttem rá, hogy nekem pontosan erre van szükségem! Ezután elolvastam egy vérbeli dark romance könyvet is, viszont nagyon szenvedtem a legvégén, mert számomra túlságosan rideg és érzelemmentes volt az egész. Úgy gondoltam, ebből a zsánerből sokkal többet ki lehet hozni, mint pusztán erőszakot és erotikát. Számomra rettenetesen fontosak az érzelmek, így eldöntöttem, hogy változtatok ezen:írni fogok egy olyan könyvet, amelyben az érzelmek kapják a főszerepet, nem pedig az erőszak. Emellett mindig is imádtam a bűnügyi sorozatokat, így nem is volt kérdés, hogy a főhős férfi életébe is részletes betekintést engedek. Számomra minden idők kedvenc és legnagyobbra tartott írónője Diana Hunt – igazi példakép!Ezért a tiszteletére az első regényemben a főhősöm egyik álneve: Daniel Hunt lett.
Abszolút örök kedvenc könyvem pedig Jennifer Hartmann Még mindig dobog című regénye,amely kitépte a szívemet – és a lapok között nyert új otthonra.

Mit gondolsz a Dark Romance zsánerről, mi a véleményed, mi férhet bele?

Véleményem szerint ez az a zsáner, amibe MINDEN belefér. Viszont fontos, hogy betartsuk a határokat! Nem mehetünk túlságosan mélyre egy-egy tabu téma részletezésében – bizonyos dolgokat jobb csupán sejtetni, és a képzeletre bízni.Elengedhetetlen, hogy a könyv elején, a tartalmi figyelmeztetésben egyértelműen jelezzük, mire számíthatnak az olvasók – ezzel is elkerülve az esetleges traumát.
Igen, egy könyv is okozhat maradandó lelki sérüléseket!

Mennyire nehéz egy ilyen könyvet írni, lelkileg mennyire viseli meg az írót?

Voltak részek, ahol egyszerűen meg kellett állnom.Perceken át csak ültem, mert az Aki bújt, aki nem... című regényemben egy igazán érzékeny, gyerekeket érintő témát feszegetek – olyat, amit iszonyú nehéz volt megírni és „tálalni”.És bár csak utaltam rá, a képzeletemben lejátszódó jelenetek így is mélyen megviseltek.
A második könyvemben már a mentális betegség áll a középpontban – és bizony akadt olyan fejezet, amely után négy órán át ültem az ágy szélén, magam elé meredve, mert annyira megviselt.

Mennyire beszélhetünk erről a témáról, zsánerről? Ennyire prűdek lennénk?

Szerintem erről a zsánerről beszélnünk KELL!
A dark romance műfaj legfőbb tartalmi eleme – számomra – a trauma feldolgozása.Emellett olyan problémákra hívja fel a figyelmet, amelyek nap mint nap jelen vannak a világban.Olyan dolgokra, amiket többnyire csak suttogva merünk kimondani otthon, vagy egyszerűen elfordítjuk a fejünket, mert úgy könnyebb.
Nem azért hallgatunk, mert prűdek vagyunk. Hanem mert így biztonságosabb.
Ha nem nézünk oda, az mintha nem is a mi felelősségünk lenne. Könnyebb ebben a tudatban élni, mint elfogadni a tényt, hogy a világ néha gonosz –és hogy igenis ki kell mondanunk hangosan, ha valami elítélendő.

Azt gondolom, érdemes lenne egyszer legalább elolvasni az adott művet, mielőtt következetesen levonnánk. Mit gondolsz, hogyan állnak az olvasók?

Sok olvasó hajlamos egy kaptafa alá venni minden dark romance regényt – pedig ez óriási hiba. Tény, hogy akadnak kifejezetten „beteg” történetek is a zsáneren belül, de nem mindegyik ilyen.
Úgy vélem, a magyar írók éppen ezt a tévhitet próbálják megdönteni – én legalábbis biztosan erre törekszem. Bár még nem olvastam minden magyar dark romance szerző művét, számos olyan könyvet tudnék említeni, amelyek valódi mélységeket tárnak fel, és értéket képviselnek.

Az olvasók mennyire vannak képben mit is jelent a Dark Romance zsáner? Hogyan lehetne tudatosítani, hogy ez a mű, a zsáner 18 éven felülieknek szól. Szerinted a szülők mennyire vannak tisztában, hogy mit is jelent a Dark Romance?

Ami eddig visszajelzésként eljutott hozzám, az igencsak vegyes képet fest. A dark romance zsáner külföldön robbant be, és csak később érkezett meg a magyar közönség elé – méghozzá nem kis hatással. Sokan rögtön a legismertebb, legbrutálisabb történetekkel találkoztak először, és bizony akadt, aki azonnal megbotránkozott az olvasásuk után. Ez a műfaj azonban rettenetesen sokféle témát érint, így hatalmas tévedés lenne minden dark romance regényt egy kalap alá venni. Vegyük például a korábban említett Még mindig dobog című regényt: számomra ez inkább dráma.Rettenetes dolgokon megy át benne a két, hétköznapi főszereplő – a hangsúly pedig nem az erőszakon, hanem a trauma feldolgozásán van. Arról szól, hogyan lehet egy ilyen borzalom után tovább élni, lélegezni, létezni. Ez a történet egyszerűen hiánypótló a zsánerben. És mivel a dark romance tényleg kényes, gyakran tabutémákat dolgoz fel – beleértve a szexuális tartalmakat is –, meggyőződésem, hogy ezek a regények nem valók fiatal, befolyásolható, fejlődő elmék kezébe. Egy tinédzser, akiben dúlnak a hormonok, aki épp keresi a helyét ebben a zavaros világban, és akire minden oldalról ránehezedik a megfelelési kényszer, még nem képes mindig különválasztani a fikciót a valóságtól. A social media már így is torzítja az önképet a rengeteg filterrel, nem hiányzik mellé még egy toxikus kapcsolat romantizálása sem, ami tovább zavarja az önértékelését. Egy felnőtt olvasó már tapasztalatból tud különbséget tenni jó és rossz, elfogadható és elítélendő között.Ezért fontosnak tartom hangsúlyozni: a szülők felelőssége is, hogy figyelemmel kísérjék gyermekük olvasási szokásait. Mert egy tévesen „szépnek” látott kapcsolat romantizálása később komoly törést okozhat a személyiségfejlődésben és a valódi kapcsolatokban is.

Mit gondolsz a hazai  Dark Romance-ról? Kevés vagy sok van?

Úgy vélem, a dark romance most éli a virágkorát.Egyre elterjedtebb világszerte, és egyre több olvasót vonzanak ezek a történetek.Ez a zsáner nem köntörfalaz – nyersen kimondja, mi zajlik körülöttünk, és nem kér bocsánatot érte.
Mégis: biztonságos közeg.
Egy hely, ahol olvashatunk ezekről a durva, olykor megrázó dolgokról – anélkül, hogy átélnénk őket a valóságban.A fájdalom, az igazságtalanság, az erőszak itt elmesélhető formát ölt,és talán éppen ez az, amiért ennyire szükség van rá.

Várható majd tőled még ilyen sötét, izgalmas történet? Tudsz erről mesélni vagy korai még?

Ez nem is kérdés! Idén jelenik meg a második regényem, amelyben a mentális betegség témáját járom körül, különösen annak hatását a családtagokra és a környezetre. A főszereplőm egy sorozatgyilkos – kegyetlen és erőszakos –, aki nőket öl, mégis rátalál a szerelem. Ez a kapcsolat elindít benne egy mélyreható belső átalakulást, és kénytelen szembenézni önmagával.
A történetvezetés rettenetesen feszült és lírai, írás közben szinte végig azt éreztem, mintha a férfi karakterem ott állna mögöttem. A személyisége szörnyen manipulatív és egoista... őszintén? Végig utáltam, közben mégis imádtam valami beteg oknál fogva.
Akárcsakaz Aki bújt, aki nem...-ben, ebben is több trauma feldolgozása lesz jelen, és aki olvasta az első regényemet, tudja, hogy ismét darabokra töröm majd nem csak a szereplőket, de az olvasót is.
Ebben a regényben nyolc illusztráció kap majd helyet, amelyeket ismét a csoda kezekkel megáldott Tarjányiné Tóth Barbara készít el számunkra.
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a regényem nagyon durva lesz minden téren, ezért fóliázva kerül nyomtatásra. A tőlem megszokott kínzásokat egy új szintre emeltem, szóval tényleg csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlom!
Rettenetesen várom már, hogy olvassátok, ugyanis úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem az ABAN megírása óta minden téren. Szeretném, ha látnátok a folyamatot.

 

Nagyon szépen köszönöm Ági a lehetőséget, hihetetlenül megtisztelő, hogy én is részt vehettem ebben az interjúban!A magyar szerzők megérdemlik a figyelmet, és órákig tudnám sorolni az egyedibbnél-egyedibb történeteket, amelyeket megalkottak. Ne zárkózzatok el a magyar művektől, ugyanis rengeteg kincset találhattok közöttük!
Minden magyar írónak és neked is Ági nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban! Remélem, eléritek az álmaitokat, hogy megéljétek azokat!

Puszi, Alma

Nagyon köszönöm, hogy lehetőséget kaptam interjút készíteni.

Alma Kent írói oldala

Alma Kent webshop oldala

Beszélgetés Eve Red írónővel, aki dark romance zsánerben alkot izgalmas, sötét romantikus erotikus regényeket. - (" De ami talán a legjobban fájt, hogy néhányan a botrány hullámát meglovagolva próbáltak maguknak olvasottságot, lájkokat, figyelmet szerezni úgy, hogy közben engem rossz fényben tüntettek fel. Nem kérdeztek, nem próbálták megérteni a szándékomat vagy a történet mélységét.")

Köszönöm, Eve Red írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a Dark Romance zsánerrel kapcsolatban. Eve Red írónőtől, jelenleg ezek a kötetei jelentek meg Félelem és vágy sorozat, Elérhetetlen, Az ojabun, és a vitatott könyv Szavak és sebek címmel a Red Book Zone kiadó égisze alatt. Sajnos nemrégiben szembesültem, hogy ingyenes beleolvasó kapcsán, botrány tört ki a Szavak és sebek könyvnél. Ezzel kapcsolatosan, és a zsánerről szeretnék beszélgetni.

Kérlek, mesélj magadról, ha netán valaki nem tudná ki is vagy?

Köszönöm szépen a felkérést, örülök, hogy mesélhetek egy kicsit magamról azoknak, akik még nem ismernek.

Háromgyermekes anya vagyok, egy heves megyei faluban élünk a férjemmel és egy kisebb háziállat-társulattal: kutya, macska, teknős, két csirke.Mindenki hozza a maga történetét. A férjem néha köntösben indul át tojásért a szomszéd utcába, Halloweenkor pedig a gyerekekkel együtt lelkesedve akasztjuk fel a kukászsákba csomagolt „hullát” a ház falára.

Szeretem a jó beszélgetéseket, a csipkelődő humort, a száraz fehér bort és az érdekes embereket. Az írás számomra lehetőség arra, hogy megismerjem azokat, akik a felszín alatt élnek.

A sötétebb karakterek mindig emlékeztetnek rá, hogy a világ nem fekete-fehér, és a legérdekesebb kérdések gyakran a határok mentén születnek.

Mit gondolsz a dark romance zsánerről, mi a véleményed, mi férhet bele? Jelenleg két dark romance könyved jelent meg, az Elérhetetlen és a Szavak és sebek címmel.

A dark romance számomra olyan terep, ahol őszintén lehet beszélni a vágyainkról, a fájdalmainkról, a hatalomról és a sebezhetőségről. Mindarról, amit gyakran elrejtünk, vagy amit „túl soknak” tartanak más műfajok.

Nem azért írok sötét történeteket, mert a szenvedést akarom díszletként használni, hanem mert érdekel, mi történik az emberekkel ott, ahova a fény nem ér el. Az Elérhetetlen és a Szavak és sebek is ezekre a kérdésekre keres választ: lehet-e szeretni valakit, aki megtört? Mi van akkor, ha mi magunk is megtörtek vagyunk?

Számomra a dark romance a legintimebb műfaj, mert nem idealizál, hanem szembenéz.

Mennyire nehéz egy ilyen könyvet írni, lelkileg mennyire viseli meg az írót?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, ami engem is sokszor meglep. Nem visel meg lelkileg a sötét jelenetek megírása.Legalábbis nem úgy, ahogy az ember elsőre gondolná. Amikor írok, teljesen belehelyezkedem a karakterbe: nem kívülről figyelem, hanem belülről élem át, és ez nem ijesztő, hanem természetes. Mintha átadnám magam annak, amit ő érez, legyen az fájdalom, félelem vagy vágy.

Ugyanakkor olvasni vagy nézni hasonló jeleneteket sokkal nehezebb nekem. Egy horrorfilmet például nem bírok végignézni, és ugyanez van egy könyv esetében is, csak annyi különbséggel, hogy bármennyire is megvisel, végigolvasom. Írás közben viszont ott van egyfajta kontroll, mert nem elszenvedem a történetet, hanem én vagyok az, aki életre kelti. Talán ez a különbség. Az írás egyfajta átvezetés az érzelmeken, nem elfojtás, hanem kifejezés.Számomra ez nem teher, hanem lehetőség.

Mennyire beszélhetünk erről a témáról, hogy egyes könyvekben, illetve tiédben előkerült a pedofília. Ennyire prűdek lennénk? Vagy félnek az igazságtól, hogy tényleg így néz ki egy pedofília.

Ez egy különösen érzékeny és összetett téma, amiről nem lehet félvállról beszélni. Fontos számomra kiemelni, hogy amit én írok, az nem szakirodalom, hanem fikció.Olyan történetek, amelyek a szórakoztatás mellett gyakran súlyos társadalmi kérdéseket is megmutatnak. Mindenki más eszközt választ: számomra az írás lett az a forma, amin keresztül ezekről a dolgokról beszélni tudok.

A pedofília megjelenése a könyveimben nem provokáció akar lenni vagy határok feszegetése a cél, hanem egy sötét valóságot mutat be, amit nem söpörhetünk a szőnyeg alá. Hiszem, hogy az őszinte ábrázolás segíthet elindítani egy párbeszédet, és felhívni a figyelmet arra, amit még sokszor ma is hallgatás övez.Pedig ma már egyre többen mernek beszélni a pedofíliáról, mert korábban jellemző volt, hogy inkább homokba dugták a fejüket – úgy gondolták, ha nem beszélünk róla, akkor meg sem történt. A regényemben nyersen, tabuk nélkül mutattam be egy ilyen helyzetet, és ez sokaknál ellenállást váltott ki, mert nem úgy ábrázoltam az áldozat élményeit, ahogyan azt ők elképzelték vagy elfogadhatónak tartották volna. De az, hogy az olvasók mást vártak, nem ad okot arra, hogy engem támadjanak. A jelenetben leírt reakció egy valós pszichológiai jelenséget tükröz – sajnos léteznek olyan esetek, ahol a gyerek nem érzékel fizikai fájdalmat, és emiatt máshogy éli meg az eseményt. Ettől még nem kevésbé áldozat, és ezért nem szabad őt hibáztatni.

Fontos látni, hogy egy dark romance regény fikció. Nem szakmai anyag, nem útmutató, hanem egy történet, amely érzelmeket és tabukat feszeget. Nem gondolom, hogy egy ilyen műfajú könyv esetében az írónak szakmai felelőssége lenne abban az értelemben, mint egy tudományos vagy ismeretterjesztő mű szerzőjének. Ettől függetlenül utánajártam a témának, mert hiteles akartam lenni a karakter reakcióiban. A jelenet célja az volt, hogy felkavaró legyen, hogy rossz érzést keltsen, és ez, azt hiszem, sikerült. Épp emiatt érdemes róla beszélni, nem elhallgatni.

Minden olvasót más érint meg: van, akit egy durva szó, egy mély érzelmi leírás vagy akár egy bántalmazás nélküli elutasítás is mélyen megérint, míg mások egy testrészekről szóló, nyers jelenetet is könnyedén feldolgoznak. Ezért is gondolom úgy, hogy minden műfajnak és történetnek megvan a helye, és hogy az olvasóknak joguk van eldönteni, mit olvasnak el, mi fér bele számukra.

Számomra ezek a nehéz témák nem az olvasó sokkolására szolgálnak. Azért írok róluk, mert hiszem, hogy vannak olyan emberek, akik magukra ismernek bennük, és ha egy történet segít nekik abban, hogy kimondják, mi történt velük, az már önmagában gyógyító erejű lehet.

De szeretném hangsúlyozni: ha valakit bármilyen formában abúzus ért, legyen szó gyerekkori bántalmazásról, lelki vagy fizikai erőszakról, ne maradjon egyedül ezzel a teherrel. Merjen segítséget kérni. Egy biztonságos környezetben, szakember támogatásával elindulhat a feldolgozás útján, és egy ilyen történet csak egy kis kapaszkodó lehet, nem megoldás.

Azt gondolom, érdemes lenne egyszer legalább elolvasni az adott művet, mielőtt következetesen levonnánk a következményeket. Mit gondolsz, hogyan állnak az olvasók? Elolvassák? Levonták a következményt?

Ez egy nehéz kérdés, és úgy érzem, inkább a zajról szól, mint magáról a könyvről. A Szavak és sebek kapcsán valóban kialakult egyfajta botrány, de sokan úgy alkottak véleményt, hogy el sem olvasták a regényt, csak néhány kiragadott részlet, kép vagy hallomás alapján ítéltek.

Én is azt gondolom: mielőtt levonnánk a következtetést, érdemes lenne ténylegesen végigolvasni a történetet. Mert aki veszi a fáradságot, és elmerül benne, az rendszerint mást talál, mint amit a kezdeti vihar sugallna. A legtöbb visszajelzés alapján a történet nem csak meglepi az olvasót, de sokan azt is mondják, hogy katartikus élményt ad, és teljesen mást üzen, mint amit kívülről feltételeztek róla.

Sokan imádják, szeretik a könyvet, de nem mindenki meri ezt nyilvánosan is felvállalni, és ezt megértem. A téma érzékeny, és az online közösségekben egy-egy vélemény miatt hamar kereszttűzbe kerülhet az ember.

 

Az olvasók mennyire vannak képben mit is jelent a dark omance zsáner? Hogyan lehetne tudatosítani, hogy ez a mű, a zsáner 18 éven felülieknek szól.

Ez a kérdés megmosolyogtat, mert eleve a Red ZoneBook webshopjába, ahol a könyveim is kaphatóak, csak akkor lehet belépni, ha valaki elmúlt 18 éves. A borítóimon pedig a 18+ jelzés akkora, hogy ha ennél feltűnőbb lenne, már nem is lenne más rajtuk.

Szerintem, aki dark romance-t olvas, általában nagyon is tisztában van azzal, mit jelent ez a zsáner. Sőt, sokan – köztük én is – kifejezetten rákeresnek erre, ha új könyvet szeretnének beszerezni. A dark romance nem rózsaszín szívecskékről szól, hanem a lélek legsötétebb bugyrairól, határokról, fájdalomról, túlélésről, és néha éppen a gyógyulásról is.

Persze mindig lesz, akinek meglepő egy-egy jelenet, vagy nem olvasott még hasonlót, de épp ezért fontos hangsúlyozni: ez a zsáner kifejezetten felnőtteknek szól. Nem véletlen a korhatárjelzés, és nem véletlenül nem kerül gyerekkönyvek mellé a polcra. A tudatosság pedig – akárcsak az olvasás – mindig az első oldal előtt kezdődik.

Hogyan érezted magad a kitört botrány miatt? Nagyon megviselt? Számítottál erre vagy nem igazán gondoltad, hogy ekkora visszhangja lesz?

Egyáltalán nem számítottam ekkora botrányra. Úgy éreztem, mintha egy hirtelen jött vihar sodort volna el, és kapaszkodó nuku. Persze tudtam, hogy a Szavak és sebek nem egy könnyed romantikus regény, és tisztában voltam azzal is, hogy egyes részei felkavaróak lehetnek, de nem gondoltam, hogy ilyen szintű támadások céltáblája leszek. Azért sem, mert magam is olvastam már jóval durvább történeteket, amik körül mégsem alakult ki hasonló visszhang.

Pontosan ezért írtam a prológust E/3 személyben: azt akartam, hogy az olvasó is érezze a távolságot a narráció és a történés között. Tudtam, hogy a jelenet súlyos, ezért igyekeztem írói eszközökkel ezt óvatosan kezelni.

A botrány viszont borzasztóan megviselt. Voltak napok, amikor azt éreztem, talán hiba volt kiadni a könyvet. Elbizonytalanodtam, fájt az igazságtalanság, hogy sokan úgy alkottak véleményt, hogy bele sem olvastak igazán. Ráadásul voltak, akik elfordultak tőlem – csendben vagy látványosan. De ami talán a legjobban fájt, hogy néhányan a botrány hullámát meglovagolva próbáltak maguknak olvasottságot, lájkokat, figyelmet szerezni úgy, hogy közben engem rossz fényben tüntettek fel. Nem kérdeztek, nem próbálták megérteni a szándékomat vagy a történet mélységét. Sőt, a felajánlott ingyenes példányt is elutasították, mégis képesek voltak belekeverni a gyerekeimet is… Szóval, ez mély sebet hagyott bennem.

Azonban, lehet, hogy furcsán hangzik, de kaptam valami jót is ebből az egészből. Megismertem rengeteg csodálatos olvasót és írót, akik privát üzenetekben kerestek meg, támogatásukról biztosítottak. Olyan írók is mellettem álltak, akik ebben a szakmában már messzire jutottak, tudták, mit élek át, és ez hihetetlenül sokat jelentett.

Ezúton is szeretném megköszönni nekik a bátorító szavakat és a mellém állást. Amikor úgy érzed, mindenki elfordul tőled, egyetlen segítő kéz is hatalmas erőt tud adni. Én szerencsés vagyok, mert több is nyúlt felém.

Ezután is várható majd tőled ilyen sötét, izgalmas történet? Ha tudsz erről mesélni vagy korai még?

Természetes, hogy várható! Nem fogom abbahagyni az írást. Felálltam a padlóról – bár itt halkan megsúgom, hogy néhány íróbarátom előre figyelmeztetett: „lesz ez még rosszabb is” –, de én magam is szeretem a dark romance zsánert, és nem félek a nehéz témáktól.

A következő regényem lesz talán az egyik legkomplexebb és legizgalmasabb történetem. Egy Los Angelesben játszódó, érzelmileg túlfűtött dark romance, amelyben egy rendőr és egy brazil maffiavezérnő kerülnek egymás útjába.

Isadora a férje halála után átveszi a bűnszervezet irányítását. Ethan pedig egy különleges egység rendőre, aki a bűn és igazság határmezsgyéjén mozog, és nem fél átlépni a szabályokat, ha az ügy megkívánja. Az első találkozásuk már feszültségteli, és innentől kezdve egy végletekig hajszolt macska-egér játék indul köztük, amit fokozatosan fojt meg a vágy, a bűntudat és a kétely.A történet egyszerre krimi, sötét szerelem és pszichológiai játszma.

Szóval, hogy várható-e még tőlem hasonló? Abszolút. Most sem vagyok egyedül, hálás vagyok, hogy támogatást és segítséget kapok az írási folyamatban is, ám erről bővebben a köszönetnyilvánításban olvashattok majd. Megjelenés júliusban.

A képek forrása: Red Zone Book Kiadó facebook oldal

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Red Zone Book Kiadó webshop

Red Zone Book Kiadó Facebook oldala