Csatornáim, itt vagyok elérhető.Kövess be, kedveld az oldalt és iratkozz fel. (Mindent megteszek, hogy hazai írók még több figyelmet kaphassanak.)

Íme, az elérhető csatornáim, ahol a hazai szerzők könyveit teszem fel. Ha bármi kérdésetek van ezzel kapcsolatban, bátran keressetek fel email-ben. Igyekszem minden hazai szerző könyveit több platformra feltenni. S nem mellesleg elolvasni is igyekszem majd őket, hogy véleményemmel is segítsek. Mivel jelenleg teljesen elfoglalt vagyok az olvasnivalókkal, így türelmet kérek mindenkitől. Tudom, hogy nem valami profi könyves videók ezek, de annál nagyon lelkesedéssel csinálom. Számomra megtisztelő, hogy bemutathatom az olvasóimnak, követőimnek a hazai szerzők könyveit. 

TikTok

Instagram

Facebook

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gréger Csaba - ("Már gyerekként is szerettem a mitológiai történeteket, elsősorban a görög és a germán mítoszok fogtak meg. Leginkább az tetszett bennük, hogy a történetek hősei – bár legtöbbször isteni származásúak, egy szélesebb panteon tagjai, vagy azok leszármazottjai – mennyire közel álltak a halandó, emberi világhoz. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gréger Csaba írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig két kötete jelent meg Halhatatlanok-Világleírás és Halhatatlanok (Történetek egy távoli világból) novellás kötet, melyet magánkiadásban jelentetett meg, Halhatatlanok világa oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy bemutatkozhatok az oldal olvasói számára! Magamról röviden: mint ahogy olvasható a bevezetőben elsőkönyves írónak számítok, de ezt olyan trükkös megoldással igyekeztem áthidalni, hogy rögtön két könyvet jelentettem meg, így igazából rögtön magam mögött is hagytam ezt a titulust. A végzettségem és a szakmám tekintetében látszólag semmilyen közöm nincs az íráshoz, informatikai területen dolgozok vezető beosztásban egy multinacionális cégnél. Azonban már gyerekkorom óta foglalkoztat az írás és az alkotás gondolata, számos történetet történetem készült a „fióknak”. Ennek ellenére sokáig nem is merült fel bennem, hogy komolyabban írni kezdjek, tavaly azonban egy hosszabb kórházban töltött időszak alatt megfogadtam magamnak, hogy belevágok. Akkor és ott született meg a „Halhatatlanok” világának gondolata, ami aztán fokozatosan nőtt egyre nagyobbá és komplexebbé, és ennek a folyamatnak a vége az lett, hogy egyszerre jelent meg egy regény hosszúságú, tíz különböző történetet tartalmazó novelláskötet, és az ezek helyszínéül szolgáló fantáziavilágot bemutató Világleírás.

Halhatatlanok-Világleirás c. kötet sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kezdetben a világ ötlete született meg. Már gyerekként is szerettem a mitológiai történeteket, elsősorban a görög és a germán mítoszok fogtak meg. Leginkább az tetszett bennük, hogy a történetek hősei – bár legtöbbször isteni származásúak, egy szélesebb panteon tagjai, vagy azok leszármazottjai – mennyire közel álltak a halandó, emberi világhoz. Hús-vér szereplők voltak, hibákkal, gyarlóságokkal és nem utolsó sorban saját célokkal, amiknek elérésére törekedtek. Azt gondolom, hogy egy mai modern történet is akkor kerül igazán közel az olvasó szívéhez, ha együtt tud izgulni, sírni a karakterekkel, akik származásuktól függetlenül igenis esendőek, és nem hiba nélküliek. Mivel már egészen fiatal koromban megfertőzött a fantasy szeretete is – ami ilyen-olyan formában végigkísérte az egész életemet -, amikor eszembe jutott egy olyan történet, amiben az égi lények elbuktak az egykoron nekik hódoló halandók előtt, szinte adta magát az ötlet, hogy ezt egy új fantasy világ formájában meséljem el. A klasszikus fantasy történetek szinte kivétel nélkül bátran nyúltak az ókori/középkori mondakörökhöz, így azt gondoltam, az én világomban sem lesz stílusidegen az erős mitológiai felhang. Amint alaposan átgondoltam ennek az új fantáziavilágnak az alapvető kereteit és szabályait, nekiálltam az írásnak. Először stílszerűen a teremtéstörténettel kezdtem, majd az egyes korok kifejtésével folytattam, és csak ezek után mélyültem el az egyes népek és birodalmak, a világ „jelenkori” történetének leírásában. A Világleírás pedig egyre csak nőtt és gazdagodott, de ezt nem bántam. Bevallom, engem mindig az olyan fantasztikus történetek nyűgöztek le igazán, amiben a történet mögött érezhetően ott vannak a miért-ek, és van benne mélység, nem pedig csak egymásra szórt ötletek összessége. Az ilyen felületesebb fantasy-k nem a kedvenceim, ellenben ha valamiben érződik a világteremtésbe beleölt sok-sok óra munka, és emiatt az egész egy koherens egészet képez, azzal sokkal jobban tudok azonosulni. Nem állítom, hogy az én világom bármilyen szempontból is akár csak megközelíti a nagy elődök munkáit – gondoljunk csak J. R. R. Tolkien-re, aki saját nyelveket alkotott a világa lakóinak –, de mindenképpen ezen az úton szerettem volna elindulni. És bőven van még ötletem a további kifejtésre is…

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel fantasy történetekről van szó, ezért nyilván nehéz is lenne azt állítani, hogy igazán sok köze van a valósághoz, ám mégis volt bennem egy törekvés arra vonatkozóan, hogy a szereplők cselekedete és a világ működése a maga fantasztikus mivoltában is kellően realisztikus legyen. Egy példával érzékeltetve, hogy mire is gondolok: mint minden nagy fantasy-ben, nálam is léteznek egymással szemben álló, és a másikkal századok óta viaskodó felek, ám bármennyire is csábító a jó és gonosz örök harcaként felvázolni ezt az ellentétet, én igyekeztem ezt elkerülni, bármennyire is tudom, hogy ez minden jó klasszikus mese alapja. A „Halhatatlanok” világában senki sem egyértelműen jó, vagy rossz, mindenki a saját kultúrája, saját történelme és saját érdekei szerint cselekszik, ami persze sok esetben óhatatlanul is szembe állítja a feleket egymással, de igyekeztem elkerülni, hogy igazságot tegyek köztük. Nálam az első két novellában a könyv címében is szereplő „halhatatlanok” először csak említés, vagy mellékszereplő formájában tűnnek fel, és csak a harmadik novella mutatja be először az ő szemszögükből a történetet. Én végig két egymással egyenlő erősségű és fontosságú oldalt igyekeztem felvázolni, hogy az olvasó dönthesse el, neki melyik szemlélet, melyik filozófia a szimpatikusabb. Az első visszajelzések alapján talán kimondható, hogy sikerrel jártam.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ahogy említettem korábban, már gyerekként megfertőzött a fantasy, így nagyon fiatalon, alig tíz évesen elkezdtem saját történeteken gondolkozni. Ha az első és legnagyobb hatást kellene említeni, ami elindított ezen az úton, akkor Tolkien munkáit semmiképpen sem hagyhatom ki. Még kisiskolás gyerekként olvastam a Hobbitot, majd kísérletet tettem a Gyűrűk Urával is, amibe először ugyan beletört a bicskám – ami nem csoda hiszen egy 1000 oldalnál is hosszabb történetről volt szó-, de maga a világ teljesen elvarázsolt, kívülről tudtam minden hely és szereplő nevét. Aztán a fantasy szeretete később is elkísért, bár a gimnázium utáni években jóval kevesebbet olvastam hasonló műveket. Igazából két-három éve kezdtem el újra „falni” a fantasy könyveket, igyekeztem bepótolni a korábban elmaradt írásokat, amik alapműnek számítanak a műfajban, és minden kétséget kizárólag ezek is nagy hatással voltak arra, hogy végül belevágtam komolyabban az írásba. Maga az alkotás élménye hajtott végig, az, hogyha tetszik is a végeredmény másoknak, már csak a hab a tortán.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem tervezem, hogy elhagyom a fantasy műfaját, egyrészt azért, mert csak most fogtam bele komolyabban az írásba, másrészt pedig úgy gondolom és érzem, hogy rengeteg lehetőség rejlik még a „Halhatatlanok” világában, amit vétek lenne nem kiaknázni. Azonban érdemes megemlíteni, hogy az a remek a fantasy történetekben, hogy nem korlátoz le igazán egy zsánerre, inkább egy keretet ad az íráshoz, de a stílust nyugodtan és sikeresen váltogathatja benne az író. Az én első tíz novellám sem mind ugyanabban a stílusban íródott, van ami a klasszikus kalandregények hangulatát, míg más történet a titkokat rejtő krimik, vagy akár a horror irányába mennek el. Kifejezetten élveztem ezt a kísérletezést, ám a következő kiadványnál megfogadtam, hogy igyekszem egy nagy, összefüggő történetet írni, így meglátjuk mennyire fér majd bele abba is ez a stíluskavalkád.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mindenképpen adott egyfajta megnyugvást, és sikerélményt, amikor a kész kéziratot a kezemben tudhattam. Emellett bevallom kicsit fel is lélegeztem, ugyanis a kiadott változat már a történetek sokadik átírt változata, minden szerkesztésnél találtam benne olyan részleteket, mondatokat, amivel nem voltam elégedett, így folyton újra és újra nekiestem az átírásnak. Maximalista vagyok – ez azt gondolom a kiadványok képi világán is látszik–, és nem szerettem volna olyan terméket kiadni a kezemből, amivel nem vagyok megelégedve.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem, a születési nevem szerepel a kiadványokon. Habár a fantasy műfajon belül kifejezetten gyakori, hogy írói álnéven kerülnek a könyvek kiadásra, de én ezt mindig furcsának éreztem, annak ellenére, hogy ezeket a könyveket olvasva nőttem fel. Valószínűleg, ha fiatalabb lennék, én is választottam volna magamnak valami hangzatos írói nevet, de ma már úgy érzem, hogy büszkébb vagyok amiatt, hogy a saját nevem szerepel a könyveken, és jó alig várom, hogy megmutathassam majd a gyerekeimnek, hogy „nézd, ezt apa írta…”

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt gondolom, hogy igen. Számomra a fantasztikus irodalom – és egyébként a többi művészeti ág is – egyfajta kiszakadás a mindennapok stresszéből és hajtásából, amiből három gyermekes apukaként, és a versenyszférában vezető beosztásban dolgozó személyként nekem is jut bőven. Viszont amikor a „Halhatatlanok” kiadványokon dolgoztam, valami teljesen mást alkothattam, valamit, ami szintén én vagyok, csak másképpen. Sokáig tartottam tőle, hogy mit gondolna a környezetem, ha fantasy történetekkel rukkolnék elő, de őszinte leszek, ma már cseppet sem érdekel, hogyha mások emiatt furcsán néznek rám. Hozzáteszem nagyon pozitívan csalódtam, rendkívül támogatóan viszonyult a család, a barátok és az ismerősök ehhez az új „hóbortomhoz”. Sőt, ha mondhatom, inkább „menő” dolog ez ma már, ami 20-25 éve szinte elképzelhetetlen lett volna.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egészen különleges. Tudni kell a kiadványokról, hogy mindent magam terveztem és találtam ki, és bár kiváló szakemberek és művészek voltak a segítségemre, akik a designért és a grafikákért feleltek, az ötletek 99%-a tőlem származik. Nyilván sokkal nagyobb munka az, mint ha egy kiadó az ember hóna alá nyúl, és leveszi a terhek jelentős részét az emberről, de a kreatív mozgástér nyilvánvalóan magánkiadásban a legnagyobb. Összességében büszke vagyok a végeredményre, és szerencsére a visszajelzések is többnyire pozitívak, így most úgy gondolom megérte ez a rengeteg beleölt munka.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Általában a történet vázát és a szereplőket találom ki előre, illetve felskiccelem a cselekmény főbb vonalait. Azonban a részletek, a tényleges cselekmény sokszor az írás közben alakul, folyamatosan jönnek új és új ötletek, amiket aztán papírra is vetek. Alapvetően tervező típusú embernek tartom magam, így elképzelhetetlen számomra, hogy mindenféle előzetes elgondolás nélkül üljek le írni, de kifejezetten élvezem, amikor magával ragad a „flow”, és elvisz új irányokba.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Szinte minden novellában van kedvenc jelenetem. Szeretem az erős képeket, ám igyekszem nem túl gyakran alkalmazni azokat. Akkor szeretem ezeket alkalmazni, ha valamire kifejezetten szeretném felhívni az olvasó figyelmét, vagy valami nagyon erős érzést akarok közvetíteni. A „Halhatatlanok” novellákat úgy írtam meg, hogy minden történet végén legyen valami csavar, egy nem várt esemény, vagy akár valami megdöbbentő fordulat formájában. Azt szerettem volna, ha az olvasó a történet végén megáll egy kicsit, és elgondolkozik az olvasottakon. Ennek megfelelően azokat az írásokat szeretem, ahol úgy érzem, hogy ez a legjobban sikerült. A személyes kedvencem egyébként furcsa módon a novelláskötetet lezáró, alig néhány oldalas Epilógus, ami úgy érzem remekül keretbe foglalja az egész könyvet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én általában a szereplőkből indulok ki. Ha megvannak a fő karakterek, az ő jellemvonásaik és a motivációjuk tiszta, akkor sokkal könnyebben tudom megszülni köréjük a történetet. Általában teljesen véletlenszerűen jön az ihlet, ilyenkor gyorsan felírom magamnak ezeket a telefonomba, hogy ne felejtsem el, majd amikor időm engedi, elkezdem tovább gondolni ezeket a kezdeti ötleteket. Természetesen rengeteg impulzus hat rám, filmek, filmsorozatok és könyvek, amiket olvasok, de igyekszem odafigyelni arra, hogy ezek megmaradjanak inspirációként, és sose lehessen másolással vádolni. Természetesen ma már nagyon nehéz igazán eredeti, új ötleteket kitalálni ebben a műfajban, de azt gondolom, hogy egy egyedi hangulat, atmoszféra megteremtése sokat segít abban, hogy egy-egy korábban már „látott” ötlet új életre keljen az ember keze alatt.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Bevallom nagyon szűk volt ez a kör. A mostani kiadványokat igyekeztem annyira a magaménak tartani, amennyire csak tudtam, ugyanis nem szerettem volna, ha az eredeti koncepciótól akár jobbító szándékú javaslat is eltántorított volna. A jövőben már sokkal nyitottabban fogom kezelni a közönség bevonását, már csak azért is, mert amit szerettem volna eredetileg, már kiírtam magamból, így magam is sokkal nyitottabbá váltam további vélemények meghallására. Ennek ellenére volt egy személy, akinek sokat köszönhetek – és akinek a könyvet is ajánlottam –, ő a magyar fantasy irodalom egyik kiemelkedő alakja, és nagyon hálás vagyok, hogy rengeteg tanáccsal és konstruktív kritikával látott el az írás során, és bár tudom, hogy ő nem így gondolja, de igazából erősen az ő érdeme is, hogy a kitalált világ olyan lett, amilyen.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Eléggé meglepődtek, hiszen a feleségemen kívül senki sem tudta, hogy könyvet írok, egészen addig, amíg el nem készült. Így aztán még nagyobb volt a meglepetés és az öröm, hiszen nem is egy, de két kész kiadványt kaptak a kezükbe! Azt gondolom, hogy alapvetően büszkék, legalábbis remélem, hogy már felocsúdtak annyira az első sokkból.  (Május végén jelentek meg a kiadványok). A gyermekeim sajnos még kicsik ahhoz, hogy ezt értékelni tudják, bár azt azért tudják, hogy apa írt egy könyvet. Remélem később ők is büszkén olvassák majd.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is szeretnék bíztatni mindenkit, hogy adjon egy esélyt a „Halhatatlanok”nak, amennyiben szereti a fantasy-t. Kiemelkedően fontos számomra, hogy minél többekhez eljusson a könyv, és egyáltalán nem önös érdekből. A könyvek megjelenésével egyidőben elstartolt ugyanis a Facebook oldalunk is, ahol mint a Magyar Közösségi Fantasy hirdetjük a terméket. És ezt valóban így is gondolom, egy olyan fantasy világot szerettem volna kitalálni, ami nem csak az enyém, hanem mindenkié, aki érez magában kedvet és bátorságot ahhoz, hogy ő maga is hozzátegyen kicsit a „Halhatatlanok” történetéhez. A középtávú céljaim között szerepel egy következő novelláskötet megjelentetése, amiben reményeim szerint már nem – csak – a saját írásaim lesznek olvashatóak, de az első olyan „közösségből jövő” történetek is, amik ebben a világban játszódnak. Ennek érdekében néhány hete el is indítottuk az első „Halhatatlanok” novellapályázatot, ahol olyan fiatal írók, vagy az írásra affinitást érző személyek történeteit várjuk, amik ebben a fantáziavilágban játszódnak. Ahhoz, hogy segítsük ebben a közösséget, minden jelentkező számára ingyenesen elküldjük mind az első novelláskötet, mind a Világleírás digitális változatát, hogy mindenki korlátok nélkül megismerkedhessen Nouros eddigi történetével! Azonban ennél még többet ígérünk: a legjobb pályaművek íróit meglepjük majd egy személyre szabott festménnyel, melyet a magyar fantasy illusztrátorok egyik kiválósága készít majd el neki(k) kifejezetten az ő történetei(k) alapján. Azt gondolom, hogy ez egy igazán különleges lehetőség, reményeim szerint minél többen jelentkeznek majd! Az első írás és kép már meg is született, és nekem szerintem legalább akkora boldogság volt látni a végeredményt, mint a történet írójának! Alig várom, hogy mások is csatlakozzanak, és együtt írjuk tovább ennek a „távoli világnak a történetét”!

Facebook oldal

Facebook csoport

Instagram 

Youtube

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Haklik Tamás - ("Nem kellett kutatómunka, mert szinte mindent vágtam, a bűncselekményekhez kötődő részleteket, a drogok hatásait és a szlengeket is, meg egyébként is olyan korban és közegben játszódik a Beton, amit nagyon jól ismerek. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Haklik Tamás írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúttal is köszönöm, hogy elfogadta az interjú felkérésemet. Az írónak nemrég a Beton című kötete jelent meg, amely a Talentum House kiadónál, valamint a Líra és a Book24 webshopjában kapható. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1980-ban születtem Ózdon, és jelenleg is itt élek a feleségemmel. Szakmámat tekintve szociálpedagógus vagyok, 2003-tól hajléktalanellátásban dolgozok. Szenvedélyem a rapzene, akik olvasták vagy olvasni fogják a Betont, azoknak ez lejön. Sokat köszönhetek a rapnek, valószínűleg ez a regény sem született volna meg, ha nem létezne a műfaj. Akár a mottóm is lehetne az a gondolat, ami ezzel kapcsolatban olvasható a Betonban: „a rap hatalom”.

Beton című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Bár Magyar Ricsi képzeletbeli személy, és maga a sztori is a fantáziám szüleménye, sok olyan szegmense van a történetnek, amit saját élettapasztalatból merítettem, amiket meg nem, azokra is volt rálátásom, mivel elég széles az érdeklődési köröm. Az egész olyan volt, mintha hullámvasúttal tennék időutazást, és a szerelvény három hónap alatt célba ért. Nem kellett kutatómunka, mert szinte mindent vágtam, a bűncselekményekhez kötődő részleteket, a drogok hatásait és a szlengeket is, meg egyébként is olyan korban és közegben játszódik a Beton, amit nagyon jól ismerek. Hollandiában még sosem jártam, ezért az Ördögök a paradicsomban című fejezethez kellett némi utánanézés, hogy vannak-e dombos részek az országban, és keresnem kellett egy kultikus holland rajzfilmet, mert azokat nem ismerem, Ricsi egyik spanja meg imádja őket, ezért szükségem volt egy filmcímre (nevet). Ja, meg nem voltam biztos abban, hogy mivel hígítják a kokaint, mielőtt utcán terítik, szóval erre is ráböngésztem. Cél volt, hogy minél hitelesebb gangsta legyen a Ricsim. (nevet) 2018 nyarán írtam meg a regényt, persze utána még csiszolgattam, bővítettem, átírogattam bizonyos részeket, de voltak olyan sorok is, amiket töröltem.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

Ha valaki felteszi ezt a kérdést a Beton kapcsán, általában nem megyek bele konkrétumokba, de rébuszokban meg minek beszéljek? Legyen az, hogy veled és az interjút olvasókkal most kivételt teszek! Magyar Ricsi részben az én alteregóm, az ő sztorijában és az én életemben több párhuzam is van. Talán a legerősebb egyezés a gyerekkori betegség, ami miatt lenézik, kiközösítik a suliban. Nekem is baromi sok konfliktusom volt emiatt, egy olyan dolog miatt, amiről nem tehettem. Tíz év körüli kölyök voltam, amikor az osztályfőnököm kikotyogta a diáktársaimnak, hogy epilepsziás roham miatt nem mentem aznap iskolába. Álmomban kapott el, semmit nem észleltem belőle, de az osztályom néhány nagyképű tagja elérte, hogy az egész közeg egy értéktelen trágyadombnak nézzen, és én is így tekintsek magamra. Sokáig elhittem, hogy kevesebb vagyok az egészséges embereknél. Az a durva, hogy a suliban sosem volt semmi bajom, és összesen kétszer-háromszor lehetett rohamom, azoknak a férgeknek elegendő támadási felület volt, hogy hallomásból tudnak róla, ugyanúgy, mint Ricsi esetében. Azt gondoltam, a szülők sem a legszebben kommunikálták le velük, olyanokat mondhattak, hogy „habzik a szája meg remeg az egész teste”, és ez undort váltott ki belőlük. Aztán, amikor egy cigány srác került az osztályba és őt is ugyanígy lenézték, akkor jöttem rá, hogy nem konkrétan a betegségem a problémájuk, hanem bármilyen jellegű másság ellenszenvet szül azokban, akik hajlamosak a gyűlöletre. Felismertem, hogy nem én vagyok a rossz, hanem az ő hozzáállásukkal van gond. Szóval az Újonc című fejezet is valóságra épül, akárcsak a Közellenség... A rap iránti rajongás, gondolom egyértelmű párhuzam, a Yo!MTVRaps ugyanúgy bekebelezett, mint Ricsit – nem is volt kérdés, hogy a műsor neve rákerüljön a borítógrafikára. Néhány barátság kialakulása, szobafestős sztorik, bulizós történetek, rendőri zaklatás a rapper külső miatt, a Békés-megyei késelős incidens, füvezős baráti társaság, a szánkózós meg a habpartis baleset szintén valóságból erednek, de csak részben. A családon belüli erőszak meg a keményebb bűncselekmények teljesen fikciók, de ezek is simán megtörténhetnek, vagy megtörténhettek volna, hiszen nem egy olyan embert ismerek, akivel megestek hasonlók. Maradjunk annyiban, hogy sosem dílerkedtem és nem akartam megölni senkit sem! (nevet)

A novelláim közül a Break szinte száz százalékban igaz történet, a Semmi cécó szintén.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Már általános suliban szerettem papírra vetve mesélni, imádtam fogalmazásokat írni, sokkal több örömöt találtam ebben, mint a királyok történelmi múltjának bemagolásában. A fősulin szintén szerettem a házi dolgozatokat, amikben saját szemszögből kellett bemutatni bizonyos dolgokat, nem valaki más tanulmányait átadni. Később cikkeket írtam hiphop kultúrával foglalkozó online magazinoknak, aztán a Borzongás horrormagazinnak köszönhetően nyomtatott sajtóban is megjelentek cikkeim. 2015-ben határoztam el, hogy prózában is kipróbálom magam, ekkor írtam meg egy barátom kalandos élettörténetét regényformában, teljesen valós események alapján. Ahhoz nem találtam kiadót, de több fejezet megjelent irodalmi folyóiratokban, és díjnyertes dokumentumfilm is készült a kézirat alapján, szóval adódtak kisebb sikerek, ezekből motivációt merítettem, éreztem, hogy nem szabad leállnom. Jól tettem, mert a Beton végül megjelent, és az eddigi vélemények szerint imádják az olvasók.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A feleségem szerint horrort is írhatnék, hiszen az egyik kedvenc műfajom, meg a Betonnak is intenzív az erőszakfaktora, és tele van fordulatokkal. Ennek ellenére jelenleg nem érzek késztetést erre, viszont fejben már megírtam két újabb regényt, valamikor rászánom magam, hogy ezek is elkészüljenek. Az egyik a ’80-as években kezdődik, egy testvérpárról szól, akik utálják a rendszert, öntörvényű punkok, és felnőve eltávolodnak egymástól, mert teljesen más irányba alakul az életük. A másik egy kollégiumi sztori egy baráti társaságról, ez két év eseményeit mutatja be a kétezres évek elején, nagyon kevés fikcióval.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Tudnék rá hasonlatot, de nem biztos, hogy illik ide. A feleségem tudja. (nevet)

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez a polgári nevem. Álnéven nem gondolkodtam, mert nem érzem, hogy szégyellnivalóm lenne az írásaim miatt, vagy bármi okom lenne elfedni a valós nevemet.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, a felnövéstörténet mindig közel állt hozzám, meg a Beton témáját a szubkulturális jellege miatt is magaménak tudom érezni. Fontosnak tartom, hogy üzeneteket adjak át a prózáimmal, de ne legyenek szájbarágósak, hanem inkább izgalmasak és helyenként humorosak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Sosem próbáltam a kokaint, de ez olyan lehet. (nevet) Aznap, amikor először a kezembe vettem a kötetet, fel voltam pörögve, mint aki túl sok kávét ivott, és az első tiszteletpéldányt fülig érő mosollyal adtam át. Szóval mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne kokainozzon, inkább írjon könyvet! (nevet)

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A kettő egyvelege. A Beton vázlata fejben született meg, akárcsak az előbb említett, készülőben lévő regényeim alapjai. Amikor hozzáfogtam megírni, már tudtam, hogyan fog kezdődni, mi lesz a vége, és a kettő között miképpen alakul a főszereplő sorsa, nem kellett papír alapú vázlat – a piszkozatot egyébként is unalmas folyamatnak tartanám. Beleéltem magam a lehetséges helyzetekbe, konfliktusokba, Ricsi érzelmi világába, motivációiba. Berántott, aztán sodort magával ez az egész. Áradtak belőlem a mondatok, mint másnapos kamaszból a reggeli. (nevet)

A kötetben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?

Eléggé egoistának tűnnék, ha felsorolnám az összes kedvenc jelenetemet, meg spoilerezni sem akarok. (nevet) Van, amelyik a drámaisága miatt tetszik, van olyan részlet, ami a humora miatt jön be, de olyan is, ami szerintem megfogalmazásban lett bivalyerős. Meg persze olyanok is vannak, sőt többnyire olyan fejezetek, amikben az előbb felsorolt szempontok mindegyike ütős egyveleget alkot.

Vannak olyan történetfoszlányok, amik régi sebeket tépkedtek, de nem mondanám, hogy nehéz volt megírni ezeket, legfeljebb néha pihentetnem kellett az írást egy rövid ideig. Igazából ezek a múltidézések még jót is tettek a regénynek, mert jobban beleéltem magam Ricsi agresszív énjébe, és a narráció is hitelesebb lett. Mondhatom, hogy eggyé váltam a főszereplővel: ha rosszkedvű volt a sztoriban, átvettem azt az idegállapotot, ha nevetett, vele együtt derültem, ha felbosszantották, én is ingerültebb voltam. Említettem már, egy hullámvasút volt ez, pszichikai hullámvasút, nagyon erősen vitt magával. Biztos vannak olyan emberek, akiknek megterhelő lehet szembenézni múltbéli dolgokkal, vagy csupán beleérezni egy bántalmazott, sikertelen kölyök életébe, de engem ez csak hajtott előre, hogy minél jobb legyen a végeredmény.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Igen, van inspiráció. Az élet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Legelőször a feleségemnek, a szüleimnek és a bátyámnak mutattam meg, mivel ők állnak a legközelebb hozzám.

Az irodalmi tanácsokat meg szoktam hallgatni, aztán vagy megfogadom, vagy nem. Ez attól is függ, hogy ki olvassa, mennyire ért hozzá, meg milyen szinten képes azonosulni a történettel. Ha valaki világéletében csak klasszikus szépirodalmat olvasott, vagy nyálas romantikus regényeket, annak nem akarok megfelelni azzal, hogy „oké, ezt most itt átfogalmazom”. A történet alakulásába meg senkit nem engedek beleszólni, a szerkesztett verzióból sem lettek kivágva jelenetek, illetve csak egy, egy nemi erőszak jelenet. Meggyőzött a szerkesztőm, hogy az nem kéne bele, aztán végül úgy alakítottam a szöveget, hogy konkrétan nincs leírva, mi történik, csak sejteni lehet. A sokkoló, drámai hatás volt a lényeg számomra.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Eleinte szerintem úgy voltak vele, hogy „jól van, csináld, ha jól esik”! (nevet) A feleségemnek már a félkész kéziratból is mutogattam fejezeteket, ő már akkor mondta, hogy tehetséges vagyok, és úgy láttam rajta, hisz benne, hogy ebből valami jó sülhet ki. Aztán, amikor készen lettem a Betonnal, a családom többi tagját is érdekelni kezdte. Megjelenéskor mindenki örült neki, gratuláltak hozzá.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Újabb regény idén biztos nem, de novellák publikálása tervben van, és a Beton kapcsán lesz több interjúm. Ha még nem olvastátok, menjetek rá! Nem a megszokott irodalmi élmény lesz, ezt garantálom! Ha ezen túl vagytok, szurkoljatok, hogy készüljön film belőle! Kövessétek be a Haklik Tamás: Beton – regény Facebook-oldalamat, ott mindig megosztok érdekességeket, és régebbi novellákat is kiposztolok majd! Vigyázzatok magatokra meg egymásra is! Ja, és rendeljetek Beton pólót a Keleti blokktól!

Talentum House Kiadó

Haklik Tamás: Beton-regény

Keleti Blokk

Líra

Book24

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mátyás Mónika - ("Csupán egy-két állandó bétám van, akik őszintén megmondják a véleményüket, de van, amikor teljesen idegenekhez fordulok, A világ bétái egyesüljetek! csoportban.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Mátyás Mónika írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Pataki Sára naplója c. könyve jelent meg, melyet Holnap Magazin oldalán csak az e-könyvet lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Németországban élek már tíz éve, egy korábbi gyenge próbálkozástól eltekintve nem foglalkoztatott az írás, mígnem egy napon (2019-ben) úgy döntöttem, hogy írok egy jó kis fantasyt. A kézirat pár hónap alatt el is készült. Közben elvégeztem egy íróképző tanfolyamot, majd jött egy újabb váratlan ötlet, így született meg a Pataki Sára naplója, amelyet aztán beküldtem a Holnap Magazin regényíró pályázatára, és legnagyobb meglepetésemre nyertem vele.

Pataki Sára naplója c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2020 májusában kezdtem el írni, aztán decemberben adtam be a pályázatra.

Rengeteg kutatómunkát igényelt, mivel a könyvben szereplő helyek egyikén sem jártam, de szerettem volna hitelesen visszaadni az olvasóknak.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Pataki Sára naplója akár igaz történet is lehetne, de szerencsére a szereplők csak kitaláltak.

A másik kézirataim a fantasy kategóriába esnek, ezért ezekben minden csak a fantázia szüleménye.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Stephanie Meyer Alkonyata olyan hatással volt rám, hogy 2011-ben rövid idő alatt megírtam jónéhány fantasy novellát, melyeket feltettem az azóta már megszűnt blogomra. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképp. Szeretném, ha az olvasóközönség végre megismerné a fantasy-író oldalamat is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyrészt jó érzés, másrészt tudom, hogy még rengeteg utómunka vár rám.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Mivel novellákat is írok, ezért szerettem volna szétválasztani a műfajokat és a nevemet ehhez igazítani. Először volt az írói álnevem (Mona Matthews), ami valójában a saját nevem angolos verziója. A Pataki Sárát is ezen a néven akartam először megjelentetni, de mivel a történet szereplői magyarok, ezért inkább a saját nevemet használtam. A fantasy történeteim viszont Amerikában játszódnak, ezért ehhez az írói álnevemet használom. Így különböztetem meg a romatikus és a fantasy zsánert egymástól.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az urban fantasy világa az, amiben olvasni és írni is szeretek, persze azért a kezembe akadnak más zsánerű könyvek is.

Az, hogy az első könyvem a romantikus kategóriában jelent meg, a szerencsének köszönhető, de mindenképp a fantasy írók sorába szeretnék beállni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Sírtam, amikor megtudtam, hogy nyertem a regénypályázaton. Aztán jöttek a munkálatok, a szerkesztés, a lektorálás, a borító megtervezése. Először az e-könyv jelent meg, 2021 augusztusában. Nyilván nagyon örültem neki. A nyomtatott verzió pedig november végén jött ki.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eddig ihlet alapján dolgoztam, sokszor menet közben találtam ki az eseményeket, és nem volt előre megtervezett vonal. Tehát csak nagyvonalakban gondolom ki, hogy mi történjen, aztán menet közben adja magát a többi.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen a kedvenc jeleneteim azok, a hol a két főszereplő végül összejön egymással, hiszen a szerelem minden történetemben jelentős szerepet kap.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Igyekszem filmeket nézni vagy az adott témában olvasni, hogy ihletet szerezzek, de általában ez nem sikerül. De az is lehet, hogy a tudatalattim ezt tárolja, és csak később használja fel.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Csupán egy-két állandó bétám van, akik őszintén megmondják a véleményüket, de van, amikor teljesen idegenekhez fordulok, A világ bétái egyesüljetek! csoportban.

Néha egyébként teljesen elüt a béták véleménye, ilyenkor nekem kell eldöntenem, hogy kiét veszem figyelembe.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám. A szüleimnek a regényemből és az antológiákból is adtam egy-egy példányt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A Pataki Sára naplója folytatása Ádám naplója címmel ez év őszén fog jelenni. Pontos dátumot még sajnos nem tudok.

A mairodalma.hu gondozásában nemsokára megjelenik egy antológia, amelyben az én novellám is szerepel.

 

Nyomtatásban eddig megjelent novelláim:

Mona Matthews: Az átok (Holdtitok)

Mona Matthews: A norvég vámpírnő (Fátyolszakadás)

Mátyás Mónika: A virágbolt (Szerelmes szavak)

Mátyás Mónika: A könyvesbolt (Cseresznyevirágzás)

 

Elérhetőségeim:

 Mona Matthews írói oldala

 Mona Matthews csoportja

Mona Matthews instagram oldala 

Köszönöm az interjút!

Én köszönöm!

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Cassy Blacksmith - ("Látnom kell magam előtt a helyszínt, a karakterek otthonát, az üzleteket, helyeket, ahová szívesen járnak. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Cassy Blacksmith írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Te leszel a következő és Totálkár (A Whiston-fiúk 1) c. könyve jelent meg, mely magánkiadásként jelent meg, az írónő oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Reklámszakemberként dolgozom, 13 éve foglalkozom komolyabban írással. A munkán része sokszor a reklámszövegek, kreatív koncepciók kitalálása, de már sokkal régebb óta jelen van az életemben a történetmesélés. Anyukám a megmondója, hogy már kisiskolásként is füzetbe írogattam a kreálmányaimat. Akkor inkább rövidebb novellákat vagy meséket írtam magamnak, aztán felsőben kísérleteztem versekkel is, de később rájöttem, hogy ezek kevésbé kötnek le. Így maradtam a regényeknél.

Maximalista ember vagyok, így annak ellenére, hogy az írás egyben a munkám, hivatásom is, szeretem magam képezni. Több íróképzést is elvégeztem az elmúlt években, néhány novellám az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán is olvasható. 2017-ben pedig a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg a “Halhatatlanok” antológia, amelyben Lélekkufár című novellám is helyet kapott.

2022 februárjában jelent meg a Te leszel a következő című e-bookom, most júniusban pedig a Totálkár című regényem, ami egy sorozat kezdő kötete. Mindkét könyv kapható a Libri-Bookline, a Dibook, az Eköny Magyarország, az Álomgyár könyvesboltok és a Google Könyvek áruházában is.

Totálkár (A Whiston-fiúk 1) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Totálkár ötlete 2015-ben fogalmazódott meg bennem. Maga az írási folyamat sokáig tartott. Még ha fikciót is írok, de valós helyszíneket választok, szeretek nagyon a részletekbe menni. Látnom kell magam előtt a helyszínt, a karakterek otthonát, az üzleteket, helyeket, ahová szívesen járnak. Lehet, hogy ez tényleg csak egy kattanás nálam, de mindig az jár a fejemben, mi van, ha valaki tényleg megnézi, hogy az adott épület ott van-e, úgy, ahogy én azt leírtam. Ezért bár maga a Totálkár egy elég egyszerű történetnek látszik, a részletekben szeretek elmerülni. Az is nehezítette a dolgot, hogy egy számomra idegen világról – az autóversenyzés, utcai gyorsulások világáról – meséltem. Ezért segítségül is kellett hívnom az egyik barátom, aki történetesen nagy rajongója ennek a témának és autószerelő. A regénnyel 2015 végén pályáztam az Aranymosásra, tehát nagyjából 1 év alatt készült el.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Vegyesen. Mostanában kevesebb fantasy-t írok, de Wattpaden volt pár ilyen írásom, illetve sokáig igen vonzottak a disztópiák. Általában olyan könyveket írok, amiket olvasni is szeretek, és mivel nem maradok meg sosem egy zsánernél, szeretek kísérletezni. Persze próbálom annyira valósághűre csiszolni a történeteimet, amennyire lehet. Ez odáig fajul, hogy Google Streetview-val nézem végig az utcákat és helyszíneket. Néha már szinte beteges, mennyi időt tudok ezzel elpazarolni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már kiskoromban, de igazán komolyan 5-6.-os koromban, amikor először olvastam a Harry Potter első két részét. Szerintem J.K. Rowling igazi példakép mindenkinek, nekem is sok erőt ad a mai napig, ha csak arra gondolok, hogy őt mennyiszer utasították el kiadók, mire megjelent Harry története. Akkor még csak egy gyerekkori ábránd volt, hogy egyszer majd én is olyan történeteket írhatok, amiket mások boltban vesznek meg, de hát minek kergessem az álmokat, ha meg is valósíthatom?

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, jelenleg a thriller és krimi foglalkoztat leginkább, most dolgozom egy olyan sorozaton is, ami kicsit a szélhámosok, erőszaktevők, sorozatgyilkosok világába kalauzol.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Eufórikus és ijesztő is egyben. Persze a munka nem áll meg itt, mert onnantól még vagy ezerszer átnézem a kéziratot, átírom a gyenge részeket, és természetesen onnantól mehet a bétáknak, előolvasóknak, akik szintén megköpdösik. Egy szöveg nálam sosincs teljesen kész, szóval ezért is olyan ijesztő, amikor végre elengeded. Mert folyton ott motoszkál a fejemben, hogy talán mégsem olyan jó, mint gondolom. Erre valók a béták és előolvasók, hogy segítsék a munkát. Törekszem arra, hogy minden olvasónak megfeleljek, ezért tart szerintem ilyen sokáig a munka.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez is a Harry Potterre vezethető vissza. Korábban írtam már másik álnéven, de azt nem éreztem magaménak. A Cassy-t, akkor találtam ki, amikor 2001-ben nagyon menők lettek a netes, G-portalos fan oldalak és „varázslóképzők”. Ha valaki kb. 30-35 éves, akkor tudja, miről beszélek. Akkor választottam magamnak még a Cassandra névből rövidült Cassy-t, ami sokáig a nick nevem volt. A vezetéknév pedig a saját nevem angolos változata. Mindenképpen olyat szerettem volna választani, mi eléggé egyedi, és könnyű beazonosítani vele.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nálam nem úgy kezdődik az írás, hogy eldöntöm, milyen zsánerben szeretnék írni. Ha jön az inspiráció, akkor nincs menekvés, a sztori alakítja magát a fejemben. Ha az végül egy urban fantasy lesz vagy egy new adult regény, akkor welcome. Sokszor bajban is vagyok, amikor meg kell határozni a pontos zsánert, mert nem mindig tudom eldönteni. A Totálkár esetében is sokáig azt hittem, hogy ez egy young adult történet, mire az egyik béta rávilágított, hogy ez inkább már new adult. Jó pap holtig tanul.

Szeretem magam próbára tenni, így biztosan fogok még ugrálni a zsánerek között.  

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent? 

Eddig mindegyik magánkiadásban jelent meg. A korábbi álnéven már 5 e-bookom van fönt a neten, de nem igazán hirdetem sehol. Ennek ellenére a mai napig fogynak belőle, pedig az első 2013-ban került ki.

Amikor a mostani írói álnéven megjelent a „Te leszel a következő” című regényem, igazából csak egy kísérlet volt a részemről. Azt a történetet Wattpadre írtam először, nem volt egyéb tervem vele, csakhogy szórakoztassam magamat és az olvasókat.

Aztán a befejezést követve nagyon sokan jeleztek vissza pozitívan, és követelték a folytatást. Meglepődtem, amikor kategóriagyőztes is volt, és sok direkt üzenetet kaptam, hogy szívesen olvasnák, ha e-bookban is megjelenne.

Ekkor elhatároztam, hogy belevágok a magánkiadásba. Nehéz, fárasztó munka, de abszolút megérte.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A kislányom születése előtt sokkal több időm volt írni, szinte teljes hétvégék mentek el úgy, hogy azt sem tudom, mit csináltam, pedig vagy 8-10 órát megállás nélkül gépeltem. Akkor kihasználtam minden szabadidőt, hogy egy új történeten dolgoztam. Nem volt terv vagy koncepció mögötte, csak hogy minél előbb végezzek az aktuális sztorival és kiírjam magamból, amit el akarok mondani. De mivel másik hobbim az olvasás, ezért próbálok egyensúlyt tartani, hogy ez ne menjen a pihenés rovására. Mióta a kislányom megszületett, azóta pedig értelemszerűen ő és az apukája az elsők, háttérbe szorul kicsit az énidő.  

Gyakran kapok máshonnan ihletet (akár egy film nézése közben), vagy sokszor támad egy másik ötletem, ami viszont jobban foglalkoztat egy idő után. Ezért van, hogy áttérek ilyenkor egy másik sztorira.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindegyikben vannak kedvenc részek. A Totálkár esetében nagyon szerettem írni a Braden és Charlie közötti párbeszédeket, és egy kicsit azt is, amikor Charlie a bátyjával, Quentinnel veszekedett. Van egy öcsém, szóval próbáltam a mi régebbi veszekedéseinkből is meríteni egy kicsit. Mivel a Totálkár nehéz témákat dolgoz fel (köztük a pánikbetegség, önbizalomhiány, gyász és annak feldolgozása), ezért azok a részek nehezebben mentek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az ötletek sokszor csak úgy jönnek maguktól. Szeretek jegyzetelni olvasás vagy filmnézés közben, így mindig gyűjtögetem a szösszeneteket, amit majd felhasználhatok egy következő írásban. De van, hogy álmodom egy érdekes jelenetet, esetleg Pinteresten képeket keresgélek. Ott is van sok moodboardom, amit egyszer jó lenne felhasználni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Több előolvasó és béta kezén is átmegy a szöveg. Szerintem fontos, hogy minél szélesebb korcsoportból találjunk ilyen segítőket, hiszen a könyvet sem csak egy adott embertípus fogja olvasni. Bétázós FB csoportban szoktam keresni magamnak segítséget, de vannak már bevett olvasóim is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel álnéven írok, ezért sokan nem is tudják. Természetesen a közvetlen családtagjaim igen. Remélem, hogy tetszik nekik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nem titok, az idén jelentkeztem több pályázatra is, és mivel kevesebb az időm, ezért néha mini-novellákra futja csak. De ahogy említettem, dolgozom most egy krimisorozaton, aminek a második részét írom éppen. Nem tudom, miként, hogyan alakul a sorsa, de nagyon szeretném nyomtatott formában látni.

A Totálkárral kapcsolatban is sok kedves üzenetet kaptam olvasóktól, így nem lehetetlen, hogy rászánom magam, és azt is nyomtatott formátumban fogjuk megjelentetni. A Whiston-fiúk sorozat következő részeit is szeretném minél előbb befejezni. De mindenről időben értesítem az olvasókat, elég aktív vagyok FB-n és Instagramon, szóval ott tud követni, akinek kedve van.

Elérhetőségeim:

Cassy Blacksmith weboldala

Cassy Blacksmith facebook oldala

Cassy Blacksmith Instagram oldala

Mit olvassak? Avagy, mit találtam 21. Század kiadó háza táján. (" A kiadó mindig tartogatott számomra meglepetéseket.")

Nektek, hogy sikerül kiválasztani azt a könyvet, amit meg akartok venni, vagy elolvasni? Nekem kicsit nehezen megy a választás, ezért gondoltam megnézem mi a helyzet a 21. Század Kiadó oldalán. Mostanában csupa jó könyvek vannak a kínálatukban, így megosztom veletek, mely könyvekre esett a választásom. Nem mondom, hogy nagyon könnyű volt, de kiválasztottam azt az öt könyvet, amit szívesen elolvasnék.

 

Fábián Réka:

Az én titkos Velencém

Tartalom:

Lili ​egy zátonyra futott házasságtól menekül Itáliába. És hogy miért pont a szerelmek városában akarja átgondolni az életét, arról csakis nagymamája naplója tehet.

Vajon a nagymamájának tényleg volt egy titkos olasz szerelme? A naplóból ugyanis fény derül Róza nagyi titkaira, és Lili egészen Velencéig megy, hogy megtudja az igazságot.

Lili reméli, a saját életével kapcsolatban is tisztábban lát majd az utazás végére. Tudni fogja, érdemes-e még egy esélyt adni a házasságának, vagy új életet kell kezdjen, ha hazatér.

Első állomása a Trattoria Venezia, ahova nagymamája útja is vezetett annak idején.

Elandalítja a város, a gondolások éneke, egy régmúlt szerelem emléke és talán egy új ígérete is.

Vajon Velence feltárja előtte titkait?

Fábián Réka 2018-ban kezdett könyvekről blogolni, hogy népszerűsítse az olvasást. A Könyvkritika instagram oldal és a konyvmoly.com blog kitalálója és szerzője. Első könyvének legfontosabb üzenete, hogy az olvasás gyógyír és menedék, aminek terápiás hatása bármilyen élethelyzetben igazi segítség lehet. Budapesten él férjével és gyerekével.

Maksai Kinga:

Most már biztosan hazatér

Tartalom:

Fiatal pár él kellemes családi házban egyéves kisfiukkal, Budapesten, kertvárosban.

A férj irodában dolgozik. Egy este a céges buli után nem jön haza.

Vajon elhagyta Dórát? Szeretője van? Vagy tényleg eltűnt? – itt indul Maksai Kinga pszichológiai thrillere, amelyben az idegtépő kezdet után csak fokozódik a feszültség.

Kiben bízhat Dóra? Az apja magándetektívet akar fogadni. Telnek a napok, az eleinte kelletlen rendőrök végre nyomozásba fognak.

Dóra minden pillanatban teljes súllyal érzi az egyedüllétet, lassan már abban is kételkedni kezd, amiben biztos volt. És Dórával együtt az olvasóban is gyanú ébred.

Vajon mi történt? És mi lesz a vége?

Maksai Kinga első thrillere nyugtalanító, mégis lebilincselő kaland.

Elena Armas:

Spanyol szerelmi átverés

Tartalom:

Az esküvő Spanyolországban lesz. A pasi kiállhatatlan. Három napon át úgy kell tenned az összes rokon előtt, mintha szerelmes lennél belé.Catalina Martín szingli, de nem akar egyedül menni a nővére esküvőjére. Korábban elejtett egy megjegyzést, hogy van valami amerikai pasija, és mostanra mindenki készpénznek veszi a dolgot a családban és az ismeretségi körben. A volt pasija – és annak jelenlegi menyasszonya – például alig várják, hogy megismerkedjenek Catalina jövendőbelijével.

Négy hete van, hogy találjon valakit, aki hajlandó átrepülni vele Európába, és végig úgy tesz, mintha együtt lennének. A New York–Spanyolország repülőút hosszú, és Catalina érdes modorú családját nem lesz könnyű átverni.

Színre lép Aaron Blackford – Catalina magas, jóképű, tenyérbemászó stílusú kollégája –, aki meglepő módon felajánlja, hogy beugrik a szerepbe. Catalina legszívesebben közölné, hogy nem kér belőle – életében nem látott még ilyen idegesítő, bicskanyitogató, kiállhatatlan alakot.

De kiszolgáltatott helyzetben van, az esküvő közeleg, és mégiscsak Aaron a legmegfelelőbb megoldás. Catalina lassanként rájön, a férfi talán nem is olyan szörnyű, mint amilyennek a munkahelyén elkönyvelte.

Frank Gardner:

Krízis

Tartalom:

Luke Carlton korábban a Special Service különleges osztagánál teljesített szolgálatot, jelenleg a brit titkosszolgálat, az MI6 szerződéses partnere, akit a legveszélyesebb küldetéseken vetnek be. Igazi adrenalinbomba, szélvészgyors tempó: Kolumbia drogbarlangjai, kínzás, ármány, a drogkartellek velejükig romlott világa.Luke Carltonnak a párás kolumbiai dzsungelben kell nyomoznia egy brit titkosszolgálati tiszt meggyilkolásának ügyében, és csakhamar ráébred, az esetnek nemzetközi következményei lesznek. Luke-ra Dél-Amerika legerősebb, vérszomjas és könyörtelen kartellje vadászik, amelynek feje egy pszichopata. A drogkartell bosszúja nyomán egy világváros kerül a célkeresztbe: ha Luke nem jár sikerrel, London is veszélybe kerül.

Szerencsés Dániel:

13. emelet

Tartalom:

Brüsszel. Az európai értékek védelmező bástyája, a szabadságjogok fellegvára, a sokszínűség szimbóluma. Tóth Tamás, az Európai Bizottság Biztonsági Szolgálatának nyomozója, legalábbis ebben a hitben és meggyőződésben végzi munkáját. A kialakult tökéletes képet egy hirtelen haláleset kezdi szilánkjaira repeszteni. Az egykori hírszerző legvadabb rémálmaiban sem tudná elképzelni azt a lavinát, amelyet a gyanús körülményekkel övezett, mégis öngyilkossággá nyilvánított esetben folytatott nyomozásával elindít. Kiderülhet-e az igazság, és vajon túlélhető-e, ha valaki lerántja a leplet a tündérmesébe illő kép alatt rejtőző megrázó valóságról?

21. Század Kiadó

Kiadómustra: FairBooks Kiadó - ("Egyelőre szeretnénk kizárólag magyar szerzőkkel foglalkozni, aztán majd meglátjuk, hogy hosszabb távon ez hogyan alakul.")

Köszönöm Megyeri Juditnak, vagyis Jud Meyrin írónőnek, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Szeretném nektek bemutatni az egyik legdinamikusabb kiadót, a FairBooks kiadót. Alig pár hónapja indult el, és máris az olvasók kedvenceivé váltak. Jómagam pár könyvet beszereztem tőlük a Könyvhéten, már csak Ludvig Dóra kötete hiányzik. De várom, hogy milyen könyvek fognak még érkezni a kiadónál.

Forrás: FairBooks Kiadó Facebook oldala

1. Mikor és hogyan fogalmazódott meg kiadó a megalapításának a gondolata?

2020 végén kezdtünk el először gondolkodni azon, hogyan lehetnének a magánkiadásban megjelent könyvek versenyképesebbek. Hogyan csinálnánk mi, ha nemcsak kiadni szeretnénk a könyveket, hanem el is adni. Végül arra jutottunk, hogy először is kell egy ugyanolyan szigorú kéziratszűrés és alapos szöveggondozás, mint a hagyományos kiadóknál. Vagyis nem adunk ki akármit. Másrészt kell a kiadó részéről egy erős marketingtevékenység az íróknak és a könyveinknek. Annyira megtetszett ez a koncepció, hogy bele is vágtunk.

2. Jól tudom, hogy nem egyedül indítottad el? Elárulod, ki a társad? Milyen együtt dolgozni, létrehozni valami újat? Milyen nehézségek merültek fel voltak?

A szerkesztőmmel, Tira Naellel közösen hoztuk létre a kiadót. Ő a profi szöveggondozást adja a mixhez, én pedig az elmúlt évek alatt (saját tapasztalatból és tanulás révén) összeszedett könyvmarketinges tudásomat. Nagyon élvezzük, hogy mi alakíthatjuk ki a kiadó irányelveit és működését. Persze nem értünk mindig mindenben egyet, de szerencsére vagyunk annyira jóban, hogy meg tudjuk beszélni, ha eltér a véleményünk, és tudunk olyan megoldást találni, amit mindketten elfogadunk.

Nehézségek mindig vannak, és nem csak azért, mert még kicsi a kiadó. Biztos vagyok benne, hogy később is lesznek, csak másfajta nehézségek. Elindulni, elfogadtatni magunkat a könyvpiacon sosem könnyű, de azért szerintem jól haladunk.

3. Miért pont FairBooks lett a neve a kiadónak?

Bele szerettük volna csempészni a nevünkbe is, hogy nálunk az egyik legfontosabb az, hogy az olvasóknak megbízható minőségű könyveket adjunk. Ezért lett ’fair’. A ’books’ pedig ezután már adta magát. 

4. Hogyan jelentkezhetnek hozzátok az írók? Csak kimondottan magyar szerzők kötetei fognak megjelenni? Milyen szempontok alapján válogatjátok meg a szerzőiket?

Jelenleg dolgozunk egy pályázati kiíráson, annak keretein belül szeretnénk kéziratokat fogadni szeptember és október folyamán többféle kiadási formában (magánkiadásban és hagyományos, kispéldányszámú kiadásban is). A részleteket hamarosan megosztjuk a Facebook oldalunkon.

Illetve a webshopunkba folyamatosan várunk már megjelent regényeket. Itt is szűrjük a könyveket az alapján, hogy belepasszol-e az adott mű az arculatunkba, és tudunk-e neki megfelelő marketinget biztosítani. Ugyanis a webshopba kerülés mellé a szerzők és a könyveik egy alap könyvmarketinges csomagot is kapnak tőlünk, hisz nekünk is az az érdekünk, hogy ne csak ott legyen a könyvük a webshopunkban, hanem hogy fogyjon is.

Egyelőre szeretnénk kizárólag magyar szerzőkkel foglalkozni, aztán majd meglátjuk, hogy hosszabb távon ez hogyan alakul.

Eddig szuper, összetartó csapat jött össze. Szeretnénk, ha ez továbbra is így maradna. Egy támogató közösséget akarunk az íróinknak biztosítani, ahol lehet egymáshoz fordulni, egymást segíteni. A kiadó részéről pedig az az egyik legnagyobb elvárás, hogy a szerző hajlandó legyen javítani, együttműködni. Ne úgy tekintsen a regényére és a saját írói készségére, hogy az már kialakult, és nincs szükség továbbfejleszteni. Mert fejlődni, tanulni mindig kell.

5. Milyen zsánerű könyveket fogtok a közeliés távoli jövőben kiadni?

Egyelőre a szórakoztató irodalomnál maradunk. A romantikus, a krimi, az erotikus, a történelmi romantikus és a fantasy zsáner elsősorban az, amiben gondolkozunk.

6. Nagyon szeretem a romantikus/krimi könyveket. Számíthatunk rá a jövőben, hogy több ilyen könyvhöz juthatunk majd rajtatok keresztül?

Az én nagy szerelmem a romantikus krimi zsáner, ezért számomra kiemelten fontos, hogy minél több ilyen mű jelenjen meg nálunk. Szóval amellett, hogy várunk mindenféle szórakoztató irodalmi kéziratot, én még külön vadászom a romantikus krimiket. Bízom benne, hogy sok ilyen regény fog még megjelenni nálunk.

7. Mit gondolsz. mi lesz 5-10 év múlva? Mit vársz a jövőtől?

Bár nem célunk az, hogy túl gyorsan növekedjünk, de bízom benne, hogy addigra már nem kis kiadónak fogunk számítani. Szeretném, ha lenne egy olyan szerzői csapatunk, akik nem csak tehetségesek, de szeretnek tanulni is, és akik elégedettek a mi munkánkkal is, ezért hosszú távra terveznek velünk. Reméljük, hogy addigra a pályázatunk gördülékenyen működő, rendszeres lehetőséggé nővi ki magát. Írástechnika és könyvmarketing témákban pedig biztos pont tervezünk lenni a hazai írói életben.

Ennél specifikusabb terveink is vannak, de azokat egyelőre még egy kicsit megtartjuk magunknak.

Köszönöm szépen a lehetőséget az interjúra!

Én köszönöm! 

Pályázati felhívás

 FairBooks Kiadó Fb oldala

FairBooks Kiadó és Írói Műhely 

FairBooks webshop