Íme, az elérhető csatornáim, ahol a hazai szerzők könyveit teszem fel. Ha bármi kérdésetek van ezzel kapcsolatban, bátran keressetek fel email-ben. Igyekszem minden hazai szerző könyveit több platformra feltenni. S nem mellesleg elolvasni is igyekszem majd őket, hogy véleményemmel is segítsek. Mivel jelenleg teljesen elfoglalt vagyok az olvasnivalókkal, így türelmet kérek mindenkitől. Tudom, hogy nem valami profi könyves videók ezek, de annál nagyon lelkesedéssel csinálom. Számomra megtisztelő, hogy bemutathatom az olvasóimnak, követőimnek a hazai szerzők könyveit.
- Főoldal
- Csatornáim
- Kapcsolat-Támogatóim
- Magyar Szerzők
- Book Tag
- A külföldi szerzők
- Amiket el szeretnék olvasni
- Véleményem a könyvről
- Előolvasás
- Álomgyár legjobb könyvei
- Könyvtrailer
- Borítóleleplezés
- A magyar könyv is magyar termék mozgalom
- Top 5
- Kiadómustra
- Idézetek
- Beleolvasó
- BookTrailer
- Ifjúsági regények
- Ismerjük meg közelebbről a szerzőket
- Tudtad-e?
- Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!
- Interjúk
- Hogyan készül a könyv,történet?
- Meleg regények
- Maradj otthon!
- Mit olvassak?
- Emberek a borítók mögött!
2022. augusztus 26., péntek
2022. augusztus 20., szombat
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gréger Csaba - ("Már gyerekként is szerettem a mitológiai történeteket, elsősorban a görög és a germán mítoszok fogtak meg. Leginkább az tetszett bennük, hogy a történetek hősei – bár legtöbbször isteni származásúak, egy szélesebb panteon tagjai, vagy azok leszármazottjai – mennyire közel álltak a halandó, emberi világhoz. ")
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy bemutatkozhatok az oldal olvasói számára! Magamról röviden: mint ahogy olvasható a bevezetőben elsőkönyves írónak számítok, de ezt olyan trükkös megoldással igyekeztem áthidalni, hogy rögtön két könyvet jelentettem meg, így igazából rögtön magam mögött is hagytam ezt a titulust. A végzettségem és a szakmám tekintetében látszólag semmilyen közöm nincs az íráshoz, informatikai területen dolgozok vezető beosztásban egy multinacionális cégnél. Azonban már gyerekkorom óta foglalkoztat az írás és az alkotás gondolata, számos történetet történetem készült a „fióknak”. Ennek ellenére sokáig nem is merült fel bennem, hogy komolyabban írni kezdjek, tavaly azonban egy hosszabb kórházban töltött időszak alatt megfogadtam magamnak, hogy belevágok. Akkor és ott született meg a „Halhatatlanok” világának gondolata, ami aztán fokozatosan nőtt egyre nagyobbá és komplexebbé, és ennek a folyamatnak a vége az lett, hogy egyszerre jelent meg egy regény hosszúságú, tíz különböző történetet tartalmazó novelláskötet, és az ezek helyszínéül szolgáló fantáziavilágot bemutató Világleírás.
Halhatatlanok-Világleirás c. kötet sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Kezdetben a világ ötlete született meg. Már gyerekként is szerettem a mitológiai történeteket, elsősorban a görög és a germán mítoszok fogtak meg. Leginkább az tetszett bennük, hogy a történetek hősei – bár legtöbbször isteni származásúak, egy szélesebb panteon tagjai, vagy azok leszármazottjai – mennyire közel álltak a halandó, emberi világhoz. Hús-vér szereplők voltak, hibákkal, gyarlóságokkal és nem utolsó sorban saját célokkal, amiknek elérésére törekedtek. Azt gondolom, hogy egy mai modern történet is akkor kerül igazán közel az olvasó szívéhez, ha együtt tud izgulni, sírni a karakterekkel, akik származásuktól függetlenül igenis esendőek, és nem hiba nélküliek. Mivel már egészen fiatal koromban megfertőzött a fantasy szeretete is – ami ilyen-olyan formában végigkísérte az egész életemet -, amikor eszembe jutott egy olyan történet, amiben az égi lények elbuktak az egykoron nekik hódoló halandók előtt, szinte adta magát az ötlet, hogy ezt egy új fantasy világ formájában meséljem el. A klasszikus fantasy történetek szinte kivétel nélkül bátran nyúltak az ókori/középkori mondakörökhöz, így azt gondoltam, az én világomban sem lesz stílusidegen az erős mitológiai felhang. Amint alaposan átgondoltam ennek az új fantáziavilágnak az alapvető kereteit és szabályait, nekiálltam az írásnak. Először stílszerűen a teremtéstörténettel kezdtem, majd az egyes korok kifejtésével folytattam, és csak ezek után mélyültem el az egyes népek és birodalmak, a világ „jelenkori” történetének leírásában. A Világleírás pedig egyre csak nőtt és gazdagodott, de ezt nem bántam. Bevallom, engem mindig az olyan fantasztikus történetek nyűgöztek le igazán, amiben a történet mögött érezhetően ott vannak a miért-ek, és van benne mélység, nem pedig csak egymásra szórt ötletek összessége. Az ilyen felületesebb fantasy-k nem a kedvenceim, ellenben ha valamiben érződik a világteremtésbe beleölt sok-sok óra munka, és emiatt az egész egy koherens egészet képez, azzal sokkal jobban tudok azonosulni. Nem állítom, hogy az én világom bármilyen szempontból is akár csak megközelíti a nagy elődök munkáit – gondoljunk csak J. R. R. Tolkien-re, aki saját nyelveket alkotott a világa lakóinak –, de mindenképpen ezen az úton szerettem volna elindulni. És bőven van még ötletem a további kifejtésre is…
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mivel fantasy történetekről van szó, ezért nyilván nehéz is lenne azt állítani, hogy igazán sok köze van a valósághoz, ám mégis volt bennem egy törekvés arra vonatkozóan, hogy a szereplők cselekedete és a világ működése a maga fantasztikus mivoltában is kellően realisztikus legyen. Egy példával érzékeltetve, hogy mire is gondolok: mint minden nagy fantasy-ben, nálam is léteznek egymással szemben álló, és a másikkal századok óta viaskodó felek, ám bármennyire is csábító a jó és gonosz örök harcaként felvázolni ezt az ellentétet, én igyekeztem ezt elkerülni, bármennyire is tudom, hogy ez minden jó klasszikus mese alapja. A „Halhatatlanok” világában senki sem egyértelműen jó, vagy rossz, mindenki a saját kultúrája, saját történelme és saját érdekei szerint cselekszik, ami persze sok esetben óhatatlanul is szembe állítja a feleket egymással, de igyekeztem elkerülni, hogy igazságot tegyek köztük. Nálam az első két novellában a könyv címében is szereplő „halhatatlanok” először csak említés, vagy mellékszereplő formájában tűnnek fel, és csak a harmadik novella mutatja be először az ő szemszögükből a történetet. Én végig két egymással egyenlő erősségű és fontosságú oldalt igyekeztem felvázolni, hogy az olvasó dönthesse el, neki melyik szemlélet, melyik filozófia a szimpatikusabb. Az első visszajelzések alapján talán kimondható, hogy sikerrel jártam.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Ahogy említettem korábban, már gyerekként megfertőzött a fantasy, így nagyon fiatalon, alig tíz évesen elkezdtem saját történeteken gondolkozni. Ha az első és legnagyobb hatást kellene említeni, ami elindított ezen az úton, akkor Tolkien munkáit semmiképpen sem hagyhatom ki. Még kisiskolás gyerekként olvastam a Hobbitot, majd kísérletet tettem a Gyűrűk Urával is, amibe először ugyan beletört a bicskám – ami nem csoda hiszen egy 1000 oldalnál is hosszabb történetről volt szó-, de maga a világ teljesen elvarázsolt, kívülről tudtam minden hely és szereplő nevét. Aztán a fantasy szeretete később is elkísért, bár a gimnázium utáni években jóval kevesebbet olvastam hasonló műveket. Igazából két-három éve kezdtem el újra „falni” a fantasy könyveket, igyekeztem bepótolni a korábban elmaradt írásokat, amik alapműnek számítanak a műfajban, és minden kétséget kizárólag ezek is nagy hatással voltak arra, hogy végül belevágtam komolyabban az írásba. Maga az alkotás élménye hajtott végig, az, hogyha tetszik is a végeredmény másoknak, már csak a hab a tortán.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre nem tervezem, hogy elhagyom a fantasy műfaját, egyrészt azért, mert csak most fogtam bele komolyabban az írásba, másrészt pedig úgy gondolom és érzem, hogy rengeteg lehetőség rejlik még a „Halhatatlanok” világában, amit vétek lenne nem kiaknázni. Azonban érdemes megemlíteni, hogy az a remek a fantasy történetekben, hogy nem korlátoz le igazán egy zsánerre, inkább egy keretet ad az íráshoz, de a stílust nyugodtan és sikeresen váltogathatja benne az író. Az én első tíz novellám sem mind ugyanabban a stílusban íródott, van ami a klasszikus kalandregények hangulatát, míg más történet a titkokat rejtő krimik, vagy akár a horror irányába mennek el. Kifejezetten élveztem ezt a kísérletezést, ám a következő kiadványnál megfogadtam, hogy igyekszem egy nagy, összefüggő történetet írni, így meglátjuk mennyire fér majd bele abba is ez a stíluskavalkád.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Mindenképpen adott egyfajta megnyugvást, és sikerélményt, amikor a kész kéziratot a kezemben tudhattam. Emellett bevallom kicsit fel is lélegeztem, ugyanis a kiadott változat már a történetek sokadik átírt változata, minden szerkesztésnél találtam benne olyan részleteket, mondatokat, amivel nem voltam elégedett, így folyton újra és újra nekiestem az átírásnak. Maximalista vagyok – ez azt gondolom a kiadványok képi világán is látszik–, és nem szerettem volna olyan terméket kiadni a kezemből, amivel nem vagyok megelégedve.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Nincs írói álnevem, a születési nevem szerepel a kiadványokon. Habár a fantasy műfajon belül kifejezetten gyakori, hogy írói álnéven kerülnek a könyvek kiadásra, de én ezt mindig furcsának éreztem, annak ellenére, hogy ezeket a könyveket olvasva nőttem fel. Valószínűleg, ha fiatalabb lennék, én is választottam volna magamnak valami hangzatos írói nevet, de ma már úgy érzem, hogy büszkébb vagyok amiatt, hogy a saját nevem szerepel a könyveken, és jó alig várom, hogy megmutathassam majd a gyerekeimnek, hogy „nézd, ezt apa írta…”
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Azt gondolom, hogy igen. Számomra a fantasztikus irodalom – és egyébként a többi művészeti ág is – egyfajta kiszakadás a mindennapok stresszéből és hajtásából, amiből három gyermekes apukaként, és a versenyszférában vezető beosztásban dolgozó személyként nekem is jut bőven. Viszont amikor a „Halhatatlanok” kiadványokon dolgoztam, valami teljesen mást alkothattam, valamit, ami szintén én vagyok, csak másképpen. Sokáig tartottam tőle, hogy mit gondolna a környezetem, ha fantasy történetekkel rukkolnék elő, de őszinte leszek, ma már cseppet sem érdekel, hogyha mások emiatt furcsán néznek rám. Hozzáteszem nagyon pozitívan csalódtam, rendkívül támogatóan viszonyult a család, a barátok és az ismerősök ehhez az új „hóbortomhoz”. Sőt, ha mondhatom, inkább „menő” dolog ez ma már, ami 20-25 éve szinte elképzelhetetlen lett volna.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Egészen különleges. Tudni kell a kiadványokról, hogy mindent magam terveztem és találtam ki, és bár kiváló szakemberek és művészek voltak a segítségemre, akik a designért és a grafikákért feleltek, az ötletek 99%-a tőlem származik. Nyilván sokkal nagyobb munka az, mint ha egy kiadó az ember hóna alá nyúl, és leveszi a terhek jelentős részét az emberről, de a kreatív mozgástér nyilvánvalóan magánkiadásban a legnagyobb. Összességében büszke vagyok a végeredményre, és szerencsére a visszajelzések is többnyire pozitívak, így most úgy gondolom megérte ez a rengeteg beleölt munka.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Is-is. Általában a történet vázát és a szereplőket találom ki előre, illetve felskiccelem a cselekmény főbb vonalait. Azonban a részletek, a tényleges cselekmény sokszor az írás közben alakul, folyamatosan jönnek új és új ötletek, amiket aztán papírra is vetek. Alapvetően tervező típusú embernek tartom magam, így elképzelhetetlen számomra, hogy mindenféle előzetes elgondolás nélkül üljek le írni, de kifejezetten élvezem, amikor magával ragad a „flow”, és elvisz új irányokba.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Szinte minden novellában van kedvenc jelenetem. Szeretem az erős képeket, ám igyekszem nem túl gyakran alkalmazni azokat. Akkor szeretem ezeket alkalmazni, ha valamire kifejezetten szeretném felhívni az olvasó figyelmét, vagy valami nagyon erős érzést akarok közvetíteni. A „Halhatatlanok” novellákat úgy írtam meg, hogy minden történet végén legyen valami csavar, egy nem várt esemény, vagy akár valami megdöbbentő fordulat formájában. Azt szerettem volna, ha az olvasó a történet végén megáll egy kicsit, és elgondolkozik az olvasottakon. Ennek megfelelően azokat az írásokat szeretem, ahol úgy érzem, hogy ez a legjobban sikerült. A személyes kedvencem egyébként furcsa módon a novelláskötetet lezáró, alig néhány oldalas Epilógus, ami úgy érzem remekül keretbe foglalja az egész könyvet.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Én általában a szereplőkből indulok ki. Ha megvannak a fő karakterek, az ő jellemvonásaik és a motivációjuk tiszta, akkor sokkal könnyebben tudom megszülni köréjük a történetet. Általában teljesen véletlenszerűen jön az ihlet, ilyenkor gyorsan felírom magamnak ezeket a telefonomba, hogy ne felejtsem el, majd amikor időm engedi, elkezdem tovább gondolni ezeket a kezdeti ötleteket. Természetesen rengeteg impulzus hat rám, filmek, filmsorozatok és könyvek, amiket olvasok, de igyekszem odafigyelni arra, hogy ezek megmaradjanak inspirációként, és sose lehessen másolással vádolni. Természetesen ma már nagyon nehéz igazán eredeti, új ötleteket kitalálni ebben a műfajban, de azt gondolom, hogy egy egyedi hangulat, atmoszféra megteremtése sokat segít abban, hogy egy-egy korábban már „látott” ötlet új életre keljen az ember keze alatt.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Bevallom nagyon szűk volt ez a kör. A mostani kiadványokat igyekeztem annyira a magaménak tartani, amennyire csak tudtam, ugyanis nem szerettem volna, ha az eredeti koncepciótól akár jobbító szándékú javaslat is eltántorított volna. A jövőben már sokkal nyitottabban fogom kezelni a közönség bevonását, már csak azért is, mert amit szerettem volna eredetileg, már kiírtam magamból, így magam is sokkal nyitottabbá váltam további vélemények meghallására. Ennek ellenére volt egy személy, akinek sokat köszönhetek – és akinek a könyvet is ajánlottam –, ő a magyar fantasy irodalom egyik kiemelkedő alakja, és nagyon hálás vagyok, hogy rengeteg tanáccsal és konstruktív kritikával látott el az írás során, és bár tudom, hogy ő nem így gondolja, de igazából erősen az ő érdeme is, hogy a kitalált világ olyan lett, amilyen.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Eléggé meglepődtek, hiszen a feleségemen kívül senki sem tudta, hogy könyvet írok, egészen addig, amíg el nem készült. Így aztán még nagyobb volt a meglepetés és az öröm, hiszen nem is egy, de két kész kiadványt kaptak a kezükbe! Azt gondolom, hogy alapvetően büszkék, legalábbis remélem, hogy már felocsúdtak annyira az első sokkból. (Május végén jelentek meg a kiadványok). A gyermekeim sajnos még kicsik ahhoz, hogy ezt értékelni tudják, bár azt azért tudják, hogy apa írt egy könyvet. Remélem később ők is büszkén olvassák majd.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Először is szeretnék bíztatni mindenkit, hogy adjon egy esélyt a „Halhatatlanok”nak, amennyiben szereti a fantasy-t. Kiemelkedően fontos számomra, hogy minél többekhez eljusson a könyv, és egyáltalán nem önös érdekből. A könyvek megjelenésével egyidőben elstartolt ugyanis a Facebook oldalunk is, ahol mint a Magyar Közösségi Fantasy hirdetjük a terméket. És ezt valóban így is gondolom, egy olyan fantasy világot szerettem volna kitalálni, ami nem csak az enyém, hanem mindenkié, aki érez magában kedvet és bátorságot ahhoz, hogy ő maga is hozzátegyen kicsit a „Halhatatlanok” történetéhez. A középtávú céljaim között szerepel egy következő novelláskötet megjelentetése, amiben reményeim szerint már nem – csak – a saját írásaim lesznek olvashatóak, de az első olyan „közösségből jövő” történetek is, amik ebben a világban játszódnak. Ennek érdekében néhány hete el is indítottuk az első „Halhatatlanok” novellapályázatot, ahol olyan fiatal írók, vagy az írásra affinitást érző személyek történeteit várjuk, amik ebben a fantáziavilágban játszódnak. Ahhoz, hogy segítsük ebben a közösséget, minden jelentkező számára ingyenesen elküldjük mind az első novelláskötet, mind a Világleírás digitális változatát, hogy mindenki korlátok nélkül megismerkedhessen Nouros eddigi történetével! Azonban ennél még többet ígérünk: a legjobb pályaművek íróit meglepjük majd egy személyre szabott festménnyel, melyet a magyar fantasy illusztrátorok egyik kiválósága készít majd el neki(k) kifejezetten az ő történetei(k) alapján. Azt gondolom, hogy ez egy igazán különleges lehetőség, reményeim szerint minél többen jelentkeznek majd! Az első írás és kép már meg is született, és nekem szerintem legalább akkora boldogság volt látni a végeredményt, mint a történet írójának! Alig várom, hogy mások is csatlakozzanak, és együtt írjuk tovább ennek a „távoli világnak a történetét”!
2022. augusztus 17., szerda
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Haklik Tamás - ("Nem kellett kutatómunka, mert szinte mindent vágtam, a bűncselekményekhez kötődő részleteket, a drogok hatásait és a szlengeket is, meg egyébként is olyan korban és közegben játszódik a Beton, amit nagyon jól ismerek. ")
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez
a szenvedély?
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
2022. augusztus 10., szerda
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mátyás Mónika - ("Csupán egy-két állandó bétám van, akik őszintén megmondják a véleményüket, de van, amikor teljesen idegenekhez fordulok, A világ bétái egyesüljetek! csoportban.")
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Németországban élek már tíz éve, egy korábbi gyenge próbálkozástól eltekintve nem foglalkoztatott az írás, mígnem egy napon (2019-ben) úgy döntöttem, hogy írok egy jó kis fantasyt. A kézirat pár hónap alatt el is készült. Közben elvégeztem egy íróképző tanfolyamot, majd jött egy újabb váratlan ötlet, így született meg a Pataki Sára naplója, amelyet aztán beküldtem a Holnap Magazin regényíró pályázatára, és legnagyobb meglepetésemre nyertem vele.
Pataki Sára naplója c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
2020 májusában kezdtem el írni, aztán decemberben adtam be a pályázatra.
Rengeteg kutatómunkát igényelt, mivel a könyvben szereplő helyek egyikén sem jártam, de szerettem volna hitelesen visszaadni az olvasóknak.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A Pataki Sára naplója akár igaz történet is lehetne, de szerencsére a szereplők csak kitaláltak.
A másik kézirataim a fantasy kategóriába esnek, ezért ezekben minden csak a fantázia szüleménye.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Stephanie Meyer Alkonyata olyan hatással volt rám, hogy 2011-ben rövid idő alatt megírtam jónéhány fantasy novellát, melyeket feltettem az azóta már megszűnt blogomra.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Mindenképp. Szeretném, ha az olvasóközönség végre megismerné a fantasy-író oldalamat is.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Mivel novellákat is írok, ezért szerettem volna szétválasztani a műfajokat és a nevemet ehhez igazítani. Először volt az írói álnevem (Mona Matthews), ami valójában a saját nevem angolos verziója. A Pataki Sárát is ezen a néven akartam először megjelentetni, de mivel a történet szereplői magyarok, ezért inkább a saját nevemet használtam. A fantasy történeteim viszont Amerikában játszódnak, ezért ehhez az írói álnevemet használom. Így különböztetem meg a romatikus és a fantasy zsánert egymástól.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Az urban fantasy világa az, amiben olvasni és írni is szeretek, persze azért a kezembe akadnak más zsánerű könyvek is.
Az, hogy az első könyvem a romantikus kategóriában jelent meg, a szerencsének köszönhető, de mindenképp a fantasy írók sorába szeretnék beállni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Sírtam, amikor megtudtam, hogy nyertem a regénypályázaton. Aztán jöttek a munkálatok, a szerkesztés, a lektorálás, a borító megtervezése. Először az e-könyv jelent meg, 2021 augusztusában. Nyilván nagyon örültem neki. A nyomtatott verzió pedig november végén jött ki.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Eddig ihlet alapján dolgoztam, sokszor menet közben találtam ki az eseményeket, és nem volt előre megtervezett vonal. Tehát csak nagyvonalakban gondolom ki, hogy mi történjen, aztán menet közben adja magát a többi.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Természetesen a kedvenc jeleneteim azok, a hol a két főszereplő végül összejön egymással, hiszen a szerelem minden történetemben jelentős szerepet kap.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Igyekszem filmeket nézni vagy az adott témában olvasni, hogy ihletet szerezzek, de általában ez nem sikerül. De az is lehet, hogy a tudatalattim ezt tárolja, és csak később használja fel.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Csupán egy-két állandó bétám van, akik őszintén megmondják a véleményüket, de van, amikor teljesen idegenekhez fordulok, A világ bétái egyesüljetek! csoportban.
Néha egyébként teljesen elüt a béták véleménye, ilyenkor nekem kell eldöntenem, hogy kiét veszem figyelembe.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Büszkék rám. A szüleimnek a regényemből és az antológiákból is adtam egy-egy példányt.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
A Pataki Sára naplója folytatása Ádám naplója címmel ez év őszén
fog jelenni. Pontos dátumot még sajnos nem tudok.
A mairodalma.hu gondozásában nemsokára megjelenik egy antológia,
amelyben az én novellám is szerepel.
Nyomtatásban eddig megjelent novelláim:
Mona Matthews: Az átok (Holdtitok)
Mona Matthews: A norvég vámpírnő
(Fátyolszakadás)
Mátyás Mónika: A virágbolt (Szerelmes
szavak)
Mátyás Mónika: A könyvesbolt (Cseresznyevirágzás)
Elérhetőségeim:
Mona Matthews instagram oldala
Köszönöm az interjút!
Én köszönöm!
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Cassy Blacksmith - ("Látnom kell magam előtt a helyszínt, a karakterek otthonát, az üzleteket, helyeket, ahová szívesen járnak. ")
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Reklámszakemberként dolgozom, 13 éve foglalkozom komolyabban írással. A
munkán része sokszor a reklámszövegek, kreatív koncepciók kitalálása, de már
sokkal régebb óta jelen van az életemben a történetmesélés. Anyukám a megmondója,
hogy már kisiskolásként is füzetbe írogattam a kreálmányaimat. Akkor inkább
rövidebb novellákat vagy meséket írtam magamnak, aztán felsőben kísérleteztem
versekkel is, de később rájöttem, hogy ezek kevésbé kötnek le. Így maradtam a
regényeknél.
Maximalista ember vagyok, így annak
ellenére, hogy az írás egyben a munkám, hivatásom is, szeretem magam képezni. Több
íróképzést is elvégeztem az elmúlt években, néhány novellám az Aranymosás Irodalmi
Magazin oldalán is olvasható. 2017-ben pedig a Főnix Könyvműhely gondozásában
jelent meg a “Halhatatlanok” antológia, amelyben Lélekkufár című
novellám is helyet kapott.
2022 februárjában jelent meg a Te leszel a következő című e-bookom, most júniusban pedig a Totálkár című regényem, ami egy sorozat kezdő kötete. Mindkét könyv kapható a Libri-Bookline, a Dibook, az Eköny Magyarország, az Álomgyár könyvesboltok és a Google Könyvek áruházában is.
A Totálkár ötlete 2015-ben fogalmazódott meg bennem. Maga az írási folyamat sokáig tartott. Még ha fikciót is írok, de valós helyszíneket választok, szeretek nagyon a részletekbe menni. Látnom kell magam előtt a helyszínt, a karakterek otthonát, az üzleteket, helyeket, ahová szívesen járnak. Lehet, hogy ez tényleg csak egy kattanás nálam, de mindig az jár a fejemben, mi van, ha valaki tényleg megnézi, hogy az adott épület ott van-e, úgy, ahogy én azt leírtam. Ezért bár maga a Totálkár egy elég egyszerű történetnek látszik, a részletekben szeretek elmerülni. Az is nehezítette a dolgot, hogy egy számomra idegen világról – az autóversenyzés, utcai gyorsulások világáról – meséltem. Ezért segítségül is kellett hívnom az egyik barátom, aki történetesen nagy rajongója ennek a témának és autószerelő. A regénnyel 2015 végén pályáztam az Aranymosásra, tehát nagyjából 1 év alatt készült el.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Vegyesen. Mostanában kevesebb fantasy-t írok, de Wattpaden volt pár ilyen írásom, illetve sokáig igen vonzottak a disztópiák. Általában olyan könyveket írok, amiket olvasni is szeretek, és mivel nem maradok meg sosem egy zsánernél, szeretek kísérletezni. Persze próbálom annyira valósághűre csiszolni a történeteimet, amennyire lehet. Ez odáig fajul, hogy Google Streetview-val nézem végig az utcákat és helyszíneket. Néha már szinte beteges, mennyi időt tudok ezzel elpazarolni.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már kiskoromban, de igazán komolyan 5-6.-os koromban, amikor először olvastam a Harry Potter első két részét. Szerintem J.K. Rowling igazi példakép mindenkinek, nekem is sok erőt ad a mai napig, ha csak arra gondolok, hogy őt mennyiszer utasították el kiadók, mire megjelent Harry története. Akkor még csak egy gyerekkori ábránd volt, hogy egyszer majd én is olyan történeteket írhatok, amiket mások boltban vesznek meg, de hát minek kergessem az álmokat, ha meg is valósíthatom?
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Eufórikus és ijesztő is egyben. Persze a munka nem áll meg itt, mert onnantól még vagy ezerszer átnézem a kéziratot, átírom a gyenge részeket, és természetesen onnantól mehet a bétáknak, előolvasóknak, akik szintén megköpdösik. Egy szöveg nálam sosincs teljesen kész, szóval ezért is olyan ijesztő, amikor végre elengeded. Mert folyton ott motoszkál a fejemben, hogy talán mégsem olyan jó, mint gondolom. Erre valók a béták és előolvasók, hogy segítsék a munkát. Törekszem arra, hogy minden olvasónak megfeleljek, ezért tart szerintem ilyen sokáig a munka.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Ez is a Harry Potterre vezethető vissza. Korábban írtam már másik álnéven, de azt nem éreztem magaménak. A Cassy-t, akkor találtam ki, amikor 2001-ben nagyon menők lettek a netes, G-portalos fan oldalak és „varázslóképzők”. Ha valaki kb. 30-35 éves, akkor tudja, miről beszélek. Akkor választottam magamnak még a Cassandra névből rövidült Cassy-t, ami sokáig a nick nevem volt. A vezetéknév pedig a saját nevem angolos változata. Mindenképpen olyat szerettem volna választani, mi eléggé egyedi, és könnyű beazonosítani vele.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nálam nem úgy kezdődik az írás, hogy eldöntöm, milyen zsánerben szeretnék
írni. Ha jön az inspiráció, akkor nincs menekvés, a sztori alakítja magát a
fejemben. Ha az végül egy urban fantasy lesz vagy egy new adult regény, akkor
welcome. Sokszor bajban is vagyok, amikor meg kell határozni
a pontos zsánert, mert nem mindig tudom eldönteni. A Totálkár esetében is sokáig azt hittem,
hogy ez egy young adult történet, mire az egyik béta rávilágított, hogy ez inkább
már new adult. Jó pap holtig tanul.
Szeretem magam próbára tenni, így biztosan fogok még ugrálni a zsánerek
között.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Eddig mindegyik magánkiadásban jelent meg. A korábbi álnéven már 5 e-bookom
van fönt a neten, de nem igazán hirdetem sehol. Ennek ellenére a mai napig fogynak
belőle, pedig az első 2013-ban került ki.
Amikor a mostani írói álnéven
megjelent a „Te leszel a következő” című regényem, igazából csak egy
kísérlet volt a részemről. Azt a történetet Wattpadre írtam először, nem volt
egyéb tervem vele, csakhogy szórakoztassam magamat és az olvasókat.
Aztán a befejezést követve nagyon
sokan jeleztek vissza pozitívan, és követelték a folytatást. Meglepődtem,
amikor kategóriagyőztes is volt, és sok direkt üzenetet kaptam, hogy szívesen olvasnák,
ha e-bookban is megjelenne.
Ekkor elhatároztam, hogy belevágok a magánkiadásba. Nehéz, fárasztó munka, de abszolút megérte.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
A kislányom születése előtt sokkal
több időm volt írni, szinte teljes hétvégék mentek el úgy, hogy azt sem tudom,
mit csináltam, pedig vagy 8-10 órát megállás nélkül gépeltem. Akkor
kihasználtam minden szabadidőt, hogy egy új történeten dolgoztam. Nem volt terv
vagy koncepció mögötte, csak hogy minél előbb végezzek az aktuális sztorival és
kiírjam magamból, amit el akarok mondani. De mivel másik hobbim az olvasás,
ezért próbálok egyensúlyt tartani, hogy ez ne menjen a pihenés rovására. Mióta
a kislányom megszületett, azóta pedig értelemszerűen ő és az apukája az elsők,
háttérbe szorul kicsit az énidő.
Gyakran kapok máshonnan ihletet (akár egy film nézése közben), vagy sokszor támad egy másik ötletem, ami viszont jobban foglalkoztat egy idő után. Ezért van, hogy áttérek ilyenkor egy másik sztorira.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Mindegyikben vannak kedvenc részek. A Totálkár esetében nagyon szerettem írni a Braden és Charlie közötti párbeszédeket, és egy kicsit azt is, amikor Charlie a bátyjával, Quentinnel veszekedett. Van egy öcsém, szóval próbáltam a mi régebbi veszekedéseinkből is meríteni egy kicsit. Mivel a Totálkár nehéz témákat dolgoz fel (köztük a pánikbetegség, önbizalomhiány, gyász és annak feldolgozása), ezért azok a részek nehezebben mentek.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Az ötletek sokszor csak úgy jönnek maguktól. Szeretek jegyzetelni olvasás vagy filmnézés közben, így mindig gyűjtögetem a szösszeneteket, amit majd felhasználhatok egy következő írásban. De van, hogy álmodom egy érdekes jelenetet, esetleg Pinteresten képeket keresgélek. Ott is van sok moodboardom, amit egyszer jó lenne felhasználni.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Több előolvasó és béta kezén is átmegy a szöveg. Szerintem fontos, hogy minél szélesebb korcsoportból találjunk ilyen segítőket, hiszen a könyvet sem csak egy adott embertípus fogja olvasni. Bétázós FB csoportban szoktam keresni magamnak segítséget, de vannak már bevett olvasóim is.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Nem titok, az idén jelentkeztem több pályázatra is, és mivel kevesebb az
időm, ezért néha mini-novellákra futja csak. De ahogy említettem, dolgozom most
egy krimisorozaton, aminek a második részét írom éppen. Nem tudom, miként,
hogyan alakul a sorsa, de nagyon szeretném nyomtatott formában látni.
A Totálkárral kapcsolatban is sok kedves üzenetet kaptam olvasóktól, így nem lehetetlen, hogy rászánom magam, és azt is nyomtatott formátumban fogjuk megjelentetni. A Whiston-fiúk sorozat következő részeit is szeretném minél előbb befejezni. De mindenről időben értesítem az olvasókat, elég aktív vagyok FB-n és Instagramon, szóval ott tud követni, akinek kedve van.
Elérhetőségeim:
2022. augusztus 5., péntek
Mit olvassak? Avagy, mit találtam 21. Század kiadó háza táján. (" A kiadó mindig tartogatott számomra meglepetéseket.")
Tartalom:
Tartalom:
Tartalom:
Tartalom:
2022. augusztus 2., kedd
Kiadómustra: FairBooks Kiadó - ("Egyelőre szeretnénk kizárólag magyar szerzőkkel foglalkozni, aztán majd meglátjuk, hogy hosszabb távon ez hogyan alakul.")
![]() |
Forrás: FairBooks Kiadó Facebook oldala |
1. Mikor és hogyan fogalmazódott meg kiadó a megalapításának a gondolata?
3. Miért pont FairBooks lett a neve a kiadónak?
5. Milyen zsánerű könyveket fogtok a közeliés távoli jövőben kiadni?
6. Nagyon szeretem a romantikus/krimi könyveket. Számíthatunk rá a jövőben, hogy több ilyen könyvhöz juthatunk majd rajtatok keresztül?
7. Mit gondolsz. mi lesz 5-10 év múlva? Mit vársz a jövőtől?