Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Florina Wolf - ("(...) húsz éves elfoglaltság, függőség, életcél, álom, mindenki másképp vélekedett róla a környezetemben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Florina Wolf írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek hamarosan megjelenik első könyve a FairBooks Kiadónál a Könyvhétre Pizzaszív-Légy mellettem (Pízzaszív 1.) címmel, személy szerint nagyon várom, hogy elolvashassam a könyvet.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, igazán megtisztelsz vele! Harminc éves vagyok, van egy jóravaló férjem, egy csodás lányom és egy bordercolliem, Maizie.

Pizzaszív-Légy mellettem (Pízzaszív 1) sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Vendéglátós suliban végeztem, és  többféle helyen dolgoztam is a szakmámban, elég sok bennfentes infóval rendelkezem, amit a szerkesztőm kifejezetten imád, szóval ez amolyan információ leporolás volt számomra, mert olvastam volna hasonló sztorit, de hát nem volt megírva. A mondás pedig úgy tartja, hogy akkor írd meg magad.

2020 tavaszán jött az ötlet, egyedül autóztam, mikor meghallottam a The Chainsmokers, ILLENIUM, Lennon Stella – TakeAway című számát, nem a legjobb az angolom (hála a középiskolás tanárnőmnek), de pont a lényeget megértettem. Beugrott egy bizonyos jelenet, ami köré felépülnek a részek. Amikor hazaértem megírtam a kezdetet, majd félretettem, mert akkoriban több mint ötven különböző papír fecnis fiók sztorim volt, azt írtam, amihez kedvem volt, és éppen addig is tartott, így semmivel sem haladtam.

Az író barátnőm, Daremo hívta fel a figyelmemet két pályázatra, az Aranymosásra és a Maxim kiadóra, a Pizzaszívet az utóbbira küldtem be úgy, hogy még vissza is jeleztek, hogy félreértettem a karakter minimumot és kellene még majdnem 100.000. Ott majdnem feladtam, mert úgy éreztem, nincs mit elmondani róla, Daremo biztatott, így végül az utolsó héten újraküldtem. Majd megkaptam a visszautasítást, és közvetlen utána az Aranymosástól is, ott úgy voltam vele, hogy szó szerint kidobom a laptopot az ablakon, és hagyom az egészet. De a férjem kivitt az udvarunkba a laptopommal együtt és azt mondta, rebootoljam a sztorit. Ennek hála lett a Beke szemszög és négy hónap alatt újra írtam az egészet.

Hány részesre tervezed a Pizzaszív könyvet?

Ez egy vicces sztori, eredetileg egy részes lett volna, utána trilógia, mikor a négy hónapos rebootolás során az egyik bétám azt javasolta szedjük szét és legyen sorozat. Végül a kiadó munkatársaival abban egyeztünk meg, hogy maradjunk a trilógiánál.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Olyan 75:15 arányban a fantázia része.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A szüleim válásakor kezdtem el írni. Ez majdnem húsz éves elfoglaltság, függőség, életcél, álom, mindenki másképp vélekedett róla a környezetemben. Az akkori judós barátnőm mutatta meg a Bravo újságban a Tokio Hoteles fiúkat, majd hallgattunk tőlük zenéket, és együtt kezdtünk el az A+-onaniméket nézni, legfőképp az Inuyashát, és hát fanficcekkelkezdődött minden. Az Anime-fanfictionstyle oldalon kezdtem publikálni az akkori írói álnevemen, ami a NorikoRyuuHime volt, és ott találtam rá más jellegű, nem fanfic sztorikra, ami miatt felvetődött bennem az, hogy elrugaszkodhatok én is ezektől a fix dolgoktól.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképpen. Aki követ Wattpaden, tudja, hogy van kisebb horror, thriller és krimi sztorim is, amik kihívásokra, meghatározott karakterszámú, vagy témájú novella pályázatokra készültek, amikkel kifejezetten tréningezem magamat, mert nem vagyok a rövid megoldások embere. Van még sci-fi, erotikus és fantasy sztori is a tarsolyomban, de a fő szál mindegyikben a romantika.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először örülök, nagy szó nálam, mivel sokkal kevesebb befejezett történetem van. De most, ahogy már itt vagyunk a célegyenesben, elég sokszor elérzékenyülök, szerintem ez nálam akkor fog tetőzni, mikor konkrétan egy vesszőt sem írhatok már bele a Pizzaszívbe. Na ott majd elfog fogyni egy százas zsepi.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Van egy gyönyörű hangú énekesnő, Florina Perez, rengeteget hallgattam a zenéit a YouTube-on, a Wolf pedig magyarul farkast jelent, ez az a szó, amibe az összes testvérem nevéből tudtam betűt behelyettesíteni.

Nem szeretem a rendes, kvázi civil nevemet, a férjezettel, egy fokkal jobb lett, de ennyi.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, az igazi 90-es és 2000-es évek eleji szappanoperákon nőttem fel, amiket a nagymamámmal néztünk, ez volt a közös programunk, kettesben. Ő már sajnos nincs velem, de néhány telenovellás történetvezetéssel olyan, mintha kapnék vele még egy kis közös időt.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még folyamatban van, ezért inkább azt mondom el, milyen volt, mikor megtudtam.

Az első körös bekerülésem egy pokoli hét utolsó napján, ironikusan péntek 13-án derült ki, ami nekem általában szerencsét hoz, mint most is, segített átlendülni, akkor már várandós voltam.

A második kör végeredménye a sógorom születésnapi vasárnapi ebédje közben érkezett, ahol elsírtam magam az örömtől.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sosem tervezek semmit előre, minden eddigi befuccsolt, ha így tettem, meg eleve egy nagyon spontán típusba tartozom, szóval ez az írásomon is látszik.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Pizzaszív 1-ben a kedvencem a halloweeni és a spicy jelenetek, de szeretem a tesós összetartósakat is. A nehezemre a veszekedős és szomorú jelenetek esnek, mert pillanatok alatt én is át tudok hangolódni rájuk, és rendesen olyan, mintha nekem volna pocsék napom, nem pedig a karaktereimnek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sok minden megihlet engem, egy zeneszám, film jelenet, vagy egy olvasott, esetleg egy-egy álom. Ezeket összegyűjtöm és szemezgetek belőlük egy-egy jelenetnyire.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A bétáim, és az író barátnőim, Daremo, Sylvi, Arlete, C.K.Zolya, de természetesen a kiadói részről Ági, Tira és Judit is ellátnak ötlettel tanácstalanság esetén, miközben próbálunk kompromisszumokat kötni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Anyukám és férjem a legfőbb támogatóim, valamint a nővérem, de úgy, hogy igazából fogalmuk sincs, mit művelek. Egy unokatesóm mondta, hogy megrendeli, ő meg is osztja a tartalmaimat, de ennyi. A barátaimtól és az olvasóimtól több szeretet és biztatást kapok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Remélem, meghozza Nektek a kívánt várakozást a történet! Elvégzek két kurzust a kiadómnál, és szeretném a továbbiakban is képezni magamat. Jelenleg egy fantasy sorozat első részén dolgozom, ami nem tudom, hogy az idei szoros kiadói megjelenési tervezetbe belefér-e, de ha nem, akkor majd jövőre. Utána mindenképp a Pizzaszív 2 javítási munkálatainak fogok neki állni, hogy 2025-re a kezetekben lehessen a folytatás, mert az előolvasóimat totál kibuktattam a végével és sietettnek. Kissé.

Florina Wolf írói oldala

Előrendelhető FairBooks Kiadónál.

Wattpad

Tiktok

Instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bali Brighton - ("Én mindig azt mondom, hogy arról írok, amit szeretnék látni/olvasni. Ihletet azonban számos helyről szerzek. Nekem elsősorban a képek nézegetése vált be.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Bali Brighton írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent fantasy regénye Arronia és az Elveszett Bölcs címmel. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy olyan ember vagyok, aki könnyebben beszél az általa alkotott dolgokról – így a könyvéről is –, mint saját magáról. Vagy ez legtöbbünkkel így van?

Debrecenben születtem és itt is végeztem hidrobiológia mesterszakon. A tanulmányaim alatt az írás messze került tőlem. Fiatal koromban inkább zenéltem meg rajzoltam, de idővel valamiért elhagytam, ami azt vonzotta maga után, hogy bennem maradt az alkotási vágy. Ezt az egyetem után az írással töltöttem ki.

Mindig is felnéztem az írókra és emlékszem, tizenkét évesen írtam meg az első könyvkezdeményemet, amit természetesen nem fejeztem be, de megfogadtam, hogy egyszer én is kiadok majd egy könyvet. Az egyetem befejeztével végül eljött a kellő idő és elszántság, így belevágtam. Kimentem Írországba dolgozni egy időre, hogy ezt az álmomat mihamarabb meg tudjam valósítani. Kemény tizennégy hónapot töltöttem kint, de megérte.

Immár bő három éve, hogy töretlen a motivációm.

Arronia és az Elveszett Bölcs c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Bő két év volt, mire azt mondtam, hogy mostmár kiadható formát kapott a könyv. 2021 januárjától kezdve először hónapokig terveztem az egész sorozatot, mielőtt egyáltalán belekezdtem volna az első kötet megírásába. Ezután a munka mellett majdnem minden nap ezzel foglalkoztam, és nem csak kutatómunkát folytattam, de azt is meg kellett tanulnom, hogy hogyan is érdemes felépíteni egy regényt, hiszen soha nem tanultam.

Már megvolt az első kötet, amikor 2023-ban elmentem Nádasi Krisz regényíró-tanfolyamára, ahol a tanultakat kamatoztatva átírtam az egész könyvet. Teljesen más szemmel néztem a szövegemre. Hihetetlen, hogy mire nem képes egy három napos kurzus. E mellett természetesen számtalan cikket olvastam, de amúgy is olyan ember vagyok, aki szereti magába szívni az új információt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyrészt a fantázia van jelen, de biológus mivoltomból sokszor elgondolkodtam, hogy mi az, ami abszolút lehetetlen még egy fantasy történetben is. A legnagyobb gondom a bináris naprendszerrel volt. Habár nagyon érdekel a csillagászat, de sajnos nem vagyok asztronómus, így csak addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ér.

A bolygó fantasy világát, legfőképpen a környezet megjelenését azonban a fantáziám szülte. Ihletet azért merítettem innen-onnan, főleg az élőlények esetében. Sokat nézegetek képeket az interneten, de ha a valóságból merítek, azt is valamilyen szinten átalakítom, vagy valami pluszt adok hozzá.

A valóság olyan szinten viszont jelen van, hogy a könyvemben a lakosok egy része mítosznak tartja az emberek létezését. Illetve a bölcsek valós személyekről lettek mintázva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Elsőnek tizenkét évesen írtam és nagyon magával ragadott, de a sok hobbim miatt nem játszott nagy szerepet az életemben. Aztán voltak még kisebb-nagyobb próbálkozásaim, majd tizenhét évesen ismét belefogtam egy regénybe. Akkoriban nagyon ment a vámpír őrület, így természetesen én is erről írtam. Százhúsz-ezer szónál megálltam, és azóta se fejeztem be. Nem is tartom már így utólag jónak. Ez után szinte teljesen felhagytam az írással, mondván, ha majd igazán érzem magamban a motivációt és a képességet, akkor majd valami nagyba belekezdek. Nagyjából két-három év telt el, amíg az Arronia szikrája felcsillant bennem, és újabb öt év, hogy hozzá is fogjak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A horror foglalkoztat, mert fogalmam sincs, hogyan érhető el írásban a félelem, pedig olvastam már horrort. Nem kedvenc műfaj, mert hajlamos vagyok a valóságban túlfantáziálni a történéseket, de mindenképpen izgalmasnak találom, hiszen részben fantasy is.

Viszont nem tudom, hogy mikor jön el az az idő, hogy én egy horrorba belekezdjek. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék-e félni írás közben.

De egy jól átgondolt krimi is érdekes lenne. Élvezném analizálni, hogy a karaktereim pszichésen hogyan állnak egy gyilkossághoz. Talán egy kis varázslattal vegyítve… Most támadt egy ötletem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A helyzet az, hogy bárki, aki valamit alkot, szerintem sosem érzi teljesen befejezettnek a művét. Mikor rajzoltam, egy rajztanárom azt mondta, hogy tudni kell, hol kell megállni. Úgy gondolom, ez az írásra is igaz, így sosincs bennem az a nagy hurrá, hogy tökéletes és készen vagyok vele. Egyszerűen kicsit megnyugszom, hogy na akkor ez így mostmár kerek és vállalható, ugyanakkor ott motoszkál a fejemben a rengeteg alternatív történés, kivágás és átírás, amit viszont el kell engednem.

Miért pont ez az írói álneved?

Valójában Bali a becenevem – igen nő létemre. Az igazi nevemhez kapcsolódva B betűs családnevet szerettem volna és egy nap megakadt a tekintetem a Brightonon, de ekkor sok más szóban volt még. Aztán másnap megismertem egy angol rappert, aki egyébként elképesztően intelligens dolgokról beszél a nem hétköznapi számaiban, és mint kiderült, ő Brightonból való. Megvolt a jel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Érdekesnek és kalandosnak tartom a fantasy történeteket. Képtelen lennék non-fictiont írni. Látható, még a fentebb említett krimibe is csempésznék valami varázslatot.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Olyan, mint amikor egyetemen átmentem egy vizsgán. Tudtam, hogy sikerült, hogy túl vagyok rajta, de a drukk még annyira bennem volt, hogy nem tudtam felocsúdni. Én ilyenkor nyugiban leülök, szép lassan realizálom, aztán elmosolyodom, hogy hihetetlen, de tényleg megcsináltam. A következő ilyen fordulópont az lesz, amikor a teljes Arronia-sorozat megjelenik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút tudatos. Le kell ülnöm és beleásnom magamat, mert látnom kell az ok-okozati összefüggéseket a dolgok között. Érdekes, mert kisebb koromban inkább impulzívan írtam, de nem éreztem, hogy így igazán jó történeteket alkotnék. Mikor elkezdtem tanulmányozni a regényírás fortélyait, hogy hogyan is lehet jól felépíteni egy cselekményt, onnantól kezdve neki sem álltam tervezés nélkül semmilyen történetnek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Személy szerint nagyon szeretem a humort. Általában jókat is nevetek a karaktereimmel a vicces részeknél, főleg, amikor barátian csipkelődnek. Ezeket a jeleneteket írni és visszaolvasni is szeretem. A másik kedvencem, amikor egy, az én lelki világomtól távol álló, már-már gonosz karakter bőrébe kell bújnom.

Igazából majd az Arronia második kötetében lesznek olyan jelenetek, amik igazán a kedvenceim lettek, de ebből még nem árulok el részletet. Az Elveszett Bölcsben imádom, amikor Archi megjelenik, és amikor Evon a végén hallucinál. Azt is szeretem, amikor beleragadnak a droszera növénybe és úgy tűnik, nincs kiút. Vagy, amikor az öntelt Daemien megjelenik, pedig a való életben távolról kerülöm az ilyen személyeket.

Olyan jelenet pedig, amit kifejezetten nehéz volt megírnom nem igazán akadt eddig. Kigondolni nehéz néha a cselekményt, de ha ez megvan, utána már egész konkrét elképzeléssel állok neki írni, a többi meg jön magától.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én mindig azt mondom, hogy arról írok, amit szeretnék látni/olvasni. Ihletet azonban számos helyről szerzek. Nekem elsősorban a képek nézegetése vált be. Illetve a céltalan fel-alá járkálás és közbeni agyalás a házban, ugyanis a mozgás jó agyserkentő. De ha ezt az utcán tenném, megeshet, hogy szirénázva, villogó fényekkel kellene járnom, mert ilyenkor elveszek a saját gondolataimban.

Illetve már írásnál, ha tudom, milyen hangulata lesz egy résznek, akkor olyan filmzenét keresek, ami illik rá, így sokkal jobban át tudom érezni a történéseket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőnek, a barátaimnak és az anyukámnak szoktam elküldeni, akik, mint hozzá nem értők, véleményt mondanak, hogy mi az, ami tetszik nekik a történetben, és mi az, ami nem. Ekkor még alakítgatok rajta, mielőtt elküldeném szakértőkhöz, akik aztán általában további javaslatokat tesznek. Ezeket az előbbi személyek segítségével átbeszéljük, és nem, nem mindig állnak az én oldalamra, de ez jól is van így. Csak az őszinte véleményből lehet fejlődni.

Úgy gondolom, hogy mindkét fél szava számít, hiszen az olvasók nagy része nem lesz szakértő. Ugyanakkor csak egy hozzáértő ember tudja megmondani, hogy mi miért nem fog működni a szövegben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Először a szüleimmel kezdeném. Azt érdemes tudni, hogy számtalan hobbiba fogtam már bele, amiket lehet, hogy sokáig űztem, de nem lett belőlük semmi. Úgyhogy, amikor 2021 januárjában nekikezdtem az Arroniának, hónapokon át hárítottam otthon, hogy mivel foglalatoskodom. Aztán augusztusban – amikor a könyv háromnegyede készen volt – kinyomtattam a nyers szöveget és letettem eléjük az asztalra. Vártam volna valami reakciót, de csak szótlanul néztek egymásra meg a kéziratra. Aztán idézve őket, ledöbbentek, mert nem gondolták, hogy erre is képes vagyok. Szerencsére ezután is, és mai napig támogatnak az álmaim elérésében.

A család többi része pozitív megjegyzésként azt szokta mondani, hogy „hát, író még nincs a családban”. Közülük csak néhányan olvasták az Arroniát, de tudom jól, hogy ki milyen beállítottságú, így senkire nem sóznám rá a könyvemet, ha tudom, hogy nem szereti a fantasy-t, de összességében nagyon támogatóak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén tervezem megjelentetni az Arronia második kötetét. A napokban került szerkesztői kézbe, úgyhogy megy a munka ezerrel. A borító leleplezése a nyár folyamán várható. Végül szeretném megköszönni az összes olvasómnak a támogatást és a visszajelzést. Ha minden a tervek szerint halad, az Arronia-sorozat töretlenül halad előre mind a négy kötet megjelenéséig.

Bali Brighton írói oldala

Bali Brighton webshop

Itt leadhatod a rendelésed.

Interjú Zaryntia B.Sky írónővel, akinek hamarosan megjelenik a második kötete a Birodalmak szövetsége címmel.

Zaryntia B. Sky írónőnek e hónap április végén fog megjelenni következő kötete a NewLine Kiadó gondozásában. A kötet egy fantasy sorozata lesz, melynek Birodalmak szövetsége (A hatalom egyensúlya I.) címmel. Ehhez és sok máshoz is van kérdésem az írónőhöz. Fogadjátok sok szeretettel!

Zaryntia kérlek, mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk meg rólad? Mióta írsz?

Sziasztok! Először is nagyon szépen köszönöm az interjút, igazán megtisztelő és nagyon örülök neki.

 

Mit is mondhatnék magamról? Tízéves korom óta írok: eleinte kisebb történeteket, majd novellákat és verseket, végül regényeket. Amikor csak időm engedte, írtam: reggel az iskolába menet, délután hazafelé a buszon, vagy éppen a tanórákon is képes voltam jeleneteken gondolkodni, egy-egy részletet leírni…A magyar órákon, fogalmazások alkalmával is bontogattam a szárnyaimat, ahol több tanárom is megdicsért, és nyolcadik osztályban javasolta az akkori tanárnőm, hogy foglalkozzak tovább az írással, mert szerinte érdemes. Természetesen nagyon boldog voltam az elismeréstől, főleg tőle, hiszen szigorú volt, és ki más lehetne hitelesebb egy tanulónak, mint a tanára? Így írtam tovább, de még a fióknak.

Eleinte a középkorban játszódó történeteket vetettem papírra, utána átváltottam a jelen korra, akkor készült a már kiadott Elkerülhetetlenül című regényem első változata is. Míg nem rátaláltam a fantasy műfajára. Ahol nincsenek kötöttségek, és szabadon alakíthatom a világot, amelyben alkotok. Akkor kezdtem el megépíteni a Hatalom Egyensúlya című, több kötetesre tervezett regényem világát, amely hosszú évek alatt nyerte el a végleges formáját, és a mai napig alakítom.

 

Egy saját idézettel tudnám a legjobban leírni azt, hogy számomra mit jelent az alkotás folyamata:

„Írni fantasztikus élmény…

Megálmodni a cselekményt, megalkotni a karaktereket, izgalmas.

Az ő szemükön keresztül átélni a történéseket, reagálni a helyzetekre, különleges.

Sorsokat alkotni, életek felett dönteni, felelősség.

Mindezt jól megírni és átadni úgy, ahogyan szeretném, kihívás.”

A Hatalom Egyensúlya I. részéről, a Birodalmak szövetsége című fantasy történetedről, mesélnél? Úgy tudom 15 évig vagy 15 évvel ezelőtt írtad, miért tartott sokáig?

Több mint 15 évig írtam, igen. Nos, hogy mi tartott ilyen sokáig, annak több oka is van.

Az első, az időtényező. Dolgozom, ahogyan a legtöbben, így csak a hosszabb szabadidőmben tudok írni, ami a hétvégéket és szabadságokat jelenti. Amelyek nem teljes időben értendőek, hiszen közbejön a szórakozás barátokkal, a családi ünnepek, egy-egy utazás, vagy olyan hétköznapi kötelezettségek, mint a házimunka, főzés, takarítás…

A másik része, hogy ez a könyv nem egy egyszerű olvasmány. Egy általam alkotott fantasy világban játszódik: saját teremtéstörténete, hitvilága és történelme van. Öt különböző Birodalom eseményeit öleli fel, több szereplő nézőpontját is megjeleníti, szóval elég összetett, és… kimondom, bonyolult történetről van szó.

Ennek tudatában rengeteget gondolkodtam rajta, hogyan oldjam meg, hogy minél érthetőbb és olvashatóbb legyen, mígnem a szerkesztőm megadta a választ: „a történet nagyon olvasmányosan van megírva, amely viszi előre az olvasót, folyamatosan fenntartja az érdeklődést, és hidd el, aki olvas, kellően intelligens ahhoz, hogy megértse, ha több szálon fut egyszerre a történet.”

Erre a megerősítésre rájött még, hogy például egy Gyűrűk ura, vagy Tűz és Jég dala szerintem bonyolultabb olvasmány, így végül nem szedtem darabokra, tehát például Birodalmakra, hanem egy regénybe tettem az öt Birodalom eseményeit. Szerintem azért is jobb így, sőt szükséges, mert egy időben játszódik a történet, amelyek összefüggésben vannak egymással.

Mindezek után bizonyára érthető, hogy egyrészt kitalálni, másrészt megírni is nagyon nehéz volt, igazi kihívás, amihez bizony idő kell. Nagyon sok idő…

Emellett volt, hogy 1-1 évet kihagytam, és később vettem elő, akkor pedig újrakezdtem. Továbbá egyszer tönkrement a számítógépem, és nem tudtam visszahozni, emiatt egy teljes éves munkám elveszett – azóta folyamatosan lementem több pendrive-ra is.

Ugyanakkor itt kell megemlítenem, hogy a regény második része is nagyrészt megvan már, szóval összesen telt ilyen sok időbe. Viszont az a fele is nagyjából 700 oldal lesz, emiatt választottam ketté, mert túl sok és túl vastag lett volna egy könyvben.

 

Mennyire volt nehéz megírnod ezt a könyvet?

Több szálat kezelni egyszerre, eleve nem könnyű feladat. Mivel a történet öt Birodalomban játszódik, egy külön excel táblázatban vezetem, hogy milyen sorrendben következnek az események. Hiszen attól, hogy fantasy, még nagyon figyelni kell, nehogy időben logikátlan legyen.

Az írásban elég maximalista vagyok, ezért sosem éreztem tökéletesnek, és számtalanszor átdolgoztam a regényt. Így szinte mindegyik jelenetnek külön dokumentuma van, amelyekben a korábbi verziókat tárolom, és előfordult, hogy egy korábbi verzióhoz nyúltam vissza. Több olyan jelenet is akad, amelynek az előzményeihosszabbak, mint maga a regény…

Összesítve tehát nehéz volt megírni, ugyanakkor minden pillanatát élveztem, ami szerintem a legfontosabb.

Szoktál olvasni fantasy könyveket? Ha igen, van kedvenced?

Igen, többet is olvastam már és bizonyára fogok is. Vavyan Fable-től olvastam először fantasy könyveket, és nagyon szerettem őket. Ide sorolhatom a már említett George R. R. Martintól a Tűz és jég dala regényeket, vagy akár a J. K. Rowlingtól a Harry Pottert is vagy Stephen King regényeit. Hogy pár ismertebb írót említsek még, akiktől szintén sokat olvastam, bár nem fantasy írók: Danielle Steel, Robin Cook, Leslie L. Lawrence, valamint Dan Brown. Mindegyiket szerettem, mindegyikben más tetszett, kifejezetten kedvencem éppen ezért nincsen.

Honnan merítesz ihletet, inspirációt?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, egy barátnőm is megkérdezte nemrég ugyanezt. Neked is azt válaszolom, amit neki: van egy világ, amit az évek során kialakítottam… középkori alapokra épít, innen nézve a középkor ihletett meg. Ugyanakkor van olyan eleme, amely a Star Wars egyik fontos alap pillére, szóval onnan is merítettem ihletet. A már többször említett Tűz és jég dala c. regényből láttam, hogy például nem tabu téma az erotika a fantasyban sem, illetve igenis lehet egy regény bonyolult, sok névvel, szállal, ahol a főszereplők is meghalhatnak, és bizony innen is merítettem. A könyvben szereplő színvilág pedig az általam egyik legkedveltebb fantasy festőtől, Christian Riese Lassentől származik. Gyönyörű, élénk színeket használ, több puzzle is van az ő festményeinek a képeivel kint a lakásom falán, sőt a nappaliban egy óriás poszter díszíti szinte a teljes falat, amely szintén az ő festményének a reprodukciója.

Valójában még sorolhatnám, hiszen igazából nagyon sok minden megihletett, ötletet adott – nemcsak könyvek, festmények, de akár épületek, képek, ruhák, vagy akár megtörtént események is. Szerintem minden írót, maga a világ, az élet ihlet meg: amiket látunk, olvasunk, átélünk… a tapasztalásainkból merítünk, de persze nem egy az egyben kerül a regénybe, hanem módosítva vagy részleteiben a saját fantáziánk és stílusunk szerint alakítva.

Mikor volt az a pillanat, hogy te írni fogsz? Amikor úgy érezted, hogy eljött az a pont, hogy na, már most írni fogok.

Nem emlékszem arra, hogy volt ilyen tudatos pont. Egyszerűen csak írtam, mert bennem volt egy történet, amit le szerettem volna írni és megtettem. A többi már jött magától. Az a pont viszont, hogy ki akarom adni, tehát a nagyvilág elé tárni, nagyjából akkor jött el, amikor ez a fantasy regény kezdett kikerekedni, és elkezdtem megmutatni a barátoknak, akik el akarták olvasni, és tetszett nekik, majd egyre többen dicsérték. Ott kezdtem büszke lenni rá, és másnak is meg mertem, meg akartam mutatni.

A hatalom egyensúlya sorozatként indul, hány részesre tervezed?

A második része nagyrészt már megvan, de szeretnék egy előzményt és egy folytatást is írni. Hogy melyik lesz előbb és utána mennyi lesz összesen, még nem tudom. Mindenesetre, mivel már megvan a világ, és az alaptörténet, rövidebb időbe telik majd, legalábbis nagyon remélem.

Honnan jött a lépés, hogy fantasy történetet írsz?

Írtam már a valós világról, a középkorról, és mindegyiknél ugyanaz zavart: a kötöttségek, amiket nem szeretek. Ahhoz, hogy hiteles maradj, utána kell olvasnod a kornak, amelyben alkotsz, és annak megfelelően „korlátok közé vagy szorítva”. A fantasy ezzel szemben teret enged arra, hogy én alakítsam a világot, amelyben a történet játszódik, ugyanakkor az ott megalkotott logikát és törvényszerűségeket követnem kell ahhoz, hogy hiteles maradjak. Mégis sokkal szabadabbnak érzem magam, mint egy valós világban vagy középkorban játszódó történetnél.

Van olyan karaktered, szereplő, akiről mintáztad? Vagy esetleg kedvenced?

Szándékosan nincsen. Igyekeztem színesen megalkotni a karaktereket, tehát hogy különbözőek legyenek, ugyanakkor figyeltem arra, hogy mindegyikben legyen pozitív és negatív tulajdonság is, egyik sem tisztán jó vagy rossz. Ettől még vannak olyanok, akiket jobban szeretek, mint másokat, tehát mondhatni, hogy kedvencek, de belőlük több is van, nem tudok egyet kiragadni. Ahogyan az ellenszenves karakterekből is több akad.

A Hatalom Egyensúlya sorozat következő része mikor várható, tudom most fog megjelenni, illetve hány részesre tervezed?

Remélem, hogy egy évnél nem kell többet várni a második részre, legalábbis igyekszem.

Mit gondolsz, ma a fantasy zsáner mennyire felkapott? Mennyire lett divat a hazai íróknál?

Úgy gondolom, hogy felkapott zsáner, de kevesebb van belőle, mint pl. romantikus, sci-fi vagy krimi regényből. Ismerek több magyar fantasy írót, de romantikus regényírókat még többet világviszonylatban viszont nagyon sok a fantasy író.

Egy utolsó kérdés. Miért Zaryntia B. Sky lett az írói álneved? Nem gondoltál arra, hogy saját néven publikálj?

Elég sokat gondolkodtam azon, hog y legyen írói álnevem, vagy sem… az első könyvem megjelenése előtt tudtam, hogy leginkább fantasy zsánerben fogok alkotni, ahhoz pedig úgy gondolom, hogy egy különlegesebb, mondhatni fantázia név jobban hangzik. Emellett egyedit szerettem volna, és innen jött az ötlet az álnévre, amely valójában nagyjából a saját nevem anagrammája. Két „i” betűt változtattam „y”-ra és egy „t” betűt vettem ki, de amúgy a nevem betűit kevertem össze.

Úgy gondolom, elég egyedi lett, ahol a „Sky” szónak, mint „égbolt”, egyéb rejtett jelentései is vannak, például a szabadság, vagy akár, hogy a lehetőségek tárháza végtelen, mint maga az univerzum…

Zaryntia B. Sky hivatalos szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Daniella Deutsch - ("(...) mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Daniella Deutsch írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Nick (A tükör másik oldalán 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a felkérést, és hogy lehetőséget kaptam erre az interjúra. Elsőkönyves íróként hatalmas megtiszteltetés számomra.

Hogy mit lehet tudni rólam? Őszintén szólva, eddig akárhányszor feltették nekem ezt a kérdést, sosem tudtam igazán hiteles választ adni rá. Egyszerűen mindig úgy éreztem, hogy semmi olyat nem tudok mesélni magamról, ami érdekelhet idegen embereket, mostanában viszont inkább az ügyben bizonytalanodom el, hogy melyik oldalamra kíváncsiak, hiszen van egy pár. Úgy gondolom, néhány mondatban sajnos lehetetlen összefoglalni azt a sok mindent, amit csinálok, mivel elég szerteágazó az érdeklődési köröm, sok, különféle dolog érdekel. Jelenleg elsősorban az írói pályafutásomra koncentrálok, emellett pedig a cosplay világában szeretnék kibontakozni, de szerkesztőként és modellként is tevékenykedem, illetve a filmes szakma sem áll tőlem távol.

Nick (A tükör másik oldalán 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Amikor elkezdtem dolgozni Nick történetén, még nem volt pontos időpontja annak, hogy mikor szeretném könyvként viszontlátni a polcomon. Úgy voltam vele, hogy annyiszor dolgozom át, ahányszor kell, hogy egy olyan regényt kapjak, amivel meg vagyok elégedve, ezért nem is siettem a sztori megírásával, sőt. Mondhatni csak akkor írtam, amikor úgy éreztem magához szólít a történet, ezért jó sok évembe telt, mire végre megszületett. Rengeteget tanultam általa íróként és emberként is egyébként, úgyhogy nem bántam meg, hogy ennyi ideig tartott a folyamat. Számomra így lett tökéletes. Ennél többet viszont tényleg nem tudtam volna hozzáadni, úgyhogy végül ezért is döntöttem amellett, hogy most már a kiadás felé kacsingatok. 

A kutatómunkával kapcsolatban pedig a rövid válaszom: igen, a regényírás előtt végeztem kutatómunkát, viszonylag sokat. Az nem titok, hogy a Nick című regényem egy ikertörténet egyik fele, aminek a cselekményszálával párhuzamosan zajlik Nick hasonmásának, Adamnek a története is, ezért gyakorlatilag egyszerre kutattam mindkét fiú esetében, ami bevallom néha elég komplikálttá tette a napjaimat. Főleg a fiúk családi háttere miatt kellett kiderítenem ezt-azt, nem is feltétlenül olyan információra volt szükségem, ami megjelenik a regényekben, de mivel szerettem volna alapos lenni, ezért mindennek utánajártam, amit meg kellett tudnom.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően romantikus történeteket írok, amikben nincsenek sárkányok, mágusok vagy egyéb misztikus elemek, ettől függetlenül egyik történetemnek sem valóság az alapja. Persze ihletnek meg különböző szituációk a való életből, olykor még idegen emberek buszon elkapott reakciója, viselkedése is alakíthat a fejemben egy-egy jeleneten, de amikor alkotok, szeretek a fantáziámon belül mozogni.

A könyved tabu elemeket is tartalmaz, te magad is szereted az ilyen könyveket? Van kedvenc könyved?

Valóban nem állnak tőlem távol az olyan történetek, amikben valamiféle tabutémát feszegetnek az írók, bár mivel ezen belül is elég sokféle verzióval találkoztam már, azt ki merem jelenteni, hogy nem minden tabuelemeket tartalmazó történetnek vagyok én a célközönsége.  Amikor a fejemben megszületett a regényem, nem az volt a célom, hogy valami polgárpukkasztó sztorit alkossak, sőt, valójában ez a tabu dolog sem volt tudatos. Én csupán arra vágytam, hogy egy olyan történetet hozzak össze, ahol a karakterek viselkedése megalapozott, az érzéseik hitelesek, meg hogy olyan sztori legyen, amivel az olvasók nem sűrűn találkoztak eddig. Illetve azt tudtam még, hogy nem egy szokványos romantikus szálat szeretnék… aztán végül ez lett belőle.

Olvasóként egyre több „kedvenc” könyvem van, amiknek az olvasása pozitív élményt hagyott bennem, de mégis van egy, ami átformálta az életemet és elindított az utamon, ezért, ha kérdeznek, én mindig amellett fogom letenni a voksomat. Nem egy hatalmas történet óriási cselekménnyel, sőt, egyes embereknek kifejezetten irritáló lehet benne a karakterek viselkedése, de nekem valamiért nagyon eltalálta az ízlésvilágomat, amikor először a kezembe vettem a könyvet, úgyhogy amolyan örök kedvencemet avattam. Szándékosan nem nevezem meg a regényt, mert nem az a lényeg, hogy milyen könyvről van szó, de engem íróként például gyakran az hajt, hogy csináljam tovább, hogy ha csak egy emberből hasonló érzést vált ki az én regényem, mint belőlem egykor az a történet, már megérte elkezdeni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A gimnáziumi éveim alatt kezdtem el ráébredni, hogy létezik olyan, hogy szórakoztató irodalom, és akkortájt alakult ki a fejemben Nick karaktere is. Már ott eldöntöttem, hogy ebből a sztoriból egyszer könyv lesz, de aztán jó pár évig félretettem az ötletet és úgymond hagytam „ülepedni”, mert szinte semmit sem tudtam volna megírni belőle. Addig más történetek írásával foglaltam le magam, meg sokat olvastam, hiszen ekkor jöttem rá, hogy milyen sokat adhat nekem maga az olvasás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Elsősorban a romantikus vonal az én világom, ezért mindenképpen a romantikus írók közé kategorizálnám magam, de mivel szeretem feszegetni a határaimat, tervben van a jövőben egy fantasy trilógia megalkotása is. Abba viszont több szempontból sem mernék belevágni egyedül, úgyhogy az egy többemberes projekt lesz, egészen pontosan kettő, mert egy társszerzővel fogok dolgozni rajta. Már most zajlanak a háttérmunkálatok, de mivel ez még egy viszonylag távolabbi cél, egyelőre nem szeretnék semmi konkrétat ígérni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem feltétlenül azt a szót használnám, hogy kétségbeestem, amikor nyomdakész állapotba került a kéziratom, de mindenképp elvesztem valahol. Mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben Nick története, ezért hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal, amikor „elvették” tőlem, és már nem tudtam többet alakítani rajta. Szerencsére ez az érzés egy pár héten belül elmúlt és ráébredtem, hogy még messze nincs itt a vége, de azért különös volt ezt megtapasztalni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mivel egy elég empatikus, érzelmes embernek tartom magam, valahogy adta magát, hogy leginkább olyan történeteket szeretek/tudok alkotni, amikben az érzelmek alakulásán és a karakterek személyiségfejlődésén van a fókusz. Ettől függetlenül pont azért, mert rengeteg különféle ötletem van, nem merném kijelenteni, hogy mindig csak romantikus regényeket fogok írni, de az tény, hogy ezen a vonalon sokkal kreatívabb vagyok, mint bármely más zsánerben, ezért valószínűleg ez lesz a fő irány.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra nem az a nap volt sokkoló, amikor a regényem végleges változata kijött a nyomdából és a kezemben tarthattam, de persze azt sem fogom soha elfelejteni. Valójában inkább az a pillanat rengetett meg érzelmileg, amikor először megláttam a könyvemhez készült próbanyomatot. Talán ott éreztem igazán, hogy innen már nincs visszaút, és egy álmom valóban teljesül, nem tudom. Mindenesetre abszolút pozitív emlékként gondolok vissza rá, szerettem azt az érzést.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mostanra tudatosabbá vált, mint régen. Azaz már gyakrabban nyüstölöm magam és próbálok hangulatba jönni az íráshoz, még ha nincs is ihletem, hiszen bizonyos felelősség nyomja a vállamat az olvasóim miatt, de azért igyekszem követni a saját elveimet. Valójában akkor tudok hiteleset alkotni, amikor átjár az adott történet „esszenciája”, amiről írni szeretnék, ezért arra törekszem, hogy ezeket az átszellemült időszakokat kihasználjam és akkor esek neki. Az ötleteim nagy része egyébként nem is a gép előtt születik. Általában olyan szituációkban kap el egy-egy fontosabb gondolat, amikor sehová sem tudom lefirkantani, vagy épp aludni szeretnék. De már ezek kijegyzeteléséhez is megvan a módszerem, és megtanultam legalább egy rövid időre bemagolni a dolgokat, meg persze a jegyzetfüzet és a toll időközben állandó tartozékává vált az ágyam melletti kisasztalomnak.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Klisésen azt mondanám, hogy minden jelenet a kedvencem, mert ez valahol így is van, de amiket igazán imádtam megírni, azok azok a jelenetek, amikben a fiúk egyszerre szerepeltek a másik totális hasonmásaként. Mivel a regényem alapja a hasonmás-helycsere koncepció, én végig nagyon jól szórakoztam, mialatt írtam a történetet, ugyanis világéletemben imádtam az ilyen helyzetekből adódó bonyodalmakat. A romantikus tabu vonal persze közben megbuherálja a sztorit, és valahol kicsit én is meghasonlottam írás közben, de ritka különleges élmény volt végigkísérni Nicket az útján, úgyhogy én örökké hálás leszek ezért.

Általában akkor akadt gondom egy jelenet megírásával, amikor a történetet nem éreztem át kellőképpen és nem hallottam Nick hangját a fejemben, de idővel az ilyen helyzeteket is megtanultam orvosolni. Vagy újraolvastam a már megírt fejezeteket, vagy teljesen másfelé tereltem a gondolataimat, éppen melyik segített, de mindig sikerült áthidalnunk a problémát, úgyhogy végülis bevált a módszer.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A jelenlegi sorozatomon kívül legalább négy regényötlet vár arra, hogy egyszer megírjam. Ezek mindegyike „csak úgy” kipattant a fejemből, nem ültem le sosem tudatosan a gép elé, hogy na most majd én kitalálok valamit. Először a kis ötletmorzsa születik meg, aztán szépen lassan kibontom a cselekményszálat is, és amikor már azt érzem, van annyi mondanivalóm,  hogy életre tudok kelteni egy új világot, akkor nekiülök. Persze írás közben is ihletődöm, de sokszor én inkább előtte gyűjtöm be a regényemhez szükséges információkat, és szép lassan építem fel magamban a karaktereket és a történetüket, mert szeretek úgy elkezdeni írni, hogy nagyrészt tudom, mit csinálok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nick sztorijának az első nyers verzióját (amikor még nem került szakmai kezekbe) két ember olvashatta – a húgom és egy barátnőm –, mert mindketten elég kritikusak ahhoz, hogy adjak a véleményükre, de igazság szerint nem szívesen mutatom meg senkinek a kéziratot, amíg van mit alakítani rajta. Persze, tudom, hogy ez egy oda-vissza játék, mert sosem derül ki, hogy mit kell rajta alakítani, ha nem mutatom meg senkinek, de mivel időközben szakmabeliektől is kaptam tanácsokat, valamivel könnyebben engedek ki egy félkész sztorit a kezeim közül. Illetve amióta az Írómentor Program tagja vagyok és a szerkesztőmmel együtt dolgozunk a kéziraton, ő mindig felhívja a figyelmemet, ha félrecsúszik valami, úgyhogy a következőt rajta kívül biztosan nem látja más, amíg nyomdakész állapotú nem lesz. Később persze jönnek a tesztolvasók, akiknek rengeteget számít a véleménye, de mivel ők már úgymond a kész könyvet látják, egy fokkal talán nyugodtabb vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ahogy egy korábbi válaszomban említettem, igencsak elnyújtottam a könyvírás folyamatát, ezért az évek alatt voltak olyan periódusok, amikor nem feltétlenül hittek abban, hogy Nickből valaha könyv lesz. Habár én akkor is szilárdan kitartottam az elképzeléseim mellett. Sosem hibáztattam őket, hiszen az írás egy magányos biznisz és kívülről tényleg nem túl izgalmas a dolog, ráadásul csak én tudtam mi is zajlik a színfalak mögött. Alapvetően egy fantasztikus, támogató családom van, akik még akkor is mellettem állnak, amikor a legnehezebb időszakaimon megyek keresztül, úgyhogy sosem cserélném le őket. Arról nem is beszélve, hogy mióta olvasták a könyvemet, még inkább támogatnak. Meg is lepett, hogy mennyi mindenkit érdekel a regényem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy ígérem, dolgozom Adamen! Akik már olvasták a sorozat első részét, nem feltétlenül szerettek a lezárás miatt, ezért mindenképp törekszem arra, hogy még idén megjelenhessen a folytatás. Erős nyomás van rajtam emiatt, mert sosem voltam jó a határidők betartásában, főleg úgy, hogy közben rengeteg más dologgal is kell foglalkoznom, amiket bár szeretek csinálni, könnyen elterelik a figyelmemet. Mindenesetre azt megígérhetem, hogy a második rész megjelenéséig is van bőven meglepetés a tarsolyomban, amiket szépen lassan megosztok majd a közösségi médiában, úgyhogy remélem addig sem fogtok unatkozni!

Lezárásképp pedig mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét. Mérhetetlenül jólesik és nem is lehetnék hálásabb érte. Fantasztikusak vagytok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Daniella Deustch írói oldala

Bookline

Libri

Daniella Deustch írói oldala

Interjú Mosonyi Mara írónővel, aki Álomgyár egyik sikerszerzője lett. - ("Azoknak ajánlom, akiknek fontos a romantikus szál, de unják már az elcsépelt, klisés szerelmi töténeteket.")

Köszönöm Mosonyi Mara írónőnek, hogy interjút készíthetek. Írónőnek nemrégiben jelent meg A szirt c. könyvnek az Álomgyár Kiadó gondozásában. Mosonyi Marának már van egy megjelentetett kötete az Olmec. Azóta is kíváncsian vártam miféle könyvek fog előrukkolni.

Kérlek, meséld el mi történt veled Olmec című könyved megjelenése után?  Olmec 2018-ban jelent meg, azóta sok minden történt. Álomgyár Kiadó egyik sikerszerzője lettél. Mely megjelent A szirt. Miben más az Olmectől?

Az Olmec című regényem is tartalmaz romantikus, és krimi vonalat, illetve a thriller sajátosságait is magán viseli. A szirt is ebben a műfajban mozog, de talán itt a romantikus, erotikus szál némileg hangsúlyosabb, mint az előző könyvemben, ezek mellett pedig végig van izgulnivalója az olvasónak, tehát borzongat, ahogy egy thillertől el lehet várni.

A szirt című könyved az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg. Kinek szól a történet, kiknek ajánlanád?

Azoknak ajánlom, akiknek fontos a romantikus szál, de unják már az elcsépelt, klisés szerelmi töténeteket. Nagyon sok romantikus könyv egykaptafára íródik. Többnyire egy mesésen gazdag, rendkívül jóképű, gyermekkori traumái miatt dühkezelési problémákkal küzdő milliomos toxikus kapcsolatát mutatják be egy kedves, szerény lánnyal, aki képtelen ellenállni a férfi vonzerejének. Semmi gond ezekkel a történetekkel, de tapasztalatom szerint az olvasók keresik az újat, azt, ami valamiben más.

Azoknak ajánlanám A szirt című könyvemet, akik szeretik a rejtélyeket, a szerelmi szálakat, a drámát, a borzongást, és a finom erotikát. Ha már egyediség… Azt hiszem megírtam az egyik legmegosztóbb erotikus jelenetet, amire még nem volt példa általam olvasott könyvekben.

Bátran vágjanak bele azok is, akik csak romantikus könyveket olvastak eddig. Nem fognak csalódni!

Ha kulcsszavakkal akarnám jellemezni a regényeimet, talán ezeket használnám: rejtély, szenvedély, veszély, fordulatok, barátság, gyűlölet, rivalizálás.

Könyvedben előfordul krimi és romantikus szál, melyik erősebb és miért?

A kettő teljesen összefonódik, egyik sem tud a másik nélkül létezni. Ha mégis választanom kellene, akkor azt mondanám, egy hajszálnyival a romantikus szál erősebb. Az Álomgyár kiadó olvasói között markáns tábora van a romantikus könyvek rajongóinak, őket is céloztam  A szirttel. A visszajelzések szerencsére pozitívak.

Olvastam Facebookon oldaladon, hogy Olmec c. könyv újra kiadásra kerül. Mire számíthatunk? Új külső, belsőt kap?

Teljesen új borítóval fog kijönni a könyv, de a tartalom változatlan marad. Nagy szerelmem az a történet, örülök, ha megoszthatom azokkal, akik még nem ismerik. Hihetetlen öröm számomra, hogy A szirt sikere után az olvasók kíváncsiak az Olmecre is, olyannyira, hogy elkezdték beszerezni használtan, antikváriumokból.

Milyen érzés volt megírnod A szírt könyved?

Valahol azt olvastam, a második könyvet megírni a legnehezebb… Van benne valami, hiszen legalább olyan jónak kell lennie, mint az elsőnek, de nem ismételheted magad. Amikor már megvoltak  a karakterek a fejemben, onnantól nagyon élveztem a folyamatot. Minden szereplő izgalmas valamiért. Az Ukrán dúsgazdag lánya, akit soha nem fogadott be az elit társaság,  a tökéletes családból származó ex-katona, aki poszttraumás stressz szindrómában szenved, és talán nem is olyan feddhetetlen, a bűnöző, akinek szerethető oldala is van, az ügyvéd lánya, aki előtt fényes jövő áll, de tévúton jár, vagy a focicsapat kapitánya, aki súlyos titkokat rejteget…

Mennyi ideig tartott megírnod? Volt-e múzsád, ihlet adó?

Konkrét múzsám nincs. Szeretem figyelni az embereket, feltérképezni a motivációikat, egymáshoz való viszonyukat, neveltetésükből, családi hátterükből adódó viselkedésmintákat. Jó emberismerőnek tartom magam, ez fontos, ha hiteles karaktereket akarunk alkotni. Ettől támad a „mintha én ismernék ilyen embert” érzése az olvasónak.

Néhány író/szerző szokott olvasni, te szoktál olvasni? Ha igen, mit illetve van-e kedvenced?

Mostanában sajnos nem volt időm olvasni.

Melyik rész volt számodra könnyebb, nehezebb megírnod?

Bőven vannak megosztó részek a regényeimben. Ezekhez mindig óvatosan nyúlok. Tárgyilagosan de nagyon nyíltan. Ha már megterheltem az egyik főszereplőt egy bűnnel, akkor nem csak megemlítem, hanem részletesen le is írom azt. Így fair.

Voltak kedvenc jeleneteid?

Igen. Clara és Felix közös jelenetét szívesen írtam, holott nem ők az abszolút főszereplők. Másik kedvenc jelenet, amikor az egyik szereplő, akit többen gyanúsítanak egy bűnténnyel, visszagondol a kérdéses, viharos éjszakára, melyena tragédia történt, és az ő szemszögéből is megismerhetjük a történteket.

Mennyit kellett kutatnod, hogy tökéletessé váljon a történeted?

Az első kötetemben hatalmas kutatómunka van, erről már meséltem régebben. Őszinte leszek. Másodjára már kicsit „megúszós” voltam, nem véletlen, hogy A szirt egy kitalált kisvárosban St. Chapelben játszódik. Így a kutatómunka a tizedére csökkent. A migrénnel, és a PTSD-vel (Poszttraumásstressz szindróma) érintett karakterek miatt rendkívül alaposan utánanéztem  ezeknek a betegségeknek, illetve kezelési módjainak. Sajnos személyes tapasztalataim is vannak a migrénnel kapcsolatban. Nagyon örültem, amikor egészségügyben dolgozó olvasóimtól kaptam elismerő szavakat, amiért hitelesen jelenítettem meg ezeket.

Milyen érzés volt számodra második köteted kezedben tartani?

Nagyon nagy öröm volt, tudván, hogy az ország legtöbb könyvesboltjában kapható lesz.

Honnan merítesz ötletet, ihletet? Vagy esetleg van egy írónak múzsája?

Emberek között dolgozom, sok barátom van, tanultam pszichológiát. Téma akad mindig, szinte „az utcán hever”. Rengeteg tervem, ötletem van még, csak győzzem megírni.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Mosonyi Mara írói oldala