Amiket el szeretnék olvasni! 8.rész (Mennyi jó könyv...!)

Amiket el szeretnék olvasni! rovatom 8.részét hozom el nektek. Ebben a rovatban NewLine Kiadó oldalán szemezgettem. Ezeket a könyveket szeretném majd egyszer beszerezni, elolvasni.

Adéle Dan

Emberi rabság

(Démoni ketrec 3.)

Tartalom

Ha a szívemre hallgatok, kárhozatra ítélem a világot?

Lotte ismét beleesett a démon ketrecébe, és úgy tűnik, nincs menekvés, bár a lány mindent megtesz annak érdekében, hogy kiszabaduljon. Az Istenek Háborúja azonban közeleg, és rá kell döbbennie, már nem csak angyalok és démonok vadásznak rá…

Kényszerből szövetségre lép azokkal, akik elárulták, és összetörték a szívét, de már rég megtanulta, hogy a döntéseinek súlyos ára van. Tudja, ha enged a két férfi csábításának, el fog veszni Lavian titokzatos sötétségében és Darya veszélyes játékában.

De ha a világnak nemsokára vége, miért ne engedjen a kísértésnek?

A Kapuk egyike lassan kinyílik, és már csak egy kérdésre kell választ találnia:

Kit áldozzon fel?

Az Emberi rabság a nagy sikerű Démoni ketrec sorozat harmadik része, mely egy görög mitológián alapuló erotikus, sötét fantasy tele tiltott vágyakkal, aljas árulásokkal, valamint a jó és a rossz határán táncoló gonosztevőkkel.

Adéle Dan

Bőrbe vésett átok

(Kitaszítottak 1.)

Tartalom

Mit tegyek, ha a sötétség birtokolni akar?

Inaya

Gyűlölöm a képességemet.

Gyűlölöm, hogy vadásznak a fajtámra.

Gyűlölöm, hogy nincs választásom. Ölnöm kell, hogy élhessek.

A sors egy elátkozott katedrálisba lök, ahol a sötétség választást kínál: vagy a foglya leszek, vagy halott.

Hagyom, hogy az elátkozott szörnyeteg magához láncoljon. Hogy játsszon velem, de ami a legrosszabb – élvezem.

Mindent meg kell tennem, hogy megszabaduljak tőle. De a katedrális mélyén rejlő labirintusban olyan titkokra bukkanok, amelyek nemcsak az életemet, hanem az egész kontinenst felforgathatják.

Hogyan küzdjek egy olyan szörny ellen, akinek a karjai közt biztonságban érzem magam?

Maël

Érzem őt. Pedig már évek óta nem érzek semmit.

Amikor a hamis istenek híve a katedrálisomba menekül, tudom, mit kell tennem: darabokra szaggatom, hogy a bosszúmat véghez vigyem.

És minden percét élvezni fogom.

De minél többet mutat meg magából a nephelin, annál inkább felkavarja a katedrális csendjét. És annál inkább felkavar engem. Egyre nehezebb a bosszúra összpontosítanom, de nincs választásom. Fel kell használnom őt, hogy kiszabaduljak.

És ha az átok megtörik, a világnak szembe kell néznie a sötét igazsággal.

A sikerlistás szerző, Adèle Dan, egy újabb erotikus, gótikus dark fantasy történetbe rejtve mutatja meg, hogy a gyermekkori traumák, a testképzavar és a szülői szeretet hiánya hogyan ver láncra minket egészen addig, míg ki nem törünk a magunkra zárt kalitkából.

Christine Anne Colman

Nem komoly

Tartalom

Carol Wayne-t könnyű megkedvelni, állandóan mosolyog és szívélyes másokkal szemben. Egyetlen bökkenő van, képtelen igazán kötődni az emberekhez. Elutasít mindenféle közeledést, mielőtt az érzéketlensége miatt csalódást vagy fájdalmat okozna másoknak.
Patrick Silverman kezdeményezését is elutasítja. Legelőször.
Egy napon viszont fordul a kocka. A férfi bátorságot merít két üveg sörből, kijelenti, hogy meg akarja csókolni, és — bár kicsit esetlenül — meg is teszi.

Carol előre fél attól, hogy megbántja őt, és talán összetöri a szívét, amikor Patrick felajánlja, hogy lehetne valami nem komoly köztük, ha már Carol komoly dologba képtelen belekezdeni.
Ahogy kezdik megismerni egymást, Carolt olyan érzelmek kerítik hatalmukba, amelyeket azelőtt senki sem váltott még ki belőle.
Nagy baj, ha egy idő után képtelen eldönteni mennyire is “nem komoly” a helyzet?

Egy regény, amely megtanítja, hogy néha egyik napról a másikra megváltozhat minden. A váratlan helyzetek és események nem kérnek engedélyt, csak belecsöppensz, és sodródsz az árral.
A Nem komoly éppen erről szól.

Vég Csenge

Az összes nyarunk

Tartalom

Egy nyomozó, és egy hírhedt bűnöző felesége, akik egykor a mindenséget jelentették egymásnak…
Egy felkavaró nyári utazás

Szalai Emma fiatalkora összes nyarát a Holt-Tisza mentén töltötte, legjobb barátnőjénél.
Az utolsó látogatása óta azonban eltelt tíz fájdalmas év, most mégis kénytelen visszatérni – egyetlen éjszakát szándékozik a faluban tölteni, hogy másnap kimenekíthesse kisfiát az országból.
Amikor viszont felbukkan a férfi, akiről azt gondolta, hogy soha többé nem látja újra, és közli vele, hogy híres nyomozó vált belőle, aminek köszönhetően képes elsimítani az életét, a nőnek mérlegelnie kell: tegye ki egy olyan jövőnek a kisfiát, amiben örökre bujkálnia kell, vagy ismét szavazzon bizalmat az embernek, aki tönkretette az életét?
Emma a gyermeke jövőjét tartja szem előtt, ezért úgy dönt, hogy maradnak – arra azonban nem számít, hogy Kende visszaadja neki a leveleket, amiket korábban ő írt és küldött el a férfinak.
Emma olvasni kezdi az összes nyaruk történetét, miközben a múlt és a jelen összemosódik, és újra kell gondolnia mindent, amit egészen addig igaznak hitt…

A.L.Turner

Runaway Wolf

A szökött farkas

Tartalom

Nadie menekül… egyenesen egy hamburgi rockfesztivál backstage-éig, és Conrad Coleman, a Runaway Wolf zenekar basszusgitárosának karjai közé.
Csatlakozik a bandához, és hamar megköttetik a fogadás: ha a turné ideje alatt sikerül elkerülnie Conrad ágyát, magukkal viszik őt Los Angelesbe — és szabad lesz.

A lány hamar rájön, hogy nehezebb dolga akad, mint hitte. Három maffiaklán emberei és az Interpol egyik nagyhírű nyomozója is a sarkában van — és Conrad sem csupán egy viking külsejű, tetovált félisten, hanem egy sötét múltú, veszélyesen vonzó férfi, akinek képtelenség ellenállni.

Kennedy nyomozó egy gyilkos után lohol… egészen egy hamburgi szállodai szobáig, ahol három befolyásos nőt végeztek ki, akik egy-egy maffiaklánhoz köthetők. Kennedy tudja: a mészárlás idején volt még valaki a szobában. De vajon ő a gyilkos — vagy ártatlan?

Megkezdődik a hajsza, amely egész Európán át vezet. A nyomozás során Kennedy csak egy hackerre, egy újságíróra és egy olyan emberre számíthat a múltjából, aki mindent tud a maffiáról. De vajon mindegyikükben megbízhat? Talán épp onnan érkezik a segítség, ahonnan a legkevésbé várná.

A Runaway Wolf modern noir hangulatú romantikus krimi és maffiaregény: történet szabadságról és túlélésről, szenvedélyről és erkölcsi határhelyzetekről — ahol nem minden fekete vagy fehér, és a legveszélyesebb döntés néha a szerelem.

Rimán Dorottya

Ezen a ponton

Múltunk titkai

Tartalom

Blanka mindenáron ki akar törni nagybátyja irányítása alól, és ügyészként végre a saját életét élni. Egy nyomozás során megismerkedik Erikkel, az orvosszakértővel, aki apja halálának körülményeit próbálja felderíteni.
Hamar kiderül, hogy sorsuk rémisztően összefonódik: tizennégy évvel korábban mindkettejük szülei ugyanazon a végzetes napon vesztették életüket. Egy nap, amelyet azóta is titkok és elhallgatások öveznek.
Miközben egyre mélyebbre ásnak a múltban, nemcsak az igazság válik veszélyessé, hanem az egymás iránt érzett vonzalom is. Dönteniük kell: megelégszenek egy biztonságos hazugsággal, vagy kockára tesznek mindent az igazságért.
Mert vannak titkok, amelyek nem maradhatnak örökre eltemetve.

Miklós Fruzsina

Visszhang

Tartalom

Gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok.
Négy évig egymás mindenét jelentették.
Aztán egy döntés mindent megváltoztatott.
Most, hogy egy fedél alatt kell élniük, egy új esélyt kapnak arra, hogy megváltoztassák a múltat. Ethan mentősként nap mint nap életeket ment – de a saját múltjával nem tud elszámolni.
Egy ártatlannak tűnő játék, aminek a tétje nem pontokban mérhető, hanem egy csókban, amit a vesztes ad, és a nyertes kap.
De vajon ki a játék valódi vesztese?
Ethan és Olivia között mindig is több volt, mint barátság.
Csakhogy Oliviának van egy titka.
Ami olyan súlyos, hogy egyetlen pillanat alatt romba döntheti mindazt, amit évek alatt tudtak újraépíteni.
Mi történik, ha két ember végre szembenéz azzal, ami mindig ott lebegett közöttük, egy karnyújtásnyira?
Feszültség. Szenvedély. Második esély.
A Visszhang egy történet arról, hogy a múlt nem tűnik el – csak vár, hogy új esélyt adjon annak, ami egyszer már elromlott…

Deena Robag

Elkárhozott lélek

(Átkokkal írt történet 1.)

Tartalom

Én, Asmodana Tenebris, csak túlélni akartam. Megbújni a sötétben, ahol senki sem bánthat, és rejtve maradni a világ elől, amely démoni fattyúnak bélyegzett. De a Teremtőanya más sorsot szőtt nekem.

Egy sötét átok egy idegen herceghez láncol. Hogy megtörjem a balvégzetet, fel kell kutatnom őt, még ha az utam a kárhozatba vezet is. A gyenge, menekülő nőből azonban valami más születik a harcok tüzében: egy megtörhetetlen uralkodó, Dél-kontinens királynője. Viselnem kell a koronát, és a népemért fel kell áldoznom a vágyaimat.

De a szívnek nem lehet parancsolni.

Ott van Marcos Dondard, a rettenthetetlen harcos, akinek szerelme mindent feléget körülöttünk. Ott a titokzatos idegen, aki olyan vágyakat ébreszt bennem, amik ellen tehetetlen vagyok. És ott a herceg, akit az ég rendelt mellém, hogy beteljesítsem a jövendölést.

Három férfi, egy elkárhozott királynő és egy birodalom, amely a pusztulás szélén táncol. Miközben egy új ellenség az életem munkáját fenyegeti, el kell döntenem: kié lesz a szívem, és mi marad belőlem a küzdelem végén?

Ez a létezésem krónikája. Tarts velem a Pokolba!

A könyveket itt tudod beszerezni

NewLine Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! K. B. Ashby - (" (...) az érzelmi szálakat kissé megkuszáltam az eredeti elképzeléseimhez képest, nem volt nehéz dolgom, sőt izgalmasabbnak találtam az új kapcsolati dinamikákat… még nagyobb lendületet adott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem K. B. Ashby írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg NewLine Kiadó gondozásában Vörös rengeteg című könyve, mely 18 éven felülieknek ajánlott.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Korábban már többször nekifutottam a regényírásnak. Legmesszebb ezen az úton egy ifjúsági fantasyvel jutottam, de mivel nem éreztem kereknek, félretettem. A megálmodott karaktereim azonban nem hagytak nyugodni, ezért úgy döntöttem, megpróbálkozom egy másik zsánerrel, ahová áthelyezhetem őket. Így született meg a Vörös Rengeteg, most pedig izgalommal várom, hogy megtudjam, mit szólnak hozzá az olvasók.

Kamaszéveim óta jó néhány dologba belevágtam, ám hosszú időbe telt, míg rájöttem, hogy az írás tölt fel igazán. Pontosabban az, ha a saját könyvemen dolgozhatok. Ezt azért is emelem ki, mert az újságírás és folyóiratszerkesztés – amelyekkel sokáig foglalkoztam – nem okoztak ekkora örömöt.

A Vörös rengeteg című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel volt alapom – a fent említett ifjúsági fantasy, ahol a karaktereim jellemét, világukat már kidolgoztam –, könnyebben, gyorsabban ment az írás. Bár az érzelmi szálakat kissé megkuszáltam az eredeti elképzeléseimhez képest, nem volt nehéz dolgom, sőt izgalmasabbnak találtam az új kapcsolati dinamikákat… még nagyobb lendületet adott. Ha beleszámolom az utólag hozzáírt plusz fejezeteket, a kézirat – néhány hónapos szünettel – bő fél év alatt született. Ebben az is közrejátszott, hogy sok időm felszabadult, ezért az alkotást előtérbe tudtam helyezni.

Romantikus/erotikus könyvről van szó, így nem igényelt különösebb kutatómunkát.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fejezetek a főhősnőm, Holly gyermeki képzeletében életre kelt meséjének felnőtt átirataival, mottókkal kezdődnek, amelyek a regény egy pontján ki is csúcsosodnak. Ezek határozott célt szolgálnak; elsődleges szerepük, hogy gondolkodásra késztessék az olvasót: mit jelentenek, hová vezetnek. A könyv központi elemét azonban kapcsolatainak alakulása, átélt pillanatai, egy mély szerelem sodrása adja.

Bár szeretek olyan regényeket is olvasni, ahol az újabb és újabb csavaros fordulatokon, nagyívű eseményeken keresztül jutunk el a végkifejlethez, ilyesmire nem törekedtem. Úgy írtam meg a főhőseim történetét, hogy az ne nagyon rugaszkodjon el a hétköznapok realitásától, s határozott nyomatékot kapjanak az érzelmi vetületek. Igaz, ezzel együtt is remélem, hogy sikerül meglepetést okoznom az olvasóimnak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Talán tizenöt évesen próbálkoztam először az írással. Kezdetben csupán érzésmorzsákat, szituációkat, cselekménytöredékeket vetettem papírra vagy gépeltem le, ám ezek többnyire pillanatnyi sugallatokból születtek, egészen az első regény próbálkozásomig, ahol már munkát fektettem abba, hogy kidolgozzam a karaktereim jellemét, hátterét, a kibomló történet vonalát. A szenvedély azonban a Vörös Rengeteggel kezdődött. Nagyon megszerettem a korábban megálmodott szereplőim felnőtt énjét. Imádtam formálni a személyiségüket, cselekedeteiket, lépésről-lépésre alakítani a lezáráshoz vezető utat. Megéltem velük minden örömöt és kínt.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, valamikor szívesen belevágnék egy történelmi lektűr írásába, amely teljesen más megközelítésű munkát igényelne. De továbbra is vonz a fantasy, sőt a dráma világa is. Bár szerintem a Vörös Rengeteg sem egy tiszta kategóriájú könyv – például halványan a mágikus realizmus is felfedezhető benne –, mindamellett, hogy nagyon hangsúlyos a romantikus/erotikus szál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre felemelő és szorongató. Örömmel töltött el, mint bármely más alkotási folyamat lezárása, ám miután a lelkesedés hevében felütötte bennem a fejét a vágy, hogy a végeredményt megmutassam egy-két kiadónak, lassan beszivárgott a feszítő bizonytalanság is: vajon milyen fogadtatásra talál, s végső soron tetszeni fog-e az olvasóknak. Izgatottan várom a visszajelzéseket.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nem szerettem volna használni a nevem, ezért olyan álnevet kerestem, ami viszonylag ritkán fordul elő a szerzők közt. Tetszett a K. B. Ashby rövidsége, dallama, szimbolikája, végül ezért döntöttem mellette.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, de először nem hittem, hogy kilépek a regényemmel a nyilvánosság elé. Amikor belekezdtem a Vörös Rengetegbe, még nem is volt kristálytiszta célom vele. Persze szerettem volna, ha egy nap eljut az olvasókhoz, ám azon a ponton csupán megközelíthetetlen vágynak tűnt. Azért írtam, mert élveztem. Közelebbinek éreztem a romantikus/erotikus zsánert, bár okozott némi nyugtalanságot, amikor biztossá vált, hogy mások is kézbe vehetik a könyvem, elvégre az élet egy igen bensőséges rétegébe enged bepillantást. Talán egyebek mellett ezért is ragaszkodtam az álnévhez. Igaz, közben rá kellett ébrednem, nagyobb bizalmat nyerhetek, ha valamilyen szinten megmutatom magam. Ennek a módjával és mértékével még barátkozom, mert úgy voltam vele: legyen szó bármilyen szövegről, írójának személyisége, ha leheletfinoman is, de átsejlik a sorain.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A könyv születésének több fázisában ­– mint például, amikor pozitív visszajelzést kaptam egy kiadótól – megéltem a „nem hiszem el, nem velem történik” érzést, a kirobbanó örömöt, valamint a mélyben kavargó szorongást. Később a szerkesztés során, és a nyomdába kerülésnél is hasonló hullámokat tapasztaltam. Így amikor ténylegesen megjelent a boltok polcain, már nem járt át olyan hévvel, mint eleinte. Persze rendkívül jól eső a tudat, hogy megtalálható a nagyobb könyvesboltokban.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A karaktereimet korábban már tudatosan felépítettem, felnőtt énjük átgondolásai is az volt. A történet ívét láttam magam előtt, viszont voltak ihletett részei az írás folyamatának.

A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, sőt a könyv második fele jóval kedvesebb számomra, mint az első. Meglehet azért, mert jobban beleértem az írásba, és ezzel párhuzamosan a történet is komolyodott. Számomra a legkedvesebb rész a 21. fejezetben található, egy jelenet az Éjsötét herceggel, a pajtában… többet nem árulhatok el róla, mert spoilereznék.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hajnali három-négy körül rendszerint felébredek, és előfordul, hogy sokig nem tudok visszaaludni. Addig is a jeleneteimen merengek, a párbeszédeken, amelyek az írás során, folyamatában – mondatról-mondatra – épülnek, árnyalódnak tovább. Az érzések terén főleg a belső világomból merítek, megélt tapasztalataimhoz nyúlok vissza, azokat színesítem, vagy redukálom le. Sokszor elképzelem, hogyan gondolkodnék, viselkednék, ha más személyiséggel rendelkeznék. Ez egy nagyon jó játék, számomra rendkívül szórakoztató.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem. Ő volt az, aki elsőként olvashatta a regényem, akinek bátran meg mertem mutatni a kéziratot, mert tudtam, hogy kendőzetlenül, de a legjobb szándékkal fogja elmondani a véleményét.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Lelkesedéssel fogadták. Támogatnak és bíztatnak.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Köszönöm, hogy velem tartanak!  Ha nyitottak rá, a jövőben még több betekintést adhatok a Vörös Rengeteg karaktereinek életébe, akár külön-külön könyvek formájában.

 K. B. Ashby írói oldala

NewLine Kiadó

Marketing 1.rész interjú Ashley Redwood-dal NewLine Kiadó Marketing igazgatójával. - ("A bloggerek és BookTuberek felkutatása és a velük való együttműködés a modern könyvmarketing egyik legfontosabb stratégiája. Az ő szerepük messze túlmutat a puszta reklámon, hiszen ők a hitelesség és a célzott elérés kulcsa (szerintünk). ")

Pár napja írtam az oldalamon, hogy szeretnék marketing témában írni pár dolgot. Egyik fele saját tapasztalatról írnék, a másik fele, mint pl ez a bejegyzés, mely Ashley Redwood-dal készült, NewLine Kiadó Marketing Igazgatója, a marketingről kérdezgettem. Nagyon megörültem, hogy válaszolt néhány általam feltett kérdésekre. Köszönöm, Ashley!

Bízom benne, hogy több hazai szerző, író és kiadó is tudd erről beszélni. Mert igenis fontos ez a téma.

A kérdésem az lenne, hogy sok író/szerző mesél arról, hogy a kiadójuk nem nagyon reklámozza a könyvüket, nem sokat segítenek. Mi erről a véleményed? NewLine Kiadó hogyan látja?

Sajnos az, amit sok író/szerző tapasztal, már nem csak a hagyományos kiadói modell egyik rákfenéje. A szűkös marketingkeretek miatt a legtöbb kiadó valóban csak a legnagyobb, már bejáratott nevekre koncentrál. Akisebb vagy kezdő szerzők könyvei, akik egyébként megérdemelnék, nem kapnak elegendő figyelmet. Az egyik legnagyobb kihívás, amivel egy szerző szembesülhet, az-az, amikor a nagy erőkkel megírt és kiadott könyvével a megjelenés után magára marad. Bár az író lelkét melegíti a tudat, hogy a műve nyomtatásban is létezik, a valóság az, hogy a könyvpiac rendkívül zsúfolt és telített is, és marketingtámogatás nélkül szinte lehetetlen kitűnni. Ilyenkor a szerzőnek kell pótolnia a kiadói hiányosságokat, ami sok esetben nemcsak időigényes, de rendkívül frusztráló is lehet, hiszen a legtöbb író nem rendelkezik marketinges vagy PR-es tapasztalattal. A szerzőknek ekkor kell megtanulniuk a saját könyvüket reklámozni, közösséget építeni és kampányokat indítani, miközben az igazi szenvedélyük az írás lenne. Ez a kettős teher nemcsak a kreativitást szoríthatja háttérbe, de sok esetben a lelkesedést is csökkenti.

Mint kiadó pr-se tudnál erről mesélnél pár szóban? Hogy működik, mi kell ehhez? Kiadó miben tudd segíteni?

Az NLK (NewLine Kiadó) ezzel szemben egy partneri modellt alkalmaz, ami a közös felelősségre épül. Mi nem csak kiadjuk a könyvet, hanem egy szorosan együttműködő csapatot alkotunk a szerzővel, hogy a könyv mindenszempontból sikeres legyen. A szerző a könyv és a brand arca, mi pedig a professzionális háttérmunkával segítjük (állandó social online jelenlétet biztosítunk, gyakorlatilag minden releváns platformon ahol elérhetjük az olvasókat. A szerzőnek lehetőséget adunk író-olvasótalálkozókra, dedikálásokra és természetesen, a nagyobb könyves eseményeken is részt veszünk.)

Ugyanakkor a növekedésnek árnyoldala is van: rengeteg új kézirat érkezik hozzánk elsőkönyves szerzőktől és más kiadóktól átjövő tapasztaltabb íróktól egyaránt. Bár minden kéziratnak örülök, előfordulhat, hogy a válaszadás késik, ezt eléggé bánjuk is. A lelkesedésünk töretlen, és mindent megteszünk, hogy a lehető leghamarabb felvegyük a kapcsolatot a tehetséges írókkal, akik a NewLine családhoz csatlakoznának.

Nemrég olvastam, hogy bloggereket keresel egy könyvhez. Ez mennyire ajánlatos az irónak/szerzőnek? Mennyire jön be?

A bloggerek és BookTuberek felkutatása és a velük való együttműködés a modern könyvmarketing egyik legfontosabb stratégiája. Az ő szerepük messze túlmutat a puszta reklámon, hiszen ők a hitelesség és a célzott elérés kulcsa (szerintünk). Ezek az influenszerek egy-egy meghatározott műfajra vagy témára specializálódva építenek fel egy elkötelezett közösséget. Az őszinte véleményük, a könyvekről alkotott személyes benyomásuk sokkal nagyobb bizalmat kelt a leendő olvasókban, mint egy fizetett hirdetés. Ezenkívül a könyv azáltal, hogy a megfelelő közönséghez jut el, nem vész el a szélesebb piac zajában, hanem pontosan azokhoz kerül, akiket a történet a leginkább érdekel. Nálunk ez a kezdeményezés, lassan második éve működik, sok esetben a szerzőink már a saját jól bevált blogger közösségüket keresik fel egy-egy újmegjelenésnél.

NewLine Kadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Faragó Maia - (" Az alkotás nekem is túlélés a mindennapokban, s talán az Olvasóimnak is adnak műveim olyan tanulságos üzeneteket, melyekből tovább építkeznek, s melegen tartja a szívüket ebben a zord világban.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Faragó Maia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a legújabb könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjú felkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg a Karmikus léptek című könyve, mely a NewLine Kiadó oldalán, valamint a Lírán és Librinél szerezhető be.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok, kedves Olvasók! Faragó Maia vagyok, végzettségem alapján írott- és elektronikus sajtókommunikátor - magyarul újságíró-, emellett van színészi és kulturális rendezvényszervező képesítésem is. 2021-től hivatalosan is bejelentett író lettem.

Az igaz és tiszta értéket képviselő művészeteket - és kultúrát kedvelő, és művelő ember vagyok. Továbbá gyermek, testvér, barát. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A művészetek, ezen belül a zene, tánc, éneklés, színművészet, filmek, könyvek és az írás felé irányuló érdeklődésem már gyermekkoromban megvolt. Ez az érdeklődés szeretetté mélyült, s bár eleinte több felé irányult a figyelmem a művészeti ágakon belül, de ezekben a megismerési folyamatokban személyemet is felfedeztem, tapasztaltam és fejlődtem. Az irodalom-olvasás-írás-kultúra felé való „tendálás” családi örökség is: anyai Dédmamám is írt, habár nem nyilvánosan; többen voltak énekesek a családban, s a nővérem is magyar irodalom- és nyelvtan szakos tanárnő lett.

Több, más művészeti közegben is tanultam, mozogtam később, hogy mostanra biztos legyen: én az írásban találtam meg mind az emberi, mind az alkotói, művészi szabadságom a legjobban. Ez az a művészi közeg, amiben komfortosan és természetesen tudok mozogni. Ez, ami erőlködés nélkül áramlik ki belőlem a világra.

Magával az írással kötött házasságom egyébként a főiskolai éveim alatt köttetett, és tart mai napig: kitüntetéses diplomával végeztem kommunikáció – és médiatudomány szakon. Ott szerelmesedtem bele az írással foglalkozó szemináriumokba, ott indult el úgymond professzionálisabb szinten az írással való kapcsolatom, köszönhetően egy mentornak is, akit az egyik legcsodásabb Tanárnak tartok az életemben. Ő nevelt bennünket arra, hogy nem celebnevelde az intézmény, s sose tucatterméket gyártsunk, s a bulvármédia kiszolgálása helyett értéket képviseljünk minden cikkünkben, s találjunk rá a saját hangunkra.  Később dolgoztam is újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, kommunikációs, PR - marketing asszisztensként is.

Sok felé vitt az élet, de mind kellett ahhoz, hogy tényleg felismerjem azt, az írás az én Utam és Otthonom. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál már ezen?

A saját nevemet használom. Mindenki Maia-ként ismer. I-vel, ahogy Mexikóban írjuk, nem j-vel, ahogyan a magyarok. Szerencsésnek is tartom, mert a spanyol, olasz, angol ismerőseim mind gond nélkül ki tudják ejteni a nevem, és magyarul is ugye, csak ahogy írtam, máshogy írják le itthon. Nem gondolkodtam más név választásán, mert ahogy a tartalmaim hitelesek, úgy az is, aki mögöttük áll: én. S akkor vagyok leghitelesebb, ha nem bújok el. Nem sok értelmét látom, hogy lefordítsam angolra a nevem, ahogyan legtöbben szokták. A fantázia neveket pedig meghagyom a regényem lapjaira. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Viszonylag könnyen születnek, s gyorsan. Azt, hogy alkotói válság, szerencsére nem ismerem. Az utóbbi éveim nagyon nehezek voltak, egy komplett újjászületésen mentem át. Minden kapcsolatból, eseményből lehet tanulni, okulni, na, meg levonni a következtetéseket… valamint persze inspirálódni belőlük. A saját életünk mindig biztos ihlet forrás… s mivel semmi nem véletlen, egy esemény konklúziója lehet másnak is tanulság, egy megismert személy ihletet adhat egy jövőbeni regény szereplőjéhez stb…

De egyszerű a válasz. Mik adják az ihletet? A mindennapok. Elég érzékenyen szemlélem azt, ami zajlik akár bennem, akár körülöttem, de akár a világban is. Ez bőven elég motiváció tollat ragadni.

Ha mást látok alkotás közben az szintén tud inspirálni: nekem is megjön a kedvem hozzá, hogy alkossak. Hajlamos vagyok elfelejteni, mennyire feltölt pozitívan.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyértelműen utóbbi. Ha valamit „muszájból” kell írni, azt is megcsinálja az ember, s lehet jó, de nem hiteles, sőt, inkább izzadságszagú lesz az egész. Nálam valamiért mindig hajnalban, éjjel jön az ihlet. Bármilyen lelkiállapotban megtalálhat az ihlet egyébként, arra mindig figyelni kell, és teret kell neki engedni, hadd folyjon vele a Lélek - én így szoktam mondani. 

Általában mindig akkor ülök le… amikor arra – nem tudom máshogy fogalmazni – hívást érzek.

Ha szomorú vagyok, mindig könnyebben alkotok - nem tudom, sokkal több inspiráció jön. Ilyenkor olyan dolgokat hánt le az ember a Lelke legmélyéről, amit talán ő maga sem tud- ekkor születhetnek a legőszintébb alkotások.

Ha pedig boldog, vagy ihletett, vagy szerelmes, vagy elégedett vagyok, akkor úgy tapasztaltam sokkal inkább „beleül” az ember ebbe az állapotba, és nem úgy jön az inspiráció, pont azért, mert kitelíti az érzés, és nem telik be vele, hogy „boldog”. Valamint, ekkor persze teljesen más típusú és hangvételű, talán műfajú és ritmusú alkotások születnek meg. 

Ami érdekes, az a köztes állapot, az újrakezdés…valamint, hogy hányszor kell újrakezdeni az újrakezdésen belül is. Ezek olyan lelki folyamatok mind, amik hosszabb időbe telnek, míg tovább lendülnek, vagy feldolgozza őket az ember stb.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság

Az én könyveim nem elrepítenek, hanem a „földön tartanak” és szembesítenek. Igyekszem mindig nyílt, őszinte és bátor lenni a sztorijaimban. Merem megmutatni a „mélységet”, és a „mennyet” is. Mert erről szól az élet. Érzelmi hullámvasút. Fent és lentek váltakozó sora. Nincs mindig happy end, ahogy a valóságban sem, viszont kell valami kapaszkodó a fantázia mezsgyéjén, ami lélekemelő, hittel ontja el az Olvasót, amiért lehet” harcolni”, mindig kell valami, amiben lehet hinni.

Általában mindig a kettő láthatatlan határán mozgok, bármelyik irányba érezhető áthallás, ezt az Olvasókra bízom, lehet, amit én fikcióként írtam le, velük megtörtént már, de lehet fordítva is: amit ők álmukban sem gondolnának, az nálam megtörtént eset volt. Mindenképpen életszerű események vannak jelen minden könyvemben, én nagyon fontosnak tartom a hitelességet. Hogy az életről írjunk. Valós, elérhető dolgokról, érzelmi állapotról, mai, minket foglalkoztató témákról. Olyan érzésekről, döntésekről, helyzetekről, belső vívódásokról, felismerésekről, amely mindennapjaink része. Velem inkább szembesülnek az élettel és valósággal, mert az az igazi. A nehézségek ellenére is talpon maradni, tovább létezni, keresni a boldogságot minden apró szeretetmorzsában, s felfedezni a saját, belső erőt.

Sokszor nem általam megélt, csak látott eseményt viszek bele, tehát javarészt nincs olyan jelenet, amit vagy én ne tapasztaltam volna meg konkrétan, vagy ne lettem volna szemtanúja.

Ez alkalommal is így volt: aKarmikus léptekben önéletrajzi ihletésű események jócskán hozzáadtak a könyv alapjához, a karakterekhez, vegyítve a fantázia végtelen világával. Van olyan Olvasóm, aki jelezte, hogy kifejezetten szereti megtippelni olvasás közben azt is: hogy vajon melyik jelenet igaz, s melyik lehet a fikció… ez az olvasás élményéhez pluszt ad. Én ugye könnyebb helyzetben vagyok: rajtam áll, hogy mennyire ötvözöm a kettőt, vagy éppen a valós eseményt kiegészítem egy fikciós, más végkifejlettel… itt rajtunk áll, miként adunk át egy-egy helyzetet.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem, A Lélek szirmai 10 év munkáját foglalta össze, verseim és prózai műveim gyűjteménye volt. Magánkiadásban jelent meg, aminek fogalmáról s gyakorlatban való létezéséről, annak felelősségéről addig keveset tudtam, pláne nem volt benne tapasztalatom, ezért többszörös kihívást jelentett, de rengeteg tudással szívtam magam fel általa, amit már senki nem vesz el tőlem; s ahhoz képest, hogy ismeretlen, új szerzőként jelentem meg a mai magyar kortárs irodalomban, ráadásul személyes volt a témám, nagyon jól sikerült, bár sokan bátornak tartottak, hogy így belevágtam, teljesen önállóan… minden szinten. Az első könyvbe sokan belebuknak, még akkor is, ha van mögöttük kiadó, s csak annyit mondtak: örüljek, hogy nullára kihozom a végén. Nemhogy visszajött az az összeg, amit belefektettem, hanem még nyereség is lett végül, elég szép mértékben; kitapostam sok felületet, ahol terjedt a könyv híre, s leginkább szájról szájra vitték az emberek, s adták tovább. A legnagyobb „nyereség” viszont az volt, ha valaki rám írt, hogy kétszer is elolvasta, hogy több olyan kellene, mint én… s hogy köszönik, amiért a szavaimban sokszor a saját gondolataiknak voltam a szócsöve, csak ők nem tudják, vagy merik így megfogalmazni az érzéseiket, netalán szembenézni velük. Ezek a legnagyobb sikerek szerintem, amikor valaki alkot, s azt megosztja mással. Ha jönnek ilyen visszajelzések. Mert igazából én soha nem azért írtam, hogy ebből híres legyek vagy meggazdagodjak, hanem hogy adjak az embereknek.

Szóval csodás élmény volt, felemelő. Azért is maradtam utána is a magánkiadási vonalon, mert nemhogy elvette a kedvem, hanem tovább inspirált. Nem voltak korlátok, alkothattam szabadon, úgy, ahogyan én akartam, a célközönségemnek. Hitelesen, őszintén, cenzúra nélkül.

2021-ben jelent meg, a hat fejezet – történetekkel és versekkel – követi azt a ciklust, mely az életben is végigmegy bennünk: amikor még remélünk, amikor csalódunk, amikor újra kell kezdenünk, és amikor megértjük, hogy értünk volt minden, és elérhetjük a harmonikus boldogság lebegő állapotát. Mert igenis ez megtapasztalható, elérhető és megélhető!

Volt online, s író-olvasói találkozós könyvbemutatója is, valamint utánnyomás is kellett. Akkor álltak először verseim mögé színművészek, akkor olyan visszajelzéseket kaptam, ami mellett nem tudtam elmenni csak úgy, mert sokan azt is hitték, egynyári könyves szerző leszek, de ott determinálódott, hogy nekem ezzel lesz még dolgom, az írást nem szabad abbahagynom. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyveket írsz, sőt meg is jelennek?

Az írás a covid alatt került ismét az életembe, s akkor döntöttem el, hogy mint alkotó, elkezdem megvalósítani az álmaim a könyvírás területén. Ők hárman voltak: a szüleim és a nővérem, az a 3 fix személy, akik végig hittek bennem, a belőlem megszületendő dolgokban, s támogattak. Nélkülük, főleg Édesanyám nélkül sok minden nem így történt volna. Most, hogy már fentről követi az életem ezen részét, remélem büszke rám, ha ezt látja: hogy azóta is sorra valósítom meg s adom át az Olvasóknak „lelkem szavát”. Valahol minden művem Neki ajánlom, mert Ő mondta azt: amíg egyetlen szív is lesz, ami érti az enyém, addig nem adhatom fel, s muszáj alkotnom. S az alkotás nekem is túlélés a mindennapokban, s talán az Olvasóimnak is adnak műveim olyan tanulságos üzeneteket, melyekből tovább építkeznek, s melegen tartja a szívüket ebben a zord világban. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A versek a kedvenceim, azt nem titkolom. Követi a próza. Igazából egyik sem kihívás. Érzelmi állapottól, témától és időtől függ, mibe kezdek bele. 

Mindkettőt kedvelem, mert javarészt valóságon alapulnak, valós helyzeteken, vagy egy általános érzésen, mégis egyedi világodból, nézőpontodból kivetítve.

Amikor kapok egy gyors ihletet le is írom gyorsan egy versben általában. Nem azt jelenti, hogy nem dolgozom ki, attól lehet igényes és minőségi, de verset írni sokkal gyorsabb, valljuk be. Amikor pedig több időm van, és elmélyedhetek történetekben, helyszíneket húzhatok fel magamban, és karaktereket alakíthatok ki egy világban, akkor dolgozok ki hosszabb prózai műfajokat pl. novellákat, regényeket…

Mondhatom azt, hogy a versek választottak, aztán én őket. Nem véletlenül lett az első könyvem sem egy válogatás - 10 év verseiből. Megmutatkozódott, hogy így jönnek ki legkönnyebben belőlem a gondolataim, s előszeretettel használom a rímes sorokat. Mert egyediek. A versben egy világ épül fel. Minden apróbb kétsoros vers is egy külön világ: kezdődik, csúcsán van, s elmúlik a végén. Élet van bennük, mind saját ritmustól lüktet. A költői képek életre keltése, az ezek megalkotására való kifinomultság, a szavak egymás utáni erőteljes, ösztökélő, kifejező használata értelem és érzelem szerint… (s rímekről nem is beszéltem) – ezek teszik művészivé a verset.

Egy vers, prózai mű, ha művészien van megírva, akkor kapja Olvasója a legtöbbet, mert érzi, hogy benne tisztelve van, és a könyv- vers- alkotás szeretettel van felé. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ami még izgatja a fantáziámat, azok a színdarabok, forgatókönyvek írása. Millió ötlet lenne hozzá a fejemben! Színházi dramaturgként olyan jó lenne dolgozni! A két szerelem összekapcsolása lehetne: színházbeli lét+írás. De ugyanez a helyzet a filmmel is: film+írás. 

A Karmikus léptek című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Semmilyen kutatómunka nem volt. Van egy előzménye, az első regényem, a TE vagy az összes lehetőség a világon!, de aki nem olvasta, az is tökéletes megért mindent majd a mostani regényből, tehát nem 100% folytatás-regényről van szó. Önállóan is megállja a helyét.

Egy 2023-as szeptemberi, szombati reggelen érkezett meg az első ihlet a könyvhöz, amikor szó szerint felültem az ágyban. Előtte nem sokkal került vissza az életembe majdnem 5 év után ismét a tánc. Olyan erővel hatott rám, mint kevés dolog. Ismét élőnek éreztem magam, nemcsak testben, hanem lélekben is. Becsepegtette életembe azt az energiát, amivel tudtam szárnyalni az első ihletforrástól (már aznap megírtam az első 5 fejezetet) kezdve a könyv befejezéséig, s összesen két hét és négy nap telt el a két dátum között. 

Szinte ösztönösen jött a folyamat, az ötletek a borítóhoz, a szerkezethez, a fejezetekhez, a szereplőkhöz, a mű üzenete is világos volt számomra.

Minden olyan gyorsan történt, s olyan intenzív volt, de cseppet sem bántam, hogy meglovagoltam a pillanat ihletettségét, s repültem vele. 

A végeredménnyel magam is megleptem, mert éreztem, hogy rendkívül szókimondó, igaz, mély mű született, mely legőszintébb az eddigi könyveim között, pedig minden verseskötetemben is levetkőztettem már a lelkem nem egyszer. Brutális módon felszabadító volt számomra is megírni a regényt. 

Könyveim közül ez az eddigi legnagyobb “szívgyermek”, állandóan mozog a valóság s fantázia határvonalán,erről fentebb meséltem. Ebben a könyvemben vannak leginkább önéletrajzi elemek, akár szó szerint is, ettől a valahai leghitelesebb alkotás tollamból.

A regényben egy önismereti út és érzelmi átalakulás történetét követhetjük nyomon. A könyvben számos spirituális elemmel dolgozok, erős érzelmeket közvetítek, melyek a belső küzdelmeket és a kapcsolatok összetettségét tükrözik, miközben az Olvasó betekintést nyer abba, hogyan formálják életünket a múltbeli események. A karma fogalma állandóan jelen van, és az is, hogy az ember saját döntéseivel és cselekedeteivel képes irányítani a sorsát.

Megmutatom továbbá benne a művészek érzékenységét, a művészvilág kifinomultságának, egyediségének, halhatatlanságának törékenységét, mégis e világ eleganciájának selymességén keresztül. Bizonyítom, hogy van sors, s nincsenek véletlenek… s, hogy végül mi az, ami marad. Üzenetem e könyvben egy év leforgásának eseményein keresztül tárom Olvasóim elé.

A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Fuh, az összes könyvem nagyon személyes, intim, bensőséges, érzelmek fent és lentje – szóval igen, voltak nehezebb részek. A Karmikus léptekben is van nehéz rész számomra… de ha elárulnám, akkor nagyon spoilereznék. Az elején van 3 fejezet, s avégén1, amelyeknél végig sírtam, míg írtam. Rengeteg szegmensben s mélységben tudnék róla mesélni: szerkesztésben, üzenetében, a háttérsztorikról, hogy néha nevettem és sírtam egyszerre, míg alkottam, beszélhetnék akár külön minden jelenetről, de nem árulom el, mi a valóság, mi a fikció. Legyen annyi, hogy ez tényleg a valahai legbrutálisabban őszinte darab, ami megszületett belőlem a lapokra. Még sosem sikerült ilyen jól megvalósítani, kiírni magamból, ami bennem volt.

De ha már kedvenc jelenetek: akik olvasták, kiemelték, mennyire jó lenne, ha lenne olyan barátjuk, csak egy, mint a főszereplőnek, aki így meghallgatja őt s tanácsot ad; vagy szerintük a regény legerősebb részei a „karmaoldások”, annak a technikája, ahogyan levezettem, azt mondták rá: „Azt zseniálisan megcsináltad” a kötetben. Szóval az Olvasóknak eddig ezek a kedvenc jelenetei a Karmikus léptekben.

A legfontosabb üzenet szinte mindegyik könyvemre valid amúgy: érhet bármi, megvan az erő benned, hogy újrakezdd! Higgy magadban, s ezen belső erődben!

Bízom benne, hogy most a Karmikus léptek az Olvasóknak is legalább annyi szívmelengető érzéseket ad majd, mint amikor írtam!

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Szerintem, mint ahogyan majdnem mindenkinek: a szerettei szava, a barátok jelentik az első bázist. Nálam nem így van. Mármint, természetesen számít a véleményük, de elfogultság miatt direkt nem velük olvastatom el először az alkotásaimat. A szakmai csapatomban megbízok, van pár olyan ember, akinek adok a tanácsára, s lenni is kell pár ilyen embernek, mert főleg, ha nagyon sok önéletrajzi elem van a könyvben, vagy nagyon személyes a téma, mint akár volt mindkét verseskötetemben is, akkor nem feltétlen tudok teljesen racionálisan az anyaghoz nyúlni, kezelni azt. Ezért tanácsokat megfogadok, természetesen. Viszont mindegyik könyvemet saját magam is szerkesztettem. Ez esetben is így volt, valamint most kiegészítve nagyon fontos s lényeges szereplőkkel: a Kiadótól is persze elolvasták a regényt,a közös munka megkezdésénél, s megjelenés előtt. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan érzés, hogy tudom: innentől kezdődik el az igazi „munka”. Az alkotás egy szárnyalás az ihlettel, de aztán jön a megtervezés. A kivitelezés… míg bekerül a piacra, aztán a terjesztés indul el, az értékesítés. S voltam mindegyik feladatra egymagam 4 könyvön át, hiszen azok mind magánkiadások voltak. Kivéve a tördelés, borító tervezés, s nyomdai munkák – ezeket delegáltam át máshoz.

Nagyon örülök az írás végén, de még mindig szokja a szívem az érzést s az élményt, hogy megszületik belőlem egy darab, ami majd beszélni fog rólam, akkor is, ha már nem leszek, de ezt hátrahagyom. Megsimogatom a vállam, hogy rendben van, de nem dőlök hátra, mivel az van, amit írtam: hogy onnan, a kézirat írásának végeztével kezdődik el vele az igazi munka. A nyers kéziratot szerkeszteni, korrektúrázni, lektorálni kell. Újra elolvasom/elolvassuk vagy 10-szer betűről-betűre. Nem túlzok. Több szem, többet lát. Aztán el lehet kezdeni a kész anyaghoz is alkotni még: akár rajzokat, illusztrációként képeket. Pl. ehhez a regényhez egy komplett fotósorozat készült, saját koncepcióval, csodás technikákkal. Mindig ötletelek valamin a belívet illetőleg is: szerepeltek már rajzaim is könyveimben, most fotók, de volt, hogy versesköteteimben híres színművészek által előadott verseimhez készült videókhoz vezettek QR-kódok a könyvön belül. Nekik is hálás leszek ezért, míg élek, hogy nyitott szívvel álltak ehhez már az első könyvemnél.

Mindig igyekeztem újdonságokat becsempészni, nemcsak tartalmilag, de technikailag is, minden könyvemen belül. Így nem váltak a hasonló zsánerben íródott könyveim sosem egyhangúvá, hanem mindig találnak pluszt Olvasóim a könyveimben, s belőlem is több kreatív színt kaphatnak.

Mit üzensz az Olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez az év mindenképpen a Karmikus léptekről szól. Fogok dedikálni az Ünnepi Könyvhéten is, Budapesten, a Newline standjánál. Később lesznek részletek. A regény előzménye, másik, két, előző könyvemmel együtt e-könyvként érhető el még nálam.

Terv természetesen mindig van, s ez a világ s lakói mindig generálni fognak olyan dolgokat, melyekből inspirálódhat az ember. Nem látok előre, de vannak tervek, kérdés az, hogy miből – mikor lesz valóság. Ahogy mondani szoktam: csak idő, amíg valósággá álmodja magát a képzelet, de minden megéri, ha egy dolog hajt: a szeretet.

Honlap

Facebook/Instagram/Youtube/Soundcloud

NewLine Kiadó

Líra

Libri

Jókönyvek

Alexandra

Antikvárium

Faragó Maia: Karmikus léptek - Megjelent március 8-án

Megjelent!

Március 8-án.

Faragó Maia

Karmikus léptek

Camilla egy különleges ok miatt titkos napló írásába kezd, melyben őszintén kiadja magából, hogyan élte meg partnerével való szakítását legutóbbi sorozata forgatásán; s azóta hogyan sikerül a továbblépés. Mára mindketten visszavonultak a színészet rivaldafényéből; a nő úgy dönt, hogy ismét nyit a világ felé: elkezd táncolni, amikor is megdöbbentő hírek érkeznek a férfiról, és a dolgokat csak tovább komplikálja, hogy időközben feltűnik a színen egy tánctanár is.

Vajon hogyan reagál a nő a kapott hírekre? Keverednek a régi emlékek az új dolgok teremtésével…

Van kiút egy karmikus szerelemből?

Vajon merre, s kihez visznek Camilla léptei?

A háttérről

A szerzőnő legújabb regényében egy önismereti út és érzelmi átalakulás történetét követhetjük nyomon. A könyvben számos spirituális elemmel dolgozik, erős érzelmeket közvetít, melyek a belső küzdelmeket és a kapcsolatok összetettségét tükrözik, miközben az Olvasó betekintést nyer abba, hogyan formálják életünket a múltbeli események. A karma fogalma állandóan jelen van fő karaktere, Camilla életében, és az is, hogy az ember saját döntéseivel és cselekedeteivel képes irányítani a sorsát.

Ez alkalommal önéletrajzi ihletésű események jócskán hozzáadtak a regényhez, vegyítve a fantázia végtelen világával. A szerző megmutatja a művészek érzékenységét, a művészvilág kifinomultságának, egyediségének, halhatatlanságának törékenységét, mégis e világ eleganciájának selymességén keresztül. Bizonyítja, hogy van sors, s nincsenek véletlenek… s, hogy végül mi az, ami marad. Üzenetét e könyvben egy év leforgásának eseményein keresztül tárja Olvasói elé.

Itt lehet beszerezni a NewLine Kiadónál és Líránál.

Miről szól igazából a regény?

Sorsfordító eseményekről és döntésekről.

A sorsdöntő pillanatokról.

A bennünk zajló belső vívódásról.

Egyensúlyról a szív és ész között.

Emberi kapcsolatokról.

Karmáról.

Színészetről, táncról - művész emberekről.

Az elfogadás, feldolgozás folyamatáról.

A megértés, megbocsátás és elengedés fontosságáról.

Valamint a veszteségeken való továbblépésről, újrakezdésről és a lelkünkben rejlő belső erőről szól.

FB oldal

A lélekszirmai

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Varga Orsolya .("A zene a legnagyobb inspirációm, de jártamban-keltemben előfordul, hogy eszembe jut egy jó mondat vagy kifejezés, és akkor gyorsan beírom a telefonom jegyzeteibe.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Varga Orsolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek március 15-én jelenik az első történelmi romantikus regénye a NewLine Kiadó gondozásában, A szabadság virágai címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Jogász vagyok, két gyermek édesanyja. Gyakorlatilag ez a két legmeghatározóbb pont az életemben. Az egyetemi záróvizsgák után volt egy hosszabb időszak, amikor képtelen voltam könyvet olvasni, nem viseltem el semmilyen hosszabb szöveget magam körül. Szerencsére sikerült újra visszatalálnom az olvasás szeretetéhez, és azóta igyekszem havonta legalább 2-3 könyvet kiolvasni. Nem könnyű összeegyeztetni az írással, de nem lehetetlen.

A szabadság virágai c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kutatás és az írás majdnem egy teljes évet felölelt. Helytörténeti kutatásaim még ennél is többet, ugyanis néhány éves családfakutatás eredménye a regény. Miután kiolvastam az összes helyi érintettségű, 1848–1849. évi szabadságharcról szóló szakirodalmat, rájöttem, hogy ennél több dolog érdekelne, olyan részletek, amelyeket nem fogok megtalálni ezekben a könyvekben. Ezen a ponton kerestem fel Süli Attila hadtörténészt, aki az erdélyi szabadságharc szakértője. Nagyon örültem, amikor elvállalta, hogy válaszol a kérdéseimre, lektorál, segít megtartani a regény hitelességét. Vannak történetek, amelyek szinte kérik, hogy megszülethessenek. Ez pontosan egy ilyen történet...

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A romantikus szál fikció, amelyet egy – a kutatásaim során fellelt – anyakönyvi bejegyzés ihletett. A történeti rész mondhatni percre pontos. A csapatmozgások, a harctéren lévő számok, az időrendiség, sőt még az időjárás is a lejegyzetteknek megfelelő. Igyekeztem a lehető leghitelesebben megjeleníteni mindent. Ezen túlmenően valós történelmi alakok is feltűnnek a regényben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már a gimnáziumi éveim alatt is írogattam, persze ennek megfelelően álnéven vagy a fióknak. Hosszú ideig aztán a kreativitás nem volt az életem része, és sok időbe telt míg felszínre bukott, hogy ennek az energiának a kicsatornázására elemi szintű szükségem van. Ekkor született meg egy terápiás citromfáról szóló „novella”. Azt talán kevesen tudják, hogy bár A szabadság virágai az első regényem, de nem az első könyvem. A gyerekeimnek szóló „anya mesélj fejből” történetekből tavaly megszületett a Leló mesék című mesekönyv, szintén a NewLine Kiadó gondozásában.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A történelmi-romantikus vonaltól egyelőre nem hiszem, hogy elrugaszkodnék, ugyanis imádom a történelmet, de szívesen vinnék bele a jövőben egy csepp krimit vagy thrillert. Meglátjuk, nyitott vagyok mindenféle inspirációra.  

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Sosem éreztem még úgy, hogy igazán vége lenne. Az utómunkák, a szerkesztés nem is ad erre lehetőséget. Talán a nyomdába kerülés az a pont, amikor tudatosul. Sosincs bennem az, hogy de jó, hogy vége. A szereplők kezét nehéz elengedni. Olvasóként például nehezen élem meg, hogy végre megszeretem a szereplőket, és jóformán vége is a történetnek. Ott szó szerint kell néhány nap elgyászolni a befejezést.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem merült fel bennem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Már a mesekönyves „múltamban” ott motoszkált bennem, hogy szeretném magam kipróbálni mélyebb témákban is. Érdekel az emberi psziché, meddig lehet elmenni, tologatni a határokat. A történelmi érdeklődés pedig elég jó háttéranyagot nyújt, így adta magát a dolog.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felfoghatatlan, hogy a fejemben létező, formálódó történetek mások számára is kézzel foghatóvá válnak. Azt viszont már most tudom, hogy ez a mostani megjelenéssel sem lesz másképp.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A történelmi vonal miatt komolyabb tervezésre volt szükség. Ahhoz, hogy átlássam a seregek mozgását, ki, mikor, hol volt, Mihály mikor lehetett Zabolán, mennyi időre volt akkoriban szükség A-ból B-be jutni... ehhez idővonalat rajzoltam magamnak. Minden más impulzívabban készült, hagytam, hogy jöjjenek maguktól a szálak.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Eleinte nehezen találtam meg Mihály hangját, sokkal kevesebb lehetősége volt kibontakozni. A csaták leírása is először kihívást jelentett, bele kellett jönnöm... nem a vér, inkább a meglévő és lejegyzett adatok, események keretbe foglalása, mindezt Mihály szemszögéből láttatni. Kevernem kellett a valóságot és a fikciót, na de hol húzzam meg a határt?

A kedvenc jelenetem talán a rozmaringhoz köthető (többet nem mondhatok spoilerezés nélkül), ez az elsőként megírt jelenetek egyike volt. A történetben megjelenő virágok szimbolikája sem véletlenszerű. Szerkesztőm javaslatára került be végül Mihály kocsmai jelenete, kifejezetten szórakoztató volt ekkor a karakter fejébe látni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindenhonnan megtalálnak az ötletek. Egy mondatból, egy álomból, gyakorlatilag bármiből képes vagyok egy komplett történetet „levetíteni” magamnak. Lehet, hogy furcsa, de vezetés közben szoktam „írni”: inspiráló zene feltekerve, és a reggeli csúcsforgalomban 10-15 perc alatt felrakok egy jelenetet, sőt volt, hogy egy fejezetet is. A zene a legnagyobb inspirációm, de jártamban-keltemben előfordul, hogy eszembe jut egy jó mondat vagy kifejezés, és akkor gyorsan beírom a telefonom jegyzeteibe.

 Varga Orsolya szerzői oldal

Előrendelhető

NewLine Kiadó