Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sándor István - ("A valóság és a fantázia tehát kéz a kézben járnak nálam – csak néha az egyik kicsit hangosabban nevet.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sándor István írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Eddig két megjelent regény van A fecni és A vébé címmel mely Limcsi ügyvédsztori 1-2 részét képezi. A könyvek Limcsi Kiadó oldalán szerezhetők be.

Kérem, meséljen magáról, mit lehet tudni?

Gyerekkoromtól kezdve nagy szenvedélyem az olvasás – számomra ez nemcsak szórakozás, hanem egyfajta kaland is. Mellesleg jogász és politológus végzettséggel rendelkezem, körülbelül harminc éve veszek részt a jogi felsőoktatásban és az ügyvédi hivatást is aktívan gyakorlom.

Történeteiben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regények történetei alapvetően fiktívek, a szereplők sem valódi személyek. Ugyanakkor a cselekmények során olyan élethelyzeteket, karaktervonásokat jelenítek meg, amelyeket a való életből merítek – így könnyen lehet, hogy az olvasó is ráismer egy-egy ismerős típusra. A valóság és a fantázia tehát kéz a kézben járnak nálam – csak néha az egyik kicsit hangosabban nevet.

Mikor kezdett el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer majd nemcsak jogi szakkönyveket és tanulmányokat írok. Miután megszereztem a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet, úgy éreztem, hogy ideje lenne egy kis kikapcsolódásként valami teljesen mással is foglalkozni. Így született meg az első regény gondolata – és azóta teljesen beszippantott az írás világa. Esténként, munka után, kellemes kikapcsolódásként élem át az alkotást, ráadásul kifejezetten élvezem is.

Milyen érzés, amikor kész a kézirata?

A kézirat átnézése egyszerre felemelő és nyugtalanító, de elsősorban izgalmas. Egyrészt jó érzés, hogy valami elkészült, másrészt ott motoszkál bennem a kérdés: „Vajon működik? Tetszeni fog az olvasóknak? Átjön a humor, a mondanivaló, amit belecsempésztem?” Ezért izgatottan várom a reakciókat, a visszajelzéseket.

Mindig is ebben a zsánerben szerettet volna írni?

Határozottan igen. Számomra az írás célja az, hogy az olvasót szórakoztassa – és ha lehet, egy kicsit el is gondolkodtassa. Nagy példaképeim közé tartozik többek között például P. G. Wodehouse, Rejtő Jenő és Heltai Jenő – tőlük tanultam meg, hogy a humor mögött komoly tartalom is húzódhat.

Limcsi ügyvédsztori kétrészes, hány részesre tervezi?

Azt hiszem, ezt még a jól informált Sanyi sem tudná pontosan megmondani... Terveim szerint lesz folytatás, és remélhetőleg több is. Az biztos, hogy még jó pár történet kavarog a fejemben, amit türelmetlenül vár a laptopom klaviatúrája.

Milyen érzés volt, amikor a megjelent mindkét kötet?

Álomszerű. Amikor először vettem kézbe mindkét könyvet, őszintén meglepődtem – leginkább azon, hogy ezt tényleg én írtam? A Tankó Anita tervezte borító már messziről jelzi, hogy nem komor bírósági jegyzőkönyvekről van szó, hanem valami sokkal könnyedebbről. És amikor beleolvastam, hirtelen újból benne éreztem magamat a főhős ügyvédek kalamajkájában és eszembe jutottak az alkotás pillanatai. Vagy valami ilyesmi...

Mennyire volt nehéz ön számára az írást és az ügyvédi munkát összeegyeztetni?

Nem jelent gondot, mivel az írás számomra nem kötelező penzum, hanem öröm. Csak akkor írok, amikor ihletet érzek, így inkább feltölt, mint kifáraszt. Különben is: az ügyvédkedés néha olyan szürreális élmény, hogy ihletnek sem utolsó… És ezt igyekeztem a regényekben is visszaadni.

Tervezett és tudatos folyamat számára az írás vagy impulzív?

Mindkettő. A vázlat, az alapötlet előre adott, de az egyes jelenetek, karakterek gyakran szinte maguktól alakulnak ki. Néha még engem is meglepnek.

A kötetekben vannak kedvenc jelenetei? Vagy volt olyan, amit nehezen tudott megírni?

A kedvenceim általában azok a jelenetek, amelyekben a szereplők emberi gyarlósága vicces vagy megható módon jelenik meg. Olykor eltúlozva, máskor finoman odaszúrva. Néha egy-egy hasonlat annyira adja magát, hogy már írás közben is mosolygok. 

Hogyan születik meg egy-egy történet? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúl?

Leginkább az életből – ügyvédként és oktatóként sokféle emberrel, helyzettel találkozom. Ezeket persze „feldúsítom” egy kis iróniával, humorral, hogy végül megszülessen a regények sajátos világa. Görbe tükröt tartok az ügyvédi hivatásnak és az ügyfelek gondolkodásmódjának – néha egy kis szatirikus szűrőn keresztül.

Kik láthatják először a kéziratot? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Két ember véleményére különösen adok: Nádasi Krisz íróéra, aki szakmai szemmel nézi át, illetve a feleségemére, aki kiváló „első olvasó”. Mindkettejük észrevételei nagyon sokat segítenek abban, hogy végül azt nyújtsam, amit szeretnék.

Mit üzen az olvasóinak, várható az idén folytatása a Limcsi ügyvédsztorinak?

Igen, dolgozom a harmadik részen! Ha minden jól alakul, az ősz folyamán meg is jelenik. Remélem, hogy az olvasók legalább annyira élvezik majd, mint én az írását.

Limcsi Kiadó

Instagram

KNW Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Bali Brighton -("Hogy miként találom ki? Kinyitok a fejemben egy specifikus tulajdonságokkal felcímkézett kinder tojást, és meglátom, mi van benne.")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Rovatomat Bali Brighton írónővel folytatom. Köszönöm, hogy újra készíthetek veled interjút Bali Brighton, egyszer már készült, akkor még a sorozat első része jelent meg az Arronia-Az elveszett bölcs címmel. Mostanra már a második kötet is megjelent az Arronia - És az elveszett esszenciárium titka, amit ezúton is szeretnék megköszönni a könyved.

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Szia, Ági! Én is szeretném megköszönni az ismételt megkeresést. Debrecenben nőttem fel, és a szüleim nyitottságának köszönhetően gyerekkoromban mindenféle hobbit kipróbálhattam, ami csak eszembe jutott. Évekig jégkorcsolyáztam, rajzoltam és gitároztam. Végül szakmámat tekintve biológus lettem, és most folytatom a tanulmányaimat a Gyógyszerésztudományi karon, ahol onkológiai kutatással fogok foglalkozni az elkövetkezendő években. Messze áll az írástól, tudom, de nálam a kreativitás és a tudomány az elválaszthatatlan két felemet képezi. Írni tizenkétéves koromban kezdtem, akkor legalább három évig foglalkoztam ilyen-olyan történetek megírásával, de a rengeteg hobbim mellett végül háttérbe szorult. Néhanapján ismét felbukkant az életemben, de abban a tudatban tettem mindig félre, hogy ha elég érettnek érzem majd magam az írástechnikák megértéséhez, illetve lesz elég időm, akkor majd belefogok valami nagyobb volumenű dologba. Ez lett az Arronia, aminek az első gondolata már közel tíz éve, hogy megszületett a fejemben, de 2021. január óta foglalkozom igazán az írással.

Miért pont fantasy?

Mindig is érdekelt, hogy mi található az érzékelhető és ismert világon túl, és hogy milyen lehetséges elméletek léteznek. A fantasy-történeteket amolyan szórakoztató elméleteknek tekintem, és lehet, hogy nem feltétlen tudományos, de mindenképp kreatív és természetesen nem evilági. Leegyszerűsítve: szeretem megismerni az ismeretlent.
Ebből fakadóan egyébként a sci-fi is nagy kedvencem.

Valahol olvastam, hogy négy részes lesz a könyved, jól tudom? Mesélnél róla?

Eredetileg háromkötetes trilógiát terveztem, de amikor először küldtem kéziratot a szerkesztőimnek, akkor ők olyan hosszúnak találták, hogy javasolták a szétszedését. Igazából ez az oka, amiért a második kötet az elsőhöz képest egy éven belül megjelent. Természetesen rengeteg kiegészíteni való és átszerkesztendő dolog akadt még benne, de a kétharmad kézirat már megvolt. Örülök, hogy így alakult, hiszen a négy elem használata a történetem alappillére, így passzolni fog hozzá a négy kötet.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Én azt a tábort erősítem, akik szeretik a főszereplőjüket, de hiába kedvelem Ronit, néha sokkal izgalmasabb más karakterekről írni. Például Daemien jeleneteit pszichológiailag érdekesnek találom. Benne rengeteg feszültség gyűlt fel, és mivel szembemenő a motivációja, így néha még én sem tudom, hogyan fog reagálni egyes helyzetekre. Magát a karaktert viszont nem szeretem. Amikor pedig azt kérdezik, kit játszanék el szívesen, akkor azt felelem, hogy Moirát. Ő egy kívülálló, aki elszigetelve él, és titokban tartja a múltját és a származását. Amikor az ő jeleneteit írom, kicsit én is azt érzem, hogy nem ismerem.
Két kedvenc jelenetem a második kötetből született: az egyik, amikor Roni és Evon a yanusbogarakat nézi; a másik, amikor a végén Daemien megfenyegeti Ronit.
Az egyik egy lélekmelengető, a másik egy lélekszorító jelenet, de a kettősség – ahogy a kreatív és a tudományos oldalam is mutatja - mindig is jellemző volt rám.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni.

Attól függ. Mivel létezik low fantasy és high fantasy is, így az előbbibe az is könnyedén belefoghat, aki nem szeretne egy teljes világot felépíteni. A fantasy történetekre jellemző szabályokat viszont mindkettő esetén be kell tartani. Elsősorban ügyelni kell, hogy következetesen kezeld a saját világodra jellemző szabályokat, és ne lépd át ilyen-olyan megmagyarázásokkal. Ettől nem fordulatos lesz a könyv, hanem illogikus. Például, ha a történet elején kijelented, hogy egy bizonyos karakternek nem szabad egy erőt használnia, mert belehal, akkor a végén ne legyen az, hogy valami csoda folytán mégis túlélte.
Személy szerint azt is fontosnak tartom, hogy ne legyen tele mindenféle fantasy lénnyel a világ. Például elég népszerű volt egy időben, hogy előszeretettel pakoltak bele vámpírokat, vérfarkasokat, boszorkányokat, de ha még ehhez bele írsz tündéreket, elfeket, törpéket, óriásokat, stb. az elveszi a fókuszt a lényegről, és egyszerűen túlzsúfolttá teszi a történetet. Abban az esetben működik, ha kifejezetten minél több lény bemutatása a cél. Illetve ha a legnépszerűbb Harry Potter esetet nézzük, akkor ott a fő szemszög a varázslókon van, és minden más csak mellékszál. Habár ez a mesés jellege miatt jobban elbírja a sokféle lényt. Vagy akár említhetném a Supernatural sorozatot is, ahol a vadászokon van a hangsúly az angyalok és démonok kapcsolatának bemutatása közben, minden más lény démoni jellegű és irtandónak tekintendő. Negatív példát nem szeretnék hozni, hogy ne húzzam le, és szerintem így is érthető a dolog.
Szerintem első sorban ezeket érdemes észben tartani a világépítésnél, ami a legelső dolog, amikor valaki fantasy történetbe kezd.

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Mennyire nehéz?

Itt mind a low fantasynek és a high fantasynek megvannak az előnyei és a hátrányai. Az előbbi esetében félig-meddig a való világban játszódnak az események, vagyis számításba kell venni a földi szabályokat a sajátjaid mellett, cserébe legalább már van kiindulópontod. Az utóbbi esetében nincs ilyen, ellenben nagyobb teret kapsz az alkotáshoz. Szerintem a legjobb példa erre, hogy a low fantasyegy színező, a high fantasy pedig egy üres papírlap.
A nehézsége nekem a képzelőerőn múlik, de ez fejleszthető.

Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

A főbb karakterekhez eleinte készítettem vázlatot, leírtam a jellemzőjüket, a mottójukat, hogy miket szeretnek, mihez értenek és mihez nem, de hamar elhagytam. Amikor nekem megszületik egy karakter a fejemben, tudom egyből mindenkiről, hogy milyen. Interjút sosem írtam egy szereplőmmel sem, ezt legfeljebb szórakozásból tenném meg, nem azért, hogy megismerjem.
Hogy miként találom ki? Kinyitok a fejemben egy specifikus tulajdonságokkal felcímkézett kinder tojást, és meglátom, mi van benne.

Van kedvenc fantasy könyved?

A Percy Jackson könyvek szerettették meg velem az olvasást, ez is maradt a kedvencem. Pont Percy miatt szerettem volna, hogy Roni néhol humoros karakter legyen. De nagyon szeretem a Marsit is, amiben Mark szintén szeret viccelődni. Kedvelem az ilyen embereket/karaktereket.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Először döntsd el, hogy low, vagy high fantasyt szeretnél, és építsd fel a világot a szabályrendszerével. Ez csontvázként fog szolgálni egész végig.
Ha nem érzed magad kreatívnak, ajánlom, hogy egy hangulatkeltő zene mellett nézegess a világodba illő képeket az interneten. Javaslom a biztonságos helyen történő fel-alá járkálást is (lényegében a mozgást). Én válságos helyzetekben mindig így agyalom ki a cselekményt.
Olyan dolgokat is érdemes számításba venni, amiket először elvetnél, mert lehet, hogy később beillik majd valahova. Illetve vizsgálj meg már létező történeteket, hogy mit hogyan oldanak meg bennük. Bónuszként a klisének számító dolgok is felhasználhatók, amennyiben egyedi hozzá a körítés. Bárki bármit mond, szeretjük a kliséket, nem hiába jön össze a dráma után a szerelmespár, nem hiába küzd a jó a gonosz ellen, nem hiába derül ki, hogy egy halott szereplő mégis él, stb. Ezek nagyon alap példák, de lényegében itt is az egyedi körítés szabja meg, hogy mennyire lesz érdekes egy fordulat. Ez utóbbi bekezdés mondjuk minden zsánerre igaz, de én a fantasy történetem során hasznát vettem.

Gondoltál arra, hogy fantasy zsáner mellett, mást is kipróbáld?

Igen, de még nem érzem rá késznek magamat. Egy horrortörténet nagyon izgalmas lenne, de mivel nem olvastam sok horrorsztorit, így nem tudom, hogyan foghatnék hozzá. Mivel a thrillert is nagyon szeretem, egy battle royale történetben is kipróbálnám magamat, pedig abszolút békepárti ember vagyok.
Illetve a krimi, de ebbe mindenképp csempésznék egy pici mágiát. A történet nincs meg, de egy alapkoncepció már felvetődött bennem. Talán az elkövetkezendő tíz évben a többi tervem után megvalósítom.

A borító gyönyörűek. Ki álmodta meg? Hogyan jött létre ez a csodálatos borítók?

Köszönöm. Valójába a grafikusommal, Vajda Attilával közösen hoztuk össze, nagyrészt neki köszönhetően. Nem volt egyszerű menet, mert nem tudtam pontosan, mit akarok. Elküldtem a cselekményt Attilának, és ő visszaküldött néhány borítótervet. Elmondtam, mi tetszik, és mi nem, aztán végeláthatatlan újabb tervek, ötletek, és változtatások születtek, amiket ezen túl már nem részleteznék. Attila maximális türelemmel állt hozzám, javaslatokat is tett, közben kikértem az ismerőseim véleményét is, hogy ők melyiket vennék le szívesebben a polcról, és melyik mit sugall nekik. A végeredmény szerintem egyedi lett, és illik is a történethez.

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Ez a legkreatívabb zsáner. Ennél fogva szélesíti az ember látókörét, és mozgásban tartja az agyat azáltal, hogy olyanokat láttat az olvasóval, amivel eddig még nem találkozott. Mindezt egy szórakoztató köntösbe burkolva.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Hogy legyen valami olyan egyediség a történetben, ami másra nem jellemző, és tartsd be a saját világod szabályait. Lehetsz fantáziadús, de ne ess túlzásba, nem kell mindent egy történetbe belezsúfolni. Mivel olyan dolgokat mutatunk be, amiket még nem feltétlen látott mindenki, ezért érzékeltesd is a dolgokat, ne csak láttasd. Az olvasó így könnyebben megérti, és általánosan igaz, hogy minden érzékszervre érdemes hatni. Ezt egyébként én is folyamatosan gyakorlom még.
Végezetül: ne sajnáld a szereplőidet, ettől lesz plasztikus a személyisége. Egy tökéletes karakter, akinek nincs semmi külső és belső hibája, és nem történik vele soha semmi rossz unalmas, és egyáltalán nem hiteles. Ezt sajnos én is a saját káromon tanultam meg, de így lehetőségem nyílt, hogy az Arronia harmadik kötetében megváltoztassak egy szereplőt, aki eredetileg túl tökéletes volt. Most már nem az, ellenben különösképpen érdekes lesz.

Ági, köszönöm az interjút, és hogy ilyen lelkesen támogatod a magyar íróközösséget!

Én köszönöm, hogy vállaltad. További sok sikert kívánok!

Bali Brighton írói oldala

Április 11-én jelenik meg Brett O'Conor legújabb thriller-krimi kötet, mely egy kis részlet kerül bemutatásra megjelenő könyvéből.

 

Ezt a könyvet nagyon várom A Mészárost.. Az előző A Vérengző sorozat folytatása mondhatni, Jim Donaghoue ügynökkel. 

Most egy kis részletet hozok nektek belőle az A Mészárosból.  

 

A részletet az író Brett O'Conor engedélyével osztom. A könyv április 11-én fog megjeleni e-könyv formájában. 

Brett O'Conor 
A Mészáros 

Tartalom 

Ezúttal az izgalmas Kentucky államba kalandozhattok el, a Bourbon, a bluegrass zene, Fort Knox és a világ leghosszabb barlangrendszerének hazájába.

Hardin megye kisvárosaiban különös halálesetek történnek és Jim Donaghue odautazik, hogy kiderítse mi is folyik ott valójában?!

A történet egy pontján, a helyi híres-neves utcabálba is elvetődik, ahol az alaphangulatot a már említett bluegrass zene, a házi ételek és a Bourbon adja. Az este folyamán ott lép fel, a helyi sztár-rock banda, a Kentucky Fright Chicken - Nem, nem elírás! Ők valóban a Kentucky "Rémületes" Csirke, tehát nem összekeverendő a gyorsétteremmel!

Engedéllyel 

Beleolvasó 

"- Miért szerelt le? 
- A magánszféra most jobban fizet. - Knox elgondolkodott, aztán mintha szükségét érezte volna, hogy beszéljen, folytatta. - Elég nehezen illeszkedtem vissza, de azért most már jó minden. Szépen alakul a karrierem is, úgyhogy nem panaszkodom. Amikor a sógorom meghalt, akkor még a tengeren túlon dolgoztam. Három hetem volt még ott, de megbeszéltem a céggel és hazajöttem, hogy Rosalind ne legyen egyedül. 
- Hol dolgozott? - kérdezte Donaghue, hogy húzza az időt, mert Hamilton még mindig nem került elő. 
- Londonban. A cégem elég kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik Angliában és két évre átküldtek. Részint tanulni, részint karriert építeni. 
- Nem is akar visszamenni? 
- Nem. Marasztaltak és hívtak azóta is de nekem elég volt. 
- Hogy-hogy? 
- Járt már odaát Donaghue ügynök? 
- Kétszer. Egyszer munkaügyben, egyszer turistaként. 
- Nos, akkor biztosan észrevette, hogy …hát, hogy az angolok olyan …nem is tudom mi a jó szó?! Furcsák. Semmi kreatív kerülőút a problémamegoldásban, semmi kezdeményezőkészség, semmi eltérés a jól bevált sablonoktól. Mindig az volt a benyomásom, hogy lefagy az agyuk, ha olyasmibe futnak bele, ami nem az általuk hozott szabályok szerint alakul. Inkább átlépik az adott helyzetet és visszatérnek az ismert úthoz és az alapokhoz még akkor is, ha azok nem működnek. 
Donaghue felnevetett, mert nagyon is értette, hogy a férfi mire utal. 
- Igen, sejtem miről beszél Mr. Knox! 
Wayne halványan elmosolyodott, aztán folytatta. 
- Ezzel még nem is lett volna gond mert én a magam ura voltam a munkahelyen de sajnos nem bírtam elengedni a bébikanál problémáját. 
- A mit? - kérdezte Donaghue, mert ezt viszont nem értette. 
- Volt odaát egy barátnőm és sokat összejártunk a bátyja családjával. Azoknak volt egy kisfia. Egyszer a barátnőm szülei egy csomag bébikanalat vittek nekik ajándékba. Teljesen odavoltak tőle, hogy az olyan kanál, ami megváltoztatja a színét, ha túl forró az étel. 
- És? 
- Biztosan szuper találmány, de nekem életre szóló törést okozott, hogy a kanál alaphelyzetben piros volt és kizöldült, amikor valami forró dologgal érintkezett. - Knox somolygott. - Érti, ugye? Fordítva lett volna logikus, mint annyi minden más odaát. Zöldnek kellett volna lennie, amikor oké a hőmérséklet és pirosnak, amikor 'ne edd meg, mert forró!" 

"Hamilton éppen eligazítást tartott három helyettesnek. Mikor végzett, kilépett utánuk és üdvözölte Donaghuet. 
- Jó napot, ügynök úr! 
- Magának is! Történt valami sheriff? 
- Mire gondol? 
- Előrelépés Colton Riley ügyében? 
- Még semmi! Az iménti három járőrt ideiglenesen kivontam a biztosítási feladatok alól és ráállítottam őket a keresésre. 
- Értem! Gondolom elég nagy a bolondok háza. 
- Az! A fesztivál idején mindig, de Riley eltűnése miatt most még inkább. 
- Bízzunk benne, hogy nem lesz gond! Van ötlete, hogy az Alabama testvérek miért nem jelentek meg az idézésre? 
Hamilton elcsodálkozott, aztán se szó, se beszéd kivágtatott az irodából és a gangról lekiabált Firs helyettesnek. 
- Szétrúgom a seggedet Firs! Miért nem szóltál, hogy az a két seggfej nem jött be? 
Donaghue nem hallotta a választ, de nem is volt rá szükség. Hamilton fél perc múlva már újra az íróasztala mögött ült. 
- Bocsásson meg Donaghue ügynök! Ezt elbasztuk! 
- Ezt is elbasztátok! - gondolta magában, aztán békülékeny hangon megszólalt. - Tulajdonképpen nincs nagy baj sheriff! Én is csak most értem ide. Feltételezem, az Alabama testvérek nem szöknek meg. 
- Dehogy! Valószínűleg, szokás szerint részegek voltak az este, aztán reggelre elfelejtették és elmentek dolgozni. 
- Remélem igaza van! Csak azért, mert Jack Burton délelőtt azt mondta, hogy ma nem dolgoznak, mert a testvéreknek valami dolguk van a városban. 
Donaghue később úgy gondolta, hogy Hamilton arcának a látványáért megérte az imént uralkodnia magán." 

Az író oldalát itt tudjátok bekövetni 

Brett O'Conor Author

Brett O'Conor ezúttal is várható újabb kötete, még hozzá májusban!

Brett O’Conor írónak májusban ékezik Azután I. - Fej vagy írás következő regénye. Személy szerint ezt is nagyon várom. hogy az A Mészárost is. Most bemutatom a borítót és a fülszöveget az Azután II. – Dupla vagy semmi.

 

AZUTÁN

II. rész

Dupla vagy semmi

Borító Petris Ariel munkája

Helyszín: A földrész, amelyet valaha Európának hívtak.

Egy új fenyegetés, bevetések és az egykori országokon átívelő akciók sora.Új parancs és egy újabb halálos veszedelem.

Jeff Winter őrnagy és harcedzett katonái szinte még ki sem pihenhették előző bevetésük sérüléseit, máris újabb feladattal bízzák meg őket.

Miután a kommandó megakadályozta a támadást, amely végleg kipusztíthatta volna a maradék emberiséget, túlélők egy csoportja felveszi a kapcsolatot a Zónával. Egyezséget ajánlanak. Egyezséget, amelynek azonban ára van.

Ha vállalják a feladatot, egy időre háttérbe kell szorítaniuk saját érdekeiket, viszont minden perc késlekedés végzetes lehet. Mert az Öreg-kontinens túlélői közül, nem minden csoport nézi jó szemmel a ténykedésüket. És mindeközben az áruló sem tétlenkedik. Lehet-e választani, amikor a tétlenség eredménye a lehetséges rossz, de a cselekvés sem hoz egyértelműen jót?

- Nem fogom szépíteni a dolgot!– nézett végig Jeff viharvert kommandósain. – Vissza nem tudunk menni, de ha folytatjuk és rajtavesztünk, a Zónának is vége!

- Volt már ilyen máskor is, nem?– tárta szét a kezeitszínpadiasan Ray, aztán fapofával hozzátette. – Nálam van fejsze.

Az őrnagy felnevetett, majd sorban a többiek is követték a példáját. Ez már az ő poénjuk volt.

- Főnök! – kezdett bele Ole vigyorogva. – Tényleg azt hiszed, hogy ezek után mi csak kicsiben akarunk játszani?

- Egyszer már megcsináltuk. Most duplázzunk!Dupla vagy semmi. – mondta John és a Chico felé nyújtott tenyerébe csapott.

Vitória félrehajtotta a fejét, aztán az FR2-es tusára ütött. Felnézett és tekintetét a parancsnokéba fúrta.

- Én veled tartok, akár így, akár úgy döntesz!

- Szerintem már nincs vesztenivalónk. – dörmögte Madox. – Adjunk nekik!

A könyvet itt tudjátok elérni

Brett O’Conor Author

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Varga Vica - ("Határozottan felemelő érzés, mivel tudni kell rólam, hogy mindig eszembe jutnak új ötletek, és nehezen fejezem be a történeteimet. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Varga Vica írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Smaragd kiadónál fog megjelenni, hamarosan az első kötete Két szív, egy nyár (Amikor megismertelek) címmel. A könyv egy romantikus sorozat első része fog megjelenni. Ez a történet nagyon érdekes lesz, egy 18 éves és egy felnőtt ember kapcsolatáról fog szólni.  A kötet első része várhatóan 2025 február - március környékén fog megjelenni. Kövessétek be az interjú végén található szerző elérhetőségeit, ahol bővebb infót fogtok kapni, 

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Először is, szeretném megköszönni a felkérést. Nem is tudom, hol kezdjem a bemutatkozást. 1989. januárjában születtem. Budapesten élek a párommal, és a lassan tíz éves kisfiúnkkal. Környezetmérnöki diplomám van, de mindig is az írás volt az, ami igazán boldoggá tett. Emlékszem, kilencévesen írtam az első történetemet. Két oldalból állt az egész, és csak párbeszéd volt benne. Nem éreztem az igazinak. Utána sokáig nem foglalkoztam írással. Tizenkét évesen engem is elkapott a Harry Potter-láz. Elolvastam a könyveket, imádtam a sorozatot. Így találtam rá a Merengő Fanfiction oldalra. Na, ott viszont közel huszonöt írásom jelent meg Ekler írói álnéven. Nagyon szerettem Harryt összehozni Pansy Parkinsonnal. Ők számomra olyan különleges páros volt, mint sokaknak Hermione és Draco. A Merengő csapatának köszönhetem, hogy megtanultam helyesen párbeszédet írni, és az olvasóimnak, hogy merjek arról ábrándozni, egyszer megalkotom a saját kitalált világomat. A jelenlegi könyvem is egy fanfic alapja, amit már a wattpadra raktam fel, és imádtam írni. Szó szerint letargiába estem, mikor kitettem a történet utolsó sora után a „Vége” feliratot, de közben boldog is voltam. Arra gondoltam, olyan hosszú lett, hogy akár rendes regény is lehetne belőle. És aztán mertem egy nagyot álmodni, és megalkottam belőle az első saját regényemet.  

Két szív, egy nyár (Amikor megismertelek) című könyved sok kutatómunkát igényelt? 

Egyáltalán nem, mivel ez egy teljesen hétköznapi történet. A főszereplőm egy fiatal srác, akinek a szülei elválnak, majd a tesójával és az anyjával együtt Budapestre költöznek. Mivel Dominik édesanyjának sok hitelt kell felvennie, ezért a fiú mindenképpen szeretne besegíteni a családi kasszába. Munkát keres, és egy váratlan baleset folytán hamar talál is egyet, illetve felajánlják neki. Az utcája elején lakó fiatal nő megkérdezi tőle, hogy lenne-e kedve a kisfiára vigyázni pár órát délutánonként, amíg ő dolgozik. Dominik pedig némi hezitálás után igent mond, hiszen egész jó órabért kapna érte. És persze a fiatal anyuka is eléggé felkeltette az érdeklődését. A történetben számomra inkább az volt a nehéz, hogy fiú aggyal gondolkodjak, mivel a történet végig Dominik szemszögéből játszódik. Bevallom, fogalmam sincs, mennyire sikerült jól hoznom egy tizennyolc éves fiatal srác gondolatait és tetteit. Ennek a megválaszolását az olvasókra bízom.  

Meddig tartott az írás folyamata? 

Egyáltalán nem volt hosszú idő, négy hónap alatt elkészültem vele. Mindig behatároltam, hogy mennyit szeretnék hozzá alkotni, és sikerült is tartanom az ütemtervet. Utána két hónapig még javítgattam, finomítgattam, mielőtt el mertem küldeni pár kiadóhoz, köztük a Smaragd Kiadóhoz is, akinek a szerkesztőjétől olyan kedves szavakat kaptam, hogy többször is el kellett olvasnom, biztos jól látok-e. 

Ez a könyv sorozat lesz, ugye? Hány részesre tervezed?  

Igen, ez egy sorozatnak készül, és három részesre terveztem. Az elsőben igazából még ismerkedünk a szereplőkkel, de már ott is sok konfliktusra lehet számítani. Nem lesz egyszerű Dominik élete. De abban még viszonylag könnyedebb problémák fordulnak elő, és ahogy haladunk előre, úgy lesz majd egyre sötétebb. Akárcsak a Harry Potterben.  

Mennyire nehéz egy sorozatot írni? 

Nem nehéz, de csak azért, mert tudom, honnan hová szeretnék eljutni. Mindegyik könyvben van úgymond főellenség (főkonfliktus), és hozzájuk alakítom a történetet. Én nem szoktam pontokba szedni, hogy mik történjenek a könyvben, sokszor inkább az adott pillanatban támadt megérzéseimre hagyatkozom, és valahogy működnek. Ha mégsem, akkor természetesen addig javítok rajta, míg nem sikerült minden szálat elvarrnom.   

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

A könyvemben bár nincsenek varázslók, tündérek, meg törpék, de mégis akad benne fantázia bőven. Az eleje egy teljesen hétköznapi eseményből indul, aztán lesznek benne olyan történések, amihez már kellett némi fantázia is. Nem szívesen árulnék el semmit előre. Talán annyit, hogy igyekeztem az érzelmeket és a cselekvést is megfelelő arányban adagolni.   

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Igazából egyszer már elkezdtem egy krimit, némi természetfelettivel megfűszerezve. A tizennyolcadik fejezetig jutottam benne. Talán leporolom, és újra beleásom magam, amint a trilógiám végére értem. Egyszer esetleg még a horror műfaját is kipróbálnám. Nagy kedvencem Stephen King.   

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

Határozottan felemelő érzés, mivel tudni kell rólam, hogy mindig eszembe jutnak új ötletek, és nehezen fejezem be a történeteimet. Általában az utolsó fejezetekkel járok mindig így, a lezárás nehezen szokott menni. A „Két szív, egy nyár”-nál viszont könnyen ment. Bár a vége felé már ott is erőltettem az írást, hajtottam magam belülről, hogy be kell fejeznem, nem hagyhatom félbe. Örülök, hogy ilyen kemény voltam magamhoz.  

 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

Igen, ez az írói álnevem, bár csak félig, mert a vezetéknevem valóban Varga, a keresztnevem pedig Éva. Az Éva becézéséből született meg a Vica. Anyukám hívott mindig így, ezért is választottam. A másik oka pedig, hogy utálom leírni az Évát.  

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

A történet eleje és vége tervezett, de hogy a főszereplőm milyen kanyargós úton jut el  

A-ból B-be, azt teljesen a megérzéseimre bízom. Van, hogy ha érzem, hogy kezd ellaposodni a történet, akkor ad hoc behozok egy új szereplőt, vagy teremtek egy szituációt, aminek később mindig lesz is jelentősége.  

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

Teljes mértékben ihlet alapján jutnak eszembe új történetek. És általában váratlanul, ezért nem tudtam sokszor befejezni egy-egy írásomat sem, mert mindig belekezdtem valami újba. És utána hiába akartam visszatérni a régihez, már nem jártak át ugyanazok az érzések, mint akkor. Aggyal próbáltam megírni az utolsó fejezeteket, nem pedig szívvel, és úgy már az egész erőltetettnek érződött. Nem volt az igazi. Hamar fel is adtam. De ennél a regényemnél végig megmaradtam a főszereplőm bőrében. Nem tudott semmi kizökkenteni. Remélem, majd leendő olvasóimnak is ugyanolyan élvezetes lesz olvasni, mint nekem megírni.   

 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

A régebbieket mindig a nővérem olvasta el először, de ennél a kéziratnál úgy alakult, hogy két kedves kolléganőmnek küldtem el, miután befejeztem. Mindketten rengeteget olvasnak, mindenféle témában, de főleg romantikusban. És akkor még nem ismertek annyira, szóval reméltem, hogy őszinte kritikát kapok tőlük. Ráadásul a különböző életkoruknak köszönhetően megtudhattam a reakciójukból, melyik korosztálynak javasolnám igazán. Mindegyiknek megvolt vele a maga problémája, Dominik nem egy tökéletes srác, Flóra pedig (az anyuka, akinek a kisfiára vigyáz) nem egy minta anya, de nem is az volt vele a célom. Emberi karaktereket akartam alkotni. A történettel összeségében viszont nem volt problémájuk. Azt mondták, hogy olvasmányos, és pörögtek az események. Remélem, mindenki így fogja majd gondolni. 

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Örültek neki. Tudták, hogy minden vágyam egyszer alkotni valami maradandót, amire büszke lehetek. Persze a kisfiamon kívül :). A párom is elolvasta, bár ő nem rajong a romantikus könyvekért. De még az ő véleménye is az volt, hogy nagyon olvasmányos, és peregtek az események. Valóban így van, nincsenek benne fennkölt gondolatok, nem akarom egyik szereplőmmel sem kimondatni, hogy mi az élet értelme. Csupán el akarom kalauzolni minden kedves olvasómat a világomba. Kiszakítani a mókuskerékből, és szórakoztatni őket. Remélem, hogy sikerrel járok majd. 

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

A könyvem idén sajnos még nem fog kijönni. 2025. tavaszán lehet majd a Smaragd Kiadó webshopjából, illetve a könyvesboltokból megvásárolni. A leendő olvasóimnak azt szeretném üzenni, hogy soha ne múljon el bennük az olvasás szeretete, hiszen a Librit idézve: „Minden könyv hozzánk tesz valamit.” Minden vágyam, hogy az én regényem is az életük részévé váljon. Ha pedig tetszett az első könyv, azon leszek, hogy a második része is minél előbb megjelenjen.  

 

Köszönöm még egyszer az interjúfelkérést.   

Varga Vica Tiktok írói oldala

Varga Vica írói oldala