2021. március 27., szombat

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Farkas Bíborka - ("Alig hittem el. Jelentek már meg fordításaim és antológiákban novelláim, de ez azért más... ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Farkas Bíborkát, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Druidaösvény (Az Istenek akarata 1.) című könyve jelent meg eddig, amiket a Pergamen Libro Kiadó és a Líra oldalán lehet megrendelni. 

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Negyvenhat éves vagyok, gyerekkorom óta írok. Budapesten élek, „civilben” egy hajléktalanszállón dolgozom, mint szociális munkás. Reneszánsz embernek tartom magamat, mindig is sok mindennel foglalkoztam, gyakran egyszerre: volt, hogy műfordítottam, antik porcelánnal kereskedtem, rádiós műsort készítettem, kvízeket írtam, keltákat és rómaiakat kutattam… Amióta a lányom megszületett (9 éve) már nem vagyok ennyire „hiperaktív”, de még mindig hajlamos vagyok több lovat ülni meg egy fenékkel. A regényírás mellett írok meséket, novellákat, ezekből néhány megjelent antológiában, mesekönyvben, irodalmi lapban. Szeretem a komoly szellemi erőfeszítést igénylő kihívásokat, és valahogy mindig meg is találom őket. Vagy inkább ők engem.

Druidaösvény című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Őszinte leszek, rengeteget. A 90-es évek közepén kezdtem el érdeklődni a kelták iránt. Ez gyorsan szenvedélyes kutatómunkává fajult, ami mind a mai napig tart. Ez az a téma, amiről minél többet tudok meg, annál több kérdést vet fel bennem. Az Istenek akaratát 1995-ben kezdtem el, ha jól emlékszem. Azóta sok minden történt velem, volt, hogy évekre abbahagytam az írását, mert elcsábított a műfordítás és a novellaírás, vagy mert friss anyukaként nem igazán értem rá. 2015-ben szerencsés fordulat következett be az életemben: leépítettek a munkahelyemről. Vicces, de a mai napig hálás vagyok nekik érte, hiszen ennek köszönhetem, hogy a munkakeresés ideje alatt be tudtam bejezni a regény első változatát. Akkor azt hittem, kitettem a utolsó mondat végére a pontot, de nem így történt. Sok keserű tapasztalat után 2019-ben döntöttem úgy, hogy az egészet átírom; egyszerűen nem volt szívem eldobni ennyi év munkáját, és úgy éreztem, hogy ez a történet és ezek a szereplők megérdemlik a nyomdafestéket. 

Eredetileg lerövidíteni akartam a történetet, helyette azonban trilógiává bővült. Az első része tavaly jelent meg Druidaösvény címmel a Pergamen Libro kiadó gondozásában. A folytatását most szerkesztjük, miközben a harmadik részét írom, a régi kéziratot alapul véve. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A kelták sajnos nem írták le a történelmüket, így nagyrészt görög és római szerzők műveiben találkozhatunk velük. Ezek az írások azonban nem teljesen megbízhatóak, hiszen az előítéletek és a világhódítók gőgje eltorzította a „barbárokról” alkotott képet. Hasznos volt megismerni a régészeti eredményeket, a mitológiájukat és a kelta eredetű népek néprajzát is, így többé-kevésbé reális képet alkothatok róluk. A regényem alapja az, amit megtudtam az ókori Britanniáról és a Római Birodalomról, de természetesen kiegészítem a saját képzeletemmel. A regényem – többek között – egy különleges kislány druidává válását követi nyomon, így a fantáziámnak is bőven hagy teret. Arra viszont vigyázok, hogy semmi olyat ne írjak le, ami ellentmond a történelmi tényeknek és a kelták gondolkodásmódjának, hiedelmeinek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon régen, 7-8 éves lehettem. Eleinte képregényeket írtam és rajzoltam, leginkább a saját szórakoztatásomra. Az első regényem ötletét 12 évesen találtuk ki a barátnőmmel. (Furcsa, de már az is történelmi volt, az 1800-as években játszódott.) Emlékszem, egy hatalmas, tsz-irodáról leselejtezett, mechanikus írógéppel írtam, a papagájommal a vállamon (ő egyébként a történetbe is belekerült).

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Miért ne? Bár ahhoz nagyon erős indíttatás kellene...

Nagyon szeretnék eljutni arra a szintre, hogy egyszer majd szépirodalmat tudjak írni. A mágikus realizmus különösen tetszene. Bár a fene tudja, hogy szorult-e belém hozzá elég szikra...

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Erre csak azt a kedves, idős professzort tudom idézni, akitől műfordítást tanultam sok évvel ezelőtt: „A kézirat soha sincs készen, azt csak abba lehet hagyni valahol.” 

Biztosan felszabadító lesz, ha egyszer elkészülök ezzel a hatalmas munkával, de azt is tudom, hogy nehezen fogom elengedni, utána talán sokáig nem kezdek új regénybe, noha ötleteim lennének. 



Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs álnevem. Megszoktam a sajátomat, ráadásul nem is tucatnév, hogy ezért kelljen változtatnom rajta. Nem szeretnék mást, hiszen az írásaimért én dolgoztam meg, nem egy angolszász nevű idegen, aki teganp még nem is létezett. Sok helyről hallottam, hogy a magyar nevű szerzők könyveit nem veszik annyira, mint azokét, akik jól hangzó álnevet választanak maguknak, de azt hiszem, ezt a tendenciát mi, magyar szerzők fordíthatjuk meg, ha minőségi írások kerülnek ki a kezünkből, és felvállaljuk mellé a nevünket.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. A történelem gyerekkoromtól fogva érdekelt, különösen az ókor. Kamaszként kacérkodtam a romantikával, de aztán gyorsan ráuntam az írására és az olvasására egyaránt.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Alig hittem el. Jelentek már meg fordításaim és antológiákban novelláim, de ez azért más... Nagyon furcsa és megható volt látni a szövegemet nyomtatásban, egy szép borítóba rejtve. Mi tagadás, elbőgtem magam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Régebben egyértelműen impulzív volt. Nem véletlen, hogy ennyire sokáig tartott megírnom egy regényt. Csak ösztönösen írni addig jó, ameddig az írónak nincs még közönsége, amíg csak magát szórakoztatja. Ennek is van létjogosultsága, elég sokáig csináltam én is így. De ha többet akarsz, akkor kell a tudatosság és kell a rendszeresség, bármennyire nehéz is hozzászokni. Mostanában majdnem minden nap írok, lehet, hogy csak pár sort, ami aztán a kukában végzi. A lényeg, hogy benne maradjak az alkotó folyamatban, és a történet, a jelenetek alakuljanak bennem akkor is, ha nincs lehetőségem leülni írni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ó, hát persze! Főleg az ütősen drámai és a vicces jelenetek ilyenek, meg azok, amik valamiféle egyszerű örömet, megnyugvást árasztanak. Amiket nehezebben tudok megírni, azok a harci jelenetek. Talán azért, mert magánemberként is utálom a harcot, és igyekszem elkerülni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Magam sem tudom, valahogy spontánul jönnek. Elszórakozom egy-egy gondolattal, sokszor utazás közben, vagy a fürdőszobában, engedem, hogy új gondolatokat ébresszen bennem, de olyan is előfordult, hogy zene, kép vagy álom inspirált egy-egy novellát. Megadott témára is írtam már, bár az nekem nehezen megy. Szeretem, ha semmi sem korlátoz.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem az egyik olyan ember, akiben ilyen téren megbízom. Ő két lábbal áll a földön, nem úgy, mint én, észreveszi a hibákat, következetlenségeket, és tőle el tudom fogadni a bírálatot. Barátok, kollégák véleményét is szívesen meghallgatom. 

Miközben a Druidaösvényt írtam, időről-időre tettem fel belőle szövegeket FB csoportomba, a Keltaklubba. Ott egyrészt bátorítást, másrészt hasznos észrevételeket kaptam. Az Istenek akarata régi változatát többen is bétázták: volt akinek a meglátásait jól tudtam használni, mások inkább elbizonytalanítottak. Jelenleg szerkesztővel dolgozom, nagyrészt ő látja elsőként a szövegeimet.  

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem és a lányom örültek, hiszen végigizgultak velem minden reményteljes és kudarcos időszakot. A szüleim… hát ők mindig is nehezen emésztették meg ezt a dolgot, tulajdonképpen nem tudják hová tenni. Ahhoz túl kevés pénzt keresek vele, hogy valóban értékes elfoglaltságnak tartsák az írást. Nekem viszont ez nem igazán számít.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még  tőled az  idén?

Ha minden jól megy, még ebben az évben várható Az Istenek akarata második része, a Halhatatlanok Hegye címmel. Hogyha pedig tényleg megtáltosodunk, és az Istenek meg a Covid is úgy akarják, karácsonyra akár a harmadik rész is kijöhet

Facebook:
 
 

2021. március 25., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kása Ferenc íróval beszélgettem, akinek Hogyan indítsd újra az Univerzumot című kötete jelent meg.-("Ha létrehozol valamit, aminek van eleje, közepe, vége és átad belőled egy kis darabot az olvasónak (vagy, ahogy Stephen King mondta, a szöveg által elindulhat a gondolatolvasás), az nagyon felemelő.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rovatomban felkértem az írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet Kása Ferenc. Az írónak a Hogyan indítsd újra az Univerzumot című könyve jelent meg eddig, amit a Napkút Kiadó oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kiskoromtól kezdve érdeklődöm az irodalom, a színház és a filmek világa iránt, ez vezetett el a Pannon Egyetem Magyar-Színháztudomány szakára. Az elméleti képzés mellett a Teleszterion Színházi Műhely tagjaként évekig gyakorlati színházcsinálással is foglalkoztam. Intenzív időszak volt ez, tele meghatározó élményekkel. Saját magamon érzem, hogy mennyire hasznos tud lenni a színpadi tapasztalat annak, aki írásra adja a fejét. 

Hogyan indítsd újra az Univerzumot című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ha úgy vesszük, minden korábbi olvasmányélmény öntudatlanul is a kutatómunka része, például a színházban sokat foglalkoztam Kurt Vonnegut szövegeivel és beleszerettem a szerző stílusába. Első regényemre nagy hatással volt a Bajnokok reggelije.

Persze amikor már kezdett kialakulni a Hogyan indítsd újra az Univerzumot cselekménye és tudtam, hogy a szimuláció kérdése fontos lesz benne, olvastam Hilary Putnam Agyak a tartályban című elmélkedését, vagy Nick Bostrom filozófus tanulmányait a témában.

Inspirált az is, hogy Ernest Cline a Ready Player One regényben mennyire fején találta a szöget az OASIS eszképista vonatkozásait tekintve. 

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A kitalált világok is akkor működnek igazán, ha van valóságalapjuk. Nagyon szerettem Haruki Murakami 1Q84 trilógiáját, mert habár realista és tárgyilagos, a cselekménybe lépten-nyomon, pont jó arányban úszik be a misztikum. Éppen elég megmagyarázhatatlan furcsaság van jelen ahhoz, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését, de azért bőven hagy fogódzót a realitáshoz. Szerintem ez egy jó irány és ezt igyekszem követni. Talán ezért olvasok kevesebb „űroperát” és több „hard sci-fit”. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyermekkorom óta találok ki történeteket, meséket, ezeket sokszor meg is írtam. A sztori kreálás a filmimádattal együtt ivódott belém, de volt egy versírós időszakom is. Tinédzserként inkább novellákkal szöszöltem, regényt először az egyetemen írtam. A színházban egyébként dolgoztam szövegkönyveken is és akkoriban kezdtem filmkritikákat írni.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Alapvetően a kevert műfajok érdekelnek, nagyon örültem annak a kritikának, ami kiemelte a Hogyan indítsd újra az Univerzumot posztmodern, egzisztencialista, „hogyan látjuk a világot” vonalát a tudományos-fantasztikus vonulattal szemben. De egyszer azért egy jó horrornak szívesen nekiállnék. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ha létrehozol valamit, aminek van eleje, közepe, vége és átad belőled egy kis darabot az olvasónak (vagy, ahogy Stephen King mondta, a szöveg által elindulhat a gondolatolvasás), az nagyon felemelő. Ugyanakkor mindig ott van a kétkedés, a frusztráció, hogy ez akkor most tényleg kész van-e, tényleg méltó-e arra, hogy megmutassam másoknak. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Úgy éreztem, első regényem hangvétele annyira személyes, hogy felesleges írói álnévvel eltávolítani magamtól. Ez szerintem a továbbiakban is így marad.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A sci-fi és misztikus történetek a legmeghatározóbb élményeim között vannak. Mindig is foglalkoztatott, hogyan próbáljuk megérteni a világunkat és hogy mennyire izgalmas, ha anomáliákat találunk benne, amik új felfedezésekhez, újfajta megértéshez vezetnek. Úgy gondolom, ha a jövőben krimi írásába kezdek, abban is tuti lesznek sci-fi vagy fantasy elemek. Végül is a legtöbb romantikus kapcsolat sem szűkölködik érdekes anomáliákban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Majdnem kiugrottam a bőrömből.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sokáig impulzív volt, de miután Londonba költöztem és a szakítottam a színházzal, úgy éreztem, szükségem van egy olyan tevékenységre, amibe kreatív energiát tehetek. Azóta igyekszem tudatosan foglalkozni vele. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ahogy mindenki, én is szeretem a váratlan pillanatokat és azt is, ha a cselekmény abszurd fordulatot vesz. Például amikor Csongor rájön, hogy Magyarország felszívódott a térképről.

Maga az írás folyamata, úgy vettem észre, nagyban függ a mentális állapotomtól. Nagyon nehéz olyankor írni, ha épp magam alatt vagyok és könnyebben megy, ha jönnek a szivárványok meg az unikornisok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Bármi lehet inspiráló sőt, szerintem valamilyen szinten minden az, de igyekszem abban a témában köteteket olvasni, amiről éppen írni szeretnék. A tavalyi év leginspirálóbb sci-fi élményei Liu Cixin Háromtest probléma trilógiája és Adrian Tchaikovsky regényei voltak (Az idő gyermekei, A pusztulás gyermekei). Amikor valaki képes egy unásig kivesézett témát újszerűen megközelíteni, – ahogy ezek a szerzők a földönkívüliekkel való interakcióval tették – az nagyszerű érzés, és arra motivál, hogy te is letegyél valamit az asztalra.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Szerencsére van néhány ismerősöm, aki foglalkozik írással, nekik szívesen megmutatok részleteket, vagy küldöm el tesztolvasásra a kéziratot. Írástechnikai könyvek azt szokták javasolni, hogy várj addig, amíg te magad befejezettnek érzed a szöveget, de a kísértés mindig ott van, hogy megmutasd, min dolgozol. Építő jellegű kritikát amúgy ritkábban kap az ember, a „tetszik-nem tetszik” vélemények pedig legfeljebb a motivációban segítenek. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A szüleim és a testvérem is nagyon büszkék rám és izgatottan várják, mi lesz a folytatás. Édesanyám pont tegnap mondta, hogy szerinte mindenképpen romantikus regényt kellene írnom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Gyakorlásképpen írok novellákat, amiket rendszeresen meg is osztok Facebookon. Januárban pedig elindult weblapom a kasaferenc.com címen. Dolgozom egy új regényen, egyelőre inkább az anyaggyűjtés és a sztori fejlesztése zajlik, de nagyon remélem, hogy sikerül egy érett, kifinomult sztorival előrukkolni.


Köszönöm az interjút Kása Ferenc!


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Kása Ferenc írói oldala

Napkút Kiadó

Libri

2021. március 23., kedd

Chris Carter: Kivégzés - ("Atyaúristen! Mi ez már?? Így folytatni, anyám… Elég erős kezdés az első részhez képest, imádom ezt a párost, Huntert és Garcia-t. Ezek után mese nincs, muszáj kiolvasni az egész sorozatot. Te jó ég!")

Chris Carter: Kivégzés második könyvével érkezem, eljutottam, hogy kiolvassam végre. Azt kell, hogy mondjam zseniális! Nagyon élveztem, izgalmas, és jó sok csavarok voltak benne. Cseppet sem bánom, hogy megvettem a könyvet, így ahogy végeztem, elkezdtem a harmadik résszel az Vadász címmel.

 Chris Carter:
Kivégzés




Tartalom:

Robert Hunter és Carlos Garcia hajnalban érkeznek a tetthelyre. A helyszínelőszalagok mögött egy fehér templom húzódik meg a lámpák fényében. Képeslapra való látvány így, karácsony előtt. Ami azonban az épületben várja a két nyomozót, cseppet sem az: mindenhol vér, összefröcskölt padló, vérben ázó oltár és egy holttest reverendában, kutyafejjel a nyakán. Ki és miért változtatta mészárszékké a katolikus templomot? Mit jelent a holttest mellkasára festett szám? Nem ő lenne az első áldozat, netán újabbak következnek?

A Hunter-Garcia-páros egy brutális sorozatgyilkos nyomába ered, vállt vállnak vetve, sokszor feletteseik parancsa ellenében haladnak előre megállíthatatlanul, hátha valakit még megmenthetnek a rémálomtól. A gyilkos ugyanis nem mást akar, mint valóra váltani az áldozatai rémálmát – mert ismeri a múltjukat, a titkaikat, a legnagyobb félelmüket, és tudja, hogyan fokozza még tovább a rettegést. A végsőkig.

 Véleményem
5/5

Atyaúristen! Mi ez már?? Így folytatni, anyám… Elég erős kezdés az első részhez képest, imádom ezt a párost, Huntert és Garcia-t. Ezek után mese nincs, muszáj kiolvasni az egész sorozatot. Te jó ég! Nem tudok elszakadni, még jó, hogy megvettem mindent kivéve az utolsó részt. Azt sajnos sikeresen elfelejtettem.

De sebaj, később megrendelem, amint odaérek. Chris Carter nem semmi egy író. Igaz sokan mondták, hogy tehetséges, de hogy ennyire nem gondoltam volna. S ennyire megfogjon a történet. Izgalmas, tele csavarokkal volt a história. Iszonyat, miket meg nem tesz az ember a másikkal, hogy fájdalmat, és félelmet okozzon.

Sok ilyen filmet, sorozatot láttam már, hogy milyen sorozatgyilkosok vannak. Ilyen részletesen nem olvastam még egy könyvben sem. Felkavarodott sokszor a gyomrom. Borzalom, miket kellett átmenni a papnak, és mindenki más.

Így sem ment el a kedvem, hogy elolvashassam a következő részt. Azt hiszem nem fordult még fel teljesen a gyomrom.

Igazi döbbenet az utolsó oldalakon ért engem. Elképesztően olvastatta ez a történet. Hiába volt sejtésem, hogy ki lehet a gyilkos, az író totál rácáfolt. Végére már semmiben sem voltam biztos csak abban, hogy Hunter megadja a választ a kérdéseimre.

Kedvenc párosom, ahogy elején mondtam Hunter és Garcia. Briliáns karakterek. Nem hazudtolják meg magukat. Tojnak a szabályokra, ha azzal életeket mentenek.

„-Nem úgy volt, hogy ma szabin vagyunk? – kérdezte Garcia a bajsza alatt, amikor Hunter odalépett hozzájuk. – Terveim voltak mára.”

Ezzel dugába is dőltek a tervei srácoknak. Iszonyatos gyilkosságsorozatot kell nekik felderíteniük és nem semmi volt, ahogy megoldották az ügyet.

„Ahogy már mondtam, nektek kell megfejtenetek ezt az egészet.”

Így igaz. Mindezt az egészet Hunternek és Garcianak kell felgöngyölíteni az ügyet. Szóval bátran merem ajánlani nektek a sorozatot, ha valaki kacérkodik még. Érdemes az összeset megvenni, mert nem fogjátok megállni, hogy kézbe ne vegyétek a következőt.

 A könyvet itt tudjátok megrendelni:

Bookline

General Press Kiadó

 

2021. március 22., hétfő

Agakönyvek Kiadó májusi megjelenése Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub c. kötet. - ("“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.” Mark Billingham")

 “Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
Mark Billingham

 Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
(The Thursday Murder Club)

2020 egyik legnagyobb krimi szenzációja!
Több mint 1 millió eladott példány Angliában!
Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!

Megjelenik május 4-én.

Agavekönyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

Fülszöveg


Négy valószínűtlen barát.
Egy kegyetlen gyilkosság.
Isten hozott a csütörtöki nyomozóklubban!

Egy békés nyugdíjas otthonban négy barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkossági ügyekről beszélgessenek. Amikor kegyetlen gyilkosság történik a faluban, a nyomozóklub tagjai hirtelen egy aktív nyomozás közepébe cseppennek. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már közel járnak a nyolcvanhoz, van pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít. Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait.
A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.


Blörbök


“Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények.
Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!”

A. J. Finn

“Elképesztően bájos és nagyon okos. Pont ilyennek képzelünk el egy regényt Richard Osmantól.”
Sarah Pinborough

“Gyilkossági rejtély Agatha Christie nyomdokain.”
Araminta Hall

“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
Mark Billingham

“Okos cselekmény, nagyszerű csattanók és kivételes humor!”
Fiona Barton

“Bámulatos rejtély.”
Caroline Kepnes

“Okos, könyörületes, szívélyes, megindító és NAGYON vicces. Milliószor is megnevettetett.”
Marian Keyes

“Ördögien eszes, borzasztó vicces és szórakoztató. Menthetetlenül beleszerettem.”
Shari Lapena

“A titkok és rejtélyek rajongói imádni fogják.”
Harlan Coben

“Vicces, okos és tagadhatatlanul brit.”
Adam Kay

“Robert Galbraith és Tom Sharpe találkozása.”
Philippa Perry

“Kiemelkedő regény. Végig nevettem rajta.”
Belinda Bauer

“Tömör gyönyör… Imádtam minden oldalát.”
Jane Fallon 


Richard Osman
 

Brit televíziós producer és műsorvezető. A csütörtöki nyomozóklub az első és tagadhatatlanul az eddigi legjobb regénye.

Részlet a kötetből

„Ian nyugodtan, szinte már derűsen száll ki a rendőrautóból. A rendőrök beszéltek vele, hogy kibékítsék. Majd holnap visszajön. A sírok úgysem mennek sehova. Talán hiba volt ilyen korán idehozatni a markológépeket. De akkor is vagány húzás volt, szóval ezt a hibát érdemes volt elkövetni. A markolókkal üzent, márpedig üzenni fontos, bármi is legyen az üzenet. Nem bánja, hogy a lakók szembeszálltak vele, úgyis hamar ráunnak a dologra. Majd kitalál valami mást, amin felhúzhatják magukat. Mi lenne, ha kirúgná az egyik pincért, akit kedvelnek, vagy kitiltaná az unokákat az uszodából egészségügyi és biztonsági okokra hivatkozva? Akkor aztán senkit sem fog érdekelni a nyavalyás temető. Igazából nevetnie kell, de tényleg, úgyhogy így is tesz. Ebben a pillanatban azonban észreveszi Matthew Mackie atyát. Úgy ácsorog ott a reverendájában meg a kis fehér papi gallérjában, mintha övé lenne a hely. Ezt az arcátlanságot! Ez a föld Iané, az isten szerelmére! Ian tulajdona! A férfi a barikádhoz nyargal, és másodpercek múlva Mackie atya képébe dugja a mutatóujját.
- Ha nem lenne lelkész, most rögtön leütném magát. ‒ Köréjük sereglik a tömeg, mintha egy verekedést néznének egy kocsma parkolójában. ‒ Takarodjon a földemről, különben kidobatom!
Ian meglöki Mackie vállát, aki a mozdulattól hátratántorodik. Hogy megőrizze az egyensúlyát, belekapaszkodik Ian pólójába, de mind a ketten kibillennek, és a földre esnek. Donna az elszörnyedt Karen Playfairrel együtt felsegíti Iant és a papot. Néhány lakó, köztük Joyce, Ron és Bernard lefogja Ian Venthamet, miközben páran a szemközti oldalon védőfalat állnak Mackie atya köré, aki döbbenten mered maga elé a földön. Tisztára, mint az óvodában, de Mackie ezzel együtt megviseltnek tűnik.
- Nyugodjon le, Mr. Ventham! Nyugodjon le! - üvölti Donna.
- Tartóztassák le! Birtokháborító! - ordítja Ian, akit elrángat az útról egy csapat elszánt hetvenes és nyolcvanas vénember, sőt még egy kilencvenes is, aki egyetlen nappal maradt le arról, hogy a második világháborúban behívják katonának, és ezt azóta is bánja. Joyce a csetepaté kellős közepén találja magát. Milyen kemény legény lehetett annak idején Ron, Bernard, John és Ibrahim! És milyen gyengének tűntek most. Volt bennük valamennyi spiritusz, de igazság szerint egyedül Chris Hudsonnek sikerült lefognia Venthamet. Azért jó volt egy kis tesztoszteron, amíg tartott.
- Én egy szent helyet védelmezek. Békésen és törvényesen - mondja Mackie atya.
Donna felsegíti Mackie-t, és leporolja bő reverendáját, mely alatt egy törékeny öregember lakozik. Chris kirántja Ian Venthamet a köré gyűlt tömegből. Az adrenalin végigszáguld Ventham szervezetén, amit Chris vagy ezerszer látott már éjszakánként a városok utcáin botorkáló részegeknél. Pólójára feszülő izmain kidudorodnak az erek, ami árulkodó jele annak, hogy szteroidot használ.
- Menjen haza, Mr. Ventham, mielőtt letartóztatom, - utasítja a férfit Chris Hudson.
- Egy ujjal se értem hozzá - ellenkezik Ian Ventham.
Chris halkan beszél, nem akarja, hogy mások is hallják, amit mond.
- Láttam, hogy az atya kibillent az egyensúlyából, Mr. Ventham, de csak az után, hogy maga hozzáért, még ha nem is erővel. Szóval, ha le akarnám tartóztatni magát, megtehetném. És a detektívösztönöm azt súgja, hogy lesz itt egy-két tanú, akire számíthatok a bíróságon. Szóval, ha nem szeretné, hogy vádat emeljenek maga ellen egy pap inzultálása miatt, ami nem festene túl jól a prospektusaiban, akkor szálljon be szépen az autójába, és lépjen olajra. Megértette?
Ian Ventham bólint, de csak a látszat kedvéért, mert fejben már egészen máshol jár, más körül forognak a gondolatai. Végül lassan és bánatosan megrázza a fejét, és ezt mondja Chris Hudsonnek:
- Itt valami nem stimmel. Valami készül.
- Hát, bármi is készül, az holnap is készülni fog - válaszolja erre Chris. - Úgyhogy menjen szépen haza, nyugodjon le, és szedje rendbe magát. Viselkedjen férfi módjára, és törődjön bele, hogy vereséget szenvedett. Ian sarkon fordul, és elindul a kocsija felé. Vereség? Na persze. Elhalad a tréler mellett, kétszer megdöngeti a taxi ajtaját, és odaint a kijárat felé. Lassan bandukol az autó felé, elgondolkodva. Hol van Bogdan? Bogdan jó gyerek. Lengyel. Le kéne burkoltatnia vele a medencéjét. Á, túlságosan lusta, ezek mind azok. Majd beszél Tony Currannel. Tony tudni fogja, mi legyen. De mi van Tonyval, elveszítette a mobilját? Valami nem stimmel vele. Ian odaér a Range Roverhez. Kerékbilincset raktak rá. Az apja dührohamot fog kapni, Chris csak most vette kölcsön tőle. Busszal kell hazamennie, és az apja ott fogja várni az állomáson. Ian halálra rémül, és elerednek a könnyei. Ne sírj, Ian, apa meg fogja érteni. Ian nem akar hazamenni. A zsebében kotorászik, aprópénzt keresve, aztán megtántorodik és előrebukik. Kinyújtja a kezét, hogy megkapaszkodjon valamiben, de csak a levegőt markolja, semmi mást. Mire Ian Ventham a földre zuhan, már halott.”

 

Előrendelhető extra kedvezményekkel!

Agavekönyvek Kiadó


2021. március 21., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bert Miller interjú - ("A történet egy apokaliptikus sci-fi, amely alapvetően a keresztény apokaliptika talaján mozog. Mivel teológusként mindig is a biblikus tudományok álltak közel hozzám, így túl sok kutatómunkát nem igényelt, hiszen olyan dologról írtam, amit ismerek. ")


Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bert Millert, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak egy kisregénye, „A menedék” jelent meg eddig e-könyvben, amelyet Arte Tenebrarum Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.




Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Negyvenöt éves vagyok, nős, egy négyéves kisfiú, és egy tíz hónapos kislány édesapja. Végzettségemre nézve református lelkész vagyok, de jelenleg civil állásban dolgozom, a szociális szférában, persze rendszeresen végzek lelkészi szolgálatot, mint kisegítő, lelkészi képesítésű egyháztag.Az irodalom mindig is közel állt hozzám, nyitott vagyok minden műfajra, ami érdekes,értékes, szórakoztató, és tanulsággal szolgál.

„A menedék” című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írásfolyamata?

A történet egy apokaliptikus sci-fi, amely alapvetően a keresztény apokaliptika talaján mozog. Mivel teológusként mindig is a biblikus tudományok álltak közel hozzám, így túl sok kutatómunkát nem igényelt, hiszen olyan dologról írtam, amit ismerek. Persze mégsem minden kutatómunka nélkül írtam, hiszen a regényben szereplő városokban lévő helyszínek, utcák valósak.A kisregény elég hamar elkészült, „tiszta időt” számítva – vagyis azokat a napokat, amikor legalább hetven százalékban az írással tudtam foglalkozni – mintegy három hétig tartott.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regényt teljesen a fantázia szülte, a valóság inkább csak mozzanatokat, jellemeket ihletett meg. Én magam például két szereplő között „osztottam szét magam”, valahol én vagyok Joe és én vagyok Wyatt is.
 


Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tavaly év végén, amikor Farkas Gábor (Gabriel Wolf) barátom rábeszélt, hogy jelentkezzek az akkor futó „Az utolsó” című sci-fi pályázatra, amelynek az eredménye egy áprilisban megjelenő dupla kötetes antológia lesz, amelyben – számomra ez óriási megtiszteltetés – Gabriel Wolf „Az utolsó ötlet” című novellája után rögtön másodikként „A felemelkedés”című kisregényem fog megjelenni.Gábor annyira jónak tartotta az alapötletet, és az írást, hogy rábeszélt: eleve úgy írjam meg,hogy lehessenek folytatásai. Így született meg „A menedék”.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
 
Mindenképpen. Szerzői projektjeim közé tartozik egy, még az idén megjelenő thriller regény, illetve szívesen írok majd krimit, és romantikus műfajú regényt is. Hosszabb távú terveim közé tartozik egy verseskötet megjelentetése is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Vegyes érzés, hiszen nagyon jó az, hogy létrehoztam valamit, ami valamilyen szempontból egyedi, csak az én művem, ugyanakkor már kicsit aggódom, hogy egyrészt sok lesz-e benne ahiba, másrészt hogy milyen lesz a fogadtatás az olvasók részéről.

Miért pont ez az írói álneved?

Írói álnevem, a „Bert Miller” tulajdonképpen az állampolgári nevemnek a „Molnár Csaba Bertalannak” az angol fordítása, a vezetéknevem és a második keresztnevem felhasználásával.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mivel – ahogy mondtam is – az írás nálam egy sci-fi pályázattal kezdődött, a műfaji megkötés adott volt. Mivel szeretem a sci-fiket, így egyáltalán nem volt a dolog ellenemre, de más műfajok felé is nyitott vagyok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon jó, különösen az, hogy a Google Play-en pár nappal a megjelenés után Top 1 bestseller lett Szépirodalom/keresztény kategóriában, de fantasy és sci-fi kategóriában is a 25.hely volt a legjobb, amit elértem. Ezt – elsőkönyves íróként – egyértelmű sikernek könyveltem el.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Írok szinopszist, valamilyen szinten megtervezem a történetet, de aztán a történet elkezdi élni írás közben a saját életét, és a sztori egészen másképpen alakulhat.
 
A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nem igazán, nagyon könnyen ment az írás. A kedvenc jelenetem, ami szerintem nagyon jól sikerült, Hélél ben Sachar és Gávriél arkangyal beszélgetése, illetve a könyv nyitójelenete,ami rögtön a történet elején egy pörgős akciójelenet.

Hogyan született meg a történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúltál?
 
A legfőbb ihlet „A menedék” és „A felemelkedés” vonatkozásában a hitem abban, hogy az ember sikerrel veheti fel a harcot a gonosz erők ellen, bármennyire is erősnek látszanak ezek a hatalmak.



Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
 
Először mindig a feleségem, Gabi olvassa el, ha végzek egy hosszabb jelenettel vagy egy fejezettel. Ő egyértelműen beleszólhat a történet és a szöveg alakulásába, gyakran a nyelvhelyességi, helyesírási hibákat is kijavítja. A történet alakításában is van szerepe, néha nagyon jó ötletei vannak. Persze nem mindig hallgatok rá, de gyakran előfordul.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon jól fogadták! És biztatnak, hogy írjak még. Rajtuk kívül olvasóktól is kaptam már nagyon jó visszajelzéseket, kritikákat.



Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

„A menedék” után annak az előzménye, „A felemelkedés” fog megjelenni a már említett „Az utolsó” című sci-fi antológiában, áprilisban. Ezt követi majd önálló e-könyvben „Az örökség”, ami „A menedék” folytatása lesz, és előreláthatóan májusban/júniusban fog megjelenni. Terveink szerint júliusban pedig megjelenik ebookban „A pápa” című kisregény,majd a három rész egyben, immár nyomtatott könyvben is, „Az utolsó rend” címmel. Természetesen megjelenik majd egy horror-novellám is, a kiadó által most meghirdetett pályázat keretében, „Az új faj” című horror-antológiában. Erről még nem tudok konkrétumokat mondani, de mindenképpen benne leszek majd egy írással, immár a kiadó szerződött írójaként.Őszre tervezem megjelentetni „Az elátkozott egyházmegye” című thriller regényemet, amely nagy részben önéletrajzi ihletésű történet, egy kicsit az fantázia által kiszínezve, de a leírt jelenetek többsége valós gyökérrel rendelkezik majd. Ez a Google Play-en már előrendelhető.Végül év végére tervezem megjelentetni „Az utolsó rend és a hamis messiás” című regényt,
immár egyben, és nem sorozatban. Ez – ahogy a címe is jelzi – „Az utolsó rend” című regényem folytatása lesz. Lehetséges, hogy átcsúszik majd a megjelenés a következő év első negyedére.
Szóval elég mozgalmas írói munka áll előttem!


Köszönöm az interjút!

Hálásan köszönöm a lehetőséget!

A képek.: Bert Miller Szerzői oldaláról való.
 
 
A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2021. március 18., csütörtök

NewLine Kiadó március megjelenései. - ("Tavaszi megjelenések NewLine Kiadónál. Egyik jobb, mint a másik. Kinek kell? )

Ha március, akkor ideje megmutatni milyen megjelenések várhatóak NewLine Kiadónál. Én már nagyon várom a könyveket, hiszen egy kettőt már kinéztem magamnak, Gondolom ti is várjátok a megjelenéseket, hogy miféle könyvek érkeznek? Hát lássuk csak…

 


 Ella Steel:
Vágyak Dallama 

(Ma jelent meg.)



Tartalom:

Kíra ​Wells egy fiatal nő, akinek a szívén ütött sebek nehezen gyógyulnak. Az egyetlen, ami mindig boldoggá teszi, ha énekelhet. Szeretne bizonyítani, maga mögött hagyni egykori énjét, de fél, mi lesz, ha az emberek kegyetlensége még ettől az egy örömforrástól is megfosztja. Jelentkezik egy versenyre, de már az első nap szembekerül azzal a férfival, aki az éneklés terén a legnagyobb félelmét személyesíti meg.
Logan Kenward tudásának és alázatos munkájának köszönhetően magasra jutott. Szakmájában elismert, tekintélyt parancsoló, arrogáns férfi, aki nem rejti véka alá véleményét. Életét hosszú évek óta a nyilvánosság előtt éli, múltjáról azonban mit sem tud a világ.
Kíra mindent meg akar tenni, hogy kivívja Logan elismerését, ezzel egy időben Logan azon dolgozik, hogy múltja Kíra előtt is titok maradhasson.
Mindennapivá válik a küzdelem az elfojtott vágyak és a felszínre törő érzelmek ellen.
De mi történik, amikor a vágyak dallama őket is magával ragadja?

„A lelkem törött darabkái a zongorából áradó dallamok szárnyán táncra perdültek, hogy a magasba emelkedve, újra egyesülhessenek.”

Gigi Forte:
Levelek




Tartalom:

„Egyikünk sem időmilliomos. Az életünk, az időnk túl drága ahhoz, hogy évekig várakozzunk, gondolkozzunk, és közben ne lépjünk előre, más emberek idejét is rabolva. ”
Klára, a kissé komoly fiatal lány élete gyökeresen megváltozik, amikor egyetemre megy. Csoporttársa, a nyitott és közvetlen Marci, naponta küld neki kedves, gyengéd hangvételű leveleket. A levelekben rejlő érzelmi töltet elindítja Klárát a nagybetűs ÉLET, és a mély érzelmek hullámvasútján. A lány a vágyakozás izgalma után, hirtelen a kétely és a csalódottság útvesztőjébe kerül, ahonnan csak az őszinteség és az igazi szeretet jelenthet kiutat.

Renáta W.Müller:
Testvér 1


(Forrás: NewLine Kiadó)

Tartalom:

„Egyszer olvastam egy idézetet: A sors gondoskodik róla, hogy ki lépjen az életedbe, te pedig eldöntheted, hogy ki maradjon… Baromság! Én határozottan úgy érzem, hogy velem a végzet gonosz játékot űz, gyerekkorom óta. Amikor a Hailey ikrek berobbantak az életembe, fenekestül felforgatták azt, az egekbe emeltek, hogy aztán a szakadék legmélyére taszítsanak. River imádnivaló, szexi antropológus, született sármőr, míg Jamie, aspergeres komputerzseni, közösségbe beilleszkedni képtelen különc. Nincs még két annyira különböző ember, mint ez a két férfi, mégis ők a végzetem. A mámor és a reményvesztettség, a boldogság és bánat forrásai egyben.
Hannah Logan vagyok. A lány, aki kétszer szeretett életében, és aki egy feloldhatatlannak látszó dilemma előtt áll.”

A ’TestVÉR’ modern, szenvedélyes, erotikával fűtött regény, Renáta W. Müller harmadik könyve.


Victoria Green:
Valter & Vivien 1.


(Forrás: NewLine Kiadó)
 
Tartalom:

A ​tizenöt éves Vivien beleszeret Valterba, az új szomszéd fiúba, aki gyönyörű szemével, verseivel és szavaival hódítja meg a lányt. Édesanyja, amint megtudja, hogy lánya kivel találkozik, eltiltja tőle. Vivien semmit sem ért, addig a percig, amíg meg nem tudja a szörnyű igazságot.
„– Miért nem barátkozhatok Valterrel?
– Aki bókol, és rózsát ad, az nem barátkozni akar – jegyezte meg szúrósan. Én lesütöttem a szememet. Anyám tovább folytatta, nyugodtabb hangon.
– Azért Vivi, mert a fiú nem hozzád való. Valter egészen máshogy látja a világot, mint mi!
Ebből egy kukkot sem értettem. Ennek így nem volt értelme. Nincs is egyforma ember a világon. Mindenki egy picit más, de ettől még nem rossz. Anyám biztosan látta az arcomon, hogy nem győzött meg, ezért folytatta.
– Hogy fogalmazzak neked… – sóhajtott.
Kezdett egy kicsit megrémíteni. Valamit elhallgat előlem…”
Izgalmas, lebilincselő, megrázó, szerelmi történet!
„Mikor a szőke hercegemről ábrándoztam, nem pont egy problémás gyermekkorral megáldott bűnözőt képzeltem el.”


Diana Hunt:
Titokzatos Útitárs




Tartalom: 

Mégis kiben bízhatsz meg, ha senki sem az, akinek mondja magát?
A francia fotós, Alison Fouler megtapasztalja, hogyan lesz egy kétéjszakás vonatútból egycsapásra érzelmekkel teli hullámvasút.
Aaron Miller egy piszkosul vonzó férfi, csakhogy a viselkedése megfejthetetlen.
A titkok felfedése pedig súlyos következményekkel jár.
Alisonnak rá kell jönnie, hogy amibe belecsöppent, az még a legvadabb rémálmain is túltesz.
Létezhetnek valós érzelmek egy olyan világban, ahol minden a megtévesztésről szól?
Nem minden titok hazugság, de minden hazugság mögött egy titok rejlik.


A könyveket itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Hogyan olvasd Ella Steel könyveit - ("Egy kedvenc írónő eddig megjelent csodálatos könyveit mutatom be nektek. ")

Ki ne ismerné írói berkekben Ella Steelt? Ugye, ismered őt? Hiszen számos könyve jelent meg az elmúlt években, és mai nappal pedig újabb történettel bővítette a könyveit. Ma jelent meg Vágyak dallama címmel a NewLine Kiadó gondozásában. Ezért engedélyt kértem az írónőtől, hogy ne csak az oldalamon, de itt a blogomon is fent legyen az a sorrend, hogy hogyan olvasd el Ella Steel eddig megjelent köteteket. Ha valamelyik esetleg nem lenne meg, az írónőnél lehet érdeklődni, hogy kapható-e még.

 


 

 Ma megjelent Ella Steel: Vágyak dallama c. kötete:


Forrás: Ella Steel hivatalos írói oldala


Hogyan olvasd Ella Steel könyveit? Hát így:



Írónő elérhetőségei: