Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam (Fülig beléd zúgtam 1.) - ("Gondolkodtam, hogy lemondom, de aztán eszembe jutott Tibor szavai "Hátha így is beleszeretsz." Beleszerettem. Igaza volt. ")

Hát igazság szerint a nagy hype miatt rendeltem meg a könyvet a Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam (Fülig beléd zúgtam 1.) c könyvet, kíváncsi voltam milyen lehet. Aztán megláttam TikTokon Tibor oldalán a könyvet, akkor kétségbe estem, ugyanis képregény formájában volt a kötet. Gondolkodtam, hogy lemondom, de aztán eszembe jutott Tibor szavai "Hátha így is beleszeretsz." Beleszerettem. Igaza volt. Meg aztán esélyt adtam valami új dologra. Kedvencet avattam.

 Alice Oseman:
Heartstopper - Fülig beléd zúgtam
(Fülig beléd zúgtam 1.)

Tartalom:

KÉT FIÚ TALÁLKOZIK.
KÉT FIÚ ÖSSZEBARÁTKOZIK.
KÉT FIÚ EGYMÁSBA SZERET.

Charlie és Nick egy suliba járnak, de nem ismerik egymást… mígnem egy napon
egymás mellé ültetik őket. Egykettőre összebarátkoznak, Charlie pedig hamarosan belezúg Nickbe. Kár, hogy semmi esélye nála: Nick tipikus rögbis fiú, és biztos, hogy csak a lányok érdeklik…
Ám a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, és mintha Nick egyre közvetlenebb lenne
Charlie-val…

Lehetséges, hogy Charlie érzései viszonzásra találnak? Derítsd ki te is!

 

 Véleményem
5/5

Nem gondoltam volna, hogy én képregényt fogok venni, el is olvasom és ráadásul tetszeni is fog a történet, nem beszélve, hogy kedvencem lesz. Már most nagyon várom a második részt. Igazság szerint a nagy hype miatt rendeltem meg, kíváncsi voltam, miért vannak úgy oda ezért a két srácért vagy a történetért. Hát megtudtam, nagyon aranyosak, helyesek mindketten.

Nagyon jó kis kamasz történet, könnyű kis olvasmány, gyorsan lehet haladni, hiszen képregényből áll a történet. Fura más által rajzolt történetet olvasni, s nem a saját képzeletünkre hagyatkozva olvassuk el. Bejövős.

Csak sajnos az volt a bajom, hogy röpke két óra alatt kiolvastam, alig hogy megvettem. Így várhatok a következő könyvre. Gondolkoztam azon, hogy megnézem sorozatként is ezt a történetet, olvastam, hogy szintén nagy sikernek örvend a sorozat és be is, rendelték a további évadokat.

Ha esetleg ódzkodsz a vásárlástól, kérlek, ne tedd. Vedd csak meg, olvasd el. Adj esélyt, ahogy én is ezt tettem. Már nem bántam meg, hogy megvettem. Tűkön ülve várom a folytatást-folytatásokat. Remélem a kiadó, nem fogja elkaszálni a sorozatot. Srácokat imádom róluk többet, de többiekről keveset tudunk. Azért a folytatásban többet tudunk majd.

Innen is köszönöm Rácz-Stefán Tibornak a megjegyzésért, tényleg szeretni fogom. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

 Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam 1.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! K. A. Varsson - ("...kint leszek a Könyvhéten, szóval, aki odajön személyesen faggatózni, biztos nem tudok minden titkot magamban tartani.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a K. A. Varsson írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Kirakós c. könyve jelent meg eddig, amit Marysol Könyvkiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mindig is nehezemre esett magamról beszélni vagy rövid bemutatkozókat írni. Felsorolásszerűen elég sok olyan dolgot említhetnék, ami azt a látszatot kelti, milyen érdekes ember vagyok: középiskolás koromban műfordítóként és tolmácsként dolgoztam (többek között az ecuadori konzul mellett); válogatott sportoló voltam, megjártam két junior és egy felnőtt Európa bajnokságot; később biológusnak tanultam, PhD fokozatot szereztem, és számos elismerést kaptam, akadémiai díjban részesültem, nemzetközi kutatási projekteket vezettem; ezen kívül büszke családanya is vagyok. De talán többet elárul rólam, hogy mindezeket kényelmetlen leírnom, mert így egyszerűen felsorolva beképzeltségnek hat, ami az én szememben nagy bűn. Jelenleg nagyon élvezek elsőkönyves szerzőnek lenni, ebben a kontextusban szerénykedés nélkül nevezhetem magam kis kezdőnek, és a tavaly óta folyamatosan érkező pozitív visszajelzéseken felbuzdulva dolgozhatok a második köteten.

Kirakós c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Körülbelül egy év telt el az első betű leütésétől a megjelenésig, ami azt hiszem, gyorsnak mondható, még úgy is, hogy egy viszonylag rövid, alig 300 oldalas könyvről van szó. Azt persze hozzá kell tenni, a kutatómunka java megelőzte az írást, rengeteget olvastam, mielőtt bármihez is hozzákezdtem volna.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Kirakós és a folytatása is teljes egészében egy kitalált történet. Ettől persze még vannak bennük valós elemek; ez már csak a skandináv krimi műfajából is adódik, aminek szerves részét képezik társadalmi és pszichológiai problémák. Én úgy gondolom, az a jó, ha az olvasó azonosulni tud a történettel, meglát benne olyasmit, ami a való életben körülvesz minket, de a fő cselekmény ettől még ugyanúgy kitalált.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mindig is szerettem történeteket kitalálni, már egész kicsi gyerekként is írtam meséket, amik persze most visszaolvasva már nevetségesen hatnak. Az írás, mint szenvedély, inkább korszakokban tört rám, és mindig más és más műfajban alkottam – ezidáig leginkább az asztalfióknak vagy szűkebb közösségeknek. Amatőr színjátszó társulatoknak írtam és rendeztem színi jeleneteket, egy-két novellámmal nyertem kisebb díjakat, egy időszakban internetes fantasy – fanfiction oldalakon alkottam aktívan, később írtam kalandtörténeteket szabadtéri kincskereső játékokhoz… most pedig az interaktív krimi a szenvedélyem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Most egy darabig egészen biztosan maradok ennél az interaktív krimi zsánernél, amiben a Kirakós íródott. Ez a műfaj egyébként nagyjából annyit teszt, hogy egy bűnügyi elbeszélésben az olvasó is aktív szerephez jut, mert feladványok megoldásával saját maga is részt vesz a történet előre mozdításában. Nevezhetném krimi × szabadulószoba könyvhibridnek is. És ugyanennyire fontos, hogy a krimi zsáneren belül pszicho-krimi, vagy ha úgy tetszik, skandináv krimi, a maga jellegzetesen emberi oldalával. Egyelőre ez az a műfaj, amin belül mozgok, a tavaly megjelent első kötet után már elkészült a folytatás kézirata, és még egy harmadik történet motoszkál a fejemben, amit mindenképp meg szeretnék írni. Hogy utána merre tovább, azt nem tudom, könnyen lehet, megint valami újat fogok kipróbálni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Erre azért nehéz válaszolni, mert nincs egy jól definiálható időpillanat, amikor a kézirat be van fejezve. Mikor kész az első teljes verzió, és elküldöm a kiadónak, az inkább „csak” egy új munkaszakasz kezdete. Éppen a napokban tettem ezt meg a második könyv kéziratával, szóval itt még frissek az élmények: leginkább várakozást érzek, nagyon kíváncsi vagyok, hol mit fogunk még tudni alakítani, előző alkalommal nagyon izgalmasnak találtam a közös munkát. Aztán van az a pillanat, amikor már a korrektúra és a tördelés után tényleg „kész” a kézirat és megy a nyomdába; ez meg hát nem is tudom… az első könyvnél legalábbis különösebben nem éreztem semmit. Azt hiszem, ezen a ponton elengedtem azt a történetet, és nekikezdtem a következőnek. Ez viszont csodálatos érzés, imádom, amikor egy új krimi indul, előttem bontakoznak ki a karakterek, és teljesen magával ragad a cselekmény, én szinte csak leírom, ami történik, miközben ugyanúgy, ha nem jobban élvezem, mintha akkor olvasnám először. Szóval azt hiszem a kézirat elkezdése erősebb érzelem, mint a befejezése, bár jobban belegondolva az se egy pontszerű pillanat, csak valahogy jobban megragad bennem.

Miért pont ez az írói álneved?

A skandináv krimikhez szerettem volna egy skandináv hangzású nevet. Megtévesztőnek tartottam volna, ha valaki megvesz a boltban egy magyar könyvet, és kiderül, valójában egy idegen országban játszódik. Persze soha nem titkoltam, hogy magyar vagyok, és valójában nem is tudom, az olvasók mekkora hányada emeli csak úgy le a polcról a könyvet, anélkül, hogy előtte utánanézne, mi is ez. A „K.A.” egyébként a valós monogramom. Nem szerettem volna női néven írni, mert, féltem akkor csak nők veszik meg a könyvet, viszont férfi nevet se akartam választani, hisz nem vagyok férfi, minek hazudjak, maradt a rövidítés. Nagyjából ezekből a megfontolásokból keletkezett az írói nevem; egyébként viszonylag hirtelen indíttatású döntés volt, nem gondolkoztam rajta sokat.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Rég óta vonz a krimi műfaja, és próbálkoztam is vele korábban, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy világéletemben erre készültem. Főleg így a skandináv krimi és az interaktív nyomozás gondolata gyakorlatilag mostanra érett meg bennem, mikor az első könyvemet írtam, korábban nem találkoztam konkrétan ezzel a zsánerrel még olvasóként sem.

 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Maga a megjelenés is igazából több különböző időpillanat. Mikor a Marysol kiadó visszaírt, és eldőlt, hogy meg fog jelenni a Kirakós, akkor kicsit hitetlenkedve álltam a dologhoz. Túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen. Aztán felkerült a könyv a honlapra, megnyílt az előrendelés, majd kaptam képeket a nyomdából, és igazából ezek mind olyan momentumok voltak, amikor már igazán elhihettem volna, de mégis csak óvatosan mertem örülni. Utána elmentem a kiadóba, hogy az előrendelt könyveket dedikáljam, akkor láttam először nyomtatásban, amit írtam. Emlékszem, nagyon zavarban voltam, nem igazán értettem, hogy ez bárkinek érték lehet, amint én belefirkálok egy könyvbe, és egyáltalán mit írjak? Egyszerű lenne azt mondani, hogy persze nagyon boldog voltam, mikor megjelent a könyvem – ami nyilván igaz is –, de ennél azért összetettebb a dolog, és legalább annyi félelem volt bennem, mint öröm.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő, nagyjából egyforma arányban. A Kirakós-ban a három fő cselekményszálat és az ezt összefogó nyomozást illetően tudatosan törekedtem a kiegyensúlyozottságra, külön táblázatban vezettem, miként viszonyulnak egymáshoz időben az egyes helyszíneken zajló események. Ugyanakkor a konkrét leírásokat, párbeszédeket illetően többnyire csak írtam, ami történt. Hozzá kell tennem, én nagyon jól ismerem minden egyes szereplőmet, és sokkal többet tudok a hátterükről, mint amennyi a könyvben szerepel. Szóval mikor belecsöppennek egy-egy helyzetbe, számomra nem kérdés, mit fognak reagálni, mert ez a karakterükből adódik. Persze az események ettől még bőven tartogatnak meglepő fordulatokat, de nekem írás közben nem kellett erőlködnöm rajta ki, és mit csináljon, ment a dolog magától.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Emlékszem, akadt több olyan konkrét mondat is, ami nehezen működött, többszöri átírás után sem akart a helyére kerülni, oda-vissza toporogtam, de csak nem lett jó. És aztán a szerkesztés során mintegy varázsütésre a helyére billent, ezek felejthetetlen „klikk” élmények voltak. Kedvenc jelenetem több is van, nehéz lenne ezekről spoiler nélkül mesélni. Én leginkább azt szeretem, mikor egy-egy szereplő olyan helyzetbe kerül, amilyet korábban még nem élt át, nem csak a könyv lapjain, de soha máskor sem. Ilyenkor a karakterük egy új oldala jelenik meg, és nagyon jó látni, ahogy ők saját maguk lereagálják ezt a felismerést. Ezek nem feltétlen a könyv cselekménye szempontjából sorsdöntő jelenetek, de még csak nem is a legizgalmasabb, legakciódúsabb oldalak, mégis nagyon szeretem őket.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Inspiráció természetesen mindig van, leginkább a való életből és az engem körülvevő világból, a lehető legtágabban értelmezve. De utána a történet önálló életre kel, és megvallom, én magam se tudnám tudatosan felsorolni pontosan, mi ihlette, amit írtam, még a legfőbb mozzanatokat illetően sem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A Kirakós-t édesanyámnak írtam ajándékba, igazából először rajta kívül nem is akartam senkinek megmutatni, de végül az ő javaslatára elküldtem kiadóknak. Szóval mondhatjuk, hogy ebben az esetben az ő szava számított. Ezt követően a Marysol kiadó vezetője volt a következő, aki érdemben beszélt velem a kéziratról, és természetesen innentől kezdve ez egy olyan közös munka volt, ahol nagyon is számított minden, amit mondtak; ennek a folyamatnak a során már ténylegesen is alakult a szöveg. És azt kell mondanom, a megjelenés után is fontosak és tanulságosak a vélemények, több részletes visszajelzést is kaptunk előolvasóktól, kritikusoktól, bloggerektől, ezekben szinte mindig vannak olyan fontos javaslatok, ami segít fejlődni. A most készülő második kötethez nagy segítséget nyújtott az előző fogadtatása, mi működött jól, és mi működött kevésbé, ezekből is sokat tanultam.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Általánosságban örültek és büszkék voltak. Persze a családom sok emberből áll, akikhez mind más és más viszony fűz, és akik az általuk kedvelt olvasmányokat / műfajokat illetően is nagyon különbözőek. Nagymamám például már pusztán a könyv megjelenésének a tényére nagyon büszke volt, és becsülettel végig is olvasta, holott egyáltalán nem szereti a krimit, és ez sem tetszett neki. Ezzel szemben édesapám például sok krimit olvas, és tudta reálisan értékelni, hogy az egy kifejezetten jó könyv, még ha olvasott is már jobbat életében. A kisfiam pedig már csak életkorából adódóan sem olvas még ilyesmit, ő egyszerűen tudja, hogy van otthon egy könyv, amit én írtam, és kész. Folytathatnám még a felsorolást, de nagyjából ezen a spektrumon mozog.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Jön a második rész, a Kirakós folytatása. A konkrét cselekmény mibenléte még hétpecsétes titok, de kint leszek a Könyvhéten, szóval, aki odajön személyesen faggatózni, biztos nem tudok minden titkot magamban tartani. Ez a kötet is szintén interaktív, bár ezúttal némileg másképp, mint az első. Túl sokat nem árulhatok el belőle, de ezúttal Finnországra fogunk fókuszálni, és az ott megismert szereplők közül többen is velünk maradnak, bár arra ügyeltem, hogy a könyv az előzmény ismerete nélkül is olvasható legyen. Most is lesznek feladványok, de ezek mellett még olyan döntési pontok is szerepelnek a regényben, amikor az olvasón múlik, mivel folytatja. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy bizonyos részeket ki-ki eltérő sorrendben fog olvasni, ami írástechnikailag nagyon izgalmas kihívásnak bizonyult, de elégedett vagyok az eredménnyel. Nincs jó és rossz választás olvasás közben, és végeredményben mindenki mindent elolvas, senki nem fog félúton elakadni. Úgy is mondhatnám, hogy különböző utakon, de mindenki ugyanahhoz a végkövetkeztetéshez fog eljutni.

 A könyvet itt tudod beszerezni:

K.A.Varsson írói oldala

Marysol könyvkiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Milan Smoke - ("A környezetvédős, társadalomkritikai belső monológok pedig végülis a világért érzett aggodalmaim, és a problémák esetleges megoldásával kapcsolatos gondolataim összegzései. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Milan Smoke írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A tükör két oldalán c. könyve jelent meg eddig, magánkiadásban. A  Patreon oldalon e-könyvben formátumokban lehet beszerezni, ahol az első 4 fejezet a 19-ből kedvcsinálónak ingyen is letölthető. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

IT szakember voltam, a világ nyugati felének nagyvárosaiban éltem és dolgoztam. Jelenleg itthon, vidéken tanulgatom az önellátó gazdálkodás alapjait.

A tükör két oldalán c. könyved sok kutatómunkát igényelt?

Az iromány gerincét önéletrajzi elemek adják, tehát arról írok, amit ismerek, külön kutatómunkát nem igényelt. A környezetvédős, társadalomkritikai belső monológok pedig végülis a világért érzett aggodalmaim, és a problémák esetleges megoldásával kapcsolatos gondolataim összegzései. Tehát külön kutatómunkát az sem jelentett, de természetesen olvasmányok, dokumentumfilmek, podcastok adták a tényeket. Minden probléma, amiről írok, néhány kattintással megtalálható a neten, én csak igyekeztem őket összefoglalni, valamint az összefüggéseket kiemelni. A romantikus, erotikus részeket inkább nem magyarázom.

Meddig tartott az írás folyamata?

A konkrét írási folyamat kb. fél évig, de már évek óta érlelődött bennem.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet és a karakterek jelentős része természetesen fantázia, a valósággal való esetleges egyezések a véletlennek köszönhetőek. De minden, ami tényként van megírva, az valóság, saját tapasztalatok, vagy tudományos, szociológiai, pszichológiai kutatások és adatok az alapjai.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban próbáltam írogatni, ahogy szerintem mindenki, aki szereti a könyveket, csak túl kritikus voltam önmagammal szemben, és úgy véltem, sem fogalmazásban, sem kreativitásban nem voltam képes egy Bulgakov Dosztojevszkij, Merle szintjét elérni, tehát gyorsan felhagytam vele. A korom, az azóta eltelt 20 év, és az életmódomban történt váltás adta meg számomra azt a szabadidőt, amit a fogalmazás csiszolására szánhattam, így ha természetesen nem is a fentebb említett írok szintjére, de végre talán olvashatóra tudtam egy szöveget formálni. Legalábbis remélem, mert én biztosan elfogult vagyok.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem tudom, nem hiszem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Sosem érzem befejezettnek, de amikor azt realizálom, hogy inkább már csak rontok a szövegen és nem javítok rajta a csiszolgatásokkal, akkor kénytelen vagyok abbahagyni.

Egyébként minden -akár félig- összerakott fejezet egy hatalmas flash volt…

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Füst Milán volt a legnagyobb hatással rám, amikor a felnőtté válás időszakán és problémáin mentem át, mondhatni a gondolati útkeresési fázisomban. Leginkább az Ez mind én voltam egykor… kötet, de mondhatnám a Feleségem történetét is, ami ugyanazt a témát fogalmazza meg, csak sokkal regényesebb formában. Az ő nevének angol fordítása az álnév, amit használok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem tervezett dolog volt, de kifejezetten szerettem Merle könyveit, amit egyes szám első személyben írt. Bár sokban korlátozza a szövegben a karakterfejlődési lehetőségeket, nekem ez állt a kezemre.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ijesztő volt aktívvá tenni a Patreon profilt, mert onnantól bárki bepillantást nyerhetett az elmémbe, a gondolataimba. Bár persze nem vagyok azonos a karakterekkel, de ők is én vagyok, meg én is ők.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Határozottan impulzív, pedig egyébként kifejezetten tervezgetős fajta vagyok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A női oldalt valamiért kifejezetten jó volt írni, remélem nem, tévedtem nagyokat…  A tényszerű, “prédikálós” belső monológokat viszont nagyon nehéz volt koherensre, közérthetőre, valamint a legkevésbé nagyképűre és “tenyérbemászóra” írni.

 Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Jegyzeteket készítek a gondolataimról, a saját belső monológjaimról, ha és amikor egy érdekes témán agyalok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Család, barátok. Bármilyen kritikát szívesen fogadok, biztosan van létjogosultsága a negatívnak és a pozitívnak is. De beleszólás nincs, ezért nem is próbálkoztam meg egyetlen nagy könyvkiadóval sem, s pont ezért jelent meg ebben a formában a könyv…

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem voltak hasra esve, pedig a könyvmolyság az nálunk családi vonás. Persze a téma, amiről írok, még családi körben is megosztó.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Tervezem a folytatást, mivel télen ismét többet kényszerülök majd a szobába.Ugrunk néhány évet az időben, és kicsit sötétebb lesz a hangvétel, de igyekszem a romantikus/erotikus vonalat megtartani. A munkacím a Tükör száz szilánkján.

Patreon

Borítóleleplezés – Lione Stanislav: Csillagom – („Mert szembesít minket azzal, milyen aprók is vagyunk valójában, és a problémáink csak nevetséges bohóckodásnak tűnnek a világegyetem méretéhez képest! „)

Lione Stanislav írónőnek hamarosan megjelenik első kötete a Csillagom címmel. A könyvet Vision Spring Kiadó gondozásában fog megjelenni. Megtiszteltetés számomra, hogy blogomon leleplezhetem a borítóját. Mely számomra nagyon tetszik. Tükrözi a borító a címet, és a történetet is. Gyönyörű, szép és letisztult borítólapot ábrázol. Az előrendeléssel kapcsolatban a blogomon fogok tájékoztatni mindenkit. Illetve az írónő Lione Stanislav oldalát. is érdemes bekövetni minden lényeges információt megfog adni nektek.

Lione Stanislav:
Csillagom

Fülszöveg:

Egy titokzatos térkép

Egy félig megírt könyv

És egy halaszthatatlan utazás

A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:

„A könyv maga a kapu a világok között.”

 

Lione Stanislav

    Szakmámat tekintve web-programozó vagyok, de kicsi korom óta hódolok a művészeteknek. A színház, a zene és a rajz állandó kísérői az életemnek, ahogy a könyvek és az írás is. Jelenlegi blogomat Megvalósítás alatt címmel 2013 óta vezetem, pár éve viszont összeszedtem a bátorságomat, hogy papírra vessem az eddig csak elképzelt történeteimet. Írásaimban rendszerint visszatérő elem valamiféle lélektani téma, trauma megélése, illetve a válaszok és a boldogság keresése. Megrögzött és szentimentalista eszképistaként talán nem csoda, hogy az első megjelenő regényem rögtön egy romantikus portal fantasy. :)

Érdekesség: A kiadót a barátnőm művészeti alapítványán keresztül hoztuk létre, a kiadó fantázianeve Vision Spring, a logóját én rajzoltam, és a kiadó keresztanyja is én vagyok. Illetve a borítót szintén én rajzoltam.

Idézetek:

„ – Nos, az írtvarázs, amely a kaput működteti, eléggé hasonlít a számítógépes programozásra.
– Ne már! Komolyan? – nevettem fel elképedve. – Azt mondod, a programozás valójában varázslás?
– Végül is, a varázslat, mondhatni, a valóság programozása.”

„ – Félelmetes belegondolni is…
– Miért?
– Mert szembesít minket azzal, milyen aprók is vagyunk valójában, és a problémáink csak nevetséges bohóckodásnak tűnnek a világegyetem méretéhez képest!
– Így igaz – mondta Salim áhítattal. – A csillagok képesek eszünkbe juttatni, mik vagyunk valójában, és hol a helyünk a világban. Hogy mi az, ami minket alkot és megsemmisít. Hogy az életünk mindössze csak egy apró pillanat az univerzum mérhetetlen korához képest.
– Tudod mit, Salim? Ez valójában nem is félelmetes, hanem inkább felszabadító!”

„Behunytam a szemem, és megpróbáltam felidézni a történteket. Kifejezetten a jelenést kerestem az emlékeimben. Úgy éreztem, ezzel mindenképp kezdenem kell valamit. Igyekeztem kiüríteni az elmémből az érzelmeket, hogy elfogulatlanul összpontosíthassak a tényekre.
Léptem. Kapaszkodtam. Léptem. Megragadott. Megcsúsztam. Zuhanni kezdtem. És amikor bevertem a fejem, megjelent Salim.
– Gyakorolj! – szólt, és köddé vált.
Elmosolyodtam.
Igen, ez tényleg ő, még a halálba is úgy küld, hogy gyakoroljak!”

A szerző elérhetősége:

 
Szerzői weboldalam
Fb
Insta

Prae Kiadónál május közepén jelenik meg Gráczer L. Tamás: A háromfa hölgye c.kötete - ("A háromfa hölgye a Prae Kiadó krimipályázatának első díját nyerte el 2021-ben. A regény A budai hóhér sorozat első kötete.")

Gráczer L. Tamás: A háromfa hölgye

Krimi

Az izgalmas történelmi krimiben kín és gyönyör, bűn és bűnhődés kéz a kézben jár. Gráczer L. Tamás regényében a Mátyás koronázására készülő, középkor végi Buda elevenedik meg zsibongó piacaival és utcáival, ragyogásával és nyomorával, bűnre csábító nőivel, ügyeskedő politikusaival, a társadalom megannyi kitaszítottjával és a korszak számos, közismert alakjával.

 

A háromfa hölgye a Prae Kiadó krimipályázatának első díját nyerte el 2021-ben. A regény A budai hóhér sorozat első kötete.

Előrendelhető a kiadó webáruházában!

Prae Kiadó

Megjelenik május közepén!

 

 Prae Kiadó, Budakeszi, 2022

412 oldal, 3890 Ft

Szerkesztette: Péczely Dóra

Fülszöveg

1464, Buda. Fiatal nő holtteste függ a vesztőhelyen emelkedő háromfán. Külseje előkelő származást sejtet, kilétét és halálának körülményeit azonban homály fedi. Öngyilkos lett? Megölték? Ha az utóbbi, akkor miért tették közszemlére az ismeretlen szépséget, felakasztva a háromfára? Miért nem ásták el, vagy hagyták vadak prédájának? Marcus, a kíváncsi hóhér minden kérdésre tudni szeretné a választ, ezért napi teendői közepette, saját szakállára nyomozni kezd. Minél mélyebbre ássa magát az ügyben, annál több lesz a halott, annál jobban összekuszálódnak a szálak. Ám a hóhért sem Isten, sem ember nem tántoríthatja el céljától: eltökélt szándéka, hogy megtalálja a bűnöst, és vérpadra juttassa, igazságot szolgáltatva ezzel a háromfa hölgyének.

Az izgalmas történelmi krimiben kín és gyönyör, bűn és bűnhődés kéz a kézben jár. Gráczer L. Tamás regényében a Mátyás koronázására készülő, középkor végi Buda elevenedik meg zsibongó piacaival és utcáival, ragyogásával és nyomorával, bűnre csábító nőivel, ügyeskedő politikusaival, a társadalom megannyi kitaszítottjával és a korszak számos, közismert alakjával.

A háromfa hölgye a Prae Kiadó krimipályázatának első díját nyerte el 2021-ben. A regény A budai hóhér sorozat első kötete.

Részlet a kötetből

2. Elvarratlan szálak
1464. február 29. szerda

Marcus kutyaugatásra ébredt. Odakint már pirkadt. Az asztalra borulva nyomta el az álom, de túl sokat nem alhatott. Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, majd átment a hálószobájába. Valamelyik segédje befűtötte estére a kandallót, mert a kancsóban lévő víz nem fagyott be. Hideg volt, de ez most pont jól jött, hogy magához térjen. Megmosta az arcát, testét is átdörzsölte egy vizes szivaccsal, majd újra felöltözött.
– Jó reggelt, Mester! – köszöntötte Balthasar a konyhában. Egyedül volt.
– A többiek? – kérdezte Marcus nagyot ásítva.
– Caspar a kutyákat eteti, és felkészíti a lovakat. Menyhért most ment le a pincébe, hogy összeszedje a szerszámokat. Te pedig tartozol egy történettel, Mester – emlékeztette Balthasar. – Caspar mutogatását nem értettük meg teljesen.
– Mielőtt elmegyünk, beszélek róla. Úgyis lesz emiatt még egy feladatotok.
– Mintha nem lenne elég így is – forgatta Balthasar a szemét.
Marcus elmosolyodott, de nem válaszolt. Sarkon fordulva elindult a pince felé.

*

A pincében volt egy szerszámoskamrának nevezett, lekerített helyiség. Marcus itt végezte a boncolásokat, és itt tárolták a munkájukhoz szükséges szerszámokat, a kínzóeszközöket is. A falon ott függött a majd négy láb hosszú (ebből három láb a penge) pallos fekete bőrrel bevont hüvelyébe dugva, fenyegető jelenlétével uralva a teret. Keresztvasán hetvennégy rovátka: elődei tevékenységének summázata. Egy vonás, egy halál. Hetvennégy vonás, ugyanannyi levágott fej.

A pallos hüvelyének két oldalán négy kisebb tokban kések sorakoztak, egy ötödikben fenőkő a pengéhez. A különböző formájú és nagyságú kések alkották a Henkerbestecket, a hóhérkészletet. Ezek csak akkor kerültek elő, ha meg kellett kínozni a vérpadon az elítéltet, vagy nem alakult megfelelően a kivégzés: bőrt, ínakat, húst kellett átvágni, félig lifegő végtagot, ujjat amputálni. Egyébként a tokban pihentek. A pallos maga csaknem öt fontot[1] nyomott, mindkét oldalán megélezett pengéje Solingenben készült. Lekerekített végén három apró nyílás sorakozott egymás mellett: ezekbe, a sújtóképességet növelendő, ólomgolyókat préseltek.

Pallosból akadt a városházán is, de az csupán ceremoniális célokat szolgált. Az évenkénti bíróválasztás alkalmával azt hordozták a megválasztott bíró előtt, hatalma jelképeként, azt függesztették ki a piacnapokon, ott pihent párnákon az ítélkezések alkalmával, de azt vitték akkor is, amikor új bitófát ácsoltak a múlt évben.
Mintha csak tegnap lett volna az a júliusi, verőfényes nyári nap, amikor a város apraja-nagyja elindult a városházától a Galgenberghez. Ő maga vezette a menetet vörös palástjában, lóháton, a pallossal a vállán. Három segédje háromlábú bitót formázó, vörös szövettel fedett baldachint tartott föléje. Néhány lépéssel lemaradva következett a jegyző a város címeres zászlajával, utána a céhek vonultak jelvényükkel és zászlójukkal, mögöttük csendben, ünnepélyes komolysággal a városi tanács tagjai kocsikon, majd Buda kíváncsi lakói következtek.
A Galgenbergnél Münzer bíró rövid beszédet mondott jogról és igazságról, hogy aztán átadja helyét az ácsoknak, akik zeneszó és a tömeg üdvrivalgása közepette fejszékkel-kötelekkel ledöntötték a régi akasztófát. Recsegés-ropogás helyett inkább halk, sóhajoknak tetsző nyikorgások közepette adták meg magukat a napszítta, esőverte, megfeketedett oszlopok, mintha a rajtuk meghaltak lelkei szabadultak volna ki fogságukból. S míg tartott a népünnepély, a dobok és trombiták harsogása, és kiosztották a céhek tagjai között az elvégzendő munkákat, a jegyző a város címerével díszített zászlót meglobogtatta a négy égtáj felé, majd megérintette vele mind a már kidöntött, mind a jó előre odakészített új oszlopokat. Ezzel a szertartással jelképesen megtisztította a vesztőhelyet, és az iparosok becsületét is megóvta a bitóépítés jelentette gyalázattól.
A munka három napig tartott, és ezalatt a város ingyen kosztoltatta a céhtagokat. Mindhárom nap sok százan voltak kíváncsiak az építkezésre, melynek végén ünnepélyes szertartás keretében rozmaringból font koszorút vontak fel az elkészült háromfa keresztgerendájára. Oszlopai erősek és vaskosak voltak, egy férfiember kevés lett volna ahhoz, hogy átkarolja őket, és fél öllel magasabbra nyúltak, mint a régi bitó oszlopai. Elegyengették körülötte a talajt, az előbukkanó régi csontokat és egyéb maradványokat a háromkirályok földelték el kicsit távolabb, jeltelen tömegsírban. Az építkezés hatalmas lakomával zárult, az új akasztófát pedig két héttel később avatták fel, amikor három zsidó meg a velük együtt felakasztott kutyák ismerkedhettek meg szakértelmével és a fentről nyíló kilátással.
Mit nem adtak volna, hogy inkább ez a pallos vessen véget életüknek! Rajta és segédein kívül senki nem érinthette – miként a többi eszközt sem. Kések, nyársak, kalapácsok, ostorok, botok, peckek, szégyenmaszkok, ujjszorítók sorakoztak a polcokon, ahogy egy tisztes mesterember is rendben tartja az eszközeit. Az egyik sarokban serpenyők, néhány zsákban faszén volt felhalmozva. A köteleket, deszkákat, létrákat az istállóban tartották. Ott könnyebben hozzáfértek.
– Jó reggelt, Mester! – üdvözölte Menyhért Marcust. Kalapács, korbács, csomókba kötött vesszők, botok, ollók, kések sorakoztak előtte az asztalon. – Kell még valami? – mutatott végig széles ívben elhúzva karját a kínzóeszközök felett, mint egy áruját kínáló kereskedő.
– Lesz egy csaló kockásunk, két nőt megvesszőzünk, és ha a kofák megint hajba kapnak, körberugdossuk őket a piac körül.
– Karlevágás? Vagy ujjak?
– Tudtommal nem lesz. De készíts oda egy bárdot. Biztos, ami biztos.
– Serpenyő és szén kell, hogy kiégethessük a szerencsejátékosunk sebét – tűnődött hangosan Menyhért, rövid szakállát simogatva. – Neki itt van a kocka, a nőknek még odakészítem a szalmakoszorúkat, a maszkokat, a szégyentáblákat, és akkor megvagyunk. Casparral beszéltem, összeszedi a köteleket és láncokat. Gyolcsot szokás szerint kapunk a városházától, a sebek bekötéséhez.

Marcus bólintott. Menyhérttel sokat vesztett a mészáros céh. De ami az egyik félnek veszteség, a másiknak nyereség. Remek hóhérsegéd volt. A legjobb a háromkirályok közül.
– Régen használtad a pallost – vetett egy pillantást Menyhért a súlyos fegyver felé. Olyan vágyakozás látszott a szemében, mintha csak egy kívánatos nőszemélyt méregetne.
– A tolvajunk felakasztása, úgy látszik, elég elrettentő erővel bírt másokra.
– Ó, igen – szakította el tekintetét Menyhért a pallostól, és Marcus felé fordult. – A mi kis tolvajunk. Szép pénzt hoztak az ujjai. De mi van a társával, Mester? Akit eltemettetek tegnap Casparral?
– De kíváncsi vagy.
– Lásd be, nem minden nap történik ilyen.
– Végeztél tegnap a csontfőzéssel?
– Ügyes elterelés – csettintett az ujjával Menyhért, jelezve, nem ostoba, viszont kötelességtudó, mert válaszol. – Egy darabka sem maradt egészben. Formákba öntöttem a löttyöt az utolsó cseppig.
– Helyes. Ha végeztél, gyere fel! Akkor mesélek.
– Remélem, izgalmas történet lesz.
– Csak amennyire a halál izgalmas lehet.

'[1]Egy budai font kb. 0,5 kg.'

A Prae Kiadó tavaszi újdonságai - Tavaszi könyv ajánló Prae Kiadónál

 

Poptechnikák – Komplexitás a népszerű kultúrában

(Tanulmányok a popkultúráról)

MA Populáris Kultúra Kutatócsoport monográfiák 3.

Megjelent!

Prae Kiadó

   Szerkesztette: H. Nagy Péter – L. Varga Péter

A kötet szerzői: H. Nagy Péter, Keserű József, Lapis József, L. Varga Péter, Nemes Z. Márió, O. Réti Zsófia

270 oldal, 3290 Ft

 

Nyerges Gábor Ádám: Nincs itt semmi látnivaló

Versek

Megjelent!

Prae Kiadó

Szerkesztette: Benedek Anna

A borítót Máriás István aka Horror Pista képei felhasználásával

Tarcsay Zoltán készítette.

114 oldal, keménytábla, 3290 Ft

 

Molnár T. Eszter – Török Zoltán: Árkus, a csikó

Ökomese

Megjelent!

Egy hónapig kizárólag a kiadó webáruházában és a Kis Présházban kapható!

Prae Kiadó

Illusztrációk, borító: Horváth Anna Annabies

Szerkesztette: Balogh Endre

56 színes illusztrált oldal, műnyomó, cérnafűzés, 3490 Ft

Sajtóesemény, interjúkészítés a Kis Présházban: május 11., szerda 16 óra

 

Pintér Tibor: Hangok és szavak erdeje

Tanulmányok, kritikák

Megjelenik május elején!

Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

300 oldal, 3590 Ft

Szerkesztette: Balogh Endre

Láng Orsolya és Pintér Tibor estje Pécsen 

Időpont: május 3. kedd, 18 óra

Helyszín: Pécs, Művészetek Háza

Láng Orsolyával a Személyes okok című verses kötetéről Mohácsi Balázs, Pintér Tiborral a Hangok és szavak erdeje című zenei tanulmánykötetéről Wéber Kristóf beszélget.

 

Gráczer L. Tamás: A háromfa hölgye

Krimi

Előrendelhető a kiadó webáruházában!

Prae Kiadó

Megjelenik május közepén!

Prae Kiadó, 2022

412 oldal, 3890 Ft

Szerkesztette: Péczely Dóra