A borítótervet a szerző alkotásának felhasználásával Szabó Imola Julianna, a szerző fotóját Bera Viktor készítette.
A kötetről
Győrffy László kötete a poszthumán testképek kortárs képzőművészetben betöltött szerepét vizsgálja nemzetközi és hazai művészek praxisán keresztül. A felvilágosodás utópiáját, a teleologikus gondolkodást tagadó vagy mellőző poszthumán művek az utóbbi években mindinkább a filozófia, az esztétika és a kultúratudományok érdeklődésének homlokterébe kerültek. A poszthumánnak tekintett alkotások elsősorban a transzgresszió, azaz a határsértés aktusa révén artikulálódnak a kortárs művészeti térben: ennek lényeges vonása, hogy a teljes határátlépés lehetetlen, vagyis a jelen kötetben is tárgyalt határsértő művek tulajdonképpen folyamatosan a lehetetlent kísértik. Győrffy interpretációinak másik lényeges kulcsszava az abject, azaz a taszító objektumok filozófiája. A biztonságot jelentő szimbolikus rend áthágása által megkérdőjelezhetővé válik a test egysége és a lélek transzcendenciája, ami új értelmezői hozzáállást követel meg.
A képzőművészeti munkák elemzése filozófiai, irodalmi, filmes és zenei példákat is mozgósító intertextuális burjánzás, amely a hibrid test tematikáját Jake & Dinos Chapman mellett olyan művészeken keresztül közelíti meg, mint Cindy Sherman, Joel-Peter Witkin, Paul McCarthy, Patricia Piccinini, Wim Delvoye, Marc Quinn, Glenn Brown, Szöllősi Géza vagy Kis Róka Csaba. Bár a kötet alapvetően a nemzetközi szintér képviselőire fókuszál, a Budapest Horror jelenségének áttekintésével, valamint a szerző saját képzőművészeti munkáival is foglalkozik.
A Poszthumán stratégiák a Prae Kiadó kultúratudományi sorozatának legújabb darabja, az antropocentrikus szemléletet kritizáló poszthumanista gondolkodást ismertető monográfiák (Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai, 2019; Horváth Márk: Az antropocén, 2021) folytatásának is tekinthető.
A szerzőről
Győrffy László (1976) képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének adjunktusa.
A Szabó Lőrinc irodalmi díjat Miskolc Megyei Jogú Város önkormányzatának közgyűlése azzal a céllal alapította, hogy elismerje a városban született, vagy szakmai tevékenységük révén a városhoz köthető költők, írók, irodalomtörténészek, publicisták munkáját.
A díj átadására minden évben Miskolc város napján, május 11-én tartott ünnepi közgyűlésen kerül sor.
Korábban a Prae Kiadó szerzői közül Kabai Lóránt (2020), Kabdebó Lóránt (1988) és Zemlényi Attila (2006) kapta meg ezt a díjat.
Bánhidi Lilla Sorsod Borsod című krimije a Margó-díj 3. helyezettje lett 2023-ban.
A borítót Kőszegi Judit grafikájának felhasználásával
Szabó Imola Julianna tervezte.
Mészöly Ágnes ajánlója
Vannak helyek, ahonnan sosem szabadulsz. Ahonnan elköltözni talán, de távozni nem lehet. A spirituális vonzás a galaxis túlvégén is megtart, ahol a Föld gravitációja már érzékelhetetlen.
Alexa – sikeresnek tűnő self-made-woman, aki vidékiként építette fel magát a fővárosi média könyörtelen világában, ugyanúgy, mint megalkotója –, azt hiszi, rég maga mögött hagyta múltját és szülőhelyét. Ám a sziporkázó légvár, amit az életének nevez, köddé válni látszik. Ha más nem is érzékeli, ő tudja: az összeomlás csak idő kérdése. Hogy az alapoktól kell újraalkotnia mindent.
Egy gyilkosságsorozat, melyet az egész ország döbbent borzalommal figyel, lehetőséget ad számára, hogy bizonyítsa rátermettségét oknyomozó riporterként. Beleássa magát az ügybe, és ahogy egyre többet tud meg a brutális kegyetlenséggel kivégzett, gyönyörű lányok történetéből – melynek szálai gombafonalként hálózzák be szülővárosa földjét –, egyre személyesebbé válik számára az ügy.
A végzet pedig visszavezeti őt a kezdetekhez. Borsodba, elfeledettnek hitt szerelméhez és feldolgozottnak hitt traumáihoz.
Bánhidi Lilla első krimijének hőse versenyfutásba kezd az idővel és a titokzatos, tökéletesnek tűnő gyilkossal, ám hogy a célszalagnál mi vár rá, mindenki számára rejtély.
A Prae kiadó Krimi Ma sorozata a Sorsod Borsod megjelenésével újabb remekművel gazdagodott, amely a hagyományokhoz híven körömrágósan izgalmas, mellbevágóan fordulatos, és úgy minden ízében hazai, hogy a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő regény.
Részlet a regényből
November 15. csütörtök
Miskolc, Népkert
– Rexi! Hozzám!Rekedt férfihang hasít a Népkert nyirkos levegőjébe. Az ösvény a szokásosnál is sötétebb, a köztéri lámpák fényét lefogja a köd, a körvonalak csak tompán látszódnak. A feléjük tornyosuló több százéves platánfák mint a hegyek festik még feketébbre az estét.
– Hozzám!
Háromsaroknyira, a park közepén foltos, hosszúszőrű kutya csóválja a farkát izgatottan. Mohón szívja magába a térkövek mellett, a fűszálakon maradt szagokat. Hallja az ismerős hangot, felismeri a nevét, de ügyet sem vet rá. Kevésnek érzi a póráz és a nyakörv szétválasztása óta eltelt időt. Tovább szaglászik. Ismeretlen, intenzív aroma csapja meg az orrát, édeskés és fanyar. Követni kezdi. Jobbra fordul, a szökőkútnál még erőteljesebben érzi. Gyorsabban szedi a lábát, belefeledkezik a szimatolásba. Az új szag a kisösvény felé csábítja. Rákanyarodik, érzi, már nagyon közel a forrása. Futásnak ered.
A Vigadó felől szél támad. Végigsüvít az üres járdaköveken, körbefújja a szökőkutat, a pad alatt felkap egy csikket és a rekortán futópálya felé söpri. Tovább kavarog a játszótér felé, befúj a hattornyú vár fedett csúszdájába, megmozgatja a rozsdás hintát. A nyikorgás éles hangja végigfut a sötét parkon.
A kisösvény eldugott végén, az országúthoz közel, a kutya egy háromtörzsű fa tövéhez rohan. Belegázol a gondosan összehordott avarkupacba. A színes levelek magasra röppennek. Mélyről, a halom aljából gyémánt hideg fénye csillan.
– Rexi! Vissza! – kiált erőteljesen. Fütyülni is próbál, de vacog a foga. – Hol az istenbe vagy már?
Összegyűrődött cigit vesz elő a kabátja zsebéből, idegesen kattogtatja az öngyújtót. A cigi izzani kezd, mélyen beleszív, és gyors léptekkel a kutya után indul.
Átlagosan tizennégy és tizenhat fok közötti hőmérséklet, országszerte több órás napsütéssel, ezt ígérték mára a meteorológusok a kereskedelmi csatorna reggeli híreiben. A miskolciak meleg kabátot vettek. Miskolcra nem érvényes sem az átlagos, sem az országszerte. A Búza téri mérőállomáson a hőmérő higanyszála kilenc foknál megállt. A nap csak délelőtt sütött ki, és tíz perc után el is tűnt.
Rexi a levelek közé fúrja az orrát, a farka gyors ritmusban csapkod jobbra és balra, az egész hátsó fele vele tekeredik, mindjárt eléri a célt. Mindent beterít az új szag, elnyomja a jelölések maradékát és addigi kedvence, a rothadó fű aromáját is. Egy pillanatra felnéz, füle figyelőállásba hegyesedik, maga elé mered. Valami kilóg a levelek alól. Valami oda nem illő, amilyet még soha nem talált a szokásos esti népkerti sétákon. Érzi, onnan jön a frissen felfedezett szag. Lendületet vesz, elrugaszkodik. Az egyik platán takarásában egy alak feszülten figyeli. Rexi lába már a levegőben, mikor szorítást érez. Határozott szorítást a hátán, közvetlenül a nyaka alatt. Fájdalmasan felvakkant.
– Végre megvagy! – kiáltja a gazdája, és visszarántja a járdára. – Rossz kutya!
Rexi kétségbeesetten ugat, nyüszít, lába a fa felé kapálózik. Teljes erővel próbálja a gazdáját visszahúzni. A nyakörvén élesen csattan a póráz fémcsatja. A férfi a kezére tekeri a szíjat és erővel a járdán tartja a kutyát. Közel húzza magához. A platán mögötti alak hátát a fának veti.
– Gyere szépen, mindjárt vacsora! Pörkölt lesz. Te is szereted. Ha jó leszel, kaphatsz belőle!
A pórázt a Jégcsarnok irányába húzza, eltűnnek a sötét park fái között.
Az éjszakára ígért szélvihar a vártnál hamarabb érkezik. A Népkertet a hármas út felől éri. Belekap a háromtörzsű platán hatalmas lombjába, erőteljesen tépázza. Az ágak reccsennek, a levelek egymás után hullnak a földre, rá a maradék avarkupacra. Mindent betemetnek a fa körül.
„Köszönjük a tudósítást Radványi Alexának, és most időjárás. Hétvégén lehűlés várható, majd hétfő reggel enyhe melegfronti hatás érvényesül hazánkban, amely többfelé okoz havazást.” A pörkölttel terített vacsoraasztalhoz átszűrődik az esti híradó vége. „A legnagyobb mennyiségű hó az északkeleti területeken, főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében várható. Oda a szokásosnál hamarabb érkezik idén a tél.”
A szerzőről
Bánhidi Lilla író, újságíró, tv-riporter.
Pályáját szociális munkásként kezdte Miskolcon, a hajléktalan ellátásban dolgozott. Egy helyi rádió, az Európa Rádió riportere, hírszerkesztője, majd műsorvezetője.
Dolgozott a Miskolc Városi Televízió, a Pulzus Info Tv szerkesztőjeként, a Sztár FM műsorvezetőjeként és a Reform hetilap külsős újságírójaként, majd Budapesten az MTV, az ATV, azután 14 évig az RTL riportereként.
Három éve foglalkozik tudatosan az írással. A Centrál Média Akadémián Totth Benedek és Szurovecz Kitti, majd a Magyar Íróképzőben Zsiga Henrik tanítványa. A Péterfy Akadémia képzésein és magánóráin Péterfy Gergelytől tanult kreatív írást, részt vett Tallér Edina több írói workshopján, két éve állandó tagja az írói műhelyének. Emellett Kukorelly Endre workshopjaira jár.
A Sorsod Borsod az első regénye. Regionális krimi. A Prae Kiadó 2020-as krimi pályázatán a legjobbak közé válogatták.
Bánhidi Lilla portréját Norigami Works készítette.
Budapestre látogat a világhírű festő, Tamara Łempicka dédunokája
Tamara de Lempicka igaz története – A túlélés művészete című film bemutatója az Urániában május 20-án, 18 órakor!
A vetítés előtt Karafiáth Orsolya beszélget Marisa de Lempickával, a művész hagyatékának gondozójával.
Rekordmennyiségű látogató, hatalmas érdeklődés és teltházas tárlatvezetések kísérték a budapesti Lengyel Intézetben 2025-ben bemutatott Tamara Łempicka, az art deco királynője című, reprodukciókból álló kiállítást.
A közönségsiker nyomán most először lesz látható május 20-án 18 órakor az Uránia Nemzeti Filmszínházban az egyik legdrágább és legkeresettebb női művészről készült dokumentumfilm, a Tamara de Lempicka igaz története – A túlélés művészete.
Filmelőzetes
Filmadatok:
The True Story of Tamara De Lempicka & the Art of Survival
A filmet eredeti nyelven, magyar felirattal vetítjük.
A bemutató díszvendége Marisa de Lempicka, a művész USA-ban élő dédunokája, hagyatékának gondozója, akivel a filmvetítés előtt Karafiáth Orsolya író, költő beszélget a lebilincselő életútról és annak eddig kevésbé ismert magyar vonatkozásairól. A budapesti Lengyel Intézet és a Prae Kiadó rendezvénye.
Az eseményre regisztráló első 100 fő a lengyel BOSZ Kiadó reprezentatív kiadványát, egy Tamara Łempicka munkáinak reprodukcióiból készült naptárt kap ajándékba.
A helyszínen megvásárolható Grzegorz Musiał lengyel szerző Én, Tamara című életrajzi regénye:
Prae Kiadó, 2024; Fordította: Mihályi Zsuzsa; Szerkesztette: Balogh Endre; Borítóterv: Imagine Creative Consulting Kft. és Szalay Miklós
Ki Tamara Łempicka, és mi máig töretlen népszerűségének és sikerének titka?
Milyen hatások és események alakították és formálták életét és sajátos, felismerhető stílusát? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a film, amelynek különlegessége, hogy feltűnik benne maga a művész is, több, eddig még soha nem látott archív felvételen.
Łempicka napjaink legfelkapottabb képzőművészeinek egyike, a történelem első női sztárfestője, népszerűségben talán csak Frida Kahlo fogható hozzá. Lengyelország büszkesége, a hollywoodi sztárok kedvenc művésze. Nem véletlenül. Életével és munkáival a női erőt, művészi szabadságot, a szexualitás szabad megélését hirdette, éppen ezért máig sok követője és csodálója akad a hollywoodi nagyságok körében. Gyűjtői között szerepel többek között Jack Nicholson és Barbra Streisand. Egyik legnagyobb rajongója pedig Madonna, aki több évtizede merít inspirációt és tiszteleg videoklipjeiben – legutóbbi világkörüli turnéján – Łempicka ikonikus művészete előtt.
A film alkotói, Amy Harrison és Julie Rubio arra tesznek kísérletet, hogy újonnan feltárt dokumentumokon keresztül mutassák be Łempicka életútját az 1920-as évekbeli párizsi felemelkedéstől a sztárságig, majd a fasizmus elől az Egyesült Államokba költözéstől az ottani művészeti piacon való befutásig. Nyomon követhetjük, hogyan vált az art deco kiemelkedő alakja a művészeti élet meghatározó szereplőjévé a társadalmi elitet ábrázoló karakteres portréfestészete, érzéki és erőteljes aktábrázolásai és saját életstílusa által.
A film bepillantást enged Barbra Streisand exkluzív magángyűjteményébe is, a történet narrátora pedig nem kisebb név, mint Anjelica Huston.
Áfra János ismertetője: Egy térkép komplexitása az ábrázolás mikéntjének és a tematikus rétegzettségnek a függvénye. A Világatlasz azt a térképet részletezi tovább, amelyet Szeles Judit az Ilyen svéd és a Szextáns verseiben kezdett el felvázolni, iróniával mutatva rá a kultúra- és személyközi viszonyok közvetítésének megejtő bonyodalmaira. A versbeszélő és ismeretlen ismerősei némelykor hajóval, máskor vonattal, mikrobusszal, Trabanttal vagy épp Campinggel, olykor pedig repülővel szelik át a városrészek, országok, sőt, kontinensek határait. Előfordul, hogy a képzelet vagy a Google Maps erejével küzdik le a távolságokat, és nem egyszer versről versre vándorolnak. Nemcsak térben utazhatunk velük, hanem korszakokon és kultúrákon át, identitáslehetőségek és értékszemléletek között. A természeti jelenségek, a történelmi és irodalmi emlékezettel kapcsolatos információk, életesemények rétegződését figyelve beleközelítünk helyzetekbe, majd madártávlatra váltunk. Az idegennel újra meg újra szembenéző én nem nyugszik a neki kijelölt határok között, navigálatlan kalandozásait, átváltozásait látva rendre elbizonytalanodunk, meddig tart az övé, és hol kezdődik el valaki másnak a története. Na és mi vajon merre lehetünk ezen a magyar-svéd torzító tükörrel elrajzolt térképen? A vers beszélője tévelyedett el úton hazafelé, vagy pedig bennünket vezet félre, rakosgat ide-oda, akárha egy terepasztalon lennénk?
A szerzőről
A szerző portréját Martin Larssonkészítette.
Szeles Judit 1969-ben született Csengerben. 2003 óta Svédországban él. Művei: Ilyen svéd (2015, FISZ), Szextáns (2018, JAK, versek), Ibsen a konyhában (2022, Prae Kiadó), Libegő (2023).
2019-ben Szextáns című verseskötetével elnyerte a Merítés-díjat.
Péczely Dóra kapta 2025-ben a Reményi József Tamás-díjat
Díjátadó a Nyitott Műhelyben 2025. április 10-én
Fotó: Mariia Kashtanova
Az irodalomkritikusok, könyvkiadói szerkesztők számára alapított Reményi József Tamás-díjat idén Péczely Dóra, a Prae Kiadó munkatársa, szerkesztő vette át a Nyitott Műhelyben április 10-én, a díj névadójának születésnapján.
A zsűri tagjai: Balajthy Ágnes kritikus, irodalomtörténész; Darvasi Ferenc szerkesztő, kritikus; Jánossy Lajos író, kritikus, szerkesztő; Lapis József kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő; Mikola Gyöngyi kritikus, irodalomtörténész; Wirth Imre író, szerkesztő, muzeológus.
A Reményi József Tamás díjat Németh Gábor író, forgatókönyvíró, szerkesztő és Darvasi Ferenc szerkesztő 2023-ban alapította a névadó özvegye, Reményi Györgyi és három fia egyetértésével.
Reményi József Tamásra emlékezve
A díjátadást megelőzően Wirth Imre, a díj egyik kurátoraként felolvasott egy szöveget Reményi József Tamás Sinistrától Ibusárig című könyvéből Marno Jánosról.
Fotó: Mariia Kashtanova
Laudátorként L. Varga Péter irodalomtudós méltatta Péczely Dóra szakmai munkásságát.
Felvillantotta szerkesztői pályájának legfontosabb állomásait, egyedi kötetkoncepcióit, a young adult és a krimi terén végzett munkáját, óriási projekteket átfogó munkabírását. Kiemelte, hogy „a szerzőket partnerként kezelő, gondoskodó habitusa a közös feladatokat nem csupán megkönnyíti, de az együtt gondolkodás révén fölemeli”. „A szívélyes baráti hang, a meghallgatás és megértés gesztusa és tehetsége, a bármikor, bármilyen időben odahallgatni, segíteni, támogatni kész akarat nem szétválasztja, felosztja az élet területeit munkaidőre és szabadidőre, feladatra és szabad gondolatokra, vállalkozásra és elhivatottságra, hanem ráhangolja az egyiket a másikra, és lehetővé teszi, hogy az ember mindig, minden időben számíthasson rá.” L. Varga szót ejtett Péczely Dóra új hivatásáról, a biblioterapeuta szerepéről is. „Ahogyan a szerkesztői hivatás terén, úgy a biblioterápiában is a mű és az olvasó kerül közel egymáshoz, ahol Péczely Dóra úgy tevékeny, figyelmes résztvevő, hogy közben közvetítő marad. Ez a közvetítés azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy a szövegből mű szülessen. A Reményi-díj ennek a korántsem egyszerű feladatnak a méltó elismerése.”
Fotó: Mariia Kashtanova
L. Varga Péter laudációjának teljes szövege a Literán olvasható:
A díjátadást követően Darvasi Ferenc beszélgetett Péczely Dórával.
Áttekintették szakmai pályáját, az indulástól a FISZ-nél megjelent kötetén keresztül a biblioterápia tréneri kiterjesztésének lehetőségét kutató felsőfokú tanulmányaiig. Különös kedvvel mesélt a fiatal tehetségeket felfedező, támogató munkáról. Szó esett a kezdetekről, az 1996-ban alapított Thélème-ről, az Új Palatinus Könyvesháznál, a Magvetőnél, a Helikonnál, valamint a Tilos az Á Könyveknél végzett szerkesztői feladatokról is, kiemelve az Esterházy Péter szövegei kapcsán a szerzővel eltöltött időket.
Szerzőnk, László Noémi költő, műfordító, a Napsugár főszerkesztője kaptaa Kovács András Ferenc Költészeti Díjat 2025-ben
László Noémi vette át az elismerést Marosvásárhelyen, a Studium Hub konferenciatermében.
A díjat a Látó szépirodalmi folyóirat és a marosvásárhelyi Aranka György Alapítvány alapította 2024-ben a 64 éves korában elhunyt Kovács András Ferenc emlékére. Évenként egyszer, a magyar költészet napja környékén adják át Marosvásárhelyen a szakmai kuratórium döntése alapján.
A kuratórium tagjai: André Ferenc, Balázs Imre József, Codău Annamária, Markó Béla, Mészáros Márton, Porogi Dorka és Szabó Róbert Csaba. A 3000 eurós pénzjutalommal járó díj támogatói a Maros Megyei Tanács és Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala, valamint Vass Barna.
Minden verseskötet utazásra hív, de van, amelyik sokféle útra invitál. László Noémi Pulzus című kötetének valamennyi verse egy-egy városhoz, tájegységhez vagy utcához kötődik, és mindegyik – Erdélyben, Magyarországon és szerte a világon – személyessé tett tereket nyit és mutat meg olvasóinak. A költemények azonban nemcsak térben, de időben is sokfelé kalandoznak, ősi mitológiákat idéznek meg és tesznek jelen idejűvé, miközben könnyen és magától értetődőn lépnek kapcsolatba a folyamatos változással.
A Pulzus vitathatatlanul a költő eddigi életművének számvetése, és így mindenekelőtt arra kérdez rá, hogyan viszonyult egykor, és hogyan viszonyul most a létezéshez. „Nem vagyok végleges”, jelenti ki a versek beszélője, és ezt támasztja alá az egész kötet: az élethez rugalmasan hozzáállni, kíváncsinak lenni, megfigyelni, értelmezni és nézőpontot tudni váltani mind olyan kapaszkodók a mindennapokban, amelyek derűt és tudatos megélést képesek vinni a hétköznapokba és a művészetbe. László Noémi versei játékos és klasszikus formákba öntve oly könnyedén siklanak olvasás közben, mint „futó habok szíjas hidak alatt”.
