Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!, címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Farkas Barbarát kérdezgettem, akinek “Kicsi Tacsi kalandjai Anya Tacsival” című mesekönyve idén februárban jelent meg magánkiadásban. Fogadjátok sok szeretettel!
1.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
A kislányom, Pannika születése után (6 éve) kezdtem meséket írni, elsősorban saját szórakoztatásunkra. Ezek az első mesék még egy macilányról szóltak, de hamar kiderült, hogy a kislányom különösen vonzódik a kutyákhoz, és közülük is a tacskókhoz, így megszületett Kicsi Tacsi karaktere, aki aztán állandó főszereplője lett a meséinknek. A mesékben Kicsi Tacsival hol vicces, hol komoly kalandok esnek meg, amelyekre az alapot általában saját életünk eseményei szolgáltatják. Meséim publikálására csak a közelmúltban gondoltam, ehhez nagy motivációt adtak az utóbbi egy év történései. Mikor 2020 tavaszán bezárt az óvoda és itthon maradtunk a kislányommal, sorra születtek a helyzet, ihlette meséim, melyek publikálására egy Facebook oldalt és egy honlapot is készítettünk a férjemmel. Első igazi, nyomtatott mesekönyvem, mely a Kicsi Tacsi kalandjai Anya Tacsival címet viseli, végül idén februárban jelent meg magánkiadásban.
2.
Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?
Nagy felelősség, ugyanakkor nagyon örömteli és inspiráló számomra gyerekeknek írni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek olyan meséket halljanak, amik a saját korosztályuknak szólnak, amiben nincs erőszak, csúnya beszéd. De ugyanilyen fontos számomra, hogy szórakoztató, érthető és pozitív hangvételű, szeretettel teli legyen a mese. A kislányomnak – amellett, hogy fejből mesélek – rengeteg mesét olvasok, főleg kortárs magyar gyermekirodalmat. Úgy vettem észre, a saját gyerekkori kedvenceimet már kevésbé értékeli.
3.
Gyerekkorodban volt kedvenced?
Nagy kedvencem volt Varga Katalin: Karácsony hava / Hófehérke karácsonya című mesekönyve, valószínűleg a témája miatt. Karácsony ünnepe mindig is kiemelt helyet foglalt el a szívemben.
4.
A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?
Mikor a kislányommal mesélni kezdtük Kicsi Tacsi kalandjait, gyakran rajzot is készítettünk a meséhez. Szép lassan formálódott a szereplők kinézete, a helyszínek, az őket körülvevő tárgyak. Így az illusztrációk gyakorlatilag a történetekkel együtt készültek, alakultak, fejlődtek. Ezért számomra nem volt kérdés, hogy a mesekönyvemhez is saját illusztrációimat használom fel.
5.
Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?
Maga a történet viszonylag gyorsan megszületik bennem, általában úgy, hogy a kislányom valamely aktuális problémájáról, egy őt foglalkoztató kérdésről kezdünk mesélni, beszélgetni. Amikor már egyszer-kétszer elmeséltem a mesét fejből, akkor leírom. A következő napokban még vissza-visszatérek rá, érlelem, alakítom, formálgatom, újra és újra elmeséljük, felolvasom a férjemnek is, és egyszer csak jön egy érzés, hogy elkészült. Minden mesénél máskor jön el ez a pillanat, de általában 2-3 nap alatt megszületik egy történet.
6.
Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?
Én abban hiszek, hogy mindenki maga alakítja a sorsát, maga teremti a saját valóságát, ha úgy tetszik, mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Soha eszembe sem jutott, hogy a meseíróknak nehéz lenne a helyzetük.
7.
Miért éppen magánkiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?
A mesekönyvem magánkiadásban jelent meg, a férjem vállalta magára a kiadó szerepét, amiért nagyon hálás vagyok neki. Rengeteg terhet levett a vállamról, amellett, hogy végig 100%-osan mellettem állt, támogatott, tárgyalt a nyomdával, a nagykereskedővel, végezte az adminisztrációs feladatokat. Introvertáltként nekem ezek némelyike nehézséget okozott volna. Szerencsére a férjemmel van rutinunk a közös munkában, így a mesekönyvemen is élmény volt együtt dolgozni.
8.
A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?
Nagyon megható és inspiráló visszajelzéseket kaptam a szülőktől, ezek mindig nagy örömet okoznak, és sokat jelentenek nekem. A legcsodásabb élményem ezen a téren mégis egy kisfiúhoz kapcsolódik, akit egy rövid időre, a felügyeletemre bíztak és felolvastam neki az “Újra az óvodában” című mesémet. A csillogást a szemében és a boldog mosolyát soha nem fogom elfelejteni. Ez az, amiért érdemes mesélni! Bízom benne, hogy a mesék segítségével egy kis örömet és vidámságot csempészhetek a gyerekek mindennapjaiba.
9.
Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?
Rengeteg mese van még a tarsolyomban, tele vagyok tervekkel, ötletekkel, álmokkal. Készül Kicsi Tacsi kalandjainak folytatása, ezúttal Apa Tacsival keverednek majd különböző kalandokba. Továbbra is publikálok meséket Kicsi Tacsi kalandjai Facebook oldalán és honlapján is, valamint a mesékhez készítek kinyomtatható színezőket. És dolgozom egy mesefüzet-sorozaton is.
10.
Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?
Meséljetek sokat, meséljetek szeretettel!
A könyvet itt tudod beszerezni:
