A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meseíró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meseíró. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. március 3., péntek

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Tollas Tímea - ("A kötetemben olvasható történetek mesés elemekkel egészülnek ki, azonban misztikus és sokszor borzongató hatást érnek el az olvasók körében. Az előszó után még egy kis figyelmeztetés is található, amelyben felhívom a figyelmet bizonyos mellékhatásokra, amelyek a vérfagyasztó mesék olvasásakor utat találhatnak felénk.")

Régen hoztam már meseíróktól interjút, ezúton Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! rovatomban Tollas Tímea írónőt kérdezgettem, hamarosan megjelenő mesekönyvéről, Borzonka: Bűvös mesék tárháza címmel. Írónőnek van már egy megjelent kötete a Porcukor: 40 gramm motiváció címmel. Ezúttal megismerhetjük írónő ezen az új oldaláról, mint meseíróként. Fogadjátok szeretettel az interjút!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tollas Tímea vagyok, közgazdászként végeztem a Budapesti Gazdasági Egyetemen 2022 januárjában. Az elmúlt évek során újság- és szövegíróként több ismert női magazinnak írtam cikkeket különböző témákban, amelyekkel mindig ki tudtam fejezni magamat, ez pedig hosszútávon örömmel töltött el. 2021-ben jelent meg az első könyvem, a Porcukor, amely témáját tekintve motivációs könyv. Ebben a fiataloknak szerettem volna iránymutatást adni, kiutat mutatni a szürke és sokszor nehéz élethelyzetekből.

Igazi kis polihisztornak tart a környezetem, ugyanis nem csupán újságíróként tevékenykedem, hanem mellette még ezer más dologgal is foglalkozom. Saját weboldalam van Tollas Tímea, amelyen blogot is vezetek különböző témákban.

Ha mindez még nem lenne elég, 2023 szeptemberétől a jogi kart is megcélzom, mert egyrészt kihívásokból sosem lehet túl sok, másrészt pedig kiskorom óta érdekel az ügyvédi szakma, ahogyan a mesék bűvös világa is.

Úgy gondolom, hozzám ez a műfaj áll igazán közel. A folyamatosan tenni akaró személyem és a kreativitásom, megfűszerezve egy nagy adag fantáziával pedig varázslatos meséket hozott létre, amelyek tele vannak szarkazmussal és tanulsággal.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

A mesekönyv kifejezés becsapós lehet sokaknak, ugyanis nem egy átlagos mesekönyvről van szó és éppen ezért nem is kifejezetten gyermekeknek ajánlom. A könyv hátsó borítóján látható egy nagy varázsüvegcse, amelybe a 16-os karika van belevésve, nos nem véletlenül!

A kötetemben olvasható történetek mesés elemekkel egészülnek ki, azonban misztikus és sokszor borzongató hatást érnek el az olvasók körében. Az előszó után még egy kis figyelmeztetés is található, amelyben felhívom a figyelmet bizonyos mellékhatásokra, amelyek a vérfagyasztó mesék olvasásakor utat találhatnak felénk.

Nagyon euforikus és különleges érzés alkotni, főleg meséket. Tini koromban csak úgy faltam a boszorkányos tematikájú, Fiúk kizárva! sorozat könyveit, amelyekkel mindig tudtam és akartam is azonosulni. A mese egy bűvös műfaj, amelyben sosem kell túlmagyarázni dolgokat vagy éppen történéseket. Ilyenkor elengedhetjük magunkat, miközben hagyjuk, hogy egy új énünk törjön a felszínre.

Gyerekkorodban volt kedvenc meséd?

Nagyon jó és egyben fogós kérdés, mert több is volt, de amit kifejezetten kiemelnék mindegyik közül, azok a Grimm testvérek rémes meséi. Amikor ezeket a történeteket olvastam, szó szerint mindig libabőrös lettem.

Véleményem szerint akkor igazán izgalmas és fordulatos egy mese, ha van benne élet és erő. Váratlanság, fordulatok és a való világtól történő teljes elrugaszkodás! Ezek pedig mind jellemzőek voltak a Grimm fivérek alkotásaira, így bátran mondhatom, hogy szerintem íróként még inspiráltak is fiatalabb koromban.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Igen, a kötetben összesen 8 mese található és természetesen mindegyikhez került egy vagy akár több, gyönyörűen kivitelezett, egyedi illusztráció is. Amikor készen voltam az összes mesével, egy mára már jó barátommá vált, eredetileg farmerek festésével foglalkozó művészt kértem fel a képek kivitelézéséhez.

Szilágyi Anita illusztrálta a meséket és ami nagyon fontos volt a munkánk során, hogy folyamatosan tartottuk a kapcsolatot egymással. Leírtam neki, akár egy oldalon keresztül, hogy miről is szól az adott mese, milyen ötleteim vannak a karakterek megalkotásához és a színvilághoz. Anitával öröm volt együtt dolgozni, hiszen fél mondatokból értett engem és valahogy ráérzett tudat alatt, hogy mit is szeretnék pontosan.

Amikor elkészült és átküldte az első illusztrációkat, alig tértem magamhoz a csodálkozástól. Az általam elképzelt mesebeli szereplők pontosan ugyanúgy festettek, mint ahogyan a képzeletemben elsőként megelevenedtek.

A borítót Hargitai Emma alkotta meg, aki szintén elképesztő munkamorállal és tempóval tett eleget a kívánságaimnak. Büszkén mondhatom, hogy egy igazán minőségi, gyönyörűen kivitelezett mesekötetet tarthatok most a kezemben, amelyet összetartó csapatmunkával alkottunk meg.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Szerintem ez abszolút egyénfüggő, mert vannak, akik gyorsabban dolgoznak, csak úgy ömlik belőlük a mondanivaló és az üzenet. Olyanok is akadnak, akik akkor tudnak igazán maradandót alkotni, ha nyugalom és teljes csend veszi őket körül, ők  általában többet szöszölnek egy-egy mesével, ha csak nem egy nagy regényről van szó.

Én az előbbiek táborát erősítem, mindig rengeteg mondanivalóm volt, már kicsi koromtól kezdődően. A Borzonkát egy éven keresztül írtam és mindig öröm volt folytatni egy-egy félbehagyott történetet.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Sajnos úgy gondolom, hogy íróként mindig nehéz lesz a dolgunk. Sokan nem ismerik el a mese műfaját, irigyeink pedig folyamatosan lesznek, azt el kell fogadni, hogy mindenkinek sosem fogunk tudni megfelelni. De nem is kell. Talán én is most értettem ezt meg és minden írót erre bíztatok: Merjetek nagyot álmodni és véghez vinni azt, bármi áron!

Miért éppen a Üveghegy Kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

2022 nyarán készültem el teljesen a mesekönyvemmel, ekkor fedeztem fel a kiadók listájának sorában az Üveghegy Kiadót. A honlapjukon láttam, hogy fogadnak kéziratokat, ráadásul szimpatikusnak tűnt az íráshoz és alkotáshoz való hozzáállásuk és a munkamoráljuk is.

A kéziratom beküldése utáni harmadik héten kaptam választ tőlük, a Harry Potter világának varázsos környezetéhez hasonlították a könyvemet és azt mondták, látnak benne és az írásmódomban is fantáziát. Én személy szerint nagyon elégedett vagyok velük, csak jót tudok mondani róluk és a kezemben tartott, igényesen kivitelezett könyvemről is.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Mivel 16 éves kor felettieknek ajánlom, ezért főként ettől a korosztálytól kaptam visszajelzéseket eddig, illetve meglepő módon még a 30-50 közötti korosztálytól is. Nagyon sokan jegyezték meg azt, hogy egészen egyedi a látásmódom és a kreativitásom, már ami a karakterek megformálását illeti.

Voltak, akik borzongva hívtak fel, miután egy egész estéjüket a könyvem olvasásának szentelték. Azt mondták, nem bírták letenni és úgy érezték, mintha ők is a részesei lennének a varázslatnak, amely a könyv lapjairól egyenesen a szemük előtt elevenedett meg.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Anyukámmal még kicsi koromban együtt kezdtünk el írni egy mesét, amely több misztikus szálon futott. Zárójelben megjegyeznék annyit, hogy az a történet még nem került publikálásra, de nagy vágyam és tervem a jövőre nézve, hogy ezt is megvalósítsam. Az akkori weboldalamon heti rendszerességgel tettem belőle közzé apróbb részleteket, folytatásos jelleggel, amelynek nagy sikere volt nemcsak a barátaim és osztálytársaim, de a tanáraim körében is.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Azt, hogy merjenek nagyokat álmodni és mindent megtenni annak érdekében, hogy egyszer a legvadabb fantáziájuk is valóra válhasson! Semmi sem lehetetlen, csak akarat, erő és kitartás kell hozzá!

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Tollas Tímea weboldala

Tollas Tímea írói oldala

Libri

Üveghegy Kiadó

 

2021. augusztus 21., szombat

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Kemendy Júlia Csenge - ("Gyerekeknek írni hatalmas felelősség, hiszen a gyerekkori élmények nagyon meghatározók a későbbi életünkben is. Egy könyv nagyon sok mindent eldönthet, nagyon sok mindent megváltoztathat egy életben.")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene foglalkozunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!, címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, mutatnom nektek, bizony  a meseírók csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Kemendy Júlia Csengét kérdezgettem, akinek Az Anyacsalogató Hadművelet című mesekönyve jelent meg a Napkút Kiadónál. Fogadjátok sok szeretettel! 

 


1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Teljes nevem Nagy-Kemendy Júlia Csenge, de mivel a leánykori nevem is éppen elég hosszú, így azt használom az irodalmi publikációimban. 27 éves vagyok, Pápán élek a férjemmel és két kutyánkkal. Munka mellett végeztem el a tanítóképzőt, 2019-ben vettem át a diplomámat, de végül nem kezdtem el tanítani.

Nagyon szeretem és nagyra becsülöm a gyerekeket, mindenképp közel szerettem volna maradni hozzájuk valamilyen szinten, azt hiszem, ezért fordultam a gyermek- és ifjúsági irodalom felé. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a gyermekirodalommal kapcsolatos nézeteimet, azt mondanám: a gyerekeket nem szabad hülyének nézni. Fontosnak tartom az őszinteséget, koruknak megfelelő szinten természetesen, éppen ezért az írásaimban nem mindig minden rózsaszín – ám a happy endről nem mondok le. Amikor gyerekeknek írok, igyekszem visszaemlékezni a saját gyerekkoromra, és arra, hogy milyen volt kicsinek lenni, milyen volt, amikor a felnőttek nem vettek komolyan, amikor azt vártam, hogy végre „nagy” legyek – úgy gondolom, ezeket a dolgokat sokan elfelejtik, pedig nem lenne szabad.
Az írás mellett vezetek egy könyves blogot – bár elég ritkák a bejegyzések, mert sajnos kevés rá az időm –, kritikákat írok az ambroozia.hu-ra, illetve 2020-ban kezdtem el szerkesztőként is dolgozni.

Csak néhány írásom jelent meg eddig, az első egy fantasy-rögtönzés volt, ami a moly.hu tagjainak harmadik antológiájában, a Csillaglesben jelent meg, Borókakömény címmel.

A második egy mese, ami A sötétség, aki félt a gyerekektől címet viseli. Ezt a mesét a Könyvmolyképző Kiadó pályázatára írtam 2019-ben, és nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy bekerül a Kalandra fel! című olvasókönyvbe, ami végül 2019 decemberében jelent meg.

Idén márciusban a SZIFonline közölte a Samu bácsi csillaga című mesémet, ami nagyon közel áll a szívemhez, már csak azért is, mert a regényemhez hasonlóan ez is közös projektünk volt a sógornőmmel.

Április végén jelent meg az első meseregényem, Az Anyacsalogató Hadművelet a Napkút Kiadó gondozásában.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Egy kicsit olyan érzés, mint építeni valamit, ami majd csak 10-20 év múlva válik láthatóvá – ebben hasonlít a tanításra. Gyerekeknek írni hatalmas felelősség, hiszen a gyerekkori élmények nagyon meghatározók a későbbi életünkben is. Egy könyv nagyon sok mindent eldönthet, nagyon sok mindent megváltoztathat egy életben.

Nagyon szeretek meséket, meseregényeket, ifjúsági regényeket olvasni. Szerintem nem kell gyereknek lenni ahhoz, hogy szórakoztassák az embert, számomra mindig egy időutazás, egy kellemes kikapcsolódás ezeket olvasni. Mivel még nincs gyermekem, így magamnak szoktam gyerekkönyveket venni, kölcsönözni a könyvtárból. A polcomon viszont csak azok maradhatnak, amiket majd később örömmel olvasnék fel a gyerekeimnek, vagy adnám a kezükbe.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Óvodás koromban Chászárné Simon Alice feldolgozásában A kis kunyhó, illetve Vázsonyi Endrétől a Rémusz bácsi meséi, de sokszor volt esti mese Bálint Ágnes Labdarózsája is. Kicsit későbbi, kisiskolás kori (és a mai napig) kedvencem F. H. Burnettől A titkos kert.

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Soha nem volt különösebben jó a kézügyességem, úgyhogy meg sem fordult a fejemben, hogy saját illusztrációkkal próbálkozzak. Eddig egy rövidebb (pár oldalas) mesém jelent meg nyomtatásban, a Könyvmolyképző Kiadó olvasókönyvében, ezt Szimonidesz Hajnalka illusztrálta. Érdekes élmény volt, mert csak akkor találkoztam az illusztrációkkal, mikor először a kezemben fogtam a könyvet – nagyon izgalmas volt találgatni, hogy vajon az illusztrátor mit fog megragadni a szövegből.

Az Anyacsalogató Hadműveletet a sógornőm, Nagy Bettina illusztrálta. Amikor 2019 nyarán megírtam a regényt, kettőnk szórakoztatására kezdte elkészíteni hozzá a képeket, és csak ábrándoztunk arról, hogy valaha valódi könyv lesz belőle. Éppen ezért nagyon örültem, hogy a kiadó „csomagban” vállalt miket. A képek különlegessége, hogy kollázstechnikával készültek, Betti különböző textúrákból vágta őket össze, az első próbálkozásokkor még kézzel, később számítógéppel.

Együtt dolgozni könnyű volt, hiszen régóta ismerjük egymást. Leginkább az ő elképzeléseire hagyatkoztam, és úgy gondolom, ez elég jó döntés volt, tökéletesen eltalálta a hangulatot és a karaktereket is.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Szerintem erre nincs  általános recept, nagyon sok mindentől függ. Nyilván egy rövid mesét hamarabb megír az ember, mint egy meseregényt. Az Anyacsalogató Hadműveletet körülbelül két hét alatt írtam meg, de ezután még hosszú hónapokig dolgoztam rajta, sok emberrel elolvastattam, rengeteg hasznos tanácsot és segítséget kaptam a kézirat fejlesztéséhez.

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Csak annyira, mint mindenki másnak. :) Egy meseíró is ugyanolyan író, mint a többiek, én nem gondolom, hogy a célközönség kora, vagy akár a zsáner határozná meg azt, hogy mennyire nehéz egy író helyzete. Leginkább a tehetségen és a rátermettségen múlik – egy kicsit pofátlannak kell lenni, különben nehéz érvényesülni az irodalom bármely területén. Talán annyiban nehezített terep a meseíróké, hogy a gyerekkönyvekhez általában illusztráció is tartozik, ami extra költséget jelent, hiszen az illusztrátornak is jár honorárium, és a nyomda is drágább, ha a képek színesek. Emiatt ismeretlen, elsőkönyves íróként nehezebb kiadót találni, hiszen nagyobb anyagi kockázatot jelentünk. Illetve kisebb a célközönségünk, mint például egy YA szerzőnek, hiszen „nyílt titok”, hogy ezeket a könyveket a kamaszoktól az egészen idősekig sokan olvassák, míg a mesék célközönsége nyilván ennél kötöttebb.

7.

Miért éppen a Napkút kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Több kiadót is felkerestem, volt, ahonnan választ sem kaptam, máshol pozitív választ kaptam ugyan, de nem fértem bele az éves tervbe, ráadásul jött a covid is. Végül egy szerencsés találkozásnak köszönhetően keveredtem a Napkút Kiadóhoz, ugyanis egy alkotótáborban megismerkedtem a szerkesztőjükkel, de körülbelül az utolsó napig le sem esett, hogy ő hol dolgozik. (Egyébként pont a tábor után akartam hozzájuk beküldeni a kéziratot. Véletlen?) Szóval a tábor után beküldtem a kéziratot, ami pozitív elbírálásban részesült.

Nagyon szeretek a kiadóval dolgozni, mert mindenki barátságos és segítőkész, jókat beszélgetünk, és az ezredik kérdésem/kérésem után sem küldenek el melegebb éghajlatra. Különösen szuper, hogy fontos nekik, mik az én elképzeléseim a saját könyvemről, így Az Anyacsalogató Hadművelet végül pontosan olyan lett, amilyenre megálmodtuk Bettivel.

A Napkút Kiadó mesekönyv részlege még egészen gyerekcipőben jár, de szerintem nagyon pozitívan viszonyulnak hozzá, ennek köszönhetően szép lassan bővül is a kínálat.

8.

A gyerekeknek hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Mivel csak három hónapja jelent meg Az Anyacsalogató Hadművelet, viszonylag kevés visszajelzést kaptam róla eddig, de ezek nagy része szerencsére pozitív. Volt egy tesztolvasóm, aki azt mondta, nem olvasná fel a gyerekének, mert az a vége, ami. Én ennek ellenére nem változtattam a befejezésen, mert úgy gondolom, sokféle happy end létezik. Illetve nem hiszek abban, hogy jót tesz a gyerekeknek, ha elrejtjük előlük a világ, az élet valódi természetét. A könyv befejezéséről most nem írnék bővebben, nem akarom lelőni a poént, de nem annyira tragikus szerintem, hogy ne lehetne felolvasni egy érzelmileg megfelelő érettségi szinten álló gyereknek. Mindezt azért osztom meg itt, mert nem csak pozitív vélemény létezik, erre is fel kell készülni.

Mielőtt kiadót kerestem volna a könyvnek, megmutattam néhány negyedikesnek, akik nagyon pozitív véleményeket írtak róla, illetve olvasta és feldolgozta egy harmadikos drámacsoport is, akiktől szintén szép szavakat, és nagyon hasznos kérdéseket is kaptam. Mikor a tanítójuk felhívott, hogy elmondja a véleményét, az egy nagyon meghatározó és megható pillanat volt az életemben.

Felkerestem több bloggert, valamint utazókönyvet is indítottam belőle, és eddig csupa szépet-jót kaptam, amiért nagyon hálás vagyok.

De eddig a kedvenc visszajelzésemet Lillától kaptam, aki nyolcéves, könyves facebook oldalt vezet Lilla Könyvkuckója néven, és céljául tűzte ki az olvasás népszerűsítését a gyerekek körében – szerintem ez hatalmas dolog, úgyhogy fel is kerestem, hogy megkérdezzem, lenne-e kedve elolvasni a könyvemet. Nagyon ügyesen meg is küzdött a pdf formátummal (persze megkapta a „rendes” könyvet is, miután kijött a nyomdából), és szuper véleményt írt, alig bírok betelni vele.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Két rövid mesém várható a jövőben, az egyik a Kalandra fel! második részében lesz olvasható, ami 2020 karácsonyára volt ugyan tervezve, de a covid miatt sajnos el kellett tolni. Ez a mese a Miért tekeredik a kakaós csiga? címet kapta, a megjelenés időpontjáról egyelőre nincs információm.

A másik mesét felkérésre írtam egy antológiába, ami a nők szülés után munkába való visszaállásával, a láthatatlan munkával és a generációk közti különbségekkel foglalkozik, ez remélhetőleg a közeljövőben megjelenik. Ez a mese A polip címet viseli, és azt mutatja be, sokszor mennyire nehéz egy anyának a munka és a gyereknevelés mellett még a háztartás vezetésében is helytállni.

Az Anyacsalogató Hadművelet egy háromrészesre tervezett sorozat első kötete, így a folytatásokra – ha lesz rá érdeklődés – mindenképp lehet számítani. A második rész már elkészült, a harmadikból is van néhány fejezet. Egyébként most új vizekre eveztem, és egy young adult történettel próbálkozom, amit két kiadónak küldtem be, jelenleg várakozó állásponton vagyok. Úgyhogy nagyon szurkolok, hogy az egyik kiadó meglássa benne a fantáziát, illetve a folytatásán dolgozom…de leginkább csak szurkolok.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

A felnőtteknek azt, hogy próbáljanak meg emlékezni arra, milyen volt gyereknek lenni, és higgyék el, hogy a gyerekek többre képesek, mint azt a felnőttek gondolnák. A gyerekeknek pedig azt, hogy soha ne felejtsék el a varázslatot. 

 

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Napkút Kiadó

Kemendy Júlia Csenge szerzői oldala

 

2021. május 25., kedd

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Tokody Klára - ("Sose hagyják abba a meseolvasást. Se gyerekként, se szülőként, se felnőttként. A mesék a mai időszűke korban gyors és remek kikapcsolódást jelentenek, és minőségi időtöltést a család számára. ")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene foglalkozzuk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!, címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Tokody Klárát kérdezgettem, akinek Mina és Vidi az óriások nyomában című mesekönyve jelent meg magánkiadásban.Fogadjátok sok szeretettel! 

 


1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tokody Klára a nevem, két gyermek édesanyja vagyok, szörfös feleség, Balaton-rajongó, egy multinacionális cég kommunikációs szakértője, blogger, monda-gyűjtő és meseíró. Tevékenységeimnek ihletője a Balaton, télen-nyáron, amikor csak lehet, a Balatonon vagyunk. Sokan szokták kérdezni, hogy mit lehet ott csinálni szezonon kívül, ezért elhatároztam, hogy megmutatom. Így indult a blogom 2017-ben, és mind a mai napig hetente legalább egy cikkel, fotókkal mutatom be, milyen gazdag a Balaton környéke felfedezésre váró csodákban. Mivel mindig is rajongtam a mesékért, Balaton-rajongásom egy idő után balatoni mondagyűjtésbe torkollott, illetve saját meséket is kezdtem írni, szintén Balaton témában: első meseregényemben, ami a Mina és Vidi az óriások nyomában címet viseli, két fonyódi tündér egy régi balatoni monda nyomába ered, ami óriásokhoz köti a Balaton keletkezését.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Édesanyaként nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy gyerekeknek írok meséket. Hiszen Mina és Vidi története is úgy indult, hogy saját gyerekeimnek meséltem, majd ismerősök biztatására kezdtem ezeket leírni.

Igen, olvasok mind a mai napig meséket, mondákat, mert azt gondolom, hogy felnőttként is van ezeknek a történeteknek üzenetük.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Mesék szempontjából elég szokatlan gyerekkorom volt, hiszen édesanyám nem a klasszikusokat, Grimmet és Andersent mesélte nekem, hanem az Árpád-kori királyok történeteit. A korona és kard mondája, László bölcs döntése, aki nem a daliás, vitéz Álmost, hanem a púpos, ámde bölcs Könyves Kálmánt jelölte utódjául, III. Béla bizánci neveltetése, majd magyar trónra kerülése, a fegyvertelenül az ellenség táborába merészkedő Imre király, aki hitt a Szent Korona erejében, mindezek olyan történetek voltak, amik rajongó kislánylelkemre sokkal nagyobb hatással voltak, mit a Piroska és a farkas. A mai napig majdnem kívülről fújom az Árpád-házi királyok családfáját, és első kedvenc könyvem, amit szerintem százszor is kiolvastam, Lengyel Dénes Régi magyar mondák című könyve. Talán ez vezetett oda, hogy magam is elkezdtem mondákat, legendákat, meséket gyűjteni a Balaton környékéről. 


4.

Milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Mesélnél kicsit bővebben?

Egy gyerekeknek szóló meseregényben szerintem kulcsszerep jut az illusztrátornak. Főleg az ovis korosztálynak, ahol még a szülők mesélnek, nagyon fontos, hogy látványában szép könyvet nézegethessenek. Amikor illusztrátort kerestem, már elég határozott elképzelésem volt a látványvilágról, és végtelenül boldog voltam, amikor az egyik jelentkező próbarajzán pontosan ez a látványvilág köszönt vissza. Ő volt Elek-Varga Viktória. Viki vegyes technikával illusztrálta kézzel a könyvet, a rajz és a festés ötvözésével. Klasszikusnak vagy hagyományosnak is nevezhető a stílus, és szerintem nagyon passzol a tündérekhez, illetve a monda-alapú történethez.

Az együttműködésünk nagyon harmonikus volt. Annak ellenére, hogy személyesen sosem találkoztunk, hiszen a pandémia alatt dolgoztunk együtt a könyvön, szerintem irigylésre méltó összhang alakult ki közöttünk. Vikinek ráadásul nagyon sok kedves ötlete is volt, és remek karaktereket rajzolt.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Nagyon különböző időtávot ölel fel egy balatoni monda feldolgozása és egy meseregény. A mondák esetében általában a kutatómunka az, ami sok időt vesz el, a megírás már gyorsabban megy. Természetesen itt is előfordul, hogy napokig alakítom magamban a történetet, különösen azoknál a történeteknél, amikor például csak egy mondat az alapja az egész mesének. Például van egy törökkoppányi legenda, ami szerint Szent István megátkozta a törökkoppányi békákat, mert nem hallotta tőlük Koppány hadainak közeledését. Ebből egy kerek mesét nyilván nehezebb kerekíteni, mint amikor egy teljes történet ismert, aminek van eleje, vége, éppen csak szavakba kell önteni. Ez utóbbinál sokszor egy-két óra elég a mese megszületéséhez.

Teljesen más viszont a saját mesék írása. Az első meseregényem, a Mina és Vidi az óriások nyomában hónapokig készült, a Mina, Vidi és a vasszörny rejtélye, ami eddig félig készült el, már két éve ugyanott áll. Ennek persze elsősorban az időhiány az oka, hiszen inkább az első könyvre koncentráltam most, miközben a blogomon is folyamatosan dolgozom. 

 


 

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Azt gondolom, egyszerre nehéz és egyszerre könnyű. Könnyű olyan szempontból, hogy mesére mindig szükség van, új mesékre is, hiszen a gyerekek világa is folyton változik, ezért a meséknek is változniuk kell. Ugyanakkor óriási a konkurencia, rengeteg mesekönyv jelenik meg folyamatosan a legváltozatosabb témákban és sajnos a legváltozatosabb színvonalon is. Ez pedig rendkívül nehézzé teszi az érvényesülést.

7.

Miért a magánkiadás mellett döntöttél?

Több kiadóhoz is beadtam a meséimet, de mivel egy kivételével még csak választ sem kaptam, végül a magánkiadás mellett döntöttem. Az én könyvem Szerzői kiadású könyvek oldala csapata segített, ők végezték a szerkesztői, korrektori, tördelői munkákat. A magánkiadás nagy szabadságot jelentett számomra, de természetesen nagy feladatot is, hiszen így a finanszírozástól a marketing és értékesítés feladatáig, minden rám hárul. És ez elég sok munkát igényel.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Eddig nagyon pozitív volt a fogadtatás. Volt olyan anyuka, aki elmesélte, hogy míg a tíz éves fia eddig csak a kötelező olvasmányokat volt hajlandó elolvasni, ezt nem tudta letenni, és két nap alatt elolvasta. Volt, aki már többször is kikönyörögte a szülőktől az ismétlést. 

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Egyszerre három könyvön is dolgozok. Egyrészt, ahogy említettem, a most megjelent könyvemnek folytatásán dolgozom, aminek a címe Mina, Vidi és a vasszörny rejtélye. Közben az utolsó simításokat végzem az eggyel kisebb korosztálynak készült mesesorozatomon, ami szintén Mina és Vidi kalandjairól szól. De mivel, ahogy korábban beszéltünk róla, hiszek abban, hogy a felnőtteknek is kell mese, tervezem a balatoni mondagyűjtésem kiadását is.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Sose hagyják abba a meseolvasást. Se gyerekként, se szülőként, se felnőttként. A mesék a mai időszűke korban gyors és remek kikapcsolódást jelentenek, és minőségi időtöltést a család számára. 
 
A mesekönyvet itt tudjátok beszerezni:

2021. május 24., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Bombicz Judit - ("Saját magam nem illusztrálom a meséimet, bár szeretek rajzolni. Pontosabban van néhány, amihez készítettem én is illusztrációt, de úgy éreztem, inkább más munkáit szeretném a mesekönyveimben látni.")

Úgy gondoltam, külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni.

Ezúttal Bombicz Juditot kérdezgettem, akinek Mesék elalvás előtt című mesekönyve jelent meg a ForArt Kiadónál, valamint Csodák könyve című mesekönyve a NewLine Kiadónál. Fogadjátok sok szeretettel! 
 

1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nos, először is köszönöm a lehetőséget, a kérdéseket. Örülök, hogy érdemesnek tartottál erre az interjúra. A nevem Bombicz Judit és már jó néhány éve írónak vallom magam. Ezen belül is főleg meseírónak, bár mással is próbálkoztam már. Civilben a lakóhelyemen vezetek egy cukrászdát, alkalmazottként. Végül is ez a pénzkereseti forrásom. A hivatásom viszont az írás. Imádok történeteket kitalálni és szórakoztatni velük másokat. Elváltam, amikor a lányom négy éves volt, így egyedül neveltem fel őt. Nem volt könnyű, de azt hiszem, a végeredményre nagyon büszke lehetek, ha ránézek a gyermekemre. A szerzői oldalamon minden hónapban nyereményjátékot indítok, ahol a nyertes saját mesét nyerhet. Eddig nagyon jók a visszajelzések. Végül is már 2018-tól minden hónapban avatunk egy-egy újabb nyertest. Az idei év végére tervezem megjelentetni harmadik mesekönyvemet, Mesevarázs címmel. Emellett van egy teljesen kész romantikus fantasy regény-kéziratom, valamint kettő félbehagyott. Hogy ezeknek mi lesz a sorsa, az még számomra is rejtély.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Szerintem egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz a kicsiknek írni. Könnyű abból a szempontból, hogy szerencsére őrzöm magamban azt a kislányt, aki egykor voltam, így nagyon sok dolog előjön írás közben az emlékek közül. Valamennyire nehéz is, mert a gyerekek nagyon kritikusak tudnak lenni és gyorsan elutasítják, ami nem tetszik nekik. Igazából meg tudom őket érteni! Olvasni is szeretem a meséket, így sokszor előveszek egy-egy könyvet. Mivel még a gyermekkori mesekönyveimet is őrzöm, nincsen nehéz dolgom, hogy olyat találjak, amit szeretek.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Szerintem mindenkinek volt gyerekkori kedvenc története vagy éppen írója. Nekem az egyik nagy kedvenc Benedek Elek volt. Minden meséjét szerettem. Kicsit nagyobb koromban viszont már Fekete István Tüskevár és Téli berek című könyvei varázsoltak el. Ez a varázs a mai napig tart. Emlékszem, volt egy mesekönyv, amit az egyik barátnőmnél láttam meg, és elkértem elolvasásra. Akkor nagyon tetszett. Fodor Sándortól a Csipike az óriástörpe volt ez. Valahogy más volt, mint amiket addig olvastam, és élveztem ezt a másságot. Eddig ezt a könyvet még sosem említettem sehol, mint ahogy Sebők Éva Boholy című könyvét sem, pedig azt is szerettem. Most beugrott még egy könyv, amit többször is elolvastam. N.Noszovtól a Nemtudomka Napvárosban. Ez sem a megszokott mesestílus volt, s említenék még egy utolsót, Hárs Lászlótól a Jutka és a cseretündér című könyvet. Ha most, felnőtt fejjel olvasnám őket, valószínűleg néha csodálkoznék, hogy mi volt, ami annyira megfogott akkor bennük.

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Saját magam nem illusztrálom a meséimet, bár szeretek rajzolni. Pontosabban van néhány, amihez készítettem én is illusztrációt, de úgy éreztem, inkább más munkáit szeretném a mesekönyveimben látni. Nem ceruzával rajzolok, ha rászánom magam, hanem a számítógépen a kurzorral. Ennek is van előnye, hátránya, ahogy minden másnak. Beletelt egy kis időbe, amíg ráállt a kezem az egérhasználatra a rajzoknál, de most már aránylag megy. Az illusztrátorommal nagyon szeretek együtt dolgozni. Biztosan közrejátszik ebben, hogy óvodás kora óta ismerem, hiszen lányommal egyidős és az óvoda óta barátnők. Bármit meg tudunk beszélni, még sosem volt köztünk vita. Egyszerűen imádom Zsuzsi (Hiczkó Zsuzsanna) rajzait. Pont olyan a stílusa, ami nekem bejön, ráadásul egyedi, nem tucat  rajzokat készít.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni

Ennek változó az ideje. Van olyan mese, amit húsz perc alatt megírtam, de van olyan is, amit többször is megrágtam magamban, mire úgy éreztem, megérett arra, hogy megszülessen. Ez hangulattól, kedélyállapottól is függ. Amikor valami nagyon világra akar jönni, akkor mindig rövid idő kell a megírásához. Néha azért vannak „nehezebb szülések”, olyankor kicsit tovább tart, vagy éppen két részletben születik meg a mese.


6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Őszinte leszek, nem könnyű a helyzetünk. Mivel a gyermekirodalom nem mindenkinek fontos. A legtöbb felnőtt átsiklik a mesekönyvek felett, ha nincsen a környezetében kisgyerek, akit esetleg megajándékozhatna velük. Szerencsére a kisgyerekes szülők között egyre többen vannak, akik hangsúlyt fektetnek a mesélésre, hogy a kicsik hozzászokjanak az irodalomhoz, és jól érezzék magukat ebben a közegben. Viszont még mindig nagyon sokan nem veszik figyelembe, hogy a mesékkel is megalapozhatják a gyermekek lelkivilágának fejlődését jó vagy rossz irányba. Ha egy kisgyermek építő jellegű meséket hallgat, akkor valószínűleg pozitív irányba fejlődik a lelki érzékenysége, esetleg hamarabb megtanulja az emberi értékeket, hogy mi az, ami hasznosan segítheti őt az élete folyamán. Egyelőre azonban még mindig a felnőtt regények által taposott ösvényen kullognak a mesekönyvek, kicsit lemaradva. Bízom benne, hogy ez a közeljövőben még változni fog, pont az olyan emberek miatt, mint amilyen te is vagy, akik propagálják nem  csak a felnőtt, hanem a gyermekirodalmat is.

7.

Miért éppen a NewLine Kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Emlékszem, amikor az előző kiadóm megszűnt, folyamatosan új gondozót kerestem a meséimnek. Sok helyen kopogtattam, sok helyen elutasítottak. Volt olyan (inkább nem nevezem meg az ismert kiadót), ahol azt a választ kaptam, hogy nem tudják vállalni, mert sok ilyen stílusú, mondanivalójú mesekönyvet adnak ki. Szerintem ez csak szöveg volt, de nem foglalkoztam vele tovább. Viszont pont te voltál, Ági, aki ajánlottad számomra a NewLine Kiadót, mondván, nem veszítek vele semmit, ha megkeresem őket. Igazad lett! Nem veszítettem, sőt nyertem, hiszen bizalmat szavaztak a történeteimnek, pedig addig mesekönyvekkel nem is foglalkoztak. Tehát, valamilyen szinten úttörő is lettem a Csodák könyvével, hiszen ez volt az első mesekönyv, amit kiadtak. Szerencsére tetszenek nekik a meséim, úgyhogy azt hiszem, mindkét fél megelégedésére szolgál az együttműködésünk.  

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Nagyon sokáig csak néhány felnőttnek mutattam meg az írásaimat. Aztán kerestem olyan felnőtteket, akiknek a családjában kisgyermekek voltak, s kértem őket, olvassák fel nekik, hiszen ők a célközönség. 10-ből 9-szer pozitív volt a visszajelzés. A kicsik rendszeresen kérték az általam írt meséket. Ekkor már tudtam, hogy ezzel szeretnék leginkább foglalkozni. Az egyik legszebb dolog, amikor egy meseíró azt látja, hogy a kicsik csillogó szemmel hallgatják a történeteit. Szerencsére ezt tesztelhettem is a helyi óvodában már többször. Nagyon jó érzés, amikor azt látom, hogy akiknek készülnek a mesék, azok szeretik őket. Sőt, nem egyszer volt már, hogy a szülők bejöttek a gyermekükkel a cukrászdába, ahol a kicsi köszönés után már mondta is, hogy „megvan ám nekem a mesekönyved és alá is írtad nekem…”. Nos, ez az egyik legnagyobb elismerés, amit kaphatok.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Jelenleg a harmadik mesekönyvön dolgozom. Rólam tudni kell, hogy mindegyik könyvem grafikus, digitális szerkesztését én csinálom a saját számítógépemen. Részben, mivel költségcsökkentő dolog, részben, mert nagyon szeretem csinálni. A grafikus részével hamarosan teljesen elkészülök, utána pedig kezdődik a szöveg beszerkesztése. A Mesevarázs reményeim szerint október tájékán kerül majd kiadásra.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Szeretném, ha a mesék is megkapnák az őket megillető helyet az irodalom palettáján. Szeretném, ha az olvasók egyre több magyar szerzőnek szavaznának bizalmat, hiszen rengeteg tehetséges író él kis hazánk határain belül. Ami pedig nagyon fontos, az olvasói visszajelzések. Ezekből hatalmas a hiány, pedig éppen ezek azok a reakciók, amik segítenek nekünk tovább fejlődni, amik meg tudják mutatni, min kellene változtatnunk, vagy esetleg éppen pozitív energiával töltenek fel bennünket. Azt hiszem, minden írótársam nevében kérem a kedves olvasókat (szülőket, nagyszülőket), ne fogják vissza magukat, és kérés nélkül is véleményezzék a megvásárolt mesekönyveket. Jelen korunkban ez egyáltalán nem nehéz, hiszen az internet közelebb hozta egymáshoz az írókat és az olvasókat. Már elérhetőek vagyunk mindenki számára, nem kell dedikálásokat, könyvbemutatókat vadászni, ha valaki tudni akar valamit egy-egy íróról. Kérdezzetek tőlünk bátran, mondjátok el a véleményeteket nekünk azokon az oldalakon, csoportokban, ahol megtalálhatóak vagyunk! Higgyétek el, mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti! Annyi csak a különbség közöttünk, hogy mi leírjuk azokat a néha hihetetlen, fantasztikus gondolatokat, amik megfogalmazódnak az agyunkban. Kérlek, segítsetek nekünk a visszajelzéseitekkel, hogy minél több új történettel örvendeztethessünk meg minden kedves olvasónkat!

 Az írónő könyveit itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó 

Bombicz Judit Szerzői oldal 

 Mesepályázat

 

2021. április 18., vasárnap

Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet (Tündérfürt utca 12. 1.) - ("A történet mesélése közben, gyönyörű rajzokat is láthatjuk a könyvben. Mely Nagy Bettina illusztrációit láthatjuk. Csodaszépek, és kellően megadja a mese hangulatát.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Kemendy Júlia Csenge írónőnek, hogy elolvashattam megjelenés előtt Az Anyacsalogató Hadművelet (Tündérfürt utca 12. 1.) c. mesekönyvet.  Igazán megtisztelő számomra, hogy egy gyerekeknek szóló mesekönyvet olvashatok. Noha nincs gyermekem, sem kistestvérem, de még így is elvállaltam az olvasását.


 Kemendy Júlia Csenge:
Az Anyacsalogató Hadművelet
(Tündérfürt utca 12. 1.)

 


Tartalom:

Különös legendák keringenek a Tündérfürt utca egyetlen épülete, egy elhagyatott szélmalom körül. Egyesek szerint ha tizenkétszer körbeszaladod, a malom tündérei valóra váltják a kívánságodat. A falubeli gyerekek vágyai pedig sorra teljesülnek is.
Szilágyi Filkó bármit megtenne azért, hogy bizonyítékot találjon a tündérek létezésére, és végre elhallgattassa kételkedő ikertestvérét, Kelement.
A nyomozásnak újabb lendületet ad a malomba költöző új jövevény, aki bátorrá tevő gumicsizmájában fenekestül felforgatja a fiúk mindennapjait.

De vajon tényleg tündérek teljesítik a kívánságokat? Mi van akkor, ha egy kívánság örökre kívánság marad? Szegődj a tündérek nyomába Bertivel, Filkóval és Kelemennel, hogy megtudd a választ!

 Véleményem
5/5

Először is a mesekönyvet úgy saccolnám, hogy 5-10 év körüli gyermekeknek ajánlanám, sőt azoknak a szülőknek, akik esténként felolvasnak mesét a gyermekeiknek.

Például én, nagyon örültem volna, ha ilyen mesekönyvből olvasott volna fel az anyukám esténként. A történet olvasása közben, gyönyörű rajzokat is láthatjuk a könyvben. Mely Nagy Bettina illusztrációit láthatjuk. Csodaszépek, és kellően megadja a története hangulatát.

Mivel 40 oldalas mesekönyvről van szó, ezért igazán rövid véleményem lesz. Hiszen egyáltalán nem csalódtam. Sőt, tetszett, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Még így felnőttként is szívesen olvasok a mesekönyvet. Hiszen mi magunk sajnos rég elfelejtettük milyen gyermeknek lenni, hinni a csodákban, a mesékben.. Kalandozni a nagyvilágban, amikor senki nem figyel ránk. Ez a mese gyönyörű, és sokat megmutat, bizony vannak csodák. Ahogy, Filkó hisz a csodákban, mesékben, jóban, igazságosságban. Ellenben a testvére, nem igazán. Ő kissé szkeptikus, mindenre talál választ.

Szívből merem ajánlani minden olyan szülőnek, aki esténként olvas mesét a gyermekének. Válassza ezt a könyvet. Könnyen olvasható, lekövethető a történet, gördülékeny volt számomra. 

 

Könyv előjegyezhető a Napkút Kiadónál és az író oldalán.

 Napkút Kiadó

Kemendy Júlia Csenge Szerzői oldala

2021. április 17., szombat

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Irsai Krisztina - ("Eleinte a pad alatt az osztálytársaimnak, később felnőtt fejjel novellákba bújtatott meséket a felnőtteknek. Nyertem fődíjat, és kevésbé nagy díjakat, pályázatokat, bekerültem a műveimmel novelláskötetekbe.")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!  címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Irsai Krisztinát kérdezgettem, akinek „Kikirics és Pipiske: A Borókakert meséi – Tavasz” című mesekönyve jelent meg magánkiadásban.  Fogadjátok sok szeretettel!

 


1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

15 éves korom óta írok meséket. Eleinte a pad alatt az osztálytársaimnak, később felnőtt fejjel novellákba bújtatott meséket a felnőtteknek. Nyertem fődíjat, és kevésbé nagy díjakat, pályázatokat, bekerültem a műveimmel novelláskötetekbe. De életem legnagyobb írói eseménye a „Borókakerti mesék” megjelentetése volt, ami eredetileg a lányom számára íródott. Neki kezdtem írni az első gyerekeknek szóló meséket, hogy félelem nélkül nyúljon egy földigilisztához, vagy ne rémüljön meg egy apró hangyától. Azóta könyveket és egyedi, névre szóló meséket írok, természetesen nem csak gyerekeknek.

Igyekszem a meséimmel tanítani, kertről, természetről, összetartásról, barátságról és minden másról, amit értékesnek és fontosnak érzek. Egyedi, névre szóló meséimben igyekszem segíteni a gyerekeknek, hogy félelmeiket fel tudják oldani, álmaikat át tudják élni.…

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

A mesék átszövik a napjaimat, az egész életemet. Hiszen a kertemben koboldok és tündérek laknak minden fűszernövény mellett, a kerti szerszámokkal, növényekkel minden nap beszélgetek. Számomra a történetek valóságosak. Én az a típusú meseíró vagyok, aki még hisz a mesékben.

Természetesen én is olvasok meséket, de azokat élvezem igazán, amikből tanulni is lehet.

A legrégebbi mesekönyvek a gyűjteményemben 1961-ből valók, rongyosak és csodás meseillatot árasztanak.

 


 

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Még a mai napig is a kedvenceim!

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című mesekönyve, ahol Dömdödöm a legkedvesebb erdőlakóm, és

Török Sándor: Csilicsala csodái. A mai napig irigylem Gyuszit és az összes gyereket, akinek saját bejáratú varázslója van.  

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben? 

A Borókakerti Mesék illusztrátora: Jágerné Antal Tünde, aki nem csak mesekönyvet illusztrál, de a gyerekeim óvodájának falait is csodálatosan telefestette mesehősökkel. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert az első pillanattól értette és érezte, hogy mit szeretnék viszontlátni a mesekönyv lapjain és nagyon jó hangulatban tudtunk együtt dolgozni.

Mostanában saját illusztrációkat is készítek, elsősorban a „Fűszerkerti Mesék"-hez. Ehhez inkább bátorságra, mint inspirációra van szükségem. A rajzolás olyan kifejezésforma, amitől mindig is tartottam egy kicsit. Tény, hogy a betűk világában könnyebben boldogulok, és jobban ki tudom fejezni magam. Talán az inspirál, hogy rajzokban is meg tudjam mutatni a kertemet lakó lények, állatok, növények világát.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Nálam első a család és a kert, hiszen ez adja az egyensúlyom. Írni általában hajnalban, vagy késő este tudok a legjobban, amikor csend vesz körül és végre nem csak hallom saját gondolataim, de „válaszolni” is tudok rájuk. :)

Általában sokat gondolkodom, jegyzeteket készítek, pereg bennem a történet, én pedig egyre türelmetlenebbül várom, hogy rám törjön az „írhatnék”. Ez sokszor hosszú hetekig tart, amíg a történet teljesen kialakul.

Végül az egyik szereplőm nem bír magával, és gép elé kényszerít. Olyankor jó két hétig püfölöm a klaviatúrát, majd bogarászok, javítok, vitatkozom a szereplőimmel… szóval sokak szerint megkattanok egy időre, de a családomnak ez a természetes állapotom. 

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Szerintem a nagytöbbségnek elég nehéz. Kevés írónak van lehetősége, hogy országosan megismerjék. Ha boldogulni akarunk, sajnos meg kell állni a helyünket a marketing világában is, ami egy teljesen más gondolkodásmódot kívánó szakma. Ha kiadó segít a könyvek megjelenésében, a terjesztés, akkor problémás, nagy része az íróra hárul. A magánkiadásnál pedig tőkével kell rendelkezni, hiszen a nyomdai költségek csak egy részét teszik ki a kiadásoknak.

7.

Miért éppen magánkiadásként jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Az első könyv magánkiadásban jelent meg, a többit is egyelőre így tervezzük. Az egyedi „Ölelő Mesék” csak egy-egy példányban készülnek, személyre szabottak, szintén magán úton nyomtatjuk.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mesekönyveim eljutottak óvodákba - még a határon túlra is - , kórházakba és gyermekotthonokba, így sok kisgyereknek okoztak örömet. Mindenhol nagyon szerették a meséket.

Kaptam visszajelzéseket felnőttektől is, van köztük nagymama, pszichológus és óvodapedagógus is.

Ezeket a véleményeket gyűjtöm, jópárat kiteszek a honlapomra is, hiszen számomra ez az igazi mérce, hogy a meséim örömet okoznak, kis olvasóim várják a folytatást, és megerősít abban, hogy jó úton haladok.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

No igen…

Egyszerre több mesekönyv is készül.A „Borókakerti Mesék” Nyári folytatására vár még a hibajavítás, helyesírási ellenőrzés tömkelege, majd átküldöm Tündinek, hogy ezekhez is csodás rajzokat készíthessen. Az „Illatsimogató” egy aromaterápiás mesekönyv, amihez már csak az illusztrációkat készítem.

A „Fűszerkerti mesék” majdnem kész, most ezzel foglalkozom a legtöbbet, hiszen előreláthatólag folytatásokban meg fog jelenni a városi újságban. Az első 6 mese készen van, és az illusztrációkkal is szépen haladok.

A „Koboldkonyha" már egy éve íródik, szép lassan. Kedvenc koboldom, Kikirics előállt egy ötlettel, amikor Patrik fiam válogatni kezdett a zöldségek között. Így most közösen dolgozunk egy gyerekeknek és szülőknek szóló receptes mesekönyvön, amiben megtanítjuk a szülőket, hogy hogyan bújtassanak egészséges zöldségeket süteményekbe, husikba, levesekbe úgy, hogy a gyerekeinknek eszébe se jusson fintorogni, vagy kikotorni őket a tányér szélére. Közben pedig mesélünk a gyerekeknek a fűszerkerti koboldjaink és tündéreink segítségével, megtanítjuk őket a szülőkkel együtt sütni - főzni, no meg némi varázsport is csempészünk a történetek közé.

És persze íródnak az egyedi kis „Ölelő Mesék" is, amik lassan egyre több gyerek és felnőtt polcán kapnak helyet.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Hogy higgyenek a mesékben. Mert a hit nemcsak hegyeket mozgat, hanem világokat is teremt. Higgyenek az álmaikban, olyan erősen, hogy azoknak ne legyen más lehetőségük, mint valóra válni!

 

Könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ölelő mesék

Ölelő mesék