Sándor István: A fecni (Limcsi ügyvédsztori 1.) - ("Azon gondolkodtam, hogy manapság mennyire ritka jó magyar filmek vannak. És közben, ahogy tartottam a kezemben ezt a könyvet és olvasom közben, egyenesen az jutott eszembe, hogy ebből érdemes lenne filmet forgatni. Eszembe jutott Reviczky Gábor és Gesztesi Károly, vagy épp Bajor Imre. Isteni szereposztás lenne. Komolyan.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Limcsi Kiadónak és KNW Kiadónak,  és  Sándor Istvánnak, hogy elolvashattam Limcsi ügyvédsztori 1. részet az A fecni című könyvét. Üdítően hatott rám ez a könyv. Igazán szórakoztató és abszolúte nem unatkoztam. Egy fecni micsoda kalamajkát tudd okozni.

Sándor István
A fecni
(Limcsi ügyvédsztori 1.)

Tartalom

Pocak ​és Tócsni vagány, fiatal ügyvédek.

Na jó, kicsit hebehurgyák.

Mindenesetre egy jól menő építési vállalkozó megbízásából egy budapesti társasházi lakás megvásárlását intézik Párizsban. A vállalkozónak nagy szüksége van az ingatlanra, mert egy grandiózus projekt fontos része.

Az ügyvédek diadalittasan térnek haza.

Ám az eljárás sikerét egy apró, jelentéktelennek tűnő malőr veszélyezteti: nincs meg egy bankszámlaszám. Amit egy kicsi kis fecnire firkantottak le.

A probléma megoldása érdekében jelentős erőfeszítéseket tesz Janka, a korábbi divatmodell, jelenleg az ügyvédi iroda titkárnője, valamint Pocak szintén ügyvéd nővére, Kata. A helyzetet bonyolítja, hogy a rendőrség nyomozni kezd az ügyben, mivel célkeresztjükbe került egy nemzetközileg ismert szélhámos. Ha ez még nem lenne elég, színre lép egy titokzatos hazudozó, a dúsgazdag latintanár, Ráckevei Adalbert is, és a jól menő vállalkozónak magánéleti problémái támadnak.

És mindenki a fecnit keresi.

Véleményem
5/5

Azon gondolkodtam, hogy manapság mennyire ritka jó magyar filmek vannak. És közben, ahogy tartottam a kezemben ezt a könyvet és olvasom közben, egyenesen az jutott eszembe, hogy ebből érdemes lenne filmet forgatni. Eszembe jutott Reviczky Gábor és Gesztesi Károly, vagy épp Bajor Imre. Isteni szereposztás lenne. Komolyan.

Annyira jó ez a könyv. Ráadásul először volt olyan, hogy se nem kedveltem, de se nem utáltam a karaktereket.
Író tökéletesen megírta a karaktereket. Pedig nálam, nagy szó. Kevés olyan történetet olvastam, ahol egy - egy karaktert ne csaptam volna agyon egy serpenyővel.

De itt? Semmi. Tócsni és Pocak két imádnivaló fazon. Janka és a többiek, hozzák a formájukat. Főleg Janka, tetszik, hogy ott sündörög Pocak körül. Pocak, meg adja a bolondot...
Vannak kedvenc részeim a könyvben, de nem akarok spoilerezni, mert erősen azok. Szóval, érdemes beszerezned.

Külön örülök, hogy nem kell búcsúznom lökött srácoktól, mert ott a Vébé cimű kötet. Nagyon várom, ezúttal mit tudnak eltolni. Hehe..
Plusz még azt mondhatom, hogy van kedvenc idézetem a könyvből, azt megosztom veletek.

Krimi thriller után jól esett egy könnyed, vidám könyvet olvasni. Kellett a lelkemnek, jókat kuncogtam egy-egy részeken. Nagyon megörültem, hogy jól választottam, mert őszintén a borító miatt döntöttem, s után olvastam csak el a fülszöveget. És nem egyszer olvasós ez a könyv.

Kiknek is ajánlom? Azoknak, akik könnyű olvasmányt keresnek, ahol nem kell annyira gondolkodni, nem egy agyzsibbasztó történetet akarnak olvasni, hanem csak nevetni és kikapcsolódni. Ez a regény pedig meg adja. Igazi humoros kalandregény, némi jogász dumával megspékelve.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

KNW Kiadó

Ismerjük meg közelebbről az írókat! Frey Domonkos - ("Ahhoz, hogy hitelesen mesélhessem el ezt a történetet, bele kellett ásnom magam genetikába, élettanba, molekuláris biológiába, hálózatkutatásba, entomológiába, ökológiába, etológiába, geológiába, vadászatba, természetvédelembe és valamelyest a műszaki tudományokba is.")

Ismerjük meg közelebbről a írókat! rovatomban felkértem a  Frey Domonkos írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak nemrég jelent meg az első kötete, mely Semmelweis Kiadó és Média Kft. gondozásában jelent meg Arthropodóm címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Frey Domonkos vagyok, orvostanhallgató, novellák és egy regény szerzője. Mindig is lenyűgözött a természet és az, hogy a szépségét bárhol megtapasztalhatom. Akár egy hétvégi természetjárás alkalmával a Bükkben, vagy egy balatoni vitorlázás közben a badacsonyi löszfalakat szemlélve, de még a betegágy mellett is. Ez a lelkesedés sarkallt arra, hogy olyan történeteket írjak, amelyek visszatükrözik a természet minden szintjén elénk tárulkozó csodáit. Mikrobákat vizsgálni a mikroszkóp okulárján keresztül hasonló érzés, mint kövületeket több millió év után napfénybe tartva tanulmányozni. EKG görbén eltérést diagnosztizálni éppoly izgalmas dolog, mint ökoszisztémák rejtett hálózatait górcső alá venni. Az írásban ennek a tudományos lelkesedésnek a sokoldalúságát élem át újra és újra, mikor egy számomra kevéssé ismert témába vágom a fejszémet. Az új kérdések boncolgatása által, a kutatás és a felfedezés feledhetetlen élményével gazdagodom, mígnem a végén összeáll a történet és kerek egészet alkot. Én ennek a megélését nagyon szeretem.

Az Arthropodóm című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Arthropodóm megírásához rengeteg kutatást kellett végeznem. Ahhoz, hogy hitelesen mesélhessem el ezt a történetet, bele kellett ásnom magam genetikába, élettanba, molekuláris biológiába, hálózatkutatásba, entomológiába, ökológiába, etológiába, geológiába, vadászatba, természetvédelembe és valamelyest a műszaki tudományokba is. A legnagyobb kihívást a rovarok megnövesztésének hiteles leírása jelentette. A célom az volt, hogy a részek igazságának elvén dolgozzak, miközben maga a folyamat – az óriás rovar kotyvasztás folyamata – merő fantazmagória. Ugyanakkor ahhoz, hogy az olvasó csak nehézségek árán tudja megmondani, hogy hol ferdítettem el a valóságot, a részleteket tudományosan alá kellett támasztanom. Ezzel majdnem egy évet foglalkoztam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Talán úgy tudnám jól megfogalmazni, hogy én a valóság és a fantázia határán írok. Nincs olyan eleme a történeteimnek, amely ne lenne tudományosan megalapozott. Ahogy előzőleg említettem, igyekeztem a részek igazságának elvén dolgozni és hagyni, hogy ebből előemelkedhessen a fantázia.

Semmelwis Kiadó gondozásában jelent meg a könyved, tudnál mesélni róla?

Nagy élmény volt kezembe venni a történetemet. A borítóval, melyen Luciano Richino, argentin fotóművész tigris bogárról készített makro fotója látható, kifejezetten elégedett vagyok. Pont azért választottam ezt, mert a regény szereplői épp ilyen közelségből találkoznak ezekkel az állatokkal, így az olvasó is átélheti milyen szemtől szemben állni egy ilyen csodálatos élőlénnyel. A belborító illusztrációja pedig Lerchner-Czuppon Emese, illusztrátor munkája, aki megrajzolta az Arthropodóm élővilágát, hogy az olvasó láthassa, melyik állat mekkora az emberhez képest. Ezúton is köszönöm nekik a munkájukat!

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon régóta írok. Első „könyvemet” a logopédusommal írattam óvodás koromban. Én diktáltam, ő pedig leírta. Aztán ugyanezt megcsináltam első osztályos koromban az egyik írástudó osztálytársammal. Később már én írtam a történeteimet és nyolcadikos koromban sor került az első regényem megszületésére, amely persze csak írói zsenge volt. Aztán tizedikben megszületett a második, amellyel már kiadóknál kezdtem házalni, de szerencsére senki sem vállalta a kiadását. Így kezdtem megtanultam meg írni (ami természetesen azóta is tart): a folyamatos visszautasítások állandóan önvizsgálatra kényszerítettek a munkáimmal kapcsolatban. Így jöttem rá a hibáimra, amelyek még most is bőven vannak, de ezek kiküszöbölésével évről évre fejlődöm.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az Arthropodómot ötször írtam újra. Mindig megelégedéssel fejeztem be és kellett pár hónapnyi vagy akár egy évnyi távolságot vennem a kézirattól, hogy rájöjjek ez még nem elég a kiadáshoz, és hogy új ötletekkel kell megfűszereznem a történetemet. Az utolsó újra írásnál éreztem, hogy ez lesz a végleges verzió és az amikor befejeztem ténylegesen emelkedett élmény volt.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem. Bár középiskolai évek alatt egyik évfolyamtársam megajándékozott egy olyan listával, amelyen a nevemből tovább gondolt írói álnevek tucatjai voltak, de nem éltem a lehetőséggel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Michael Crichton amerikai író munkái szerettették meg velem a műfajt, amelyek rendszerint techno-thriller szubzsánerben íródtak. Ennek ellenére egyesek szerint az Arthropodóm inkább ökothriller besorolásba illik. Ennek az oka talán az, hogy ebben a regényben a hangsúly inkább az ökológiai kérdéseken van és kevéssé a technológiai háttéren. Másként megfogalmazva, a fő kérdés nem az ember és a technológia konfliktusából adódik, mint általában a techno-thriller történetekben, hanem az ember és a természet konfliktusából.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem tudtam igazán felfogni. Mivel ez nemrég történt azt kell, hogy mondjam, hogy azóta is zajlik a felfogás folyamata. Régi álmom vált ezzel valóra. Remélem sikere lesz a kötetnek és ennek szerepe lesz abban, hogy a jövőben megszülető történeteimet is a kezembe vehessem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Olyan alapkoncepciót keresek, amellyel lehetőség szerint még nem nagyon foglalkozott író előttem. Elvégzem az ehhez szükséges kutatómunkát, megtervezem a történet vázlatát és mindezek után belevágok az írásba. Annak ellenére, hogy megvan a fejemben, hogy hol mi történjen a regényben és aszerint igyekszem haladni, ez a folyamat olyan számomra, mint egy mozifilm, amit még nem láttam előtte: tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal, melyek az alkotás folyamatában spontán keletkeznek a fejemben.

A kötetben vannak kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Egyik kedvenc jelenetem az, amikor két ember feromonok segítségével kommunikálni kezd egy ízeltlábúval. Ennek az ötlete az utolsó újraírásnál született meg bennem és egy viszonylag laposabb részletet cseréltem le rá.

A nehezen megírható részek közül a labor látogatás jelenetét emelném ki. Azt, amikor elmagyarázom az olvasónak, hogy hogyan növesztették meg az Arthopodóm munkatársai a rovarokat. Nehézség abban állt, hogy úgy kellett elmesélnem ezt a természettudományos szempontból összetett kérdést, hogy mindenki számára befogadható legyen. Hogy ez mennyire sikerült, azt majd eldöntik az olvasók. Azért hozzá kell tennem, hogy orvosi gyökereimet nem tudtam levetkőzni és ez érződik a regény egészén.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Van egy módszerem, amelyet sokan alkalmaznak. Lefekvés előtt magam mellé teszem a jegyzetemet, és ahogy álomra csukom a szememet és már majdnem elaludnék, a kétséges részletek összeállnak megoldássá a fejemben, amit azonnal leírok a jegyzeteimbe. Van, hogy ilyenkor tizenöt-húsz ötlet is megszületik. Egy indiai matematikus ugyanezt csinálta, csak ólomgolyóval. Ahogy elaludt, az ólomgolyó kiesett a kezéből és akkorát koppan a földön, hogy felébredt tőle, így folyamatosan újabb és újabb ötletekkel állva elő a matematikai problémára.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Apukám volt azt első olvasóm, aki az akkori verziót kifejezettem laposnak találta és igaza is volt. Azóta ahogy említettem újra írtam ötször. A jelenlegit nemrég olvasta és nagyon tetszett neki. Barátaim közül is volt pár előolvasóm, akik a végleges verziót olvasták. Ők is pozitívan nyilatkoztak a kéziratról.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Menyasszonyom támogatott benne igazán, főként akkor, mikor a kiadók részéről visszautasítást visszautasítás hátán kaptam. Egyszer eljött velem egy ilyen lektori találkozóra, ahol ő is végig hallgathatta a kézirat kiértékelését. Mikor végeztük, eléggé el voltam keseredve, de ő öntött belém erőt, hogy még egyszer fussak neki és írjam újra. Egy évre rá, nyáron ezt meg is tettem. Utána mindenkinek tetszett a történetem és kiadót is találtam, aki vállalta, hogy a kéziratból kötetet készít. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Már dolgozom a következő regényemen, amely igencsak nehéz problémával foglalkozik. Sokan feltették már azt a kérdést, hogy mi a különbség ember és állat között. Én egy új kontextusból szeretnék ránézni az ügyre, olyan irányból ahonnan eddigi tudásom szerint ember még nem nézett rá.

A könyvet itt tudod beszerezni

Semmelweis Kiadó és Média Kft.

Frey Domonkos oldala 

Amiket el szeretnék olvasni! 3.rész - (" Vegyes zsáner egy helyen, naná... Szemezgess, én ezeket olvasnám.")

Áprilisban hoztam utoljára  az Amiket el szeretnék olvasni! rovatomban. A rovatom 3. részében vegyes könyveket válogattam össze, a könyvek közül lesz olyan, hogy ( E ) vagyis előrendelhető. Bízom benne, hogy egyszer majd beszerezhetem őket.

Természetesen továbbra is hazai szerzős könyvek lesznek a listámban.

Akkor kezdjük is neki.

Jud Meyrin

Elvesztettek szigete

(Felföldi rejtélyek 4.)

Tartalom

Egy ​gyönyörű, de rejtelmes sziget, ahol minden évben ugyanazon a napon az óceánba ugrik egy nő…

Louise egy eltűnt lány miatt érkezik Skye szigetére. Hamar rájön, hogy a nyomozása kapcsolódik a bizarr öngyilkosságokhoz, és minél jobban beleássa magát, annál gyanúsabbnak látszódnak az esetek.

Lehet, hogy a sziget egy ördögi manipulátor játszótere?

Louise-nak nemcsak az egyre meghökkentőbb ügy okoz problémát, hanem a társa, Tony is. A férfi túl szexi, és túlságosan jól ismeri. Ráadásul minden eszközt megragad, hogy emlékeztesse arra a forró éjszakára, amit évekkel ezelőtt együtt töltöttek.

Egy veszedelmes rejtvény, amelyet talán jobb lenne meg sem oldani.

Megannyi együtt töltött nap azzal a férfival, akit képtelenség elfelejteni.

Louise rég letett arról, hogy megkapja a saját happy endjét, Tony viszont nem tett le Louise-ról. A pokolba is hajlandó lenne követni. De ki lehet jutni élve a pokolból, vagy végül nekik is nyomuk vész?

Réti Dóra - Réti Virág

Félszív

( Az Evergreen - örökség 1)

Tartalom

1866
Emily ​Evergreen egy elhagyatott sikátor egyik kapualjában fekszik vérbe fagyva. Életét egy ismeretlen idegen menti meg. Lábadozása során a lány minden követ megmozgat, hogy az Evergreen-kastély féltve őrzött manzárdszobájában rejtegetett titkokat leleplezze. Fondorlatos módon hozzájut az örökségként rájuk maradt jegyzetekkel teli bőrkötéses mappákhoz, egy jelekkel teli térképhez és néhány különös erővel bíró ereklyéhez. A nyomozás kezdetét veszi, melynek során évszázados családi titkok kerülnek felszínre, amelyek megváltoztatják a múltat, a jelent és a jövőt is.
Vajon milyen hatással lesz a felfedezés a fiatal lány életére?

2019

Iris Miller egy váratlan tragédia következtében amnéziásan ébred egy számára ismeretlen környezetben. Fogalma sincs róla, ki is ő valójában. Egyetlen élő rokona, Delia nevű nagynénje nem sok információval tudja segíteni őt a múltját illetően, így Iris a baleset után húsz évvel, 40 éves korában saját kezébe veszi a sorsát és eltökélt szándéka megtudni, ki is ő valójában. Végső elkeseredésében ellátogat egy terapeutához, hogy mélyebben beleássa magát lelkének rejtett zugaiba. A szeánszot követően egyik napról a másikra megmagyarázhatatlan események sorozata forgatja fel addig nyugodt életét. Kezdetben az őrület határmezsgyéjén lebegve kérdőjelezi meg saját épelméjűségét, azonban csakhamar rájön, hogy minden, amit átél, az valóságos. Hajthatatlan nyomozásba kezd, hogy válaszokat kapjon sokasodó kérdéseire.

Vajon mindenki az az életében, akinek mondja magát?

A Félszív – Az Evergreen-örökség egy izgalmakkal, feszültségekkel teli fordulatos kalandregény, amely nem nélkülözi a humort és garantáltan nem hagyja unatkozni az olvasót.

Pintér Hajnalka

A múlt árnyai

Tartalom

Gemma ​Harrison…

nem is kívánhatna többet az élettől, hiszen fantasztikus munkája és élete van. Ő és barátnői élvezik ennek minden percét. Mindennapjaiban csak ritkán rémlenek fel a tíz évvel ezelőtti események.

Olivia Monroe…

egy jól menő cég örököse. Látszólag mindene meg van, minden férfi megfordul utána, barátnői a legrosszabb szokásai ellenére is mellette állnak. Az életet nagy kanállal habzsolja. Túl szép minden, de a tíz évvel ezelőtt történtek visszaszivárognak a mindennapjaiba.

A legrosszabb…

akkor jön el, amikor már azt hiszik, végleg megszabadultak a múltjuk mélyre eltemetett borzalmaitól.

Rémálmuk…

annak a férfinak a visszatérése, aki majdnem ketté törte a két, akkor még kamaszkorból épp csak kinőtt lány életét.

Valóra válik…

amit sosem hittek volna, életük ismét veszélybe kerül tíz év után. Újra menekülni, bujkálni kényszerülnek egy őrült bosszúja elől. Számíthatnak ebben a helyzetben egymásra? Vajon elégnek bizonyul majd a testőreik jelentette védelem? Sikerül amennyire lehet, sértetlenül kikerülniük, a fekete múltból felbukkanó fenyegetés karmaiból?

Baróthy Borbála

Napos oldalad

Tartalom

Sol Robertson javítóintézetbe kényszerül két évre. Ám egy hátrányos helyzetű fiatalokat segítő programnak köszönhetően a 17 éves lányt egy katonai táborba küldik, ahol találkozik Dylan-el, a szexi ám hihetetlenül bunkó katonával. Sol nemtudja eldönteni, hogy legszívesebben megcsókolná a fiút, vagy egy jó nagy pofont keverjen le neki. Lehet e gyűlöletből szerelem és milyen titkokat őriz Sol?

Baróthy Borbála

Piper

Tartalom

Ismered Piroska és a farkas történetét? Hát persze, hogy ismered… de ez nem az a könyv, amit gyerekkorodban felolvasott az anyukád. Ez a történet egy egészen más oldalát mutatja meg a jól ismert mesének. E történet főszereplője Piper. Piper az erdő szélén él a nagymamájával és két házi kedvencükkel, Taccával és Rozmaringgal. De vajon mi rejtőzik az erdőben? Miért olyan bosszantó a helyi vadasparkba menni? Milyen is egy álarcosbál, és egy családi összejövetel hogyan is lehetne varázslatos? Ismerd meg Piper történetét, hogy választ kaphass.

Orgován Ramóna

Rendbontás

( E )

Tartalom

Az óra ketyeg. Az éjszakák egyre hosszabbak.

A KEDVES. A STABIL. A BOLDOG. Ez Eve Hampton, a városi lelkész lánya, aki egy mosollyal és az arcán lévő két gödröcskével elérte, hogy a megközelíthetetlennek tűnő Raiden Wolf egy apró találkozás után magának akarja őt… ami azért nagy szó, mert Raiden nem akar magának senkit és semmit. Az anyja halála után kilépett a bulizás és az egyéjszakás kalandok világából, hű társa csak az az életveszélyes motor és a magány.

Amikor a legjobb barátja rávette, hogy töltsön el vele pár órát a helyi bárban, még nem gondolta, hogy pár röpke hét múlva Eve lesz a megváltása. Nem gondolta, hogy jön majd valaki, aki elűzi az ő sötétségét. Hiszen ki tudna meggyógyítani egy olyan lelket, mint ő? A REMÉNYTELEN. A ZÁRKÓZOTT. A MEGTÖRT.

Az óra ketyeg. A nappalok egyre borúsabbak.

A kérdés a következő: elég lesz-e kettejük tüze ahhoz, hogy felégessék a bánatot maguk körül?

Orgován Ramóna

Futótűz

( E )

Tartalom

Öt év.

Öt év telt el azóta, hogy Nancy Williams könnyáztatta arccal kisétált a St. Eliott Gimnázium elit falai közül, maga mögött hagyva Christopher Burnst. Azóta megbékélt az édesanyjával, elkezdte az egyetemet és még egy boldog párkapcsolat is megadatott neki. Felülkerekedett viharos érzelmein, és kialakított magának egy olyan életet, ami nyugalmat és biztonságot nyújt számára. A nagybetűs Sors általi gúnynak véli, amikor egy tragédiának köszönhetően újra összekényszerül Christopher Burns feledhetetlen személyével, az meg egyenesen csak hab a tortán, hogy a férfi pont olyan káoszt hoz magával és csábító ajkaival, ami kifejezetten élvezi, hogy tönkreteheti Nancy összeszedett életét.

Ahogyan újra belegabalyodik tüzes kapcsolatuk hálójába, úgy csúszik ki a lábai alól a talaj – de hiába. Mert a futótűz olthatatlanul ég, és minden egyes csók olajat önt a lángokra…

N. Simon Barbara

Nélküled, soha

Tartalom

Ha ​elveszíti a kontrollt, börtönbe kerül. Új srác érkezik az Almásdi gimnáziumba. Szilárd csendes, távolságtartó – és veszélyes a hírneve.

Egykor bokszolt, de dühkezelési problémái miatt eltiltották a sporttól. Keveset beszél, de amikor megszólal, szavai mélyebbre hatolnak, mint kellene. A legtöbben elkerülik, mert furcsa. De van egy lány, aki észreveszi.

Anna egykor az osztálytársak céltáblája volt. A nevét gúnnyal, a háta mögött suttogva ejtették ki. Úgy döntött, az iskola legnépszerűbb srácának barátnője lesz, csak hogy békén hagyják. De az ár túl magas.

Benedek nem üt, nem kiabál – szavakkal tartja sakkban Annát, olyan ügyesen manipulálva, hogy a lány már maga sem tudja, mit akar igazán. És amikor Benedek észreveszi, hogy a barátnője és Szilárd egyre közelebb kerülnek egymáshoz, fegyvert kovácsol Szilárd múltjából.Titkos találkozások. Lopott pillantások. Egy szerelem, ami mindent felborít. De az a srác nem adja könnyen Annát – és ha ő nem kaphatja meg, akkor más sem fogja…

Egyetlen verekedés. Egyetlen alkalom. És mindennek vége.

Mert vannak csaták, amiket nem lehet megnyerni. És van egy ütés, ami mindent elpusztít.

Most Anna dönt. Szeretheti-e azt, aki összetörte?

Vagy el kell engednie, mielőtt végleg magával rántja?

Mert néha a legveszélyesebb harcot nem az ellenfél, hanem önmagad ellen vívod.

N. Simon Barbara

Darabokra törtél

Tartalom

A ​mi házasságunk kezdetben nem volt ilyen.

Boldogok és lelkesek voltunk.

Szerelmesek.

Aztán jöttek a gondok, a közös otthon építése, a fáradtság, az elhidegülés. Az életünk egy szépen mázolt hazugság lett. Én nem ezt vállaltam. Nem erre mondtam igent az oltárnál. Nem a magányra.

Léna börtönben érzi magát. Gyűlöli ezt az agresszív, rendmániás férfit, akivé Ádám vált. Léna gyűlöli azt a gyenge, elkeseredett nőt is, akivé ő vált mellette. Tudja, hogy ennél többet érdemel, és azon fog dolgozni, hogy megkapja. A házimunka helyett festeni akar. És persze válni.

A romantikus regények csak a boldogító igenig szólnak, egyik sem mutatja meg, milyen a valódi kapcsolat, milyen állandó veszekedésben élni. Egyik sem beszél arról, amikor a szerelem gyűlöletté hidegül két idegen közt. Amikor megszűnnek a kedves szavak, elfogynak az érintések, amikor a kapcsolat megállapodássá silányul.

Vajon megmenthető még az a házasság, ami már csak úgy van?

Vajon van kiút a pokoli házasságomból?

Végh Csenge

Téveszmék 2.

(Pszihózis duológia 2.)

( E )

Tartalom

Mia Collins egy dolgot már fiatalkorában megtanult: nem számíthat senkire saját magán kívül. Amikor korábban mégis másképp tett, annak olyan végzetes következménye lett, ami elől a mai napig menekül. De a múltja végül utoléri, és el kell döntenie, hogyan cselekedjen: tovább meneküljön, vagy próbálja megmenteni Hannát, aki mindig jó volt hozzá? Mia elhatározza, hogy figyelmezteti legjobb barátnője bátyját, aki nem mellesleg a rideg főnöke – és ki nem állhatják egymást. Amikor azonban a férfi a segítségére siet, Miában felmerül a kérdés, hogy talán több közös van bennük, mint gondolta volna…

De vajon képes két, megtört lélek megküzdeni a másik démonaival is – vagy számukra nincs esély egy boldog befejezésre?

Stummer Nikolett

Tűzvihar

( E )

Tartalom

„Ha ​már gyenge nem lehetek, váljak a legerősebbé!”

Bíbor mindig is rettegett a képességétől. Az ország egyetlen vihar elementálja, de képtelen irányítani az erejét. Fél attól, hogy ismét megbukik a vizsgán, de attól még inkább, hogy kárt tesz valakiben.

Egy porcikája sem akart részt venni az idei táborban. Ám arra egyáltalán nem számított, hogy még a tavalyi évnél is lehet rosszabb… De amikor megpillantja Asert, hirtelen minden összeomlani látszik.

Három év telt el, mióta a fiú minden szó nélkül felszívódott. Aser hiába uralja a tüzet, minden igyekezete ellenére jéghideg vele a lány. Bíbor mindent elkövet, hogy a régi érzések ne kerüljenek újra a felszínre.

Ám a helyzetén az sem segít, hogy a képességeik alapján párba osztják őket. Ahogy telnek a napok, Bíbor kénytelen ráébredni, hogy képtelen elkerülni Asert. A fiú már mindenhol ott van: a barátaival, a gondolataiban, a szívében…

Vajon képes távol tartani magát tőle? Meg tudja bocsátani azt, hogy három éve elhagyta? És vajon képes lesz végre elfogadni az erejét?

Egy hónapjuk van, hogy eltöröljék a múltat, ami szétválasztotta őket – vagy örökre elfelejtsék egymást.

De vajon képesek lennének az utóbbira?

Aurora Lewis Turner

Neonkatona és demérc

Tartalom

Kevélység

Fösvénység

Bujaság

Irigység ​

Torkosság

Harag

Jóra való restség…

… és egy neonkatona

Mit tennél, ha össze kéne fognod egy bujaság-demérccel, hogy felderítsd az évszázad bűntényét? És ha a rohadék folyamatosan kísértene téged, felébresztve benned az alvó szörnyeteget? Ellenállnál? Vagy hagynád magad elcsábulni?

Tátrai Magdaléna vagyok, nappal alsós tanár, éjjel demércek rémálma. Kettős életemet egy haláleset szakítja meg, melynek kétségtelenül egy ilyen pokolfajzat az elkövetője. Az egyezmény értelmében a gyilkosság újbóli háborút jelent a neonkatonák és demércek között.

Feljebbvalóimtól hét napot kapok, hogy kiderítsem, ki áll a rémséges tett mögött. Ehhez pedig le kell ereszkednem a bujaság-demércek alvilágába, hogy megismerjem annak urát, életem megrontóját, Konrádot.

Egy kierőszakolt alku miatt kénytelen vagyok összefogni vele ahelyett, hogy megölném. Ez a szokatlan szövetség elvezet egy több mint száz éves, döglött ügyhöz, melyben személyesen is érintett vagyok.

Miközben a kettőnkben élő szörnyeteg egymásra acsarog, egy szépséges rózsa veszélybe kerül…

Felnőtteknek ajánljuk!

Stefanie D. Lauren

Öltönyös milliárdos

Tartalom

Vajon ​mi történik, ha találkozik egy magabiztos, karrierista amerikai nő egy elképesztően gazdag, öntelt angol férfival, aki eddig mindent megkapott, amit csak akart? Két eltérő világ ütközése, két erős karakter összecsapása – és egy szeleburdi kiskutya, aki összekuszálja a szálakat. Hova vezethet ez a találkozás?

Summer szíve darabokra hullott, mikor elhagyta a vőlegénye. Elhatározta, hogy felhagy a szerelem keresésével, és kizárólag a karrierjére összpontosít. Álmai lassacskán megvalósulni látszanak, amikor hirtelen minden megváltozik: a vezérigazgató rideg és nehezen kezelhető fia lesz az ideiglenes főnöke.

Brandon apja kérésére Amerikába utazik, hogy átvegye az irányítást a cégnél. Ott szemben találja magát a karakán, csinos és ellenállhatatlanul vonzó titkárnővel, aki nemcsak a közeledését hárítja, de a pénz és hatalom csábításának is ellenáll. Ez az új helyzet alaposan felborítja a férfi eddigi életét, és még inkább megkérdőjelezi annak értelmét.

Ez a történet nem csupán a karrier és a szerelem határvonalait mutatja meg, hanem egy mély önfelfedezésre is hívja a szereplőket. Ahogy a két különböző világ egyre inkább összefonódik, úgy Summer és Brandon is kénytelenek szembenézni saját érzéseikkel és az egymás iránti vonzalmukkal.

Ki fog győzni a karrier és a szerelem harcában?

Adéle Dan

Bőrbe véset átok

(Kitaszítottak 1.)

Tartalom

Mit ​tegyek, ha a sötétség birtokolni akar?

Inaya

Gyűlölöm a képességemet.

Gyűlölöm, hogy vadásznak a fajtámra.

Gyűlölöm, hogy nincs választásom. Ölnöm kell, hogy élhessek.

A sors egy elátkozott katedrálisba lök, ahol a sötétség választást kínál: vagy a foglya leszek, vagy halott.

Hagyom, hogy az elátkozott szörnyeteg magához láncoljon. Hogy játsszon velem, de ami a legrosszabb – élvezem.

Mindent meg kell tennem, hogy megszabaduljak tőle. De a katedrális mélyén rejlő labirintusban olyan titkokra bukkanok, amelyek nemcsak az életemet, hanem az egész kontinenst felforgathatják.

Hogyan küzdjek egy olyan szörny ellen, akinek a karjai közt biztonságban érzem magam?

Maël

Érzem őt. Pedig már évek óta nem érzek semmit.

Amikor a hamis istenek híve a katedrálisomba menekül, tudom, mit kell tennem: darabokra szaggatom, hogy a bosszúmat véghez vigyem.

És minden percét élvezni fogom.

De minél többet mutat meg magából a nephelin, annál inkább felkavarja a katedrális csendjét. És annál inkább felkavar engem. Egyre nehezebb a bosszúra összpontosítanom, de nincs választásom. Fel kell használnom őt, hogy kiszabaduljak.

És ha az átok megtörik, a világnak szembe kell néznie a sötét igazsággal.

Lichter Péter: A detektív, aki tintahalakkal álmodott – Megjelenik június elején!

 Lichter Péter

A detektív, aki tintahalakkal álmodott

Megjelenik június elején!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2025

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Fülszöveg

Lichter Péter az egyetemi oktatók akciódúsnak nem nevezhető életét éli, amikor egy napon megcsörren a telefonja. Kalandos sorsú filmes barátja, Roger titokzatos sztorival rukkol elő, hogy rábeszélje egy eltűnt színésznő utáni nyomozásra – és hát melyik kalandra vágyó, Agatha Christie-rajongó filmesztéta tudna nemet mondani arra, hogy egy szürreális krimi főszereplője legyen?

Hanna épp a premierjére készült egy különös, interaktív színházi előadásban, amikor elrabolták. A darabot, amely maga is csavaros detektívtörténet, egy fényűző svábhegyi kastélyszállóban mutatják be a város gazdag és unatkozó kiválasztottjainak, akik a színészekkel közösen, a krimiirodalom leghíresebb detektívjeinek praktikáival nyomoznak a vészjósló, rejtélyek sorát rejtő hotelben. Politikusok, oligarchák, újságírók, egy féltékeny expasi és különc krimirajongók gyűlnek össze a nem hétköznapi helyszínen, hogy a történet alakításában szerepet vállalva beteljesítsék a darab – és a színházat létrehozók – küldetését.

A két amatőr detektív váratlanul egy olyan szövevényes bűnügyben találja magát, amelyben a beszélő tintahalak jelentik a legkisebb furcsaságot.

A szerzőről

A szerző portréját Mariia Kashtanova készítette.

Lichter Péter filmrendező, filmesztéta, a PTE BTK Filmtudományi Tanszékének adjunktusa, a Prizma folyóirat szerkesztője. Korábbi kötetei: A láthatatlan birodalom (2016), Utazás a lehetetlenbe (2018), 52 kultfilm (2018), Kalandos filmtörténet (2019, Kránicz Bencével közösen), Steven Spielberg filmjei (2020), 52 hátborzongató film (2021), Kubrick-akció (2021), A hollywoodi alakváltó (2022), 52 humoros film (2022), Az amerikai film rövid története (2023), 52 érzéki film (2023), Doktor Horror (2024), Frankenstein eksztázisa (2024), A VHS gyermekei (2024)

Részlet a regényből

Rogert nem volt könnyű kiismerni. Mintha filmkarakterekből lett volna összegyúrva: igazi katasztrófa egy jungiánus analitikus számára. Amikor először találkoztam vele, olyan érzésem volt, hogy minden második mondata kamu – ami, mint később kiderült, nem volt teljesen megalapozatlan –, de ez a Münchausen bárói kisugárzás nem volt igazán zavaró, mert Roger valahogy mindennek ellenére megnyerő tudott maradni, ami valószínűleg az amerikai géneknek volt köszönhető: mintha az a nagybácsi lenne, akinek az alkoholos kipárolgás meg a nikotinsárga körmök miatt nem valami kecsegtető a közelsége, mégis, a nagycsaládos összejöveteleken a legszórakoztatóbb sztorikkal szolgál. Ezek közül például az volt a kedvenc anekdotám, amiben Roger egy mexikói forgatás során majdnem megmérgezte Klaus Kinskit, a híresen elmebeteg német színészt.

Az esetet Roger mindig olyan körítéssel és dramaturgiával mesélte, amitől a sztori egy David Lynch által rendezett Monty Python-szkeccsé állt össze a fejemben. A nyolcvanas években Roger egy Zs-kategóriás filmekre specializálódott produkciós cég gyártásvezetője volt. Ez azt jelentette, hogy a rendezésen és színészkedésen kívül gyakorlatilag mindent neki kellett csinálni, ami többek között a színészek apró-cseprő igényeinek kielégítésével volt egyenlő. Sokszorosan igaz ez volt ez a filmek „sztárjaira”. Valamikor 1984 nyara magasságában – tehát akkor, amikor én épp megszületni készültem – Roger egy olyan, kisköltségvetésű, egyenesen a VHS-piacra szánt bóvlin dolgozott, aminek Klaus Kinski volt a főszereplője. Kinski, aki egy évtizeddel korábban a Werner Herzog-filmek és egy borzalmas kései Billy Wilder-komédia révén relatív ismertségnek örvendett, a nyolcvanas évek derekára átlavírozta magát a „valaha híres volt, de mára masszívan lecsúszott” színészek kategóriájába, abba a meglehetősen szomorú gettóba, ahonnan a Zs-kategóriás garázsfilmek producerei előszeretettel szemezgettek maguknak „sztárokat”, mert egy-egy valaha ismert név és arc még mindig el tudott adni néhány ezer videókazettát. De Kinski nemcsak a sikeres művészfilmek miatt volt híres, hanem azért is, mert még a szélesebb nyilvánosságban is köztudott volt róla, hogy közveszélyes elmebeteg. A színésszel ápolt traumatikus kapcsolatáról legtürelmesebb rendezője, Werner Herzog külön dokumentumfilmet is rendezett: a szélsőségesen hisztériás, bipoláris, időnként erőszakos és megalomán Kinskivel való munka olyan lehetett, mintha valaki hamburgernek öltözve összeköltözne egy hónapra Hannibal Lecterrel.

Rogernek az volt a feladata, hogy felkutassa Tijuanában a lehető legolcsóbb helyszínt, ami passzolt a forgatókönyvhöz, amely a trashfilmek hanyagságával keverte a western és a horror alapmotívumait. Kinski egy Európából az Újvilágba menekült arisztokrata vámpírt alakított, aki a mexikói-amerikai határváros egyik lepattant hoteljét vezette: a szerep tökéletesen illett is hozzá, mert a teljes forgatás alatt válogatott módszerekkel szívta a stáb vérét. Valamiért Roger lett a színész elsőszámú céltáblája; nem teljesen világos, hogy miért pécézte ki magának az akkor harmincéves, de már erősen kopaszodó, emiatt valamiféle joviális megbízhatóságot sugárzó barátomat: talán az európai felsőbbrendűsége és zsigeri Amerika-undora volt az oka, vagy csak szimplán az a tény, hogy szociopata volt, nem tudom, de Kinski folyamatosan Rogert csesztette. Aki filmfelvételt, vagy akár csak egy fotót is látott már róla, az könnyedén el tudja képzelni, hogy milyen lehetett a színész terrorizmusának kitéve dolgozni: a megalázó utasításai, amiket mintha egy lóhoz vagy juhászkutyához intézett volna, általában Roger leüvöltésével végződtek. Kinski véreres, dülledt szemei úgy kutatták folyton Rogert a díszletben, akárha nem is emberi lényhez, hanem valami hatalmas rovarhoz tartoztak volna, ami a hálóba ragadt áldozata testnedveit készült kiszipolyozni.

Rogernél a tizedik napon telt be a pohár. A bosszú teljesen spontán jutott az eszébe – bár valójában már az első naptól kezdve ez járt a fejében –, miután Kinski az egyik éjszakai forgatás alatt elküldte vacsoráért, mivel nem volt megelégedve a stábbüfé felhozatalával.

– Hamburgert akarok! – bömbölte bele Kinski a stáb zsizsegő sötétjébe. – A jenki hozzon nekem egy burgert, de azonnal! Máshoz úgysem ért. Vagy tévedek, barátom? – mondta, majd idiotisztikus álvámpírfogait Rogerre villantotta.

Hajnali kettő volt, de Tijuana verőere, a kifőzdékkel teli Avenida Revolución még élettől lüktetett. Roger a bérelt Fordjával egy félreeső sikátorba parkolt – nem akarta megkockáztatni, hogy feltörjék a kocsit, bár az olyan szakadt volt, hogy valószínűleg még a legelkeseredettebb autótolvaj se vacakolt volna vele –, és megkereste a környék legundorítóbb büféjét. A bódé mocsoktól opálos ablakában egy kövér mexikói könyökölt, aki Rogert a helyi pankrátorokra emlékeztette, akik pasztellszínű maszkokban meg röhejes gatyácskában pózoltak a tűzfalakra ragasztott posztereken. Az ablakban tornyosodó hamburgerhúsok alsó rétegein zöldes fodrokban burjánzott a penész, a zsömléket meg bepárásodott nejlonzacskóban tárolták, de a büfé körüli levegőt leginkább a halmokban álló, lábszagú káposzta meg a poshadt jalapeño dominálta. Roger néhány gyors pillantással úgy ítélte meg, hogy az itteni menütől még egy olyasvalaki is súlyos gyomormérgezést kapna, akinek a beleit betonkeverőre cserélték. Vagyis pont megfelelő lesz Kinskinek.

Roger még időben ért vissza. Kinski a film egyik kulcsjelenetére készült; a kamerát és a fényeket már beállították, a színész pedig a setben üldögélve arra várt, hogy a partnernőjét kisminkeljék. Roger nem tudta pontosan, hogy melyik jelenetre készültek, mert csak egyszer olvasta a forgatókönyvet – amit aztán a kocsija kesztyűtartójában tárolt hasissal próbált örökre kiradírozni az agyából –, de arra tippelt, hogy ez volt az a jelenet, amiben Kinski végre elfogyasztja első áldozatát, egy szemrevaló amerikai turistacsajt, aki barátnőivel hátizsákos túrára ment Mexikóba, nem sejtve, hogy a romantikus kaland végén egy elmebeteg vérszívónak fogja önként felkínálni a nyaki ütőerét. Kinski szerencsére az ipari mennyiségben felszívott kokain és a gyorsítónak vedelt tequila miatt már egyáltalán nem érzett ízeket, ezért befalta a burgert. A szivacsos állagot talán még valamiféle helyi különlegességnek is vélhette.

A hatás gyorsasága még Rogert is meglepte. Kinski épp az ágyon fekvő, meztelen lány fölé hajolt, és hipnotikus kézmozdulattal szabaddá tette a nyakát, amikor egyszer csak megmerevedett. Senki, még a rendező sem sejtette, hogy ez a szoborszerű póz nem a játék része, hanem az első, vulkánszerű gyomorgörcs előhírnöke volt: a színész mellkasa hullámozni kezdett, a szeme értetlenkedve kidülledt, majd vöröses-kásás sugárban lehányta a partnerét. A szerencsétlen színésznő néhány másodpercig csak pislogott, aztán fülsiketítő sikoly kíséretében állcsúcson vágta Kinskit, aki hátratántorodott, fellökve a gyertyákkal kidekorált kisasztalt, ami arra volt hivatott, hogy valamiféle gótikus-erotikus hatást kölcsönözzön a háttérnek. A gumicukorszínű bolyhos plüssszőnyeg olyan gyorsan kapott lángra, mint egy dinamit gyújtózsinórja: a stáb csak akkor zökkent ki a szürreális burleszként kibontakozó eseménysor látványából, amikor már a fél díszlet lángokban állt.

Időről időre ez a történet is finom metamorfózison ment keresztül: egyik változatában, miután eloltották a tüzet, Rogert azonnal kirúgták, másikban viszont megtarthatta a munkáját, bár Kinski sejtette, hogy ő állt a mérgezés mögött. Persze engem soha nem érdekelt a sztori igazsága – ami az évtizedekkel amúgy is teljesen erodálódik –, csak maga a történet, mert Roger előadása mindig szórakoztatott. Ironikus, hogy a történetmeséléshez értett, ám amikor megismerkedtünk, akkor kísérleti filmesként volt aktív, és köztudott – legalábbis a filmbuzik buborékvilágában –, hogy a kísérleti filmesek annyira idegenkednek a történetmeséléstől, mint a macska a jeges víztől. De Roger ezen a fronton is különleges volt, ugyanis a kilencvenes években írt egy regényt, ami a mi történetünkben is kulcsszerepet játszott.

              Rogert végső soron a kísérletező kedve terelte a regényírás felé. A kilencvenes évek első felében már San Franciscóban élt, ami a felfutó ingatlanpiac és a tech-cégek révén akkoriban kezdett igazán megdrágulni, úgyhogy Rogernek szerencséje volt, sikerült egy relatíve puccos kertvárosi negyedben házat vásárolnia. Egy újabb kudarcba fulladt forgatókönyv-fejlesztés után határozta el, hogy a meg nem valósult film sztoriját átülteti regénybe: a könyv végül is jellegzetes hard boiled krimi lett, amit Roger úgy próbált vonzóvá varázsolni, hogy a hátoldalán szereplő önéletrajzát egy kissé fikcionalizálta. A fekete-fehér szerzőportré alatti szöveg szerint Roger három éven keresztül magánnyomozóként dolgozott New Yorkban, ráadásul a hetvenes évek végén, amikor a város nyakig úszott a bűnben, korrupcióban, drogban és a neonfényes romlottságban. A könyv – aminek a poétikusan csengő Villanás a csatorna felett lett a címe – egyes szám első személyben íródott, de hitelességét, vagy legalábbis amit Roger annak szánt, elsősorban nem ez, hanem az állítólagos önéletrajzi részletek adták. Teljesen véletlenül bukkantam rá az egyik kedvenc angol nyelvű antikváriumomban, a Masolitban: a könyv gerincére pillantva azt hittem, hogy egy másik Roger Deutschról van szó, de amikor levettem a polcról, és a hátoldalon megláttam a hamiskás rókamosolyt és a simlis homlokráncokat, új árnyalatokkal gazdagodott a barátságunk. Ő maga talán még jobban meg volt döbbenve, amikor másnap megmutattam neki a könyvet, hiszen a regény csak ezer példányban fogyott el (ez az amerikai piacon gyakorlatilag a radar alatti elsüllyedéssel egyenlő), és nagyon gyorsan kipörgött a boltokból. Az, hogy csaknem harminc évvel később egy budapesti könyvesboltban felbukkant belőle egy szakadt példány, Rogert szinte vallásos áhítattal töltötte el: ezután olyan lelkesen mutogatta művét a pesti művészbarátainak, mintha csak két nappal korábban jelent volna meg. Viszont, mint később kiderült, azt az információt nagyvonalúan elhallgatta, hogy a regény háttértörténete – nevezetesen a magánnyomozói praxisa – színtiszta fikció volt. Ez a mulasztás pedig a mostani eseményeket elindító első dominó volt.

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó