Interjú Alma Kent írónővel az illegális le/feltöltéssel kapcsolatban - (". Amíg az emberek nem érzik át, hogy az e-book is ugyanolyan érték, mint a papír, addig nehéz változást elérni.")

Köszönöm Alma Kent, hogy elfogadtad újra az interjú felkérésemet. Olvastam insta sztoriban a történteket és nagyon sajnálom, hogy egyesek nem tisztelik a munkád. Sajnálom, hogy ilyen döntést kell meghoznod.

Kérlek, meséld el mi az oka a döntésednek, ha esetleg valaki nem tudná, hogy mi is történt a háttérben.

A döntésem egyszerű: elegem lett abból, hogy a magyar írók munkáját bárki következmények nélkül ellophatja.Az első regényem után több száz példány került fel torrentoldalakra, Discordra, Facebook-csoportokba, mintha csak közös tulajdon lenne. Pedig nem az! Minden oldala hónapok, évek munkája, álmatlan éjszakák, szerkesztés, borítótervezés, nyomdaköltség… és a végén ott állsz, hogy valaki ingyen letölti, továbbküldi, és még röhög is rajtad. Nem akartam emiatt eltűnni, de valamit lépni kellett. Ezért döntöttem most az e-book mellett  ideiglenesen. Ez az egyetlen módja, hogy legalább valamilyen szinten megvédjem a történeteimet.

Mit gondolsz ma az illegális fel/letöltésekkel? Szerinted mivel lehetne gátat vetni ennek?

Őszintén? Ez lopás, akárhogy is szépítjük. Amíg az emberek nem érzik át, hogy az e-book is ugyanolyan érték, mint a papír, addig nehéz változást elérni.De én hiszek benne, hogy ha egyre többen beszélünk róla, és a közösség is kiáll az írók mellett, akkor talán lesz súlya.Nem az a célom, hogy bárkit megalázzak – csak azt szeretném, hogy végre felismerjék: ez nem „ingyen olvasás”, hanem valaki munkájának az ellopása.

Beszélhetnénk most a külföldi szerzők könyveiről, amiket ugyanígy terjesztenek ingyen, különböző csoportokban, ám az is lopás. Annyi a különbség, hogy a külföldi szerző nem tud róla, ezáltal nem is tud tenni ellene.

Esetleg, későbbiekben valamikor 1-2 év múlva lesz lehetőség nyomtatottan is kiadni a könyved?

Igen, reményeim szerint ez egy ideiglenes döntés. Nem mondtam le róla, csak most egy időre félreteszem.Szeretnék hinni abban, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem kell félnem attól, hogy másnap a könyvem szembejön velem egy fájlmegosztón.Ha addig a magyar olvasók és szerzők összefognak, és tényleg változás indul, akkor igen – visszatérek a nyomtatott formához.

Szabad-e ilyesmit kérdeznem, hogy egy könyv megírástól a megjelenéséig mi tartozik ide és mennyibe kerül egy írónak, hogy megjelenjen? Mennyi, azaz esetleges kár, ami érint téged?

Egy regény nem csak a papírról szól.Ott van a borítótervezés, a szerkesztés, a korrektúra, a tördelés, a nyomdaköltség, a szállítás – mindez több százezer, akár milliós tétel.És amikor ezek után valaki egy gombnyomással megosztja, az nem “apróság”. Az konkrétan a jövőnket viszi el.A kár anyagilag is hatalmas, de lelkileg még nagyobb. Mert amikor meglátod a saját könyvedet egy illegális oldalon, az olyan érzés, mintha kiradíroznák belőled a lelkesedést.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy lopják a könyved? Sikerült valahonnan leszedetni?

Amikor megláttam a képernyőfotókat és a kommenteket, hogy “elküldöm e-mailben”, “már megvan nekem,”, pedig ugye meg sem jelent e-book változatban, akkor majdnem elsírtam magam. Szerzői kiadásban vagyok, ami azt jelenti, hogy mindent én magam finanszírozok. Ezzel rengetegen vagyunk még így. A magyar írók túlnyomó többsége az előző könyvének bevételéből fedezi a következő kiadását. Így már gondolom érthető, miért ekkora a probléma. Sok helyről sikerült leszedetni, de tudom, hogy ami egyszer felkerült a netre, az örökre ott is marad.És ez borzasztó érzés, mert bármit csinálsz, úgy érzed, hogy már sosem tudod visszavenni az irányítást.

Te magad, hogyan tudnád megakadályozni, hogy a könyved ne kerüljön fel, de ha mégis mit tudsz tenni ez ellen?

Teljesen soha nem lehet. Viszont az új e-book verzióim vízjelezve és egyedi azonosítóval kerülnek ki – minden olvasó neve és e-mail címe szerepel bennük.Ez nem “megfélemlítés”, hanem védelem.Aki tisztességes, annak semmi baja nem lesz tőle (sőt, volt, aki kérte is a névre szóló példányt).De ha valaki feltölti, legalább tudni fogom, ki volt. És ez önmagában is elég sokakat visszatart.

Mindkét könyved e-book lesz? Ha igen minden könyvterjesztőnél beszerezhető lesz, vagy csak nálad lesz majd kapható?

Igen, a következő időszakban e-book formában folytatom, mert ez a legbiztonságosabb mód most. Minden könyv kizárólag a weboldalamon lesz elérhető, sehol máshol, ugyanis csak így tudom garantálni a védelmet. Amennyiben bekerülne a boltokba, azzal ugyanott vagyok, mintha nyomtatott verzióban jelentetném meg – védtelenül. Sajnos, jelenleg ez az egyetlen mód, hogy kiderüljön, mi lesz ennek a vége.

Más író/szerző társaidnak mi a véleményük ezzel a kapcsolatban? Hogyan viszonyulnak ehhez?

Sokukkal beszéltem, sőt kiadókkal is, és sajnos mindenki ugyanazt mondta: ez ma már mindenkit érint.Van, aki csendben tűri, mert fél, hogy támadni fogják, ha megszólal. Az írókat így is rengeteg negatívum ér (személyeskedés, magánéletben való turkálás, stb.). Viszont egyre többen merik kimondani, hogy ez így nem mehet tovább.Nem riválisok vagyunk, hanem egy csónakban ülő emberek, akik ugyanazért küzdenek – mégpedig, hogy megélhessenek abból, amit szeretnek.

Olvastam az insta sztoriba, hogy feljelentéssel élsz. Ez hogyan működik? Van visszatartó ereje? Van ennek eredménye?

Nem tudom, mennyire félnek tőle, de nekem kötelességem megtenni.Ha mindenki szemet huny, akkor a tolvajok csak bátrabbak lesznek.A feljelentés nem bosszú, hanem jelzés:elég volt.Ha valaki úgy gondolja, hogy egy szerző munkája ingyen van, akkor ideje szembesülnie vele, hogy ez bűncselekmény. A szerzői jogok megsértése nem kevés kártérítést vonhat maga után, de akár két év szabadságvesztéssel is járhat. (2012. évi C. törvény (Btk.) 385. § (1) bekezdés)

Szerinted mi lehet a gyakori kifogás és miért pont az?

A “nem tudtam, hogy tilos” meg a “nem volt pénzem rá”.De ez egyik sem mentség.Senki sem megy be egy boltba azzal, hogy “nincs pénzem, de attól még elviszem a cipőt”.A könyv is ilyen. Ugyanolyan termék, mint akármi más, annyi különbséggel, hogy ez nem csak anyagi értékkel bír, hanem szellemi tulajdonnal is.

S végezetül, mit üzennél az olvasóidnak? Mit tanácsolnál nekik?

Azt, hogy köszönöm! Tényleg, szívből.Annyi szeretetet és támogatást kaptam a történtek után, hogy ez adott erőt folytatni.A döntésem nem ellenetek szól, hanem értetek. Éppen miattatok döntöttem az e-book, és nem a végleges nem megjelenés mellett.

Nem akartam kicseszni senkivel a tolvajok miatt, ezért nem tűntem el, csak formát váltottam. Ugyanúgy szeretném elmesélni a történeteimet, és tudom, hogy várják is. Az írás fontos része az életemnek, és akár kiadom a regényeimet, akár nem, akkor sem fogom abbahagyni soha.

Remélem, egyszer eljutunk oda, hogy az író és az olvasó nem egymás ellen, hanem egymásért küzd ebben az országban, mert sajnos ennek az lehet a vége, hogy egyre többen döntünk majd amellett, hogy inkább nem jelenünk meg magyarul.

Webshop

Alma Kent

Instagram

Alma Kent

Előolvasás:Judy Thorne: Fekete Levendula (Fantomkrónikák 1.) .("Nem elég ez nekem. Úgy, de úgy olvasnám.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Judy Thorne írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam Fekete Levendula (Fantomkrónikák 1.) című urban fantasy könyvét. Egy élmény volt számomra és várom a folytatását is. Ezúton is várom a folytatását.

Judy Thorne

Fekete Levendula

(Fantomkrónikák 1.)

 

Tartalom

Annie Lewis anyja halála után képtelen gyászolni – kapcsolatuk sosem volt szeretetteljes. Ám egy jótékonysági bálon találkozik Thomas Kresley-vel, egy titokzatos idegennel, aki úgy ismerte a nőt, ahogyan ő sohasem. De mit akarhat tőle a férfi, akinek a közelsége megmagyarázhatatlan félelemmel tölti el? Miért válaszol hazugsággal minden kérdésére? És milyen sötét titkok kötik össze a Kresley családot és Westbreaket az édesanyjával?

Míg Annie válaszok után kutat, Westbreaket brutális gyilkosságok rázzák meg, melyek az Árnyvilág lényeihez köthetők. Egyetlen cél hajtja őket: megtalálni az ősi amulettet, amely képes megtörni a halhatatlanok átkát. Annie egyre inkább a mágikus világ középpontjába sodródik, ahol vámpírok, boszorkányok és fantomok küzdenek a túlélésért és a hatalomért. De miközben ők egymással harcolnak, olyan veszély közeledik, amit talán még együtt sem tudnak legyőzni.

Annie-nek rá kell ébrednie, hogy a mágikus világ és anyja titkai egymástól és a sorsától is elválaszthatatlanok. Fel kell készülnie arra is, hogy elfojtott érzései veszedelmesebbek az Árnyvilág lényeinél – és ha felszínre törnek, mindent elpusztíthatnak.

Véleményem

5/5

Ahogy a mini ajánlómban is írtam az instán, év egyik kedvence lett. Első betűtől az utolsókig nagyon vitt. Igyekeztem olyan lassan olvasni, ahogy tudtam. De így is időben befejeztem. 

Nagy kár!

Nem elég ez nekem. Úgy, de úgy olvasnám. Ben és Kyle nem semmi fickók. Olyanok voltak, mint Stefan és Damon. Egyszerre gyűlölik, és mégis valahol szeretik. De inkább most a gyűlölet dominál. Azért bízom benne, hogy megtudnak változni. Kyle-nál érzem. Nem látványosan, nem ordít róla, hogy változna, de érezhető. Ahogy Annie-nél is olvasás alatt. Az egész történet Annie édesanyja titkaival indul, és ezután kerül képben Thomas családja és az misztikus titkai.

Ben meg, nem tudok eligazodni rajta, rejtélyes. Nagyon.  S pont ez tetszik benne. Mindent mond, és semmit se. Maga a történet nagyon érdekes, boszik, vámpírok nem új keletűek, viszont mégis tudod új dolgokat mutatni az írónő. A fantomokat, vagyok mit fog tudni kihozni a második kötetben.

Eléggé függővéges volt, nekem legalábbis az. Szóval adott az első rész és számtalan megválaszolt és megválaszolatlan kérdésekkel. Mi lesz most? Hogyan tovább? Mi lesz most Ben-nel, Kyle-al, Thomas-al és Annie-vel? Hova fog kifutni ez az egész?

Az biztos, hogy nem egy szokványos fantasy történet ez, nem csap bele a közepében, hanem lassan, de biztosan a végére ér. Menetközben nem fog unatkozni az olvasó, az egyszer biztos.

Személyes véleményem, hogy jól tette, hogy nem rögtön akarta kiadni ezt a történetet, hanem várt az alkalomra, amikor eljön az ő történetének az ideje. Ajánlom, azoknak, akik szeretik az fantasy történeteket, és a vámpírokat, boszikat.

Előjegyezhető

DiBook

Amiket el szeretnék olvasni! 6.rész (Válogatás a hazánk íróink háza táján!)

Újabb könyveket válogattam össze ebben az Amiket el szeretnék olvasni! rovatom 6. részében, vegyes zsánerekben a hazai szerzőktől. Lesz mit válogatni belőlük. Dark Romance, romantasy, fantasy stb.

Egyes könyveknék (E) jelzés van, ami azt jelenti, hogy előjegyezhetőek.

Emma ZR

Lidérc

(E)

Tartalom

Szellem

Egy sikoly növekszik bennem, amely nem tud kiszabadulni. Pedig sikítani szeretnék, hogy végre széttörjön körülöttem a világ. Csupán egy ugrás a sínekre, és mindennek vége lehetne…Nincs senki, akit érdekelne, ha eldobnám az életem.Vagyis… Valaki észrevett. Követ a sötétben. Betör az otthonomba. A nyomomban van. És élvezi, hogy rettegek.Vagy mindezt csak képzelem? Csak azt akarom, hogy valakinek fontos legyek?

Lidérc

Amikor először megpillantom, a világ megáll egy csodálatos pillanatra. Érzem, szüksége van rám, hiszen minden mozdulata szenvedésről árulkodik. Édes szürkeség, kínzó tompaság, amelynek a mélyén ott lappang egy fenséges szikra. Fel kell szabadítanom. Ő sokkal többre teremtetett.Meg kell mutatnom neki, mi is rejtőzik benne, és milyen a világ rácsai nélkül, szabadon. Mindörökké velem.

Holy Evans és Renáta W. Müller

Árnyak rabjai

(E)

Tartalom

Különleges kiadványt tartasz a kezedben.

A történet adott, de mi nem tudtuk hogyan érjen véget. Így a döntés most a TE kezedben van…

Dorian Blackmoor – öntörvényű festő és galériatulajdonos. Kiszámíthatatlan, szenvedélyes, veszélyes. Nem szeret, hanem birtokol. Extravagáns festményei mögött feldolgozatlan traumák lüktetnek, és még mindig az igazi múzsáját keresi.

Avery Mitchell – fiatal pszichológushallgató, aki nappal átlagos egyetemista, éjjel azonban egy elit escort ügynökség lányaként dolgozik, hogy gondoskodhasson magáról és autista öccséről. Amikor találkoznak, kettejük között minden határ leomlik. Szenvedély, birtoklás, kísértés és pusztulás – mindent elsöprő kötelék fonódik köréjük.

De meddig lehet hinni abban, hogy a legsötétebb lélek is megszelídíthető? A történet vége most rajtad múlik. Csak lapoznod kell, és eldöntened milyen fokú sötétséget választasz. Fehér, szürke, vagy fekete árnyalatban szeretnéd meghatározni, mi történjen a szereplőkkel…

April Faye

Leláncolva

(E)

Tartalom

Dawen eget karcoló palánkfala, labirintusszerűen kanyargó utcái és zárt spalettái nem kedveznek a tolvajoknak. Erre Gus is csak akkor ébred rá, amikor egy félresikerült akció után egyetlen nyitott ablakot talál az egész nyomorult városban, és az is a világ legbosszantóbb kurtizánjának hálószobájába nyílik.

Joshnak legalább olyan éles a nyelve, mint amilyen szép az arca, és nem riad vissza semmitől, ami kijuttathatja a börtönszerű bordélyból. Talán, ha segít a tolvajnak, visszakaphatja a szabadságát. Azonban a fiú súlyos titkokat őrizget, és Gusnak fogalma sincs róla, hogy az életébe is kerülhet, ha szövetkezik vele.

Eközben Dawen városát egy rém tartja rettegésben, amely éjszakánként csap le, és az áldozataiból csak cafatokat hagy hátra. Vajon miféle szörnyeteg fenyegeti a lakosokat, és hogy lehet, hogy még az évtizedek óta tartó kijárási tilalom sem volt elég ahhoz, hogy kézre kerítsék?

Hátborzongató titkok tárulnak fel, ahogy a múlt összefonódik a jelennel ebben az erotikában és erőszakban bővelkedő new adult BL regényben. Kövesd a hősöket a bordély buja vörös termein és a fekete tudósok titkos laborjain át a szabadság felé!

Alma Kent

Death ín The Mirror

Tükörben a halál

(E)

Tartalom

Mi lenne, ha a tükör nem csak azt mutatná, amit látsz?Hanem valami mást… valami sokkal sötétebbet.Egy másik énedet.És bár az arcvonások és a mosolyod ugyanazok… mégis el vannak torzulva.A tükör túloldalán valami lélegzik.Valami figyel.Minden mozdulatod, minden lélegzeted magáévá teszi.El akar venni tőled mindent, ami te vagy.Ha egyszer áttörte a tükröt, nincs visszaút.Neki a tested már csak egy porhüvely. Egy kényelmes álca.Te pedig csupán egy elnyomott emlék maradsz…Éppen ezért… Sose nézz bele a tükörbe!Ne válaszolj, ha megszólít!És ha egyszer látod magad mosolyogni, miközben te mégsem teszed…FUSS!!!

Juhász Zoltán

A Megjövendölt

Tartalom

Egy boldog birodalom (Mereldólia) egy varázslatos világban, ahol mágikus lények is élnek, a tündékkel, törpökkel és az emberekkel együtt.Egy gonosz vérmágus (Rimadar), aki a háttérből ügyesen és furmányosan mozgatja a szálakat, ezzel homályt hintve a birodalom népeire.Egy főhős, egy ifjú mágus (Leonas), aki tündék közt nevelkedik, s megkísérti a sötét oldal.Egy jóslat, amitől mindenki fél, ám a sötétség minden követ megmozgat, hogy beteljesítse azt.

Kőrös András

A falusi tanitó

(Szadai történet 2.)

Tartalom

1872-t írunk. A Kassáról érkezett fiatal tanító nem erre számított. Gyurász Ferenc árvaként nőtt föl, hamar páncélt növesztett szíve köré. Most mégis megnyílik előtte valaki: az ambícióktól fűtött lelkész, Tamássy István.Amikor Istvánt elhagyja szép felesége, a nagydarab ember összeomlik a tanító előtt. Ferencnek nincs más választása, mint támogatni. Még akkor is, amikor István a családja összetartása helyett a falu hírnevén dolgozik: a szadai bort kívánja megismertetni Pesten, s talán a korona közelében is.A magának való, hányattatott gyermekkorú Ferenc lelkét más is nyomja. A gyerekek száma ugyan egyre nő a falusi iskolában, és hivatásában kiteljesedhetne, ám a szigorú férfi szerelembe esik. Reménytelenül, hisz Lídia nemcsak házas, de rajong férjéért, vállalva érte a módos családjából való kitaszíttatást, megbélyegzettséget és szegénységet. Egy ilyen asszony akkor is elérhetetlen lenne, ha valami történne az urával…

J. K. Smith

Sold

(E)

Tartalom

Amikor a sors kétszer is ugyanazt a férfit küldi… jobb, ha kitárod a szíved.”Carol Sold mindig is tudta, mit akar: sikeres karriert, biztos jövőt, szőke hajú gyerekeket és egy tökéletesen kiszámítható kapcsolatot. Egy váratlan baleset és egy meghiúsult lánykérés azonban rádöbbenti, hogy talán mégsem olyan tökéletes minden, ahogy hitte. A rózsaszín szemüveg megfakul – és ekkor érkezik egy levél, amely kiutat jelenthet.Néhány nap múlva már a fagyos Alaszkában találja magát, ahol olyan titkok kerülnek napvilágra, amelyekre sosem számított… és újra felbukkan egy férfi, akiről azt hitte, örökre eltűnt az életéből.Vajon képes lesz ez a fiatal nő megbirkózni a folyamatos nyomással, és kitárni a szívét az igaz szerelemnek, vagy visszamenekül a városba, hogy folytassa nyugodt, kiszámítható életét?

Sara Stekler

Layers ​of Struggle – A küzdelem mélysége

 (Chronicles of Sealed Powers 1.)

Tartalom

Thalia szolgál, tűr, túlél. A Gil’mellin Birodalomban a hibridek nyakörvvel élnek: a mágia csak emlék, a szabadság tiltott szó számukra. A rendet a király kegyetlen katonái, a káoszűzők biztosítják. A szökés az egyetlen megoldás, de Thalia tudja, hogy a veszélyes vállalkozás nemcsak a saját, hanem a szerettei életébe is kerülhet. Ráadásul a legrosszabb rémálmában sem gondolta volna, hogy ebben egy káoszűző segítségére szorul, aki meg akarta ölni. Most mégis egymásra utalva kell harcolniuk… és a gyűlölet lassan valami egészen mássá formálódik.

Khion koronahercegként nőtt fel – most mégsem ő a trón várományosa. Hiába küzd a király elismeréséért és a mágiája ébredéséért, a reményeit porrá zúzták. Választania kell: marad a palota árnyékában, vagy hátrahagyja apja állandó rosszallását, hogy megtalálja azt, aki elvette tőle az uralkodás lehetőségét.

Khion nem pont így képzelte a jövőt. Thalia nem pont így képzelte a szövetségeseket. De talán pontosan ezen az úton kell végigmenniük, hogy elérjék, amire mindennél jobban vágynak.

Sara Stekler

Layers ​of Adventure – A kaland mélységei 

(Chronicles of Sealed Powers 2.)

Tartalom

Thalia végre megszökött. A vágyott szabadság azonban egyelőre csak távoli álom, hiszen a nyakörv elfojtja a mágiáját. Ráadásul a baj továbbra is a nyomában jár: a magával hozott mágikus táskából előkerül a koronaherceg, aki egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét.

A menekülés azonban nem a vég, hanem a kezdet: útjuk egy titkos hibrid birodalomba vezet, ahol a kitaszítottak királynője uralkodik, akit különleges kapcsolat fűz Thalia múltjához. Ezáltal pedig a lány veszélyesen közel kerül a trónhoz.

Khion sosem akart láncokat.

Most mégis egy láthatatlan kötelék bilincseli Thaliához, aki mellett kénytelen bujdosóként élni, miközben ő maga semmi mást nem akar, csak a trónt, amiért egész életében küzdött. És miközben egyre messzebb kerül a koronától, de közelebb ehhez a szedett-vedett bagázshoz, akiknek eszük ágában sincs hősnek lenni, lassan ráébred az igazságra: a hibridek talán nem szörnyetegek… csak a körülöttük lévő világ az.

A lázadó és a herceg közti bizalom törékeny és titkokkal terhelt, de ami összekapcsolja őket, erősebb lehet, mint bármilyen hatalom.

Miközben mágia, politika és rejtélyes viharok sodorják őket az útjukon, Thalia kénytelen elfogadni a sorsát: hogy megvédje az övéit – és végre önmagát is –, azzá a vezetővé kell válnia, aki harcol az elnyomás ellen.

Egy fantasy, ahol a hősök nem tökéletesek – csak elég makacsok ahhoz, hogy túléljenek.

Vér, szabadság és szarkazmus.

A Chronicles of Sealed Powers második kötete végre megérkezett! Ha szereted a D&D világát, imádni fogod ezt a csapatot!

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Török Roland - ("Azoknak szól, akik szeretik Kon Satoshi (Paprika, Millennium Actress) nem szokványos történetmesélését; a Rick and Morty morbid, de tudományos, filozófia humorát; a Family Guys véletlenszerű poénjait.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Török Roland írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak egy fantasy könyve jelent meg nemrég In Focus: Rix című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Üdvözlök mindenkit,
Török Roland vagyok, és rengeteg mindennel foglalkozom. Újságírás, játékfejlesztés, grafika, illusztráció, filmkészítés, tartalomkészítés és még sorolhatnám. A kreatív dolgok nagy általánosságban közel állnak hozzám, így nem is szeretem beskatulyázni magam.

Mindezek mellett jelenleg japán szakos egyetemi hallgató vagyok, az idei nyári szünetemet pedig a könyvkészítésnek szenteltem.

Az In Focus: Rix címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Rix az In Focus történeteim második könyves változata. Az első könyv, a Gáisz rengeteg kutatómunkát igényelt, rengeteg leírást és ismeretterjesztő anyagot fűztem bele az akkori történetbe, hogy hihető, érdekes világot alkothassak. Ezzel szemben a Rix egy eltérő párhuzamos világban játszódik, ahol, bár az univerzum szabályai hasonlóak, nincs annyi leírás és a könnyed hangulata miatt nincs is rá szükség.

Ezek mellett azonban igyekeztem következetes maradni, hogy a két In Focus történet ne üsse egymást.

Miről és kinek szól ez a kötet?

Ez egy felnőtteknek szóló fantasy paródia, „szitcom” elemekkel.

Azoknak szól, akik szeretik Kon Satoshi (Paprika, Millennium Actress) nem szokványos történetmesélését; a Rick and Morty morbid, de tudományos, filozófia humorát; a Family Guys véletlenszerű poénjait.

A fantasy körítés ellenére több „sci-fi” elem is található az írásban, ami az aktuális időutazás és párhuzamos világ elméletekre épít. Az alapok azonban filozófiai, vallásfilozófiai, társadalmi és egyéb gondolatébresztő elemek, amiket sokszor polgárpukkasztó köntösbe csomagoltam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Maga a könyv egy klasszikus fantázia világban játszódik, mely világnak az alapjait a mitológiai istenek adják. A Föld és a Rixben bemutatott Ichoriel nevű világ részben kapcsolatban áll egymással.

Az In Focus világ szabályai például nem kérdőjelezik meg a tudományt és a világ elemi felépítését, viszont igyekszik a meglévő világba beépíteni az isteneket. Például Hermész egy olyan isten, aki a háttérből irányítja a dolgokat, mégsem szegi meg a természet törvényeit.

Gáiszban és Rixben bemutatott bolygó viszont annyiban tér el a Földtől, hogy az ottani istenek nem olyan passzív szemlélők, mint az olimposziak így sokszor nyíltan játszadoznak a halandókkal.

A Gáisz esetében ez egy hatalmi háború, a Rix esetében viszont egy félistenné vált mágus képében jelenik meg.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Világéletemben rossz voltam nyelvtanból, középiskola előtt a magyar nyelv és irodalom tantárgyaimmal a bukás szélén egyensúlyoztam. Szerintem van valamilyenfajta nem diagnosztizált diszlexiám (felnőtt korban már nem nagyon lehet ezt megállapítani), illetve a később diagnosztizált autizmusom  is rá tehetett erre.

Nagyjából a gimi után kezdtem el megtanulni írni, először rajongói hírportálok cikkeinek írásával, majd blogolással. Ez az évek alatt újságírássá nőtte ki magát, ám még ebben az időben írtam meg az első fantasy regényem, ami azóta is a fiókom mélyére van elásva. Ezután jött pár narratív írás, egy-két novella, vagy visual novel játék története.

A Gáisz viszont a szomszédunkban kirobbanó háború miatt születhetett meg. Sajnos a hír eléggé mélyre vitte az általános hangulatomat, így a Gáisz segített abban, hogy ki tudjak mászni a gödörből. Talán emiatt is lett rendkívül sötét, kegyetlen könyv, bár még így is eltörpül a való világ borzalmaitól.

Ezzel szemben a Rix esetében a szórakozás vitt előre. A Gáisszal sikerült pár lelkes olvasót szereznem, akik a barátaim is lettek. Először velük osztottam meg a novellás írásoknak induló Rixet, de annyi pozitív visszajelzést adtak a történettel és a karakterekkel kapcsolatban, hogy még jobban belemélyedtem az írásba. A novella először kisregénnyé nőtt, majd végül teljes értékű regénnyé vált.

Végül ők lettek a szerkesztőim is, így végtelen hálával tartozom nekik és a türelmüknek.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A fiókomnak több sci-fi novellát is írtam már, illetve sci-fi témájú rövid animációs filmet is rendeztem, ez az Anubis: ERROR. Ez utóbbit egyszer szeretném kibővíteni egy teljes értékű sci-fi világgá, akár regény formájában.

Szerintem azonban a humor a legnehezebb műfaj, nehéz újat mutatni benne, ráadásul eléggé rétegei is a társadalmat. Sose gondoltam volna, hogy akár csak megpróbálok majd vicces sztorit írni, de a Rix esetében szerintem jól sikerült elkapnom a fonalat.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először féltem, hogy nem tudom rendesen befejezni, de végül meglett az ihlet, és szépen haladtam.

Valahol természetesen hiányérzete van az embernek, hogy elengedi a karaktereit, de másrészről meg örültem neki, hogy megint elértem valamit az életben, amit be is fejeztem.

Viszont ez csak a kezdet volt.

Maga a kézirat egy hónap alatt megszületett, aztán még két hónap arra ment el, hogy könyv formájában megjelenhessen. A szerkesztőim segítettek abban, hogy kigyomláljuk a hibákat a szövegben, de nekem emellett rengeteg új feladatom is lett.

A szöveg többszöri átnézése után jöhetett a tördelés. Nem a kedvenc elfoglaltságom, de a Gáisszal létrehozott sablonom szerencsére tudtam újrahasznosítani. Ezután jöhettek az illusztrációk és a borítók. Ezeket mind meg kellett rajzolom, ráadásul nem is mindent sikerült elsőre jól illusztrálnom, emiatt egy-egy kép akár több napig is készült.

Aztán jöhetett a nyomdakeresés. Árajánlatokat bekérni, ki mennyiért és milyen minőségben dolgozik.

Emellett viszont én szeretek adni egyéb dolgokat a könyveimhez. Ezúttal elhatároztam, hogy akril kulcstartót, áttetsző és holografikus képeket is adok a vásárlóknak. Ezeket is meg kellett tervezni, gyártót találni hozzájuk és hasonlók.

Aztán ott van a mumus feladat, a marketing. Enélkül nem lehet könyvet eladni. Egyszerűen, ha nincs marketing vagy valamilyen önpromóciós képessége az embernek, akkor senki nem fog tudni a történeted létezéséről. Nagy a zaj a világban, én pedig nem vagyok jó a figyelemfelhívásban. Próbálok időt szánni rá, de sikertelen vagyok ebben, így szerintem ezen fog elcsúszni a folyamat. Nagyon rossz vagyok önpromócióból, sajnos ez a vesztem az élet több területén is. Itt meg is szeretném köszönni a lehetőséget, hogy megjelenhetek nálad.

A kézirat befejezése tehát jó érzés volt, de az én esetemben nem volt pihenésre lehetőség.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A saját nevemet használom, bár valószínűleg azért, mert nincs marketingérzékem. Ha valami idegen nyelvű valaki lennék, lehet, érdekesebb lennék az olvasóknak is.

Másrészről, szerintem nem gond, ha vállalom a nevem, mivel ez az én munkám gyümölcse.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A Star Wars  az örök kedvenc, én azt a fantasy-ba sorolom, nem a sci-fibe. A Dragon Age: Origins című videojáték óta szeretem a „klasszikus” értelemben vett fantasy világokat, emiatt a cím miatt kezdtem el a fiókba került könyvemet írni. A sci-fi vonalon a Csillagkapu volt meghatározó az életemben, 2010 óta viszont rengeteg animét nézek, felsorolni se tudnám, hogy hány kedvencet találtam az évek alatt.

Ezek mind-mind befolyásolták azt, hogy milyen zsánerben szeretnék írni, így a fantasy/sci-fi tengelyen szívesen mozgolódok, szeretek ugyanis saját világokban történeteket kitalálni és valamennyire elrugaszkodni a valóságtól.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az az érdekes, hogy én inkább a dolgok előtt tudom elképzelni a dolgokat, hogy vajon mennyire fogok örülni majd. Ez szerintem az egyik autista vonásom, hogy elképzelem, mennyire meghatódom majd az adott szituációban, elérzékenyülök meg minden. Viszont amikor megtörténik a nagyon jó dolog az életemben, pl. a kezembe kerül a könyv, akkor én magam sem értem, hogy mit érzek vagy hogyan kéne reagálnom. Általában ilyenkor jön a közelemben lévő személytől a kérdés felém, hogy nem örülsz? Én meg válaszolom, hogy de igen, csak nem látszik. Meg én se nagyon értem, de tudom, hogy most öröm van. Valahogy az aktuális esemény közben sokkal racionálisabb vagyok, mint ami előtt elképzelem a dolgokat.

Előzetesen viszont nagyon boldog vagyok, meg is hatódom, csak a pillanat hevében ott és akkor nem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Részben tudatos. Elkezdeni írni, a legelején impulzív, utána viszont azért tudatos. Ha nem vinném bele a tudatosságot, akkor sajnos, ahogy sok más projektem is, ez is félbemaradna. Ilyenkor egyfajta napi rutinná kell tennem az írást, hogy bizonyos feladatok után ezt csinálom.

Ennek az a hátránya, hogy nagyon rosszul viselem, ha valamiért mégsem tudom azt csinálni, mint amit elterveztem az adott napra. Szerencsére az egyetemi nyári szünet sokat segített abban, hogy ne terelődjön el a figyelmem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak szerencsére igen. Van pár humoros jelenet, amire büszke vagyok. Soknak az alapja valamilyen trash reality műsor, mint a Mónika Show, vagy más legendás magyar mémek.

A fordulatokra is büszke vagyok, hogy egy-egy jelenetet sikerült valami olyan agygörccsel lezárnom, amire én se számítottam volna.

Mindezeket pedig megfűszereztem a magyar nyelv szépségeivel. Olyan harminc éves koromig nem káromkodtam, de az utóbbi években tudatosan, egyre többször. Szerintem a magyar nyelvnek az egyik szépsége az, hogy ilyen változatosan lehet benne csúnyán beszélni, nem hiszem, hogy van még egy nyelv, amiben lehetséges azt a bizonyos B betűs szót az összes igekötővel összekötni, ami létezik, mégis mindegyik változat mást jelent.

Úgy hallottam, hogy a magyar könyvolvasók nem szeretnek csúnya szavakat látni egy-egy irományban, viszont én a magyar valóságnak megfelelő mennyiségű káromkodást simán belevittem a könyvbe.

Nehéz rész viszont talán nem volt, inkább a sztoriív kitalálása volt nehezebb feladat, és az, hogy ne váljon a humor unalmassá, mégis mém szintjén újra és újra előkerülhessen egy-egy momentum.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Jelen esetben Kon Satoshi Paprikája volt az, ami miatt már nem bírtam magammal és nekiugrottam az írásnak, de már előtte nagyon bennem volt, hogy kell valami új sztori.

Viszont nem sikerült volna a történetet megírnom Rix, a főszereplő nélkül. Valahogy sikerült rátalálnom a karakterre, és rezonálnom vele. A célja, hogy végre elérje a halandóságot egy olyan filozófiai téma, ami önmagában szerintem érdekes, így az inspirációt maga Rix és

a történet elején hozzácsatlakozó Karonisz adta nekem. Ez a két főhős olyan szinten megnyert magának, hogy öröm volt őket követni az úton, így ők maguk inspiráltak.

A fantázia világon túl viszont a szerkesztőim lelkesedése volt az, ami előre vitt. Nélkülük nehezen fejeztem volna be. De olyan jó történeteket írtak arról, hogy a vonaton vagy a munkahelyen hülyének nézték őket azért, mert sírva kacagtak, hogy muszáj volt befejeznem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőim. A Gáisz óta követik a munkásságom és ők maguk mondták azt, hogy ha bármikor írok valamit megint, azonnal szóljak nekik, hogy segíthessenek benne. Viszont több ismerősömnek is elküldtem a könyvet.

A csúnya beszéd miatt nem mindenki egyformán lelkes miatta, mások még nem jutottak el addig, hogy olvassák.

Ez a hozzáállásom szöges ellentétben áll azzal, mint amit a Gáisz esetében csináltam. Azt a könyvet senkinek nem mutattam meg, rajtam kívül csak a nyomdászok látták a megjelenése előtt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Édesanyám a Gáisz esetében onnan tudta meg, hogy írok, hogy szóltam neki, le kéne jönnie segíteni egy kicsit pakolni, mert jött egy teherautó. Ott szembesült vele, hogy a két kötetes, 648 oldalas könyvet írtam, és még csak nem is tudott róla. Szóval ugyanígy, más családtagom és rokonom se értesült a dologról, egészen addig, amíg publikusan be nem jelentettem a dolgot.

A Rix esetében már nem titkolóztam, sőt, igyekszem a korai fázisa óta terjeszteni is a hírét, hogy hamarosan megjelenik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled?

Megmondom őszintén, a Gáisz után azt hittem, többet nem is fogok könyvet írni.

A Rix esetében is hasonló a helyzet. Egy megnyugtató lezárás, amit ígérhetek, így bátran bele lehet kezdeni a történet olvasásába, ami remélem, hogy szórakoztató kikapcsolódást fog nyújtani.

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyvem, akkor személyesen vedd fel velem a kapcsolatot a In Focus Universe  oldalon, vagy keress engem az őszi Mondoconon, ahol debütálni fog a könyv  

A vaníliás pufi legyen veletek!

Előrendelhető Stella J - Fekete igazság

Napokon belül megjelenik Stella J.írónőnek az első könyve a Fekete igazság kötet.

’’Ha érdekel benneteket a gyilkosok elméje, a gondolataik vagy az inspirációjuk, akkor rendeld meg a regényemet’’

Stella J.

Fekete igazság

Tartalom

Már a születésünk pillanatában halálra ítél mindenkit az élet. A pechesebbeket, mint engem is, a bíróság ítél el.

Dawe Bronx vagyok a halálsorról.

Elég gáz bemutatkozó, igaz? A bűnözők élete nem ér véget az ítéletükkel. Én mindössze tizenhét éve várom a kivégzésem dátumát. Sajnálatot, megvetést, szánalmat nem várhatok. Nem is várok. Elfogadtam és beletörődtem a sorsomba.

Egy nap azonban levelet kaptam egy fiatal lánytól, Alexától. A csaj a történetein keresztül szépen, lassan nyitotta ki a szemem és most itt állok egy bennem már rég elveszett érzéssel. A reménnyel meg ezernyi kérdéssel.

Vajon letehetjük-e valaha azokat a terheket, amiket viselnünk kell egy életen át?

Egy ország miatt, egy nép miatt, egy bőrszín miatt, egy család miatt, egy ember miatt?

Előrendelhető

Stella J.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Stella J. - ("(...) amikor végre befejeztem a végleges kéziratot, zokogtam. Talán az örömtől, talán a megkönnyebbüléstől – de elsírtam magam.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Stella J. írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, hamarosan megjelenik Fekete igazság című könyve.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1996-ban születtem egy magyar asszony és egy magyar zenész, roma férfi szerelméből. Ez a kettősség már gyerekkoromtól meghatározta az életemet, és a zenei pálya felé orientált. Bangó Margit tanítványaként sok szép helyre jutottam el – színpadokra, vendéglátóegységekbe –, ahol a zenémmel találkozhattak az emberek.

Idővel rájöttem, hogy azoknak a közszereplőknek, akik nagyobb közönséghez jutnak, felelősségük hallatni azok hangját is, akiket senki sem hall. Szeretném elmesélni, hogy a sztereotípiák falain túl egy gyönyörű világ létezik. Ezeket a falakat csak közös erővel, egymás megértésével tudjuk ledönteni.

2016-ban a legjobb barátom halála sodort az írói pályára. Hosszú gyakorlás és számos zsáner kipróbálása után végül a részben vagy teljesen igaz történeteknél állapodtam meg. A jövőben is szeretnék ilyen történeteket megosztani a nagyközönséggel, mert hiszem, hogy nagy szükségünk van a megértésre – talán most jobban, mint valaha.

A zenén kívül eszközeim közé tartozik a sorozatforgatás, az iskolákban tartott előadások, és most az írás is. Célom, hogy mindenki meghallja az elnyomottak hangját!

A Fekete igazság címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Fekete igazság megírása rendkívül mély és összetett kutatómunkát igényelt. 2019-ben kezdtem levelezni amerikai fegyencekkel – köztük egy halálra ítélt személlyel, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Ez a projekt a lélekről, az érzelmekről és az igazságról szól, ezért a kutatómunka egészen öt éven át tartott.

A felkészülés során rengeteg jogszabályt fordítottam, átolvastam különféle bűnesetek publikus jegyzőkönyveit, és mélyen beleástam magam a halálbüntetés történetébe. Fontosnak tartottam megérteni a Konföderáció és a rabszolgaság múltját, valamint ezek mai hatását az amerikai és afroamerikai társadalomra.

Foglalkoztam a Black Lives Matter mozgalomban említett áldozatok eseteivel, Malcolm X és Martin Luther King Jr. életével és társadalmi szerepvállalásukkal, valamint a háborút megjárt veteránok helyzetével is. Emellett tanulmányoztam a 20 éves afganisztáni háborút és annak következményeit, az iszlám kultúrát, valamint azt, hogyan torzítja el azt a fanatikus terrorizmus ideológiája.

Külön figyelmet fordítottam a cigányság történelmére, és igyekeztem minden rassz történetét, helyzetét, traumáit megérteni.

Ezen témákhoz romológusokkal, afganisztáni menekültekkel, háborús veteránokkal, iraki és iráni emberekkel, pszichológusokkal, jogászokkal, egyetemi oktatókkal és írókkal folytattam mély beszélgetéseket.

Rengeteg információval dolgoztam – és bár úgy érzem, csak a felszínt kapargattam –, mindent megtettem azért, hogy minél teljesebb képet nyújtsak ezekről a komplex problémákról a regényemben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Azért, hogy a cselekmény ne egyetlen cellában játszódjon, a történetbe mozgalmasabb, de valós eseményeken alapuló epizódokat is beleszőttem. Véleményem szerint ez némiképp oldja az edukációs tartalmat, és a visszajelzések alapján a végeredmény nem egy tankönyv lett, hanem egy nagyon is élvezhető regény. A személyiségi jogok védelme érdekében azonban szükség volt a helyszínek és a szereplők neveinek megváltoztatására, néhol az események torzítására vagy éppen enyhítésére.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2016. december 21-én kaptam a hírt, hogy a legjobb barátom váratlanul életét vesztette. Ezt az eseményt egyszerűen képtelen voltam elfogadni. Mivel életében megígértem neki, hogy soha nem hagyom, hogy elfelejtsék őt, kis pincércetlikre kezdtem feljegyezni az életének történetét.

Sajnos azonban nagyon lassan haladtam vele, miközben sorra jöttek az újabb halálesetek – végül egy év múlva édesanyám is elment. Ettől kezdve egy spirituális regénybe kezdtem, amit később nem tartottam elég jónak. Voltak még maffiatörténetek is a tarsolyomban, de végül ezt a hiánypótló témát éreztem méltónak arra, hogy igazán nekivágjak az írásnak.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Soha ne mondd, hogy soha – de jelenleg csak részben vagy teljesen igaz történetek írásával szeretnék foglalkozni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Számomra a kézirat befejezése azért volt hatalmas mérföldkő, mert ezt a regényt 2020-ban kezdtem írni. Akkor három fejezet már elkészült, de olyan súlyos hibákat vétettem bennük, hogy végül félretettem az egészet. Ezután mély depresszióba kerültem, amiből végül az segített ki, hogy 2023-ban, három hónap alatt megírtam a teljes regényt – a barátnőim és az unokahúgom támogatásával.

Ezek után találtam rá Halász Emesére és az ő Író Mentor Programjára – ez 2023 októberében történt. A szerkesztési munkát viszont csak 2024 májusában tudtam elkezdeni, és az utolsó pontot végül 2025 júniusában tettem le. Rettenetesen hosszú és megterhelő folyamat volt, sokszor úgy éreztem, fel fogom adni – de végül sikerült.

Ezért, amikor végre befejeztem a végleges kéziratot, zokogtam. Talán az örömtől, talán a megkönnyebbüléstől – de elsírtam magam.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Négyéves korom óta van egy énekesi karrierem. Tizenhárom évesen a szülővárosomban, Győrben léptem fel a 100 Tagú Cigányzenekarral – ezt az eseményt a Kisalföld, a győri napilap is lehozta. A cikk az interneten is megjelent, és ötvenegy hozzászólás érkezett rá. Sajnos ebből mindössze kettő volt pozitív. A többi rasszizmussal átitatott gúnyolódás volt, amelyekben még a nevemet is "tipikus cigány névként" bélyegezték meg, és viccelődtek vele.

Én azonban büszke vagyok a nevemre. Soha nem hagynám el – még ha férjhez mennék, akkor sem. Mégis úgy éreztem, jobban járok, ha csak a "J" betűt tartom meg belőle. A Stella név pedig egy gyönyörű, szép táncosnőé volt egy videóban, Nova Brigitta énekesnő mellett. Így lettem hát Stella J. az éneklésben – és ez a név annyira eggyé vált velem, hogy fel sem merült bennem, hogy más nevet használjak íróként.

A teljes nevemet nem szégyellem – édesapám kiváló zenész, csakúgy, mint az egész vérvonala: világot járt, tanult muzsikusok. A teljes nevem: Jónás Alexandra Mária.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Szerettem volna valami mást is írni; a dark romance már túl durva lenne számomra, de erotikus-romantikus történetbe belevágtam volna. Az egyetlen probléma az, hogy az erotikáról biztosan nem tudnék átütően írni, főleg, amikor a barátnőm sem tudja megvitatni velem ezeket a dolgokat. (Ilyenkor amúgy egyszerűen csak „Prüd Littokámnak” hív a Stellittóból.)

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még mindig alig hiszem el, és már nagyon várom, hogy végre mehessek a nyomdába a regényért. Remélem, hogy a szüleim látnak engem odaátról, és nagyon büszkék rám – a testvéreim pedig itt, mellettem vannak, és mindenben támogatnak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mondhatnám, hogy nagyon tudatos vagyok, de pl. amikor a veszekedős jeleneteket kellett megírni, előtört belőlem az impulzív énem. Néha talán túlságosan is. :) Egyébként nagyon konkrét tervem volt a történetvezetésről és a karakterekről. Rengeteget agyaltam rajta, rajzoltam, sőt, még a konyhám falát is teleragasztgattam elítéltek fotóival.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mivel levelek is szerepelnek a regényben, van egy kedvencem közülük, amelyben mélyebben kellett bemutatni New Orleanst és Louisianát.

A legnehezebb részt azonban a sorozatgyilkos karakter szavai jelentették – ott tényleg kapaszkodtam az asztal sarkába, hogy ne adjam ki ami bennem volt. (Bár volt, aki azt mondta, hogy nem is volt durva.)

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Imádok történeteket hallgatni, és rácsodálkozni az emberi sorsokra. Ez az én inspirációm: érdekes emberek, nem mindennapi történetekkel.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az unokahúgom, a legjobb barátnőim és a szerkesztőm alkotják ezt a csapatot. Remélem, hogy a jövőben is együtt maradunk. Imádtam velük dolgozni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Amikor megtudták, hogy amerikai fegyencekkel levelezek, azt mondták, hogy elment az eszem. Amikor belevágtam ebbe a történetbe, azt mondták, hogy vissza sem fog jönni.

Az unokahúgom az elejétől nagyon sokat segített, támogatott és ötletelt, sőt még fordított is, amiért nem tudom eléggé kifejezni a hálámat. De az igazi meglepetést a nővérem okozta: miután elkészült a regény, azonnal elkérte a PDF-et, és fél nap alatt kiolvasta – és imádta. A többiek egyelőre kicsit háttérben vannak, de remélem, hogy amikor majd meglátják, el is hiszik, hogy tényleg én írtam. 

Mit üzensz az olvasóidnak?

Egész életemben az elfogadásért harcoltam, miközben magamat sem tudtam igazán elfogadni, mert nem tudtam, ki is vagyok valójában – ilyen kettősséggel éltem az életem. Azt szeretném, ha az emberek rájönnének, hogy ha a körülményeinken nem tudunk változtatni, akkor a hozzáállásunkon kell.

A Fekete Igazsággal olyan világokba adok most betekintést, amelyeket az átlagember talán sosem lát. Nagyon félek és izgulok, de remélem, hogy a napjainkban divatos dark romance és horror műfajok mellett helyet kap az én igaz történetem is.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, és mérhetetlen sok sikert és erőt kívánok neked a karriered során, hiszen teljesen egyedülálló, amit csinálsz.

Én köszönöm a lehetőséget, hogy elkészülhetett az interjú!

Stella J. Szerzői oldala.

Stella J. webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kőrös András - ("Első körben köszönöm a szadai olvasóknak a pozitív visszajelzéseket, hisz ők szűk környezetük történelmének egy darabját tarthatják a kezükben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kőrös András írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónak két történelmi romantikus regénye van, mely nemrég jelent meg KNW Kiadó gondozásában, A szerelmes lelkész és az A falusi tanító (Ősszel jelenik meg.)címmel. 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Hetvenhetes évjáratú, négygyermekes, egyfeleséges családapa vagyok, eredetileg agrármérnök és vadgazda szakmérnök, de a munkám már több, mint húsz éve a közlekedésbiztonsághoz köt. Gyümölcstermő Szent Szadán élünk. A természet és a természetesség híve vagyok, talán ezért is áll hozzám közel a falu és a régmúlt, ahol, és amikor ezek még sokkal jobban a mindennapok részei voltak.

Szadai történet sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? Hány részes lesz a történet?

A kézirathoz szükséges háttéranyag gyűjtése még nem módszeresen és koncentráltan történt, nagyjából három, három és fél évet vett igénybe. Ezzel párhuzamosan már megindult az írás folyamata is, de első könyv lévén még ‒ mondhatni ‒ ügyetlenül. A lelkesedésem viszont töretlen volt, és ez átsegített a nem túl hatékony periódusokon. Közben képeztem magam, számos tréningre, kurzusra mentem el, amik mind nagyon hasznosnak bizonyultak.

A könyv tényleges megjelenéséhez még nagyjából további egy évre volt szükség, ami alatt megtörténtek az első lektorálás utáni javítások, kiegészítések, a szerkesztés és a további, már a kiadáshoz szükséges tennivalók.

A Szadai történet három részes lesz, a most megjelenő második rész után jövő tavaszra várható a harmadik.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyon sok esemény és szereplő megjelenítése valós alapokon nyugszik. Persze minél egyszerűbb ‒ falusi ‒ közegben mozgunk, annál kevésbé találunk dokumentált bizonyítékokat. Szerencsére egyházi oldalról azért nem volt reménytelen az anyaggyűjtés, a szadai református matricula, a presbiteri gyűlések jegyzőkönyvei, az egyházkerületi jegyzőkönyvek, iskolai értesítők és főleg az anyakönyvek kiváló forrásnak bizonyultak. Megesett, hogy olyasmire is rábukkantam, amit nem is kerestem, mégis rendkívül értékes információként szolgált. Ezzel együtt a korabeli falusi élet folyamatának szövetét számos helyen meg kellett foltozni, és ott sokszor a nem bizonyított, de logikusan legvalószínűbb szálat vettem alapul. A magánéleti eseményekre is voltak forrásaim, ott is a valóság vezette a kezemet, de természetesen ezen a fronton jóval nagyobb mozgásteret kapott a fantázia.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az ember életét hullámvölgyek tarkítják időnként, és eljön az a kor, amikor számos dolgot megkérdőjelez maga körül. Nálam ez nagyjából a COVID idején jelent meg. Apró versekkel, történetekkel írtam ki magamból a gondjaimat, és eközben rájöttem: én ezt élvezem, mitöbb, új értelmezést nyernek általa a mindennapok. A felismerés után kellett egy méltó cél. A falu ‒ szerintem különleges ‒ történelme korábban is vonzott. Így született meg egy ezzel foglalkozó regény megírásának az ötlete. Innen már nem volt megállás, életformává vált, nincs olyan nap, hogy ne foglalkoznék az írással.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Egyelőre minden, amivel jelenleg foglalkozom, és a jövőben tervezem, a távolabbi vagy közelebbi történelemmel összefüggésbe hozható. Vonz még a science-fiction valósággal vegyített világa, a fiókban van ilyen irányú próbálkozásom, de ennek kidolgozása a jelenlegi listámon nincs rajta.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor az első rész kéziratának első változatát befejeztem, az katartikus élmény volt. A hosszú, kitartó munka, a sok kutatás, az újrakezdéseken való felülemelkedés kézzelfogható gyümölcseként tekinthettem rá.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nincs írói álnevem, fel sem merült a használata.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az első gondolatom a történelmi regény volt, amikor a nagy célt kitűztem, és erről azóta se térített le más, de ez nem jelenti, hogy később nem írnék szívesen más zsánerben. Kamaszként imádtam a fantasy-t és a sci-fi-t, Galaktika Baráti Kör tag is voltam. Szóval, még bármi lehet.

Mennyire nehéz történelmi romantikus történetet írni?

Sok kutatást igényel, mert nem csak egy adott sztorit kell ismerned behatóan ‒ feltéve, hogy valós alapokra helyezkedsz ‒, hanem a teljes környezetet, az egész körülvevő világot. Most a történelmi szóra helyezem a hangsúlyt. Hitelesnek kell lenned, ez nem kérdés, és ez helyenként egészen aprólékos nyomozásokra kényszerít. Ez szerintem nem könnyű, de én kifejezetten élvezem. Előfordult, hogy egyetlen mondat mögött több órányi kutatás húzódott meg.

Ha a kérdésben szereplő romantikus szóra fókuszálok, akkor azt kell, mondjam, én erre nem törekedtem. Arra viszont igen, hogy emberileg is hiteles legyen a történet. Ha egy szereplő mond valamit, amögött valódi, érzelemvezérelt ok-okozati összefüggések legyenek. Ha oka van rá, legyen mérges és nyilvánuljon meg úgy, vagy legyen csalódott vagy vágyakozó, vagy félénk, vagy bármi, ami abban a szituációban emberi.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Érdekes módon, a kézirat befejezése nagyobb lelki élményt nyújtott, igaz, amikor leírtam az utolsónak szánt sort, csak magam voltam. A könyv bemutatása az árnyékból való kilépést jelentette, egyfajta coming out-ot, hogy én ilyesmivel foglalkozom egyáltalán. Nem a mások elé kiállás miatt, azt a civil munkám során megszoktam, hanem mert az írás egy intim részem, én legalábbis annak éltem meg, nem véletlenül csak a szűk környezetem tudta a megjelenés napjáig, hogy én komoly szándékkal ragadtam pennát. Így az eredmény, a megjelenés egy bizonyos szintű kitárulkozást jelentett, amire lelkileg fel kellett készülnöm.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Ma már teljesen tervezett és tudatos, és viszonylag korán vált azzá. Hirtelen felindulásból, ihletettségből csak elkezdeni tudtam egy-egy verset vagy novellát, de a folytatásért és pláne a befejezésért már meg kellett küzdeni. Az első pályázatra küldött novellámon két hétig dolgoztam ‒ persze az akkori tudásommal és hatékonyságommal ‒, holott alig több, mint nyolcszáz szóból állt. Ez kevesebb, mint két és fél oldal átlagos word beállításokkal.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Abszolút kedvenc nincs, de kedvelt jelenetekből több is van, amiket szívesen olvasok vissza a mai napig. Hogy melyik megírása volt könnyű vagy éppen nehéz? Érdekes. Megesett, hogy egy jól megtervezett, hálás témának érzett jelenet megírásával napokig küzdöttem, máskor egy nehéznek ígérkező és nehezen induló rész közben kapott el a flow, és szinte füstölt a klaviatúra.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Eddig bármit írtam, hosszabbat vagy rövidebbet, valamilyen megtörtént eseményre támaszkodott. Ez nyilván nem véletlen. Ezen belül is azt vettem észre, hogy az tesz kíváncsivá, hogy azt a bizonyos eseményt a résztvevők, a benne szereplők, hogyan élték meg, mit éreztek, mit gondoltak, mit reagáltak, milyen következtetéseket vontak le, milyen tapasztalatokat építettek be azáltal az életükbe, milyen döntéseket hoztak az esemény hatására a későbbiekben.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A Szadai történet kéziratát elsők között a feleségem, a szüleim és a nagylányom olvasták, de mondhatni, velük egyidőben kértem ki a véleményét egy a szadai helytörténetben járatos hölgynek, egy szadai színművésznek és egy Szadához erősen kötődő történésznek.

Az ezután készült munkáimat illetően a körbe bekerült egy kedves barátom, egy nyugdíjas magyar tanárnő.

A felsoroltak mindegyike nagyon értékes észrevételekkel, biztatásokkal segít/segített.

Mindezek után kerül sor a fekete öves szakmai lektorálásra a KNW Kiadó munkatársai révén, akik minden szempontból átnézik a kéziratot. Vérprofik, bolond lennék nem hallgatni rájuk.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindenki kellemes meglepetésként élte meg, és támogatásáról biztosított. Tudták, ‒ ha nem is részletesen ‒, hogy egy könyv megírása nem kis munka, és ezt már az olvasás előtt elismerték.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Első körben köszönöm a szadai olvasóknak a pozitív visszajelzéseket, hisz ők szűk környezetük történelmének egy darabját tarthatják a kezükben. Emellett nagy örömmel tölt el, hogy egy titkolt szándékom is megvalósulni látszik: a könyv hatására mások is érdeklődnek falunk iránt. Köszönöm az ő biztatásaikat is. Remélem hasonlóan jó szívvel olvassák majd az elkövetkező munkáimat is.

Kőrös András szerzői oldala

KNW Kiadó