Beszélgetés Eve Red írónővel, aki dark romance zsánerben alkot izgalmas, sötét romantikus erotikus regényeket. - (" De ami talán a legjobban fájt, hogy néhányan a botrány hullámát meglovagolva próbáltak maguknak olvasottságot, lájkokat, figyelmet szerezni úgy, hogy közben engem rossz fényben tüntettek fel. Nem kérdeztek, nem próbálták megérteni a szándékomat vagy a történet mélységét.")

 Köszönöm, Eve Red írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a Dark Romance zsánerrel kapcsolatban. Egyúttal jelezném, hogy Eve Red, Jelenleg ezek a kötetei jelentek meg Félelem és vágy sorozat, Elérhetetlen, Az ojabun, és a vitatott könyv Szavak és sebek címmel a kiadó égisze alatt. Sajnos nemrégiben szembesültem, hogy ingyenes beleolvasó kapcsán, botrány tört ki a Szavak és sebek könyvnél. Ezzel kapcsolatosan, és a zsánerről szeretnék beszélgetni.

Kérlek, mesélj magadról, ha netán valaki nem tudná ki is vagy?

Köszönöm szépen a felkérést, örülök, hogy mesélhetek egy kicsit magamról azoknak, akik még nem ismernek.

Háromgyermekes anya vagyok, egy heves megyei faluban élünk a férjemmel és egy kisebb háziállat-társulattal: kutya, macska, teknős, két csirke.Mindenki hozza a maga történetét. A férjem néha köntösben indul át tojásért a szomszéd utcába, Halloweenkor pedig a gyerekekkel együtt lelkesedve akasztjuk fel a kukászsákba csomagolt „hullát” a ház falára.

Szeretem a jó beszélgetéseket, a csipkelődő humort, a száraz fehér bort és az érdekes embereket. Az írás számomra lehetőség arra, hogy megismerjem azokat, akik a felszín alatt élnek.

A sötétebb karakterek mindig emlékeztetnek rá, hogy a világ nem fekete-fehér, és a legérdekesebb kérdések gyakran a határok mentén születnek.

Mit gondolsz a dark romance zsánerről, mi a véleményed, mi férhet bele? Jelenleg két dark romance könyved jelent meg, az Elérhetetlen és a Szavak és sebek címmel.

A dark romance számomra olyan terep, ahol őszintén lehet beszélni a vágyainkról, a fájdalmainkról, a hatalomról és a sebezhetőségről. Mindarról, amit gyakran elrejtünk, vagy amit „túl soknak” tartanak más műfajok.

Nem azért írok sötét történeteket, mert a szenvedést akarom díszletként használni, hanem mert érdekel, mi történik az emberekkel ott, ahova a fény nem ér el. Az Elérhetetlen és a Szavak és sebek is ezekre a kérdésekre keres választ: lehet-e szeretni valakit, aki megtört? Mi van akkor, ha mi magunk is megtörtek vagyunk?

Számomra a dark romance a legintimebb műfaj, mert nem idealizál, hanem szembenéz.

Mennyire nehéz egy ilyen könyvet írni, lelkileg mennyire viseli meg az írót?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, ami engem is sokszor meglep. Nem visel meg lelkileg a sötét jelenetek megírása.Legalábbis nem úgy, ahogy az ember elsőre gondolná. Amikor írok, teljesen belehelyezkedem a karakterbe: nem kívülről figyelem, hanem belülről élem át, és ez nem ijesztő, hanem természetes. Mintha átadnám magam annak, amit ő érez, legyen az fájdalom, félelem vagy vágy.

Ugyanakkor olvasni vagy nézni hasonló jeleneteket sokkal nehezebb nekem. Egy horrorfilmet például nem bírok végignézni, és ugyanez van egy könyv esetében is, csak annyi különbséggel, hogy bármennyire is megvisel, végigolvasom. Írás közben viszont ott van egyfajta kontroll, mert nem elszenvedem a történetet, hanem én vagyok az, aki életre kelti. Talán ez a különbség. Az írás egyfajta átvezetés az érzelmeken, nem elfojtás, hanem kifejezés.Számomra ez nem teher, hanem lehetőség.

Mennyire beszélhetünk erről a témáról, hogy egyes könyvekben, illetve tiédben előkerült a pedofília. Ennyire prűdek lennénk? Vagy félnek az igazságtól, hogy tényleg így néz ki egy pedofília.

Ez egy különösen érzékeny és összetett téma, amiről nem lehet félvállról beszélni. Fontos számomra kiemelni, hogy amit én írok, az nem szakirodalom, hanem fikció.Olyan történetek, amelyek a szórakoztatás mellett gyakran súlyos társadalmi kérdéseket is megmutatnak. Mindenki más eszközt választ: számomra az írás lett az a forma, amin keresztül ezekről a dolgokról beszélni tudok.

A pedofília megjelenése a könyveimben nem provokáció akar lenni vagy határok feszegetése a cél, hanem egy sötét valóságot mutat be, amit nem söpörhetünk a szőnyeg alá. Hiszem, hogy az őszinte ábrázolás segíthet elindítani egy párbeszédet, és felhívni a figyelmet arra, amit még sokszor ma is hallgatás övez.Pedig ma már egyre többen mernek beszélni a pedofíliáról, mert korábban jellemző volt, hogy inkább homokba dugták a fejüket – úgy gondolták, ha nem beszélünk róla, akkor meg sem történt. A regényemben nyersen, tabuk nélkül mutattam be egy ilyen helyzetet, és ez sokaknál ellenállást váltott ki, mert nem úgy ábrázoltam az áldozat élményeit, ahogyan azt ők elképzelték vagy elfogadhatónak tartották volna. De az, hogy az olvasók mást vártak, nem ad okot arra, hogy engem támadjanak. A jelenetben leírt reakció egy valós pszichológiai jelenséget tükröz – sajnos léteznek olyan esetek, ahol a gyerek nem érzékel fizikai fájdalmat, és emiatt máshogy éli meg az eseményt. Ettől még nem kevésbé áldozat, és ezért nem szabad őt hibáztatni.

Fontos látni, hogy egy dark romance regény fikció. Nem szakmai anyag, nem útmutató, hanem egy történet, amely érzelmeket és tabukat feszeget. Nem gondolom, hogy egy ilyen műfajú könyv esetében az írónak szakmai felelőssége lenne abban az értelemben, mint egy tudományos vagy ismeretterjesztő mű szerzőjének. Ettől függetlenül utánajártam a témának, mert hiteles akartam lenni a karakter reakcióiban. A jelenet célja az volt, hogy felkavaró legyen, hogy rossz érzést keltsen, és ez, azt hiszem, sikerült. Épp emiatt érdemes róla beszélni, nem elhallgatni.

Minden olvasót más érint meg: van, akit egy durva szó, egy mély érzelmi leírás vagy akár egy bántalmazás nélküli elutasítás is mélyen megérint, míg mások egy testrészekről szóló, nyers jelenetet is könnyedén feldolgoznak. Ezért is gondolom úgy, hogy minden műfajnak és történetnek megvan a helye, és hogy az olvasóknak joguk van eldönteni, mit olvasnak el, mi fér bele számukra.

Számomra ezek a nehéz témák nem az olvasó sokkolására szolgálnak. Azért írok róluk, mert hiszem, hogy vannak olyan emberek, akik magukra ismernek bennük, és ha egy történet segít nekik abban, hogy kimondják, mi történt velük, az már önmagában gyógyító erejű lehet.

De szeretném hangsúlyozni: ha valakit bármilyen formában abúzus ért, legyen szó gyerekkori bántalmazásról, lelki vagy fizikai erőszakról, ne maradjon egyedül ezzel a teherrel. Merjen segítséget kérni. Egy biztonságos környezetben, szakember támogatásával elindulhat a feldolgozás útján, és egy ilyen történet csak egy kis kapaszkodó lehet, nem megoldás.

Azt gondolom, érdemes lenne egyszer legalább elolvasni az adott művet, mielőtt következetesen levonnánk a következményeket. Mit gondolsz, hogyan állnak az olvasók? Elolvassák? Levonták a következményt?

Ez egy nehéz kérdés, és úgy érzem, inkább a zajról szól, mint magáról a könyvről. A Szavak és sebek kapcsán valóban kialakult egyfajta botrány, de sokan úgy alkottak véleményt, hogy el sem olvasták a regényt, csak néhány kiragadott részlet, kép vagy hallomás alapján ítéltek.

Én is azt gondolom: mielőtt levonnánk a következtetést, érdemes lenne ténylegesen végigolvasni a történetet. Mert aki veszi a fáradságot, és elmerül benne, az rendszerint mást talál, mint amit a kezdeti vihar sugallna. A legtöbb visszajelzés alapján a történet nem csak meglepi az olvasót, de sokan azt is mondják, hogy katartikus élményt ad, és teljesen mást üzen, mint amit kívülről feltételeztek róla.

Sokan imádják, szeretik a könyvet, de nem mindenki meri ezt nyilvánosan is felvállalni, és ezt megértem. A téma érzékeny, és az online közösségekben egy-egy vélemény miatt hamar kereszttűzbe kerülhet az ember.

 

Az olvasók mennyire vannak képben mit is jelent a dark omance zsáner? Hogyan lehetne tudatosítani, hogy ez a mű, a zsáner 18 éven felülieknek szól.

Ez a kérdés megmosolyogtat, mert eleve a Red ZoneBook webshopjába, ahol a könyveim is kaphatóak, csak akkor lehet belépni, ha valaki elmúlt 18 éves. A borítóimon pedig a 18+ jelzés akkora, hogy ha ennél feltűnőbb lenne, már nem is lenne más rajtuk.

Szerintem, aki dark romance-t olvas, általában nagyon is tisztában van azzal, mit jelent ez a zsáner. Sőt, sokan – köztük én is – kifejezetten rákeresnek erre, ha új könyvet szeretnének beszerezni. A dark romance nem rózsaszín szívecskékről szól, hanem a lélek legsötétebb bugyrairól, határokról, fájdalomról, túlélésről, és néha éppen a gyógyulásról is.

Persze mindig lesz, akinek meglepő egy-egy jelenet, vagy nem olvasott még hasonlót, de épp ezért fontos hangsúlyozni: ez a zsáner kifejezetten felnőtteknek szól. Nem véletlen a korhatárjelzés, és nem véletlenül nem kerül gyerekkönyvek mellé a polcra. A tudatosság pedig – akárcsak az olvasás – mindig az első oldal előtt kezdődik.

Hogyan érezted magad a kitört botrány miatt? Nagyon megviselt? Számítottál erre vagy nem igazán gondoltad, hogy ekkora visszhangja lesz?

Egyáltalán nem számítottam ekkora botrányra. Úgy éreztem, mintha egy hirtelen jött vihar sodort volna el, és kapaszkodó nuku. Persze tudtam, hogy a Szavak és sebek nem egy könnyed romantikus regény, és tisztában voltam azzal is, hogy egyes részei felkavaróak lehetnek, de nem gondoltam, hogy ilyen szintű támadások céltáblája leszek. Azért sem, mert magam is olvastam már jóval durvább történeteket, amik körül mégsem alakult ki hasonló visszhang.

Pontosan ezért írtam a prológust E/3 személyben: azt akartam, hogy az olvasó is érezze a távolságot a narráció és a történés között. Tudtam, hogy a jelenet súlyos, ezért igyekeztem írói eszközökkel ezt óvatosan kezelni.

A botrány viszont borzasztóan megviselt. Voltak napok, amikor azt éreztem, talán hiba volt kiadni a könyvet. Elbizonytalanodtam, fájt az igazságtalanság, hogy sokan úgy alkottak véleményt, hogy bele sem olvastak igazán. Ráadásul voltak, akik elfordultak tőlem – csendben vagy látványosan. De ami talán a legjobban fájt, hogy néhányan a botrány hullámát meglovagolva próbáltak maguknak olvasottságot, lájkokat, figyelmet szerezni úgy, hogy közben engem rossz fényben tüntettek fel. Nem kérdeztek, nem próbálták megérteni a szándékomat vagy a történet mélységét. Sőt, a felajánlott ingyenes példányt is elutasították, mégis képesek voltak belekeverni a gyerekeimet is… Szóval, ez mély sebet hagyott bennem.

Azonban, lehet, hogy furcsán hangzik, de kaptam valami jót is ebből az egészből. Megismertem rengeteg csodálatos olvasót és írót, akik privát üzenetekben kerestek meg, támogatásukról biztosítottak. Olyan írók is mellettem álltak, akik ebben a szakmában már messzire jutottak, tudták, mit élek át, és ez hihetetlenül sokat jelentett.

Ezúton is szeretném megköszönni nekik a bátorító szavakat és a mellém állást. Amikor úgy érzed, mindenki elfordul tőled, egyetlen segítő kéz is hatalmas erőt tud adni. Én szerencsés vagyok, mert több is nyúlt felém.

Ezután is várható majd tőled ilyen sötét, izgalmas történet? Ha tudsz erről mesélni vagy korai még?

Természetes, hogy várható! Nem fogom abbahagyni az írást. Felálltam a padlóról – bár itt halkan megsúgom, hogy néhány íróbarátom előre figyelmeztetett: „lesz ez még rosszabb is” –, de én magam is szeretem a dark romance zsánert, és nem félek a nehéz témáktól.

A következő regényem lesz talán az egyik legkomplexebb és legizgalmasabb történetem. Egy Los Angelesben játszódó, érzelmileg túlfűtött dark romance, amelyben egy rendőr és egy brazil maffiavezérnő kerülnek egymás útjába.

Isadora a férje halála után átveszi a bűnszervezet irányítását. Ethan pedig egy különleges egység rendőre, aki a bűn és igazság határmezsgyéjén mozog, és nem fél átlépni a szabályokat, ha az ügy megkívánja. Az első találkozásuk már feszültségteli, és innentől kezdve egy végletekig hajszolt macska-egér játék indul köztük, amit fokozatosan fojt meg a vágy, a bűntudat és a kétely.A történet egyszerre krimi, sötét szerelem és pszichológiai játszma.

Szóval, hogy várható-e még tőlem hasonló? Abszolút. Most sem vagyok egyedül, hálás vagyok, hogy támogatást és segítséget kapok az írási folyamatban is, ám erről bővebben a köszönetnyilvánításban olvashattok majd. Megjelenés júliusban.

A képek forrása: Red Zone Book Kiadó facebook oldal

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Red Zone Book Kiadó webshop

Red Zone Book Kiadó Facebook oldala

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Steven G. Vantis - ("A tényleges írást egy hosszadalmas tervezési folyamat előzte meg, melynek során azt hiszem túlzásba vittem a tökéletességre való törekvést. A körvonalazott mű megalkotása olyan kihívássá vált, amelyhez nem éreztem méltónak magamat.")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! rovatom keretében Steven G.Vantis íróval beszélgettem, akinek alig egy hete jelent meg első fantasy regénye az Álomgyár Kiadó gondozásában, a Lúmen – A Fehér Erdő Gyermeke.

Kérlek, mesélj kicsit magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Köszönöm a meghívást és a lehetőséget erre a beszélgetésre. Mikor is kezdődött az írás? Nem tudnám pontosan megmondani. Mióta az eszemet tudom, élek-halok a történetekért. Különösen azokért, amelyek annyira fantáziadúsak, hogy egy teljesen új világba röpítenek. Gyerekkoromban képes voltam naphosszat álmodozni. Különféle történeteket találtam ki és játszottam le a fejemben, puszta szórakozásból.

Iskolásként az irodalom volt a kedvenc tantárgyam, és bár a tananyagot száraznak éreztem, valahányszor fogalmazást kellett írni –akár felmérőben, akár házi feladatként – én izgatott lelkesedéssel láttam neki a munkának. Nem a jegy motivált; egyszerűen csak alkotni akartam. Azt hiszem, így kezdődött.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Nanook, a Holdvándor. Érdekes módon ő eredetileg nem is volt része a történetnek – legalábbis amikor először megálmodtam a művet. Őt a szükség szülte, amikor rájöttem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet.

          A tényleges írást egy hosszadalmas tervezési folyamat előzte meg, melynek során azt hiszem túlzásba vittem a tökéletességre való törekvést. A körvonalazott mű megalkotása olyan kihívássá vált, amelyhez nem éreztem méltónak magamat.

Ekkor jött az ötlet, hogy teremtsek egy krónikást, aki ott él az általam megálmodott világban, és személyes tapasztalásként éli meg a cselekményt. A karakterét úgy építettem fel, hogy nagyszerű mesélő legyen, és életcélként kitűztem neki a világ történetének megírását. Ezután már az ő felelőssége volt az alkotás, én csupán közvetítettem. Egyszerű mentális trükk volt ez saját magammal szemben, de érezhetően enyhítette a vállaimra nehezedő kihívás súlyát – szóval bevált!

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan ismerni a zsánert, ha valaki bele akar fogni? Térképek, ilyesmik mennyire fontosak egy könyvben? Szükségesek, vagy mellőzhetők?

Én a tervezés híve vagyok. Szeretem ismerni avilág történelmét, földrajzát, a benne élő fajokat, valamint a háttérben munkálkodó erőket, sőt, azok eredetét is. Az ilyesmik adják a történet kontextusát. Jó ötletnek tartom ezt mind-mind megtervezni, de csak a háttérben. A regény lapjain nem kell az olvasó szájába rágni a világ teljes enciklopédiáját, viszont ha a mesélő behatóan ismeri mindazt, amiről mesél, az érzékelhetőlesz a sorok között.

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Mennyire nehéz?

Gyógyíthatatlan álmodozóként ez számomra nagyszerű szórakozás. Előttem feszül egy üres vászon, és a képzeletem ecsetével azt festhetek rá, amit csak szeretnék. Földrészeket mozgatok, égig érő hegyeket emelek és egész civilizációk sorsáról döntök.Mi több,az akaratom előtt még a fizika törvényei is meghajolnak.

Csodálatos élmény, de van két fő nehézsége is. Az egyik a komplexitás: minél részletesebb a tervezés, annál nehezebb betartani minden szabályt és figyelembe venni minden tényezőt. Ellentmondások születnek, amiket kezelni kell.

A másik nehézség a kegyetlenség szükségessége. Ösztönösen olyan világot szeretnék teremteni, ahol béke honol és mindenki boldog. De ha ezt az utat választom, akkor mi teszi izgalmassá a regényt? Sajnos rá kellett jönnöm, hogy minél kegyetlenebbül bánok a karakterekkel, annál izgalmasabb a történet. Ez azért nehéz– legalábbis számomra –, mert a karakterek a barátaim.És ez nem csak a „jó” oldalon álló szereplőkre igaz.

A szereplőket hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzájuk?

Első lépésként körvonalazom a történetet és a főbb szereplőket – ezeknek aztán teljes élettörténetet kreálok a születésüktől egészen a regény cselekményének kezdetéig. A személyiségüket úgy formálom, hogy passzoljon a történetben betöltött szerepükhöz, de teret hagyok nekik arra is, hogy a cselekmény során saját döntéseket hozzanak.

A mellékszereplőket a tervezés második vagy harmadik lépéseként alkotom meg, amikor már a részleteket finomítom, vagy már éppen írom a piszkozatot, és szükség van egy karakterre, aki egy jelenet erejéig belép a történetbe.

Van kedvenc fantasy könyved?

A Tolkien által alkotott világ nagy csodálója vagyok. Ebbe beletartozik A Gyűrűk Ura mellett A Hobbit, ASzilmarilok és még néhány mű. Különösen lenyűgöz, hogy a történet kezdete visszanyúlik egészen a világ teremtéséig. Kissé talán túlságosan is hasonlít a Teremtés könyvére a Bibliából, de lenyűgöz a tény, hogy Tolkien időt és fáradtságot nem sajnálva, kreatív és logikus lépésekkel képes volt a semmiből felépíteni egy ilyen csodálatosan részletes világot.

Ha valaki elkezdenefantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Tervezéssel. Hirtelen fejest ugorva szétesik a történet, ha a kontextus nincs részletesen felépítve. Ez talán minden műfajnál igaz, de a fantasy esetében különösen. Én több mint egy évet szántam kizárólag tervezésre, mielőtt egyetlen sort is írtam volna a regényből. Túlzás volt? Valószínűleg igen, de ez jól szemlélteti, mennyire fontosnak találom a tervezést.

Gondoltál arra, hogy a fantasy zsáner mellett, mást is kipróbálj?

Néha improvizálok egy-két esti mesét a gyerekeimnek. Eljátszottam már a gondolattal, hogy esetleg leírjam és kiadjam némelyiket, de ez még csak ötlet szintjén van.

Ami a regényeket illeti, nem hiszem, hogy valaha is megválok a fantasy-től. Bármilyen műfaj felé hajlanék is az idők során– akár romantikus, krimi vagy horror – meg lehet írni őket fantasy környezetben is, és ez izgalmasabbá teszi számomra a projektet.

A borító szuper,ki álmodta meg? Hogyan jött létre a borító?

Az eredeti borítóötletem véres és groteszk volt. A kiadó szerint kiadhatatlan, ezért elvetettük. Lilla, a borítótervező, türelmes volt és professzionális. Újabb és újabb koncepciókat alkotott közös ötleteléseink alapján, mígnem végül eljutottunk ehhez a címcentrikus, fa motívumos változathoz – és ez még az eredeti ötletemnél is jobban tetszik.

Fontos megjegyeznem, hogy Lilla formálta térképpé azt az irka-firkás ákombákomot is, amit a tervezés részeként készítettem a világról.

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben különbözik a többi zsánertől?

Míg más műfajok a valóságot torzítják, a fantasy inkább új valóságot teremt.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Szerintem térjünk vissza erre a kérdésre, miután kiderül, hogyan fogadja az olvasóközönség A Fehér Erdő Gyermekét. Ha a visszajelzések negatívak, akkor részletes tanácsot tudok majd adni arról, hogy mit NE csináljon az illető. Persze remélem, inkább arról beszélhetek majd, hogy mi az, ami bevált.

Köszönöm a lehetőséget erre az interjúra, és további sok sikert és követőt kívánok neked!

Én köszönöm az interjút!

Álomgyár Kiadó

Bánhidi Lilla kapta a Szabó Lőrinc irodalmi díjat

 Bánhidi Lilla kapta a Szabó Lőrinc irodalmi díjat

Az elismerést május 11-én adták át Miskolcon.

A Szabó Lőrinc irodalmi díjat Miskolc Megyei Jogú Város önkormányzatának közgyűlése azzal a céllal alapította, hogy elismerje a városban született, vagy szakmai tevékenységük révén a városhoz köthető költők, írók, irodalomtörténészek, publicisták munkáját.

A díj átadására minden évben Miskolc város napján, május 11-én tartott ünnepi közgyűlésen kerül sor.

Korábban a Prae Kiadó szerzői közül Kabai Lóránt (2020), Kabdebó Lóránt (1988) és Zemlényi Attila (2006) kapta meg ezt a díjat.

Bánhidi Lilla Sorsod Borsod című krimije a Margó-díj 3. helyezettje lett 2023-ban.

Bánhidi Lilla: Sorsod Borsod című kötetéről

Prae Kiadó

Prae Kiadó, Krimi ma sorozat, 2023

 

Szerkesztette: Péczely Dóra

A borítót Kőszegi Judit grafikájának felhasználásával

Szabó Imola Julianna tervezte.

 

Mészöly Ágnes ajánlója

 

Vannak helyek, ahonnan sosem szabadulsz. Ahonnan elköltözni talán, de távozni nem lehet. A spirituális vonzás a galaxis túlvégén is megtart, ahol a Föld gravitációja már érzékelhetetlen.

Alexa – sikeresnek tűnő self-made-woman, aki vidékiként építette fel magát a fővárosi média könyörtelen világában, ugyanúgy, mint megalkotója –, azt hiszi, rég maga mögött hagyta múltját és szülőhelyét. Ám a sziporkázó légvár, amit az életének nevez, köddé válni látszik. Ha más nem is érzékeli, ő tudja: az összeomlás csak idő kérdése. Hogy az alapoktól kell újraalkotnia mindent.

Egy gyilkosságsorozat, melyet az egész ország döbbent borzalommal figyel, lehetőséget ad számára, hogy bizonyítsa rátermettségét oknyomozó riporterként. Beleássa magát az ügybe, és ahogy egyre többet tud meg a brutális kegyetlenséggel kivégzett, gyönyörű lányok történetéből – melynek szálai gombafonalként hálózzák be szülővárosa földjét –, egyre személyesebbé válik számára az ügy.

A végzet pedig visszavezeti őt a kezdetekhez. Borsodba, elfeledettnek hitt szerelméhez és feldolgozottnak hitt traumáihoz.

Bánhidi Lilla első krimijének hőse versenyfutásba kezd az idővel és a titokzatos, tökéletesnek tűnő gyilkossal, ám hogy a célszalagnál mi vár rá, mindenki számára rejtély.

A Prae kiadó Krimi Ma sorozata a Sorsod Borsod megjelenésével újabb remekművel gazdagodott, amely a hagyományokhoz híven körömrágósan izgalmas, mellbevágóan fordulatos, és úgy minden ízében hazai, hogy a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő regény.

Részlet a regényből

November 15. csütörtök

Miskolc, Népkert

– Rexi! Hozzám!Rekedt férfihang hasít a Népkert nyirkos levegőjébe. Az ösvény a szokásosnál is sötétebb, a köztéri lámpák fényét lefogja a köd, a körvonalak csak tompán látszódnak. A feléjük tornyosuló több százéves platánfák mint a hegyek festik még feketébbre az estét.

– Hozzám!

Háromsaroknyira, a park közepén foltos, hosszúszőrű kutya csóválja a farkát izgatottan. Mohón szívja magába a térkövek mellett, a fűszálakon maradt szagokat. Hallja az ismerős hangot, felismeri a nevét, de ügyet sem vet rá. Kevésnek érzi a póráz és a nyakörv szétválasztása óta eltelt időt. Tovább szaglászik. Ismeretlen, intenzív aroma csapja meg az orrát, édeskés és fanyar. Követni kezdi. Jobbra fordul, a szökőkútnál még erőteljesebben érzi. Gyorsabban szedi a lábát, belefeledkezik a szimatolásba. Az új szag a kisösvény felé csábítja. Rákanyarodik, érzi, már nagyon közel a forrása. Futásnak ered.

A Vigadó felől szél támad. Végigsüvít az üres járdaköveken, körbefújja a szökőkutat, a pad alatt felkap egy csikket és a rekortán futópálya felé söpri. Tovább kavarog a játszótér felé, befúj a hattornyú vár fedett csúszdájába, megmozgatja a rozsdás hintát. A nyikorgás éles hangja végigfut a sötét parkon.

A kisösvény eldugott végén, az országúthoz közel, a kutya egy háromtörzsű fa tövéhez rohan. Belegázol a gondosan összehordott avarkupacba. A színes levelek magasra röppennek. Mélyről, a halom aljából gyémánt hideg fénye csillan.

– Rexi! Vissza! – kiált erőteljesen. Fütyülni is próbál, de vacog a foga. – Hol az istenbe vagy már?

Összegyűrődött cigit vesz elő a kabátja zsebéből, idegesen kattogtatja az öngyújtót. A cigi izzani kezd, mélyen beleszív, és gyors léptekkel a kutya után indul.

Átlagosan tizennégy és tizenhat fok közötti hőmérséklet, országszerte több órás napsütéssel, ezt ígérték mára a meteorológusok a kereskedelmi csatorna reggeli híreiben. A miskolciak meleg kabátot vettek. Miskolcra nem érvényes sem az átlagos, sem az országszerte. A Búza téri mérőállomáson a hőmérő higanyszála kilenc foknál megállt. A nap csak délelőtt sütött ki, és tíz perc után el is tűnt.

Rexi a levelek közé fúrja az orrát, a farka gyors ritmusban csapkod jobbra és balra, az egész hátsó fele vele tekeredik, mindjárt eléri a célt. Mindent beterít az új szag, elnyomja a jelölések maradékát és addigi kedvence, a rothadó fű aromáját is. Egy pillanatra felnéz, füle figyelőállásba hegyesedik, maga elé mered. Valami kilóg a levelek alól. Valami oda nem illő, amilyet még soha nem talált a szokásos esti népkerti sétákon. Érzi, onnan jön a frissen felfedezett szag. Lendületet vesz, elrugaszkodik. Az egyik platán takarásában egy alak feszülten figyeli. Rexi lába már a levegőben, mikor szorítást érez. Határozott szorítást a hátán, közvetlenül a nyaka alatt. Fájdalmasan felvakkant.

– Végre megvagy! – kiáltja a gazdája, és visszarántja a járdára. – Rossz kutya!

Rexi kétségbeesetten ugat, nyüszít, lába a fa felé kapálózik. Teljes erővel próbálja a gazdáját visszahúzni. A nyakörvén élesen csattan a póráz fémcsatja. A férfi a kezére tekeri a szíjat és erővel a járdán tartja a kutyát. Közel húzza magához. A platán mögötti alak hátát a fának veti.

– Gyere szépen, mindjárt vacsora! Pörkölt lesz. Te is szereted. Ha jó leszel, kaphatsz belőle!

A pórázt a Jégcsarnok irányába húzza, eltűnnek a sötét park fái között.

Az éjszakára ígért szélvihar a vártnál hamarabb érkezik. A Népkertet a hármas út felől éri. Belekap a háromtörzsű platán hatalmas lombjába, erőteljesen tépázza. Az ágak reccsennek, a levelek egymás után hullnak a földre, rá a maradék avarkupacra. Mindent betemetnek a fa körül.

„Köszönjük a tudósítást Radványi Alexának, és most időjárás. Hétvégén lehűlés várható, majd hétfő reggel enyhe melegfronti hatás érvényesül hazánkban, amely többfelé okoz havazást.” A pörkölttel terített vacsoraasztalhoz átszűrődik az esti híradó vége. „A legnagyobb mennyiségű hó az északkeleti területeken, főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében várható. Oda a szokásosnál hamarabb érkezik idén a tél.”

 

A szerzőről

Bánhidi Lilla író, újságíró, tv-riporter.

Pályáját szociális munkásként kezdte Miskolcon, a hajléktalan ellátásban dolgozott.  Egy helyi rádió, az Európa Rádió riportere, hírszerkesztője, majd műsorvezetője.

 Dolgozott a Miskolc Városi Televízió, a Pulzus Info Tv szerkesztőjeként, a Sztár FM műsorvezetőjeként és a Reform hetilap külsős újságírójaként, majd Budapesten az MTV, az ATV, azután 14 évig az RTL riportereként.

 Három éve foglalkozik tudatosan az írással. A Centrál Média Akadémián Totth Benedek és Szurovecz Kitti, majd a Magyar Íróképzőben Zsiga Henrik tanítványa. A Péterfy Akadémia képzésein és magánóráin Péterfy Gergelytől tanult kreatív írást, részt vett Tallér Edina több írói workshopján, két éve állandó tagja az írói műhelyének. Emellett Kukorelly Endre workshopjaira jár.

 A Sorsod Borsod az első regénye. Regionális krimi. A Prae Kiadó 2020-as krimi pályázatán a legjobbak közé válogatták.

Bánhidi Lilla portréját Norigami Works készítette.

A kötet megrendelhető a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Aux Eliza - ("Hatalmas álmom volt mindig is, hogy egy nap könyvként láthassam viszont az alkotásaimat. Azt hittem, ez az újdonságérzet és lelkesedés elmúlik, minél több könyvem lesz .")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Rovatomban Aux Eliza írónővel beszélgettem, akinek harmadik regénye jelent meg az Eleven Kiadónál, Írósuli 1, A könyvek városa címmel. Aux Elizának eddig Ózonőrök és Mögöttem a jövő címmel jelentek meg regényei.

 

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

11 éves korom óta írok, már akkor is a fantasy állt közel hozzám. Harry Potter fanfictionökkel szerettem meg írni, és utána kinőttem a világot, már sajátokban gondolkodtam. A HP iránti szeretetem mind a mai napig megmaradt.

Ez a harmadik regényed, milyen érzés, hogy már harmadikat tartod a kezedben?

Hatalmas álmom volt mindig is, hogy egy nap könyvként láthassam viszont az alkotásaimat. Azt hittem, ez az újdonságérzet és lelkesedés elmúlik, minél több könyvem lesz (eleve nem számítottam arra, hogy egy nap 3 könyvet tudhatok a magaménak, túl jó volt, hogy igaz legyen). Az az igazság, hogy a lelkesedés nem múlt el. Mind a három könyvemért végtelenül hálás vagyok.

Nem először írsz fantasy zsánerben, számodra mennyire nehéz vagy könnyű írnod?

A kreativitással nincs problémám, viszont a világépítés logikai részével annál inkább. Ezért végeztem el a Fantasy világépítés kurzust még anno a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolájában, ami szerintem sokat segített. Nem állítom, hogy tökéletesen írok, de tudatosabban mindenképp, és igyekszek folyamatosan fejlődni. A szerkesztési folyamatok is sok mindenre rávilágítottak.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

A kedvenc karakterem az Írósuliban lányok közül Dixy, mert nagyon bírom a lázadó karaktereket. Megkérdeztem magamtól a regény írása előtt, hogy a három közül melyik testvér története izgalmas a leginkább, és nekem egyértelműen ő volt az. Fiúk közül pedig Kardex, mert egy kicsit irigylem azt, akit majd a történetben összehozok vele.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni? Térképek ilyesmik mennyire fontos egy könyvben? Kell, vagy mellőzhetőek?

A térkép extra a könyvben, de én nagyon szeretem az olyan fantasy regényeket, amik mellett egy ilyen kis színes megtalálható. Amikor Kocsondi Nelli grafikus elvállalta a térképet, ugrándoztam a lelkesedéstől. Szerintem csodás munkát végzett! A térkép szerintem segíthet az olvasóknak jobban bevonódni a történetbe, de nem elengedhetetlen egy fantasy regényhez tenni ilyesmit.

Szerintem ahhoz, hogy valaki bármilyen zsánerben jót tudjon alkotni, muszáj ismernie az olvasóközönséget, a piaci helyzetet, a már megjelent könyveket a témában. Nem csak az írói fogások elsajátítása miatt, de ez tiszteletadás is a zsáner és az írók felé. Ha engem nem vonzana más írók fantasy könyve, miért vonzana bárkit az enyém?

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

A könyvek városa olyan számomra, mint egy puha takaró, amibe belebújhatok, ha a való világ csúf vagy zord. Íróként hiányoltam egy olyan világot, ahol az írás és a könyvek állnak a középpontban, és megírtam. Vázlatot mindig szoktam készíteni a könyveimhez, ez segít abban, hogy a dramaturgia ne csússzon szét. A szereplőkről is készítettem leírást a vázlatfüzetembe, mert elég feledékeny vagyok, és néha elfelejtettem volna, hogy Dixy amúgy szőke hajú például.

Van kedvenc fantasy könyved?

A Harry Potter, még csak nem is gondolkodtam a válaszon.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Élvezze ki a világot. Simuljon bele, képzelje el, hogy ő is a kitalált világának az utcáin lépdel. Milyen illat van? Hogy néznek ki a házak? Min gondolkodnak az emberek/varázslények ott? Gondolja végig, hogy nézne ki egy napja abban a világban, vagyis élje meg a kreativitását.

Gondoltál arra, hogy fantasy zsáner mellett, mást is kipróbáld?

A fantasy mellett realista romantikus, lélektani novellákat is szoktam írni, és most nagyon piszkálja a fantáziámat egy ifjúsági sulis regény, ahol nincs semmilyen varázslatos elem. Az ifjúsági vonaltól azonban egyelőre nem tervezek elszakadni.

A borító szuper, ki álmodta meg? Hogyan jön létre a borító?

Ofra Dóra tervezte a borítót, közösen beszéltük át a kiadóval és vele, hogy mit szeretnénk látni a terven, és szerintem is nagyon megkapó, figyelemfelkeltő lett a végeredmény! Minden apró részletről szerettük volna, ha elárul egy kis utalást a könyv tartalmáról (pl. Dixy arckifejezése, a fekete bögre a hátsó borítón, a repkedő könyvek, stb.).

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Az Írósuli annyiból nem egy tipikus fantasy, hogy többféleképpen értelmezhető. Az első, legkézenfekvőbb értelmezés a tipikus varázsiskola, a mágia jelenléte egy, a mi világunk mellett párhuzamosan létező alternatív városban. A másik, kicsit elvontabb értelmezés pedig az írásra, a szavak erejére utal. Ebből a nézőpontból a szavak hatalmas erővel bírnak, és lehet velük alkotni és pusztítani, ami a mi világunkban is igaz, még mágia nélkül is, a varázslat inkább szimbolikusan kifejezi itt ezt az erőt. Az olvasó bármelyik nézőpontból megközelítheti a regényt.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Olvasson és írjon sokat. Merüljön el a képzeletében. Ne féljen kilépni a megszokott sémákból, és élvezze a folyamatot. Röviden: álmodjon nagyot.

Eleven Kiadó

Libri

Ismejük meg közelebbről a szerzőket! Gál Vilmos - ("Nagyon sokszor írás közben jön egy következő ötlet, ami még nyers, de aztán kidolgozom. Tavasztól őszig bringával járok munkába, és érdekes, de biciklizés közben baromi sokszor jutnak eszembe jó, a sztorit előre vivő ötleteim.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gál Vilmos írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Egy Chippendale fiú vallomásai jelent meg  Eleven Kiadó gondozásában. A könyv nemcsak nyomtatottan, de e-könyvben is meg lehet vásárolni.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1972-ben születtem Budapesten, a 20. kerületben. Itt is nőttem fel, még a középiskolát is Pesterzsébeten végeztem el. Gépésztechnikus lettem, nulla műszaki érzékkel. Elég sokat szenvedtem emiatt, de akkoriban még nem volt más út: a szüleimnek, akik nem voltak túl iskolázottak, és vidékről kerültek a fővárosba, az volt a felfogásuk, hogy a fiúgyereknek szakma kell a kezébe. A suli öt éves volt, és a végén megpróbáltam az ELTE történelem szakára bejutni. A szüleim szerintem azt gondolták, hogy jó, próbálja meg a gyerek, úgy se sikerül neki, de tévedtek. Állítólag a technikumból, ahol tanultam, én voltam az első, akit felvettek a Bölcsészkarra. Ezt nem tudom, hogy igaz-e, soha nem néztem rendesen utána. Itt aztán felvettem a Muzeológia szakot is, és végül, amikor végeztem, három év tanárkodás után a Nemzeti Múzeumban kötöttem ki, még 1998-ban. Azóta itt dolgozom, végigjártam a szamárlétrát, rendeztem néhány egészen jelentős kiállítást, írtam néhány tucat tudományos publikációt, most éppen a Modernkori Főosztályt vezetem. A feleségemmel és a két lányommal Dunaharasztin élek egy békés környéken, közel a Kis-Dunához, remekül érezzük magunkat.

Egy Chippendale fú vallomása című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A történet ugyan fikció, de némi kutatómunka elengedhetetlen volt három probléma mentén. A történet két idősíkon játszódik, a jelenben, illetve az 1980-1990-es években. Egyrészt a kor chippendale-történeteinek néztem utána, elsősorban az elérhető újságokat, hetilapokat, magazinokat nézegettem. Olyan apróságokig lebontva, mint a hajviselet, a divat és a zene. Másrészt a történetben erősen jelen van egy homoszexuális szál, amelyben én finoman szólva sem vagyok otthon. Szerencsére találtam egy, az 1980-as években íródott szociográfiát, amely rengeteget segített. A harmadik problémát a vegyészet okozta, a sztoriban ugyanis megjelenik a speed illegális gyártása is. Nos ehhez egy kollégám kémikus fiára volt szükségem, aki szépen minden pontban kijavította a hibáimat. A végén olyan jól sikerült ez a pár oldal, hogy a kiadó kivetette velem egy részét, nehogy valaki a leírtak alapján hozzáfogjon a gyártáshoz…

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Eddig elsősorban történelmi regényeket írtam, illetve egy ifjúsági regényem is megjelent, amelyet a nagyobb lányom, Petra ötlete és közreműködése nyomán írtam. Ez utóbbi teljes fikció. A történelmi regényeimben a főhősök fiktív alakok, velük bármit meg lehet tenni, képlékenyek, ezért szeretem ezt a technikát használni, amit még a romantikus történelmi regény atyja, Walter Scott talált fel nagyjából kétszáz éve. Határozott, hiteles történelmi háttér megrajzolása és korfestés, amelyben a nagy alakok megjelennek, de mint mellékszereplők, és a cselekmény folyását a kisemberek története lendíti előre.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még olvasni sem tudtam, de állandóan meséket követeltem az anyai nagymamámtól, ő pedig olvasott rendületlenül… Sokat köszönhetek neki, velünk élt, rengeteget vigyázott rám, és persze olvasott. Aztán, 18 éves koromig kb. kiolvastam a világirodalom klasszikusait, és persze a magyarokat is, de a nagy kedvencek az ifjúsági történelmi regények voltak. Valószínűleg ezeknek köszönhetően jelentkeztem töri szakra is. Már kamaszkoromban írogattam, de az egyetem alatt nem volt időm ezzel a szenvedélyemmel foglalkozni, aztán ugye jött az első munka, a család, gyerekek. 2005 és 2008 között megírtam egy szaktörténeti munkát a magyar világkiállítások sikereiről, jelentőségéről, ami egyébként egészen jól fogyott, és akkor kezdtem el agyalni azon, hogy esetleg regényeket is írhatnék, akkoriban sok angolszász írótól olvastam történelmi regényeket, akik egyben történészek is voltak. Gondoltam, ha nekik megy, akkor talán én is megpróbálhatom. Arra gondoltam, több emberhez tudom e könnyedebb stílus segítségével eljuttatni a magyar történelem egyes számomra fontos epizódjait, bővíthetem azok számát, akik megszeretik a történelmünket, mint a szakkönyveken keresztül. Hát belevágtam, kábé 2011-ben. (2013-ban jelent meg az első regényem.)

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Amint azt már az előbbiekben mondtam, van ifjúsági regényem, és most ugye a Chippendale egy thriller, de úgy vélem (bár még van egy thriller-ötletem), hogy elsősorban maradok a történelmi regényeknél, azonban lehet, hogy kipróbálok más eszközöket, most például egy egészen új hangvételű stílusparódia-szerűségen dolgozom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyrészt jó, hogy végre pontot tehetek a kész mű végére, másrészt sajnálni is szoktam, de csak egy kicsit. Akkor már az újabb feladat jár a fejemben. Valójában a kutatást a témához sokszor jobban élvezem, mint annak megírását. Lehet, a történész-vérem miatt?

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A Világkiállító magyarok volt ugye az első megjelent könyvem, amiről már beszéltem, így ezt veszem ide, nem az első regényemet, az Antantmissziót, jó? Szóval, az nagyon jó érzés, hogy elküldöd X kiadónak a szinopszist, a kéziratot, aztán persze vársz, az idegtépő, és akkor végre megjön a várva-várt e-mail. Hát az nagy érzés. Ugyanez lejátszódott az első regénynél is, bár ott annyi különbséggel, hogy egy kiadó már majdnem ráharapott, egy fél évig hitegetett, de aztán visszakozott. Utána pedig kettő kiadónál is versenyzett a kézirat, és így utólag, lehet, rosszul döntöttem, hogy nem a másikat választottam. De ezen utólag már kár rágódni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Nem írok még vázlatot sem, pedig lehet, kellene… De elég jó a fejem, és valahogy mintha térben (mint egy prezi) látnám a sztori hálózatát magam előtt. Nem felejtem el az egyes részleteket, és ez azért szerencsés, mert bármikor változtathatok rajtuk, olyan mint a gumi. Amúgy egyszer elolvastam egy ilyen „hogyan kell regényt írni” könyvet, de rájöttem, semmi értelme. Persze valamiféle kereteket ad, de írni azért nem tanít meg.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Báthory regényem második részében (A katonakirály) Báthory István és a felesége, Jagelló Anna kapcsolatát szerintem elég jól megfogtam, néhol vicces is, egy kicsit Robert Merle Francia históriájának stílusából merítettem hozzá, imádtam azt a sorozatot. Egészen elképesztően más jellem a két ember, erre építettem, és a tudott dolgokra: István szinte menekült Katalin elől, mert nagyon butuska volt az asszonyka, ráadásul hisztis, és jóval öregebb, mint a király.

Ugyanebben a sztoriban négy várvívást kellett megjelenítenem. Az első még baromi izgalmasra sikerült szerintem, de a harmadik-negyedik… Na, azokkal szenvedtem, meg is látszik.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ugye nincs vázlatom, nagyon fontos az eleje, hogy az pörögjön, már az első mondatok legyenek erősek. Nagyon sokszor írás közben jön egy következő ötlet, ami még nyers, de aztán kidolgozom. Tavasztól őszig bringával járok munkába, és érdekes, de biciklizés közben baromi sokszor jutnak eszembe jó, a sztorit előre vivő ötleteim. Általában van egy-egy nagy történelmi téma (figyelek arra, hogy olyat válasszak, amit még nem írtak meg előttem túl sokan), ami megfog, és ahhoz kerítek-kerekítek egy saját sztorit.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A nagyobbik lányom, miután elolvasta az első regényemet kb. 13 évesen, már várja, hogy láthassa a kézirataimat, és mivel remek szerkesztő-vére van, sokat segít is, stilizál, hibákat talál, véleményt mond. A másik első olvasóm pedig a feleségem, sokat adok a véleményére.

De amióta a lányom egyre jobban besegít, ő egy kicsit kivonja magát a folyamatból, de azért nem teljesen. Egyébként ő is történész-muzeológus, mint én, viszont annyira nincs oda a történelmi regényekért. A Chippendale sztorija viszont nagyon tetszett neki is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Megint a nagyobb lányommal jövök, érdekes, először a Báthoryt reklámozta a kiadóm úgy „igazából”, megjelentek fényreklámokon a Metró-aluljárókban. No, lefotóztam egyet az Astoriánál, és elküldtem a családnak. Az akkor 14 éves Petra visszaírt: „Apa, te tényleg író vagy!” - Akkor hitte el, pedig már látta, olvasta a regényemet. Na de, hogy a Metrón reklámozzák! Az már valami. A kisebbik lányom is elkezdett már az olvasómmá válni, szerintem büszke rám (nem mondja), és persze a feleségem is örül, támogat. Szegény anyukám, egy éve vesztettük el, nagyon büszke volt rám és persze mindent elolvasott tőlem.

Annak örülök egyébként, hogy nagyon sok új barátra tettem szert, egy csomó íróval-költővel lettem jóban az utóbbi időben. Ez eléggé megváltoztatta az eddigi életemet.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az idei különleges év a számomra, soha ennyi megjelenésem nem volt/lesz. Ugye megjelent a Chippendale februárban, a Világkiállító magyarok kötetem javítva, bővítve ugyancsak kijött a nyomdából márciusban. Részt vettem egy nagyon különleges kiállítás rendezésében a Néprajzi Múzeumban, 1862-es magyarországi színezett fényképeket találtunk meg Londonban, ennek katalógusába is írtam egy tanulmányt. Érdemes megnézni ezt a tárlatot, kb. 160 éve nem látott képek kerültek elő! A Könyvhétre megjelenik első regényem, az Antantmisszió javított kiadása (ez egyébként az 1919-es budapesti román megszállásról szól, amerikai katonák szemüvegén keresztül), és a Könyvhétre jelenik meg a Történelmiregény-írók Társaságának tagjaival közösen írt Buda&Pest kötetünk előzményregénye, amelyben én megint elkövettem egy részt, remélem tetszeni fog majd az olvasóknak. Az ősszel még kijön egy új kisregényem is, mondjuk úgy, modern szépirodalmi mű, amelynek a címe: Egy áldott jó ember. A családon belüli erőszak problémáját boncolgatom benne. És remélhetőleg néhány novellám is kijön különböző online irodalmi folyóiratokban.

 Eleven Kiadó

Libri

Kovács Zoltán: Éjsötét horizont - ("Néha úgy éreztem, hogy nem mai kor embere írta volna ezt a könyvet. Tetszettek a kifejezések, ahogy mindenről részletesen, aprólékosan írt. Nem volt nehéz elképzelnem a dolgokat, helyszínt stb.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném, megköszöni Kovács Zoltán írónak, hogy elolvashattam Éjsötét horizont című könyvét. Sajnos nem lett a kedvencem, viszont bár nem lett kedvencem azért érdekes volt a történet. Biztosan újra fogom olvasni ezt a könyvet. A könyv, az Ad Librum Kiadó gondozásában jelent meg.

Kovács Zoltán

Éjsötét horizont

Tartalom

Egy természeti katasztrófát követően expedíció indul a történtek kivizsgálására, melynek során különös dolgokra derül fény. Hogy kiderítsék, mily erők munkálkodnak a hegyeken túl, a kutatóknak először is szembe kell nézniük azokkal a talányokkal, amelyeknek színtere az évszázados homok által befedett templom, melynek egyetlen lakója egy pap.

A különös történések azonban nem minden esetben azok, aminek látszanak, hiszen múlt és jelen, valóság és fikció határán egyensúlyozva kell ráébredniük, minden, amit megtapasztaltak, egy ördögi történet része, melyben mindenki csak áldozat lehet. A túlélésért áldozatot kell hozniuk és alá kell merülniük a pokol legmélyebb bugyraiba.

„Ahol nem lakik Isten, embernek sincs helye…”

Vélemény

4/5

Ahogy fenti bevezetőben írtam nem a kedvencem, de azért rosszat nem tudnék írni. Egy negatívuma van igazán, az-az pedig, hogy túl sok leírás és kevés párbeszéd volt benne. Bár igaz mondtam az írónak, hogy nem zavar, de nem gondoltam, hogy végig ennyire hosszú lesz.. Pozitívum pedig az írásmód, a mondatok, nagyon tetszett.  Néha úgy éreztem, hogy nem mai kor embere írta volna ezt a könyvet. Tetszettek a kifejezések, ahogy mindenről részletesen, aprólékosan írt. Nem volt nehéz elképzelnem a dolgokat, helyszínt stb.

Néha meg kellett állnom egy-egy résznél, és csodálnom az írásmódot, a nyelvezetet. Annyira részletesen, precízen van megírva. Nem is emlékszem, hogy olvastam-e már valaha ilyen szépet. Az egész olyan naplószerűség volt, főszereplő a gondolatait, érzéseit lehetett követni nyomon. Annyira ritka az ilyen, hogy csodálkozom, hogy ír még valaki ilyen formában történetet.

Azonkívül, hogy régies nyelvezettel íródott a történet, különleges hangulatú volt számomra, rejtélyes, titkokkal szőtt olvasmány volt. Hiszen egy katasztrófával indul az egész, hatalmas kérdőjellel mi is történhetett.

Hogy kinek is tudnám ajánlani ezt a könyvet? Annak, aki szereti a régies fogalmazást, nem zavar a hosszú leírás, és szereti a fantasy történeteket. Annyit mondhatok,  hogy adj esélyt ennek a könyvnek, lehet neked óriási kedvenced lesz.

Kovács Zoltán írói csoport

Könyv Guru

Interjú Brett O'Conor íróval az illegális fel/le töltéssel kapcsolatban. - ("Az e-könyv kiadása költséghatékony, lényegesen rövidebb a folyamat, különösebb képzettség nélkül is ki tudja adni az írója és képes eljutni vele az érdeklődőkhöz és az olvasóihoz.")

Brett, köszönöm, hogy újra vállaltad az interjúfelkérésemet. Nemrégiben volt egy két posztom az illegális letöltésekkel kapcsolatban, illetve volt szó, hogy néhány írónőnek felkerültek a könyveik illegális oldalakra, ebben a témában szeretnék beszélgetni veled. Hogy mit gondolsz erről, hogyan érintett téged.

Kérlek, meséld el miért e-könyvre esett a választásod? Láttam, hogy angol nyelven is adsz ki könyvet. Van különbség az angol és magyar e-könyv kiadás között?

A nyomtatott könyvekhez kapcsolódik egy érzés: leülök a kedvenc könyvemmel és egy kávéval a fotelba. Ez részint nosztalgikus, részint hagyománytisztelő és az a korosztály, aki a még több könyvet tartott a kezében, mint könyv-olvasót, érthető okokból ragaszkodik a megszokott és jó érzésekkel társított, hagyományos könyvekhez. Viszont be kell látni, hogy az e-könyvek egyre nagyobb teret hódítanak, egyre szélesebb réteg viszi magával a teljes könyvtárát, ami elfér egy belső zsebben. Ez a része azonban csak a kisebb részét teszi ki ennek a kérdésnek, amire (írói szemmel) akár problémaként is tekinthetünk: A könyvkiadók a legtöbb esetben bele sem néznek a hozzájuk beküldött kéziratokba, így egy feltörekvő írónak úgyszólván esélye sincs, hogy közreadjon egy művet. Még akkor sem, ha egyébként népszerűvé válik a könyv. – mielőtt az első könyvem megjelent nagyon sokszor hallottam, hogy „haldoklik a könyvpiac”; így, belülről nézve, most már értem is ezeket a kijelentéseket. Az persze más kérdés, hogy a kiadók oldaláról nézve is így van-e, de az biztos, hogy néhány éven belül, nagyon komolyan meg fogják érezni az elmúlt évek üzletpolitikájának következményeit és az újgenerációs írók bizalomvesztését.
Az e-könyv kiadása költséghatékony, lényegesen rövidebb a folyamat, különösebb képzettség nélkül is ki tudja adni az írója és képes eljutni vele az érdeklődőkhöz és az olvasóihoz. Ez az oka, hogy hosszas mérlegelés után, én is inkább az e-könyvek kiadása mellett döntöttem.
Nincs különbség a magyar, illetve az angol vagy más idegennyelvű könyvek kiadása között.

Mit gondolsz az illegális könyv le/feltöltésekkel kapcsolatban? Szerinted mi lehet a gyakori kifogás, hogy így lopnak?

Nem vagyok a barátja ennek a tevékenységnek, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy elég nehéz hatékonyan fellépni ellene. Sajnos vannak olyan letöltő oldalak, amelyek használata sok országban legális és innentől kezdve a kérdés még bonyolultabb, mert maga a tevékenység így már nem minősül „lopásnak”, ugyanakkor viszont sérti a szerzői jogokat. Ha felkerül egy könyv vagy más, szerzői joggal védett termék, az eltávolítási procedúra hosszadalmas és visszamenőleg már semmit nem old meg. Persze vannak országok, ahol egészen jól megoldották a kérdést. Ilyen például az Egyesült Királyság – megteheted, hogy letöltögetsz, de ha elkapnak, nagyon komoly büntetésre számíthatsz.
A magam részéről úgy gondolom, hogy hathatós és ellenőrzött szabályozással gátat lehetne szabni ennek a tevékenységnek, illetve lehetne találni kompromisszumos megoldásokat is, amivel szerintem a legtöbb író kiegyezne. Mondjuk, a megjelenés után 5 évvel már nem minősülne szabálysértésnek, ha fel- illetve letöltenék az emberek az e-könyveket. Bizonyos értelemben még jót is tenne a könyvpiacnak, mert az írókat arra ösztönözné egy ilyen szabályozás, hogy dolgozzanak és folyamatosan ellássák művekkel, olvasnivalókkal az embereket.
A legtöbb kifogás és indokteljesen hétköznapi és meglehetősen átlátszó is. Számos példát lehetne hozni, amit hallottam már, de ha idézném őket, akkor minősítenem is kellene, azt pedig inkább nem tenném – így csak a „kedvencemet” említem meg, amit saját fülemmel hallottam: „Minek vegyem meg? Van elég pénze, ha van ideje könyveket irkálni.”
Amit én ehhez hozzá tudok tenni, mindenkinek el kellene gondolkodni rajta, őt magát hogy érintené, ha a munkájáért nem kapna fizetést. Gondolom, eléggé felháborítaná a helyzet – az erre a hasonlatra érkező lehetséges reakciókat megelőzve ajánlom fel: nagyon szívesen elmesélem akár egy beszélgetés, akár egy átirat keretében, hogy mennyi befektetett idő, energia, munka és pénz fekszik egy könyvben, mire megjelenik. Gondolom erről az írótársaim is tudnának mesélni!

Mit gondolsz, a hazai e-könyv piaci helyzetről? Gyerekcipőben van, vagy már el is hagyta?

Nekem úgy tűnik, hogy dinamikusan növekszik, éppen a már említett okok miatt. Olcsóbb, kényelmesebb, kompaktabb. Még emlékszem azokra az időkre, amikor a kabátom belső zsebében vittem magammal a könyvem – mára ez a kérdés sokkal könnyebbé vált, de félő, hogy pont az illegális letöltések miatt, egy idő után beszűkül majd a piac, egészen egyszerűen azért, mert senki nem akar majd e-könyvet írni a magyar piacra.

Mikor, hogyan tudtad meg, hogy a te könyved is felkerült ilyen oldalakra? Volt-e negatív hatása? Mit gondolsz erről? Érintett-e anyagilag, hogy e-könyved felkerült?

Egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmem – nem kérdeztem meg, hogy ő honnan tudja!
A thrilleremhez állítólag valaki előzékenyen oda is kommentálta, hogy valóban csak erős idegzetűeknek ajánlott. Köszönöm, szívesebben láttam volna valamelyik forgalmazó oldalán az értékelések között, de ezzel már sajnos nem tudok mit tenni.
Biztosan volt negatív hatása és természetesen ez anyagi veszteséggel is járt, de számszerűsíteni nem akarom. Az adatok alapján, amit meg tudtam szerezni, nagyjából két könyv teljes kiadási költségét sikerült a „kedves” feltöltőnek eljótékonykodnia. Csak annyit jegyeznék meg, hogy Magyarországon egy borító-tervezés és elkészítés ára, 150000Ft+Áfánál kezdődik.

Mesélj, kérlek, hogy egy adott e-könyv mennyibe kerülne a kiadása? S mennyi veszteséggel kell számolnia egy írónak, hogy ha kikerül az illegális oldalakra?

A kiadás összára sok tételből áll. Általában az írók nem számolják a befektetett munkaórát, de biztosan a legmagasabb tételek között lenne. Csak szemléltető példaként említem az Azután című könyvem első részét – arról neked is vannak tapasztalataid – az előkészítés és háttérkutatás 24 napig tartott és 176 nap alatt írtam meg, napi átlag 6 óra ráfordítással. Erre rájön a korrektúrázás (kétszer), szerkesztés, tördelés. Külön költség a lektorálás, a borító, ez már szóba került. A kiadói platform vagy a kiadás költsége. A kiadói platformok nagyon különbözőek lehetnek, és általában csomagokat kínálnak, éves árakon, amit folyamatosan fizetni kell. ISBN vagy azt helyettesítő szám, jogvédelmi költségek, ha az író akar magának ilyet a szerzői jogon kívül, ami a megjelenés pillanatától azonnal megilleti. (ez nem az illegális letöltés ellen ad jogorvoslatot) Marketing, illetve reklámköltség, szóval van bőven mit fizetni!
Ezért nem egyszerű kiszámolni, mennyi veszteséget okoz egy engedély nélkül fel, aztán többször letöltött könyv, de nyugodtan beszélhetünk többszázezres nagyságrendről.

Hogyan lehetne ezt meggátolni, hogy ne kerüljenek fel a könyvek?

Először is empátiával és önmérséklettel – ha bárki végig gondolja, ő mit érezne ilyen helyzetben, akkor talán meggondolná, hogy letölti-e?! Mert rálegyinteni, hogy „Ez csak 3000Ft, nem megy tönkre bele!” – valóban nem tűnik nagy dolognak. Csak amikor 300-an töltik le a könyvet, akkor az már nem csak 3000Ft!
Ha nem lenne, aki letölti, akkor nem lenne igazolva az ilyen oldalak létjogosultsága.
Ezen kívül hatósági szabályozásra és jogvédelemre lenne szükség, ahogy például a zenék/zenészek esetében már régóta működik.
A másik lehetőséget már szintén említettem. Ez nem prevenció, hanem következmény: Az e-könyv írók ki fognak vonulni a magyar könyvpiacról. Nekem meg van a lehetőségem rá, hogy ezt meglépjem, mert magyar nyelven csak nemzeti-büszkeségből és öntudatból adom ki a könyveimet, de a már engedély nélkül letöltött könyveim összértékében fogadnék rá, hogy más feltörekvő íróknak is megfordult már a fejükben, hogy miként tudnák ezt megtenni.

Hogyan lehetne tudatosítani az olvasókat, hogy ne forduljanak illegálisan a könyvekhez?

Szívesen ajánlanám, hogy mindenki írjon egy könyvet és próbáljon vele érvényesülni. Azt hiszem, mindenki másként tekintene egy engedély nélkül feltöltött könyvre. Sajnos nem gondolom, hogy ezzel a javaslatommal célhoz lehetne érni, így vissza kell térnem az alapokhoz: mindenki gondolja át, ő hogy érezné magát ilyen helyzetnek kitéve. Ha emberek képesek ölre menni a házuk előtt lévő parkolóhelyek miatt, akkor csak egy kicsi plusz empátiát és tiszteletet kellene még hozzátenni és szerintem menne a dolog. Kérdés, hogy hajlandóság van-e rá?!

Mi a véleményed arról, hogy esetleg lenne itt a Magyarországon olyan streaming, ami csak kimondottan hazai szerzők könyvei vannak/lennének fent. Tudom, ott a Bookmate, de ott is vannak azért hiányosságok. Szerintem, ha lenne összefogás, megérné egy ilyen platform?

Maximálisan támogatnám! Ötleteim is lennének, hogy milyen lehetőségek nyíljanak meg, írói-olvasói oldalról egyaránt.

Ha lenne egy ilyen platform benne lennél? Ez szerinted megakadályozná, hogy a hazai írók könyvei, köztük tiéd felkerüljön?

Igen, benne lennék. Azt nem tudom, hogy megakadályozná-e az engedély nélküli letöltéseket, de az biztos, hogy közelebb hozná a megoldást!

Köszönöm a lehetőséget!

Én köszönöm! 

 Az író könyveit itt tudjátok beszerezni.

Brett O'Conor webshop

DiBook

Líra

Libri