A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NewLine Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NewLine Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 27., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Varga Gy. Brian - ("Igyekszem olyan cselekményt teremteni, ami a fantáziámból születik, de mégis életszerű, és valóságosnak tűnhet. Maga a téma is kicsit más lesz, mint az előző könyvé.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Varga Gy. Brian írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Két nap az élet c. könyve jelent meg eddig, amit a NewLine  Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm szépen a felkérést és a lehetőséget a bemutatkozásra!

Számomra mindig egy kicsit nehéz mesélni magamról, mert sosem tudom, mi az, ami érdekelhet másokat. Magyarország északnyugati csücskében, Várbalogon élek. Könyvelőként dolgozom, mellette pedig, ha az időm és az energiám még engedi, írok. Az írás számomra mindig kikapcsolódást jelent, még ha ugyanúgy dolgoztatni is kell az agyam, mint munka közben. Jól esik ezáltal egy kicsit kiszakadni a valóságból.

Két nap az élet című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Alapvetően nem igényelt sok kutatómunkát. A történet helyszínéül a saját lakóhelyemet választottam, hiszen miről lehet a legjobban és a leghitelesebben írni annál, amit az ember ismer? Annak azonban, hogy a regény cselekményének időszakában mondjuk milyen zene volt nagy sláger, vagy egy film pontosan mikor is került bemutatásra, utána kellett néznem, mert bár akkor voltam én is általános iskolás, mint a szereplőim egy része, az ilyen részletekre nem tudtam pontosan év szerint visszaemlékezni.

Az írás folyamata nálam mindig attól függ, mennyire érek rá, és mennyire vagyok fáradt ahhoz, hogy kinyissam a szövegszerkesztőt, és folytassam a történetet. A munkámból adódóan mindig inkább az év második fele az, ami kicsit lazább, olyankor jobban haladok. De még így is egy ilyen hosszúságú regényt, mint a Két nap az élet (430 oldal) legalább másfél-két évembe telik megírni. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regényem cselekménye jórészt kitalált, azonban tartalmaz valós, megtörtént eseményeket is. Ezeket azért szőttem bele a történetbe, hogy egy kicsit bemutassam, milyen volt akkor az élet a faluban, ezzel pedig számos olvasóban sikerült emlékeket ébresztenem. Sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy mennyire jó volt ez a kis időutazás a kilencvenes évekbe, és bevallom, saját magamnak is jól esett erről az időszakról írni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már általános iskolás koromban elkezdtem írni. Szerettem a fogalmazásokat, nyertem pályázaton is, és az a gondolat, hogy egyszer regényt fogok írni, 12-13 éves koromtól kezdve ott motoszkált a fejemben. Talán emiatt is tanultam tovább a gimnázium után újságíró szakon, hogy egy kicsit közelebb kerülhessek ehhez a területhez. Az élet persze másfelé sodort, de kitartottam amellett, hogy ezt megcsinálom, és tavaly meg is született az eredménye.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem, de nem mondom azt, hogy soha nem fog erre sor kerülni. Régebben eljátszottam a gondolattal, sőt a vázlatát is leírtam már két teljesen más jellegű történetnek, de hogy milyen zsánerben, azt most nem árulom el, mert ha egyszer megvalósítom, legyen egy akkori meglepetés.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Furcsa. Olyan, mintha egy hosszú hónapokig tartó barátságnak vagy ismeretségnek szakadna vége. A szereplőim addigra mindig hozzám nőnek, és olyankor el kell búcsúznom tőlük, magukra kell hagynom őket, és ettől ürességet érzek magamban. Ugyanakkor örülök, hogy egy újabb történetet sikerült elmesélnem.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A Brian nevet még akkor találtam ki magamnak, amikor gyerekként kezdtem el írni. Akkor csupán szórakozásból, most azonban két dolog miatt került ez a név a borítóra: egyrészt az igazi nevem nagyon gyakori, másrészt, amikor eldöntöttem, hogy mégis ezt választom, az jutott eszembe, hogy innen indultam, kezdetben Brian voltam, akkor miért ne lehetnék most is az? Azt vallom, az ember soha ne felejtse el, hogy honnan indult. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert alapvetően ez áll hozzám a legközelebb. Szeretem a vidéki életet, szeretem azokat a könyveket, amelyek faluban, kisvárosban játszódnak, amelyekben egyszerű, hétköznapi emberek a szereplők, a cselekmény pedig akár valóság is lehetne. Szerintem helytől függetlenül mindig történik valami az emberekkel vagy az emberek között, amit el lehet mesélni, és itt sem annyira unalmas az élet, mint az sokan gondolják.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Amikor a kiadó rábólintott a kéziratra, elég hihetetlen volt, mert korábban már próbálkoztam több kiadónál és pályázatokon is. Ment át előszűrőkön a mű, de a kiadásig sosem jutott még el. Most azonban végigjárni egy könyv születésének az útját a kézirattól a kész könyvig csodálatos élmény volt, nem beszélve arról, hogy a környezetem mennyire büszke volt rám.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább tervezettnek mondanám. Régebben szabályosan beépült a napirendembe, megvolt, hogy a nap mely órájában ülök le, és írok. Vagy ha nem írok, akkor is valamiképpen foglalkozom a regénnyel, átolvasom mondjuk az előző fejezetet, javítok benne. Egy ismert író egyszer azt mondta, hogy olyan, hogy ihlet, nincs. Eleinte nem értettem, miért mondja ezt, de az írás igenis lehet tudatos tevékenység, és most már én is elértem arra a szintre, hogy ha nem vagyok hozzá túl fáradt, akkor bármikor képes vagyok folytatni a cselekményt.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindkettőből van. Ráadásul sokszor képes vagyok annyira átélni mindazt, amit írok, hogy magam is nevetek vagy sírok a szereplőkkel együtt. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ember megreked, és olyankor elég nehéz kilábalni a mocsárból, amiben benne ragadt. Nemrég éppen megint így jártam: egy olyan élethelyzetről írok, és olyan közegbe helyeztem az egyik szereplőmet, amiben annyira nem vagyok otthon, és ez számomra nagy kihívást jelent most. Bízom viszont abban, hogy sikerül úgy megírnom ezeket a fejezeteket, hogy az nekem és az olvasóknak is tetsszen majd.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Igyekszem leírni az olyan ötleteket, amelyeket első gondolatra ki lehet bontani, ami köré lehet cselekményt építeni. Ezek az ötletek spontán jönnek, de később is ott motoszkálnak a fejemben. Ami biztos, hogy egy történetnek nálam mindig megvan az eleje és a befejezése, hogy honnan hová szeretnék eljutni. Ami a kettő között van, az az írás folyamata alatt fejlődik ki, és sokszor az egyik esemény hozza magával a másikat, és olyan irányba visz, amilyenre először nem is számítottam. Ennek ellenére még sosem történt olyan, hogy egy történetnek másféle befejezése lett, mint amit elsőre terveztem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kollégáim azok, akik elsőként elolvassák a műveimet, és véleményt alkotnak róluk. Ha valami hiányos, ott kérdéseket tesznek fel, és rávilágítanak olyan dolgokra, ami valóban kimaradt, és pótolnom vagy éppen módosítanom kell. Rajtuk kívül van egy kedves barátom, akinek megmutattam az egyik kézirat első felét (a teljes akkor még nem készült el), ám neki mostanság elég sok a dolga, a munkája mellett tanul, és más egyéb is akad, így nem várom el tőle, hogy még ezzel is foglalkozzon, hiszen mindenkinek szüksége van a pihenésre. Amióta pedig az első regényem megjelenése környékén megismerkedtem Hugyec Anikó íróval, a szakmai dolgokat és kérdéseket is van kivel megbeszélnem. Előolvasói vagyunk egymás műveinek, észrevételt teszünk vagy éppen elismeréssel jutalmazzuk egymás munkáját. Anikóval nagyon jó viszony alakult ki közöttünk, és remélem, hogy ez még nagyon sokáig így marad.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Eleinte nem mindegyikük vette komolyan, és végig abban a hitben voltak, hogy ez számomra csak egy hobbi, egy időtöltés. Részben igaz is, mivel a munkám mellett csinálom, de ugyanakkor mégis megvolt bennem a kitartás és a bizonyítási vágy, hogy az, amiről gyerekként álmodoztam, megvalósuljon. Akkor vált számukra valósággá az egész, amikor a kezükbe vették a kész könyvet. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Tavaszra tervezem a második regény megjelenését, amely A kék orchidea címet viseli. Ennek a történetnek szintén Várbalog a helyszíne, de nem kapcsolódik a Két nap az élethez, korban sokkal később játszódik. Ebben már nem nagyon kaptak helyet valós események, egy-egy rendezvény kivételével, amelyek a falu életéhez hozzátartoznak. Igyekszem olyan cselekményt teremteni, ami a fantáziámból születik, de mégis életszerű, és valóságosnak tűnhet. Maga a téma is kicsit más lesz, mint az előző könyvé. Emellett év végére szeretnék még egy karácsonyi kötettel hozzájárulni az ünnepre való hangolódáshoz. 

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Varga Gy. Brian írói oldala

2022. március 14., hétfő

Előolvasás: Gáspár Virginia Olimpia : A dühös tűz fellángolása (Lélekboszik krónikák 1.) - ("Gáspár Virginia Olimpia írónőre érdemes felfigyelni. Ritkaság számba megy, hogy hazai terepen, magyar nevekkel ráadásul fantasy történetet alkosson valaki. Virginia megtette. Ezért lett számomra legkedvesebb történet ez a könyv.")

Szeretném megköszönni Gáspár Virginia Olimpia írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam az első kötetét A dühös tűz fellángolása (Lélekboszorka Krónikák 1.) címmel. Szerencsésnek mondhatom, hogy egyedi és fantasztikus könyvet olvashattam el. Az írónő egy nem mindennapi történetet írt, ráadásul hazai helyszíneken játszódik, még hozzá Újpalotán.

 Gáspár Virginia Olimpia
A dühös tűz fellángolása

(Lélekboszorka Krónikák 1.) 


Tartalom:

Boszorkányok? Látók? Őrzők?

Veres Holda megrémül, amikor Laura elájul az iskolaudvaron. Kiderül barátnőjéről, hogy látó, de mielőtt felfognák ennek jelentését, a lány váratlanul eltűnik.
Holda barátságot köt egy alakváltó fiúval, annak félvámpír ikertestvérével és a zavarba ejtően jóképű Áronnal. Ők hárman segítenek neki barátnője keresésében, és hamarosan az is világossá válik, hogy Holda sem átlagos végzős gimnazista.
Miközben Laurát egy boszorkány tartja fogva, Holda egyre jobban kiismeri újonnan szerzett képeségét és azt a mágikus világot, amely fátyolként öleli körbe Magyarországot.
Megállja a helyét ebben az ismeretlen világban?
Milyen gyorsan készül fel a rá váró küzdelmekre?
Képes lesz kezelni a benne fellángoló dühös tüzet?

Fordulatos történet a mágiával átszőtt újpalotai panelek között.

Véleményem
5/5

Gáspár Virginia Olimpia írónőre érdemes felfigyelni. Ritkaság számba megy, hogy hazai terepen, magyar nevekkel ráadásul fantasy történetet alkosson valaki. Virginia megtette. Ezért lett számomra legkedvesebb történet ez a könyv. Nehéz számomra megírnom a véleményt, hogy ne legyen spoileres. Izgalmas, fordulatokkal teli történet volt.

Tetszett, hogy eredeti helyen, Újpalotán íródott a történet, magyar nevekkel stb. Virginia egy csodálatos, varázslatos világot épített fel. Több volt leírás a világokról, a boszorkákról, démonokról és látókról. Ezt nagyon szerettem. A karaktereket egytől egyik bemutatta a jellemüket, kik ők és mik.

Jó pont, mert sajnos nagyon kevés olyan fantasy könyv van, ami ilyen részletességgel íródik. Szeretem, ha több van emögött, mint ami.Voltak benne kedvenc jeleneteim, pl az, amikor Holda lefejelte a mentorát. Ezen  jót kuncogtam. Aztán volt egy karakter, akit istennek se tudtam ki ő valójában, Nyílttörés! Ki a fene lehet abban a maskarában?  Remélem a következő, részben megtudhatom végre.  S vajon Vanda és

Mindig is szerettem/szeretem az e fajta boszis, látós stb könyveket. Nagyon megörültem, hogy az írónő megkért, hogy nem-e elolvasnám. Rögvest igent mondtam. Örülök, hogy elolvashattam. Szerettem volna elnyújtani az olvasás élményét.  Nem akartam befejezni. Gyors, pörgős, eseménydús volt számomra. Mindennek meg volt a helye a történetnek. Kedvenc karaktereim igazából nincsenek, mert mindegyik szerethető volt, kivéve a gonosz boszi. Na, őt nem szeretem.Talán esetleg a két rendőrről lehetne kicsit bővebben írni, beleszőni jobban a történésekben, kíváncsi lennék rájuk.

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nagy élmény lesz olvasni. Igazándiból, arra lettem volna kíváncsi, mit tud nyújtani, ami más fantasy könyvek nem tudtak még. Őszintén bevallom sokat adott ez a történet. S legeslegjobban az volt, hogy magyar helyeken, magyar városokban vannak félvámpírok, farkasok, boszik, látok stb. Ezek után tuti, oda költözöm.

Várom már most a következő részt. Szóval összegezve, érdemes lesz oda figyelni az írónőre, reménykedem, hogy a sorozat befejezése után sem hagy fel urban fantasy írásával. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

2022. február 22., kedd

Előolvasás: Darvas Petra: Mágusok kelyhe ( Hópelyhek májusban 2.) -("(...) egy élmény volt újra Navatlonban lenni, sok mindenre fény derült, de ugyanakkor sok kérdés is felmerült. Hol elzárt egy szálat, hol megnyitott egyet, hogy véletlenül se lankadjon a figyelmünk. Petra egyedi, varázslatos világot nyitott meg nekünk olvasóknak. Egyszerű, könnyű, olvasmányos történet. Sehol üresjárat, sehol egy unalmas rész.")

Szeretném megköszönni Darvas Petrának, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam a második regényét a Mágusok kelyhe (Hópelyhek májusban 2.) c. kötetét. Ahogy az első kötetét is, ezt is nagyon imádtam olvasni. Már most hiányoznak a srácok, Navatlon. Első részt szerettem olvasni, de a második részt imádtam. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a harmadik kötetben. 

 Darvas Petra:
Mágusok kelyhe

(Hópelyhek májusban 2.)



Tartalom:

Nem minden portál, ami villan.
Vagy mégis?
Navatlonban a méltóságok egymás ellen fordulnak, a herceg eltűnik, Borrao az apját megmentő elixírért indul. Tigrato sem pihen: egy különleges kehely segítségével varázserőt szerez.
Mielőtt találkoznak, Gary, Emma és Lora varázslatos és veszélyes események során egyre jobban kiismerik képességeiket. Sorsuk már nemcsak a gloxántól, hanem a Mágusok Kelyhétől is függ – mindkettőt el kell lopniuk a helytartó erődjéből. Gary tudomására jut, mit követett el nagyapja a múltban, és egyszerre értelmet nyer Tigrato indítéka is.
A cél felé tartva kalandos útjukat titkok, hazugságok, egymás közti súrlódások is nehezítik.
Bár sürgeti őket az idő, letérnek az útról, hogy támogassák Borraót feladatában. Vajon ez mennyiben hátráltatja a csapatot? A fiú is viszonozza majd a gesztust?
A siker egyre biztosabbnak tűnik.
De a mágiának más terve van.

 Véleményem
5/5

Hűha! Nem is tudom, mit mondjak. Azt mondják, hogy nem mindig lehet überelni az első részt. Igaz ez filmre, sorozatokra és könyvekre. Bár a sorozatoknál évadok érvényes.

Mágusok kelyhe, több mint egy regény, történet. Az ember óhatatlanul úgy érzi legszívesebben Navatlanonban menne, és segítene a hercegnek és többieknek. A második rész tökéletes, abszolút nagyon ott van. lé már sajnáltam, hogy nem olvashattam tovább. Már most hiányzik ez a szeleburdi csapat. Itt már komolyabb dolgok történnek, rémisztő, veszélyes dolgok. Nehéz úgy elmondanom, hogy se semmit se kotyogjam ki a regényből. Így inkább azt mondom, hogy imádtam olvasni, vége fe

Hálás vagyok Darvas Petrának, hogy megalkotta ezt a csodát. Ezt a történetet. Lehetőséget adott, hogy elolvashassam a folytatást. Mindig félek, hogy vajon a folytatás milyen lesz.. Unalmas lesz? Vagy netán lapos történetté válik? Mennyire fogja az író felkelteni az olvasót másodjára?

Szerencsére nem így történt. Sőt, sokkal jobb, mint az első. Voltak humoros részek, szívfájdító történések és csavarok ráadásul.

Borrao egy kész rejtvény, komolyan, nem tudom, mikor mit higgyek...Lora egy dilis csaj, de pont ezért imádom, Emma egy komoly leányzó. Gary, hát Gary.... Ármin, hát nem is tudom. Olyan semmilyen fazon. Viszont van egy fickó, akit laposra verném egy serpenyővel. Vazil... nagyon irritáló...

Kedvenc jelenetem, amikor Lora és Borrao együtt vannak,  és később Emma Borraóval. Picit csalóka volt Lorával a kettejük kapcsolata, mert azt gondoltam, hogy ők ketten esetleg... De kit tudja.

Mindenesetre egy élmény volt újra Navatlonban lenni, sok mindenre fény derült, de ugyanakkor sok kérdés is felmerült. Hol elzárt egy szálat, hol megnyitott egyet, hogy véletlenül se lankadjon a figyelmünk. Petra egyedi, varázslatos világot nyitott meg nekünk olvasóknak. Egyszerű, könnyű, olvasmányos történet. Sehol üresjárat, sehol egy unalmas rész.

Igyekeztem lehető leglassabban kiolvasni, hogy kiélvezhessem minden pillanatát. Már most nagyon várom a következő regényt.

Ha fantasy rajongó vagy, és szeretet a titkokat, kalandokat és a humort, akkor ezt neked találták ki. Lépj be te is Navatlonban. Garantáltan imádni fogod. 

 

A könyvet itt tudod előjegyezni:

NewLine Kiadó

Darvas Petra Szerzői Oldala

2022. február 16., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hugyec Anikó - ("A zenének óriási ereje van. Leginkább ez az, ami inspirál. A Túl kevés idő létrejöttében például egy Backstreet Boys száma nyújtott nekem segítséget, így erre a dalra úgy gondolok, mint kezdő löketre. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az  Hugyec Anikó írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Túl kevés idő című könyve jelent meg eddig, amiket a NewLine Kiadónál lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel! 

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is nagyon köszönöm neked Ági, a felkérést. Megtisztelő az oldalad vendégének lennem. Vajdaság északi csücskében élek egy szívemnek nagyon kedves kis városban, Magyarkanizsán, a férjemmel és a két gyermekünkkel. Nekem ők és az írás hármasa töltik ki a mindennapjaimat. Valamint az olvasás, a könyvek szeretete. Nagyon is jól tudom, hogy egy jó regény mennyi mindent adhat az embernek, illetve az emberhez. Ezért is örülök annyira, hogy egymásra találtunk az írással, mert általa én magam is adhatok valamit másoknak.

A Túl kevés idő sorozat sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel ez teljes egészében az én fantáziám szüleménye, nem pedig egy történelmi regény, így ilyen jellegű kutatásra nem volt szükségem. Azonban a regény sok része visszanyúlik a múltba. Ilyenkor nagyon figyeltem, alaposan utánajártam, hogy az adott évben melyik sláger volt a trendi, melyik film ment a mozikban, vagy mikor lépett be az emberek életébe a Skype. Ilyen aprónak tűnő dolgokon nem akartam elcsúszni, ugyanis én mindig a hitelességre törekszem nemcsak íróként, hanem magánemberként egyaránt.
Eltelt jónéhány hónap, mire késznek éreztem a kéziratot. Érdekes volt, mert nem terhelt határidő, még az is képlékeny volt, hogy egyáltalán kelleni fog-e a munkám bármely kiadónak. Mégis, én olyan lelkesen írtam, a szabadidőm minden percét ennek szántam. Hajtott a bizonyítási ösztön. Saját magamnak akartam megmutatni, hogy képes vagyok rá.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Túl kevés idő egy általam elképzelt, valós világot mutat be. Szereplőim egytől egyig kitalált személyek, ahogy az életük történései is. Azonban, mivel a lelkemből született, így kár lenne tagadnom, belőlem is van benne egy adag. Akár a saját emlékeimből szőttem bele pár apró dolgot, akár más, hozzám közelálló személynek élményeiből. Ezek lehetnek érzések, szokások, cselekedetek, tapasztalatok egyaránt.
Sok olvasóm szerint a Túl kevés idő olyan, akár az élet. A szereplők egyszerű, hétköznapi emberek. Talán emiatt is tudnak velük oly sokan azonosulni, és ezért is szerették meg őket ilyen nagyon.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nem tudom, ez mennyire számít, de már iskolás koromban is szerettem írni. Imádtam fogalmazást írni a suliban, néhány munkám nyertes lett pályázatokon. Tiniként verseket karcolgattam, majd egy-két novellát. Mindezeket céltalanul, csupán hobbiból tettem. Sosem fordult meg a fejemben, hogy én valaha is regényíró szeretnék lenni. Egészen egy évvel ezelőttig. Egy napon úgy köszöntött rám a reggel, hogy a fejemben volt egy halovány ötlet. Játszadozni kezdtem vele, tovább szőttem. Érdekes volt, szórakoztatott. Ahogy szaporodtak az ötletek, lassan feljegyeztem őket. Végül ráuntam, hogy csak napolom a dolgot, ezért elővettem a laptopomat és hozzákezdtem az íráshoz. Azóta ez az én szenvedélyem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A közeljövőben semmiképp. Egy ideig még szeretnék a romantikus vonalnál maradni. Ebben érzem jól magam, ez van bennem, ezt tudom adni önmagamból. Nem állítom, hogy később nem próbálom ki magam valami másban, mert azért halovány, elmosódott képfoszlány-ötletek néha feltűnnek a szemem előtt. Nem tudni, mit hoz a jövő, illetve, hogy milyen lesz az én jövőbeli lelkivilágom, életszemléletem, hogy akkor mit szeretnék majd elmesélni az olvasóknak.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyrészt óriási öröm, másrészt pedig szomorúság. A Túl kevés idő egy duológia, és épp nemrégiben küldtem el a kiadómnak a második részét. Megkönnyebbülés volt és egyben hiányérzet. Egy üresen tátongó űr volt a lelkem közepén. Nehéz volt elengednem azokat a szereplőket, mert nagyon a szívemhez nőttek. De az ember érzi, mikor van vége egy történetnek. Időszerű volt lezárnom az övékét és továbblépni, hogy az összes írói energiámat egy újba fektessem.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Számomra sosem volt kérdés, hogy a saját nevemen írok-e. Megértem azokat a szerzőket, akik álnéven publikálnak, mert sokuknak nyomós okuk van ezt a megoldást választani. Elfogadom és tisztelem a döntésüket. Én mégsem akartam beállni ebbe a trendinek számító sorba. Ahogy az arcomra sem húzok álarcot, úgy a nevemet sem szerettem volna maszk mögé rejteni. Talán ez kockázat, mert mindenhonnan azt halljuk, hogy a magyar írókat nem becsülik eléggé. Én mégis azt mondom, hogy büszkének kell lennünk, amiért manapság milyen sok érték kerül ki magyar szerzők kezei közül. Én büszke vagyok arra, hogy magyarként és nőként bátran és szabadon írhatok. Nem túl rég ezt a kényelmet bizony sok nő nem engedhette meg magának. Elkeserítő helyzet volt.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mivel olvasóként is leginkább romantikus regényeket olvasok, legyen az klasszikus, történelmi vagy modern. Én magam is egy igencsak érzékeny lelkületű ember vagyok, és azt tudom adni, ami bennem van. Viszont érdekes, mert amikor elkezdtem felvázolni a Túl kevés időt, eredetileg nem terveztem ennyire érzelmesre. De aztán magával sodortak az események, a szereplők sorsa, és írás közben azt éreztem, nekem efelé kell vinnem a történetüket: a lelkük legmélyére. Az intim jelenetekkel is hasonlóan voltam. Lágyan és finoman fogalmazok, de még ennyire sem akartam belemenni a részletekbe. Viszont ahogy haladtam az írással, úgy éreztem, a szereplőim szinte követelik tőlem, hogy bemutassam az ő intim szerelmüket is. Rájöttem, ha ezek a jelenetek kimaradnának, akkor a munkám hiányos lenne. Elégedetlen lennék, kevésnek és hiteltelennek tartanám magam, amiért nem egy olyan kerek egészet tártam az olvasók elé, amilyet érzéseim szerint kellett volna. Soraimból pedig erősen kiérződne ez a hiány.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Majdnem annyira jó, mint amikor megszületett a két gyerekem. Az érzés nagyon hasonló, nem véletlenül érzi sok szerző a gyermekének a könyvét. Mert egy kicsit tényleg az, hiszen önmagunkból született. Amikor végre először a kezedben tarthatod azt a csodát, amiért hónapokig küzdöttél, dolgoztál, amit önmagaddal tápláltál, amiről csak álmodoztál és reménykedtél, hogy minden rendben lesz. Aztán eljön a nap, és teljes fizikai valójában ott a lelked gyümölcse. És imádod, büszke vagy rá, ahogy önmagadra is, mert megcsináltad.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Legfőképp impulzív. Az ihlet, egy-egy ötlet bárhol és bármikor rám találhat. Ezeket igyekszem azonnal feljegyezni magamnak, mert félek, később elfelejteném. Maga az írás folyamata is a belső hang irányítása. Történeteim 80%-a szívből és lélekből származik, és a maradék az, ami fejből. Van tudatos része is az írásnak, és ez leginkább abban nyilvánul meg nálam, hogy amikor írni kezdek, akkor gyertyagyújtással, esetleg egy bögre teával koncentráltan ráhangolódom a szereplőimre. Mivel E/1-ben írok, ezért olyankor én nem az Anikó vagyok, hanem az adott szereplőm. Az ő szemével látom a világot, az ő szívével szeretek, az ő lelkével élem át a fájdalmat. Ez kicsit talán olyan, mint a színészkedés: alkotás közben valaki más bőrébe bújok, mert csak így tudom őt hitelesen életre kelteni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen-igen, mindkettőből akad néhány. Néhány fejezetet majdhogynem egy szuszra megírtam, míg másikakon napokig ültem, mert elakadtam. Addig képtelen vagyok továbblépni, amíg nem érzem elég jónak a leírtakat. Voltak olyan fejezetek, amiknek megírását különösen vártam. Ezek szinte mindegyike az érzelmekre fekteti a hangsúlyt. Kíváncsi voltam, hogy szavakba öntve át tudom-e adni azokat az érzéseket, melyek a lelkemben kavarogtak. Hogy meg tudom-e teremteni azt a feszültséget és fájdalmat, azt a szerelmet és szenvedélyt, amit a hőseim az adott pillanatban megélnek. Az olvasói visszajelzések alapján azonban úgy érzem, sikerült célt érnem, a véleményeik azt tükrözik, átélték, megértették és szívükbe fogadták az általam közvetített történéseket.

 Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Amikor hozzálátok az íráshoz, van egy alapkoncepció a fejemben és pár vázlat a füzetemben. Ezek segítségével haladok, a részletek pedig közben alakulnak ki. Tudod, mint amikor kirakózok: először kirakod a keretet, mert ez a legkönnyebb, majd aztán szép lassan kitöltöd azt. Némely részlet könnyen megy, míg másikkal órákig elbíbelődsz.

A zenének óriási ereje van. Leginkább ez az, ami inspirál. A Túl kevés idő létrejöttében például egy Backstreet Boys száma nyújtott nekem segítséget, így erre a dalra úgy gondolok, mint kezdő löketre. A regényemben egyébként felcsendül pár gyönyörű dallam, és eme szokásomtól egy jó ideig biztosan nem válok meg. Szeretem, amikor egy fontos jelenetnek „hangja” is van. Épp, mint a filmekben: a zenei aláfestés jelzi, hogy itt most valami nagyon különleges dolog történik. És ami külön érdekes, hogy a zenés jeleneteim egy részénél a zene előbb van meg, mint a leírandó cselekmény. Így fogom a dalt, és köré építem az eseményeket
.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem és néhány könyvszerető barátnőm. Ők azok, akikben teljes mértékben megbízom, akikről tudom, hogy elfogultság nélkül véleményeznek. Ha az ő szűrőjükön átmegyek, akkor a munkámat bátran engedem ki a kezem közül és tárom a nagyközönség elé. Valamint van még egy író barátom, Varga Gy. Brian, akivel mostanság örömmel osztjuk meg egymással a friss munkáinkat. Felhívjuk egymás figyelmét az esetleges hibákra, a szakmai dicsérő szavak, tanácsok pedig erőt és hitet adnak mindkettőnknek.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az írás folyamatáról csak a férjem és a lányunk tudott. Erős burokba zártam ezt a titkot, mert előbb önmagamnak akartam bebizonyítani, hogy képes vagyok megírni egy kéziratot. Amikor késznek éreztem, beavattam a hozzám legközelebb álló embereket. Velem izgultak és értem szurkoltak, hogy megkapjam a kiadó általi nagybetűs igent. Amikor sor került erre a gyönyörű pillanatra, akkor pedig egy emberként örültek nekem. Támogatásuk és a belém fektetett hitük azóta is töretlen,ami ez nekem csodálatos érzés és hatalmas segítség, mert enélkül nem menne.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Májusra várható a Túl kevés idő folytatása, egyben lezárása. Sok olvasónak vált kedvencévé a legfontosabb mellékszereplő, Ria, aki a főhősnő legjobb barátja. Nekik jó hír, hogy a Túl hosszú útban több szerepet kap ez a gyönyörű, független és okos nő, akinek igencsak felvágták a nyelvét, megjegyzései viccesek és gunyorosak, és akinek nehéz múltja ellenére olyan tiszta szíve van, hogy a benne lakó szeretteiért bármit megtenne – és meg is tesz…
A Túl hosszú út az első regénnyel ellentétben nem egy énelbeszélő történet, hanem váltott szemszögben íródott. Ám, hogy Juli mellett kinek a nézőpontját ismerhetik meg a kedves olvasók, az egyelőre még maradjon titok.
Én imádtam írni ezt a részt, és talán egy icipicit jobban is a szívemhez nőtt, mint az első.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni.:

NewLine Kiadó

Hugyec Anikó írói oldala

2022. január 4., kedd

Fróna Zsófia: Baljós szövetségek (A fegyverforgató 3.) - ("Elképesztő roham tempóban haladt a történet. Alig bírtam a tempót, kapkodtam a fejem, mi minden történik és még mindig csak a felszínt, kapirgáljuk. ")

Szeretném megköszönni Fróna Zsófinak és NewLine Kiadónak,hogy még karácsonykor le lehetett tölteni ingyen a A fegyverforgató sorozatát. A Baljós szövetség című könyvét olvastam  A fegyverforgató harmadik részét. Ezek után nagyon várom a negyedik részt. Nagyon magasra tette a mércét az írónő. Szerintem ez a rész lett a legjobb.

Fróna Zsófia:
Baljós szövetség

(A fegyverforgató 3.)

 Tartalom:

Megaira ​épphogy átvészelte a támadást a múzeumban, máris a korábbiaknál sokkal súlyosabb problémával kell szembesülnie. Feleszmélni sincs ideje, és a Legfelső Tanács színe előtt találja magát.
Vajon milyen ítélet vár rá?
Megtarthatja az emlékeit és Setan mellette maradhat?
A történések viharában nem várt társat sodor mellé a sors, a kétes szándékú démonnal veszélyes szövetséget köt. Míg a baljós alak egyre sötétebb eseményeket vonz, a lány olyan feladatot kap, mely könnyen a vesztét okozhatja.
A bonyodalmat tovább fokozza egy titok napfényre kerülése, mely képes ismét minden szálat összekuszálni…
A Fegyverek Háza egésze veszélybe kerül; Megairának versenyt kell futnia az idővel, ha meg akarja menteni a barátait.
A siker érdekében mindent megtesz, drasztikus döntéseket hoz, melyeknek köszönhetően üldözőből üldözötté válik.
Mindeközben a démon is felfedi igazi valóját, a szövetségük pedig mázsás súlyként nehezedik Megaira vállára.
Sikerülhet kimásznia kilátástalan helyzetéből, vagy ezúttal végleg elbukik?
Végül egy múltban tett ígéret mindent megváltoztat…

Véleményem

5/5

Letaglózó, idegfeszítő, letehetetlen, humorosan jó könyv. Az első kettőhöz képest ez nagyon ott van, sőt durván jó lett. Elképesztő roham tempóban haladt a történet. Alig bírtam a tempót, kapkodtam a fejem, mi minden történik és még mindig csak a felszínt, kapirgáljuk. Annyi mindenről nem esett szó. Annyi titok van, ami nem derült még ki.

Írónő nagyon tudd titkot tartani. Hiába oldott fel párat az utolsó oldalakon, de még így is akadt pár. Sok kérdésem van ezzel kapcsolatban, de nem írom ki, mert erősen spoiler lenne.Démon, hát imádom. Annyira lökött, a beszólásain vigyorogtam. Egy kicsit az volt az, érzésem, mintha Venomot olvasnám. Ezért is csodálkoztam a borítóra. Eleinte őszintén nem tetszett, de így hogy elolvastam, már értem. Tökéletesen passzol hozzá.

„- Ha elutasítanak, akkor felfalhatom őket?

- Nem! – förmedt rá Megaira. – Senkit nem falhatsz fel.

- Éhes vagyok – morogta démon.”

Nagyon megörültem, hogy ingyen lehetett letölteni az ünnepekben a három kötetét. Amint meg lesz a negyedik is, tuti újraolvasós lesz számomra. Mert ez a kötet, sorozatot érdemes újra egyben az egészet elolvasni. Azt kell, hogy mondjam, egyre jobban fejlődik Fróna Zsófi. Kidolgozott, humoros történetet kaptam. Ezután már csak az a kérdésem, hogy ha vége lesz tud-e majd újat mutatni, át tudja-e ugrani azt a mércét, amit ez a sorozat váltott ki. Már alig várom, hogy a következőt elolvashassam.

Lukaszt és a többieket jó volt olvasni. Örülök, hogy Lukasz kicsit többet volt a történetben. Valahogy őt elhanyagolt karakternek véltem. Szvetlánát továbbra se tudom kedvelni.

„A bandzsa királylányt őrző sánta sárkány köpjön le a tüzes nyálával, te lány! Mi a jó istenért csináltad ezt?” 

Setan hiányzott nagyon, vártam, hogy végre megjelenjen. Üde színfoltja volt amikor ő megjelent. De a vége, kiakasztott, de rendesen.  Már csak ezért is megérte várni.

„Művészi szintre emelted önmagad bajba keverését.”

Összevetve ez egy nagyon szórakoztató, letehetetlen regényt kaptam. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy olvassátok el mind a hármat. Nagyon megéri.

 

A könyvet itt tudjátok megvenni:

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala 

2021. december 31., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lexie King - ("Élem az életemet egyik percről a másikra, aztán jön egy főhős, aki belecsöppen egy adott szituációba, amit leírok.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Lexie Kinget, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Élet vár és Királylány című könyve jelent meg eddig, amiket a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is meg szeretném köszönni a lehetőséget, mert kicsit furán fog hangzani, de még nem gondolom magamat írónak, attól függetlenül, hogy novemberben megjelent a második könyvem.  Azért is, mert én teljesen másképp látom ezt a folyamatot, számomra ez a tevékenység, mármint az írás: szórakozás, kikapcsolódás, feltöltődés, öröm és boldogság. (Remélem ezzel nem ijesztettem el senkit a könyveimtől, de úgy érzem, hogy van még mit tanulnom.) Romantikus-erotikus zsánerben íródnak a könyveim, immár a harmadik is.

Nehéz pár sorban bemutatkozni, de azért megpróbálom…

A hétköznapokban egy „idegesítő” és szerető feleség, egy folytonosan aggodalmaskodó édesanya, de ha a két kutyusomról van szó, akkor egy gond nélküli gyerek vagyok.

Élet vár és a Királylány című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Az első regényemnél, ami három hónap alatt készült el, sok kutatómunkát végeztem, ugyanis szerepel benne egy afrikai utazás. Ezt leszámítva nem sok időt töltök kutatómunkával. Rákeresek a helyszínekre, nézegetek róluk képeket, olvasok róluk fórumokat, de csak miután megírtam az aktuális jelenetet, mert elveszi a kedvemet a rengeteg böngészés. Én általában mindent fordítva csinálok: hátulról haladok előre…  Az újságokkal is ez a helyzet: az utolsó oldaltól lapozok visszafelé. Fura szokásom.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

99% fantázia, azonban akad benne 1% valóság is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Én is azoknak az embereknek a táborát erősítem, akik falják a romantikus-erotikus könyveket. És 2020 tavaszán jött egy gondolat mi lenne, ha…? Aztán ez a ha röpke három hónap alatt megírta az első regényemet: Élet vár címmel. Fiatalabb éveimben nem gondolkoztam az íráson. Nem volt a fiókomban semmi, amihez nyúlhattam volna, mert nem éreztem azt a bizonyos írói vénát, amit mint mondtam: még a mai napig keresek. Egyébként örök álmodozó vagyok, aki szeret az elméje szárnyain kalandozni… Talán ezért is vonzott magához az írás, aminek mára már szenvedélyesen a rabja lettem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre határozottan azt mondom, hogy nem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az első érzésem az öröm, szinte körbe tudnám táncolni a Földet, nem lehet letörölni a mosolyomat az arcomról. Majd jön a második érzés, ami már nem is olyan felhőtlen, ugyanis elkezdek azon gondolkodni, hogy jól és jót írtam-e?! Hogy minőségileg kielégíti-e az olvasót? Vegyes érzések felváltva kavarognak bennem addig, amíg nem olvasok róla egy-két véleményt, legyen az pozitív vagy negatív.


Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Egyszerű kérdés, egyszerű válasz: megtetszett, amikor azon gondolkoztam, hogy vajon mit is választhatnék.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szerintem a mai napig nem tudatosult bennem, hogy azt tényleg én írtam… Számomra még mindig hihetetlen, hogy írok.

Öröm és felüdülés olvasni. Mindig kellemes érzéssel tölt el, hogy egy szerző képes teremteni egy világot, amely a lapokon életre kel… Ezt érzem írás közben is, azzal a különbséggel, hogy ott már én terelgethetem a főhősöket.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Lassan egy éve írok… Káros szenvedélynek nevezem, mert nem tudom abbahagyni, és ha abba kell hagynom valami miatt, akkor elvonási tüneteim vannak… De általában egy oldal ki tud rángatni abból az állapotból.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen vannak könnyebb és nehezebb fejezetek, részek, részletek. Előfordul, hogy a nehezebb részt átugrom, és időt hagyok neki, hogy kiforrja magát.

Igen, vannak kedvenc jeleneteim is. Az Élet vár c. regényemből Afrikát tudnám kiemelni, mert egyszer el szeretnék oda utazni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Élem az életemet egyik percről a másikra, aztán jön egy főhős, aki belecsöppen egy adott szituációba, amit leírok. Ezután bevetem az álmodozói énem, aki tovább folytatja képzeletben a főhős útját. Nem keresem a karaktereimet, ők találnak meg engem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy igazgyöngy bétaolvasóm, akivel most is együtt dolgozok. Ő láthatja elsőnek rajtam kívül a kéziratot. Miután vele megbeszéltem a legapróbb információt is, azután küldöm át neked, kedves Ágnes.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Meglepődtek, örültek. Nem könyvmolyok, úgyhogy nem igazán tudták átérezni ezeket, az eseményeket.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén már semmi. De 2022-ben a szívek lesznek terítéken, ugyanis egy igazán pikáns, mégis szívet szaggató történetet írok éppen. Remélem, hogy annyira szeretni fogják a kedves olvasóim, mint amennyire én szeretem mesélni nekik a történetet. Címe: Ha összetörik a szív (Fekete szív 1)

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Lexie King írói oldala

2021. december 25., szombat

Kedvenc Idézetek: Lexie King: Királylány - (" Kétszer elolvastam, kedvencem lett.)

Lexie King: Királylány c. könyvéből hozok pár kedvenc idézetet. Ez az a könyv, amit kétszer is elolvastam, és nem bántam meg. Imádtam olvasni Brockot és Meredith történetét. Még elolvasgatnék még róluk többet. Nem hiába, ez is kedvencem lett. 

 Lexie King:
Királylány



 

Tartalom:

Amikor magam mögött hagytam New Jersey-t, minden hidat fel kellett égetnem az addigi életemből.
New York zsúfolt rengetegében magányosnak és elveszettnek éreztem magam.
Megismerkedtem egy férfival, aki pokollá változtatta az életemet. Történetesen ő nem volt más, mint a férjem.
Nap mint nap egyaránt mérgezte a testemet és a lelkemet a féltékenysége.
Ám mindig eljön az pont, amikor az ember kiszállhat a játékból.
28 évesen elvált, munkanélküli, hajléktalan emberré váltam, de meg kellett tennem, hogy visszakapjam önmagamat.
Visszamentem New Jersey-be, a gyökereimhez, az összetört, gyenge nőt pedig egy kocsma vécéjében hagytam, és soha többé nem akartam rányitni az ajtót.
De a múlt elől senki nem menekülhet el, ahogy én sem. Árnyként követi minden lépésemet.
Vajon lehetek még ugyanaz az ember, aki a szörnyűségek előtt voltam?


Kedvenc Idézetek
















A könyvet itt tudjátok megvenni:

NewLine Kiadó

Lexie King írói oldala

2021. december 15., szerda

Előolvasás: Kopácsi Krisztina: Sötét gondolatok (Sötét trilógia 2.) - ("Kaptam egy izgalmas sorozatgyilkossági nyomozást. Mely Troy idegeit igencsak próbára tette. Egy-két emberre tippeltem, de végére, aztán le is esett a tantusz, hogy ki is lett igazából a tettes.")

~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Kopácsi Krisztina írónőnek, hogy a harmadik kötetét is elolvashattam megjelenés előtt. Ahogy eddig is ez a kötet is nagyon jó lett, sőt… Nem kicsit lepett meg a történet másik felével kissé megvezetett engem.

Kopácsi Krisztina:
Sötét gondolatok

(Sötét trilógia 2.)

 

Tartalom:

A ​Sötét múltból megismert Greg Wilson, a tárgyalótermek ünnepelt sztárja, a jóképű ügyvéd élete úgy tűnik végre révbe ér. Megismerte álmai nőjét, Lizzy Stevensont, a gyönyörű fodrászlányt, akivel már közös jövőjüket tervezik. Azonban Blystone utcáin egy fenevad bukkan fel, aki kegyetlen brutalitással mészárolja le az áldozatait. Troy Robinson, a frissen kinevezett kiemelt főnyomozó kapja az ügyet, aki nem mellesleg Greg egyik legjobb barátja. Újabb és újabb holttest kerül elő, a rendőrség pedig pedig tehetetlen. A média által A Fogorvosként elnevezett elkövető, profi módon cserkészi be a kiszemeltjeit, és hibátlanul hajtja végre a gyilkosságokat.
Nincs nyom!
Nincs gyanúsított!
Nincs kapaszkodó!
A rendőrség csak arra vár, hogy végre hibázzon, de amint ez bekövetkezik, elszabadul a pokol! Greg közvetlen közelről tapasztalja meg a rettegés, a gyötrelem és a kín keserű ízét. Minden perc számít, Troy kénytelen versenyt futni az idővel! De vajon képes lesz időben cselekedni és megállítani a gyilkost? Vagy újabb trófeával bővül a Fogorvos gyűjteménye?

 Véleményem
5/5

Mikor az elsőt Alex és Steph történetét olvastam, nagyon vártam, hogy Lizzy és Greg történetét olvashassam. Íme itt is van. Írónőnek van jó humora, csipkelődései az írásaiban. Itt sajnos kicsit kevésnek találtam, illetve nem is nagyon volt. Mikor az az ajtós jelenet volt az első kötetnél, hasonlóan vártam, hogy itt is lesz majd. Hogy több lesz a humor, meg a csipkelődések, ahogy az elsőben. Imádtam azt, nagyon. Jókat nevettem. Mert ugyebár Lizzy beképzelt, ősbunkónak találta Greget. Ezt a részt jó lett volna bemutatni, hogy ismerkedésük fázisait stb.

Itt már rögvest az együttélés meg volt meg. Valahogy túl gyorsan történt minden. Nem volt az az átmenet az udvarlás és az összeköltözés között. Kaptam egy izgalmas sorozatgyilkossági nyomozást. Mely Troy idegeit igencsak próbára tette. Egy-két emberre tippeltem, de végére, aztán le is esett a tantusz, hogy ki is lett igazából a tettes. Alex és Steph párost jó volt olvasni őket, na meg a haverokat is. Johnt és Borist. Érdemes lenne az ő történetüket is megírni. Na, de Troy-ra kíváncsi lennék, mert végig úgy éreztem, hogy az ő története várat magára. Ki lehet a titokzatos barátnő, akit be sem mutat?
Összességében ez egy nagyon jó, kellemes kikapcsolódást nyújtó romantikus könyvet kaptam, tele izgalmas nyomozással, titkokkal és rejtélyekkel. Tetszett, hogy az írónő legutolsó oldalakon adja meg a válaszokat, mely óhatatlanul olvasás közben vetődik fel az emberben a kérdés. Ki lehet a gyilkos? Ráadásul második felében már eléggé haladósra, izgalmasra alakult az egész. Itt már kezdenek veszélyesebbé válni a történtek, kiderülnek a titkok, hogy ki és miért követte el azt a borzalmakat.

Nem hiába mondják senki, semmi nem az, ami látszik. Külső csak egy máz, ki tudja, mi rejtőzik a felszín alatt. Krisztina gondosan elrejtette ki a gyilkos, hogy véletlenül se jöjjön rá az ember.
Szerintem, beleférhetett volna egy olyan, hogy fél évvel később rész a könyvben. Kíváncsi lettem volna, mi történik később Lizzel és Greggel.
Szívből ajánlom, aki olvasta már Kopácsi Krisztina eddig megjelent köteteit, mert ebben sem fog csalódni.



A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Kopács Krisztina írói oldala

2021. november 23., kedd

Előolvasás: Lexie King: Királylány - ("Kétszer is elolvasva sem volt unalmas, tudom kissé sokáig tartott másodszor, de higgyétek el érdemes elolvasni, az utolsó pár oldalnál, alig tudtam letenni. ")

~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Lexie King írónőnek, hogy bizalmat szavazott, hogy elolvashassam a második könyvét a Királylány címmel. Azt kell, hogy mondjam nagyon-nagyon jó ez a könyv. Kétszer olvastam el és mind a kétszer nagyon oda szegezett. Imádtam olvasni, az biztos, hogy harmadszor is kezembe veszem. Királylány című könyv a NewLine Kiadó gondozásában jelenik meg pár napon belül.

 Lexie King:
Királylány

Tartalom:

 Amikor magam mögött hagytam New Jersey-t, minden hidat fel kellett égetnem az addigi életemből.
New York zsúfolt rengetegében magányosnak és elveszettnek éreztem magam.
Megismerkedtem egy férfival, aki pokollá változtatta az életemet. Történetesen ő nem volt más, mint a férjem.
Nap mint nap egyaránt mérgezte a testemet és a lelkemet a féltékenysége.
Ám mindig eljön az pont, amikor az ember kiszállhat a játékból.
28 évesen elvált, munkanélküli, hajléktalan emberré váltam, de meg kellett tennem, hogy visszakapjam önmagamat.
Visszamentem New Jersey-be, a gyökereimhez, az összetört, gyenge nőt pedig egy kocsma vécéjében hagytam, és soha többé nem akartam rányitni az ajtót.
De a múlt elől senki nem menekülhet el, ahogy én sem. Árnyként követi minden lépésemet.
Vajon lehetek még ugyanaz az ember, aki a szörnyűségek előtt voltam?

 

 Véleményem
5/5

Nemcsak elsőre, de másodszorra is szuper volt ez a történet. Szórakoztató, és egyben fájdalmas volt számomra. Főszereplő Meredith sok csapást kellett megélnie, hogy megízlelhesse a szerelmet, a boldogságot, a biztonságot. Sok mindenen ment keresztül, de mégis erős, bátor nő lett belőle. Ebbe könyvben két történet található.. Az egyik, amikor Meredith újra találkozik Brock-kal, akit tíz évvel ezelőtt elhagyta. A történet másik fele a titkok mely napvilágra kerülnek mindkét részéről, kis híján belerokkannak mindketten. Hiszen nem csak Meredithnek vannak súlyos titkai, hanem Brock családjának is.

„Nem látta a szememben a boldogságot. Azt a fajta boldogságot, amikor egy férfi és egy nő örökre összekötik az életüket, örök hűséget esküsznek és úgy vélik: a földi mennyországba léptek a friggyel.”

Nagyon jól összefűzte az írónő a két történet szálait, hisz végére minden kérdésre választ ad. Tetszettek a pikáns párbeszédek, a felszabadult Meredith. Kedvencem Gabriel és Jean. Róluk szívesen olvasnék külön történetet, vagy esetleg lehetne Noah-ról is. Látok bennük fantáziát. Így el is árulom, hogy ők a kedvenceim, jó Noah nem százas, de hátha a sors elé dobna, amitől észhez térne. Gabriel és Jean, hm.. Érdekes páros lennének, szerintem. Ki tudja mit talál ki az írónő. Ugye? 

„Megfagy az ereimben a vér, hiába döntött ma csúcsot a hőmérséklet. A húsvilla kicsúszik a kezem közül, amikor összekapcsolódik a tekintetünk. Halk koppanással érkezik a húsok közé.
Lángoló vörös.
Meredith!
Meredith Burton a szomszédom!” 

Kétszer is elolvasva sem volt unalmas, tudom kissé sokáig tartott másodszor, de higgyétek el érdemes elolvasni, az utolsó pár oldalnál, alig tudtam letenni. Nagyon vártam a végét, hogy mennyit, miben változtatta meg az írónő.

Waoo! Erre aztán nem számítottam. Nem kicsit lepett meg rendesen. Jó nagy csavart tett bele a történetben. Tudtam, hogy változás lesz benne, de ennyire nem. Nagyon ledöbbentem, de szerintem ez így pont jó is. Ez jobb is, mint az előző. 

„- Mikor iratkoztál be te is a seggfej akadémiára?
- 2006 júniusában, azóta tart a képzésem.” 

S szokás szerint megint a második regénnyel kezdtem el az első helyett. De ahogy eddig is, most sem bánom. Sőt! Ezután neki állok az első kötetnek, és várom a harmadik, negyedik sokadik könyvét az írónőnek. Nálam etalon! Figyelni fogom a munkásságát, megéri, mert nagyon szeretem pikáns, érdekes, humoros párbeszédeket, amitől feldobja az ember hangulatát. Van ám humor bőven. Szívből ajánlom minden romantikus kedvelő olvasóimnak, érdemes Lexie King könyvét kezetek venni!

 

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

NewLine Kiadó

Lexie King szerzői oldala