Folytatom tovább Chris Carter könyvének az olvasását. Robert Hunter sorozatának 2. részével a Kivégzéssel. Azt hiszem mégis csak kellett volna az bizonyos hányós zacsi... Eszméletlen mi meg nem történt ebben a könyvben, nem hiába mondják bosszú nem valami jó.
Robert Hunter és Carlos Garcia hajnalban érkeznek a tetthelyre. A helyszínelőszalagok mögött egy fehér templom húzódik meg a lámpák fényében. Képeslapra való látvány így, karácsony előtt. Ami azonban az épületben várja a két nyomozót, cseppet sem az: mindenhol vér, összefröcskölt padló, vérben ázó oltár és egy holttest reverendában, kutyafejjel a nyakán. Ki és miért változtatta mészárszékké a katolikus templomot? Mit jelent a holttest mellkasára festett szám? Nem ő lenne az első áldozat, netán újabbak következnek?
A Hunter-Garcia-páros egy brutális sorozatgyilkos nyomába ered, vállt vállnak vetve, sokszor feletteseik parancsa ellenében haladnak előre megállíthatatlanul, hátha valakit még megmenthetnek a rémálomtól. A gyilkos ugyanis nem mást akar, mint valóra váltani az áldozatai rémálmát – mert ismeri a múltjukat, a titkaikat, a legnagyobb félelmüket, és tudja, hogyan fokozza még tovább a rettegést. A végsőkig.
Öhmm... Újraolvastam ezt a
részt is, és továbbra is azt mondom, hogy a Keresztes gyilkos történet csak bevezetője
volt a sok mocsoknak, a gyilkosságoknak... pfuuj. Ha már a második rész
ennyire kiborított, vajon milyen lehet a többi? Bele sem merek gondolni,
de nem állok meg. Már az elején majdnem kidobtam taccsot. Egyszerűen
undorító.
S
amennyire undorító volt, mégiscsak hajtott a kíváncsiság, hogy kitehette, miért
tette? Rosszabbnál, rosszabb halál nemek. Pont, mint a Végállomás filmekben.
Csak, hogy több, mint egy szimpla sorozatgyilkos. Nem a vágy, a haszonszerzés
hajtja a gyilkost, hanem bosszú.
Robert
és Garcia nyomozópárosnak újfent megint egy elmebeteggel van dolguk, vagy
mégsem? Ahogy olvastam, úgy derültek ki, az áldozatok és a gyilkos közti
kapcsolat. Nem semmi volt ez.
Sokszor
elgondolkodom, mi mehet végbe a gyilkos fejében, milyen borzalmakon kellett
keresztülmennie, hogy ilyet tegyen a másik emberrel. Amikor eldöntöttem, hogy
újra olvasom a könyvet, de valahol vártam is és meg nem is ezeket borzalmakat.
Mindig
említem nektek, hogy én mennyire vizuális vagyok, így sokszor előfordul, hogy
időként le kell tennem az adott könyvet. Főleg, ha ilyen horror beütése van.
Már az elején, és így folytatódik…
Szóval,
folytatom tovább a sorozat harmadik résszel.
