A női test nem metafora, hanem csatatér, a szépség pedig átok, mely az abúzushoz visz

 Bíró Kincső: 

Medúzalány

„Különös rendellenességgel – átokkal – születtem. Az emberek nem a valódi külsőmet látják.

A női test nem metafora, hanem csatatér, a szépség pedig átok, mely az abúzushoz visz

Megjelenés: szeptember 4.
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 304 oldal

Leírás

Bíró Kincső első regénye nyers, őszinte és provokatív utazás két fiatal, Leila és Olivér kapcsolatának feszültségekkel teli világába. A történet egyszerre groteszk és érzéki, humoros és kegyetlen, pontos látlelet a 20-as éveikben bolyongó, önmagukat és a másikat kereső mai, fiatal generációról. Leilát mindenki annak a nőnek látja, akire vágyik, miközben a lány mindennapjait szorongás, testképzavar és bizalmatlanság árnyékolja; Olivér, a kívülálló festő pedig jobban érzi magát a papírlap mögé bújva, mint valódi emberi kapcsolatokban.

A regény merészen beszél a szépségkultusz, a párkapcsolati játszmák és a mentális zavarok tabutémáiról, miközben a párbeszédek pengeélesen és életszagúan sodorják előre a némi mágikus csavarral megszédített cselekményt. A Medúzalány nem finomkodik, tükröt tart, amelyben egyszerre látszik a vágy, a félelem, az illúzió és a kiábrándulás. Fontos könyv mindenkinek, aki érteni akarja, mi zajlik a felszín alatt egy Instagram-mosoly mögött, és miért nem elég, ha csak kívülről szép egy történet.

Fülszöveg

Ki ​vagy, ha senki sem látja a valódi arcodat?

Leila minden túlzás nélkül a legszebb nő a világon. Aki rápillant, a számára ideális nőként látja őt, igazi arcát pedig senki nem ismeri, csakis ő. Adottsága ezért inkább hátrányt jelent, az embereket csupán a külseje érdekli, így nehezen illeszkedik be a közösségébe és gyakran éri zaklatás. Leila attól tart, hogy senki sem fogja önmagáért szeretni. Vagy talán mégis?

Olivér világa békés, üres, és sokszor színtelen. Így mindent fenekestül forgat fel az a fura, mániákus lány, akit titokban skiccelgetett egy kávézóban azon az augusztusi délutánon. A legkevésbé sem hiányzik neki, hogy bárki is felkavarja élete unalmas állóvizét, ám lassan minden erőfeszítése ellenére Leila megszállottja lesz.

A fiú rajzain a lány valódi arca szerepel. Létezik a világon valaki, aki a valódi külsejét találja a legszebbnek.

Olivér és Leila idővel feltárják egymás előtt sebeiket és titkaikat, amelyek épp annyira összekötik, mint amennyire elválasztják őket egymástól. Vajon képesek lesznek felépíteni egy igazi párkapcsolatot, vagy a traumáik miatt eleve bukásra vannak ítélve?

A szerzőről

Biró Kincső 2000-ben született, irodalom szakot végzett, jelenleg kommunikáció- és médiatudomány mesterképzésen tanul a Debreceni Egyetemen. Szabadidejében sellőket fest, csillogós ékszereket készít, emellett pedig sosem érzi elég feketének a haját. A Medúzalány az első regénye.

Részlet a kötetből

„Különös rendellenességgel – átokkal – születtem. Az emberek nem a valódi külsőmet látják. Ha rám néznek, a tökéletes nő jelenik meg előttük. Így vagy úgy, de számukra én vagyok a legszebb nő a világon.

A valódi külsőm, amilyennek én látom magam a tükörben, még véletlenül sem felel meg a sztenderd szépségideálnak. A hajam hollófekete, hullámos és a fenekemig ér, hajvasalóval sem lehet megszelídíteni a fürtjeimet. A bőröm szinte egészségtelenül sápadt. A frufrumat magam formázom a fürdőszobatükör előtt, általában hajnali háromkor. Az orrom hosszú és hegyes, az arccsontozatom a kelleténél markánsabb, nem elég nőies. Az állam hegyes, a járomcsontom kiugró. A szemöldökömtől, bárhogy alakítom, bármilyen vastagságúra szedem, mindig egy kicsit szigorú lesz az arckifejezésem. Húsz évem alatt sajnos nem sikerült megfejtenem, hogy honnan eredhet ez a különös adottság. Teljesen hétköznapi módon születtem, és átlagos csecsemő voltam.

Csak a kisgyerekek között érzem magam biztonságban. A kislányok általában tündérnek, királykisasszonynak vagy a saját anyukájuknak hisznek engem. Épp ezért a jövőben bölcsődében vagy óvodában szeretnék dolgozni. Saját gyereket azonban semmi esetre sem tervezek, nem akarom, hogy örökölje az átkomat, bármekkora is legyen erre az esély.

Az iskoláskorú gyerekekkel kezdődnek a gondok. Habár már húsz vagyok, számomra még mindig a tinédzser fiúk a legijesztőbb élőlények a világon. Egy életre elegendő traumát gyűjtöttem a gimnáziumi éveim alatt. Az egyik fiú osztálytársam határozottan állította, hogy úgy nézek ki, mint Lana Rhoades, ráadásul ezt elég gyakran hangoztatta, ami cseppet sem volt jó érzés. Tulajdonképpen ránézve talán kínosabb volt, mint nekem, habár ezt akkoriban nem így éltem meg. Különösen, mert nem ő volt az egyetlen fiú, aki egy pornószínésznőhöz hasonlított.

Meglepően befolyásolja az emberek ízlését az adott kultúra szépségideálja. Gyakran látom úgy magam, ahogy mások látnak: napbarnított szépségkirálynő mosolyával megáldott szőkének, kék bambiszemekkel és gumilabdaszerű mellekkel. Undort kelt bennem, ha valaki ilyen külsővel ruház fel. Fájdalmasabb, mégis felemelő érzés, ha inkább egy szeretett személy arcát viselhetem.

A körmömet piszkálom a váróban. Lassan tíz perce késik a pszichológusom. Már-már ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy kiugorjak egy cigire. Émelygek.”

 

Agave Könyvek

John Cure: Nukleáris tél - ("John Cure tudd mesélni, elmondani a küzdelmet, hogy egy férfi miken mehet keresztül, érzések, gondolatok úgy megírni, mintha maga tapasztalta volna meg.")

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és John Cure írónak, hogy elolvashattam a Nukleáris tél című könyvét. Bár klisés történet, de még mindig tudd újat mutatni. Ezek után máskor is olvasnék még az írótól.

John Cure

Nukleáris tél

Tartalom

 AZ EMBEREK A TÚLÉLÉSÉRT KÜZDENEK

A nagy tisztító háború pusztítása után a világ megmerevedett. Az eget beborította a radioaktív felhő, a Föld hőmérséklete lehűlt, a kormányok összeomlottak, és a törvények elvesztették értelmüket. Az emberek pedig olyan szörnyűségekre vetemedtek, amelyekre senki sem gondolt volna…

Noát múltjának sötét árnyai és a nagy tisztító háború első napjainak emléke gyötri. Amikor tizennégy éves húga, Lily nyomtalanul eltűnik a szigorú és embertelen törvények uralta vidéken, a fiú elszántan a keresésére indul. Útja során rájön, hogy testvérét egy rejtélyes csoport, a Húsevők Közössége rabolta el, amelynek tagjai a föld alatti területeket uralják.

A Vágóhíd, ahol a Húsevők Közössége élelemmel látja el a föld alatti világban élő embereket, egy veszéllyel teli hely. Noa a rejtélyek mélyébe veti magát, és miközben felfedezi ezen kegyetlen csoport működését és a Henteseik tevékenységét, csatlakozik az ellenálláshoz. Ez a csoport reménytelenül harcol a túlélésért, az emberi méltóságért és a megváltásért. Cselekedeteik olyan vihart gerjesztenek, amelyek az emberi szív minden zugába betörnek.

A Nukleáris tél egy lélegzetelállító posztapokaliptikus kaland, melyben a hideg és sötétség ellenére a remény sugárzik.

Véleményem

5/5

John Cure írótól olvastam régebben egy két könyvét, de egyik sem fogott meg annyira, mint ez a könyv, a  Nukleáris tél. A borító megfogott, aztán a fülszöveg, hát mit mondjak, kellett. S közben arra gondoltam, hogy miért nem lehet hazai szerzőktől filmet, vagy sorozatot forgatni. Mondjuk, ezzel a könyvvel lehetne kezdeni.. Szeretem az ilyen könyveket, bár klisés, de mégis pont az ilyen könyvekért vagyok oda. 

Adva van a katasztrófa egy férfi, aki egy döntést hozz meg..  Mi kelhet még? Ugye? Minden történetben adott egy cél, hogy megmentsen a világot, vagy épp hozzátartozóját, szeretem az ilyen könyveket, főleg, ha olyan gondolatok vannak benne, amit meg is tudok osztani. Bár sokáig tartott megírnom a könyvről a véleményemet, ezúton is elnézést kérek.  Messze ez a könyv volt a legjobb számomra.

Nem volt unalmas, nem volt lapos történet. Filmszerűen pörgött az esemény. Adott egy katona, aki történet végére kezd másképp gondolkodni, a vele történtek kapcsolatban és úgy az egész világgal, történet végére megváltozik. Olvasás közben, arra gondoltam, hogy milyen lehetne filmet készíteni belőle. Szerintem nem lenne rossz. Az alapja meg van.Nagyon kevés történet van, amire azt lehet mondani egyedi, hiszen sokan megírták már sokféleképpen, és pont ez miatt tetszett. Mert sokféleképpen lehet elmondani, mesélni egy történetet.  Ahogy egy ilyen eseményt is. John Cure tudd mesélni, elmondani a küzdelmet, hogy egy férfi miken mehet keresztül, érzések, gondolatok úgy megírni, mintha maga tapasztalta volna meg.

Ha John Cure-tól szeretnél olvasni, akkor mindenképp ezzel a könyvvel kezd. Nekem bejött, bízom benne, hogy neked is.

Azt hiszem, ezek után valamikor egyszer a többi könyveit beszerzem majd. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik az ilye posztapokaliptikus, világ vége hangulatot. Számomra ezzel a könyvvel megfogott az író, hogy tényleg elolvashassam a többi köteteit.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Jeles Ági- ("Az írás nálam egy véletlen gondolattal kezdődik, nem előre eltervezett.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Jeles Ági írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig 4 kötete jelent meg a Gyémántfelhő Kiadónál és mindegyik romantikus történetek. Vágyak és könnyek, Egy szívtipró vallomása, Levélbe rejtett vallomás és Elkésett vallomás címmel. Jó magam is szeretem a romantikus könyveket, ezért mindegyiket kívánságlistára helyeztem.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Magamról annyit, hogy már nem vagyok aktív dolgozó, a gyerekeim és az unokáim Budapesten élnek, és a távolságból adódóan nem találkozom velük napi szinten.

Szegeden lakunk magánházas övezetben a férjemmel. Tagja vagyok egy társaságnak, akikkel gyakran járunk kirándulni. Néhány éve fogalmazódott meg bennem, hogy valamilyen hasznos elfoglaltságot keresek, amivel szívesen foglalkozom, ami leköt, és nem mellesleg frissen tartja a memóriámat is.

A négy könyveid sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Gyémántfelhő kiadó jóvoltából és segítségével 2022-ben jelent meg az első könyvem, amelynek a "Vágyak és könnyek" címet adtam. Ez a történet nem igényelt túl sok kutatómunkát, mert Montenegró szerelmesek vagyunk, és ezen a helyen játszódnak a cselekmények is. Részben valós elemeket tartalmaz, részben a képzelet szülte ezt a regényt. A helyszíneken jártunk, az utazást, mi magunk is átéltük. Természetesen a szereplők és a téma már kitalált. Az Év könyve versenyen az első 30 legjobb könyv között szerepelt.

2023-ban megjelent az "Egy szívtipró hálójában" c. könyvem.  Egy ikerpárról szól, akik a valódi igaz szerelmet keresik, mint minden fiatal, de közülük az egyik lány pont egy olyan fiúba szeret bele, akinek nincs túl jó híre, mégsem tud, vagy nem is akar tőle szabadulni. Teljesen a képzelet szülötte a regény.

2024-ben jelent meg a "Levélbe rejtett vallomás" amely befejezetlenül ér véget, hiszen rengeteg elvarratlan szál és izgalom rejtőzik a lapok között. Sajnos egy évet kellett várni az olvasóknak arra, hogy a folytatás megjelenjen.

2025-ben a könyvhéten foghattam én is először a kezembe az "Elkésett vallomás" c könyvet, amely már pontot tesz az egész történet végére. Ez a két kötet egy duológia, amely nem egy egyszerű szerelmi vallomás, hanem annál sokkal több, mert tragédiával, kétségekkel, reménnyel, szerelemmel van ötvözve. Ez a történet is teljesen kitalált.

A covid alatti bezártság többek között azt eredményezte, hogy felvettem a kapcsolatot pár ismerőssel, és kiderült, hogy köztük az egyik már szerződésben áll a Gyémántfelhő kiadóval.

Így kerültem én is velük kapcsolatba, ahol örömmel vették, hogy romantikus témában szeretnék írni. Az első kézirat után pedig szerződést kötöttünk. Itt kezdődött a szenvedély, hogy nekem írni kell.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő. Ugyanis minden könyvemben benne vagyok én is. Sok ihletet az utazásainkból merítek, de általában kitalált az esemény témája.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2021- ben kezdtem el írni egy ismerősöm, most kedves szerzőtársam hatására, és 2022- ben már meg is jelent az első könyvem. Magam sem tudom, miért éppen akkor, de így alakult.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Mindenképpen maradok a romantikus vonalon, esetleg egy kis krimi még belefér, amely már a duológiában is jelen van.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagy megkönnyebbülés, amikor kész van a kézirat, de amikor elküldöm, ez csak a kezdet. Rengeteg idő és munka van abban, mire végleges formát ölt.

Sokan írói álnevet használnak. Te nem gondolkodtál ezen?

Jeles Ági már az írói álnevem, ugyanis az eredeti nevem Horváthné Mezővári Ágnes, csak nagyon hosszú lett volna a könyv borítóján egy ennyire hosszú nevet feltüntetni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mindig romantikus vonalban gondolkodtam eddig, de nem zárkózom el egy izgalmasabb krimitől sem, a szerelem és egy kis erotika azonban egyikből sem hiányozhat.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvemet, amikor a kezembe vettem, és amikor megláttam az üzletek polcain, semmihez nem hasonlítható érzés volt. Főleg amikor megérkeztek az első visszajelzések az olvasóktól.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az írás nálam egy véletlen gondolattal kezdődik, nem előre eltervezett. A közlekedési járműveken, az utcán, a közértben, bárhol lehet információt gyűjteni, de nagyban motivál az, hogy merre jártunk a családommal, milyen élmények értek bennünket akár az utazás, vagy egy üdülés alatt.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, amelyek pár óra alatt papírra kerültek, de előfordul az is, hogy sokat töröm a fejem egy érdekes fordulaton, egy csavaron, ami még érdekfeszítőbbé teszi a szálak alakulását. Célom az, hogy ne tudja letenni az olvasó, hanem úgy érezze, hogy még ezt az oldalt elolvasom, aztán rűdöbbenjen, hogy elment a fél nap, és ő még mindig olvas, minden más nem halad. Én is jártam már így. Ezek az igazán jó könyvek. Amikor azt hallom valakitől, hogy a vonaton oda-vissza kiolvastam, az felemelő érzés. Vagy, hogy beterveztem a takarítást, de a fotelben ragadtam a könyveddel. Ilyenkor repdesek a boldogságtól. Ez az igazi visszaigazolás arról, hogy jó, amit csinálok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A legjobb ötleteim reggel születnek, van, olyan, hogy egy álomból merítem őket. Teljesen random, hogy mikor, azonnal jegyzetelek, hogy ne felejtsem el őket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem az első, aki olvassa, de utána még rengeteget javítok rajta. A gyerekeim is adnak ötleteket, az egyik könyvben meg is valósítottam néhányat belőlük. Legtöbbet az előolvasók,

bloggerek véleményére adok, ők ellátnak hasznos tanácsokkal, ötletekkel.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom vegyes érzésekkel fogadta a hírt, hogy könyveket írok, furcsállták, hogy eddig soha nem jutott eszembe, de úgy érzem, belekezdeni valami újba, soha nem késő, főleg, ha még jót is tesz a lelkemnek, hiszen maradandót hozok létre, ami csak az enyém.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóknak azt üzenem, hogy keressék a könyveimet, amennyiben nem találhatók meg a Libri,Líra,Book 24, Bookline könyvesboltokban a polcokon, akkor meg lehet rendelni, valamint a Gyémántfelhő kiadó webshopja szintén rendelkezésre áll. Rengeteg könyv van a polcokon, én is észlelem, tehát nehéz a választás, de aki csak pár éve ír, azok a könyvek is lehetnek jók, csak le kell emelni a polcról, és meg kell próbálni. Szép lehet egy borító, jó lehet egy cím, de ezekre alapozni nem szabad, mert csalóka lehet. Előfordul, hogy a címből semmi érdekesre nem lehet következtetni, a könyv mégis letehetetlen. Kérem az olvasókat, hogy amennyiben tetszik az a könyv, amit éppen tőlem olvasnak, adjanak ennek hangot, tegyék fel minél több felületre, hogy olyanok is tudomást szerezzenek a munkásságomról, akik eddig még csak nem is hallottak rólam.

Jeles Ági Szerzői oldala

Borítóleleplezés: Brett O'Conor: Azután - All In (Azután 3.rész) - ("Sorozat folytatódik, nincs megállás, a tét nagy, minden egy lapra feltéve!")

Olvastátok már Brett O’Conor Azután sorozatát? Nem? Akkor érdemes figyelemmel kísérni az író insta és tiktok csatornáját, hiszen érkezik a sorozat harmadik része az All In címmel.

Brett O’Conor

Azután - All In

 

„A tűz már elért minket és a csapat most szembenéz azzal, amit eddig nem lehetett elmondani.
Csak megélni.”

„Van egy pont, amikor már nem lehet félreállni, mert a megállás egyenlő önmagad elárulásával.”

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kiss Petra - ("Az írás számomra már akkor elkezdődött, amikor még nem is ismertem a betűket.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kiss Petra írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek LittleFox Kiadónál jelent meg a King című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, igazán megtisztelő. Köszönöm az Első Szó kiadónak is az ajánlást. Nagyon sok mindent tudnék mesélni, de igyekszem tömöríteni a lényeget. Egy kis községben, Nagyivánon élek férjemmel és a kisfiammal. A helyi szociális intézményben idős emberek házi gondozásával foglalkozok. Nagyon szeretem a munkám, és akik kapcsolatban állnak velem ezáltal, ezt érezhetik is. A munkám mellett nagyon szeretek kertészkedni, kézműveskedni, olvasni és természetesen legnagyobb szenvedélyem az írás.

A King című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A King életem egyik olyan alkotása, ami a legtöbb kutatómunkát igényelte. Azelőtt távol állt tőlem a krimi, az élet Amerikában és persze King nyomozó betegségét is tanulmányoznom kellett a hitelesség érdekében. Külön meggyűlt a bajom az időzónákkal is. Nagyon sok időt eltöltöttem számolgatással, repülőutak hosszúságának kutatásával és az amerikai emberek szokásaival, jeles ünnepeinek időpontjainak feljegyzésével. Maga a regény megszületése kissé kacifántosan indult, ugyanis épp egy másik kéziraton dolgoztam. Tele gyilkossággal, kábítószerrel, mindenféle szaftos bűnténnyel, amikor egyszercsak megszületett a fejemben, hogy mi lenne, ha valaki beleköpne a gengszterek levesébe? Így született meg a fejemben King nyomozó, a történet főhőse, akinek eleinte csak rövid fejezeteket szántam, de egy idő után annyira a szívemhez nőtt, hogy megfeledkezve magamról már csak az ő szemszögéből írtam tovább. Ezért arra döntöttem, hogy önálló kötetet fog kapni. 2019 – ben született meg az első verzió, aztán 2020-ban abbamaradt és már majdnem letettem róla, mert olyan sok minden történt velem, hogy nem fért bele az időmbe. Azután mégiscsak úgy hozta az élet, hogy újult erővel ismét neki tudok futni. Így 2024 – ben fejeztem be.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

King személye és története teljesen fiktív, mind a város, ahova visszatér és maga az idő is (a jövőben játszódik). Sokan kérdezik, hogy valós események, valós személyek alapján írok e? A válaszom mindig egy nagy nem. Teljesen saját ötletekkel dolgozok, saját magam által kreált karakterekkel és gondolataikkal.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás számomra már akkor elkezdődött, amikor még nem is ismertem a betűket. Általában rajzokkal alkottam történeteket, afféle képregények gyártásával múlattam az időt. Természetesen, amint megtanultam írni és olvasni, ömlöttek a papírra az ötletek. Rengeteg rövidke mesét, történetet írtam, később egész füzetek teltek meg egy-egy sztorival, aztán amikor megkaptam életem első számítógépét, belekóstolhattam a digitális írásba is. Attól kezdve nem volt megállás.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Eleinte romantikus zsánerben írogattam, csak úgy barátoknak, családtagoknak, vagy éppen magamnak. Mindig is szerettem a romantikus könyveket, rengeteget el is olvastam és olvasok is a mai napig. Nem kizárt, hogy visszatérek, de ízlelgettem már a horrort és jelenleg egy életrajzi drámán dolgozok.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ha ez megtörtént, elégedetten hátradőltem, aztán még egyszer elolvastam a végét. Majd visszaugrottam az elejére. Nem, ez így nem lesz jó. Ezt még ki kell venni. Ide még be kell tenni valamit. Az igazság az, hogy egy regény soha sincs kész. Az író mindig talál benne valamit – a kiadás után is – amin még lehetne változtatni. Mai napig úgy vélem, ha egy hirtelen ötlettől fogva a kiadó meglepne azzal a lehetőséggel, hogy újra kiadja Kinget és szabadon változtassak benne bármit – boldogan élnék a lehetőséggel.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nem, nincs írói álnevem, nem is ragaszkodok hozzá hogy legyen. Gondolkoztam már rajta, de az igazság az, hogy ragaszkodok az igazi nevemhez. Lányos családba születtem, ezt a nevet senki sem viszi tovább. Ha más nem, legalább így maradjon fenn. Ezért fontos nekem, hogy mindenhol a saját nevemen szerepeljek. Persze cseppet sem jól hangzó és manapság nagy divat külföldi álneveket generálni, talán el is riasztja az olvasót, ha meglátja a könyvemen a nevet, de én akkor is büszke vagyok arra, hogy azon a borítón ott a nevem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Eszem ágában sem volt, hogy valaha krimit írjak. Mint már említettem, korábban romantikus történeteket írtam, mindig is azokhoz ragaszkodtam. Sosem szerettem a krimit, nem néztem filmeket, sorozatokat, nem vagyok krimirajongó sem szakértő. Aztán egy este belebotlottam egy krimisorozatba. Már az első rész magával vitt. Olyannyira, hogy úgy éreztem, ez lesz az én zsánerem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Őszintén? Rettenetes. Földbe gyökerezett a lábam, amikor megláttam róla az első posztot a kiadónál és azonnal írni akartam nekik egy emailt, hogy vegyék le és sztornó az egész. Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak, hogy felfogjam, ez tényleg megtörtént. És attól kezdve nincs megállás, bár még néha most sem hiszem el, hogy az ország bármelyik pontján olvashatják a soraimat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Érdekes ebbe belegondolni és oly sokan feltették már nekem ezt a kérdést, de sosem tudtam igazán megválaszolni. Hogy honnan jön? Miért? Nem tudom. Hiszen ezzel születtem. A kis történetek, random párbeszédek mindig is itt voltak a fejemben. Annyira természetes dolog, annyira az életem része, hogy nekem már fel sem tűnik, ha egy váratlan pillanatban elkap az ihlet. Az írás valahogy mindig itt volt és van is velem. Bárhol jártam, bármilyen helyzetben, bárkivel, bárhogyan, állandó részem, tulajdonságom.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nagyon szerettem írni King és Burak szócsatáit. Az ő kapcsolatuk igazán különleges, ugyanakkor nagyon is emberi, mélyre ható. Úgy gondolom, a legjobban sikerült jelenetek közé tartoznak kettejük párbeszédei. A legnehezebb viszont az eleje volt, maga az indulás. Amikor elkezdtem megalkotni King karakterét, nagyon gördülékenyen haladtam. Aztán amikor úgy döntöttem, önálló kötetet kap, megakadtam. Rengeteg verzióm van az első jelenetekről, úgy éreztem, belefulladok, valami nem kerek, valami hiányzik. Amilyen könnyen indult, olyan nehézkessé vált.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A legjobban mindig is a zene volt rám inspiráló hatással. Nagyon sokféle zenei stílust szeretek, a legkülönfélébbektől kezdve, olyanokat is, amiktől a legtöbben irtóznak. Érdekes, hogy a zene mekkora hatással van rám, mennyi ötletet és energiát tudok meríteni belőle. Imádok zenére írni. Minden egyes kéziratomhoz össze tudnék állítani egy listát. Olykor a férjem a haját tépve kérdezi: miért hallgatod már harmadszorra ugyanazt a számot? Csak mosolygok rá: mert ez kellett a fejezethez.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Első és mindenkori olvasóm a barátnőm, Évi. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, nagyon hősiesen állta a sarat, akárhányszor előolvasásról volt szó. Mindig ő az első és az ő véleményére adok a legjobban. Persze vannak körülöttem lelkes írótársak, barátok, akik segítenek az előrelépésben, de a legtöbbet mégis az én türelmes és őszinte barátnőmnek köszönhetem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem mindenben támogatott kitartóan és odaadóan. Ezért végtelenül hálás vagyok neki.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is minden olvasómnak meg szeretném köszönni, hogy az én könyvemet választotta időtöltésre, kikapcsolódásra. Azoknak, akik izgatottan várják a folytatást, ígérem, King története hamarosan folytatódni fog és jövök még egy-két karakter szemszögéből játszódó izgalmas fordulatokkal teli történetekkel. Az idén két nagy projektbe vágok még bele, ha minden jól megy, karácsonyra King története a fa alatt lesz. A másik projektről egyenlőre nem szeretnék nyilatkozni.

LittleFox Kiadó

Instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ilonka Anna ("Édesanyám volt a felbujtó. Ő mondta azt: „Fiam, ha nem mersz, akkor nem is nyersz”. Miatta vágtam bele, és nem lehetek eléggé hálás érte. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Ilonka Anna írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg a két kötete, mely Magánkiadásban jelent meg Gondoltad volna? (Gondoltad volna? 1.) és Ezt akartad? (Gondoltad volna? 2.) című meleg regények.

A képen mindenkori borítótervezőmmel, illusztrátorommal
Tarjányiné Tóth Barbarával láthattok.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mit szeretnétek tudni?

Közel a negyvenhez egyedül élő és álló vagyok, kilenc macskával.

Ha megkérdeznéd, hogy nem rossz-e egyedül, akkor a válaszom az, hogy nem.

Úgy alakítottam az életemet, hogy az kielégítsen. Van házam (nem a legtökéletesebb, de az enyém), van autóm (ami elvisz bárhová). Ha már így alakult az életem, szeretném kihozni belőle a számomra legmegfelelőbbet.

Mindig is úgy gondoltam, hogy az életünk olyan, amilyenné tesszük.

Éppen ezért, csak a magam dolgával foglalkozom. Ha akarok valamit, teszek érte, hogy megszerezzem. Munkával, spórolással. Számomra nincs olyan, hogy lehetetlen, csak ki kell találnom, hogy hogyan oldjam meg.

Az életcélom az, hogy boldog legyek. És az is vagyok.

A Gondoltad volna?  1-2  része, sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen is, meg nem is.

Ez egy kicsit összetett. Ha egy téma felkelti az érdeklődésemet, akkor rá tudok cuppanni.

Ehhez tudni kell, hogy krónikus filmfüggőségben szenvedek. Ráakadtam a boys love sorozatokra, és magával ragadt. Onnantól nem volt megállás, szinte csak az ilyen filmeket, sorozatokat néztem. Ha valamit nem értettem, vagy nem tudtam, egyből utána néztem. Így az évek alatt rengeteget tanultam a kultúráról, szokásokról és minden másról.

De nem tartom magam szakértőnek. A mai napig folyamatosan tanulok és kutatok, hogy olyan történeteket tárjak az olvasók elé, amik hitelesek is.

Egy regényt megírása – az én esetemben – olyan három-négy hónap. Viszonylag gyorsan írok, és előre tervezek. Sajnos a szokások és berögződések rabja vagyok.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A valóság addig van jelen, amíg szokásokról, kultúráról, élővilágról, ételekről van szó. Nem csak leírom, hanem meg is mutatom a környezetet. Legalábbis amennyire tőlem lehetséges.

A szereplőim és a cselekményeim viszont teljes mértékig a fantáziám szüleményei.

A könyvednek alcíme is van a Gondoltad volna?, hány részt tervezel?

Érdekes, mert az alcímet nem én adtam a duológiának. A molyon így került rögzítésre, én pedig ráhagytam. Egyáltalán nem zavar, inkább csak megmosolyogtat. Ennek így kellett lennie.

Két részes marad, nem terveztem tovább folytatni, számomra így kerek mindkét történet. Persze kaptam javaslatokat, hogy mivel lehetne folytatni a sorozatot, de ezt a két könyvet így és ennyinek álmodtam meg.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még nincs három éve, hogy elkezdtem írni. Megmondom őszintén, sose gondoltam volna, hogy valaha írásra adom a fejem. Mindig is szerettem olvasni, alváshoz történeteket kitalálni, de ebben ki is merült a tudományom.

Még a Covid elején elkezdtem koreai sorozatokat, filmeket nézni, és teljesen magával ragadott ez a világ. Később ráakadtam a boys love sorozatokra, és onnantól nem volt megállás. Magába szippantott és nem eresztett.

Elkezdtem a témában íródott könyvek után kutatni, de valahogy egyik sem felelt meg az én ízlésemnek. Tudtam, mit akarok olvasni. Ezért úgy voltam vele, hogy megírom magamnak a történetemet. Egyből lett kettő, kettőből három és így tovább.

Miért pont meleg regény és azon belül Thaiföld?

Ez egyszerű.

Ezek a filmek és sorozatok képesek voltak rávenni, hogy írjak. Történeteket találjak ki, amiket „papírra” akarjak vetni.

Thaiföld…

Az írást sorozatok szereplőivel kezdtem. Azokkal a színész párokkal, akik megfogtak. Tetszett a színészi játékuk, kémiájuk. Akikkel szívesen néztem volna még sorozatokat, vagy olvastam volna regényeket. Megvannak a befutóim, és velük szeretek történeteket kitalálni. A véletlen műve, hogy ezek a színészek egytől egyig thaiföldi származásúak vagy kötődésűek.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Végtelen ürességet érzek.

Befejeztem egy történetet, lezártam. Hetekig, hónapokig velük keltem és feküdtem. Minden szabad percemben az aktuális regényem eseményein gondolkoztam. Aztán eljön a pillanat, mikor el kell engednem őket, és ez rossz érzéssel tölt el. Viszont ez azt is jelenti, hogy belekezdhetek egy új mű írásába.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Persze, vannak kikacsintgatásaim, de azok rövid kis novellák. Azokban kiélhetem a határtalan fantáziámat. Abszurdak, olykor brutálisak, fájdalmasak vagy éppen megnevettetnek.

Írhatnék hetero szerelmes történeteket, tudnék is, de nem érzek rá késztetést. Nem azt mondom, hogy nem jön el az a pillanat, amikor olyanokat is szeretnék majd írni. De az nem most van, és valószínűleg nem is a közeljövőben.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Sírtam.

Egészen addig a pillanatig nem hittem el, amíg a kezemben nem tarthattam egy példányt. Akkor tudatosult, hogy igen, megcsináltam, sikerült. Alkottam valamit, amit majd valakik olvasni fognak. Csodálatos és egyben rémísztő érzés.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyszerre mindkettő.

Mikor kitalálok egy történetet, adok neki egy gerincet. Már a legelején tudom, hogy hány fejezetből fog állni, melyikben mi történik. Pár mondatos vázlatot készítek és nekiállok írni. Az már megszokott dolog, hogy a szereplőim életre kelnek, és mennek a saját fejük után. Bizonyos határig engedem nekik, de ha szükséges, visszaterelem őket. Tudom, hogy a szereplőim honnan indulnak, milyen nehézségekkel küzdenek meg, és azt is, hogy hová kell eljutniuk.

A kötetben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kinek nincs?

Nem tagadom, szeretem az erotikus és a zavarba ejtő jeleneteket. Ezek mellett azokat is, amik felháborodást és mély együttérzést váltanak ki belőlem és az olvasóimból.

Addig, amíg a megszokott környezetemben és lelkiállapotomban írok, nincs baj. Viszont, ha jön valami, ami kizökkent a megszokott hétköznapokból, akkor nehezebben megy az írás. Akkor jobb, ha félrerakom a történetet, és majd akkor folytatom, ha helyrebillen minden. Valamikor ez gyorsan megtörténik, van, amikor tovább tart.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Elég, ha meghallok egy dalrészletet, egy hangfoszlányt, egy mondatot. Vagy meglátok egy képet, egy videót és beindul a gépezet. Általában beugrik egy jelenet – lehet a történet elején, közepén, végén – és az köré építek egy történetet.

Addig, amíg nem írom le az adott ötlet vázlatát, képtelen vagyok másra gondolni. Muszáj leírnom, mert nem is alszom miatta. Ennek köszönhetően rengeteg ötletem vár megírásra.

Inspirációként ott vannak a kedvenc színészeim. Soha nem hagynak cserben.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőm.

Nem dolgozom előolvasókkal. Nem szeretném, hogy befolyásoljanak vagy beleszóljanak. Kicsit szkeptikus vagyok velük szemben. Tudom, hogy tudnak jó tanácsot adni, remek meglátásaik vannak, de amennyire hasznos tud lenni egy ilyen tanács, annyira sülhet el rosszul is.

Arról nem beszélve, hogy lerágnám a körmömet a visszajelzésig. Amikor a szerkesztőnek küldöm, akkor is ez van. Gyomorideg, feszültséggel teli napok. Mindig az motoszkál a fejemben, hogy mennyire lett jó a történetem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, ráadásul meleg regényt?

Ez nagyon érdekes dolog.

Voltak rácsodálkozások, meglepődések, de van, aki természetesen fogadta. Édesanyám volt a felbujtó. Ő mondta azt: „Fiam, ha nem mersz, akkor nem is nyersz”. Miatta vágtam bele, és nem lehetek eléggé hálás érte. Édesapám nagyon büszke volt rám, és csak annyit kérdezett, hogy: „Miért pont melegekről?”. Elfogadta, de mindig azt kérdezte, hogy mikor írok olyan történetet, amit ő is szívesen elolvasna. Ennek ellenére mellettem állt, és végtelenül büszke volt rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható tőled az idén?

Először is, szeretném megköszönni az olvasóimnak, hogy bizalmat szavaztak nekem és a könyveimnek. Remélem, a továbbiakban is velem tartanak. Igyekszem számukra jó, változatos és eseménydús regényeket írni. Csak annyit szeretnék, hogy tényleg élvezzék a történeteimet.

Idénre várható még egy regényem.

A címét még nem tudom, félkész állapotban van. Nagyon más lesz, mint az előző kettő, de remélhetőleg nem rosszabb. Közel áll hozzám ez a történet, ezért meglepetéssel készülök a megjelenésekor. Már alig várom! Remélem, az olvasóim is!

 Kedves Ági!

Köszönöm a lehetőséget!

Remélem, lesz még lehetőségünk találkozni.

Hatalmas ölelés, üdv Anna.

Én köszönöm a lehetőséget, és bízom, hogy fogunk még találkozni,

Ilonka Anna weshop

Ilonka Anna írói oldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lenora Sandell -("Fontos volt számomra, hogy minden hitelesnek és élethűnek hasson. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lenora Sandell írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Álomgyár Kiadó gondozásában Veszélyes vágyak kötet. Kötet romantikus erotikus zsánerben íródott, mely sokak kedvence az olvasóknak.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok!

Harmincegy éves vagyok, egy Tolna megyei kis faluban élek a férjemmel és a kiskutyámmal. A szakmám kozmetikus, bár az elmúlt években Ausztriában éltünk, és akkor nem ezen a területen tevékenykedtem. Most már végleg hazaköltöztünk, és nagyon jó érzés újra itthon alakítani a mindennapjainkat.

A Veszélyes vágyak címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Hű, igen, rengeteg kutatómunkát igényelt! Sok helyszínnek és történésnek utána kellett néznem, hiszen nem jártam még ott, és nem éltem át mindazt, amiről írok. Fontos volt számomra, hogy minden hitelesnek és élethűnek hasson. Volt például egy rész, ami miatt majdnem egy teljes éjszakán át bújtam az internetet . 

Az írás összesen néhány hónapot vett igénybe, de mivel imádtam csinálni, minden szabadidőmet ennek szenteltem. Sokszor nagyon keveset aludtam, mert ha kitaláltam a fejemben a folytatást, azonnal le kellett írnom. Ha csak 10 percem volt, gyorsan beírtam pár sort. Alig vártam mindig, hogy újra leülhessek a laptop elé.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sokkal inkább a fantázia. Vannak benne olyan részek, amelyek a valóságban nagyon távol állnak tőlem, mégis muszáj volt beleírnom őket, mert a történet megkívánta.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazából nem is tudom pontosan megmondani, mikor kezdődött. Kb másfél éve, a szabadidőmben elkezdtem írni egy regényt, mindenféle cél nélkül , csak ki akartam próbálni, milyen érzés a semmiből megalkotni egy történetet. Annyira magával ragadott, hogy nem tudtam abbahagyni, és lassan arról kezdtem álmodni, hogy egyszer talán ki is adhatom. Azt  végül nem éreztem elég jónak, ezért írtam egy másikat , ez lett a Veszélyes vágyak. Az Álomgyár gondozásában megjelenni a legnagyobb álmom volt. Tudatosan manifesztáltam ezt, és most hihetetlen érzés, hogy valóra vált. 

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Most nagyon élvezem ezt a zsánert, nem tervezek eltávolodni tőle,  de ki tudja, mit hoz a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Főleg boldogság és izgalom – hiszen látom, hogy összeállt, amit megálmodtam. De van benne egy kis hiányérzet is, mert annyira szerettem írni, hogy nehéz elengedni. 

Miért pont ezt az írói álneved?

Valami igazán különlegeset szerettem volna. Így született meg az álnév: a családnevem, a keresztnevem és a kutyusom neve keveredéséből.  Minden alkalommal mosolyt csal az arcomra, amikor leírom.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert leginkább ebben a zsánerben olvastam, így teljesen természetes volt, hogy ebben próbálom ki magam íróként is.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még mindig hihetetlen. Néha csak ülök, és lapozgatom a könyvet, próbálom felfogni, hogy ez  tényleg az enyém.  

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább spontán vagyok. Amikor jön egy ötlet, azonnal leírom, akár csak pár mondatot is. Nem készítek szigorú tervet, hagyom, hogy a történet vigyen magával..

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, vannak kedvenceim, amiket már többször is visszaolvastam. És bizony volt olyan jelenet is, amit rengetegszer átírtam, újra meg újra, mert nem éreztem elég jónak. Volt néhány, ami több órát is igénybe vett, mire végre úgy éreztem, hogy igazán jó lett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Kitalálok egy alapötletet, és onnantól egyre jobban kibontakozik, formálódik. Az inspirációt leginkább a fantáziám adja, írás közben sokszor maguk a karakterek és a helyzetek mutatják meg, merre haladjon tovább a történet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Amikor elkészült a kézirat, a szerkesztőm olvasta el először. Nagyon hálás vagyok neki, mert rengeteget segített abban, hogy a könyv a lehető legjobb formáját nyerje el. A tanácsait mindig megfogadtam, de a történet alakulásába nem szólt bele. Szerencsére egy nagyon jófej szerkesztőt kaptam magam mellé, a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

A férjemnek sokszor felolvastam belőle részleteket, így ő végig tudta, hol tart a történet, és mindvégig hatalmas támaszom volt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon sokáig csak a férjem tudta, később az egyik legjobb barátnőm is beavatott lett, majd a szüleim, a mamám és a nővéreim. Nagyon izgultam, hogyan fogadják majd, de szerencsére nagyon örültek neki, és támogattak. A tágabb család és a hozzám közel álló barátok pedig a megjelenés előtt értesültek róla.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást, nagyon jó érzés, hogy ennyi szeretetet kap a Veszélyes vágyak. Az írás számomra hatalmas öröm, és nagyon bízom benne, hogy lesz lehetőségem még ebben az évben új regénnyel jelentkezni. Dolgozom rajta, és remélem, hogy hamarosan újabb történettel lephetem meg az olvasóimat.

Lenora Sandell szerzői oldala

Álomgyár Kiadó

Darvas Petra: Figyelek rád - ("ÉLNEK, élnek a szereplők. Igaziak, valódiak, érző lények. Hisz bárki, bármelyikünk is lehet ADHD-s.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Darvas Petra írónőnek és Navatlon Kiadónak, hogy elolvashattam Figyelek rád címu ifjúsági regényét. Petrától nem először olvastam és nagy örömmel vettem kézben az újabb regényét. Ez a regény fontos üzenetet tartalmaz, fontos témát érint, mely minden fiatalnak, iskolásnak, tanároknak és szülőknek oda adnám. Tanúlságos és elgondolkodtató.

Köszönöm, hogy elolvashattam.

Darvas Petra

Figyelek rád

Tartalom

ALVIN ​FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.

Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.

LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.

Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.

És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.

Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.

A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.

Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.

Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Véleményem

5/5

Ahogy fentebb is írtam, nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Hiszen alig valamit tudok az ADHD-ről, abból is csak annyit, amennyit az egyik írónő mesélt róla. Nevét nem merem ki írni, nem tudom szabad-e. Tiktok csatornáján mesélt róla, illetve Facebook oldalán is említett.

Aztán úgy ki is merült az egész, addig a pillanatig, míg email-t nem kaptam Darvas Petrától, hogy lenne-e kedvem elolvasni, addig nem is gondoltam rá. Így igen mondtam rá. Amikor kézhez kaptam, beleolvastam és azt éreztem, hogy nem tudom még elolvasni, nem kapcsolódtam hozzá.

Alig telt el pár nap úgy éreztem, hogy most már elfogom tudni olvasni. S milyen jól tettem, hogy hagytam kicsit későbbre. Annyira intenzív volt számomra ez a történet, annyira sok érzelmi hullám ért el engem.

Ez az ifjúsági regény több, mint gondolnánk. Darvas Petrától már olvastam ifjúsági regényt, méghozzá fantasyt. De ez.. Figyelek rád egy nagyszerű történet, amit hiánypótlónak érzem. Nagyon kellett egy ilyen regény, hogy tudjuk milyen ADHD-nek lenni vagy legalább elképzelhetjük egy karakter szemén keresztül, Alvin. Számomra sokat jelentett, hogy elolvashattam.

Egyszerre volt vicces, szomorú és fájó. Olvasás közben úgy éreztem, hogy legszívesebben átöleltem volna Alvint. Annyira megérintett. Nehéz volt Alvinról olvasni, hiszen tudjuk, hogy ez egy létező ADHD, nem egy fiktív, kitalált. S ennek örülök, hogy írónő, mert írni erről, hiszen alig valamit tudok erről, és hogy egy ifjúsági regényben olvashattam, írta meg talán könnyebb lesz a fiatalokkal és mindenkivel megértetni mit is jelent ez az ADHD.

Lexi pedig olyan lány, aki kezdi megérteni mit jelent az ADHD. Ezt a könyvet az iskolákban kötelezők mellé, beajánlanám. Minden iskolásnak, szülőnek és tanárnak oda adnám, hogy olvassák el. Mutassák meg a diákoknak, fiataloknak és felnőttek, hogy nem lehet kirekesztőnek lenni, ha valaki ADHD-s, ne ítéljük el, nyújtsuk feléjük a kezünket.

Vége felé már sírtam. Nagy érzelmet váltott ki belőlem a történet. Átéreztem, hogy Alvin mit érzett. Kedvencem párosom Lexi és Alvin. Imádtam Zsolnát, jópofa srác, lökött, az egyszer biztos, Tilda és Berta aranyosak. Ez az egész úgy tökéletes, ahogy van. Lexi szülei és tesói jófejek. Két kedvencem jelenetem van a történetben és mindkettőnél el is sírtam magam.

Petra, köszönöm, hogy lehetőséget adtál, hogy elolvashattam ezt a könyvet. Kellett kis idő, hogy megírjam a véleményemet. Vége felé, már-már sajnáltam, hogy vége. Viszont bízom abban, hogy folytatod tovább az írást, egyszerűen imádom, ahogy írsz.

ÉLNEK, élnek a szereplők. Igaziak, valódiak, érző lények. Hisz bárki, bármelyikünk is lehet ADHD-s.

A könyvet itt tudod beszerezni

Darvas  Petra szerzői oldal

Lira

Gunnar Helgason: Anya megkattant – Megjelenik augusztus végén!

 Gunnar Helgason

Anya megkattant

 

Megjelenik augusztus végén!

Líra

Figura Könyvkiadó, 2025.

 

Fordította: Patat Bence

Borítóterv és illusztráció: Rán Flygenring

Szerkesztette: dr. Dávid Gyula

 

A kötetről

 

Eredetileg 2015-ben jelent meg. Az izlandi gyerekolvasók az év legjobb könyvének választották, elnyerte az Izlandi Könyvkereskedők Gyerekkönyvdíját, az Izlandi Irodalmi Díjat, jelölték a Nyugat-skandináv Irodalmi Díjra, és az IBBY beválogatta az „Outstanding Books for Young People with Disabilities” kategóriába. Azóta több különálló folytatását szintén az év legjobb könyvének választották.

Ifjúsági regény, leginkább a 10 év fölöttieknek (kb. 14-16 éves korig) ajánljuk.

 

A történet elején a 12 éves Stella a konyhában (gondolatban) vallatja az anyját, akinek a száját előzetesen betömte egy konyharuhával. Anyja ugyanis mindenkinek elmondta, hogy Stellának megjött a menstruációja, amin ő joggal felháborodott. Az ötfős család rajta kívül egy egyetemi oktató apából, egy csak kis szerepekhez jutó operaénekes anyából, fociőrült kisöccséből és a tizenhat éves bátyjából áll.

 

Stella úgy érzi, anyja „megkattant”. (Való igaz, hogy anyja mindenről nyíltan beszél, szétszórt, kelekótya, de végtelenül szereti a gyerekeit.) Stella elhatározza, hogy megváltoztatja az anyját. Erre három hete van a 13. születésnapjáig, ha el akarja kerülni, hogy „leégesse” őt a barátai előtt.

Anyja bocsánatot kér Stellától a pletykálkodásért, engesztelésül ruhákat szeretne venni a lányának. Az üzletben – és amúgy állandóan – énekel, Stella folyamatosan kellemetlenül érzi magát a társaságában lehengerlő és szókimondó stílusa miatt. Az anya lehengerlő stílusa mindenkinek szól, legyen az a szomszéd, akit egy kerti medencéről igyekszik meggyőzni, egy flegma üzleti eladó, vagy az anyósa, akinek azért olvas be, mert Stellát még egyszer sem hívta át magához, hogy ott aludjon nála.

 

Stella mindvégig kínosnak találja az anyja által okozott jeleneteket (pl. a bátyja általában félmeztelenül mászkál otthon, mire az anyja azzal veszi rá, hogy öltözzön fel az étkezéshez, hogy maga is levetkőzik félmeztelenre), ugyanakkor érzi a belőle áradó jóindulatot, szeretetet, és hogy mindig védelmébe veszi őt.

 

A regény egyik visszatérő motívuma a sport: kiderül, hogy Stella korábban edzett, és ahhoz, hogy folytassa, szüksége lenne egy drága felszerelésre. A végkifejletben az addig szívtelennek ítélt és Stellát valamiért szégyellő nagymama eladja a gyűrűjét, és megveszi Stella születésnapjára a vágyott felszerelést. Az anyát beugrónak felkérik Carmen szerepére. Az előadás után felhívja magához Stellát a színpadra, és a közönség előtt is elmondja, mennyire büszke rá és jövőbeli sporteredményeire. Ez itt a lányom, 13 éves, és képzeljék: megjött neki!

 

A regényt abszurd, mulatságos helyzetei, fura, ellentmondásos, de épp ezért életszerű szereplői, eredeti humora, valamint laza, könnyed, a mai tizenévesekhez illő nyelvezete teszi szerethetővé. A tini olvasók könnyen azonosulhatnak az én-elbeszélő Stellával.

 

Végig ott lebegnek előttünk ezek a kérdések: Ki normális? Ki nem az? Milyen korlátokat állítunk magunk elé? Vállaljuk-e magunkat? Kell-e (egyáltalán: lehet-e) bárkit megváltoztatni? Vajon mindenki bolond egy kicsit? A könyv bohókás, ugyanakkor szeretetteljes és elfogadó hangvétele és légköre önmagában is például szolgálhat sok gyerek és felnőtt olvasó számára.

 

Gunnar Helgason

1965-ban született Izlandon. Színész, színházi és televíziós rendező, produkciós menedzser, műsorvezető, író. Két független színház alapítója. Nem hétköznapi, jópofa, extravagáns figura. 1992 óta ír gyerekkönyveket, Izlandon újabb műveivel 2011 óta a gyerekkönyv-bestsellerlisták élén. 2013-ban az izlandi gyermekkultúráért végzett munkájáért neki ítélték az IBBY Spring Awardot.

 

Részletes bemutatkozás izlandiul és angolul LINK

Részlet a kötetből

1. A  kihallgatás

 

Anya megkötözve és betömött szájjal ült a konyha-

széken, és tágra nyílt, rémült szemmel kérdőn meredt

rám. Úgy tűnt, nem érti, mi történik. Úgy tűnt, fo-

galma sincs, miért kötöztem meg, és miért világítok

az arcába a lámpával, mint egy kihallgatáson.

– Megígéred, hogy nem kiabálsz, ha kiveszem a

szádból a konyharuhát? – kérdeztem jéghideg han-

gon.

Bólintott, és a szeme megtelt könnyel. Láttam,

hogy mindjárt elsírja magát. Remek. Három héten

át én bőgtem miatta, most rá került a sor. Egy hét

volt hátra a születésnapomig, és azt akartam, hogy

tökéletesen sikerüljön. Addig le kellett zárnom ezt az

ügyet.

Kioldottam a tarkóján a csomót, és amint kikerült

a konyharuha a szájából, szipogva megkérdezte:

– Stella drágám, mit csinálsz? Miért viselkedsz í…

– Pszt! Itt most én kérdezek! – kiáltottam. Nem

akartam kiabálni. Nyugodt és higgadt akartam ma-

radni, és választ akartam kapni a kattant anyámtól.

Választ arra, hogyan volt képes így elárulni.

Ekkor lépett be Palli bátyám a konyhába.

– Pszt! Itt most én kérdezek! – kiáltottam. Nem

akartam kiabálni. Nyugodt és higgadt akartam ma-

radni, és választ akartam kapni a kattant anyámtól.

Választ arra, hogyan volt képes így elárulni.

 

Ekkor lépett be Palli bátyám a konyhába.

2. Anya, a kattann

 

– Még mindig a konfirmációs vacsoráról beszéltek? – kérdezte

Palli. Felkapcsolta a lámpát a konyhában, majd a hűtőszekrény-

hez lépett, hogy tejet vegyen elő. Félmeztelenül, mint mindig.

– Jaj, Palli, egyszer az életben vegyél fel valamit! – szólt rá

Anya fáradtan, és felállt. Palli nem válaszolt. Anya nyugodtan

odajött hozzám, a fejemet finoman a két kezébe vette, és azt

mondta:

– Drága Stella, ne haragudj. Csak nagyon büszke vagyok a

kislányomra. Nem magától értetődő, hogy ez problémamen-

tes, és nagyon boldog vagyok. Érted?

– Mi a gond? – kérdezte Palli tejbajuszosan. Amint haza-

ért az iskolából vagy a kézilabdaedzésről, mindig rövidnadrá-

got vett fel. CSAK rövidnadrágot. Aztán kifosztotta a hűtőt.

– Tulajdonképpen mi történt azon a konfirmációs vacsorán?

Mert hát, Stella, már három hete emiatt őrjöngsz!

– Mindenkinek elmondta, hogy… hogy… á, semmi!

– Mélt oldibálsz mindig Anyával? – kérdezte Siggi, aki

egy barna, barcelonás pólóban szintén megjelent a konyhá-

ban. Ugyanolyan koszos volt, mint mindig. Mintha minden-

nap sárban hemperegne iskola után. Vagy talán az iskolában?

Néha azt is nehéz volt észrevenni, hogy szőke a haja. Amikor

Siggi reggel felvette a barcelonás pólót, az még rendesen kék

és vörös volt, mostanra viszont barna lett. Odahúzott egy szé-

ket a szekrényhez, ahol a kekszet tartjuk, és felmászott rá.

– EGYÁLTALÁN NEM ORDIBÁLOK MINDIG! –

ordítottam.

– Pontosan! – hümmögött Palli. Hallottam, hogy Apa lép

be a bejárati ajtón.

– Most nincs keksz – közölte Anya. – És Palli, ezredszerre

kérlek, vegyél fel egy pólót! Mindjárt vacsorázunk.

Megfordultam, és legszívesebben eltűntem volna, el ebből

az értetlen családból, de Apába botlottam, aki éppen a konyha

felé tartott.

– Csak lassan, lassan – mondta, és megdörzsölte a kordbár-

sony nadrágja alatt a sípcsontját, ahol nekiütköztem, és köz-

ben letette a bevásárlószatyrokat a padlóra. Annyit se mond-

tam, hogy bocsánat, csak megpróbáltam elsuhanni mellette.

– Anya, Stella mélt ilyen mélges? – kérdezte Siggi, és becsuk-

ta a szekrényke ajtaját. Letettem arról, hogy kimenjek a kony-

hából, Anya felé fordultam, és keresztbe fontam a karomat.

– Na, Anya, miért vagyok ilyen mérges? – kérdeztem vádoló

hangon, és szúrós tekintettel Anyára meredtem. Gondoltam,

hogy most majd megtörik. Térdre rogy, és zokogva kér bocsá-

natot. A két fiú meg Apa mind Anyára nézett.

– Jaj, Stella drágám, már mondtam, hogy ne haragudj – só-

hajtott. Oké, bocsánatot kért, de az nem elég. Nem rogyott

térdre előttem.

– Nem érdekel! Egyáltalán nem lett volna szabad elmonda-

nod, és ezt már nem lehet meg nem történtté tenni. Most már

mindenki tudja!

– Nem, nem, dehogy, csak a nők. Tudod, hogy mi, nők bi-

zalmasan kezeljük egymás titkait, és… – tiltakozott Anya, és

úgy kacsintott rám, mintha valami titkos klub tagjai lennénk.

Pedig egyáltalán nem, így félbeszakítottam:

– Bizalmasan!? Haha!!! Bizalmasan elmondtam neked, te

pedig… nem mindenkivel akartam közölni. Csak veled!

– Micsodát? – kérdezte Siggi és Palli kórusban.

– Megjött a vérzése! – bökte ki Anya, mielőtt még leállít-

hattam volna.

– ANYA!!!

– Oké! Akkor gratulálok, vagy… nem kéne? – mondta Palli

bizonytalanul. A bátyám tizenhat éves, és általában az önbi-

zalom szobra. De most nem az.

– Vélzés!? Kélsz egy tapaszt? Hozok egy tapaszt! – mondta

Siggi. Leugrott a székről, és a kacatosfiók felé vette az irányt,

ahol a sebtapaszokat tartjuk.

– Nem, nem kell tapasz! – mordultam Siggire.

– Nem, Siggi, nem olyan vérzés. Tudod, hogy honnan jön

az a vérzés, ami Stellának most megjött? Hát a…

– ANYA! – hörögtem, hogy leállítsam, mielőtt túlságosan

belelendülne. Kérdő tekintettel nézett rám. Siggi forgatta a

szemét. Elege lett abból, hogy kiabálok.

– Stella drágám, ez az élet természetes része. Miért ne le-

hetne róla beszélni?

– Kata, szívem… – kezdte Apa, de Anya csak nyomta to-

vább:

– Elvégre én is szoktam vérezni. Minden nő szokott, ez ter-

mészetes dolog.

– Stella most mál nő lett? – kérdezte Siggi meglepetten.

Nem is csoda. Hisz csak tizenkét éves voltam. Nála hat év-

vel idősebb. Illetve már majdnem tizenhárom, hogy pontos

legyek.

– Kata, szívem, nyilvánvalóan kellemetlen ez neki – mondta

Apa nyugodt hangon. Köszi, Apa. Apám, az egyetemi tanár

megszokta, hogy akkor is higgadtan beszéljen a dolgokról,

amikor mások már jól felhúzták magukat.

– Jódehát, Erlingur, muszáj, hogy… szóval muszáj, hogy

meg tudjuk beszélni a dolgokat a családban, nem? És Stella,

drágám, ne légy ennyire érzékeny és öntudatos. Te sem vagy

más, mint a többi lány – mondta Anya fáradtan.

– Nem vagyok más? NEM VAGYOK MÁS? – kiabáltam,

de eszembe jutott, hogy igaza van Sigginek, hogy örökké or-

dibálok. Dacosan a családomra pillantottam. Palli és Siggi

meg sem mert szólalni.

– Hát persze, hogy ebben a tekintetben olyan vagy, mint

minden más lány, és örüljünk neki. Így értettem – magyaráz-

ta Anya olyan nyugodtan és kedvesen, amennyire csak bírta.

Mintha szögesdrótot húzogattak volna át a fülemen.

– Ó, máj gád!!! – mondtam, és úgy értettem: Képtelenség

veled beszélni!

– Figyelj csak, szívem – szólalt meg Anya, és szavait Apá-

hoz intézte. – Beszéltél a szomszéd Hannival a jakuzziról?

Hát persze, válts csak témát, mintha mi sem történt volna.

Anya ebben zseniális.

– Nem, de.… holnap beszélek vele – hümmögte Apa, és fe-

lém fordult.

Lehajolt, átfogta a vállamat, szürkéskék szemével a szürkés-

kék szemembe nézett, és nyugodtan azt mondta: – Természe-

tesen átlagos lány vagy, Stella drágám, ugyanakkor egészen

egyedi is. Ez a legjobb kombináció, nem? – Azzal megpuszilt,

felállt, a hűtőhöz lépett, és azt kérdezte: – Ki kér hamburgert?

– Én! – kiáltotta Siggi. Az iménti beszélgetés nyilvánvalóan

véget ért.

– Addig nincs vacsora, amíg mindenki fel nem öltözik eb-

ben a házban! – közölte Anya. Palli a fejét csóválta, fürtjei

körbetáncoltak az arca körül. Anya csüggedten nézett Apára,

segítséget remélt tőle, de Apa éppen a bevásárlószatyrokból

pakolt ki, és úgy tűnt, hogy nem hallja. Anya rám pillantott.

Gyűlöletteli szemmel néztem rá, ő pedig olyan tekintettel

nézett vissza, amit nem tudtam mire vélni. Vagy bocsánatot

kért a szemével, vagy úgy nézett rám, mintha teljesen megkat-

tantam volna. Pedig nem én kattantam meg.

Ő volt a kattant.

A kattant Anya.

 

Előrendelhető a kereskedelmi hálózatokban:

Lira