A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sáfár Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sáfár Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 4., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sáfár Sándor - ("Mivel a KIRRDA egy távoli bolygón játszódik, így leginkább a fantáziám szülte. Mindazonáltal igyekeztem mégis a realitás talaján maradni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írót Sáfár Sándort, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Kirrda könyve jelent meg eddig, amiket Underground Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A nevem Sáfár Sándor Zsolt. A Tisza-parti Csanyteleken élek, az Alföld szívében. Egy leányzó és két fiúgyermek édesapja vagyok, akik Angliában élnek jelenleg. Immár 25 éve autóbuszvezetőként dolgozom, és pillanatnyilag az országos busztársaság kötelékét erősítem. Már kisgyerekként is rengeteget olvastam és imádtam a tudományokat, pláne a csillagászatot és az elektronikát. A szüleim nagyon büszkék voltak rám és remélték, hogy valami komoly pályára sodor majd az élet.
Sajnos nem így történt. Kamasz koromban a rossz társaság hatására merőben más jövő felé kacsingattam, aminek a vége sajnos oda vezetett, hogy kis híján bűnöző lett belőlem. Sorra rúgattam ki magam az iskolákból a szélsőséges viselkedésem miatt, és kimondottan gyűlöltem a tanulást. Végül húszéves koromban eldöntöttem, hogy én nem akarok így élni és egy átlumpolt hétvége után jelentkeztem buszvezetőnek a volánhoz. Életem legjobb döntése volt. Felnőtt férfiak közé kerültem, akik mindent megtettek azért, hogy ’embert’ faragjanak belőlem. Az utasok akkor még nagyon tiszteltek bennünket és ez rám nagyon jó hatással volt. Végre éreztem, hogy azért tisztelnek, mert vagyok valaki, és rám merik bízni az életüket. Szóval innentől kezdve gyökeresen megváltozott az életem, és azóta is szinte küldetésemnek tekintem, hogy példamutatóan éljek, és másokat is arra biztassak. Újra elkezdtem foglalkozni a tudományokkal, a csillagászattal. Megtanultam a számítógép-programozás alapjait, és rengeteget olvastam és álmodoztam egy szebb jövőről. Egy nap, valamikor a 2000-es évek, elején, kezembe került Carl Sagan Kapcsolat című könyve. Nagyon tetszett az ötlet, hogy az idegenek rátalálnak a földi TV-adásra és ezt használják ki a kapcsolatfelvételhez. Már akkor megfogant bennem az ötlet, hogy milyen érdekes lenne látni, ahogy megfejtik az adást, és le vannak nyűgözve az idegen világ (ez esetben a Föld) szépségétől és a lakói sokszínűségétől. Még akkor nem tudtam, de ez a gondolat megalapozta és gyökeresen megváltoztatta a jelenemet.
Igaz, hogy erre közel 20 évet kellett várnom, és nem tudom miért hezitáltam. Vagyis tudom… Annak ellenére, hogy már szinte azonnal megfogant bennem a gondolat, hogy ezt a ’másik oldalról’ megközelítését a kapcsolatfelvételnek, meg kellene írni, állandóan lebeszéltem magam róla. Hisz nem vagyok én író! Még helyesen se tudok írni, hogy jönnék én ahhoz… Aztán 2019-ben egy nap leírtam: KIRRDA…
 


A KIRRDA című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem kutattam semmit. Álmodozó vagyok és nagyon vizuális. A sci-fi pedig szerintem azért sci-fi, mert bármi belefér. Végtelenségig el lehet rugaszkodni a valóságtól, és ezért szerintem a legegyszerűbben papírra vethető műfaj. Ahogy az imént említettem, már évtizedek óta kész volt az ötlet is, így csak kitaláltam a karaktereket és a helyszínt. Még vázlatra se volt szükségem. Legalábbis akkor még azt gondoltam, de utólag már tudom, hogy ez hiba volt, mert sokszor belebonyolódtam a saját történetembe, és csak többszöri újraolvasás után tudtam kibogozni tisztázni a szálakat. Persze ilyenkor bukik ki a tapasztalatlanság, de hát valahol el kellett kezdenem. Bár az is igaz, hogy még ekkor sem hittem, hogy valaha ki lesz adatva a KIRRDA. Inkább csak magamnak írogattam.
Aztán egy nap megismerkedtem Nemec Marian-nal. A művésznő elolvasta az addig készen lévő kéziratot és tetszett neki. Onnantól kezdve megállás nélkül segített jótanácsokkal, szakmai fogásokkal, marketinggel és mindennel, amivel csak tudott. Hálás is vagyok neki ezért.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel a KIRRDA egy távoli bolygón játszódik, így leginkább a fantáziám szülte. Mindazonáltal igyekeztem mégis a realitás talaján maradni. Persze, mivel egy nálunk technikailag, társadalmilag és erkölcsileg is fejlettebb társadalmat álmodtam meg, így persze vannak űrhajók, nano-robotok és sok kütyü. De ezek szerintem hamarosan az emberek életében is mindennapos dolgok lesznek, csak még várnunk kell egy kicsit.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2019 egy tavaszi reggelén kezdtem írni. Orvosnál várakoztam és kb ezren voltak előttem. Nem vittem könyvet magammal, csak telefont. A mobilnetem már elfogyott arra a hónapra , és semmi értelmes tartalom nem volt a telómon. Rettenetesen unatkoztam. Akkor ugrott be, hogy bele kéne kezdeni a régóta dédelgetett történetembe.
Tehát ráböktem a jegyzetek appra és leírtam, hogy KIRRDA… Majd ott kapásból megírtam vagy húsz oldalt. Nagyon megdöbbentett az új élmény. Ahogy fent említettem, nagyon vizuális vagyok. Mikor olvasok, pár sor után már nem látok betűket. Ott vagyok, ott a történetben. Nem, mint egy filmben. A film nem tudja így átadni számomra az élményt. Az olvasás több mint egy film, szinte valóság, amit átélek. Legnagyobb megdöbbenésemre, ugyanez az élmény jelentkezett írás közben is. Ott ültem Tobion Forranti kapitány mellett és végig izgultam, ahogy megmenti a megsérült űrhajót a biztos pusztulástól. Szóval hihetetlen, új élménnyel gazdagodtam akkor, az orvosi szoba előtti várakozás közben, és pikk-pakk eltelt az idő. Onnantól kezdve, amikor csak volt pihenőidőm és rá is értem, előkaptam a telóm, és már körmöltem is. A teljes könyvet telefonon pötyögtem! Ez is hiba volt. Rettenetesen fájt már néha az ujjam és nem volt kedvem kidolgozni rendesen a mondatokat. Ezt utólag olvasva érzem is a könyvben, sajnos. Nem is beszélve a rengeteg elgépelésről. A jövőben nem követem el ezt a hibát. Most írok telefonon, amikor dolgozom, és hol itt, hol ott várakozok hosszabb-rövidebb időket, de azután, amint van időm, átmentem gépre és megszerkesztem.


Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen. Elsősorban gyerekeknek szánok, úgymond ’kedvcsináló’ sorozatot csillagászati és programozási témában. Ebből az előbbi tulajdonképpen kész is van, csak az illusztrációk hiányoznak.Másrészt szándékozom inspiráló anyagot készíteni alkotói témában. Részemről bárkit támogatok és biztatok ha tehetem, aki úgy érzi, hogy valami tehetség lapul benne. Szerintem ezt nem szabadna elfojtani, de sokan mégis azt teszik, ahogyan én is azt tettem korábban. Ezért szeretném az említett inspiráló anyagot elkészíteni és akár a későbbiekben előadásokat is tartani a témában. Én merek nagyot álmodni. Merjenek mások is…

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hihetetlen! Azt hittem sose készülök el vele, pedig mindössze 9 hónap alatt sikerült megírnom a történetem. Hozzáteszem, nem túl hosszú. Az eredeti kiadás 38ezer szó csupán.


Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A saját nevemen adtam ki, és fogom a jövőben is a könyveim. Nem is akartam álnevet. Talán, ha idegen nyelven is meg tudom jelentetni, akkor kigondolok egyet, de még az sem biztos.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni? 
 
Igen. Legalábbis elsősorban, mivel magam is imádom a sci-fi történeteket. Hiába akrnék romantikus regényt írni, ha olvasni sem szeretem…

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Csodálatos! De amikor kézbe vettem, azt talán egy gyermek születéséhez tudom hasonlítani, amikor az ember a kezébe veszi a teste, a lelke egy piciny darabját. 
 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Van, hogy tervezem és nem megy, van, hogy nem tervezem és 10 oldal készül. Kiszámíthatatlan. Arra már korán rájöttem, hogy erőltetni nem lehet. Az azután a kukában végzi, amit erőltetve írok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenet? Az összes… Igyekeztem minél kevesebb tartalom kitöltő részt írni. Így gyakorlatilag folyamatos a történet. Nehezen leírni? Igazából nem. Ahogy említettem, én ott voltam írás közben is. Szinte résztvevőként. Így csak Leírtam, amit láttam.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 
 
Ahogy fent említettem, a KIRRDA már rég megszületett elvi síkon, Carl Sagan regénye után.
A folytatások is össze voltak-vannak állva már fejben. Tehát egyelőre nincs szükségem inspirálódásra, legalábbis a KIRRDA köteteivel kapcsolatban. A kedvcsináló sorozat meg azért jött, mert szeretem oktatni, tanítani a gyerekeket, és talán, ha nem szúrom el az életem a felelőtlenségemmel, akkor tanár lettem volna. A szintén említett alkotói motivációval foglakozó anyagot pedig azért szeretném elkészíteni, hogy a tőlem telhető módon hozzájáruljak a művészet, az alkotás fenntartásához és népszerűsítéséhez.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kiknek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az életem társa, Szilvi elsősorban. Majd néhány barátom, néhány írótársam és persze néhány könyves blogger.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Természetesen örülnek neki és biztatnak. Büszkék rám… 
 


Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled idén?  
 
Olvassanak sokat! Újraírtam a KIRRDA történetem. Kapott egy új fejezetet és sok helyen újrafogalmaztam. Volt benne egy logikai baki, azt is javítottam, és persze a helyesírási hibákra is jobban figyeltem. Amint letelik a szerződésem az eredeti kiadás kiadójával, már elérhető is lesz. És persze készen vannak a folytatások is.  Igen, folytatások! Méghozzá rendhagyó szerkezetben. Megismerkedtem és összebarátkoztam egy fiatalemberrel időközben. 
 

A neve Fazekas László. Kiderült, hogy ő is fontolgatja az írást. Amikor elmesélte a története vázlatát, azonnal megszólalt bennem csingilingi, hogy ezt ne hagyjam ki. Ugyanis Laci története szinte tökéletesen illett az én általam kitalált KIRRDA folytatásába, méghozzá úgy, hogy több szemszögből átélheti az olvasó a történetet. Nem összekeverendő a kaland-játék-kockázat könyvekkel, mivel azokban az olvasó irányítja történéseket, amíg a mi könyveinkben statikus a történet. Azonban a két könyv két különálló története ellenére mégis találkozik a két cselekmény, és ilyenkor közös párbeszédek és közös akciók jellemzik őket. Szerintem nagyon jók lettek. Persze külön is olvashatóak, de az igazi élményt a két könyv párhuzamos olvasása hozza meg. A címük, NITO és Ébredés az alkonyatra és már nyomdában vannak. 
 

Az előbbit én írtam, és egy a Föld felé száguldó űrhajón játszódik többnyire, majd megérkezésük után a Földön is részben, Laci könyve pedig a Földön, amit egy súlyos vírusfertőzés leigázott (nem covid, még az előtt kitaláltuk), de megérkeznek az idegenek és mint a jó úttörők, ott segítenek, ahol tudnak.
Ezen túl csatlakozott hozzánk egy hölgy, aki az Anna Silver írói nevet viseli, és már javában körmöl egy folytatást a Kirrdához. Én is belekezdtem még egy részbe, ami egy előzménytörténet lesz, és talán ebben az évben be is tudom fejezni. Ezzel én elengedem a kirrdaiakat. Azonban reménykedem benne, hogy csatlakoznak még más írók is, és sikerül egy univerzumot építeni a KIRRDA köré. Szeretnék például egy romantikus részt, amiben két nem-változtató idegen lény szerelmi kapcsolata bontakozik ki, valamint egy gyilkossági nyomozást leíró részt is, ami a Földre tartó űrhajó fedélzetén történik. Ezekre várok jelentkezőket elsősorban, de bármire nyitott vagyok, csak kapcsolódjon az laptörténethez valamilyen formában.
 
A könyvet itt tudjátok beszerezni: