2020. május 20., szerda

Beleolvasó: Szabó Tamás: Holdvíz utolsó részlete következik.

Beleolvasó következő utolsó részéhez érkeztünk. Szabó Tamás: Holdvíz c. könyvéből hoztam el nektek. Remélem tetszettek, ezek a kis részletek a történetből és kedvetek lesz megvásárolni. Ráadásul most akciósan meg is lehet vásárolni a könyvet Dream Válogatás oldalán található a nyári akciós résznél, az olvass.hu oldalon.




Szabó Tamás:
Holdvíz



Engedéllyel!


Nem tudom, milyen normákra célzott az imént, fiatalúr, de a harmincas években hatályba léptek a zsidótörvények, és az egész ország felbolydult. A szerelmem zsidó lány volt, a szüleim eltiltottak tőle, és a környezetemben mindenki rossz szemmel nézte, hogy olyasvalakinek udvarolok, aki a sárga csillagot viseli. Én mégis hajlandó lettem volna mindenre az ő kedvéért, nem érdekelt, mit mondanak mások. Maga is bizonyára tapasztalta már, kedves kolléga, hogy a gyümölcs csak még ízletesebb lesz, ha meg van tiltva! Kitört a háború, a családja és ő Svájcba menekültek. Csak az ötvenes években tértek vissza Magyarországra. Én vártam rá. Ám a történelem újra megbélyegezte a kedvesemet és a rokonait: az apját kuláknak nyilvánították és elhurcolták, a fivéreit pedig halálra kínozták az ÁVH-s pribékek. Nem törődve a tilalommal és azzal, hogy a szüleim kitagadtak, megkértem a lány kezét. Három évig élhettem vele. Három gyönyörű év… Nem hittem volna, hogy végül mégis engem választ. Elmondása szerint többek között azért jött hozzám, mert én voltam az egyetlen férfi, aki a nyomorban is mellette állt. Mindig is úgy éreztem, nem érek fel hozzá; hogy többet érdemelne nálam. Mégis boldog házasságunk volt… Minden jól ment egészen addig, amíg szegény bele nem halt a második fiunk szülésébe.
Mostanra elhalványodott a tanár-diák szereposztás; csupán egy éltesebb korú férfi állt a tapasztalatlan ifjúval szemben. 
– Néha csak rá kell bízni magunkat az események sodrására, Szentpál úr. Ha erőltet valamit, nem biztos, hogy megkapja. Lehet, hogy épp akkor éri el, mikor nem űzi oly vadul. Ne foglalkozzon semmiféle társadalmi normával! Ha én engedelmeskedtem volna a tágabb környezetem, az akkori jogszabályok, avagy a Zeitgeist tilalmának, akkor sohasem élhettem volna együtt ezzel a nagyszerű asszonnyal, és háromévnyi boldogságtól fosztottam volna meg magunkat. Szóval csak szeresse nyugodtan azt a lányt, és ne törődjön semmivel! 
Teljesen lenyűgözött a beszédével. Minden egyes szava beleégett az elmémbe, és tudtam, hogy mindig emlékezni fogok rájuk. 
– Én az élet minden területén jogásziasan gondolkodom, így a szerelemben is. Miért lenne hát bűnös az, ami hivatalosan elítélendő, de igazából csodálatos, és nem is ártunk vele senkinek? Kit érdekel, hogy jogilag nem szabad szeretni egy lányt? Az ember alkotta pozitív jog úgyis szakadatlanul változik – lásd: zsidó törvények –, de a szerelmünk állandó, és nem bűnös: az ötvenes években végre én is együtt lehettem a szeretett nővel. Az élet túl rövid, nem szabad halogatni dolgokat. Carpe diem! Kit érdekel, hogy most éppen nem szabad? És kit érdekel, hogy mit mond a mindenkori hatalom, vagy a társadalmi norma egy párkapcsolatra? 
Furcsának találtam a helyzetet: épp egy prominens jogász mondja nekem, hogy ne törődjek a jog kógens szabályával. Csakhogy nekem eszembe jutott a Btk. idevágó passzusa a vérfertőzésről. 
A professzor barátságosan megveregette a vállamat. 
– És végezetül hadd világosítsam fel: a szerelmünk halála az igazi csapás. Ez a „megoldhatatlan” probléma, nem pedig a viszonzatlan szerelem. – Ezt már a jól ismert, fennhéjázó hanghordozással mondta, amellyel a vizsgákon szokta kijavítani a rosszul felelőket. 
Kinézett a folyosóra, ahol már egy diák sem volt. A távolban egy takarítónő épp felmosta az ódon épület járólapjait. 
– De most már igazán mennem kell – búcsúzott Erdődy. – Minden jót! És próbálja meg összeszedni magát. 
Elhagyta a termet. Sokáig néztem utána. Lehorgasztott fejjel álltam a nagy tábla mellett. Olyan egyedül éreztem magam. 
– Bárcsak olyan világ lenne, amelyben szabadon szerethetném a magam kedvesét, professzor úr – suttogtam. – De egyszerűen nem szabad. Ha tudná, hogy miért, biztosan megértené.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2020. május 18., hétfő

Folytatás az illegális könyvletöltésről interjú 2.része - "újabb írókat megszólaltatva, hogy mondják el ők is a véleményüket"

Az előző interjúmat folytatom tovább, újabb írókat megszólaltatva, hogy mondják el ők is a véleményüket. Igyekszem néhány írót megkérdezni az illegálisan letölthető könyvekkel kapcsolatban, illetve arról is beszélgetek velük, hogy miként élik meg. Mit tehetnének, mi lenne a megoldás. Az előző interjúmban Mike Menderst, Mira Sabot és L. J. Wesleyt kérdezgettem. Most pedig M. G. Brown, Robin O’Wrightly és Ella Steel írókat kerestem fel és megkértem, hogy válaszoljanak kérdéseimre.



 1.
Mit gondoltok a PDF terjesztéssel kapcsolatban?

Robin O’Wrightly:
Nekem vannak ilyen formátumban elektronikus könyveim, még ha ez nem is kimondottan ebookolvasó-kompatibilis. Korábban könnyebben tudtam így illusztrációkat elhelyezni a könyvekben, de ma már nem jelentenek gondot. Az egyik, nem illusztrált könyvem például már csak ePub és mobi formátumban, van meg. Van a PDF-ben kockázat az illegális terjeszthetőség miatt, de meglátásom szerint, aki lopni akar, az sajnos megoldja. Ingyenes könyvekkel, novellákkal valamiképp enyhíteni lehet ezt a vágyat, persze ez sem tuti recept a kalózok ellen, ahogy látom.

Ella:
Azt hiszem jobb, ha erre nem válaszolok. Illetve, de. A PDF terjesztőket két csoportra osztanám. Vannak, akik nem tudják, hogy mit tesznek… És vannak, akik annak ellenére, hogy pontosan tudják milyen károkat, okoznak ezzel egy szerzőnek, mégis teszik, amit tesznek. Az utóbbi, ami engem nagyon elkeserít.

M.G.Brown

Én személy szerint úgy gondolom, hogy aki olvasó embernek hívja magát, annak nyilvánvalóan van egy olyan szintű általános műveltsége, hogy felfogja, mekkora károkat okoz azzal, ha PDF-ben terjeszt könyveket. Legalábbis én ezt elvárnám egy magát műveltnek hívó embertől. Természetesen elítélem az illegális terjesztést, és csúnyán fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy épeszű ember nem csinál oda, ahonnan eszik. Ez ugyanúgy lopás, mintha valaki elcsenne a butikból egy blúzt, vagy elemelne az élelmiszerüzletből pár kiló kenyeret. Szerintem ez végtelenül ciki, és sokat elmond az adott személyről.


2.
Jelenleg eddig hány könyvetek jelent meg és fent volt-e már valamelyik illegális helyen?

Robin O’Wrightly:
Összesen 11 könyvem van, ebből 9 aktív, azaz elérhető elektronikus formában, 6 pedig papírkötésben is. Eddig még csak kéréssel találkoztam, annyira nem vagyok ismert író, hogy feltegyék a műveimet kalózoldalakra. Még, gondolom.

Ella:
Eddig jelenleg 5 megjelent könyvem van, de hamarosan megjelenik a 6. is. Azt hiszem az ősszel megjelent könyvemet, még nem láttam egyik illegális oldalon, se és ez remélem így is marad. Azon kívül sajnos mindegyik megtalálható több helyen is. Ez egy szélmalomharc.

M.G.Brown:
Jelenleg hat, most fog megjelenni a hetedik. Mindegyik fent volt már különböző illegális könyvletöltő oldalakon, csoportokban, és minden olyan helyen, ahonnan meg lehet szerezni ingyen. Volt olyan könyvem, ami pár nappal a megjelenés után már fent mosolygott több ilyen oldalon is.


3.
Mit gondoltok, minek kellene változnia ahhoz, hogy ne kerüljenek fel illegálisan a könyvek?

Robin O’Wrightly:
Hát ehhez paradigmaváltás kéne, azaz a teljes gondolkozási alap átformálása. Sokan azt hiszik, az ekönyvek nem kerülnek semmibe az írónak, a kiadónak, így nem kell értük fizetni sem. Szerintem ez a régi magyar szocialista gondolkodás eredménye – azaz minden közös, ingyenes, pláne, ami a neten van -, ezt nem sikerült teljesen megváltoztatni az elmúlt harminc évben sem. Ezen sajnos nem segít az sem, ha az író ingyen adja a könyveit, mert attól még a fizetős tartalmat ugyanígy lopni fogják. Mi, magyarok spórolunk mindenen, mindhalálig.

Ella:
Véleményem szerint lehetetlen, teljesen megszüntetni. Visszaszorítani is csak vért izzadva. Talán ez és az ehhez hasonló interjúk felnyitják egy-két ember szemét, de sajnos nem mindenkit hatnak meg az írókat érő károk. 


M.G.Brown
Én a gondolkodásmódot változtatnám meg. Sajnos, talán a múlt rendszer hagyatékaként él az emberekben ez a különös felfogás, hogy minden közös és mindent be kell lökni a közösbe, ahonnan aztán mind megtömhetjük a zsebünket. Épp ezért a „nekem ez jár” mentalitást kellene kigyomlálni az emberekből, de ehhez le kell futnia még egy-két generációnak.  


(Kovács Ági)

4.
 Többi író társatok mit szól az illegális terjesztéssel kapcsolatban? Mennyire foglalkoztatják a PDF problémával kapcsolatban?

Robin O’Wrightly:
Jogosan felháborítja őket, hiszen minden kósza letöltés egy példány utáni anyagi bukás. De itt nem a PDF a probléma, tele vannak a többi formátummal is a megfelelő csatornák.

Ella:
Sajnos legtöbben már belefáradtunk. De nem adjuk fel. Egymásnak segítve igyekszünk visszaszorítani a könyveink ingyen osztogatását.

M.G.Brown:
Nagyon sokan már elengedték ezt a dolgot. Köztük én is. Ha meglátom valahol a könyveimet, leszedetem, de nem vergődök, és nem balhézok miatta. Mint ahogy korábban is mondtam, magát minősíti, aki más tollával ékeskedik, és ellopja más munkáját. A környezetemben lévő írók nagy része így gondolkodik, de persze vannak a vehemensebb, szókimondó típusok is. 


5.
Mit gondoltok arról, ha esetleg összefogással együttesen fellépnétek ez ellen, milyen szankciót vetnétek be?

Robin O’Wrightly:
Nekünk nem is kell bevetni, hiszen az önvédelemre felhatalmaznak a szerzői és kiadói jogok. Egy feljelentés elég, hogy peres eljárást lehessen kezdeményezni. Először szólni szoktunk az illegális tartalmat közlő oldal üzemeltetőjének, hogy törölje a tartalmat, és ha nem történik meg, akkor jöhetnek a hivatalos utak.

Ella:
Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy mivel tudnánk igazi eredményeket elérni.

M.G.Brown
Én ugyanúgy büntetném, mint bármilyen más lopást. A szellemi termékek eltulajdonítása ugyanúgy lopás, én még börtönt is lazán adnék érte. Szerintem példát kellene statuálni egy-két esetben, és az emberek visszább vennének egy kicsit. Most túlontúl szabadjára vannak engedve. Egyébként sokan azt hiszik, hogy ha neten, név és arc nélkül „kupeckednek” a könyvekkel, akkor védve maradnak a törvény elől, de valójában pár pillanat lenyomozni, hogy ki ül a gép mögött, és kinek a keze van a dologban. Majd, ha egyszer nagyon bepöccen egy író vagy kiadó, ez be is fog bizonyosodni. 


(Kovács Ági)

6.
Törvényileg, hogyan lehet fellépni az online terjesztéssel kapcsolatban? Van ötletek, tippetek esetleg?

Robin O’Wrightly:
Az internetes kalóztevékenység eleve büntetendő cselekedet, ez valamennyire visszatartó erő, de teljesen kiirtani nem lehet. Küzdeni ellene, ahol felüti a fejét, ennyit tehetünk.

Ella:
Ez egy rettenetesen szerteágazó probléma és nem tudom, mi lehetne erre a megoldás. Aki akar, az sajnos úgy is megtalálja a kiskaput.

M.G.Brown
Van rá törvény már most is. Név szerint az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról. Ez a jogszabály jelenleg is hatályos, utána lehet olvasni. Valójában bármelyik író bármikor fordulhat bírósághoz, ha illegálisan terjesztik a könyvét, és meg is fogja nyerni a pert. Egyelőre nem tudok olyanról, aki jogi útra terelte volna az ügyet, de ami késik, az nem múlik. 

7.
Meséljétek el, mibe kerül egy könyvkiadás? Vagy, hogy az írónak mi munkája van még azon kívül, hogy befejezte az írást?

Robin O’Wrightly:
Ez elég komplex, szerintem, függ a kiadás körülményeitől, de az biztos, hogy az író szellemi tulajdon-értékén – saját önnönmaga terméke - és a belefektetett erején, idején túl – ami egy Rejtő Jenő-i éjszakától kezdve akár tarthat évekig, évtizedekig is! – ott van benne egy irodalmi szerkesztő, minimum egy szakmai lektor, egy korrektor, egy illusztrátor vagy fotós, egy borítótervező grafikus, egy tördelő-nyomdai előkészítő – ha ez egy személy, akkor is több munkafolyamatért kell fizetni neki -, a kiadó adminisztrációs díja, nyomdaköltség benne a nem magyar gyártású, euroárú papírral – 1 euró most már 356 Ft fölött jár! -, terjesztői jutalékok könyves nagykerekbe, és még sorolhatnám. Tuti, kihagytam valamit!

Ella:
A könyvkiadásnak az írás a legkönnyebb vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a legélvezetesebb része. Miután leütjük az utolsó pontot a történet végére, az még nem jelenti azt, hogy elkészültünk. Szerintem minden írónak más és más szokásai vannak, de egy biztos. Mindenki újra és újra átolvassa, javítgatja, elvesz és hozzátesz. Ez sokszor hosszabb idő, mint megírni magát a történetet. Én személy szerint legalább 6x olvasom el, mire kiengedem a kezem közül. Ez rengeteg időt vesz el tőlünk, hogy a ráfordított összegeket már ne is említsem.

M..G.Brown:
Ez sok mindentől függ. Anyagilag határ a csillagos ég, de minimum hat számjegyű, mire egy író mindent kifizet, amitől a könyv könyvvé válik, és akkor még nem beszéltünk az olyan járulékos költségekről, mint például a marketing. Az anyagiak mellett persze ott van a befektetett idő és energia is, nem utolsó sorban pedig az, hogy egy író beleteszi szívét, lelkét, mindenét egy adott könyvbe. Szerintem végtelenül elkeserítő, ha valaki egy olyan dologra sajnálja a pénzt, ami őt boldoggá tette, ami számára kikapcsolódást, örömteli perceket jelentett. Én személy szerint sosem tudnék ilyen aljas lenni. Ez igaz zenékre, filmekre, sorozatokra stb. egyaránt. Ha valamit élvezek, ha valami nekem örömet ad, azért nem sajnálok pénzt adni. 


(Kovács Ági)

8.
Mit gondoltok manapság a kifogásokról? Hogy drága a könyv? Mihez képest?

Robin O’Wrightly:
Tényleg drága. Igaz! Akárcsak a tej, a kenyér vagy színház-, mozijegy - bármi, amit vesz az ember. A könyv előállítása nekünk is pénzbe kerül, még egyáltalán, mielőtt valaki megvenne akárcsak egy példányt is, mi már többszázezer forint mínuszban vagyunk. Tény, többünk az írás szeretetéből él, de vannak költségeink. Mi azt adjuk, ami a lényegünk, cserébe ellenszolgáltatást várunk - szerintem jogosan. Higgyétek el, ha megoldhatjuk, úgyis elérhetővé teszünk ingyenes tartalmakat, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy nem az olvasóinkért élünk. Én, ha lehetne, ingyen adnám az összes könyvemet, de nem tehetem meg, hiszen a kiadómmal, a szerkesztőséggel, a kollégáimmal nem szúrhatok ki. Kérlek, ti se tegyétek!

+ A mostani vészhelyzetre való tekintettel sok író ingyenessé tette a könyvei egy részét. Érdemes ezekre rákeresni.

Ella:
A könyv talán tényleg drága. Legalábbis teljes áron. Igen. Főleg, ha azt nézem, hogy sokan 2-3 könyvet is elolvasnak egy héten. De erre vannak az akciók, amik szinte egymást érik. Érdemes őket kihasználni. Ha csak a papírt és a tintát nézem, akkor kijelenthetjük, hogy drága. De ha az ébren töltött órákat, a háttérben zajló kutatómunkát. Ha a megfizetett utómunkákat, a borítókészítést és minden más folyamatot összeszámolok, amin egy könyv végigmegy, mire elnyeri a végső formáját, akkor azt hiszem bátran, mondhatom, hogy a könyvek olcsóak. Arról már nem is beszélve, hogy minden könyvben ott van az író szíve és lelke. A gondolatai, egy-egy megélt pillanat, az érzései.

M.G.Brown:
Nekünk is drága. Ugyanúgy ki kell fizetnünk, mi sem ingyen kapjuk a mágikus könyvfáról leszakítva. Addig pedig senki ne sírjon, hogy drága a könyv, amíg az emberek nem sajnálnak több ezer forintot elkölteni a Mekiben, az új iPhone-ra, a napi cigiadagra, ami van vagy 1500-2000 forint/doboz stb. Annyi, de annyi (sokszor felesleges) dologra költünk el sok ezer forintot napi szinten. Akkor miért sajnáljuk egy olyan dologra, ami valódi értékkel bír? Megértem én azt is, hogy vannak olyan emberek, akiket nem vet fel a pénz. De azok az emberek nem járnak új iPhone-nal, nem járnak márkás ruhában, nem esznek étteremben. Miért hiszik azt egyesek, hogy az olvasás nem luxus? Igenis az. A könyv egy luxuscikk. (Mint ahogy az írás, írói lét is.) Aki nem engedheti meg magának, az menjen könyvtárba, kérje kölcsön, vegye meg akciósan, esetleg vásárolja meg ebookban. Párszáz forintért le lehet tölteni egy ebookot, ami szerintem már tényleg az a kategória, amit mindenki meg tud fizetni. Összességében tényleg a hozzáállással van itt a gond, és amíg a fejekben nem történik meg a felismerés és a váltás, addig nem fog javulni a helyzet. Pedig ezzel kitolnak a többi olvasóval és önmagukkal is, mert ha nem térül meg egy könyv ára, akkor várhatóan elkaszálják a folytatást, vagy az író újabb könyvei nem tudnak megjelenni. Például nekem a Megbűvölt Rózsaszirmok már rég megjelent, volna, ha a sorozat korábbi részeit nem pakolnák fel mindig az ilyen-olyan torrentoldalakra. Láttam a letöltéseket. Ha azoknak az embereknek csak a fele megvette volna ebookban, lett volna pénzem kiadni a befejező részt. Nem vették meg, inkább ingyen letöltötték, így meg kell várnom, hogy legyen annyi összegyűjtött pénzem, hogy önerőből ki tudjam adni a könyvet. Megteszem, mert megvan bennem a tisztelet azon olvasók felé, akik pénzt adtak az eddigi könyvekért, és szeretnék a polcukon látni/olvasni a sorozat befejező részét. De ez nem egy és nem is két havi fizetésem ára, így erre még várni kell.



Ha szeretnéd támogatni Robint, Ellát és Brownt itt találhatod az írói oldalaikat.


2020. május 16., szombat

Interjú az illegális könyvek letöltéséről: Mike Menders, Mira Sabo és L. J. Wesley írók mondják el a gondolataikat a témával kapcsolatban.

Köszönöm Mira Sabo, L. J.Wesley és Mike Menders íróknak, hogy elfogadták az interjú felkérésemet az illegális könyvterjesztéssel kapcsolatban. Megkértem néhány írót, mondják el a véleményüket, gondolataikat, aggályaikat ezzel a jelenséggel kapcsolatban. Jelenleg is nagyon sok könyves csoport és torrent oldal van, ahol megszámlálhatatlan sok könyv kerül fel illegálisan. Sokan nem gondolnak bele, hogy egy író munkáját nehezítik azzal, hogy illegálisan töltenek le. Azt hiszik, hogy ami felkerül, netre az bizony ingyen van, és nem kell fizetni érte. Pedig, de! Kell fizetni! Hiszen az íróknak se ingyen jelenik meg a könyvük a kiadóknál. Többek között erről fogok beszélgetni az írókkal.





Mit gondoltok az illegális ekönyv terjesztésről?

Mike Menders:

Megértem, ha valaki úgy gondolja, hogy a tudás mindenkié. Viszont, akkor bármit ingyen szerezhetné, hiszen a szerzett tudást felhasználva dolgozunk. Az író munkájának gyümölcse könyvben jelenik meg, tehát ha valaki illegálisan feltölti PDF-ben (vagy más e-book formátumban), azzal a szerző befektetett energiáját, idejét veszi semmibe. Ráadásul egyes terjesztési helyek még pénzt is kérnek a tagságért, és/vagy a szerverek fenntartására, ami érdekes dolgokat hozhat: a felhasználók mégis csak fizetnek, de nem annak, akiktől származik az olvasnivaló, hanem azoknak, akik illegálisan megosztják. Fura, de érthető, hiszen a sokszor csekély árért cserében úgy válogathatnak a feltöltött tartalmakban, mint filmkedvelő a Netflixen. Sajnos az elektronikus könyvkölcsönzés itthon nem terjedt el, a hagyományos könyvtárakban nem minden könyv elérhető, és akkor a kényelemről még nem is esett szó. Viszont a digitális könyvek esetében még nincs széles körben elterjedt, mindenki számára elfogadható, modern megoldás a kölcsönzésre.

Mira Sabo:

Ez egy különleges helyzet, mert aki szeret olvasni, annak nem lehet alternatíva illegálisan letölteni az adott könyvet. Én épp ezért nem is teszem elérhetővé PDF formátumban helyette epub és mobi formátumok elérhetőek. Meg kell érteniük az illegális terjesztőknek és letöltőknek, hogy először is bűncselekményt követnek el, ugyanis ez lopásnak minősül, másodszor megfosztják attól a nagyon kevés bevételtől is az írót és kiadót, ami manapság a könyvbizniszben még van. Folyamatosan csökken a kézzel fogható könyv vásárlása és azon is nagyon kevés a haszon. Az emberekkel tudatni kell, hogy az író kb. 7-10 %-ot kap egy könyv árából. A többi a gyártás, a könyvesbolt haszna, és a kiadó bevétele. Egy 4000 Ft-os könyv esetében ez az összeg, mindössze kb. 300 Ft, amiből az írónak még adóznia kell. Ez nem lenne gond akkor, ha 100 ezer példányban tudnának eladni könyvet, de erre egyelőre Magyarországon kizárólag Frei Tamás képes. Jó esetben egy könyvből 1000-5000 db fogy el, az is évek alatt és csak két tucat olyan író van az országban, aki ennek a többszörösét is el tudja adni. Tehát, aki illegálisan tölt le, az nem csak meglopja az adott írót/kiadót, hanem az újabb könyvmegjelenéseket is szabotálja. Innen üzenem az olvasóknak, hogy a legtöbb író csak mellékállásban író. Van, akinek 2-3 másik állása is van. Épp ezért választja nagyon sok író azt a lehetőséget, köztük én is, hogy magánkiadásban finanszírozza meg a regényeket és így, valamivel, több haszonnal lehet számolni, de persze a kockázat is nagyobb.  

L.J.Wesley

Íróként nyilván nem szeretem, de tudom jól, hogy esélytelen teljesen felszámolni, mindig lesznek olyanok, akik inkább letöltenek könyveket. Nem akarok, álszenteskedi, nem állítok olyasmit, hogy még soha nem töltöttem le PDF könyvet, de azt állíthatom, hogy ma már az olvasmányaim 99%-a teljesen legális úton jut hozzám. Magyar szerzőktől, pedig végképp nem töltök le, hisz’ ugyanazon a piacon próbálunk érvényesülni, és tudom, hogy milyen nehéz.



Eddig hány könyvetek jelent meg, és volt-e már fent valamelyik illegális oldalon?

Mike Menders:

Eddig (a válogatásokkal együtt) nyolc könyvem jelent meg, melyek között ingyenesek is találhatók. A Házinyuszi regényem ismertebb torrenteken is fent volt, a letöltések számából ítélve nagy népszerűségnek örvendett. Ez a statisztika részben jó, mert sok emberhez eljuthatott, de valójában a több száz letöltőtől semmi kézzelfogható támogatás vagy reakció nem érkezett vissza. Gondolom, „jó lesz majd egyszer e-book támasznak” alapon tölthették le, kézzelfogható ismertséget vagy bármilyen olvasótábor növekedést nem hozott. Úgyhogy nekem, mint írónak semmi pozitívummal nem járt az ilyen formában illegálisan kikerült könyvem. A piszkos anyagiakat nézve több százezer forintot is kihúztak a zsebemből, szóval még arról sem beszélhetünk, hogy az olvasók által fizetett bevételt visszaforgatnám új példányok nyomtatásába vagy a következő rész kiadásába. Az ingyenes könyveim azért érhetők el szabadon, hogy az olvasó lássa, nem árulok zsákbamacskát, ismerje meg a stílusomat.

A könyveket itt találhatod:

Mira Sabo

Nekem eddig 5 regényem jelent meg, köztük az egyik második kiadásban is. Mindegyik volt már torrent oldalon elérhető. Rendszeresen feljelentem, letiltatom és jelentem azokat az oldalakat, ahol illegális tevékenység folyik. Több írótársammal sorozatosan keressük azokat a weboldalakat, Facebook és egyéb torrent oldalakat, ahol fellelhetők a könyveink és együttes fellépéssel távolíttatjuk el. Szerencsére erre a szerverszolgáltatók, a Facebook és a Google is rengeteg lehetőséget biztosít.

A könyveim minden nagyobb könyvterjesztőnél Bookline, Líra, Libri és a saját oldalamon, a mirasabo.com oldalon is elérhetőek legálisan, továbbá a könyvtárak is megkapták tőlünk ingyenesen.

Mira Sabo könyveit pedig itt érheted el:

L.J.Wesley

Eddig 3 regényem (igazából 4, de abból 2 ugyanaz, csak volt egy bővített verzió), és egy novellás kötetem jelent meg, az idei könyvfesztiválra jön az új regény. Mindegyikkel találkoztam már a különféle oldalakon, és igyekszem azonnal lépni, hogy eltávolítsák.

A könyveim minden nagyobb e-book árusító helyen elérhetőek, többek közt Google Playen is. 

Könyvmogul webshopban is megvásárolhatóak a könyvek.



Mit gondoltok, min kellene változnia ahhoz, hogy ne kerüljenek fel illegálisan a könyvek?

Mike Menders:

Az első válaszomban felvetett kiút lenne a megoldás hosszú távon, azaz az e-book kölcsönzés. A technikai megoldásra már ma is vannak elérhető lehetőségek, de még nem elég kiforrottak. Amikor az olvasó befizet egy havidíjat (mint a valódi könyvtárban), és széles kínálatból válogathat. Erre épülnek a torrent oldalak is jelenleg, csak ebből a szerző egy fillért sem lát. Legálisan az OSZK kínálatára építve lehetne létrehozni alternatívát, ugyanis hozzájuk minden könyvből be kell küldeni kötelespéldányokat, tehát az ország legnagyobb archívumával büszkélkedhet. Adja magát az ötlet, hogy miért nem készítették még el eddig ezt a funkciót, ahol a szerzőnek is (akár havi vagy éves elszámolással) jogdíjat állapíthatnának meg, pl. a MASZRE támogatásával. Talán egyszer megoldják. Addig sajnos marad a „haveri kölcsönző”.

Mira Sabo

A gondolkodáson. Gyakran hallom azt, hogy a zenéket is illegálisan tölti le mindenki. Nos, én nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy cd-t vásárolok. Az már elavult technológia. Én a Spotify legális zeneletöltő alkalmazással hallgatom a zenéimet és rendkívül kedvező néhány euroért korlátlanul használható. Nem szabad összekeverni azonban egy zenészt egy íróval. Mi nem tudunk elmenni, haknizni, és nem tudunk koncertezni sem. Tehát, csak az adott termék eladásából profitálunk. Aztán már olyan indokot is hallottam a lopásra, hogy csak akkor fizet, ha tetszik neki. Megdöbbentő. Amíg az emberek nem tisztelik az írót annyira, hogy fizessenek a munkájáért, addig nem változik majd senki.  Ez olyan, mintha én elmennék tankolni, és fizetés nélkül távoznék. Millió példát sorolhatnék fel. Meg kell értenie az embereknek, hogy csak azért, mert nehezen ellenőrizhető, attól még nem tulajdoníthatnak el valamit, ami nem az övék. Sok esetben ez neveltetésből is fakad.
A VII. parancsolatot tudom csak idézni: NE LOPJ!

L.J.Wesley

Meg kéne értenie az embereknek, hogy mennyi munka egy könyv megírása.


Az írótársaitok mit szólnak az ingyen beszerezhető könyvekhez? Mennyire foglalkoznak a problémával?

Mike Menders:

Minden írót zavar, úgy gondolom. Főleg az első könyves szerzők, vagy még kezdő szerzőket, hiszen a befutottak mögött a legtöbbször már kiadók állnak komolyabb jogi és ellenőrzési háttérrel, amit mi, egyénenként nem engedhetünk meg magunknak. Mivel az illegális „kölcsönzésből” nem jön be pénz, nyilván egy jogvédő sem áll mellénk ingyen, szóval kemény dió a terjesztés megfékezése, de úgy vélem, hogy legális alternatíva híján nem is fog eltűnni. Ahogyan a Netflix, a HBO vagy az Amazon stream szolgáltatása sem szorítja vissza a torrentezőket, ezek felé mégis nyitottabbak az emberek. Úgyhogy az írótársaimmal egyelőre csak az olvasók eszére tudunk hatni jobb esetben, és valaki vagy megérti, vagy magasról nem érdekli.

Mira Sabo

Mi gyakran figyelmeztetjük egymást, ha valamelyikünk könyvét látjuk valahol. Mindenki szenved ettől. Ki többet ki kevesebbet, de mindenkit foglalkoztat a téma.

L.J.Wesley

Igyekszünk fellépni ellene, de sajnos nincs túl sok eszköz a kezünkben, mert bár a magyar törvények elméletben védik a szerzői jogokat, nem igazán veszi komolyan senki.



Mit gondoltok, esetleg összefogással lehetne valahogyan szankcionálni a problémát?

Mike Menders:

Ideiglenesen vissza lehet szorítani, de végső megoldást nem adna, mert új csatornákon, fórumokon, közösségi oldalakon más formában ismét megjelenne. Inkább a hosszú távú, gondolkodásbeli változás hozna végső megoldást.

Mira Sabo

Igen, a megoldás egy összefogás és persze szankcionálás. Szigorú törvényi szabályozás és fellépés kellene. 

L.J.Wesley

Az összefogáson nem múlik igazából semmi. Ami úgymond megoldás lehetne, ha egyszerűen nem jelennének meg e-bookok, de azzal igazából visszafele fejlődnénk, másrészt be is tudják scannelni a könyveket, szóval értelme nem igazán lenne.



Törvényileg, hogyan lehet fellépni az online terjesztéssel kapcsolatban? Van esetleg bármi ötletetek, vagy tippetek?

Mike Menders:

Törvényileg jogvédő hivatalokon keresztül érdemes fellépni, mert ezeknek, a szervezeteknek már kialakult ügyvédi hátterük, technikáik, kapcsolataik vannak. Természetesen magánúton is lehet keresni olyan ügyvédeket, akik a szerzők jogait képviselik, de őket már konkrét bizonyítékokkal érdemes felkutatni. Egyelőre még nem kellett eljutnom eddig, ezért több konkrétummal sajnos nem szolgálhatok.

Mira Sabo

Igen a megoldás egy összefogás és persze szankcionálás. Szigorú törvényi szabályozás és fellépés kellene. 
Általában nem kell a feljelentésig eljutni, mert ha írok a szerverszolgáltatónak, akik félnek a hatóságoktól és a feljelentésektől, azonnal eltávolítják az adott oldalt. Persze vannak kirívó esetek is. Az író szerzői joga elidegeníthetetlen a terjesztés jogát adhatja el egy kiadónak, ezzel már a kiadó és a szerző is jogosan léphet fel és kérhet akár kártérítést is. A szerverszolgáltatóknál látható az adott oldal forgalma. Persze egy eljárás lehet hosszadalmas és költséges, de minden esetben bizonyítható a jogsértés. Képernyőfotókkal stb.

L.J.Wesley

A törvény szerint kártérítésre tarthatunk igényt. A probléma ezzel az, hogy mire az ember ehhez egyáltalán hozzájut, idegileg tönkremegy, és ennek az írás látja kárát. A másik problémás dolog, hogy sokan bújnak az internet kínálta névtelenség mögé, így nehezítik, hogy azonosíthassuk őket. Teszem hozzá, nem annyira, mint ahogy ők azt elképzelik

Meséljétek el, kérlek mennyibe, kerül egy könyv kiadása? Vagy, hogy az írónak mi munkája van még azon kívül, hogy befejezte az írást?
Mit gondoltok manapság a kifogásokról, hogy drága a könyv? Mihez képest drága?

Mike Menders:

Egy könyv jelenleg kétféle formátumban jelenhet meg: elektronikusan (például e-book vagy blog, illetve előfizetéses konstrukcióban), valamint nyomtatott változatban. A könyv kiadásától is függ, mennyi munkája van vele az írónak. Ha ezt kiadóra bízza, a legtöbb esetben a kézirat leadását követően már csak a szerkesztőtől és korrektortól visszajött javításokat kell elvégeznie, valamint a borítóba lehet beleszólása. Egyéni kiadás esetén viszont az összes munkafolyamatot neki kell elvégeznie, vagy erre szakembert találnia. A lépések formátumtól függetlenül szinte ugyanazok: írás, korrektúrázás, szerkesztés, javítások, ismét korrektúra, valamint szerkesztés, végül tördelés következik, miközben borító készül. Az elkészült kiadvány vagy nyomdába kerül, vagy máris webáruházba, terjesztésre. Az e-book esetén valóban csak a nyomdaköltséget spórolja meg a szerző, a többi munkafolyamatot nem. Emiatt is lehetne olcsóbb a papírverziónál, de sajnos a könyvterjesztők a könyv nettó árának a felét zsebre teszik. Épp emiatt megy fel az e-book ára is, hiszen bár nem kell százezreket költeni nyomdai kivitelezésre, de levonva a kiadói költségeket és a terjesztést, az ár körülbelül 10-15%-ka marad az írónál. Tehát ha az olcsóbb, 1200 forintos e-book eladási árat nézzük, jó, ha 120 forint marad tisztán. Sok könyvet kell ahhoz értékesíteni, hogy egy újabb sztoriba visszaforgassa a szerző a bejött összeget. A nyomtatott példányok esetében sem jobb az arány: egy 3500 forintba kerülő kiadványból jó, ha 500 forint üti az író markát. A belefektetett idő pedig abszolút nem arányos ezzel, hiszen egy könyv megírása nem főállásban történik. Ha a munka-, és magánidőt, a családtól elvett órákat, egyéb problémákat leszámítjuk, mikor jut oda a szerző, hogy elmerüljön az általa kreált álomvilágban? A megírás utáni szerkesztés, korrektúra szintén hónapokba telhet, amennyiben igényes magánkiadványról beszélünk. Ezek után jelenik meg a könyv, ami több millió társa mellé kerül, a könyvesboltok mélyére.
Igen, ez szélmalomharc, és az író számára elsődleges kulcs az ismertség, hiszen enélkül főállásban sem írhat, mert nem éri meg. Persze vannak, akik a fióknak írnak, de tegyük a szívünkre a kezünket: van értelme? Egy író adni akar a világnak, akár ingyen, akár pénzért. Szeretné, ha megbecsülnék a befektetett energiát, a minőséget, amit nyújt. Az írók többsége nem milliomos, aki adakozásból ad ki könyvet, ahogyan köszönömre sem süt a pék, vagy hálával sem lehet leróni a villanyszámlát. A könyv kiadása pénzbe kerül, és a legtöbb szerző szeretné, ha legalább nullára kijönne, hiszen a befolyó összeget egy újabb könyvre tudná visszaforgatni. Ezzel az olvasó is jól jár, az író pedig többet adhat. Nagyon kevés hazai szerző van, aki ebből él, hiszen ez nem nyereséges műfaj, ahogy a zeneipar sem az. Mindkettőt terjesztik. A filmiparba betolnak pár milliót gyártáskor, és ha nem sikeres a film, nem lesz folytatása. A könyv esetében ugyanez a helyzet: ha egy író nem jön ki nullára, előbb-utóbb elfogy a pénze és lehúzza a rolót, akár jó sztorikat ad ki, akár nem. Ilyen egyszerű. Hiába örül az ismertségnek, meglapogatják a hátát, ha eközben lyukas a zsebe. Várhatja az olvasó, hogy újabb regények jelenjenek meg, ha senki sem nyúl a szerző után. Egy kiadó nem jótékonysági intézmény, ha nincs legalább egymillió forintod előre, akkor megvonják a vállukat. Ebben az összegben sokszor még a marketingköltség sincs benne, amire súlyos összegeket kel szánni, hogy megismerjenek.
Összefoglalva: „ilyen ez a popszakma”.

Mira Sabo

Ettől lehetnek eltérő esetek is, de nagy általánosságban a könyves matek a következő képpen épül fel:
Ha kész a munkánk, amivel minimum 4 hónapig bajlódik az író, akkor vagy a kiadó finanszírozza meg az előmunkálatokat (de akkor a végtermék is az övé) vagy az író. Az első a borítóterv, ami 50-100 ezer Ft is lehet, de bizonyos weboldalakon ingyen is megcsinálhatunk egy egyszerűbb változatot. A szerkesztő/korrektor, ha egy személy, akkor kb. 100-150 ezer Ft-ba is kerülhet (karakterszám függő) aztán a tördelés, ami szintén 50-100 ezer Ft. Ezután következhet a nyomda, ami példányszámtól függően minimum 600-1500 Ft, könyvenként. Sok mindentől függ. Ez még nem tűnik soknak csak, hogy a könyvterjesztők a könyv árának a felét elkérik. Ez a könyvesboltok haszna. Tehát, ha egy 4000 Ft-os könyvről beszélünk, abból levonjuk az 1000 Ft-os könyvesbolti árrést, majd az 1000 Ft-os gyártást és a többit, akkor rájövünk, hogy ha nem adunk el több ezer darabot, akkor már nem is éri meg az egész hajcihő.  

Megértem azokat, akik nem engedhetik meg a könyvet, de én is sok mindent nem engedhetek meg magamnak, még sem tulajdonítom el. A könyvtárakat épp nekik találták ki. Sajnos így működik a világ. Látva a fenti arányokat az jön ki, hogy a könyvesboltoknak TÚL nagy haszna van ahhoz képest, hogy nem tudnának eladni semmit, ha mi írók nem bocsájtanánk rendelkezésükre a terméket, amit árulnak. Szóval, ha valaki azt mondja, túl drága a könyv reklamáljon a könyvesboltokban, mert sajnos miattuk ennyi. Egyébként, éppen ezen számok ismeretében gondolkodom azon, hogy négyezer Ft fölé emelem a könyveim árát, mert sajnos nem éri meg vele foglalkozni ennyi pénzért. 

L.J.Wesley

Pontos számokkal inkább nem dobálóznék, hisz elég sok mindentől függ. Legyen elég annyi, hogy ismerek olyan „nagy” kiadót, akik jelenleg 1 millió forint körüli összeget kérnek az új íróiktól. Igen, a nagy kiadónál is sokszor fizetsz, ha nincs még neved, ez egy ilyen szakma.
Ha a kiadó magyar szerzővel dolgozik, akkor is fizet borítót, tördelést, szerkesztést, korrektúrát, nyomdát stb. Ha külföldi szerző könyvét adják ki, akkor a licence és a fordítás ára még pluszban rájön. Hatalmas összegekről beszélünk.
Az írás befejezése után még szerkeszteni kell a könyvet, ami szintén nem kis feladat, ráadásul ugye csapatmunka. Megjelenés után pedig a marketingbe kell belemélyedni, mert ha nem tudják, hogy létezik a könyved, olyan mintha nem is létezne.

Az e-bookjaim ezer ft alatt vannak. Nem tudom elfogadni kifogásnak, hogy ez drága. Egy doboz cigi is többe kerül, és sokan azt napi szinten veszik. Nagyjából 240 könyvet kéne eladnom havonta ahhoz, hogy fizessem a lakásom, és akkor még nem ettem meg semmi. Ennek ellenére legalább 1 évet dolgozok minden egyes könyvemen. Akkor mégis, hogy drága ez?




Hivatalos szerzői oldaluk is van, ahol követheted őket facebookon is.



2020. május 14., csütörtök

Kedvenc idézetek - Komlós Kinga: Végzetes alku

Néhány hete fejeztem be Komlós Kinga: Végzetes alku c. könyvét, mely Gyémántfelhő Kiadónál található meg. Tetszett a történet és pár kedvenc idézetet kimásolgattam, és ebből mutatnék nektek. Várom a következő részt, mert sok kérdés felmerült bennem és úgy gondolom, érzem, hogy második részben megkaphatom a választ. Mindenesetre szívből merem ajánlani neked, kedves olvasó. Aki szereti a romantikus-krimi könyvet az nem fog csalódni.


Komlós Kinga:
Végzetes alku



Kedvenc idézeteim:














Ha kíváncsi vagy a többi idézetre itt megtalálhatod az instámon. Kövess be!


A könyvet itt tudjátok beszerezni:


2020. május 12., kedd

Fejős Éva: Egyszer az életben (Kanapétörténetek a karanténból 2. ) - "Vigyázz, függővé tesz, ahogy engem is."

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm még egyszer az Erawan Kiadónak és Fejős Éva írónőnek, hogy elolvashattam Egyszer az életben (Kanapétörténetek a karanténból 2. ) című könyvet, Tűkön ülve várom a következőt. Kíváncsi vagyok milyen történet lesz a 3. részben, mert ezt nagyon imádtam. Szaszi, kedvencem lett.

Fejős Éva:
Egyszer az életben
(Kanapétörténetek a karanténból 2. )


Tartalom:

Szaszi egy csoportot vezet Dél-Amerikába, amikor beüt a járvány, és a csoport – némi tétovázás és két virágmintás női nyári ruha miatt – Kolumbiában ragad. Hiába a világ egyik legbájosabb városa Cartagena, és hiába lélegzetelállító a fehér homokos tengerpart, a tízfős csapat nem túl fegyelmezett, és mivel ki-kijárnak a beachre a kijárási tilalom idején, várható, hogy előbb-utóbb a zárkában végzik, és egy kolumbiai börtön nem jelent túl rózsás jövőképet. Ezért Szaszi, az iroda tulajdonosa és a csoport vezetője merész húzással kibérel egy klasszikus vitorlást – amelynek legénysége vélhetően embercsempészetre szakosodott –, és a csapat ellenkezése ellenére vízre szállnak. Nem tudják, hol kötnek ki, mindenesetre Szaszinak van ideje átgondolni Puerto Ricóig és ott, San Juan belvárosában, ahol a karantén ellenére sem hallgatott el a zene, hogy merre fordulhat az élete a vírus után, és mi minden múlik egy hetek óta halogatott telefonhíváson…


Véleményem
5/5


Anyám borogass... Uhh, ez aztán a történet volt, nem semmi. Végre megismerhetem Szaszit, Klau testvérét. De ki gondolta volna, hogy ennyire lökött…
Igazi jó kis kikapcsolódást ez a történet. A pasit így képzeltem el magamban: 
190 centi magas, barna haj és szem, kisportolt testalkattal, a szemeiben ott a kalandvágy. És ekkor nagy átéléssel, gesztikulálva meséli el a történetét, kalandjait én pedig könnyes szemmel mondom, hagyd abba, mert lefordulok a székről a röhögéstől.... 
Így éreztem magam olvasás közben. A stílus, a mesélés olyan volt számomra, mintha valakinek az emlékeit írták volna. A történet szerint Szaszi és a kiránduló csapat Kolumbiában ragadnak. Se repülő, se semmi, hiszen le vannak zárva a járvány miatt. Ezután jön az isteni ötlet, hogy hajózzanak el. Így felbérelnek egy hajóst, hogy vigyék el a csapatot egy darabon, ahol valahol majd tovább tudnak menni. Az út alatt lesz ideje Szaszinak gondolkodnia az életén, és eközben megismerhetjük az élete kalandos történetét. Nagyon tetszett, vicces volt. 
A történet végére viszont nem kaptam választ Szaszi döntésével kapcsolatban. Gondolom valamikor a következő részében lesz. Ezek után tényleg nagyon várom a következő részt. Ha nem olvastad még el, akkor melegen ajánlom neked. Érdemes elkezdeni, mert függővé tesz, ahogy engem is. 
Mivel kis oldal számú történet, így nem is merek többet írni, mert nem szeretnék spoilerezni, aki még nem olvasta el.

Az e-könyvet itt tudjátok beszerezni: