2020. május 18., hétfő

Folytatás az illegális könyvletöltésről interjú 2.része - "újabb írókat megszólaltatva, hogy mondják el ők is a véleményüket"

Az előző interjúmat folytatom tovább, újabb írókat megszólaltatva, hogy mondják el ők is a véleményüket. Igyekszem néhány írót megkérdezni az illegálisan letölthető könyvekkel kapcsolatban, illetve arról is beszélgetek velük, hogy miként élik meg. Mit tehetnének, mi lenne a megoldás. Az előző interjúmban Mike Menderst, Mira Sabot és L. J. Wesleyt kérdezgettem. Most pedig M. G. Brown, Robin O’Wrightly és Ella Steel írókat kerestem fel és megkértem, hogy válaszoljanak kérdéseimre.



 1.
Mit gondoltok a PDF terjesztéssel kapcsolatban?

Robin O’Wrightly:
Nekem vannak ilyen formátumban elektronikus könyveim, még ha ez nem is kimondottan ebookolvasó-kompatibilis. Korábban könnyebben tudtam így illusztrációkat elhelyezni a könyvekben, de ma már nem jelentenek gondot. Az egyik, nem illusztrált könyvem például már csak ePub és mobi formátumban, van meg. Van a PDF-ben kockázat az illegális terjeszthetőség miatt, de meglátásom szerint, aki lopni akar, az sajnos megoldja. Ingyenes könyvekkel, novellákkal valamiképp enyhíteni lehet ezt a vágyat, persze ez sem tuti recept a kalózok ellen, ahogy látom.

Ella:
Azt hiszem jobb, ha erre nem válaszolok. Illetve, de. A PDF terjesztőket két csoportra osztanám. Vannak, akik nem tudják, hogy mit tesznek… És vannak, akik annak ellenére, hogy pontosan tudják milyen károkat, okoznak ezzel egy szerzőnek, mégis teszik, amit tesznek. Az utóbbi, ami engem nagyon elkeserít.

M.G.Brown

Én személy szerint úgy gondolom, hogy aki olvasó embernek hívja magát, annak nyilvánvalóan van egy olyan szintű általános műveltsége, hogy felfogja, mekkora károkat okoz azzal, ha PDF-ben terjeszt könyveket. Legalábbis én ezt elvárnám egy magát műveltnek hívó embertől. Természetesen elítélem az illegális terjesztést, és csúnyán fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy épeszű ember nem csinál oda, ahonnan eszik. Ez ugyanúgy lopás, mintha valaki elcsenne a butikból egy blúzt, vagy elemelne az élelmiszerüzletből pár kiló kenyeret. Szerintem ez végtelenül ciki, és sokat elmond az adott személyről.


2.
Jelenleg eddig hány könyvetek jelent meg és fent volt-e már valamelyik illegális helyen?

Robin O’Wrightly:
Összesen 11 könyvem van, ebből 9 aktív, azaz elérhető elektronikus formában, 6 pedig papírkötésben is. Eddig még csak kéréssel találkoztam, annyira nem vagyok ismert író, hogy feltegyék a műveimet kalózoldalakra. Még, gondolom.

Ella:
Eddig jelenleg 5 megjelent könyvem van, de hamarosan megjelenik a 6. is. Azt hiszem az ősszel megjelent könyvemet, még nem láttam egyik illegális oldalon, se és ez remélem így is marad. Azon kívül sajnos mindegyik megtalálható több helyen is. Ez egy szélmalomharc.

M.G.Brown:
Jelenleg hat, most fog megjelenni a hetedik. Mindegyik fent volt már különböző illegális könyvletöltő oldalakon, csoportokban, és minden olyan helyen, ahonnan meg lehet szerezni ingyen. Volt olyan könyvem, ami pár nappal a megjelenés után már fent mosolygott több ilyen oldalon is.


3.
Mit gondoltok, minek kellene változnia ahhoz, hogy ne kerüljenek fel illegálisan a könyvek?

Robin O’Wrightly:
Hát ehhez paradigmaváltás kéne, azaz a teljes gondolkozási alap átformálása. Sokan azt hiszik, az ekönyvek nem kerülnek semmibe az írónak, a kiadónak, így nem kell értük fizetni sem. Szerintem ez a régi magyar szocialista gondolkodás eredménye – azaz minden közös, ingyenes, pláne, ami a neten van -, ezt nem sikerült teljesen megváltoztatni az elmúlt harminc évben sem. Ezen sajnos nem segít az sem, ha az író ingyen adja a könyveit, mert attól még a fizetős tartalmat ugyanígy lopni fogják. Mi, magyarok spórolunk mindenen, mindhalálig.

Ella:
Véleményem szerint lehetetlen, teljesen megszüntetni. Visszaszorítani is csak vért izzadva. Talán ez és az ehhez hasonló interjúk felnyitják egy-két ember szemét, de sajnos nem mindenkit hatnak meg az írókat érő károk. 


M.G.Brown
Én a gondolkodásmódot változtatnám meg. Sajnos, talán a múlt rendszer hagyatékaként él az emberekben ez a különös felfogás, hogy minden közös és mindent be kell lökni a közösbe, ahonnan aztán mind megtömhetjük a zsebünket. Épp ezért a „nekem ez jár” mentalitást kellene kigyomlálni az emberekből, de ehhez le kell futnia még egy-két generációnak.  


(Kovács Ági)

4.
 Többi író társatok mit szól az illegális terjesztéssel kapcsolatban? Mennyire foglalkoztatják a PDF problémával kapcsolatban?

Robin O’Wrightly:
Jogosan felháborítja őket, hiszen minden kósza letöltés egy példány utáni anyagi bukás. De itt nem a PDF a probléma, tele vannak a többi formátummal is a megfelelő csatornák.

Ella:
Sajnos legtöbben már belefáradtunk. De nem adjuk fel. Egymásnak segítve igyekszünk visszaszorítani a könyveink ingyen osztogatását.

M.G.Brown:
Nagyon sokan már elengedték ezt a dolgot. Köztük én is. Ha meglátom valahol a könyveimet, leszedetem, de nem vergődök, és nem balhézok miatta. Mint ahogy korábban is mondtam, magát minősíti, aki más tollával ékeskedik, és ellopja más munkáját. A környezetemben lévő írók nagy része így gondolkodik, de persze vannak a vehemensebb, szókimondó típusok is. 


5.
Mit gondoltok arról, ha esetleg összefogással együttesen fellépnétek ez ellen, milyen szankciót vetnétek be?

Robin O’Wrightly:
Nekünk nem is kell bevetni, hiszen az önvédelemre felhatalmaznak a szerzői és kiadói jogok. Egy feljelentés elég, hogy peres eljárást lehessen kezdeményezni. Először szólni szoktunk az illegális tartalmat közlő oldal üzemeltetőjének, hogy törölje a tartalmat, és ha nem történik meg, akkor jöhetnek a hivatalos utak.

Ella:
Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy mivel tudnánk igazi eredményeket elérni.

M.G.Brown
Én ugyanúgy büntetném, mint bármilyen más lopást. A szellemi termékek eltulajdonítása ugyanúgy lopás, én még börtönt is lazán adnék érte. Szerintem példát kellene statuálni egy-két esetben, és az emberek visszább vennének egy kicsit. Most túlontúl szabadjára vannak engedve. Egyébként sokan azt hiszik, hogy ha neten, név és arc nélkül „kupeckednek” a könyvekkel, akkor védve maradnak a törvény elől, de valójában pár pillanat lenyomozni, hogy ki ül a gép mögött, és kinek a keze van a dologban. Majd, ha egyszer nagyon bepöccen egy író vagy kiadó, ez be is fog bizonyosodni. 


(Kovács Ági)

6.
Törvényileg, hogyan lehet fellépni az online terjesztéssel kapcsolatban? Van ötletek, tippetek esetleg?

Robin O’Wrightly:
Az internetes kalóztevékenység eleve büntetendő cselekedet, ez valamennyire visszatartó erő, de teljesen kiirtani nem lehet. Küzdeni ellene, ahol felüti a fejét, ennyit tehetünk.

Ella:
Ez egy rettenetesen szerteágazó probléma és nem tudom, mi lehetne erre a megoldás. Aki akar, az sajnos úgy is megtalálja a kiskaput.

M.G.Brown
Van rá törvény már most is. Név szerint az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról. Ez a jogszabály jelenleg is hatályos, utána lehet olvasni. Valójában bármelyik író bármikor fordulhat bírósághoz, ha illegálisan terjesztik a könyvét, és meg is fogja nyerni a pert. Egyelőre nem tudok olyanról, aki jogi útra terelte volna az ügyet, de ami késik, az nem múlik. 

7.
Meséljétek el, mibe kerül egy könyvkiadás? Vagy, hogy az írónak mi munkája van még azon kívül, hogy befejezte az írást?

Robin O’Wrightly:
Ez elég komplex, szerintem, függ a kiadás körülményeitől, de az biztos, hogy az író szellemi tulajdon-értékén – saját önnönmaga terméke - és a belefektetett erején, idején túl – ami egy Rejtő Jenő-i éjszakától kezdve akár tarthat évekig, évtizedekig is! – ott van benne egy irodalmi szerkesztő, minimum egy szakmai lektor, egy korrektor, egy illusztrátor vagy fotós, egy borítótervező grafikus, egy tördelő-nyomdai előkészítő – ha ez egy személy, akkor is több munkafolyamatért kell fizetni neki -, a kiadó adminisztrációs díja, nyomdaköltség benne a nem magyar gyártású, euroárú papírral – 1 euró most már 356 Ft fölött jár! -, terjesztői jutalékok könyves nagykerekbe, és még sorolhatnám. Tuti, kihagytam valamit!

Ella:
A könyvkiadásnak az írás a legkönnyebb vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a legélvezetesebb része. Miután leütjük az utolsó pontot a történet végére, az még nem jelenti azt, hogy elkészültünk. Szerintem minden írónak más és más szokásai vannak, de egy biztos. Mindenki újra és újra átolvassa, javítgatja, elvesz és hozzátesz. Ez sokszor hosszabb idő, mint megírni magát a történetet. Én személy szerint legalább 6x olvasom el, mire kiengedem a kezem közül. Ez rengeteg időt vesz el tőlünk, hogy a ráfordított összegeket már ne is említsem.

M..G.Brown:
Ez sok mindentől függ. Anyagilag határ a csillagos ég, de minimum hat számjegyű, mire egy író mindent kifizet, amitől a könyv könyvvé válik, és akkor még nem beszéltünk az olyan járulékos költségekről, mint például a marketing. Az anyagiak mellett persze ott van a befektetett idő és energia is, nem utolsó sorban pedig az, hogy egy író beleteszi szívét, lelkét, mindenét egy adott könyvbe. Szerintem végtelenül elkeserítő, ha valaki egy olyan dologra sajnálja a pénzt, ami őt boldoggá tette, ami számára kikapcsolódást, örömteli perceket jelentett. Én személy szerint sosem tudnék ilyen aljas lenni. Ez igaz zenékre, filmekre, sorozatokra stb. egyaránt. Ha valamit élvezek, ha valami nekem örömet ad, azért nem sajnálok pénzt adni. 


(Kovács Ági)

8.
Mit gondoltok manapság a kifogásokról? Hogy drága a könyv? Mihez képest?

Robin O’Wrightly:
Tényleg drága. Igaz! Akárcsak a tej, a kenyér vagy színház-, mozijegy - bármi, amit vesz az ember. A könyv előállítása nekünk is pénzbe kerül, még egyáltalán, mielőtt valaki megvenne akárcsak egy példányt is, mi már többszázezer forint mínuszban vagyunk. Tény, többünk az írás szeretetéből él, de vannak költségeink. Mi azt adjuk, ami a lényegünk, cserébe ellenszolgáltatást várunk - szerintem jogosan. Higgyétek el, ha megoldhatjuk, úgyis elérhetővé teszünk ingyenes tartalmakat, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy nem az olvasóinkért élünk. Én, ha lehetne, ingyen adnám az összes könyvemet, de nem tehetem meg, hiszen a kiadómmal, a szerkesztőséggel, a kollégáimmal nem szúrhatok ki. Kérlek, ti se tegyétek!

+ A mostani vészhelyzetre való tekintettel sok író ingyenessé tette a könyvei egy részét. Érdemes ezekre rákeresni.

Ella:
A könyv talán tényleg drága. Legalábbis teljes áron. Igen. Főleg, ha azt nézem, hogy sokan 2-3 könyvet is elolvasnak egy héten. De erre vannak az akciók, amik szinte egymást érik. Érdemes őket kihasználni. Ha csak a papírt és a tintát nézem, akkor kijelenthetjük, hogy drága. De ha az ébren töltött órákat, a háttérben zajló kutatómunkát. Ha a megfizetett utómunkákat, a borítókészítést és minden más folyamatot összeszámolok, amin egy könyv végigmegy, mire elnyeri a végső formáját, akkor azt hiszem bátran, mondhatom, hogy a könyvek olcsóak. Arról már nem is beszélve, hogy minden könyvben ott van az író szíve és lelke. A gondolatai, egy-egy megélt pillanat, az érzései.

M.G.Brown:
Nekünk is drága. Ugyanúgy ki kell fizetnünk, mi sem ingyen kapjuk a mágikus könyvfáról leszakítva. Addig pedig senki ne sírjon, hogy drága a könyv, amíg az emberek nem sajnálnak több ezer forintot elkölteni a Mekiben, az új iPhone-ra, a napi cigiadagra, ami van vagy 1500-2000 forint/doboz stb. Annyi, de annyi (sokszor felesleges) dologra költünk el sok ezer forintot napi szinten. Akkor miért sajnáljuk egy olyan dologra, ami valódi értékkel bír? Megértem én azt is, hogy vannak olyan emberek, akiket nem vet fel a pénz. De azok az emberek nem járnak új iPhone-nal, nem járnak márkás ruhában, nem esznek étteremben. Miért hiszik azt egyesek, hogy az olvasás nem luxus? Igenis az. A könyv egy luxuscikk. (Mint ahogy az írás, írói lét is.) Aki nem engedheti meg magának, az menjen könyvtárba, kérje kölcsön, vegye meg akciósan, esetleg vásárolja meg ebookban. Párszáz forintért le lehet tölteni egy ebookot, ami szerintem már tényleg az a kategória, amit mindenki meg tud fizetni. Összességében tényleg a hozzáállással van itt a gond, és amíg a fejekben nem történik meg a felismerés és a váltás, addig nem fog javulni a helyzet. Pedig ezzel kitolnak a többi olvasóval és önmagukkal is, mert ha nem térül meg egy könyv ára, akkor várhatóan elkaszálják a folytatást, vagy az író újabb könyvei nem tudnak megjelenni. Például nekem a Megbűvölt Rózsaszirmok már rég megjelent, volna, ha a sorozat korábbi részeit nem pakolnák fel mindig az ilyen-olyan torrentoldalakra. Láttam a letöltéseket. Ha azoknak az embereknek csak a fele megvette volna ebookban, lett volna pénzem kiadni a befejező részt. Nem vették meg, inkább ingyen letöltötték, így meg kell várnom, hogy legyen annyi összegyűjtött pénzem, hogy önerőből ki tudjam adni a könyvet. Megteszem, mert megvan bennem a tisztelet azon olvasók felé, akik pénzt adtak az eddigi könyvekért, és szeretnék a polcukon látni/olvasni a sorozat befejező részét. De ez nem egy és nem is két havi fizetésem ára, így erre még várni kell.



Ha szeretnéd támogatni Robint, Ellát és Brownt itt találhatod az írói oldalaikat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.